Előre, 1981. október (35. évfolyam, 10529-10555. szám)
1981-10-01 / 10529. szám
A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉS EGYSÉG FRONTJA ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK NAPILAPJA XXXV. évfolyam 10 529. szám 1981. október 1., csütörtök 4 oldalára 30 bráni Redautta ELŐRE: 79776 Bucuresti, Piața Seinteii 1. ELŐRE szerkesztősége: 79176 Bukarest, Scinteia tér 1. Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02. Előfizetési díj: egy hónapra 8 lej; három hónapra 24 lej; hat hónapra 48 lej; egy esztendőre 96 lej. Előfizetéseket elfogadnak az összes postahivatalok, a levélkézbesítők és a lapterjesztők. Lapunkat külföldre a következő címen lehet megrendelni: ILEXIM — Departamentul Export-Import Presa P. O. Box 136—137 — Telex: 11226. București, str. 13 Decembrie nr. 3. HOGY A DOMBVIDÉKEN IS MÉG A FAGYOK ELŐTT BOKROSODJÉK A VETÉS MINÉL ELŐBB TALAJTAKARÓ ALÁ KELL HINTENI A BÚZÁT! ELŐTÉRBEN A TERMÉNYBEGYŰJTÉS, magágyelőkészítés KRASSÓ-SZÖRÉNY MEGYÉBEN HELYZETJELENTÉS A BERZOVIAI AGRÁRIPARI TANÁCS KÖRZETÉBŐL A legtöbb gabonát termesztő, s egyben a legjelentősebb mezőgazdasági vidék Krassó- Szörény megyében a berzoviai agráripari tanács körzete, ahol a termelőszövetkezeteken kívül két áru és két gazdasági társulás is tevékenykedik. A környékbeli gazdaságokat kiszolgáló berzoviai mngó pedig elég géppel — egyebek között 340 traktorral — rendelkezik ahhoz, hogy az egyes mezei munkákat idejében elvégezhessék. Egyébként a terménybegyűjtésnél, a magágyelőkészítésnél és vetésnél sokat könnyített a mezőgépészek dolgán az, hogy ebben a körzetben nem termesztettek cukorrépát, s a móricföldi áru kivételével napraforgót sem. Bálán Ion mérnök, a berzoviai gépállomás igazgatója szerint is azonban ütemesebb munkára van szükség, amitgondosabb üzemanyagellátással biztosíthatnak. Mindehhez annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a gépállomások megyei trösztjének és a mezőgazdasági vezérigazgatóságnak is megkülönböztetett figyelmet kell fordítaniuk a felmerülő kérdések gyorsabb és körültekintőbb megoldására, hogy teljes mértékben kihasználhassák a géppark teljesítőképességét. A magágyelőkészítéssel, vetéssel ugyanis nem lehet várni, mert a késlekedés megvámolja a jövő évi termést. A berzoviai agráripari tanács körzetében pedig teljes lendülettel vetni kell a búzát, hisz 5500 hektár föld várja a kenyérgabona magját. Azaz most már kevesebb, minthogy szeptember végéig több mint 500 hektár búzát hintettek el a gertenyesi, vermesi és móricföldi mtszekben, valamint a berzoviai állami mezőgazdasági vállalatban. Ám a búzavetéshez a móricföldi ámv-ben is késedelem nélkül hozzá kell látni, s annak ütemét néhány mtsz-ben is fokozni kell. Persze a gyors és jó minőségű vetésnek egyik legfőbb feltétele a területfelszabadítás, a magágy előkészítése, ami jobbára a terménybegyűjtés, a 3900 hektár kukoricabetakarítás függvényében történik. Szó se róla, pillanatnyilag vagy 1000 hektár területet szánthatnak, tárcsázhatnak a búzának a berzoviai agráripari tanács körzetében. De ez a tartalék kimerülhet hamar, ha a kukoricaföldeken nem szorgalmazzák erőteljesen a szedést és szárvágást. Ugyanis az állami vállalatokban még csak 388 hektárról gyűjtötték be a kukoricát , s az mtsz-ekben sem sokkal nagyobb területről. Húsz kombájnnal vágják, morzsolják egyébként a kukoricát, leginkább a két állami vállalatban. Az mtsz-ekben ugyanis eddig többnyire csak kézzel szedték a kukoricát. Ennek ellenére a vermesi gazdaságban a tagság jó mozgósításával és munkába állításával 150 hektárról törték le és hordták be a kukoricát. Gertenyesen is elég jól halad a munka, hisz 100 hektáron, a vetésterület több mint egyharmadán végeztek a kukoricaszedéssel. Korántsem ennyire kedvező a helyzet mondeán például, ahol éppen csakhogy töréshez láttak a szövetkezeti tagok, így nem csoda, hogy a betakarítási teljesítmény is alig 25 hektárra rúg, noha ebben az mtsz-ben több mint 600 hektárról kell begyűjteni a hibridcsöveket. A fizesi termelőszövetkezetben is gyorsítani kell a munkát, mert a 400-ból még csak 60 hektárról gyűjtötték be a termést Persze az is igaz, hogy több rtszben joggal várják a gépi segítséget, a Glóriákat a begyűjtéshez — miként azt a szerződéskötésben is rögzítették —, mert ezen az iparosított tájon kevés a munkaerő, nemigen győzik a szedést kézzel. Dehát a kombájnokat egyelőre az állami farmokon üzemeltetik. Ám mivel oly nagy szükség van rájuk, maximálisan ki kell használni minden kombájn teljesítőképességét. Örvendetes tényként kell szólni arról, hogy sehol sem marad kukoricacső éjszakára kint a határban Berzovia környékén. Ugyanis amit aznap letörtek, estig be is hordják. A legfontosabb persze most az, hogy a kukoricaszedés szorgalmazása mellett mindenekelőtt a búzavetés ütemét gyorsítsák ésszerű gépkihasználással. Deme János BIHAR MEGYÉBEN: HASZNÁLJÁK KI JOBBAN A MEZŐGÉPEKET Akár betakarításról, akár vetésről van szó, elkerülhetetlen, hogy ne a gépkihasználás elemzése kerüljön előtérbe. Itt van például a borsi (Bihar megye) mezőgazdasági termelőszövetkezet egy szeptembervégi napjának terve: cukorrépa-, kukorica- és burgonyabetakarítás, terményszállítás, szántás, vetőágykészítés. Ezen kívül még silózni is kellene, a magkendert is be lehetne gyűjteni, pedig ehhez gépre lenne szükség. A mezőgépészeti részleg erőgép-állományának 17 százaléka szakemberhiány, 23 százaléka üzemanyaghiány miatt nem dolgozott. Ezt a helyzetet délelőtt 10 órakor rögzítettük, de azt is hallottuk, amikor a gépállomás egyik szakembere újabb üzemanyagkiutalásról és mezőgépész tanulók termelőegységbe irányításáról értesítette Náforeanu Constantin részlegvezetőt. Ilyképpen a megtorpanás csak rövid üzemzavart idézett elő, de gépesített mezőgazdálkodásban még az ilyen gépkihasználási elégtelenség is NAGY MÉRTÉKBEN NEHEZÍTI A MUNKASZERVEZÉST. Például: a burgonyaszedésre jelentkező mtsz-tagoknak órákig kellett várniuk a pergetőt üzemeltető erőgépre; a tervben szereplő 4 traktor helyett csak 1 szántott, míg a terményszállítás is sántított. Az őszi kalászosok vetésterületének csak 37 százalékát szántották fel, a talajelőkészítés napi üteme pedig két százalék volt. A felsoroltakból ítélve: a mezőgépészek meg sem közelítették az előirányzott napi munkaütemet. A részlegvezető szerint a tervezhető és megvalósítható napi teljesítmény a következő: 20 hektár szántás, 30 hektár talajelőkészítés, 50 hektár vetés. Ezeket az adatokat, valamint a vetésterületet figyelembe véve az árpa- és a búzamagvak vetőágyba helyezésének időtartama... 24 nap. A cukorrépát két kombájn ássa és rakja utánfutókba, de a termény idegen anyaggal annyira szennyezett, hogy az átadás előtt kézzel átválogatják és ugyanakkor levéltelenítik. Berecki Kálmán, a kettes számú brigád vezetője a mezőről beszállított cukorrépát a fal mellett elegyengetett területre rakatta, s naponta itt válogat 25 termelőszövetkezeti tag és 10 iskolás. El lehet képzelni, hogy ilyen körülmények között milyen nehéz betartani a grafikonban előirányzott szállítási ütemet. Mi akadályozza a jó minőségű gépi betakarítást? A nagyfokú másodlagos gyomosodás, és ez nemcsak a cukorrépa-területekre jellemző, a burgonyaparcellákon is megfigyelhető. A jó termőképességű talajokon igen nagy a gyomtartalék, melynek fokozatos csökkentésére lenne szükség. Az 1—2 gépi vagy kézi kapálás ezeken a területeken nem gátolja meg a gyomosodást, az eddig alkalmazott vegyszerek pedig nem hatnak a teljes gyomkészletre. Mi lenne a teendő? Körültekintőbben megszervezni a vegyi védekezést, KIALAKÍTANI AZ OPTIMÁLIS NÖVÉNYSŰRŰSÉGET — szűkebb életteret hagyni a gyomoknak. Ritka növénykultúrában aligha lehet megakadályozni a másodlagos gyomosodást. A cukorrépának és a burgonyának, mint a búza előveteményének gyommentes növénykultúrának kellene lennie, mert ebben az esetben a parcellák talajai nagyon könynyen művelhetők és a vetőágy is gyorsan elkészíthető. A sok és vastag szárú gyom viszont nehezíti a szántást, a talajforgatás előtt szükség van a szerves anyagot felaprózó tárcsázásra, teháta többletmunkára, a nagy volumenű növényi maradvány üregessé teszi a szántott réteget, lassítja az ülepedést, akadályozza a jó minőségű magtakaró kialakítását. A termesztési szakaszok, sőt az egy vetésforgóban vagy vetésváltásban szereplő növénykultúrák technológiája között is nagyon szoros az összefüggés, ezért a gazdálkodónak határozathozatalkor mindig a kölcsönhatásokra kell gondolnia, így van ez a gyomirtásban. a Dr. Csapó I. József (Folytatása a 3. oldalon) A FOGARASI GÉPGYÁRTÓK TELJESÍTETTÉK EGÉSZ ÉVI EXPORTTERVÜKET Hosszú vontatókra fektetett hatalmas fémtartályok imbolyognak ki a Fogarasi Vegyipari Gépgyár (IVC) udvaráról, s a hozzájuk tartozó fémszerelvényekkel együtt mindjárt a közeli vasútállomás felé fordulnak. A rozsdamentes acélból készült behemót tartályok innen a virágkiállításairól és vegyiparáról egyaránt híres NDK-beli Erfurt felé veszik útjukat. Mire e sorok nyomdafestéket látnak, talán már megérkeztek végleges helyükre, egy türingiai gyártelepre, ahol bonyolult technológiával dolgozó, korszerű nagyüzembe épülnek be. — Pontosan, a szerződésekben rögzített határidőn belül indították útnak ezeket a fontos berendezéseket? — kérdezzük Nedelcu Iulian mérnöktől, az exportosztály vezető szakemberétől. — De még mennyire! Az NDK és ezen belül az erfurti cég régi vásárlója termékeinknek, s már a jövő esztendőre is több megrendelést kaptunk tőlük. Szerénytelenség nélkül mondhatjuk, mindez annak köszönhető, hogy pontosan szállítunk és természetesen betartjuk a magas minőségi követelményeket is. Vagy másképpen fogalmazva: megszereztük a jó partneri kapcsolatokhoz szükséges bizalmat. De ugyanez érvényes a többi külföldi vevőinkkel való kapcsolatokra is. Évek óta rendszeresen szállítunk vegyipari berendezéseket például Bulgáriába, a Szovjetunióba, Törökországba, s nemrég igen jelentős megrendelés érkezett hozzánk a távoli Mexikóból. Egy C-vitamint gyártó üzemhez kell készítenünk magas műszakitechnikai tulajdonságokkal rendelkező berendezést, zománcozott tartályokat, szerelékeket. Igyekszünk mindenben megfelelni az új vevő által támasztott igényeknek — a berendezések első tétele már ezekben a napokban elindult a behajózáshoz —, mert a kedvező bemutatkozás jó ajánlólevél ahhoz, hogy további szerződéseket kössön velünk. Ez a mexikói megrendelés egyébként terven felül ugrott be. Általa számottevően túlhaladjuk vállalatunk évi export-előirányzatát, illetve valutabevételét. Tulajdonképpen ez a jó hír vitt bennünket a fogarasi nagyüzemhez. Pontosabban az a tény, hogy az IUC munkaközössége az eltelt kilenc hónap alatt teljesítette egész esztendei kiviteli feladatát, ami, valljuk be, nem kis siker a mai nehéz külkereskedelmi viszonyok közt. Nedelcu mérnök már az előbb utalt rá, hogy jelentős megrendeléseik vannak a jövő esztendőre is. De még mennyire jelentős — tehetjük most hozzá —, hisz legfrissebb értesüléseink szerint az 1982- es exporttervünknek immár több mint 80 százalékát lefedezték az eddig megkötött szerződésekkel. Ez azt jelenti, hogy a fogarasi gépgyártók nagyobb gondok nélkül várhatják az új esztendőt. — Hogyan és miben látja a tapasztalt szakember az eredményes export-tevékenység sikerét?— fordultunk ismét Nedelcu Iulianhoz. — Semmi rendkívülit nem tudok mondani. Szóltam a minőségi követelmények betartásáról és a pontos szállításról. Ez így egyszerűen és igen hétköznapian hangzik, de valójában rengeteg és kemény munka, s nem utolsó sorban alapos és sok részletre kiterjedő munkaszervezési tevékenység van mögötte. Hadd időzzek el egy keveset a minőségnél! Már az elmúlt években külön munkacsoportokat hoztunk létre az exporttermékek gyártására — a legjobb, a leghozzáértőbb szakemberek bevonásával. Úgy vélem, ezek a csoportok az idén értek igazán olyan kis munkaközösségekké amelyekben — ahogy mondani szoktuk — mindenki együtt lélegzik és mindenki ismeri a másik gondolatát. Mert bizony — ha olykor netán meg is feledkezünk erről — a kifogástalan munkához ezek a szubjektív emberi tényezők is hozzájárulnak. Az a bizonyos együttlélegzés, egymás szokásainak és bogarainak alapos ismerete. S mikor ezt mondom, akaratlanul is azokra a kis munkaközösségekre gondolok, amelyekben Ganea Oprea, Stan Mihai, Lacatus, Gheorghe, Szemeti József, Beleanu Gheorghe, Gavrila Aurel, Scheider Andrei vagy Bitner Károly dolgozik. Mindnyájan kiváló szakemberek — lakatosok, kazánkovácsok, szerelők —, valósággal mesterei a szakmának, akikre mindig számítani lehet, akik a gyengébbeket is magukkal húzzák... Ez volna tehát az egyik fontos tényezője idei sikereinknek. A másik mindenképpen az, hogy ebben az esztendőben sokat javult és tökéletesedett kapcsolatunk azokkal a hazai partnervállalatokkal, amelyek különböző félkész- és késztermékeket, szerelvényeket, gépeket küldenek az általunk exportált berendezésekhez. Általában mindegyikkel vagy csak fontosabb partnereikkel? — Nem túlzok, ha azt mondom, hogy nagy többségükkel. De néhány vállalattal, mint például a fővárosi Villamos Berendezések Gyára és a cimpinai Neptun reduktorgyár, már-már felhőtlen a kapcsolatunk. Pontosan szállítanak, gyorsan igazodnak a menetközben adódó változásokhoz, új igényekhez. Mert a mai külkereskedelmi tevékenység egyik fontos eleme a rugalmasság és az a kétség, hogy hamar át lehessen váltani egyik dologról a másikra. Mindebből téves volna azt a következtetést levonni, hogy a Fogarasi Vegyipari Gépgyár exporttevékenysége problémátlan. A megkérdezett szakemberek ugyanis azt is elmondták, hogy tovább lehet és kell javítani az anyagellátást és csökkenteni a termelési költségeket. Hogy ebben a tekintetben még nem érték el a kívánt eredményeket, ez nem utolsósorban azzal magyarázható, hogy nem egyszer nagyobb méretű — szélességű, vastagságú — fémlemezeket és idomvasakat kapnak, mint amilyen gyártmányaikhoz szükséges — és amilyet lényegében rendelnek —, minek következtében több a maradékanyag, a megmunkálással járó forgács. Következésképpen az ilyen esetekben nő a munka és az anyagráfordítás, a termelési költség. Az energia-felhasználás csökkentése mellett elsősorban ez az a terület, ahol a fogarasiak javítani szeretnék és akarják munkájukat. Sike Lajos A PONTOS SZÁLLÍTÁS A MINŐSÉGI MUNKA EREDMÉNYE LEHETŐSÉGEK AZ ANYAGRÁFORDÍTÁS, A TERMELÉSI KÖLTSÉGEK CSÖKKENTÉSÉRE Még augusztus végén tzembe helyezték a zilahi gumiabroncsgyár első, évi 200 000 abroncs előállítására méretezett kapacitását, s most arról kaptunk hírt, hogy elkészült az 5000-ik gumiabroncs. Az új kapacitás máris a napi előirányzaton felül termel. Importhelyettesítő berendezések A kolozsvár-napocai Metalul Roșu vállalat munkaközössége új berendezések gyártásbavételével siet a könnyűipar segítségére — olyan berendezésekkel, amelyeket eddig importból fedezett nemzetgazdaságunk. Országos premiernek számít az a komplex textilipari berendezés, amelyet a textilanyagok appretálásánál (kikészítésénél) alkalmaznak, s melyből három darabot már leszállítottak megrendelőiknek. Hasonlóképpen új alkotása a vállalat munkaközösségének a szőnyegkikészítőgép, amelyet a gyulafehérvári szőnyeggyárban próbáltak ki először. Újabb két gép a Beszterce-Naszód és Suceava megyei szakvállalatokban üzemel. Az 5000. zilahi gumiabroncs A művészet társadalmi hivatása Az embert, a haza felvirágzását szolgálni Az olvasó fóruma (3. old.) (2. old.) A közművelődés és szocialista nevelés felelős tényezői szerte az országban most készítik a Megéneklünk, Románia országos fesztivál 1979—1981-es rendezvénysorozatának mérlegét s az újabb kétéves időszak küszöbén a tanulságok és az új követelmények figyelembe vételével felvázolják a tennivalókat, hogy a munka, az alkotás és szocialista nevelés e nagyszabású seregszemléje még magasabb szinten bontakozzék ki. Most, miután az országos versenyekkel újból lezárult egy szakasza ennek az egész nép szellemi potenciálját megmozgató, állandó alkotói és közművelődési seregszemlének, nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk, hogy ez a rendezvénysorozat Hargita megyében is jelentős előbbre lépést jelentett a szellemi élet területén, magasabb szinten bontakozott ki az előzőekhez képest. Ennek a mennyiségi jelei: a megye összlakosságának közel egyharmada ténylegesen részt vett az alkotó mozgalomban és a műkedvelő-művészi tevékenységben; nincs olyan város, község, nagyobb gazdasági egység, vagy intézmény, amelyben ne működött volna több alkotó és műkedvelő előadócsoport és ne jelentkezett volna változatos műsorral a fesztivál tömegszakaszán, így a fesztivál regyeközi szakaszára 75 csoportot és egyéni előadó műkedvelőt javasoltunk, melyből az országos zsűri 52-t az országos döntőre jelölt ki. Ugyancsak az országos zsűri közel 30 képzőművészeti és 100-nál több népművészeti alkotást javasolt országos kiállításra. Még nem ismerjük az országos seregszemle végeredményeit, de a szakemberek véleményére alapozva úgy látjuk, hogy csoportjaink és alkotóink ebben a versenyben is jól megállták a helyüket, jól képviselték e vidék kultúráját. SZOROSABBAN KÖTŐDVE az Élethez Ennek az időszaknak a legnagyobb eredménye az volt, hogy az egész kulturális-nevelő munkánk jobban kötődött az élethez, a megye sajátos problémáihoz, erősebben ötvöződött egybe az előadóművészet az alkotással, a politikai nevelőmunkával, a gyakorlati feladatok megoldásával; sok helyen pedig sikerült majdnem egész évre kiterjedően állandósítani a közművelődési tevékenységet. Megyeszerte nagyobb gondot fordítottak a dolgozók politikai nevelésére, általános tudásszínvonaluk emelésére, az új ember kialakítását leginkább elősegítő formák és tartalmak érvényesítésére. Ebben az időszakban vált általánossá a tudományos-művelődési egyetem, melynek közel 500 tanfolyamán több mint 16 000 dolgozó tanul, művelődik, sajátítja el a párt politikáját, a tudomány és kultúra legújabb vívmányait, a szakmájával is kapcsolatos új ismereteket. Megnövekedett az érdeklődés a tudományos-műszaki ismeretek iránt, ezzel magyarázható, hogy elsősorban az ilyen jellegű tanfolyamokat és rendezvényeket látogatják a dolgozók. De a humán műveltséget nyújtó ismeretek iránt sem csökkent az érdeklődés. Ezt látszik igazolni az, hogy a színház-előadásokat nálunk telt ház előtt játsszák — különben gyakran látogatnak Hargita megyébe, különösen a magyar nyelvű színházak —, hogy a könyvolvasás és -vásárlás szempontjából országosan is az elsők között vagyunk, az író-olvasó találkozók néha, a jelenlevők számát illetően kisebb népgyűlés képét mutatják. Érdekes vonása a most zárult időszaknak, hogy fokozódott az érdeklődés a művészetek iránt, de ugyanakkor megyénkben a népművészet is tovább virágzik, egyre többen ápolják legszebb hagyományainkat. E kérdéscsoportnak csupán két jellemzőjét szeretném kiemelni: jelentősen emelkedett a képzőművészek száma, gyümölcsöző tevékenységüket jelzik a rendszeres tárlatok, amelyek igen látogatottak. Tovább fejlődött, hírnevében, értékeiben gazdagodott a szárhegyi Barátság alkotótábor, amelyet egy nyár leforgása alatt ezrek látogatnak. Míg a fesztivál előző rendezvénysorozatán a népzene, a népi tánc és népszokások uralkodtak majdnem kizárólagosan, addig a most zárult rendezvénysorozat keretében számos, klasszikus muzsikát, modern zenét és táncot, más előadóművészetet művelő együttes szerepelt, közülük több országos szinten is megállta a helyét. A népművészetről szólva elegendő anynyit megjegyezni, hogy mindinkább szervezett tevékenységről van szó — ezt biztosítja a szárhegyi népi alkotótábor, az évente szervezett orcsai kerámiavásár, a rendszeres viták, tanfolyamok és kiállítások, hogy a hagyományos jegyek megőrzése mellett kísérletek történnek az Márai Albert, a Hargita megyei szocialista művelődési és nevelési bizottság elnöke (Folytatása a 2. oldalon) MEGÉNEKLÜNK, ROMÁNIA FESZTIVÁL HARGITA MEGYE KÖZMŰVELŐDÉSE AZ ORSZÁGOS SEREGSZEMLE EREDMÉNYEINEK TÜKRÉBEN KÖZÖS MAGÁNÜGYEINK LÁTHATATLAN KÜZDELEM Egyesek szerint a giccs is tesz némi szolgálatokat az ember körül. Köszönik szépen, mondják mások, és folyik a küzdelem ellenez a küzdelem, melynek indítéka a kultúra hatókörének kiterjesztése, az ízlés ápolása és fejlesztése, s melynek van egy elméleti, meg egy gyakorlati síkja. Elméleti síkon egyre inkább teret nyer a giccs ellenzéke, gyakorlatilag pedig a giccs. Ez a talán cseppet sem túlzó helyzetlátás azt kívánja bizonyítani, hogy a giccs elleni küzdelemben sosem korai és sosem túl késő újra meg újra tenni valamit. Mert a tények értelmezésért, magyarázatért — néha pedig segítségért kiáltanak. Segítség — mondja a jóízlés, mikor illatosított művirágot lát, vagy kertitörpét, hattyút úsztató naplementés tavat. Nem a te faladon virít, nem a te vitrinedben áll, nem a te kertedben feszít, mi közöd hozzá — torkolja le az ellenvélemény —, örülj neki, hogy a te műveltséged más, a te ízlésed fejlett s hagyd békén a másikat, ha neki ez tetszik, egye meg! Igen, van egy ilyen szempont is. Kinek mire telik ama belső készletből, azzal él. Ám ugyanennek az áldemokratikus nagylelkűségnek a nevében nem kell felvilágosítani azt sem, aki a sebre pókhálót vagy egyéb „tradicionális" kotyvalékot rak, s nem kell megtanítni írni-olvasni az írástudatlant, nem a te bajod utóvégre, hogy más másmilyen. .. A fejlettebb, a jobb, az előrevivő nem lehet sohasem közömbös, passzív — ezt minden közösség lelki egyensúlya így kívánja. A tétlen tűrését a hibáknak ugyanez a lelki egyensúly sínyli meg hosszú távon. Ezért nem olyan egyszerű szemet hányni, szó nélkül menni el a giccs és fogyasztói, eltartói, no meg termelői mellett. A giccs alapvető eltartója bizony a kereskedelmi érdek, az anyagi érdek és azzal szövetségben a divat. Mert van ugyan egy „örökzöldnek" tekinthető ágazata a giccs családfájának: a nippecskék, a krizantémszagú nejlonrózsák, kertitörpék, ál-tájképek világa, de a mindent elborító áradat nem ezek felől szokta újabb és újabb hullámokkal elárasztani a piacot, hanem a divat hóbortjaiból, a kacsintó japán nő képét hordozó műanyag-bukszák, meg Abba-tarisznyák felől. Százszámra árulják az ABBA, meg Boney a világhírű énekegyüttesek képével — vagy már csak képüknek szánalmas utánzatával — telepingást tarisznyákat, szatyrokat, tasakokat, tárcákat olyanok, akiknek maguknak, ha megkérdezed (megkérdeztem!) fogalmuk sincs, hogy kit, mit ábrázol az, amit árusítnak, csak azt tudják, hogy most „ez megy!" — Most, kérem, ez kell a fiatalságnak — mondja magabiztosan a cserépárut, faragott és égetett fatárgyakat is kínáló hivatásos (mert hiszen iparengedéllyel dolgozik!) giccsárus. — És aztán honnan tudják, mi kell? — Hát mondják, kérem. — Kik? A vásárlók? — Hát az ilyesmit tudni lehet kérem. Mindenütt! — s ebben van egy szemernyi, egy árnyalatnyi megvetése a naívságnak, melyet kérdésemmel képviselek s van egy szemernyi öntudata annak, hogy ő bizony „társadalmi megrendelésre” szállít. Hazug „társadalmi megrendelésre". Mert valóban bonyolult korunk ízlésvilága, formavilága szertelenséget mutat, régi divatklisék feltámasztását és keverését a „hipermodernséggel". Ám még jobban összezavarja, bepiszkítja a dolgokat, hogy a féltehetség s az üzleti szellem itt is, ott is belepancsolhat. Sajnos, nemcsak a piacokon, a zugárusoknál, hanem az állami kereskedelem formatervezésében is, az árustandard megállapításában is. Ezért nem lehet szó nélkül hagyni. Lászlóffy Aladár ...... .■» «