Előre, 1983. február (37. évfolyam, 10942-10965. szám)

1983-02-01 / 10942. szám

4. Február 1., kedd I. évnegyed II. hónap Az évből eltelt: 32 nap Hátra van még: 333 nap Napkelte: 7.35 Napnyugta: 17.24 Holdkelte: — Holdnyugta: — LEHŰLÉS Ticu Constantin, a Meteoro­lógiai és Hidrológiai Intézet szolgálatos munkatársa je­lenti: Lehűlés az ország min­den részében, változó felhő­zet, inkább felhős égbolt csa­padékkal, eső, havaseső, il­letve hó formájában főként az ország keleti felében. A szél sebessége a hegyekben eléri a 120 kilométert, a töb­bi országrészben a 60 kilomé­tert óránként. Legmagasabb hőmérséklet 0—10 fok között, legalacsonyabb mínusz 3 és plusz 5 fok között. TÉVÉ KEDD, I. műsor; 11.00 Te­lex; 11.05 Az ötéves terv szak­mái; 11.30 Folytatásos film; 12.20 ADAS amortizációs hú­zás; 12.30 Folklórkincseink­ből; 16.00 Telex; 16.05 Az is­kola életéből; 16.30 Ifjúsági klub; 17.00 Honpolgári fó­rum; 17.20 Mezőgazdasági dolgozók szakmai kabinetje; 17.50 Ezeregy este; 20.00 Hír­adó; 20.15 Politikai-ideológiai fórum; 20.35 Operettműsor; 20.45 Tévé­színház; 22.00 Hír­adó, n. műsor; 20.00 Híradó; 20.15 A tévé képzőművészeti szalonja; 21.00 Opera és ba­lett kisszótár; 22.00 Híradó. LOTTÓ Az 1983. január 30-i sorsolás nyerőszámai I. húzás: 5 12 42 74 I. húzás: 73 75 64 39 III. húzás: 59 15 29 61 össznyereményalap: 931 449 lej, amiből 64 559 lej áthozat az I. kategóriához. APRÓHIRDETÉS * Szívünk sírig tartó fájdal­mával emlékeztetjük mind­azokat, akik ismerték és sze­rették a kisbaconi GÁL GÉZÁNÉT (szül. Benedek G. Vilma), hogy február 1-én van halálá­nak első évfordulója. Dolgos életére, szilárd jel­lemére el nem múló szeretet­tel emlékeznek FÉRJE, GYERMEKEI, UNOKÁI ÉS ROKONAI SPORT Labdarúgó híradó JOBBLÁBBAL KEZDTEK Sikeresen mutatkoztak be labdarúgóink, nemzeti tizen­együnk és olimpiai válogatot­tunk az új idényben. Mircea Lucescu gárdája tartalékosan, a Craiovai UI játékosai nélkül u­­tazott Isztambulba, ahol a 16. Törökország — Románia mérkő­zésen 1:1 arányú döntetlent harcolt ki. A csapat kalandos utazás után (a buszvezető elté­vedt a világvárosban), fél órá­val a mérkőzés kezdete előtt érkezett az Ali Sami Yen sta­dionba, ahol mintegy 25 ezer szurkoló buzdította a házigaz­dákat. A találkozó, amely nem emelkedett különösebb színvo­nalra, csapatunk fölényében kezdődött, mindenekelőtt azért, mert a csapat gépezete zök­kenőmentesen működött, a já­tékosok tiszteletben tartották kiosztott szerepüket. A gólra nem is kellett sokat várni, már a 9. percben megszületett: Bö­­löni átlépte a 25 méterre letett labdát, Gábor pedig mesterien emelte a kapuba... A gólt kö­vetően a házigazdák erőteljes rohamokba kezdtek, átvették a játék irányítását, s a 33. perc­ben Selcsuk révén büntetőből egyenlítettek. Fordulás után mindkét együttes előtt alkalom nyílt a győztes gól megszerzé­sére, de Huszein és Hasszán, illetve Augustin, majd Gabor elsiették a lövést, így maradt minden a régiben. Mircea Lu­cescu a találkozó végén elége­detten nyilatkozott, véleménye szerint az együttes úgy játszott, ahogy idegenben tanácsos. De azt is elismerte, hogy 1:0 után erőltetni kellett volna a máso­dik gólt, amely valószínű győ­zelmet is jelentett volna. Olimpiai válogatottunk — a­­mely, mint ismeretes, több játé­kost kölcsönöz a „nagyoknak“, így szintén tartalékosan kezdte meg felkészülését — a bulgáriai Petricsben nagyszabású tornán vesz részt, ahol ellenfelei a helybeli A-osztályú (6. helye­zett) Belasica, a C-osztályú Strumicai Belasica, valamint a B-osztályú Szófiai Akadémik lesz. Csapatunk ez utóbbi tár­saságában mutatkozott be, még­hozzá kielégítően: a mérkőzés végén 1:1-et mutatott az ered­ményjelző, de hozzá kell ten­nünk azt is, hogy a bolgárokat több ízben csak a kapufa men­tette meg a góltól. A két gól szerzője Vasziliev (72. p.) és Stredhe (87. p.) volt, Radu II. a 74. nemben ellőtt­em­ büntetőt! BARÁTSÁGOS MÉRKŐZÉSEK Dinamo — Sportul studentesc 4:0 (1:0), Temesvári Poli — Békéscsaba 2:2 (1:1), Brassói FCM — Steaua 3:2 (2:1), Ploiesti-­ Petrolul — Bukaresti Rapid 1:1 (0:0), Kolozsvár- Napocai II — Nagyváradi FC Bihor 2:1 (1:0), Galaci CSU Dunarea — Bacaui SC 1:1 (1:0), Cimpinar Poiana — CS Tirgo­­viste 1:3 (0:2), Lugosi Vulturii — Békéscsaba 0—2 (0:0), Su­­ ceavai CSM — UEFA ’84-es vá­logatott 2:0 (1:0), Szebeni Soimii IPA — Cimpia Turzii-­ Industria firmei 1:1 (0:1), Dro­­beta Turnu Severin-i CSM — Resicai CSM 1:2 (0:1), Szecsele­­városi Precizia — Codleai Co­lorom 4:1 (2:1), Nagyváradi Infratirea — Nagyváradi Uni­­rea 1:2 (0:1), Vaslui-­ Viitorul Mecanica — Tordai Sticla 1:1 (0:1). AZ 1982. IV. NEGYEDÉVRE KIHÚZOTT TURISZTIKAI BETÉTKÖNYVEK LISTÁJA . A nyertesek kötelesek a sorsolás időpontjától számítva legfel­­jebb 30 napon belül jelentkezni a CEC-kirendeltségeknél, illetve -fiókoknál, hogy megkapják a kirándulási formaságok elintézéséhez szükséges igazolványt. A határidő elmulasztása vagy a kirándulásról való lemondás esetén a nyereményeket készpénzben fizetik ki. „ , A betétkönyv : Nyeremény-Sorszám száma Nyeremény érték 1. 435-201-41 Szovjetunió 7 500 2. 424-104-117 „ 7 500 3. 454-203-60 „ 7 500 4. 438-205-6 „ 7 500 5. 456-1-211 „ 7 500 6. 443-1-478 „ 7 500 7. 452-226­21 „ 7 500 8. 460-202-814 „­­ 7 500 9. 462-201-972 „ 7 500 10. 463-1-932 „ 7 500 11. 459-1-5022 „ 7 500 12. 460-1-2873 „ 7 500 13. 403-201-44 „ 7 200 14. 408-1-753 Német DK 7 200 15. 416-1-1293 „ 7 200 16. 419-1-291 „ 7 200 17. 445-1-144 „ 7 200 18. 445-2-310 „ 7 200 19. 439-1-248 „ 7 200 20. 461-205-1269 „ 7 200 21. 462-207-600 „ 7 200 22. 464-203-261 „ 7 200 23. 459-1-5705 „ 7 200 24. 435-254-16 „ 7 200 25. 401-1-138 Csehszlovák SZK 6 900 26. 432-206-24 „ 6 900 27. 422-502-19 „ 6 900 23. 419-526-10 6 900 29. 427-1-16 6 900 30. 436-1-787 6 900 31. 437-1-167 „ 6 900 32. 431-103-1359 , 6 900 33. 461-208-1823 , 6 900 34. 466-1-725 „ 6 900 35. 459-1-1027 6 900 36. 459-207-482 „ 6 900 ÖSSZESEN 36 NYEREMÉNY: 259 200 LEJ ÉRTÉKBEN A nyereményeket a CEC-ki­­rendeltségek és -fiókok fizetik ki. A nyertes CEC-betétköny­­vek tulajdonosai felhasználhat­ják a nyereményeket arra, hogy a 4/1973. számú törvény értel­mében munkahelyükön szemé­lyi tulajdonú lakás építésére kössenek szerződést. A nyertes CEC-betétkönyvek tulajdonosai a sorshúzástól szá­mítva legfeljebb 30 napon belül kötelesek jelentkezni a CEC- kirendeltségeknél, illetve -fió­koknál az építőanyagok beszer­zéséhez szükséges igazolvány átvétele céljából. 25 000 lej értékben AZ 1982. IV. NEGYEDÉVRE KIHOZOTT LAKÁSÉPÍTÉSI BETÉTKÖNYVEK LISTÁJA I“ ► a - c to e9 «a; va a as s £ 1 'I 'S £ S S ’ ig “ 2» o . z, w­a ----------------La______________ 1. 861-205-1674 15 000 2. 839-1­39 10 000 3. 836-202-219 10 000 4. 804-1-155 10 000 összesen 4 nyeremény, 45 000 lej értékben AZ 1982. IV. NEGYEDÉVRE KIHÚZOTT ÉPÍTŐ ANY­AG­­NYEREMÉNYES BETÉTKÖNYVEK LISTÁJA I a la 13 'S 2 -a 11 t & » S'" “­ » is 1. 927-601-67 10 000 2. 935-255-6 5 000 3. 919-610-120 5 000 4. 901-410-100 5 000 Összesen 4 nyeremény: az Állattenyésztési tevékenység fellendítése szempontjából KIVÉTELES JELENTŐSÉGŰ AKCIÓ (Folytatás az 1. oldalról)­bek között a takarmányalap megteremtése bonyolult prob­lémájának is, s figyelmezte­tett arra, hogy még mindig vannak olyan tartalékaink, a­­melyeket nem használtunk ki megfelelően (egyebek mellett 3—3,5 millió hektár erdős te­rület fűhozamát is lehetne, mi több, értékesíteni kell!). Az ál­latösszeírás adatai ebből a szempontból is az állattartók, -tenyésztők segítségére siet­nek, hiszen lehetővé teszik a takarmányszükséglet tudomá­nyos és reális felmérését, a takarmánytermesztés megter­vezését. Tovább menve, az a­­datok értékes eszközt képez­nek azok számára is, akik az állattenyésztés műszaki-anya­gi alapjainak megteremtésé­vel, a beruházási munkálatok irányításával foglalkoznak, hi­szen fel tudják mérni a szük­ségleteket, idejében meg tud­ják hozni a legmegfelelőbb és leggazdaságosabb intézkedé­seket. Oda terveznek és ott é­­pítenek, ahol arra a legna­gyobb szükség van, ahol a szálláshelyek száma elégtelen, ahol létszámnövekedés ta­pasztalható, vagy várható. Nem szabad megfeledkez­nünk az állatösszeírás állate­gészségügyi jelentőségéről sem, mert mindaddig, amíg nincs világos képünk az állat­­állományról, annak fajösszeté­teléről, addig az idevonatkozó intézkedések is esetlegesek, sem a szakemberek, sem a gyógyszerek területi elosztá­sa nem lehet az igények szint­jén. Végül, de nem utolsó sorban külön kell szólnunk az állat­összeírás jelentőségéről a te­rületi önigazgatási és önellá­tási programok életbe ülteté­se szempontjából. Közismer­tek azok az erőfeszítéseink, hogy ne legyen egyetlen olyan porta sem, ahol ne tartanának állatot a saját szükségletek fe­dezésére, illetve értékesítés céljából. Ideális az lenne, hogy minden mész-gazda, il­letve mindenki, aki gazdasági udvarral és épületekkel ren­delkezik, tartana legalább egy tehenet, tíz juhot, vagy két­­három kecskét, tíz tojótyúkot, 60 pecsenyecsirkét. Ideális, hangsúlyozzuk, mert még mindig sok istálló, pl. ketrec tátong üresen, még mindig sok falusi lakos városról szerzi be mindazokat az élelmicikkeket, amelyeket saját maga is elő­állíthatna. Az állatösszeírás nyomán ebből a szempontból is világos képet nyerhetünk, tudni fogjuk, hol és kik azok, akik hódolnak az ősi mester­ségnek, de azt is, hogy az ál­lattartó gazdákat milyen mér­tékben lehet és kell ösztönöz­ni, hogy hol van növekvőben, illetve hol rekedt meg a tar­tási kedv, esetleg a jelenség milyen okokra vezethető visz­­sza. Ugyanakkor a helyi és megyei néptanácsok felmér­hetik­ azt is, milyen tartalék­se több állatot — szarvas­­marhát, bivalyt, juhot, kecs­két, lovat, házinyulat, prémes állatot, baromfit, illetve méh­családot. Befejezésül el kell még mondanunk, hogy az akció je­lentőségéhez méltó előkészü­letek előzték meg a mai raj­tot. A helyi néptanácsok nép­szerűsítették az állatösszeí­rást, annak szabályait, felké­szítették és kiképezték az ösz­­szeírást végző, illetve ellenőr­zést végző személyeket, akik ismerik a törvényes rendelke­zéseket, és annak szava sze­rint járnak el. Még egyszer figyelmeztetnünk kell arra, hogy mind az összeírást vég­zőket, mind az állattartókat, törvény sújtja, ha a valóság­nak nem megfelelő adatokat jegyeznek fel, illetve szolgál­tatnak. Az állattartók köteles­sége az is, hogy lehetővé te­gyék a helyszíni ellenőrzést, hogy ne akadályozzák mun­kájukban az összeírókat, illet­ve az ellenőröket. Hazafias kö­telessége mindenkinek előse­gíteni ezt az országos jelentő­ségű akciót, ily módon is hoz­zájárulni állattenyésztési fej­lesztési programjaink életbe­ültetéséhez, az állattenyésztési termelés növeléséhez, amely a maga során kihat a lakosság jó és folyamatos ellátására, az önellátási programok ma­radéktalan megvalósítására. • Valós kép születik az állatál­­­ományról • Nélkülözhetetlen eszköz a terve­zésben, az önellátási programok összeállításában • Kiindulópont a takarmányalap megteremtésében, a beruházások kivitelezésében • Hazafias kötelesség az összeírók munkáját segíteni! • A kritikus időpont: február elseje, reggel 8.00 óra­­kal rendelkeznek, mire szá­míthatnak idén, jövőre az ön­ellátási program életbeülteté­se során. A fentiekben az állatössze­írásnak csak néhány fonto­sabb vetületét ismertettük, de a leírtak alapján is megálla­píthatjuk, hogy az ország gazdasági-társadalmi élete je­lentős mozzanatáról van szó, amely számos tevékenységi területre kihat, s amely lé­nyegében olyan ügy, amely­ben érdekelt minden állattar­tó, állami és szövetkezeti me­zőgazdasági egység, mész-gaz­­da, egyéni termelő. Az eddigi­ekből az is kitűnik, hogy az akciónak csak akkor lesz si­kere, ha az összeírást végző személyek rendelkezésére pontos — az 1983. február el­seje reggel 8.00 órai állapot­nak megfelelő — adatokat szolgáltatunk, ha a létezőnél nem jelentünk be se kevesebb. AZ ARANYCSILLAGOS NYUGDÍJAS (Folytatás az 1. oldalról) Nél dolgozni kell, hogy az ön­ellátási elvárásokkal lépést tarthassunk. Elég sok juhot tartok, s így tíznél több hízott kost adhattam tavaly a fel­vásárlóknak. És egy sertést is értékesítettem szerződéses ú­­ton. Meg sok zöldséget, pon­tosabban korai káposztát, melyből 53 mázsát termesz­tettem a háztáji kertben. Ku­koricát is vagy 12 mázsát gyűjtöttem be. Sok mindent kihozhat házkörüli gazdasá­gából az ember, ha minden talpalatnyi helyet becsülettel megművel. S ezt kell ten­nünk, meg az állattartást felkarolnunk, hogy az ellá­tást elősegítsük. Nekünk, néptanácsi képviselőknek és más tisztségviselőknek pedig példát kell mutatnunk. Ez a dolog és sok más egyéb to­vább tudatosult bennem Bu­karestben, a párt Országos Konferenciáján. Mert a maga helyén mindenkinek erőfeszí­téseket kell tennie a mező­­gazdasági termelés növelésé­ért. Jobb munkával többet kihozhatunk a földből, az is­tállókból és ólakból. S mi, nyugdíjasok sem kaphatunk felmentést az ilyen feladat, kötelezettség alól. Tenniakaró felelősségérzet csendül Szanda Antal szavai­ból. Hiába, ő ilyen ember. Olyannak született, hogy egy életen át küzdjön, cselekvő részese legyen mindennek, ami a haladás, a közjó ügyét előre viszi. Közben az mtsz­­re terelem a beszélgetést, kí­váncsi lévén arra, hogyan vélekedik most már úgymond kívülállóként, nyugdíjasként a gazdaság munkájáról, veze­téséről, mit kellene másként, jobban csinálni. — Higgye el — kapom a határozott választ —, jó ke­zekben van a termelőszövet­kezetünk. Talpraesett, köte­lességtudó elnök került a he­lyembe, s továbbra is szívvel­­lélekkel dolgozik a vezérkar, amit jó dolog tudni — villan fel Szanda Antal tekintetében a derű. Mintha csak az sugá­rozna ki belőle, hogy érdemes volt küzdeni, az élet sodró­erejében, hullámverésében maradni és ott tisztességgel helytállni. És ez a lelki elég­tétel aranyozza be nyugdíjas életét... . v / AZ OLVASÓ FÓRUMA LELTÁR - MENET KÖZBEN Hetenként, mintegy menet közben olyan küldeményekből tallózunk, olyan eseteket, prob­lémákat ismertetünk, melyek az elmúlt hét folyamán jutottak el szerkesztőségünkbe, illetve tisztázódtak (vagy bonyolódtak tovább), ám helyszűke és egyéb okok miatt nem állt módunk­ban azon megelében nyilváno­san és érdemben értékesítenünk őket. (Mai tallózásunk 46 fel­használatlan levél alapján ké­szült.) Margó „Sajnos, nem úgy van, a­­hogy a gyár írta a 82-es de­cember 7-i Lek­tárban a gáz- skuparkokról, mert nem küld­tek a Brassó megyei falvak­ba, Szecselevárosban se kap­tak. Igaz, ahol írták, hogy árulják Brassóban, ott volt, de igen kicsi, a láng megy mellette föl, nem lehet hasz­nálni, s értesítsék a gyárat, küldjön egy centivel nagyob­bat egy párat, esetleg másfél centivel nagyobbat a két na­gyobb kupáikból. (Sandi Ist­ván, Szecseleváros) „Előszeretettel veszem kézi­be azokat a számokat, melyek a levelezési rovatot is tartal­mazzák, kiváltképp, ha nyílt levelet is közölnek. Nagyon tetszett a tavaly december 38-i Leltárban a sarmasági Katona Zoltánnak írt nyilvá­nos levél, mivel magam is hasonló helyzetben vagyok, s úgy éreztem, hozzám is szól­nak a szavak. Tehát, valóban helyes dolog közzétenni az ilyen ügyeket.” (Vitos Antal, Csíkszentmárton) „A lap január 8-i számá­ban Györffi Kálmán boncol­gatja a profi és amatőr kér­dését, ami számtalan purpar­­léra adott alkalmat főleg a céhen belüliek között. Most egy kívülálló mondana né­hány gyakorlati gondolatot, mert elvileg teljesen egyetér­tek Györffivel. Torró Vilmos kovásznál kirakatrendezőről van szó, aki tíz éve foglalko­zik kisigrafiskával (ex libris), de nevét máris jegyzik könyvbarátok s gyűjtők köré­ben. Számtalan kiállításon vett részt mind bel-, mind külföldön. A besorolások je­lenlegi állása szerint nem profi, hiszen nem művészeté­ből él meg. De mégis több, mint amatőr... Nyelvészeink ne feledjék, hogy bizonyos szavak idővel értelemváltozá­son mehetnek el!“­ (Puskás Viktor, Kovászna) „Olvastam a Leltárban meg­jelent írásokat az önellátás­ról, s egyetértek: mindent meg kell tenni annak érdeké­ben, hogy ne csak fogyasztóik, de termelők is legyünk. Em­beri gyarlóság, hogy minden­ki igyekszik a nehezebb dol­gok alól kibújni, s másra há­rítani azokat. Elmondanék egy egyedi esetet: tavaly ja­nuárjában a kecseti mtsz nagy­gyűlésén jóváhagyták, hogy a tagok megművelhetnek o­­lyan területeket, amiket nem lehet gépi erővel művelni, s öt év után följavítva vissza­kerül a közösnek. Megszavaz­ták, hogy nem lesz semmi se­gítség, s 3 évig azé a termés, aki megműveli. Voltak, kik nekifogtak. Ősz elején hírlett, hogy 5 %-ot odaadnak az öregek miatt. Nem is hallot­tam miatta tiltakozást. Késő ősszel már úgy mondták ve­zetőink, hogy minden évben a termés felét le kell adni. Nem tudom, mire véljem, mert mikor egyéni földműve­lés volt, csak olyan esetben adtak ki felibe területet, ha vagy megszántotta a gazda, vagy vetőmagot adott annak, aki megművelte a földet. És ki változtathatja meg egy közgyűlés hozta határozatot, ha pedig ez lehetséges, mire való összehívni a gyűlést? (Bakk S. Albert, Kecset) Közbenjártunk • KOPOGTATÁS UTÁN • Tavalyi, november 30-a Lel­tárunkban Lengyel Sándor munkatársunknak több he­lyen is megígérték, hogy ope­ratívan intézkednek a címük­re küldött panaszokban. Az alsósófa­lvi Bíró Zsuzsanna panaszát az udvarhelyi posta kivizsgálta, s a lakóktól be­gyűjtött nyilatkozatokkal iga­zolja, hogy a postaautó meg­hibásodása miatti késéseket leszámítva nem lehet panasz a kihordásra. A mindszenti Nagy F. Antal hónapokon át húzódó afférja a postással végül is beigazolódott; hiába szerelt nagy postaládát a ka­pura, Nagy Rozália kihordó rendszeresen elkerülte, s most fegyelmi eljárást indította­k ellene. • A TÖRTÉNET VÉGE • Az 1982. november 14-i leve­lezési összeállításban a tor­dai Nagy Katalin természnapi kalandját írja meg, amikor is egy zöldségeladó­­ hamisan mért a vásárlóiknak. A Tet­ten érték c. levél azzal zárul­t, hogy az üzlet felelősit rajta­csípték; később, a kolozsvár­­napocai milícia megírta ne­künk a történet végét is, mi­szerint Protopopescu Mihailt megbüntették, visszaminősí­tették és más munkára he­lyezték. • MI VAN A BÁNYÁ­BAN? • A tavalyi, december 5-én megjelent Heverő érté­kek c. levelében a torjai Ko­vács R. István a községi hul­ladékbegyűjtés furcsaságait pécézte ki. A torjai néptanács (a választ Lukács László el­nök, Tusa Mihály titkár jegy­zik) szerint „a cikkíró túloz és nem tárgyilagos. Az a bi­zonyos felhagyott homokbá­nya szeméttároló telep, aho­va azonban semmi esetre sem hordanak milliókat érő újrafelhasználható anyago­kat. A községiben még 4 ilyen kijelölt telep van, ahonnan a kevés, lakosság eldobálta anyagokat egés­zségtelen len­ne kiválogattatni a gyerme­kekkel.” • MOST MÁR HAZA­VI­SZIK • A gyergyószentmik­­lósi gázpalackok töltésének és elosztásának módja Leltárunk megalapításától kezdve ma­kacsul visszatérő téma, akár az őszi-tavaszi nátha. Leg­utoljára tavaly áprilisban kaptunk jelzést a tarthatatlan helyzetről, mi­re a városi nép­tanács lelkesen bizonygatta, hogy nincs mit tennie, elosz­tási gyakorlatán nem hajlan­dó változtatni. A Hargita me­gyei néptanács végrehajtó bi­zottsága az elmúlt hetekben közölte velünk (a választ jegyzi Pataki Imre első üléi­nak, Varró Domokos titkár) hogy 1982. október elsejétől új elosztási rendszer dívik Gyengyószentmiklóson, s na­ponta kétszer, kérésre, haza­szállítják a töltött palackot, de csak az ujjhoz a tömbház­­lakásokhoz, melyek nem ren­delkeznek kéménnyel. Erről, arról • Varró Domokos, Maros­­vásárhely, újévi kívánságait köszönettel nyugtáztuk, ízelí­tőül néhányat ideírunk („Nö­vekedjék a disznótartók szá­ma. — Csökkenjenek a válá­sok. — A halászoknak sok­sok halat, néha nagyokat is. — Minél többen szokjanak le a dohányzásról. — A keres­kedőknek kevesebb szabad időt... munkaidőben sttb.“) • Darabont József, Vajda­­szentivány, a hosszúra nyúlt téli szünidőre szol­gáltat néhány nagyon hasz­nos tanácsot szülőtársai­nak (nem árt ilyenkor is munkára, tanulásra fogni a gyermeket, hogy ne essen ki a ritmusból, s „nem rossz, ha mi is tanulunk mellettük, ha épp vakáció is van, egy ilyen szórakozás sokkal hatá­sosabb, mint más haszontalan időtöltés, pl. egy borozás.“) — Kár, hogy a szünidőnek azóta befellegzett, de talán jövőre meg lehet pró­bálni. • Gyenge Sámuel, Simeria: szóvá teszi, hogy levelének december 14-i leltárunkban való hozzávető­leges ismertetése helyett vá­laszoltunk volna jogi termé­szetű kérdésére.­­ Jogász munkatársunk most épült föl hosszas betegségéből, de nem kontászkodhattunk bele az ő munkájába. • Tulajos Adal­bert, Nagyszentmiklós­ nyug­díjaztatása után gyermekét elfelejtették nyilvántartás­ba venni, s több mint egy éven át nem kapta utána a segélyt; azt i kérdi, nem jogosult-e rá visszamenőleg? — A kérdés szakember válaszát igényli. • Orosz Otília, Érmihályfalva, egy barátnőjét szeretné felvi­lágosítani, miként végezhet­ne művészeti főiskolát. • Az elkövetkező hetekben jelennek majd meg a felvételi vizsgák­kal kapcsolatos brosúrák, bennük a részletes útbaigazí­tással. Sajnos, a fényképészet nem szerepel a művészeti szakágak között. • Koncz János, Alberti: hajnalban munkába igyekvő családapát ütöttek le az utcán ismeretlen huligánok; hármat közül­ük elfogtak, elismerték tettüket, de szeretnék tudni, mi lett velük.­­ A megyei hatóságok tájékoztatóját kérjük. • Jám­bor József, Csanád, az Előre naptár legújabb kiadását di­cséri, s kéri, adjuk át üdvöz­letünket a Falvak Dolgozó Népének is, mert „minden be­tűjét elolvasom.“ — Ezennel átadtuk. • Szász Gáspár Er­zsébet, Ditró: önellátási pa­nasszal fordult hozzánk ko­rábban, s most beszámol köz­belépésünk eredményéről. — örvendünk a közös sikernek, de annak még inkább örvend­­tünk volna, ha az illetékesek válaszát idézhetnénk; remél­jük, nem késik sokáig. • Dit­­rói névtelen: azon töpreng, hogyan taníthatják a gyere­keket azok a fiatalok, akik érettségi után többszöri pró­bálkozás után sem jutottak be az egyetemre.­­ Nehezebben, mint a szaktanárok, de még mindig jobban, mintha senki sem tanítana. • Borbáth Sán­dor, Kézdivásárhely: „Szeret­nék felvételizni állattenyész­tési főiskolára, de a Cresterea animalelor c. líceumi tan­könyvet (Editura Ceres, 1982) még nem sikerült beszerez­nem.“ — írjon levelezőlapot az alábbi címre: Centrul de Librarii, Judetul Harschita, Cartea prin posta, 4100 Mier­­curea Ciuc, Str. Dózsa György nr. 2. Felkérjük olvasóinkat, ez­után is forduljanak bátran lapunkhoz tudósítással, pozi­tív tapasztalattal, ügyes-ba­jos gondokkal, javaslattal, panasszal, kritikai és egyéb észrevételükkel. Erőnkhöz mérten igyekszünk minden esetben eljárni és leveleiket érdemben hasznosítani. Cseke Gábor ÚJ ÉVHARMAD - ÚJ FELADATOKKAL Á­ ltalában minden évhar­­madkezdés újabb fela­datokat ró valamennyi pedagógusközösségre. Még hang­súlyozottabban érvényes ez most, amikor a hagyománytól el­térően kissé megnyúlt a té­li vakáció. Nem véletlen te­hát, ha a tanintézetek az elmúlt napokban körültekin­tően mérlegelték a jelenlegi tanév eddigi eredményeit, ta­nulságait és a második évhar­­madi teendőket. Erről a több­­re-jobbra törekvésről és igé­nyességről győződhettünk meg a sepsiszentgyörgyi 1-es számú általános iskolában tett látoga­tásunk idején is. Éppen érke­zésünkkor fejeződött be az a tanácskozás, amely az első év­­harmadi eredmények értékelé­sét és az ezutáni feladatok számbavételét tűzte célul. Jó alkalom volt tehát a röpke lá­togatás arra, hogy Izsák Ágnes tanárnővel, az iskola igazgató­jával elbeszélgessünk a legfon­tosabb törekvésekről, a legidő­szerűbb teendőkről. Beszélgetésünk idején sok mindenről szó esett, s kezdjük talán azzal, hogy a második évharmad sajátos feladatok elé állítja a pedagógusokat, hiszen egyrészt az őszi mezőgazdasági gyakorlat a tananyag sűrítését és újratervszerűsítését követel­te meg, másrészt a mintegy öthetes téli vakáció szintén egyfajta kiesést jelent. Érthető tehát, hogy e tanintézet veze­tősége is, tanítói és tanárai a tanulók visszaérkezése után el­sőrendű kötelességüknek tekin­tik az előző évharmadi tan­anyag tartósságának felmérését mind mennyiségi, mind pedig minőségi szempontból. Ponto­sabban annak mérlegelését, hogy a sűrített évharmad és a hosszabbra nyúlt szünidő kö­vetkeztében hogyan is állnak a tanulók a tananyag ismereté­vel, mit kell bepótolni, s mire kell nagyobb súlyt helyezni a tanórákon és megsegítőkön. Természetesen ilyen irányú intézkedések már a vakáció időszakában is történtek. A tanerők rendszeresen tartottak konzultációkat, különösen az alaptantárgyakból. S az iskola dicséretére legyen mondva, még a pihenőszabadságon levő pe­dagógusok sem mulasztották el ezt a kötelezettségüket. Úgyszintén az oktató-nevelő tevékenység folytonosságát biz­tosították a szünidőben szerve­zett kirándulások, üzemlátoga­tások, gazdag és tartalmas ne­­velőjellegű, valamint kulturá­lis-művelődési rendezvények. A második évharmadban fo­kozzák a tapasztalatcseréket nemcsak külön-külön az I—IV. és az V—­VIII. osztályokban, hanem a két tagozaton tanító pedagógusok között is, azzal a céllal, hogy zökkenőmentesebbé tegyék a tanulók számára az egyik tagozatról a másikra tör­ténő átváltást. Ez mindenkép­pen ígéretes törekvés, hiszen az a tény, hogy a gimnáziumi ta­nárok a módszertani napokon szinte valamennyi harmadik és negyedik osztályban órákat tar­tanak, hozzájárul ahhoz, hogy jobban, alaposabban megismer­jék ezeket a gyermekeket, ké­pességeiket, s ugyanakkor a ta­nulók is megbarátkozzanak jö­vőbeli tanáraikkal és munka­­módszereikkel. E kapcsolat el­mélyítéséhez járul hozzá tulaj­donképpen az a kezdeményezés is, hogy a negyedik osztályok­ban végzett ismeretfelmérő dol­gozatokat szintén a felső tago­zaton tanító szaktanárok javít­ják ki. A továbbiakban úgy­szintén gondot fordítanak arra, hogy a módszertani közösségek általánosítsák a legjobb ered­ményeket felmutató tanerők ta­pasztalatait. A második évharmadi törek­vések között szerepel az iskola és a szülők közötti kapcsolat további elmélyülése is. Noha elég nagy az érdeklődés a szülők részéről, mégis akad bőven tennivaló. Bebizonyoso­dott többek között, hogy a tan­anyag mennyiségi ellenőrzésé­nél sokkal hathatósabb segít­séget nyújthatnak a szülők fő­ként az I—IV. osztályos ta­nulók esetében. Íme mindössze néhány év­­harmad-kezdeti gond, mely azt bizonyítja, hogy törekvésekben a sepsiszentgyörgyi 1-es számú általános iskolánál sincs hiány. S hogy ezek valóra is válnak, arra biztosíték az itt tanító pe­dagógusok rátermettsége, szak­mai felkészültsége, az az elha­tározásuk, hogy a most kezdődő évharmadnak újabb lépést kell jelentenie az oktató-nevelő munka minőségi javításában. Mátyás Árpád ELŐRE

Next