Előre, 1983. július (37. évfolyam, 11071-11097. szám)
1983-07-07 / 11076. szám
ELŐRE — 1983. július 7. TÁVIRATOK A Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának, Kuba Köztársaság Minisztertanácsának HAVANNA Arnaldo Milian Castro elvtárs, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága Politbürójának tagja, Kuba Köztársaság Minisztertanácsának alelnöke elhunyta kapcsán őszinte részvétünket küldjük önöknek, mély együttérzésünket fejezzük ki a gyászoló családnak. A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA, ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA Constantin Dascalescu elvtárs, Románia Szocialista Köztársaság kormányának első minisztere Románia Szocialista Köztársaság kormánya és a maga nevében mély együttérzését fejezte ki Zhao Ziyang elvtársának, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökének és a Kínai Népköztársaság Államtanácsának azzal kapcsolatosan, hogy Sichuan és Guangdong tartományban a súlyos árvizek emberéletet követeltek és anyagi károkat okoztak, s egyben felkérte, tolmácsolja őszinte részvétét az áldozatok családtagjainak és hozzátartozóinak. Constantin Dascalescu elvtárs, Románia Szocialista Köztársaság kormányának első minisztere köszönő táviratot kapott Margaret Thatchertől, Nagy- Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság miniszterelnökétől a beiktatására küldött üdvözletért. Az angol kormányfő egyben kifejezte reményét, hogy Románia Szocialista Köztársaság és Nagy-Britannia kapcsolatai a kölcsönös érdekeknek megfelelően tovább fejlődnek. Constantin Dascalescu elvtárs, Románia Szocialista Köztársaság kormányának első minisztere köszönő táviratot kapott Mario Soarestől, Portugália miniszterelnökétől a miniszterelnöki kinevezésére küldött üdvözletért. ÜNNEPI GYŰLÉSEK az első országos ifjúsági építőtelepek megnyitásának 35. évfordulója alkalmából Június 28. és július 10. között országszerte ünnepi gyűléseken emlékeznek az első országos ifjúsági építőtelepek megnyitásának 35. évfordulójára. Eddig a Fehér, Bacáu, Calárati, Konstanca, Kovászna, Delj, Galac, Giurgiu, Ialomita, Iasi, Maros, Neamt, Szilágy, Szeben, Suceava, Teleorman, Tulcea és Vaslui megyei KISZ- bizottság rendezett ilyen ünnepséget. Az ünnepi gyűlések, amelyekre olyan időszakban kerül sor, amikor egész népünk eltökélten munkálkodik a párt Országos Konferenciáján elfogadott történelmi fontosságú határozatok valóra váltásáért, nagyszerű alkalmat kínálnak az ifjúsági hazafias munka eredményeinek felmérésére, s erőteljes ösztönzésként szolgáltak arra, hogy a fiatalok még aktívabban munkálkodjanak a Román Kommunista Párt XII. kongresszusán megszabott célkitűzések, a Nicolae Ceausescu elvtárstól, a párt főtitkárától kapott útmutatások és orientációk valóra váltásáért. A gyűléseken felelevenítették a hazafias munka gazdag hagyományait, hangsúlyozták, a hazafias munka volt mindig is az összes román, magyarnémet és más nemzetiségű fiatalok konkrét és lelkes válasza a párt felhívására, hogy szenteljék minden erejüket, képességüket, szakavatottságukat, újító szellemüket a szocialista építés sikeres megvalósításának, fontos gazdasági és szociális-kulturális létesítmények kivitelezésének szerte az országban. A gyűlések részvevői kiemelték: a Román Kommunista Párt IX. kongresszusával felavatott történelmi időszakban, vagyis azóta, hogy pártunk élén Nicolae Ceausescu elvtárs, a román nép sorsának biztoskezű vezetője munkálkodik, a hazafias munka újabb dimenzókat kapott, ami annak a mélységesen tudományos, új pártfőtitkári szemléletnek tulajdonítható, hogy az ifjúság vállaljon részt széleskörűen a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építése művéből. Az ünnepi gyűlések részvevői befejezésül táviratot intéztek NICOLAE CEAUȘESCU elvtárshoz, a Román Kommunista Párt főtitkárához, Románia Szocialista Köztársaság elnökéhez, s ebben a megyék összes fiataljai nevében kifejezték szilárd elhatározásukat, újabb nagyszerű munkatettekkel válaszolnak a párt és főtitkára hívó szavára, miszerint az ifjú nemzedék küzdjön az első sorokban a haza szüntelen felvirágoztatásáért, járuljon hozzá áldozatteljes és lelkes munkával, minden erővel a szocialista Románia szüntelen és rohamos fejlődéséhez. A TERÜLETI ÖNIGAZGATÁS 11 "—'■■■ ................ , ■■■■ 1 ÉS ÖNELLÁTÁS ÚTJÁN A SZORGALOM NAPTÁRA SZILÁGYCSEHEN Porcar Florin noteszében már az esztendő harmadik negyede járja, annak is a közepe! Nem történt jóságos varázslat, vaskos hiba se csúszott a napok számolásába, mindössze a szorgalom naptárát láttuk a szilágycsehi néptanács alelnökének asztalán. Kétségtelen, hogy az állami alappal szembeni kötelezettségek teljesítésében az állattenyésztők viszik a pálmát: már április végén akár félév zárást is tarthattak volna. A jövő esztendőre szóló szerződésekből is 68-at számolhattunk össze. Hogy kik írták alá a 44 vágómarhára és 24 sertésre szóló okmányokat? Többek között a szilágycsehi Szász István, Antal Károly, Balla Ferenc, Tyukodik István, Szilágyi István; a borzai Kozma János; a motiki Tárnában Dumitru, Blaga Ioan, Juhász László, Cimpan Traian, Merca Traian, az ulciugi Erdélyi Imre, Petrenciu Vasile, Vári István, Nagy János, Szabó Miklós, Erdélyi Ferenc nevét jegyezhettük fel. Egyszerű összehasonlításból is kiderül, hogy az idei tervfeladatok teljesítésével „duplázásra“ nyílik alkalom. Néhány alaptermék esetében még a tavalyi teljesítmények kétszerese is kevésnek bizonyul (hat). A félév eredményeit ismerve, egyre bizonyosabb, hogy az állami alap számára leszállítható 200 tonna burgonya, 405 tonna gyümölcs, 2200 hektoliter tej, 800 tonna gabona, 300 tonna bab, 89 tonna zöldség, hét tonna baromfihús és 18 ezer darab tojás a leadási nyilvántartásokba kerül és a tonnákban mérhető „ráadás“ sem marad el. A városi néptanács felkarolt minden értékes javaslatot és a kivitelezésekkel sem késlekedett. Ebből kifolyólag mellékgazdaságukban egyaránt megtalálni a termelésre és a szaporításra szánt állatokat. Saját tenyészállományuk ma már 10 anyakocát és 250 nősténynyulat számlál. Ugyancsak idei kezdeményezés nyomán létesült a gombászat is. Eddig kihasználatlan pincékben több mint 750 négyzetméteren készült el a „gombaágy“, ahonnan közel egy tonnás szüretre számítanak. Beköszöntött már az erdei gyümölcsök szedésének ideje, s hosszú hónapokon át kínálja majd értékes terméseit a farengeteg. Erre is felkészült a szilágycsehi néptanács, egy 25 tagú munkacsoportot szervezett, amely addig sem tétlenkedett: csigát gyűjtött kivitelre. Nem szabad megfeledkeznünk az idei év egy másik kezdeményezéséről sem: a szilágycsehiek közel 40 áron gyógynövényt termesztenek. Tíz hektár föld önmagában is érték, hát ha még gazdakezek munkálják! így gondolkodtak a néptanács illetékesei is, midőn a gazdák gondjaira bízták az eddig kihasználatlan, parlagon heverő parcellákat. S mi minden megterem ezen a tíz hektáron? Barabás Zoltán AZ EXPORTSIKEREK KULCSA (Folytatás az 1. oldalról) ez a képzett és lelkes műszaki gárda nagytapasztalatú szakemberrel erősödött: EBLE MIKLÓS ménök eddigi mirhás munkahelyét sepsiszentgyörgyire cserélte, hogy a hazai nagyteljesítményű billenőteknős tehergépkocsiknál szerzett sokévi tapasztalatát, szakértelmét, jártasságát ugyanazon iparközpont keretében, szintúgy gyártáselőkészítésben, de más alkatrészek és alkatrész-csoportok műszaki dokumentációjának a kidolgozásában hasznosíthassa. Alig egy év elteltével Ebbe mérnök olyan részletes-elemzően beszél a megvalósított és soron következő feladatokról, hogy minden különösebb bizonygatás nélkül is nyilvánvaló, jól beilleszkedett az öszszetételében is fiatal munkaközösségbe. — Vállalatunk egyik legfontosabb műszaki erőpróbája a szinkronizált kapcsolószekrény gyártásba vétele volt — mondja Eble mérnök. — Ennek a korszerű változatnak többféle előnye van, többek között bárki kívülről is észreveheti, nem kell már dupla kuplung. Kulcsproblémájuk a szinkrongyűrűk elkészítése, mert olyan technológiai nehézségekkel kell szembenéznünk, mint például az egyenetlen, tehát nem folytonos fogazás, körkúpos felületek, különleges hőkezelés, a méretek kiszűrése. Ezért egy ideig nem is gyártottuk ezeket, a licenc-tulajdonosoktól importáltuk. Természetesen a devizával ezen a területen is takarékoskodni kell, ma már ezeket a gyűrűket is magunk gyártjuk. Jelenleg azon igyekezünk, hogy kiegészítsük a technológiai lánc hiányzó vagy nem végleges láncszemeit, biztosítsuk a megfelelő szerszámokat, mert eddig csak a legalapvetőbbekre összpontosítottunk. A munkaidő és az anyagtakarékosság jegyében készítettük el a precíziós kovácsoló szerszámainkat, amelyekkel a végleges méreteket már erősen megközelítjük, sőt a fogazatot is kialakítjuk. Tudnunk kell, hogy a klaszszikus préskovácsolás során, amely nagyon munkaigényes is volt, a nyersanyagnak mintegy fele elveszett. De az előző fázisban, a precíziós öntés során is jó eredményeket értünk el, s megkezdtük annak a technológiának a kipróbálását is, amelynek segítségével vastagfalú csövekből készítenénk a gyűrűket. Amelyeknek egyébként 6—7 nagyságrendű változatai vannak, s mindegyiknél adódnak különleges problémák is. Maguk a kapcsolószekrények a35 kilogrammétertől a 125 kilogramméterig terjedő igénybevételen működnek, de a szinkronizáló berendezések bizonyos mellékmeghajtásoknál is szerepet játszanak. Bár a megmunkálás és komplexitás kevésbé igényes fokán találhatók, gyártmányskálánk egészében nem hanyagolhatjuk el a gépkocsi-, autóbusz- és pótkocsitengelyek gyártását, összesen nyolc változatban. Ezeken, anélkül hogy nagyobb változások történnének, szüntelenül akad egy kis módosítani való. A fékpofáknak nagyobb erőkifejtésre való áttervezése után most a keréktárcsák Trilexrendszerre való átállításával is foglalkozunk. Maguk a tengelyeink „univerzálisak“ maradtak, régi tárcsát vagy újat egyaránt rájuk lehet szerelni. Több más termék pillanatnyi helyzetéről, perspektívájáról is szó esett még a beszélgetés során, a fémforgácsot brikettáló présről például, s annak leggazdaságosabb kihasználási módjáról, különböző célgépekről, egyszerűbb szerszámokról. Nagyobb vagy kisebb, kulcsfontosságú vagy mellékes termékekről Eble Miklós deresedő fejjel, de egyaránt hozzáértő szeretettel beszélt. „Nem tartom magam idősnek, fiatal vagyok egy fiatal gyárban“ — mondotta búcsúzóul. A gyulafehérvári szőnyeggyárban SZOLGÁLTATÁSI EGYSÉGEK HÁZA TÁJÁN MIRE JOGOSÍT FEL A GARANCIALEVÉL? Háztartásunk, lakásunk tele van tartós használati cikkekkel, amelyek megvásárlásának, a tárgy átvételének pillanatában a garancialevelet is kézhez kapjuk. Legtöbb esetben a vásárlási láz, a hazaszállítás gondja nagyobb, mintsem hogy a garancialevéllel törődnénk, s az eladók sem mindig figyelmeztetnek az irat fontosságára, nem magyarázzák el azt, hogy a szavatossági időn belüli meghibásodáskor mi is a további eljárás. Gondolják, majd csak rájön erre a vásárló magától is, hiszen a garancialevélre rávezették a javítóegység pontos címét, az irat hátlapjára pedig a vonatkozó jogszabály — a 753/1965. számú minisztertanácsi határozat — 800/A/1965-öS végrehajtási utasításának kivonatát is rányomtatták. De vajon ilyen egyszerű lenne minden a garancialevél körül? KIÉ A NAGYOBB GOND a meghibásodott készülékek szavatossági időn belüli megjavításakor: az eladóé, a javítóegységé, a gyártóé, vagy a vétlen vevőé? Az itt következőkben ezekre a kérdésekre keressük a választ. Birladeanu Traian, a Kisipari Szövetkezetek Hunyad megyei Szövetsége műszakitermelési irodájának vezetője, a téma avatott szakértője segített eligazodni ebben a gyártó, eladó, javító, vásárló labirintusban. A tartós használati cikkek legtöbbjénél az eladó a vevővel szemben egy bizonyos ideig felel a tárgy természeti szempontból hibátlan voltáért. Ezt nevezzük jótállásnak vagy szavatolásnak, azt az időt pedig, ami alatt ez a felelősség fennáll, szavatossági határidőnek. Ezt a megvétel pillanatától számítják és tárgyakként változik. Például az integrált áramkörös, jelenleg forgalomban levő tvkészülékeknél 12 hónap, a hazai gyártmányú rádióvevőkészülékeknél, kazettás magnetofonoknál ugyanennyi, az importból származó rádióknál, lemezjátszóknál és kazettás magnóknál hat hónap, a mosógépeknél, porszívóknál, fúrógépeknél, varrógépeknél 12 hónap és így tovább. Amennyiben a vásárolt tartós fogyasztási cikk, az ennek számító háztartási gép a szavatossági időn belül meghibásodik, a vásárló a garancialevélben feltüntetett javítóegységtől kérheti a hiba díjmentes elhárítását, kijavítását. Az az idő, ami alatt a tárgy a szervizben javításra vár, nem számít bele a szavatossági időbe. Ha a hiba természete olyan, hogy azt nem lehet javítással elhárítani, illetve ha a meghibásodott alkatrészt 60 nap alatt sem tudják újjal kicserélni egyszerűen azért, mert az hiánycikk, a javítóegység vezetője a készülék becserélését javasolja és erről jegyzőkönyvet állít ki, majd ad át a vevőnek, aki ezzel az eladótól más készüléket igényelhet. 60 NAP NEM KIS IDŐ, gondoljunk csak arra a hűtőszekrény- vagy mosógép-tulajdonosra, aki ez alatt nélkülözni kénytelen alig megszokott háztartási gépét, és közben naponta bemegy, betelefonál a szervizbe: megjött-e már a hiányzó pótalkatrész? Ilyenkor ugyanis az történik, hogy a szerviz három napon belül írásban kéri felettes szövetkezetétől a hiányzó alkatrészt. A szövetkezet újabb három nap alatt a megyei szövetség lerakatából rendeli meg azt Ha ott megtalálható, minden rendben, a vevőnek szerencséje volt, a gépet kijavítják. Ha a saját központi lerakatból is hiányzik az a hűtőszekrény-kapcsoló, hogy előforduló példát említsünk, akkor egyenesen a gyártól igénylik. És nem is olyan biztos, hogy befut 60 nap alatt; az is megtörténik, hogy nem is szállítják, így már nem is tűnik olyan hosszúnak az a 60 nap, alig futja belőle a formaságok intézésére. Persze, a vevőt mindez kevésbé érdekli. Ő pénzt adott — és nem is keveset — egy új készülékért, ez pedig rövid idő alatt meghibásodott. S ha már a kereskedelem szavatol azért a tárgyért, és a hibát nem tudják kijavítani időben, neki adjanak más készüléket. Jogos és természetes elvárás! Drágoi Loghint, a dévai Muresul-Kisipari--Szövetkezet Új háztartási gépeket javító műhelyének vezetőjét éppen költözés közben találtuk; a hűtőgépek javítását ezentúl a jelenlegi műhely szomszédságában most felszabadult helyiségben fogják végezni. Nyilvántartásukból azt ugyan nem tudtuk kideríteni, hogy hány háztartási gép becserélését javasolták egy év alatt, azt azonban sikerült tisztáznunk, hogy például tíz porszívó vagy mosógép közül legalább egy, kettő esetében, a nyomasztó alkatrészhiány miatt a becserélés az egyedüli megoldás. Egyik polcon legalább tíz porszívó várja azt, hogy a megyei szakbizottság „ítélkezzen “ felettük, hogy visszakerüljenek a gyárba; szerencsére az „ítéletet“ a vevőnek nem kell megvárnia, mert neki közben már kiadják a becserélésre feljogosító iratot. A legtöbb meghibásodást a készülékek villanymotorjának kiégése okozza, de megfelelő pótalkatrész hiányában a szerviz tehetetlen. A megyei szakbizottságot említettük az előbb. Mint mondottuk, a vevő szempontjából a bizottság munkájának nincs jelentősége, mert a tárgyak kicserélését ennek a szervnek nem kell jóváhagynia. Hatásköre arra terjed ki, hogy az ilyen becserélt tárgyak esetében, az iratok alapján, elossza a felelősséget gyártó, eladó, javító között, azaz kimondja, hogy kit terhel a felelősség a hibáért, ki viseli az okozott kárt. Birladeanu Traiantól tudjuk, hogy a bizottság ülésein mindenik fél a maga igazát védi, ezért aztán nem egyszer nagyon nehezen születnek a döntések. A bizottság elnöke különben „semleges fél“, a megyei kereskedelmi igazgatóság küldötte. Nem szóltunk eddig a garancialevél kitöltésének fontosságáról, sok baj és utánajárás forrásáról. HA A VEVŐ NEM FIGYELMES, megtörténik, hogy az eladó kitöltetlenül adja kezébe a nyomtatványt. Ilyen esetben a szervizben nem kezdhetnek hozzá a gép javításához, a vevő utólag kénytelen az eladóhoz fáradni a garancialevél kitöltéséért Drágoi Loghin szerint a fenti mulasztás a falusi üzletekben vásárolt tárgyaknál gyakori. Más esetekben eltérés van a garancialevélben feltüntetett szériaszám és a behozott gép, tárgy tényleges száma között Ennek tisztázását sem vállalja a szerviz, szintén az eladó-nak kell intézkednie. A vétlen (esetleg figyelmetlen) vevő pedig járkál. A dévai Gojdu lakótelepi rádiójavító műhelyben tudtuk meg azt, hogy egyes készülékek már a gyárból meghibásodva érkeznek. A gyár szervízhálózatában dolgozó szakemberek ezeket az üzletben kijavítják, ezt nyilvántartásba veszik, hiszen a végzett munkával el kell számolni, elfelejtik (?) azonban a javítás tényét a készülék garancialevelére rávezetni. Amikor aztán egy ilyen készülékkel a vevő beállít a szer-vízbe, ott meglátják, hogy azt már javították, megkezdődik a meddő vita. Kinek van igaza, a mit sem sejtő vevőnek, a szolgáltatási egység dolgozójának, aki bizonyíthatóan állíthatja, a készülék magán viseli avatatlan személyek keze nyomát, és erről a garancialevél semmit sem árul el? Nehéz az ítélkezés. És amíg a vevő tisztázza a helyzetet, bizony alaposan belefárad a járkálásba, megint ő és senki más. Átnéztünk számos garancialevelet, a „családi irattárban“ levőket is. Szembetűnő az, hogy SOK AZ OLVASHATATLAN, HANYAVETI IRÁS és egyéb pontatlanság. Legtöbbször a javítóműhely címe helyett csak a szövetkezet megnevezését írják be, a vevő aztán érdeklődhet hová is kell vinnie készülékét. Nehézkes és hosszadalmas az az út, melyet a vevőnek olyankor kell bejárnia, amikor készülékét nem tudják megjavítani. Elgondolkoztató, hogy a vevőnek akkor is várnia kell legkevesebb 60 napot, amikor a szerviz már az első pillanatban tudja, hogy a pótalkatrészre hiába is vár. Persze, ez a téma kimeríthetetlen, jó vagy rossz tapasztalatai mindenkinek lehetnek. Ezért nem is vállalkozunk „örökérvényű“ tanulságok levonására. Amit azonban nem szabad elmulasztanunk: vásárláskor pillantsunk bele a garancialevélbe is, hátha észrevesszük azt, hogy nem töltötték ki rendesen... Deák Levente EGY NAP A HÉTRŐL: EGERBEGYEN (Folytatás az 1. oldalról) jellemzése: „A burgonya is, a répa is gyönyörű.“ Idén hamarabb került sor az aratásra, még tartott a növényápolás. Az őszi árpa aratásának megkezdéséig a kukoricát 300 hektáron harmadszor kapálták meg. Úgy mondták, több mint 450 személy dolgozott aznap a határban. Nem számoltam meg, képtelenség lett volna, no, meg felesleges is, hisz a már négyszer megkapált hagyma is a szorgalmukat bizonyította. Hordták a hereszénát négy traktorral és öt fogattal. A téli takarmány tárolása is napirenden szerepelt. Amióta a tehenek legelnek, a tejhozam is növekedett, s külön dícsérőleg kell megemlítenünk a juhászokat, közülük Simion Galeát, az anyajuhoknál az ellési terv 104 százalékban valósult meg az idén, veszteség nem volt. Vigyáznak a téli takarmányra, pontosan könyvelnek minden szállítmányt, ami beérkezik az állattenyésztő telepre. Fejér János raktáros még azt is ellenőrizte, nehogy valaki a szénával rakott fogaton üljön mázsálás közben, mert, ha nem is nyom sokat egyetlen ember, rengeteg fuvar alkalmából ilyen apróságból nagyobb tételű nem létező takarmányt könyvelhetnének el. Amíg az árpáért érkező teherautókra várunk, megtudom az idős raktárostól, akinek beszélgetésre mégis több ideje van, hogy tagja a híres, az idén századik éve fennálló dalárdának. Most nem érnek rá évfordulós ünnepségre, de reméli, a helybeli vegyeskar látogatását a zágoniak viszonozzák a centenárium alkalmából. Panaszolja, a férfikar megszűnt, a fiatalok mind gyáristák, öt lánya közül is mindenik ipari szakmát gyakorol, de azért arról sem feledkezik, hogy Marika és Eszti nevű lánya besegítenek palántázásba, kapálásba, burgonyaszedésbe a termelőszövetkezetnek. Egerbegyről való elindulásom előtt még összefutottam az elnökkel. Maroknyi négylevelű lóherét kapott valakitől. — Odaadom, ha kiírja az újságba. Nem fogadtam el, nem azért, mert a szerencsét jelképező négylevelűt mások is ritkán találják. Megkérdeztem Lengyel Józsefet, mivel voltak az idén eddig a legszerencsésebbek. — Hát, leginkább a korai burgonyával. Lestük eleget az esőt, szerencsére, ha nehezen is, megérkezett, aranyat ért minden cseppje, mert a gumók akkorák most, mint ősszel. Június közepén túl meg is kezdtük az ásását, s reméljük, kijön a 20 ezer kilós átlagtermés. Mondtam már, hogy gyönyörű, s az első 15 hektár betakarítása után másodtermesztésű növényként káposztát ültettünk. Ismét csak arra példa ez is, hogy jól használják ki a földet Egerbegyen, szorgalom is van bőven, s amint mondják, a mezei munkába besegítenek a gyáristák. Nem mellékes ügy tehát a segítség, s a négylevelű lóhere is legfennebb jelképe a szerencsének. Szerencséjük abban áll, hogy verejtékes munkával időtben végezik el az összes idénytennivalót, munkájukért méltán várhatják az eredményeket KÖSZÖNTŐ SOROK A tanító néni Bőr a Tanítók Napja június 30-én volt, abból a meggondolásból, hogy köszönteni valakit soha nem késő, most közöljük azt a két írást, amit ugyan aláíróik az alkalomra szántak, de ezek csak késéssel érkeztek be szerkesztőségünkbe. Mindennap látjuk, halljuk, beszélünk vele. Mindenki ismeri, mert itt született ebben a faluban, ahol hajdan Középajta és Erdővidék botanikusa, Benkő József ültette és ápolta a fákat. Őt is foglalkoztatja a botanikus élete, minden korosztálynak mesél róla... Mert tanító néni ő, falunk kedvelt pedagógusa, ki szereti a gyermekeket, küzd azért, hogy többet tudjanak, hogy szépre nevelje őket. De nemcsak a gyermekeket, a szülőket, az embereket is szereti, osztozik gondjaikban. Szívesen veszi, ha volt tanítványai meglátogatják. ők is szívesen kopogtatnak be hozzá, mert tudják. Sokszor elnézem az én sutatos kezemet, ahogy kerekíti, formálgatja a betűket, és mindig fülembe cseng édesanyám kétségbeesett hangja: Mi lesz veled, fiam? Hogy fogsz majd írni? De rögtön egy másik hang felel is rá: Sose búsulj, fog ő olyan szépen és gyorsan írni, bal kézzel, mint a többiek jobbal. Az én tanító nénim nyugtatgatta édesanyámat. Kilenc év telt el azóta, s én írok setével szépen és csúnyán, lassan és gyorsan, épp úgy, mint társaim. Soha egy rosszallást sem kaptam feteségemért, csak biztató, bátorító szavakat, öt éve már, hogy elbúcsúztunk a tanító nénitől. Azóta már újabb csapat „prücsköt“ nevelt, tanított szépre, jóra, bátorította, biztatgatta őket És egy éve már, hogy nyugdíjba ment. Sokszor elhatároztam, hogy megköszönöm Tarkó Aranka tanító néninek, hogy annyi türelemmel foglalkozott velem, hogy megszerettette a szép szavakat, megtanított az írott szó szeretetére, megbecsülésére. De mindig elmarad a köszönet. Hiszen tudom, csak szerényen elmosolyodna, s csak ennyit mondana: Szóra sem érdemes, hiszen szerettelek benneteket! Ilyen volt ő, Aranka tanító néni, aki .. .biztatott, vigasztalt, ha elpityeredtünk, megtörölte a szemünk, befűzte a cipőnk, szereti a vendégeket. Ott nemcsak könyv van bőven, hanem lelki gazdagság is, az emberismeret, a többet tudás szomja, a lendület, az akaraterő. Nem sajnálja mindezt továbbadni, szinte észrevétlenül osztogatja az emberek között mindazt, amit pályafutása alatt felgyújtott: a tudást, a teljesség iránti törekvést és azt, hogy mindenki a legjobbat adja magából. Szeretettel üdvözlöm Kubánda Gizella tanító nénit és kívánok neki kitartást, munkaerőt, hogy tovább nevelhesse falunk kicsinyeit. Benkő Zsuzsánna Középajta, Kovászna megye .. .megfogta bizonytalankodó kezünk az ő erős, szép kezével és vezette a vonalak között, hogy nagyon szépre sikerüljön az először leírt legszebb szó: mama. .. .először kötötte nyakunkba a promírnyakkendőt, feledhetetlen emlékké varázsolva azt a szép napot; .. .tanítás után ajtókon kopogott, anyukákkal, apukákkal tanácskozott, hogyan lehetne minél ügyesebb emberkét faragni abból a haszontalan lurkóból; .. .késő este is a füzetek fölé hajolt, javított, tervezett, hogy még szebbé, kedvesebbé, igazi otthonunkká varázsolja az osztályunkat. .. Jutott-futott, hogy minden meglegyen: ritka könyvek, sehol nem kapható füzetek, képek és játékok; minden, ami még szebbé, még feledhetetlenebbé teszi az első iskolai éveket , volt, Aranka tanító néni, aki nevelt és tanított, intett és dicsért, egy kicsit anyuka is volt, egy kicsit játszótárs is. Ő volt, Aranka tanító néni, az örökké mosolygó szemű, aki ha szidott, ha dorgált, szemében ott bújkált a féltés, a szeretet. Kállai László Bálint Történelem-Filológia Líceum Nagyvárad 3. Miután június 8-án Az olvasó fórumában Kint a zöldben. .. címmel jelent meg beszámolóm, el kell mondanom, hogy „bent“ is mozgalmas események zajlottak le az utóbbi időben. Egy változatosan megszervezett cselekvő dialógus, A politikai-ideológiai nevelő és közművelődési hónapnak nyilvánított május hava itt, a Zsil völgyében valóban sokoldalúnak és változatosnak bizonyult. Ugyanis több szakszervezeti klubban egymást érték a cselekvő részvétel és széles körű, alkotó vita jellemezte találkozók. Újságírók, költők, írók többek között a dilzsai bánya felolvasótermében, az éppen leszállni készülő bányászokkal beszélgettek el munkáról, hazánk energetikai függetlensége biztosításának fontosságáról, valamint a saját munkájukról. Sor került hazai filmgyártásunk változatos tematikájának ismertetésére is, éppen a mozitermekben, a közönség előtt. Megemlíthetem a fiatalok részére szervezett esteket, valamint a sportrendezvényeket. Ezek is majdnem mindennapos akciók voltak, s június folyamán szintúgy folytatódtak. Legfontosabb eseményként említem azt az akciót, melynek során a részvevők az Országos Pártkonferencia dokumentumait vitatták meg különös tekintettel a széntermelés növelését sürgető felhívásokra, továbbá a szénkitermelésben dolgozók feladataira. A júniusi események közül kiemelném a Temesvári Állami Színház 15-i vendégszereplését a Tartuffe című Moliéredarabbal. A színészeket a hagyománynak megfelelően telt ház fogadta. Ha naplót vezetnék, piros ceruzával húznám alá június 15-ét, amikor újólag tapasztaltam a közönség színház iránti élénk érdeklődését. S bár a vendégszereplésnek hátránya is van (a színészek az utazás miatt egy kissé fáradtan játszanak, nem tudnak minden kelléket magukkal hozni, s ezért sűríteni kell a darabot stb.), mégis nagyszerű hivatást tölt be, főleg itt a Zsil völgyében. Ezért szeretném a temesvári és a marosvásárhelyi színháznak ez úton is tolmácsolni a Zsilvölgyiek köszönetét és óhajátkívánságát, hogy minél gyakrabban keressenek fel minket. Sok néző fejezte ki ezt az óhajt annál is inkább, mert most már megvan, felépült az új színház, több a hely is (a marosvásárhelyiek pl. már itt vendégszerepeltek). Tapsra számíthatnak nálunk, s virágra! Ez is hagyomány. Józsa Miklós Petrozsény AZ OLVASÓ FÓRUMA Mozgalmas események JÓT NEVETTÜNK címmel hónapokkal ezelőtt olvasói pályázatot hirdettünk, hogy a legjobb beküldött vidám történetekből olvasmányos összeállításit válogathassunk össze ez évi, szilveszteri számunkhoz. Azóta több ízben is kikötöttük: nem vicceket, nem vándor-anekdotákat és egyéb, hallomásból unalomig ismert tréfákat várunk a benevezni vágyó olvasótól — mint ahogyan azt néhányan, felhívásunkat félreértve megtették —, hanem velük vagy a környezetükben megtörtént mulatságos esetek szemléletes, tömör előadását. Egy lezáratlan pályázatról általában nem szokás nyilatkozni az eredményhirdetés előtt. Csakhogy a Jót nevettünk eltér a hagyományos pályázatoktól, nem a helyezések eldöntése itt a tét, csupán az, hogy minél szélesebb részvétel gazdagítsa a pályázat anyagát. Szilveszteri versenyünk nagy nyeresége éppen a részvétel lenne — az, hogy a végén szerkesztő is, olvasó is elmondhassa: JÓT NEVETTÜNK! Egyes levélírók sugallták: tolnánk ki a pályázat határidejét, hogy legyen idejük benevezni az embereknek; igazság szerint mi magunk között novembert jelöltük meg utolsó hónapként, amelyben még elfogadunk vidám történeteket. Ennél tovább nem várhatunk, nekünk is időre van szükségünk a válogatáshoz, szerkesztéshez... Június végén, vagyis az első „félidő“ végén pályázatunk gyorsmérlege a következő volt: 27 pályázó 130 munkát küldött be 12 megye 24 helységéből. Hiányt tehát éppen nem szenvedünk, de szeretnénk, ha minél több ember életének vidámsága, derűje válna közkinccsé pályázatunk által. Várjuk újabb jelentkezésüket, hiszen egy pályázó akárhányszor, gyakorlatilag korlátlan mennyiségű történettel benevezhet. ..