Előre, 1979. október (33. évfolyam, 9910-9935. szám)

1979-10-02 / 9910. szám

A GAZDASÁGI TEVÉKENYSÉG ELŐTERÉBEN A JÖVŐ ÉVI TERMELÉSI TERV ALAPOS ELŐKÉSZÍTÉSE „A párt egész tevékenységét az ipar, a mezőgazdaság, a szállítás a tudományos tevékenység kérdései, a terv összes mutatója teljesíté­sével összefüggő problémák konkrét megoldására kell összpontosí­tani. Ebben a szellemben határozott intézkedésekkel kell biztosítani a kommunisták, valamennyi dolgozó erőfeszítéseinek egyesítését az idei terv teljesítésére, valamennyi szektorban a lemaradások behozá­sára, mind a termelésnél, mind a beruházásoknál, az 1980-as terv, a jelenlegi ötéves terv utolsó évi előirányzatának alapos előkészíté­sére. Minden megyében, vállalatonként, szövetkezetenként, intézmé­nyenként elemeznünk kell az ötéves terv teljesítésének stádiumát és megfelelő intézkedéseket kell hozni arra, hogy 1980 végéig teljesít­sük az ötéves terv valamennyi előirányzatát mind a fizikai termelés­nél, mind a nettó termelésnél, mind megannyi mutatónál.” NICOLAE CEAUSESCU H­árom hónap maradt hátra az idei évből. A gazda­sági egységek munkakö­zösségei a párt XII. kongresszusa méltó köszöntésére kibontako­zott, erőteljesen zajló szocialista versenyben egyöntetűen arra tö­rekednek, hogy kiemelkedő mun­kaeredményeket érjenek el, ma­radéktalanul teljesítsék az idei esztendőre szóló tervfeladataikat és vállalásaikat. Sok szó esett már róla, s kü­lönösen az esztendő második fe­létől kezdve az országos szintű munkatanácskozásokon, megyei munkalátogatásokon elhangzott pártfőtitkári feladatmeghatározá­sok, gazdasági elemzések és út­mutatások közös lényegi jegye a jelenlegi tervév példás befeje­zésére irányuló törekvésekben, a lemaradások felszámolásában öltött testet, amelyhez minden anyagi-műszaki feltételünk adott. A szerkesztőségünkhöz napi rendszerességgel beérkező gaz­dasági vonatkozású tájékoztatók, hírek központi témája a tervtel­jesítés, a fizikai termelési terv és a nettó termelési érték megvaló­sítása, egyszóval az előnyszer­zés, mely egyedüli biztos útja a jövő évi termelési feltételek meg­alapozásának s egyben az öt­éves terv maradéktalan teljesíté­sének. Az időszak jellege megköveteli azonban, hogy a jelenlegi terv­évre előirányzott gazdasági-tár­sadalmi feladatok maradéktalan elvégzésére irányuló fokozott erőfeszítések mellett messzemenő figyelmet fordítsunk az 1980-as tervév előkészítésére. Gazdasági életünk gyakorlatában a követke­ző tervidőszakra való felkészülés, a termelés megalapozása és meg­szervezése jó néhány hónappal, olykor fél évvel is a kezdés előtt fö­lötte természetes és magától ér­tetődő dolog, így ha most mégis különösebb hangsúllyal szólunk róla, fontosságáról, annak többek között az az oka, hogy ezt az előkészítő tevékenységet szinte valamennyi gazdasági egységben amolyan többletmunkaként fog­ják fel, amit — az időszerű sür­gős teendőkre hivatkozva — akár el is lehet napolni. De hogy ez a szemlélet milyen káros, kiha­tása pedig mennyire hosszan­tartó, arra csak akkor jönnek rá a vállalatvezetők, amikor az új­esztendő elején, olykor március­­ban-áprilisban is, vagy még ké­sőbb, szerződések, szállítópartne­rek, nyersanyag után szaladgál­nak a termelést lefedezendő, miközben olyan hátrányba kerül­nek, úgy lemaradnak a tervmu­tatók teljesítésével, hogy gyakor­latilag már be sem hozhatják azt esztendő végéig. Ahhoz persze, hogy a jövő évi termelést megfe­lelően előkészítsék, a vállalatok­nak ismerniük kell a tervelőirány­zatokat. Hadd jegyezzük itt meg, hogy az összes tervilletékes gaz­dasági egységek már jó ideje­­ rendelkeznek ezekkel az irány­számokkal, így hát mi sem akadá­lyozza a vállalatvezetőségeket abban, hogy ténylegesen, maxi­mális felelősségérzettel és opera­tivitással hozzákezdjenek a jövő évi termelés előkészítéséhez, ahhoz, hogy már most megte­remtsék az ütemes tervteljesítés biztosításához szükséges feltéte­leket. A termeléselőkészítés szervezési fázisai, sorrendje és prioritásai természetesen a vál­lalatok sajátos helyzetéhez iga­zodnak, mindazonáltal szüksé­gesnek véljük, hogy néhány (Folytatása a 3. oldalon) A termékek műszaki-minőségi mutatóinak fokozása, a nyers- és segédanyagok magasszintű hasznosítása a Csíkszeredai traktorgyár­ban is elsőrendű követelmény ARAD MEGYE VÁLLALATAIBAN ÉVI 10000 TDIM FŰTŐANYAG ÉS 4700 MEGAWATTOM VILLAMOS ENERGIA TAKARÍTHATÓ MI. K­öztudott, hogy az energe­tikai világválság elmé­lyülése, az energiahordo­zók világpiaci árának szünte­len emelkedése szükségessé tették olyan intézkedések foga­natosítását, amelyek biztosítják a villamos- és a hőenergiával, valamint a tüzelőanyagokkal való szigorúbb takarékosságot, mindennemű pazarlási forma kiküszöbölését, megteremtve így annak a lehetőségét, hogy nemzetgazdasági céljaink hi­ánytalanul valóra váljanak. Az idevágó határozatok, va­lamint a pártfőtitkár, Nicolae Ceauljescu elvtárs útmutatásai­nak szellemében. Arad megye ipari-gazdasági egységeiben is az utóbbi hetekben még hang­súlyosabbá vált az energiagaz­dálkodás problematikája, illet­ve a konkrét megoldások mó­dozata. A megye 36 gazdasági egységében több mint 400 fel­mérés, úgynevezett energetikai mérleg készült el az idén, eb­ből 128-at az újabb intézkedé­sek szellemében már felülvizs­gáltak, s ezek során több mint 300, megtakarítást hozó konk­rét kivitelezésről döntöttek. Az utóbbi napokban ebből mint­egy kétszázat már a gyakor­latba is ültettek. Számítások szerint ezek az intézkedések megyei viszonylatban 10 000 tonna egyezményes fűtőanyag és 4700 megawattóra villamos­energia megtakarítását teszik lehetővé! Az összesített adatok mögött, természetesen, fellelhető vala­mennyi vállalat, munkaközös­ség fokozottabb gazdaszelle­me, takarékosságra való törek­vése. Ezek sorából is kiemel­kedik az esztergapadgyár, mint olyan egység, ahol az intézke­dések közel 1800 tonna fűtő­anyag, illetve 2900 magawatt villanyáram megtakarítását ígérik. A vegyipari kombinát is a nagy energiafogyasztók közé tartozik, ezért is figye­lemre méltó, hogy ebben az egységben mintegy 2500 tonna fűtőanyagspórlást irányoztak elő. A textlgyáriak 850, a fém­szerelvénygyárban 200, a cu­korgyárban 298 tonna egyez­ményes fűtőanyag megtakarí­tásával számolnak. Azt hiszem, senki számára nem kétséges, hogy ilyen mé­retű megtakarítás csakis úgy érhető el, ha a termelés vala­mennyi vetületében jelen van az újító­ szellem és tett is. Megyénk vállalataiban, tények bizonyítják, hogy ezek való­ban fellelhetők, a számítások tehát reális alapokon nyugsza­nak. A megyei munkásellen­őrzési tanács megállapítása szerint a munkaközösségek kü­lönös figyelmet szenteltek a termelési folyamatok korsze­rűsítésének és javításának, fő­leg azon technológiai felszere­lések, berendezések hatásfoká­nak növelésére, amelyek eddig magas fűtőanyag- és energia­­fogyasztással termeltek. Vala­mennyi gyárban fellelhetők ilyen berendezések, ezért az általános intézkedéseken túl minden egység sajátos adott­ságaihoz mérten igyekezett jobbítani, így például a va­gongyárban kiterjesztették az automatikus és félautomatikus berendezésekkel való ponthe­gesztést, a hidegmélyhúzást és új műhelyt hívtak életre a ne­hézpréseléshez. Az eszterga­padgyárban a hőkezelő ke­mence korszerűsítésére került sor, a faipari vállalatban pe­dig több technológiai eljárást módosítottak; többek között a díszítőelemek gyártásában használt másoló-maró techno­lógiát préseléssel helyettesítet­ték, a szárítóban pedig a régi eljárást — amely igen sok fű­tőanyagot használt — légüres­térben való szárítással helyet­tesítették. Ezzel a módszerrel úgymond „kiszippantják“ a nyersanyagból a nedvességet. A hagyományos energiahor­dozók fogyasztásának ésszerűb­bé tételével párhuzamosan, megyénk vállalatai felleltároz­ták a másodlagos­­energiafor­rásokat is. Az összesített mér­leg azt mutatja, hogy az idén mintegy 285 000 tonna konven­cionális fűtőanyag értékével lesz egyenlő ennek az energia­típusnak a termelése, amiből 263 000 tonna értékesítésére már meg vannak teremtve a feltételek. A többi felhasználá­sára most folynak a kutatások, ez főleg a hőerőműnél és a vagongyárnál nagyon aktuális kérdés. A megyei munkásellen­őrzési tanács a vállalatokkal konzultálva jónéhány javas­latot is készített a másodlagos energiaforrások hasznosításá­ra. Ezek között javasoltuk o­­lyan hőszivattyúk megalkotását — megoldása nemzetgazdasá­gi szinten lehetséges —, ame­lyek a másodlagos hőhordo­zók visszanyerését segítenék elő. Darcu Mircea közgazdász, a megyei munkásellenőrzési tanács szakirányítója Világi proletárjai egyesüljetek ! A Szocialista Egységfront Országos Tanácsának napilapja MEGÉNEKLÜNK, ROMA N­éhány hét telt el a máso­dik Megéneklünk, Ro­mánia fesztivál országos seregszemléje után. Aránylag rövid időszak, de elegendő ah­hoz, hogy számba vegyük az elért eredményeket, a szerzett tapasztalatokat és hozzálássunk a gazdag tanulságok értékesí­téséhez. Ez annál inkább fon­tos, hiszen a második rendez­vénysorozat — pártunk fő­titkárának, Nicolae Ceaușescu elvtársnak az útmutatásaihoz hí­ven — az új minőség jegyé­ben indult. Annak a célkitűzés­nek a jegyében, hogy a széles körű és magas eszmei és mű­vészi színvonalú részvétel har­monikusan kapcsolja egybe a gazdag művészi hagyományokat a forradalmi jelenből, a mai realitásokból ihletődő alkotó munkával, a nevelőtevékenység­gel, a kulturális-művészeti tevé­kenységet a műszaki alkotással, a gazdasági-társadalmi felada­tok példás teljesítésével. Az eredmények ismeretében, ma már joggal elmondhatjuk, hogy a második Megéneklünk, Románia fesztivál eleget tett küldetésének. Hiszen ismert tény, hogy ez a rendezvénysoro­zat mindenütt megpezsdítette a kulturális életet, az alkotó moz­galmat, felélénkítette a politi­kai-nevelő munkát, kedvezően hatott ki az anyagi javak ter­melésére és a műszaki-tudomá­nyos alkotótevékenységre. Mél­tán hangsúlyozta Nicolae Ceausescu elvtárs a díjnyerte­sekhez és a résztvevőkhöz inté­zett üzenetében: „A fesztiválon ismételten és ragyogóan bebi­zonyosodott népünk alkotó gé­niusza, különleges művészi ér­zékenysége, ama képessége, hogy harmonikusan egybekap­csolja az örökölt évezredes mű­vészet hagyományait a párt ve­zetése alatt szabadon épített nagyszerű forradalmi jelenből, szocialista hazánk ragyogó rea­litásaiból ihletődő alkotómun­kával." Időszerű tehát, nekünk Ko­vászna megyéiknek is a mérleg­­készítés, vagyis az, hogy a kri­tika és önkritika szellemében számba vegyük, milyen érté­kekkel és milyen tanulságokkal lettünk gazdagabbak a Meg­éneklünk, Románia fesztivál má­sodik seregszemléje után, mi újat hozott művelődési mozgal­munkban, tudatépítő tevékeny­ségünkben ez a kétéves idő­szak, hogyan segítette, ösztö­nözte a politikai-nevelő munka a megye dolgozói alkotó állás­­foglalását, a konkrét termelési feladatok megoldását? Minde­nekelőtt megelégedéssel kell nyugtáznunk azt, hogy — akár­csak másutt az országban — Kovászna megyében is, a Meg­éneklünk, Románia fesztivál má­sodik rendezvénysorozata ered­ményesen járult hozzá e vidék lakói szellemi-erkölcsi építésé­hez, szocialista tudata formálá­sához. Vitathatatlan tény, hogy városon és falun, az üzemekben, a gazdasági egységekben, a művelődési házakban­ és ottho­nokban, a munkásklubokban és tanintézetekben helyet ka­pott politikai-nevelő és kulturá­lis-művészeti rendezvények egy­részt szorosabban kötődtek az élethez, a konkrét gyakorlati te­vékenységhez és eddig aligha tapasztalt mozgósító erőként ha­tottak a termelési feladatok maradéktalan teljesítésében. Másrészt éppen a fesztivál meg­újhodást hozó szellemének kö-Jakab József, a Népi Alkotások és a Művészeti Tömegmozgalom Kovászna megyei Irányító Központjának igazgatója (Folytatása a 3. oldalon) FONTOS KÖVETELMÉNY: AZ ORSZÁGOS SEREGSZEMLE ÁLTAL FELSZÍNRE HOZOTT TANULSÁGOK ÉRTÉKESÍTÉSE • Határidő előtt végeznek a cukorrépaszedéssel • Almaszüret négyezer diákkal (Fehér és Kolozs megyei tudósítás a 3. oldalon) A begyűjtés és szállítás meggyorsítása fontos követelmény a mezőgazdasági munkák e döntő hetében A 2. OLDALON: SPORT XXXIII. A Politikai Könyvkiadó évfolyam gondozásában megjelent: 9910. «.■ NICOLAE­­EAUȘESCU 1979. október 2., Románia elnöke kedd gazdasági eszméiből 4 oldal A nemzetgazdaság ára 30 iráni egységes vezetése N A XII. KONGRESSZUS DOKUMENTUMAINAK FÉNYÉBEN PÁRTUNK ALKOTÓ POLITIKÁJA ."■ N­ ehéz lenne a szocialista építés valamennyi kérdé­sében, a társadalmi élet valamennyi területén és szintjén külön-külön szemügyre venni pártunk mélységesen alkotó poli­tikájának beszédes megnyilatko­zásait. Hiszen, még ha csupán az utóbbi másfél évtized során, a IX. kongresszus óta elért ered­ményeket akarnák számba ven­ni ezen a téren, akkor is a lel­tárból valóságos történelemkönyv kerekedne. Ezért legfeljebb arra szorítkozhatunk, hogy ennek az alkotó politikának néhány kulcs­jelentőségű vetületét domborít­suk ki. Ma már kézenfekvő, hogy e politika tudományos megalapo­zása szempontjából perdöntő jelentőségűnek bizonyult az or­szág történelmi fejlettségének szintje és a szocialista építés feladatai közötti belső összefüg­gés tisztázása. Nem véletlen az a körülmény, hogy pártunk a szocializmus győzelmét követően, az új rend megszilárdításának a körülményei között találta magát közvetlenül és gyakorlatilag szemben ezzel a bonyolult kér­déssel. Az új stratégiai szakasz tudományos meghatározásának a követelményével szembesülve, pártunk reálisan felismerte azt a sajátos ellentmondást, amely tár­sadalmi-gazdasági fejlettségünk és az új társadalmi-politikai rend természete között feszült, neveze­tesen azt, hogy Románia a fejlő­désben levő ország stádiumában valósította meg az egész társa­dalmi-gazdasági lét szocialista átszervezését, a szocialista viszo­nyok meghonosítását és általá­nosítását a társadalmi tevékeny­ség valamennyi területén. Pár­tunk mélységesen megértette e történelmi helyzet egész sajátos­ságát, mindenekelőtt pedig azt, hogy a történelmi késés ledolgo­zása nem valósítható meg pusz­tán gazdasági-technikai fejlesz­tés útján a szocialista építés el­ért szintjén, hanem csakis az új, minőségileg magasabb rendű, a maga sokoldalú gazdagságában kiteljesülő, szocialista társadalom megteremtésével. Ebben a szem­léletben nemcsak a fejlődés tör­ténelmi szakaszosságának a fel­ismerése jelzi a probléma önálló, alkotó megközelítését, hanem ezzel együtt az az alapvető gon­dolat, hogy a gazdasági-társa­dalmi előrehaladás, korszerűsö­dés minden egyes történelmi szakasza megannyi újabb minő­ségi fokot kell hogy jelentsen a szocializmus valódi lényegének, emberi tartalmának mind telje­sebb érvényesülésében. Más szó­val: pártunk abból az igazság­ból indult — és indul ki —, hogy a jelzett ellentmondás nem oldó­dik meg automatikusan a terme­lő erők nagyarányú fejlesztésé­vel, a pusztán technikai haladás­sal; magukat a már létrehozott szocialista viszonyokat kell az anyagi-műszaki alap tökéletesí­tésének a folyamatában tovább forradalmasítani annak érdeké­ben, hogy a létrehozandó új, ma­gasabb szintű lehetőségek gya­korlatilag a mind teljesebb em­beri emancipációt szolgálják. A tudományos-technikai forra­dalom követelményeinek és a szocialista forradalom elveinek belső, szerves egybekapcsolása kap kivételes jelentőséget a XII. pártkongresszus Irányelv-terveze­tében, valamint a tudományos kutatás és az energiagazdálko­dás fejlődési irányait körvonala­zó Irányelv-programokban. Min­dennél többet mond ebből a szempontból az Irányelv-tervezet­nek az a megállapítása, amely szerint az 1980 és 1990 közötti év­tized hazánkban a tudomány, a technológia, a minőség és a ha­tékonyság évtizede lesz. Anélkül, hogy ennek a módfelett tömör jellemzésnek a tartalmát akár­csak megközelítően is kimeríte­nék, csupán azt a gondolatot szeretnénk belőle ezúttal kiemel­ni, hogy az elkövetkezendő évti­zed társadalmunk ésszerű­ emberi átszervezésében olyan minőségi­leg új korszakot fémjelez, amely­ben a tudomány, mint közvetlen termelőerő, és az ember, mint céltudatos társadalomszervezői és vezetői tevékenység meghatá­rozó jelentőségre tesz szert. A társadalmi ellentmondások feltárása és ez azokból fakadó objektív tendenciák tanulmányo­zása pártpolitikánk alkotó erejé­nek, szellemének egyik leghaté­konyabb kútforrása. Túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy a párt fejlő­désünk valamennyi kérdésének tudományos megközelítésében, a társadalmunk szempontjából leg­optimálisabb megoldások kimun­kálásában az új és a régi közötti harc sajátos követelményeire tá­maszkodik. A társadalom tudo­mányos irányítását célzó egész tevékenységét az a Pártprogram­ban világosan megfogalmazott igazság vezérli, amely szerint „A szocialista társadalom fel­sőbbrendűsége nem érvényesül önmagától. Ez minden szakasz történelmi valóságának alapos, kitartó tanulmányozását teszi szükségessé, hogy a társadalom vezetése összhangban legyen a társadalom fejlődésének tenden­ciáival és objektív követelmé­nyeivel". A szocialista társadalom tudo­mányos vezetésének, e vezetés tudományának a minden oldalú kimunkálása, pártunk felfogásá­ban, az alkotó szellemű politika egyik legidőszerűbb, legsürge­tőbb kérdése. Mi sem állhat tá­volabb az alkotó tevékenységtől mint az ötletszerű megoldás, vagy éppen az alkalmi rögtön­zés. Szocialista építésünk tapasz­talatai félreérthetetlenül tanúsít­ják, hogy csakis a korszerű veze­téstudományra alapozó politika képes eleget tenni azoknak a szüntelenül megújuló, mind ma­gasabb szintű igényeknek, ame­lyeket az új, a valóban ember­uralta társadalom megteremtésé­nek történelmi feladata hordoz. Ezek a tapasztalatok továbbá arra is figyelmeztetnek, hogy a viszony végső soron kölcsönös: amennyire igaz az, hogy a veze­téstudomány szilárd alapot kínál az alkotó politika számára, leg­alább annyira igaz az is, hogy a szocialista társadalom vezetéstu­dománya nem nélkülözheti az al­kotó szellemet; ellenkezőleg ez a Sztranyiczki Gábor (Folytatása a 3. oldalon) AZ ELŐRE ANKÉT JA­I­S KAMMYMMIKIN NEM MINDENÜTT HASZNÁLTÁK KI TELJES MÉRTÉKBEN A RENDELKEZÉSRE ÁLLÓ LEHETŐSÉGEKET A szakszervezeteit Szeben municípiumi tanácsának végrehajtó bürója szep­temberben elemezte az üzemi kantinvendéglők tevékenysé­gét. A vitában a kantinok ve­zetőségei mellett részt vettek az üzemek és gyárak szakszer­vezeti bizottságainak elnökei, valamint társadalmi kérdések­kel foglalkozó tagjai, a közélel­mezési vállalat vezetősége és mások. A cél az volt, hogy elő­segítsék a dolgozók kalóriadús élelmezésének biztosítását a munkahelyen. Szebenben jó ta­pasztalatok gyűltek fel e téren. Számos üzemben, mint a Fla­mura rosie, Independenta, Dra­­pelul ro­su, IPAS és más egy­ségekben a kantinok vezetősé­gei mindig arra törekedtek, hogy változatos étkezést biztosítsanak. Egyes üzemek­ben és gyárakban mikro-kanti­­nokat létesítettek, a­hol délelőtt és a délutáni órákban meleg ételt is felszolgálnak a dolgo­zóknak (IPAS, Flamura rosie). Büféket, Gospodina-típusú el­árusító helyeket is létesítettek, ahol az üzemben dolgozók konyhakész ételeket vásárol­hatnak. Szép eredményeket ér­tek el ilyen téren a keleti ipa­ri platformon, ahol minden hó­napban nagy forgalmat bonyo­lítanak le: municípiumi vi­szonylatban az eladási tervet az év első hat hónapjában 102,43 százalékban teljesítették. Az elért eredményekhez nagy mértékben hozzájárult az a szakmai irányítás, amelyet a közétkeztetési vállalat nyújtott a kantinvendéglőknek, minde­nekelőtt az a tény, hogy szá­mos jól képzett szakemberrel támogatta munkájukat. Ami az étkezések minőségét és válto­zatosságát illeti: egyes kantin­­vendéglőkben jó eredményeket értek el a létesített mellékgaz­daságok segítségével. A Steaua ro­?ie, Flamura ro?ie, Indepen­denta vállalatokban a jó gaz­dálkodásnak köszönhetően je­lentősen csökkentették a levá­gásra szánt sertések árát, ami olcsó és tápértékben gazdag menüt eredményezett. Számos helyen — ahol erre lehetőséget teremtettek — önkiszolgáló a­­lapon szervezték meg a kantin­­vendéglőt, ami hozzájárult az étkezések időtartamának csök- Papp Ilona (Folytatása a 3. oldalon)

Next