Előre, 1985. június (39. évfolyam, 11666-11691. szám)
1985-06-01 / 11666. szám
- 2 ------------- ELŐRE - 1985. június 1. JÚNIUS 1 - NEMZETKÖZI GYERMEKNAP „Készüljetek fel, hogy elődeitek méltó utódai és folytatói legyetek! Tanuljatok megbecsülni és tisztelni a múltat és az elődöket, becsülni és tisztelni szüleiteket. Tanuljatok, hogy a szocializmus és a kommunizmus méltó építői legyetek, biztosítsátok Románia további felemelkedését, a haladás és a civilizáció újabb fokainak elérését, és álljatok készen bármikor a haza függetlenségének és szuverenitásának, szabad és méltó életének megvédelmezésére!“ NICOLAE CEAUSESCU NÉPÜNK JÖVŐJE, VILÁG HOLNAPJA - A GYERMEK Nyárelő havának első napján azokra gondolunk, akik tavaszi álmainkat kibontják a gyermekekre. Virágtengereket simogat ezen a napon az enyhe szél, madarakat dédelgetnek a természet barátai. Mifelénk retket ültetnek, káposztát vagy lent vetnek, gyógyfüveket gyűjtenek. Állítsuk be virágóránkat és figyeljük meg, mikor nyitnak az „óranövények''. Hat és hét között, amikor iskolába készülődő gyermekeink mosdanak, reggeli tornájukat végzik és étkeznek, a fénysugarak irányába fordítja leveleit a fehér tündérrózsa is. Nyolc órakor mintha csak a becsengetést jelző berregésre ébrednek, az erdei szegfű kezd illatozni. A tanterem ablakpárkányán ilyenkor szokott helyet foglalni a gyermekek kedvence is, az énekkiváltó világosságban tollászkodó kerti rozsdafark. Nyárelő van, Június elseje... A gyermeket ünnepeljük ezen a napon, népünk jövőjét, világ holnapját. A nem lankadó szeretet és mindig jelenvaló figyelem késztet arra bennünket, hogy összpontosítsunk, mit jelent ma társadalmunk számára a Gyermek, akiben jövőnket látjuk, a békés holnapot. Az idei Gyermeknapot — amely a Nemzetközi Ifjúsági Év kiemelkedő mozzanata — hazánkban nagy horderejű politikai esemény előzte meg: az ifjúság fóruma. A párt főtitkárának, a köztársaság elnökének itt elelhangzott útmutató jelentőségű beszéde, a Kommunista Ifjúsági Szövetség XII. kongresszusán, a Romániai Kommunista Diákegyesületek Szövetsége XIV. konferenciáján, valamint a Pionírszervezet V. országos konferenciáján hozott határozatok értelmében világos a cél, melyen haladva hazánk gyermeknapa és ifjúsága a szocializmus és a kommunizmus lelkes építőjévé, a földkerekség haladó erőivel egyetemben pedig a fegyverektől és háborútól mentes világ és a népek közötti együttműködés megteremtőjévé lesz. E fórum munkálatain az ifjúság felelősségérzetéről és jövővállaló hivatástudatáról tettek tanúbizonyságot, a forradalmi elkötelezettségről, melyre a gyermekek forradalmi szervezetei nevelik hazánk óvodás, kisiskolás és gimnazista korosztályhoz tartozó gyermekeit, és mindenekelőtt újabb megnyilvánulása volt a legfiatalabb nemzedék hálájának, szeretetének Nicolae Ceausescu elvtárs és Elena Ceausescu elvtársnő iránt azért a gondoskodásért, mellyel az ifjak, a gyermekek boldog jelenét és jövőjét óvja, alakítja. A 7—14 éves tanulókat tömörítő Pionírszervezet, mely az iskolával és a családdal együtt gondoskodik, a párt irányítása alatt, a gyermekek kommunista szellemben való neveléséről, 1949 óta — alakulásának évétől — a gyermeknemzedékek egész sorát készítette föl a szocialista haza szolgálatára. Ma mintegy hárommillió gyermek visel pionírnyakkendőt, tanul és dolgozik az ünnepélyes fogadalom jegyében. A történelmi jelentőségű IX. pártkongresszus óta a pionírok tevékenysége a szocialista Románia új fejlődési szakaszával összhangban, a párt közvetlen irányításával és saját vezető szerveinek a kialakításával nagykorúsodott. 1966-ban hagyták jóvá a pioníregységek és -osztagok, valamint a Pionírtanács szabályzatát, a megfelelő szervezeti keretek biztosítását a pionírtevékenység számára. 1969-ben, a hatalmas lendületet vett pionírmozgalom eredményeként a Pionírszervezetet a Románia Szocialista Köztársaság Csillaga érdemrenddel tüntették ki. A forradalmi szervezet fejlődésében döntő fontosságú szerepet játszottak az országos konferenciák, melyek a szervezeti életet tökéletesítő intézkedéseket foganatosítottak. 1971-ben, a második országos konferencián határozat született Nicolae Ceausescu elvtársnak a kezdeményezésére a megyei és az országos szintű pionírfórumok összehívására. Az évente sorra kerülő rendezvény, az Országos Pionírfórum — a gyümölcsöző eszmecserék és tanácskozások révén — a gyermekek forradalmi nevelésének a hathatós előmozdítója lett. Jelentős helyet foglal el a gyermekek forradalmi szervezetének a történetében a Pionírszervezet 1974-ben ünnepelt 25. évfordulójának a tiszteletére megnyitott, a romániai pionírmozgalom forradalmi múltját és jelenét tükröző országos kiállítás. Az ünnepélyes megnyitón a pionírok ezrei találkoztak Nicolae Ceausescu elvtárssal, fejezték ki hálájukat az irántuk tanúsított messzemenő gondoskodásért. Ugyanabban az évben tartották meg a párt XI. kongresszusát, amely a gyermekek forradalmi szervezetét a pártprogram célkitűzéseinek az értelmében arra mozgósította, hogy mind erőteljesebben kapcsolódjék be — a gyermekek életkori sajátosságainak megfelelően — a szocialista építőmunkába, és mélyítse el soraiban a pionírtevékenység politikai jellegét. 1976 decemberében alakult, Nicolae Ceaușescu elvtárs kezdeményezésére, az óvodásokat és kisiskolásokat tömörítő A Haza Sólymai Szervezet. A kisgyermekek társadalmi tevékenységét a Pionírszervezet nagyobb testvérként irányítja. Az óvodában, a pionírok és a haza sólymai házaiban szervezett változatos tevékenységi formák — elsősorban a kreativitásra és gyakorlati jártasságra nevelő technikai-gyakorlati, valamint művészeti-alkotó körök— célja az iskolai oktató-nevelő tevékenység bővítése, a kisgyermekek iskolai munkára való felkészítése és a pályaválasztás elősegítése. Pártunk főtitkára mindig az új ember nevelésére, a szocialista tudat formálására irányítja a figyelmet; a forradalmi gyermekszervezeteket az általános műveltségi szint emelésére hívja fel, ugyanakkor a szakmai képzettséget a szocializmust építő ember számára elengedhetetlen kritériumként tekinti. Ebből kiindulva a Pionírszervezet soron levő feladatait az ország népére háruló kötelességek teljesítésével hozza kapcsolatba. Pártunk XIII. kongresszusa dokumentumai megkülönböztetett figyelmet fordítanak a munkára és az életre nevelő, tudatformáló tevékenységre. Igényességre, forradalmi magatartásra, a dialektikus materialista szemlélet, a tudomány és a technika, az emberi megismerés új vívmányainak az elsajátítására ösztönöznek, arra, hogy népünk és pártunk célkitűzéseivel összhangban tudatosan készüljenek föl gyermekeink, a jövőre, a szocializmus és a kommunizmus holnapi építőiként. „Tegyetek meg mindent, kedves fiatal barátaim — intézte szavait pártunk főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs a gyermekekhez és az ifjakhoz — hogy rászolgáljatok kommunista pártunk bizalmára, a számotokra megteremtett nagyszerű körülményekre. Tanuljatok és dolgozzatok, dolgozzatok és tanuljatok, sajátítsátok el a tudomány Csire Gabriella (Folytatása a 4. oldalon) TÖRTÉNELMI LAPOK Nicolae Ceausescu elvtárs és Elena Ceausescu elvtársnő a legifjabb nemzedék képviselőinek körében Barabás Zoltán KETTEN Ketten voltatok és fogtad a kezét. Emlékszel! Gyertyagyújtó fény hullt a gesztenyékre, árvácskaarcú kékben pihent a nap, legalább tizenkét pad, tizenkét jó öreg mélázott, várt és pihegett a májussal becéző ligetben. Ugye, emlékszel még? Ti ketten voltatok. Apja és fia. Néhányszor elengedted a kezét, nézted, hogy eliramlik kölyökkutyásan csintalan kedvében, és te vártad, hogy visszajön, kacagva, győztesen a sétányfutásban verhetetlen csemetét. Ugye, csak erre emlékszel? Hiszen időd sem maradt szólni: kezében kibiztosított tavasszal , elindult feléd a gyermek. Dán Verona OTTHON a gyermek első győztes felkiáltása, amikor fölfedezi anyját, mely hazája lesz, amikor körülhatárolja drága lényét és megalkotja kettőjük első közös csillagképét, aztán a gyermek első győztes felkiáltása, amikor fölfedezi az első szó hazáját, s anyja szavát, akár a fény gyümölcsét, sérthetetlen burokba göngyöli, s íme a gyermek győztes felkiáltása, amikor azonosítja anyját a hazával, madár röptét a kéklő domb fölött, a gazdag őszt magában hordó almát, és bevésődik szívébe örökre, halhatatlan betűkkel a haza, aztán mind jobban tágul már a kör az első léptek tengelye köré, s az ifjú, majd a felnőtt visszatér mindenben mindig drága otthonához. (Bokor Katalin fordítása) GYERMEKNAP. A világ legszebb fényének, gyermekszemek derűjének napja. Mi, szülők, a társadalom, a világi ünneplőn hajolunk föléjük ezen a napon. Ajándékkal, virággal kedveskedünk. És ma is, mint az esztendő minden napján, gondoskodással, szeretettel állunk mellettük, melléjük. Figyelünk gondolataikra, meghallgatjuk élményeiket, véleményüket. Az elmúlt hetekben lezajlott ifjúsági fórumon egy egész ország figyelt szavukra. A pionírok konferenciáján párt- és állami aktivista, akadémikus és kultúrpolitikus intézett buzdító szavakat „a nemzedékek végtelen oszlopának egyik gyűrűjét alkotó gyermeksereghez", majd hallgatta a legteljesebb odafigyeléssel a nyomában szólásra emelkedő pionírt, aki a szervezeti életről, személyes örömeiről beszélt. A társadalom megbecsülése és gondoskodása, oltalmazása a legfiatalabb nemzedék iránt ragyogott fel minden beszédben, beszélgetésben, röpke gondolatban. A beszédeket párbeszéd is követte; a gyermekek szívesen-kedvesen vallattak, osztották meg gondolataikat olvasóinkkal is. » Tudora Mugurel, Suceava megyéből érkező pionír szőkébb pátriája csodálatos fejlődéséről beszélt. Az új iskolákról, szép, tágas tantermekről, egészséges lakásokról szólva keresetlen őszinteséggel mondott köszönetet pártunknak, államunknak azért a gondoskodásért, amellyel biztosítja, hogy az ifjúság jó körülmények között készülhessen föl a dolgos életre. Áttüzesedett kedves gyermeki hangja, amikor megtette vállalását, saját maga és társai nevében: mindent megtesznek azért, hogy becsülettel megfelelhessenek pártunk főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs felhívásának. „Tanulni és dolgozni fogunk — még jobban, még többet, mint eddig".. . — mondotta. A tanulás sokoldalú formáló szerepét fejtegette Biczók Róbert, a temesvári 1. számú általános iskola nyolcadik osztályos tanulója. Elsorolta, hogy a különféle tantárgyak elsősorban ismereteiket gyarapítják, de egyben hozzásegítenek a világ megismeréséhez, feltárulnak a társadalom és a természet törvényei, titkai .. .A tanulás ugyanakkor munkára is nevel. Szorgalmas, kitartó, fegyelmezett munkára. A tanulás és munka során olyan közösségi kapcsolatok is kialakulnak, amelyek serkentik az érdeklődést. Fölhívják munkában is jelen kell lennie, fogalmazta meg öntudatosan kis beszélgetőpartnerünk. — Mi úgy tanultuk, hogy a munka az élet anyja — kapcsolódott be a beszélgetésbe a Kovászna megyei Lemhényből érkező Zsigmond Csilla. Elmondotta, hogy minden évkezdéskor segítenek a burgonyabetakarításban, más mezőgazdasági munkákban. Bekapcsolódnak a Minden pionír szolgálja munkatettekkel a haza felvirágzását elnevezésű akcióba és a helyi hír is említette Kovászna megyéből. Hatolyka olyan kicsi falu, hogy a jelentősebb térképek nem is jelölik, de itt is minden lehetőség megvan arra, hogy a gyermek kiemelkedjék és az a megtiszteltetés érje, hogy megyéjét képviselje országos fórumon a legjobbak között. Méltán szőtte bele beszédébe pártunk főtitkára is: „... tanuljátok meg .. .becsülni és tisztelni szüléiteket", hiszen a család olyan alap „humánum-poggyásszal" indíthatja el a gyermeket, ami MAGASRA RÖPPENTIK A BÉKE MADARÁT ----------ÜNNEPI VALLOMÁSOK--------- egymás figyelmét könyvekre, érdekes tudományos jelenségekre, élményszerű szépirodalmi alkotásokra. Szép és tartós barátságok születnek tanulás közben, a közös érdeklődés nyomán. Ezek a tényezők mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy egyre inkább valósággá váljék a Nicolae Ceausescu elvtárs megfogalmazta elvárás: „ne legyen helye a tanyáknak". Toaxer Adela, Górj megyei pionír szerint „munkánkkal, jó tanulásunkkal egyben elődeink előtt is tisztelgünk". Azok előtt a kommunisták előtt, akiknek köszönhető szocialista jelenünk. A mai gyermekek feladata lesz majd felnőttként az országépítő munkát folytatni. Fölépíteni a kommunizmust — minden idők dolgozóinak álmát — országunkban. Az elődök iránti tisztelethez szorosan kapcsolódik a ma szocialista vívmányainak megbecsülése, a haza iránti ragaszkodás. Ennek az érzésnek nem csupán a szívben kell élnie, hanem a jó tanulásban, hazafias munkákba. A munkával munkára nevelés kettős „haszonénál" is járt. Valóságos segítséget nyújtottak a terménybetakarításban, ugyanakkor elmélyítette a munka, a mezőgazdasági tevékenység és a szülőfalu iránti szeretetet, a szülők munkájának megbecsülését. A petrozsényi gyermekek is naponta hallhatnak szüleik munkájának társadalmi hasznáról, országos elismeréséről. A pionírok akciósorozaton vesznek részt, szívre-lélekre nemesítőleg ható rendezvényeken nyernek betekintést a bányászmesterség titkaiba. Idejében megtanulják a munka nehézségeit fölmérni, de a közért, a társadalom javára végzett munka szépsége is korán beivódik tudatukba. „A nap és a sugara nem csupán az égen van, hanem az emberek lelkében is, akik érettünk szállnak a föld alá nap mint nap" — mondotta egy sudár pionír, elpirult és tüstént tovább is állt. A szülői ház, a család szerepét Fejér Rozália, hatolykai piciyet aztán értékesen építhet tovább — a családdal együtt — az iskola, a társadalom, a személyes boldogulás érdekében és a köz javára egyaránt. Az igényes szülő, a jó pedagógus okosan rakhatja le a gyermek természettel való kapcsolatának alapjait, alakíthatja ki a belső igényt, hogy harmóniában, szeretetlen éljen a természettel, fűvel, fával, virággal... Ismerje meg, óvja, védelmezze a szülőktől, elődöktől ró hagyományozott, a természet nyújtotta értékeket. Miként az a több mint tízezer Hargita megyei pionír, akik bekapcsolódtak a természetjárás és -védelem akcióiba, amelynek során többek között megízlelhetik a hasznos tettek élményét, a közösségi élet örömeit is. Humánum, tanulás, munka — mind-mind a békéhez kötődik, békeidőben lehetséges. Gáspár Zita, sepsiszentgyörgyi tanuló még csak ötödik osztályos, de máris azt vallja — több millió társával együtt a világon —, hogy a békegalambnak, reménységünk kék madarának csak sikerül végre tartós fészket raknia ezen a földön. A pionírok szüleik oldalán részt vesznek a békeakciókon, és nemzetközi szervezeteik révén száz pionír- és gyermekszervezettel tartanak kapcsolatot szocialista országokból, fejlődő országokból, más országokban működő haladó, demokratikus jellegű szervezetekkel. Pártunk békepolitikája elsődlegesen a fiatal nemzedék oltalmát, jövőjét szolgálja. Kezdeményezője, Nicolae Ceausescu elvtárs iránt nagy hálát érez minden gyermek, de egész forradalmi, a nép boldogulásáért kifejtett tevékenysége is méltón kelt csodálatot az ifjúság forradalmi szervezeteinek valamennyi tagjában. — örökre emlékezetes marad Pécska lakosai számára az a nap, amikor Nicolae Ceausescu elvtárs, a párt főtitkára, államunk elnöke hozzánk ellátogatott. Beszédet is mondott, amelyben megrajzolta az igazi kommunista alakját — mondotta Cauc Adrian, pécskai pionír. — Bennünk, pionírokban azt a gondolatot keltette, hogy igyekezzünk méltóvá lenni mi is ezekhez a magasztos tulajdonságokhoz. Pécska lakosai arra törekednek, hogy a községet mihamarabb felvirágoztassák, és ebből a nagy munkából a gyermekek is részt vállalnak. A pionírok fát, virágokat ültettek, tavasszal bekapcsolódtunk a községszépítési akciókba. Az idősebbek nagy szeretettel támogattak, tanítgattak. Azt mondták, örülnek, hogy szorgoskodunk, fát ültetünk, mert mi is a jövőt „ültetjük", éppen saját magunk számára... GYERMEKNAP. Fénye átível a jövendőbe. Kis kezek szőnek bele reményt, jóságot, szivárványos szépséget. És felröptetik a béke madarát magasra, hogy mindenki láthassa és tudomásul vegye: a jövő békét követel. Béres Katalin Gyermeknap? Nem, inkább életnap? Hiszen a gyermek annyi, mint élet. Az emberiség élete. Maga a jövő. Nem jó. Az emberiségnek van saját élete is. Úgy értem, jelen ideje. Úgymond: magánélete. Sokat hallani erről. Az egyén egyetlen életéről. Az ahhoz való jogáról. Alapvető jog úgy alakítani azt az egyetlen életet, ahogy az egyedi embernek jólesik. Én ezt nagyon tudom tisztelni. És nagyon is tudok mosolyogni rajta. Főleg, most, hogy túl a delelőn visszatekintek az életre. Az enyémre? Dehiszen pont erről akarok beszélni. Fiatalkori írásaim tele vannak tiltakozással a gyerek miatt. A gyerek fölöttem gyakorolt hatalma miatt. Ahelyett, hogy személykocsikban dúskálnék, íme gyerekkocsira gyűjtöm a pénzt. Persze ebben az anyám is hibás volt, aki világéletében szegény ember és aki most azonnal, a puccos gyerekkocsival s benne a világ csodájával akarta közölni az emberiséggel, hogy lám az álmok nem hazudnak. Hogy ez a pillanat igenis megérte a sok mosókonyházást, mert az unoka az élete legszebb jutalma. Persze titkon tudtam: nagy beteljesülés, hogy anyámat boldognak látom, mégis lázadtam ellene, vagyis őfelsége, a gyerek ellen. Aki beleavatkozott az életembe. Megváltoztatta életrendemet. Egyszerűen megvonta az éjszakai mulatozás mámorát. Felháborító. És közölte velem, titkos biológiai utakon, hogy holnap is nap van. Enni is kell, meg azt az anyagot Sanyának, mert az anyját is elkeresztelte, szóval meg kell venni, hisz mit mondanak az emberek, hogy elhanyagolja magát, ha már gyereke van?! Ezért tehát az a munka ott az asztalon sürgős. És különben is az élet ezután — ezt tessék tala tudomásul venni — nem az a kimondott lesz ahogy lesz. Mert lehet, hogy te, Sapa félrecsapod a kalapodat és úgy hiszed, hogy továbbra is önmagad maradtál, de ennek már vége, mert te már mi vagyunk. Szóval teljesen kifordított hajdani önmagamból. Rövidesen azt is meg kellett értenem, hogy ő logikus következménye az életemnek, ami elől nem lehet kitérni, mert különben mitől érezném azt az egész valómat átható, minden sejtemet megmozdító, semmilyen más eddigi érzelemhez nem hasonlítható megrendülést, amely akkor fog el, mikor ő átkarolja a nyakamat. De álmodozni szabad. Arról, hogy kiléptünk az időből. Főleg, amikor a lázasan fetren ÉLET ő gyerek ágya mellett ülök. Igen akkor, szabadjon nekem azt álmodni, hogy ez nincs. Ez az egész nem igaz. Mert én itt magánemberként pihenek. Gyermek? Nekem nincs ilyen. Én élvezni akarom a világot. Én faültetéssel nem foglalkozom, nem ez a hivatásom. De ha pénzem van rá, a gyümölcsét megvehetem. És nem vagyok azért rossz ember, mert ha látok egy szép szöszi gyereket, megsimogatom. És a terhes anyát előreengedem az autóbuszon. És megmelegszik a szívem, mikor látok egy apát, amint gyerekét sétáltatja. Sőt, ha több gyereket sétáltat, még jobban megmelegszik. Ó, én ezt ismerem. Nem restellem bevallani: többször is megkínáltam magam e gondtalansággal. Ügy visszamenőleg. A tiszta, fájdalom nem zavarta, anyagiakkal mit sem törődő életélvezettel. Most már tudom, hogy az menekülés volt. A nehézségektől való menekülés. A felelősségtől való menekülés. Attól, hogy meg kell ismernem az emberi lét sötét alagsori folyósóit, ahelyett, hogy kint járnék a tavaszi napfényen. Állandó tavaszban és állandó fényben. Nem fájdalomban, szorongásban, gondban és aggodalomban. Persze van amikor a gyerek szép és játszik és gügyög és meglepően okosakat mond, meg minden. És az is igaz, hogy az ilyen nap a több. De feledteti ez a bajt? És különben is az a természetes, ha a gyerek egészséges, szép, okos és örömet okoz szüleinek. Nem, barátaim! A gyerek az emberi lét mélysége. És magassága is. Az emberi lét egésze. Nélküle az élet, mint emberi létélmény, csonka. Üres. Persze vannak olyanok, akik — szabadság a jelszó! — nem akarják teljes komplexitásában az életet, ők — úgy gondolják —az ebédből csak a tortát kérik. Mondom: ezekhez nincs szavam. Pontosabban: mégis. De ehhez le kell élni, le kell úgymond küzdeni egy élet legtermékenyebb éveit. Mármint ehhez a mégishez. Hogy egyszer azon kapd magad, félreteszel egy valamit. Valamit, ami rólad? szól. Igazi valódról. Úgy, ahogy az emberiség előtt állni szeretnél. Egy fényképet. Iratot. Emléktárgyat. Félreteszed. Gondosan. A gyereknek. És mikor erre rájössz, elgondolkozol, hogyhogy? Hiszen annyi fórum van a világon és te mégis nála jelentkezel véglegesítő vizsgára? A gyereknél? És ekkor már — tudnod kell — közel a pillanat, amikor bevallod: egyetlen végleges, maradéktalan megvalósulása volt az életednek. 0. Benne vagy igazán nagy és kicsi, ő a te biztos halhatatlanságod. Mint ahogy az árvaság legszívszorítóbb képe a gyerektelen megöregedett emberpár. Számomra legalábbis. Mire, kire várnak? Ha egy boldog önfeledt mosoly sosem nyitja rájuk az ajtót... Gyereknap van. De életnap is ez. Mert a gyerek a mi legszebb életünk. Saját élet, javított újrakiadása, amelyben reményeink visszakapják örökemberi csillogásukat. Huszár Sándor