Előre, 1980. február (34. évfolyam, 10014-10038. szám)

1980-02-01 / 10014. szám

A mint ismeretes, a SZDEF Országos Tanácsának Végrehajtó Bárója in­tézkedéseket fogadott el az el­múlt év derekán a honpolgári bizottságok tevékenységének javítása céljából. Egyrészt, hogy szorgalmazza a SZDEF- tanácsok és a néptanácsok fe­lelősségét e bizottságok tevé­kenységének irányításában, másrészt, hogy növeljék a hon­polgári bizottságoknak — mint társadalmi szerveknek — sze­repét szocialista demokráciánk rendszerében. A Szocialista Demokrácia és Egység Front­jának II. kongresszusán ismé­telten felmerült a képviselők és a honpolgárok széles töme­gei közötti ÖSSZEKÖTŐ KAPOCS erősítésének igénye, amelyek­re különösen a nagy nemzet­gyűlési és a néptanácsi képvi­selőválasztások időszakában hatványozott feladatok hárul­nak. A SZDEF Országos Tanácsa Végrehajtó Bürójának korábbi határozata nyomán Csíkszere­dában is újjászervezték vala­mennyi választókerületben a honpolgári bizottságokat, több pártonkívüli dolgozót vonva be soraikba. Az 5—7 tagról 9—11-re bővített bizottságok tagjainak mintegy 40 százalé­ka nő. A municípium egész te­rületét átfogó harminckét hon­polgári bizottság mindenike már az újjászervezését követő napokban konkrét intézkedési tervet dolgozott ki. Az elő­irányzatok főbb pontjai a hon­polgárok politikai nevelésének fokozására, a municípium, az illető körzet gazdasági-társa­dalmi fejlesztésére, helység­rendezési,­­szépítési akciók szervezésére, a lakók gazda­szellemének kialakítására-ka­­matoztatására irányulnak, ör­vendetes, hogy a bizottsági ta­gok a munkatervekbe foglalt teendők egy részét máris gya- VIZSGÁZNÁK A HONPOLGÁRI BIZOTTSÁGOK korlátba ültették, hogy szá­moltak a soronlévő feladatok fontosságával, a lakók életvi­telének jobbításában, a társa­dalomvezetés tökéletesítésében betöltött szerepével. A párt XII. kongresszusának, majd a Szocialista Demokrácia és Egység II. kongresszusának határozataiból fakadó tenni­valók jórészt a honpolgári bizottságok népszerűsítő-felvi­­lágosító munkájának köszön­hetően tudatosodtak a dolgo­zók széles tömegeiben, a két fórum közötti időszakban a szocialista demokrácia és egy­ség szervezeteinek megalakítá­sában, a municípiumi és me­gyei konferenciák előkészíté­sében nyújtottak konkrét se­gítséget. A Csíkszeredai N­épta­­nács január 11-i ülésszakát megelőző honpolgári gyűlések sikere részben a bizottsági ta­gok mozgósító munkájának tudható be — tudom meg Or­bán Károlytól, a municípiumi néptanács végrehajtó bizott­ságának titkárától. Ezeken, az állampolgárok akarat- és ak­cióegységének megnyilatkozá­sául szolgáló megbeszéléseken a megtett utat és a továbblé­pés irányait vitatták meg a dolgozók, számos közérdekű javaslat született, mint: az el­látás megjavítása a várospe­rem negyedeiben, a szeredai fürdő felé vezető útszakasz, valamint az Olt hídjának a korszerűsítése, a csobotfalvi művelődési otthon tatarozása, a Somlyói borvízkútig vezető út modernizálása és hasonlók. A honpolgári bizottságok TUDATFORMÁLÓ MUNKÁJÁNAK a párt- és állami dokumentu­mok népszerűsítésének köz­vetetten ugyan, ám része volt Ambrus Edit (Folytatása a 3. oldalon) Negre?ti-Da?-i polgármes­ter dolgozószobájának falán kordokumentum­nak is beillő panorámikus fény­kép látható. A várost ábrázolja — úgy ahogyan az 1976. szep­tember 20-án „mutatott". A kép készítésekor csupán kedves fi­gyelmességre avagy irodai deko­rációra gondolhattak, de az évek múlásával értéke egyre növek­szik. Hisz egy dinamikusan fejlő­dő várost örökít meg nagykorú­­sodása kellős közepén. Gondo­latokat ébresztő fotó, amely igen alkalmas kiindulópont ehhez a beszélgetésemhez is, melyet Anita­ Mihai elvtárssal, a városi pártbizottság első titká­rával, a város polgármesterével folytattam Negresti-Da? fejlődé­séről. — Pártunk XII. kongresszusa, s azt megelőzően a városi párt­konferencia is a megtett út fel­mérésére, elvégzett munkánk számbavételére nyújtott jó alkal­mat. Ez a kép jelen ötéves ter­vünk első esztendejében készült és, legnagyobb örömünkre, „el­avult". A jelentős tájból kima­gasló épületek száma azóta igencsak gyarapodott, hisz itt még nyoma sincs a már működő kötöttárugyárnak, a most épülő bányafelszerelés-gyárnak, az or­szág turistahálózatába illeszkedő 102 ágyas szállodának, és az új lakónegyedet is alig három tömbház sejteti.­­ E város tulajdonképpen egy tájegység — Avasország — szí­ve, egy olyan vidéké, mely sok honfitársunk emlékezetében­ tu­datában elsősorban néprajzi, népművészeti érdekességként él. Pedig jóval több annál. Várossá válásának dátuma 1965, a IX. pártkongresszus esztendeje, az az időpont, melytől hazánk fej­lődésének új, legdinamikusabb szakaszát számítjuk. És e szakasz kiemelkedő jellemvonása: az or­szág minden vidékének arányos fejlesztése, amely egyik alapvető gazdasági-politikai célkitűzé­sünk. A polgármester azt külö­nösképpen hangsúlyozta, hogy Nicolae Ceausescu elvtárs láto­gatása a városban, az akkor adott értékes útmutatások új lendületet adtak a munkának. Úgy vált az alig kilencezer lélek­számú helység mára tizenhárom­­ezer lakosú várossá. — A gyors előrehaladást szá­mos adattal szemléltethetnénk — mondotta a polgármester. — Említsünk csupán mutatószámot, az ipari össztermelés értékét, íme ennek a dinamikája 1968- ban 41, 1975-ben 396, 1978-ban 836 millió lej volt, az elmúlt év­ben pedig meghaladtuk az egy milliárd lejt. Ne feledjük: ezt jó­részt olyan munkásgárdával valósítottuk meg, mely a szak­mával együtt tanulta a gyári fe­gyelmet; az ipari munka nem csupán új foglalkozási ágakat teremtett, a lakosok tudatát is átformálta. A város megszokott, hétköz­napi forgalmához, életéhez tar­toznak a bejáró avasiak. Főleg asszonyok, akik vásárolni jönnek a Városba — igen, számunkra nagybetűvel írandó. A jövő ígérete a most épülő bányagépfelszerelést gyártó vál­lalat (a szatmári Unió kihelye­zett részlege), amely az első sza­kaszban ezer dolgozót, végül annak kétszeresét foglalkoztató ipari egységgé alakul. Szükség is van erre a vidék (részben még most is vándorló) munkaerejé­nek helyi lekötésére. A jövendő szakmunkásgárda jó része már az iskolapadokban ül, s tanulja holnapi mesterségét. Arra készül, hogy módosítsa az Avasról, s annak városáról alkotott képet: ne­m csupán­ néprajzi-n­épr­űvésze­­ti értékeiért becsüljék őket, ha­nem új társadalmunk építéséhez történő fokozottabb hozzájárulá­sukért. És pár év múlva talán készül egy újabb panorámikus fotó, mely méltóképpen szemlélteti majd Avas-ország szorgalmas, dolgos népének új életét. Máriás József VÁLASZTÁSRA KÉSZÜL AZ ORSZÁG VÁLASZTÁSTÓL VÁLASZTÁSIG AMI NINCS RAJTA A FÉNYKÉPEN A A Negre?ti-Da?-i új létesítmények egyike, a turistaszálló (Gh. láncú felvétele) Joggal büszkék a zilahiak a helybeli gyapotfonodára. Könnyűipa­runknak ez az egyik legkorszerűbb egysége élenjár a szocialista versenyben KÖZÖS MAGÁNÜGYEINK VIDÉKI MEGHÍVÁS Aki a vidéket járja, kultúrmun­­kát, ismeretterjesztést, művészi nevelést szolgál lehetőség szerint több pontján is az országnak, ki­nek nem lehet hasonló élmé­nye? Koradélután van, az ingázó vonaton, egy arc veled szem­ben, a bepárásodott ablakon túl közeledik az az állomás, ahová igyekszel. Vidékre mész, valami előadást tartani,­­ aztán az elő­adás alatt a teremben, vagy utána, a kiözönlők között megpil­lantod: ő az, az alkalmilag­ is­­merős arc, az idegen, akivel szót váltottál, nem volt hogyan, mi­ért, gondolataid a soron követke­­ző dolgaid körül röpködtek, mé­gis ösztönösen is elnézted, meg­jegyezted, de nem is számítottál ilyen „meglepetésre", hogy tá­voli munkahelyéről hazatérve lesz ideje rád, a kultúrára, közös ügyetekre, dolgotokra, arra amit kettőtök, százatok együttléte is jelent a kor, az ország minden­napjaiban, életében. Van aki valósággal odaszo­kik egy tájegységhez, városhoz, faluhoz, közönséghez, van aki csak egyszeri fellépéssel, találko­zással is, ő maga is komoly, ma­radandó élménnyel gazdagodik. Művelődési körök, irodalmi tár­saságok, önképző és színjátszó csoportok, tudományos-művelő­dési egyetemek nőttek ki az el­múlt évtized hangulatából, kul­túrpolitikai közegéből, a nem­zeti és a nemzetiségi kultú­ra ápolására, a tehetségek lehetőségeinek vagy csak a kultúrált időtöltésnek és kopo­nyatöltésnek okos megszerve­zésére. És kialakult hagyomá­nya van már a meghívások rend­jének, rendszerének. Tanárok, írók, színészek, művészek vesznek részt­ jelentékeny számban, helyi erők és messziről odazarándoklók, hogy színvonalas, értelmes is le­gyen, fiatalt és öreget, díjakra ér­demesülőt és csak kitartón, lel­kesen résztvevőt összefogjon a kor ilyen irányú jó és fontos köz­érzete, tendenciája. Ápolnak ha­gyományt és teremtenek új ér­tékeket, és mindenképpen sze­reznek egymásnak, maguknak kellemes és hasznos órákat, éve­ket immár. A vidéki meghívás csak eset­leg földrajzi értelemben jelent­heti a provinciát, de semmikép­pen nem a provincializmust. A színvonallal önmagunkat becsül­jük előadóként s igényeljük kö­zönségként. Ez a fajta igényes­ség egy kultúra, egy civilizáció életképességének jele, menedék az elposványosodás, az elürese­­dés ellen. Aki mindezekkel tisztában van, annak számára nincs is ama bi­zonyos „összecsapott" munka. Ismerek egy vonósnégyest, szí­vesen szerepelnek, lépnek fel a legkülönbözőbb alkalmakkor és rendezvényeken. Akárhány kö­zönség van, ők csak az „egyik­nek", annak az egynek játsza­nak, akárhol — az értőnek. Nincs „árengedmény" — színvonalkon­cesszió. Vidámak, fiatalok, világ­jártak, s az álláspontjuk egysze­rű, ésszerű: ha világot jártak, el­ismeréseket arattak, annál in­kább önmaguknak nem enged­hetik meg, hogy másképp termel­jenek, mint legjobb tudásuk sze­rint. Meghívás vidékre, téli kon­cert, mikor a páránk is látszik a kultúrotthonban, a teremben pe­dig vágni lehet a hideggel fel­töltődött csendet, áhítatot. Miért lenne összecsapott munka: min­den hangverseny célja, rendelte­tése ugyanaz, klasszikus vagy mai fiatal modern szerző darabja: el­vinni a közönséghez, bemutatni, megszerettetni. A munka értelme sínyli meg, ha bármilyen más ér­telem kerülhet előtérbe. Mert lé­nyegében csak kétfelé oszlik a dolog: kultúra és monokultúra, emberi vagy semmi. Az elmúlt évtizedek vidéki va­lósága pozitív változásokon esik át naponta, évente. Nem kis mértékben múlik azon a tudaton és felelősségérzeten, mellyel az arra hivatottak, az azzal törődök kezelik a kérdést. A világ ben­nünk van s a vidék, a vidékiség is bennünk lakozhat. Már ahol békében megférnek, megbékül­­nek az ilyensmivel még ma is, a lehetőségek ellenében is! Lászlóffy Aladár A felHASZNÁLNI MINDENT, AMI ÉRTÉK A BEGYŰJTŐ KÖZPONTOK TÖBBET VÁSNAK SZÁLLÍTÓIKTÓL 7 esztendő második hónapjával megkezdő­dik a megyei maradék­anyag begyűjtő- és feldolgozó központok szervezése azzal a céllal, hogy az új ötéves terv­ben a XII. pártkongresszus célkitűzéseinek megfelelően, ez a hálózat gyűjtse be, tegye újbóli feldolgozásra alkalmas­sá a vas-, színesfém-, textil-, ásványi olaj és más anyago­kat, a felhasználásuk során keletkezett maradékokat, hogy a nemzetgazdság anyagszük­ségletének 40—50 százalékát ezúton fedezhesse, anyagi erő­forrásaival minél gazdaságo­sabban bánhasson. A meglévő önálló fémbegyűjtő központo­kat átveszik a nagy kohászati és fémipari üzemek. A sebesi központ a hunyadi Kohászati Kombináthoz ke­rül. Hasonló sors vár a sime­­riaira is. A karánsebesit átve­szi a resicai Kohászati Kom­binát — A szervezési intézkedé­sek nem változtatnak a tevé­kenység tartalmi lényegén — mondja Ioan Oprija, a sebesi központ termelési irodájának vezetője. — Továbbra is leg­főbb feladatunk lesz az ócska­vas, a szürkevas és acél önté­si maradékainak, az öntödei selejtnek, mindennemű színes­fém maradéknak a begyűjtése és újbóli feldolgozásának elő­készítése A központ dolgozói tavaly a tervezett 126 ezer tonna ócs­kavas helyett 140 ezret gyűj­töttek be és szállítottak meg­rendelőiknek, szürkevasból négyezer tonnával teljesítették túl tervüket. A lényegesen ki­sebb színesfémtervet teteme­sen túlszárnyalták, a tűzálló­anyagok újrafelhasználásának előkészítésével is jó szolgála­tot tettek a nemzetgazdaság­nak. A tevékenység gazdasá­gosságát azonban nem csupán az elért eredmények jelzik. A központnak, a szervezési for­mától független fejlődési pers­pektívái, az új beruházások arra vallanak, hogy a Sebes környéki fémbegyűjtés és -fel­dolgozás gazdaságossága, ha­tékonysága tovább növelhető. A termelési iroda vezetője a fémmaradék-visszanyerés feltétlen és lelkes híve, a megkezdett új építkezéseket nagyon sokra tartja.­­ Eddig is többé-kevésbé korszerű módszerekkel tettük újból felhasználhatóvá az ócs­kavasat, az öntési maradékot, az öntödei selejtet, az épülő­félben levő új részleg átadá­sával azonban a lehető legkor­szerűbb feldolgozás körülmé­nyeit teremtjük meg. A majd­nem kétszeresére növekvő ka­pacitás két teljesen modern feldolgozási eljárás alkalma­zását könnyíti meg. Egyike ezeknek a mechanikai zúzás, amely golyós zúzóberendezé­sekben megy végbe. A másik a korábban is alkalmazott pi­rotechnikai eljárás, amelyet hatékonyabbá teszünk azzal, hogy megfelelő műszaki felté­teleket teremtünk hozzá. Ezzel nemcsak az anyagveszteséget csökkentjük, hanem a zúzóbe­rendezések okozta zajt is, ami a munkafeltételek javulását eredményezi. Arra a kérdésre, hogy mű­ködnek-e már az országban hasonló berendezések, a Hu­­nyad melléki és a galaci kapa­citást említi, ahol kisebb mennyiségek feldolgozására van lehetőség. A sebesi kapa­citása jóval nagyobb lesz va­lamennyinél. Gazdaságosságát a tervezett paraméterek jel­zik, s elősorban az évi 11 mil­lió lejes jövedelem, amelynek elérésére bízvást számítanak. A fémbegyűjtés és -értéke­sítés szakértője, aki nemcsak a maga, hanem az ország va­lamennyi hasonló gazdasági alakulata dolgozóinak nevé­ben szerette volna felhívni az ország összes honpolgárainak figyelmét a fém, papír, textil és más maradékanyagok újbó­li értékesítésének nemzetgaz­dasági jelentőségére, kevesli azt, amit az ügy érdekében a fémipari üzemek tesznek. Bár minisztertanácsi határozat és más törvényerejű rendeletek szabályozzák, legtöbb helyen ma sincsenek beállítva a fém­­forgácszúzó- és préselőgépek. Nem rendelkeznek lemez saj­toló gépekkel és más feldol­gozó berendezésekkel. És ahol vannak ilyen gépek, ott sem használják ki azokat. Az enye­­di Fémipari Vállalatot említi, ahol évek óta beszerelésre vár Barabás Gizella (Folytatása a 3. oldalon) A MARADÉKANYAGOK VISSZANYERÉSE ÉS FELDOLGOZÁSA válási proletárjai, egyesüljetek! A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉS EGYSÉG FRONTJA ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK NAPILAPJA XXXIV. évfolyam 10 014. szám 1980. február 1., péntek­i oldal­ára 30 báni Lapunkat külföldre a következő címen lehet megrendelni: ILEXIM — Departamentul Export-Import P. O. Box 136—137 — Telex: 11226. Bucuresti, str. 13 Decembrie nr. 3. Presa. Redactia ELŐRE, T1341 Bucuresti, Fiate Scinteii 1. ELŐRE szerkesztősége:­­71311 Bukarest Scinteia tér 1. Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02. Előfizetési díj: egy hónapra 8 lej; három hónapra 24 lej; hat hónapra 48 lej; egy esztendőre 96 lej. Előfizetéseket elfogadnak az összes postahivatalok, a levélkézbesítők és a lapterjesztők. NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS átvette Németország Szövetségi Köztársaság nagykövete megbízólevelét Nicolae Ceaușescu elvtárs, Románia Szocialista Köztársa­ság elnöke fogadta Michael Jovyt, aki Németország Szö­vetségi Köztársaság bukaresti rendkívüli és meghatalma­zott nagyköveteként bemutatta megbízólevelét. Michael Jovy nagykövet tol­mácsolta Nicolae Ceaușescu elnöknek, Románia Szocialista Köztársaság minden honpolgá­rának Karl Carstens nyugat­német államelnök meleg üd­vözletét és legjobb kívánságait, majd rövid beszédet tartott. Nicolae Ceausescu elnök vá­laszbeszédet mondott. Nicolae Ceausescu elvtárs a megbízólevél ünnepélyes átvé­tele után szívélyesen elbeszél­getett a nyugatnémet nagykö­vettel. ............. Jelen volt Stefan Andrei kül­ügyminiszter, Saviu­ Curticea­­nu elnöki és államtanácsi titkár. Ott volt Németország Szövet­ségi Köztársaság bukaresti nagykövetségének több tagja. KÖVETKEZETESEN ÉLETBE ÜLTETJÜK AZ ÉLETSZÍNVONAL EMELÉSÉRE KIDOLGOZOTT PROGRAMOT MÁTÓL A DOLGOZÓK ÚJABB KATEGÓRIÁI RÉSZESÜLNEK JAVADALMAZÁSEMELÉSBEN F­ebruár elsejével folytatódik a Dolgozók Országos Ta­nácsa plénuma 1979. jú­liusi határozatának életbeülteté­se, a kommunista párt útmuta­tásai alapján, a pártunk főtit­kára kezdeményezésére és szün­telen gondoskodása közepette kidolgozott életszínvonal emelési program második szakaszának alkalmazása. Mint ismeretes, az egész nép életszínvonalának szüntelen növe­lése, az összes dolgozók életfel­tételeinek javítása, az emberi személyiség kialakítása és fej­lesztése, társadalmunk civilizá­ciós szintjének emelése képezi a Román Kommunista Pártnak a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom felépítését célzó po­litikája legfőbb célkitűzéseit, an­nak lényegét. S hogy ez mennyi­re így van, annak egyik kézzel fogható bizonyítéka,éppen a dol­gozók javadalmazása emelésé­nek két szakaszra kidolgozott programja, amely a hónap első napját hosszú idő óta az elégté­tel, a hála, s nyilván az ezzel együtt járó fogadkozás, újabb munkavállalás napjává avatta. Ennek a napnak az érzéseit, ese­ményeit ma, február elsején az üveg-, porcelán- és fajanszipari dolgozók élik át, akiknek a ja­vadalmazása, most a második szakaszban 14,1 százalékkal, te­hát a bánya-, kőolajipari­, szí­nesfém- és vaskohászatot, fém­­feldolgozó és gépipart, valamint az energia­termelést leszámítva, egyik legmagasabb szintű arány­ban nő. A javadalmazásemelés két szakaszában összesen, tehát a folyó ötéves tervben 33,7 szá­zalékkal. Az üveg-, porcelán- és fajansz­ipar nemzetgazdaságunk egyik fontos ága, mindenekelőtt a dol­gozóknak a közszükségleti cik­kekkel való ellátásában játszik jelentős szerepet. Érthető tehát, hogy az utóbbi években az ipar­ág pártunk figyelmének közép­pontjában állt, a régi, nagy ha­gyományokkal rendelkező egysé­gek (Torda, Medgyes, Kolozsvár- Napoca, Feketeerdő stb.) mellett új, korszerű egységek születtek Curtea de Argeșen, Gyulafehér­váron, Buzáuban, Dorohoiban és más helységekben, Így tavaly kezdte meg termelését a falti­­ceni-i üveggyár és a lapunk ha­sábjain is bemutatott, nagybá­nyai fajanszgyár, de ugyanakkor 2500 tonna termékkel növelte termelését a gyulafehérvári egy­ség. S ez a felfelé ívelő ipari te­vékenység a továbbiakban sem lassul, az idén is újabb kapaci­tásokkal bővül: a dorohoi­i üveggyárban egy 2500 ton­na kapacitású porcelángyár indul, a híres-neves medgyesi Vitrometán is bővíti termelési ka­pacitását, a fővárosi üvegszál­gyár eléri tervezett paramétereit, a bukaresti üveggyár pedig meg­kezdi a lázmérők gyártását (a terv szerint az idén egymillió da­rabot). Aligha kell hangsúlyozni, hogy az egyre korszerűbb munkafelté­telekkel párosuló javadalmazás­­emelés pozitív hatással lesz az üveg-, porcelán- és fajanszipari dolgozókra, ösztönzően hat a nagy múltú vagy fiatal munkakö­zösségekre, akik tudatában van­nak, annak, hogy termékeik jó ré­sze közvetlenül a lakosság ellá­tását szolgálja, más része pedig jelentős deviza­forrás, de van olyan is, amely nélkülözhetetlen más iparágakban (pl. elektro­ma globális akkordban dolgo­zik, s például 5 százalékkal túl­szárnyalják a tervet, akkor újabb 27 lejjel növekszik jövedelme, a­­mihez hozzá kell számolnunk a régiségi pótlékot is. Ha ez utób­bi például 10 százalékot tesz ki Természetesen mindehhez hoz­zá kell számítani a már­ említett régiségi pótlékot, akkor a­ adalé­kot, valamint­­ ha megfelel a technika­. Meg vagyunk győződ­ve arról, hogy az iparág dolgo­zói pártunk gondoskodására, az újabb 14,1 százalékos javadal­­mazásemelésre szorgalmas, tehát termelékenyebb munkával, jó mi­nőségű, az eddiginél is változa­tosabb és ami nagyon fontos, a bel- és külföldi piacon egyaránt versenyképes, megbecsült ter­mékek tonnáival válaszolnak, de nem feledkeznek meg arról a korparancsról sem, hogy mindezt kevesebb energiával, s főleg ha­zai nyersanyag forrásokra ala­pozva kell létrehozni, s ott, ahol arra lehetőség nyílik, a már használt termékeket újra fel kell dolgozni. Az alábbiakban illusztráljuk néhány példával, hogyan alakul mától az üveg-, porcelán- és fa­janszipari dolgozók javadalma­zása. Egy üvegfúvó munkásnak, aki jelen pillanatban a VI. kategória második szintjébe van besorol­va, a következően alakul java­dalmazása, tekintetbe véve nehéz munkakörülményeit is­ (20 éves munka után), akkor a régi és új javadalmazása közötti többlet eléri a 633 lejt. Egy VII. kategória első szint­jébe besorolt üvegprésnél dol­gozó szakmunkás javadalmazása a következőképpen alakul: törvényes előírásoknak, s előlép­tetik­­ azt a fokozatot is (150 lej), amely az új vezetőmesteri funkcióval jár. A II. szakaszban jelenlegi tarifáris megemelt tarifáris Többlet javadalmazas javadalmazás 2050 lej 2601 lej____________ 551 lej A II. szakaszban Jelenlegi tarifáris megemelt tarifáris Többlet javadalmazas javadalmazás 2183 lej 2611 lej 428 lej I — ~ Ha a 10 százalékos régiségi Egy ötödik gradáció 25 osztó­­pótlékot, valamint az akkordada­­lyába sorolt üveg-, vagy fajansz­lékot is hozzászámítjuk a többlet ipari főmester javadalmazása a 493 lej lesz. következőképpen alakul: Jelenlegi tarifáris megemelt tarifáris Többlet javadalmazas javadalmazás 1------ — 2760 lej 3050 lej 290 lej

Next