Előre, 1984. július (38. évfolyam, 11382-11407. szám)
1984-07-01 / 11382. szám
Ha megkérdezzük a tanulókat, pionírjainkat, kiket tartanak jó tanítónak, tanárnak, azt válaszolják: azokat, akik megértőek, szigorúak, de igazságosak, akikkel mindenről őszintén lehet beszélgetni, akik szeretik az osztályukat, mindenkit meghallgatnak, és olyanok, hogy hozzájuk kellene hasonlítani, ha majd a felnőttkorba érnek, mikor harminc vagy ötven évesek lesznek, mint mostani tanítóik, tanáraik. Azt sem mulasztják el ilyenkor bevallani, hogy a jó tanítóban, tanárban csodálják a tudást, azt a képességet, hogy rá tud világítani a lényeges öszszefüggésekre és sokkal többet lát a világból, mint amennyit más felnőttek. De a pedagógust sosem azért becsülik, elsősorban, mert „jó fej", az mintha másodlagos kérdés lenne. Az elsődleges az emberi milyensége minősége és tehetsége, amellyel a diákot megnyeri. A Pedagógusok Napján, amikor az óvónőket, tanítókat és a tanárokat ünnepeljük, a tanulók összehangzó értékítélete ötlött fel bennem először. Hiszen ez a legfontosabb. A gyermekre és a fiatalra hatni ugyanis csak a rátermett pedagógus tud. Az új tanév kezdetén, amikor óvodák, iskolák és egyetemek szélesre tárták kapuikat a gyermekek és ifjak hatalmas tömegei előtt, pártunk főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs a Kolozsvár-Napoca municípiumban tartott nagy népgyűlésen mondott beszédében világosan rámutatott a nép, az ország és a párt érdekeivel egybehangzó, tanintézményeink előtt álló új feladatokra. A XII. pártkongreszszuson leszögezett célkitűzések, a Nevelés- és Oktatásügyi Kongresszuson hozott határozatok, az 1983-as mangóliai munkatanácskozáson elhangzott, a szervezési és politikai nevelő munka problémáira vonatkozó pártfőtitkári beszéd és a tanévnyitón elhangzott expozéja értelmében vitathatatlan, hogy az iskola nemcsak az ismeretátadás színtere már, egyre jelentősebb szerepet játszó nevelési fórum, az új ember alakítása, a sokoldalú személyiségformálás korszerű műhelye. Az iskola — az egész tantestület — a tudományos világnézet, a dialaketikus és történelmi materialista világszemlélet, a szocialista tudat kialakításán hivatott munkálkodni. Hiszen a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom és a kommunista jövő építője jól képzett, magas műveltségi szinten álló, a közösség érdekeivel tudatosan azonosuló sokoldalú ember, aki holnapot teremtő munkája révén önmagát is megalkotja, az új típusú, forradalmi lendülettől áthatott embert. „Legyünk azon — hívta fel a pedagógusok figyelmét tanévnyitó beszédében Nicolae Ceaușescu elvtárs, pártunk főtitkára —. Hogy az oktatás, teljes tevékenysége révén, alapvető tényező legyen az új ember nevelésében és formálásában, a magasrendű forradalmi és hazafias öntudattal bíró, minden téren az újjal felvértezett honpolgár, a kommunista társadalom, a szabad és független Románia honpolgárainak kialakításában !“ Ennek a felhívásnak a jegyében zajlott le az 1983—1984-es iskolai év. S ha eredményekről beszélünk, nemcsak az oktatás általános szintjének az emelkedésére, ez alaptantárgyak terén elért sikerekről beszélünk, hanem az iskola nyitottságával, életre felkészítő nevelő tevékenységével összefüggő sikerekre gondolunk elsősorban, ama hossszú és bonyolult folyamatra, amit személyiségalakításnak szoktunk nevezni és amiben az iskola-család-társadalom összefogása, a forradalmi, a megalakulásuk 35. évfordulóját éppen most ünneplő pionír-, valamint KISZ-szervezetek tevékenysége, a műszaki intelligenciát és az alkotó fantáziát fejlesztő Megéneklünk, Románia országos fesztivál megannyi rendezvénye, az órán és az iskolán kívüli nevelő jellegű tevékenységek egész sora jelentős szerepet játszik. A pedagógus, aki a jövőnek dolgozik, hosszú lejáratú logikával, türelmesen, sok tapintattal és kitartással valósítja meg tennivalóit. Mert hivatás ez a pálya. Nemcsak tehetséget, de felkészültséget követel és állandó önképzést, továbblépést, nyitottságot és rugalmasságot. Sokan érzik úgy a pedagógusok közül, hogy versenyt futnak az idővel, mivel tökéletesen és mindennek eleget akarnak tenni, s ezért elfelejtenek mosolyogni, olykor elfelejtik, hogy ők is voltak gyermekek, ragyogó szemű szép szóra, bíztatásra váró fiatalok. A tanév lüktetű ritmusában a pedagógusnak az elszürkülés, a szellemi kopás, a nemzedékeket sokszor elválasztó lankadtság ellen is szüntelenül küzdenie kell. Küzdenie azért, hogy társadalmi küldetését valóra válthassa, hogy bízzanak benne és szeressék tanítványai. Hogyan vállalkozhatna egyébként a társadalmi tudat, a szocialista tudat formálására, akár ha négyéves óvodás lelkében ülteti el a hazaszeretet érzését és akkor is, ha kamaszodó diákokban alakítja ki a munka, a szülőföld, a szocializmus iránti odaadást, a szocialista etika és méltányosság alapvető normáit, a helyes, korszerű magatartásformát. Új életünk negyven esztendős mérlegét megvonva elmondhatjuk, hogy a pedagógusok munkáját, a tanuló ifjúság, köztük a pionírok tevékenységét évről évre jobb anyagi feltételek biztosítják; tágas tantermek, modern laboratóriumok, tanműhelyek, sportpályák épülnek. Az állami költségvetésben évente mintegy 20 milliárd lejt fordítunk az oktatásra — a több mint 29 ezer különböző típusú és profilú tanintézet, valamint 14 ezer laboratórium és 11 ezer elemi, gimnáziumi, líceumi és szakmai oktatás számára létesített tanműhely, a több mint ötezer gyakorlati és didaktikai célt szolgáló szaktanterem fenntartására. Az iskola fejlesztése a társadalmi elvárások szintjén nemcsak új iskolaépületeket, tantermeket, laboratóriumokat, műhelyeket és bentlakásokat feltételez, hanem az oktatás-kutatástermelés közötti válaszfalak megszüntetését is, az iskola és az élet mind szorosabbra fűzött kapcsolatát. A tartalmi korszerűsítés, az oktatás általános színvonalának az emelése nemcsak az emberi gondolkodás és megismerés jelentős állomásaival és vívmányaival való találkozást jelenti, hanem a politechnizálás elvének az érvényesítését is. Az 1983—84-es tanévben az iskolák és az egyetemek megkülönböztetett hangsúlyt fektettek a tanulók és a főiskolai hallgatók termelési gyakorlatára. A mai iskola új pedagógustípusa a tudományokban és a technika világában, de a termelési munkában is jártas mérnöktanár és oktatómester. A műszaki tantárgyak oktatása és a munkával munkára nevelés iskolában megvalósuló elve ebben a tanévben a tavalyinál erőteljesen érvényesült. Az általános és a szakmai képzés összhangja a tudományok világába vezető alaptantárgyak , a matematika, fizika, kémia, biológia és a román nyelv, az együttélő nemzetiségek számára pedig az anyanyelv is, valamint az általános műveltségi és a társadalomtudományi tantárgyak alapos elméleti és gyakorlati elsajátítása alakítja ki az ifjúságban a tanulási vágyat, az önképzésre való hajlamot és a pályaválasztás iránti felelősségérzetet. A példamutatás ereje és fontossága sehol nem olyan döntő, mint az iskolában. Ebben a tanévben ezért fordítottak megkülönböztetett figyelmet a tanárok részvételére — a tanulók és egyetemisták mellett — a termelő- és kutatómunkában, gyárakban, építőtelepeken, gazdaságitársadalmi intézményekben és a mezőgazdaságban. A pedagógus csak így nevelheti tanítványait az életre és a munkára, csak így lesz a mai pionírokból, ifjakból a szocializmus és a kommunizmus támasza, tudatos építője. Nem elég a klasszikus értelemben vett tudás és az átadás képessége. Kezdeményező szellemre, bátorságra, szakavatottságra van itt szükség, amiről a diák a saját szemével győződhet meg. A most záruló tanévben 5 588 000 óvodás, tanuló és egyetemista részesül, életkori sajátosságainak megfelelő korszerű oktatásban-nevelésben. 150 000 tanítót, tanárt, oktatómestert köszöntött naponta, iskolába érkezésekor a megismerésre, tudásra szomjas, a szocializmus nagyszerű célkitűzéseivel azonosuló tanulóifjúság. Köszöntse most az egész ország a pedagógusokat, a jövő bölcsőringatóit! Hiszen jól tudjuk, hogy bár a cél világos, az új ember formálása, a megbízható szakemberé és lendületes forradalmáré, aki kommunistaként ragaszkodik hazájához, a szocialista Romániához , a pedagógus rátermettségén, felkészültségén és hivatástudatán múlik leginkább, miként valósul meg naponta, apró lépésekben a személyiségépítés, hogy milyen lesz a felnövekvő nemzedék. A pedagógus tevékenységében sem a siker, sem a kudarc nem látszik azonnal. Sosem végleges, sosem nyilvánvaló. A kibontakozó személyiség fejlődése nem egyenesvonalú, korántsem zökkenőmentes. A tanuló útját egyengetni, a megtorpanások pillanataiban mellette állni és jó szóval, hozzáértéssel a helyes irányba terelni, ebben áll a pedagógus sikereinek, pillanatnyi kudarcainak és nagy elégtételeinek a története is. Most, tanévzáráskor, de augusztusi nagy ünnepünk küszöbén is megállapíthatjuk hogy becsülettel teljesítették társadalmi küldetésüket. A családdal, a szülőkkel és a gyermekek, ifjak forradalmi szervezeteivel, a helybeli vállalatokkal és művelődési intézményekkel karöltve azon fáradoztak, hogy az iskolai nevelőmunkát az egész országot átfogó politikai-nevelő tevékenység magas szintjére emeljék a forradalmi tudattól áthatott, az ország, a nép és a párt magasrendű célkitűzéseivel azonosuló új ember formálása céljából. A Pedagógusok Napja idén, szabadságunk, új életünk negyvenedik évfordulóján, egybeesik a Pionírnappal. A felnőttek és a gyermekek, a tanítók és a pionírok, az iskola és a család meleg emberi kézfogását szimbolizálja ez a nagyszabású rendezvény — a szocializmus és a béke igenlését. A pionírok ezen a napon pártunk főtitkárának, Nicolae Ceausescu elvtársnak és Elena Ceausescu elvtársnőnek — akinek a neve a család- és gyermekvédelem, az anyai szeretet, a jövőbe mutató tudomány és a civilizáció fogalmával csendül össze —, a szeretett példaképeknek küldik versekbe, dalokba szőtt, virágcsokrokba szedett fogadalmaikat. A tanulás, a játék, az okosan megtervezett kommunista jövő légkörében élő pionírok és tanítóik — az összes pedagógusok — ünnepén köszöntse mindannyiukat egész társadalmunk bizalma, elismerése. További eredményes munkát kívánunk a hálás mosolyokat, elismerő szavakat tartogató Pedagógus- és Pionírnapon. Csire Gabriella NEVELŐK ÉS TANÍTVÁNYOK A NEGYVENEDIK ÍVBEN • A PIONÍROK SZERVEZETE TÖBB MINT 2 695 000 HÉT-TIZENNÉGY ÉVES GYERMEKET FOGLAL MAGÁBA. • A GYERMEKEK ALKOTÓ KÉPESSÉGÉNEK FEJLESZTÉSÉT 249 PIONÍR ÉS A HAZA SÓLYMAS HÁZA, VALAMINT AZOKNAK 18 KIHELYEZETT RÉSZLEGE SEGÍTI ELŐ, AMELYEKBEN 5742 KÜLÖNFÉLE PROFILÚ KÖRT SZERVEZTEK. • AZ ISKOLÁKBAN 94 144 TANTÁRGYAK SZERINTI ÉS MŰSZAKI KÖR MŰKÖDIK. 2 Zamfir Dumitrescu festménye 1944 NÉGY ÉVTIZEDES ÉPÍTŐMUNKÁNK GAZDAG SZÁ 1984 A FORRADALMI HAGYOMÁNYOK. A KÉP ÉS A PÁRT IRÁNTI FORRÓ SZERETET JEGYÉBEN NEVELKEDIK HAZÁNK JÖVŐJÉNEK REMÉNYTELJES NEMZEDÉKE. A PIONÍROK MILLIÓS SEREGE „Az összes területeken állandóan számolnunk kell azzal, hogy Románia jövője az ifjúság, a gyermekek kezében van, s ahogyan az ifjúság nevelkedik, ahogyan hazánk gyermekei nevelkednek, olyan lesz a szocialista Románia /ovo/e is." NICOLAE CEAUSESCU A JÖVŐ ÚTJÁN Új és gazdagon fölszerelt iskoláinkban könyv fölé hajló, az életre készülő, ám játszani is tudó, az építés és szépítés nemes szenvedélyétől áthatott tanulóifjúságunk újból lépett egyet előre a megismerés, a tudomány és technika, az általános ismeretek és a művészetek, a kultúra és a sport, a testedzés útján. Korszakos lépés ez, az időt — az évet — lépi át oktatók-nevelők vigyázó-féltő tekintetének sugarában — és a jövőnek tart, holnapi békés építőmunkájuk felé tart. Augusztus szabad útján... ELŐRE - 1984. július 1. AZ OKTATÁS FEJLŐDÉSE HAZÁNKBAN KIVÁLÓ ANYAGI FELTÉTELEK KEZESKEDNEK PÁRTUNK OKTATÁSPOLITIKÁJÁNAK A VALÓRA VÁLTÁSÁRÓL Az oktatási intézmények a rájuk háruló feladatok teljesítéséhez a törvénynek megfelelően, profiljuktól és oktatási fokuktól függően rendelkeznek oktatási helyiségekkel, laboratóriumokkal, kabinetekkel, műhelyekkel, illetve termelő-, tervező- és kutatóegységekkel, könyvtárakkal, internátusokkal, otthonokkal, kantinokkal, sportbázisokkal és más hasonlókkal. 1984-ben 90 779 az utóbbi 40 évben 80 250 az utóbbi 20 évben 56 890 a Felsőoktatási tanintézetek számára emelt épületek négyzetméterben kifejezve 1984-ben 1 910 619 az utóbbi 40 évben 825 550 az utóbbi 20 évben 753 500 A jelenlegi iskolai épületek — négyzetméterben kifejezve — 75,8 százaléka az utóbbi 40 évben létesült, 52,8 százaléka pedig az utóbbi20 évben. Az oktató-nevelő tevékenységet szolgáló épületek értéke, melyeket az utóbbi 40 évben emeltek, felér 14 városéval, amennyiben a városok lakossága 100 000-re tehető, az utóbbi 20 évben létesített iskolai épületek értéke pedig 10, ugyancsak 100 000- res lakosú városéval azonos. # Az óvodákban biztosított helyek száma 1984-ben 893 100 az utóbbi 40 évben 802 300 az utóbbi 20 évben 539 400 # Felsőoktatási internátusi helyek száma # A tanműhelyekben biztosított helyek száma 1984-ben 129 106 az utóbbi 40 évben 98 820 az utóbbi 20 évben 98 820 # Az internátusi helyek száma 1984-ben 350 603 az utóbbi 40 évben 291 950 az utóbbi 20 évben 291 950 # Tantermek 1984-ben 94 288 az utóbbi 40 évben 76 300 az utóbbi 20 évben 42 770 MA AZ ORSZÁG LAKOSSÁGÁNAK TÖBB MINT EGYNEGYEDE TANUL Oktatási rendszerünk ma több mint 5,5 millió fiatalt ölel fel valamennyi oktatási szinten — tanulókat és diákokat. Hozzáldva ehhez a továbbképző, ismerettel frissítő, az ismereti színvonal emelésére szolgáló tanfolyamokat, elmondhatjuk, hogy hazánk lakosságának több mint 25 százaléka tanul. Iskolanépesség 1 781 290---------------óvodás, tanuló és egyetemista a lakosság 11,4 %-a 1938—1939-ben---------------4 103 082--------------óvodás, tanuló és egyetemista a lakosság 21,6 %-a 1965—1966-ban--------------2 319 196---------------óvodás, tanuló és egyetemista a lakosság 14,2 %-a 1950—1951-ben---------------5 588 358--------------óvodás, tanuló és egyetemista a lakosság 24,8 %-a 1983—1984-ben-------------