Előre, 1982. április (36. évfolyam, 10683-10708. szám)

1982-04-01 / 10683. szám

A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉS EGYSÉG FRONTJA ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK NAPILAPJA KEDVEZ AZ IDŐ, GYORSÍTSUK A TAVASZI MUNKÁK ÜTEMÉT! SZILÁGY MEGYÉBEN BEFEJEZTÉK AZ ELSŐ SÜRGŐSSÉGI SZAK­ASZHOZ TARTOZÓ NÖVÉNYEK VETÉSÉT Március utolsó napjai ked­veztek a mezei munkának. Szilágy megye valamennyi ag­ráripari tanácsa körzetében szorgalmasan dolgoztatt a föl­deken. Az első sürgősségi sza­kaszba tartozó növényeket a legtöbb termelőszövetkezet­ben elvetették, s ahol jól hasz­nálták ki a munkaidőt, ott a kukoricamagágy előkészítése is végéhez közeledik. Szilágyperecsenyben e na­pokban már kora reggel egyet­len traktort sem lehetett látni a mezőgépészeti részlegen, u­­gyanis napfelkelte előtt mun­kához fogtak a mezőn. Mol­nár József, a kettes számú nö­vénytermesztő farm vezetője például egy pillanatra sem tá­vozott el Stefan Man gépész mellől, amikor az utolsó hek­tárokon vetette a cukorrépát. Ottjártunkkor egy másik ha­tárrészen Debre Zsigmond gé­pész talajmaróval készítette elő a hagymaföldet, szükséges is volt a nagy igyekezet, mert Debre József gépével a dug­­hagymát ültette. Bakai István, a zöldségtermesztő farm veze­tője úgyszintén a határban tartózkodott, állandóan a mun­ka ütemét és minőségét ellen­őrizte, hogy megfelelő legyen a növénysűrűség. A farmvezető arról tájékoztatott, hogy egy hektáron hagymamagot is ve­tettek. Erre azért volt szük­ség, mert előirányzatuk sze­rint az idén 50 hektáron ter­mesztenek hagymát, de a ren­delkezésükre álló dughagyma csak 35 hektárhoz volt elég, a terület többi részén májusban palántázni fogják a hagymát. A vetésterületet az idén öntö­zik is, tehát felkészültek arra, hogy a tavalyinál lényegesen nagyobb mennyiségű hagymát, szállítsanak a lakosság ellá­tására. Vasile Fodor, az mtsz fő­mérnöke elégedetten számol­hatott be az eddigi munkáról. — A zabot, bükkönyt, cu­korrépát elvetettük. Lóherét 90 hektáron vetettünk, sőt még 110 hektárt szándékozunk be­vetni, ezzel a munkával is egy­két napon belül végzünk, a felszabadult gépeket pedig e­­gyéb területekre irányítjuk. Minden szakember, a farm­­vezetők és az elnök is rendsze­resen a mezőn tartózkodtak, különösen nagy figyelmet szenteltek a növénysűrűségre. Hagymából például hektáron­ként 400 000 növénynek kell lennie, répából 100—120 000 gyökér begyűjtését tervezik minden hektárról. Dacz Sándortól, a miss mérnök-elnökétől tudtuk meg, hogy a többi farmokon is fé­lénk munka zajlott az elmúlt napokban, az almafákat már harmadszor permetezték, vé­get ért a metszés a szőlősben is, ahol szintén permeteztek s rövidesen megkezdik a kötö­zést. 700 négyzetméter meleg­ágyba paradicsomot vetettek, minden munkát idejében vé­geztek el.­­ Jól haladtunk a munká­val, a gépészek nap mint nap reggel hat órától naplementéig dolgoztak, s ennek következté­ben a 380 hektáros kukorica vetésterületből mintegy 300 hektárt megtrágyáztunk ki­szórtuk a gyomírtószereket. Jól indultak Perecsenyben az idei tavaszon. Szükség is van a változásra, mivel a ta­valy csak 7 hektáron termesz­tettek lóherét s ez károsan ha­tott a téli takarmányozásra. Új elnök, főmérnök van idén a perecsényi mtsz-ben, szako­sított zöldségtermesztő farmot szerveztek, a munkát ott is szakember irányítja, s a hely­ség termelőszövetkezeti tagjai szorgalmasak, minden feltétel adott tehát ahhoz, hogy ebben az évben teljesítsék a tervezett hozamokat. Fejér László Több mint 19 800 hektárt vetettek be Braila megyében az­­ első sürgősségi szakaszba tartozó kultúrnövényekkel, a bor­só vetését befejezték az egész előirányzott területen. A megye viszonylatában a vetés helyzete a következő: takar­mányféle — 5900 hektár (63 százalék); cukorrépa — 3900 hektár (több mint 40 százalék), olajlen — 1900 hektár (63 százalék), zöldségféle — 1650 hektár (58 százalék) és gyógynövény — 1100 hektár (55 százalék). A talajelőkészítést az előirányzott terület 42 százalékán végez­ték el. Élenjárnak ebben a munkában a cireșui, romanii és gro­­peni-i egységes agráripari tanácsok egységei körülbelül 60 száza­lékos teljesítménnyel. Megyeszerte megkezdték a napraforgó vetését. B­efejezték a rostlen, valamint a zab, a borsó, a bükköny és más takarmánynövények vetését a Konstanca megyei szántóföldeken. A megye mezőgazdasági dolgozói a pártszervek és -szervezetek hívó szavára igyekeznek behozni a lemaradást, s előirányzaton felül jelentős számú traktort és vetőgépet készítenek elő, bővítik a komplex aggregátok használatát. A lemaradt egységek segítséget kapnak traktorok és munkagépek formájában. A becslések szerint a napi munkasebesség a vetésnél legalább 12 000 hektár lesz. Fokozni a szántóföldi munkálatok ütemét, kiváló minőséget elérni — ez a fő célkitűzése az Arad megyei mezőgépé­szeknek, szövetkezeti parasztoknak és mezőgazdasági szakembe­reknek a jelenlegi időszakra. Eddig több mint 27 500 hektárt ve­zettek be az első sürgősségi szakaszba tartozó növényekkel. A takarmányféle és a cukorrépa magja az előirányzott terület több mint 95 százalékán került földbe. Olajlenből 88 százalékos, zöld­ségféléből 80 százalékos, burgonyából 70 százalékos a teljesít­mény. Az időjárási és talajviszonyok javulása folytán megkezdték az állami mezőgzadasági egységekben előirányzott első 1000 hektár bevetését 122-es kettős kukoricahibriddel. A mezőgépész brigádok két váltásban, illetve nyújtott váltásban dolgoznak a vetésnél. V­rancea megyében megkezdődött a második sürgősségi szakaszba tartozó növények vetése, több egységes agrár­ipari tanács körzetében 700 hektárt vetettek be napraforgóval. Fokozódott a munkaütem, mert a talajelőkészítést az éjszakai vál­tásban, a vetést a nappaliban végzik. A vetés helyzete a követke­ző: zöldségféle — 55 százalék, takarmánynövények — 60 száza­lék, burgonya — 34 százalék. Az első sürgősségi szakaszba tarto­zó növényekkel bevetendő 21 000 hektárból 37 százalékon került földbe a mag. Megyeszerte Intenzív munka folyik a szőlőkben: a metszést be­fejezték, a kötözést és karikázást 50 százalékban, a talajforgatást 70 százalékban végezték el JÓ MINŐSÉGŰ MAGÁGYAT A NAPRAFORGÓNAK ÉS A KUKORICÁNAK Idén, az aránylag csapadékos időjárás és az alacsony hőmér­­séklet késleltette a koratava­szi növények vetését, s ezért Bihar megyében, ahol a ked­vező feltételek kialakultak, minden eszközzel növelni kell az első sürgősségi szakaszba tartozó növények, mint például az egyéves és évelő takarmány­­növények, a konzervborsó, az olajlen, a cukor-, és takar­mányrépa, a gyökérzöldség magvainak vetőágyba juttatá­sát. Ezzel párhuzamosan a ter­melőszövetkezetekben és az ál­lami mezőgazdasági vállalatok­ban dolgozó szakembereknek van egy másik feladatuk: az őszi kalászosok ellenőrzése, a tél folyamán károsodott nö­vénykultúrák kijelölése, majd szemeskukoricával való helyet­tesítése. Az első vetési időszakba tar­tozik a napraforgó is. Ennek a növénykultúrának a vetőágyát minél hamarabb el kell készí­teni, hogy a vetést a 7—8 Cel­sius fok talajhőmérsékleten meg lehessen kezdeni. A talaj művelésekor nélkülözhetetlen agrotechnikai összetevő a terü­let egyenletese, a talaj 5—7 centiméteres rétegének kialakí­tása, a Trifluralin (3—4 liter/ hektár) vagy a Butylat ható­anyagú (Sután — 6—7 liter/ hektár) vegyszereknek ugyan­ezzel a munkálattal egyidőben való talajba keverése. A gép­csoporttal végzett talajporirá­­nyítás és vegyszerezés kevéssé tömöríti a talajt és lehetővé teszi bizonyos mennyiségű ü­­zemanyag megtakarítását. Az említett vegyszerekkel kezelt parcellákon vetés után érde­mes gyomnövényeket irtó a­­nyagot használni, mint ami­lyen a Gesagard, amelyből hektáronként 1,5—2 kilót aján­lunk. A napraforgó vetésekor ügyelni kell arra, hogy a Re­cord fajta esetében hektáron­ként 46—48 000 csíraképes ma­got juttassunk a földbe, a HS—52, a HS—19 és a Severh— 80 hibridek esetében pedig hektáronként 52—62 000 csíra-, képes mag vetése az indokolt. Ezáltal biztosíthatjuk, hogy betakarításkor egységnyi te­rületen 42—45 000, illetve 45—47 000 tőt találjunk. Az ilyen növénysűrűség lehetővé teszi a hektáronkénti 2000— 2500 kiló napraforgótermés el­­­érését. A kukorica termesztését ille­tően a következő időszerű munkákra hívnánk fel a fi­gyelmet : annak érdekében, hogy ennek a nagy gazdasági jelentőségű növénynek a mag­vait idejében és jó minőségű vetőágyba vethessük, a talajt az optimális nedvességtartalom létrejöttekor nyomban művel­jük. Jó előre gondoskodni kell a gépcsoportok összeállításáról annak érdekében, hogy a ta­lajt egyidőben lehess­en porba­­nyitani és vegyszerrel kezelni, és ezáltal a többszöri taposást is meg lehessen előzni. A szak­emberek egyik feladata a ta­lajhőmérséklet rendszeres el­lenőrzése és abban az esetben, ha a hőmérő 10 centiméter mélységben 2—3 napig 8—9 Celsius fokot mutat, azonnal meg kell kezdeni a kukorica vetését. Az optimális vetési időszak első szakaszában a könnyebb összetételű talajon vetünk, méginkább ott, ahol déli fekvésű és istállótrágyá­zott a terület. Ilyenkor a jobb csíraképességű és magasabb Cold-Text értékű vetőmagot használjuk. A kukorica vetési normáját a hibridektől, a talaj tápanyag­­ellátottságától függően hatá­rozzuk meg. A korai és közép­korai kukoricahibridek eseté­ben jó termőképességű és víz­­háztartású talajon vetéskor hektáronként legalább 55— 65 000 csíraképes magot helye­zünk a vetőágyba, rosszabb termőképességű talajon pedig 50—55 000-ret, a későbbi hib­ridek esetében viszont elfo­gadható a hektáronkénti 50— 55 000, illetve 45—50 000 mag­sűrűség is. Öntözéses kukorica­termesztésben a hektáron­kénti csíraképes magok száma 8—10 000-rel növelhető. A ve­tés mélysége nehéztömetű és aránylag nagyobb nedvesség­tartalmú talajon 5—6 centimé­ter, könnyebb szövetű és ke­vesebb nedvességet tartalma­zó talajon 7—8 centiméter. A kukoricaparcellákon hasz­nált nem illékony vegyszereket (a Dualt és a Lassot), valamint a Triazin alapanyagú gyomir­tószereket vetés előtt vagy közvetlen vetés után az egész területre, vetéskor a sorok mentén permetezzük a talaj­ba. A vegyszerdózisok megha­tározásakor pedig figyelembe vesszük a technológiában meg­jelölt mennyiségeket és kom­binációt. Dr. Máté István mérnök, a nagyváradi mezőgazdasági kutatóállomás tudományos fokutatója M­ár napok­ óta lesem az idő felmelegedését, hogy ki­ruccanhassak a közeli erdőbe, a természet e titkos biro­dalmába. A csöndbe, a tiszta le­vegőre. S lám, most itt, benne bandukolok és szívom magamba a rengeteg oly sajátos illatát. Szinte érzem, látom, amint a ta­vaszi napsugarak langyos simo­­gatására életre kel a termé­szet, ébredezik téli álmából az erdő, megmozdulnak a korata­vasz növényei, a hóvirág, a ta­vaszi sáfrány, a csillagvirág, a kokasma­ndikó, a cinkócs, az ibo­lyák, a szellőrózsák... De hol van a rigó, a kakukk? S mikor bontja már levelét­ a fák sokasá­ga, a tölgy, a gyertyán, a bükk, a juhar, a hárs és a kőris, a nyír, a berkenyék, hogy pompásan zöldellő lombjukkal versenyre kelhessenek a luc- és a jegenye­fenyőkkel? S vajon mikor öltöz­nek díszbe a bokrok és a cser­jék, s mikor bújnak elő az erdő­­talajból a fűnemű növények, er­dei füvek, páfrányok, mohák, a gombák? S mikor elevenedik meg a rovarok, madarak, em­lősök világa? Amint így kíváncsiskodom, akarva nem akarva azon töpren­gek, vajon ilyenkor, a tavasz és az Erdők Hava kezdetén hányan gondolnak arra, hogy mit jelent számunkra az erdő? Vajon léte­zik-e valaki minálunk, aki nem ismeri, nem szereti ezt a csodá­latos világot? Mert erdő mindig volt és erdőnek lennie kell. Erdő­szeretet is létezhet és léteznie kell. Az erdőt szerették és élték eleink is, mert jó kellett a meg­élhetéshez, s az erdő oly sok kincse a megmaradáshoz. De szeretjük és éljük mi is az erdőt, s ma még több, sokkal több fa kell modern világunk építéséhez. Éljük az erdőt, de okosabban, ésszerűbben. Törvényeket hozunk, neveljük az embereket az erdő szeretetére. Úgy próbáljuk kezel­ni, ápolni, használni az erdőket, hogy minél több fát adjanak s közben megmaradjanak. Gonddal és törődéssel védjük erdeinket, azok állatvilágát, növényeit, min­den gazdagságát. Vigyázva, vi­gyázzuk, hogy minél többet ka­matozzanak. Mintegy 6 337 000 hektár er­dőnk van. Milyen hatalmas kincs! Gondoljunk csak a fára, a növény- és állatvilágára, meg­számlálhatatlan melléktermékére, közben a gyantára, a kéregre. ERDŐK az avarra, a tápláléknövények­re, gyümölcseire, a gombákra, a gyógyfüvekre, a friss levegőre. Gondoljunk tájesztétikai szerepé­re, az erdő fontosságára a lég­köri oxigén örökös megújításá­ban, a folyóvizek vízháztartásá­nak szabályozásában és egyen­súlyának fenntartásában. Ám gondolnunk kell arra is, hogy ál­lamunk milyen hatalmas erőfe­szítéseket tesz, milyen hatalmas összegeket fordít az erdők fej­lesztésére, állandó felújítására és védelmére. És képzeljük el, hány meg hány ezren vannak, akik kora tavasztól késő őszig a csemete­kertekben ültetettekben, az erdőkben dolgoznak, hogy gondozzák-ápolják, védjék, gya­rapítsák. Hogy a csemeték mil­lióit dédelgessék, a hektárok ez­reit erdősítsék. Hogy miért kell gondozni az erdőt? Mert hatalmas versengés van az elültetett és a saját erő­ből feltörő, az ott élő növények és állatok között. A csemetét zúzza, letapossa az ember, zúz­za, rágja az állat, meglopja az időjárás. Miután felcseperedik a fiatal erdő tovább kell gon­dozni bozót és tisztítóvágással, gyérítéssel. Mert ha felújul az er­dő, újra kezdődik az élet. Miként is érezhetnénk, tudhat­nánk mi kívülállók,­­ hogy mi minden történik az erdőben, hogy mennyi áldozatos és hozzá­értő munka szükséges az erdő gondozásához, fejlesztéséhez, megőrzéséhez, a jó gazdálkodás­hoz. Kezdjük talán azzal, hogy minden tíz esztendőben üzem­tervező mérnökök járják be az erdők zege-zúgát és elkészítik a pontos terveket, mely megszab­ja, hogy egy évtized alatt hol és mennyit kell vágni, mennyi az összfa-mennyiség egy-egy tele­pen. Számítások, képletek alap­ján dolgoznak, ilyképpen becsü­lik fel az erdőt, számítják ki a lehetőségeket és készítik el az üzemtervet, mely az erdészek munkáját irányítja. Az erdészeti hivatalok megállapítják köbmé­terre azt a mennyiséget, melyet Mátyás Árpád (Folytatása a 3. oldalon) cn , . V. O, Box 136—137 — Telex: 11236. ára 10 báni Bucuresti, str. 13 Decembrie nr. 3, yvvin Redactia ELŐRE, 79776 Bucure$ti 33, AAA,‘­ Piata Scinteii 1,sector L •­­­L ELŐRE szerkesztősége, ciTCigtal 79776 Bukarest 33. Scinteia tér 1, 1. kerület, 10683 Szám Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18 03 03. 1982. Előfizetési díj: egy hónapra 13,50 lej; három hónapra 1­40,50 lej; hat hónapra 81 lej; egy esztendőre 162 lej. április 1.« Előfizetéseket , elfogadnak az összes postahivatalok, a levélkézbesítők és a lapterjesztők csütörtök ---------------------— ..... ....... Lapunkat külföldre a következő címen­­ , lehet megrendelni: 4 Oldal ILEXIM — Departamentul Export-Import Presa MÁRAMAROSI LAKÁSÉPÍTŐK KÖZÖTT AMI AZ ANYAGSZÁLLÍTÓKON MÚLIK Mielőtt két nagybányai munkatelep felkeresésére indultam volna, útra valóul a következő tömör jellemzést kaptam: „Az 1. számú munkatelep dolgozói mellett szól a jó minőség, a 4. számúé mellett pedig a megfelelő munkaritmus. .A meg­állapítás, a megkülönböztetés bizonyára több évi tapasztalat alapján született, de az értékítéletekkel óvatosan kell bánni, mert különben megtréfálnak Úgy tűnik, az utóbbi esztendő­ben a két munkaközösség közötti szimbolikus értékhatárvonal elmosódott, így hát én sem azt néztem, hogy melyik­ milyen téren jeleskedik, hanem azt, hogy hoz-e alapvető, változást az 1982-es év a két munkaközösség tevékenységében, sikerül-e tervfeladataiknak eleget tenni ? Az 1. számú munkatelep dolgozói Nagybánya egyik új vá­rosközpontjának a létrehozásán fáradoznak. Tájékoztatóul csak annyit, hogy ebben a körzetben található a már kész nagyáruház, az automata telefonközpont, a fedett sportcsar­nok és uszoda, itt látható a megye minden bizonnyal legkor­szerűbb turisztikai szállodájának körvonalai és ebben az öve­zetben épül fel az Ifjúság Művelődési Háza, valamint egy egész sor komfortos tömbház. FAT Ilii MI­1AI mester, a be. beáztatva a falakat. A ralim iimi­ri mester, a pártbizottság titkára elége­dett a munkálatok meneté­vel, hiszen a tervbe vett 989 lakosztályból 300 a befeje­zéshez közeledik, ISO szere­lését most végzik, három tömbház alapozásához pedig hozzákezdtek.­­ Az első évharmad végére 170 lakosztállyal kellett elké­szülnünk, s e feladatnak eleget is tettünk. Ezt annak is kö­szönhetjük, hogy a hideg hó­napokban sem álltunk, volt munkafront. Az építkezések jó menete azonban nem jelent nehéz­ség­mentességet is." Erről szólt VILLAND JÓZSEF, az egyik finiszáló csoport ve­zetője. — Több mint harminc éve vagyok a trösztnél,­ jelenlegi csapattársaim sem most kezd­­ ték a szakmát. Jól összeszokott csoportot alkotunk, s ha csak rajtunk múlna, akkor merem állítani, sohasem lenne gond a tervteljesítés, ebben azonban gyakorta hátráltat az anyag­­szállítás. Ennél az El—135-ös tömbháznál pillanatnyilag több mint száz finiszáló dolgozik. Reggelente, amikor kezdeni kellene a munkát, sok időt ve­szítünk a maltert szállító autó­ra várva. S amikor megérke­zik, nem mindenik csoport jut anyaghoz, így várni kell, amíg kétszer, háromszor fordul a jármű... MEZEI ION mérnök kö­zel három hónapja vette át a finiszálók tevékenységé­nek irányítását, de már több kedvezőtlen tapasztalatot is szerzett.­­ Itt vannak például a fel­sővisói fafeldolgozó egységtől kapott ablakkeretek, rövid idő alatt elf­ormátlanodnak, s az­tán esős, csapadékos időjárás esetén a víz nem kifelé folyik róluk, hanem be a helyiségek­, egy újabb, 8 cm vastag rét,»-' get, a monolitot. Ezáltal kikü­szöböltük az ácsmunkák mint­egy 40%-át, nincs szükség zsa­luzásra, cseb­ken a simító mun­kálatok mennyisége és a fém­fogyaszt­ás, növekszik a telje­e­sítmény, a munkaritmus. A 4. számú munkatelep Hosszú utcai székházában MARES SÁNDOR mesterrel a munka- és tervfegyelemről beszélgetünk. — Az 1981-ben átadott laká­sok minőségével már nem volt­­annyi probléma, mint azelőtt, s ez a nagyobb felelősséggel végzett munka eredménye. A munkafegyelemmel ellenben most is vannak bajok, mert az ingázók közül a munkaidő ll­­telte előtt sokan elmennek. Véleményem­ szerint míg a mesterek, a munkálatvezetők nem lépnek fel megfelelő, szi­gorral a­­fegyelm­etetlenekkel szemben, addig e téren hiába is várunk javulást. Hogy mennyiben függ a munkafegyelem tiszteletben tartása a vezetőtől, azt SU­­HART Lajos brigádvezető szavai is alátámasztják. — Harmincöt ember dolgo­­zik irányításom alatt, de fegyelemsértésekkel nemigen kell foglalkoznom. Pillanatnyi­lag is csak egy ember hiány­zik a brigádból, de ez is iga­zoltan. Én nagyon szigorú var­gyok, nem hunyok szemet a hiányosságok felett. Ismernek, aki hozzám jön, az már eleve számol azzal, hogy itt lógni nem lehet. Egész nap úton va­gyok, több tömbháznál is dol­goznak a brigád tagjai. Igyek­szem biztosítani a szükséges anyagokat, mert ha van mivel és miből dolgozni, ak­kor a munkaüzem nem okoz gondot. Az eredményes tevékenység nyitja a zavartalan anyagellá­tásban és a megfelelő munka­szervezésben rejlik. Gondok, nehézségek az építőtelepeken mindig lesznek, a tevékenység természetéből adódóan is. A fontos az, hogy mit tesznek azok áthidalására. A dolgozók közgyűlése által elf©e­­gadott részletes intézkedési program is erre hivatott. Ho­gyan, mennyiben válnak valóra a benne foglalt célkitűzések, azt a jövő dönti el. Az egykor országos élvonalba tartozó tröszt munkaközössége számolt a tevékenység javításának reális lehetőségeivel, amelyről nemcsak az idézett vélemények szólnak, hanem az idei tervfeladatok túlteljesítésére tett vál­lalások, valamint az első évharmadban megmutatkozott ered­mények is. Minden más következtetés helyett idézzünk azok­ból. Vállalták, hogy 170 lakosztály átadási határidejét 15—30 nappal előbbre hozzák, a pótalkatrészek felújítási tervét súlyokkal növelik és hozzájárulnak 122 tonna cement, 35 tonna fém, százezer kVó villamosenergia, 50 köbméter faanyag és 6 tonna bitumen megtakarításához. Eredményeik, tapasztalataik ismertetésére még visszatér­tünk, be, beáztatva a falak­at. A nagyváradi építőanyagipari vállalattól kapott BCA-töm­­bökkel meg az a baj, hogy , nincsenek a megfelelő méretre vágva.. Valamilyen műszaki hiba miatt , azt mondják, a vágást biztosító drótok elsza­kadnak, s mire észreveszik elég tekintélyes mennyiségű termék lekerül a szalagról — ezt a közfalak elválasztására szol­gáló anyagot nagy tömbökben kapjuk, amelyeknek a feldara­bolására itt, nálunk nincs le­hetőség. Marad a pazarlás, a tömbök egy részét ugyanis összetörjük és a tetők szigete­lésére használjuk. Ez azonban nem gazdaságos megoldás... LAZAR NICOLAE mér­nök, az alapozási munkák vezetője, aki nemrég a szer­kezeti szerelésekért felelt, egy új eljárásra hívja fel a figyelmemet. — Az Él—132-es tömbháznál alkalmazunk első ízben egy új megoldást, amelynek a lényege az, hogy egy-egy szint feleme­lésekor a mennyezet kiképzé­séhez szükséges betonlapokat nem a házgyártól hoztuk, ha­nem helyben öntöttük ki, s erre az 5 cm-es lapra húztunk Rácz Albert Az építők segítőtársa: a toronydaru (Deák János felvétele) A 3. oldalon: A területi önigazgatás és önellátás útján ÖSZTÖNZŐ KERETEK, NAGYOBB LEHETŐSÉGEK — Céltudatosabb munká­val csökkenteni lehet a le­maradást — A szénával nincs baj, de... — Ahol a vezetők kötik az első­ szerződéseket

Next