Előre, 1984. július (38. évfolyam, 11382-11407. szám)

1984-07-01 / 11382. szám

H­a megkérdezzük a tanuló­kat, pionírjainkat, kiket tartanak jó tanítónak, ta­nárnak, azt válaszolják: azokat, akik megértőek, szigorúak, de igazságosak, akikkel minden­ről őszintén lehet beszélget­ni, akik szeretik az osztá­lyukat, mindenkit meghallgat­nak, és olyanok, hogy hoz­zájuk kellene hasonlítani, ha majd a felnőttkorba érnek, mi­kor harminc vagy ötven évesek lesznek, mint mostani tanítóik, tanáraik. Azt sem mulasztják el ilyenkor bevallani, hogy a jó ta­nítóban, tanárban csodálják a tudást, azt a képességet, hogy rá tud világítani a lényeges ösz­­szefüggésekre és sokkal többet lát a világból, mint amennyit más felnőttek. De a pedagó­gust sosem azért becsülik, első­sorban, mert „jó fej", az mintha másodlagos kérdés lenne. Az elsődleges az emberi milyensé­­ge­ minősége és tehetsége, a­­mellyel a diákot megnyeri. A Pedagógusok Napján, ami­kor az óvónőket, tanítókat és a tanárokat ünnepeljük, a tanulók összehangzó értékítélete ötlött fel bennem először. Hiszen ez a legfontosabb. A gyermekre és a fiatalra hatni ugyanis csak a rá­termett pedagógus tud. Az új tanév kezdetén, amikor óvodák, iskolák és egyetemek szélesre tárták kapuikat a gyer­mekek és ifjak hatalmas töme­gei előtt, pártunk főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs a Ko­lozsvár-Na­poca municípiumban tartott nagy népgyűlésen mon­dott beszédében világosan rá­mutatott a nép, az ország és a párt érdekeivel egybehangzó, tanintézményeink előtt álló új fel­adatokra. A XII. pártkongresz­­szuson leszögezett célkitűzések, a Nevelés- és Oktatásügyi Kong­resszuson hozott határozatok, az 1983-as mangóliai munkata­nácskozáson elhangzott, a szer­vezési és politikai nevelő munka problémáira vonatkozó pártfő­­titkári beszéd és a tanévnyitón elhangzott expozéja értelmében vitathatatlan, hogy az iskola nemcsak az ismeretátadás színte­re már, egyre jelentősebb sze­repet játszó nevelési fórum, az új ember alakítása, a sokoldalú személyiségformálás korszerű műhelye. Az iskola — az egész tan­testület — a tudományos világ­nézet, a dialaketikus és törté­nelmi materialista világszemlé­let, a szocialista tudat kialakí­tásán hivatott munkálkodni. Hi­szen a sokoldalúan fejlett szo­cialista társadalom és a kommu­nista jövő építője jól képzett, magas műveltségi szinten álló, a közösség érdekeivel tudatosan azonosuló sokoldalú ember, aki holnapot teremtő munkája ré­vén önmagát is megalkotja, az új típusú, forradalmi lendülettől áthatott embert. „Legyünk azon — hívta fel a pedagógusok fi­gyelmét tanévnyitó beszédében Nicolae Ceaușescu elvtárs, pár­tunk főtitkára —. Hogy az okta­tás, teljes tevékenysége révén, alapvető tényező legyen az új ember nevelésében és formálá­sában, a magasrendű forradalmi és hazafias öntudattal bíró, min­den téren az újjal felvértezett honpolgár, a kommunista társa­dalom, a szabad és független Románia honpolgárainak kiala­kításában !“ Ennek a felhívásnak a jegyé­ben zajlott le az 1983—1984-es iskolai év. S ha eredményekről beszélünk, nemcsak az oktatás általános szintjének az emelke­désére, ez alaptantárgyak terén elért sikerekről beszélünk, ha­nem az iskola nyitottságával, életre felkészítő nevelő tevé­kenységével összefüggő sikerek­re gondolunk elsősorban, ama hossszú és bonyolult folyamat­ra, amit személyiségalakítás­nak szoktunk nevezni és ami­ben az iskola-család-társadalom összefogása, a forradalmi, a megalakulásuk 35. évfordulóját éppen most ünneplő pionír-, va­lamint KISZ-szervezetek tevé­kenysége, a műszaki intelli­genciát és az alkotó fantáziát fejlesztő Megéneklünk, Románia országos fesztivál megannyi ren­dezvénye, az órán és az iskolán kívüli nevelő jellegű tevékenysé­gek egész sora jelentős szere­pet játszik. A pedagógus, aki a jövőnek dolgozik, hosszú lejáratú logiká­val, türelmesen, sok tapintattal és kitartással valósítja meg ten­nivalóit. Mert hivatás ez a pálya. Nemcsak tehetséget, de felké­szültséget követel és állandó ön­képzést, továbblépést, nyitottsá­got és rugalmasságot. Sokan ér­zik úgy a pedagógusok közül, hogy versenyt futnak az idővel, mivel tökéletesen és minden­nek eleget akarnak tenni, s ezért elfelejtenek mosolyogni, olykor elfelejtik, hogy ők is voltak gyer­mekek, ragyogó szemű szép szó­ra, bíztatásra váró fiatalok. A tanév lüktetű ritmusában a pe­dagógusnak az elszürkülés, a szellemi kopás, a nemzedékeket sokszor elválasztó lankadtság el­len is szüntelenül küzdenie kell. Küzdenie azért, hogy társadalmi küldetését valóra válthassa, hogy bízzanak benne és szeressék ta­nítványai. Hogyan vállalkozhat­na egyébként a társadalmi tu­dat, a szocialista tudat formálá­sára, akár ha négyéves óvodás lelkében ülteti el a hazaszeretet érzését és akkor is, ha kamaszo­dó diákokban alakítja ki a mun­ka, a szülőföld, a szocializmus iránti odaadást, a szocialista eti­ka és méltányosság alapvető normáit, a helyes, korszerű ma­gatartásformát. Új életünk negyven esztendős mérlegét megvonva elmondhat­juk, hogy a pedagógusok mun­káját, a tanuló ifjúság, köztük a pionírok tevékenységét évről év­re jobb anyagi feltételek bizto­sítják; tágas tantermek, modern laboratóriumok, tanműhelyek, sportpályák épülnek. Az állami költségvetésben évente mintegy 20 milliárd lejt fordítunk az oktatásra — a több mint 29 ezer különböző típusú és profilú tanintézet, valamint 14 ezer la­boratórium és 11 ezer elemi, gimnáziumi, líceumi és szakmai oktatás számára létesített tan­műhely, a több mint ötezer gya­korlati és didaktikai célt szol­gáló szaktanterem fenntartá­sára. Az iskola fejlesztése a társa­dalmi elvárások szintjén nem­csak új iskolaépületeket, tanter­meket, laboratóriumokat, műhe­lyeket és bentlakásokat feltéte­lez, hanem az oktatás-kutatás­­termelés közötti válaszfalak meg­szüntetését is, az iskola és az élet mind szorosabbra fűzött kapcsolatát. A tartalmi korsze­rűsítés, az oktatás általános színvonalának az emelése nem­csak az emberi gondolkodás és megismerés jelentős állomásai­val és vívmányaival való találko­zást jelenti, hanem a politechni­­zálás elvének az érvényesítését is. Az 1983—84-es tanévben az iskolák és az egyetemek meg­különböztetett hangsúlyt fektet­tek a tanulók és a főiskolai hall­gatók termelési gyakorlatára. A mai iskola új pedagógustípusa a tudományokban és a technika világában, de a termelési mun­kában is jártas mérnöktanár és oktatómester. A műszaki tantár­gyak oktatása és a munkával munkára nevelés iskolában meg­valósuló elve ebben a tanévben a tavalyinál erőteljesen érvé­nyesült. Az általános és a szak­mai képzés összhangja a tudo­mányok világába vezető alap­­tantárgyak , a matematika, fi­zika, kémia, biológia és a román nyelv, az együttélő nemzetiségek számára pedig az anyanyelv is, valamint az általános műveltségi és a társadalomtudományi tan­tárgyak alapos elméleti és gya­korlati elsajátítása alakítja ki az ifjúságban a tanulási vágyat, az önképzésre való hajlamot és a pályaválasztás iránti felelősség­­érzetet. A példamutatás ereje és fon­tossága sehol nem olyan döntő, mint az iskolában. Ebben a tan­évben ezért fordítottak megkülön­böztetett figyelmet a tanárok részvételére — a tanulók és egyetemisták mellett — a terme­lő- és kutatómunkában, gyárak­ban, építőtelepeken, gazdasági­társadalmi intézményekben és a mezőgazdaságban. A pedagó­gus csak így nevelheti tanítvá­nyait az életre és a munkára, csak így lesz a mai pionírok­ból, ifjakból a szocializmus és a kommunizmus támasza, tudatos építője. Nem elég a klasszikus értelemben vett tudás és az át­adás képessége. Kezdeményező szellemre, bátorságra, szakava­­tottságra van itt szükség, amiről a diák a saját szemével győződ­het meg. A most záruló tanévben 5 588 000 óvodás, tanuló és e­­gyetemista részesül, életkori sa­játosságainak megfelelő kor­szerű oktatásban-nevelésben. 150 000 tanítót, tanárt, oktató­­mestert köszöntött naponta, is­kolába érkezésekor a megisme­résre, tudásra szomjas, a szo­cializmus nagyszerű célkitűzései­vel azonosuló tanulóifjúság. Köszöntse most az egész or­szág a pedagógusokat, a jövő bölcsőringatóit! Hiszen jól tud­juk, hogy bár a cél világos, az új ember formálása, a megbíz­ható szakemberé és lendületes forradalmáré, aki kommunista­ként ragaszkodik hazájához, a szocialista Romániához , a pe­dagógus rátermettségén, felké­szültségén és hivatástudatán múlik leginkább, miként valósul meg naponta, apró lépésekben a személyiségépítés, hogy milyen lesz a felnövekvő nemzedék. A pedagógus tevékenységében sem a siker, sem a kudarc nem lát­szik azonnal. Sosem végleges, sosem nyilvánvaló. A kibontako­zó személyiség fejlődése nem egyenesvonalú, korántsem zökke­nőmentes. A tanuló útját egyen­getni, a megtorpanások pilla­nataiban mellette állni és jó szó­val, hozzáértéssel a helyes irány­ba terelni, ebben áll a pedagó­gus sikereinek, pillanatnyi ku­darcainak és nagy elégtételei­nek a története is. Most, tanévzáráskor, de au­gusztusi nagy ünnepünk küszö­bén is megállapíthatjuk hogy becsülettel teljesítették társa­dalmi küldetésüket. A család­dal, a szülőkkel és a gyermekek, ifjak forradalmi szervezeteivel, a helybeli vállalatokkal és művelő­dési intézményekkel karöltve azon fáradoztak, hogy az iskolai nevelőmunkát az egész országot átfogó politikai-nevelő tevékeny­ség magas szintjére emeljék a forradalmi tudattól áthatott, az ország, a nép és a párt magas­rendű célkitűzéseivel azonosuló új ember formálása céljából. A Pedagógusok Napja idén, szabadságunk, új életünk negy­venedik évfordulóján, egybe­esik a Pionírnappal. A felnőttek és a gyermekek, a tanítók és a pionírok, az iskola és a család meleg emberi kézfogását szimbo­lizálja ez a nagyszabású rendez­vény — a szocializmus és a béke igenlését. A pionírok ezen a na­pon pártunk főtitkárának, Nicolae Ceausescu elvtársnak és Elena Ceausescu elvtársnőnek — akinek a neve a család- és gyermekvédelem, az anyai sze­retet, a jövőbe mutató tudo­mány és a civilizáció fogalmával csendül össze —, a szeretett pél­daképeknek küldik versekbe, da­lokba szőtt, virágcsokrokba sze­dett fogadalmaikat. A tanulás, a játék, az okosan megtervezett kommunista jövő légkörében élő pionírok és ta­nítóik — az összes pedagógu­sok — ünnepén köszöntse mind­­annyiukat egész társadalmunk bizalma, elismerése. További eredményes munkát kívánunk a hálás mosolyokat, el­ismerő szavakat tartogató Peda­gógus- és Pionírnapon. Csire Gabriella NEVELŐK ÉS TANÍTVÁNYOK A NEGYVENEDIK ÍVBEN • A PIONÍROK SZERVEZETE TÖBB MINT 2 695 000 HÉT-TIZENNÉGY ÉVES GYERME­KET FOGLAL MAGÁBA. • A GYERMEKEK ALKOTÓ KÉPESSÉGÉ­NEK FEJLESZTÉSÉT 249 PIONÍR­ ÉS A HAZA SÓLYMAS HÁZA, VALAMINT AZOKNAK 18 KIHELYEZETT RÉSZLEGE SEGÍTI ELŐ, AME­LYEKBEN 5742 KÜLÖNFÉLE PROFILÚ KÖRT SZERVEZTEK. • AZ ISKOLÁKBAN 94 144 TANTÁR­GYAK SZERINTI ÉS MŰSZAKI KÖR MŰKÖ­DIK. 2 Zamfir Dumitrescu festménye 1944 NÉGY ÉVTIZEDES ÉPÍTŐMUNKÁNK GAZDAG SZÁ 1984 A FORRADALMI HAGYOMÁNYOK. A KÉP ÉS A PÁRT IRÁNTI FORRÓ SZERETET JEGYÉBEN NEVELKEDIK HAZÁNK JÖVŐJÉNEK REMÉNYTELJES NEMZEDÉKE. A PIONÍROK MILLIÓS SEREGE „Az összes területeken állandóan számolnunk kell azzal, hogy Románia jövője az ifjúság, a gyermekek kezében van, s ahogyan az ifjúság nevelkedik, ahogyan hazánk gyermekei nevelkednek, olyan lesz a szocialista Románia /ovo/e is." NICOLAE CEAUSESCU A JÖVŐ ÚTJÁN Új és gazdagon fölszerelt iskoláinkban könyv fölé hajló, az életre készülő, ám játszani is tudó, az építés és szépítés nemes szenvedélyétől áthatott tanulóifjú­ságunk újból lépett egyet előre a megismerés, a tudo­mány és technika, az általános ismeretek és a művé­szetek, a kultúra és a sport, a testedzés útján. Korsza­kos lépés ez, az időt — az évet — lépi át oktatók-ne­­velők vigyázó-féltő tekintetének sugarában — és a jö­vőnek tart, holnapi békés építőmunkájuk felé tart. Augusztus szabad útján... ELŐRE - 1984. július 1. AZ OKTATÁS FEJLŐDÉSE HAZÁNKBAN KIVÁLÓ ANYAGI FELTÉTELEK KEZESKEDNEK PÁRTUNK OKTATÁSPOLITIKÁJÁNAK A VALÓRA VÁLTÁSÁRÓL Az oktatási intézmények a rájuk háruló felada­tok teljesítéséhez a törvénynek megfelelően, pro­filjuktól és oktatási fokuktól függően rendelkez­nek oktatási helyiségekkel, laboratóriumokkal, ka­binetekkel, műhelyekkel, illetve termelő-, tervező- és kutatóegységekkel, könyvtárakkal, internátusok­­kal, otthonokkal, kantinokkal, sportbázisokkal és más hasonlókkal.­ 1984-ben 90 779 az utóbbi 40 évben 80 250 az utóbbi 20 évben 56 890 a Felsőoktatási tanintézetek számára emelt épületek négyzetméterben kifejezve 1984-ben 1 910 619 az utóbbi 40 évben 825 550 az utóbbi 20 évben 753 500 A jelenlegi iskolai épületek — négyzetméterben kife­jezve — 75,8 százaléka az utóbbi 40 évben létesült, 52,8 százaléka pedig az utóbbi­­20 évben. Az oktató-nevelő te­vékenységet szolgáló épületek értéke, melyeket az utóbbi 40 évben emeltek, felér 14 városéval, amennyiben a váro­sok lakossága 100 000-re tehető, az utóbbi 20 évben léte­sített iskolai épületek értéke pedig 10, ugyancsak 100 000- res lakosú városéval azonos. # Az óvodákban biztosított helyek száma 1984-ben 893 100 az utóbbi 40 évben 802 300 az utóbbi 20 évben 539 400 # Felsőoktatási internátusi helyek száma # A tanműhelyekben biztosított helyek száma 1984-ben 129 106 az utóbbi 40 évben 98 820 az utóbbi 20 évben 98 820 # Az internátusi helyek száma 1984-ben 350 603 az utóbbi 40 évben 291 950 az utóbbi 20 évben 291 950 # Tantermek 1984-ben 94 288 az utóbbi 40 évben 76 300 az utóbbi 20 évben 42 770 MA AZ ORSZÁG LAKOSSÁGÁNAK TÖBB MINT EGYNEGYEDE TANUL Oktatási rendszerünk ma több mint 5,5 millió fiatalt ölel fel valamennyi oktatási szinten — ta­nulókat és diákokat. Hozzá­ldva ehhez a tovább­képző, ismeret­tel frissítő, az ismereti színvonal emelésére szolgáló tanfolyamokat, elmondhatjuk, hogy hazánk lakosságának több mint 25 százaléka tanul. Iskolanépesség 1 781 290---------------­óvodás, tanuló és egyetemista a lakosság 11,4 %-a 1938—1939-ben---------------4 103 082--------------­óvodás, tanuló és egyetemista a lakosság 21,6 %-a 1965—1966-ban--------------2 319 196---------------­óvodás, tanuló és egyetemista a lakosság 14,2 %-a 1950—1951-ben---------------5 588 358--------------­óvodás, tanuló és egyetemista a lakosság 24,8 %-a 1983—1984-ben-------------­

Next