Előre, 1980. június (34. évfolyam, 10117-10141. szám)

1980-06-01 / 10117. szám

ELŐRE — 1980. június 1. GYERMEKNAP - 1980 MI AKARSZ LENNI? Még világra se jött, és anyja előtt utat nyit a tömeg. Első mosolyát, első szavát, első lépé­sét féltő szeretet kíséri. Nincs, aki ne hajolna a babakocsi fölé, nincs aki ne gyönyörködne el a homokot szitáló, hintázó, csúzdán lesikló gyermekek játékában. Álmát szerető tekintet óvja. Az éjszakába úszó kiságyat édes dalok lengik körül. Anyák, nagyanyák dúdolgatják az altatót. Diófalomb takarjon, a hulló csillag csókoljon, szelíd szellő neveljen, liliomszál öleljen. Hazánk minden táján bölcsődék várják — ha akkorára nőtt —, napköziotthonok és óvo­dák. Amint évei szaporodnak, mind többen egyengetik az útját: óvónők, tanítók, tanárok gondozzák, nevelik a szülőkkel együtt társa­dalmunk csemetekertjét. S az ősi ringatókban, bölcsődalokban aranyló szeretet túlnő a csa­ládi otthon szűk foglalatán. Az egész felnőtt nemzedék azon munkálkodik, hogy a gyermek megmaradhasson gyermeknek gyemmek­évei­­ben. Nevelését, játékát, sokféle elfoglaltságát, buzgó igyekvését béke, boldogság őrizze! Hadd váljék belőle komoly, dolgos, nagyálmú fel­nőtt, hogy saját utódaira is életigenlést, az építőmunka szépségét hagyományozza majd! Derű és biztonság, nyugalom érlelje embersé­gét! Maradjon otthon, szülőföldje a béke háza! S a szelíd kicsi dal erőteljes himnuszaként zengjen föl, tettekre érlelően: „Édes kincsem, kis virágom, álmodjál!“ Gyermeknapra készülő sepsiszentgyörgyi óvodások, tanulók körében fordultunk meg. A sorjázó Kovászna megyei nemzedékek jövő­­tervezését jelképnek érezzük, hiszen boldog csak az lehet és álmodni merész, aki mindent kívánhat a holnapi naptól, a jövőtől. Mi akarsz lenni? — faggatóztunk. Ünnepi köszöntőnk hadd legyen a 4—16 éves gyermekek őszinte válasza. Sofőr bácsi szeretnék lenni. Csakis! Vezetni is szeretek meg javítani. Mindenféle ko­csim van. Az egyiken elől van két sárga gomb. Ha meg­nyomjuk az első sárga gom­bot, megy előre. Ha meg­nyomjuk a másikat, megy hátrá. Elől négy lámpája van. Csak a kocsi tetején van egy lámpa egyedül. Mentőkocsi j­övőnéni leszek, ha megnö­vök, hogy úgy szeressenek a gyerekek, mint Daróczi Irénke nénit. Ő szoktatott le a Sely­pítésről az óvodában. Szépen beszélni, énekelni tanított, táncolni meg verset mondani. Az óvónéni olyan, mint egy anyuka, csak sokkal több gyereke van. Nekem minden az erdő. Any­­nyi állatot, őzet láttam, mikor az erdőre mentem apukám­mal meg a testvéreivel, Imre meg Péter bácsival. Ha er­dész leszek, védeni fogom a vadakat. Hetedikes voltam, amikor tanárom, Olteanu Dumitru megkedveltette velem a bio­lógiát. Akkor született meg bennem az elhatározás, hogy a természet titkait fogom ku­tatni. Új összefüggések, tör­vényszerűségek felfedezése izgat. Úgy érzem, a biológia nem sejtett meglepetéseket rejteget. Tanító néni akarok lenni. A kistestvérem bölcsődés, kettő óvodába jár, Zsombi második osztályos, őket is, de sok más gyereket is megtanítok akkor számolni, olvasni, írni, aztán „ki a szabadba!", játszani ki­­olvasót: Egy, kettő, három, négy, Nagyan jó harisnyát köt, Se nem kicsi, sem nem nagy. Ez a kislány kimarad. Semmi. Se kicsi fiú, se nagy. Se autós, sem nem olyan ko­­pácsolós. Nem is doktor bá­csi, sem nem boltos. Kémény­seprő, de nagyszakállú télapó sem. Nem pilóta, nem postás. Egészen más. Semmi, min­den! Színésznőnek készülök. Ezért járok zeneiskolába is. Hege­dűt és zongorát tanulok elsős koromtól. Széles Anna tetszik nekem a legjobban a színész­nők közül... De ha nem si­kerül, óvónő leszek. Akkor is szükségem lesz a zenére. Mindig úgy képzeltem el a jövőmet, hogy egy modern gyárban dolgozom Rengeteg fiatal kollégám lesz. Maga­mat pedig gépészmérnöknek szeretném látni, de nem szak­barbárnak. Akkor is becsülni fogom az irodalmat, a művé­szetet, amikor majd a szak­mámnak élek. Itt a házak közt, az utcákon nagy a sebesség. Sok-sok au­­tó jár, ütköznek össze. Du­dálnak. Bumm a járdának! Én ott állok középen és irá­nyítom a kavarodást, a for­galmat. Milicista leszek. In­tek jobbra, intek balra és az autók úgy kanyarodnak, a­­hogy én akarom. Még két testvérem van a böl­csődében és az óvodában. Őket is meggyógyítom, ha be­tegek lesznek. Doktornő aka­rok lenni, ha felnövök. Addig sok-sok számtant és más e­­gyebet tanulok meg. Még otthon, Szentkatélnán kedveltem meg a gépeket. É­­desapám autószerelő. Sokat segítek neki most is vakáció­ban, mikor hazamegyek. Sem­mit se bírok jobban a matek­nál és a fizikánál. Ezért ha­tároztam el, hogy gépészmér­nök leszek. Azért jöttem Sepsiszentgyörgy­­re, a Matematika-Fizika Lí­ceumba Száldobosról, mert erősen kedvelem a fizikát és a kémiát. Célom, hogy ve­gyész legyek Izgalmas és jö­­vős szakmának találom. Gyakran elgondolom, mit is jelentenek a vegyi üzemek országunknak. És máris el­telt a büszkeség. Csire Gabriella Imreh S. István MARTON ISTVÁN óvodás STANCIU LAURA M. osztályos BÉNI OTTÓ IV. osztályos MUNTEANU TEODOR X. osztályos NYISZTOR ENIKŐ óvodás WOLF EMIL óvodás MIHÁLY MÁRIA MAGDOLNA V. osztályos BEKE ÉVA MÁRIA X. osztályos BECK RICHARD óvodás FAL HAJNALKA I. osztályos SÜTŐ CSABA Vili. osztályos KOLUMBÁN SÁNDOR IX. osztályos KÖVETKEZETESEN ÉLETBE ÜLTETJÜK AZ ÉLETSZÍNVONAL EMELÉSÉRE KIDOLGOZOTT PROGRAMOT ÚJABB IPARÁGAZATBAN ALKALMAZZÁK A JAVADALMAZÁSEMELÉS ELVÉT Munkásosztályunk, a dolgo­zók széles tömegei kitartó erő­feszítéseket tesznek, egyre je­lentősebb sikereket érnek el az idei és a jelenlegi ötéves terv feladatainak példás tel­jesítése, túlszárnyalása érde­kében. Iparvállalataink zömé­ben a dolgozók átérezték a nettó és fizikai termelési mu­tatók megvalósításának alap­vető fontosságát és felelősség­gel alkalmazzák az új gazda­sági-pénzügyi mechanizmust. Mindennek következtében gya­rapszik a nemzeti jövedelem, növekszik a termelés, haté­konyabbá válik a munka és így szocialista társadalmunk akadálytalanul gyakorlatba ül­tetheti a lakosság életszínvo­nala emelésére kidolgozott át­fogó pártprogramot. Az életminőség növekedésé­nek természetesen a javadal­mazásemelés a döntő fontos­ságú tényezője. Az ennek al­kalmazására kidolgozott prog­ram maradéktalanul megvaló­sul. Mint ismeretes, a java­­dalm­azásemelés második sza­kaszát 1979. augusztus 1-től kezdték folyósítani. Azóta 18 gazdasági ágazatban — a nem­zetgazdaság nagy fontosságú szektoraiban — kapták meg a dolgozók a megemelt javadal­mazást. Fulvó év májusé­ig összesen több mint 2,5 millió dollzozó részesült a javadal­­mazásemelés második szaka­sza alkalmazásának anyagi előnyeiből. Június 1-től pedig egy újabb ipari ágazat dolgozói — a cellulóz- és papíripari egysé­gek munkásai, technikusai és mérnökei — kapják kézhez a megemelt javadalmazást. Ez alkalommal mintegy 38 000 személyt érint. Ebben az ága­zatban 1978. III. 1-én folyósí­tották az első szakaszra be­ütemezett emelést, ami átlag­ban 17,4 százalékos volt és 217-től 366 lejig terjedő több­letet tett le dolgozónként. Megemlítendő ezzel kapcso­latban, hogy a javadalmazás­emelés első szakaszának folyó­sítására ebben az ágazatban az eredetileg tervszerűsített ha­táridőnél négy hónappal ha­marabb került sor, ami szin­tén jelentős többletjövedelmet eredményezett. Most, a máso­dik szakasz alkalmazása ré­vén a cellulóz- és papíripari dolgozók keresete átlagban to­vábbi 14,7 százalékkal növek­szik és így a jelenlegi ötéves terv egészében jelentős emel­kedést biztosít. A dési, brailai, calarasi-i, pallasi hatalmas cellulózipari kombinátok, a leteai, buste­­ni-i, péterfalvi papírgyárak, az ország legnagyobb cellulóz- és papíripari kombinátja — a Vranicea megyei adjud-i — mielőbbi beindításán szorgos­kodó dolgozók és más vállala­tok dolgozói kapják meg jú­nius 1-től a nagyobb járandó­ságot. Azok, akik az ábécés­könyv, az újságok és folyóira­tok, a tudományos és szépiro­dalmi munkák előállításához nélkülözhetetlen alapanyagot, és sok más, szintén nélkülöz­hetetlen terméket állítják elő áldozatos munkájukkal. A cellulóz- és papíripari dolgozók javadalmazása mint­egy 204—336 lej közti többlet­tel fog emelkedni a szakmun­kásoknál. A fentiek szemlél­tetésére közöljük az alábbi táblázatot: A tarifáris havi javadalma- hűségpótlék és akkord-több­zás-emelkedést tovább növeli let. a szintén megnagyobbodott A tarifáris havi javadalmazás összege (lejben) ____ ............................................................ Többlet Jelenleg ] A II. emelés után — 1. kategóriás, alapfokozatba sorolt szak­munkás 1561 1763 204 — 3. kategóriás, I. fokozatba sorolt munkás 1734 2071 317 — 5. kategóriás, II. fokozatba sorolt munkás 2091 2468­­­377 NÉPTANÁCSAINK ÉLETÉBŐL A BIZALOM JELEI Néptanácsaink sokrétű te­vékenységének egyik rendkí­vül jelentős oldala az állam­polgárokkal folytatott párbe­széd, eszmecsere, az állandó kapcsolatfenntartás. Ehhez természetesen megfelelő, szer­vezett keret kell, aminek leg­gyakoribb és legegyszerűbb formája a képivselők és ál­lampolgárok közötti rendsze­res találkozók és együttműkö­dés. Ám, amint azt valameny­­nyien tudjuk, minden telepü­lés helyi állami és pártszer­­veinek vezetői fogadóórát is tartanak, amelyeken bárkit, bármilyen ügyben meghall­gatnak. A „dialógusnak" egy másik formája levelezés útján valósul meg, a dolog lényegén azonban mit sem változtat, hi­szen a szóban vagy írásban megfogalmazott problémára mindenképpen megoldást kell találni. Ciascai Marin elvtárs, Dés municípiumi néptanácsán az állampolgároktól érkezett le­velekkel, a különböző kihall­gatásokon elhangzott kérdé­sek ügyintézésével foglalkozik. Tőle kérdeztük meg, milyen­szerű problémákkal, javasla­tokkal fordulnak a désiek a néptanács egyes szerveihez, a municípiumi pártszervekhez. — A kihallgatásokon jelent­kezők — mondotta —, akár­csak a levelek feladói elsődle­gesen személyes ügyekben fordulnak hozzánk támoga­tásért. Nem lenne találó, ha azt mondanám,, hogy csak pa­naszokról, illetve panaszleve­­lekről van szó (bár az is van közöttük), ugyanis többnyire valóban segítséget kérnek tő­lünk Természetesen vannak jogos és jogtalan kérelmek, de mindezeken túl megoldható és nem teljesíthető kérések. Ezt mindenkinek, aki hozzánk for­dul, jól meg kellene értenie. Vagyük például egyéves tevé­kenységünk néhány pontos a­­datát: 634 levél érkezett és 1928 személy volt kihallgatá­son municípiumi pártszerve­inknél, néptanácsi alelnöke­­inknél. A levelek közül közel háromszázat, a személyesen elhangzott kérésekből több mint kilencszázat megoldot­tunk. Az előző évekhez viszo­nyítva mind a levelek, mind a kihallgatások száma nőtt. A leggyakoribb problémák­­ kö­zött elsősorban a női munka­erő elhelyezésével kapcsolatos kérdéseket kell említenem. Egyetlen év alatt csaknem nyolcszázan fordultak hoz­zánk ebben az ügyben; sajnos, még felére sem sikerült meg­oldást találnunk, s a követke­ző ötéves tervig továbbra is napirenden lesz ez a kérdés. Mondhatnám úgy is, hogy ez helyi sajátosság, Désen kevés a női munkaerőt foglalkoztató iparegység. 1981-ben beindul a pamutfonoda, s még abban az évben megkezdjük egy gyapjú típusú textilgyár épí­tését. Szintén gyakori az új eset, amikor lakáskérelmek­kel fordulnak hozzánk, s a megoldásra csakis fokozato­san, idővel kerülhet sor. A számadatok tükrözik az igé­nyek és a lehetőségeink kö­zötti eltolódást közel hétszáz lakáskérdés közül háromszá­zat sikerült rendeznünk Ilyen esetekben természetesen sür­gősségi sorrendben intézke­dünk, de figyelembe kell ven­nünk a lakásépítkezések üte­mét is: az idei évben például összesen 664 lakosztály épül a város területén. — Még milyen ügyben fo­lyamodnak a lakók a népta­­nácsi szervekhez? — Gyakran olyasmivel is, a aki tulajdonképpen nem tar­tozik Hatáskörünkbe. Csak egy példát mondjak: sokan kérik támogatásunkat munka­helyük megváltoztatásához. Ezek többnyire belső vállalati problémák, tehát ott helyben kell megoldást találni rá. Sok esetben pedig orvosi javaslat szükséges ahhoz, ha teszem azt, valaki könnyebb munka­helyre akar kerülni. Termé­szetesen, ha jogosnak találjuk a kérést, kötelező módon ta­nácskozunk az illető vállalat­tal,­­ megpróbáljuk egyenes mederbe terelni a dolgot. Megint mások, s elég sokan, közművesítési engedélyért fo­lyamodnak hozzánk, fáz- és vízvezeték bekötéséért, kaba­­lizálásért. Ez esetben sem egyszerű mindig a döntés, attól függ melyik Városrész­ben, milyen házban lakik a kérelmező. Az imént szóba került, hogy nemcsak kérés­­sel-panasszal, hanem javasla­tokkal, ötletekkel is jelentkez­nek nálunk. Szám szerint nyilván kevesebben, ám gyak­ran fordul elő, hogy városszé­­pítési, utca- vagy parkrende­zési problémákban kérték ta­nácsunkat és beleegyezésün­ket, s ajánlották fel hozzájá­­rulásukat. Mindez azt bizo­nyítja, hogy az itt élők között sokan vannak, akik nemcsak saját hanem a köz ügyeinek intézése iránt is fogékonyak. A továbbiakból az is kide­rült, hogy ,a kérelmezők kö­zött találni, olyat is, aki úgy­mond nem hagyja magát, két­­szer-háromszor visszatér, még akkor is, ha ügye eleve meg­alapozatlan vagy megoldha­tatlan Függetlenül ettől Dé­­sen a lakosság bizalommal fordul a helyi szervekhez tá­mogatásért, s a néptanács il­letékesei eze­ikhez mérten, orvosolják a felmerülő prob­lémákat ". Kiss Zsuzsa RESICAI SZAKEMBEREK SIKERE • EGY DARARBAN KIÖNTÖTT 3000 MILLIMÉTER ÁTMÉ­RŐJŰ FORGÓRÉSZ • AZ ELJÁRÁS FŐ ELŐNYE: NÖVELI A HATÉKONYSÁGOT 170 megawattos turbinájához szükséges 3000 milliméter át­mérőjű forgórészt. Megjegy­zendő, hogy ilyen nagyságú forgórészt eddig nem készítet­tek az­ országban. A resicai gépgyártó vállalat dolgozói újabb kiemelkedő munkasikereket értek el az u­­tóbbi napokban: egy darabban kiöntötték a retyezáti Raül Maren épülő vízierőmű egyik 3. Ú­ttörőként jegyzik a Szilágy­ság Iparának krónikájá­ba a zilahi Armetura vál­lalatot; annak idején Vele indult a megye fokozott ütemű iparosí­tása, ő honosította meg a kor­szerű nehézipart, új, azelőtt­ is­meretlen szakmákkal gazdagítot­ta az ott élő emberek mesterség­beli tudását. Most új termelő­részlegekkel bővül, továbbfejlő­dik a gyár, s a nyersvas- és acél­­szerelvényei révén immár ország­szerte jól ismert vállalat munka­­közössége ismételten bizonyít: csaknem tízéves fennállása után is vállalja az úttörő szerepet. A szakmai hozzáértés, a műszaki alkotókedv és újítószándék pró­batétele ez a vállalkozás, a kö­zösség tízéves tapasztalatának kikristályosodása, valóságos mes­­zérmű, amely ismételten újat hoz a megye iparába. Fémmegmunkáló gépcsoportot terveztek, építettek és szereltek fel az­ Armatúrában. Nem szere­pel ez a termékválasztékukban, nem készült még ilyen a gyár­ban, sehol a megyében. Eredeti terv, sok vesződést, merész pró­bálkozást jelentő kivitelezés, két éves munka eredménye az ag­gregát. Megszületésének törté­netét Ruzici Vasile főmérnök foglalja össze. Köztudomású, hogy válla­latunk szerelvények gyártására szakosodott, az évek folyamán sokat gazdagodott a termékvá­laszték, de a gépgyártás terüle­tére csak „kicsiben" merészked­tünk, saját használatra csinál­tunk ezt-azt, ilyen nagyszabású és a jellegüktől gyökeresen elütő vállalkozásra ezidáig nem került sor. Amikor két évvel ezelőtt fel­merült a fémmegmunkáló aggre­gát tervezésének és kivitelezésé­nek gondolata, magunk sem hit­tük, hogy sikerül előállítanunk. Mérnökeink­et jobbára fiatal, kevés tapasztalattal rendelkező és mindeddig más téren dolgozó szakemberek — gyakorlatilag a hullpontról indultak, az elődoku­­mentációval, a szakirodalommal és egy Bukarestben megtartott kiképzéssel kezdték. Aztán Nasa Liviu és Gábor András vezetésé­vel nekifogtak a munkának. Hogy mit is kellett megvalósíta­niuk, azt nem volt könnyű részlet­­remenő szakismertetés nélkül el­magyarázni, a lényeg az, hogy egy gépcsoportot kellett elkép­zelniük, amely egymás üzemét kölcsönösen kiegészítő, bizonyos technológiai művelet egymás u­­tán következő részüzemeit végző összetartozó gépekből áll. Egy ilyen aggregát például 47 tonnát és négy esztergának a munkáját végzi el... — Mikorára készültek el a tervek? — Most májusban éppen az évfordulóját tekinthetjük az első, sikeres SZakasZ befejezésének. A tervezőcsoport kilenc-tíz ember­­ből állt, akik — s ezt föltétlenül hangsúlyozni szeretném —, a kurrens feladataik elvégzése mel­lett, készítették el a terveket, melyek eredeti megoldásokat tartalmaznak. Májusban alakult meg az a néhány emberből álló csoport is, amely magára vállal­ta, hogy nekivág a kivitelezés­nek. A csoport vezetője Marian Vasile főmester, ő és az emberei tekinthetők az első szilágysági aggregát megteremtőinek. ...Az új munkacsarnokban szinte alig látni embert, zöldre festett aggregátok sorakoznak rendben egymás után, az egyietet közülük nájlonborítóval fedték le, de azon keresztül is jól látszik, hogy különösen tiszta, csillogó. Makiary Vasi­lé mester így mutat­ja be: „ő volt az első", és mun­kaköpenye újjával letörli róla az alig látható porréteget. — És a legkedvesebb? —• Inkább , a legnehezebb. Rengeteget kínlódtunk vele, de most már megkapja az elsőszü­löttnek járó szeretetet — mondja a mester és olyan pillantásokkal méregeti a gépet, mintha élő­lény lenne, tiszteletét parancsoló és szeretetet igénylő ember. — Nem adatik meg minden­kinek, hogy ilyen teljesítménnyel rukkoljon ki a szakmájában... — Mi is tudjuk ezt, és azt hi­szem jogos a büszkeségünk, ma­gunkénak tekintjük a sikert. Sem én, sem munkatársaim nem gon­doltuk volna, hogy valaha egy ilyen bonyolult, nagy feladattal kell megbirkóznunk. Amikor kije­löltek a munkálat elvégzésére, re­m bízták, hogy kiket veszek magam mellé. Az idők folyamán sok jó szakember nőtt fel a vál­­lalatban, nem volt könnyű a vá­lasztás, de úgy gondoltam, első­sorban olyanokat kell erre a rendhagyó munkára kiszemelni, akiket nem riasztanak el a ne­hézségek, akik bele tudják le­válni magukat a vállalkozásba, merészek és szakmai ambíció is sarkallja őket. Mindjárt az ele­jén, amikor csak hat emberből állt még a csoport, a Hosszú­­testvéreket vettem magam mellé, mert bíztam bennük... Aztán Culic Gheorghe és Caba Petre lakatosok, Sári Ferenc esztergá­lyos, Morar Vasile villanyszerelő, Bérchis Teodor hegesztő követ­kezett. Együtt vágtunk neki a múlt év augusztusában a mun­kának. A tervezők mindegyike állandóan nyomonkövette, ho­gyan haladunk, velünk voltak, a­­mikor nehézségek adódtak, sok­szor éjjeleken át együtt törtük a fejünket... hogyan tovább.... — Mi okozta a legnagyobb gondot? — Éppen a múltkor jóban be­szélgettünk erről a fiúkkal, mi­lyen furcsa dolog, hogy minden megtorpanásunknak külső oka volt. Nem azért mintha mi olyan zseniálisak lettünk volna­, a fejtörést és az időveszteséget a kooperációs problémák okozták. Mikor várni kellett, hogy a bu­karesti, sepsiszentgyörgyi, rafiai, suceavai, szebeni, alexandriai és más helységbeli gyáraktól meg­érkezzenek a kivitelezéshez szük­séges részek. S persze nem jöt­tek sorjában. Amikor hiányzott valami, át kellett hidalnunk a hiányt, nem állhattunk le, szóval az ilyen láncszem-kiesések is próbára tettek bennünket. Bár­kit megkérdezhet, egybehangzó lesz a vélemény: az aggregát kulcsproblémáit, megépítésének nehézségeit az összehangolatlan szállítás okozta. Ami rajtunk­ mú­lott, becsületesen elvégeztük. — Most már, hogy felavatták a gépcsoportot, siker koronázta ezt az úttörő munkát, milyen megoldásra váró problémát tű­zött maga elé Marian Vasile fő­­mester? — Körülbelül négymillió lejt ér egy-egy ilyen aggregát. Terve­zését, elkészítését, felszerelését mi magunk végeztük. Pillanat­nyilag számomra ez marad a szakmai karrierem csúcsteljesít­ménye. Most egy más jellegű próbatétel következik:­­ a terme­lés megszervezése, olyan mun­kások kiválogatása, akikre nyu­godtan bízhatjuk a gépcsoportok kezelését. Sok­­ jelentkező, az embereket a kíváncsiság is hajt­ja, másokat a szakmai fejlődés lehetősége vonzza ide. Mi, akik megépítettük a gépcsoportokat, mi tudjuk igazán, hogy milyen komoly szaktudást, gondozást és szeretetet érdemelnek, nem bízhatjuk akárkire őket. Nos, számomra most­ ez a legnehe­zebb: kinek a kezére adjam mun­kánk gyümölcsét? — Ahogy önök helytálltak eb­ben az úttörő munkában, minden bizonnyal találni ebben a válla­latban sok jó munkást, aki be­csülettel helytáll... — Sokan vannak. Éppen ezért nehéz a választás. Lázár Edit AZ ÚJÍTÓ szándék, szakmai hozzáértés ÉS ALKOTÓKEDV PRÓBATÉTELE ö­nerőből NAGY FONTOSSÁGÚ GÉPCSOPORT A ZILAHI ARMATÚRA VÁLLALATBAN A resscal szakemberek által kidolgozott és alkalmazott technológiai megoldás magas gazdasági hatékonyságok kínál, amennyiben feleslegessé­­ tesz több utólagos hőkezelési és megmunkálási műveletet, és a klasszikus eljárásokhoz képest körülbelül nyolc tonnával csökkenti a hatalmas munka­darab fémigényét. KI FÁRADJON A FÁRADTOLAJÉRT. HASZNÁLT AKKUMULÁTORÉRT? SÉTIFIKA Férfiasan bevallom: annak ellenére, hogy darabjáért 40— 60 lejt is adnak, szemétbe dob­tam a használt akkumulátoro­mat. Az történt ugyanis, hogy miután egy esősebb reggelen bedöglött a gépkocsim akkuja, elmentem az első, utamba ke­rülő gépkocsialkatrészeket á­­rusító üzletbe, hátha a még használható doboz árát bele­számítva vásárolhatom meg az új áramtárolót. Az elárusító kedvesen felvilágosított, hogy nem vesznek át használt ak­kumulátorokat, de hallott va­lamit arról, hogy a töltőállo­másokon mintha tényleg be­számítanák a régi árát az új­ba. 4. Tovalépegettem a fővá­rosi Floreasca negyedben lévő akkumulátorfeltöltő állomás­hoz. A szíves fogadtatással itt sem volt baj, annál inkább az átvétellel. „Nincs hova elrak­tároznunk a dobozok­at" — mondotta a főnök, s még hozzátette, hogy a szeren­csések közé tartozom, mert olyan típusú az,­ akkumu­látorom, amelyet egy ma­szek még megjavíthat. Ezt biz­tatásnak vettem és tovább talpaltam a következő töltőál­lomáshoz Ott Sem volt szeren­csém Aztán a báneasai szer­vizt kerestem fel. Ők sem tud­ták, hol veszik át a használt akkukat Ekkor mér estele­dett Fáradtan és a sok ide-oda Utazgatásért kifizetett tíz lejtől szabadultan haza­mentem, s egyenesen a sze­métbe hajítottam a dobozt. Szomszédom szerint azonban kár volt elhirtelenkedni a dolgot, mert ő már annyit megtudott, hogy nem autós­berkekben kell keresni az át­vevőt, hanem a használható anyagokat felvásárló vállalat­­háza táján. De, hogy ez hol van, azt egyhetes nyomozó­munka után sem tudja. Né­hány napot még rááldoz és ki­deríti. Én csak kuncogtam magamban ezek hallatán, mert eszembe jutott, hogyan jár­tam a kopott gumiabroncsaim­mal. Miután hosszas keresgé­léssel rábukkantam az ab­­roncsújrafutózó műhelyre — akit érdekel annak elárulom, hogy a fővárosban a Bukarest — Ploiești autósztráda legele­jén lévő benzinkúttal átellen­­ben működik — kiderült, hogy a 14-es méretű abroncsok új­­rafutózásához nincs felszerelé­sük. .. Jelenleg is várom, hogy a berendezést beszerezzék. Mert bízom abban, hogy végre-vala­­hára megoldják a használt gu­miabroncsok, akkumulátorok és­ fáradtolaj felvásárlása kö­rüli problémákat. Az­ akku-,­mulátor esetében csak egy­ kis logikával kellene közelíteni, az ügyhöz. Például úgy, hogy ahol az újakat árusítják vagy feltöltik, ott kellene átvenni a használtakat is. Helyben, és azonnal. A törvényes előírá­soknak megfelelően­ Román Győző

Next