Előre, 1985. július (39. évfolyam, 11692-11717. szám)
1985-07-02 / 11692. szám
ELŐRE - 1985. július 2. FELHASZNÁLNI MINDENT, AMI ÉRTÉK! PEREMSTÁTUSBÓL — KORSZERŰ IPARI TEVÉKENYSÉG Brassó fémbegyűjtő telepe a municípium északkeleti peremén, a traktorgyár, a Hidromecanica—II, valamint a vasúti gördülőanyaggyár együttes „hátországban“, a másik oldalon pedig az örökkön füstölgő maradék heggyel még mostanáig is úgy élt az emlékezetünkben, ahogy az országútról, a vasúti felüljáró magasából, széles ívben és mélységben ráláttunk: rendezetlen és esetlegesen leürített ócskavas-halmok és hegyek, sár, olajfoltok. Egy rozsdatemető volt a sok között, mint amilyent más ipartelepek szomszédságában is megszokhattunk... Tavaly óta azonban ez az összkép alaposan megváltozott. Vadonatúj, takaros betonkerítés fogad, hosszában néhány méteres sávban zöldellő fű, a lerakatot pedig teljes egészében lebetonozták. Új híddaru fogad, a hidraulikus meghajtású préselő- és daraboló-berendezés egy egész kisüzem, alagsorában a szivattyúház, fent pedig, takaros vezérlőfülkében több tucat nyomógombbal felszerelt irányítótábla. Az ócskavas-hegyek kiválogatva, körülkerítve, daru markolókarja emeli innen a vasat az „etető“ magasságába, lassan, de roppant erővel csukódnak össze a préspofák, majd darabolókés alá tolják a „csomagot“, amely a kívánt méretre aprítva, innen már a vagonokba kerül. — Tavaly, az első negyedévben állítottuk üzembe — mondja a kísérőnk, Mocanu Teodor mérnök — óránként bádogtárgyakból, fémlemezekből hét tonnát sajtol össze, aprít fel, de ha profilált fémrudak, csövek vannak soron, teljesítménye az óránkénti húsz tonnát is elérheti. De működik még egy régi présünk is, nemsokára egy kisebb forgalmú begyűjtő telepünkre küldjük, Fogarasra. Akárcsak az öttonnás portáldarut, ezt is újabb, nagyobb teljesítményű berendezés, síneken gördülő tizenkét és fél tonnás híddaru váltotta fel. Épülőfélben van, nemrég került tető alá a fémforgácsokat préselő berendezés, ez is egy külön kisüzem, szállítószalagok, forgódobos válogató, őrlőmalom előzi meg a tulajdonképpeni préselést, brikettálást. Ez a vonal teljes egészében hazai tervezés, kivitelezés eredménye. Mint tudjuk, párhuzamos kezdeményezések, próbálkozások történtek a brikettprések gyártására, eltérő rendszerrel, teljesítménnyel, költségszinttel stb. Mi itt nálunk a Dr. Petru Groza városban gyártott típust szereljük be, de például két brassói nagyvállalatban, a Steagul rosa és a Traktorgyárban a sepsiszentgyörgyi IMASA nagyteljesítményű gépe mellett döntöttek, s azokkal is jók a tapasztalatok. Ugyancsak hazai préselőberendezést alkalmazunk a színesfémeknél, főképp a sárgaréz és az alumínium tömbösítésénél. Magától értetődően kisebb teljesítményű, éppen ezért a vidéki lerakatokban is gazdaságosabbnak ígérkező berendezés, a szatmári Unió vállalat terméke. Együttesen járjuk be a néhány év óta teljesen felújult telepet, vesszük számba a közel 50 millió lejes beruházás többi részletét, a háromszáz méterrel kibővített vasúti szárnyvonalat, a hozzá kiképezett széles rakodóval, a színesfémek elkülönített tárolására szolgáló betonrekeszeket, a kétszintes szociális rendeltetésű épületet, az elhasznált gépeket, alegységeket szétszerelő műhelyt (a még használható részeket szigorúan kiválasztva, javítóműhelyek használják fel, egyeseket rekondicionálás után), egyéb, járulékos tevékenységet kifejtő műhelyeket. Rend, tisztaság, akárcsak egy jól karbantartott ipari vállalatban. Itt, ahol néhány éve még salakhalmok, s felsorolni is nehéz, mi minden éktelenkedett. Mintegy 47 000 köbméter „miegymást“ kellett megforgatni, rendezni belegyengetni, mielőtt még az alapozáshoz, betonozáshoz egyáltalán hozzáfoghattak volna. Közel ötvenmilliós beruházás és tegyük hozzá, állami támogatás, hitelek nélkül, kizárólag saját alapokból, az eddigi gazdaságos tevékenységre épülően. Persze vannak még megoldatlan részletkérdések is. Az elhasznált, s előírásszerűen beszolgáltatott akkumulátorokat kezdetleges módon, kézierővel szedik, pontosabban verik szét, tömör vasdarabok is érkeznek még a fémforgácsban („a malmok halála“, ahogy itt mondják), különböző okok miatt akadozik a vasúti szállítás stb. A vörösréz-lerakatban (kilónkénti ár 40 lej) rendszeresen nikkelbevonatú huzalok érkeznek. Galvánfürdőkből, természetesen, ahol ezeket függesztőként használják. Mindenki ismeri a vörösréz kitűnő elektrormos vezetőképességét, de előnyöket és végső hátrányokat mérlegelve talán itt az ideje, hogy ismét felülvizsgálják, érdemes-e ezt a keresett nyersanyagot csak így mellékesen felhasználni? Bizony, a pazarlásnak még számos példájával élhetnénk, s a begyűjtő és újraértékesítő szakvállalat ellenőrzési joggal felruházott megbízottai az üzemeken belül is sokat tesznek a korszerű takarékossági mentalitás elterjesztéséért. Fellegek gyülekeznek visszafelé az úton, s a fenyegető záporveszély egy képzettársítást is kipattant bennem; ahogy a víz forog körben a természetben, valahol ilyen a nyersanyagok útja is. Hogyan is lehetne szűkebben behatárolni? A fémek esetében, vegyük így példáu, beolvasztástól beolvasztásig. És hogyan lehetne ezt a ciklust optimizálva lerövidíteni? Nyilvánvaló, a fém körforgásának azokon a pontjain, ahol kihasználatlanul áll, a következő stádiumra „várakozik“. (Mert például a nagyobb működési időtartam már pozitív előjellel, kívánatosan hosszabbítja a ciklust). Könnyű belátni azonban, hogy bármilyen fennakadás, várakozás, történjen az akár a nyersanyag, a félkészáru, a raktározás és a szállítás elhúzódása miatt, legyen az termelési kiesés vagy a már használatból kivont berendezések késleltetett (és valóban olyan bonyodalmas, túlszabályozott) leírása, csak növeli nyersanyag-gondjainkat, csökkenti gazdálkodásunk hatékonyságát. A brassói felújult fémtelepről azzal a meggyőződéssel távoztam, hogy a begyűjtés és újraértékesítés fázisában — amikor a rozsdásodási veszteségek is a legnagyobbak —, a körforgás ezen pontján sikerült a „leállásokat“ igen nagy mértékben felszámolnunk. Krajnik-Nagy Károly (Folytatás az 1. oldalról) Bár csak egyetlen telepre szorítkozik a berettyószéplaki vállalat tevékenysége, a felszínre hozott kőolaj menynyisége alapján egyike az ország legjelentősebb kitermeléseinek. Jól szervezett, eredményesen dolgozó egységként ismerik a szakmában, nem véletlenül lettek többször is iparági élenjárók. A téli hónapok időjárása azonban még a margittaiaknál is kellemetlenebbül érintette az itteni olajbányászokat, hiszen a föld alatt rejtőző olaj viszkozitási értéke már eleve magasabb, mint másutt, és gyakorlatilag a nagy hidegben a kitermelés megbénult. Emiatt történt meg, hogy a termelés ugyan március elejétől fokozatosan emelkedett, május végén még mindig 31 600 tonna hátralék mutatkozott, súlyosbította a helyzetet, hogy kivételesen itt a fúrás is a kitermelő vállalat feladata és noha méterben túlteljesítették a tervet, az új kutak üzembe helyezésével mégis lemaradtak. Ez az állapot, nyilván, a vállalatnak sincs ínyére, mivel ismerik az olajbányászatra háruló feladatokat, nagyon jól tudják, hogy az ország energiahordozókkal való ellátásában mennyire számít minden tonna kőolaj. Nem is nyugodtak bele, nem tekintették megváltoztathatatlannak a helyzetet. A kitermelés növelését célzó azonnali, operatív intézkedések meghozatalával párhuzamosan, külön programot dolgoztak ki amelynek előírásai biztosítani látszanak a termelés fokozását a következő hónapokban, a lemaradás fokozatos bepótlását oly módon, hogy év végén adósságmentesen járhassanak. Megkértük Teodor Hebristean mérnököt, a berettyószéplaki vállalat igazgatóját, mondja el, milyen rendkívüli intézkedéseket foganatosítottak a különprogram alapján. — Több irányban is igyekszünk javítani a helyzeten — Válaszolta kérdésünkre. — Elsősorban eredményesebbé akarjuk tenni az új kutak fúrását, ennek érdekében egy új komplex brigádot hoztunk létre. Feltétlenül ragaszkodunk ahhoz, hogy év végéig a tervben szereplő kutakat üzembe helyezzük, sőt — és remélem ez sikerülni fog —, az előirányzottnál több üzemképes kúttal akarjuk zárni az esztendőt. Ezért a fúróbrigádokat főleg olyan területre irányítjuk, ahol hamarabb elérjük a kőolajtelepet és a kutakat rövidebb idő alatt nyithatjuk meg. Másodsorban, ami a kitermelést illeti, két operatív karbantartó-javító brigádot alakítottunk a meglevők mellett, hogy a kutak, a vezetékek és a berendezések meghibásodásakor azonnal közbeléphessünk, a kieséseket a lehető legminimálisabbra csökkentsük. Harmadsorban, már a következő hónapok kitermelésének biztosítása érdekében, nagyobb figyelmet fordítunk az esedékes beruházások meggyorsítására, a tervben szereplő gőzkazántelepek, kútközpontok, kompresszorállomások mielőbbi üzemeltetésének megkezdésére. Végül, de nem utolsósorban, az idén minden eddiginél nagyobb hangsúlyt fektetünk dolgozóink szakképzésére, ismereteik felfrissítésére és szakmai továbbképzésére. 250-en végzik el a szakképesítő tanfolyamokat, 400-an továbbképzik magukat. Segítségünkre van a margittai kőolajipari iskolacsoport is, a végzettek jelentős része hozzánk kerül. — Vannak-e megoldatlan kérdések, amelyek esetleg megkérdőjelezhetik a vállalat erőfeszítéseinek eredményességét ? — Bizony elég komoly gondot okoz a pótalkatrész-ellátás. Ezenkívül állandó hiány mutatkozik béléscsőből és vezetékcsőből. A legnagyobb bajunk az, hogy a minket ellátó egységek tőlünk több száz kilométerre vannak. Nagy a távolság és sokszor egyszerűen a szállítás késedelmessége miatt kell feleslegesen várakoznunk. De ígéretet kaptunk felsőbb szerveinktől, a helyzetet ők is jól ismerik, talán nem maradnak puszta szavak, meglesz a foganatjuk. — Szántunkra rendkívül fontos, hogy ezt az évet jól zárjuk — mondotta a továbbiakban —, mert szeretnénk hűek maradni a hagyományokhoz, hogy az idén is felemelt fővel számolhassunk be elvégzett munkánkról. Ami számunkra talán a legfontosabb hatékonysági mutató — jelentőségére Nicolae Ceausescu elvtárs újból kitért a Dolgozók Országos Tanácsa és a Legfelsőbb Gazdasági és Társadalmi Fejlesztési Tanács együttes plénumán elhangzott beszédében —, a kőolajtelep tartalékainak visszanyerési tényezője. Ezt a kitermelés megindulása óta 12,8 százalékkal javítottuk és reméljük, hogy a jövőben tovább emelhetjük. Ismerve a berettyószéplaki kőolajbányászok munkásságát, erre bízvást számíthatunk. A BIHARI OLAJBÁNYÁSZOK Szatmári fiókszerkesztőségünkbe nemrég kedves ismerős, az örök ifjú Bráz Sándor kopogtatott be. Tisztes életkoráról mi sem árulkodik, bár jóval túl a hetvenen, egyenes tartása, napbarnított vidám arca, lendületes beszéde alapján esetleg az ötvenesek közé sorolnám, no nem azok táborába, akik azt számolják, mennyi van még a nyugdíjig, hanem azok mellé, sőt élükre, akik az időt „gyorshajtással“ vádolják — mennyi mindent el kell még intézni!... Azt mondta Sándor bácsi, szeretne újabb és újabb barátokat szerezni az egyik legszebb szabadidő-foglalkozásnak, a méhészkedésnek. — Számtalan gyermeket tanítottam már a keretforgatásra, több iskola az én méhesemben tartja a műhelyórákat. Innen tudom, hogy a mai gyermekekből, a mai fiatalokból se hiányzik az a romantikus érzés, amire a motorizált világban is szüksége van az embernek. A bányászgyermekből lett asztalos, majd a felszabadulás után tanár életútja maga egy regény. A méhészkedéssel közelebbi kapcsolatba nyugdíjba vonulása után került, s mint egész addigi életében mindent, ezt is elhivatottsággal, sőt, hadd írjam le: nemes megszállottsággal űzi. Érdemes méhész. Kutat, újít, tanácskozásokra jár, harcol a gáncsoskodókkal, s ír, népszerűsíti saját és méhésztársai tapasztalatait. Az Előre olvasói is bizonyára emlékeznek a nevére. Most egy köteg levelet tett elém, amelyeket azután kapott olvasóinktól, hogy ez év januárjában egy cikkét közöltük lapunk hasábjain. — Az akácfatelepítéssel azóta nagyon jól haladtunk, a tervezettnél kétszer többet ültettünk el. Sokan támogatták a felhívásomat, s ezért köszönetemet szeretném kifejezni. De voltak a levelekben más jellegű kérdések is. Egyre, ha lehetne, térjünk vissza a lapban is: ez pedig a Varroa-méhatka elleni harc. Itt is lenne a cikk! Cikk? Tanulmány, amely akár egy külön kis könyvecskét is megérdemelne! Sanyi bácsi engedelmével ezért csak kivonatolva, a legfontosabbakra összpontosítva ismertetjük... ★ A legutóbbi méhészkongresszus óta csaknem két év telt el. Akkor a főtéma a méhek megvédése volt, ez ma is időszerű, szerte a világon keresik a módját, miképpen lehetne megszabadulni a Varróétól, ettől az élősködő kártevőtől. Jómagam is 1983- ban 20 méhcsaláddal „fizettem meg a vámot“, annak ellenére, hogy kitartóan alkalmaztam a vegyszeres kezelést, valamint az eddig ismert építtető keretekből igyekeztem kivágni a fertőzött herefiasításokat, mint ahogy azt a méhészkongresszuson is ajánlották. Méhésztársaim tudják, mit jelent ez időben is. 8—12 keret átvizsgálása és a sejtek metszése egy órát is eltart. Nagy méhesekben tehát alig alkalmazható. Meg kellett találni a módját annak, hogy gyorsabban és biztosabban, tehát hatékonyabban védekezzünk. Sok mindent megpróbáltam, amíg eljutottam egy új típusú építtető keret alkalmazásáig. A mellékelt rajz alapján ez bárki által könnyen elkészíthető, s rendkívül jól kezelhető. Nagy előnye, hogy a kicsi keret az egész méhcsalád tükre, tehát, ha csupán ezt vesszük ki, máris látjuk: mit épített, mennyit épített, anyabölcsőt húzott-e a család? Továbbá, hogy van-e hordás, van-e pete a heresejtben? Ha van, hát egyszerűen csak kicseréljük a „betét“ keretet! Ezzel serkentjük a viasztermelést is. Jómagam 1984-ben már minden méhcsaládnál alkalmaztam ezt, s kiderült, hogy az eddig termelt 200 g helyett 800 g-ot is elérhetünk, azaz — ha eltekintünk a Varroa-veszélytől — hatnaponként kivághatjuk a már kihúzott, kiépített herés sejteket. De térjünk vissza az atka pusztítására. Ha észreveszem, hogy a méhcsalád keretei közé betett új típusú keret mozgatható részében a heresejtek nagy része fedve van, 16 nap múlva kicserélem, kimetszem és kiolvasztom, ezzel bizton megsemmisítem az atkát is. Mivel a Varroa szereti az alacsonyabb hőmérsékletet, „lépre“ kell és lehet csalni; ezt úgy érjük el, ha az új típusú építtető keretet — amennyiben a méhcsaládnál megvan hét keret fiasítás — utolsó keretként helyezem be, itt már pár fokkal alacsonyabb a hőmérséklet, tehát az atka ide húzódik, s néhány nap múlva, amikor a fedés megtörtént, az említett módon járunk el. Az új típusú építtető keret — amelyet a Szatmár megyei Termelési és Szolgáltatási Vállalat megrendelésre gyárt, illetve a megyei méhészegyesületnél megvásárolható —, valamint az atka-irtó kaptár — amelynek kikísérletezését mér szintén befejeztem — együtt használva akár 90 százalékban is elpusztíthatja méheseink nagy ellenségét. Persze mint ahogy egy fecske nem csinál nyarat, úgy egykét méhész hiába is harcol a veszedelmesen terjedő élősködő ellen. Ezért kell öszszefognunk, ezért kell cselekednünk ama felhívás szellemében, ami így szól: védd mások méheit, ha akarod, hogy a tied is védve legyen! ★ Bráz Sándor érdemes méhész búcsúzóul azt mondta: bárkinek szívesen SANYI BÁCSI „KUTATÓMŰHELYÉBŐL" áll rendelkezésére. A tanácsot kérő leveleket szerkesztőségünk továbbítja címére. Bencze Cs. Attila A hozzávalók: 1 db 220x20x0,5 cm-es , 1 db 180X15*6,5 cm-es lemez és 1 db 50x20x1 cm-es kerettartó lemez. FELKÉSZÜLTEK AZ ARATÁSRA (Folytatás az 1. oldalról) nem, annál inkább arra, hogy a kombájnokat a betakarítás előtt gabonaszemekkel ki is próbálják megállapítani, hogy nem veszítenek szemeket. A szalma begyűjtése, illetve bálázása nem tűnik nehéz feladatnak, a részlegeken, a mezőgépészeti állomásokon megjavították a préseket. Sietniük is kell majd e munkával, hogy ne álljon heteken át a mezőn a szalma, különben Máramaros megyében a tavaly sem volt elegendő szalma, más megyékből is szállítottak e melléktermékből az állattenyésztő telepek részére. A takarmánykészlet szempontjából sem mellékes kérdés az aratási előkészületek menete. Megtudtuk, hogy a pelyva összegyűjtésére is gondoltak, az arató-cséplő gépek egy részét felszerelik a szükséges berendezéssel, tehát nem mehet kárba a pelyva sem a szalma mellett. A megyei mezőgépészeti tröszt felkészítők megtartását is ígérte, külön a gépészek számára is, akik részt vesznek az idei aratásban. Kijelölték a legjobb karbantartó gépészeket, akik a mozgó műhelyekkel a csoportosan dolgozó kombanások segítségére lehetnek meghibásodások esetén. Ha a mezőgépészek és a terménybegyűjtő központok dolgozói alapos előkészületekről számolhattak be, nem mondható el ez minden termelőszövetkezetről. A kicsépelt gabona egy részét a szövetkezetekben, azok magtáraiban tárolják, viszont nem hallottuk, meg sérti győződtünk arról, hogy azokat mindenik egységben kitakarították, fertőtlenítették. S már most szükséges gondoskodni arról, hogy legyen megfelelő hely a gabona szárításához, S tavaly ugyanis sokfelé láttuk, hogy a földre ömlesztett búzát lapátolták, forgatták. Ha szemveszteség nélküli betakarítás a célunk, időben mindent elő kell ahhoz készíteni. A TAKARMÁNYMÉRLEG (Folytatás az 1. oldalról) Szükséges a takarmánytermesztés iránti felelősséget,zetet, vagy akár az érdekeltség szerepét külön is magyarázni? Aligha. Terepjárás közben viszont gyakran érthetetlenül szemléljük, miért is vénülnek el a füvek a legkönnyebben elérhető helyeken, az út menti sáncokban. Hihetetlennek tűnik, de való, a megyei szervek ismételt beavatkozására volt, van szükség ahhoz, hogy egyik-másik gazdaságban a kaszálást ne júliusi teendőként értelmezzék. Igaz, munkacsúcs idején nem egyszerű kapálni is olyanformán, hogy a kaszálás se késsen. E problémával részletesen foglalkoztunk egyik Brassó megyei tudósításunkban. De, mert úgy tűnik, a gondok ismétlődnek, nem árt újra a torjai tapasztalatokra utalni. Az elmúlt hetekben a megyei szakvezetés munkatársai táblától tábláig terjedő alapossággal vizsgálták meg, hogyan fejlődnek a kapásnövények. Nos, az ellenőrzés során egyetlen gyomos parcellát nem találtak! Szénacsinálással foglalkozó szövetkezeti tagot viszont láthattak immár a kaszálókon is. A férfiak kaszát fogtak, az asszonyok elsősorban a cukorrépa-parcellák körül serénykedtek, így lehetett, lehet megoldani azt, hogy a kapálás haladjon, de a szénakazlak is emelkedjenek. Hasonló törekvésekkel találkozhatunk az állami farmokon is. Különösen a legeltetésre berendezett pázsitok hasznosításában értek el szép eredményt. Itt most már a villanypásztor sem dísztárgy, mint sok Barót környéki szövetkezetben, hanem az intenzív legelőkön intenzív a fűhasznosítás is. És amit nem legelnek le az állatok, azt késedelem nélkül betakarítják. * A legnagyobb előrelépés viszont mégis az, hogy a zárt rendszerű tartási formákat félretéve, kiengedték az istállókból, s a pázsitokra hajtották az állatokat. A természetes környezetben, a jól kialakult hagyományoknak megfelelően, de a tudomány ajánlásaiból is merítve, szervezték meg a legeltetést azoknak az útmutatásoknak a fényében, amelyeket pártunk főtitkára, Nicolae Ceaussescu elvtársa, Mezőgazdasági, Élelmiszeripari, Erdő- és Vízgazdálkodási Országos Tanács bővített plenáris ülésén elhangzott beszédében kiemelt. Hasonló igyekezettel és eredménnyel szervezték meg a legeltetést az illyefalvi termelőszövetkezetben is, ötletes megoldásokat alkalmazva. S lám, amit nem sikerült a betonfalak között, az istállókban elérni, megvalósult a legelőkön, tíz liter körül, van az egyedenkénti tejtermelés. 3 Nicolae Ceausescu elvtárs újabb békekezdeményezésének, a Szocialista Demokrácia és Egység Frontja felhívásainak óriási visszhangja egész népünk körében BÉKÉT, AZ ÉLET NEVÉBEN! |§|! Lelkes hangulatú béke- és leszerelési gyűlésre került, sor a temesvári Piata Unici-n csaknem 60 000 gépgyártó, textilipari munkás, vegyipari dolgozó, tanerő, diák, tanuló és más helybeli, valamint a megye más városaiból és munkásközpontjaiból érkezettdolgozó részvételével. Ioan Pavel elvtárs, a megyei SZDEF-tanács elnöke megnyitó beszédében hangsúlyozta Nicolae Ceausescu elvtárs újabb ragyogó békejavaslatainak jelentőségét, a szocialista Románia mélységesen realista akcióit a leszerelésért, az enyhülésért, a népek közötti együttműködésért és megértésért. „A temesvári mechanikai vállalat gépgyártói nevében mondotta Ilie Berneahu mester — fenntartás nélkül csatlózunk Románia, Nicolae Ceausescu elvtárs békekezdeményezéseihez, amelyek tanúsítják a román nép humanizmusát és forró törekvését. WM A brassói 23 August téren — megannyi történelmi esemény színhelyén — a város és a megye dolgozóinak impozáns békegyűlése zajlott le. A résztvevők között ott voltak a traktor-, tehergépkocsi- és csapágygyártók, a textilmunkásnők képviselői, egyetemi kutatási és oktatási káderek, líceumi, szakmai-oktatási tanerők, a legkülönbözőbb foglalkozású román, magyar és német dolgozók, diákok, tanulók, háziasszonyok, nyugdíjasok. Valamennyit egyazon forró óhaj hatotta és hatja át minden tőle telhetőt megtenni a béke védelmében. Maria Cebuc elvtársnő, a megyei SZDEF-tanács elnöke megnyitó szavaiban kidomborította, hogy a Brassó megyei dolgozók száz és száz gyűlésen fejezték ki egyöntetű és lelkes csatlakozásukat Nicolae Ceausescu elvtárs újabb értékes békekezdeményezéseihez. Gheorghe Tache, a Szocialista Munka Hőse, a 2. száhogy hárítsák f el a nukleáris katasztrófa veszélyét, teremtsék meg a béke világát.“ Az ifjú nemzedék nevében Valentin Dinescu, a Temesvár municípiumi KISZ-bizottság első titkára és Dana Preda pionírlány, a 22. számú általános iskola tanulója kifejezte a temesvári ifjúság egyöntetű ragaszkodását pártunk és államunk bel- és külpolitikájához. „Atemesvári egyetemi központ tanerői nevében — mutatott rá dr. Kovács Ferenc mérnök, a Traian Vuia Politechnikai Intézet profeszszora — a mai nagyszabású gyűlésünkről is kifejezzük határtalan csodálatunkat és hálánkat szeretett és tisztelt clmű mechanikai vállalat mestere rámutatott, ezekben a pillanatokban, amikor az emberiséget pusztító háború veszélye fenyegeti, a pártfőtitkár, a rá jellemző józan gondolkodással felmérve, hogy milyen veszélyben forog az emberiség, újabb forró felhívást intéz az államok, elsősorban a nukleáris fegyverrel rendelkező államok vezetőihez, józan gondolkodásra, arra szólítja őket, tartózkodjanak a békét veszélyeztető mindennelhű akciótól, a népeket pedig összefogásra hívja fel a fegyverkezési hajsza megfékezése, a háborús előkészületek meggátolása érdekében. Ugyanilyen szellemben nyinekünk iránt, hogy oly lankadatlanul munkálkodik a haza fejlesztése, az egyetemes béke, haladás és civilizáció szolgálatában.“ Hasonló szellemben nyilatkozott Eugen Baziliuc, a Zsombolya városi SZDEF-tanács elnöke, Nicolae Corneanu. Bánát metropolitája, Eugenia Popa, a Temesvár municípiumi SZDESZ-bizottság elnöke, Virgil Vieru, a temesvári Comtim kombinát munkása. A gyűlés résztvevői hatalmas hazafias lelkesedéssel táviratot intéztek NICOLAE CEAUSESCU elvtárshoz. A távirat egyebek között rámutat: „Egész népünkkel egyetemben szívvel-lélekkel támogatjuk a szocialista Románia, az ön kezdeményezéseit, hőn szeretett ép tisztelt Nicolae Ceausescu elvtárs, aki két évtizede a párt és az állam élén hazafias odaadással és lelkesedéssel küzd, hogy az ország a haladás és a civilizáció mind magasabb csúcsait hódítsa meg, harcol a földkerekség békéjének és életének megvédelmezéséért, a leszerelés, az együttműködés és a megértés világméretű ügyéért.ilatkozott Maria Oringa, a megyei SZDESZ-bizottság elnöke, a tehergépkocsigyártó vállalat mérnöke, Bálint András, a szecsélevárosi mezőgazdasági termelőszövetkezet elnöke, Ilarie Munteanu, a traktor-, gépjármű- és mezőgazdasági gépgyártó iparközpont vezérigazgatója, Adina Baloiu tanulólány, Carol Wolf, a fafeldolgozó kombinát szakszervezeti bizottságának elnöke, Camelia Ilie orvos, Mircea Zaru, a Zarnegti városi KISZ-bizottság első titkára. A jelenlevők hatalmas lelkesedéssel táviratot intéztek NICOLAE CEAUȘESCU elvtárshoz. A táviratból idézünk: „Tökéletesen tudatában lévén annak, hogy csakis békés körülmények között járulhatunk hozzá fokozottan ősi hazánk sokoldalú felvirágoztatásához, az egyre virágzóbb Románia megteremtéséhez az ön bölcs és ragyogó vezetése alatt, biztosítjuk, mélyen tisztelt és szeretett Nicolae Ceausescu elvtárs, mindenben helyeseljük gyümölcsöző munkásságát egy jobb és igazabb világ, a fegyverek és háborúk nélküli világ megteremtése szolgálatában.“ A békegyűlések résztvevői úgyszintén üzenetet intéztek a Szovjetunió és az USA vezetőihez, a genfi tárgyalásokon részt vevő szovjet, illetve amerikai küldöttséghez, s felhívták őket, tegyenek tanúságot kellő politikai akaratról, jussanak megfelelő megállapodásokra, ezek pedig hozzák, meg a nukleáris veszély elhárítását, a fegyverkezési és t? Űrfegyverkezési hajsza megszüntetését, határozott és azonnali leszerelési intézkedéseket, az egyetemes enyhülés, együttműködés és megértés irányzatának felújítását.