Előre, 1985. január (39. évfolyam, 11539-11563. szám)

1985-01-03 / 11539. szám

ELŐRE — 1985. január 3. AZ ÓESZTENDŐ BÚCSÚZTATÁSA, AZ ÚJ ÉV KÖSZÖNTÉSE SZERTE AZ ORSZÁGBAN A HÁTTÉRBEN MARADÓK HELYTÁLLÁSA Mi kell ahhoz, hogy az otthon szilveszterezők jól érezzék magukat? Próbáljunk megfelelni erre a kissé költői kérdésre. Nem az enni- és innivalóra gondolunk — bár ezek is nélkülözhetetlen kellékek —, hanem az olyan, kissé prózai feltételekre, mint amilyen az ivóvíz, a villany, a földgáz, a távfűtés és a mindig kezünk ügyében levő telefon. És valljuk be férfiasan: ilyenkor ünnepnap, akár máskor is, csak nagyon keveset gondolunk arra, hogy ezeket a megszokott, természetesnek vett szolgálatokat is olyan emberek biztosítják számunkra, akiket éppen úgy vár otthon a család, mint minket, s akik ilyenkor is arra vigyáznak, hogy minden a legnagyobb rendben legyen. Legtöbbször a háttérben maradnak, igazi hasznukat azok mérhetik le, akik éppen ezekben az órákban szorulnak segítségükre. A dévai lakás- és községgazdálkodási vállalat diszpécserszolgálata leginkább egy érzékeny műszerhez hasonlítható. Van itt URH adó-vevőkészülék nem is egy, ezekkel tartják a kapcsolatot a mozgó szerelő- és javítóbrigádokkal, a vízművekkel. A hőközpontok telefonon érhetők el, a lakáskarbantartásért felelős szolgálatosak ugyancsak telefonon hívhatók. Aki netalán nem tudná a számukat, feltárcsázza a központi ügyelet 16376-os számát, ahol Farcariu Florin, Richieru Ioan, Negru Letifia és társaik útbaigazítják. Déván 16 hőközpontban tartanak állandó ügyeletet, mert az új helyzet, a nemrég beindult, a mintiai hőerőműre kötött távfűtési rendszer ezt megkívánja. Nem lehet panasz a fűtésre, de azért itt-ott előállhat valami. A műszerekre is fel kell ügyelni, a melegvizet szolgáltatóhőerőmű és az üzemeltető vállalat közötti összhang csak most van kialakulóban. Páll Magdolna, Bisorca Marioara, Vienescu Stefánie, Indru Carolina és még sokan mások munkahelyükön köszöntötték az új évet, akárcsak a javítócsoport tagjai közül Tóth Imre, Lovász Ferenc és Bánka Nicolae. De nem csak ők voltak helyükön, hanem a vállalat vezető beosztású dolgozói is. Nem volt ez másként a területi gázelosztó igazgatóságon sem, ahol az éjszakai ügyeletet tartó kis csoportot maga az igazgató Alionescu Vasile mérnök vezette. Déván és Hunyadon, ahol a legtöbb a kisfogyasztó, a gázszolgáltatással kapcsolatos panaszokat a diszpécsernek lehet jelenteni — Déván az 12177-es telefonszámon —, aki azokat azonnal továbbítja a rádióvevővel felszerelt háromtagú mozgócsoportnak, ők kocsival járják a telepet, azonnal intézkednek, ha szükséges, erősítést is rádión kérnek. Szerencsére ritka a szivárgás, a dugulás, netalán a komoly bajnak számító csőtörés — ilyeneket szilveszter éjszakáján sem észleltek. De ha lett is volna, Miklós László diszpécser, Filip Gheorghe gázszerelő, Török Árpád gépkocsivezető, Sándor Ioan, Iacob Iosif, Silaghi Augustin, Páll Dénes, a szerelőcsoport emberei most is a helyükön voltak. Nem tudni, gondoltak-e ezekben az órákban az igazgatóság egész évi tevékenységére, mert nem mindennapi eredménnyel büszkélkedhetnek: 17 millió köbméter földgázt takarítottak meg, elsősorban olyan, eddig inkább túlfogyasztó nagyvállalatok, mint a hunyadi és kajáni kohászati kombinátok, az orástiei Chimica vállalat és a dévai cementgyár. A telefonistáké külön világ, ők sem ismernek ünnepnapot, ellenkezőleg, éppen olyankor dolgoznak többet, amikor mások ünnepelnek, szórakoznak. Cimbru Mihai, a Hunyad megyei postaigazgatóság aligazgatója megnyugtatott: a telefonszolgálattal nem volt baj, táviratok továbbítására telefonon keresztül ezekben a napokban is vállalkoztak és a központokon keresztül a tűzoltók, a mentők, a milícia éppen olyan gyorsan elérhető volt, mint máskor. De félre a rossz gondolatokkal és szomorú hírekkel. Mert ugye ezekben az ünnepi pillanatokban a telefont inkább jókívánságaink továbbításáért vettük a kezünkbe. Megannyi otthonban kattant a készülék, elértük szeretteinket. Gondoljunk egy percre most utólag azokra is, akik a telefonközpontokban szolgálati helyükön vigyáztak arra, hogy nyugodtan, zavartalanul beszélgethessünk, arra, hogy otthonunkból ne hiányozzék a víz, a fény, a meleg. Ezúttal nekik kívánjuk. Boldog új évet! Deák Levente azt mondom: soha senkinek rosszabb éveket. Ma este úgy búcsúzhatom az én fél évszázadomtól, meg az 1934-es évtől, hogy elégedettnek érzem magam, s úgy hiszem, nektek sincs okotok a panaszra. — Nos, kedves Ghirman Gheorghe, mit is hagy most maga mögött? — Hadd beszéljek most csak az utóbbi négy esztendőről, azokról az évekről, amelyek a mi vasúti csomópontunkon minőségi változásokat hoztak. Itt vannak például azok az új gépek, amelyek a vágányok karbantartását segítik. Négy év alatt több mint 50 ilyen gépet és felszerelést kaptunk, közöttük villamos meghajtású sínrögzítő csavarmeghúzókat, talpfafúrókat, sínvágó éslyukasztógépeket, mind olyanokat, amelyek fizikai, kétkezi munkánkban jelentenek felmérhetetlen segítséget. Elképzelheti például, hogy ilyen időben vágányokat karbantartani e segédeszközök nélkül mit is jelentene... Amit most 40 emberrel végzünk, ahhoz néhány éve még több mint százra volt szükség. — A dolgozók tanácsának elnöki tisztjéből hogyan látja az egész csomópont tevékenységét? — Fő feladatunk — a municipium és környéke teher- és személyszállításának lebonyolítása — igen jól zajlott 1984- ben. Ennek keretében különös hangsúlyt kapott az exportfeladatok teljesítése, az esztendőt ilyen vonatkozásban 120 százalékos teljesítménnyel zárhatjuk. Igaz, ezekhez a lehetőséget már az előző években megteremtett anyagi bázisunk szolgáltatta, például azzal, hogy valamennyi egységünkben — Hosszúmezőtől Borsáig — kiterjeszthettük a tízeres vontatást. Ezen túlmenően a ki- és berakodást is gyorsíthattuk. A kontenerizálás, a transzkonténerizálás, a rakodólapos szállítás mind olyan megvalósítása vasúti munkaközösségünknek, amely lehetővé tette a napi mintegy 4000 tonnás árumozgatást, illetve azt, hogy ezen a csomóponton évente több mint 100 000 vagon haladjon át. Azt mondottam az előbb, hogy soha rosszabb esztendőket. Ezt kívánva arra is gondoltam, hogy 1984-ben munkaközösségünkben mintegy 450 000 lej prémiumot oszthattunk szét. Kérdezze csak meg Grigorét, hogy is álltak ők az idén a javadalmazással!? — Megmondom én szívesen! A legkevesebb akkord ráadás 6, a legtöbb 23,4 százalék volt. Novemberben például 16,43 százalék, ami az én esetemben 436 lejes javadalmazási többletet jelentett és ehhez még nem is számoltam hozzá a prémiumot. Jól dolgoztunk, jól is kerestünk. Lám ennyire egyszerű a képlet... Néhány óra múlva az állomással szomszédos Ardealul vendéglő egyik termében új esztendőt köszöntenek máramarosszigeti vasutasok, azok, akik nincsenek szolgálatban. Mert a sínek mentén minden folyik tovább a maga megszokott medrében. Hogy azt az egyszerű képletet még tovább gyümölcsöztethessék, gazdagíthassák. Bencze Cs. Attila sem, nem valamiféle babonás hiedelem mondatja ezt vele. Egy ma is vadonatújnak nevezhető kórház korszerűen fölszerelt, berendezett osztályát tudja munkahelyének, összehasonlíthatatlanul másat, jobbat, mint amilyen a régi volt, ahol 1982 májusa, vagyis az új kórház és poliklinika átadása előtt dolgozott. De miért idézni, időt pazarolni a régi osztályra, amely még a száz éve fölhúzott, tegnapi főépületből is kiszorult és egy valamikori magánházban húzódott meg, működött, ahogy tudott. Ma az új kórház harmadik és negyedik emeletét úgy foglalja el a nőgyógyászat, valamint a szülészet és gyermekágyas osztály, hogy a két szintből mindössze a reanimálónak kell helyet szorítania. A szakosztálynak két műtője, számos kórtermében összesen 99 ágya van, s ezek közül a különleges esetekre alkalmas kétágyas szoba sem hiányzik. A tovatűnt esztendőt s akár az előttevalót már teljes egészében itt, az impozáns és a szintén új járóbeteg-gondozóval funkcionálisan egybekötött épületben töltötte a szülészet és nőgyógyászat. Nem érdektelen fölemlíteni, hogy az udvarhelyi medence kisebb-nagyobb községeinek is rendelkezésére álló osztályon a tavaly 1486 kismama nevét és a szokottnál jóval több iker jóvoltából 1501 újszülöttet regisztráltak, pusztán az érdekesség kedvéért 668 leányt és 833 fiút. Előbb a szülőszobában, majd a negyedik emeleti épületszárny folyosóján rezdül tovább az újszülött egészséges sírása, míg gondos karok ölelésében a helyére kerül. Az új élet hangja forró áramlást feszít bennem, mindannyiunkban. Gondolatainkat tágítja a municípium gyökeresen megújult egészségvédelmének mai valóságára. A jelenlegi ötéves terv időszakában elkészült, átadott 430 ágyas új kórház, a naponta 1000 személyt ellátó új járóbeteg-gondozó pártunk és államunk meszszemenő gondoskodása eredményeként épült fel, gyökerezett meg az eltelt két és fél esztendő alatt a 100 000-nél több lakost számláló udvarhelyi körzetben, vált Hargita megye teljességében kicserélődött, megújult egészségvédelmének organikus részévé. Odakint megeredt, pilinkél a hó. És mintha csak a vattásán hulló óriás pelyhek takargatnák újólag a január elsejei csöndben nemcsak a várost, de idebent is az új élet világra jöttét hirdető zörejeket, hangokat. Körül a város, a táj egészséges lélegzése, szívhangja olyan, mint a szülés után megérdemelt nyugalmába merült kismamáé. Szabó Barna dőt, töretlen munkakedvet és sok sikert! Pezsgőspoharaink csendülése jelezte: mindannyiunk nevében fogalmazott a Zay família. # Barabás Zoltán Felvételeink a fővárosi 23 August vállalat szilveszteri ünnepségén készültek ÉVFORDULTA A SÍNEK MENTÉN — Fénytelenek a sínek... — állapítja meg csendesen az állomásfőnök. Ez az éjszaka nagyon kemény lesz. — Dabala Gheorghe ki tudja hányadik szilveszterét üli majd úgy, hogy közben arra is gondol: vajon minden rendben a sínpárok mentén? Az Iza befagyott, Visó völgye felől zuzmarásan érkeznek a tehervagonok. Néhány órával ezelőtt mínusz 20 fokot mértek itt Máramarosszigeten. — Rég nem volt ezen a napon ilyen fénylő és ennyire kopogós a hó a szalaványon. Szépen búcsúztathatjuk az esztendőt — jegyzi meg Ghirman Gheorghe, a gépesítési ügyek vezetője. — És rég nem volt ilyen jeles születésnapod — toldja meg mosolyogva Truja Grigore, aki a szállítási-rakodási műveleteket irányítja. Ha jól számolom, ma töltöd a... — Mondd csak ki nyugodtan: az 50-et! És ebből 30-at kötöttetek! Itt ettem meg a kenyerem javát, de azért csak NYUGODT MŰSZAK A mozdonyok pontban éjfélkor felhangzó sípszava jelezte a pillanat rendkívüliségét a kolozsvár-napocai állomáson. Ennyiből állt a vasutasok hagyományos új esztendőköszöntése, amit legfeljebb a szilveszteri éjszakán is a közlekedés rendjére, biztonságára ügyelő, éppen egymás közelében tartózkodó munkatársak kézszorítása, pár szavas jókívánsága tett valamivel ünnepélyesebbé, hogy azután mindenki ismét a kijelzőkre, a készülékekre figyelve végezze tovább feladatát, mintha mi sem történt volna. Ment minden a maga rendjén, az ünnepi hangulatot talán csak a szokottnál is tisztább állomásépület, a rendkívül gyér személyforgalom mutatta. Hiszen aki idejött ünnepelni, már korábban megérkezett és a másfelé igyekvő sem várt az óév utolsó vonataira. A forgalom viszont nem állt le, menetrendszerűen indultak és érkeztek a vonatok. Az óév utolsó termékeivel rakott teherkocsikat rendeztek sorba, hogy az áru eljusson rendeltetési helyére, fogadták a máshonnan jövő, gyáraknak címzett, feldolgozássá váló anyagot, az ellátás folyamatosságát biztosító cikkeket. Viorel Buraianu vezetésével az állomás személyzete mintha a megszokottnál is figyelmesebben dolgozott volna, így irányították a vonatokat Hadnagy József, Dragomir Hosu és Petru Neme? forgalmisták, a tolatást Traian Chi?u, Liviu Stanciu, vizsgálták a vagonokat Emil Pu?ca?, Mihai Muresan, Simion Codor és Marinca Zoltán. A pénztárnál Suzana Stan és Alexandrina Negru adott jegyet annak a pár embernek, akinek halaszthatatlan dolga lévén, az év fordulóján kellett vonatra szállnia. Maria Suciu jelezte a személyvonatok érkezését és indulását, a megszokott információkat újévi jókívánságokkal tetézve. Mikor reggel hétkor lejárt a szolgálat és megérkezett a váltás, a kolozsvár-napocai állomás dolgozói nyugodt műszakról számolhattak be, amikor minden a megszokott mederben zajlott le, a vasúti forgalom biztonságát semmi sem zavarta meg. Keszthelyi Gyula ELV AZ ELSŐ Eseménytelenül csöndes új esztendőre virradt a székelyudvarhelyi területi kórház szülészeti osztálya. Az óév utolsó szülése éjfél előtt egy órával zajlott le, az újévi első hajszál pontosan 12 órára rá. Az év első reggelén 24 órás szolgálatba lépett szakorvos, Szabó Sándor doktor és asszisztensekből, szülésznőkből verbuválódott kis munkaközössége csak délelőtt 11 óra 5 perckor jegyezhette be 1985 első újszülöttjét, Benedek Györgyöt. A hír, amit kimondhatatlan örömmel üzen haza Zetelakára a kismama és röpít világgá ezúttal a riporter, anya és újszülött fia makkegészséges. „Jó jel ez egész esztendőre“ — jegyzem le közvetlen a szülés utáni másodpercekben Hartmayer Irma vezető asszisztensnő szavait, s nem kell lélekbúvárnak lennem ahhoz, hogy magam tapasztaljam, átérez- A BARÁTSÁG NYELVÉN Mintha csak a tiszteletünkre történt volna, makulátlanul fehérbe öltözött Félixfürdő. Szelid árnyak, termetes fák és építészeti remekművek nyújtózkodtak békésen egymás mellett a havon. Kora esti fényben és a formák pazar játékában tobzódott a környezet. Nyolcvan hektár erdő övezi a magasépületeket, s valahol a mélyben talán még a sejtelmesnek hitt határokon is túl, egyre csak gyűl, csak gyűl a messze földön híres gyógyvíz, az egészséget adó. Hányan gyógyultak itt meg, vagy nyerték vissza munkaképességüket az elmúlt nyolc évszázad során? Hány nemzet fiai tartoznak köszönettel az itt visszakapott egészségért? Nem kizárt, hogy ilyesfajta statisztika is készült... Ugyanakkor azt sem lehetetlen kiszámolni, mekkora távot tett meg idáig a Puerto Rico-i vagy a sidneyi vendég. Idők, emberek, távolságok. Bármiről is valljanak a precíz, de rideg számok, a lényeg megmarad: a segíteni akarás nemes szándéka. Állítom: lélekben mindannyian felkészültünk erre az estére, arra, hogy ifjúsági karnevállal búcsúztatjuk az óesztendőt, amelyre Fitároaia Doina, szállodafőnök hívott meg. Munkatársa, Bulc Aurel még megtoldotta egy gondolattal: — Földrészek kéznyújtására készülünk, ha képletesen is, de tiszta szívből. Kedvcsinálónak ennyi is elég volt. Szívélyes házigazda módjára, meghitt, meleg szavakkal fogadtak bennünket a Nufárul szállóban. A ladi-i egyetemi központban tanuló külföldi diákok már december 29-én megérkeztek. Jókedvükben, felszabadult örömükben nemigen tudtuk megkülönböztetni őket, hogy melyikük honnan származik. Kis idő múltán már a nyelvi nehézségeken is túltettük magunkat: a barátság s az emberszeretet egyetemes és ezáltal nemzetközi nyelvén jól megértettük egymást. Bár meglehet, hogy néhányan itt és most érezték át először: az egymás örömében osztozni tudó emberekkel csak jobb lehet a világ, reményteljesebb mindannyiunk jövője. Persze akadtak vérbeli ínyencek, akik ilyen alapállásból értékelték Popovics Joan főszakács művét, a szilveszteri menüt. Jómagam a pulykásültre szavaztam, míg asztaltársaim pisztráng vagy Welington-módra készült sertésbélszín között választottak, olyannyira, hogy repetát is kértek. Épp szünetet tartott a zenekar, amikor házigazdáim bemutattak a Zau házaspárnak, ők itt törzsvendégek, méghozzá többszörösen is. Hogy mit jelent törzsvendégnek lenni, egy intim hangulatú óév-búcsúztatón, erre mindenképpen kíváncsi voltam. Szerencsére Zau Maria önként vállalta a szóvivő szerepét. — Lényegében házi jubileumunkat üljük: megszakítás nélkül már ötödik alkalommal szilveszterezünk itt. Már megszoktuk, hogy december közepe tájára befizetünk egy 18 napos gyógykezelésre, s közben itt ér bennünket az újesztendő! Kisebbik lányunk kilencesztendős, így hát a téli szünidőben számára sem akadály, hogy velünk lehessen. De ez még nem minden. Nagyobbik lányaim már rég kiröpültek a családi fészekből, férjhez mentek, s a harmadik X-en is túl járnak, öt unokánk van. Ha a legszűkebb család összejön, pontosan huszonhárman vagyunk. Két esztendővel ezelőtt mindannyian itt búcsúztattuk az óesztendőt. Az évek múltával szinte rítussá vált, hogy innen küldtük barátainknak az újévi üdvözleteket is... — Bennünket is érdekelne, miként hangzottak az idei jókívánságok kezdő sorai. — Békés, boldog új eszten FELHŐTLEN JÓKEDV Tulajdonképpen lehetetlen egy évben csak egyszer felszabadultan, önfeledten szórakozni, csupán kivételesen, alkalomszerűen felhőtlen kedvűnek, bizakodónak lenni. Éppen ezért hisszük, a marosvásárhelyi ifjúsági szilveszter kikapcsolódni, ünnepelni tudó részvevői évközben is vidámak, magabiztosak, kedvvel és reménnyel teliek kell hogy legyenek. A diákotthonok közös éttermében megrendezett óévi búcsúztatón és az új évet köszöntő mulatságon több mint 400 ifjú vett részt Marosvásárhely vállalataiból, intézményeiből, főiskoláiról. Ők képviselték a város ifjúságát, amelynek száma az 51 000-et is meghaladja. Megjelent itt Ungur Ioan, a Maros megyei pártbizottság első titkára is. A földíszített nagyteremben a KISZ municípiumi szervezetének első titkára, Anghel Ioan Viorel köszöntötte az egybegyűlteket, majd minden „zsilipet“ fölemeltek a jókedv szabad áramlása érdekében. A konferanszié, a területi rádióstúdió munkatársa valóban konferanszié volt, vagyis szellemes, ötletes műsorvezető. A tréfamester legtöbb poénja bejött, mókázását hosszan megtapsolták. Felváltva szólt a népi muzsika és a könnyűzene. Zenekaruk egy volt, ám énekesük ennál több. Nem hiányozhatott a diszkózene sem. Magnószalagról forgatták le az 1984-es év sikerszámait. A szervezőknek volt gondjuk arra is, hogy, különféle versenyekkel tegyék élénkké, emlékezetessé a szilveszter estéjét, éjszakáját. Kezdték az úgynevezett alkotói vetélkedővel. A házigazdák egy füzet legelejére két, új évet köszöntő strófát írtak, majd felkérték a megterített asztalok mellé telepedetteket, aki akarja, folytassa, egészítse ki a maga rigmusával. A körbejárt füzetből éjfél után olvasták mikrofonba az érdekesebb, humorosabb jókívánságokat az ifjak nagy derültsége közepette. Említést érdemelnek a táncversenyek is. A narancstáncban minden lány és fiú egy narancsot helyezett a homloka elé, s ha a pár nem járta eléggé ügyesen, fej-fej, azaz homlok-homlok mellett, bizony a narancs hamar leesett, ők pedig kiestek a versenyből. Az újságtáncnál egy-egy szétnyitott, nagy újságon kezdték meg az óvatos ritmusjárást, aztán folyton összehajtogatták az újságot, melyről tilos volt lelépni. A győztesek végül már csak kéttenyérnyi helyen „táncoltak“, úgy, hogy a fiú ölébe vette partnerét. Természetesen a hagyományos szépségverseny sem maradhatott el. Ennek nyertese Mailat Olivia, a KISZ Maros megyei aktivistája volt. Éjfél előtt a munkásfiatalok és diákok meghallgatták pártunk főtitkárának, államunk elnökének újévi üzenetét. A KISZ Marosvásárhely municípiumi titkára lelkesedéssel mondotta: Az újévi beszéd mindenki számára újabb ösztönzést jelentett ahhoz, hogy az eddigieknél eredményesebben tanuljanak, dolgozzanak, hogy okosabban gazdálkodva szellemi energiájukkal kihasználják a szocialista társadalom nyújtotta fejlődési lehetőségeket, hogy hozzájáruljanak az együttélő nemzetiségek közötti testvériség erősítéséhez. A marosvásárhelyi tanulók számára két helyen szerveztek szilveszteri szórakoztató programot, a faipari líceum étkezdéjében és az egészségügyi líceum kantintermében. Az ifjak mindenütt jól érezték magukat és szilveszterkor, no meg az új év első óráiban ez volt a legfontosabb. Varga Sándor TEURE (Folytatás az 1. oldalról) jaikra bízott 32 tehén ellátásában, név szerint ismerik az egyedeket. A Hatházi házaspár ugyanis a barátosi termelőszövetkezet élenjáró állattenyésztői közé tartozik, 1984-ben 60 000 liter tejet fejtek, gyakorlatilag egy liter tejet a megyeszékhely minden lakójának. Az önellátási programhoz való konkrét hozzájárulásról is szó esik. Naponta látogatják a tejcsarnokot, hiszen otthon is sikeres állattenyésztők, egy sertést értékesítettek az államnak, 1985-re is már megkötötték a szerződéseket. Alig hajnalodik, amikor bort, búzát, békességet kívánva, munkába indulnak az állattenyésztő-telep felé. Családi körben szilvesztereztek a Bedő testvérek is. Az öt gyermek családtagjaival és édesapjukkal együtt köszöntötte az új évet. Gizella a a termelőszövetkezet pártalapszervezetének titkáraként is részese a tudat forradalmáért végzett fáradozásoknak. Bedő Márta termelőszövetkezeti tag, a családi hagyományok folytatója, öt KÉSZEN gyermek édesanyja, most mind ott ülnek az ünnepi asztalnál. Márk Mária, a másik testvér a községi pártbizottság titkárhelyettese, András a gazdaság gépészeként cselekvő részese a hozamemelési programok valóra váltásának, Ibolya a megyeszékhely egyik üzemének dolgozójaként szerzett megbecsülést. — Gazdaságunk is bekapcsolódott, részt vállalt a rekordhozamok eléréséért kidolgozott helyi program valóra váltásából — mondja Bedő Gizella. 200 hektáros búza vetésterületen 5000 kilogrammon felüli hektár hozamot kívánunk elérni az idén, 200 hektár burgonyánál minimálisan 30 000 kilogrammos hozamot várunk, 60 hektár cukorrépánál pedig 40 000 kilogrammra állítottuk mércét. Úgy dolgozunk, azzal az elhatározással kezdjük az új évet, hogy nemcsak teljesítjük, hanem túl is szárnyaljuk előirányzatainkat. Ez a mi vállalásunk, pártunk főtitkárának, Nicolae Ceaușescu elvtársnak újévi üzenetében elhangzott felhívására, a mezőgazdasági dolgozók munkája iránt megnyilvánuló elismerésére.