Előre, 1981. június (35. évfolyam, 10425-10449. szám)

1981-06-02 / 10425. szám

KOLOZS MEGYÉBEN VASÁRNAP SEM SZÜNETELT A NÖVÉNYÁPOLÁS # Igyekeznek idejében elvégezni a kapálást # Sokhelyütt másodszor is hozzáláttak a növényápo­láshoz # Gondot okozott a műtrágya # Hét végén családtagjaikkal együtt az ingázók is dolgoztak a mezőn Néhány hete még a tavaszi vizekkel küzködtek, alig győz­ték megszabadítani a termő­földeket a fölöslegtől, ma meg a szárazságra panaszkodnak országszerte a földek művelői. Nagyon várják az esőt Ko­­lozs megyében is a mezők gaz­dái. Hetek óta legfennebb csak mutatóban volt itt-ott egy-egy futó nyári zápor, amely persze alig csillapította a növényzet vízszükségletét. A mezőgépé­szek, s az mtsz-tagok igyekez­nek idejében elvégezni a leg­fontosabb idényteendőt, a ka­pálást. Fontos most mielőbb megszabadítani a kultúrákat a gyomoktól, legalább ne szív­ják el az amúgy is fogyatkozó­­ban levő nedvességet a talaj­ból. A cukorrépa első gépi és kézi kapálását megyeszerte befejezték, különösen ott volt könnyű dolguk, ahol sikerült a vegyszerezés. Sok agráripari tanács területén haladéktala­nul másodszor is hozzáláttak a növényápoláshoz, sőt néhány helyen, mint Apahída, Nagy­­csány, Szind, Mikeháza, Mihai Viteazul, Mócs körzetében fe­lében, harmadában végeztek e munkálattal. Párhuzamosan végzik a kukorica ápolását. A mezőgépészek és mtsz-tagok egyaránt szorgosan teljesítet­ték feladataikat Apahída, Nagycsány, Cimpia Turzii, Gyeke agráripari tanácsainak gazdaságaiban. Sietve követ­niük kell példájukat Bonchi­da, Kosály, Doboka, Hunyad, Mihai Viteazul körzetében. Ez utóbbi agráripari tanács pél­dául a megye egyik­­ legna­gyobb kukoricatermesztője, a közel két és fél ezer hektárnyi területen viszont meglehető­sen kevés helyen látszanak a növényápolás nyomai. A mócsi agráripari tanács szintén nagy gabona- és ipari­­növény-termesztő körzete a megyének. A tanácshoz tarto­zó öt mtsz-ben és az állami mezőgazdasági vállalatban 720 hektáron termesztenek cukor­répát, 2230 hektáron pedig ku­koricát. Amint Pethő Zsig­­mond, a tanács főmérnöke tá­jékoztatott, a cukorrépa fejlő­désével igazán elégedettek le­hetnek a Mezőség e részén. Kü­lönösen Keszű, Pusztakama­rás, Szovát határában szépek a répaföldek, jól sikerült a vegyszerezés, s amint a fő­mérnök mondja, az idén a me­zőgépészek is nagyobb oda­adással igyekeztek segítségük­re lenni a kézikapusoknak. Idejében hozzáláttak a kulti­­vátorozáshoz, s miután végez­tek, másodszor is beálltak a táblák végébe s közel 200 hek­táron újra lazították a talajt. Az elmúlt hét végén sem tartottak pihenőt az öt falu határában. S a mezőgépészek mellett a hét végére hazatérő, ingázók családtagjaikkal e­­gyütt vonultak ki a földekre, hogy a cukorrépa-, kukorica­vagy éppen burgonyaföldeken Jakab Márrta (Folytatása a 3. oldalon) „Fontos most mielőbb megszabadítani a kultúrákat a gyomoktól...! TÖBB SZENET AZ ORSZÁGNAK! HAT LÉPCSŐN, MAGAS TELJESÍTMÉNNYEL Beszélgetés ION STAMATOIU mérnökkel, a lupoaiai külszíni fejtés igazgatójával Kevés olyan község van az országban, ahol két bányavállalat mű­ködik. E kevesek közé tartozik Lupoaia. Igaz, néhány évvel ezelőtt még egyazon vezetőség igazgatta mindkettőt, de aztán, hogy a kül­színi fejtés kinőtte magát, külön vált. Versengenek a szomszédban lévő „rekordok" bányájával, de ugyanakkor segítik is egymást. Je­lenről, jövőről beszélgettünk el ION STAMATOIU mérnökkel, a lupoaiai külszíni fejtés igazgatójával. — Elöljáróban dicsekedtem egy kicsit. Fejtésünket nemrég filmesek látogatták meg, egy tévé­film jeleneteit forgatták itt. Szabad időnkben mi sta­tisztáltunk. — De nemcsak mint sta­tiszták jelentek meg a lu­­ppaiaiak a képernyőn, ha­nem mint főszereplők is. Kiváló eredményeiket nép­szerűsítették. Jelenleg ho­gyan haladnak a szénter­meléssel? — Hadd ne mondjak száma­datot, hiszen mire az írás meg­jelenik, már régen túlhaladott lesz ez a szint. Nálunk csak e­­gyetlen kotrókezelő több tíz tonna lignitet helyez a szállító­­szalagra naponta. Annyit meg­említek, hogy az előírt tervfel­adatokat a vállalat eddig tel­jesítette, sőt túlszárnyalta. S mindezt az állományban lévő gépek ésszerűbb, teljesebb ki­használásával tehettük. — Hogyan tudnak min­den berendezést ésszerűen leterhelni? — A gépek ésszerű leterhe­lése alapkövetelmény. A fejtés hatlépcsős, minden lépcsőn egy kotrógép, valamint egy szállítószalag működik. A lép­csők mindegyikén külön-külön fejtenek ki meddőt és szenet is, a meddőt a szállítószalag ti­zenhárom kilométerre viszi, a Mátru völgyi bányóba, a szén pedig egy gyűjtőbe kerül. In­nen egy kisebb kotró segítsé­gével — őrlés után — vago­nokba teszik, s irány az ival­­nitai hőerőmű. Azért mesél­tem el mindezt olyan részlete­sen, hogy mindenki előtt vilá­gossá váljék. Luppaián a gé­pek nagyon fontos szerepet játszanak. Elég, hogy meghi­­básodjék egy szállítószalag, s ezer tonnákban mérhetjük a veszteséget. Innen adódik, hogy kiválóan karban kell tartani minden gépet. De ez még a nagy szénhozamhoz nem elég­séges, meg kell teremteni en­nek a feltételeit. — Hogyan? — Egy domb lehámozásakor az egyik legnehezebb feladat a talajvíz elvezetése. Erre külön munkacsoport ügyel. Nem egy esetben alagcsövezni kell, hogy minden talajvíz a főcsatornába vezetődjék, ne gyűljön meg a gödrökben. Biztosítani kell u­­gyanakkor a szükséges üzem­anyagot is. Nem egyszerű fela­dat, mert a kotrógépek nehéz terepen, mint mondottam, kü­lönböző lépcsőkön dolgoznak. — A hat lépcső hat szén­réteget jelent. Messziről nézve a kotrógépek mintha egymás nyomában halad­nának. Akadályozhatják egy­mást? — Nem. Minden gépnek meg­van a maga jól behatárolt te­rülete, szintje. Hónapokig kel­lene állnia, hogy a másik utol­érje. Ez gyakorlatilag lehetet­len. — A szén, tudjuk, Italni­­jára kerül, de mi lesz a meddővel? — Meddőhányóba kerül. Az elgondolás az, hogy majd visszarakják az eredeti helyé­re és a területet — már volt ilyenre példa — visszaadják a mezőgazdaságnak. — S meddig folyik a lu­poniai külszíni fejtésben a szénbányászat? — A geológusok egy negyed­századra saccolják, én viszont valamivel többre. Addig is míg az itt lévő tartalék kimerül, ki kell kotorni 500 millió köbmé­ter földet, hogy körülbelül 100 millió tonna lignithez jussunk. Egyszóval van és lesz munka elég. Csak munkáskéz legyen a gépek mellett. — S van munkáskéz? — Nem panaszkodhatom. Kiváló kotrógép-kezelőink van­nak. Nem kis hányaduk nő, mint Maria Tudosie, Maria Pasare vagy Eugenia Tofec. Da a férfiak is kitesznek magu­kért. Nicolae Duca és Gheorghe Predescu például a szakma ki­válóságai S mivel minálunk a karbantartókra is nagy szerep hárul, említsük meg közülük Nicolae Viceanut, Stefan Mi­­trut és Ionel Bolbocát. S nyo­mukban ott a fiatalság. A kör­nyék tizen- és huszonévesei is vállalatunknál keresnek és ta­lálnak munkalehetőséget. — Milyen mértékben függ a géptől, s milyen a­­rányban az ezeket kezelők­től a kibányászott széntöbb­let? — Ezt nem lehet így ketté­választani. A kotrógépek mű­ködési átlagideje 8,50 óráról 10-re emelkedett, egyrészt a karbantartóknak, másrészt pe­dig a kotrókezelőknek köszön­hetően. Mert a gép az vájja­­kotorja a szenet, de csak akkor, ha üzemképes. Meg aztán ott van a szállítószalag. Ha meg­hibásodik, a kotrógép is leáll. S hogy e meghibásodást miha­marabb kijavíthassuk, a ko­pott görgőket saját műhe­lyünkben újítjuk fel, jelenleg pedig az öreg gumiszalagok újraértékesítésére szeretnénk kitalálni valamit. Tehát az ed­digi eredmények — mint látha­tó — a gépesítést dicsérik, de a hozzáértő munkát is. Román Győző „Minden lépcsőn egy kotrógép, valamint egy szállítószalag működik. A lépcsők mindegyikén külön­­külön fejtenek ki meddőt és szenet is, a meddőt a szállítószalag tizenhárom kilométerre viszi, a Motru völgyi bányóba, a szén pedig egy gyűjtőbe kerül." Vitócz proletárjai, egyesüljetek! A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉS EGYSÉG FRONTJA ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK NAPILAPJA XXXV. évfolyam 10425. szám 1981. június 2., kedd 4 oldal­ára 30 báni Redactia ELŐRE, 79776 Bucuresti, Piata Scinteii 1. ELŐRE szerkesztősége. 79776 Bukarest Scinteia tér 1. Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02. Előfizetési díj: egy hónapra 8 lej; három hónapra 24 lej; hat hónapra 48 lej; egy esztendőre 96 lej. Előfizetéseket elfogadnak az összes postahivatalok a levélkézbesítők és a lapterjesztők. Lapunkat külföldre a következő címen lehet megrendelni: 1LEXIM — Departamentul Export-Import Press. P. O. Box 136—137 — Telex: 11226. București, str. 13 Decembrie nr. 3. HALTENYÉSZTÉS NAGYÜZEMI SZINTEN A MEZŐZÁHI TÓGAZDASÁG - A SZAKTERÜLET ÉLENJÁRÓJA Első pillanatra meglepetés­nek tűnhet — legalábbis a kí­vülállók számára —, hogy e tó­gazdaság az első a Mezőségen. Szakkörökben viszont jóideje­ számon tartják Mezőzáhot, ahol­ kitartó szorgalommal terem­tették meg a hagyományokat, bátran alkalmazzák az újat és keresik a hatékonyság útjait. S íme, beérett az elsőség... Nem a „halász szerencse“ ré­vén lettek a jók közül a leg­jobbak a záhiak. Lassan immár két évtizede töretlen itt a fejlődés, egyre si­keresebb a tenyésztés. Egy o­­lyan vidéken teremtettek ki­törölhetetlen hagyományokat, ahol hajdanában ismeretlen volt e foglalkozási ág, ám ahol ma már nemzedékek nevelked­nek fel e mesterségben. Ez alapvetően meghatározta a vi­dék — a megye — halellátását, ugrásszerűen emelkedett a fo­gyasztás. Talán úgy is fogal­mazhatnánk, hogy éppen az el­látásban tükröződő előrelépés igazolja legjobban és legkife­jezőbben, hogy e vidéken ü­­zemági szintet ért el a halte­nyésztés, nagyüzemi — ipari — árutermelő jelleget kapott az értékesítés. Említsünk szám­adatokat? Induláskor, az öt­venes évek végén, 800 kiló volt a hektáronkénti haltermelés, a tógazdaság 150 hektár terü­letet ölelt fel. Ezzel szemben a múlt évben már az elsőséghez három­ezer kilón felüli halér­tékesítésre volt szükség, köz­ben pedig 550 hektár terület­re bővült a tógazdaság. Ismerve a növekvő szükség­leteket, természetes ez a „ter­jeszkedés“, a megyei önellá­tás, sőt a környező megyék el­látásához való döntő hozzájá­rulás ugyanis csak erőteljesen fajlért nagyüzemi szintű tó­gazdasággal képzelhető el. Nem kevésbé jelentős az sem, hogy a vízfelület-növelés tu­lajdonképpen a termőterületek hasznosításának eredménye. Olyan területeken érik el a há­romezer kilogramm körüli hús­termelést, ahol korábban csak nád termett. Persze, a haltenyésztés ü­­zemágként történő felkarolása magával hozta az övezeti bő­vülést is. A mezőzáhi tavakon kívül ma erőteljes tógazdaság van Radnóton, és természete­sen Tófalván. Technikai ellá­tottság tekintetében ezek már túlszárnyalták a záhiakat, ám még ilyen feltételek kö­zött is a Nicolae Gherman vezette záhi farm hozama volt a legeredményesebb. A záhiak­­nak döntő szerepük volt ab­ban, hogy tavaly vállalati szin­ten 140 tonna halat értékesí­tettek előirányzaton felül. S mert a hozamszint túlszárnya­lásával arányosan minden mu­tatószámot pozitív egyenleggel zártak, a jövedelmezőségi elő­irányzatot 409 százalékban tel­jesítették, Mezőzáhra került az elsőséggel járó országos ver­senyzászló. Híres Duna menti halgazdaságokat előztek meg, fáradozásuk jutalmául a Mun­kaérdemrend II. fokozatát kap­ták, amelyet nemrégiben ün­nepi gyűlés keretében nyúj­tottak át nekik. Az elismerés újabb munka­tettekre ösztönzi a vidék tó­gazdaságait. E napokban — a­­mikor javában tart az idény a benépesített tavakban — gondos tenyésztéssel biztosít­ják az állomány fejlődését, kö­rültekintő intézkedésekkel elő­zik meg a megbetegedéseket, gyakorlatilag sikerrel rajtoltak az új ötéves terv előirányzatai­nak teljesítése érdekében. A megyei program előirányzatai szerint 1985-ig a haltenyésztés több mint kétszeresére kell hogy emelkedjék, e célból Sár­patakon és Radnóton új tele­peket létesítenek, alapvetően azonban a meglévő vízfelüle­ten kell az árutermelést fo­kozni, hogy még több halat biztosítsanak a megye ellátá­sára. Tény viszont, hogy a tervezett lakosonként­ tízkilo­grammos évi halfogyasztás el­érése több ötletet kíván a for­galmazóktól, a kereskedelmi egységektől is. Mert végső so­ron az övezetben nem csupán a haltenyésztési tapasztalat, gyakorlat hiányzott, hanem ez­zel összefüggésben a ,,hal­konyha“ hagyománya is. Az utóbbi időben érdemleges vál­tozás történt e téren, a hal­­fogyasztás közel ötszörösére emelkedett, de még mindig nem érte el azt a szintet, amely a tápértéke alapján joggal megilleti. Cselekedni kell tehát ezen a téren is, mindenekelőtt nyilván a vendéglátóipari egy­ségekben. Flóra Gábor NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS FOGADTA AZ AMERIKAI KONGRESSZUSI TAGOK KÜLDÖTTSÉGÉT Nicolae Ceausescu elvtárs, Románia Szocialista Köztársa­ság elnöke szombat délelőtt fo­gadta az USA Kongresszusa Képviselőháza hadseregügyi bizottságának küldöttségét, a­­mely élén Melvin Price-szal, a bizottság elnökével. Illinois ál­lam demokratapárti képvise­lőjével a Nagy Nemzetgyűlés meghívására látogatást tett or­szágunkban. A küldöttségben részt vet­tek: William Dickinson, re­publikánuspárti képviselő Alabama állam részéről. Sa­muel Stratton, demokratapár­ti képviselő New York állam részéről, Richard White, de­mokratapárti képviselő Texas állam részéről, Robert Mollo­­han, demokratapárti képvise­lő Nyugat-Virginia állam ré­széről, Elwood Willis, republi­kánuspárti képviselő Indiana állam részéről Antonio Borja Won Pat, demokratapárti kép­viselő Guam részéről Robert Badham, republikánuspárti képviselő Kalifornia állam ré­széről, Richard Schulze, repub­likánuspárti képviselő Penn­sylvania állam részéről, John Fury, demokratapárti képvise­lő Illinois állam részéről. A találkozón részt vett Ni­colae Giosan, a Nagy Nemzet­­gyűlés elnöke, Ion Coman, a Nagy Nemzetgyűlés honvédel­mi bizottságának elnöke, Ste­fan Andrei külügyminiszter, Constantin Olteanu honvédel­mi miniszter, Fejes Gyula, a Nagy Nemzetgyűlés külpoliti­kai és nemzetközi gazdasági kooperálási bizottságának tit­kára, Constantin Teodorescu képviselő. Jelen volt Rudolph Aggrey, az USA bukaresti nagykövete. A küldöttség vezetője hálás köszönetet mondott a román államfőnek, hogy fogadta őket, megelégedéssel hangsúlyozta, hogy alkalmuk volt tanács­kozni román hivatalos szemé­lyekkel a kétoldalú kap­csolatok és a nemzetközi élet kérdéseiről. A küldöttség tag­jai nagy elismeréssel nyilat­koztak a román nép országépí­tő munkájának eredményeiről, Nicolae Ceausescu elnök sze­mélyes hozzájárulásáról a bé­ke, a függetlenség és a széles körű nemzetközi együttműkö­dés jegyében fogant külpoliti­ka folytatásához. Nicolae Ceausescu elvtárs kö­szöntötte a küldöttség tagjait, megelégedését fejezte ki az amerikai kongresszusi tagok látogatását illetően, s megálla­pította, hogy az hozzá fog já­rulni a kölcsönös jobb megis­meréshez, a két ország közötti kapcsolatok további kiépítésé­hez. A találkozó során kiemelték Románia és az USA közötti e­­gyüttműködés és kooperáció pozitív fejlődését, s rámutat­tak, hogy széles lehetőségek kí­nálkoznak a kétoldalú kapcso­latok bővítésére és elmélyíté­sére politikai, gazdasági, mű­szaki-tudományos és kulturá­lis téren a kölcsönös érdekek­nek megfelelően, az egyetemes béke, biztonság és egyetértés, a nemzetek közötti együttmű­ködés javára. Ilyen összefüggésben hang­súlyozták: fontos szerep hárul a két parlamentre és parla­menti tagokra a román-ameri­kai baráti kapcsolatok és e­­gyüttműködés szorosabbra fű­zésében, a kölcsönösen előnyös széles kooperáció előmozdítá­sában, akárcsak az annak ér­dekében folytatott kooperáció­ban, hogy a jelenkor nagy problémáit az összes államok érdekében oldják meg, függet­lenül azok nagyságától, gaz­dasági és katonai erejétől, tár­sadalmi-politikai berendezke­désétől. Taglaltak nemzetközi kérdé­seket is, hangsúlyozták, hogy a jelenlegi világhelyzetben foko­zott erőfeszítéseket kell tenni a nemzetközi politikai légkör súlyosbodásának meggátolá­sáért, az enyhülési folyamat felújításáért és megszilárdítá­sáért azon az alapon, hogy tiszteletben tartják a nemzeti függetlenségnek és­ szuvereni­tásnak, a jogegyenlőségnek és a kölcsönös előnyöknek, a bel­­ügyekbe való be nem avatko­zásnak, az erőszak használata és az erőszakkal való fenyege­tés mellőzésének az elveit, fo­kozott erőfeszítéseket kell ten­ni továbbá a földkerekség kü­lönböző térségeiben fennálló konfliktusállapotok békés ren­dezéséért. Úgyszintén rámutat­tak, hogy az egyetemes béke és biztonság érdekében konk­rét lépéseket kell tenni a fegy­verkezési hajsza megfékezésé­ért, a leszerelésért és elsősor­ban a nukleáris leszerelésért, a katonai kiadások csökkentésé­ért, a népek közötti bizalom fokozásáért. Különlegesen fon­tos felszámolni a gyengén fej­­lettséget, megteremteni egy új gazdasági világrendet. A véleménycsere során úgy­szintén kiemelték, a világbéke szempontjából igen fontos, hogy a madridi összejövetel si­kerrel záruljon, újabb lendü­letet adjon a helsinki doku­mentumok valóra váltásának, meghozza a bizalom, a bizton­ság és az együttműködés erő­södését a kontinensen, demili­­tarizációs, katonai készültség­csökkentési és leszerelési intéz­kedések elfogadását Európá­ban és szerte a világon. A találkozó szívélyes légkör­ben folyt le. Jókedvű, nevetgélő társaság érkezik a városszéli kertvendéglő­be, fiatalok, üdék, ketten közülük — egy fiú meg egy lány — ün­nepélyesen öltözött, a többi amúgy hétköznapiasan, többnyi­re farmerbe, színes ingbe; az ün­nepélyes ruhájú fiatalember a pincérhez megy, magyaráz neki valamit, a pincér homlokát rán­colja, látszik rajta, hogy a fia­talember kérését ugyan nem szándékozik visszautasítani, ő nem, vele lehet beszélni, kérem, csak hát — ezt ugyan nem mondja ki —, az ilyenszerű ké­réseket illendő lenne megtolda­ni egy tízessel, és ez, ugyebár késik, ezért hát a pincér homlo­kát ráncolja, a fejét is csóválja hozzá és hümmög. Ám mire kifejezhetné határo­zott ellenvéleményét, ezek a ha­tározott, és az ő szemében min­denképpen léhónak tűnő fiatalok hirtelen összetolnak öt-hat asz­talt, székeket hoznak, újraterítik az abroszt, valahonnan virágko­sár kerül az asztalfőre, hogy a bolond is lássa, ez esküvő, leül­nek, egyikük kezében megpendül a gitár, páran máris énekelnek, szépen, kultúráltan, vidáman. A pincért persze nem olyan fá­ból faragták, hogy máris elve­szítse a reményt, odaáll az ünne­pélyesen öltözött fiatalember mellé: „hogy azt mondja kérem­­szépen van húsleves, paraszt­csorba, flekken, bélszín, marha­­sült...“ Enni? Na jó vicc — gondolják a fiatalok — hiszen azt a menzán is lehet, ők pedig esküvőre jöttek, vagyis minden­kinek egy egész üveg sört az asztalra, az pedig jól megszá­molva két láda sört jelent, te­hát két láda sört kérünk, sértett arccal távozik a pincér, úgy hozza a sört, mintha a magáéból ajándékozná, tölteni sem haj­landó, hátat fordít az egész tár­saságnak, szája szögletén lené­zés. De hát ezeket nem érdekli a pincér magánvéleménye, peng a gitár, énekelnek, koccintgatnak a menyasszonnyal, vőlegénnyel, azaz most már a feleséggel, férj­jel, viccelnek is velük a szent medicina nyelvén, meglehetősen vaskosan, de hát ki érti ezt a szaklatint rajtuk kívül, aztán megint énekelnek, előbb csak néhányon, majd az egész, vidá­man, jókedvűen, kulturáltan. És nem lehet ellenállni, a szomszéd asztalok népe is felde­rül, különböző korú férfiak és nők fordulnak mosolyogva a fia­talok felé, és bizony minden szempárban ott van a sóvárgás, valamilyen roppant elmondhatat­lan irigység, jaj, milyen fiatalok, jaj, milyen vidámak és jaj, mi­lyen szépek, összesúgnak az em­berek, bámulják a fiatal párt, az irigykedés pillantásait az együtt­érzés pillantásai váltják fel, szinte drukkolnak nekik, ki nem mondott jókívánságokat küldenek feléjük csupán a szemükkel ... Köröskörül mindenkinek derűs az arca. Mintha az egész kertvendéglő közönsége a fiatal diákházaspár meghívottja lenne. Még szinte röstellkednek is, mert a poharai­kat oly módon emelték fel, mintha gratulálni akarnának. Csupán a pincér támaszkodik sértett arccal az oszlopnak, mert neki aztán ne mondjon kérem­­szépen senki semmit, látott ő már néhány esküvőt, ő kéremszé­­pen a múlt héten is négyszáz személyre terített, ő kéremszépen csak aperitívből ennyit meg eny­­nyit vett be, az igen! Az esküvő volt, nem mint ez itt, hát mit képzelnek ezek magukról, hogy nem szégyentik magukat, egy üveg sörrel, pfuj! Györffi Kálmán DIÁKESKÜVŐ

Next