Előre, 1982. február (36. évfolyam, 10633-10656. szám)

1982-02-02 / 10633. szám

ELŐRE - 1982. február 2. A VIDÉK ADOTTSÁGAINAK JOBB KAMATOZTATÁSÁVAL Nem egészen újkeletű, de feltétlenül közérdekű kérdést tűzött napirendjére az Oltenița városi néptanács legutóbbi, januári ülésszakán: a területi önigazgatás és önellátás időszerű feladatait körvonalazta. Közvetlenül azután, hogy az Államtanács törvényerejű rendeletei, illetve az új felvásárlási és szerződéskötési rendszer minőségileg is gazdagabban árnyalták a helységek önellátásának módozatait és lehetőségeit, a távlati tervezés jelentősége is egyre inkább éreztette szükségességét. Ilyen összefüggésben mérlegelték tehát a város illetékesei az elmúlt esztendő gazdasági eredményeit, de épp ilyen fontosnak tartották az idei termés előkészítésének elemzését is. A szigorúan mérlegre tett eredmények ismeretében nemcsak a perspektivikus tervezés előtt nyílt meg az út, hanem lehetővé vált az önellátást és a lakossági szükségletek körültekintőbb kielégítését célzó intézkedési terv megfogalmazása is. Ebből kiindulva, az önellátási program azt sem téveszti szem elől, hogy a jelenleg mintegy 35 ezer lakost számláló város erőteljesen ipari jellegű település, s az elkövetkező években még inkább ki fog domborodni iparvárosi mivolta. Következésképpen: jelentőségteljes feladatok állnak a helyi mezőgazdaság szinte mindenik szektora előtt. Különösen a helyileg kevésbé fejlett és kevesebb OLTENIJA hagyománnyal rendelkező ágazatok (állattenyésztés, tej- és hústermelés stb.) igényelnek majd nagyobb figyelmet, hatékonyabb munkaszervezést. Ha éves értékekre lebontva vizsgáljuk az egy főre jutó mezőgazdasági termékek arányát, akkor kiderül, hogy 80 kg húst, és húskészítményt, 250 tejet, 300 db. tojást, 10 kg halat és halkészítményt, 185 kg zöldségfélét, 100 kg burgonyát, továbbá 87 kg gyümölcsöt és szőlőt irányoztak elő az 1982—85-ös időszakra. Tovább számszerűsítve az elvárásokat, nyilvánvalóvá vált, hogy az önellátási program teljesítése érdekében szükség lesz 2210 szarvasmarhára, 11 095 sertésre, 6657 juhra és 418 ezer szárnyasra. Ehhez a háztáji állattartásnak 963 sertéssel, 516 juhhal és megközelítőleg 124 ezer szárnyassal kell hozzájárulnia. Mint kiderül, összetett és elodázhatatlan feladatok előtt áll Oltenita gazdasági élete. A további adatok is mind ezt bizonyítják. A lakosság kenyérrel, liszttel és kukoricaliszttel való ellátása érdekében 1982-ben már 6259 tonna búzára és 6047 tonna kukoricára lesz szükség, míg 1985-ben már csak 6650 tonna búza és 6385 tonna kukorica lesz elegendő az akkorra várható 38 000 lakos szükségleteinek kielégítéséhez. Bár, a helyi szocialista mezőgazdasági egységek hozzájárulása 1982-ben még eléggé mérsékelt lesz — és ekképpen az önellátási program is többnyire a megyei árualapra támaszkodva valósulhat csak meg —, a következő évek során e helyi források hathatósabb növelését szorgalmazzák, beleértve a terven felüli mennyiségek biztosítását is. Ami pedig a zöldségfélék idei igényszintjét illeti, azt az előirányzat 1591 tonnában jelöli meg. Ebből a háztáji gazdaságokból több mint 417 tonna megtermelését vállalták. Külön ki kell emelnünk azt a törekvést, hogy a városban minden talpalatnyi területet értékesítsenek, s így a kerttel, földterülettel rendelkező termelők vállalták, hogy idén 130 hektáron 635 tonna kukoricát termelnek majd, 10 hektárnyi vetőterületen pedig 11 tonna szemesbabot ígérnek. A zöldségtermesztők 33 hektáron 585 tonna körüli termést terveznek, míg burgonyatermesztéssel és szőlőműveléssel 20, illetve 28 hektáron kívánnak foglalkozni. Valóságos képet csak akkor alkothatunk az oltenitai önellátási program összegészéről, ha a további jobbítást ösztönző intézkedéseket is megismerjük. Ezek szerint: 1. növelni kell a hektárhozamokat az mtsz-ekben és a háztáji gazdaságokban; 2. növelni kell a zöldségtermesztésre alkalmas területeket, mindenekellőtt az eddig parlagon heverő parcellák termelésbe állításával; 3. az elöregedett szőlők és a már kevésbé termékeny gyümölcsfák helyébe újakat telepíteni; 4. életképes csemetéket és oltványokat biztosítanak az mtsz-ek és a magántermelők részére; 5. 40 hektár legelőterületet létesítenek az állattartás fellendítése érdekében; 6 új istálló megépítésével és korszerű tenyésztési technológiák meghonosításával igyekeznek fellendíteni a hús- és a tejtermelést. Mint Veicu Elena elvtársnő, a városi néptanács alelnöke elmondta, az önellátási program egyik fontos termelő bázisává léptek elő a helyi üzemek és intézmények kantinvendéglői mellett működő mellékgazdaságok. Csupán a hajóépítő-telep mellékgazdaságában 400 sertéssel, 500 szárnyassal foglalkoznak, ez utóbbi ágazat évente mintegy 50 ezer darab tojást is termel; továbbá 2 hektáron zöldségféléket és takarmányt, míg 5 hektáron kukoricát termesztenek; a korai zöldségfélék részére 2000 négyzetméteres fóliaházat tartanak fenn. A fonoda mellékgazdaságában 110 sertést és 100 szárnyast tartanak, de a Dunárea malomipari vállalat, a 4-es számú építő-szerelő vállalat, s az ipari líceum is jelentős mellékgazdasági tevékenységet bonyolít le. A helyi önellátási program következetes végigviteléhez, úgy véljük, realista alapokról indulnak az oltenitaiak. A helyi lehetőségek jó hatásfokú kamatoztatáséval elérhetik, hogy terveik valóra váljanak. Barabás Zoltán Élen a termelésben, élen a honvédelmi tevékenységben A KÉZDIVÁSÁRHELYI HAZAFIAS GARDÁK TAPASZTALATAIRÓL A beindult termelési év a dolgozók elé nemcsak tulajdonosi, termelői, haszonélvezői, hanem honvédelmezői minőségben is újabb feladatokat állít. A hazafias gárdák február 1-én beindult és november végéig tartó, újabb politikai nevelő és kiképző programja az eddig elért sikerek megtetézését irányozza elő, amennyiben újabb, magasabb minőséget követel meg. A fenti feladatok tükrében látogattunk el Kézdivásárhelyre, amely e tevékenység terén is Kovászna iriggyé egyik élenjáró helysége. Beszélgetésünket MÁRTON ALBERT elvtárssal, a városi pártbizottság első titkárával, polgármesterrel, a város hazafias gárdájának parancsnokával folytattuk. , — Bevezetőül arra kérjük, mutassa be a város hazafias gárdáját. — A honvédelmi törvény alapján, a város összes dolgozóját bevontaik a katonai kiképzésbe. Minden egyes szocialista egységben, a létszámtól függően, megszerveztük a hazafias gárda, a népvédelmi, illetve a Vöröskeresztes, az iskolákban pedig az ifjúsági honvédelmi alakulatokat. A városi pártbizottság barájának közvetlen vezetése alatt áll az alakulatoknak és egységeknek a nevelő-kiképző tevékenysége. Mindez, persze, szorosan összefonódik a szakmai, gyakorlati továbbképzéssel. A pártbizottság, a szocialista egységek pártszervei és -szervezeteinek alapos politikainevelő tevékenységének köszönhetően ma már minden dolgozó előtt világos, hogy a tulajdonosi, termelői és haszonélvezői hármas minőség egy negyedikkel egészül ki: a honvédelmezőivel. Mindennek megértése oda vezetett, hogy jelenleg a csaknem 7000 ingázó egytől egyig ugyanúgy eleget tesz a hazafias gárdával szembeni kötelességének, mint termelési feladatainak. Nem dicsekvésként mondom, de sokszor előfordult, hogy némelyek szabadságon voltak, de ha úgy esett, azon a napon, amikor a gárda lövészetre vagy gyakorlatra ment, jelentkeztek alakulatuknál. — Mint ismeretes, nemrégen mérlegelték, a hazafias gárdák 1981-es kiképzési éve eredményét. Kérnénk, néhány mondatban foglalja össze az elért sikereket. — Amint már mondtam, a fő hangsúly arra esett, hogy a védelemre való felkészülés szorosan kapcsolódjon a termeléshez, a termelési feladatok maradéktalan teljesítéséhez. Ennek megfelelően szerveztük meg a hazafias gárda alakulatainak és egységeinek kiképzését is. A nevelő munkát elsősorban a termelésnek, a politikai öntudat fejlesztésének és a haza védelmének konkrét problémáira alapoztuk. Mivel több szocialista egységben a nők létszáma mind nagyobb, ezt figyelembe vettük a vezérkar összeállításánál is. Természetesen, minden akciónkban a harcosok sokoldalú kiképzésére törekszünk, hogy valamennyien ismerjék az alakulat vagy egység felszerelésében lévő fegyverzetet. Sikerült a lövészetet, a hadgyakorlatokat mind alaposabban előkészítenünk, s ez meglátszott az eredményeken is, így diplomával tüntették ki többek között a mechanikai vállalat, a ruhaipari vállalat, a bútorgyár, a városgazdálkodási kirendeltség, a megyei gépkocsi szállítási vállalat 3-as telepe, a malom- és sütőipari egység, a zöldség- és gyümölcsfelvásárló és -értékesítő központ hazafias gazdáit. Szeretném elmondani, hogy biztosítottuk a legszükségesebb műszaki-anyagi alapokat, így három automata lőteret rendeztünk be, minden vállalat pedig, a hulladékanyagokból önkéntes munkával biztosította a szükséges pótfelszerelést, és készülőben van újabb két gyakorlótér létesítése, amely ebben az évben már használható lesz. Végül még egy kérdés: Mit hoz az új kiképzési év? — Jól meggondolt, aprólékos programot dolgoztunk ki Mike Miklós alezredes, a városi hazafias gárda instruktorával, befejeztük a parancsnokok és vezérkarok felkészítését, így készen állunk az év beindítására. Ösztönözve a XII. kongresszus dokumentumaiban, Nicolae Ceaugescu elvtársnak, az RKP KB novemberi plénumán elmondott beszédében, valamint a főparancsnoki rendeletében foglalt feladatokról, mindent elkövetünk, hogy Kézdivásárhely hazafias gárda alakulatai és egységei az idén is minden téren jelesre vizsgázzanak. Városunk továbbra is a megye elsői között maradjon. Lengyel Sándor 3. A TERÜLETI ÖNIGAZGATÁS ÉS ÖNELLÁTÁS ELVEINEK KÖVETKEZETES ALKALMAZÁSA ÚTJÁN Január első felében országszerte lezajlottak a községi, városi, illetve municípiumi néptanácsok által meghirdetett, egybehívott honpolgári gyűlések, melyeken tág demokratikus keretet biztosítva az állampolgárokkal közösen megvitatták és jóváhagyták a területi önellátás 1982-es esztendőre szóló programját. Együtt döntöttek a holnap tennivalóiról, hiszen terveik, céljaik valóra váltásában is közösen kell munkálkodniuk, valamennyiük hozzáállásától függ az illető település jóléte, felvirágzása. Ezeken a gyűléseken a honpolgárok ezrei hallatták szavukat, javaslatok, ötletek születtek a helyi lehetőségek, erőforrások haladéktalan kiaknázását sürgetve, számos követésre érdemes pozitív tapasztalat hangzott el. Az elmúlt napokban sorra került néptanácsi ülésszakokon a képviselők véglegesítették és elfogadták az idei önellátási programot, természetesen szem előtt tartva a honpolgárok ilyen irányú javaslatait. FELTÁRJÁK A HELYI TARTALÉKOKAT Segesvár municípium néptanácsa ez évi első ülésszakán megvitatta és elfogadta a város idei és távlati önellátása programját. A program természetszerűen alakult, módosult a képviselők hozzászólásai, értékes javaslatai alapján, akik előzőleg a helyi lehetőségek felkutatásáról, az adott anyagi és emberi erőtartalékok számvetéséről, mozgósításáról beszélgettek el választóikkal. A municípiumi néptanács első alelnöke, Chiriac Mihai gondolatai tehát a lakosság bizakodó hangulatát, realitásokkal számot adó véleményét is magukban foglalják. — Fejlett iparral rendelkező városunk számottevő mezőgazdasági területtel nemigen rendelkezik. A növényi és állati termékek előállításában lehetőségeink igen korlátozottak, ez azonban nem jelenti azt, hogy ölbe tett kezekkel várakozunk. Adottságainkat fölmértük, fölmérjük, és elindulunk azon az úton, amelyet helyi programunk a város minden lakosa számára megszabott. Az önellátás terén nem vagyunk éppen kezdők. Az elmúlt másfél-két évben számos olyan akciót bonyolítottunk le, amely feltétlenül bizakodással tölt el bennünket. Az állatokat leszerződő gazdákat takarmányjuttatásokkal segítettük, azzal a szénával, amely saját legelőinkről került ki. Vagy hadd említsem inkább, hogy a város lakói SEGESVÁR sertésekre kötött múlt évi szerződéseiket tetemesen túlteljesítették: a tervezett 6 tonna helyett 9,2 tonnát adtunk át az állami alapnak. A jó példák sorolásában nem is kell messzire mennünk, a néptanács dolgozói már az elmúlt évben korábban elhanyagolt mezőgazdasági területeket vállaltak ki, műveltek meg. Közel 40 személyről és ugyanennyi családról van szó, akik az ősszel 12 hektárról saját termésű kukoricát, 7 hektárról burgonyát és 1 hektárról zöldséget takarítottak be. A program reálisan fölméri a jelenlegi helyzetet és arra alapozva, abból indulva ki, írja elő minek mennyivel kell növekednie az idén és milyen szintet kell elérnie 1985-ig. A növekedés minden vonalon az élelmiszer-szükségletek kielégítésére irányul. És arra, hogy a kívánt többletet itt helyben termeljék meg. A húsellátás javítására vonatkozó programpontok és a hozzájuk kapcsolódó kimutatások is a számok logikus és világos vonalán haladnak. Ez évben a hizlalásra szánt szarvasmarhák számát a városhoz tartozó két mezőgazdasági termelőszövetkezetben 467 darabbal fogják növelni, a magángazdaságokban pedig 120 darabbal. A lakosság köréből szerződött sertések száma az idén is előreláthatólag növekedni fog; az előirányzott tervszám szerény 5 tonna, ám a tavaly átadott 9 tonnánál remélhetőleg az idén sem hagyják alább. A sertéshízlalásban másképp minden vállalat és intézmény — kontinétterjeikre gondolva elsősorban — önellátásra törekszik, de egyik-másik közülük kibővítés előtt álló mellékgazdaságából az állami alapnak is juttat A város 18 jelentősebb ipari vállalata és különböző intézménye közül mindössze az ilyen irányú lehetőségekkel nem rendelkező selyemszövő, de marad ki, nem alapít mellékgazdaságot A többiek közül ellenben élenjáró szerepet vállal a fajansztermékek gyára, a Prestarea kisipari szövetkezet, az élelmiszerkereskedelmi vállalat, a fogyasztási szövetkezet, valamint két nagy iskola. De talán a felsoroltak erőfeszítéseinél is jelentősebb azok igyekezete, akik most alapozzák meg mellékgazdaságaikat Ilyen: a kerámiavállalat, a szövetgyár, a Nicovala és a ruhagyár, öszszesítve: a mellékgazdasági sertések száma a jelenlegi 526-ról év végére 939-re ugrik. A program a város minden olyan lakosát, családját sertésnevelésre és baromfitartásra ösztönzi, akik eddig, bár erre lehetőségeik voltak, nem használták ki azokat. A juhok számának jelentős növelésére a segesvári állami mezőgazdasági vállalat vállalkozik, jelenlegi 3082-es létszámát év végére 4300-ra szaporítja. A zöldség, burgonya és gyümölcsfélék tekintetében is komoly erőfeszítéseket tesz a város azért, hogy minél nagyobb mértékben járuljon hozzá az önellátási program megvalósításához. A programhoz tartozó határozat több pontja is gyakorlati intézkedéseket helyez kilátásba e téren. Mindenekelőtt a megművelhető mezőgazdasági területtel rendelkező, ám azt elhanyagoló lakosok felé fordítja a közfigyelmet. Mintegy tíz vállalat és intézmény épít kisebb üvegházat, vagy bővíti a már meglévőket és mellettük fóliaházat is létesít. A szocialista egységekben folyó zöldségtermesztés 14 ezer négyzetméter termőfelületű üvegházban és 41 ezer négyzetméter termőfelületű fóliaházban fog megvalósulni. Ezek összesen mintegy 125 tonna zöldséggel fognak hozzájárulni a lakosság ellátásához, természetesen mindenekelőtt saját dolgozóik kiszolgálásával. A lakosság körében ezidáig is több fóliaházat tartottak nyilván, a néptanács anyagbeszerzést könnyítő támogatásával viszont az idén 10 ezer négyzetméterre szándékoznak növelni a magánházaknál létező fóliasátrak termőfelületét, melyekben összesen 35 tonna zöldséget remélnek meg termeszteni. Szabó Barna AZ IPARFEJLESZTÉSSEL EGYIDŐSEN NÖVEKSZIK A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS IS Gherla városban a nemrég lezajlott néptanácsi ülésszakot megelőzően, öt honpolgári gyűlésre került sor, s amint azt Zemfir Minerva elvtársnő, a városi pártbizottság titkára elmondotta,a lakosság nagy érdeklődést tanúsított a vitára bocsátott program iránt. Az ipari övezetben, a fafeldolgozó kombinát étkezdéjében, mintegy 300 ipari dolgozó részvételével zajlott le a gyűlés, a városközpontban pedig szintén nagyszámú állampolgár jelenlétében vitatták meg az 1982- es év tennivalóit. Ebben az esztendőben Gherla további lépéseket tesz az iparfejlesztés útján, melyek természetesen újabb erőfeszítés elé állítják a lakosságot. Csupán néhány mutatóval érzékeltessük ezt az előrelépést: 1981-hez viszonyítva a globális termelés 6,9 százalékkal, az árutermelés 5,9 százalékkal, a nettó termelés 4,6 százalékkal, az export pedig 4 százalékkal növekedik. S míg a munkatermelékenységnek 6,4 százalékos növekedést irányoznak elő, addig az összköltségeket 3 százalékkal kell csökkenteniük. A beruházások terén is komoly fejlődést ígér az idei esztendő, megkezdik egy korszerű gyufagyár építését: a Meseriasul szövetkezet vegyes műhelyének építkezései a II. szakaszba lépnek, elkészül az ezer vonalas automata telefonközpont, továbbá 164 új lakást adnak át év végéig. Honpolgári közgyűlésekre került sor továbbá a városhoz tartozó három faluban, Hesdáton, Kérőben és Szilváson, ahol a lakosok száma meghaladja az 1200-at. Ezeken a találkozókon elsősorban a mezőgazdasági tevékenység lényeges javításának, fellendítésének szükségességéről szóltak. GHERLA hogy egyre nagyobb mértékben járulhassanak hozzá a városi lakosság mezőgazdasági terményekkel való ellátásához. A helybeli—termelők—vállalták, hogy lényegesen több szárnyast és kisállatot fognak tenyészteni, továbbá megkétszerezik a zöldségtermelést. Egy hesdáti termelő, a többi között, szóvá tette, hogy nem egy falusi lakos vásárol rendszeresen zöldséget a városi szaküzletekből, ami szerinte, nagy szégyen, hiszen valamennyien rendelkeznek kerttel, megtermelhetik maguknak. Az állatnevelésre szerződött állampolgárok hathatósabb segítséget kértek; a jelenlegi javított szerződési-felvásárlási rendszer ösztönzőleg hat rájuk, de akkor tudnak megfelelően eleget tenni kötelezettségeiknek, ha a megfelelő takarmánymennyiséget idejében és hiánytalanul megkapják. Nagyobb segítséget várnak továbbá az állatorvosoktól. Szóba került az is, hogy a nyári kampány idején a falu egész lakossága — a háziasszonyi minőségben otthon dolgozó aszszonyok is — kint legyen a mezőn, mindenki erejéhez mérten vegye ki részét a közös feladatok elvégzéséből. A városi lakosság szükségleteit nagy vonalakban képesek fedezni, így zöldségfélékből, gyümölcsből, húsból, kenyérből. Problémák főleg a tejtermékek körül adódnak. Ilyen értelemben például utasították a hesdáti állattenyésztési széktort hnffv np-lail —felvásárlás útján — egészítse ki állatállományát a szükséges szintre. Mint ismeretes, a városlakók is szép számmal kertészkednek, Gherlán hagyománya van a zöldségtermesztésnek. A néptanács rajtuk is igyekszik segíteni, elsősorban akik szolárokat akarnak építeni, műanyag-fóliával, vetőmaggal, műtrágyával látja el őket. Ha csak a maguk, azaz családjuk szükségleteit elégítik ki, az is egy lépés az önellátás útján. Kiss Zsuzsa BEING TARTALÉKOK AZ EXPORTHATÉKONYSÁG FOKOZÁSÁRA (Folytatás az l. oldalról) JÓRÉSZT ÉRTÉKELEMZÉSSEL foglalkozik, a műszakiakat és a termelést segítő közgazdasági elemzéseket végez, s azokat a dolgozók tanácsa messzemenően hasznosítja a döntéshozatalban. Elemzik például a kötöttáruk rentabilitását, a külpiaci árak és igények összefüggésében, géptípusonként meghatározzák a legmegfelelőbb (értsd: jövedelmezőbb) termékválasztékot, s ezzel a termékminőségre is hatnak, pontosabban irányíthatják a termékminőséget befolyásoló tényezőket, s elemzik a nyersanyagértékesítés helyzetét, úgyszintén az exportbizottság hatáskörébe tartozik a beszerzés „beszámoltatása“ is a nyers- és segédanyagokkal való ellátásról, s időnként elemzik a szerződések-rendelések alakulását. A bizottság munkaüléseire minden évharmadban sor kerül, a dolgozók tanácsával összehangolt terv, illetve tematika alapján. Tevékenységük hasznát András Rozália abban látja, hogy egyrészt az exporthatékonyságra vonatkozó tanulmányokat készítve közgazdasági megalapozottságú termelésszervezési javaslatokat dolgoznak ki a dolgozók tanácsa számára, (kár, hogy január első napjaiban a bizottság negyedévi tevékenységi terve még nem volt —■ nem lehetett — kész); másrészt pedig, az exportbizottság *— összetételénél fogva is — közvetlenül ellenőrizheti a kivitelre kerülő termelés alakulását. Ebben a vonatkozásban a közvetlen összekötő „láncszem“ Baka Imre mester, így nyilatkozik a feladatköréről: — Az exporttermékek legyártását közvetlenül ellenőrzöm, s nyomonkövetem, hogy a kötődés termék minél hamarabb lekerüljön a szabászatra. Tehát a gyártásbavételtől a végső kivitelezésig, a csomagolásig, mindenhez közöm van — ez egyébként a termelésben is, mint mesternek, feladatom, a beszerzés tekintetében pedig közvetlenül és azonnal — tájékoztatom a dolgozók tanácsát, ha valami rendellenességet észlelek. Ismerem az exportrendelések kitételeit, s napirenden vagyok a termelés valamennyi soros kérdésével. Amit különösen szem előtt tartok, az a szállítási határidők szigorú betartása. Úgy is mondhatnám azonban, hogy az exportbizottságban én a termelésért, még pontosabban: a kapacitások lefedezéséért felelek. Az eladási osztály vezetője, Szebeni Pál viszont a maga szerepét az információk áramoltatásában látja termelés— export-bizottság—dolgozók tanácsa között, az elemzések pedig ahhoz segítik hozzá a különböző tényezőket, hogy percnyi pontossággal, konkrétan ismerjék az exporttermelés helyzetét. — A piacnak — mondja — vannak törvényei, s legalábbis a könnyűiparban, a kötöttáruiparban már csak a divatingadozás-változás miatt is, előre termelni nem lehet. Amihez, a magunk részéről annyit tennénk hozzá: előre termelni valóban kockázatos, de felkészülni rá?, vagy megteremteni a rugalmas átállás előfeltételeit? — arra nemcsak lehetőség van, de — a jelenlegi konkurrenciaharcban — kötelező is. És erre újfent van példa: a vállalat kreációs osztálya 1982-re sokkal több kötöttárumintát dolgozott ki s juttatott el kiállításokra, mint a tavaly vagy az előző években. Nem erőltetnénk a közvetlen összefüggést, de megjegyezzük: 1982 ELSŐ FÉLÉVÉRE a kötöttárugyár lefedezte termelését exportrendelésekkel. Munka van tehát. Sajnálatos viszont, hogy a jó januári indulást most a szállítás nehézkessége (ismét a vállalattól független tényező) akadályozza. És még valami: az iparközpont elképzelései szerint a Csíkszeredai kötöttárugyár keleti exportja az 1981- es megvalósításhoz viszonyítva 1982-ben — írd és mondd — 105 százalékkal (!), míg a dollárelszámolású export 57 százalékkal (!) nőne. A vállalati tervkalkulációk 67, illetve 13 százalékos növekedést jeleznek viszont, enynyit bíznak meg a kapacitások. Az iparközpont „tervezését“ nem kommentáljuk, a kérdésre visszatérünk. Bizonyára a tisztes középút mellett döntenek majd, exportról, megtisztelő nemzetgazdasági feladatról lévén szó, a kötöttárugyártók bizonyára tüzetesen körülnéznek majd a házuk táján, hátha feltárnak néhány olyan rejtett tartalékot, amivel a maguk tervajánlását megtetézhetik. Próbálják meg, érdemes! A FELVÁSÁRLÁSI ÉS A FORGALMAZÁSI ÁRAK (Folytatás az 1. oldalról) fen tényezője lett Az új minőség a termelésben nem jelent egyebet, mint a termelési alap jobb kihasználását, a termelés növelését és a jövedelmezőség fokozását. S itt jutottunk el egy másik lényeges kérdéshez: a kiskereskedelmi árak alakulása független maradhat a termelési és felvásárlási árak összehangolásától? Pártunk főtitkára az erre a kérdésre vonatkozó közgazdasági összefüggéseket a következőképpen fogalmazta meg: „Az ipari árak, valamint a mezőgazdasági termékek árainak rendezését és javítását célzó intézkedések alkalmazása objektív szükségszerűségként igényli a forgalmazási árak megfelelő egybehangolását; az árak helyes egyensúlyának biztosítása a gazdasági tevékenység sikeres lebonyolításának döntő tényezője. Ez pedig a szocialista elvek szerint történik az új gazdasági mechanizmus alkalmazása, minden egyes egység önálló gazdálkodása révén.“ A hangsúly tehát a gazdasági tevékenység sikeres lebonyolításán van, mely tevékenységben a mezőgazdasági bankra is nagy feladatok hárulnak. Figyelmet kell fordítanunk a pénzügyi rendszer működésére, a jövedelmek megvalósítására, a költségek szigorú ellenőrzésére. Bizonyára mindenki tudja, hogy a mezőgazdaság egyik jellegzetessége a főbb termelőeszközök biológiai tulajdonsága. Ezzel magyarázható, hogy ugyanazon a területen ugyanannyi költséggel több vagy kevesebb termény állítható elő. Nyilvánvaló, hogy a nagyobb átlagtermés a termőhelyi adottságok jobb kihasználására, illetve a jobb gazdálkodásra utal. De azért sem neheztelhet a szakember, ha nagyobbal a termelési költségek, de itt egy lényeges kikötése van: nagyobb legyen a termelés is, hogy nyereséghez is jussanak. Minél célszerűbb a gazdálkodás, annál kedvezőbb az önköltség és több lehetőség van arra, hogy a termelési ár tervezett és megvalósított értéke ugyanaz legyen. Abban a termelőegységben, ahol ezt valóra váltják, ott a tervezett nyereséget is elérik, s a megfelelő prémiumok folyósítása révén számottevő többletjövedelemre is szert tesznek. A bank a hitelek minél ésszerűbb felhasználása révén éppen ennek a költségvetési egyensúlynak és a jövedelmezőségnek a létrejöttében segíti a termelőket. A cél az, hogy minden mezőgazdasági egység önállóan és jövedelmezően gazdálkodjék! Az állami vállalatok és a termelőszövetkezetek nyereséget biztosító pénzgazdálkodása — mivel ösztönzőleg hat a termésnövelésre és az értékesítésre, tehát az ipar és a fogyasztók mezőgazdasági termékekkel való ellátására — minden dolgozó érdeke. Nicolae Ceausescu elvtárs az árak megfelelő összhangjának jelentőségével kapcsolatban a következőket állapította meg: „Megfelelő arányt biztosítunk ugyanakkor az ipari termékek és a mezőgazdasági termények árai között, tartós alapot teremtve a munkásság és a parasztság szövetségéhez, amely mindenekelőtt a hatékonyy gazdasági együttműködési kapcsolatokra épül. Mindezek az intézkedések a gazdaság általános fellendüléséhez, a név anyagi és szellemi jólétének további gyarapodásához vezetnek.“