Előre, 1983. augusztus (37. évfolyam, 11098-11122. szám)

1983-08-02 / 11098. szám

--------------- 4. --------------A VILÁGMÉRETŰ Nyári békeegyetem Az olaszországi Perugiában a helyi hatóságok és a város leszerelési és békeszervezete kezdeményezésére nyári békeegyetemet rendeztek, melynek előadásain és vitáin külföldi vendégek is részt vettek az NSZK-ból, Nagy-Britanniából, Franciaországból, az Egyesült Államokból és más országokból. Amerikai tudósok a világűrbeli fegyverkezés ellen Az amerikai tudósok szövetségének szervezésében Washingtonban értekezletet tartottak a világűrben folyó fegyverkezési verseny beszüntetésével kapcsolatos kérdésekről. Az értekezleten felszólaltak hangoztatták, hogy milyen nagy veszélyt hordozna magában a fegyverkezési hajsza kiterjesztése a világűrbe. Az amerikai tudósok szövetsége az értekezleten előterjesztett nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy haladéktalanul moratóriumra van szükség a műhold-elhárító fegyverek űrbéli kikísérletezésére. Nyugatnémet orvosok az atomháború veszélyének elhárításáért Németország SZK-ban több mint hatezer orvos csatlakozott „Az orvosok az atomháború veszélyére figyelmeztetnek“ elnevezésű társasághoz — közli a TASZSZ hírügynökség a nyugatnémet Stemben megjelent hír alapján. A TASZSZ arról is tájékoztat, hogy a társaság tagjai átfogó kampányt folytatnak annak az elméletnek a visszaverésére, mely szerint egy úgynevezett korlátozott atomháború nem járna katasztrofális következményekkel. A társaság egyébként rövidesen — augusztus 6—9 között, amikor világszerte megemlékeznek a hirosimai és nagaszaki atombombázás évfordulójáról — egész sor akciót fog szervezni a béke és a leszerelés jegyében. Békemenet '83 A norvégiai Trondheimban a békeharcosok nagyszabású mítingjével ért véget az idei békemenet, amelyet június 10-én indítottak el különböző társadalmi rétegekhez tartozó norvégok ezreinek részvételével. A békemenet megrendezésében 14 békeszervezet működött közre. A trondheimi nagygyűlésen a felszólalók szorgalmazták a leszerelésért, elsősorban az atomleszerelésért, és az észak-európai atomfegyvermentes övezet létrehozásáért folytatott harc fokozását. A japán anyák békeszervezetének országos kongresszusa Tokióban véget ért a japán anyák békeszervezetének országos kongresszusa, melyen a különböző japán nőszervezetek képviseletében több mint tízezren vettek részt. A kongresszus napirendjén központi kérdésként szerepelt a nők részvétele a fegyverkezés és a háború elleni akciókban. Tömegtüntetések Indiában a fegyverkezési verseny leállításáért Delhiben, Calcuttában, Bombayben, Patnában és más indiai városokban nagyszabású tömegtüntetéseket és mítingeket rendeznek ezekben a napokban a fegyverkezési hajsza beszüntetéséért, a leszerelésért és a békéért. Ezekben az akciókban a legkülönbözőbb társadalmi rétegekhez tartozó személyek, valamint politikusok, szakszervezeti, társadalmi, nő- és ifjúsági szervezetek aktivistái vesznek részt. Anglia területére ne telepítsenek rakétákat Londonból elindult egy békemenet a Greenham Common légitámaszpont felé, ahova a NATO ez év őszén amerikai nukleáris rakétákat szándékszik telepíteni. A békemenet részvevői nagytöbbségükben nők és gyermekek, akik, célpontjukhoz érve, közvetlenül a légitámaszpont bejáratánál nagyszabású tüntetést akarnak majd rendezni. Tizenhét más angol városból hasonló menetek indultak el a támaszpont felé. Michael Foot, a Laburista Párt vezetője úgy nyilatkozott, hogy ezek az akciók híven kifejezésre juttatják az angolok mélységes aggodalmát, melyet a fegyverkezési hajsza fokozódása kell bennük. Az Arktisz váljék atomfegyvermentes övezetté A kanadai Frobisher Bayben ülésezik a Sark körüli Konferencia elnevezésű békeszervezet közgyűlése. A részvevők egyöntetűen elfogadtak egy határozatot, amely az Arktisz térségének atomfegyvermentes övezetté való alakítására szólít fel. A hírt közlő Associated Press sajtóügynökség megjegyzi, hogy a dokumentum egyben felszólítja a kanadai kormányt: vizsgálja felül azt a döntését, mely szerint engedélyezi a Cruise típusú amerikai rakéták kanadai területen való kipróbálását. A határozat úgyszintén kinyilvánítja a részvevők szembehelyezkedését azzal, hogy Alaszkában MX típusú amerikai rakétákat állítsanak hadrendbe. Az összejövetelen Alaszka, Kanada és Grönland eszkimó lakosságának képviselői vesznek részt. BÉKEMOZGALOM ÚJABB ESEMÉNYEI • Öt világrész hírei 9 Öt világrész híreii niszter rámutatott, hogy a hadsereg létszáma, amely tíz hónappal ezelőtt 18 ezer fő volt, elérte a 32 ezer főt. A továbbiakban utalt arra, hogy az országnak hatékony nemzeti hadseregre van szüksége, amely az egész ország területén teljesíteni tudja misszióját. NEW YORK: A New York Timesben közölt adatok szerint New Yorkban most mintegy 410 000-re tehető a fiatalkorú munkanélküliek száma. A színes bőrű fiatalok mintegy 90 százalékának nincs állandó munkahelye. * SANTIAGO DE CHILE: A demokráciához és civil kormányhoz való visszatérésért küzdő chilei ellenzéki vezetők egy negyedik országos tiltakozó nap megszervezésére szólítottak fel Pinochet elnök politikája ellen. A tiltakozó napot augusztus 11-re, az 1973. évi államcsíny tizedik évfordulójára tervezik. TOKIÓ: 1983. július elsején a japán fővárosnak mintegy 11 millió 744 ezer lakosa volt. Az erre vonatkozó statisztika leszögezi, hogy ez rekordszintje Tokió lakosságának. BELGRÁD: Jugoszlávia SZSZK Gyűlésének két kamarája elfogadta a hosszú távú gazdaságstabilizálási program valóra váltásának szükségességével kapcsolatos konklúziókat — jelentette a Tanjug. Kiemelték, milyen nagy jelentősége van a saját erőre való támaszkodásnak, főként az összes természeti, anyagi és emberi erőforrások maximális hasznosításának. BEJRÚT: A nemzeti hadsereg napja alkalmából adott tévéinterjújában Isszam Khoury libanoni honvédelmi mi-A jövőt, akárcsak a múltat, előítéletek nélkül kell tanulmányozni. Sine ira et Studio (pártatlanul) — mondja egy latin figyelmeztetés a történelem tanulmányozásával kapcsolatban. Ugyanez a figyelmeztetés érvényes a jövő tanulmányozására is. Bármilyen súlyosak legyenek is a társadalom problémái, el kell kerülni azok pusztán érzelmi megközelítését. Ez a követelmény érvényes a XVIII.— XIX. században gazdasági és technikai termelési rendszerként kialakult klasszikus tőkés ipari korszak (a továbbiakban: indusztrializmus) múltjának és jelenének tanulmányozása esetében is. Napjaink világgazdasági válságának alapvető jelensége, hogy előrevetíti ennek a korszaknak a végét. Az iparhoz és a kapitalizmus ipari rendszeréhez az emberiség társadalmi és gazdasági fejlődésének rendkívül fontos történelmi momentumai fűződnek az utóbbi századokban. Az ipari rendszer jólétet és magasrendű civilizációt jelentett azoknak az országoknak, amelyek véghezvitték az iparosítást, és a jobb élet reményét jelenti azoknak a népeknek, amelyek most állnak az ipari átalakulás előtt. És természetesen mindazt, ami ezzel együttjár — érzelmi síkon is. Csakhogy az ipari rendszer perspektívájával kapcsolatos kérdéseket az ezzel járó szubjektivizmus ellenére nem lehet alárendelni érzelmi reakcióknak, ezek mélyrehatóan megalapozott és elfogadható tudományos-elméleti megközelítést követelnek meg. A TŐKÉS IPARI RENDSZER AGGKORI TÜNETEI Szeretném fölvázolni az olvasónak azoknak a nagy átalakulásoknak a képét, amelyek a termelés jelenlegi módjára várnak, összehasonlítva azokkal az átalakulásokkal, amelyek Angliában a XVIII.—XIX. században, az első ipari forradalom korszakában végbementek. Akkor a textilipar rohamos fejlődése egyre nagyobb mennyiségű nyersanyagot, gyapotot és gyapjút igényelt. A gyapot a gyarmatokról jött. A gyapjút a nemesi nagybirtokok juhnyájai adták. A nagybirtokosok, a gyapjú magas árától ösztönözve, rohamosan fejlesztették a juhtenyésztést és csökkentették a gabonatermő területeket. A földművelők milliói veszítették el megélhetési lehetőségüket és otthonukat, duzzasztván a kialakulófélben levő proletariátust, vagy kóborolván szerte az országban. Engels idéz egy mondást, amely abban az időben közszájon forgott: a juhok megették az angol parasztot. Két évszázad múltán, sokkal nagyobb méretekben, megismétlődik a történelem: a munkaerővándorlás és az ipari munkanélküliség mélyreható társadalmi megrázkódtatásokat idéz elő. 1983 áprilisában az Egyesült Államok elnöke, Ronald Reagan, az elbocsátott pittsburgi munkások helyzetével foglalkozó országos konferencián elhangzott felszólalásában felvilágosította hallgatóságát, hogy kétféle munkanélküliség van: ciklikus és strukturális. Az első a gazdasági válságok következménye, amelyet a gazdasági fellendüléssel egyidőben azonnal meg lehet szüntetni. A másikat a tudomány és a technológia fejlődésével, a versenyképesség és a magas fokú szakképzettség fokozódásával együttjáró átalakulások okozzák. A strukturális munkanélküliséget nem lehet megszüntetni, ez továbbra is fennmarad. Az északamerikai munkanélkülieknek a fele azok közé tartozik, akiknek nincs már semmi reményük arra, hogy saját szakmájukban, saját városukban vagy államukban munkához jussanak. Ezek a munkanélküliek körülbelül egymillióan vannak. Ronald Reagan minden további nélkül kijelentette a pittsburgiaknak: Pennsylvaniában nem találnak és nem fognak munkahelyet találni, ha dolgozni akarnak, költözzenek Floridába, Virginiába, Kaliforniába vagy máshová. Megígérték nekik, hogy átszakképesíthetik magukat, a kormány azonban még el sem végezte az ehhez szükséges számításokat, és nem tette meg a kellő lépéseket az USA Kongresszusa jóváhagyásának megszerzésére. Az egész tőkés világban a munkanélküliek 32 milliós seregében mintegy 18—20 millió ember van a strukturális munkanélküliség helyzetében. Ezeknek egyike sem remélheti, akárcsak az amerikaiak, hogy szakmájukban és lakóhelyükön munkához jussanak. Köztudott, hogy az új termelőerők hatására az ipar jelenleg átalakulóban van. A tőkés országok társadalmi-politikai viszonyainak anakronizmusából fakadó társadalmi problémák megoldatlansága következtében ez az átalakulás tragikus formákban megy végbe. Olyan hírneves iparvidékek, amelyek valamikor a tőkés gazdaság igazi éltető központjai voltak, mint a fémipar Pittsburgja, az autóipar Detroitja, a textilipar és gépipar Chicagója és más városok az Egyesült Államok északi részén, a Nagy-Tavak erőteljes ipari övezetében, az angliai Birmingham és Sheffield, a szövetségi Németország Ruhr-vidéke és a klasszikus nyugati ipar más fellegvárai ki vannak téve az újabb, modernebb iparok fenyegető veszélyének, amelyek Japánban, az Egyesült Államokban és más országokban születnek az új technológiák lenyűgöző teljesítőképességének megjelenése és erőteljes érvényesülése nyomán. A mikroprocesszorok szilícium-pasztillái forradalmasították a termelés rendszerét. A robotok, az automaták, a munkafolyamat kibernetikus vezérlése új ösvényeket vágott a gazdasági tevékenységben. A hetvenes évek elejétől kezdve a világ bámulattal nézi az ember és a technika, a gazdaság és a tudomány viszonyában végbemenő átalakulásokat. A mai tőkés világ mélyreható gazdasági válságának alapja a felmerülő új problémák gyors megoldásával szembeni tehetetlenség. És a válság még akkor sem lesz meghaladottnak tekinthető, ha a gazdasági konjunktúra kedvezőbbé válik (az infláció a gyengülés jeleit mutatja, 1983 végére és 1984-re a termelés felélénkülését remélik). A válság ugyanis sokkal mélyrehatóbb, mint ahogyan első látásra tűnik, és sokkal nehezebben meghaladható, mint ahogyan pénzügyi és bankkörök derűlátó nyilatkozatai alapján hinni lehetne. A válság átfogta a tőkés világ régi gazdasági struktúráit. Világosan megmutatkozik olyan régi iparok termelésének visszaesésében, amelyek valaha a nyugati gazdasági rendszer alapvető erejét képezték. Engelst parafrazálva azt mondhatjuk, hogy korunkban a szilícium-pasztilla elnyeli az ipari munkást A SZÁMADATOK KÉZZELFOGHATÓ VALÓSÁGOT IGAZOLNAK A tőkés országok gazdasági jelenségeinek matematikai-statisztikai elemzése igazolja Jean Fourastier már 1965-ben megfogalmazott előrejelzését, mely szerint csökken az ipar viszonylagos részaránya, és a harmadik szektor megelőzi. Colin Clark abbeli próbálkozásában, hogy meghatározza azt a korszakot, amelyben az ipar megszűnik betölteni a gazdasági növekedés dinamizáló funkcióját, feltalálta a posztindusztriális korszak elnevezést. Alvin Toffler is sugalmazza a klasszikus tőkés indusztrializmus kimerülését, és az eljövendő társadalmat úgy képzeli el, mint amely egybeötvözi majd az első hullám mezőgazdasági típusú civilizációját (az i.e. X. évezred és az i. sz. XVII.—XVIII. század között) és a második hullám ipari típusú civilizációját (az i. sz. XVII. és XX. század között), a harmadik hullám elnevezés alatt Ebben az összefüggésben túlhaladott gazdasági termelő rendszerré vált volna az ipar? A válasz nem lehet egyszerű állítás vagy tagadás. A kérdés megválaszolása dialektikus elemzést igényel, amelynek konklúziói egy ellentmondásos igazság elfogadásához kell hogy vezessenek. Figyelembe kell azonban venni néhány olyan elemet, melyek nélkül semmiféle konklúzió sem tekinthető megalapozottnak. Először: Az ipar, úgy, ahogyan a XVIII.—XIX. századtól napjainkig föltűnik, történelmi jelenség, tehát alá van vetve az általa kiváltott átalakulások objektív törvényeinek. Napjainkban az ipar már alig hasonlít kezdeti önmagához, holnap pedig már egyáltalán nem fog hasonlítani mai önmagához. A tudomány és a technika haladása állandóan új sajátosságokat kölcsönöz neki. A tudomány és a technika haladása határozza meg megszületését és fejlődését, és az határozza meg jelenlegi gyökeres módosulását is, melynek tanúi vagyunk. Másodszor: Nem beszélhetünk iparról általában, hanem ipari rendszerekről, amelyek különböznek egymástól fejlettségi szintjük és aszerint, hogy a tudományt és a technikát milyen színvonalon alkalmazzák a termelési folyamatban. Harmadszor: Figyelembe kell venni, hogy az ipar nem zárt gazdasági termelő rendszer. A termelés ipari típusa túllépi a tulajdonképpeni iparágak kereteit, behatol a hozzákapcsolódó gazdasági ágakba és befolyást gyakorol az azokban kibontakozó termelési folyamatra. Nem véletlenül beszélnek agráriparról, szolgáltatási iparról (sőt, turisztikai iparról is), újabban pedig biológiai, biovegyészeti vagy biogenetikai iparról is. Ezek átlépik az egyes autonóm ágazatok — az ipar, a mezőgazdaság, a szolgáltatási ipar stb. — szorosan vett határait, és az emberi termelő tevékenység új, komplexebb, klaszszikus meghatározásuknál nehezebben meghatározható módjait képezik. Negyedszer: Ha eltűnnek a szigorú határok a klasszikus termelési ágak közül, vajon eltűnik a mezőgazdasági ág vagy az ipari ág is? Vajon nem inkább egy olyan folyamatról van szó, melynek során egymással összefüggő rendszerekben fonódnak egybe, amelyeket aztán jövőbeni új képletük szerint lehet majd osztályozni? Hogy ne rekedjünk meg az elvont kérdéseknél, lássuk néhány konkrét vetületét ezeknek a jelenségeknek. — A XVI. századig a mezőgazdaság volt az uralkodó gazdasági ág. Részaránya azóta szüntelenül csökken. — A XVII. századtól kezdve fejlődésnek indul a kézműipar és a XVIII. században iparrá alakul át, amely erőteljesen végen dületet vesz. 1960-ban az iparilag fejlett országok bruttó nemzeti termékében mintegy 10 százalékot képviselt a mezőgazdaság, 35—40 százalék volt az ipar, és 55—60 százalék a többi szektor részaránya. — 1960—1970 között a harmadik szektor (szolgáltatások, kereskedelem, pénzügyek, bankok, biztosítás stb.) viszonylag erőteljesebben fejlődik mint az ipar. — 1970—1980 között az öt fő ipari ország bruttó nemzeti termékében az ipar részaránya átlagban 7 százalékkal csökkent (az Egyesült Államokban és Japánban 5, Németország SZK- ban 6, Angliában 7, Franciaországban 11 százalékkal). Új ágazat jelenik meg, amelyet még nem vettek statisztikai nyilvántartásba, nevezetesen a tudományos kutatás, a tervezés, a számítógép-programok kidolgozása, a tudományos, az informatikai szolgáltatások ágazata. Meg kell jegyezni, hogy az iparágak részarányában még nincs külön nyilvántartásba véve (legalábbis a nagyközönség tájékoztatására) a robotok, elektronikus számítógépek, mikroprocesszorok stb. ultramodern gyártása. Ennek a kérdéscsoportnak a konklúziójaként a továbbiakban (a nemzetközi statisztikákban nyilvántartott iparágak alapján) fölvázolom az ipar részarányának alakulását: 1950-ben az iparilag fejlett országok bruttó nemzeti termékének 32,6 százaléka, 1960-ban 34,8, 1975-ben 36,2, 1978-ban 33,59 százaléka, ezzel szemben a fejlődő országokban ez a részarány a következőképpen alakult: 1950-ben 16,2, 1960-ban 20,5, 1975-ben 26,1, 1978-ban 32,34 százalék. Az említett két csoporthoz tartozó országok iparágainak minőségi és strukturális különbözősége miatt nehéz összehasonlítást tenni közöttük. A számadatok azt mutatják, hogy a fejlett ipari országokban az ipari növekedés, eddigi formáiban, kimerülőben van. A fejlődő országokban viszont, amelyek még nem fejezték be az iparosítást, továbbra is, még ha módosított formákban is, lényeges stratégiai célkitűzés marad. Az egy lakosra jutó bruttó nemzeti termék színvonala és az ipar nemzetgazdasági részaránya közötti korreláció mutatóinak segítségével végzett statisztikai számítások arra vallanak, hogy az iparosítás egy bizonyos szintjétől kezdve az ipari termelés részarányának növekedése a gazdaság egészéhez viszonyítva, nem eredményezi az egy lakosra számított termék ugyanolyan arányú növekedését is. Más szóval a társadalmi termék, tehát a jövedelem növekedését egyre kisebb mértékben kezdi befolyásolni az ipar és egyre nagyobb mértékben a nem ipari ágak, mint például a harmadik szektor, főként pedig a szolgáltatások. Ezt a jelenséget egy olyan parabolikus görbe szemlélteti, amely tükrözi a hanyatlási egyenlet értékeit, és rávilágít arra, hogy az ipari tőkés országokban az egy lakosra jutó jövedelem 10 000 dolláros szintjén és az ipar 33,9 százalékos részarányával ezeknek az országoknak az iparágai korlátozott mértékben járulnak hozzá a bruttó nemzeti jövedelem létrehozásához. Ezt a jelenséget nem lehet a tőkés országok jelenlegi gazdasági válságának számlájára írni. Ellenkezőleg, nem kihatása, hanem inkább oka a válságnak. A nyugati ipar, a maga klasszikus formájában, kimerítette tartalékait, egyre inkább ellentmondásba kerül a tudományos és műszaki forradalom követelményeivel és az általa teremtett lehetőségekkel. A jelenlegi ipari apparátus túlhaladott, hangsúlyozott erkölcsi kopási folyamaton megy át, mivel az ember számára szükséges javak előállítására újabb és nagyobb teljesítményt nyújtó lehetőségek kínálkoznak, magasabb fokú hatékonyságot adnak társadalmilag szükséges rövidebb idő alatt. Az iparosítás, miként ez a jelenség a fejlett tőkés országokban mutatkozik, véges történelmi folyamat. Elérkezett átalakulásának ideje, hogy megvalósuljon az a minőségi ugrás, amely új korszakot nyit meg az emberiség termelőerőinek fejlődésében. Érthető, hogy egy ilyen folyamat nem mehet végbe sem simán, sem hirtelen. Egész történelmi időszak kell hozzá. Dr. Andrei Vela Gondolatok a világgazdasági válságjelenségek kapcsán (I) A klasszikus kapitalista ipari korszak NEMZETKÖZI ÉLET-------- Nyilatkozat a Kínai NK Taiwannal kapcsolatos politikájáról Deng Xiaoping, a Kínai Kommunista Párt Központi Konzultatív Bizottságának elnöke Winston L. Y. Yang, az USA-beli Seton Hall Egyetem professzorával folytatott megbeszélése során kijelentette, hogy Kína újraegyesítése nem jelenti azt, hogy a kontinentális Kína meghódítja Taiwant, avagy fordítva. Egyben rámutatott: „Őszintén azt reméljük, hogy a Kuomintang és a Kommunista Párt együtt fog működni a nemzeti újraegyesítés érdekében és hozzájárul a kínai nemzet ügyéhez“. Deng Xiaoping a továbbiakban hangsúlyozta: a taiwani társadalmi rendszer különböze hét a kontinentális Kínáétól, de csak a Kínai Népköztársaságnak van joga ahhoz, hogy nemzetközi téren Kínát képviselje. „Mi elismerjük a taiwani helyi kormány jogát ahhoz, hogy saját belső politikát folytasson“ — mondotta, majd hozzáfűzte: ennek a helyi kormánynak néhány kizárólagos joga is lehetne azzal a feltétellel, hogy ezek a jogok ne ártsanak az egyesített állam érdekeinek. Deng Xiaoping rámutatott, hogy „Taiwan ugyanakkor megőrizhetné saját fegyveres erőit mindaddig, amíg azok nem jelentenének veszélyt a kontinentális Kínára nézve. A kontinentális Kína nem fog Taiwanon, sem csapatokat, sem közigazgatási személyzetet állomásoztatni. A taiwani politikai pártot, kormányt és fegyveres erőket maga Taiwan fogja irányítani. A központi kormányban helyet tartanak fent Taiwan részére“. „Az egyesítés megvalósítása érdekében megfelelő intézkedéseket kell foganatosítani“ — mondotta Deng Xiaoping, majd hozzáfűzte: „íme, miért javasoltunk inkább megbeszéléseket a két párt között, egyenlőségi alapon, egy harmadik együttműködési menet valóra váltása érdekében, mintsem tárgyalásokat a központi és helyi hatóságok között . A Svájci Államszövetség nemzeti ünnepe A Délnyugat-Európában elterülő, domborzatilag erősen tagolt hegy- és dombvidéki ország, a Svájci Államszövetség, az egyik legérdekesebb ország Európában. Mert a viszonylag kis területű állam, a kantonok országa, olyan sajátosságokkal rendelkezik, amelyek egyedülálló jelleget kölcsönöznek neki a kontinensen. A 692 évvel ezelőtt megalakult Svájci Államszövetség 1815-től „örök semlegességet“ fogadott, ami azt jelenti, hogy azóta is hagyományosan távol marad mindennemű konfliktustól, valamint a nemzetközi katonai vagy politikai jellegű szövetségektől. Egy másik érdekessége, amiért gyakran a bankok világának is nevezik, az a tény, hogy Svájc, pontosabban Zürich a világ egyik legnagyobb és legismertebb pénzügyi és bankközpontja — mintegy 600 bank működik az országban. Ha az ország gazdasági szerkezetét vesszük figyelembe, akkor is sajátos vonásokat fedezünk fel. Az ország egyetlen értékes természeti kincse a bőséges vízi energia; saját nyersanyagbázisa hiányában az ipar kiváló minőségű precíziós termékek gyártására szakosodott. A gépiparon belül a fő ágazat a finommechanikai berendezések és precíziós termékek gyártása. Talán nem is kell említeni, hiszen mindenki számára ismert, hogy a legtipikusabb hagyományos svájci ipar az óragyártás, amely az évente előállított óramennyiség tekintetében még ma is a világon az első helyen áll. Ezzel párhuzamosan vezető ágazat a gyógyszergyártás is. Mindkét iparágat elsősorban a kis nyersanyagszükségletű, de rendkívül munkaigényes, bonyolult termékek előállítása jellemzi. Ezzel, de nem utolsósorban a svájci szakemberek rendkívüli szorgalmával, magas fokú műszaki intelligenciájával magyarázható, hogy ebben a nyersanyagszegény országban az egy főre jutó nemzeti termék értéke megközelíti a 10 ezer dollárt. De ne hagyjuk szó nélkül Svájc egyedülálló természeti szépségeit se, melyeknek köszönhetően idegenforgalma évről évre gyarapodik, gyakran évente több külföldi fordul meg, mint amennyi lakosa van az országnak. A semleges Svájc nemzetközi együttműködési és békepolitikát folytat, s ennek szellemében hazánk és Svájc között baráti és gyümölcsöző együttműködési kapcsolatok épültek ki a két nép és ország, valamint az egyetemes béke és kooperáció érdekeinek megfelelően. Kiss Zsuzsa —...... ELŐRE — 1983. augusztus 2. Közép-amerikai fejlemények Panamavárosban befejezte munkálatait az az összejövetel, amelyen a „contadorai csoport“ államainak (Kolumbia, Mexikó, Panama és Venezuela), valamint Costa Rica, Guatemala, Honduras, Nicaragua és Salvador külügyminiszterei vettek részt, s amelyen megvizsgálták a közép-amerikai konfliktushelyzet békés rendezésének módozatait. Az összejövetelről kiadott közlemény rámutat, hogy a résztvevők szükségesnek tartják az övezetben a tartós béke szavatolásához szükséges alapfeltételek biztosítását. A közlemény ugyanakkor kiemeli, hogy az összejövetel résztvevőinek óhaja a dialógus folytatására és a politikai megoldások felkutatására lehetővé teszi az övezetben egy olyan politikai kompromiszszum megvalósítását, amely képes szavatolni a békét, helyreállítani a biztonságot, előmozdítani a demokrácia és a fejlesztés céljait szolgáló együttműködést. A France Presse hírügynökség tudni véli, hogy a résztvevők augusztusban Panamavárosban ismét összeülnek azoknak a konkrét javaslatoknak a megvizsgálására, amelyeket egyrészt Costa Rica, Guatemala, Honduras és Salvador, másrészt Nicaragua képviselői terjesztettek elő. Kolumbia elnökének sajtóhivatala bejelentette, hogy Richard Stone, Ronald Reagan amerikai elnök latin-amerikai különmegbízottja San Salvadorban találkozott Ruben Zámorával, a Salvadori Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front képviselőjével. Belisario Betancour kolumbiai államelnök ezt a találkozót „a közép-amerikai béke irányában tett első lépésként“ jellemezte. Richard Stone visszautazik Bogotába, a kolumbiai fővárosba, ahol megbeszélést folytat Belisario Betancour elnökkel. Sajtóügynökségek véleménye szerint ez az akció részét képezi azoknak az erőfeszítéseknek, amelyeket a „contadorai csoport“ államai tesznek a közép-amerikai konfliktushelyzet tárgyalásos megoldása érdekében. Alvaro Magana salvadori államelnök hivatalosan bejelentette, hogy az eredetileg decemberre tervezett elnökválasztásokat 1984. első negyedére halasztják. A választások pontos időpontját nem jelentette be. A halasztás okára utalva, az államelnök megjegyezte, hogy megkésett az új alkotmány elfogadása. Más jelentések szerint Ruben Dario Paredes tábornok, a panamai Nemzeti Gárda vezetője bejelentette, hogy Ricardo de la Espriella elnök kormánya ellen irányuló államcsínykísérlet zajlott le. A kísérletben több ellenzéki politikai személyiség vett részt, köztük Rafael Rodriguez, volt államügyész. Hangsúlyozta: az akció célja az lett volna, hogy megállítsa az országban a demokratizálási folyamatot. Folytatódnak a tanácskozások az olasz kormányalakítás ügyében Olaszország kijelölt miniszterelnöke, Bettino Craxi, a Szocialista Párt politikai titkára, további tanácskozásokat folytatott a kereszténydemokrata, a republikánus, a szocialista demokratikus és a liberális párt vezetőivel a szocialista párttal együtt alakítandó kormánykoalíció ügyében. Az újabb tanácskozások során a kormányprogramról és a tárcák megoszlásáról tárgyaltak. A tanácskozások ez újabb menete után a kijelölt miniszterelnök úgy nyilatkozott a sajtónak, hogy „döntő lépés“ történt az új kormány megalakításának irányában, és reméli, hogy e hét közepéig megoldást nyer a hosszú ideje tartó kormányválság. Craxi bejelentése szerint tegnapra kitűzték az öt párt vezetőinek újabb megbeszéléseit a kormányprogram fő irányvonalai és az új kabinet összetétele kérdésében. Ugyanakkor szakértői összejövetelt is tartanak a kormányprogram bizonyos, főként gazdasági vonatkozású kitételeinek tisztázása végett. Az ANSA hírügynökség értékelése szerint a kormányválság megoldása és új kormány alakítása „történelmi jelentőségű lesz Olaszország szempontjából, annál is inkább, mert az ország történetében ez lesz az első kormány, amelynek élén szocialista miniszterelnök áll.“ A SZÍVINFARKTUS ÉS A KOCOGÁS A szívinfarktusra vezeti okok körében a dohányzáson kívül ott szerepel az elégtelen mozgás és a nem helyes táplálkozás is. Egyesült államokbeli orvosok futókat, kocogó és egyáltalán nem vagy csak nagyon keveset mozgó középkorú férfiakat vizsgálva megállapították, hogy közöttük az elsődleges különbség a testsúlyukban és szívük perctérfogatában mutatkozik. A futó csoportok tagjai könynyebbek voltak, s a bőrük alatt levő zsírszövet is jóval kevesebb volt. A szívük perctérfogata nagyobb, ritmusa pedig kiegyenlítettebb volt. De a vér koleszterintartalmában, amelyet az érelmeszesedés fő okaként tartanak számon, nem találtak statisztikailag értékelhető különbséget. DINOSZAURUSZ Az angol Bill Walker tudományos felfedezését nem szakmájában, a vízvezetékszerelésben tette meg, hanem hobbijában, a ,,kövületvadászatban“ . A derék bádogos hatalmas, 30 centiméteres karmú, a dinoszauruszok családjának eddig még nem ismert tagjára bukkant. Walker eredetileg három és fél méter magas monstrumának csontváza egyelőre még egyszerűen csak „karmoskának“ becézve áll a londoni természettudományi múzeumban. A csontokat májusban ásták ki egy sáros agyaggödörből, nem messze a brit fővárostól, ahol az élete delén két tonna körüli dinoszaurusz 125 millió éven keresztül nyugodhatott háborítatlanul, mígnem a januárban éppen arra járó őslényvadász vizsga, tekintete előtt egy heves zápor lemosta csontjairól az agyagot. TENYÉSZTETT ILLATSZER A málusz még napjainkban is a legdrágább kozmetikai szerek illatalapanyaga, egy grammja körülbelül tíz dollárba kerül a világpiacon. „Szállítója“ a Himalája-hegység északi nyúlványain élő pézsmaszarvas. Még néhány évvel ezelőtt is elpusztították az agancstalan pézsmaszarvas hímjét, hogy hozzájussanak a hasán levő pézsmazacskóban összegyűlő váladékhoz. Manapság már mósusz farmok működnek a Kínai Népköztársaságban. Kiderült azonban, hogy a mósusszarvasok nagyon nehezen viselik a fogságot. Az újszülött állatok 40 százaléka már az első öt hónapban elpusztul, a hímek 14, a nőstények 24 százaléka éri meg az ötödik életévét. Másfél éves korukban válnak ivaréretté. Az áthatóan erős szagú, vörösesbarna anyagot kanálszerű eszközzel kaparják ki a pézsmazacskóból. Egyegy mósuszszarvas évi hozama 6—8 gramm mósusz. RAVASZ RÁGCSÁLÓK A japán miniszterelnök őreit 50 percig pánik tartotta hatalmában, mivel a hivatalos lakosztályban szünetelt az áramszolgáltatás, megszűntek működni a rejtett tévékamerák és a biztonsági rendszerek. Hosszú keresés után megállapították, hogy a pánikot egy egér okozta, amely behatolt abba a szigorúan őrzött helyiségbe, ahol az épület energiarendszerének elosztóberendezései vannak. Elvágta az egyik kábelt és rövidzárlatot okozott. Ez már a második „terrorakciója“ volt a tokiói rágcsálóknak az utóbbi időben. Két nappal korábban a metró egyik szakaszán patkányok okoztak rövidzárlatot. Az ezt követő tűz 200 személy elszállítását tette szükségessé. ÓLOMMENTES BENZIN A nyugatnémet kormány elfogadta a belügyminiszter által előterjesztett azon tervezetet, amelynek értelmében 1986. január 1-től a gépkocsik kizárólag ólommentes benzint használhatnak. Ettől az időponttól a gépkocsikat olyan különleges berendezéssel kell ellátni, amely csökkenti a levegőszennyezés fokát. ORVOSKONGRESSZUS Jelentős nemzetközi orvoskongresszust tartanak, október 22 és 27 között Máltában, a vendéglátó ország egészségügyi, környezetvédelmi, művelődési és külügyminisztériumának támogatásával. Napirendre kerülnek a következő kérdések: a lézersugár alkalmazása az orvostudományban és a rákos daganatok genetikai alapon való kutatásában, nemzetközi erőfeszítések egyes betegségek, mint például a váltóláz leküzdésére. MAFFIA-ELLENES KAMPÁNY Az olasz rendőrség újabb kampányt indított a nápolyi maffia — a camorra — tagjai ellen. Őrizetbe vettek újabb 32 személyt. A továbbra is folyó műveletet Michelangelo d'Agostino vallomása tette lehetővé, amelynek köszönhetően a Nápoly környéki maffia közel 500 tagját tartóztatták le eddig. Nyomda: Combinatul Poligrafic Casa Scinteii