Előre, 1981. október (35. évfolyam, 10529-10555. szám)

1981-10-01 / 10529. szám

A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉS EGYSÉG FRONTJA ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK NAPILAPJA XXXV. évfolyam 10 529. szám 1981. október 1., csütörtök 4 oldal­ára 30 bráni Redautta ELŐRE: 79776 Bucuresti, Piața Seinteii 1. ELŐRE szerkesztősége: 79176 Bukarest, Scinteia tér 1. Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02. Előfizetési díj: egy hónapra 8 lej; három hónapra 24 lej; hat hónapra 48 lej; egy esztendőre 96 lej. Előfizetéseket elfogadnak az összes postahivatalok, a levélkézbesítők és a lapterjesztők. Lapunkat külföldre a következő címen lehet megrendelni: ILEXIM — Departamentul Export-Import Presa P. O. Box 136—137 — Telex: 11226. București, str. 13 Decembrie nr. 3. HOGY A DOMBVIDÉKEN IS MÉG A FAGYOK ELŐTT BOKROSODJÉK A VETÉS MINÉL ELŐBB TALAJTAKARÓ ALÁ KELL HINTENI A BÚZÁT! ELŐTÉRBEN A TERMÉNYBEGYŰJTÉS, magágyelőkészítés KRASSÓ-SZÖRÉNY MEGYÉBEN HELYZETJELENTÉS A BERZOVIAI AGRÁRIPARI TANÁCS KÖRZETÉBŐL A legtöbb gabonát termesz­tő, s egyben a legjelentősebb mezőgazdasági vidék Krassó- Szörény megyében a berzoviai agráripari tanács körzete, ahol a termelőszövetkezeteken kí­vül két áru és két gazdasági társulás is tevékenykedik. A környékbeli gazdaságokat ki­szolgáló berzoviai mngó pedig elég géppel — egyebek között 340 traktorral — rendelkezik ahhoz, hogy az egyes mezei munkákat idejében elvégez­hessék. Egyébként a termény­begyűjtésnél, a magágyelőké­szítésnél és vetésnél sokat könnyített a mezőgépészek dolgán az, hogy ebben a kör­zetben nem termesztettek cu­korrépát, s a móricföldi áru kivételével napraforgót sem. Bálán Ion mérnök, a berzo­viai gépállomás igazgatója szerint is azonban ütemesebb munkára van szükség, amit­­gondosabb üzemanyagellátás­­sal biztosíthatnak. Mindehhez annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a gépállomá­sok megyei trösztjének és a mezőgazdasági vezérigazgató­ságnak is megkülönböztetett figyelmet kell fordítaniuk a felmerülő kérdések gyorsabb és körültekintőbb megoldásá­ra, hogy teljes mértékben ki­használhassák a géppark tel­jesítőképességét. A magágy­előkészítéssel, vetéssel ugyan­is nem lehet várni, mert a késlekedés megvámolja a jövő évi termést. A berzoviai agráripari tanács körzetében pedig teljes lendülettel vetni kell a búzát, hisz 5500 hektár föld várja a kenyérgabona magját. Azaz most már keve­sebb, minthogy szeptember végéig több mint 500 hektár búzát hintettek el a gertenye­­si, vermesi és móricföldi mtsz­­ekben, valamint a berzoviai állami mezőgazdasági vállalat­ban. Ám a búzavetéshez a mó­ricföldi ámv-ben is késedelem nélkül hozzá kell látni, s an­nak ütemét néhány mtsz-ben is fokozni kell. Persze a gyors és jó minősé­gű vetésnek egyik legfőbb fel­tétele a területfelszabadítás, a magágy előkészítése, ami job­bára a terménybegyűjtés, a 3900 hektár kukoricabetakarí­tás függvényében történik. Szó se róla, pillanatnyilag vagy 1000 hektár területet szánthatnak, tárcsázhatnak a búzának a berzoviai agráripa­ri tanács körzetében. De ez a tartalék kimerülhet hamar, ha a kukoricaföldeken nem szor­galmazzák erőteljesen a sze­dést és szárvágást. Ugyanis az állami vállalatokban még csak 388 hektárról gyűjtötték be a kukoricát , s az mtsz-ekben sem sokkal nagyobb területről. Húsz kombájnnal vágják, morzsolják egyébként a kuko­ricát, leginkább a két állami vállalatban. Az mtsz-ekben u­­gyanis eddig többnyire csak kézzel szedték a kukoricát. Ennek ellenére a vermesi gaz­daságban a tagság jó mozgó­sításával és munkába állításá­val 150 hektárról törték le és hordták be a kukoricát. Gerte­­nyesen is elég jól halad a munka, hisz 100 hektáron, a vetésterület több mint egyhar­­madán végeztek a kukorica­­szedéssel. Korántsem ennyire kedvező a helyzet mondeán például, ahol éppen csakhogy töréshez láttak a szövetkezeti tagok, így nem csoda, hogy a betakarítási teljesítmény is alig 25 hektárra rúg, noha ebben az mtsz-ben több mint 600 hektárról kell begyűjteni a hibridcsöveket. A fizesi ter­melőszövetkezetben is gyorsí­tani kell a munkát, mert a 400-ból még csak 60 hektárról gyűjtötték be a termést Per­sze az is igaz, hogy több rtsz­­ben joggal várják a gépi se­gítséget, a Glóriákat a begyűj­téshez — miként azt a szerző­déskötésben is rögzítették —, mert ezen az iparosított tájon kevés a munkaerő, nemigen győzik a szedést kézzel. Dehát a kombájnokat egyelőre az ál­lami farmokon üzemeltetik. Ám mivel oly nagy szükség van rájuk, maximálisan ki kell használni minden kom­bájn teljesítőképességét. Örvendetes tényként kell szólni arról, hogy sehol sem marad kukoricacső éjszakára kint a határban Berzovia kör­nyékén. Ugyanis amit aznap letörtek, estig be is hordják. A legfontosabb persze most az, hogy a kukoricaszedés szorgalmazása mellett minde­nekelőtt a búzavetés ütemét gyorsítsák ésszerű gépkihasz­nálással. Deme János BIHAR MEGYÉBEN: HASZNÁLJÁK KI JOBBAN A MEZŐGÉPEKET Akár betakarításról, akár vetésről van szó, elkerülhetet­len, hogy ne a gépkihasználás elemzése kerüljön előtérbe. Itt van például a borsi (Bihar me­gye) mezőgazdasági termelő­­szövetkezet egy szeptember­végi napjának terve: cu­korrépa-, kukorica- és bur­gonyabetakarítás, termény­szállítás, szántás, vetőágy­készítés. Ezen kívül még silózni is kellene, a magken­dert is be lehetne gyűjteni, pedig ehhez gépre lenne szük­ség. A mezőgépészeti részleg erőgép-állományának 17 szá­zaléka szakemberhiány, 23 szá­zaléka üzemanyaghiány miatt nem dolgozott. Ezt a helyze­tet délelőtt 10 órakor rögzí­tettük, de azt is hallottuk, a­­mikor a gépállomás egyik szakembere újabb üzemanyag­kiutalásról és mezőgépész ta­nulók termelőegységbe irá­nyításáról értesítette Náforea­­nu Constantin részlegvezetőt. Ilyképpen a megtorpanás csak rövid üzemzavart idézett elő, de gépesített mezőgazdál­kodásban még az ilyen gépki­használási elégtelenség is NAGY MÉRTÉKBEN NEHEZÍTI A MUNKASZERVEZÉST. Például: a burgonyaszedésre jelentkező mtsz-tagoknak ó­­rákig kellett várniuk a perge­­tőt üzemeltető erőgépre; a tervben szereplő 4 traktor he­lyett csak 1 szántott, míg a terményszállítás is sántított. Az őszi kalászosok vetésterületé­nek csak 37 százalékát szán­tották fel, a talajelőkészítés napi üteme pedig két százalék volt. A felsoroltakból ítélve: a me­zőgépészek meg sem közelítet­ték az előirányzott napi mun­kaütemet. A részlegvezető sze­rint a tervezhető és megvaló­sítható napi teljesítmény a következő: 20 hektár szántás, 30 hektár talajelőkészítés, 50 hektár vetés. Ezeket az ada­tokat, valamint a vetésterü­letet figyelembe véve az árpa- és a búzamagvak vetőágyba helyezésének időtartama... 24 nap. A cukorrépát két kom­bájn ássa és rakja utánfutók­ba, de a termény idegen anyag­gal annyira szennyezett, hogy az átadás előtt kézzel átválo­gatják és ugyanakkor levélte­­lenítik. Berecki Kálmán, a kettes számú brigád vezetője a mező­ről beszállított cukorrépát a fal m­ellett elegyengetett területre rakatta, s naponta itt válogat 25 termelőszövetkezeti tag és 10 iskolás. El lehet képzelni, hogy ilyen körülmények között milyen nehéz betartani a gra­fikonban előirányzott szállítási ütemet. Mi akadályozza a jó minősé­gű gépi betakarítást? A nagyfokú másodlagos gyo­­mosodás, és ez nemcsak a cu­korrépa-területekre jellemző, a burgonyaparcellákon is meg­figyelhető. A jó termőképessé­gű talajokon igen nagy a gyom­­tartalék, melynek fokozatos csökkentésére lenne szükség. Az 1—2 gépi vagy kézi kapá­lás ezeken a területeken nem gátolja meg a gyomosodást, az eddig alkalmazott vegyszerek pedig nem hatnak a teljes gyomkészletre. Mi lenne a te­endő? Körültekintőbben meg­szervezni a vegyi védekezést, KIALAKÍTANI AZ OPTIMÁLIS NÖVÉNYSŰRŰSÉGET — szűkebb életteret hagyni a gyomoknak. Ritka növénykul­túrában aligha lehet megaka­dályozni a másodlagos gyomo­sodást. A cukorrépának és a burgo­nyának, mint a búza elővete­­ményének gyommentes nö­vénykultúrának kellene len­nie, mert ebben az esetben a parcellák talajai nagyon köny­­nyen művelhetők és a vető­­ágy is gyorsan elkészíthető. A sok és vastag szárú gyom vi­szont nehezíti a szántást, a ta­lajforgatás előtt szükség van a szerves anyagot felaprózó tárcsázásra, tehát­­a­ többlet­­munkára, a nagy volumenű nö­vényi maradvány üregessé teszi a szántott réteget, las­sítja az ülepedést, akadá­lyozza a jó minőségű magta­karó kialakítását. A termesz­tési szakaszok, sőt az egy ve­tésforgóban vagy vetésváltás­ban szereplő növénykultúrák technológiája között is na­gyon szoros az összefüggés, e­­zért a gazdálkodónak határo­zathozatalkor mindig a köl­csönhatásokra kell gondolnia, így van ez a gyomirtásban. a Dr. Csapó I. József (Folytatása a 3. oldalon) A FOGARASI GÉPGYÁRTÓK TELJESÍTETTÉK EGÉSZ ÉVI EXPORT­TERVÜKET Hosszú vontatókra fektetett hatalmas fémtartályok imbo­­lyognak ki a Fogarasi Vegy­ipari Gépgyár (IVC) udvará­ról, s a hozzájuk tartozó fém­­szerelvényekkel együtt mindjárt a közeli vasútállomás felé for­dulnak. A rozsdamentes acél­ból készült behemót tartályok innen a virágkiállításairól és vegyiparáról egyaránt híres NDK-beli Erfurt felé ve­szik útjukat. Mire e sorok nyomdafestéket látnak, talán már megérkeztek végleges he­lyükre, egy türingiai gyártelep­re, ahol bonyolult technológiá­val dolgozó, korszerű nagy­üzembe épülnek be. — Pontosan, a szerződések­ben rögzített határidőn belül indították útnak ezeket a fon­tos berendezéseket? — kérdez­zük Nedelcu Iulian mérnöktől, az exportosztály vezető szak­emberétől. — De még mennyire! Az NDK és ezen belül az erfurti cég régi vásárlója termékeink­nek, s már a jövő esztendőre is több megrendelést kaptunk tő­lük. Szerénytelenség nélkül mondhatjuk, mindez annak köszönhető, hogy pontosan szállítunk és természetesen be­tartjuk a magas minőségi kö­vetelményeket is. Vagy más­képpen fogalmazva: megsze­reztük a jó partneri kapcsola­tokhoz szükséges bizalmat. De ugyanez érvényes a többi kül­földi vevőinkkel való kapcso­latokra is. Évek óta rendszere­sen szállítunk vegyipari be­rendezéseket például Bulgáriá­ba, a Szovjetunióba, Törökor­szágba, s nemrég igen jelentős megrendelés érkezett hozzánk a távoli Mexikóból. Egy C-vi­­tamint gyártó üzemhez kell készítenünk magas műszaki­technikai tulajdonságokkal rendelkező berendezést, zo­máncozott tartályokat, szere­lékeket. Igyekszünk minden­ben megfelelni az új vevő ál­tal támasztott igényeknek — a berendezések első tétele már ezekben a napokban elindult a behajózáshoz —, mert a kedvező bemutatkozás jó aján­lólevél ahhoz, hogy további szerződéseket kössön velünk. Ez a mexikói megrendelés e­­gyébként terven felül ugrott be. Általa számottevően túl­haladjuk vállalatunk évi ex­port-előirányzatát, illetve va­lutabevételét. Tulajdonképpen ez a jó hír vitt bennünket a fogarasi nagy­üzemhez. Pontosabban az a tény, hogy az IUC munkakö­zössége az eltelt kilenc hónap alatt teljesítette egész eszten­dei kiviteli feladatát, ami, vall­juk be, nem kis siker a mai nehéz külkereskedelmi viszo­nyok közt. Nedelcu mérnök már az előbb utalt rá, hogy je­lentős megrendeléseik vannak a jövő esztendőre is. De még mennyire jelentős — tehetjük most hozzá —, hisz legfrissebb értesüléseink szerint az 1982- es export­tervünknek immár több mint 80 százalékát lefe­dezték az eddig megkötött szerződésekkel. Ez azt jelenti, hogy a fogarasi gépgyártók na­gyobb gondok nélkül várhat­ják az új esztendőt. — Hogyan és miben látja a tapasztalt szakember az ered­ményes export-tevékenység si­kerét?— fordultunk ismét Ne­delcu Iulianhoz. — Semmi rendkívülit nem tudok mondani. Szóltam a mi­­nőségi követelmények betartá­sáról és a pontos szállítás­ról. Ez így egyszerűen és igen hétköznapian hang­zik, de valójában renge­teg és kemény munka, s nem utolsó sorban alapos és sok részletre kiterjedő munkaszer­vezési tevékenység van mögöt­te. Hadd időzzek el egy keve­set a minőségnél! Már az el­múlt években külön munka­­csoportokat hoztunk létre az export­termékek gyártására — a legjobb, a leghozzáértőbb szakemberek bevonásával. Úgy vélem, ezek a csoportok az idén értek igazán olyan kis munka­­közösségekké­ amelyekben — ahogy mondani szoktuk — mindenki együtt lélegzik és mindenki ismeri a másik gon­dolatát. Mert bizony — ha olykor netán meg is feledke­zünk erről — a kifogás­talan munkához ezek a szubjektív emberi ténye­zők is hozzájárulnak. Az a bizonyos együttlélegzés, egy­más szokásainak és bogarai­nak alapos ismerete. S mikor ezt mondom, akaratlanul is a­­zokra a kis munkaközösségek­re gondolok, amelyekben Ga­­nea Oprea, Stan Mihai, La­­catus, Gheorghe, Szemeti Jó­zsef, Beleanu Gheorghe, Gav­­rila Aurel, Scheider Andrei vagy Bitner Károly dolgozik. Mindnyájan kiváló szakembe­rek — lakatosok, kazánková­csok, szerelők —, valósággal mesterei a szakmának, akikre mindig számítani lehet, akik a gyengébbeket is magukkal húzzák... Ez volna tehát az egyik fontos tényezője idei si­kereinknek. A másik minden­képpen az, hogy ebben az esz­tendőben sokat javult és töké­letesedett kapcsolatunk azok­kal a hazai partner­vállalatok­kal, amelyek különböző fél­kész- és késztermékeket, sze­relvényeket, gépeket küldenek az általunk exportált beren­dezésekhez.­­ Általában mindegyikkel vagy csak fontosabb partne­reikkel? — Nem túlzok, ha azt mon­dom, hogy nagy többségükkel. De néhány vállalattal, mint például a fővárosi Villamos Berendezések Gyára és a cimpinai Neptun reduktor­­gyár, már-már felhőtlen a kap­csolatunk. Pontosan szállíta­nak, gyorsan igazodnak a me­netközben adódó változások­hoz, új igényekhez. Mert a mai külkereskedelmi tevékenység egyik fontos eleme a rugal­masság és az a kétség, hogy hamar át lehessen váltani egyik dologról a másikra. Mindebből téves volna azt a következtetést levonni, hogy a Fogarasi Vegyipari Gépgyár export­tevékenysége problé­­mátlan. A megkérdezett szak­emberek ugyanis azt is el­mondták, hogy tovább lehet és kell javítani az anyagellátást és csökkenteni a termelési költségeket. Hogy ebben a te­kintetben még nem érték el a kívánt eredményeket, ez nem utolsósorban azzal magyaráz­ható, hogy nem egyszer na­gyobb méretű — szélességű, vastagságú — fémlemezeket és idomvasakat kapnak, mint a­­milyen gyártmányaikhoz szük­séges — és amilyet­ lényegében rendelnek —, minek következ­tében több a maradékanyag, a megmunkálással járó forgács. Következésképpen az ilyen e­­setekben nő a munka és az anyagráfordítás, a termelési költség. Az energia-felhaszná­lás csökkentése mellett elsősor­ban ez az a terület, ahol a fo­­garasiak javítani szeretnék és akarják munkájukat. Sike Lajos A PONTOS SZÁLLÍTÁS A MINŐSÉGI MUNKA EREDMÉNYE LEHETŐSÉGEK AZ ANYAGRÁFORDÍTÁS, A TERMELÉSI KÖLTSÉGEK CSÖKKENTÉSÉRE Még augusztus végén t­­zembe helyezték a zilahi gu­miabroncsgyár első, évi 200 000 abroncs előállítására méretezett kapacitását, s most arról kaptunk hírt, hogy elkészült az 5000-ik gumiab­roncs. Az új kapacitás máris a napi előirányzaton felül termel. Importhelyettesítő berendezések A kolozsvár-napocai Me­talul Roșu vállalat munkakö­zössége új berendezések gyártásbavételével siet a könnyűipar segítségére — olyan berendezésekkel, ame­lyeket eddig importból fe­dezett nemzetgazdaságunk. Országos premiernek szá­mít az a komplex textilipari berendezés, amelyet a tex­tilanyagok appretálásánál (kikészítésénél) alkalmaznak, s melyből három darabot már leszállítottak megren­delőiknek. Hasonlóképpen új alkotása a vállalat munka­­közösségének a szőnyegki­készítőgép, amelyet a gyula­­fehérvári szőnyeggyárban próbáltak ki először. Újabb két gép a Beszterce-Naszód és Suceava megyei szakvál­lalatokban üzemel. Az 5000. zilahi gu­miabroncs A művészet társadalmi hivatása Az embert, a haza felvirágzását szolgálni Az olvasó fóruma (3. old.) (2. old.) A közművelődés és szo­cialista nevelés felelős tényezői szerte az or­szágban most készítik a Meg­­éneklünk, Románia országos fesztivál 1979—1981-es rendez­vénysorozatának mérlegét s az újabb kétéves időszak küszö­bén a tanulságok és az új kö­vetelmények figyelembe vé­telével felvázolják­ a tenniva­lókat, hogy a munka, az al­kotás és szocialista nevelés e nagyszabású seregszemléje még magasabb szinten bonta­kozzék ki. Most, miután az országos versenyekkel újból lezárult egy szakasza ennek az egész nép szellemi potenciálját meg­mozgató, állandó alkotói és közművelődési seregszemlé­nek, nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk, hogy ez a rendez­vénysorozat Hargita megyé­ben is jelentős előbbre lépést jelentett a szellemi élet terü­letén, magasabb szinten bon­takozott ki az előzőekhez ké­pest. Ennek a mennyiségi je­lei: a megye összlakosságának közel egyharmada ténylegesen részt vett az alkotó mozga­lomban és a műkedvelő-művé­szi tevékenységben; nincs o­­lyan város, község, nagyobb gazdasági egység, vagy intéz­mény, amelyben ne működött volna több alkotó és műked­velő előadócsoport és ne je­lentkezett volna változatos műsorral a fesztivál tömeg­­szakaszán, így a fesztivál r­e­­gyeközi szakaszára 75 csopor­tot és egyéni előadó műkedve­lőt javasoltunk, melyből az országos zsűri 52-t az orszá­gos döntőre jelölt ki. Ugyan­csak az országos zsűri közel 30 képzőművészeti és 100-nál több népművészeti alkotást javasolt országos kiállításra. Még nem ismerjük az orszá­gos seregszemle végeredmé­nyeit, de a szakemberek vé­leményére alapozva úgy lát­juk, hogy csoportjaink és al­kotóink ebben a versenyben is jól megállták a helyüket, jól képviselték e vidék kultúrá­ját. SZOROSABBAN KÖTŐDVE az Élethez Ennek az időszaknak a leg­nagyobb eredménye az volt, hogy az egész kulturális-neve­lő munkánk jobban kötődött az élethez, a megye sajátos problémáihoz, erősebben ötvö­ződött egybe az előadóművé­szet az alkotással, a politikai nevelőmunkával, a gyakorlati feladatok megoldásával; sok helyen pedig sikerült majd­nem egész évre kiterjedően állandósítani a közművelődési tevékenységet. Megyeszerte nagyobb gon­dot fordítottak a dolgozók po­litikai nevelésére, általános tudásszínvonaluk emelésére, az új ember kialakítását leg­inkább elősegítő formák és tartalmak érvényesítésére. Eb­ben az időszakban vált álta­lánossá a tudományos-műve­lődési egyetem, melynek közel 500 tanfolyamán több mint 16 000 dolgozó tanul, művelő­dik, sajátítja el a párt politi­káját, a tudomány és kultúra legújabb vívmányait, a szak­májával is kapcsolatos új is­mereteket. Megnövekedett az érdeklődés a tudományos-mű­szaki ismeretek iránt, ezzel ma­gyarázható, hogy elsősorban az ilyen jellegű tanfolyamo­kat és rendezvényeket láto­gatják a dolgozók. De a hu­mán műveltséget nyújtó isme­retek iránt sem csökkent az érdeklődés. Ezt látszik igazol­ni az, hogy a színház-előadá­sokat nálunk telt ház előtt játsszák — különben gyakran látogatnak Hargita megyébe, különösen a magyar nyelvű színházak —, hogy a könyvol­vasás és -vásárlás szempontjá­ból országosan is az elsők kö­zött­­ vagyunk, az író-olvasó találkozók néha, a jelenlevők számát illetően kisebb nép­gyűlés képét mutatják. Érdekes vonása a most zá­rult időszaknak, hogy fokozó­­­dott az érdeklődés a művésze­tek iránt, de ugyanakkor me­gyénkben a népművészet is tovább virágzik, egyre többen ápolják legszebb hagyomá­nyainkat. E kérdéscsoportnak csupán két jellemzőjét sze­retném kiemelni: jelentősen emelkedett a képzőművészek száma, gyümölcsöző tevékeny­ségüket jelzik a rendszeres tárlatok, amelyek igen látoga­tottak. Tovább fejlődött, hír­nevében, értékeiben gazdago­dott a szárhegyi Barátság al­kotótábor, amelyet egy nyár leforgása alatt ezrek látogat­nak. Míg a fesztivál előző ren­dezvénysorozatán a népzene, a népi tánc és népszokások uralkodtak majdnem kizáróla­gosan, addig a most zárult rendezvénysorozat keretében számos, klasszikus muzsikát, modern zenét és táncot, más előadóművészetet művelő e­­gyüttes szerepelt, közülük több országos szinten is meg­állta a helyét. A népmű­vészetről szólva elegendő any­­nyit megjegyezni, hogy mind­inkább szervezett tevékeny­ségről van szó — ezt biztosít­ja a szárhegyi népi alkotó­tá­bor, az évente szervezett or­­csai kerámiavásár, a rend­szeres viták, tanfolyamok és kiállítások, hogy a hagyomá­nyos jegyek megőrzése mel­lett kísérletek történnek az Márai Albert, a Hargita megyei szocialista művelődési és nevelési bizottság elnöke (Folytatása a 2. oldalon) MEGÉNEKLÜNK, ROMÁNIA FESZTIVÁL HARGITA MEGYE KÖZMŰVELŐDÉSE AZ ORSZÁGOS SEREGSZEMLE EREDMÉNYEINEK TÜKRÉBEN KÖZÖS MAGÁNÜGYEINK LÁTHATATLAN KÜZDELEM Egyesek szerint a giccs is tesz némi szolgálatokat az ember körül. Köszönik szépen,­ mondják mások, és folyik a küzdelem el­lene­z a küzdelem, melynek in­dítéka a kultúra hatókörének kiterjesztése, az ízlés ápolása és fejlesztése, s melynek van egy elméleti, meg egy gyakorlati síkja. Elméleti síkon egyre in­kább teret nyer a giccs ellen­zéke, gyakorlatilag pedig a giccs. Ez a talán cseppet sem túlzó helyzetlátás azt kívánja bizo­nyítani, hogy a giccs elleni küz­delemben sosem korai és so­sem túl késő újra meg újra ten­ni valamit. Mert a tények értel­mezésért, magyarázatért — né­ha pedig segítségért kiáltanak. Segítség — mondja a jóízlés, mikor illatosított művirágot lát, vagy kertitörpét, hattyút úsztató naplementés tavat. Nem a te faladon virít, nem a te vitrined­ben áll, nem a te kertedben fe­szít, mi közöd hozzá — torkolja le az ellenvélemény —, örülj neki, hogy a te műveltséged más, a te ízlésed fejlett s hagyd békén a másikat, ha neki ez tetszik, egye meg! Igen, van egy ilyen szempont is. Kinek mire telik ama belső készletből, azzal él. Ám ugyan­ennek az áldemokratikus nagy­lelkűségnek a nevében nem kell felvilágosítani azt sem, aki a sebre pókhálót vagy egyéb „tra­dicionális" kotyvalékot rak, s nem kell megtanítni írni-olvas­­ni az írástudatlant, nem a te bajod utóvégre, hogy más más­milyen. .. A fejlettebb, a jobb, az előre­vivő nem lehet sohasem közöm­bös, passzív — ezt minden kö­zösség lelki egyensúlya így kí­vánja. A tétlen tűrését a hibák­nak ugyanez a lelki egyensúly sínyli meg hosszú távon. Ezért nem olyan egyszerű szemet hányni, szó nélkül menni el a giccs és fogyasztói, eltartói, no meg termelői mellett. A giccs alapvető eltartója bi­zony a kereskedelmi érdek, az anyagi érdek é­s azzal szövet­ségben a divat. Mert van ugyan egy „örökzöldnek" tekinthető ágazata a giccs családfájának: a nippecskék, a krizantémszagú nejlonrózsák, kertitörpék, ál-táj­képek világa, de a mindent el­borító áradat nem ezek felől szokta újabb és újabb hullámok­kal elárasztani a piacot, hanem a divat hóbortjaiból, a kacsintó japán nő képét hordozó mű­anyag-bukszák, meg Abba-ta­­risznyák felől. Százszámra árulják az ABBA, meg Boney a világhírű ének­­együttesek képével — vagy már csak képüknek szánalmas után­zatával — telepingást tarisznyá­kat, szatyrokat, tasakokat, tár­cákat olyanok, akiknek maguk­nak, ha megkérdezed (megkér­deztem!) fogalmuk sincs, hogy kit, mit ábrázol az, amit árusít­nak, csak azt tudják, hogy most „ez megy!" — Most, kérem, ez kell a fia­talságnak — mondja magabiz­tosan a cserépárut, faragott és égetett fatárgyakat is kínáló hi­vatásos (mert hiszen iparenge­déllyel dolgozik!) giccsárus. — És aztán honnan tudják, mi kell? — Hát mondják, kérem. — Kik? A vásárlók? — Hát az ilyesmit tudni le­het kérem. Mindenütt! — s eb­ben van egy szemernyi, egy ár­nyalatnyi megvetése a naívság­­nak, melyet kérdésemmel képvi­selek s van egy szemernyi ön­tudata annak, hogy ő bizony „társadalmi megrendelésre” szállít. Hazug „társadalmi megrende­lésre". Mert valóban bonyolult korunk ízlésvilága, formavilága szertelenséget mutat, régi divat­klisék feltámasztását és keveré­sét a „hipermodernséggel". Ám még jobban összezavarja, be­piszkítja a dolgokat, hogy a fél­tehetség s az üzleti szellem itt is, ott is belepancsolhat. Sajnos, nemcsak a piacokon, a zug­árusoknál, hanem az állami ke­reskedelem formatervezésében is, az árustandard megállapításá­ban is. Ezért nem lehet szó nél­kül hagyni. Lászlóffy Aladár ...... .­­■» «

Next