Előre, 1980. július (34. évfolyam, 10142-10168. szám)

1980-07-01 / 10142. szám

XXXIV. évfolyam, 10 142. szám, 1980. július 1., kedd Világ proletárjai, egyesüljetek! A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉS EGYSÉG FRONTJA ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK NAPILAPJA 4 oldal ára 30 bráni MUNKATÁRSAINK JELENTIK KOVÁSZNA, SZILÁGY ÉS FEHÉR MEGYÉBŐL ARATÁSI KÉSZÜLTSÉGBEN Kovászna megyében még hetek vannak hátra az érdem­­beni aratási munkálatok megkezdéséig, ám a kombáj­­nosok többsége máris arat. Az évek óta kialakult kölcsönös segítségnyújtás keretében ez­úttal Délj megyében, illetve Buzáu környékén vágják a gabonát, az eddig beérkezett jelentések szerint igen jó ered­ménnyel. A 200 kombájnos munkájá­nak összehangolása és támo­gatása céljából a megyei tröszt szakosított mozgó javító központot is küldött e két vi­dékre, s munkába állítottak 80 szalmaprést. Sőt, az idén­től kezdve a segítségnyújtás már kiterjed a szántás és a másodvetések elvégzésére is. Az elmúlt napokban 80 Ko­vászna megyei gépesítő uta­zott Braila környékére, hogy a tarló aláforgatásában, illetve a másodvetéseknél segédkez­zenek, a közeli napokban pe­dig további 20 traktoros kel útra. Teljes tehát az aratási ké­szültség, miközben az itthon maradott gépesítőket, az mtsz­­tagokat a takarmánybetakarí­tás köti le. E vonatkozásban az utóbbi napok erőfeszítései révén tucatnyi szövetkezetben sikerült befejezni a vetett ta­karmánynövények első termé­sének betakarítását, ám ösz­­szességében véve még mindig sok a pótolni való. A bodoki, dálnoki, uzoni, martonfalvi igyekezetet mér­sékli a Kovászna vidéki gaz­daságok lemaradása. Persze, e vidéken valóban gyakran e­­sett az eső, de az adott gépi kapacitás feltételeket biztosí­tott a napi 700 hektár betaka­rítására, az esetek többségé­ben viszont szervezési laza­ságok következtében csak 400 —450 hektáros teljesítménye­ket valósítottak meg. Holott most már egyre sürgetőbb feladat a kaszálók fűtermésé­nek a betakarítása is. ,• Kovászna megye mintegy 26 000 hektár természetes ka­szálóval rendelkezik, e par­cellák jelentős hányadán ké­zikaszával kell a füvet levág­ni. Nélkülözhetetlen tehát a rendelkezésre álló munkaerő jobb hasznosítása, akárcsak a gépi betakarítás kiterjesztése, ahol erre adottak a lehetősé­gek. E tekintetben különösen nagy igyekezetre van szükség Zabolán, Gelencén, Kovász­­nán, ahol júniusban úgyszól­ván egyetlen hektárról sem takarították be a füvet s ahol száz hektárok várják a kaszá­sokat . Természetesen, a tulajdon­képpeni kaszálás csak a beta­karítás első fázisát jelenti. Nagy gond a szárítás és a szállítás, a gyakori esőzések ellenére kazlakba rakott 4000 tonna széna viszont igazolja, hogy az esős nyár feltételei között is, a napsütéses órákat jól kihasználva, lehetőség van a szénakészlet gazdagítására. Nem is beszélve arról, hogy az eddig elraktározott 25 000 ton­na siló, illetve szenázs még csak töredéke a szükségletek­nek. Fokozottabb erőösszevonás­sal kell tehát dolgozni azon, hogy a növekvő állomány szükségletét ne csak kilókban, hanem választékban, minőség­ben is hiánytalanul biztosít­hassák. Flóra Gábor Miközben az ország déli me­gyéiben már javában aratnak, az erdélyi medencében tovább­ra is tartja magát a szeszélyes, változékony időjárás, az egy­mást követő záporok szünetei­ben alig-alig süt ki néhány órára a Nap. Szerencsére a mezőgépészek s az mtsz-ta­­gok a legtöbb gazdaságban megtanulták kihasználni e né­hány órás szüneteket, s az a­­ránylag derűs napokon sokat pótoltak a kényszerű mulasz­tásokból. így Fehér megye me­zőgazdasági termelőszövetke­zeteinek és állami mezőgazda­­sági vállalatainak jórészében az elmúlt napokban befejezték az első takarmánybeikarítási szakaszra tervezett silómeny­­nyiség elkészítését. Ocna Mures agráripari ta­nácsának körzetében nem egé­szen három hét alatt gyűjtöt­ték össze a takarmányt, mint­egy 400 hektárnyi területről. A három munkacsoport tagjai di­­cséretreméltóan dolgoztak, fe­gyelmezett munkával, a javí­tások helyszíni megszervezé­sével, a szállítóeszközök jó kihasználásával sikerült el­érniük, hogy a szeszélyes idő közepette is veszte­ség nélkül betakarították az egyébként igazán gazdagnak mondható takarmánytermést. Az elmúlt napokban az áru sülyei farmján vágták az utol­só rendeket a takarmánykom­bájnok: a tervezett 5110 tonna siló helyett több mint 6700 tonnát valósítottak meg. A szénakészítésnél már ko­molyabb akadályokat jelentett a sok csapadék. Amíg lehetett, jobb időre várva, halogatták a szénafüvek kaszálását, az el­múlt héten azonban már min­den község határában több száz mtsz-tag vágta a rendet. Forrón például a 330 hektár­nyi természetes kaszáló több mint felével végzett a tagság, 100—120-an kaszálnak napon­ta, s ugyanennyien forgatják a szénát a nyomukban. Cseszt­­vén közel 30 hektárról 60 ton­nányi lóliumot vágtak le, szin­tén szénakészítés céljából. A növényápolásban sincs megállás. Kézzel és géppel e­­gyaránt, mondhatni ahogy végzik, kezdik újra a küzdel­met a gyomnövények ellen. A cukorrépát harmadszor kapál­ják. Nagylak mutatott jó pél­dát ilyen tekintetben, már két héttel ezelőtt hozzáláttak a harmadik kapáláshoz. Szin­tén Nagylakon 60 hektárnyi burgonyaföldön, miután két­szer mentesítették a gyomok­tól, megkezdték a kolorado bo­garak elleni permetezést. A kukoricatáblákon is másod­szor araszolnak végig a forgó­kapák; az 1420 hektárnyi te­rület közel felén lazították fel újra a talajt a mezőgépé­szek, s alig-alig maradnak el mögöttük a kézikapások. Bár a terület jó részét gyomirtót­­ták, az idei év körülményei között ez nem mentesített az ismételt gépi és kézi beavat­kozástól. Forrón nagykiterje­désű, közel 100 hektáros do­hányföld van, egynegyedén szintén elvégezték a második kapálást, akárcsak a nagyla­kiak a félszáz hektárral na­gyobb mákültetvényen. S miközben az Ocna Mures-i körzet mezőgépészeinek több­sége igyekszik mielőbb befe­jezni a megkésett idénymun­­kálatokat, hogy úgy mondjuk, az utolsó simításokat végzik, néhány társuk már javában aratja az árpát a Temes me­gyei szántóföldeken. A segítsé­gül küldött gépeket leszá­mítva az itthon maradott 20 Gloria szintén készen áll a ka­lászosok betakarításának meg­kezdésére. Július első napjai­ban remélhetőleg e vidéken is megindulnak a kombájnok az árpaföldeken. Amint Zálog Mihály, a gép­állomás főmérnöke elmondot­ta, szeretnének a teljes gép­parkkal (mármint a Glóriák­kal)­­ hozzálátni az aratáshoz, s 2—3 nap alatt végezni az árpa betakarításával, mert helyére az egész 520 hektárnyi területre mielőbb el kell vet­niük a silókukoricát. A déli megyékből, Temesből egyéb­ként nemcsak a saját arató­cséplőgépeiket várják vissza, de a kenyérgabona betakarítá­sának megkezdéséig még leg­alább 15 „főnyi“ erősítést is. Jakab Márta AZ UTOLSÓ „SIMÍTÁSOK" BETAKARÍTÁS ELŐTT MOZGÓSÍTANI kell az összes erőket A NÖVÉNYÁPOLÁSHOZ Nehéz időjárási körülmé­nyek közepette kell megbír­­kózniuk az idén a földek dol­gozóinak, hogy a legfontosabb idénymunkát, a kapálást sür­gősen befejezzék. Június első felében újabb és a májusiak­nál kiadósabb esőzések voltak­, többfelé a felhőszakadásokat követően a patakok kiléptek medrükből, leiszapolták a réti pázsitot, a domboldalakról, el­mosták a termőföldet a nö­vényzettel együtt. A Szilágy pataka mentén több száz hek­táron okozott károkat kétszer is az árvíz a debreni, szilágy­szegi és szilágycsehi mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek­nek, s két eső között ha ki is sütött a nap, a felázott, lágy talajon nem használhatják a súlyos erőgépeket. A sajátos időjárási körül­mények következménye, hogy két fontos tevékenységben: a takarmányok betakarításában és a növényápolásban elég nagy a lemar­adás, a cukorré­pával és kukoricával bevetett területeken erőteljesen fejlőd­nek a gyomnövények. A kedvezőtlen helyzet elle­nére a szilágycsehi agráripari tanácshoz tartozó termelőszö­vetkezetekben a cukor- és a takarmányrépa, a zöldségfélék első kapálását a teljes vetéste­rületen sikerült befejezni, s június második felében Szi­­lágycsehben a termesztett ösz­­szes zöldségfélék, Benedekfal­­ván pedig a gyökeresek és a hagyma második kapálásával is végeztek. Ugyancsak má­sodjára kapálták meg a cu­korrépát a szilágycsehi mísz­­ben. Meg kell mondanunk, hogy a kukorica kapálásával több termelőszövetkezetben gyen­gén haladnak; a szövetkezetek vezetői azzal indokolják a le­maradást, hogy a hideg idő miatt későn keltek ki a növé­nyek, nagy területeken kény­szerültek­­ újra vetést végezni. A kézikapásokat a répafélék ápolása kötötte le, az intenzív gyomosodás miatt nagyobb e­­rőfeszítésre kényszerültek, s ahol­ a répával végeztek, a ku­koricára is sor került. Bene­­dekfalván például június má­sodik felében 200 hektáron géppel és 110 hektáron kézzel kapálták meg a kukoricát, s majdnem hasonló teljesít­ményt értek el Szilágycseh­­ben. A megyei pártbizottság felhívással fordult a megye összes­­ dolgozóihoz, a falvak lakosaihoz, hogy foglalkozás­ra és beosztásra való tekintet nélkül mindenki fogjon kapát s irtsa a gyomokat, vegyenek részt az időjárás miatt veszé­lyeztetett takarmányok beta­karításában. Említettem, a felhőszakadá­sok következtében sokfelé a növényeket is elmosta a víz. A hiányok pótlására jó akciót Fejér László (Folytatása a 2. oldalon) HAZÁNK TÖRTÉNELMÉNEK LEGGYÜMÖLCSÖZŐBB MÁSFÉL ÉVTIZEDE 1965 • a fa a Máramarossziget­­i környéki ember hasz­­nálati tárgyainak alap­anyaga, megélhetésének egyik forrása. A sóbányászat után — Rónaszéken és Aknasugatagon a vízbeszi­várgás­ vetett véget a tevékenységnek — már a múlt század első felében virágzás­nak indult a fakitermelés. Ki­lencven évvel ezelőtt létrejön Máramarosszigeten az „Első máramarosi hajlított bútor és faárugyár“. A hangzatos elne­vezés mögött azonban szerény vállalkozás húzódott meg, égi­sze alatt naponta mindössze 25 szék készült, de mert kifi­zetődő, hasznot hozó befekte­tés volt — kifogyhatatlannak tűnt a tartalék, olcsó volt a munkaerő —, kibírta a kedve­zőtlen gazdasági szelek próbá­ját is. Közel hat évtized múl­tán, az államosítás történelmi jelentőségű eseményekor a gyár leltárában a következők szerepeltek: egy belsőégésű öt­ lóerős robbanó­motor, egy 160 lóerős gőzgép, egy 50 kW-os áramfejlesztő, 7 villanymotor, egy gőztartály és 47 különféle felszerelés, készülék. 1962 őszén a város északi határában az építők vertek ta­nyát. Munkájuk nyomán kor­szerű fafeldolgozó üzem szüle­tett. 1965 derekán zajlott le az ünnepélyes avató. De az üzem­be helyezés munkásköszöntő tett is volt egy kiemelkedő, az ország szocialista jelene ala­kulásában sorsformáló jelentő­ségű esemény, az RKP IX. kongresszusának küszöbén. Azóta másfél évtized telt el, a haza gzdasági-társadalmi, kulturális fejlődésének legter­mékenyebb időszaka. — Ez a tizenöt év — hang­súlyozza Jáncu Gheorghe mér­nök, a Faipari Kombinát igaz­gatója — számunkra is a szün­telen gyarapodás, a tapaszta­latszerzés és hírnév-megalapo­zás korszaka volt. Itt voltam az indulás mozzanatától, ami­kor 1965. június 30-án a köte­lességteljesítés szülte lelkese­déssel és büszkeséggel jelent­hettük, hogy a kombinát első két kapacitása, a lemez- és korpuszbútor gyár megkezdte a termelést. E gazdasági egy­séggel lényegében erőteljesebb formát öltött s pártunk iparosí­tási politikája, s egy több év­százados múltra visszatekintő, a ,­zöld arany“ felhasználása, értékesítése köré csoportosuló mesterség kilépett a sokéves dermedtségből. Már akkor é­­reztük, hogy kivételes fontos­ságú eseménynek vagyunk ré­szesei, de a IX. kongresszus óta eltelt esztendők változásai meggyőztek arról is, hogy e beruházás növelte városunk­ban az iparban foglalkoztatot­tak számát, megfiatalította a helység arculatát. Több ezren, ahogy mondani szokás „ke­nyérhez jutottak“, dolgozóink a kombinát szomszédságában megjelent lakónegyed közel ezer lakosztályába költözhet­tek be. Nehéz lenne felmérni a valamikori 25 szék gyártásától a jelenlegi sok millió lej érté­kű termelésig megtett utat, de minden számadatnál talán többet mond az, hogy termé­keinket 23 országba exportál­juk. A kombinát, hazánk egyik legnagyobb ilyen profilú ipar­óriása, sokaknak — idősebb, még az egykori székgyárból át­jött tapasztalt és a munkaévei­ket itt kezdő fiatal szakmun­kásnak — megszabta élete ala­kulását. Rusneac Petru, aki ukrán anyanyelvén kívül — felsőró­­nai születésű — jól beszél ma­gyarul is, az előbbiekhez tar­tozik. Jelenlegi munkahelye e­­gyike a legrégebbieknek. A jelző talán egy kicsit túlzó, hi­szen másfél évtized viszonylag rövid idő, a közelmúltra is utalhat, de a szocialista építész felgyorsult ritmusának körül­ményei között ez az időszak a fejlődés sokrétűségét, gazdag­ságát tekintve felér egy törté­nelmi korral. — A régi székgyárból jöttem át annak idején — mondja az ötven évhez közel járó, de fia­talos, kék szemű, zömök férfi — s itt mindjárt nagy feladat várt ránk, elő kellett készíte­nünk a hajlított bútorgyártó részleg beindítását. Amint tapasztalom, hamar átvált beszédében a többes­szám használatára. Az emeleti műhelyben még jónéhányan szorgoskodnak a munkapadok­nál. Egy-két kivételtől elte­kintve mind a kombinát „ősé­től“ kerültek ide. Valamennyien kiváló szakemberek, többsé­gükben lakatosok, akik nem szóródtak szét, hanem a köz­­ponti mechanikai műhely „magvát“ képezik. — Mi állítottuk elő az ösz­­szes fa- és vasmunkákhoz a sablonokat, s gyakran egyes gépekhez a szerszámokat is — folytatja a visszaemlékezést Rusneac Petru. — Nem volt könnyű, de éppen a nehézsé­gek áthidalása tette széppé az erőfeszítéseket. A szerszám, készülék és mé­rőműszerek műhelyének dolgo­zóit jól ismerik a kombinát­ban, mert mindenütt szükség van szakmai hozzáértésükre, tudásukra, ötleteikre. És ők mindannyiszor bizonyítanak. Rusneac Petrut az egyik leg­ötletesebb embernek tartják. A csendes természet, halkszavú­­ság mögött állandó nyugtalan­ság, kutatási szenvedély lobog. Közel harminc újítását és egy találmányát alkalmazták ed­dig. — Az ember nemcsak azért jön naponta a gyárba, mert így kívánja meg a munkafe­gyelem, hanem hogy dolgoz­ 1980 -an, nyújtson valami érdemle­e­geset. Engem például nem hagy nyugton, ha hallom, hogy valahol nem­ úgy mennek a dolgok, ahogy kellene. A meg­oldás-keresések közepette szü­letnek újításaim. Asztalán két speciális maró­kés a legfrissebb újításai. A régieknél hegeszteni kellett, de két-három kicserélés után dob- ■ hatták el a befogó testet. Most egy biztosító szeg egyszerűbbé teszi e műveletet és tartósab­­bá az alkatrészt. — Kell ismerni­­ a termelés támasztotta igényeket, s akkor az ember sohasem fogy ki az ötletekből... A korpuszbútorgyárban a terjedelmes munkacsarnok kö­zepén m­eredek vaslépcsős „függő“ iroda. A csarnok leg­távolabbi pontjáig ellátni in­nen, de Begy György mester­rel most nem „őrszemeskedni“ jöttünk fel, hanem a munka­gépek zajától húzódtunk el beszélgetésre. — A közelmúltban helyez­tek át ide a prototípus készítő műhelyből — mondja az öt­venötéves mester —, de a fiam személyében megfelelő utódot hagytam helyemben. Az asztalos mesterség szinte hagyomány a családban. Begy György két öccse is ezt a mes­terséget választotta és ebben a kombinátban dolgozik. Ifjú Begy György azonban már itt, e munkahelyen tanulta ki a szakmát, s a fafaragásban ké­pezte tovább magát. — Milyen érzés apának a fiával együtt dolgozni? Rácz Albert (Folytatása a 2. oldalon) A MÁRAMAROSI „ZÖLDARANY" CSODÁLATOS METAMORFÓZISA Melegen gratulálunk Nicolae Ceausescu elvtársnak abból az alkalomból, hogy magas elismerés érte a Románia és a Német DK közötti kapcsolatok szüntelen fejlesztése, a szocializmus, a népek közötti béke és egyetértés szolgálatában szerzett érdemeiért Tr ':­*'fok a párt főtitkárához, a köztársaság elnökéhez a­­vari Marx érdemrend átnyújtása kapcsán (3. old.) NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS FOGADTA­ Zambia Köztársaság miniszterelnökét Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtit­kára, Románia Szocialista Köz­társaság elnöke fogadta Daniel M. Lisulot, Zambia Köztársaság miniszterelnökét, aki hivatalos látogatáson hazánkban tartózko­­­dik. A vendéget elkísérte P. K. Kasutu, a Nemzeti Független­ségi Egységpárt Központi Bi­zottságának tagja. A találkozón jelen volt Ilie Verdet elvtárs, az RKP KB Po­litikai Végrehajtó Bizottságának tagja, a kormány első miniszte­re. A zambiai kormányfő tolmá­csolta Nicolae Ceausescu elv­­­­társnak Kenneth David Kaunda, Zambia Köztársaság elnöke, a Nemzeti Függetlenségi Egység­párt elnöke testvéri üdvözletét és legjobb kívánságait, nevében további sok sikert kívánt a ba­ráti román népnek az új társa­dalom építéséhez. Nicolae Ceausescu elvtárs kö­szönő szavakat mondott, üdvöz­letét küldte Kenneth David Ka­unda elnöknek, haladást és jó­létet kívánt a baráti zambiai népnek. Nicolae Ceausescu el­­nök­ egyben mint Lusaka város díszpolgára sikert és jólétet kí­vánt a szép zambiai főváros la­kosságának. A megbeszélés­­során hangsú­lyozták, hogy Románia és Zam­bia barátsága, sokoldalú együtt­működése eredményesen és szüntelenül fejlődik azoknak a fontos határozatoknak és meg­állapodásoknak az alapján, ame­lyeket a Bukarestben, illetve Lu­­sakában lezajlott legmagasabb szintű román-zambiai dialógus alkalmával fogadtak el. Mint megállapították, széles lehető­ségek kínálkoznak a politikai. (Folytatása a 2. oldalon) Kuba Köztársaság külügyminiszterét Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt fő­titkára, Románia Szocialista Köztársaság elnöke fogadta a hivatalos baráti látogatáson ha­zánkban tartózkodó Isidoro Mai­­mierca Peolit, Kuba Köztársaság külügyminiszterét. .Jelen volt Stefan Andrei elv­társ, hazánk külügyminisztere. Ott volt Humberto Castello, Kuba bukaresti nagykövete. A kubai miniszter tolmácsol­ta Nicolae Ceausescu elvtársnak Fidel Castro elvtárs, a Kubai Kommunista Párt Központi Bi­zottságának első titkára, Kuba Köztársaság Államtanácsának és Minisztertanácsának elnöke me­leg testvéri üdvözletét. Nicolae Ceaușescu elvtárs megköszönte az üdvözlő szava­kat, meleg üdvözletét és legjobb kívánságait küldte Fidel Castro elvtársnak. A találkozó során megelége­déssel állapították meg a párt­jaink, államaink és népeink kö­zötti baráti kapcsolatok, sokol­dalú együttműködés és szolida­ritás pozitív fejlődését, és hang­súlyozták, hogy bővíteni kíván­ják a politikai kapcsolatokat, elmélyíteni a kétoldalú együtt­működést és kooperációt, külö­nösen a következő ötéves terv során, ami a két ország és nép érdekeit, a szocializmus és a béke egyetemes ügyét szolgálja. Úgyszintén megtanácskozták a rendkívül bonyolultnak és el­lentmondásosnak minősített nemzetközi élet számos idősze­rű kérdését. Ilyen összefüggés­ben hangsúlyozták: az öszszz államok magasztos kötelessége a leghatározottabban fellépni a nemzetközi élet súlyosbodásá­nak meggátolásáért. a béke, az (Folytatása a 2. oldalon) Spanyolország külügyminiszterét Nicolae Ceausescu elvtárs, Románia Szocialista Köztársa­ság elnöke fogadta Marcelino Oreja Aguirret, Spanyolország külügyminiszterét, aki hivatalos látogatást tett hazánkban. Jelen volt Stefan Andrei elv­­társ, hazánk külügyminisztere. Ott volt José Carlos Gonzalez- Campo Dal­ Ré, Spanyolország bukaresti nagykövete. A vendég rámutatott, annak a rendkívül megtisztelő feladat­nak kell eleget tennie, hogy tol­mácsolja Nicolae Ceausescu el­nöknek I. János Károly spanyol király baráti üdvözletét és leg­jobb kívánságait. Nicolae Ceausescu elvtárs kö­szönő szavakat mondott, baráti üdvözletét és legjobb kívánsá­gait küldte I. János Károly ki­rálynak. A megbeszélés során, amelyre abból az alkalomból került sor, hogy spanyol külügyminiszter első ízben tett hivatalos látoga­tást Romániában, megelégedés­sel hangsúlyozták: a két ország közötti kapcsolatok az utóbbi évek során számottevően fejlőd­tek. Mint megállapították, a po­zitív fejlődésre főként azután került sor, hogy a román állam­fő hivatalos látogatást tett Spa­nyolországban, hiszen az erőtel­jesen fellendítette a román-spa­nyol kapcsolatokat, széles távla­tokat nyitott meg előttük. Rá­mutattak, hogy a magas szintű román-spanyol dialógus alkal­mával fontos megállapodásokat fogadtak el, és egyaránt hang­súlyozták, hogy a továbbiakban is munkálkodni kívánnak azok valóraváltásáért, a kétoldalú e­­gyüttműködés lendületes és (Folytatása a 2. oldalon)

Next