Előre, 1985. június (39. évfolyam, 11666-11691. szám)

1985-06-01 / 11666. szám

- 2 ------------- ELŐRE - 1985. június 1. JÚNIUS 1 - NEMZETKÖZI GYERMEKNAP „Készüljetek fel, hogy elődeitek méltó utódai és folytatói legyetek! Tanul­jatok meg­becsülni és tisztelni a múltat és az elődöket, becsülni és tisztelni szüleiteket. Tanuljatok, hogy a szocializmus és a kom­munizmus méltó építői legyetek, biztosítsátok Románia további felemelkedését, a haladás és a civilizáció újabb fokainak elérését, és álljatok készen bármikor a haza függetlenségének és szuverenitásá­nak, szabad és méltó életének megvédelmezésére!“ NICOLAE CEAUSESCU NÉPÜNK JÖVŐJE, VILÁG HOLNAPJA - A GYERMEK N­yárelő havának első nap­ján azokra gondolunk, akik tavaszi álmainkat ki­bontják­ a gyermekekre. Virág­tengereket simogat ezen a na­pon az enyhe szél, madarakat dédelgetnek a természet bará­tai. Mifelénk retket ültetnek, ká­posztát vagy lent vetnek, gyógy­füveket gyűjtenek. Állítsuk be virágóránkat és figyeljük meg, mikor nyitnak az „óranövények''. Hat és hét között, amikor iskolá­ba készülődő gyermekeink mos­danak, reggeli tornájukat végzik és étkeznek, a fénysugarak irá­nyába fordítja leveleit a fehér tündérrózsa is. Nyolc órakor mintha csak a becsengetést jel­ző berregésre ébredne­k, az er­dei szegfű kezd illatozni. A tan­terem ablakpárkányán ilyenkor szokott helyet foglalni a gyerme­kek kedvence is, az énekkiváltó világosságban tollászkodó kerti rozsdafark. Nyárelő van, Június elseje... A gyermeket ünnepeljük ezen a napon, népünk jövőjét, világ holnapját. A nem lankadó sze­retet és mindig jelenvaló figye­lem késztet arra bennünket, hogy összpontosítsunk, mit jelent ma társadalmunk számára a Gyer­mek, akiben jövőnket látjuk, a békés holnapot. Az idei Gyermeknapot — a­­mely a Nemzetközi Ifjúsági Év ki­emelkedő mozzanata — hazánk­­ban nagy horderejű politikai esemény előzte meg: az ifjúság fóruma. A párt főtitkárának, a köztársaság elnökének itt el­­elhangzott útmutató jelentőségű beszéde, a Kommunista Ifjúsági Szövetség XII. kongresszusán, a Romániai Kommunista Diák­egyesületek Szövetsége XIV. konferenciáján, valamint a Pionírszervezet V. országos konferenciáján hozott határo­zatok értelmében világos a cél, melyen haladva hazánk gyermeknapa és ifjúsága a szo­cializmus és a kommunizmus lel­kes építőjévé, a földkerekség ha­ladó erőivel egyetemben pedig a fegyverektől és háborútól mentes világ és a népek közötti együtt­működés megteremtőjévé lesz. E fórum munkálatain az ifjúság felelősségérzetéről és jövőválla­ló hivatástudatáról tettek tanú­­bizonyságot, a forradalmi elkö­telezettségről, melyre a gyer­mekek forradalmi szervezetei ne­velik hazánk óvodás, kisiskolás és gimnazista korosztályhoz tar­tozó gyermekeit, és mindenek­előtt újabb megnyilvánulása volt a legfiatalabb nemzedék hálá­jának, szeretetének Nicolae Ceausescu elvtárs és Elena Ceausescu elvtársnő iránt azért a gondoskodásért, mellyel az ifjak, a gyermekek boldog jele­nét és jövőjét óvja, alakítja. A 7—14 éves tanulókat tömörítő Pionírszervezet, mely az iskolával és a családdal együtt gondosko­dik, a párt irányítása alatt, a gyermekek kommunista szellem­ben való neveléséről, 1949 óta — alakulásának évétől — a gyermeknemzedékek egész sorát készítette föl a szocialista haza szolgálatára. Ma mintegy há­rommillió gyermek visel pionír­nyakkendőt, tanul és dolgozik az ünnepélyes fogadalom jegyében. A történelmi jelentőségű IX. pártkongresszus óta a pionírok tevékenysége a szocialista Ro­mánia új fejlődési szakaszával összhangban, a párt közvetlen irányításával és saját vezető szerveinek a kialakításával nagy­­korúsodott. 1966-ban hagyták jó­vá a pioníregységek és -oszta­gok, valamint a Pionírtanács sza­bályzatát, a megfelelő szervezeti keretek biztosítását a pionírtevé­kenység számára. 1969-ben, a hatalmas lendületet vett pionír­mozgalom eredményeként a Pio­nírszervezetet a Románia Szocia­lista Köztársaság Csillaga ér­demrenddel tüntették k­i. A for­radalmi szervezet fejlődésében döntő fontosságú szerepet ját­szottak az országos konferen­ciák, melyek a szervezeti életet tökéletesítő intézkedéseket foga­natosítottak. 1971-ben, a máso­dik országos konferencián hatá­rozat született Nicolae Ceausescu elvtársnak a kezdeményezésére a megyei és az országos szintű pionírfórumok összehívására. Az évente sorra kerülő rendezvény, az Országos Pionírfórum — a gyümölcsöző eszmecserék és ta­nácskozások révén — a gyerme­kek forradalmi nevelésének a hathatós előmozdítója lett. Jelentős helyet foglal el a gyer­mekek forradalmi szervezetének a történetében a Pionírszervezet 1974-ben ünnepelt 25. évfordu­lójának a tiszteletére megnyitott, a romániai pionírmozgalom for­radalmi múltját és jelenét tükrö­ző országos kiállítás. Az ünne­pélyes megnyitón a pionírok ez­rei találkoztak Nicolae Ceausescu elvtárssal, fejezték ki hálájukat az irántuk tanúsított messzemenő gondos­kodásért. Ugyanabban az évben tartották meg a párt XI. kong­resszusát, amely a gyermekek forradalmi szervezetét a párt­program célkitűzéseinek az ér­telmében arra mozgósította, hogy mind erőteljesebben kapcsolód­jék be — a gyermekek életkori sajátosságainak megfelelően — a szocialista építőmunkába, és mélyítse el soraiban a pionír­tevékenység politikai jellegét. 1976 decemberében alakult, Nicolae Ceaușescu elvtárs kez­deményezésére, az óvodásokat és kisiskolásokat tömörítő A Ha­za Sólymai Szervezet. A kisgyer­mekek társadalmi tevékenysé­gét a Pionírszervezet nagyobb testvérként irányítja. Az óvodá­ban, a pionírok és a haza sóly­mai házaiban szervezett válto­zatos tevékenységi formák — elsősorban a kreativitásra és gyakorlati jártasságra nevelő technikai-gyakorlati, valamint művészeti-alkotó körök­­— célja az iskolai oktató-nevelő tevé­kenység bővítése, a kisgyerme­kek iskolai munkára való fel­készítése és a pályaválasztás elősegítése. Pártunk főtitkára mindig az új ember nevelésére, a szocialista tudat formálására irányítja a figyelmet; a forradalmi gyermek­­szervezeteket az általános mű­veltségi szint emelésére hívja fel, ugyanakkor a szakmai kép­zettséget a szocializmust építő ember számára elengedhetetlen kritériumként tekinti. Ebből kiin­dulva a Pionírszervezet soron le­vő feladatait az ország népére háruló kötelességek teljesítésével hozza kapcsolatba. Pártunk XIII. kongresszusa dokumentumai megkülönböztetett figyelmet for­dítanak a munkára és az életre nevelő, tudatformáló tevékeny­ségre. Igényességre, forradalmi magatartásra, a dialektikus ma­terialista szemlélet, a tudomány és a technika, az emberi megis­merés új vívmányainak az elsa­játítására ösztönöznek, arra, hogy népünk és pártunk célki­tűzéseivel összhangban tudato­san készüljenek föl gyermeke­ink, a jövőre, a szocializmus és a kommunizmus holnapi építői­ként. „Tegyetek meg mindent, kedves fiatal barátaim — intéz­te szavait pártunk főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs a gyermekekhez és az ifjakhoz — hogy rászolgáljatok kommunista pártunk bizalmára, a számotok­ra megteremtett nagyszerű kö­rülményekre. Tanuljatok és dol­gozzatok, dolgozzatok és tanul­jatok, sajátítsátok el a tudomány Csire Gabriella (Folytatása a 4. oldalon) TÖRTÉNELMI LAPOK Nicolae Ceausescu elvtárs és Elena Ceausescu elvtársnő a legifjabb nemzedék képviselőinek körében Barabás Zoltán KETTEN Ketten voltatok és fogtad a kezét. Emlékszel! Gyertyagyújtó fény hullt a gesztenyékre, árvácskaarcú kékben pihent a nap, legalább tizenkét pad, tizenkét jó öreg mélázott, várt és pihegett a májussal becéző ligetben. Ugye, emlékszel még? Ti ketten voltatok. Apja és fia. Néhányszor elengedted a kezét, nézted, hogy eliramlik kölyökkutyásan csintalan kedvében, és te vártad, hogy visszajön, kacagva, győztesen a sétányfutásban verhetetlen csemetét. Ugye, csak erre emlékszel? Hiszen időd sem maradt szólni: kezében kibiztosított tavasszal , elindult feléd a gyermek. Dán Verona OTTHON a gyermek első győztes felkiáltása, amikor fölfedezi anyját, mely hazája lesz, amikor körülhatárolja drága lényét és megalkotja kettőjük első közös csillagképét, aztán a gyermek első győztes felkiáltása, amikor fölfedezi az első szó hazáját, s anyja szavát, akár a fény gyümölcsét, sérthetetlen burokba göngyöli, s íme a gyermek győztes felkiáltása, amikor azonosítja anyját a hazával, madár röptét a kéklő domb fölött, a gazdag őszt magában hordó almát, és bevésődik szívébe örökre, halhatatlan betűkkel a haza, aztán mind jobban tágul már a kör az első léptek tengelye köré, s az ifjú, majd a felnőtt visszatér mindenben mindig drága otthonához. (Bokor Katalin fordítása) GYERMEKNAP. A világ legszebb fényének, gyer­mekszemek derűjének napja. Mi, szülők, a társadalom, a világ­i ünneplőn hajolunk föléjük ezen a napon. Aján­dékkal, virággal kedveske­dünk. És ma is, mint az esz­tendő minden napján, gon­doskodással, szeretettel ál­lunk mellettük, melléjük. Fi­gyelünk gondolataikra, meg­hallgatjuk élményeiket, véle­ményüket. Az elmúlt hetekben lezajlott ifjúsági fórumon egy egész or­szág figyelt szavukra. A pioní­rok konferenciáján párt- és álla­mi aktivista, akadémikus és kul­­túrpolitikus intézett buzdító sza­vakat „a nemzedékek végtelen oszlopának egyik gyűrűjét alko­tó gyermeksereghez", majd hallgatta a legteljesebb odafi­gyeléssel a nyomában szólásra emelkedő pionírt, aki a szerve­zeti életről, személyes örömeiről beszélt. A társadalom megbe­csülése és gondoskodása, oltal­mazása a legfiatalabb nemze­dék iránt ragyogott fel minden beszédben, beszélgetésben, röp­ke gondolatban. A beszédeket párbeszéd is követte; a gyerme­kek szívesen-kedvesen vallattak, osztották meg gondolataikat ol­vasóinkkal is. » Tudora Mugurel, Suceava me­gyéből érkező pionír szőkébb pátriája csodálatos fejlődéséről beszélt. Az új iskolákról, szép, tágas tantermekről, egészséges lakásokról szólva keresetlen ő­­szinteséggel mondott köszöne­tet pártunknak, államunknak a­­zért a gondoskodásért, amellyel biztosítja, hogy az ifjúság jó körülmények között készülhes­sen föl a dolgos életre. Áttüze­­sedett kedves­ gyermeki hangja, amikor megtette vállalását, sa­ját maga és társai nevében: mindent megtesznek azért, hogy becsülettel megfelelhessenek pártunk főtitkára, Nicola­e Ceausescu elvtárs felhívásának. „Tanulni és dolgozni fogunk — még jobban, még többet, mint eddig".. . — mondotta. A tanulás sokoldalú formáló szerepét fejtegette Biczók Ró­bert, a temesvári 1. számú ál­talános iskola nyolcadik osztá­­lyos tanulója. Elsorolta, hogy a különféle tantárgyak elsősorban ismereteiket gyarapítják, de egyben hozzásegítenek a világ megismeréséhez, feltárulnak a társadalom és a természet tör­vényei, titkai .. .A tanulás ugyanakkor munkára is nevel. Szorgalmas, kitartó, fegyelmezett munkára. A tanulás és munka során olyan közösségi kapcsola­tok is kialakulnak, amelyek ser­kentik az érdeklődést. Fölhívják munkában is jelen kell lennie, fogalmazta meg öntudatosan kis beszélgetőpartnerünk. — Mi úgy tanultuk, hogy a munka az élet anyja — kapcso­lódott be a beszélgetésbe a Ko­­vászna megyei Lemhényből ér­kező Zsigmond Csilla. Elmondot­ta, hogy minden évkezdéskor se­gítenek a burgonyabetakarítás­­ban, más mezőgazdasági mun­kákban. Bekapcsolódnak a Min­den pionír szolgálja munkatet­tekkel a haza felvirágzását el­nevezésű akcióba és a helyi hír is említette Kovászna megyé­ből. Hatolyka olyan kicsi falu, hogy a jelentősebb térképek nem is jelölik, de itt is minden lehetőség megvan arra, hogy a gyermek kiemelkedjék és az a megtiszteltetés érje, hogy me­gyéjét képviselje országos fóru­mon a legjobbak között. Méltán szőtte bele beszédébe pártunk főtitkára is: „... tanuljátok meg .. .becsülni és tisztelni szü­léiteket", hiszen a család olyan alap „humánum-poggyásszal" indíthatja el a gyermeket, ami­ MAGASRA RÖPPENTIK A BÉKE MADARÁT ----------ÜNNEPI VALLOMÁSOK---------­ egymás figyelmét könyvekre, ér­dekes tudományos jelenségekre­, élményszerű szépirodalmi alko­tásokra. Szép és tartós barátsá­gok születnek tanulás közben, a közös érdeklődés nyomán. Ezek a tényezők mind-mind hozzájá­rultak ahhoz, hogy egyre in­kább valósággá váljék a Nicolae Ceausescu elvtárs meg­fogalmazta elvárás: „ne legyen helye a tanyáknak". Toaxer Adela, Górj megyei pionír szerint „munkánkkal, jó tanulásunkkal egyben elődeink előtt is tisztelgünk". Azok előtt a kommunisták előtt, akiknek kö­szönhető szocialista jelenünk. A mai gyermekek feladata lesz majd felnőttként az országépítő munkát folytatni. Fölépíteni a kommunizmust — minden idő­k dolgozóinak álmát — orszá­gunkban. Az elődök iránti tisz­telethez szorosan kapcsolódik a ma szocialista­­ vívmányainak megbecsülése, a haza iránti ra­gaszkodás. Ennek az érzésnek nem csupán a szívben kell él­nie, hanem a jó tanulásban, hazafias munkákba. A munkával munkára nevelés kettős „ha­szonénál" is járt. Valóságos se­gítséget nyújtottak a terménybe­­takarításban, ugyanakkor elmé­lyítette a munka, a mezőgazda­­sági tevékenység és a szülőfalu iránti szeretetet, a szülők mun­kájának megbecsülését. A petrozsényi gyermekek is naponta hallhatnak szüleik munkájának társadalmi haszná­ról, országos elismeréséről. A pionírok akciósorozaton vesznek részt, szívre-lélekre nemesítőleg ható rendezvényeken nyernek betekintést a bányászmesterség titkaiba. Idejében megtanulják a munka nehézségeit fölmérni, de a közért, a társadalom javára végzett munka szépsége is ko­rán beivódik tudatukba. „A nap és a sugara nem csupán az é­­gen van, hanem az emberek lelkében is, akik érettünk száll­nak a föld alá nap mint nap" — mondotta egy sudár pionír, elpirult és tüstént tovább is állt. A szülői ház, a család szere­pét Fejér Rozália, hatolykai pic­iyet aztán értékesen építhet to­vább — a családdal együtt — az iskola, a társadalom, a személyes boldogulás érdekében és a köz javára egyaránt. Az igényes szülő, a jó peda­gógus okosan rakhatja le a gyermek természettel való kap­csolatának alapjait, alakíthatja ki a belső igényt, hogy harmóni­ában, szeretetlen éljen a ter­mészettel, fűvel, fával, virággal... Ismerje meg, óvja, védelmezze a szülőktől, elődöktől ró hagyomá­nyozott, a természet nyújtotta értékeket. Miként az a több mint tízezer Hargita megyei pio­nír, akik bekapcsolódtak a ter­mészetjárás és -védelem akció­iba, amelynek során többek kö­zött megízlelhetik a hasznos tet­tek élményét, a közösségi élet örömeit is. Humánum, tanulás, munka — mind-mind a békéhez kötődik, békeidőben lehetséges. Gáspár Zita, sepsiszentgyörgyi tanuló még csak ötödik osztályos, de máris azt vallja — több millió társával együtt a világon —, hogy a békegalambnak, re­ménységünk kék madarának csak sikerül végre tartós fészket raknia ezen a földön. A pionírok szüleik oldalán részt vesznek a békeakciókon, és nemzetközi szervezeteik révén száz pionír- és gyermekszervezettel tartanak kapcsolatot szocialista országok­ból, fejlődő országokból, más országokban működő haladó, demokratikus jellegű szerveze­tekkel. Pártunk békepolitikája elsőd­legesen a fiatal nemzedék ol­talmát, jövőjét szolgálja. Kez­deményezője, Nicolae Ceausescu elvtárs iránt nagy hálát érez minden gyermek, de egész for­radalmi, a nép boldogulásáért kifejtett tevékenysége­­ is mél­tón kelt csodálatot az ifjúság forradalmi szervezeteinek vala­mennyi tagjában. — örökre emlékezetes marad Pécska lakosai számára az a nap, amikor Nicolae Ceausescu elvtárs, a párt főtitkára, álla­munk elnöke hozzánk ellátoga­tott. Beszédet is mondott, a­­melyben megrajzolta az igazi kommunista alakját — mondotta Cauc Adrian, pécskai pionír. — Bennünk, pionírokban azt a gondolatot keltette, hogy igye­kezzünk méltóvá lenni mi is e­­zekhez a magasztos tulajdonsá­gokhoz. Pécska lakosai arra tö­rekednek, hogy a községet mi­hamarabb felvirágoztassák, és ebből a nagy munkából a gyer­mekek is részt vállalnak. A pio­nírok fát, virágokat ültettek, ta­vasszal bekapcsolódtunk a köz­­ségszépítési akciókba. Az idő­sebbek nagy szeretettel támo­gattak, tanítgattak. Azt mond­ták, örülnek, hogy szorgosko­dunk, fát ültetünk, mert mi is a jövőt „ültetjük", éppen saját ma­gunk számára... GYERMEKNAP. Fénye át­ível a jövendőbe. Kis kezek szőnek bele reményt, jósá­­­got, szivárványos szépséget. És felröptetik a béke mada­rát magasra, hogy mindenki láthassa és tudomásul ve­gye: a jövő békét követel. Béres Katalin G­yermeknap? Nem, in­kább életnap? Hiszen a gyermek annyi, mint élet. Az emberiség élete. Ma­ga a jövő. Nem jó. Az emberiségnek van saját élete is. Úgy értem, jelen ideje. Úgymond­: magán­élete. Sokat hallani erről. Az egyén egyetlen életéről. Az ahhoz való jogáról. Alapvető jog úgy alakítani azt az egyetlen életet, ahogy az egye­di embernek jólesik. Én ezt nagyon tudom tisztelni. És na­gyon is tudok mosolyogni rajta. Főleg, most, hogy túl a delelőn visszatekintek az é­­letre. Az enyémre? Dehiszen pont erről akarok beszélni. Fiatalkori írásaim tele van­nak tiltakozással a gyerek miatt. A gyerek fölöttem gya­korolt hatalma miatt. Ahe­lyett, hogy személykocsikban dúskálnék, íme gyerekkocsira gyűjtöm a pénzt. Persze eb­ben az anyám is hibás volt, aki világéletében szegény em­ber és aki most azonnal, a puccos gyerekkocsival s ben­ne a világ csodájával akarta közölni az emberiséggel, hogy lám az álmok nem hazudnak. Hogy ez a pillanat igenis megérte a sok mosókonyhá­­zást, mert az unoka az élete legszebb jutalma. Persze tit­kon tudtam: nagy beteljesü­lés, hogy anyámat boldognak látom, mégis lázadtam ellene, vagyis őfelsége, a gyerek el­len. Aki beleavatkozott az életembe. Megváltoztatta életrendemet. Egyszerűen megvonta az éjszakai mula­tozás mámorát. Felháborító. És közölte velem, titkos bi­ológiai utakon, hogy holnap is nap van. Enni is kell, meg azt az anyagot Sanyának, mert az anyját is elkeresztelte, szóval meg kell venni, hisz mit mondanak az emberek, hogy elhanyagolja magát, ha már gyereke van?! Ezért te­hát az a munka ott az aszta­lon sürgős. És különben is az élet ezután — ezt tessék tala tudomásul venni — nem az a kimondott lesz ahogy lesz. Mert lehet, hogy te, Sapa fél­recsapod a kalapodat és úgy hiszed, hogy továbbra is ön­magad maradtál, de ennek már vége, mert te már mi vagyunk. Szóval teljesen ki­fordított hajdani önmagam­ból. Rövidesen azt is meg kellett értenem, hogy ő logi­kus következménye az éle­temnek, ami elől nem lehet kitérni, mert különben mitől érezném azt az egész valómat átható, minden sejtemet meg­mozdító, semmilyen más eddigi érzelemhez nem ha­sonlítható megrendülést, a­­mely akkor fog el, mikor ő átkarolja a nyakamat. De álmodozni szabad. Arról, hogy kiléptünk az időből. Fő­leg, amikor a lázasan fetren­ ÉLET­ ­ő gyerek ágya mellett ülök. Igen akkor, szabadjon nekem azt álmodni, hogy ez nincs. Ez az egész nem igaz. Mert én itt magánemberként pihenek. Gyermek? Nekem nincs ilyen. Én élvezni akarom a világot. Én faültetéssel nem foglalko­zom, nem ez a hivatásom. De ha pénzem van rá, a gyümöl­csét megvehetem. És nem va­gyok azért rossz ember, mert ha látok egy szép szöszi gye­reket, megsimogatom. És a terhes anyát előreengedem az autóbuszon. És megmeleg­szik a szívem, mikor látok egy apát, amint gyerekét sé­táltatja. Sőt, ha több gyere­ket sétáltat, még jobban megmelegszik. Ó, én ezt is­merem. Nem restellem beval­lani: többször is megkínáltam magam e gondtalansággal. Ügy visszamenőleg. A tiszta, fájdalom nem zavarta, anya­giakkal mit sem törődő életél­vezettel. Most már tudom, hogy az menekülés volt. A nehéz­ségektől való menekülés. A felelősségtől való menekülés. Attól, hogy meg kell ismer­nem az emberi lét sötét alag­sori folyósóit, ahelyett, hogy kint járnék a tavaszi napfényen. Állandó tavasz­ban és állandó fényben. Nem fájdalomban, szorongás­ban, gondban és aggodalom­ban. Persze van amikor a gyerek szép és játszik és gü­gyög és meglepően okosakat mond, meg minden. És az is igaz, hogy az ilyen nap a több. De feledteti ez a bajt? És különben is az a természe­tes, ha a gyerek egészséges, szép, okos és örömet okoz szüleinek. Nem, barátaim! A gyerek az emberi lét mélysége. És magassága is. Az emberi lét egésze. Nélküle az élet, mint emberi létélmény, csonka. Üres. Persze vannak olyanok, akik — szabadság a jelszó! — nem akarják teljes komplexi­tásában az életet, ők — úgy gondolják —az ebédből csak a tortát kérik. Mondom: ezekhez nincs sza­vam. Pontosabban: mégis. De eh­hez le kell élni, le kell úgy­mond küzdeni egy élet legter­mékenyebb éveit. Mármint ehhez a mégishez. Hogy egy­szer azon kapd magad, félre­teszel egy valamit. Valamit, ami rólad? szól. Igazi valódról. Úgy, ahogy az emberiség előtt állni szeretnél. Egy fényké­pet. Iratot. Emléktárgyat. Fél­reteszed. Gondosan. A gye­reknek. És mikor erre rájössz, elgondolkozol, hogyhogy? Hi­szen annyi fórum van a vilá­gon és te mégis nála jelent­kezel véglegesítő vizsgára? A gyereknél? És ekkor már — tudnod kell — közel a pilla­nat, amikor bevallod: egyet­len végleges, maradéktalan megvalósulása volt az életed­nek. 0. Benne vagy igazán nagy és kicsi, ő a te biztos halhatatlanságod. Mint ahogy az árvaság leg­­szívszorítóbb képe a gyerek­telen megöregedett ember­pár. Számomra legalábbis. Mire, kire várnak? Ha egy boldog önfeledt mosoly so­sem nyitja rájuk az ajtót... Gyereknap van. De életnap is ez. Mert a gyerek a mi leg­szebb életünk. Saját élet, ja­vított újrakiadása, amelyben reményeink visszakapják ö­­rökemberi csillogásukat. Huszár Sándor

Next