Előre, 1982. február (36. évfolyam, 10633-10656. szám)
1982-02-02 / 10633. szám
A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉS EGYSÉG FRONTJA ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK NAPILAPJA BELSŐ TARTALÉKOK AZ EXPORTHATÉKONYSÁG FOKOZÁSÁRA Közgazdasági kifejezéssel szólva exportorientált immár a Csíkszeredai kötöttárugyár is. Azaz termékeinek jelentős részét, ha nem is az egészet, külpiacokon hasznosítja. Kötelezettség ez, rangon és megbecsülésen túlmenően, amire a jelenlegi világgazdasági dekonjunktúrában, a jelek szerint tovább mélyülő gazdasági válságban nagyon, oda kell figyelnie valamennyi exportra (is) dolgozó vállalatnak, s így a Csíkszeredai kötöttárugyár munkaközösségének is. Nyilván általánosságokat ismételnénk, ha az exportfeladatok iránti (fokozottabb) egyéni és közösségi viszonyulás ismert összetevőire emlékeztetnénk itt, mint amilyenek a növekvő szakmai kompetencia és a kiváló minőség, a munkafegyelem és szerződésiszállítási határidők betartása, vagy az exportfeladatok kiemelt s elsőbbséget élvező jellegének nyomatékosítása a legcélszerűbb munka- és termelésszervezéssel. Mindazonáltal egy lényeges kérdéssel szembe kell nézni. Éspedig azzal, hogy MA MÁR NEM ELÉGSÉGES csak a termelésszervezésre vagy csak a dolgozók szakavatottságára építeni-alapozni, hanem a műszaki-termelési és a közgazdasági ismereteknek egy olyan áttekinthető rendszerét is birtokolnia kell az exportmunkát végzőnek, ami a napi feladatokon túl széles kitekintést nyújt és biztosít ok-okozati összefüggések megértéséhez a kivitelt befolyásoló belső és világpiaci tényezők tekintetében. Korántsem állíthatjuk, hogy az exporttevékenységet illető információszegénység kihat a kötőgépen dolgozó szakmunkás teljesítményének az alakulására. Amolyan szúrópróbát végeztünk, a megkérdezettek tökéletesen tisztában voltak azzal, hogy „exportra“ dolgoznak, hogy az áru ,Aimerikába“ vagy „Olaszba“ megy, s természetesen tudatában voltak a minőségi követelményeknek a saját munkájukat illetően, de már tágabb-nagyobb, vállalat-iparközpont-nemzetgazdaság szintű összefüggések felismerésére nem vállalkoztál. Arra se válaszoltak, hogy a szomszéd gyár mit exportál ha exportál. Hangsúlyoznánk, mindebből messzemenő következtetéseket a gazdasági kultúra és ismeretszint minőségére-milyenségére nem vonhatunk le. Mi több, fölötte örvendetes tapasztalatokra tehettünk szert a kötöttárugyár dolgozói tanácsa keretében tevékenykedő exportbizottság munkáját illetően. A figyelmezés azonban nem árt. S talán éppen a szóban forgó exportbizottság vállalhatná magára azt a feladatot (is), hogy az exporton dolgozók külgazdasági ismereteit hasznos és használható információkkal gazdagítsa. Erre — véleményünk szerint — márcsak azért is szükség lenne, mivel a Csíkszeredai kötöttárugyára tavaly nem teljesítette az exporttervet. Igaz, objektív okok játszottak itt közre (a megvalósítás 88 százalék volt a tervhez viszonyítva), a vállalat abba a helyzetbe került, amiről pártunk főtitkára az RKP KB 1981 novemberi plenárisán a következőket mondotta: „A fizetési mérlegben jelentkező egyes nehézségeket legnagyobbrészt a világgazdasági válság váltotta ki. Az idén egyes külföldi cégek hatálytalanítottak szerződéseket, vagy elhalasztották az akkreditív megnyitását, kérve a szerződések megvalósításának halasztását.“ De exportszerződésekkel se volt teljes egészében lefedezve a kötöttárugyár, s így eleve nem is teljesíthette ezt a tervmutatót (kompenzálásként a hazai piacalapot növelték). Mégis azt mondjuk, a dolgozók tanácsa keretében tevékenykedő exportbizottságnak szükségképpen NAGYOBB HATÁSKÖRREL kellene rendelkeznie az exporttermelés fontosságának a tudatosítását illetően. Azért hangsúlyozzuk ismételten ezt a követelményt, mert itt látnánk néhány olyan — fennebb már említett — szubjektív tényezőt, amelyek a belső vállalati erőtartalékok hatékonyabb értékesítését szolgálhatnák. Mégpedig azzal, hogy a piacingadozások nem érik felkészületlenül a vállalatot. Példa is van erre. Tamás Gizella, a szakszervezeti bizottság elnöke elmondta, az exportbizottság tagjai közül András Rozália, a tervosztály vezetője, Szebeni Pál, az eladási osztály főnöke és Baka Imre mester pedig utaltak rá — egy bonyolultabb munkát igénylő s ráadásul sürgős exportrendelés a tavaly nehéz helyzetbe hozta a vállalatot, mivel a kötődő — a bonyolultsági tényező itt jelentkezett — nem tudta megfelelő ütemben ellátni a konfekciót, az összeállító részleget. Megoldás, persze, mutatkozott: kooperálással segítettek az átmeneti üzemzavaron (hogy a szabászat folyamatosan dolgozhasson), illetve az összeállító részleg több mint 30 munkását kötőnek képezték át. Nos, belső tartalékról szólván, mi éppen erre gondoltunk, s igen örvendetes, hogy a vállalatvezetőség kellő időben felismerte a polikvalifikálás szükségét: az átképzést ugyanis az idén tovább folytatják, hogy legyen 150—200 olyan szakmunkás a gyárban, aki mindkét mesterséget — az exportkövetelményeknek megfelelően — ismerje. (Más kérdés, hogy erre sokkal korábban rá lehetett volna jönni !). Az exportbizottság munkáját illetően lényegbevágónak tűnik, hogy Miklós László (Folytatása a 3. oldalon) A CSÍKSZEREDAI KÖTÖTTÁRUGYÁRBAN A toplicai kötöttárugyár fiatal munkaközösségére is jelentős feladatok hárulnak termékek kivitelezésében az idén a kiváló minőségű, exportigényes KÉMÉNYBŐL MELEGET, TERMÁLVÍZBŐL GŐZT „CSAPOLNAK“ Pörögnek, kattognak, ágaskodnak a csipkeverő karok a takaros gyártási csarnokban. A szatmári Solidaritatea vállalatban vagyunk. A belépőt kellemes látvány fogadja, mint a patikában olyan rend, tisztaság és fehérség. A fehér szán a csipkében uralkodó, fénye betölti a csarnokot, úgy, hogy napos időben a munkahelyi világítást ki is lehet kapcsolni, mint például most. Nem véletlenül hallottam annyit a csipkegyáriak gazdaszelleméről — jegyzem magamnak, amint a gépsorok között nézelődöm —, még elvétve sem látni egyetlen álló gépet. Kísérőm, Czine Emese mérnöknő, a vállalat energetikusa kérésemre azokhoz a csipkeverő gépekhez vezet, amelyekről előzőleg azt mondotta, „kilógnak“ borunkból, oly régi masinák, talán századunkkal egyidősek. Mégsem válnak meg tőlük, mert ezekben az energiaínséges időkben jól fog az a műszaki megoldás, amelyet valamikori gyártóik alkalmaztak; egyetlen elektromotor 8—10 ilyen gépet működtet! A titok egyszerű: a motor egy tengelyt forgat, amelyre szíjáttétellel kapcsolják a gépeket, sorban. Persze új, nagyobb teljesítményű gépek is vannak itt, több mint ezer, de ezek már mind külön-külön motorral működnek. Hozzávetőlegesen a gyárban 1300 elektromotor falja három műszakban az áramot. Ennek ellenére a gyár a megye egyik leggazdaságosabb vállalata az energiafogyasztás tekintetében is. De lássuk, halljuk a tényeket! — Tavaly a kiutalt villanyáram-mennyiségből 66 megawattórát takarítottunk meg, ami 8 napi termeléshez elegendő — tájékoztat Czine Emese. De ami még többet mondó, a fajlagos fogyasztás A SZATMÁRI SOLIDARITATEA VÁLLALATBAN alakulása. A tervek szerint 1 millió lej értékű áru termeléséhez 13,77 megawattot használhattunk volna el, ezzel szemben csak 13,58-at fogyasztottunk. A járulékos tevékenység során pedig az előirányzott 3,67 megawattból csupán 3,13 megawattot igényeltünk 1 millió lej érték előállításához. Ezek alapján a tavaly több mint 100 000 kilowattóra villanyárammal fogyasztottunk kevesebbet a normázott menynyiséghez képest! Ez pedig kétheti szükséglete a gyárnak. Átnéztem azt az intézkedési tervet, amelyet az energiahordozók gazdaságosabb felhasználására dolgoztak ki. Két vetületére jobban felfigyeltem: az egyik a hőközpontra, a másik a hévízre vonatkozik... — Valóban, mindkettő számunkra is érdekes téma. A hőközpontban elégett gázok hőenergiájának egy része eddig a kéményen szökött el Méréseink szerint itt 205 Celsius-fokos meleget „foghatunk fel“, amivel bizonyos technológiai szükségleteket is kielégíthetünk. Három megoldási módozatot dolgoztunk fel, valamennyi kísérleti szakaszban van. A leggazdaságosabbat még az év folyamán meg szeretnénk valósítani. A másik téma a termálvíz hasznosítása. Gyárunk udvarán egy bővizű kút van, amelyből 60—70 fokos melegvíz nyerhető. Egy fővárosi kutatóintézettel karöltve dolgozunk ennek a termelésben való hasznosításán. A laboratóriumi eredmények azt mutatják, hogy a festődében jól hasznosítható ez a természettől készen kapott hőhordozó. Jelenleg ezt a laboratóriumi eredményt ellenőrizzük a gyakorlatban, ha ezek a próbák is helytállóak lesznek, nem is olyan nagy költséggel a festődő gőz- és melegvízszükségletének mintegy háromnegyedét ebből a forrásból fedezhetjük. A szatmári csipkegyár a város, a megye energiafogyasztói között a kisebbek névsorán szerepel, mégis — sőt éppen ezért! — érdemes felfigyelni az itt folyó energiagazdálkodási tevékenységre, amely ismételten azt bizonyítja: nincs olyan munkahely, nincs olyan kis vállalat, ahol ne lehetne újabb és újabb lehetőségeket felkutatni az energiahordozók gazdaságosabb felhasználására, a fajlagos fogyasztás állandó csökkentésére! Bencze Cs. Attila A tecuci-i fémszereléket gyártó vállalatban megkülönböztetett figyelmet fordítanak az idén a termelés változatosabbá tételére, a termékskála felújítására és bővítésére. Az idén gyártásba vett új termék a galaci kohászati kombinát részére készülő öntő üst, melynek első darabjait még ebben az évharmadban leszállítják a megrendelőknek. MAROS HATHATÓS INTÉZKEDÉSEK A TERMELÉS NÖVELÉSÉÉRT A Maros megyei iparvállalatok dolgozói a tavalyival csaknem azonos kapacitások és berendezések mellett félmilliárd lejjel több árut kívánnak termelni az idén, a nettó termelés növekedése terén pedig el akarják érni az 582 millió lejt. A gépek lehető leghatékonyabb kihasználásával, az ipari berendezések magas paraméterek melletti üzemeltetésével, minden egyes dolgozó szakmai továbbképzésével és más hasonló intézkedésekkelnövelni fogják a munkatermelékenységet, s ennek folytán lényegesen hozzájárulnak azoknak a fontos célkitűzéseknek az eléréséhez, amelyeket a Maros, megyei dolgozók a termelés fellendítése terén akarnak megvalósítani. Nemcsak fejlesztik, hanem egyben korszerűsítik is az ipari termelést. A finomműszerészeti termelés 20 százalékkal, a makromolekuláris alaptermékek gyártása háromszorosan, a műtrágyagyártás hat százalékkal emelkedik Jelentős növekedést irányoztak elő az idén a fogyasztási cikkek iparában is. Bútorból csaknem 50 százalékkal, cipőből 72 százalékkal, kelmékből 14 százalékkal akarnak többet gyártani, mint a tavaly. NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS FOGADTA Németország SZK szövetségi belügyminiszterét Nicolae Ceausescu elvtárs, Románia Szocialista Köztársaság elnöke szombaton fogadta Gerhart Rudolf Baumot, Németország SZK szövetségi belügyminiszterét, aki Románia Szocialista Köztársaság belügyminisztere meghívására hivatalos látogatást tett országunkban. Ott volt George Homostean belügyminiszter. A találkozón kiemelték Románia és Németország SZK jó viszonyát, amely a magas színtű látogatások alkalmával elfogadott megállapodások és dokumentumok alapján szüntelenül fejlődik, és sokrétűen kiépül. Mindkét ország nevében hangsúlyozták, hogy a továbbiakban is fejleszteni kívánják a román—nyugatnémet együttműködést különböző területeken, a kölcsönös érdekek jegyében, az enyhülés, a béke, a biztonság és az együttműködés európai és egyetemes ügye szolgálatában. Úgyszintén taglaltak időszerű nemzetközi politikai kérdéseket, különösképpen az európai kontinensre vonatkozókat. Mint kiemelték, igen fontos felújítani az enyhülés, a megértés, a béke és a nemzeti függetlenség tiszteletben tartása jegyében fogant politikát, munkálkodni konkrét intézkedések megkezdéséért a fegyverkezési hajsza megfékezése, a katonai kiadások, a csapatállomány és a fegyverzet csökkentése, a leszerelés és elsősorban a nukleáris leszerelés érdekében, ami nélkül el sem lehet képzelni a békét, a nyugalmat Európában és szerte a világon. A találkozó szívélyes, baráti légkörben folyt le. / . /___/ \ FELVÁSÁRLÁSI ÉS A FORGALMAZÁSI ÁRAK EGYBEHANGOLÁSA TERMELÉSFOKOZÓ TÉNYEZŐ ÉYBEHANGOLÁSA / * Nicolae Ceausescu elvtárs az RKP Központi Bizottsága és a Legfelsőbb Gazdasági és Társadalmi Fejlesztési Tanács múlt év novemberi együttes plenáris ülésén elhangzott előadói beszédében rámutatott arra, hogy a XII. kongresszus alapvető feladatként jelölte meg a munka és az élet új minőségének elérését hazánkban. Ennek érdekében a jelenlegi ötéves tervben a termelőerők további fejlesztésével párhuzamosan biztosítani kell a különböző nemzetgazdasági ágak és ágazatok minél jobb egyensúlyát. Tekintettel arra, hogy az élet új minőségének jellemzői közé tartozik a lakosság mezőgazdasági termékekkel való jó ellátása, az utóbbi időben számos olyan intézkedés született, amely közvetlenül kihat a mezőgazdaság fejlesztésére, a termelés fokozására. Ilyen vonatkozásban említem meg : a néptanácsi törvényt, amely a területi önigazgatást és önellátást erősíti; a programokat, amelyek az önellátás anyagi alapjait irányozzák elő; a mezőgazdasági, termelési szerződéskötési és felvásárlási árak gazdasági elvek alapján való aktualizálásáról és összehangolásának javításáról szóló törvényt, mely előirányozza az összes gazdasági tevékenység rentabilizálását, a mezőgazdasági termékekkel kapcsolatos szerződéskötéseket és felvásárlásokat, valamint a felárak folyósítását szabályozó törvényerejű rendeletet, mely nagymértékben fokozza a termelők érdekeltségét; a mezőgépészeti tevékenység javítására vonatkozó törvényerejű rendeletet, mely a mezőgépészeti állomásokat és az állami és szövetkezeti egységes agráripari tanácsok szakosított egységeit kötelezik a mezőgazdasági munkálatok optimális időben való elvégzésére, a technológiai normák betartására, a gépek minél jobb kihasználására, a munkarend és fegyelem erősítésére. Az eredménynek a mezőgazdasági termelés hatékonyságában, az átlag- és össztermések nagy arányú növelésében, a lakosság élelmiszerrel való bőséges ellátásában kell megmutatkoznia. A fejlesztési tervek és az előirányzott termelési szintok elérése érdekében a gazdálkodóknak iserőfeszítéseket kell tenniük, s itt elsősorban nem a munkamennyiség növelését, hanem a munkaminőség javítását említeném. Ezért kell növelni az érdekeltséget, mint olyan gazdasági tényezőt, amely nagymértékben hozzájárul ,ahhoz, hogy egységnyi területről több terméket szállítsanak az állami alaphoz. Az anyagi érdekeltségnek ugyanakkor nagy szerepe van az új gazdasági-pénzügyi mechanizmus következetes alkalmazásában is, hiszen az önigazgatás és a termésfokozás, a jövedelmező gazdálkodás csak akkor válhat valóra, ha a mezőgazdasági egységek fedezni tudják saját költségeiket és bizonyos nyereséget is elérnek. Ugyanis a nyereség hiányában a termelőegység csak külső alapok felhasználásával fejleszthető, a ráfizetés pedig akadálya az érdekeltség fokozásának. Ezért vált elkerülhetetlenné a mezőgazdasági termelési, szerződéskötési és felvásárlási árak aktualizálása, összehangolásának javítása és a felárak folyósításának törvényerejű rendeletben való előirányzása. Gazdaságpolitikai alapelv, hogy minden mezőgazdasági tevékenység legyen kifizetődő. A terméknek tehát jövedelmezően előállított árunak kell lennie, de miként lehet jövedelmezővé tenni egy terméket? Előbb a legfontosabb tényezőről szólok: a termelési költségek csökkentéséről. Ha egy gazdaságban termőhelyi adottságoknak megfelelő a vetésszerkezet, hatékony a kemizálás, gazdaságos a népkihasználás, jól irányított a pénzgazdálkodás, máris költségmegtakarítással számolhatunk. Ez a jövedelmezőség növelésének szakmai vonatkozása. És mindez elfogadható költségszint kialakulását is lehetővé tette volna, ha a nyersanyagok, az üzemanyagok, az energia és a gép ára nem drágul. De éppen ezt nem lehetett elkerülni, mert a világpiaci árak olyan ütemben és mértékben növekedtek, hogy azok közvetlenül—befolyásolták a—mező—gazdasági termelési árak alakulását is, nagymértékben emelték az önköltséget. Tekintettel arra, hogy jó néhány termelőegységben megbomlott a költségvetési egyensúly, a mezőgazdasági termelési, szerződéskötési és felvásárlási árak aktualizálása a mennyiségi felhalmozás új minőséggé válásának egyik nélkülözhetőt- Szabó Ferenc közgazdász, a Mezőgazdasági Bank Bihar megyei kirendeltségének aligazgatója (Folytatása a 3. oldalon) AZ OLVASÓ FÓRUMA (2. oldal) TÖBB MUNKÁSKÉZ AZ ÁLLATTENYÉSZTÉSBEN A munkajavadalmazásra vonatkozó törvénytervezetet nagy nagy érdeklődéssel, tüzetesen tanulmányoztuk mindannyian, s megjelenését követően haladéktalanul feldolgoztuk valamennyi farmunkon, a növénytermesztők és állattenyésztők körében egyaránt, hiszen annak programpontjai, a munkaszervezésre, a javadalmazási formák változatosabbá tételére, az anyagi érdekeltség fokozására vonatkozó cikkelyei ösztönzően kell hassanak az ez évi termelésre, a hozamok növelésére. Termőföldjeink Enyed és egy-két közeli falu határában húzódnak. Városi gazdaság lévén, különleges feladataink vannak a lakosság igényeinek kielégítését, a területi önellátás biztosítását, az állami alap tartalékainak gyarapítását illetően. Az évek során azonban egyre nagyobb gondot jelentett számunkra a munkáskéz biztosítása, a lakosság mozgósítása, bevonása a legsürgetőbb feladatok elvégzésébe. Ezért, bár a gabona s az ipari növények termesztésében sorozatosan szép eredményeket értünk el — cukorrépából például az elmúlt évben 37 ezer kilós átlagtermést valósítottunk meg, s az idén erős elhatározásunk, hogy 40 ezer kilónál nem adjuk alább — egyéb területeken, például a tej- és hústermelésben meglehetősen ingadozóak voltak megvalósításaink. Az elmúlt évek során a helyi pártszervek kezdeményezésére és irányításával nagyarányú akció bontakozott ki megyénkben az állattenyésztő telepek korszerűsítéséért, az állattartás feltételeinek kézzelfogható tökéletesítéséért. A víz bevezetése, a munkálatok gépesítése megtörtént az enyedi mész farmjain is, jól felszerelt takarmánykonyhát létesítettünk. Nem sikerült azonban megnyugtatóan megoldanunk a takarmánykérdést. S a minden téli takarmánygond az idén sem maradt el, tetemes mennyiségű széna vásárlására kényszerülünk. Ennek pedig egyik oka éppen az, hogy munkáskéz hiányában a hegyi kaszálók, rétek termése jórészt begyűjtötlen maradt. Mint említettem, más városi, városközeli gazdaságokhoz hasonlóan, sok főfájást okozott számunkra a munkaerő biztosítása. Nos, az utóbbi időben napvilágot látott intézkedések, törvényerejű rendeletek, s a február elsejétől kísérletileg bevezetett, a munka javadalmazására vonatkozó törvénytervezet máris, érezteti pozitív hatását. Aránylag rövid idő alatt mintegy harmincnegyven személy, kérte felvételét az mtsz-be, családtagok, nyugdíjasok, sőt ipari dolgozók és tanügyi, káderek is jelentkeztek, hogy részt vállalnak a mezőgazdasági munkából. Az a tény, hogy az új munkajavadalmazási formák kiegyenlítik a különbségeket a szövetkezeti mezőgazdasági egységekben és az állami mezőgazdasági vállalatokban dolgozók jövedelmei között — nyilván, ugyanolyan mennyiségű munka és azonos hozamok mellett —, komoly ösztönzést jelent a közösben dolgozók számára. Persze, tudjuk, s a közgyűlések során még inkább tudatosítanunk kell a tagság körében is, hogy a rend és fegyelem megszilárdítása, a munkálatok minőségének javítása, a termelékenység növelése, s a termelési költségek csökkentése mind-mind elengedhetetlen feltételei a jövedelmező gazdálkodásnak, s ezáltal az egyéni jövedelmek gyarapításának. A megnövekedett taglétszám hozzájárul majd, hogy maradéktalanul teljesítsük tervfeladatainkat az állattenyésztésben — 7500 hektoliter tejet, 50 tonna disznó- és 40 tonna növendékhúst, 270 hektoliter juhtejet az állami alapnak —, hogy biztosítsuk a szükséges takarmánymennyiséget az állomány számára. Nagy érdeklődés mutatkozott a tagság körében a természetbeni javadalmazás folyósítását illetően, amely lehetőséget teremt arra, hogy több állatot tartsanak a háztáji gazdaságokban, a megkötött szerződésekkel hozzájáruljanak az állami alap növeléséhez, a területi önellátás és önigazgatás megvalósításához . Anélkül, hogy részletesen kitérnék a szóban forgó törvénytervezet minden, természetszerűleg bennünket, is , érintő vonatkozására — amelynek részletkérdéseit ezekben a napokban tisztázzuk és foglaljuk bele az elkészült évi tervekbe. —, mindenekelőtt azt a örvendetes tényt szerettem volna kiemelni, hogy az anyagi érdekeltség fokozása biztosítéka a munkában való aktív részvételnek, s hogy ilymódon egyre többen kerülnek, úgy is mondhatnám, kerülnek vissza a mezőgazdaság vonzkörébe, egyre többen járulnak hozzá a mezőgazdasági termelés gyarapításához, az életszínvonal növeléséhez. Makkai Kálmán, az enyedi mtsz főmérnöke wwwu| Redact)'» ELŐRE, 79776 Bucuresti, Piata Scinteii-AAAVI, ELŐRE szerkesztősége, . I 79776 Bukarest, Scinteia tér 1. évfolyam Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02. ELőfizetési díj: egy hónapra 8 lej; három hónapra szöZ. 24 lej; hat hónapra 48 lej; egy esztendőre 96 lej. . . . Előfizetéseket elfogadnak az összes postahivatalok február 1., a levélkézbesítőK és a lapterjesztők. kedd -------------------------------------------Lapunkat külföldre a következő címen 4 is ! lehet megrendelni: Olal ILEXIM — Departamentul Export-Import Pre . P. O. Box 136—137 — Telex: 11226. Old au Dani Bucuresti, str. 13 Decembrie nr 3. 10633. szám a Kömmm faum Ezekben a falun is mozgalmas téli napokban a mezőgazdasági termelést fellendítő határozatok, rendelkezések, törvények vitái, gyakorlatba ültetésük latolgatása és nem utolsó sorban a zárszámadó közgyűlések tanácskozásai közepette megkezdődött, a Falusi Könyvhónap. Mondhatnánk erre, soha jobbkor. Hiszen mintegy jelképet is láthatunk abban, hogy amikor a falu népe a mezőgazdasági termelés múlt évi eredményeit öszszegezi és a mostani esztendő nagy elvégeznivalóit veszi számba, a széles fronton kibontakozó agrárforradalom taktikáját igyekszik pontosan kidolgozni, a szellemi pallérozás olyan eszköze, mint a könyv is szervezett keretek között vonul be a falu életébe. Nem mintha februáron kívül az év többi hónapjában nem lenne ott — hiszen a múlt évi zárszámadás ezen a téren is biztatói 2583 könyveimet nyolc és félmillió példányszámban forgalmaztak több mit 100 millió lej értékben a falusi könyvhálózatban —, hanem ez a hónap hagyományszerűen a könyv ünnepe. Immár huszonkettedszer szervezik meg, és bátran elmondhatjuk, a tradíció mély gyökereket eresztett: a könyvhónap a falu szellemi tápláléka termelésének munkával teli heteit jelenti. S jó, hogy a mostani könyvhónap egybeesik a zárszámadó közgyűlésekkel, mert így — esetleg azokkal egybekötve — jobban módot lehet találni könyvstandok felállítására, író-olvasó találkozók megszervezésére, irodalmi estek megtartására, s általában olyan rendezvényekre, melyek célja biztosítani a könyvvel folytatott munka új minőségét, elmélyíteni annak politikai-nevelő és információs tartalmát, tovább fokozni a könyvforgalmazást a községi és falusi lakosság körében, szélesebb körbe bevonni a szakembereket, a tanügyi kádereket és a többi falusi értelmiségit a könyvpropaganda szervezésébe és lebonyolításába, előmozdítva a szerzők, a kiadók, az olvasók, az elárusítók és könyvtárosok tartósabb kapcsolatainak kiépülését, korunk jelenségeinek, a hazai szocialista építés bonyolult folyamatainak, a könyv mai helyének és szerepének a megértését. Ma annál is inkább szükség van erre, mert rendkívüli feladatok várnak a falu népére az agrárforradalom megvalósításában. Ezt a történelmi célkitűzést hathatósabb szellemi munkával is , segíteni kell. Reméljük, ez a hónap jó alkalom lesz arra, hogy felmérjük a teendőket. És aligha vagyunk ünneprontók, ha megállapítjuk, hogy a fenntemlített nyolc és félmilliós példányszám szép eredmény, de még sok a tennivaló. Például felvetődnek a kérdések: van-e elég szakkönyv, és ma, amikor a mezőgazdasági munkát egyre inkább az ipari tevékenység szervezési színvonalára igyekszünk emelni, mennyire korszerűek ezek? Hogy állunk a falusi könyvterjesztéssel, miként működnek a községi könyvtárak? És általában, művelődési forradalmunkban milyen súlyt kap a falu? Csupán néhány kérdés, melyen érdemes elmélkedni, s ugyanakkor megvitatni. Hisszük, hogy író, szakíró, kiadó, terjesztő és olvasó egyaránt tanulságos következtetésekre jut. És gyakorlati hasznot is húz belőle. A falu politikai, szakmai és általános civilizációs színvonalának emelése érdekében. így hát: Sikerekben, értékesíthető tanulságokban gazdag könyvünnepet! Mihálka Zoltán