Előre, 1980. január (34. évfolyam, 9989-10013. szám)
1980-01-03 / 9989. szám
ELŐRE - 1980. január 3. Fiatalos jókedvvel, a jövőbe vetett hittel... Amint belépünk a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet hallgatóinak hatalmas, girlandokkal, fenyőlombfüzérekkel, léggömbökkel feldíszített kantinvendéglőjébe, az újévet köszöntő megragadó hangulat kellős közepébe, eszünkbe jut Balzac kissé irigy, kissé nosztalgikus, de mindenképpen sajnálkozó megállapítása: „Az ifjúság olyan betegség, amely sajnos elmúlik...“ Háromszáz és egynéhány fiatal tölti itt az óesztendő utolsó és az új első óráit. Dallal, táncolva, jókedvvel. Sajátos, fiatalokra jellemző jókedvvel, amelyben megnyilvánul az a szocialista vonás is, amely az optimizmusnak, jövőbe vetett hitnek, a békés alkotó munkának és társadalmi szilárdságnak oly meggyőző jellegzetessége. A részvevők dolgozó és tanuló fiatalok. A Kommunista Ifjúsági Szövetség marosvásárhelyi municípiumi bizottsága az idén itt rendezte meg hagyományos szilveszteri öszszejövetelét. Egyetemi hallgatók — hiszen Marosvásárhelynek az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézeten kívül almérnöki és színművészeti főiskolája is van —, a nagy és kisebb ipari gazdasági termelővállalatok, intézmények fiataljai is jelen vannak a municípiumi KISZ-bizottság újévi találkozóján. Ezekben az órákban, amikor a rendkívül változatos, gazdag menü közepe táján járnak, a hangulat is csúcspontja felé közeledik. Fél tucatnyi előétel, sült, hagyományos töltött káposzta, pulykasült, mustárral, csípős tormával szervírozott debreceni éppen úgy nem hiányzik az étrendből, mint az innivaló konyaktól a válogatott fajborokig. S akit mindez nem elégít ki, szabadon választhat a jól ellátott büfé polcairól is. Az asztaloknál felhangzik a dal: „Darumadár fenn az égen ...“ Aztán szépen, szívhez szólóan: „Nem messze van Nyárádselye, ott egy kunyhó náddal fedve...“ Hogy aztán felcsendüljön a „Pe Mare«, pe Tirnave ...“ * A zenekar — „Ifjú Maros mentiek“ nevet választották maguknak — kedvence a fiataloknak. A Borszéken ez év augusztusában megrendezett „Éneklő források“ könnyűzene fesztiválon első díjat kaptak, a Csíkszeredai „Dal a fiatalsághoz“ című fesztiválról pedig dicsérő oklevéllel tértek haza. Húzzák a hózát, csárdást, közben váratlan tuss szakítja meg a táncosok belefelejtkező ritmusát. A rendezőség ezer ötletéből vidám versenyek is folynak, rövid pihenőket engedélyezve a kimelegedett pároknak. Derültség, taps kíséri a jelentkezők igyekezetét: jókora papírtekerccsel úgy kell tetőtől-talpig szorosan körültekerni a partnert, meg partnernőt, hogy a ruhájából, cipőjéből parányi darabka se maradjon ki. Akinek ez legjobban sikerül, elnyeri a díjat. Aztán következik a „narancstánc“ itt meg a zene ütemére a táncospárnak naranccsal a homlokán úgy kell mozognia, hogy az ütemet is megtartsa, de homlokáról a narancs ne essen le. A győztesek lemezeket kapnak. Aztán táncverseny következik, majd a legjobb énekes címéért versengenek a vállalkozókedvűek és később — erre már a hajnali órákban kerül majd sor — megválasztják az újévi szépségkirálynőt. Éjfél, összecsendülnek a poharak. Pezsgős üvegek durrognak és száll a jókívánság: La multi ani!, Boldog új esztendőt!, Glückliches Neujahr! Gergely Béla, a Metalotecnica fiatal minőségellenőre feleségével koccint elsőnek. Egymásra néznek, nyilván a jövőre gondolnak, terveik megvalósulására. A nagy tízszemélyes asztalnál Solovestruban, a Mobila kisipari termelőszövetkezet KISZ-titkára rögtönöz rövid üdvözlő beszédet, nem messze az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet két hallgatója, Székely Ákos és Kocsis Gyöngyi mosolyog egymásra, tele poharat emelve. Megérkezett 1980. Olyan lesz, amilyennek akarjuk, ha fáradozunk és megküzdünk érte. Gáspár Tibor A vonatok jönnek, a vonatok mennek szilveszter éjszakáján is. Igaz, ilyenkor a fővárosi Északi pályaudvar szokatlanul kihalt, csak néha koppan egy-egy lépés az üvegfedél alatt. Az is ráérősen. Aki szilveszterkor utazik, nem siet. Idejében kijön az állomásra, beül a helyére, s már vonatindulás előtt megtárgyalja útitársaival, hogy miért kellett éppen az új esztendőre köszöntő éjjelen nekiindulnia a nagyvilágnak. Mert ilyenkor, az esetek többségében, a szükség ülteti vonatra az embereket. S a szükségnek története van. — Kik és hova utaznak szilveszterkor? — érdeklődöm Iulius Nastase-nál, az Északi pályaudvar állomásfőnökénél. — Immár több esztendőforduló talált az állomáson, tehát tapasztalatból mondom, hogy ilyenkor az utasok többsége gyógy- és üdülőhelyekre igyekvő idős ember. Január 1-től szól a beutalójuk, idejében elindulnak, hogy ne maradjon ki a gyógyító kúrából egyetlen nap sem. Néha fiatalok is megjelennek a peronon, messziről hallatszik, hogy jönnek, zajosabbá, hangulatosabbá válik a hatalmas csarnok. Az óév utolsó óráiban született ötlet indíthatja el őket. Rendszerint Ploiesti-ig váltanak jegyet, tehát még elérik az újesztendei mulatságot. Ha netán dühös pillantású ember lépked a kockaköveken, akkor az biztosan csak egy, a fővárosban ragadt vidéki beszerzőé, kiküldötté lehet... De akárki is legyen az utas, mi vasutasok ezekben a percekben is mindent megteszünk, hogy biztonságban és a menetrendben megadott időre úticéljához érkezzen. Mert nekünk a szilveszter egy pillanat a munkaidőnkből. Ahogy mi, vasutasok mondjuk: 0 óra, 00 perc. Munkanap. Mindenkit a helyén találni. Az ablak mögött ott a jegyárusnő, öreg vasutas cseréli ki a vonat számát és indulásának, vagy érkezésének óráját feltüntető táblákat, csilingelnek a targoncák, mozdonyvezetők fényesítik a dízelek és Villamos-dízelek fémoldalát, vonatvezetők töltik ki a szerelvények iratait, forgalmisták nyitnak zöld utat a vonatoknak ... — Nálunk nincs munkaszünettel is jelzett ünnep — folytatja az állomásfőnök. — Csak néha találunk ünnepélyes pillanatokat. Mint például nemrég, amikor minisztériumunk vezetősége bejelentette, hogy többmillió lejes nyereséggel zártuk az évet. Jól esett hallani azt, hogy jól dolgoztunk. Elém rakott tetemes dossziéból olvasom ki az idei tervfeladatokat. 1980-ban növelni kell a személy- és teherszállítás hatékonyságát; ezer egyezményes tonna-kilométer költségeit 129,6 lejes szintre kell leszorítani. Ebbeni igyekezetükben nem kevesebb mint 217 új dízel-, valamint villamos-dízelmozdony fogja segíteni majd a vasutasokat. Jut belőlük a fővárosi fűtőházba is, tehát találkozunk velük az Északi pályaudvaron. A hangosbemondó jelzése szakítja félbe szemlélődésemet „Figyelem! A 621-es számú gyorsvonat Ploiesti — BuzaU — Muraresti — Tecuci — Iasi útvonallal öt perc múlva, vagyis 23 óra 50 perckor indul. Kérem az utasok kísérőit, szánjanak le a vagonokból.“ Majd csend lesz. Aztán jelez a mozdony s a szerelvény belefúródik az éjszakába. Már Bukarest legtávolabbi jelzőlámpái felé robog, amikor a pályaudvar óráin a tizenkettesre ugrik a nagymutató. Román Győző Indul a 621-es Máskor a kovácsműhely nagykalapácsának lecsapódásakor mindig megremeg ez az épület, az új év előestéjén viszont az alagsori munkacsarnok gépei rezonáltak az aradi vagongyár dolgozói hagyományos szilveszteri mulatságának zajától: hétszázötvenen gyűltek össze az üzem feldíszített éttermében. A jelentkezők száma sokkal magasabb volt, de a terem befogadóképességére való tekintettel a szakszervezeti bizottság úgy határozott, hogy elsősorban azoknak küld meghívókat, akik egész esztendőben a közösségi együttműködés példamutatásairól tettek tanúbizonyságot, élenjártak, mozgósító szerepet vállaltak a termelési feladatok teljesítéséből, Így hát azok között, akik a vidám éjszakát bevezető pohárköszöntők során szóra eemelkedtek, azokat az ismerőseimet pillantom meg, akiket a búcsúzó esztendő hétköznap Holnapteremtő társadalmunk nevében A Hogy mások jól érezzék magukat , eddigi száraz telet felváltotta az óév utolsó órájában a havazás, így Brassóban is fehér lepel fedi a házakat. A Carpati szálloda- és vendéglátóipari komplexumban meleg fogadtatásban részesültek ezúttal is a vendégek. A brassói vendéglátóipar egyik legreprezentatívabb egységében 180 dolgozó gondoskodott a vendégek kifogástalan kiszolgálásáról. Buxbaum Joan, az egység vezetője mindenütt ott van. Dieners Kurt, Panait Gheorghe, Onesca Laurente, Lupascu Aurel, Cabas Vasile, Musunelu Ironim teremfelelősök szemük egy-egy villanásával irányítják az ide-oda siető pincérek hadát. A konyhában Cotinet Ilié főszakács, számos gasztronómiai vetélkedő díjnyertese, Bogdán Viktor és Göltsch Ervin szakácsok segítségével önmagukat felülmúló, ízletes menüt tálaltak. A bárban Lungu Ilié, a büfében Florescu Dorina és Ráduf Mariana álltak helyt ezen az éjszakán. Emelkedett hangulatban búcsúztak tehát az óévtől az öszszes termekben a vendégek ... A villamossági vállalatnál egészen más kép fogad. A vezetőség székházában Paun Radu, Cristea Ioan mérnökök felelnek azért, hogy az áramszolgáltatásban semmi fennakadás ne legyen. A brassói megyei elosztónál Pascu Nicolae mester, a magasfeszültségű vezetékeknél Csutak Csaba mester és Timofte Eugen sofőr, a brassói áramfejlesztő telepen Coltea Ioan, Oláh Marin, Ciuperca Constantin, Schmidt Rolf, Pusca Rodica állnak készenlétben, hogy a legkisebb hibát is elháríthassák. Nem lehet felsorolni mindenkit, hiszen azok mellett, akik a munkahelyen búcsúznak az 1979-es évtől, sokan otthon, szeretteik körében is állandóan éberen várják, hogy szükség esetén az első hívásra jelentkezzenek ... A brassói telefonközpontban mondhatni „forró a drót“. Ionescu Elisabeta, Panfuru Maria, Tamázi Klára, Tarában Amarghioalei, Georgescu Aurelia, Birsureanu Lia alig győzik a munkát. Az ország minden részébe és minden sarkába jönnek vagy mennek a hívások, távollévő szeretteiknek, rokonaiknak akarnak élőszóval üzenni, boldog új évet kívánni az emberek. — Nem nehéz? — kérdeztem Tamázi Klárától két kapcsolás között. — Helyt kell állni itt is. B- r~Egy ilyen családban senki nincs soha egyedül. Ahol nyolc gyermek cseperedett fel, ott nem múlhat el a nevetés, nem csitul a megszokott gyermekzaj — ott mindig népes a ház. Többszörösen érvényes ez Szakács Mihály családjára — erről a családról szólt Tízen az asztal körül című tízrészes riportunk —, ahol a múló évekkel egyre szorosabbá, keményebbé kovácsolódott a testvériség köteléke. És ahol a szülők is úgy óvják-féltik immár nagykorúvá vált nyolc gyermeküket, mintha csak most kellene járni, beszélni tanítani őket. — Szilveszter éjszakáján szeretteink, barátaink egészségére, boldogságára emeljük elsőként poharainkat. Szakács Dóra néni és Miku bácsi újévi jókívánságai egyszerre nyolc ember felé szállnak. Ezen a ’79-ről '80-ra virradó éjjelen is talán egyetlen pillanat alatt sorra vették valamennyiüket, s függetlenül attól, hogy az új év első perce asztaluk mellett találta őket vagy sem, egyformán közel érezték magukhoz mind a nyolcat. Csak a kívülálló tudja számontartani, hogy Reggel nyolc után néhány perccel toppanok be a székelyudvarhelyi szülészetre. Kérésemre Szabó Erszébet Szülésznő a fokos nyilvántartót üti fel, teszi elém. A könyvben mindössze egy vastagabban meghúzott Vonal az óév és a ránk köszöntő út, az 1980-as adatai között a határ. Csupán egy sort kúszott előre a toll... Ám a városban minden bizonnyal ez az új év elsőnek leírt évszáma, keltezése: 1980. január 1. A mögötte sorjázó adatok pedig a municípium első újszülöttéről adnak hírt. Egy ugrás az új sorra a szülészeti naplóban, de mekkora váltás, változás, egy új korszak kezdete a Hármasfaluból Udvarhelyre származott Kiss Elek Családja életében. Hiszen éjfél után, pontosan 0:05 perckor világra jött kisfiú első gyermekük. Vele vált teljessé a családi kör. Sorról-sorra perdül a golyóstoll a jegyzetfüzet lapjain, sietve másolom ki a friss bejegyzés fontosabb adatait. Az édesanya neve Kiss Anna Katalin, 24 éves, székelyudvarhelyi Május 1 sugárút 17 szám alatti lakos. A kisfiú neve: Levente, súlya: 3600 gramm, hossza 55 centiméter. Nemcsak a számomra szokatlan környezet teszi, a felvett fehér köpeny, de a sietség is, mert a szolgálatos orvos, dr. Sólyom Dezső és az őt most felváltó dr. Jakab Kálmán ha megengedi, szóbaállok a pihenő édesanyával és az is időbe telik. Szülészeti téblábolásom nem vehet sok időt igénybe, a magamfajta civilnek nincs mit keresnie itt. A padló cementjét nemrég mosták fel, a bútorok fa- és fémrészei ragyognak, ami textilnemű az mind ropogó fehér, akár az odakint frissen hullott hó. A fektetőbe vezető ajtót azonban nem kerülhetem el, az engedélyt a belépésre megkaptam, így hát megérintem a fénylő rézkilincset, benyitok. A fiatal asszonyka felkönyököl, felülné,. Ihtem, maradjon csak fekve. Jobbjával fejéhez kap, haját igazítaná, de egymást követő kérdéseimre figyelve, válaszolva karjának reflexszerű ívelése elernyed, keze lehanyatlik. — Szilveszterezni készültünk — mondja halkan — barátainkhoz mentünk volna, egy fiatal házaspárhoz, de még kora délután elővettek a fájdalmak. A férjemnek egy barátja hozott be kocsival. — És a férje? — Nemrég járt itt, az ablakon át értekeztünk... Mit is mondjak, nagyon boldog volt, azt sem tudta , kit, melyikünket kérdezzen hamarabb, engem-e vagy a bábát. — Most mire gondol? — örvendek. Közben mind arra gondolok, hogy bár csak minél előbb sor kerülne az új lakás átadására. A nyárra ígérték a férjemnek, be fogunk költözni a Bethlen negyedbe. — Hogy érzi magát mintegy 8—9 órával a Szülés után? — Fáradt vágyok, kimerült. A férjemmel is csak 4—-5 percig beszéltünk, integettünk egymásnak, nem tudok még sokáig állni. — Volt-e komplikáció? — Nem volt, most már érzem, hogy az öröm is erőt önt belém. — Akkor hát boldog új évet, erőt, egészséget kívánok az egész családnak, sok örömet a fiúcskában. Távozóban még a fiúcskát is megnézem. Megpillantom inkább az ajtó üvegén át. Az újszülöttek tágas szobájában mintegy különös elevenséget igazolandó 2—3 csecsemő sír. A többi alszik. Egyik-másik moccan, fintorog álmában. Amint végigpillantok rajtuk, feltűnik, hogy a Levente haja a legsötétebb. Moccanatlan alszik, mintha érezné, tudná, hogy még ebben az évben új lakásba költöznek. Szabó Barna Az első gyermek gyütt a nagyszülők háza felé. Péter, az a szelídszőke fiú, aki az Unireában karbantartó lakatos, saját otthonában koccintott az új évre. Mi sem természetesebb ennél, hiszen az első szilveszterét töltötte most hatöbbségük távol volt a szülői háztól, mégsem volt csendes a Szakács porta. Zsuzsa és Miki szüleivel együtt, nagy vidámságban búcsúzott az óévtől. Zsuzsa azt mondja, hogy neki az év első napját ott, a családi melegségben kell köszöntenie, másként nem tudja elképzelni. Készült is rá: megsütötte élete első tortáját (heji ha Laci, a cukrászbátyja látta volna!), Mifu bácsi kívánsága is teljesült; lánya az új év hajnalát hegedűszóval fogadta. Az alacsony mennyezetű kis házban büszkén szárnyalt a dal; Ciprian Porumbescu balladájának akkordjai végigzengtek a behavazott udvar fölött. Dóra néni és Mifu bácsi szeme sarkában megállapodtak az örömkönnyek, Zsuzsa pedig kissé félrebillentett fejjel húzta, játszta a kedvenc dallamot. Kiss Zsuzsa Szakácsékról szól az ének melyik fiút éppen hol találta az éjfél, Szakács néni számára most is nyolc buksi fejű gyerek üli körül az asztalt, s tágra nyílt szemmel lesi az újévi káposztástálat. Misu, az elsőszülött, a szilágysági Nagyfaluban kislánya és felesége körében ünnepelte az új évet. Ő és István öccse a legritkább vendég a családban, István Tordán várta be a 80’-as év első napját, s most talán éppen Kolozsvár-Napoca felé igyekszik két kislányával ezüsemberként. Jóska is nemrég nősült, ő is fiatal felesége és barátai körében várta be az éjfélt, ám január első napjaiban szüleik mindkettőjük jövetelét várják. Sándor és neje Szonátára utaztak, magukkal vitték a hároméves legénykét is, a család egyetlen fiúunokáját. Dórikó a nagymamánál maradt, neki még nőmi kell a szilveszteri mulatozáshoz. Laci, a legkisebbik, nemrég volt otthon, őt az új esztendő a laktanyán találta. 3, 70 tonna többlettermelés az új év első napján A kaláni vaskohászok is új évet kezdtek, olyat, amely több szempontból is emlékezetes marad majd számukra. Ha a kohászat kezdeteire emlékezünk, akkor 1980-ban éppen 110 éve lesz annak, hogy megépült azelső kohó Kalánban. De ez az év a minőségi ugrást is meghozza: a Victoria vállalat kohászati kombinát lesz két vadonatúj nagyolvasztóval, egy négytelepes kokszoló-üzemmel, egy öntödével, egy érczsugorító-gyárral és egy hőerőművel; a hunyadi kohászati építővállalat befejezi a jelenlegi ötéves terv legnagyobb Hunyad megyei beruházását. A vállalat kohórészlegének vezetői nem titkolják, úgy érzik magukat, mint vizsga előtt: fel kell készíteni az embereket a beindulásra úgy, hogy ezt a régi kohórészleg se érezze meg. Pilly Rudolf Nicolae részlege vezető a rá annyira jellemző alapossággal készül fel erre a nem mindennapi feladatra is: már hónapokkal ezelőtt átirányították a nemsokára elkészülő olvasztók kiválasztott „legénységét“ a hunyadi kohászati kombinátba felkészítőre, nagyon sok szaklíceumot végzett fiatalt vettek fel, szakmai felkészítő tanfolyamot indítottak, egyszóval minden előkészületet megtettek azért, hogy a beinduló új kohókat az első pillanattól kezdve jól képzett szakemberek vegyék körül. Iancu Gheorghe samottkőműves, a részleg pártbizottságának titkára szerint ez a vizsga is sikerülni fog. De addig is, amíg a beindulásról tudósíthatunk, szóljunk azokról, akik az új évet a régi kohók mellett érték meg, akik tehát munkával ünnepeltek. A munkafolyamat, éppen úgy mint máskor, a kohók mellett itt sem engedi meg a leállást. A részleg két olvasztója szünet nélkül üzemel, s termeli a nagyon keresett öntödei szürkevasat. Az éjjeli váltás emberei most is pontosan érkeztek. Töltöttek, csapoltak, túlteljesítették a tervet. Az új év beköszöntésének pillanata munkahelyükön talál a Serban Constantin és Nedelea Ioan kohómestereket, Stefanescu Victor és Staniloiu Ioan főolvasztárokat, Cioara Gheorghe és Keltonik Constantin léghevítőket, Bíró György öntőt, Sükösd Géza kohászt, Stanciu Petru fenntartó lakatost és a többieket, ők együtt 30 tonna nyersvasat csapoltak terven felül, a következő két váltás emberei pedig még 40 tonnát, vagyis a kaláni kohászok az új év első napját 70 tonna többlettermeléssel zárták. A reggeli váltás emberei is pontosak voltak. Köztük Kiskasza Miklós kohótöltő, Síngeorzan Vasile kohómester, Lucoi Ioan főolvasztár, Kerekes János lakatos. Fuhrmann Kálmán mérnök erre a napra átvette a gyári ügyeletet igazgatói jogkörrel; az ide látogató riporternek ő volt a kalauza. Tőle tudtuk meg azt, hogy 20 év alatt a fajlagos kokszfogyasztást 50 százalékkal csökkentették, vagyis egy tonna nyersvasat fele annyi koksz felhasználásával állítanak elő, ugyanazokkal a kohókkal pedig jelenleg 60 százalékkal több nyersvasat olvasztanak mint annak idején. A minőségre is nagyok vigyáznak. Különösen a kén, szilícium és a foszfor adagolására. Kétszáz öntödének szállítanak nyersvasat, köztük a brassói traktorgyárnak, a pitesti-i Dacia személyautó gyárnak, az enyedi mechanikai vállalatnak és másoknak. A részleg az 1979. évi tervet egy hónappal határidő előtt teljesítette, ami 44 millió lejes többlettermelést eredményezett. A teljesség kedvéért ide kívánkozik még egy kiváló eredmény: 1979-ben az 1 tonna nyersvashoz felhasznált kokszmennyiséget 5 kilóval sikerült csökkenteniük; ez az eredmény országos viszonylatban a legjobb. Fuhrmann Kálmán mérnök a kohászat szeretetét szűkebb családján belül is átörökítette, fia ugyanis almérnökként abban a kaláni kohászati kombinátban fog dolgozni, amelynek — a beruházó részéről — már most ő az egyik építésvezetője. És ez a kombinát nemsokára sokszázezer tonna öntödei szürkevasat fog szállítani, a mind több nyersanyagot igénylő nemzetgazdaságunknak. Deák Levente Maksán, akárcsak a községközponthoz tartozó Besenyőn és Dalnokon, az óesztendő búcsúztatásának és az új év fogadásának hagyományos színhelye a kultúrotthon. Az idei szilveszterezésre már a kora esti órákban százak gyülekeztek a nagyteremben, hogy megtekintték az alkalomra összeállított és nagy sikert aratott vidám műsort, majd reggelig tartó tánccal, oldott légkörben, jó hangulatban szórakozzanak. Az ünnepi asztalnál, illetve a táncteremben együtt köszöntötték az új esztendőt azok, akik a mindennapi munkában is közös erőfeszítéssel dolgoznak a helyi termelőszövetkezetben, vagy az állattenyésztő telepen, a megyeszékhely gyáraiban és üzemeiben, vagy éppen a község határában kibontakozott munkatelepen. Igen, 1980 a megye mezőgazdálkodása szempontjából is igen jelentős agrárberuházás megvalósításának esztendeje lesz, hiszen az itt létesítendő völgyzárógát elkészítésével és a már kiépített alagcsöves csatornahálózat révén a vidék legtermékenyebb övezeteiben újabb ezer hektárokat lehet öntözni. A célszerűbb és az irányított vízgazdálkodás természetszerűleg kedvező lehetőséget kínál a maksaiak számára is a hektárhozamok lényeges emelésére. A szomszédos csernátoniak hozamátlagának a megvalósítása lenne az első számottevő lépés az élvonalhoz való felzárkózásban. E törekvésben és általában az 1980-as tervfeladatok példás megvalósítására való felkészülésben jó példát mutatnak az állattenyésztők. 1979- ben immár harmadszor zárják úgy az esztendőt, hogy a tehenenkénti tejtermelés több mint 150 literrel gyarapodott. Zölde Gizella, Jakabfy Viorica, Gergely Margit és társaik lelkiismeretes munkájának köszönhetően egyre biztatóbb a termelés. Az állattenyésztő farmon egyébként munkával köszöntötték az 1980-as évet is. Gáli Ferenc elvtárssal, a községi pártbizottság titkárával látogattunk el a szakosított állattenyésztő telepre. A közel ezer egyedet számláló modern gépesített tehenészet éjszakai ügyeletét négy gondozó látta el. Köztük volt Molnár Lajos is, a komplexum pártalapszervezetének titkára, példát szolgáltatva ezúttal is a helytállásban, akárcsak Páll András, Bács János, Maksai Mózes. Az óra alig ütötte el a hajnali négyet, amikor egymás után érkeztek a fejek, baráti kézfogás, boldog új évet kívánva zümmögni kezdtek a gépek, s az évi 4000 literre tervezett tehenenkénti termelés első szállítmánya már a kora reggeli órákban megérkezett a feldolgozó vállalathoz. Maksa község lakossága, s ezen belül a termelőszövetkezet tagsága a Nicolae Ceausescu elvtárs újévi üzenetében megfogalmazott célok szellemében cselekedve azzal a szilárd elhatározással kezdte az évet, hogy növekvő árutermeléssel, a termelési tervben foglalt hozamok túlszárnyalásával alapozza meg a gazdaság előrelépését, életszínvonaluk emelését. Flóra Gábor jaiban kerestem fel, hogy eredményeikről, törekvéseikről faggassam őket. Viszontlátom Negrila Dán öntőmestert és munkatársait; valamennyien a XII. kongresszus tiszteletére meghirdetett szocialista munkaverseny győztesei. Amikor a poharak mellett élénk gesztusokkal magyarázó, vitatkozó mesterhez lépek, teli jókedvvel így szól: „Óvakodjon ettől az asztaltól, mert ha bennünket mintáz, ugyancsak sematikus képet nyer a szilveszterező vagongyártókról. Most is úgy belevesztünk a tanácskozásba, mintha termelési értekezleten lennénk“. Labert Ferenc mérnöknek, a tudományos műszaki-alkotó mozgalom sok szép sikerrel büszkélkedő egyik részvevőjének szűkebb társaságában is fel-felbukkannak a gyári problémák. Ami nem is csoda, hiszen az ember a gazdagon terített asztal mellett is arról beszél legszívesebben, ami állandóan foglalkoztatja. A Varga házaspárt is megpillantom a részvevők között. József műszaki tervező, felesége, Erzsébet az 1-es számú előkészítő csarnok szakmunkásnője. Arnott Soós Vilmos a személyvagon gyártó részleg egyik kiváló dolgozója annyira elmélyült asztalszomszédai szórakoztatásában, hogy nem zavarom meg. Vége a vacsorának s az üzem művészegyüttesei lépnek színre, köztük a Megéneklünk, Románia fesztivál országos versenyszakaszán első díjat szerzett Rapsodia Mureșana népművészeti együttes tagjai: Adok Erzsébet, Micla Traiort, Traian Toma, a Curticean házaspár és a többiek. Majd átmenetileg felbomlanak az asztaltársaságok, mert a szilveszteri összejövetel vendégseregének sorából kiválnak az országos második díjat szerzett üzemi férfikórus tagjai. Többen kimennek a gyárudvarra ,ahol ekkor már kezdett egyre inkább felbátorodni a hófúvás, mely reggelre hótorlaszok dimbes-dombos akadályaival borította el az utcákat. Felharsannak az öblöshártya szirénák, rakéták színes fénycsóvái emelkednek a magasba. Elsötétül a terem, Petru Gheorghenak, a szakszervezeti bizottság elnökének kissé meghatott hangját hallom: „Üdvözlünk 1980, holnapteremtő társadalmunk köszönt, melyhez úgy jöttél el, mint egy újabb szakasz a folytonosan megújuló, szépülő jövőből“. Aradi Zoltán gyelőre még nem terhel a család és gyermekek gondja, így nekem könnyebb ilyenkor is, a Szolgálat... Míg az óramutató járása egy év lezárását és egy újév köszöntését jelzi, Brassó útvonalain egy percre sem szünetel a forgalom. Az ITBV rádióközpontjában Homoceanu Remus és Popescu Vasile gondoskodik a forgalom irányításáról, a műszakiak közül pedig Tama? Petru, Constandi Andrei, Ficu Pavel teljesítenek szolgálatot. A brassó-pojánai autóbuszok különösen sűrűn közlekednek, itt Popa Stefan, Pancu Nicolae, Roșca Vasile, Popa Dumitru sofőrök a szolgálatosok. A trolibuszok irányítói közül Andrioaie Petre nevét jegyeztem fel. A sofőrök egyébként még a szokásosnál is éberebbek voltak ezen az éjszakán, hiszen megnövekedett a forgalom és egyes járókelőkre, akik túl „rózsás hangulatban“ köszöntötték az új évet, szintén nekik kellett vigyázniuk ... Néhány képet villantottam fel azokról, akik Brassóban helytálltak szilveszter éjjelén, hogy mások jól érezzék magukat. Kívánjunk nekik is sikerekben gazdag új esztendőt! Papp Ilona Reggelig tartó tánccal, vidámsággal... Nagyszerű eredményeink tudatában és a XII. pártkongresszuson kitűzött feladatok fényében ünnepelték meg dolgozóink az esztendőfordulót Boldog új évet!