Előre, 1982. január (36. évfolyam, 10608-10632. szám)
1982-01-08 / 10612. szám
ELŐRE - 1982. január 8. PAP MÁRIA néptanácsi képviselő, a mikolai pártbizottság titkárhelyettese: — Már az elmúlt esztendőben bebizonyosodott, hogy a kisgazdaságok és a háztáji kertek gondosabb megművelése olyan tartalék, amire sokat lehet alapozni az önellátásban. Hadd adjak erre mindjárt egy példát. Nálunk nagy hagyománya van a korai burgonya termesztésének, de a termés betakarítása után rendszerint őszi burgonyát vagy zöldséget tettek a felszabadult területre, ami nem mindig járt eredménnyel. Néhányan a múlt évben megpróbálták a cukorrépát, s várakozáson felül sikerült: Forgács Juliánna például 15 mázsa cukorrépát szedett le a korai burgonya után beültetett kis területről, Balogh Sándor pedig 40 mázsát De hogy a lényegre térjek, a lakossággal együtt most elhatároztuk, hogy általánosítjuk ezt a termesztési módszert s az idei tavaszon legtöbben a korai burgonya után vetik a cukorrépát. Ily módon kettős hasznot hoz a föld sok háztájiban. Ugyancsak néhány jó példa nyomán született az a javaslat is, hogy nagyobb területen kell vetnünk köztesnövényeket. Fóliás zöldségtermesztéssel nálunk 1981-ben próbálkozott először a lakosság. A 40 fóliasátor többségében szép uborka, paradicsom, paprika, saláta termett. S itt is a jó eredmény bizonyult a legjobb ösztönzőnek és a legmeggyőzőbb érvnek. Máris 80 kisteelő jelentkezett, hogy fóliasátrat szeretne felállítani portáján. A szükséges zöldségmagvakat még elég könynyen beszerezhetik a helyi fogyasztási szövetkezetnél, vagy más forrásból, de fóliát már sokkal nehezebb vásárolni. Jó volna tehát, ha az illetékes szervek idejében gondoskodnának a fóliáról is, mert hiánya esetleg kedvét szegheti több termelőnek. BOR$E G RAJI AN Cruci$or polgármestere: — A lakossággal való közvetlen párbeszéd alkalmával nálunk is beigazolódott, hogy lehet az emberek alkotó kezdeményezésére és tenniakarására számítani. A területi önellátási program megvitatása és az ezzel kapcsolatos beszélgetések több hasznos kezdeményezést hoztak felszínre. Az egyik az, hogy a helybeli mtsz egyik kevésbé használt istállójában pecsenyecsirke tenyészetet rendezünk be. Az előkészületek és a szükséges átalakítások máris megtörténtek és még január folyamán 15 000 naposcsibével népesítjük be az említett istállót. A csirkehús-termelés felfutása biztosítja, hogy a szerződéses kötelesség teljesítése mellett az önellátásra is több jusson. A helybeli fogyasztási szövetkezetnél ugyanakkor szépen gyarapodik a sertéshizlalda állománya. A múlt évben 5 hízóval kezdték, jelenleg már 30-nál tartanak, de az állomány tovább növekszik ebben az esztendőben. Jelentős előrelépést szeretnénk elérni az idén a kertek és az udvarok jobb hasznosításában is. Javaslat született például azzal kapcsolatban, hogy több gyümölcsfát ültessen a lakosság az udvarokba és a házak elé, de ahol a domborzati viszonyok jobban engedik — lévén a miénk dombos vidék —, ott teremjen több zöldség is. Persze, jogos a lakosságnak az a kívánalma is: ha többet akarunk a háztájitól, akkor gondoskodjunk, hogy idejében megkapják a szükséges magvakat, oltványokat és azokat az eszközöket is, amelyek a gazdálkodásban, kertészkedésben szükségesek. BARTHA KÁROLY Udvari község néptanácsi képviselője: — Jónak bizonyult, hogy a területi önellátási tervet felosztottuk az egységekre és választói körzetekre s a néptanácsi képviselők idejében közölhették választóikkal, hogy mi a teendő és egyben kikérhették választóik véleményét, javaslatait. Ennek a dialógusnak az eredményeként összegeztük, hogy községünk lakossága az idén 15 százalékkal több szarvasmarha, 26 százalékkal több sertés és 100 százalékkal több majorság tenyésztését vállalja. Ugyanakkor a tavalyinál jóval több cukorrépát és napraforgót termelünk a háztájiban. Még pontosabban, a múlt évi 35 tonna cukorrépával szemben legalább 135 tonnát, az 5 tonna napraforgó helyett pedig 15 tonnát. De ez csak a minimum, meglehet, ennél jóval több lesz, mert a háztájiból eladott napraforgó és répa után kapott olaj, illetve cukor kétségtelenül meghozta a termelési kedvet, s most már szinte mindenki, akár cukorrépát és napraforgót termeszteni kertjében. A program megvitatása jó alkalmat adott, hogy az önellátás javítására más tartalékokat is feltárjunk, például azt, hogy az útszélek, sáncok és töltések füvét, gyepét gondosabban be kell gyűjteni. Most ezeket a területeket is elosztottuk azok közt, akik több állatot szerződtek az állammal. De az is említést érdemel, hogy a községben élő tisztviselők és értelmiségiek nagy többsége elhatározta: „porciót“ vállal az mtsz határában, tehát segít a kapálásban, a növényápolásban és ezen keresztül családjának is többféle terményt biztosít. Síke Lajos Egy olyan községben, ahol a munkaképes lakosság 85 százaléka a közeli városban dolgozik, ott az önellátás gondjai hatványozottak. Nem véletlen, hogy a Bihar megyei Szentmárton község lakosaiban élénk visszhangra találtak az önellátás megvalósítását ösztönző rendelkezések. A lakosok nagy többségét újabb erőfeszítésekre, hatékonyabb gazdálkodásra ösztökélte a határozatok nyomán kialakult egészséges gazdaszellem, de akadtak olyanok is, akikit először ejtett gondolkodóba a háztáji gazdálkodásban rejlő, valóságos távlat. Bochis Petru, a község polgármestere elmondotta: Nagyvárad szinte elszippantotta a helyi munkaerőt és a községhez tartozó falvak esete sem különbözik e „szabványtól“. Bettfa, Cordán, Rontó, Haidu és Cihei munkaképes lakosai sem igen voltak kivételek e tendenciát tekintve. Most, amikor a honpolgári gyűléseken felülkerekedett a gazdasági sajátosságok erőteljes kiaknázásának igazi szükségszerűsége, akkor szinte mindenki egyetértett azzal, hogy mindenekelőtt a kertgazdálkodás és a háztáji állattenyésztés fellendítésével kell kezdeni az 1982-es gazdasági évet. Ezt támogatta a községi néptanács is azzal, hogy a tulajdonában levő — eddig hasznosítatlan — telkeket kiadta megművelésre, összesen 5 hektár földterülettel növekedett ekképpen a kertgazdaságok területe. Ugyancsak következetes kertgazdálkodásba kezdett az a 2000 szentmártoni lakos is, akik immáron emeletes tömbházakban laknak. A háztájit és a konyhakertet azzal igyekeztek pótolni, hogy eltakarították a blokkok közeléből a temérdek hulladékanyagot, s önerőből termőföldet hozattak a zöldséges ágyások számára. A múlt év tavaszán volt a vállalkozás premierje. Akik ettől vérszemet kaptak, azok azóta is be-bejárnak a néptanácsra, hogy hátha felszabadult valahol egy megművelésre alkalmas telek... Az eddig is kitartóan gazdálkodó lakosok tavaly is szép eredményeket mutathattak fel. Hús- és tejtermelésben, illetve zöldségtermesztésben élenjáró gazdáknak számítottak a szentmártoni Fodor József és Sandici Toma. Ám a cordoui Hora Alexandru, a cihei-i Lázár Alexandru és a rontó Jula ban is azok közé tartoztak, akik a saját kertjükben termett többletet a felvásárlási központokban értékesítették. Különösen Jula Ioan leleményességét hangsúlyozta Bochis Petru polgármester. Azt is megtudtam tőle, hogy az állománygyarapodás folytán ez évben már 320—350 tehénnel számolnak. Ezzel kapcsolatosan, a legelők jobb karbantartása és hatékonyabb kihasználása mellett szóltak többen is. A községi néptanács ez esetben sem hagyta magukra az egyéni gazdákat. Újabb legelőterületeket engedett át a háztáji állattartóknak s a meglévő legelőkön betömték a gödröket, levezették a pangóvizeket. A gyűléseken ugyanakkor jelentős hangsúlyt kapott a sertéstenyésztés és -hizlalás kérdésköre is. A megfelelő (és elvárható) kritikai hozzáálláson túl, úgy érezzük, volt e honpolgári gyűléseknek egy még gyakorlatibb haszna. Nevezetesen az, hogy kellő impulzusokat adott a Nagyvárad környéki község és falvak önellátását megvalósítani hivatott általános gazdasági tevékenységhez. A hozzászólásokból kiérzett a jobbításba vetett szándék, az önellátási programok helyeslése. Barabás Zoltán A TERÜLETI ÖNIGAZGATÁS ÉS ÖNELLÁTÁS ELVEINEK KÖVETKEZETES ALKALMAZÁSA ÚTJÁN JÓ ALKALOM ÚJABB TARTALÉKOK FELTÁRÁSÁRA SZATMÁR MEGYEI KÖRINTERJÚ Munkatársunk három Szatmár megyei községben érdeklődött afelől, hogy a honpolgár gyűléseken milyen javaslatok és kezdeményezések születtek a földalap jobb kihasználása, az állattenyésztés ösztönzése, a kisgazdaságok hozamainak növelése, s ezen keresztül az önellátás javítása érdekében. A KERTGAZDÁLKODÁS ÉS AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS TOVÁBBI FELLENDÍTÉSE VÁRHATÓ SZENTMÁRTON KÖZSÉGBEN A néptanácsi ülésszakok, honpolgári gyűlések napirendjére tűzött kérdések időszerűsége, a végrehajtó bizottság (büró), illetve a szakigazgatási szervek által készített jelentések, beszámolók eszmei gazdagsága, „mélysége", nem utolsó sorban pedig az elfogadott határozatok milyensége (tartalmi és formai teljessége) mindig is értékmérői voltak és maradtak a néptanácsi munkamódszereknek és -stílusnak. Érthetőbben, a néptanácsi munkatervek összeállítóinak arra is figyelniük kell, hogy az évnek egy bizonyos szakában mi kerüljön az ülésszak napirendjére,letér, az azután kidolgozott programok és jogszabályok; mindenik a területi önigazgatás és önellátás elveit tekinti a lakossági ellátás megszervezésében alapvető fontosságú politikai és gazdasági vezetési elveinek, amelyek arra kötelezik a néptanácsokat is, hogy munkájukban ezekhez igazodjanak. Ebben a megközelítésben már SZÓ SINCS MEGKÉSÉSRŐL, ellenkezőleg, figyelemre méltó volt az a törekvés, hogy felmérjék az önellátás megteremKülönben a jelenlegi szervezeti felépítésnek sok az előnye, amit beszédesen példáznak a forgalmazásra került és kerülő téli készletek is. Az állami kereskedelmi vállalat többek között 45,5 tonna burgonyát, 25,6 tonna zöldséget vermelt el, 7,3 tonna töltenivaló paprikát, 42,5 tonna savavanyúságot tett el télire, a gyümölcs- és zöldségforgalmazó központ ugyanakkor 600 tonna burgonyát, 70 tonna hagymát, 118 tonna különféle zöldséget tartalékolt, míg a fogyasztási szövetkezet 3500 kg burgonyát, 1000 kg fok MI AZ, AMIT FELTÉTLENÜL ELEMEZNIÜK KELL és mi az, aminek megtárgyalásával még várni lehet. Hogy egy, az államigazgatásban „közszájon“ forgó példát említsünk, a nyári mezőgazdasági kampány megkezdése előtt a néptanácsnak a kampányról kell tárgyalnia és nem, mondjuk a gyámhatósági munkáról (ami persze nem jelenti azt, hogy az utóbbi kevésbé fontos, csak éppen elemzése nincs időhöz kötve). Mindezeket csak azért elevenítjük fel, mert első pillanatban az volt az érzésünk, hogy a múlt év vége felé az enyedi néptanács ülésszakának napirendjére kissé megkésve került fel a lakosság iparcikkekkel és mezőgazdasági termékekkel való ellátásának kérdése, egy olyan időszakban, amikor például a legfontosabb zöldségfélék, a burgonya termelése már befejeződött. Ez azonban csak általában van így; a kérdés csak látszatra kései megtárgyalásának miértjét más szempontok döntötték el. Közismertek az Államtanács októberi törvényerejű rendezését célzó addigi intézkedések eredményeit és a továbblépés útjait. A jelentés is kihangsúlyozta az enyedi kereskedelmi életre oly jellemző hármas tagozódást, azt a tényt, hogy az állami kereskedelmi vállalat mellett a fogyasztási szövetkezet és a gyümölcs- és zöldségforgalmazó központ is kiterjedt üzlethálózattal rendelkezik, az előbbi kettő sokszor még konkurrál is egymással. Ez önmagában nem is lenne baj, ha nem hallottuk volna az ülés-szakon (benne van a jelentésben is), hogy például a lakónegyed (az enyediek mikrorajonnak nevezik) bútorüzlete, villamossági cikkeket forgalmazó boltja és önkiszolgáló élelmiszerüzlete azért nem teljesítette a tervet — mindhárom a fogyasztási szövetkezeté —, mert a negyedben az állami kereskedelem is ugyanilyen profilú üzleteket nyitott. Ilyen konkurenciára azért nincs szükség hagymát, 700 kg zöldparadicsomot, 600 kg uborkát stb. tett el. Az önellátást úgy kell értelmezni — ezt különben pártunk főtitkára, Nicolae Ceaușescu elvtárs világosan megfogalmazta az RKP KB 1981 november 25—26-i plenáris ülésén —, hogy a területi közigazgatási egység — itt a város — megtermeli, például a szükséges zöldséget, a húst, a tejet, az ehhez nélkülözhetetlen eszközökkel maga rendelkezik és ezekkel maga gazdálkodik. Az enyediek ehhez úgy fogtak hozzá, hogy a város zöldségellátásának biztosítása céljából kijelöltek és megműveltek egy 320 hektáros területet. Lekötötték a várható termést, összesen 3680 tonnát, aminek java részét (ha nem is a tervezett mennyiséget) begyűjtötték: 451 tonna paradicsomot, 27 tonna hagymát, 567 tonna káposztát, 2129 tonna burgonyát stb. A múltkori ülésszakon sok szó esett VAN MIRE ÉPÍTENI A MELLÉKGAZDASÁGOK HASZNÁRÓL és ezek bővítésének szükségességéről is. A fogyasztási szövetkezet három gazdaságából 25 sertés, 850 baromfi, 6500 pisztráng, 120 juh és bárány került piacra — ennél sokkal többre van szükség. Különben a fogyasztási szövetkezet a város és a falu közötti termékcsere fő letéteményese, amit a szerződéses és felvásárlási rendszer keretében érvényesít. A jelentésben a kereskedelmi tevékenység egészét úgy próbálták megközelíteni, bemutatni, hogy külön-külön kielemezték az állami kereskedelmi vállalat, a fogyasztási szövetkezet és a gyümölcs- és zöldségforgalmazó központ munkáját, ezeken belül pedig az élelmicikkek, a nem annak számító termékek (textíliák, háztartási tárgyak, bútor stb.) forgalmazásával és a közélelmezési és vendéglátó tevékenység eredményeivel foglalkoztak. S bár az eredmény vitatható, mert az analízist nem követte szintézis, a résztvevők mégis összerakhatták az egységes képet, annál is inkább, mert képviselőként, intézetvezetőként, egyszerű fogyasztóként nap mint nap kapcsolatba kerültek és kerülnek a város kereskedelmi életével, véleményt tudtak mondani ennek egészéről és részleteiről is. A képviselők és a meghívottak éltek az alkalommal, bíráltak, dicsértek, ugyanakkor számos javaslatot tettek az ellátás jobb megszervezése érdekében. Az ülésszakon elfogadott határozat már ezeket a javaslatokat is tartalmazza, melyek lényege röviden így foglalható össze: a területi önigazgatás és önellátás megteremtése az enyedieknek is kiemelt feladata! Deák Levente TÖBBRE KÖTELEZ AZ ÖNELLÁTÁS SIRIÁN Az Arad-hegyaljai szőlődombok alatt fekvő, s igencsak veretes történelmi és irodalmi múltú Ipiriához csupán két falu, Galsa és Misca tartozik, ám így is 9000 lakosa van e módos községnek. Az erőteljesen fejlődő község a gépállomással, több termelőszövetkezettel és állami farmmal, valamint 2700 háztáji gazdasággal rendelkezik. És mégis, nemrégen naponta mintegy 300—400 liter tejet Aradról hoztak ide a lakosság ellátása végett. E csöppet sem indokolt kedvezménynek persze, most már vége, hisz a területi önigazgatás és önellátás alapelvei értelmében minden megyének, községnek saját termelésből kell biztosítania a lakosság hússal, tejjel és más termékkel való ellátását, amelyet az állatok, baromfi és az állati eredetű termékek leszerződéséről és felvásárlásáról szóló, nemrégiben közzétett államtanácsi dekrétum mind a szövetkezeti egységek, mind pedig az egyéni termelők esetében jelentősen ösztönöz. JAVUL A LEGELŐGAZDÁLKODÁS, GYARAPODHAT AZ ÁLLATÁLLOMÁNY Nem okoz gondot a zöldségellátás — mondták a néptanácsnál. Mi több, a háztáji gazdaságok — saját szükségleteik biztosítása mellett — mintegy 10 millió lej értékű zöldséget és főzeléket adtak át 1981-ben az államnak szerződéses úton. Legalább ennyit értékesítenek az új évben is, azaz az önellátáson túl nagyon sok vitaminárut termesztenek más helységek, illetve a központi alap számára is. — A húsellátás sem vet fel különösebb problémát Sirián — magyarázza Gurban Ioan, a községi néptanács alelnöke. — Állítom ezt azért, mert a szárnyasokon kívül portánként átlagosan egy-egy disznót is tartanak. De a tejellátással korántsem dicsekedhetünk. 1981- ben az 1200 helyett csak 900 hektoliter tejet vásárolt fel a csarnok a lakosságtól, viszont juhtejből az előirányzott 126- tal szemben 153 hektolitert vehetett át. Persze, ha minden tehéntartó gazda olyan kötelességtudó volna, mint például Gligan Jenica, Körömi János, vagy Tatlvan, akik évente 2000—3000 liter tejet értékesítenek szerződéses úton, akkor abból jóval több jutna a helyi fogyasztásra, forgalmazásra is. Éppen ezért az új évben nem engedhetjük meg azt, hogy ez meg az a tehéntartó ember — mint például a galsai Bratiu Voinicu, Patka György, Mara Joan és mások — egy deci tejet se adjon át az államnak. Valóban több tejet értékesít a hét szerződéses úton Mika lakossága. Ám egyik fontos feltétele ennek az, hogy több tehenet tartsanak. Akárhogy is vesszük, rendellenes helyzet az, hogy csupán 213 tehén akad a háztáji gazdaságokban, mindössze egy jut 13 portára. Igaz, az elmúlt években a kevés és gyenge minőségű legelőterület — amely hol a néptanácshoz, hol a termelőszövetkezethez tartozott — akadályozta a jószágtartást. Pár éve azonban véglegesen a néptanács gondozásába került a zömében elcserjésedett, leromlott, mintegy 1500 hektárnyi terület, s ebben az ötéves tervben vagy 10 milliós beruházással — a megyei legelőgazdálkodási vállalat alapjából, vagyis állami hozzájárulásból — teljesen rendbehozzák, feljavítják a sikai legelőket. E korszerűsítési munkákhoz 1981-ben hozzáláttak, száz hektár területről irtották ki a bokrokat, fákat, s változtatták újravetéssel és műtrágyázással dús pázsittá. Az új évben is vagy 100 hektárról szorítják ki a cserjét, adnak használatba újabb területeket. A legeltetési feltételek javításával növelni lehet a háztáji jószágállományt is, több tehenet tarthatnak. Szükség van erre azért, mert az előző esztendőnél nagyobb (1300 hektoliternyi) Biria község 1982 évi tehéntej értékesítési terve, amelyből december végéig 300 hektolitert szerződtek le. A néptanács vezetői bíznak abban, hogy tavaszig, az első évnegyed végéig az egész tejmennyiség átadására megköthetik a szerződéseket. DEFICIT A SERTÉSHÚSNÁL, RÁADÁS A VÁGÓMARHÁNÁL A likai néptanács vezetői, s más községbeli felelős beosztású emberek követésre méltó példát mutatnak a szerződéses állathizlalásban és értékesítésben. Trif Gheorghe polgármester, Gurban loan néptanácsi alelnök, Faban loan, az agráripari tanács elnöke, Pancan Gelu, a fogyasztási szövetkezet elnöke, vagy Dronca Traian, a szövetkezet főkönyvelője minden esztendőben felnevel, átad az államnak egy-egy hízót. Ennek ellenére sokproblémát, fejtörést okoz a terv teljesítése. 1981-ben 220 helyett csak 168 hízót értékesített szerződéses úton a község lakossága. Az új évre valamelyest bíztató jel, hogy eddig több mint 70 sertés átadására vállalkoztak a honpolgárok. A vágómarhát és mindenekelőtt a növendékállat-húst illetően sokkal kedvezőbb a helyzet. Az előirányzott 80 helyett több mint 90 bikaborjút hizlaltak fel és adtak át a húsipari vállalatnak 1981-ben. A siriai Ciulei Silvia, Sevici Ioan vagy a galsai Ardelean Damian, Tímár Ilona és Mara Elena például két-két növendékállatot értékesített szerződéses úton. De e téren legjobban a 70 éven felüli Mirai Tárna? Gavrile vágta ki a rezet, aki két növendéket és két tehenet adott át az államnak. A bárány- és birkahúsnál többé-kevésbé kiegyenlítődött a helyzet. Azért fogalmazunk így, mert a juhhús-adósságot nagyjából ellensúlyozták a ráadásként leszállított bárányok. Ottjártunkkor egyébként még nem ismerték az 1982. évi húsátadási feladatokat, de azért a szerződéskötések beindultak. Több mint 10 növendékállat és vagy 30 juh átadására vállalkoztak Sirián. Persze, a néptanácsnak és a fogyasztási szövetkezet vezetőségének arra kell vigyáznia az elkövetkező hetekben, hogy lehetőleg az első évnegyed végéig maradéktalanul megkössék a szerződéseket minden tételnél. És különösen a tejértékesítési feladatok teljesítésére kell megkülönböztetett figyelmet fordítani már csak azért is, mert az eddigieknél többre kötelez az önellátás. Deme János ELŐTÉRBEN A SZERZŐDÉSES tejértékesítési ÉS állathízlalási FELADATOK PÉLDÁS TELJESÍTÉSE Köszönet az iskolának Több mint száz végzős lány és fiú búcsúzott ezelőtt harminc évvel az iskolától, hogy telve életkedvvel, a békeévek egyenes útján haladva, hasznosíthassa tudását. Nem könyörnyű, de egyik legszebb életpályát választották: a padból a katedrára léptek, hogy az új típusú iskolában kellő szaktudással oktassák és neveljék gyermekeinket a szocialista társadalom javára. Ezek a diákok — a szatmári volt pedagógiai iskola egykori növendékei — most visszatértek az öreg iskolába, hogy a boldog találkozás örömének felemelő hangulatában beszámoljanak elért eredményeikről, sikereikről. Osztályfőnöki órát tartottunk, s öröm volt hallgatni a szép beszámolókat. Névsor szerint... mindenki tízesre „felelt“. Persze ezt a tízest megérdemelten már az élet iskolájától kapták egykori iskolájuk büszkeségére és örömére. Turmezer Erzsébet szerény, de annál tartalmasabb beszámolója mellett saját költeményével köszöntötte mindanynyiuk nevében a volt iskolát. Az egykori diák szeretetének őszinte megnyilatkozása volt a vers minden sora. Az elismerés, a köszönet meleg érzése áradt a meghitt verssorokból: „Amikor harminc éve búcsút vettünk, / És átléptünk az öreg küszöbön, / Kimondtunk egy kedves szót: Köszönöm! / Tudtuk, hogy szürke, szegény ez a szó! / Üresen hangzik, félszegen, sután, / Annyi törődés, fáradság után. / ... De mégsem tudtunk többet mondani ! / És most sem tudunk többet mondani! / De ez a szó, ha ajkunkon remeg, / Azóta harminc év próbálta meg! / És ez a harminc év súlyt adott neki!/ Lélekkel és erővel lett tele! / Ma tudjuk már, hogy mit köszönünk vele!.. Néma csendben hallgattuk végig... A vers a találkozás, a hála és a ragaszkodás örömérzését váltotta ki mindanynyiunkból. Ne feledjük soha, mivel tartozunk egykori iskolánknak! Dr. Kakassy János Szatmár Szórakozás? Szolgálati érdekből november utolsó hetében szebeni szállodai lakóként Szeben és Mír?a között ingáztam. ... A mir?ai megállóban a műszakváltás után sokan várták a helyi járat munkásvonatát. A vonat egy percig áll, a helyek száma korlátozott, s így indokolt a nagy sietség. A véletlen egy alkalommal úgy hozta, hogy egy majdnem üres fülkébe sodródtam; a sarokból egy gyermekképű és termetű fiatalember kiabálta, hogy a fülke foglalt a „főnökök“ részére. „Ezek rövidesen meg is érkeztek, vagy hat középiskolás diák, megítélésem szerint IX—X. osztályosok lehettek. Hogy nem dobtak ki, azt csak a felháborodásomból eredő határozott fellépésemnek köszönhettem. Így hát maradtam. Hamarosan elszállt a mérgem, s igyekeztem diákos csínynek, fiatalos életrevalóságnak felfogni az egészet. Próbáltam szóba elegyedni a fiúkkal, tréfára venni a dolgot. De a java csak ezután következett. Hamarosan előkerült a cigaretta — BT-től a Kentig —, meg egy üveg zöldes pálinka, s ugyancsak járt kézről kézre, szájról szájra... Hogy kiengeszteljenek, mindenáron engem is rá akartak venni, vegyek részt közös szórakozásukban. Alig tudtam kimenteni magam, hivatkozva „máj- és tüdőbetegségemre“, amit sehogy sem akartak elhinni. Miután látták, nem állok kötélnek, többé nem vettek rólam tudomást, s elkezdték a hetvenkedő vitát, mely az üveg tartalmának csökkenésével mind magasabb hévvel folytatódott. A fő téma: lógás, italozás, legénykedés, az egyik társuk ugratása, akit a nagyanyja nevel, állandóan utánajár a faluban, s igyekszik hazacipelni, ha nem tér meg idejében. Bezzeg „ők“ ezt nem engedik meg, még arról sem kell beszámolniuk, mire költötték a pénzt; ha elfogy, újra kérnek. A hangadó, egy kucsmás kamasz legényke egyre csak azt hajtogatta, első keresetét mind megissza. Ez az egy ambíciója van, s meg is teszi. A következő megállóknál lassan mindannyian leszálltak, Szebenig már egymagamban maradva gondolkoztam el azon, vajon kitől tanulhatták ezek a gyerekek ezt a — sajnos felnőtteknél is ritka — virtuskodást. Gál József Szatmár 3. A természet nyújtotta lehetőségeket jól kihasználják a szorgalmas adonyi gazdák. A mintegy háromszáz család gazdasági udvara tele van állatokkal. Minden család igyekszik ellátni magát sertéshússal és baromfival, sőt, a közeli Érmihályfalva, Margitta és Székelyhíd piacaira is kerül ezekből, s ugyanakkor a fogyasztási szövetkezeten keresztül az állami alapnak is juttatnak belőlük. A szerződéses és felvásárlási rendszer tökéletesítését célzó legutóbbi intézkedések pedig további távlatokat nyitnak az állattenyésztés bővítésére, ami azt is jelenti, hogy falunk lakossága — eddigi jó eredményeire támaszkodva — a jövőben még hathatósabban hozzájárulhat az önellátási program valóra váltásához. Adonyban hetven háztáji gazdaságban tartanak fejőstehenet. 53 család kötött szerződést tejértékesítésre az 1981-es évben, 10 000 liter tejet adva át. Persze jó volna, ha az elkövetkezőkben a néptanács és a termelőszövetkezet még jobban ösztönözné a gazdákat a tehéntartásra azáltal, hogy kaszálnivaló füvet és más szálas takarmányt juttat nekik. Az állattartók a bikaborjakat felhizlalják és leszerződik, míg az üszőborjakat felnevelik és eladják tenyészállatként a termelőszövetkezeteknek vagy az állami mezőgazdasági vállalatnak. A háztájiban a főágazat igaziból a sertéstenyésztés. Csaknem minden gazda tart egy vagy két fiaskocát, valamint nevel egy-két hízott disznót a családja részére, de jut az állami alap számára és a piacra is. Az idelátogató számára szokatlan látvány az utcákon a sok liba és kacsa. A libák száma eléri a háromezret, ennél kevesebb a kacsa, de a libáknál is több a tyúk. Az állattartás sok fáradsággal jár, de az adonyi ember eddig is szívesen vállalta, mert meggyőződött, hogy haszonnal jár. Évente egy leszerződött sertés és egy felhizlalt bikaborjú legalább tízezer lejt hozott a házhoz, de a fiaskója is jövedelmezett 2 3 ezer lejt. E nyereség mellett természetesen a családnak biztosított a tej, hús, tojás. Magdás István Adony, Bihar megye AZ OLVASÓ FÓRUMA Háztáji állattenyésztés Adonyban I HOZZÁSZÓLÁS Az a fránya nagy mánus... Az Előre december 26-i számában, Az olvasó fórumában, Mitől pontos az óra cím alatt részletes tájékoztatást kaptunk az aradi Victoria óragyár múltjáról és jelenéről... Jelenleg három, ebből a gyárból származó órának vagyok a tulajdonosa, és így bátorságot vehetek magamnak, hogy — ami engem illet — néhány észrevételt tegyek a gyár egyes termékeivel kapcsolatosan. Az első óra egy palacsintasütőhöz hasonló konyhaóra. Négy-öt éve kifogástalanul működik, bár — valószínűleg a konyha páratartalmától függően — nem mindig pontos Helytelenítem, hogy a keretet és a szerkezetet csak az óra tengelye tartja össze, mert amikor leveszem, szinte ki akar ugrani a kezemből. A második egy fekete, kovácsoltvas-utánzat kerethez illesztettóra, melynek ugyanaz a hiányossága, vagyis a keret és az óra nagyon lazán tart össze, felhúzáskor úgy zörög-mozog, mintha szét akarna esni. Ez az óra néhány évi munka után a falon, váratlanul megállott, s csak pár imáig járt azután is, miután számlapjával felfelé lordítottam. Az órások megjavították, de véleményt nem mondtak róla. Különben a pontosság ennek sem erénye. A harmadik egy tokhoz szerelt ébresztőóra, melyet '81 novemberében vettem. Külsőleg mutatós, de mire hazaértem vele, a nagy mutatója leesett. Az órások rövid egy hét alatt (háromszor mentem utána) visszatették. Mire hazaértem, a mutató újból le volt esve. Ekkor magam próbálkoztam, de megfelelő csipesz nélkül reménytelennek látszott a kísérlet. A mutató többször elugrott, az én türelmem pedig elfogyott (miközben azt is észrevettem, hogy a számlapot fedő üveg rögzítése szintén nagyon gyenge, akár le is lehetne rázni az óráról). Aztán az órásoktól azt a szaktanácsot kaptam, hogy miután a mutatót feltettem, egy kés lapjával nyomogassam meg. Ezt is megtettem, de a mutató másnapra ismét leesett. Ekkor az órát újból elvittem az órásokhoz; olyan mester kezébe került, aki szemem láttára egy vékony szerszámot dugott a mutató nyílásába, azt benne megforgatta és úgy tette a helyére. A mutató még nem esett le... Killyéni Imre Székelyudvarhely