Előre, 1980. július (34. évfolyam, 10142-10168. szám)
1980-07-26 / 10164. szám
- ELŐRE - 1980. Július 26. RAYMOND BARRE ELSŐ MINISZTER POHÁRKÖSZÖNTŐJE Elnök úr! Asszonyom! Rendkívül megtisztelve érezzük magunkat és boldogok vagyunk, hogy fogadhatjuk önöket. Népeinket szoros civilizációs és kulturális kapcsolatok fűzik egybe. Hasonlóképpen tudjuk, hogy Franciaország számára Románia, ma méginkább, mint bármikor, kontinensünk egyéniségének egyik lényeges tartozéka. Ezért nemcsak a számunkra kedves közös múltat kell felidéznünk, de beszélnünk kell a jelenről és jövőnkről is. Nehéznek ígérkező évtized kezdetén vagyunk. De sem Romániának sem Franciaországnak nincs szándékában elbátorodni. Ahhoz, hogy szembenézzünk problémáinkkal, nincs szükség mérhetetlen eszközökre, sem rendkívüli erőre. Mindenekelőtt az elérendő célkitűzések világos megértésére, a helyzet józan elezésére, valamelyes képzelőerőre és sok kitartásra van szükség. Nem hiszem, hogy ezek a tulajdonságok hiányoznának a románokból és franciákból. Az ön országa, elnök úr, az utóbbi harminc évben mélyreható változásokon ment át. A háború előtti Románia lényegében kőolaj- és búzatartalék volt. A mai Románia széles körben iparosított országként jelentkezik. A gyorsütemű növekedés, a beruházások irányában tett jelentős és tartós erőfeszítés, kifejezve egy egész nép akaratát, lehetővé tették a román gazdaság gyors átalakítását. Másrészt a gazdaságuk korszerűsítésére irányuló erőfeszítést az idegen országokkal, főként Franciaországgal való kapcsolatok fokozódása kísérte. Hosszú időn át paradoxon helyzet nyomta rá bélyegét országaink több mint egy évszázados kapcsolataira. Nyelvi, történelmi, kulturális, intellektuális rokonvonásaink mindig erőteljesen megnyilvánultak. De meg kellett várnunk az utóbbi évtizedet ahhoz, hogy gazdasági kapcsolataink végre bizonyos tartalommal telítődjenek, örömmel állapítom meg, hogy több jelentős tevékenységi területen — például a gépkocsiiparban, az aeronautikában, az informatikában, az energia terén — tényleges ipari együttműködés alakult ki vállalataink között, s hogy Romániában a francia ipar kapacitása elismert és megbecsült. A Citroennel együttműködésben gyártott első gépkocsik rövidesen elhagyják a craiovai üzem szerelő csarnokát. Még inkább előre kell haladnunk, átfogóbb, konkrétabb tartalommal kell telítenünk az ipari együttműködést. Minthogy Franciaországnak és Romániának hasonló energetikai nehézségekkel kell szembenéznie, rendkívül érdekeltek erőfeszítéseik egyesítésében ezen a területen. A francia nukleáris erőmű építési program és országának elhatározása, hogy szintén az atomhoz folyamodik energiatermelés céljából, olyan konvergenciára vall, amely nagyszabású és hosszú távú együttműködéshez vezethet, megszilárdítva országaink függetlenségét. Felismerni ezt a konvergenciát a gazdasági és társadalmi struktúrák különbözőségén túlmenően, a legjobb példája azoknak az elveknek, melyekre a nemzetközi kapcsolatokra vonatkozó eszményeink épülnek. Ezzel magyarázható az a nagy jelentőség, melyet távlatban kétoldalú kapcsolataink fokozásának tulajdonítunk. Tovább haladva a több mint 15 évvel ezelőtt megnyitott úton az az érzésünk, hogy túlléptük országaink szigorúan vett érdekkörét, s hogy Európa érdekében munkálkodunk azzal a közös gonddal, hogy békét biztosítsunk kontinensünknek, s ennek nem lehet más alapja, mint az összes nemzetek függetlenségének tiszteletben tartása. Végül nem tartom lehetségesnek nemzetgazdaságaink további fejlődését, a fejlődő országok sorsának elhanyagolásával. Támogatva az Észak-Dél dialógust, megszervezve a párizsi találkozót, aktívan bekapcsolódva az Európai Közösség erőfeszítésébe kapcsolatainak átrendezéséért az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni országokkal. Franciaország bebizonyította törekvését a gazdag és szegény országok közötti új gazdasági egyensúly megteremtése iránt. Meggyőződésem, elnök úr, hogy az ön országa is osztja ezeket a törekvéseket. Kivételes helyzete lehetővé kellene tegye, hogy eredményes dialógust alakítsunk ki azokról az eszközökről, amelyek közelebb hozhatják egyesek és mások szempontjait az Egyesült Nemzetek rendkívüli Közgyűlése alkalmával beinduló globális tárgyalásokra vonatkozóan. Ezek a célkitűzések, melyek az egyetemes békét és együttműködést szolgálják, természetesen nyilvánvalóak. Tapasztalatból tudjuk, hogy e célkitűzések eléréséhez nem elegendő a jóindulat. Minden pillanatban éberségre, akaratra van szükségünk. Hölgyeim, uraim! Ebben a szellemben indítványozom, emeljék poharukat: Ceausescu elnök tiszteletére! Ceausescu asszony tiszteletére! Kiknek tiszteletteljes hódolatunkat fejezzük ki. A román nép tiszteletére! A francia—román barátságra! (Taps.) TÁVIRAT Franciaországi látogatása során Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára, a következő táviratot kapta Francois Mitterrand-tól, a Francia Szocialista Párt első titkárától: NICOLAE CEAUSESCU úrnak, Románia Szocialista Köztársaság elnökének Franciaországba érkezése alkalmából a francia szocialisták nevében üdvözölni kívánom országunk földjén. Azt kívánom, hogy ez a látogatás, amelyre a nemzetközi élet zavaros pillanatában kerül sor, hozzájáruljon a nemzetek közötti békés dialógushoz. A Végrehajtó Iroda nevében, FRANCOIS MITTERRAND --------------- 3.. A FRANCIA KORMÁNYFŐ EBÉDET ADOTT NICOLAE CEAUSESCU ELNÖK ÉS ELENA CEAUSESCU ELVTÁRSNŐ TISZTELETÉRE Nicolae Ceausescu elvtárs, Románia Szocialista Köztársaság elnöke és Elena Ceausescu elvtársnő tiszteletére Raymond Barre francia kormányfő és felesége csütörtökön a Külügyminisztérium palotájában ebédet adott. Az ebéd — amelyen a francia politikai, gazdasági, tudományos és kulturális élet kiemelkedő személyiségei vettek részt — ismételten kifejezésre juttatta azt a nagyfokú érdeklődést, amelynek a román államfő látogatása örvend, kifejezte a román—francia kapcsolatok alakulása iránti figyelmet, a mindkét részről megnyilvánuló óhajt, hogy a Románia és Franciaország közötti hagyományos baráti és sokrétű együttműködési kapcsolatok még inkább fokozódjanak és sokoldalúbbakká váljanak mindkét ország és nép hasznára. Az ebéden jelen voltak: Alain Poher, a francia Szenátus elnöke, Jean-François Poncet külügyminiszter, a kormány tagjai, magas rangú személyiségek, ismert üzletemberek, a tudomány és a kultúra kiemelkedő személyiségei. Részt vettek a Nicolae Ceausescu elnököt franciaországi látogatásán elkísérő hivatalos román küldöttség tagjai: Cornel Burtica, Stefan Andrei, Ioan Avram, Vasile Pungan, Constantin Mitea. Jelen volt Corneliu Manescu, Románia párizsi nagykövete és Pierre Cerles, Franciaország bukaresti nagykövete. Nicolae Ceausescu elvtársat, Románia Szocialista Köztársaság elnökét és Elena Ceausescu elvtársnőt a Külügyminisztérium palotájába érkezéskor rendkívüli melegséggel üdvözölte a francia első miniszter és Raymond Barre asszony. Nicolae Ceausescu elvtársnak és Elena Ceausescu elvtársnőnek bemutatták az ebédre meghívott személyiségeket, akik ezt követően helyet foglalnak a nagy fogadóteremben, amelynek ablakai a palota kertjére nyílnak. A Szajna jobbpartján lévő Quai d’Orsay-palotának, a Külügyminisztérium mai rezidenciájának alapkövét 1845-ben rakták le. A minisztérium 1856-ban, a párizsi kongresszus évében költözött ebbe a palotába. Itt rendezték meg a versailles-i szerződést előkészítő békeértekezletet. Az ebéden Raymond Barre kormányfő és Nicolae Ceausescu elnök pohárköszöntőt mondott. Az ebédet követően Nicolae Ceausescu elvtárs és Elena Ceausescu elvtársnő barátian elbeszélgetett a meghívott személyiségekkel. Ennek során megkapó mozzanatra került sor: Nicolae Ceausescu elvtárs és Elena Ceausescu elvtársnő a meghívottak között felfigyelt a román származású nagy francia színésznőre, Elvira Popescura, akinek nagy tehetsége évtizedeken keresztül beragyogta a párizsi színházi életet. A magas rangú vendégek a nagyra becsülés hangján szóltak a színésznőhöz, jó egészséget kívántak neki, melegen átölelték. Az ismert színésznő meghatottan mondott köszönetet a megkapó természetességgel és emberi melegséggel kifejezett érzésekért. A francia kormányfő és Raymond Barre asszony által Nicolae Ceausescu elvtárs, Románia elnöke és Elena Ceausescu elvtársnő tiszteletére adott ebéd az újabb román— francia magas síkú dialógus minden megnyilvánulására jellemző szívélyes, baráti légkörben zajlott le. NICOLAE CEAUSESCU ELNÖK ÉS ELENA CEAUSESCU ELVTÁRSNŐ HIVATALOS FRANCIAORSZÁGI LÁTOGATÁSA NICOLAE CEAUSESCU ELNÖK POHÁRKÖSZÖNTŐJE Első miniszter úr! Barre asszony! Hölgyeim és uraim! Ki szeretném fejezni köszönetünket a baráti ebédért, a román nép és a francia nép barátságáról mondott szavakért. Azzal az óhajjal tartózkodunk a baráti Franciaországban, hogy feltárjuk az együttműködés új területeit gazdasági, műszaki-tudományos és kulturális téren, akárcsak nemzetközi síkon. A román—francia barátság valóban régi hagyományokkal rendelkezik. Visszatekintve a múltra, elmondhatjuk, hogy az évszázadok során a románok és a franciák szorosan együttműködtek a világban végbement számos esemény alkalmával. Elmondhatjuk, hogy a román— francia kapcsolatok, népeink együttműködése mindig is jó eredményeket adott. Valóban számos nyelvi, kulturális és civilizációs rokonvonásaink vannak, de mint ahogyan ön is joggal megjegyezte, nem elegendő csupán a múlt felelevenítése. A jelenre kell tekintenünk, s arra kell gondolnunk, mit kell tennünk, hogy a jelen biztosítsa a népek gazdasági-társadalmi fejlődését, a függetlenséget és a békét. A jövőre kell tekintenünk — és kötelességünk mindent megtenni, hogy a jövő szavatolja népeinknek, az egész emberiségnek a békét, a jólétet és boldogságot. Valóban, a 80-as évek olyan eseményekkel köszöntöttek be, amelyek következtében a nemzetközi élet rendkívül feszültté vált. Bebizonyosodott, hogy a világon fennálló problémák anynyira komplexek, hogy az ellenőrzés alól kiszabaduló bármilyen akció súlyos veszélybe sodorja a békét, biztonságot, az emberiség jövőjét. Nyilván nem kell kétségbeeséssel tekinteni a nemzetközi helyzetre, nem kell elbátortalanodni. Ellenkezőleg, abból kell kiindulni, hogy erőfeszítésekre van szükség a feszültség leküzdése, az enyhülés fokozása, a békepolitika térhódítása érdekében. A feszültség elleni és az enyhülési politika érvényesítésére vonatkozó szilárd álláspontjával a világközvélemény, nagyszámú nép éppen az év első részében bebizonyította, hogy határozott, szilárd akciókkal biztosítható a feszült helyzet áthidalása, szavatolható a béke és a nemzeti függetlenség. Megelégedéssel emelhetjük ki, hogy ilyen körülmények között Románia és Franciaország éppen a feszültség megfékezése irányában, az enyhülés és a béke érdekében cselekedett, tanúsítva ezirányú politikájának következetességét. Szeretném ugyanakkor megjegyezni, hogy Románia és Franciaország gazdasági kapcsolatai az utóbbi 10 esztendőben erőteljesen fejlődtek. Csupán az utóbbi öt évben megkétszereződtek. Ehhez hozzájárult az a tény is, hogy a román nép erőfeszítése alapján — a nemzeti jövedelem mintegy harmadának a fejlesztésre fordításával — a román gazdaság gyors ütemben fejlődött. A román—francia gazdasági kapcsolatok jövőbeni fejlesztésekor szem előtt kell tartani az általános gazdasági helyzetet, főként az energetikai és a kőolajválságot. Nézetünk szerint, a jelenlegi nemzetközi gazdasági körülmények között szükségszerűek az államok közötti — és nyilván a Románia és Franciaország közötti — együttműködés és kooperáció kiszélesítését célzó intézkedések. A gazdasági kapcsolatok korlátozására irányuló, protekcionista intézkedések elfogadása csakis a gazdasági nehézségek súlyosbodásához, a nemzetközi gazdasági válság elmélyítéséhez vezethet. Abból a tényből indulunk ki, hogy éppen ilyen körülmények közepette van szükség a kontaktusok, az együttműködés, a gazdasági cserék fokozására. Teljes mértékben igaza van, nem kell elfelejtenünk, hogy a világon elmélyül a szintkülönbség a gazdagok és szegények, a gazdag és szegény országok között. A gazdasági-társadalmi fejlődésben elért minden előrehaladásával Románia még mindig fejlődőben lévő szocialista ország. Tehát helyzetünknél fogva mi maradéktalanul a fejlődő országok mellett állunk és velük együtt munkálkodunk egy új nemzetközi gazdasági rendért. Természetesen úgy tűnhet, hogy ellentétes álláspontjaink vannak. Nézetünk szerint azonban nem konfrontáció felé kell haladni a fejlődő országok és a gazdag országok között, hanem az együttműködés felé, a fennálló problémák megoldásában. Nyíltan meg kell mondanom, hogy a fejlődő országok véleménye szerint, melyet mi teljes mértékben osztunk, eddig nem találtak kellő megértésre a fejlett országoknál. Reméljük, hogy az ez év őszén sorra kerülő ENSZ-ülésszakon, a jövendő tárgyalásokon figyelembe veszik az eddig történteket és több megértést tanúsítanak. Mi tárgyalni szeretnénk és meg szeretnénk találni a Franciaországgal való együttműködés útját, hogy hozzájáruljunk ezeknek a problémáknak a megoldásához. Azt kívánjuk, hogy a meglévő kooperációs akciók, akárcsak a most megvitatás alatt állók — a gépkocsigyártás, az aeronautika, az informatika, az energia és az elektronika terén — minél jobb körülmények között konkretizálódjanak. Ezek egyike-másika 10—15 éves, sőt hosszabb távú kooperációt igényel. Ez megköveteli, hogy mindkét részről megfelelő műszaki és gazdasági megoldásokat találjunk, amelyek megvessék egy ilyen hosszú távú kooperáció alapjait. Mint a munkáltatók képviselőivel lezajlott találkozón ma már említettem, vannak egyes problémák, amelyek túllépik iparaink lehetőségeit, a kormányok aktívabb közbelépését teszik szükségessé. Ami a román kormányt illetti, biztosíthatom önöket, hogy megpróbál aktívan közbelépni. Remélem, hogy e tekintetben is megtaláljuk az aktív együttműködés útját a francia kormánnyal, a kölcsönösen előnyös kooperáció fejlesztése érdekében. Végül még egyszer ki szeretnén nyilvánítani óhajunkat, hogy tovább bővüljön együttműködésünk az egységes Európa, a béke és együttműködés Európájának megteremtéséért, melyben minden nemzet szabadon fejlődjék, akaratának megfelelően. A gazdasági együttműködésről szólva, nem felejtünk el kellő figyelmet szentelni a tudományos, műszaki és kulturális együttműködés, általában népeink kapcsolatai fejlesztésének. A Románia és Franciaország közötti jó együttműködés megfelel mind az illető népek érdekeinek, mind a béke, az enyhülés és az összes népek nemzeti függetlensége ügyének. Azzal a meggyőződéssel, hogy a román—francia együttműködésnek a jövőben is nagy szerette lesz népeink haladása, a béke ügye szempontjából, emelem poharam: — Az első miniszter úr és Barre asszony egészségére! — A baráti francia nép felvirágzására és jólétére! — A tartós román—francia barátságra! — A nemzetközi békére és együttműködésre! — Az önök, valamennyiük, egészségére! (Taps). miM cmmu HM BESIEHE (Folytatás a 2. oldalról) öt évvel ezelőtt ellátogatott Romániába. Megállapíthatta, mennyire törekszik a román nép gazdasági-társadalmi fejlődésére, egy igazságosabb, jobb társadalom megteremtésére, amely méltóságot, jólétet, boldogságot és szabadságot biztosítson az embereknek. Azóta még egy jelentős utat tettünk meg. Természetesen meg kell még tennünk a kitűzött célok eléréséhez vezető út jelentős részét. De a román népnek eltökélt szándéka tántoríthatatlanul haladni előre, biztosítani jólétére, tudománya és kultúrája fejlesztésére, nemzeti függetlenségére irányuló célkitűzéseinek valóra váltását. Éppen erre való tekintettel, létérdekünk az enyhülést, a békét, az összes vitás kérdéseknek kizárólag az államok közötti tárgyalások útján történő rendezését célzó politika. Mint az este pohárköszöntőmben is hangsúlyoztam, felelősek vagyunk azért, hogy mindent megtegyünk a fegyverkezési verseny leállításáért. Valamenynyiünknek tudatában kell lennünk annak, hogy az európai elhelyezésre váró új rakéták megsemmisítik kontinensünk egyik részét, éppúgy, mint a másikat. S mint tudják, eddig senki sem talált még fel olyan fegyvert, amely különbséget tenne az emberek között, vagy olyan fegyvert, amely az élet megőrzését szolgálná. Minden fegyverzet, főleg az atomfegyverek, de nemcsak azok, az ember megsemmisítését, az élet, a civilizáció megsemmisítését szolgálja. Ha az eddigi civilizáció, az emberi élet védelmezői vagyunk, mindent meg kell tennünk, hogy véget vessünk a fegyverkezésnek, az új rakétáknak, fel kell lépnünk egy általános leszerelési, mindenekelőtt nukleáris leszerelési politikáért, a békére és a népek függetlenségére irányuló politikáért. Nem árt, ha ma nyíltan beszélünk ezekről a kérdésekről, ha megmutatjuk a népeknek a valóságot, hogy miután a rakéták és nukleáris fegyverek működésbe lépnek, nem lehet már tárgyalni, nem lesz már ki tárgyaljon! Éppen a baráti hagyományok, a kulturális, nyelvi és származásbeli, rokonság nevében kell mindent megtennünk a civilizáció megmentéséért, az ember megvédéséért, népeink, a világ összes népeinek békés együttműködéséért. Meggyőződésünk, hogy az európai népeken, a világ népein múlik a béke biztosítása, a rombolási, a háborús politika megszüntetése. Azzal az érzéssel látogatunk Franciaországba, Párizsba, hogy a román nép és a francia nép jelentős hozzájárulást nyújthat a béke és haladás, a nemzeti függetlenség ügyéhez. Felvirágzást, boldogságot, békét kívánok a baráti francia népnek, Párizs lakosságának! (Taps.) TISZTELETADÁS AZ ISMERETLEN KATONA EMLÉKMŰVÉNÉL Mint már beszámoltunk róla, csütörtökön reggel Párizsban Nicolae Ceausescu elvtárs, Románia Szocialista Köztársaság elnöke virágkoszorút helyezett el az Ismeretlen Katona emlékművénél. Nicolae Ceausescu elnök, Yvon Bourges francia honvédelmi miniszter kíséretében hagyta el a Marigny-palotát, a román államfőnek fenntartott rezidenciát, hogy a Diadalívhez tartson, ahol az Ismeretlen Katona emlékműve is van. Az elnöki gépkocsi motoros díszőrség kíséretében haladt végig a Champs-Élysées bulváron, ahol a szélben Románia és Franciaország nemzeti lobogói lengenek. Ebben az órában a főváros leghíresebb bulvárján tartózkodó párizsi lakosok megállnak és barátságosan üdvözlik a román államfőt. Egyesek közülük háromszínű — román és francia — zászlócskákat lengetnek, ezzel is kifejezésre juttatva Románia iránti rokonszenvüket, a román—francia barátságot. A Diadalív — ez a műépítészetileg is remekbeszabott műemlék — egyben Párizs történelmi nevezetességű helye. A gépkocsiból kilépve, a Diadalívnél Nicolae Ceausescu elnököt Fievet tábornok, Párizs katonai kormányzóhelyettese fogadja. A díszőrség parancsnoka jelentést tesz, ezután ellépnek a köztársasági gárda díszszázada előtt. A zenekar eljátssza Franciaország és Románia himnuszát. Az emlékmű márványlapján a következő felirat olvasható: „Itt nyugszik egy francia katona, ahol a hazáért esett el.“ ■ Nicolae Ceausescu elnök, miután fogadta az örök lány bizottsága elnökének köszöntését, virágkoszorút helyez el az Ismeretlen Katona emlékművénél. A jelenlevők egy perces csenddel adóznak. Nicolae Ceausescu elnök aláírja az Aranykönyvet. Ezután a román államfőnek bemutatják a francia hivatalos katonai személyiségeket, az első és második világháború veteránjait, akiknek mellén kitüntetések ragyognak s akik Románia elnökét köszönteni jelentek meg itt. Ezt követően, miután elhaladt a köztársasági gárda lovascsoportja és az örök láng bizottságának tagjai előtt, a magas rangú vendég tiszteleg a zászlónál. Nicolae Ceausescu elnök kezet szorít a díszszázad parancsnokával és elbúcsúzik az ünnepségen megjelent francia személyiségektől. Akárcsak érkezéskor, Párizs számos lakosa, akik ebben az órában a Place de l'Étoile-on tartózkodnak, tisztelettel és barátsággal köszöntik Románia Szocialista Köztársaság elnökét, Nicolae Ceausescu elvtársat. Találkozó a francia gazdasági és pénzügyi élet képviselőivel