Előre, 1984. február (38. évfolyam, 11253-11277. szám)

1984-02-01 / 11253. szám

A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉS EGYSÉG FRONTJA ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK NAPILAPJA NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS találkozott és megbeszélést folytatott a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségével, amelyet A. A. Gromiko elvtárs vezet Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság elnöke hétfőn délután találkozott és megbe­szélést folytatott az A. A. Gromiko elvtárs, az SZKP KB Politbürója tagja, a Szovjet­unió Minisztertanácsa első al­elnöke és külügyminisztere ve­zette szovjetunióbeli párt- és kormányküldöttséggel. Román részről a megbeszé­léseken a következő elvtársak vettek részt: Gheorghe Oprea, az RKP KB Politikai Végre­hajtó Bizottságának tagja, a kormány első miniszterének első helyettese, Miu Dobrescu, az RKP KB Politikai Végre­hajtó Bizottságának póttagja, a KB titkára, Ioan Totu, az RKP KB Politikai Végrehajtó­ Bizottságának póttagja, a kor­mány első miniszterének he­lyettese, Stefan Andrei, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának póttagja, kül­ügyminiszter, Constantin Mitea, az RKP KB tagja, a pártfőtitkár és a köztársasági elnök tanácsosa, Traian Du­dar, az RKP KB tagja, Ro­mánia szovjetunióbeli nagy-­­­követe, Mihai Nicolae, az RKP KB helyettes osztályvezetője, Constantin Oancea külügymi­niszter-helyettes, Stefan Stan­­cu, a gazdasági és műszaki együttműködési kormánybi­zottság alelnöke. Szovjet részről a megbeszé­léseken a következő elvtársak vesznek részt: K. V. Rusza­­kov, az SZKP KB titkára, N. V. Talszin, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának alelnöke, E. M. T­yazselnyikov, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió romániai nagykövete, V. G. Makarov, A. A. Gromiko elvtárs taná­csosa, B. I. Poklád, a Külügy­minisztérium helyettes igaz­gatója, V. I. Potapov, az SZKP KB osztályvezetője, L. I. Bojko, a Szovjetunió bukaresti nagy­­követségének miniszteri rangú tanácsosa, N. A. Rembjevszkij, az­ SZKP KB külkapcsolati osztályának instruktora, N. V. Mihajlenko,­­a Minisztertanács előadója, V. A. Lapsin, a kül­ügyminisztérium­ titkára . A. A. Gromiko elvtárs, az SZKP KB Politbürója, vala­mint személyesen Jurij And­ropov elvtárs, a Szovjetunió­­ Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Szov­jetje Elnöksége elnökének ré­széről meleg üdvözletét, és szívélyes jókívánságokat tol­mácsolt Nicolae­­ Ceausescu elvtársnak, valamint az ösz­­szes elvtársaknak a párt­vezetőségből. Megköszönve, Nicolae Ceausescu elvtá­r kérte, hogy a maga és pártunk ve­zetősége részéről adják át meleg üdvözletét Jurij And­ropov elvtársnak és a többi elvtársnak az SZKP vezetősé­géből, akiknek jó egészséget kívánt. A megbeszélésen kölcsönö­sen tájékoztatták egymást a szocialista építés menetéről Romániában­ és a Szovjetunió­ban, valamint arról a módról, ahogyan a Román Kommu­nista Párt és a Szovjetunió Kommunista Pártja munkál­kodik az­ RKP XII. kong­resszusa és Országos Konfe­renciája, illetve az SZKP XXVI. kongresszusa határo­zatainak életbe ültetésén, s miként oldják meg a két or­szág gazdasági és társadalmi fejlesztésével kapcsolatos kér­déseket. Ugyanakkor véleménycserét folytat e fel„­a kétoldalú kapcso­latok állapotáról“, valamint a román—szovjet politikai és gazdasági síkú, a kereske­delmi cserék, a termelésbeli kooperáció és szakosítás, va­lamint a tudományos-mű­szaki, kulturális és más köl­csönös érdekű tevékenységi szektorbeli együttműködés és kooperáció fejlesztésének to­vábbi útjairól és módozatairól. A megbeszélések elvtársias, meleg baráti légkörben zaj­lanak. NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS VACSORÁT ADOTT A SZOVJETUNIÓ PÁRT- ÉS KORMÁNYKÜLDÖTTSÉGE TISZTELETÉRE Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság elnöke hétfőn es­te vacsorát adott a Szovjet­unió párt- és kormányküldött­ségének tiszteletére. Részt vett A. A. Gromiko elvtárs, K. V. Ruszakov elv­társ és N. V. Talizin elvtárs, valamint E. M. Tyazselnyikov, a Szovjetunió bukaresti nagy­követe, más hivatalos sze­mélyek. Úgyszintén részt vettek a következő elvtársak: Constan­tin Dascalescu, Iosif Banc, Nicolae Constantin, Fazekas Lajos, Manea Manescu, Con­stantin Olteanu, Gheorghe Oprea, Gheorghe Panu, Ilie Verdet, I Stefan Andrei, Stefan Birlea, Miu Dobrescu, Marin Enache, Ioan Totu, Ion Ursu, valamint az RKP KB, az Ál­lamtanács és a kormány tag­jai, más hivatalos személyek. A vacsorán Nicolae Ceausescu elvtárs és A. A. Gromiko elv­társ pohárköszöntőt mondott. Kifejezve azt az óhaját és meggyőződését, hogy a Szov­jetunió párt- és kormánykül­döttségének látogatása és az­ ez alkalomból sorra kerülő megbeszélések hozzájárulnak a román—szovjet kapcsola­tok fejlesztéséhez. Nicolae Ceausescu elvtárs az országa­ink, pártjaink és népeink köz­ti jó együttműködésre emelte poharát, a szovjet népeknek újabb sikereket kívánt a szo­cializmus és a kommunizmus útján való fejlődésükben, s egyben Jurij Andropov elv­társ, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Szov­jetje Elnöksége elnökének egészségére, A. A. Gromiko elvtárs, a szovjet küldöttség többi tagjai és a vacsorán je­lenlevő összes személyek egészségére emelte poharát.. A maga részéről A. A. Gro­miko elvtárs megköszönve a Románia meglátogatására tett meghívást és a hozzá inté­zett jókívánságokat, a román nép haladására és jólétére, a Szovjetunió és Románia, az SZKP és az RKP, az országa­ink népei közti jó barátsági és együttműködési kapcsola­tok fejlődésére, a Román Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársa­ság elnöke, Nicolae Ceausescu elvtárs és az összes jelenle­vők egészségére­­emelte po­harát. A vacsora meleg, elvtársias légkörben zajlott le. BARANGOLÁS ZSIL VÖLGYÉBEN FELÉPÜL A KORSZERŰ MUNICÍPIUMI KÖZPONT P­etrozsény municípium köz­pontja ma olyan, mint egy nagy építőtelep. A régi Victoria téren és a Repub­­licii utca elején kotrógépek eme­lik ki és rakják billenőkocsikba a bontási törmeléket, ugyanitt ki­­lencemeletes toronyblokkot húz­nak fel a dévai Építkezési Tröszt Zsil völgyi Építőtelep-csoportjá­nak emberei. 1983 júniusában készültek el az itteni Állami Színház 400 férőhelyes termének, pontosabban magának az épü­letnek a teljes felújításával, és feszített ütemben folytatják a la­kásépítkezéseket. Ezekről a vá­rosfejlesztési újdonságokról és egyebekről az egyik legilletéke­sebb vezetővel, Lázár Filippel, a municípiumi néptanács első alel­­nökével beszélgettünk. — Petrozsény régi központját nagyon sokan régről ismerték, mert a fejlesztés valahogy mindig elkerülte, hosszú ideig nem nyúl­tak hozzá. A helyzet azonban tarthatatlanná vált, mert egyfelől a lakótelepek kiépítésével mind többen költöztek be a városba, akikről minden szempontból gondoskodni kellett, másfelől a municípium sajátos területi-köz­igazgatási helyzete (négy város és két község tartozik hozzá) megkövetelte azt, hogy felépül­jön egy új, modern, igazi muni­cípiumi központ. Megindultak tehát itt is az építkezések. — Két éve fogtunk hozzá a már régebben kész tervek meg­valósításához. Lényegében egy új lakótelep épül itt, a petrozsé­­nyi Északi lakótelep, 1985-ig kö­zel 2000 új lakással, csatlakozó és járulékos létesítményekkel. Eddig 700 lakással készültünk el. A Victoria téren épülő torony­blokk csak az egyik létesítmé­nyünk lesz. A Republicii utca mindkét oldalán, kb. félkilométe­res szakaszon modern tömbhá­zak sora épült és épül, a helyi építészeti hagyományok szelle­mében. Bontani, szanálni is kel­lett, nem is keveset. De ezt senki se bánta, legkevésbé a háztulaj-­ donosok és a bérlők, mert kom­fort nélküli, régi bányatelepi la­kások felszámolásáról volt szó. A színházépülettel mér elkészül­tünk, aztán beépült az új város­képbe a Jiul nagyáruház is, ala­kul tehát az új központunk. Ami­ről még nem beszéltünk: új szék­házat kap a Nemzeti Bank itteni fiókja, de gyógyszertár és könyv­szalonnal kiegészített könyvüzlet is épül. Két új élelmiszerüzlet és több vendéglátó egység is he­lyet kap még ugyanitt. Mind­ezekhez hozzászámíthatjuk a nép­tanács székháza mellett felépült szolgáltatási egységeket, modern üzleteket is. Az építkezések fel­fordulással járnak, átmeneti köz­lekedési nehézségeket okoznak, de ha elkészülünk mindennel, az idelátogatók és természetesen elsősorban az itteni lakosok va­donatúj, modern építészeti új­donságokat felmutató Petro­­zsényt láthatnak majd.­­ Köztudott, már mi is több­ször hírt adtunk róla, hogy a leg- Deák Levente (Folytatása az 5. oldalon) XXXVIII. évfolyam II253 szám 1984. február 1., szerda 6 oldal­ára 50 báni Lapunkat külföldre a következő címen lehet megrendelni: ILEXIM — Departamentul Export-Import prest P. O. Box 136—137 — Telex: 11226. Bucuresti, str. 13 Decembrie nr. 3. Redacta ELŐRE: 79776 Bucuresti 33, Piata Scinteii 1, sector 1. ELŐRE szerkesztősége: 79776 Bukarest 33. Scinteia tér 1, I. kerület. Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02. Előfizetéseket elfogadnak az összes postahivatalok, a levélkézbesítők és a lapterjesztők. A KOMMUNISTÁK, HAZÁNK MINDEN FIA SZÍVE MÉLYÉBŐL ERŐT, EGÉSZSÉGET, HOSSZÚ ÉLETET KÍVÁNNAK PÁRTUNK SZERETETT VEZETŐJÉNEK, ORSZÁGUNK ELNÖKÉNEK, NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRSNAK Üdvözlő táviratok NICOLAE CEAUSESCU elvtárshoz az ország minden részéről (3. oldal) KÜLFÖLDI ÜDVÖZLŐ TÁVIRATOK NICOLAE CEAUSESCU ELNÖKNEK (6. oldal) M AZ 1983. ÉVI TERVTELJESÍTÉSRE VONATKOZÓ közlemény margójára SZILÁRD NAPRÓL A ÖTÉVES TERV MÉVEIM ÉVÉBEN -MÉG GYÜMÖLCSÖZÓBB MUMIKEREK ELÉRÉSÉÉRT m­ unkánk, erőfeszítéseink gazdag és tisztes ered­ményeit öleli fel a Ro­mánia Szocialista Köztársa­ság 1983. évi egységes or­szágos gazdasági-társadalmi fejlesztési tervének teljesíté­séről szóló közlemény. Va­lójában tudtuk, már a vonat­kozó összegező közlemény közreadása előtt jóval, hogy sikeres tervével zártunk. Pár­tunk főtitkára, szocialista köztársaságunk elnöke, Nicolae Ceausescu elvtárs egész né­pünkhöz intézett újévi rá­dió- és televízióüzenetében, a mérleget megvonva, áldoza­tos, de elégtételt nyújtó, ha­zafias büszkeségre késztető gazdasági-társadalmi tevé­kenységünket értékelve a kö­vetkezőket mondotta: »Az egész nép munkája nyomán gyarapodott az ország szocia­lista vagyona, Románia az anyagi és szellemi civilizáció újabb fokaira emelkedett. Az iparban a tervet jó körülmé­nyek között teljesítettük, a növekedési ütem körülbelül 5 százalékos, a mezőgazdaság­ban, bár a hosszas szárazság miatt nehéz esztendőnk volt, olyan termést értünk el, amely biztosítja a lakosság jó ellátá­sát. Úgyszintén fejlődött a többi szektor is: az oktatás, a tudomány, a kultúra , az új társadalmi rend építésének a­­laptényezői. Határozottan al­kalmazva az Országos Konfe­rencia határozatait, sikerült leküzdenünk az ötéves terv első két esztendejében je­lentkezett bizonyos nehézsé­geket, és összességükben fon­tos eredményeket elérnünk, amelyek biztosítják az egész 1981—1985-ös ötéves terv jó körülmények közötti teljesí­tését.“ Ugyanez a fölötte pozitív értékelés csendül ki köze­lebbről az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottsága január 28.-i ülésének megállapítá­sából, így a Politikai Végre­hajtó Bizottság többek közt rámutatott arra, hogy az 1983. évi tervelőirányzatok teljesí­tése érdekében kifejtett tevé-­­­kenység célja a párt XII. kongresszusa és Országos Konferenciája határozatai­nak a megvalósítása volt, s ilyen értelemben hangsú­lyozta, hogy a vállalatok, az iparközponttok, az összes gaz­dasági vezető szervek egyre jobb eredményekkel munkál­kodtak a különösképpen ne­héz nemzetközi gazdasági viszonyokból adódott prob­lémák megoldásáért és a fo­gyatékosságok felszámolá­sáért, jelentős sikereket érve el az összes tevékenységi te­rületeken. A Politikai Végre­hajtó Bizottság kiemelte azt az ország valamennyi dol­gozója, az egész nép számára nagyszerű tényt, hogy az 1983. évi tervelőirányzatok teljesí­tése, a haza gazdasági-társa­dalmi fejlesztésének ered­ményei a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, nemzetiségi különbség nél­kül az összes dolgozók, az egész nép, mindazok kitar­tó erőfeszítéseinek a gyü­mölcse, akik szorosan felzár­kózva a párt és főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs köré, önfeláldozóan munkál­kodtak a párt XII. kongresz­­szusán és Országos Konfe­renciáján megszabott célki­tűzések valóra váltásáért, a szocialista Románia szüntelen haladásáért és felvirágzásáért.­­Okkal lehetünk tehát büsz­kék tavalyi gazdag munka­eredményeinkre. Még ha nem­zetgazdasági szintézisről,­­mak­­roökoinómiáról van is szó, ez az egész valamennyiünk, kis és nagyközösségek jól vég­zett munkájának a tükre végső soron. Igen, én, a bu­karesti 23 August vállalat esztergályosa, én, a Csíkszere­dai traktorgyár szerelőlaka­tosa, én, a kolozsvári építő­szerelő tröszt kőművese, én, a Politechnika előadó tanára, én, Zsil­völgyi vagy baróti, ol­­tániai vagy sarmasági bá­nyász..., én is hozzájárultam, a magam helytállásával, igé­nyes, az előző évinél is haté­konyabb és termelékenyebb minőségi munkámmal — a magunk munkájával, közös­ségünk munkájával, az egész dolgozó nép áldozatos munká­jával ahhoz, hogy az ipari ter­melés nettó értéke 1982-höz viszonyítva 5,1 százalékkal, az árutermelés 4,8 százalékkal, a nemzetgazdasági beruházások 2,9 százalékkal, az export 8 százalékkal, a nemzeti jöve­delem — életszínvonalunk e­­melésének és további fejlő­désünknek a forrása — 3,4 százalékkal, a lakosságnak — tehát nekünk, dolgozóknak­­,honpolgároknak — a szocia­lista szektorból származó pénzjövedelmei 5,1 százalék­kal gyarapodtak, ugyanakkor a köztársasági ipar 1000 lej árutermelésre számított összköltségei 5,2 lejjel voltak kisebbek 1982-höz képest, s 7 milliárd lejes megtakarítást értünk el a nyers- és segéd­anyagok,­ valamint az ener­gia fajlagos fogyasztásának hathatós csökkentésére ki­bontakoztatott országos ak­ciók eredményeként — a ma­gunk takarékos munkája e­­redményeként végső soron. Jóleső érzéssel böngésszük az adatokat, hiszen a bennük tükröződő magas fejlesztési ütemeket, megvalósításokat — pártunk főtitkára utalt rá, a Politikai Végrehajtó Bizott­ság is nyomatékkal hangsú­lyozta : válsággal terhes nemzetközi gazdasági vi­szonyok közepette értük el. Nem volt könnyű, és ezután sem lesz könnyebb, de éppen tavalyi munkaeredményeink alapján biztosabb és szi­lárdabb útról vágunk s vágtunk neki az ötéves terv negyedik évének. Tény, hogy a világ kevés országá­ban sikerült ilyen magas fej­lesztési ütemeket elérni, mint amilyeneket országunk, szocia­lista nemzetgazdaságunk az iparban és a mezőgazdaság­ban, erdő- és vízgazdálkodás- Miklós László (Folytatása az 5. oldalon) Az építő-szerelő tevékenység dolgozó személyzetének javadalmazása globális akkordban a munkálatok felvállalása útján (2. oldal) Orvosi-műszaki bolt a nagyváradi sétálóutcában. Szinte észrevétlenül húzó­dik meg a város egyik leg­forgalmasabb cipőboltjának „árnyékában“. Két szerény kirakatáról aligha mondha­tó el, hogy vásárlóbolondí­­tó. Egyikben: szemüvegek, lencsék, keretek. Másikban: kvarclámpa, fecskendők, gu­mikesztyűk, házipatikába va­ló apróbb tárgyak. Az egy­ségvezető névtábláján ez áll: Ocsay Gyula. Belépek. — Ocsay Gyulát keresem — mondom az egyik szolgá­latkész fehérköpenyes el­árusítónőnek. — Néhány nappal ezelőtt kórházba szállították. Pillanatnyi döbbenetemen Fehér­­Mária segít át. Mu­tatja, kövessem csak a mű­helybe. Szokatlan látvány fogad. Rövidke neoncső alatt köpenyes férfi dolgozik. E­­lőtte az asztalon fura ké­szülék Zümmög-duruzsol. Egy fogantyújánál rögzített kö­zönséges hajszárítót karvas­tagságú pléhcső köt össze egy talpon álló, de fedél nélküli nesscaffés dobozzal amelynek két oldala ráadásul még át­lósan át is van metszve. A hasítékba pontosan beleillik a még üres szemüvegkeret, a­­melyet az ide „terelt“ hősu­gár előtt ide-oda mozgatva annyira meglágyít, hogy az előkészített lencsét helyére csúsztathassa. Ezt gyors tapo­­gató-egyengető ujjmozdula­tokkal rögzíti. Még egy fél­percig sem kell távol tarta­ni, hogy a keret újra megszi­lárduljon és végképp „foglyul ejtse“ a lencsét. — Most Floroiu Alexandra a főnök — mutat felé Fehér Mária. Alighogy bemutatkozom és elmondom, mi járatban va­gyok, máris a „sűrűjébe“ vág. — Láthatja: „Made in Nagyvárad“! Mi készítettük. Azért szó se róla, jól műkö­dik. Hogy nem ez az első ki­segítő eszköz, amit a szük­ség megcsináltat velünk? Ez talán logikus is. A megyé­ben ez az egyetlen orvosi-mű­szaki bolt, az országban is csak pár tucat hasonló rendel­tetésű üzletet találni, így hát kisgépeinket, szerszámainkat magunk készítjük. Persze, egyebek is közrejátszanak. Minden szakember a maga fogásainak megfelelőre tö­kéletesíti szerszámait. E­­közben aztán újabbakat is alkot. Kezéhez, mozdulatai­hoz jobban illőket. Bár csak apróbb javításokat, át­­tövéseket és lencseberakáso­kat végzünk, így is 10—12 különböző szerszámra van szükségünk. Ezek közül hat­nyolcat naponta sokszor kézbe veszünk. — És mindezt már hány esztendeje? — Az idén lesz huszonhá­rom. Még ezzel is csak a kö­zépmezőnybe értem, hisz O­­csay Gyula több mint három évtizede végzi ezt a munkát. De kolleganőink, Fehér Má­ria, és Dombi Erzsébet is már közel járnak a huszadik munkaévhez. Mit mondjak... itt a „legfrissebb“ munkaerő is lehúzott már tíz évet! — Valaminek csak lennie kell, hogy az emberek itt­ragadnak. — Látványosnak, különö­sen érdekfeszítőnek aligha nevezhetjük a munkánkat. Alapprofilunknál fogva ál­landóan 150—200 féle orvosi­műszaki cikket árusítunk. A hőmérőtől a kvarclámpáig, az injekcióstűtől a vérnyomás­mérő készülékig, a gumikesz­tyűtől a mankóig... a cuclis­üvegtől az egészségügyi gu­miharisnyáig, a villanypárná­ig, és még hosszasan sorol­hatnám, hogy mi mindent tartunk. Nyilván, naivitás volna azt hinni, hogy min­den kedves vevőnk vagy minden rászoruló szaksze­rűen is tudja használni a kellékeket. Nos, itt véget ér a kimondott kereskedői mun­ka. Tanácsot adni, segíteni, felvilágosítani és a be­teget nem egyszer biza­kodásra késztetni csakis türelemmel, beleértő készség­gel lehet. Ez már nem eladói vagy látszerészi feladatkör, hanem valami egészen más... És akkor még nem mondtam, hogy évente 13—15 ezer szemüveget készítünk. Aztán az apróbb javítások, áttövé­­sek is 8—10 ezer körül mo­zognak. Barabás Zoltán (Folytatása az 5. oldalon) EGY SZERÉNY BOLT

Next