Előre, 1983. szeptember (37. évfolyam, 11123-11148. szám)

1983-09-01 / 11123. szám

ELŐRE — 1983. szeptember 1 MIHAMARABB KERÜLJÖN LE A FÖLDEKRŐL AZ ŐSZI BURGONYA FÉNYKÉPEZŐ­GÉPPEL AZONBAN Az idei meleg, száraz időjá­rás Kovászna megyében is meggyorsította a burgonyanö­vények fejlődését, úgy, hogy augusztus utolsó napjaiban már szedni, pergetni lehetett az őszi krumplit. Mint ismert, misz­eink, állami vállalataink többségében géppel végzik a gumók­­betakarítását, szállítá­sát, ezért nagy fontosságú az, hogyan végezték el e gépek rendbetételét, javítását. Nagy fontosságú, mert ettől nem­csak az függ, hogy milyen gyorsan kerül biztonságba az idei burgonyatermésünk, ha­nem az is, hogy milyen költ­ségekkel, mennyi üzemanya­got fogyasztva kerül le a föl­dekről e terményünk. Fényképezőgéppel látogat­tunk el a Kovászna megyei Uzonba, hogy lencsevégre ve­gyük, miként készültek fel az itt lévő állami vállalat gépé­­szei a burgonyacsatára, ör­vendetes tényként említhet­jük meg, hogy a burgonyabe­takarításhoz használandó kombájnok, pergetők, ekék, traktorok, utánfutók mind ü­­zemképesek. A nagy termelé­­kenységű, az uzoni földeken kitűnő eredménnyel hasznosít­ható és ezenkívül nagy ter­méshozamok esetében viszony­lag olcsón üzemeltethető E 684 típusú burgonyakombájnok mindegyike rendbetéve, ké­szen áll a vidék egyik legne­hezebb, de legszebb munká­jára, a burgonyabetakarítás­ra. Nika Sándor és Berde Fe­renc gépészek, még egyszer ellenőrzik működésüket, hogy semmi se gátolja a gumók gyors ásását-szedését. (Első kép) De nemcsak az E684-esek in­dultak el a burgonyaföldek fe­lé, hanem a más típusú kom­bájnok, sőt a pergetők, vala­mint a betakarításnál használ­ható ekék is. Mert bármilyen legyen az időjárás, burgonyater­mésünket veszteség nélkül biz­tonságba kell helyeznünk. Ép­pen ezért Szabó Béla gépész­­mérnök is megvizsgálja, vizs­gáztatja a rendbetett gépeket, s ha szükség van erre, a még fellelhető hibákat gyorsan kija­vítják a gépészek. (Második kép) Ismert, tudott, hogy a beta­karítás üteme — a burgonya esetében is — attól függ, ho­gyan szervezik meg a szállítást. Az uzeni állami vállalatban a szállítás jelentős részét utánfu­tókkal végzik. Rendbetették tehát a traktorokat és az után­futókat is a gépészek. Ugyan­akkor arra is ügyeltek, hogy a burgonya betakarításánál hasz­nálatos gépek mellett a többi ősz eleji mezőgazdasági teen­dőnél létszükségletű felszerelé­sek is üzemképesek legyenek. Pataki Lajos, Plugor József, Hidi Sándor és Tarcsi László éppen egy takarmánykombájn működését ellenőrzi. (Harmadik kép) (Mihai Teodorescu felvételei) AKI DOLGOZIK, ÉPÍT (Folytatás az 1. oldalról) munkájával adósságot tör­leszt — a tudásában gyümöl­csöző társadalmi befektetést. Egy-egy ilyen találmány lemondást is követel jócskán, dehát megéri, az ember mint­ha másképp érezné magát, ha olyasmit sikerült megvalósí­tania, aminek az egész ipar­ág hasznát látja. Itt van pél­dául ez az új reagens, jó pár évi munka fekszik benne, mert számtalanszor kellett ki­próbálni, kifürkészni minden titkát, hogy aztán használni lehessen a flotációkban. Most már nemcsak Máramarosban, hanem más megyékben is al­kalmazzák jó eredménnyel. Új technológiának számít az az eljárás is, amelynek segít­ségével sikerül külön kivonni a rezet és az ólmot a komplex ércből, mégpedig cián hozzá­adása nélkül. Egyre széle­sebb körben használják ezt a módszert is, s gazdasági je­lentősége mellett fontos sze­rep jut a környezet védelme szempontjából. A szakember érdeklődése nem szorítkozhat a saját szak­területére — vallja a mér­nökasszony —, és csakis ak­kor válhat ténylegesen hasz­nossá, ha igényli az újat és a közösség érdekeivel össz­hangban cselekszik. L­ényegében ez a követ­keztetés vonható le Molnár Sándor, a felsőbányai Központi Flotáció dolgozójá­nak a munkájából, egész ma­gatartásából is. Kívülállónak alig mond valamit a fémesen csillogó sötét hab és a szün­telenül mozgó jókora kerekek, amelyek egyikén sárgás, másikán szürkés, porszerű anyag található. Molnár Sán­dor lelkesen magyarázza: — Az új technológia óriási előnyt jelent az úsztatás fo­lyamatában. A kapniki, her­­zsai, sutori érc — ami ná­lunk feldolgozásra kerül — sokféle színesfémet tartalmaz, s a régebbi módszerek csak az ólom és a réz együttes ki­vonását tették lehetővé. Az, hogy e két fémet már a rotá­cióban külön lehet választani, igen megkönnyíti a kohászok munkáját. Nagy érdeklődést váltott ki ez a találmány, s már alkalmazzák is az ország több, hasonló profilú egysé­gében. Bizonyára jó érzés tudni, máshol — távoli országokban is — felfigyelnek e módsze­rekre és értékelik a márama­­rosi szakemberek tudását, becsülik munkaszeretetét, a­­miről megannyi hazai és kül­földi elismerés, díj stb. ta­núskodik. Egy-egy ilyen kor­szerű eljárás alkalmazása ép­pen ezért nagy körültekintést és hozzáértést igényel. Mol­nár Sándornak például jól kell ismernie az ércet, annak összetételét, hogy attól füg­gően adagolja a vegyszere­ket. Az is az ő feladata, hogy a rézszínpor és az ólomszín­­por réz-, illetve ólomtartal­mát egyre növelje. Rendszerető, fegyelmezett embernek ismeri mindenki az üzemben; olyan dolgozónak, akinek szavára oda kell fi­gyelni. Hozzáértésével, maga­tartásával vívta ki magának a jó hírnevet és a megbecsü­lést. Két fia, ha nem is vá­lasztja apja mesterségét, meg­állja majd a helyét az élet­ben; a családi útra való — a munka szeretete, a felelősség­­érzet — bármelyik szakmá­ban és munkahelyen meg­hozza a gyümölcsét. Mert a forradalmi szellemet is lehet örökölni! Olyan érték ez, amely az előttünk járókról maradt ránk, nekünk pedig kötelességünk megőrizni és fejleszteni, gyermekeinknek továbbadni. A fentieket illusztrálja Kovács Zoltán almér­­nök példája is. 1969-ben ke­rült a Bányaipari Központ­ba, miután Temesváron elvé­gezte a technikumot és pár évig Kolozsváron dolgozott. Nagybányán beiratkozott az almérnöki kar esti tagozatá­ra és öt évvel ezelőtt már diplomával a zsebében foly­tatta a munkát az iparköz­pont elektromechanikai rész­legén. Kedvére lehetett a munkahely az az ott megho­­nosodott szellem — legalább­is ez szűrhető le az utóbbi é­­vek eredményeiből. Ki tudná megmondani, hogy ezek az eredmények, mármint a szép számú ésszerűsítés és talál­mány miként született meg? De nem is ez a fontos. Sok­kal inkább az, hogy ma már alkalmazzák ezeket, s így je­lentős hasznot hajtanak. Legújabb találmányának sem csekély a fontossága: a metanométer — a metángáz kimutatására alkalmas mű­szer — akkumulátorának a feltöltését eddig egy külföld­ről beszerzett készülékkel szabályozták, és ezt sikerült igen olcsón, helyi erőforrás­ból előállítani. Arra a kérdésre, hogy mi­lyen konkrét feltételek, kö­rülmények kellenek ahhoz, hogy egy-egy ötlet testet ölt­sön, vagyis készülék (illetve új technológiai eljárás stb.) legyen belőle, azonnal érke­zik a válasz: — Mint ahogy különböznek az ötletek, különbözik kivite­lezési módjuk is. Egyikhez la­boratóriumra van szükség, de az is megtörténik, hogy a műhelynek nyilvánított... konyhában is van elég felsze­relés, hogy meg lehessen csi­nálni az új készüléket. Per­sze, tehetnénk hozzá, ha elő­zőleg hónapokon­ éveken át böngészi az ember a szakla­pokat, s ha abban a konyhá­ban békésen megfér egymás­sal a tűzhely és a munkapad. Sok esetben nem is annyira a körülmények, mint a belső, az emberi adottságok nyom­nak többet a latban. Az újító szellemnek, a fe­lelősségérzetnek ezért van fel­becsülhetetlen értéke — e­­gyén és közösség szempontjá­ból egyaránt. Saját bevallása szerint so­kat szokott gondolkoz­ni ezeken a dolgokon Cherit­­­a Gheorghe is, főleg mióta egész közel van utolsó mun­kanapja, rövidesen nyugdíj­ba megy. — Ha őszinte akarok lenni — mondja inkább magának, mint a kérdezőnek —, akkor bizony be kell vallanom, hogy nem nagyon várom azt a na­pot, annyira megszoktam a felsőbányai Központi Flotá­­cióban a munkát. Igaz, csak tizenegy évet dolgoztam itt, de rengeteg szál köt az em­berekhez, s ha nem lenne ott­hon, Felsőújfaluban a gazda­ság, a jószág, bizony el is ke­serednék, hogy itt a nyugdíj ideje. Régebben, amikor úgy éreztem, hogy ott van na­gyobb szükség rám, segítettem megszervezni a mezőgazdasá­gi termelőszövetkezetet, aztán pár évig raktárnok voltam, majd a szövetkezet elnöki tisztét töltöttem be. Az­­ új ipari létesítmény, mely alig pár kilométerre épült a fa­lutól, jó munka- és kereseti lehetőséget kínált még akkor is, ha az embernek nem volt szakma a kezében... Itt tanították meg az ércelő­készítés ábécéjére, hónapo­kon át minden délután jó pár­­órát foglalkoztak vele és sok társával a flotáció mérnökei, mesterei, s végül kezében volt a képesítés. Jelenleg az anyag­­ellátásban dolgozik, ahol is nagy szükség van a szakképe­sítő tanfolyamon szerzett is­mereteire, segítőkészségére, ál­talában, párttagként tanúsí­tott magatartására. Nem, a­­mióta az üzemben dolgozik, nem is késett, igazolatlanul sem hiányzott. És talán a kér­dést sem tartja helyénvaló­nak, mert mint mondja, az ember legelemibb feladata az, hogy betartsa a rend és a munkafegyelem szabályait A forradalmiság szerinte roppant tág fogalom, amely­nek tartalma nemigen válto­zott az idők folyamán. Még ha más és más formában fe­jeződik is ki, ma is ügyszere­tetet és áldozatkészséget je­lent, és azt, hogy gyermekeid­nek átadd ezt a szellemet Chertila Gheorghe mindeme tekintetben példaképnek szá­mít. Mindig is jól végezte a rábízott feladatokat, munká­ra nevelte két gyermekét A szocialista építés mindennapi küzdelmének szorgalmas és szerény közkatonája ő. Számtalan ember életútjával példázhatnánk pártunk fő­titkárának szavait, hogy „... a forradalmi harc nem ért vé­get“. Mindenki a maga munkahelyén, no és a mindennapi életben tehet tanúbizonyságot arról, hogy megértette az idő szavát és a párt, a nép ügyét mindennél előbbvalónak tartja. Ebben jut kifejezésre ma, nálunk a forradalmi szellem. KAMPÁNYRA KÉSZEN (Folytatás az­ 1. oldalról) újonnan gyártásba veendő al­katrészek számát, viszont az is igaz, hogy a fennmaradó százharmincra mintegy ötven vállalatot kellett — a sokszor vontatott és körülményes — kooperációba bevinni! Már­ciusban kapták a tervrajzo­kat, s május végén készültek el a szokásos C-sorozat minta­­példányai! Hogy közben mi is történt az előkészítésben, vagy a prototípus-részlegen, azt hosszan és hatásosan ecse­telhetnénk, elégedjünk meg most egyetlen időhatározó szókapcsolattal: éjjel-nappal... éjjel nappal­. Az újtípusú embert, hangsúlyozta Nicolae Ceausescu elvtárs a mangá­­liai munkatanácskozáson, töb­bek között a szakmai korlá­tokon messzebbre tekintő, or­szágos látókör jellemzi, s magasfokú rugalmasság, al­kalmazkodókészség a változó helyzetek, feladatok gyors és hatékony megoldására, telje­sítésére, a párt, a nép, az or­szág érdekeinek érvényre jut­tatására bármilyen más egyé­ni-, csoport-, vagy rétegérdek előtt. Napjaink forradalmisá­­gának e legfontosabb ismér­veit fedezhetjük fel a brassói munkaközösség „gyorsított menetében“ is, amellyel a gyártáselőkészítés, technoló­giatervezés számos fázisát egybevonva, a prototípus-fel­tételek közt elkészült darabok után augusztus elejére a soro­zatgyártás feltételeit megte­remtette, ünnepi vállalásként pedig a szükséges szerelési ütem elérését is. Ami azt je­lenti, hogy sorrendben a tech­nológia-tervezők, a szerszám­­műhely, a prés-, alvázkeret-, motor- és tengelyrészlegek után most már a végszerelde is a napi ütemterv folyamatos teljesítését jelentheti. Nyilvánvaló, hogy a válla­lati szinten történő erőfeszí­tések mellett a részlegeken oldották meg a legtöbb tech­nológiai és kivitelezési prob­lémát. Az alváz-részlegen pél­dául, mondotta Ioan Petra főmester és Anghel Concea párttitkár, a megfelelő számú hegesztő biztosítása, majd az előírt kis tűréshatású mére­tek elérése jelentette a leg­főbb gondot. „Sok megoldást többszörös próbálkozás­­után sikerült csak kidolgoznunk, pedig alig is volt rájuk idő“ — mondja Ioan Petra főmes­ter. „Nicolae Ceaușescu pártfő­titkár elvtárs többször is fel­hívta a gépipari dolgozók fi­gyelmét, hogy fokozzuk erő­feszítéseinket a mezőgazda­ság gépesítésének a meggyor­sítására“ — veszi át a szót Anghel Concea párttitkár, majd így folytatja: „A részleg aktívája, alapszervezetünk minden tagja kivette részét nemcsak a közvetlen munka­helyi feladatok megoldásában, de az egész munkaközösség mozgósításában is. Tekintve, hogy a főtitkár elvtárs által személyesen kijelölt, nemzet­­gazdasági fontosságú feladat teljesítéséről volt szó, termé­szetesnek tartottuk a megszo­kottan felüli erőfeszítéseket is“. És a kollektíva válaszolt. Az elsők között Horváth Brú­nó mérnök, Ion Domni­­cor műhelyfőnök, Pap Já­nos mester, Delia Dobri­­ja közgazdász, Ioan Pe­tra főmester ajánlották fel a vezető beosztásúak közül a szükségleteknek megfelelő túlórákat, egészen a napi fel­adatok megoldásáig, aztán Aurel Gheorghiun hegesztő, Vasile Angelescu, Constantin Bogdan és Mihai Cojocaru szerelőlakatosok nyomán a részleg dolgozóinak egész köz­gyűlése. Ugyancsak határo­zatba foglalták a személyi fe­lelősség erősítésének a részle­teit, az önellenőrzés kiterjesz­tésével párhuzamosan. Cris­­tian Peleanu mérnök, részleg­­vezető javaslatára pedig — még mielőtt a többletórák felajánlására sor került volna — a nyolcórás effektív mun­kaidő maradéktalan kihasz­nálására hoztak egyes intéz­kedéseket. Mire jelen soraink az olva­sóhoz jutnak, a kukoricakom­bájnok újabb önjáró szerke­zetei kerülnek leszállításra, a Tehergépkocsi Vállalat mun­kaközösségét pedig egy újabb esemény, a globális akkord — egyelőre kísérleti — kiteljesí­tése foglalkoztatja. A tapasz­talatok feldolgozása, nyilvá­nos megvitatása a munkás­­demokrácia és önigazgatás ki­­teljesítésének is fontos állo­mása lesz. A BARÁTSÁG JELKÉPE (Folytatás az 1. oldalról) Izén egy évtized alatt szinte sze­münk láttára telt meg új tarta­lommal a múlt nagybecsű örök­sége. Ezt érzem a műemlék-ko­­lostor és a Lázár kastély újjá­születésében, az itt otthonra lelt képtárban, mely mind-mind a kölcsönös tisztelet, az egymás jobb megismerésének és meg­becsülésének példájává nőtt. MIRCEA DUMITRESCU". „A szárhegyi alkotótábor e­­gyik nagy érdemét abban lá­tom, hogy először itt éreztem igazán, miként kellene élnie és alkotnia egy művésznek. A ki­váló feltételek, amelyeket ven­déglátóink teremtettek, jó alka­lom arra, hogy mindannyian tel­jes odaadással dolgozzunk. Reg­geltől estig csak egy gondolat foglalkoztat, csak az alkotómun­kára koncentrálok, oly nagy kedvvel, hogy szeretném az éj­­szakát is napallá tenni. Ennél jobb alkotókörnyezetet nem is tudok elképzelni. Kiválóan érzem magam Szárhegyen. BÁLINT KÁROLY”. „Minden csodálatos itt Szár­­hegyen. Páratlanul szép a kör­nyezet, mely ösztönzően hat al­­­kotó munkánkra. A szervezők is mindent megtesznek azért, hogy jól érezzük magunkat A minden év augusztusában itt alkotó különböző nemzetiségű művészek számára jó alkalom ez a tábor arra, hogy őszinte emberi kapcsolatokat alakítsa­nak ki egymás között, hogy meg­ismerjék egymás munkáját, tö­rekvéseit és tartós barátságokat szőjenek, öt évvel ezelőtt voltam először a szárhegyi táborban, azóta is számos magyar és ro­mán pályatársammal levelezem. Most a tízéves évforduló alkal­mával hadd mondjam el azt is, hogy több szempontból nagy­szerű ötlet volt e tábor létesítése. Először is az itt született munkák a megye kép­zőművészeti értékeit gazdagít­ják. De érdemes arra is felfi­gyelni, hogy a művésztelep al­­kotó-teremtő szelleme kedve­zően befolyásolta, mondhatni kisugárzott a község, az egész megye kulturális-művészeti éle­tére. Jó példa erre a hagyo­­mányápoló szép törekvés, a Lá­zár kastély restaurálása, az itt helyet kapott képtár, a minden év novemberében szervezett nép­­művészeti alkotótábor, vagy a­­kár a szárhegyi kamarakórus létrejötte. NICOLAE G. IORGA”. „Szárhegy évfordulós tábor számomra. Voltam az elsőn, az ötödiken és most itt vagyok a tizediken. Azért is élmény visszajönni, hogy láthassam azo­kat a helyeket, ahol egy évti­zeddel ezelőtt megfordultam. De jó alkalom arra is, hogy az or­szág különböző részéből össze-, szaladt művészek találkozhassa­nak, elbeszélgethessenek. S per­sze, vonz a gyergyói táj szépsé­ge. Itt mindig otthon érzem ma­gam. Jóleső érzés tudomásul venni a sok változást is. A mű­emléképületek újjászületését, az új képtár létrejöttét. Úgy érzem, mi is részesei vagyunk minden­nek, amikor őszintén valljuk, hogy szívesen jövünk ide és szí­vesen dolgozunk itt. PAULOVICS LÁSZLÓ”. „Ez a harmadik alkotótábor, ahol dolgozom. Voltam Mágurán és Árkoson. Ott egy-egy na­gyobb munkát készítettem. Most másodszor vagyok Szárhegy ven­dége. Először egy Bartók-portrét készítettem. Most egy Bethlen Gábor portréval ajándékoztam meg a szárhegyi galériát. Tulaj­­donképpen az évfordulóra készí­tettem, de itt fejeztem be Úgy alkottam meg, érződjön, hogy ehhez a nagy múltú épülethez tartozik. Jó hangulat van a tá­borban. Máskülönben a művész­­telep nagy előnye, hogy sok olyan baráttal, kollegával talál­kozunk, akiket tizenöt-húsz éve nem láttunk. PUSKÁS SÁNDOR”. „Először vagyok Szárhegyen. Az első pillanattól jó benyomást tett rám ez a vidék, az itt lakó emberek, vendégszeretetük, köz­vetlenségük. Nagyszerű embe­rekkel ismerkedtem meg az al­kotótáborban is. Olyan művé­szekkel — románokkal, magya­rokkal —, akiket egyazon gon­dolattörekvés kapcsol össze. Jó munkát végezni. CONSTANTIN PLATON”. „Szárhegy a lelkemhez nőtt. Egyetlen alkotótábor, ahova immár évente eljövök. Először Balla Jóska barátomtól halot­tam a szárhegyi művésztelepről. Az ő ösztönzésére határoztam el, hogy eljövök. Nagy meglepetés volt­ számomra, amikor láttam a fennséges tájat, a kiváló feltéte­leket. A házigazdák is várakozá­son felül fogadtak. Nem csoda tehát, ha őszinte barátja lettem a tábornak. Jó ötlet volt ezt a művésztelepet a Barátság név­vel illetni, hiszen itt együttesen, várt váll mellett alkotnak ma­gyar és román művészek. Ámbár ennek a barátságnak mél­sebbek a gyökerei. Ez a kapcsolat tulaj­donképpen már a művészeti in­tézetekben kezdődött, s folyta­tódott a közös kiállításokkal, az egymásra való hatással. Én leg­alábbis úgy érzem: a szárhegyi tábor jó alkalom arra, hogy a barátok találkozzanak. A mű­vészember szereti változtatni környezetét, mert látni, tapasz­talni, kísérletezni akar. Szárhegy nagyszerű hely. De kiváló alka­lom arra is, hogy viszontlássák egymást a művészek. Képzőmű­vészeti intézeteink végzettjei­ szétszóródtak az országban, sokszor évekig, évtizedekig nem találkoznak. Itt viszont egymásra találtak. Élvezet látni ezt a kö­zösséget, ahogy dolgozik, ahogy visszaadja ezt a tájat, ahogy e vidék embereiről, szelleméről, múltjáról és jelenéről vall. Meg­győződésem, hogy ez a nagy­szerű alkotótábor tovább fejlő­dik, izmosodik. Erre a legna­gyobb biztosíték az, hogy itt mindenki összedolgozik. A me­gye vezetősége, a művelődési in­tézmények, a helyi képzőművé­szeti fiók, a környékbeli ipar­vállalatok, a község lakói egy­aránt szívügyüknek tekintik a tá­bor sorsát, jelenét és jövőjét. Mindez jó példa arra, hogy kö­zös erővel csodálatos dolgokat lehet művelni. CIUPE AURÉL”. A fenti vallomások, az ese­ményköszöntés meggyőző bizony­ság volt arra, hogy a szervezők, a tábor tíz évvel ezelőtti alapí­tóinak célkitűzése, szép törekvé­se évről évre valóra vált: „Sze­retnénk hozzájárulni az ország különböző vidékén élő képző­művészek kölcsönös megismeré­séhez, a közös haladó hagyomá­nyok megértéséhez és megbe­csüléséhez, az elődök által örök­ségül ránk hagyott értékek és szépségek ápolásához". Szárhegy vendégművészei, a megye, a község művészetpárto­lói és hagyományápolói ez idő alatt tettekkel bizonyították és ma is meggyőződéssel vallják. Ezért fáradozni, cselekedni nem­csak megtiszteltetés­i köteles­ség. 3. A kaláni kohászati kombi­nát műhelyeinek, üzemrészle­geinek a dolgozói Augusztus 23 tiszteletére ünnepi dekádot szerveztek augusztus 9—19 kö­zött. Ez idő alatt például Naum György és Cozmescu Antal almérnökök hozzáértő irányításával a kokszolórész­leg 530 tonna félkokszot ál­lított elő terven felül. A mun­kahelyek jó megszervezésé­nek, a helyes anyagellátásnak köszönhetően az 1-es számú öntöde is jelentős eredménye­ket ért el: 82 tonna nyers­anyagot termelt a vállaláson felül s juttatott a fémipari gyáraknak. E szép munkasi­kereket az öntöde dolgozói Mihaiescu Aurel, Ioan Oprisiu és Nemes László mesterek irá­nyítása alatt érték el. Városi viszonylatban is egy sor megvalósítással köszöntöt­ték nemzeti ünnepünket. Ezek közül megemlítetjük az új autóbuszállomás átadását, a vonatok irányításának auto­matizálását az óvárosi vasút­állomáson, két, folyékony gáz­meghajtású autóbusz beindí­tását, egy új benzin- és petró­leumlerakat megnyitását, a­­mely ipari egységeket és ma­gánszemélyeket szolgál ki. Kraszka József Kalán AZ OLVASÓ FÓRUMA Eredményekben gazdag dekád A városgazdák érdeme Hogy hogyan tevékenyked­nek nálunk a városgazdák, azt bizonyítja Gyergyószentmik­­lós rendezettsége és tisztasága. Ha valaki végigmegy a váro­son, elégedett lehet, s nem megszólandó a helybeliek büszkesége. Mert mindenki, mindnyájan tettünk valamit azért, hogy büszkék lehes­sünk. Rendezett parkok, vi­­rágterek hirdetik a kerté­szek jó ízlését, meglátszik a közüzemek dolgozói szorgal­mas munkájának az eredmé­nye, azoké, akik az utcákat, tereket tisztán tartják. Augusztusi ünnepünk tiszte­letére került sor olyan akciók véghez vitelére, amilyen a ki­rakatok újrarendezése, a for­galomjelző és -irányító vona­lak újrafestése, a mellékutcák korszerűsítése volt. De nem­csak most és azért volt a hoz­záállás, mert ünnepre készül­tünk. Nem, mert már tavasz­­szal megkezdődik a városren­dezés és őszig nem lankadó igényességgel tevékenykednek a városgazdák. Úgy is emle­getik az átutazók Gyergyó­­szentmiklóst, mint Hargita megye legtisztább és legrende­­zettebb városainak egyikét. Dávid István Gyergyószentmiklós Hírek a mezőgazdaságból Az idő is kedvezett Augusztus napos, meleg időjárása kedvezett a mező­­gazdasági munkáknak a szi­lágycsehi mezőgazdasági ter­melőszövetkezetben is. Szé­kely András agrármérnök tá­jékoztatása értelmében a hó­nap közepén már túl voltak a lucerna és a lóhere első és második kaszálásán 300, illetve 100 hektáron elvégezték a szarvaskerep harmadszori ka­szálását 80 hektáron. A föl­deken maradt sarjú levágásá­ra készültek (e beszámoló megjelenéséig bizonyára már be is fejezték); a szalma fele, mintegy 700 tonna már kaz­lakban volt. A 2500 tonna be­takarított silót a 2000 bika­borjú takarmányozására hasz­nálják. Ami az aratást illeti, egy hónap alatt (augusztus 2- ig) befejezték, s így a szalma­hordás, silózás került előtérbe. Azért, hogy a mezőgazdasági munkák minél jobb ütemben haladjanak, a szilágycsehi misz nagy létszámú munkaerőt foglalkoztat. Mészáros Mihály­­Szilágy cseh Aratás után... visszatekintés A kutyfalviak jó búzater­mésre számítottak, hektáron-*­kánt olyan 50 mázsa körüli­re, s sokszor szó volt ró­la, hogy munkájuk jutal­mát látják majd ebben. De hogy ezt meghaladó hoza­mot takarítsanak be, álomnak tűnt számukra. Ez az állam azonban, kellemes meglepeté­sükre, a hektáronkénti 5382 kiló elérésével beteljesült. Visszatekintve a végzett munkára, összegezésként és tanulságként néhány tényezőt emelhetünk ki, amelyek, véle­ményünk szerint, nagyban hozzájárultak az említett e­­redmény eléréséhez. Íme rövi­den: a jó vetésforgó alkalma­zása, az elővetemény megvá­lasztása, a bő termés­hozamú fajták termesztése (Transilvánia 114, Partizanka 80, Potaissa 90, Libelulla 37, más intenzív fajták 19 hektá­ron); a szántások elvégzése vetés előtt tíz nappal; a mű­trágyák (hektáronként 216 ki­ló) és az istállótrágya biztosítá­sa, a nagyon jó magágyba te­hát jó minőségű magvak ke­rültek s biztosítottuk négyzet­­méterenként a 460—520 ka­lászsűrűséget; az összterületet vegyszereztük, a betakarítást pedig sikerült 14 munkanap alatt befejezni. Ezek vol­tak tehát azok a tényezők, amelyek odavezettek, hogy elértük az 5382 kilós átlagter­mést. Győrfi Miklós Kutyfalva, Maros megye Dönthetett volna másképp is ! ? Megszokott borús idő volt reggeliben augusztus 13-án, szombaton, amikor a szénacsi­­náláshoz toborzott szezonmun­kások (kb. 30 lövétel és 15 vla­­hicai) várták, hogy a vlahicai piacról a jármű tovább szál­lítsa őket Cekendre, az állami mezőgazdasági vállalathoz. Mihály Imre mérnök azonban, anyagi meggondolásokból a bizonytalan időjárásra hivat­kozva csak vagy 15 személy­nek engedélyezte az indulást, a többinek — ki Lövétére, ki Vlahicára — haza kellett tér­nie, gyalog, mivel utazásra egyiknél sem volt pénz. De mi történt? Gyorsan ki­tisztult, este hét óráig szép napsütés volt, csak ezután kezdett el esni az eső bősége­sen. A lényeg pedig az, hogy az állami vállalatnál a sok széna — méghozzá száraz ren­dek, csupán fel kellett volna rakni szénaboglyákba — ott maradt a földön a jó araszos zöld sarjú között, s természe­tesen teljesen elázott. El lehet gondolni, hogy e nyári napon mi mindent elvégezhetett vol­na az a harminc ember, aki­nek a mérnök elhamarkodott döntése folyán haza kellett térnie. Kalapos Ferenc Vlahica Pontos munkát végzett Nagybányán a Bucuresti su­gárúton Eda elnevezéssel új komplexum nyílt, amelynek keretében szabóság, cipőosz­tály, órajavító, készáru- és optikai szaküzlet működik. Ez utóbbinak különösen örven­dem, mert régen kapott recep­temre végre szemüveget csi­náltathattam itt, s méghozzá nagyon rövid idő alatt juthat­tam hozzá. Egy hétfői napon vette fel a rendelést Németi Emőke, az egység szakembe­re, s ígéretéhez híven két nap alatt el is végezte a munkát." Úgy érzem, köszönettel tarto­zom neki, s kívánom, hogy to­vábbra is ilyen pontos mun­kát végezzen. Gerbovan Reiz Irina Nagybánya Postaláda VARGA JÓZSEF, Sepsiszentgyörgy. Mint írja, nyugdíj megálla­pításával kapcsolatos dossziéja a Központi Nyugdíjbizottsághoz került. A tisztázásában valóban ez a legilletékesebb szerv, tehát meg kell várnia válaszát. Ha továbbra is tisztázásra szoruló kér­dések merülnek fel, forduljon ismét szerkesztőségünkhöz, levelé­hez mellékelve a központi szerv válaszának másolatát. (Újabb le­velében hivatkozzék a 4031-es iktatószámra.) ZENÁK JÓZSEFNÉ, Kürtös. Bár az illetékeseknek szóló újabb át­iratokat időközben postáztuk, köszönjük, hogy azonnal értesített a majdnem egy éve megrendelt Cserép megérkezéséről. KUI LUCA, Egrespatak, Szilágy megye. A júniusban eltűnt kis­korú fia keresése céljából beküldött szöveget minél hamarabb szeretnénk közölni, de ehhez kérjük, hogy az említett személyi adatokon kívül írja meg fia néhány ismertetőjegyét is (pl. haja és szeme színe, testmagassága stb.) Sürgősen várjuk tehát újabb levelét.

Next