Előre, 1982. május (36. évfolyam, 10709-10733. szám)

1982-05-30 / 10733. szám

A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉS EGYSÉG FRONTJA ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK NAPILAPJA 10 733. szám 1982. május 30., vasárnap 6 oldal­ára 50 iráni XXXVI. évfolyam Redactia ELŐRE, 79776 Bil­mre?­ 33. Piata Scinteia 1, sector 1. ELŐRE szerkesztősége, 79776 Bukarest 33. Scinteia tér 1, 1. kerület. Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18 03 03. Előfizetéseket elfogadnak az összes postahivatalok, a levélkézbesítők és a lapterjesztők. Lapunkat külföldre a következő címen lehet megrendelni: ILEXIM — Departam­entul Export-Import Press P. O. Box 136—137 — Telex: 11326. București, str. 13 Decembrie nr. 3. A TAKARÉKOSSÁG - TÁRSADALMI ÜGY N­éha így is szoktunk koc­cintani: Váljék vérünkké! Egy pohárka jófajta bor­ról mondjuk ezt, jelezve, hogy egészségünkre, hasznunkra van. De olykor ugyanilyen értelem­ben orvosságról is megjegyezzük ezt. Az alábbiakban azonban mindettől távol eső, mégis köz­érzetünket, javunkat legalább ilyen jól szolgáló dologról szó­lunk. Nem is dologról, hanem beidegződésről, vagy olyan­ szo­kásról, amely közelebb hozza vágyaink beteljesülését, céljaink elérését, s végső soron életminő­ségünknek, civilizációnknak ösz­­szetevője — az kell hogy legyen —: a takarékosságról, a gazda­­szellemről. Erről hallva, olvasva nem egy embertársunk talán rögtön a há­ziperselyre, vagy éppen a CEC- könyvre gondol. És nem is orien­tálódik rossz irányban. Persze, ezek is jó eszközök — és még jobb szimbólumok. De ezúttal sokkal többről van szó. Minde­nekelőtt munkánk megbecsülésé­ről, s arról, hogy korunkban fontos az egyén, az ember jó beosztása, de legalább annyira lényeges a nagy család, a társa­dalom, vagy maga az emberiség háztartásának takarékos ügyke­zelése. Személyi probléma, tá­­gabb körben országos társadal­mi ügy ez, és még szélesebb vi­szonylatban az emberiség egye­temes kérdése! Tény, hogy a nyersanyag- és energiaválságtól, a világgazda­sági krízistől, az ökológiai e­­gyensúlybomlás fenyegetésétől, a fegyverkezési hajszától és a gyengén fejlettségtől terhes vilá­gunkban az utóbbi két évtized­ben immár felkiáltójeles a fi­gyelmeztetés: vigyázat, a föld nyersanyagtartalékai végesek, az erőforrások kimerülőben vannak, jó lesz ésszerűbben gazdálkod­ni! Gondoljunk arra, hogy a pa­zarlás nemcsak nyersanyag-éh­­séget idéz elő, hanem szennye­zésével, a természet gátlástalan pusztításával az ember megsebzi saját életmédiumát is! És az sem véletlen, hogy a Római Klub számára készült tucatnyi jelen­tés, világhírű tudósokat és rop­pant tudományos apparátust fog­lalkoztató globális megoldás-ja­vaslatok, a kor gazdasági-társa­dalmi bajaira gyógyírt kereső modellek mind-mind szóba hoz­zák a pazarlást éppúgy, mint a takarékosságot. Gábor Dénes Nobel-díjas fizikus vezetésével egy tudományos csoport külön tanulmányt készített erről. U­­gyanakkor mind gyakrabban és kitartóbban szól világszerte az önmaga sorsáért aggódó ember korunk legnagyobb pazarlásáról, s felteszi a kérdést: hogyan igazolható logikailag és erköl­csileg az 1945-től napjainkig fegyverkezésre elprédált csak­nem 7000 milliárd dollár kolosz­­szális összeg, amikor földünk népességének jórész­e emberhez méltatlanul, nyomorban tengő­dik? Hogyan igazolható ez, ami­kor évente mintegy 50 milliárd dollárral növekednek a fegyver­kezési kiadások — immár túllép­te a 600 milliárd dollárt — az élelmezési, egészségvédelmi és oktatási programokat e csillagá­szati összeg feléből is bőven le­hetne finanszírozni? Például a krónikus alultápláltságban szen­vedők élelmét évi 8 milliárd dol­láros ráfordítással fedezhetnék. A fejlődő országok mezőgazda­­sági termelésének meghárom­­szorozását célzó program elin­dításához, tehát az éhínség el­hárításához évi 3,5 milliárdos segítség is elegendő lenne... De érdemes idézni a mai egye­temes bajok túlélését sürgető és korunk mérhetetlen pazarlását felvető Aurelio Pecceinek, a Ró­mai Klub elnökének a Száz ol­dal a jövő érdekében című munkájából a következőket is: „Kiszámították, hogy a homo sa­piens megjelenése óta a földön 70 milliárd­ ember élt. Ha ez a kalkuláció kismértékben is va­lósnak bizonyul, arra lehet kö­vetkeztetni, hogy a jelenlegi 4,5 milliárdos népesség mintegy 6 százalékát jelenti a mindenkor élt emberiségnek. És ha azt is tekintetbe vesszük, hogy a mo­dern ember átlagban még egy­szer annyit él, mint őse és min­den esztendőben tízszer több természeti erőforrást használ fel mind elődei — különben a fel­tevés is helytálló —, meglepő kö­vetkeztetésre jutunk: bolygónk mai lakói egymaguk több ter­mészeti erőforrást élnek fel, mint­ elődeik 10 ezer éven át." Mindehhez — a probléma je­lentőségét és súlyosságát hang­súlyozandó — tegyük hozzá, hogy október 31 -ét minden esz­tendőben Takarékossági Világ­lappá nyilvánították. Szimbólum ez is, hiszen nem egy napon múlik a pazarlás megszüntetése, mégis jelzi, hogy korunk embere ráébredt: a ma élő nemzedékek életében aligha tér vissza az olcsó nyersanyag és energia, miközben az igények nemigen igazodnak ehhez. Csupán annak érzékeltetésére említettük meg a fentieket, hogy mind a pazarlás, mind pedig el­lenpólusa, a takarékosság ma világprobléma. És a világgazda­sági körforgásba való részvé­telt kiterjesztő és elmélyítő ko­runkban így saját házunk táján is probléma ez. Mindenki na­ponta tapasztalhatja: országos és egyéni szempontból nagyon fontos ügy a takarékosság. Per­sze, a szocialista társadalomnak rendelkezésére állnak olyan esz­közök, amelyekkel eredményesen tud fellépni e probléma megol­dása érdekében. Mindenekelőtt a tudományos szervezéssel, ter­vezéssel és gazdaságirányítás­sal. Pártunk megfontoltan élt és él ezekkel az eszközökkel. Már a 60-as esztendők közepétől — a­­mikor az 1966—1970-es ötéves tervet a szocialista építés, az új társadalom műszaki-anyagi a­­lapja megszilárdításának szen­telte — egyik fő célkitűzése az ország tartalékainak, nyers­anyag- és energiaforrásainak minél ésszerűbb hasznosítása volt. 1968-ban az új közigazga­tási-területi átszervezésnek is ez volt az egyik kiindulópontja: a termelőerők kiegyensúlyozott te­rületi telepítése és fejlesztése érdekében átfogóan felhasznál­ni a helyi erőforrásokat. A sokol­dalúan fejlett szocialista társa­dalom építésére történt áttérés­sel — évekkel a világgazdaság­ban oly nagy bonyodalmat oko­zott 1973-as kőolajár-robbanás előtt — pártunk még inkább szorgalmazta a rendelkezésünk­re álló erőforrások körültekintő, hatékony igénybevételét. Majd a pártprogram kidolgozása és a XI. kongresszuson történt elfoga­dása ilyen szempontból is konkrét tervet adott a kezünkbe a következő évekre és évtizedek­re. Olyan iránytűt, amely a ha­tékonyság és a minőség, az ész­szerűség és a korszerűség felé fordította tekintetünket. A XII. kongresszus pedig célként jelölte meg — abban az időszakban, amikor más államokat egyre jobban szorongatott a világgaz­dasági válság, és már csak a negatív következmények csök­kentésére, vagy a már elért e­­redmények nagy nehézségek árán történő megtartására össz­pontosítottak — haladásunk konkrét céljaként jelölte meg a közepesen fejlett szocialista ál­lam színvonalának az elérését évtizedünk derekáig, valamint az energetikai függetlenség kiví­vását évtizedünk végéig. Mint is­meretes, a kongresszus külön programot fogadott el az ener­getikai kutatásról és fejlesztés­ről az 1981—1990-es időszakra és kijelölte a 2000-ig terjedő irányelveket. A tudományos ku­tatás elé pedig újabb nyers­anyag- és energiatartalékok fel­tárását, ésszerű és hatékony fel­­használását és újrafelhasználá­sát tűzte. Ezek a dokumentumok is — melyek azóta mindennapos munkaeszközzé váltak ilyen irá­nyú tevékenységünkben —, akár­csak a legutóbbi központi bizott­sági plénumon elfogadott, e­­zeket kibontó ötéves energiater­melési és az évtized végéig ter­jedő energetikaialap-fejlesztési program szervesen beilleszkedett és beilleszkedik pártunknak az energiatartalékok gazdaságos felhasználását, úgyszintén a vi­lággazdasági helyzet által felve­tett nagy problémák konkrét ha­zai megoldását célzó politiká­jába. Tudjuk, érezzük, a világgazda­ság széljárásai elől mi sem bújhatunk el. Ám, megfontolt gazdaságpolitikával, energeti­kai függetlenségünk kivívását szolgáló politikánk következetes megvalósításával kivédhetjük an­nak megrázkódtatásait. A cél­jaink felé vezető fő út pedig — az energia- és nyersanyagbázi- Mihálka Zoltán (Folytatása a 2. oldalon) HARGITA MEGYÉBEN SZAKSZERŰ, HATÉKONY NÖVÉNYVÉDELEM A MEZON Hargita megyében ütemesen bontakozott ki a növényápo­lás. A permetezésekkel megbí­zott szakosított munkaalaku­latok tevékenységének haté­konyságát a gyomtalan táb­lák, a kártevők támadásának megelőzése jelzi.­­ E napokban még a bur­gonyatáblák vegyszeres keze­lésére összpontosítjuk a figyel­met — tájékoztatott Kelemen György mérnök, a megyei nö­vényvédelmi laboratórium ve­zetője. — A töltöget­éssel ösz­­szekapcsolt permetezéssel gyakorlatilag a kézi kapálást helyettesítjük, s a krumpli­­tábláknak a későbbiekben csu­pán gépi talajporirányításra lesz szükségük. — E tény viszont a növény­védő gépesítők felelősségét fo­kozza ... — A minőségi munkavég­zés feltételei adottak. Gépépí­tőink felkészültsége, a műsza­ki, anyagi ellátottság szintje alapján azt mondhatjuk, a lé­tező nehézségek ellenére, megvannak a feltételek, hogy jó minőségű munkát végez­zenek, megelőzzék a gyomoso­­dást, leküzdjék a kártevők esetleges támadását . A cukorrépa- és részben a lentáblákon — különösen, ahol korábban vezettek — szintén időszerűvé vált a kár­tevők elleni szervezett és ha­tékony védekezés.­­ Valóban, a május eleji száraz, meleg időjárás ked­vezett egyes kártevők elszapo­rodásának. A répánál és a lennél a bolhatámadás leküz­dése követelt erőfeszítéseket. Figyeljük a gabonatáblákat is, hogy az esetleges lisztharmat kártételét megelőzhessük. — Visszatérve a burgonya­termesztésre, a növényvédők teendője a burgonyabogár el­szaporodásának meggátolása és a burgonyavész leküzdése. — Igen, ez lesz az elkövet­kező hetek legfontosabb fel­adata. A krumpli jelenlegi ve­getációs állapota alapján vi­szont erre csak két-három hét múlva lesz szükség, addig gondosan felkészülünk erre a munkára. A beszélgetést követően te­­repúton győződhettünk meg arról, hogy a már kialakult hagyományok, tapasztalatok alapján minőségi növény­­, ápolással alapozzák meg az idei bőséges hozamokat az al­­csíki gazdaságokban. Csík­­szentimrén, Csíkszentkirályon éppúgy, mint Tusnádon vagy Kozmáson szakavatottan vé­gezték el­ a burgonyasorok új­­ratöltögetését és permetezé­sét, s kiteljesedőben van a cu­korrépa kapálása is. E tekin­tetben örvendetes, hogy az előző esztendőkhöz hasonlítva nagyobb mértékben veszi ki részét a tagság a munkából. De éppen a terepút tapasz­talata világított rá arra is, hogy itt-ott, igaz, kisebb terü­leteken és az üzemközpontok környékén még mindig talál­ható kihasználatlan terület. E parcellácskák mielőbbi műve­lésbe fogása is nélkülözhetet­len. A csíkszentmártoniak tö­rekvései és eredményei e vo­natkozásban példamutatóak lehetnek az övezet gazdaságai számára! Flóra Gábor ION DODU BALAN KÖZÖNSÉG ÉS HAZAFIAS KÖLTÉSZET A hazafias költészet az egyé­nek, a közösségek, a nemzetek szellemiségének tartós szükség­­szerűsége. Egységes, nagy csalá­dunk, a szocialista Románia kul­túrája — azé az országé, mely valamennyi román, magyar, né­met, szerb és más nemzetiségű fiának igazságos és jóságos any­ja — az utóbbi két évtized so­rán páratlan stílus­változatossá­got, tartalmi gazdagodást jegy­zett, s a művészet valamennyi ágában kiemelkedő személyisé­geket juttatott érvényre. A Ro­mán Kommunista Párt teremtette kedvező és mélységesen alkotó légkörben, a teljes alkotási sza­badság körülményei közt nincs az emberinek olyan vonatkozá­sa, ami idegen maradt volna a szocialista-humanista művészet­től, ezért ostromolhatja sikerrel a világirodalom legkiemelke­dőbb alkotásai képviselte csúcso­kat. Tekintve, hogy a hazafias költészet mily rendkívüli nevelő szerepet játszik az új ember tu­datának alakításában, ápolva a lelkében a haladó múlt iránti tiszteletet, a forradalmi, pártos szellemet, az emberiség egésze által teremtett anyagi és szellemi értékek megbecsülését, a népek közötti szeretetet és barátságot, e műfajban számos nagyszerű eredmény született román, ma­gyar, német, szerb, ukrán, jiddis nyelven egyaránt. A haza és a nép szeretete, amelyhez tarto­zunk, a Román Kommunista Párt, egész nemzetünk vezető ereje és annak főtitkára, Nicolae Ceaușescu elvtárs iránti ragaszkodás legillusztrisabb köl­tőink, prózaíróink, drámaszerző­ink és kritikusaink ihletője lett; nagyszerű alkotások egész sora rá az élő bizonyíték. A nagykö­zönség igényli, kedveli és becsü­li a hazafias költészetet. A Bu­karesti Kultúra Tavasza, az Író­szövetség és a Rádiótelevízió számos sikerült irodalmi találko­zóján a hazafias költészet válto­zatos, széleskörű, eleven és von­zó megnyilvánulására kerülhetett sor. A kor embere — a munkás, az értelmiségi, a paraszt —, aki lé­nyének legmélyén új ember, rendkívül érzékenyen és értően fogadja be a hazafias költésze­tet, s csalhatatlan kritikai érzék­kel különbözteti meg a valódi ér­téket­ a semmitmondó rimfara­­gástól. Számomra kellemes él­mény volt e tekintetben mind a Giuletti színház Majestic-termé­­ben, mind a Ci­migiuval szom­szédos Petőfi Sándor Művelődési Házban rendezett versműsorok közönségének értő reagálása. A hazafias — és nem az ál­hazafias vagy a nacionalista — művészet időszerűsége immanens értékeiben és közönségsikerében jut kifejezésre. Ezért dicséretes ez, a közönség, oly nagyszerűek azok az emberek, akik nem csak a munkában, hanem a hazát, a román nyelvet, illetve kinek-kinek az anyanyelvét, a pártot, a nagy elődöket, a szocializmus építői­nek munkás­ hősiességét meg­­éneklő költészetben is testvérek­nek érzik magukat. Íme, miért valljuk tiszta szívből, hogy a ha­­zafiság valóságos, eleven embe­ri érzelem, s különösképpen a ma emberéé, aki hazájának sza­bad ura. Számára a haza és a hazafiság fogalmai számottevő­en kitágultak, eddig ismeretlen árnyalatokkal és léttartalommal telítődtek. A hazafiság ugyanis állandó fejlődésre kész történel­mi kategória, különösképpen a szocialista társadalom keretei kö­zött, amikor a haza valóságosan is az egész népé, amikor min­denki testvéri módra felelős má­sokért, az egész nép sorsáért, a­­mikor a nép létrehozta anyagi és szellemi értékek mindannyiunk tulajdonát jelentik, amikor gya­rapításuk és védelmezésük az or­szág minden fiának hazafias kö­telessége. E valóságelemek, ma­gatartások, gondolatok és érzel­mek művészi ihletettségű versek­ben való kifejeződése maga az igazi hazafias költészet, amit a közönség örömmel és lelkesen fo­gad. A bukaresti kultúra hete, a falvakon, üzemekben, gyárak­ban, iskolákban, egyetemeken, intézményekben megrendezett nagyszámú irodalmi találkozó ki­vétel nélkül ezt igazolják. AZ EGÉSZ ORSZÁG EGYÖNTETŰ ELISMERÉSSEL NYUGTÁZZA NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS SZÍRIAI HIVATALOS BARÁTI LÁTOGATÁSÁNAK GYÜMÖLCSÖZŐ EREDMÉNYEIT Táviratok NICOLAE CEAUSESCU elvtárshoz (3. oldal) MAI MELLÉKLETÜNK TARTALMÁBÓL: # Román Győző: (Nappalok) # Barabás István: Hív a mező # Szász János: Ana Blan-Kék út —­a tengerig (I.) # Marosi Barna: Tenyérnyi birtok # Ro­­diana Herder-díja­s Kereső Attila: Versek (Forrás: Tüzek) # Szávai dár Pál: „Ne nézd nagyítóval az órát...” (A szorgalom etikája. Valló­ Géza: Kezdetleges örökkévalóság # Csire Gabriella: Önarckép (Mo­mások) # Sike Lajos: A késün ülve # Czegő Zoltán: Esők áldása hy Sándor) # Cseke Gábor: Sötétkamra. (4. _ 5. Old.) NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS FOGADTA­ a Német DK honvédelmi miniszterét Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt fő­titkára, Románia Szocialista Köztársaság elnöke, fegyveres erőink főparancsnoka, pénteken fogadta Heinz Hoffmann had­seregtábornokot, a Németorszá­gi Szocialista Egységpárt KB Politbürójának tagját, a Német DK honvédelmi miniszterét, aki katonai küldöttséggel együtt hi­vatalos látogatást tett orszá­gunkban. Ott voltak a következő elv­­társak: Ion Coman, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizott­ságának tagja, a KB titkára, Constantin Olteanu altábornagy, az RKP KB Politikai Végrehaj­tó Bizottságának póttagja, hon­védelmi miniszter, Vasile Milea vezérezredes, a honvédelmi mi­niszter első helyettese, nagyve­zérkari főnök, Victor Stancules­­cu altábornagy, honvédelmi mi­niszterhelyettes, Ilie Ceausescu vezérőrnagy, a Hadsereg Politi­kai Főtanácsának titkárhelyet­tese. . ... Jelen volt továbbá Werner Fleissner vezérezredes, a hon­védelmi miniszter technikai és felszerelési kérdésekkel foglal­kozó helyettese, Wolfgang Rein­hold vezérezredes, a honvédel­mi miniszter helyettese, a kato­nai légiflotta és légvédelem parancsnoka, Horst Brünner altábornagy, a nemzeti néphad­sereg politikai főigazgatóságá­nak helyettes vezetője, Gustav Hesse altengernagy, a népi ten­gerészet vezérkari főnöke. Úgyszintén jelen volt Siegfried Bock, a Német DK bukaresti nagykövete. A Német DK honvédelmi mi­nisztere tolmácsolta Nicolae Ceaușescu elvtársnak Erich Ho­­necker elvtárs, az NSZEP KB fő­titkára, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke legszívélyesebb üdvözle­tét, nevében jó egészséget, bol­dogságot és sikert kívánt neki pártunk és államunk élén. A vendég egyben kifejezte hálás köszönetét Nicolae Ceausescu elvtársnak, hogy fogadta, hogy alkalma nyílt ellátogatni Romá­niába, ismerkedni a román nép sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésében elért ki­emelkedő eredményeivel. Nicolae Ceausescu elvtárs kö­szönetet mondott az üdvözle­tért, s egyben meleg üdvözletét küldte Erich Honecker elvtárs­nak­, jó egészséget és sikert kí­vánt neki munkásságához, az NDK népének pedig újabb e­­redményeket a haza sokoldalú fejlesztésében. A találkozó során Nicolae Ceausescu elnök átnyújtotta Heinz Hoffman hadseregtábor­noknak, a Német DK honvédel­mi miniszterének az elnöki rendelettel adományozott Tudor Vladimirescu Érdemrend I. fo­kozatát az országaink, pártjaink és népeink közötti jó viszony jelképeként. A Német DK honvédelmi mi­nisztere melegen megköszönte Nicolae Ceausescu elvtársnak a magas kitüntetést, hangsúlyoz­ta, hogy ebben a Németországi Szocialista Egységpárt, a Német Demokratikus Köztársaság és országának népe különleges nagyrabecsülését látja. A megbeszélés folyamán tag­lalták pártjaink, országaink, népeink és a két hadsereg ba­ráti jó viszonyát, amely a leg­­ma­sabb szintű találkozók és megbeszélések alkalmával tör­tént megállapodásoknak megfe­lelően fejlődik. Úgyszintén kiemelték, hogy Románia és a Német DK közös elhatározása mind aktívabban együttműködni nemzetközi té­ren Európa és az egész világ népes problémáinak megoldásá­ért, azért, hogy európai és vi­lágviszonylatban tényleges ka­tonai készültségcsökkentési és leszerelési intézkedések, első­sorban nukleáris leszerelési in­tézkedések történjenek, előmoz­dítsák a megértés és a béke e­­gyetemes ügyét. A találkozó a meleg barátság légkörében zajlott le. Amman város polgármesterét Nicolae Ceausescu elvtárs, Románia Szocialista Köztársaság elnöke pénteken fogadta Isam Al-Ajlowit, Amman város pol­gármesterét, aki küldöttség é­­lén látogatást tesz országunk­ban. Jelen volt Gheorghe Panu elvtárs, a főváros főpolgármes­tere. Ott volt dr. Nasir Batayneh, Jordánia Hasemita Királyság bukaresti nagykövete. Amman polgármestere hálás köszönetet mondott Nicolae Ceausescu elnöknek, hogy fo­gadta s rámutatott,­ annak a kellemes feladatnak kell eleget­ tennie, hogy tolmácsolja neki őfelsége Hussein ibn Talal ki­rály szívélyes­­üdvözletét, leg­jobb kívánságait, nevében bol­dogságot és jólétet kívánjon a román népnek. Nicolae Ceausescu elvtárs kö­­­szönő­ szavakat mondott, leg­jobb kívánságait küldte, jó­­ egészséget és boldogságot kí­vánt a hasemita uralkodónak, Hussein Ibn Talal királynak, békét és jólétet a baráti jordá­­niai népnek. A­ találkozó során taglalták Románia és Jordánia baráti jó viszonyát, együttműködését, ki­emelték a magas szintű ro­mán—jordániai találkozók és megbeszélések szerepét ennek fejlődésében. Ilyen összefüggés­ben hangsúlyozták, igen­ fontos fejleszteni a román—jordániai kapcsolatokat politikai, gazdasá­gi, kulturális, műszaki-tudomá­nyos téren és más területeken, ezen belül pedig a két főváros baráti kapcsolatait mindkét nép javára, a béke, a biztonság, a nemzetek közötti együttműködés és megértés ügye javára. Taglaltak továbbá időszerű nemzetközi kérdéseket, különö­sen­­ a közép-keleti fejleménye­ket, hangsúlyozták, további e­­rőfeszítéseket kell tenni a tér­ségben fennálló konfliktus glo­bális, igazságos és tartós rende­zéséért azon az alapon,­ hogy Izrael vonuljon ki az 1967-ben megszállt összes arab területek­ről, ■ állítsák helyre a palesztin nép törvényes jogait, beleértve önrendelkezési jogát, és egy sa­ját független állam, megalakítá­sának jogát is, teremtsék meg a tartós békét az övezetben. A találkozó meleg, baráti lég­körben zajlott le. Doktor Elena Ceausescu mérnök akadémikus elvtársnő elnökletével Plenáris ülést tartott a Tudomány- és Technológiaügyi Országos Tanács Doktor Elena Ceausescu mér­nök akadémikus elvtársnő, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja, a kormány első miniszterének első helyet­tese, a Tudomány- és Techno­lógiaügyi Országos Tanács elnö­ke elnökletével május 28-án, pénteken plenáris ülést tartott a bukaresti Központi Kémiai Intézetben a Tudomány- és Technológiaügyi Országos Ta­nács. A plénumon részt vett a Tu­domány- és Technológiaügyi Országos Tanács tagjai, köz­ponti kutatóintézetek vezetői, kutató- és tervezőegységek szak­emberei, egyetemi tanerők és más meghívottak. A plenáris ülés az RKP KB 1. év március 31-i plénumának, az RKP KB-nál lezajlott legutóbbi munkatanácskozásnak a határo­zatai­ Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt fő­titkára, Románia Szocialista Köztársaság elnöke útmutatásai fényében elemezte, hogyan va­lósult meg az 1981. évi tudomá­nyos kutatási, technológiai és műszaki fejlesztési terv, az idei esztendőre szóló terv, hogyan készítik elő, illetve valósítják meg az 1983. évi tervet, a jelen­legi ötéves tervre szóló progra­mokat. A plénumon Ioan Ursu elv­társ, a Tudomány- és Technoló­giaügyi Országos Tanács első alelnöke előterjesztette a Tudo­mány- és Technológiaügyi Or­szágos Tanács Végrehajtó Büró­­jának jelentését. A jelentés összegezte az 1981. évi tevékenységet, kiemelte, hogy a múlt év folyamán több mint 2500 gép-, felszerelés-, ké­szülék- és berendezéstípust, kö­rülbelül 900 alapanyagot és fo­gyasztási cikket vettek gyártás­ba, és több mint 750 technoló­giát alkalmaztak a termelésben. Megkülönböztetett figyelmet fordítottak a munkatermelé­kenység növelésére,­­ennek ér­dekében a gépesítés és automa­tizálás újabb rendszereit vezet­ték be, illetve szélesebb körben alkalmazták a meglevőket. En­nek folytán az új és újraterve­zett termékek — az 1981. évi so­rozatgyártásban első ízben — részaránya a feldolgozó köztár­sasági ipar árutermelése össz­­volumenének 18 százalékát tette ki, szemben a tervezett 12 szá­zalékkal. A jelentés úgyszintén rámuta­tott, hogy a matematika, a fizi­ka, a kémia, a biológia, vala­mint a gazdaság- és társadalom­­politikai tudományok terén foly­tatott alapkutatások fokozott mértékben járultak hozzá a technológia és műszaki fejlesz­tés feladatainak megvalósításá­hoz, a nemzetgazdaság fejleszté­séhez. A jelentés egyben taglalta a tudományos kutatás és tech­nológiafejlesztés, különösképpen a műszaki fejlesztés különböző területeinek hiányosságait. Mint a továbbiakban rámuta­tott, az 1982. évi műszaki-fej­lesztési terv teljesítése érdeké­ben egyebek között előirányoz­ták különprogramok végrehaj­tását, különösen azokat, ame­lyek azonnali kihatással lesznek az energia- és tüzelőanyag, a nyersanyag- és alapanyagmér­legre, a külfizetési mérlegre, a behozatal volumenének csökken­tésére a gyártásbavételi progra­mok, a nyersanyaghasznosítási fok emelésének programja való­ra váltása útján, előirányozták (Folytatása a 2. oldalon)

Next