Előre, 1983. szeptember (37. évfolyam, 11123-11148. szám)

1983-09-01 / 11123. szám

NAGY HOZAMOK FEDEZETE TEMES MEGYÉBEN ÁLLANDÓSÍTHATÓ A­ GAZDAG BÚZATERMÉS A nagytopolováci határban gondosan megmunkált ugart pásztázhat több száz hektáron a tekintet. Területegységen­ként több mázsa műtrágyát­ is szórtak, hogy dús legyen a ta­laj tápereje az őszi vetéshez, a jövő évi újabb rekord búzater­méshez. Mert idén a kenyér­­gabonából a nagytopolováciak, nem kevesebb mint 6723 kilós hektárhozamot értek el. De kikerekedett volna a 70 má­zsás termés is, ha a Bega és a vasúti töltés között egy csaknem 100 hektáros táblán a szélvihar, nem teperi földre a súlyos kalászokat, s így csak kínos-keservesen és nem kis veszteséggel tudták ezt be­gyűjteni. Szóval idén az „élettel“ is bizonyítottak, a kenyérgabo­nánál is rekordot állítottak fel a nagytopolováciak, mert ku­koricából és szójából immár egy évtizede legmagasabb ho­zamokkal büszkélkedhetnek Temes megyében. Tavaly pél­dául 13 000 kilós szemeskuko­ricát takarítottak be hektáron­ként, de akkor még a búzánál gyengén jött ki a lépés. — Ami miatt eléggé bán­kódtunk, bosszankodtunk — jegyezte meg Josu J­an mér­nök, a nagytopolováci mtsz elnöke. — Ezért múlt nyáron, mindjárt aratás után alaposan megvizsgáltuk a búzatermelés erőteljes növelésével kapcso­latos tennivalókat. Körültekin­tően jelöltük ki a búza szá­mára legmegfelelőbb területe­ket, s a korai elővetemények után idejében és rendkívül jó minőségben végeztük el a ta­lajelőkészítést. Optimális idő­ben bőven termő, magas bioló­giai értékű vetőnyagot juttat­tunk földbe. Külön vigyáz­tunk a jó tőállományra, s négyzetméterenként több mint 600 növényt biztosítottunk. Szóval mindenféle munkát — beleértve a téli kiegészítő táp­dúsítást, meg a vegyszerezést is — kifogástalan minőségűen végeztünk el. És legalább ilyen igényesen készülünk most is az őszi vetésre, a jö­vő évi rekord búzatermés megalapozására. Mert hát a legjobban bevált technológiai eljárások további tökéletesíté­sével a búzánál is — akárcsak a kukoricánál és szójánál — állandósíthatjuk a magas hoza­mokat. Egyébként nemcsak jó minő­ségű síkvidéki, hanem gyen­gébb s dombos földterülettel is rendelkezik a hat falu hatá­rában gazdálkodó nagytopolo­váci mész. A Stelian Petru ve­zette farm dolgozói például síkvidéki területet műveltek meg úgy, hogy kívánni sem le­hetne jobban. Mindennél töb­bet mond erről az, hogy a 400 hektáron termesztett búzájuk több mint 7000 kilós átlagter­méssel fizetett. De kitett ma­gáért a Simics Velizar mér­nök által vezetett farm is, a­­mely az erősen dombos kralo­­váci határban ért el több mint 5000 kilós búzatermést. De nemcsak Nagytopolovác, hanem Lovrin környékén is nagy hozamokat értek el. A nagy termések eredményeként — több mint 5600 kilós volt a búzahozam a 8100 hektár ve­tésterületen — néhány ezer tonnával több kenyérgabonát szállítottak terven felül a köz­ponti alapnak a lovrini tanács gazdaságai. És egytől-egyig minden termelőegység túlszár­nyalta kalászos gabonater­mesztési tervét. Gazdag volt tehát az idei aratás ezen a vidéken. A 3500 hektáron ter­mesztett őszi árpa hozama is csaknem 6000 kilós volt a lov­rini agráripari tanács körzeté­ben. Igaz, kifogástalan minő­ségben és optimális időben vé­gezték el a tavaly minden gazdaságban az őszi vetést, október derekáig az utolsó búzaszemek is a földbe hulltak. Egyébként az ara­tást is elsőként fejezték be a megyében a Lovrin környé­ki mezőgépészek, így aztán be­takarítási veszteség nemigen vámolhatta meg a termést. Kocsik József, a lovrini ta­nács elnöke jogos büszkeség­gel beszélt a rekordtermések fedezetéről, arról, hogy a sok­éves tapasztalat alapján kikí­sérletezett legjobb technológi­ák segítségével állandósítani lehet a nagy gabonahozamo­kat. Az olyan búzaterméseket például, mint amilyeneket a grabáci állami mezőgazdasági vállalatban, vagy a lenauheimi mtsz-ben (több mint 6000, il­letve 5745 kiló) elértek. De ha már a lenauheimiak szóba­­kerültek, említsük meg azt is, hogy az árpánál sok száz hek­táron 6865 kilós átlaghozam­mal bizonyítottak. Ezekben a napokban Lovrin környékén, csakúgy mint az egész Bánátban, lelkiismerete­sen készülnek az őszi vetésre, hogy a pártfőtitkári útmutatá­sok szellemében idejében és Napirenden, kukorica betakarítás kifogástalan minőségben elvé­gezhessék a teendőt. Mint Ru­­su­loan, a lovrini tanács fő­mérnöke elmondta, kijelöltek minden táblát az árpa és búza számára, s a korai elővetemé­nyek területét, a nehéz körül­mények ellenére, a 143 trak­torral elég jól felugarolták és műtrágyával tápdúsították. A fajtatiszta, laboratóriumi vizs­gálattal védjelzett vetőmag is rendelkezésre áll, melynek nagy részét megtisztították, hintésre előkészítették. Egyéb­ként négyféle búzát vetnek e­­zen az őszön Lovrin környé­kén: a Fundulea—29, Libellula, Lovrin—32 és Lovrin—34 faj­tát, melyek legjobban terem­nek ezen a vidéken. Mert a nagy termések elérésének a legmegfelelőbb fajtaszerkezet is igen fontos feltétele. Deme János A FORRADALMI HELYTÁLLÁS BRASSÓI PÉLDÁJA: KAMPÁNYRA KÉSZEN A COP KUKORICAKOMBÁJN A kukorica gépesített beta­karítása sem nálunk, sem vi­lágszerte nem számít újdon­ságnak, az előzmények térben és időben egyaránt kiterjed­tek, úgyszintén változatosak a használt műveletek , tech­nológiák is. Például nálunk sem voltak szokatlanok eddig sem a csőtörő, sem a hántó, sem pedig a szemfejtő szer­kezetek. Egyes változatnál lá­bon maradt a tengerikóró, a közvetlenül lefejtett szemeket pedig utólagos munka- és energiaráfordítással (forga­tás és szellőztetés) kellett megszorítani. Az eljárások mindegyikének meg voltak a maguk erős és gyenge olda­lai, hogy adott időben, helyen és körülmények között éppen melyik mellett döntöttek az illetékesek, azt a pillanatnyi konkrét helyzet számos ere­dője határozta meg. Ioan Seserman főtervező, aki a brassói Tehergépkocsi Vállalatban ezekkel a beveze­tő felvilágosításokkal szolgál, jónéhány éves szakmai ta­pasztalatának birtokában te­kinti át az előzményeket, hu­zamosabb ideig mezőgazdasá­gi gépek, berendezések terve­zésével is foglalkozott, az or­szágos kutatóintézet brassói kirendeltségét vezette. A Te­hergépkocsi Vállalathoz való áthelyezése sem jelentett pro­filváltozást, hiszen ett is egy különleges „gépjármű“, a C3P jelzésű új kukoricakom­bájn önjáró szerkezetének, tehát az alvázkerekek, hajtó- és futóművek, valamint a ve­zetőfülkének a megtervezésé­vel foglalkozott. A C8P komp­lex betakarító együttes: le­töri és lehántja a csövet, le­vágja és silózásra összeap­­rítja a szárat. Gyakorlatilag tehát egyetlen áthaladással szabaddá teszi a földet az el­következő mélyszántás szá­mára. Az együtteshez — mun­kafázisban — összesen öt traktorvontatta utánfutó is hozzátartozik a keletkezett szecska, illetve lehántolt ku­koricacsövek folyamatos el­szállítására. Magas munka­termelékenységet biztosít te­hát ez a berendezés. Tekintve a gazdasági világ­válság, s különösen az ener­giakrízis hazánkban való e­­gyes begyűrűzéseit, egy ilyen energiatakarékos berendezés előállítását számos szempont egybeesése indokolta, erre legfelsőbb szinten jóváhagyó döntés is született. Ami az önjáró szerkezetet illeti, Nicolae Ceaușescu elvtárs ja­nuári brassói látogatásán ju­tottak arra a közös következ­tetésre, hogy a mezőgazdasá­gunk erőteljes gépesítésére irányuló mostani erőfeszíté­sekből a profilban amúgy is nagyon közelálló Tehergépko­csi Vállalatnak is ki lehet és ki kell vennie a részét, még­pedig úgy, hogy az új termék első sorozatai már az idei betakarítási kampányra ké­szen állhassanak! — És azóta — összegezi Jánca Purcaroiu mérnök, a vállalat műszaki igazgatója — a profittermelés napi bizto­sítása mellett az üzem leg­fontosabb feladata a kukori­cakombájn előállítása volt, méghozzá igen záros, határ­időn belül: az idei esztendőre — tehát a betakarításra — előirányzott mennyiséget szeptember 30-ig kell folya­matosan leszállítaniuk. Utána másutt szerelik fel rá a tu­lajdonképpeni aktív részt, a vágó, őrlő és hántoló beren­dezéseket. Az önjáró szerke­zet tervrajzait a Mezőgép- és Technológiatervező Központi Intézet februárban és március első felében bocsátotta a vál­lalat rendelkezésére, így gyártmányelőkészítésre tu­lajdonképpen alig több mint három hónap maradt! Sok­szor nehezményeztük már a sajtóban is az ipari termé­keink tervezése és a sorozat­­gyártás megkezdése között el­telő indokolatlanul hosszú időt, nos a brassóiak ellen­példája bizonyítja: másként is lehet!­ Pedig nem valami kis szerkentyűről van szó, csak a kombájn önjáró része 24 alcsoportban mintegy 1980 alkatrészt tartalmaz! És dön­tő többségük előállítására egy vagy több speciális szerszám­ra — például matricákra, próbapadokra, mérő- és ellen­őrző műszerekre — is szükség volt. Szerencsére a gépgyár­tóiparban sem „eszik“ olyan forrón a kását, mint ahogyan főzik! Amikor a vállalat sa­ját tervezői is átnézték a köz­ponti terveket, kiderült, hogy a sebességváltó, az üzem­­anyagellátó, az elektromos és hidraulikus berendezések szá­mos eleme közös vagy azzá tehető az eddig is gyártott te­hergépkocsi-típusokéval, így aztán — számos más, a helyi lehetőségekből fakadó módo­sítás után — végülis ezer­négyszázra csökkentették az Krajnik-Nagy Károly (Folytatása a 3. oldalon) A resicai gépgyártó vál­lalat derék munkaközös­sége lankadatlan lendü­lettel folytatja a szocia­lista munkaversenyt, ú­­jabb sikerekkel járul hoz­zá egyebek közt az orszá­gos energetikai program teljesütéséhez is. A nagy múlttal rendelkező acél­­erődből nemrég indítot­ták útjára a Szereten épülő galbeni-i vízierő­­mű első turbínaegységé­­nek utolsó alkatrészegy­ségeit. KIMAGASLÓ MUNKASIKEREK A BUKARESTI FINOMMECHANIKAI VÁLLALAT szor­galmas munkaközössége az év eleje óta eltelt időszakban a nettó termelést több mint 34,5 millió lejjel, az árutermelést 16 millióval, az exporttervet 4,5 millióval, a nyereségtervet pedig 25,5 millióval szárnyalta túl, miközben az 1000 lej ér­tékű árutermelésre jutó költségeket 30,5 lejjel csökkentette. A román ipar e mintavállalatában a sikereket elsősorban a munkatermelékenység növekedése (amely egy dolgozóra szá­mítva 3590 lejes növekedést mutatott) és további 22 termék­újdonság gyártásba vétele tette lehetővé. Az oktatásnak a kutatásba és termelésbe való beleillesz­­kedése terén A KOLOZSVÁR-NAPOCAI POLITECHNIKAI INTÉZET polgári épületek és alapozási tanszékének közös­sége számos figyelemreméltó eredményt ért el az építkezé­sek iparosítását és tipizálását, az energiaigényes anyagok csökkentését és kivitelezési határidők lerövidítését célzó eredeti megoldások gyakorlatba ültetésében. A kolozsvári szakemberek egyik jelentős teljesítményét a lakóházak elő­regyártott alapok és térelemek segítségével történő kivite­lezése képezi. Ezt a módszert Kolozs és Bihar megyében több mint 3000 alapozásnál, Beszterce-Naszód megyében pedig mintegy 1000 lakás térelemes kivitelezésével alkalmazták. Rövidesen Máramaros megyében is bevezetik az említett módszert, amely révén a jelenlegi ötéves terv végéig megkét­szereződik a munkatermelékenység az építőiparban. A BRAILAI STINCA HŐÁLLÓANYAGOKAT GYÁRTÓ VÁLLALAT munkaközössége az év eleje óta terven felül 3500 tonna hőálló samott-téglát, 1500 tonna öntőport és 10víl tonna hőálló vakolatot állított elő, s ugyanakkor az or­szág építőtelepeinek többletként 7000 tonna kalcinált diato­­rfiitot, 450 tonna mikronizált kalcinált diatomitot és más terméket szállított. Ennnek erdeményeként a vállalat 2,5 millió lejjel szárnyalta túl az árutermelési mutatót. Széleskörű akciót kezdeményezve az újrafelhasználható anyagok visszanyerésére és újraértékesítésére A GALACI VÁLLALATOK ÉS INTÉZMÉNYEK dolgozói jelentős ered­ményeket értek el ezen a téren. Ennek eredményeként a me­gyei begyűjtő és értékesítő vállalat terven felül 185 000 tonna acélt, 5600 tonna öntöttvasat, 560 tonna rezet, 250 ton­na sárgarezet, 700 tonna bronzot és mintegy 800 tonna alu­míniumot gyűjtött be és értékesített. Ugyanakkor megyei viszonylatban közel 2500 tonna papír- és kartonhulladékot, 6500 tonna újrafutózható gumiabroncsot és több mint 12 000 tonna hőálló téglát nyertek vissza. A 2. oldalon: KÖNYV BALLADA A REMÉNYHEZ A 3. oldalon: MIHAMARABB KERÜLJÖN LE A FÖLDEKRŐL AZ ŐSZI BURGONYA AZ OLVASÓ FÓRUMA Eseményt köszöntöttünk a mi­nap Szárhegyen, a Barátság képzőművészeti alkotótábor fenn­állásának tizedik évfordulóját. Szívesen tettem eleget a meg­hívásnak, hiszen jóleső érzés újra meg újra visszatérni ide, szemügyre venni ezt a tájat, a benne rejlő építészeti ér­tékeket. A múlt e szép örök­ségét, az újjávarázsolt mű­emlékkolostort, az újjászülető Lázár kastélyt, a benne otthonra lelt képtárat, mely mind-mind meggyőző bizonyítéka e vidék lakói múlt iránti tiszteletének és megbecsülésének, szépet terem­tő mai cselekedeteinek; jelképe az összefogásnak, az őszinte ba­rátságnak. Meghitt ünnepség, igazi ese­mény volt ez az évforduló, ame­lyet Gaál András festőművész oly találóan fogalmazott meg: Szárhegy az ország leghidegebb vidéke,­ ahol ezidáig aligha é­­reztünk­­ annyi melegséget mint most. Valóban találó volt ez a kijelentés, hiszen barátok talál­koztak, az ország különböző vi­dékeiről évente ide látogató és itt alkotó román, magyar és más nemzetiségű képzőművészek, hogy együtt vegyék számba egy évtizedes alkotómunkájuk közös gyümölcseit. Nem csoda tehát, ha e szép augusztusi nyárban a­ nap is mintha azért ragyogná be oly fennségesen a százados épülete­ket és környékét, hogy figyel­meztesse az arra járót az itt rej­tőzködő képzőművészeti értékek­re. Bármerre veszed utad az új­jávarázsolt kolostor folyosók termeiben, a Lázár kastély köz­­ponti épületében helyet kapott galériában festmények, grafikák s a kert zöldellő sétányain szob­rok fogadnak. Talán ezért érezzük most is, hogy milyen dicsérendő a Har­gita megyei házigazdák művé­szetpártoló gesztusa, az a te­remtő cselekedete, amellyel tíz esztendővel ezelőtt életre hívták az alkotótábort. Tíz év nem sok idő. S mégis, e néhány esztendő alatt, valósá­gos képzőművészeti múzeum szü­­letett Szárhegyen. Hiszen nya­ranta, az ország különböző tá­jairól eddig idelátogatott mint­egy 150 festőművész, grafikus és szobrász alkotómunkája ered­ményeként, ma már 336 alkotás képezi a galéria egyre gazda­godó szépséges világát Nem vé­letlen tehát, hogy ez a művész­telep szemléletes bizonyítéka az itt alkotó román, magyar és más nemzetiségű művészek tehetsé­gének, alkotókedvének, jelképe barátságuknak. De had­d vall­janak erről maguk a művészek, a szárhegyi alkotótábor vendé­gei, őszinte barátai. „Szárhegy a művészi élet, az alkotás szabadságát jelképezi a képzőművészek számára A kö­tődést e tájhoz, az őt meglakó emberekhez. Festettük e székely falu házait, a dombokon kaszáló embereket, öreg, csontos parasz­tokat, gyermekeket. Nagy elégté­telt jelent nekem, hogy az itt élő emberek igényességéhez és élni­­akarásához én is hozzájárultam azokkal a képekkel, amelyekkel az ő életüket művészi úton meg­fogalmaztam. Egy évtized alatt figyelmet érdemlő eredmények születtek itt. Éppen ezért be­fejezésül azt mondhatom, hogy az igényesség, mely elkezdődött, a még igényesebb út felé halad. s Szárhegy nem fog itt megállni, hanem beilleszkedik kultúréle­­tünk nagy folyamatában. A szár­hegyi Barátság alkotótáborba szívesen jönnek a művészek, mert egyetlen jelszó alatt indul­nak ide: Együtt az igaz művé­szetért! BALLA JÓZSEF.” „Harmadszor vagyok a szár­hegyi tábor vendége. Mi­ndig jól éreztem magam itt, ebben a festői környezetben, az itt élő emberek, illetve az itt alkotó művészek között, öröm letni, érezni azt, hogy milyen tekinté­lyes kulturális központtá gyara­podott Szárhegy és az őszinte barátság milyen meggyőző jel­képévé vált. Évről évre román, magyar és más nemzetiségű mű­vészek alkotnak együtt ebben a táborban. S lám, éppen az al­kotás az, ami mindenekelőtt ösz­­szefűz itt bennünket. Mennyire csodálatos dolog az is, hogy ép­pen a Barátság tábor kapcsán éled fel Szárhegy szelemi élete világa, ahol a múlt és a jelen oly szemléletesen találkozik. Hi- Mátyás Árpád (Folytatása a 3. oldalon) MEGÉNEKLÜNK! ROMÁNIA FESZTIVÁL SZÁRHEGY - A BARÁTSÁG JELKÉPE XXXVII. Redact!» ELŐRE, 79776 Bucuresti 33, Piata Scinteii 1. sector L évfolyam ELŐRE szerkesztősége, 79776 Bukarest 33, Scinteia tér 1, I. kerület, 11123. Szám Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02. -----------------­------------------------1983. Előfizetéseket elfogadnak az összes ,­­ postahivatalok, szeptember 1., a levélkézbesítők és a lapterjesztők. Csütörtök Lapunkat külföldre a következő címen _______ lehet megrendelni: ILEXIM — 4 oldal Departamentul Export-Import presi P. O. Box 136—137 — Telex: 11226. ára 50 Dani Bucuresti, str. 13 Decembrie nr. 3. FORRADALMI SZELLEM —MA (I.) „AKI DOLGOZIK, ÉPÍT, AZ MEGVÁLTOZTATJA MAGA KÖRÜL A VILÁGOT" A pártprogram végrehajtása, a sokoldalúan fejlett szocialista­­ társadalom megteremtése és a kommunizmus felé haladás megkö­veteli minden kommunistától, hogy forradalmi szellemben dolgozzék, harcoljon és éljen ! NICOLAE CEAUSESCU Dolgos hétköznapjaink forgatagában ritkán jut időnk elgondolkozni munkánk és általában közhasznú ténykedésünk bennünk gyökerező indítékain, pedig ez a vizsgálódás tanulságos lehet. Lévén, hogy a társadalmi építés tudatos cselekvés, tehát az ember szabad döntéseinek az eredménye, nyilvánvalóan nagy fontossága van a hozzáállásnak, amely — humánumunk­ból adódóan — a változtatást, az önmeghala­dást ösztönzi. Forradalmi szellem a neve an­nak az odaadásnak, az új széles körű beve­zetését és érvényesítését igénylő magatartás­nak, amely a szocializmus megteremtésén munkálkodó ember sajátja. Ugyanis — mint azt Nicolae Ceausescu elvtárs is nemrég hang­súlyozta — a forradalom korántsem fejeződik be, hanem megkezdődik azzal, hogy a dolgo­zók átveszik a hatalmat, így az új társadalom építésének folyamatában fontos hajtóerőnek számít a forradalmi szellem. Ez a nemes erkölcsi vonás nagyon is min­dennapi tényekben jut kifejezésre: abban, a­­hogyan munkánkat végezzük, ahogyan élünk és dolgozunk. És tetten érhető mindenütt: az ipari és a mezőgazdasági tevékenységben, a gazdasági-társadalmi és kulturális élet vala­mennyi területén. Bármerre megyünk, min­denütt számtalan példa tanúsítja, hogy az em­berekben lankadatlanul izzik ez a szellem. Máramaros tájain is — mint szerte e hazá­ban — az utóbbi évtizedekben, években gyöke­resen megváltozott az élet. Mert olyan embe­rek élnek, akiknek odaadására, tudására, fele­lősségérzetére mindig és mindenkor számíta­ni lehet. I­lyen embernek ismeri mindenki Kapnikon Csupri loan bányászt is. Tizenhat éve dolgozik a szak­má­ban, jórészt megszakítás nélkül a helybeli bányaválla­latnál. Váltásvezetőként nyolc ember munkáját irányítja, s ez azt is jelenti, hogy jó pél­dával kell elől járnia. Mint mondja, náluk a munkanap­­ mindig azzal kezdődik, hogy a váltásvezető előkészíti a munkahelyet és felfrissíti a munkavédelmi tudnivalókat. Ugyanis lent a mélyben a leg­kisebb figyelmetlenségnek is roppant nagy lehet az ára. Előbb elgondolkozik, a fe­leletet fontolgatja, csak az­után válaszol a kérdésre, hogy szerinte mi a titka an­nak, hogy a kapniki bánya­üzem már többször is elnyer­te az iparág élenjárója meg­tisztelő címet. — Nincs ebben semmi kü­lönös — mondja — az anyagi feltételek biztosításán kívül az itt dolgozók hozzáértése és lelkiismeretes munkája az egyetlen magyarázat erre. Az emberek magatartása pedig — tegyük hozzá — mindig is szorosan összefüg­gött az irántuk tanúsított gon­doskodással. Mint ahogy a kapnikiak esetében is történt. A régi bánya műszaki ellá­tottság, gépesítés, munkavé­delem stb. szempontjából két évtized alatt többet fejlődött, mint az addigi sok száz év alatt, s ezt illusztrálandó, e­­lég megemlíteni, hogy 1965- től körülbelül hétszáz millió lejt költött az állam az emlí­tett munkálatokra és az itte­ni bányászok munka- és­ élet­körülményeinek a javítására. Ennek köszönhetően jelenleg majdnem két és félszer annyi ércet termelnek ki itt mint 1965-ben, s a település jelle­ge is nagyot változott. Kap­­nikból nemrég város lett , ami egyrészt a helység fej­lesztésének a következménye, másrészt újabb, az eddigiek­­­nél is fontosabb átalakulások elindítója. Aki csak egy-két éve nem járt Kapnikon, van mivel ismerkedjen. Sok az új tömbház és üzlet, s új a 150 ágyas kórház is. Sportpályá­val gazdagodott a város, most pedig korszerű művelődési házat építenek maguknak a kapnikiak. Ciupri Ioan azt is lényeges­nek tartja, hogy ott hagyomá­nya és becsülete van a bá­nyász­szakmának. A bánya­­vállalat dolgozóinak közel egyharmadát teszik ki a fia­talok, akik jórészt azért vá­lasztották ezt a cseppet sem könnyű mesterséget, mert apáik, nagyapáik is a föld kincseit kutatva keresték meg a mindennapi kenyeret. Meg­annyi példa bizonyítja, hogy a lelkiismeretesség örökletes tulajdonság. Így a Briscan­­„dinasztiát“ — apát és fiát — az üzem legjobbjai között tartják számon, s hozzájuk hasonló család még bőven a­­kad. Különben is, a példaké­pek ott, közöttük élnek. Ge­­loman Vasile, Sitaru Nicolae, Lázár József, Rusu Nicolae neve szinte fogalommá vált: a szakértelem és a felelős­ségérzet szimbólumává. A megye vezető iparága ” a bányászat, pontosab­ban a színesfémérc kiterme­lése, amely nem csupán az ottani lakosság jelentős há­nyadának biztosítja a megél­hetési forrást, de egész nem­zetgazdaságunk fejlesztéséhez is számottevően hozzájárul. Máramaros adja ma az ország ólom- és cinktermelésének je­lentős hányadát, de réz, a­­rany, ezüst stb. kerül még elő a föld gyomrából. Az ágazat további gyors ütemű fejlesztését országépí­tő terveink irányozzák elő; e­­zek szögezik le, hogy a jelen­legi ötéves terv idején a szí­nesfémérc kitermelését több mint kétszeresére kell növel­ni. Komoly feladatot jelent ez az iparág valamennyi dol­gozója számára, így a műsza­ki-tudományos alkotás terén dolgozók számára is. Tudják ezt a nagybányai Bányaipari Központban, u­­gyanis a párt XII. kongresz­­szusán felhívást intéztek a műszaki szakemberekhez, hogy szenteljenek fokozott fi­gyelmet és több időt a kuta­tásnak. És úgy vélik, hogy ez elsősorban önmagukra nézve kötelező, hiszen az utóbbi években sok-sok újítást, ész­­szerűsítő eljárást dolgoztak ki a máramarosi szakembe­rek. Ez derült ki azon a Nagybányán megrendezett ki­állításon és szimpozionon is, amelyre a Megéneklünk, Ro­mánia fesztivál keretében ki­bontakozott műszaki-tudomá­nyos alkotó tömegmozgalom országos döntője alkalmával került sor, hogy szemléltes­sék a bányaipari dolgozók ál­tal az utóbbi két évben be­vezetett új technológiákat, ésszerűsítéseket. Az ágazat Máramaros me­gyei szakemberei méltán le­hetnek büszkék arra, hogy a kiállításon bemutatott mű­szaki alkotások egyharmada az ő névjegyüket viseli. Az iparközpont ércelőkészítéssel foglalkozó munkaközössége például első díjat nyert egy olyan találmánnyal, amely le­hetővé teszi az úsztatásban használt egyik igen fontos anyag hazai előállítását. Új habképző reagensről van szó. Ezt eddig külföldről kellett megvásárolni drága pénzért, most pedig vegyipari másod­termékekből állítják elő (az előbbihez viszonyítva) potom áron. Gabrian Lidia mérnöknő, az egyik társszerző, több mint húsz éve tervezi, kutatja és most irányítja a színesfémérc előkészítési és feldolgozási technológiáit — Nagyon jó nálunk a munkaszellem — mondja — s bár nem ez a közvetlen fel­adatuk, a csoport minden tag­ja foglalkozik kutatással is. Ez úgyszólván kötelességünk, mert a máramarosi érc rop­pant szeszélyes, bonyolult műszaki eljárásokkal kell ki­csikarni belőle az értékes fé­meket. Hogy miben látja megnyil­vánulni a forradalmi szelle­met? Hát egyszerűen abban, amit nap mint nap végez, mert az ő nemzedéke el sem tudja képzelni az életet anél­kül a bizonyos érzelmi-szelle­mi többlet nélkül, aminek feltétlenül hozzá kell adódnia a munkához, általában az ember cselekedeteihez, s a­­mit valóban, forradalmi szel­lemnek lehet nevezni. És még hozzáteszi: ő mindig úgy é­­rezte, hogy odaadásával. D. Bartha Margit (Folytatása a 3. oldalon)

Next