Előre, 1982. január (36. évfolyam, 10608-10632. szám)
1982-01-03 / 10608. szám
ELŐRE — 1982. január 3. Mintia Energetikusok szilvesztere AZ ELSŐ NAPTÓL KEZDVE PÉLDÁS HELYTÁLLÁSSAL AZ 1982. ÉVI FELADATOK ÜTEMES TELJESÍTÉSÉÉRT A mintiai hőerőmű kantinvendéglőjének ebédlőtermét szilveszter napjára gondos kezek szépen, hangulatosan feldíszítették. Az óriási színes lampionok, csillagok, mesefigurákat idéző papírsárkányok és kígyók időben a helyükre kerültek, a terített asztalokon ikebanák sorakoztak, így aztán az este 8 órakor érkező 200 vendéget felkészülve várták a fő szervezők, köztük Tunea Gheorghe, a vállalat adminisztratív, szociális irodájának vezetője és Cornea Stefan kantinfelelős. A mintiai energetikusok szilveszteri mulatságának nagy a híre, amit elsősorban kitűnő szervezéssel, hangulatkeltő ötleteikkel vívtak ki maguknak mindazok, akik magukra vállalták a mások szórakoztatásának nem is olyan egyszerű feladatát. A terem feldíszítését már említettük, ezt évek óta Berki Camil festő és mindenes irányítja. A zenekar tagjai is jól ismerik egymást, házi zenekart alkotnak, a szaxofonos, az orgonista, a dobos, az énekes civilben villanyszerelőként, kőművesként, gépkezelőként is együtt dolgozik. A jól sikerült mulatsághoz emberemlékezet óta hozzátartozik az eszem-iszom is. Erről Cornea Stefan gondoskodott, aki ez alkalomra olyan étlapot állított össze, amelyre finomabbnál finomabb ételkülönlegességek kerültek fel. És ezek egytől egyig el is készültek. Úgy gondoljuk, hogy ebből a szilveszteri beszámolóból az „egyszerű“ menü sem maradhat ki. Előételként túróval és máj pástétommal töltött paradicsomot és húsos pogácsát szolgáltak fel, később tányérokra kerültek a hússal és velővel töltött palacsinták, majd a sült csirke, a disznósült, a rántott hús és az elmaradhatatlan töltött káposzta füstölt oldalassal. Aki mindezek után még bírta erővel, az a kávé mellé elfogyaszthatta a citromtorta szeletét is. A vendégek igazából nem is voltak vendégek, hiszen hazajöttek ők, barátaikkal, munkatársaikkal ültek egy asztalnál, azokkal, akik az 1981-es évben 185 millió kilowattóra villamos energiát állítottak elő terven felül. Tucnean Cornel műhelyvezető mérnök munkatársai kis csapatával szórakozott. Hiába, itt sem akart (tudott) megválni tőlük. De jól együtt voltak mások is, köztük Páll Jenő kazánjavító lakatos, Neag Tiberiu építőtelep-vezető mérnök, Lupulescu Miron és Puscas Dumitru mesterek, Lungoci Nicolae, Kovács Csaba mérnökök és még nagyon sodran. A hőerőmű azonban ezen az éjszakán sem állt, nem állhatott le. S amíg a társak szórakoztak, addig a harmadik váltás emberei ott őrködtek az áramfejlesztő generátorok, a kazánok mellett, a műszerfalak előtt. Marculet Eugen mérnök fődiszpécsernek ezen az éjjelen Munteanu Gheorghe váltásvezető mester segített, de helyükön voltak Oprean Nicolae, Kovács Mihály, Valea Cornel, Furdea Sabin villanyszerelők, Conjiu Ilie, German Alion főmesterek, Damian Mihail mester, Lobont loan, Ilea Augustin, Nagy István, Venczel Teofil, Porca Gheorghe, Tárna?loan, Iován Cornel turbina-, illetve kazánkezelők és mások. És amikor pártunk főtitkárának, köztársaságunk elnökének, Nicolae Ceausescu elvtársnak újévi köszöntője után, melyet a szilveszterezők nagy figyelemmel, együtt hallgattak meg, pontosan éjfélkor összecsendültek a pezsgőspoharak, a mintiai energetikusok nemcsak az 1982- es évet, egymást, a munkatársakat, a jelen levő családtagokat köszöntötték, hanem gondolatban azokat a társakat is, akik figyelő szemmel, éberen őrködtek a Maros menti csillagnak is nevezett mintiai hőerőmű vezérlőtermében és a turbinák mellett. Deák Levente kutatócsoport nemrég fejlesztette ki a pörkölő-kemencékből felszabaduló hő újrahasznosító technológiáját. Ezzel mintegy 12,5 százalékkal megnő a kemencék termelékenysége. Ugyancsak egy kutatótervező csoport foglalkozik a hőerőművek salakjának hasznosításával is. Az országban elsőként Váradon próbálkoztak meg a timföld előállításával ezen salakokból. E szerteágazó, hírnevét tekintve óriási termelőtevékenység szinte sejteti a be nem avatottakkal, hogy mindez hasonlóan magas energiafogyasztással történik. Magam is meghökkentem, amikor megtudtam, hogy a timföldüzem Nagyvárad egyik legenergiatakarékosabb vállalata. Az iparágban is példamutató az itteni energetikai mérleg. De nemcsak az energiafogyasztás terén élenjáró a nagyváradi timföldüzem, hanem a többi értékelő kritérium alapján is már évek óta nem engedik át senkinek sem az első helyet. Az 1980-as esztendő egy kissé történelem is a vállalat életében. Ekkor ugyanis megkapták a Munkaérdemrend I. fokozatát. Egy olyan munkaközösséget ért ez a magas megtiszteltetés, amelyben a szakmunkásoknak 30 százaléka a kezdés első pillanatától kezdve ott áll munkahelyén, az üzemcsarnokokban. A törzsgárda erőteljességének van egy másik mutatója is. Eszerint csupán 2-3 százalékban találni ingázókat a szakmunkásgárdában. Az idei tervmutatók híven tükrözik mindezt. Az éves termelési terv 236 000 tonnája helyett 253 294 tonna timföldet állítottak elő, tehát többletként 17 294 tonnát. December 2-án jelentették, hogy kész az 1981- es terv. A nettó termelési tervet is jócskán túlszárnyalták, méghozzá 10 százalékkal. Mindent összevetve, a vállalat 5 százalékos plusznyereséggel zárta az évet. Míg a munkacsarnokokat jártuk, felötlöttek bennem Ungureanu Valér, a vállalat főmérnökének szavai. Az óév utolsó délelőttjén arról beszélt nekem, hogy sikeresen szeretnék elkezdeni a jelen ötéves terv második évét is. Jó termelékenységgel továbbra is élenjárókként akarnak dolgozni. Hogy békés alkotómunkájukkal gyarapítsák nemzetgazdaságunkat és társadalmunk célkitűzéseinek maradéktalan megvalósítását, a pártfőtitkár, Nicolae Ceaușescu elvtárs értékes útmutatásainak gyakorlatba ültetését Barabás Zoltán Nagyvárad 1982-ben is példásan dolgozni, élenjárónak tenni Lehetetlen nem gondolni az elmúlt esztendőre! Egy ország, egy nép, egy társadalom, egy megye, egy város, egy munkaközösség, egy család és végső soron egy ember életében többet jelent egy esztendő mint azt a puszta 365 napot. A naptár csalóka időérzékenysége is jó példa arra, hogy az idők folyamán sok mindent megtanult mérni az emberiség, sok mindent ábrázolni is tudunk a koordinátarendszerek valamelyikén, de az együvétartozás, a közösségi cselekvés igazi örömét magunkban hordozzuk, mélyen a műszerek analizátorainak hatótávolságán túl. Külön elégtételt jelent mindezt tetten érni. Emberi lényegünk kizárólagos és örökös csodájának ezen kisugárzásai az alkotni tudásban csúcsosodnak ki igazából. A munka és a gyarapítás szép példáit jegyezhettem fel az új év első óráiban a nagyváradi timföldüzem gyárcsarnokait járva. A folyamatos technológia itt nem engedi meg az évvégi leállást. Szakmunkások összehangolt munkáját regisztrálták a műszerek. Távol az óévet búcsúztató vigadalomtól, még távolabb a családtól és az ilyenkor összecsendülő poharak giling-galangjától, az országot és a nemzetgazdaságot gyarapító folyamatos termeléssel kívántak sikerekben bővelkedő boldog új esztendőt az országnak és háboríthatatlan békét az egész emberiségnek. Ez volt a tizenhetedik új esztendő, amit lankadatlan munkával köszöntöttek a timföldüzem munkásai. 1965. május 1-én avatták fel e vállalatot, s ekkor került a nemzetgazdaság vérkeringésébe is. A dobresti-i bauxit-kincs feldolgozására hivatott üzem azóta a román aluminium egyik fellegvárává lett A bauxit feldolgozásából nyert timföld Slatinán válik korunk egyik legfontosabb fémévé, alumíniummá. A nagyváradi bauxitfeldolgozás európai színvonalon megvalósított technológia. A bauxit őrlése, a vegykezelés, a szeparációs folyamat a fejlett műszaki technológia révén valósul meg. Itt az emberi kéz s az értelem csupán a rendre ügyel. Leginkább a technológiai fegyelemre. Arra, hogy az autoklávokban meglegyen a 245 C° és a 40 atmoszféra nyomás; arra, hogy a másodlagos termékek minősége ne károsodjon; hogy a katalizátorok visszanyerésével minél olcsóbban kerüljön ki az üzemből a végtermék: a timföld. A mindenkori buzgalom meghozta a beteljesülés örömét is. Hat éve, hogy az üzemben sikerült tökéletesíteni a vanádium-benzoxid kinyerésének technológiáját is. Azóta e katalizátor kémiai iparunkat szolgálja. A vállalat mellett működő mintegy 200 fős A munkáshelytállás eredménye: terven felül 25 milliós export (Folytatás az 1. oldalról) giainséges világunkban „takarékos“ jelzővel is illethetők. Ilyen lesz a Modern család két új tagja, a 465-ös és a 466-os típusszámúnak, de ilyen az Olimpia gáztűzhely is, amelyet a Magyar Népköztársaságban már bevizsgáltak, s a kedvező véleményezést a napokban juttatták el a szatmári gyártókhoz. A példák sorát folytathatnék, dehát most mégis csak szilveszter van, a gondtalan mutatás ideje. Ezért inkább nézzünk be a konyhába, s lássuk itt és most mi sül-fő a tűzhelyeken? A röviditalon és a tellerős-sonkás-sajtos-olajbogyós előételen már túl vagyunk, — mondotta Balla Márton konyhafőnök. — Most a rántott hal következik, később rostélyos, majd a hagyományos szatmári tál, a hurka, kolbász, véres és a párolt káposztási fogás kerül az asztalra. Természetesen nem fog hiányozni a korhelyleves sem, úgy reggel felé jó forrón tálalva. Négyféle ital, nyolc fogás étel, reggelig tartó zene, mulatság. Amilyen gazdag a munkaközösségnek a fenyőfa alatti sikercsomagja, ahhoz mért a mulatság színvonala is. A kívánság persze: jövőre még nagyobb legyen a csomag és még bőségesebb az asztal, amit majd újra körbeülhetnek. Koccannak a poharak. S a nagy munkásközösség tagjai, nemzetiségre való tekintet nélkül, újabb sikereket kívánnak egymásnak, jó egészséget és boldogságot a párt és az ország vezetőjének, népünk legszeretettebb fiának, Nicolae Ceausescu elvtársnak és Elena Ceausescu elvtársnőnek. Nagybánya Éljünk és dolgozzunk békében A szilveszter este mindenki ünnepe, de nem mindenki ülhet a gazdagon terített asztalokhoz. Sokan a kohók tüze mellett őrködnek, mert nem állhat le a termelés, mások azért öltenek ünnepi helyett munkaruhát magukra, hogy mások, a többség gondtalanul szórakozhassék. Néhány ilyen nagybányai munkahelyre látogattunk el az új év első óráiban. A municipium központi postaépületébenszüntelenül zakatolnak a távírógépek. Mellettük ketten, Tiba Iuliana és Ciureae Teréz teljesítenek szolgálatot. Hogy miben áll munkájuk? Az ország és a megye különböző helységeibe továbbítják távírón az üzeneteket. — Harmincegy éve dolgozom a távirdán, s nehéz lenne összeszámolnom hányadik alkalommal talált itt az új esztendő — mondja Tiba Iuliana —, megszoktam, szinte észrevétlenül telik az éjszaka, nincs időm gondolkozni azon, hogy vajon mit csinál a család. — Az éjszaka, ahogy mondani szokás — kapcsolódik a beszélgetésbe Ciureae Teréz — elég mozgalmas volt, eddig több mint száz távirat szövegét továbbítottuk. Nem könynyű a munkánk, nagy a felelősség, hiszen ha elírunk valamit, akkor azt már nem tudjuk kijavítani, jóvátenni. — Mit vár az újévtől? — Azt, hogy békében éljünk, s dolgozzunk. Mindennapi munkánkkal, szakmai és társadalmi helytállással válaszoljunk pártunk főtitkárának. Nicolae Ceausescu elvtársnak nagyszerű, nemzetközi jelentőségű újabb béke kezdeményezésére. A zavartalan, nyugodt alkotó tevékenység egyik fontos feltétele az egészség. Lehet-e szebb hivatás annál, hogy az emberi életek fölött őrködjön valaki? A megyei kórház sürgősségi osztályának folyosóján találkoztam Robas Andrei-jel a mentőállomás gépkocsivezetővel. — Huszonnégy éve dolgozom e munkakörben, sok fehér éjszakám volt, de egyetlen alkalommal sem fordult meg a fejemben, hogy kérjem áthelyezésemet. Itt valahogy úgy van az ember, mint a fronton, jön a hívás, nincs idő tétovázásra, a vonal túlsó végén lehet, hogy veszélyben forog egy ember élete. A gyors kiszállás, a szakavatott elsősegélynyújtás, nem egy alkalommal döntőnek bizonyult. Nagy a felelősség, de az elégtételek sem maradnak el. — Az éjszaka eddig viszonylag csendesen telt el — fogad Bírie Sorína gyakorló orvos. Közel 20 esetünk volt, de egyik sem végződött a beteg beutalásával. A fiatal orvosnő számára ez az első munkahelyen töltött szilveszter este. Két éve végezte az egyetemet, vajon milyen tapasztalatokat szerzett ez idő alatt? — Szerencsésnek tarthatom magam, mert megértő, segítőkész kollegák közé kerültem, nagyon sokat tanultam tőlük. Többször teljesítettem éjszakai szolgálatot, s ezek hasznát már most, két év után is látom. Úgy érzem, magabiztosabb lettem a diagnózis megállapításában, a szükséges kezelés előírásában.—Minderre—itt,ittsürgősségi osztályon különösen szükség van, hiszen az ember élete pillanatokon múlhat. — Mit szeretne megvalósítani 1982-ben? — Befejezem a megyei kórháznál a kötelező három éves gyakorlatot, utána vár valamelyik község vagy falu egészségügyi körzete. Nem félek az ismeretlentől, telve vagyok tervekkel, szeretnék a belgyógyászat vagy a pszichiátria területén szakosítást szerezni. De mindenekelőtt szeretném minél hamarabb megnyerni az emberek bizalmát, hogy fenntartás nélkül lépjenek be az orvosi rendelő küszöbén. A municipium régi főterén, a Minerul szálloda előtt személygépkocsik hosszú sora. Közöttük négy taxi. Vezetőik valamennyien a szemerkélő eső elől, utasra várva, az egyikbe húzódtak. Beszélgetve gyorsabban telik az idő. Lepodatu Gheorghe, Balázs Sándor, Sándor Augustin és Duma Mircea nem panaszkodhat, közel 60 hívásnak tettek eddig eleget, s ami még fontosabb, egyik sem volt ráfizetéses. Alúziórontó az időjárás, esik. A város azonban fényárban úszik, a kivilágított lakásokból ének- és zeneszófoszlányai szűrődnek ki. Nem alszanak az ostorcsattogtató gyermekek sem. Hazafelé tartva gondolatban a távirdászok óhajához társulok: éljünk és dolgozzunk békében az új esztendőben! Rácz Albert A pártfőtitkár személyes útmutatásainak szellemében (Folytatás az 1. oldalról) vetett fel, s a közelmúltban átadott korszerű elletében Szabó Ferencnek és társainak fél tucat borjú világra jövésében kellett segédkeznie, s figyelemre, törődésre volt szükség a „borjúóvodában“ is, ahol Kovács Albert teljesített szolgálatot. S az már itt nagyon is természetes, hogy a kora hajnal fejőköpenyben találta a Popovics családot sok gondozótársukkal együtt, s az első meleg kézfogás és boldog új évkívánást követően gondosan előkészített takarmány került a jásziakba, s nemsokára zümmögni kezdtek a fejőgépek. Alig pirkad, amikor a tejszállító kocsi útnak indul az esztendő első szállítmányával a közeli tejfeldolgozóba. — Farmjainkon mindent megtettek, megtesznek azért, hogy zavartalan legyen a termelés, ütemes az értékesítés, foglalta össze az indulás tapasztalatait Fazakas Gábor mérnök, az állami mezőgazdasági vállalatok Kovászna megyei trösztjének igazgatója. A pártvezetés által foganatosított nagy jelentőségű intézkedések, a felárak folyósítása sokra köteleznek. Mindenekelőtt növekvő árutermeléssel, a hozamok lényeges emelésével megtaláljuk a kulcsot a hatékonysághoz, a jövedelmezőséghez. Ezen az úton haladva a növekvő elvárások szintjén járulhatunk hozzá az önellátáshoz. Céljaink elérése érdekében az idén a takarmánygazdálkodás színvonalának emelése a meghatározó, a vetésszerkezetben biztosított lehetőségeket jól értékesítve fogunk munkálkodni azon, hogy farmjaink bőséges tej-, hús-, tojásszállítással szolgálják az ellátást, a nemzetgazdasági szükségletek biztosítását. Kolozsvár-Napoca Gaudeamus igitur Havat, hideget vártunk a tavaszias délután, este köszöntött szilveszter napján Kolozsvár-Napocára. A Gyalui havasok éles szelét sem hozta le mint máskor szokta a Kis- Szamos völgye. Inkább enyhe márciust idéző szellő színesítette a belváros utcáin utolsó bevásárlásaikat végző helybeliek arcát, tette mosolygóssá az amúgy is vidám tekinteteket. A virágfüzéreket helyettesíti a sokszínű papírgirland, amellyel az egyetemi diákság 1982 szilveszterének helyszínét feldíszítették. A gazdagon, sok fogáshoz megterített asztalokon poharakba, üvegekbe is került egy-egy szál virág. Van a lányok hajában, ruhájukon. Mint nyíló virágok hajlanak a zene ritmusára, készülnek a táncra, vidámságra, amely a búcsúzó óesztendőnek ugyanúgy kijár, mint a bekopogó újnak. A vendégek, több mint másfélszáz egyetemista lány és fiú bárkit is kérdezek az idei szilveszteri rendezvény sikere felől minden eddiginél jobbnak, szebbnek tartják. A rendezők és elsősorban Hodorog Laurentia a diákművelődési ház igazgatója, összehasonlítja a régiekkel. Húsz esztendővel ezelőtt a művelődési ház összes termeit egybe kellett, nyitni, hogy minden érdeklődőt befogadjanak. Ma az egyetemi központ több mint 20 000 diákja közül alig párszáz tartózkodik a városban. Diáktáborokban üdülnek, pihennek, egyéniségüknek, igényeiknek megfelelően sokféleképpen szórakoznak. A dal, a tánc, a Mártitorul népművészeti együttes műsora, a vidám, tréfás üzenetek, az újévi jókívánságok egymást követik. Az éjfél beköszöntése előtt elcsendesedik a zene, figyelő tekintetek fordulnak a televízió képernyője felé. Az egyetemi ifjúság pártunk főtitkárának, Nicolae Ceausescu elvtársnak, szocialista köztársaságunk elnökének szavaira figyel, aki a tovatűnő esztendő sikereit méltatja néhány szóban és megvonja az új esztendő új feladatait. Jókívánságaira kitör a taps, az éljenzés, majd a Gaudeamus Igitur örökifjú melódiájával mondanak búcsút végleg a fiatalok az 1981-es évnek és fordulnak egész lényükkel az 1982-es esztendő felé, amelyben egyeseket már az új munkahely vár mások több tanulással, jobb munkával szándékoznak készülni arra, hogy méltóképpen hozzájáruljanak pártunk, szocialista hazánk országépítő terveinek sikeres valóra váltásához, a XII. pártkongresszus célkitűzéseinek megfelelő életszínvonalemeléshez. A Feleki oldalon, a Csillagvizsgáló utcai diákétkezdében a város több mint 800 munkásfiatalja szórakozik ezen az estén. A municípiumi KISZ bizottság szervezésében megrendezett közös ünnepség műsorát szintén a diákművelődési ház szakértői állították össze. Bálint Ilona propagandista a hasonló rendezvények hagyományairól beszél, amelyek minden évben, akárcsak az idén. Kolozsvár-Napoca román, magyar és más nemzetiségű fiataljainak tartalmas szórakozást, kellemes estét nyújtottak. A középiskolás tanulók az informatika líceum étkezdéjében gyűltek össze. Az érdeklődés olyan nagy volt, mondja Kerekes László municípiumi KISZ-titkár, hogy a jó tanulási előmenetelt és más példás magatartást is figyelembe vette a jelenlevők kiválasztásában. Lozsádi Gizella mástól függetlenül mégis szinte egyhangúlag vallottak arról, hogy a pontosan elvégzett napi karbantartási munkálatok eredményeként, ritka nyugodt éjszakájuk volt, bár csak hasonló lenne 1982 összes soronkövetkező ügyelete. Őrhelyükön állva, kötelességüket teljesítve köszöntötték valamennyien az 1982-es esztendőt. S gondolatban bizonyára ők is ott voltak a szilvesztere d zők milliói között, akik derűlátóan indultak az új év feladatai elé. S bár az ünnep számukra késett egy napot, a szolgálatukból megtérve ők is magasba emelték poharaikat, egészséget, boldogságot köszöntve az országra, a népre, pártunkra és bölcs vezetőjére, Nicolae Ceausescu elvtársra. Juhász Zoltán Arad Őrhelyen , a közösség szolgálatában Dolgos hétköznapjainkon többnyire csak olyankor jutnak eszünkbe a városi közüzemek dolgozói, ha szükségük van rájuk, mert kiégett a főbiztosíték, lustálkodik a fűtőtest, folyik a csap, vagy éppen mérgelődünk a késve érkező villamos miatt. Esztendőforduló éjszakáján azonban más a helyzet: elismeréssel gondolunk azokra, akik ilyenkor is őrhelyükön állnak, gondoskodnak rólunk, hogy pihenésünk, szórakozásunk zavartalanul menjen, hangulatos legyen. Szilveszter éjszakai aradi körsétánkon, abból a régi igazságból kiindulva, hogy a tisztaság nemcsak fél egészség, hanem a jó közérzet alapja, először is az ünnepre készülő belváros esztétikai körülményeit vizsgáltuk meg és derűs, megnyugtató képet nyertünk. Mivel az előző évek tapasztalatai szerint, az ilyenkor hagyományosnak mondható hóhullás az idén elmaradt, a köztársasági vállalat, amint erről Demin Ioan csoportvezető tájékoztatott, december 31-én 17 konténeres autokamiont „vetett be“ a főutak sár- és szemétmaradványainak eltüntetése céljából. Hiszen a Maros menti városban még ma is szép számban akadnak olyanok, főként fiatalok, akik a Köztársaság úton le-fel sétálva, vidám társaságokba verődve várják az új év beköszöntését. Ami a tiszta utcák, közterek, díszes kirakatok, melyek szinte sugallták a kívánságot: „bár csak az év minden napján ilyenek lehetnénk!“ -- nemcsak a szabad ég alatt szilveszterezők örömét szolgálták, hanem mindenkiét, azokét is, akik a nyilvános szórakozóhelyek felé igyekeztek. A vendéglátóipari egységek mellett több üzem, köztük a vagon- és textilgyár, az esztergagép vállalat és a vegyipari kombinát dolgozói rendeztek közös, baráti összejövetelt. Vajon ők hogyan jutottak el találkozóhelyeikre és hogyan értek onnan haza? — erre a kérdésre kerestünk a következőkben választ Muntean Tiberiutól, a központi taxiállomás főnökétől. — A rendelkezésünkre álló 40 gépkocsival úgynevezett nonstop szolgálatot teljesítettünk. Csütörtök délután 4 óráig közel 200 rendelést vettünk fel, s ettől kezdve 12 órán át szinte megszakítás nélkül igyekeztünk eleget tenni a forgalmi csúcs feladatainak. Sofőreink, akik közül Feier Gheorghe, Haák Pál, Péter Tibor, Roszta János és Vörös János nevét említem, csupán az éjfél megelőző és követő percekben jutottak néhány pillanatnyi pihenőhöz. Vidám, de kiegyensúlyozott embereket fuvaroztunk, kellemetlenkedőkkel szerencsére alig akadt dolgunk. Hasonló helyzetképet tártatt elénk a villamossági és vízüzem, valamint a városi hőerőmű hálózat keretében éjszakai ügyletet teljesítő csoportok tagjai, akiket Izsák Jenő a városgazdálkodási vállalat irodavezetője kért sorban a telefonhoz. Curilában, Vásár György, Radaloan és a többiek, egy- Temesvár Óesztendei házszentelő Terjeszkedik ez a város, szemlátomást kezd kifelé, a mezők felé költözni. Nem hiába az ország második városa a bánáti metropolis, ahol tucatnyi új városnegyed strázsál, sorjázik. Bizony nem kis büntetésre ítélnénk azt, akit arra köteleznénk, hogy körbejárjon s megszámoljon itt minden blokkot, új lakást. Mert gomba módra szaporodnak a falak, nőnek a háztömbök a Bega-parti városban a nagyarányú építkezések eredményeként. Hisz az óesztendőben is több,,mint. 5600 lakást adtak át Temes megyében, s ebből legtöbb új hajlékot a megyeszékhelyen emeltek. Az Aradi út mellett is jókora városnegyed született az utóbbi időben, ahol én mostanában, egyre gyakrabban megfordulok. Ugyanis rövidesen e városnegyedbe költözünk mi is, a napokban átadott sarki blokkba, a tíz lakosztályos 67-es számú épülettömbbe. Persze, hogy a közelgő honfoglalás gondolatával, az óesztendő utolsó napján is ellátogattam új házunkba, s bizony már szürkület, erősen szilveszteri hangulat volt, mikor benyitottam az elsőként ideköltözött két családhoz. — Boldog új évet magának is szomszéd! — viszonozza jókívánságomat Ionescu Ion, s aztán nyomban hozzáfűzi: hiába vártuk, nem jöttek el ma a gázszerelők. Tudja, hogy van ilyenkor, szilveszter küszöbén. No, de az új esztendő első munkanapjainak egyikén csak eljönnek, hogy ellenőrizzenek minden lakást, a gázbekötés módját. De kerüljön beljebb, foglaljon helyet — invitál a házigazda. — Maradok néhány percig — mondom újdonsült szomszédaimnak —, mert nem csak a gázbekötés iránt érdeklődöm, nyitottam be önökhöz. Azt is meg szeretném kérdezni, hogy érzik magukat az új lakásban ? — Kitűnően — siet a válasszal a háziasszony. A lakás tágas, a fürdőszobán kívül mosdót is építettek, állandóan van meleg víz, s a fűtésre sem panaszkodhatunk. Eddig az Agronómiai Intézet tangazdaságán laktunk, ugyanis férjemmel együtt ott dolgozunk. — Persze, hogy itt szilveszterezünk — szól közbe a házigazda —, meg is hívtuk egyik barátomat családostól. OgY illik, hogy az első szilvesztert itthon, az új lakásban töltsük, s egyúttal a házavatáson is túl leszünk. No, de boldog új évet magának is, szomszéd... Másik ajtón kopogtatok, a másik földszinti lakásba nyitok be. Lám, itt a nagyszobában már meg is terítettek. — Vendégeket várunk — magyarázza Ana, Negrea Constantin felesége, aki a konyhában szorgoskodik. — Férjem egy-két munkatársa jön el hozzánk szilveszterezni. Csakhogy ezt is megértük, most már megfelelő lakásunk van, négyszobás. A Sági útról költöztünk ide, ott is blokkba laktunk, de az szűk volt nekünk. Itt pedig különbéláramű, mindegyik szoba. Dehát, pontosan olyan beosztású, mint felettünk az első emeleten levő, ahol maguk fognak lakni. — Tehát szomszédok vagyunk — jegyzi meg Negrea Constantin az út- és hídépítő igazgatóság dolgozója. — S ha már újságíró is akad a házban, kérem "– írja meg, hogy köszönöm a pártnak, személyesen Nicolae Ceausescu főtitkár elvtársnak, a vállalatnak, hogy ilyen jó lakáshoz juthattunk, ami nagyon sokat jelent nekünk. Egyik legboldogabb szilveszterünk lesz a mai. No, de minden jót, erőt, egészséget! Deme János SÍBAKANCSON JÖTT AZ ÚJÉV Helyszín: a Hargita hegytömbjének egyre ismertebb turisztikai pontja, a Madarasi menedékház. Időpont: az esztendő utolsó napja. Az emeletes faház zsong-zsibong, máris az előző napokon, vagy a délelőtt folyamán érkezett fiatalok, s idősek jövés-menésétől, a havas hegycsúcsok, fenyvesek minden rendű és rangú rajongóinak hangoskodásától. A ház környékén mindent a helyén talál az évente visszatérő látogató. Mögötte közvetlen alig látszik ki a hóból Csorna Pista bácsi boronaháza. Innen a Mihály-havas aljáig és odébb a Vargyas pálya meredekjén a sizők széles forgataga kavarog, teliti élettel a hó végtelen csöndjét. S a későn érkező, mihelyt megfogta a bejárat kilincsét, már az öntött sibakancsot húzza, lécpár után kap, hogy még egy utolsót suhanjon, repüljön az óév hamisítatlan színeit, ízeit, hangulatát árasztó decemberi délutánban. Magától értetődő mozdulat, cselekedet ez idefönt 1600 méterrel a tenger és 80 centiméterrel a föld színe fölött. Hiszen a házat körülálló hegyek irtott oldala az utóbbi 5—6 évben rohamosan változott a sízők kedvére, javára. Udvarhelyi fiatalok kis csoportja építette meg hat éve az első sífelvonót, amely a 400 méter hosszú Vargyas pályán lesuhanók erejét kíméli azóta is. Nemrég a kezdő sízöknek épült meg a második motoros felvonó, majd a harmadik a Mihály-havas félelmetesen meredek oldalában. Néhány napja lett kész a negyedik is, amelyet — egész nyáron és ősszel — a cérnagyáriak készítettek. A Kikerics nevű legújabb avatója az új esztendő első napján lesz. Maga a menedékház sem nézte ölhetett kezekkel a környék átalakulását. Különösen azóta változott, lépett az összkomfort felé, amióta az udvarhelyi Küküllő szálloda vette gondozásába az immár 40 éve álló épületet. Összkomfort az 1800 méteres csúcsok közelében, a hargitai fenyőrengeteg ölén? — kérdezem a menedékház ifjú, örökmozgó gondnokát, Both Imrét. — Bevezettük a vizet, a szobákban már ott láthatók a központi fűtés vezetékei meg a fűtőtestek. Csak a konyhai főzőkályha átalakítása van még hátra, annak tűzterébe építik be a zetelaki Sebők-fivérek a kis kőközpontot. Besötétedett. Dobognak a ház körül a súlyos bakancsok, már a folyosó cementjén a kis körlépcsőig csattognak föl, mintha síbakancsokon közeledne az újév. Ajtók csapódnak, nő az ünnepi hangzavar. A hangulatosan földíszített nagyteremben és fönt a beüvegezett erkély hosszú asztala körül szorgoskodik Both Imre és helyettese, Bokor Lajos. Feleségeik a konyhán sürögnek-forognak. Ám nem győznék négyen a 120 személyes terítékkel járó rengeteg munkát, ha rokonaikat nem hívták volna el segíteni. Fehérkötényes leánykák hordják a hoszszú asztalokhoz az előételt. Végül a kis pohár köményessel útjára indul maga et mulatság. A társaság zöme udvarhelyi és fiatal. Nagy, 30-as csoport jött Marosvásárhelyről is, ők az orvostudományi egyetem diákjai. Egy asztal a családosoké, körülötte gyerekeit nyüzsögnek. Éjfélkor pezsgős koccintás járja itt is. S a hargitai fenyőrengetegből ünnepköszöntő gondolatok szállnak szerte az országba. Köszöntik a haza egész dolgos népét, sikereivel és megvalósításaival együtt, köszöntik a pártot, fáradhatatlan vezetőiket, Nicolae Ceausescu elvtársnak és Elena Ceausescu elvtársnőnek egészséget, munkabírást, boldog új esztendőt kívánva. S egy pillanatra talán holnapi teendőinket is számba veszik, felkészülnek a jövő építésére. Aztán táncra való hely téresül az asztalok és székek sűrűje közé, majd a hajnali, délelőtti pihenés után újból a síbakancsok csattogása, a lécek surranása. Azzá elevenedik újból a menedékház környéke, ami december első napjaitól is volt tulajdonképpen, a környék sízőinek igazi paradicsomává. - --- Szabó Barn