Előre, 1985. március (39. évfolyam, 11588-11614. szám)
1985-03-01 / 11588. szám
ELŐRE — 1985. március 1. EGYÜTT HATÁROZTÁK EL A dévai selyemszövöde dísztermét zsúfolásig megtöltötte a hallgatóság — szövőnők, textil- gépjavítók, mesterek, a közeli gyárak dolgozói, választópolgárok —, hogy tanúi, résztvevői legyenek a municípiumi SZDEF- tanács szervezte honpolgári jelölőgyűlésnek. Három választókerület jelöltjeiről kellett ez alkalommal véleményt mondani: Stoica Máriáról, a 4. számú megyei néptanácsi választókerület jelöltjéről, műszaki ellenőrről, a gyár pártbizottságának titkáráról, Kovács Judit Adél, Gergely Ildikó és Gheorghita Balogh Irén szövőnőkről, akiket a 21 -es municípiumi néptanácsi választókerületben jelöltek, és a vállalati SZDE-szervezet tagjai, továbbá Andrasescu Otília, Bölterefu Aurelia és Boni Leontina szövőnőkről, a 22-es municípiumi néptanácsi választókerület jelöltjeiről. De még mielőtt a honpolgári gyűlés lefolyásáról beszámolnánk, ejtsünk egy pár szót magáról a gyárról is. 1974-ben indult meg benne a termelés és az első években csak kétféle bélésanyagot gyártott. A dévai és a környékbeli asszonyoknak, lányoknak állandó munkahelyet biztosít; 1160 dolgozója közül jelenleg 860 a nő. Ahogy teltek az évek, úgy bővült a termékskála, a gyár saját kreációs osztályán kigondolt és a vevőkör által hamar elfogadott, megkedvelt termékeik száma ma már meghaladja a 40-et, köztük luxuskivitelű műselyemanyagok ruháknak, blúzoknak, bútorszövet, bélésanyagok több változatban és minőségben. Mélyen demokratikus választási rendszerünk a Szocialista Demokrácia és Egység Frontját, ezt a legszélesebb körű politikai demokratikus szervezetet ruházta fel a jelöltállítás jogával. Egy ilyen könnyűipari gyár, amelynek majdnem 900 nő dolgozója van, eddig is megfelelően képviseltette magát az államhatalom központi és helyi szerveiben, hiszen a felsorolt jelöltek közül hárman ma is képviselők. A rendszer tökéletesítését jelenti két és három jelölt állítása egyegy kerületben, amikor is a választóknak ezek közül kell a legrátermettebbet, a legjobbat kiválasztaniuk, akik érdekeiket aztán képviselni fogják. A gyűlés elnöksége nevében Elena Drozd, a Déva municípiumi SZDEF-tanács elnöke választási rendszerünknek továbbfejlesztéséről beszélt, idézve ezzel kapcsolatban pártunk főtitkárának, Nicolae Ceaușescu elvtársnak az SZDEF Ill. kongresszusán mondott szavait: „A forradalmi munkásdemokrácia szellemében bővül az a gyakorlat, hogy több jelölés történik egy képviselői helyre, így a nagynemzetgyűlési választásokon a képviselői mandátumok körülbelül 50 százalékára két vagy három jelölés, a néptanácsi választásokon a képviselői mandátumok 80 százalékára szintén két vagy három jelölés történik Ezen az alapon jobb feltételeket biztosítunk a forradalmi munkásdemokrácia megnyilatkozásához és ugyanakkor ahhoz, hogy növekedjék a képviselők felelőssége a dolgozók, az öszszes állampolgárok iránt." A résztvevők jól ismerték a jelölteket, mégis érdeklődéssel hallgatták a felolvasott rövid jellemzéseket, amelyek tárgyszerűen, pontokba foglalva sorolták az érdemeket, a személyi adatokat, a jelölés motivációit. Aztán szót kértek a munkatársak, a művezetők, vagyis azok, akik a jelölteket a legjobban ismerik. Groza Elena, a vállalat KISZ- bizottságának titkára Gergely Ildikóról elmondotta, hogy 1975 óta dolgozik a gyárban, tehát az egyik legrégibb munkásnő. Fegyelmezett, rendszerető, szorgalmas. Olyan ember, aki méltóan képviselteti majd választókerülete állampolgárainak érdekeit. Kovács Judit Adélról lova Eminig varrónő és Gorea Lucretia szövőnő beszélt, dicsérték munkabírását, példás családi életét, segítőkészségét. Gheorghita Balogh Irént Butai Viorica részlegvezető mérnök és Ferencz Anna munkásnő mint kiváló munkaerőt, ötlettel teli kolléganőt jellemezte, aki a kelmefestődében, ahol dolgozik, mindig a legjobb színösszetételeket találja meg. A többi jelöltről is hasonlóan nyilatkoztak, majd együtt határozták el azt, hogy a javasolt munkásnők kerüljenek fel a jelölőlistákra, mint a Szocialista Demokrácia és Egység Frontja jelöltjei. A gyűlés végén a jelöltek közül Stoica Máriával, a pártbizottság titkárával beszélgettünk el a tennivalókról. A közvetlen feladatokról, de a gondokról is szólt. — A múlt évi választások óta vagyok a pártbizottság titkára. Azelőtt évekig a B váltás pártalapszervezeti titkára voltam. Nagy megtiszteltetésnek tartom azt, hogy most a megyei néptanácsba képviselőnek jelölnek. A gyáron belül megoldásra vár a nyersanyag- (selyemszál-) ellátás folyamatosságának biztosítása, a munkatermelékenység emelése, az anyag- és energiatakarékosság javítása. Már most sokat gondolkodom azon, hogy leendő választókerületemben, a dévai Decebal környékén és a Gojdu lakónegyedben, milyen tennivalók várnak rám. Úgy látom, hogy értékei — a lakások, a zöldövezetek megőrzése körül — nincs minden rendben, ha szabad ígymondanom, elkényelmesedtek a lakók, nem érdeklődnek a közösségi munka iránt. Ha megválasztanak, ezen a helyzeten szeretnék leghamarabb változtatni. Deák Levente : RESICA ’85 A FŐVÁROS ÉLÉSKAMRÁI Hol kezdődik és hol végződik Bukarest? Hol a város határa? Nehéz kérdések ezek, amelyekre még a tősgyökeres fővárosiak sem nagyon tudnak válaszolni. Ami nem is csoda, hiszen Bukarest gyors léptű fejlődése, terjeszkedése következtében sorra olvasztotta magába a vele határos településeket, így rangosodott az évtizedek folyamán, mondhatni észrevétlenül a főváros virágzó lakónegyedévé, ipartelepévé az egykor önálló életet élő Militari, Baneasa, Domaroasa, Dudesti, hogy csak néhányat említsek, amelyeknek lakossága ma már nem is nagyon sejti, hogy valamikor vidékinek tekintették volna, s amely ma okkal és joggal, magától értetődően bukarestinek vallja, vallhatja magát... De ezeknek az ismereteknek a birtokában sem fogalmazható meg biztos válasz. Mert ugyebár felül az ember a villamosra, a buszra, s elindul. Megy-megy a hosszú bukaresti utcán, nem vesz észre semmi különöset, s egyszeresek arra ébred, hogy rég elhagyta a fővárost, hogy Chitilán, Jilaván, Voluntariban, Rosuban vagy ki tudja hol jár, milyen más „közigazgatásilag önálló" helységbe csöppent. Hol a határ? Melyik háznál, utcasarkon, parknál, jelzőtáblánál, ha ilyesmit a városgazdák egyáltalán felállítottak? A „demarkációs vonal'', persze térképen, néha a valóságban is létezik. Az élet azonban többnyire rég elmosta, a kisebb-nagyobb települést millió szállal — villamossal, autóbusszal is, de főleg gazdasági-szociálissal — a fővároshoz láncolta. Ma és az elkövetkező hetekben néhányat ezekből a Bukarest külső „gyűrűjét'' képező, azzal áldásos szimbiózisban élő települést mutatunk be, amelyeket egyesek a főváros „hálószobáinak", mások „éléskamrájának" neveznek, utalva arra, hogy réges-rég a nagyüzemek biztos és megbízható munkaerő-forrásai, de arra is, hogy változatlanul nagy szerepet töltenek be a nagyváros ellátásában. Különösen azóta, hogy tudatos beruházási politikánknak köszönhetően ezekbe a községekbe jelentős mezőgazdasági, élelmiszeripari egységeket is telepítettek. Bukarest még decemberben kapott, januárban javított-tisztított, de közben alaposan megkopott hóbundáját egy szép februári reggelre újjal cserélte fel. Két napon át dolgozott az égi szűcsöket készségesen segítő Crivát, hogy eltüntesse a legkisebb, már tavaszt ígérő foltokat is, hogy visszaparancsolja, trónjára visszasegítse a távozni készülő telet. Mondanom sem kell, teljes sikerrel. Hózáport hóvihar követett, majd rekordhideg, minden idők legfagyosabb februári éjszakája mínusz 23 C- fokkal. S valahogy úgy esett, hogy éppen azon a reggelen indultunk el felfedezni az ország állítólag legnagyobb községét, Voluntari-t, amely előzetes információink szerint tojással köteles elletni a milliós várost. .. Az év minden napján, így — rekordhidegek ide, vagy oda —■ aznap is. • • • A „köldökzsinór“, amely Voluntarit a fővárossal összeköti, a bukaresti közszállítási vállalat 151-es autóbuszvonala, amely — mint később megtudtuk — naponta 10—12 ezer olyan munkást, tanulót szolgál ki, aki a bukaresti nagyüzemekben, építőtelepeken, intézményekben dolgozik, illetve iskolákban tanul. Szándékosan nem írtam ingázókat, mert semmivel sem töltenek több időt utazással, mint mondjuk, a Berceni, a Balta Albă vagy a Giurgiului negyedekben lakók, akik bukarestiek. . . De honnan indul ez a 151-es? — érdeklődünk a Bucur-Obor nagyáruház környékén, sokáig eredménytelenül. A fővárosiak azt még tudják-sejtik, merre a község, de hogy miként lehet oda kijutni, már nem. Jó negyedóra múltán aztán mellénk pártol a szerencse egy jól megtermett, vidám ember képében: — Jöjjenek csak velem — siet segítségünkre —, én majd elkalauzolom magukat. Hova indulnak, kit keresnek? — Hát az Avicolyt. — Akkor nincs vész, szánjanak le a végállomásnál, de azért még szólok maguknak, lehet, ma nem megy ki a busz odáig. Csúnyán havazott, fújt a szél az elmúlt napokban, az út egy részét még nem szabadították fel. Már a zsúfolt buszban folytatjuk a beszélgetést, a „felderítést". — Hogy honnan a község neve? Hát úgy mondják, hogy a vártól. Valamikor itt állt a Cetatea Voluntarească. Hogy igaz vagy sem, azt nem tudom, de lehet benne valami, mert a helybelieknek sohasem volt a mezőgazdaság a kenyere. Amióta csak az eszemet tudom, mindig bejártunk a városba dolgozni. . . Különben még mész sincs a faluban. — Hogy-hogy nincs? — kapom fel a fejem. — Nincs, mert nem volt földje az itteni népnek. Azért, persze, vannak, akik állattartással is foglalkoznak. Mint a szomszédom, akiről még az újságok is írtak, Constantin Dinunak hívják. Két fejőst, vagy harminc sertést, ugyanannyi juhot tart. De nem ez a jellemző. Az emberek, ha van egy darabka földjük, inkább kertészkednek, nyáron a zöldségfélékkel a piacot járják, főleg azóta, hogy olyan nagy divat lett a fóliasátor, üzemek, üzletek, takaros házak mellett húz el a busz, s egy idő után már képtelen vagyok eldönteni, hogy még mindig Bukarestben vagyunk, vagy már Voluntariban. Újdonsült ismerősöm segít ki: — Megérkeztünk volna. Látom, a busz most itt fordul, maguk menjenek csak tovább egyenesen, igen, odáig, ahol azok a kémények látszanak. • • Negyedórás séta után „mélyhűtve" érkezünk az Avicola Állami Vállalat takaros kis parkban álló székháza elé, ahol viszont meleg és szívélyes fogadtatásban részesülünk. — Ebben a hideg időben mindenre, csak újságírókra nem számítottunk — vallja be őszintén Virginia Perjoiu mérnökigazgatónő. — Meg aztán fiatal a mi vállalatunk, nincs olyan híre, mint a régieknek. — Fiatal, de eredményeivel már felhívta magára a szakmai körök figyelmét — magyarázzuk jelenlétünk értelmét —, tavaly is a legjobbak között végzett, megelőzött nem egyet a nagy hagyományokkal rendelkező egységek közül, legalábbis ez derül ki a szakminisztérium adataiból. — Hát, ami azt illeti, igyekszünk. Mindent elkövetünk, hogy ne csak teljesítsük, de túl is szárnyaljuk tervünket, eleget tegyünk versenyvállalásainknak, most éppen a nagy nemzetgyűlési és néptanácsi képviselőválasztásokra tett ígéreteinknek, hogy kellő mennyiségű áruval lássuk el a fővárosi üzleteket. A bemelegítésnek szánt beszélgetés során, amelybe bekapcsolódik Ion Neagu műszaki igazgató is, hamarosan kiderül, hogy a voluntari-i vállalat egységei lényegében körbeveszik az egész fővárost, mi több, a vágóhíd, a hatos farm Bukarest területén működik. — Az történt — tudom meg Virginia Perjoiutól —, hogy a legutóbbi területi-közigazgatási átszervezéskor Bukarest Avicola vállalat nélkül maradt. Crevedia Dimbovita, Mihăilesti Giurgiu megyéhez került. Ez utóbbinak az Ilfov mezőgazdasági kerületben maradt egységeiből született meg a mi vállalatunk mindenekelőtt azzal a feladattal, hogy ellássuk a fővárost tojással, az ilfovi szövetkezetközi gazdasági társulásokat és a lakosságot naposcsibével, más vállalatokat pedig tenyészőanyaggal. — Minden farmunknak megvan tehát a jól meghatározott feladata — veszi át a szót Ion Neagu. — De vegyük sorra ezeket. A báncasai lényegében kacsa és liba szelekciós és tenyésztőtelep — az egyetlen az országban. Feladata, hogy kialakítsa a továbbtenyésztésre szánt vonalakat, fenntartsa a nagyszülőpár és szülőpár állományt. Ez utóbbiak leszármazottai kerülnek aztán a termelésbe, fogyasztásra. Az igényes, nagy figyelmet és hozzáértést megkövetelő tevékenység ellenére ez a farm tavaly 111 százalékban teljesítette termelési tervét, az előírt félmillióval szemben 555 ezer tojást szállított a kacsa-, illetve a libahúst előállító egységeknek. — Egy másik egységünk — tudjuk meg a igazgatónőtől — a fércefarm, amely a kiöregedett tojóállomány pótlását végzi. Felelősségteljes munka ez is, hiszen itt dől el a későbbi tojástermelés sorsa. S hogy miként dolgoztak, dolgoznak itt, arról nemcsak a számok vallanak, hanem a nagyüzemi tojástermeléssel foglalkozó hármas számú egységünk nagyszerű eredményei is, amely közel négymillió tojást szállított terven felül a piacnak, méghozzá a megengedettnél kisebb takarmányfelhasználással, de — gondolom — erről a munkaközösségről külön is szólnak majd. — S végül ott van a négyes és az ötös számú farm, az előbbi Popesti-Leordeni községben, amelyek hústermelésre naposcsibéket adnak el a szövetkezeti társulásoknak és a lakosságnak — fejezi be a bemutatást Ion Neagu mérnök. S hogy ez mennyire menő üzlet, arra könnyű következtetni a tavalyi adatokból is. A popetti-i farm a CENTROCOOP keltetőinek több mint egymillió tojást adott át a tervezett 900 ezerrel szemben, naposcsibe-eladási tervét pedig 150 százalékban teljesítette, az előirányzott mintegy 800 ezer helyett 1,2 millió darab talált gazdára! Az elmondottak után már nem lep meg, hogy a vállalat egészében is jövedelmezően, nyereséggel gazdálkodott az elmúlt esztendőben. Árutermelési tervét 5 százalékkal, nyereségi mutatóját pedig egy százalékkal szárnyalta túl. • • • Az acélkéken csillogó égbolton a nap már a fák koronáinak magasságába hágott, aranyos sugaras játékos szikrák özönét lobbantják szerte, de az eresz nem cseppen: a hőmérséklet továbbra is mélyen fagypont alatt marad. A mindent beborító fehérségben a vállalat alapegysége, a tojástermeléssel foglalkozó farm úgy néz ki, mintha álomba borult volna: sehol semmi mozgás, csak egy kuvasz szaladgál, az is rejtekhelyet, meleg kuckót keres. — Őrzik a nehezen előállított meleget — magyarázza az igazgatónő a furcsa látványt. — Az utóbbi napok nagy hidegei alaposan próbára tettek bennünket is, meg az állományt is. Csak nagy erőfeszítésekkel tudtuk biztosítani a minimális 14 C-fokot a csarnokokban, azt is úgy, hogy minden rést betömtünk, a szellőztető berendezéseket leállítottuk, s mint látja, az ajtókat is csak akkor nyitjuk, ha nagyon muszáj. Nincs tehát sétafikálás, s erre senkit sem kell figyelmeztetni, a globális akkordban javadalmazott dolgozóink, akik közvetlenül érdekeltek a termelés alakulásában, saját maguk fegyelmezik magukat. A helyszíni szemle előtt — mi sem nyitogathatjuk csak úgy az ajtókat! —, takaros kis irodában Veronica Bogza mérnöknő, a farm vezetője, a vállalat egyik legrégibb munkatársa mutatja be birodalmát. — A termelő férceállományt a 2-es számú farmtól kapjuk, amelynek szaporítótelepei nevelik 18 hetes korig a tojónak szánt baromfit. Ekkor kerülnek át hozzánk a leghomok vagy a színes hibridek. Tevékenységünknek ez a legnehezebb mozzanata. A költöztetéssel, a ketrecbe kerüléssel stresszhatás alá kerülnek a tércék. Sok múlik tehát azon, hogyan szoktatjuk az új körülményekhez, a megváltozott munkaprogramhoz, életfeltételekhez. Hosszú lenne elmagyarázni, miként történik ez, a lényeg viszont az, hogy a jól szoktatott jérce hamar rááll a termelésre, tojása pedig első osztályú lesz. Az állomány 19 hetes korától 77 hetes koráig „termel" gazdaságosan, ha megkap mindent, amire szüksége van. — És mire vann szüksége? — Megfelelő hőmérsékletre, amely nem lehet 14 foknál kisebb a legvadabb télben sem, de 30 foknál nagyobb sem, legyen akár a legforróbb nyári idő. Sem az egyiket, sem a másikat nem könnyű biztosítani. Télen fűteni kell, nyáron — anélkül, hogy nagy huzatot kavarnánk — szellőztetni. Nagy figyelmet kell szentelnünk a világítási programnak is, amely — lévén zárt csarnokokról szó — mesterséges fénnyel történik. A tyúkok hajnali kettőkor „kelnek", délután hatkor „fekszenek". Hogy miért nem a nappal együtt, mint a háztájiban? Egyrészt, hogy az esti villanyfogyasztási csúcsot elkerüljük, másrészt pedig azért, hogy a déli órákban tojjanak, 10 és 13 óra között, amikor bent van a teljes műszak. És végül, de nem utolsósorban megfelelően kevert és adagolt táplálékra van szükségük, sok fehérjével. . . Ez utóbbit azért hangsúlyozom, mert a tápkeveréket előállító gyárak erről sokszor megfeledkeznek! Sajnos, csak tonnákban „gondolkoznak", a minőségről, a fehérjetartalomról meg-megfeledkeznek. Velem azonban nincs szerencséjük, mert évekig dolgoztam egy ilyen gyárban, s azonnal rájövök a turpisságra. S hogy ez mit számít a farm gazdasági élete szempontjából, arra az igazgatónő hívja fel a figyelmet: a tojásra számított és megengedett 180 gramm takarmány helyett Bogza mérnöknő és társai 172 grammal állítják elő a tojás darabját. A tojásonként megtakarított nyolc gramm pedig azt jelenti, hogy sok száz tonna tápot takarítottak meg tavaly is, amiből aztán újabb mintegy másfél millió tojást lehetett termelni. . . A „termeléssel" már a helyszínen ismerkedünk meg. A hatalmas vakablakos csarnokokban meglepő csend fogad, semmi kotkodácsolás, semmi szárnycsapkodás, a sok ezer tojó nyugodtan végzi „munkáját". A gépesített etetők, az automatikus itatok szállítják a szükségeset, a ketrecből kikandikáló tyúkok pedig szorgalmasan kopogtatnak, s a lejtős padozaton külön kiképzett kis vályúba „megrendelésre" gurul ki aztán a termék, a tojás. Tavaly néhány darab híján 34 millió. S mindezt összevissza 32 fős személyzettel. — Egy-egy épületben, amelyben két csarnok található, három ember dolgozik — tudjuk meg a farmvezetőtől. — Két baromfi-tenyésztő, mert szakképesítéssel rendelkeznek, és egy karbantartó. Ez a három ember végez el mindent. Kezeli az etetőket, az itatókat, takarítja a csarnokokat, s szedi össze a tojást, egy-egy asszony naponta 15 és 18 ezer darabot. Már ebből is lehet látni, hogy nincs megállás. Igaz, a javadalmazás is ennek megfelelő, a tervtúlteljesítést méltányoljuk. S hogy a kemény munka nem riaszt el senkit, hogy a jövedelem csábító, bizonyítja az is, hogy munkaerő-hullámzás gyakorlatilag nincs. Akiegyszer ide beállt, s ideszokott, a nyugdíjig helyét fel nem adja. - Ebben, persze, nagy szerepe van annak is — magyarázza Ion Neagu műszaki igazgató —, hogy a farm rendszeresen túlteljesíti tervét. 1984-ben árutermelési tervét 37, nyereségi tervét pedig 28 százalékkal szárnyalta túl, 2,8 millió lejjel hozott többet a vállalatnak, mint azt papíron elvártuk. Bővíteni is fogjuk a tojástermelési tevékenységet. Pantelimonban újabb két farm építése folyik, részesedésünk Bukarest tojásellátásában tehát rövidesen növekedni fog, egyben zárt rendszer alakul ki a vállalaton belül: mércéinket kizárólag farmjaink fogják átvenni. • • • A ma már Bukarest szerves részét, majdhogynem egyik lakónegyedét képező Voluntari minden valószínűség szerint rövidesen Baneasa, Militari és a többi egykori falusi települések sorsára jut: elnyeli, magába olvasztja a főváros. Falusi múltjára azonban, ha nem egyéb, az Avicola vállalat farmjai — lelkes, fiatal és hozzáértő munkaközösségének is köszönhetően — még sokáig emlékeztetni fogja, „éléskamra'' szerepe pedig az újabb beruházások nyomán csak növekedni fog. Gyarmath János VOLUNTARI Útra készen a fővárosi üzletek felé (Mihai Teodorescu felvétele) 3 HITEKRE SERKENTŐ LÉGKÖRÉBEN üzemek és közintézmények, kereskedelmi és szolgáltatási egységek dolgozói, a környék lakói, románok és magyarok gyűltek össze a kolozsvár-napocai pionírház Köztársaság úti épületének termébe, hogy képviselőjelölteket állítsanak a megyei, illetve a municípiumi néptanácsba. Érthető volt a nagy érdeklődés, a zsúfolásig megtelt terem, hiszen a március 17-én sorra kerülő nagy nemzetgyűlési és néptanácsi képviselőválasztások kiemelkedő eseményét jelentik politikai életünknek. A Kis-Szamos parti város minden dolgozója, valamennyi lakója, az egész országhoz hasonlóan, arra készül, hogy szavazatával hitet tegyen az RKP XIII. kongresszusán elfogadott történelmi jelentőségű országépítő program mellett. Egy megyei és három municípiumi választókerület képviselőjelöltjei felől kellett dönteni, olyanok nevét felírni a jelöltek listájára, akik szakmai pályafutásukkal, politikai és erkölcsi magatartásukkal érdemesnek bizonyultak a honpolgárok bizalmára és személyük kezeskedik arról, hogy az elkövetkező törvényhozási időszakban eredményes mozgósító munkát fejtenek ki célkitűzéseink megvalósítása érdekében méltóképp képviselik, majd az őket megválasztó állampolgárokat. Nemcsak fekvésénél fogva egyike ez a körzet a város figyelmet érdemlő területeinek. A legfejlettebb technológiákat megvalósító nagyipari vállalat, a gazdaságirányításban és tudományos kutatásban fontos szerepet betöltő számítástechnikai központ, felsőfokú tanintézetek, a tudományos kutatásban komoly helyet elfoglaló egységek, jelentős egészségügyi intézmények találhatók ebben a negyedben, régen volt nevén a Felsővárosban, ahol jól látni mindazokat a változásokat, amelyek az elmúlt négy évtized gyümölcsei ezen a településen. Sok ezer lakója között munkások, magas képesítésű műszaki értelmiségiek, nagy tudású oktatók találhatók, akik Kolozsvár- Napoca gyáraiban és intézményeiben kifejtett tevékenységükkel hozzájárulnak a megye, az ország haladásához. Ők jöttek el az állampolgári gyűlésre, ők hallgatták meg az SZDEF megyei, illetve municípiumi tanácsának előterjesztését, majd a vita után ők fogadták el képviselőjelöltekként a javasoltakat. Két munkás a 2. számú megyei néptanácsi választókerület képviselőjelöltje. Ács Jenő az Unirea gépgyár, László Béla az újrahasznosítható anyagokat begyűjtő és értékesítő vállalat dolgozója. A 3. számú municípiumi választókerületben Mihai Breazu és Ovidiu Bartos mérnököket, az elektronikai felszereléseket gyártó vállalat igazgatóját és főmérnökét javasolták. A 4. számú választókerületben a gépkocsifuvarozási vállalat 2. számú telepének mérnökeit, Aurel Retegant és Mihai Chiujdeát jelölték. Az 5. számú választókerületben Maria Aneculaese tudományos kutató, az SZDESZ municípiumi bizottságának elnöke nyerte el a bizalmat. Mint a javaslatok elhangzása utáni vita bizonyította, megfelelő emberekre esett a választás. Függetlenül attól, hogy március 17-én végül is melyikük kap több szavazatot, lesz néptanácsi képviselő, a jelöltek rátermettségét igazolja szakmai, politikai tevékenységük, kivétel nélkül valamennyien tekintélyt vívtak ki munkájukkal és magatartásukkal. A javaslatot tevő SZDEF- tanács véleményét sorra támasztották alá a felszólalók. Némelyek munka közben ismerték meg a javasoltat, alakították ki róla jó véleményüket. Mások a jelölt közéleti tevékenységét méltatták. Szóba kerültek emberi tulajdonságaik, megismerte őket a hallgatóság szülői, lakótársi mivoltában. Lelkes hangulat alakult ki ezen a gyűlésen is. A bizalom tettekre serkentő légköre. A bizalom abban, hogy maradéktalanul megvalósítjuk a VII. ötéves terv gazdasági-társadalmi fejlesztési célkitűzéseit és sikerrel teljesítjük a következő időszak nagyszabású feladatait. Keszthelyi Gyula VÁLASZTÁSRA KÉSZÜL AZ ORSZÁG JELÖLTJEINK: PÉLDAKÉPEINK A BIZALOM Honpolgárok! A Szocialista Demokrácia és Egység Frontja jelöltjeire szavazva, drága hazánk virágzására, az összes megyék és helységek gazdasági-társadalmi felemelkedésére, az egész ország jólétére és arra szavaztak, hogy valamennyi állampolgár és az egész nemzet új, magasabb életminőségnek örvendjen. Elvtársak és elvtársnők! Fogjunk össze, az összes rendelkezésünkre álló erőket összpontosítsuk arra, hogy tovább folytassuk társadalmunk fejlesztésének forradalmi folyamatát, erősítsük és tökéletesítsük forradalmi munkásdemokráciánkat. Magasrendű politikai és állampolgári felelősséget tanúsítva olyan képviselőket válasszatok a Nagy Nemzetgyűlésbe, akik egész tevékenységükkel, politikai és szakmai odaadásukkal a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építése nagyszerű célkitűzései valóra váltásának cselekvő érvényesítői, jó hazafiak és forradalmárok, akik képesek megszervezni és lelkesíteni a tömegeket a szocializmus és kommunizmus hazánk földjén való diadaláért kifejtett munkában és vívott harcban!