Előre, 1982. május (36. évfolyam, 10709-10733. szám)

1982-05-23 / 10727. szám

2. Május 23., vasárnap I. évnegyed V. hónap Az évből eltelt: 143 nap Hátra van még: 223 nap Napkelte: 5.41 Napnyugta: 20.44 Holdkelte: 6.06 Holdnyugta: 21.05 ZÁPOR, ZIVATAR Doina Damian, a Központi Meteorológiai Intézet szolgála­tos munkatársa jelenti: or­szágszerte továbbra is szép marad az idő. Kisebb felhőát­vonulásokra számíthatunk, fu­tózáporra, zivatarra, elsősor­ban a délutáni órákban. Mér­sékelt, a záporok idején meg­erősödő szél. Az éjszakai hő­mérséklet 9 és 19, a nappali hőmérséklet 20 és 30 fok kö­zött váltakozik. teve­i MMA VASÁRNAP, I. műsor: 8.00 Konzultáció; 8.40 Ember és egészség; 9.00 A haza védel­mében; 9.30 A zene örömei; 10.00 Faluműsor; 11.45 Gyer­mekvilág; 13.00 Telex; 13.05 Vasárnapi album; 18.40 Gyer­mekműsor; 19.00 Híradó; 19.30 Barangolás hazánkban; 19.50 Megéneklünk, Románia; 20.30 Francia—olasz játékfilm: Egy nő szerelme; 22.00 Híradó • Sport: 22.20 Közkedvelt meló­diák. HÉTFŐ, I. műsor: 15.00 Ma­gyar nyelvű adás • Heti ese­ményösszefoglaló • Napiren­den — Illés József jegyzete • Nagyhasznú kisállatok — Xantus Gábor riportja • Szo­cializmus és kultúra — kerek­­asztal-beszélgetés Kolozsvár- Na­pocán. Szerkesztő: Csép Sándor és Tolcsvai László. Kép: Mircea Bogdan. Vágó: Majtényi Éva • Pódium — Si­­monffy Katalin zenés műsora • Munkába fogott víz — Gal­­bács Pál riportja a zetelaki duzzasztógátról. Kép: Adel­man Alfréd. Vágó: Rostás Emilia • Nem csak 18 éven... aluliaknak. Interjú doktor Veress Albert pszichiáterrel. Szerkesztő: Józsa Erika • Gyermekműsor. A tartalom­ból: • Rajzfilm • Barangolás a munka világában. Látogató­ban a pitesti-i gépkocsigyár­tóknál. Szerkeszti: Molnár Vil­mos • Közkívánatra — válo­gatás az elmúlt évek szóra­koztató műsoraiból. Szerkesz­tő: Boros Zoltán; 17.45 Szíriai útiképek; 20.00 Híradó; 20.30 Műszaki-tudományos körkép; 20.55 Hazafias versek; 21.05 Nemzetközi kilátó; 21.30 Foly­tatásos film; Utak — 2. rész; 22.20 Híradó; 22.35 A zeneiro­dalom gyöngyszemeiből. II. műsor: 15.00 Ifjúsági irodalmi körök munkájából; 15.30 Fia­tal előadóművészek: 16.00 Hét elején; 20.00 Híradó; 20.30 A román dalszínház mesterei; 21.35 Örökség a jövőnek; 22.20 Híradó; VASÁRNAPI KRÓNIKA ROVATUNK TARTALMÁBÓL: # Üzenet egy idős néninek # A laskanyújtót azért megvettem... # Szeretnék egyszer, avagy: bódé, gúnyos meg nem értés közepette Olvasóink kérdéseiket, észrevételeiket, tudósításaikat 13 és 15 óra között a 18 0302 telefonszámon (Bukarest hívószáma 00) Jut­tathatják el rovatunkhoz, vagy levélben, a következő címre: Kedacfia Előre 79776 Bucuresti, Prafo Scinteii nr. 1, sector 1. Sorok két nap barnított, öreg kézről I ó ló ez a Bandi, nem is jogos csoda. I ó ló ez a Bandi, nem is tudnám, mihez kezdenék nélküle ezekkel a rossz lábakkal itt, csendes is, kezes is, csak ret­tenetesen félős, van egy kis sző­lőm itt a domboldalon, azt kö­töztem fel éppen, amikor jött a nagyidő, Bandi lent volt a domb alatt, a szekér mellett, már jócs­kán dörgött, villámlott amire én lebotorkáltam, nézek szét, Bandi sehol. Mit tehettem volna hát, hazagyalogoltam szépen, lassan, jól megóztam, Bandi persze már rég itthon volt, ott állt az istálló előtt és nézte, ahogy én csu­romvizesen és alaposan kifárad­va megérkeztem, nézett rám nagy ártatlanul, úgy bizony... A néni, aki ezeket meséli, bi­zony meglehetősen idős, túl van már a hetvenen, kicsi, törékeny öregasszony, bottal jár, mert va­lami betegség miatt többször is megműtötték a lábait, végtele­nül kedves néni, ő adott szállást egyik riportúram alkalmából, és este, miután vége lett a napi munkának, csendesen mesélge­­tett a konyhában. Érdekes dolgo­kat mesélt, régi meg újabb tör­­téneteket, amik vele estek meg, vagy másokkal, időnként elko­molyodott, és ilyeneket mon­dott: — Minden jól lenne, csak ne lennék egyedül ebben az egész házban, mindig egyedül, hiába van a kutya, azért csak fél az ember, de hát nem is a félelem, hanem az egyedüllét elviselhe­tetlen, a férjem húsz éve meg­halt, milyen furcsa, hogy a fér­fiak hamarabb halnak meg, mint az öregasszonyok; a fiam pedig messze dolgozik, tanult, ugye, és nem tud errefelé az ő vég­zettségének megfelelő helyre jönni, így aztán egyedül vagyok egész nap... Később a munkáról beszélt — azt mondják a jó gazdát a há­záról, udvaráról ismeri meg, hát ez a ház, az udvar, a kert való­ságos csoda, két motorot, ma­jorságot, lovat tört, rendez ez az idős néni, a kert gyönyörűen megdolgozva, és mindezt ő vég­zi egyedül; elnéztem, bizony, csodálattal néztem el, ahogy gyenge lábakkal botra támasz­kodva ment végig a kerten, aztán a botot maga mellé téve, féltérdre ereszkedve gondosan gyomlálta az ágyasokat, ahol dúsan, gazdagon zöldellt a ve­­temény. — Hát bizony, szereti azt a föld, aki megbecsüli a földet, mi pedig valahogy mindig ilyen dol­gosak voltunk, nem tudtunk megpihenni egy pillanatra sem, ilyen volt a férjem is, ilyen a fiam is, hiába diplomás ember, ha hazajön, most is megfogja a kaszát és tudja, mi a legérdeke­sebb? Az, hogy itt a faluból való többi kaszás azt mondja: ha jön a tudós is, akkor mi nem me­gyünk ki kaszálni, nem bizony, mert nem lehet tartani vele az iramot ! Késő van már, várom, hogy el­fáradjon a néni, hiszen jól hal­lottam, hogy már öt órakor tal­pon volt — honnan lehet benne ennyi energia, ennyi erő, akarat és honnan lehet ennyi vidámság benne? —, mesél, mesél, telik lásson az idő, most már szüne­tek ékelődnek a mondatok közé, a néni maga elé, az asztalra fekteti két összefogott kezét ko­­romszerűek, inasak, barnák, bütykös ujjúak ezek a kezek, né­zem a kezeit, ő is a kezeit nézi elgondolkozva, aztán azt mond­ta: — Pedig milyen szép kezeim voltak! És rámpillantott kicsit szé­gyenkezve. Kedves Néni, most ezzel a kis írással üzenem: szebb kezeket én még sohasem láttam. Györffi Kálmán Hl A gyümölcstermesztésé­­■ ről is híres Szecselevá­­ros lakói az idén újabb 1100 csemetét ültettek el a háztáji kertekben, közöttük 500 diófa­­csemetét. A bukaresti botanikus kert kaktusz-ritkaságai Túl modern kiállítás a természetben /s vonatablakból nézem a tavaszi, zsendülő, zöl­­dülő szépséges Maros menti tájat■ Nézem, nézem, és közben mindegyre magasba kell rán­tanom a tekintetem, hogy kike­rülje a töltés mellett fetrengő szemétkupacokat. Szemétdombok? Mintha egy roppant méretű object-art ki­állítás lenne. Lyukas vedrek, kannák, olajospalack­ok, nájlon rongyok és valódi rongyok, pa­pír, pléh, üveg, cserép, bontási törmelék, el nem égetett kerti gaz, gépkocsi abroncsok, cson­tok... kezdve az Aranyos torko­latától fel egészen Vásárhe­lyig... és egyre szemérmetle­­nebbül. Mint örök vonatozó, gyerek­korom óta bosszant, miért be­csülik le a vasutat azzal, hogy városok, házak, telkek, gyá­rak, raktárak mindig a hátul­jukat, a becstelenebb és csin­talanabb felüket mutogatják a vonaton utazóknak? Eltűrné-e hatóság, járókelő, utas, maga a szemetelő, ha mindez a műút, a főút mentén volna kiállítva. Pedig a vonatból is naponta ezrek látják! Mezőgazdasági és ipari üze­mek, néha maga a vasút is csa­ládi házakkal vetélkedik, ki tud vadabb szürrealista lát­ványt létrehozni? Hogy mennyire hozzászoktunk már ehhez a modernséghez, jellem­ző, hogy egyszercsak én ma­gam is összerándulok, felka­pom a fejem: mit akar jelen­teni amott az olajos léckerítés miatt a felgereblyélt, tiszta, üde gyep? Mi ez az avatag klasszicizmus? Szeretnék egyszer e vonal­­szakaszon a hatóság és a vasút képviselőivel, no meg maguk­kal a kiállítókkal végigutazni... érdekes díjkiosztási vitákra kerülhetne sor. A magam ré­széről az első díjat a kecei vasúti megálló mellett a befu­tó szerelvényeket ajtótlan ne­­kitárulkozással fogadó ,,egész­ségügyi“ bódénak adnám. Közismert, hogy egyszer egy francia művész egy olyasminek a kiállításával vonta magára a figyelmet. Pedig az az ülőke milyen színtelen, fakó, jelen­téktelen volt ehhez képest! En­nek is világvárosi kiállítóhe­lyiségekben volna a helye, nem egy vidéki szárnyvonal megál­lójában. — bár ötven méterre a nemzetközi műúttól —, a gú­nyos megnem értés közepette! Szőcs István MEGHÍVÓ Május 24-én, hétfőn este 3 órakor a fővárosi Petőfi Sándor Művelődési Házban szonáta-est. Meghívott Ruha István hegedűművész, zon­gorán kíséri Kreutzer Erika, közreműködik a Contemp modern balett-csoport: Adi­­na Cézár, Liliana Tudor, Mihaela Fehér, koreográ­fus: Sergiu Anghel. Házi­gazda: George Sbârcea. Követendő vállalkozás Utánfutós gépkocsi port költ le tömbházunk előtt, a főváros egyik forgal­­mas útkereszteződésénél, a járdán. Az utánfutó amolyan szervizkocsinak látszott, s mert a kerületi lakásgazdál­kodási vállalat cégjelét ol­vashattam le róla, arra gon­doltam, megejtik végre a rendkívül időszerűvé vált víz­vezeték-javítást, miegymást. Erre vol­t az is, hogy akkura­­taton rögzítették az utánfutót, a gépkocsi pedig ment a maga dolgára. Délutánra aztán fény de­rült mindenre­ Az utánfutó valójában egy mozgó bolt volt (minekutána az oldalredőnyt leeresztet­ték) s egy kékköpenyes fia­talember árulta benne a por­tékát. De miféle portékát? —­­mert ez a lényeg. Nos, a ház­tartásban nélkülözhetetlen vágódeszkák-lapítók széles választékától kezdve a sodró­­fáig, kicsi széktől kicsi asz­talig, szerszámdoboztól virág­tartókig, függönytartótól mo­­zsártötőig minden volt ebben a boltban, ami kiselejtezett deszkából csak előkészíthető. S hogy ezt egy lakásgazdál­kodási vállalat kínálja fel a lakosságnak és nem egy kis­ipari szövetkezet? Miért ne? És ráadásul ma itt van, hol­nap ott, befoghatja az egész kerületet, s közben piackuta­tást is végezhet, eleven kap­csolatot tartván fel a lakos­sággal — így is. Mindenképpen ötletes, ere­deti kezdeményezésnek tar­tom ezt a vállalkozást, köve­tendőnek. Igen, a lakossági igényeknek elébe kell menni — így is. Noha lelkesedésem vala­micskét alábbhagyott, amikor családi megbízatásként mind­járt táskanyújtó megvásárlá­sára hívták fel nyomatékosan a figyelmem. Ami biztos az biztos ala­pon. Mert hátha az utánfutó holnap tovább áll? Miklós László ­ A termelési, felvásárlás­i és áruforgalmazási szö­vetkezetek Máramaros megyei szövetsége keltetőállomásairól a tavasz első felében ötven­ezer napos­csibét adtak el a megye lakosainak, hogy a ház­táji baromfitenyésztést támo­gassák. A továbbiakban még három sorozatban keltetnek naposcsibéket, amelyeket u­­gyancsak máramarosi helysé­gekben értékesítenek. LOTTO A május 21-i sorsolás nyerőszámai: I. húzás: 53 42 47 51­­ 44 87 38 2 II. húzás: 58 21 27 49 14 70 39 67 25 AZ OLVASÓ FÓRUMA A növényápoláson a sor Ha valaki sorra járná Szent­­jobbon a házakat, a termelő­szövetkezeti tagok közül sen­kit sem találna napközben otthon. Mindenki a mezőn, a szőlőhegyen tartózkodik. A kedvező időjárás minden percének kihasználása hozzá­járult ahhoz, hogy 254 hektár tengeri elvetését befejezte a gazdaság. A határban a trak­torok zúgását a dolgozó föld­művesek vidám beszélgetésé­nek zaja váltja fel. Munka közben megtárgyalják a más­napi teendőket, mindenki tud­ja, mikor mit kell tennie. A termelőszövetkezet vezetősége idejében jól megszervezi a munkát. Most a legsürgetőbb a 60 hektáron kikelt cukor­répa és a 25 hektár mák ka­pálása, de nem halogatható a szőlőkapálás sem. Szorgoskod­nak, serénykednek az embe­rek, mert nem szeretik, ha el­maradnak a munkákkal. Min­dent idejében — mondogat­ják többen. S hogy ennek megfelelően cselekednek, bi­zonyítja az is, hogy 320 hek­tár búza és 190 hektár árpa gyomirtását is befejezték már. Ha az idő is kedvező ma­rad, lesz mit begyűjteni, lesz minek örülni, mert a falu em­berének legnagyobb öröme, ha a föld gazdagon fizet ke­mény, megfeszített munká­jáért. Szabó Irén Szentjobb, Bihar megye Válaszolunk olvasóinknak Jogi tanácsadó Ingatlan kisajátításával kapcsolatos kerítések BOGA SÁNDOrINÉ Csíkszereda A kisajátítással vagy a tör­vényben előírt más esetekben fizetség ellenében állami tulaj­donba vett építmények, földte­rületek és ültetvények felbecslé­sével kapcsolatos kérdéseket a 467/1979. számú államtanácsi törvényerejű rendelet szabályoz­za. Természetesen azokról a ki­­sajátítá­sokról van szó, amelye­ket csak elnöki rendelet alap­ján lehet foganatosítani, és a­­melyek általában a helységren­­dezésekkel, közelebbről az új építkezésekkel kapcsolatosak. Az említett jogszabály — kü­lönböző jogi és gazdasági-pénz­ügyi kérdés mellett — tisztázza azt a kérdést is, hogy kire há­rul a kártérítés összegének kifi­zetése az állami intézmények vagy gazdasági egységek részé­ről. Ezeket az összegeket a ja­vakat birtokba vevő egységek fizetik ki a beruházási alapok­ból vagy a törvényben előírt más alapokból, az esetnek megfele­lően. Úgyszintén tisztázást nyert ez említett törvényerejű rendelet által a következő probléma is: melyik az az időpont, amikor az illető ingatlanok az állam tu­lajdonába mennek et? A tör­vényhozási megoldás igen vilá­­gos és minden kétséget kizár: a kisajátított ingatlanok a lebon­tásra való tényleges átvételük időpontjában kerülnek az ál­lam tulajdonába. Tehát ez az a momentum, amikor az állam kö­telezettségei megszületnek a volt tulajdonosok és bíztatók tekin­tetében. Amennyiben elnöki rendelet­tel elrendelték valamely ingat­lan kisajátítását és a volt tu­lajdonosnak biztosították a megfelelő új lakterületet, ez nem költözhet vissza házába még akkor sem, ha azt egyelő­re nem bontották le. A kisajátított építmények le­bontásából származó anyagok a lakás újraépítése végett vagy más háztartási célokra a volt tulajdonosnak átadhatók, a­­mennyiben ez igényli. Ebben az esetben a megillető kártérítés­ből leszámítják az illető anya­­gok értékét. Az anyagok értéke kiskereskedelmi áron számítandó ki, beszámítva ebbe a felbecs­lési bizottság által megállapí­tott kopásfokot. Dicsérő szavakkal Huszonöt évvel ezelőtt mo­solygós ami lány érkezett a Tehnofrig gépgyárba egész­ségügyi nővérként, amikor megtudta, hogy az orvosi ren­delő egy eldugott, sötét szobá­ban van, így gondolkodott: „ide küldtek, itt fogok dolgoz­ni, majd csak lesz szép rende­lőnk is...“ Sokszor látom, ahogy Golea­­nu Elena fehérköpenyesen be­járja a részlegeket, elbeszélget az emberekkel „A szemem láttára nőtt fel az üzem — mondogatja vidáman —, s ö­­römm­el tölt el, hogy ennyire kibővült itt az egészségügyi hálózat“. Igen, mert ma már a gépgyárnak három termes or­vosi rendelője van, ahol Go­­leanu Elena főasszisztens sok­szor még munkaidején túl is szívesen áll a betegek rendel­kezésére. Pedig sok teendője van, nem könnyű feladat a gyógyszerek beszerzése, szük­ség­ esetén a beteglátogatás. S a betegápoláson kívül gyakran felkeresi a kantonvendéglőt, a négy mikrokantínt és a bölcső­dét, a tisztaságot, az ételek mi­nőségét ellenőrzi. Szakmáját szerető ember a mi főasszisztensü­nk, örvend annak, hogy minden feltétel adott az emberek egészsége fö­lötti őrködéshez, s a legna­gyobb elégtételt az jelenti szá­mára, ha a betegek felgyó-1982. március 28-tól április 15-ig a margíttai kórház sebé­szeti osztályára voltam beutal­va. Az ország több kórhá­zában feküdtem már, de ilyen tisztaságot, rendet, ennyi ked­vességet még sehol nem ta­pasztaltam. Jóleső érzés volt számomra, hogy ottlétem alatt egy durva szó sem hangzott el a személyzet részéről. Erre az osztályra — a betegek nagy gyúlva köszöntik. „Ilyenkor — vallja — úgy érzem, hogy ele­get tettem hivatásomnak. “ Tisztelik is az üzemben Golea­­nu Elenát, elismeréssel be­szélnek róla. Munkáját dicséri dr­. Rozica Cotiila orvosnő is, s hogy az elismerésben mennyi­re igaza van mindenkinek, bi­zonyítja az is, hogy legutóbb, az Egészségügyi Világnap al­kalmából rendezett ünnepsé­gen a kolozsvár-napocai e­­gészségügyi dolgozók közül e­­gyedül ő kapta meg a legma­gasabb kitüntetést. Bodor András Kolozsvár-Napoca megelégedésére — mind szak­maszerető káderek kerültek. Külön köszönetemet és hálá­mat szeretném kifejezni Jaga­­mcs doktornak lelkiismeretes munkájáért, és kívánom, hogy ezentúl is minden beteg ilyen elismeréssel szóljon a margit­­tai kórházról. Piros Irén Érmihályf­alva ......sokszor még munkaidején túl is szívesen áll a betegek rendelkezésére." Fogatosok Asszonyvásáron vagyok, eb­ben a várostól aránylag távol­eső faluban, amely a Nagyvá­rad— Szatmár műút jobb olda­lán húzódik meg szerényen. Az mtsz tanyájára az utolsó fogat is megérkezik. Gazdája alacsony termetű, erős alkatú fiatalember, alig túl a har­mincon. Régi ismerősként kö­szöntöm, megvárom, míg ki­fogja a lovakat, s mint ahogy a jó gazdához illik, ő maga is rendezi el azokat. Válasza kérdésemre — ne­héz-e munkája? — egyszerű, őszinte, mint maga az ember: „Mit mondjak? Ezt is meg le­het szokni. Több mint tizenöt éve dolgozom fogatosként. So­sem csábított a városi élet, itt­hon, a szülőfalumban érzem jól magam. Megtaláltam a számításomat, máshol nem is igen tudnám már megszokni. Nem, nem vagyok családos, de most már sürget az idő, rá kell szánjam magam a nősü­lésre...“ Maga elé néz, érzem, legszívesebben más­ról beszélne... Közben a lovak előtt kiürült a jászol, itatni kell. Rájövök, hogy mire gondolt Erdei Károly fogatos. A párválasztás nehézségeire, s nem akarta kimondani, hogy egy kicsit magányos embernek érzi magát. Elnézve ezt az e­­gészséges fiatalembert, tökéle­tesen megértem: valami hi­ányzik az életéből. Azaz va­lakik, a hasonló korú fiatalok, a társak, akikkel néha el le­hetne beszélgetni, szórakozni... Amikor e falu életéről Heim Józseffel, a Kereki községi néptanács alenökével beszél­gettem, szóba került, hogy az utóbbi időben a fiatalok nagy része elvándorolt a faluból, vá­roson dolgozik. Páran ingáz­nak ugyan, de gyakorlatilag szinte nem is tartoznak a fa­luhoz. Hajnalban mennek, ké­ső este érkeznek haza. Ilyen körülmények között, hogy is beszélhetnénk bármilyen tevé­kenységről... Ami viszont jó jel: úgy hallottam, többen szándékoznak visszajönni a termelőszövetkezetbe. Csak hát félnek a falu szájától. Azért akadt egy-két bátor, aki meg­törte a jeget. Nagy Józsefről, egy másik fogatairól, az a hír járja a faluban, hogy amit a fejébe vesz, azt véghez is viszi. Erdei Károly iskolatársa volt — azóta is jóbarátok. A közös vonásokat próbálom felfedez­ni e két fiatalemberben. Egyet hamarosan megállapítok: e­­gyikük sem riad vissza a ke­mény, kitartó munkától. Pedig Nagy Józsefnek bőven kijutott a nehézségekből, de mindig állta a sarat. Apja korai halála után az ő vállára nehezedett a család minden gondja-baja. Közben új házat is kellett é­­píteni... Ő maga így emléke­zett vissza arra az időre: „Éle­tem legnehezebb évei voltak, de szerencsére ezeken is túl­jutottam. Sosem fordult meg a fejemben, hogy esetleg máshol próbáljak megélhetést keres­ni. Azóta egyenesbe jöttek a dolgok. Megnősültem, van egy hároméves fiam. Jelenleg az érmihályfalvi Arovit konzerv­gyár asszonyvásári farmján dolgozom. Nagyon szeretem a lovakat, hát ezért lettem itt is kocsis.“ Fogatosok, köznapibb nyel­ven kocsisok... örvendetes, hogy vannak még, akik ezt a foglalkozást szeretettel, tiszte­lettel emlegetik, mint a biztos kenyérkeresés egyik lehetősé­gét. Erdei Károly és Hegyi Jó­zsef is ezek közé tartozik. Barta Sándor Székelyhíd Közbenjártunk • Tóth János, Székelyszállás­­ról az elmúlt évi szerződések után járó takarmányról érdeklő­dött, megkaphatják-e? A Ma­ros húsipari vállalattól megtud­tuk (a választ jegyzi Varlam Ioan mérnök-igazgató és Ausch Ale­­xyndm Irodafőnök), hogy az 1980—1981-es évek gyengébb termése miatt az állatszerződé­­sek után járó kukorica-kiutalás nem fedezte a szükségletet, s emiatt a vállalat megyei szinten 1000 tonna kukoricáva­ adós maradt. A 395/1981-es rendelet értelmében azoknak, akik növen­dék szarvasmarhára és sertésre kötöttek szerződést 1982-ben kukoricát juttatnak, továbbá azok, akik legkevesebb 110 ki­lós sertést vagy 300 kilogram­mon felüli növendék szarvasmar­hát adnak át, ugyancsak kuko­ricát kapnak mind a szerződés­­kötéskor, mind az átadáskor. Ez utóbbiak számára a vállalat ele­gendő mennyiségű kukoricával rendelkezik, s azonnal át is adja. Az állami alapokból épülő személyi tulajdonú lakások új árainak hatálybalépési időpontja BARABÁS SÁNDOR Segesvár, Maros megye A lakossággal 1981. január 1. előtt megkötött azon szerződé­sek esetében, amelyekben a szerződés megkötésekor az 1980. december 31-ig terjedő lakását­­adási határidőt állapították meg, hatályban maradnak a megkötött szerződésekben elő­írt árak. Úgyszintén, az állami lakásalapból a lakosságnak 1981. június 30-ig eladott laká­sok esetében szintén hatályban maradnak az eladási szerződé­sekben előírt árak. A 10/1980. számú törvény elő­írásainak alapján, amelyek sze­rint 1981. január 1-i időponttal összgazdasági viszonylatban gazdasági elvek alapján aktua­lizálták és egybehangolt költ­sége­lőírányzati árakat vezettek be, a 216/1981. számú törvény­erejű rendelet szerint újra kell számítani a lakossággal leszer­ződött azon lakások árát, a­­melyeknek átadási határidejét a szerződéskötéskor 1981. janu­ár 1. utáni időpontra állapították meg. Az újraszámításból eredő árkülönbözetekre — rendelkezik ez utóbbi jogszabály — kiegé­szítő hitelek nyújthatók a lakás­építés fejlesztéséről s az állami alaphoz tartozó lakásoknak a lakosság részére való eladásá­ról szóló 4/1973. számú törvény­nek megfelelően. Abban az esetben, ha a szer­ződést kötő személyek lemon­danak az olyan lakásokra meg­kötött szerződésekről, amelyek­nek árát az ismertetett 216/1981. számú törvényerejű rendelet elő­írásai szerint újraszámítják, ké­résükre visszakapják az előleg­ként befizetett összegeket, a törlesztett részleteket s a le­vont kamatokat. A befizetett előleget s a törlesztett részlete­ket képviselő összegekre kiszá­mítják és folyósítják a szerző­dést kötő személynek a törvény által előírt kamatokat ­ Röviden BECSEK ETELKA Kovátzna Amennyiben az egység, amely­től nyugdíjba ment, nem állí­totta össze és nem továbbította a törvény által megszabott ha­táridőben a nyugdíjazási iratcso­­maját és ezért több hónapon ke­resztül sem javadalmazásban, sem nyugdíjban nem részesült, kártérítés követelésével a bíró­sághoz fordulhat. Szepessy Tibor ELŐRE A POLITIKAI KÖNYVKIADÓ GONDOZÁSÁBAN MEGJELENT, Romána elnökének filozófiai eszméiből NICOLAE CEAUȘESCU A sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésének dialektikája című kötet MAROS MEGYÉBEN I­S AZ UTOLSÓ TÁBLÁKON ÜLTETK A PALÁNTÁKAT, MEGKEZDTÉK A KAPÁLÁST Maros megyében e napok­ban is erőfeszítéseket követel a palántaültetés. Az önellátási igények alapján termőhelyileg újjászervezett, némileg profil­ban is módosított farmokon u­­gyan megbirkóztak a vetés és a palántaültetés nehezével, ám a paradicsom és a paprika ter­mesztésére szánt táblák egy részében még nem került föld­be az ültetőanyag. — Az időjárás okozta lema­radásokat lépésről lépésre pó­toljuk — tájékoztatott Bálint Albert, a megyei kertészeti tröszt főmérnöke. A vidéken különben a szabadföldi para­dicsom, illetve paprika kiülte­téséhez hagyományosan május elején kezdenek hozzá. Igaz, a tavaly megpróbálkoztak ko­raibb ültetéssel is — részben sikerrel —, ám az idei hűvös tavasz óvatosságra intett. Az elmúlt héten megyénkben is meggyorsult a palántaültetés, s így e napokban maradéktala­nul­ teljesítjük az előirányza­tunkat. — Az ültetéssel párhuzamo­san történt a paszulyvetés is... — Valóban, figyelmet fordí­tottunk a szezonmunka kifo­gástalan minőségben való el­végzésére. Eddig megyénkben nem termesztettünk paszulyt szemtermés céljából, az idén kijelölt 509 hektár tulajdon­képpen az önellátás megvaló­sítását szolgálja- A lakoson­ként alapul vett 5 kilogram­mos fogyasztás mintegy 50 százalékát fedezheti az idei termés, s egyben bebizonyoso­dik, hogy övezetünkben is a­­dottak a feltételek e kultúra kiterjesztésére. Ezért nagy kö­rültekintéssel jelöltük ki a paszulytermesztésre szánt 508 hektárt, a szakembereinkkel tisztáztuk a technológiai elvá­rásokat, megbeszéltük a teen­dőket, és úgy ítéltük meg, hogy a vetés jó feltételek között tör­tént . Vonatkozik ez a zöldpa­­szulytermesztés megalapozá­sára is? — A zöldpaszulytermesztés tekintetében már számottevőek a hagyományok. A 800 hektá­ros előirányzat hangsúlyozot­tan a konzervgyári igények kielégítését szolgálja, ezért a vetést is szakaszosan végez­tük el, úgy hogy a feldolgozó ipar folyamatosan, ütemesen kapja a nyersanyagot, minősé­gi veszteség nélkül használ­hassák fel. Ugyanez mondható el a cukorborsóról is, ahol mintegy kétheti időeltolódással oldották meg az 1930 hektár bevetését.­­ Ahol időben, késés nél­kül vethettek, máris napirend­re került a növényápolás, a kapálás.­­ Farmjaink többségében jó ütemben halad a növényá­polás, a vegyszeres gyomirtás­tól kezdve a kapálásig. Eddig például többszáz hektár hagy­mát kézzel és géppel megka­­páltunk, s gyomtalanok a gyö­kérzöldség-termesztésre szánt táblák is. E munkálattal pár­huzamosan beindult az öntö­zés. A palántaültetésre szánt területeken kívül a száraz má­­juselő vízutánpótlást igényelt a korai, káposzta, a magról ve­tett hagymaparcellákon és nyilván a szolárokban is.­­ A védett zöldségtermesz­tés térhódítása következtében a megyében e napokban már a szüreti teendők időbeni elvég­zése is szorgos kezeket igényel . Az önellátástól fakadó feladatok, a tavalyi szép si­kerek, de az esetenkénti ku­darcok alapján is körültekin­tő figyelemmel készítettük elő a hajtásos zöldségtermesztést. A Marosvásárhelyt övező zöld­ségtermesztő farmokat példá­ul a konzervgyártól az ellátá­sért felelős szakvállalat vet­te át, így Ákosfalván az üveg­ház mellett 4,5 hektár fűtött szolár segít a primőrszükséglet megtermelésében. Ludason szintén módosítottunk a farm profilján, 3,5 hektár szolár ter­mése járul hozzá a tavaszi ellátáshoz. Ugyancsak itt és Ákosfalván a létező üvegházi kapacitások jó értékesítése ré­vén megoldottuk a szabadföl­di termesztés palántaszükség­­letét, s így az elkövetkező he­tek, hónapok már folyamatos ellátást ígérnek. — Az eddigiekben nem esett szó a burgonyáról, holott köz­ismerten a krumpliszükséglet biztosítása is kapcsolódik az ellátáshoz. — A megye adottságai le­hetőséget biztosítanak az önel­látás megoldására, sőt az idei hozamtervek alapján, ha sze­rényebb mértékben, de a köz­pontosított alap gyarapításá­hoz is hozzájárulhatunk. E célból 3300 hektárt ültettünk be, úgy véljük jó minőségben, pedig ültetőanyagban sajnos nem bővelkedtünk, az utolsó hektárok beültetéséhez na­gyon nagy erőfeszítésre volt szükség, hogy a gumókat elő­teremtsük. Az a tény pedig, hogy a táblák egy részén haj­tatott burgonyát ültettünk el, módot nyújt a viszonylag ko­raibb betakarításra, arra, hogy e tekintetben is végre önellá­tóak legyünk. Flóra Gábor TELEX • A Herkulesfürdőn zajló ro­mán-lengyel barátságos női sakk tornán a második forduló után versenyzőink 7-5 arány­ban vezetnek. A második fordu­lóban valamennyi sakkozónk fe­hérrel játszott, Dana Nuțu-Te­­rescesco, Elisabeta Polihroniade és Gertrude Baumstark győzel­met aratott Krystina Radzi­­kowska, Ewa Nagrocka és Anna Jurcinska ellen, a Pogorevics— Brustman, Eugenia Ghinda — Sykora, Jicman — Szmacinszka játszmája pedig döntetlenre vég­ződtek • A Szovjetunióbeli Dnyepropetrovszk városában zajló szovjet súlyemelő-bajnok­ság során Alekszandr Ajvazjan a 75 kilósok súlycsoportjában szakításban új világcsúcsot állí­tott fel 162 kilóval. A régi re­kord 161 kiló volt. • A kerék­páros Békeverseny 10. szakaszát, amely az Odera Frankfurt— Neubrandenburg közötti 198 ki­lométeres távon zajlott le, az NDK-beli Olaf Ludwig nyerte, aki ezzel harmadik győzelmét aratta. A győztessel egyidőben — 4:39.57 — értek célba verseny­zőink is: Cornel Nicolae, Ionel Gancea, Traian Sirbu, Mircea Romascanu és Constantin Pa­­raschiv. Egyéni összetettben a szovjet Zagretgyinov vezet hon­fitársa Szun, az NDK-beli Bart és Loetzsch, a szovjet Miscsen­­ko előtt. Paraschiv a 12. helyen áll. Romascanu a 18., Sirbu a 30. Csapatversenyben továbbra is az NDK vezet. Románia a ha­todik . A nyugat-berlini női tenisztornán a következő ered­mények születtek: Mandlikova— Vermaak 6:4, 3:6, 7:5, Hans­ka—Rollinson 6:3, 6:2; Jausovec — Mould 6:3, 6:2; Leand—San­­din 7:5, 6:1; Gadusek—Khode 6:2, 6:1. KÖZÉLET Elnöki rendelettel Dumitru Aninohi elvtársat nagyköveti minőségben kinevezték Románia Szocialista Köztársaság állandó Todor Sztojcsev, Bulgária Népköztársaság bukaresti nagy­követe koktélt ártott a bolgár ok­tatás és kultúra, a szláv írás­mód közelgő napja alkalmából. Ott voltak a Külügyminiszte­Szudán Demokratikus Köztár­saság nemzeti ünnepe alkalmá­ból a Külföldi Kultúrkapcsola­­tok Román Intézete kulturális ünnepséget fedezett a főváros­ban. Constantin Oprica újságíró szudáni úti élményeiről számolt be, megbízottjává az Egyesült Nem­zetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete mellé Corneliu Manescu elvtárs he­lyett.­rium, a Szocialista Művelődési és Nevelési Tanács, a Nevelés­és Oktatásügyi Minisztérium, más központi intézmények kép­viselői, valamint a diplomáciai testület több tagja. Jelen voltak a KKRI, az Ázsiai és Afrikai Népek Román Bará­ti Ligája, a Külügyminisztérium képviselői, művészeti és kultu­rális dolgozók, népes közönség. Ott volt hsam 13 Din Hassan, Szudán bukaresti nagykövete és a nagykövetség több tagja.

Next