Előre, 1985. október (39. évfolyam, 11769-11795. szám)

1985-10-01 / 11769. szám

IDÉNYTEENDŐK A MEZŐGAZDASÁGBAN ÉJSZAKA SZÁNTOTTAK, NAPPAL VETETTEK Szeptember utolsó vasár­napja hűvös, borongós reggel­lel­ köszöntött be, illetve fi­gyelmeztetett arra, hogy pár napon belül a legsürgősebb mezei munka, az őszi vetés határideje lejár. Igaz, egy hét­tel korábban a perecsenyi ag­ráripari tanácshoz tartozó szi­lágybadacsonyi, kárászteleki, újlaki, krasznahídvégi mező­­gazdasági termelőszövetkeze­tek már jelenthették az árpa­félék vetésének befejezését, így az elmúlt hét során a ke­nyérgabona termésének meg­alapozása került előtérbe Em­lékeztetnünk kell viszont ar­ra, hogy tavaly ősszel az em­lített Agrit körzetében mind a betakarítási, mind a vetési munkálatok az ideihez képest lassúbb ütemmel zajlottak, aminek ismert következmé­nyeit nem célunk elemezni ez­úttal. Visszatekintve az elmúlt héten elvégzett munkára, megállapíthatjuk, hogy álta­lában élénkebb ütemmel dol­goztak a perecsenyi Agrit ö­­vezetében, például egy sor ter­ményfélénél több más tanács teljesítményénél magasabbak a betakarítási teljesítmények, nem véletlen, hogy a megyei átlagnál 4 százalékkal volt na­gyobb az összvetési teljesít­mény is. Más kérdés az, hogy az árpafélék vetésénél mind­össze három agráripari tanács körzetében észleltünk seré­nyebb tevékenységet. Az őszi búza vetésénél a megyei át­laghoz képest lemaradtak a perecsenyi Agrit egységei, szükségét érezték tehát annak hogy vasárnap is folytassák, méghozzá teljes erővel a munkát, a küszöbön álló ha­táridő sürgetésére a hétvégét is átgondoltan, jól szervezet­ten dolgozzák végig. Varsol­on az mtsz járműve­in kívül 18 fogattal szállítot­ták a kukoricát, s határjárás során meggyőződhettünk, ele­gendő a felszabadított terület ahol vetőszántást, magágyké­szítést végezhetnek a mezőgé­pészek. Ioan Sandor, az mtsz elnöke számadatokkal erősí­tette meg észrevételünket: 240 hektárt tett ki a felszabadí­tott terület, 74 hektáron vé­geztek vetőszántást a búzának, 36 hektáron készült el a mag­ágy, ám vasárnap két vető­géppel dolgoztak mindössze. Jelesen tevékenykedtek a be­takarításban, terményhordás­­nál, ami nem állítható a ve­téssel kapcsolatos tennivaló­kat illetően... A varsóiéival szomszédos szövetkezeti egységben, Szi­­lágyperecsenyben is jelentős erőket felvonultató akciónak lehettünk szemtanúi a kora délelőtti órákban: Dacz Sán­dor mérnök-elnök a cukorré­pa szállítását irányította, Va­sile Fodor főmérnök a vetést s Vasile Mitra­jca, a mezőgé­pészeti részleg vezetője is tar­talmas beszámolóval állhatott elő. A téli időszámításra való áttérés következtében egy ó­­rával hosszabb éjszakát dol­goztak végig a mezőgépészek. Szombatról vasárnapra virra­­dólag 23 traktorral a vető­szántást végezték, 8 géppel pedig a magágyat készítették. Kemény erőfeszítést követelt az éjszakai műszak, különö­sen a több mint 30 esztendeje mezőgépész Tötös Sándortól, aki szombaton a terménybe­­hordásban vett részt, este lát­ván, hogy a többi gépész a határba kirajzik, nem maradt otthon, s a megüremelt pihe­(Folytatása a 3. oldalon) ------------------ HATÁRJÁRÁS SZILÁGY MEGYÉBEN ----------------­GYORS A BETAKARÍTÁS ÜTEME A vénasszonyok nyara va­lóságos nyári meleggel segíti a földek dolgozóinak mun­káját, könnyebben és gyor­sabban haladhatnak az idény tennivalók végzésével a me­gye minden övezetében. Bár több terményféle beérése vi­szonylagosan késett, most tel­jes jn erővel dolgozhatnak a me­zőkön, és a gyors betakarítás attól függ, hogy naponta ele­gendő számú munkáskéz vé­gezze a kijelölt tennivalókat. Szeptember végén a bur­gonya betakarítása gyakorla­tilag befejeződött a megyé­ben, hamarabb mint a tavaly. A szilágynagyfalui és a szi­lágycsehi agráripari tanácsok övezetében például még szep­tember második harmadában betakarították, ugyanakkor, az utolsó parcellák termését szedték fel a földről a eri­­teni, szamosudvarhelyi, pe­recsenyi, sarmasági Agritok övezetében; kisebb teljesít­ményt a krasznai és a híd­­almási tanácsokhoz tartozó termelőszövetkezetekben ész­leltünk. Éppen ezért a hónap utolsó harmadában a bur­gonya betakarításának befeje­zése került előtérbe a krasz­nai Agrit körzetében, a me­gye legszámottevőbb burgo­nyatermesztő övezetében. Ebben az esztendőben nemcsak a háztáji gazdasá­gokban, a termelőszö­­etkeze­­tekben is jelentősebb nagy­ságú területeken termesztet­tek napraforgót a megyében. Az igazsághoz tartozik, hogy számos szakember részére újdonságot is jelentő feladat volt a napraforgó termesz­tése, és az országnak ebben az övezetében a tányérok szemtermésének beérése he­tekkel később következett be,­ mint a déli megyékben. Nem minden parcellán ért be szeptember utolsó har­madára, az olajnövény mag­ja, ez némiképp indokolja, hogy agráripari tanácsonként eltérőek a betakarítási telje­sítmények. Tény viszont az is, hogy még nem készültek fel kellően a gépi betakarításhoz, azaz kevesebb adottságok­kal rendelkeznek a gépészeti részlegek, mint a hagyomá­nyos napraforgó termesztő övezetekben. Persze ez nem jelenthet akadályt, s a szi­­lá­gycsehi Agrit körzetében sikerült is úgy megszervezni a munkát, hogy a vetésterü­let közel fele részéről gyűj­tötték be a napraforgót ősz kezdetéig; jó ütemmel halad e munka továbbá a szilágy­­nagyfalui és a krasznai ta­nácsokhoz tartozó szövetke­zetekben. A mezőgépészeket, pontosab­ban a kombájnosokat nem­csak a napraforgó és a kuko­rica betakarítása szólította ismét az arató-cséplő gépek­re, hanem sürgős munkát je­lentett a magftere kaszálása és cséplése is. Siettek vele, hiszen a here után ezekben a napokban már búzamagot hintő vetőgépek haladnak; elsőkként a szilágynagyfalui, sarmasági, szilágycsehi, pe­recsenyi Agritok körzetében végeztek a maghere betakarí­tásával. Az ütemes begyűjtés a termény jó minőségének megőrzését is szavatolja (3. oldal) A kukorica betakarítása szeptember utolsó harmadá­ban bontakozott ki számotte­vőbben, a naptári ősz elején volt trtusír egység, ahol nem kezdték meg a csövek töré­sét. A munka gyorsítható, hi­szen ezekben a napokban sokezer tanuló segít a mező­kön, s immár sehol sem hi­vatkozhatnak arra, hogy több olyan parcella van, ahol még várni kell a termény éréséig. A tavalyinál gyorsabb üte­mű betakarításnak köszönhe­tően az ősz érkezéséig 8000 hektárral több volt a felszán­tott terület, tehát ez is elő­segíti, hogy a vetést is a ki­tűzött határidőre befejezzék az egységekben. A szántás felén jóval túljutottak számos termelőszövetkezetben az e­­lőbb említett időpontig, töb­bek között a szilágynagyfalui Agrit körzetében. Kedvezett az idő a betaka­rításnak és a szántásnak, így lehetséges volt, hogy a vetés elején közel 20 000 hek­tár magágy állott előkészít­ve a megye termelőszövetke­zeteiben. Ahhoz, hogy határ­időre be is fejezhessék a ve­tést, élni kell azzal a lehető­séggel, hogy a tavalyihoz ké­pest többféle előnyre tettek szert a terménybegyűjtéssel. Jó dolog, hogy a betakarítás gyorsabban halad, mint­­ ta­valy, ebből viszont csak ak­kor lesz hasznos tőke, ha a magágykészítők és a vetést végző gépészek is hasonló ütemmel igyekeznek. Fejér László NYÁRI PILLANATOK GYERGYÓREMETÉN EMBEREK AZ ÚTÉRT A­hogy jegyzetfüzetemből feltekintek, előttem a falon idézet. A papír, a­­mire nyomtatták, már megsár­­g­u­lt az idő­:­l, de a mondatok­ba öntött gondolatok máig is őrzik forradalmas frisseségüket. „Egyáltalán nem lesz könnyű az az út, amelyet meg kell ten­nünk. Megtettünk minden elő­készületet erre az útra. Hossza­san megfontoltuk a dolgokat, kikértük a párt, az egész nép véleményét, kongresszusunk pe­dig igazi vezérkarként kijelölte a szükséges irányvona­lakat és eszközöket ahhoz, hogy ezt az utat kiépíthessük, s így a leg­jobb körülmények között, teljes sikerrel járjuk végig." 1965. július 24-én, a párt IX. kongresszusának­ záróülésén mondotta volt ezt Nicolae Ceaușescu elvtárs. Szabó Ferenc igen fiatal le­hetett még akkor, hiszen ma is Hargita megye egyik legfiata­labb polgármestere. A Stefan Gheorghiu Akadémia újdonsült végzőse. Pályáját úgy kezdte, mint nagyon sok remetei fiatal — a tejporgyár dolgozójaként. Az ipar vonzásában, de nem feladva a község hagyományos életvitelét — a föld, a rét, a kaszáló, az állatok akkor is fon­tosak maradtak számára. Akár­csak ma, polgármesterként. Idén is néhány hektár kaszálót vállalt. Évi pihenőszabadságát a szénázás idejére vette ki, hogy régi szokás szerint eljárjon ka­­lákázni­: kaszálni, teríteni, bog­­lyázni, fel a havasokba is, ha úgy adódik. Egy vasárnap aztán ő is visszakapta a segítséget. — Rég nem volt ilyen jó idő a szénázásra, mint ezen a nyá­ron. Nyugodtan várhatja a telet a gazdaság is, a lakosság is, összesen 2200 hektár kaszálóval és 2700 hektár legelővel rendel­kezik Remete község. A ka­szálókról több mint 5000 tonna szénára számítunk, ez lesz a téli takarmánykészletünk egyik ré­sze. A másik a siló. Terveink szerint 6000 tonnát kellene ké­szítenünk. . . Ilyenkor ezrek va­gyunk fent a környező dombo­kon és a havasokon, egymást kalákázzuk, rendszerint 10—15- en jövünk össze egy-egy részre. A kézi erő mellett gépi kaszá­lást is használunk — már ahol lehet —, községünkben több mint félszáz kaszálógép vágja ilyenkor a rendet. . . Amerre a szem ellát, a tűző napban villognak a kaszapen­gék. Fent az esztenákon juh­­nyájok. A kanyargós utakon jön­nek-mennek a fogatok. Több mint száz saját tulajdonú, hat­van pedig a közös gazdaságé. Se a polgármestert, se az mlsz elnökét, Laczkó Pétert, még vé­letlenül se hallottam arról pa­naszkodni, hogy a szállítás aka­dozik, mert nincs a traktorok­nak üzemanyag. Helyi erőből oldják meg azokat a tennivaló­kat, amiket az idő diktál. A szé­názás nem várhat addig, amíg minden „komfort" egyben lesz. Molnár Csaba állatorvos em­lítette, hogy a pásztorlást egy­ségesen szervezték meg, még­hozzá az mtsz keretében. Ki-e használva egy szusszanásnyi pi­henőt, arról kérdezem az elnö­köt, hogy ez mit is jelent? Abból indultunk ki, hogy mind a gazdaságnak, mind pedig a lakosságnak egyazon célja van — jó állományt nevelni és minél több terméket nyerni. Kötelezett­ségeink is hasonlóak, hozzá kell járulnunk az állami alap gaz­dagításához. Közösen úgy hatá­roztunk, hogy az egész pásztor­személyzetet az mtsz fogadja fel, tehát a javadalmazást — a befolyt legeltetési díjakból — mi biztosítjuk, s természetesen a fő­­pásztorok csakis az mtsz-nek kö­telesek elszámolni mind az állo­mánnyal, mind a tejjel, sajttal. A megtermelt sajt az mtsz rak­tárába kerül, innen adjuk át az állami alapba az általunk, de a lakosság által is leszerződött mennyiségeket. A szerződés le­­tudása után megmaradt termé­keket pedig az állományuk függvényében osztjuk el a la­kosság között. Úgy véljük, ezzel a legeltetés-szervező­i módszer­rel nem csak a főpásztorok és az egyes gazdák közötti esetle­ges vitáknak vettük elejét, de az állattartókon is könnyítet­tünk, hiszen a legeltetés idejé­re tulajdonképpen semmi gon­­duk az állományra. Arról nem is szólva, hogy így a leszerző­dött termék­mennyiség is üte­mesen kerül az állami alapba. Gondolkozhatunk rajta: ha ennyire egyszerű a képlet, más­hol vajon miért nem alkalmaz­zák? Annál is inkább, mert er­re az egyik idevágó törvényben, mint lehetőség, paragrafus is ta­lálható. . A gyergyói télről annak ide­jén sokat írtunk. Az, hogy mi­lyen em­bert­ próbáló időket él­tek át és hogyan cselekedtek a tejporgyár gépkocsivezetői, már­­már legendássá vált. De arról valahogy megfeledkeztünk — fi­gyelmeztetett Tatár Sándor, a gyár párttitkára —, hogy jelez­zük: ezeknek a kocsiknak gu­rulniuk is kellett, tehát a kere­keket is rendben tartani. Pótoljuk most azzal, hogy el­mondjuk — a „kerékőr“ szere­pét Urzica Emil töltötte be. Vul­­kanizálóként 1954 óta dolgozik a tejporgyárban, tehát azon ke­vesek közé tartozik, akik beindu­lása óta mindvégig hűek ma­radtak Remetéhez. Pedig nem is remetei, hanem Várhegyről származik. Szakmai rátermettsé­ge, közvetlen őszintesége és szorgalma példamutató — jel­lemezte a dolgozók tanácsának elnöke. Az úton nem csak a kerekek, az emberek is megpróbáltatnak. Urzica Emillel egy utat járni — úgy tűnik — biztos célba érés... Maroskanyar, borvízfürdő. Pi­henni, kikapcsolódni vágyó embernek talán már ennyi is elegendő lenne ahhoz, hogy fel­keresse Gyergyóremetét. Ám ez a csendes, szép fekvésű faluvé­gi hely sokkal többet kínál ven­dégének: gyógykezelést, figyel­mes kiszolgálást, tiszta házikó­kat, már-már alpesi levegőt. Szász Mária Magdolna, a bor­vízfürdő gondnoknője szerint élnek is mindezzel nem csak a Bencze Cs. Attila (Folytatása a 3. oldalon) Világ proletárjai, egyesüljetek! A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉS EGYSÉG FRONTJA ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK NAPILAPJA XXXIX­­ Redactia ELŐRE. 79776 I­ucuresti 33. Piata Scinteii 1. sector 1. évfolyam ELŐRE szerkesztősége. 79776 Bukarest 33. Scinteia tér 1. I. kerület. 11 769 szám Tájékoztató szolgálatunk telefoonszáma: 18 03 02.­­985. Előfizetéseket elfogadnak az ősszel postahivatalok. Oktober 1 a *ev®lkézbesítők és a lapterjesztők, kedd Lapunkat külföldre a következő címen ____, lehet megrendelni: ROMPRESFILATELIA - A­nual Sectorul export-import presa P.O. Box 12—201, telex: 10 376 profir ora 50 balti Bucure?ti, Calea Grivitei nr. 64—66 ORSZÁGOS IGÉNYEK KIELÉGÍTÉSÉRE ÚJ TERMÉKEK, MŰSZAKI ÚJDONSÁGOK. A KISKAPUSI SZÍNESFÉMGYÁRTÓ KOHÁSZATI VÁLLALATBAN „Ne számítson különleges technológiai csodákra — mondja Staicu Egorea mér­nök, műszaki igazgató, a­­mikor a kiskapusi Színes­fémgyártó Kohászati Vállalat műszaki újdonságai iránt ér­deklődöm. — Újdonság, vál­tozás viszont bőven van a vállalatunkban. A legfonto­sabb, ami a többit is elindítja, az emberekben megy végbe. Ahogy egyes napi gondjaink felett napirendre térve, a követelményeket és a lehető­ségeket szembesítik: ez van, ennyiből kell a lehető legtöb­bet kihozni. Az újdonságok nálunk többnyire nem a szár­nyaló egyéni fantázia, vagy a zseniális műszaki megsejtések termékei. Legtöbbször csupán egy új szükséglet lép fel — importhelyettesítés leginkább, de néha egészen új termék is —, a feladat pedig, megfo­galmazva, a legegyszerűbb: elő kell állítanunk. És lehető­leg jó minőségben, lehetőleg gazdaságosan. Minél kisebb költségekkel. Az extenzív fej­lesztés korszaka, a nagy épít­kezések ideje vállalatunkban lejárt, ma már nem szánha­tunk külön új részleget vagy műhelyt, az összes járulékok­kal, minden új termékünk számára. A meglévő állóalap­jainkat kell minél gazdaságo­sabban, nagyobb hatásfokon, sokoldalúan, rugalmasan ki­használnunk, a lehető leg­kisebb módosításokkal. Sür­getnek a vegyipar, a nemzet­­gazdaság új és új igényei. A feladatok többségét, saját mű­szaki kreativitásunk nettó többletét egyetlen kérdőszó­ba lehet sűríteni — hogyan? —, de aztán ebbe a kérdőszó­ba szinte minden belefér. A töprengés, a keresgélés, az ismételten megejtett számítá­sok,­­konzultációk a műhely­lyel, megrendelőkkel, terve­zővel és minisztériummal, és így tovább. Még mindig sok a formalitás, átirat és jelen­tés, véleményezés és jóváha­gyás. Sokszor akár egy-egy kisebb átalakítás keresztül viteléhez is.“ A műszaki igazgató számá­ra több mint negyedszázados szakmai és vezetői tapasztalat könnyíti meg a döntéshoza­talt, rövidíti le rendszerint a távot a hivatalos útnak neve­zett labirintusban. Gyakor­lati érzék, kezdeményezés, ki­állás és kitartás egészen a feladat sikeres befejezéséig: nem is a cél, az eredmény szentesíti leginkább az esz­közt!­ A kiskapusi Színesfém­gyártó Kohászati Vállalat késztermékeivel az utca em­bere ritkábban találkozik, legtöbbször „belesimulnak“ az ipari berendezésekbe, vagy, mint festékanyagok, tisztító­­szerek, egyéb vegyipari ter­mékek komponensei — látha­tatlanul vannak jelen az ön­­kiszolgálók vásárlóinak kosa­raiban. Mint például a fino­man porlasztott horgany, is­mertebb nevén a cink, a­­melynek előállítására terve­zett saját berendezésük e tava­szon, május elseje tiszteletére kezdte el a teremtését. Kivi­telezésben Boleslaw Müller i­­gazgató közvetlen irányításá­val többek között Otto Martin mérnök — a továbbiakban üzemi utunk szakszerű kísé­rője —, továbbá Simion Trifan és Vasile Mara mesterek vál­laltak magukra nagyobb fela­datok, fővárosi szakemberek konzultálásával is. No, és mindenekelőtt Czika György mérnök, a berendezés mostani felelőse — neki is több mint negyedszázad szolgálati ideje van, emellett született kiska­pusi — a látogató érdeklődé­sét lelkes közlékenységgel ho­norálva, részletesen elmagya­rázza a berendezés működé­sét, az olvasztókemence hő­fokától a lerakodó kamra fo­kozataiig, a többszintes felé­pítésű visszanyerő­ rendszerig, a többszörös ciklonoktól a ké­ményekre szerelt zsákszűrő­kig, a még elillanni készülő pulverizált fém fokozott rész­arányának a visszatartására. Mérséklődik a környezet­­szennyezés, ugyanakkor je­lentős a visszanyert anyag­­mennyiség, érték is. A megtakarítás, a mindent hasznosítás szándéka vezette egy másik berendezés, a szí­­bium­ visszanyerő alkotóit is. Ioana Dumitrescu berendezés­felelős a technológiai és a ki­vitelezés saját hazai jellegét hangsúlyozza, azokat a mű­szaki megoldásokat, amelyek továbbfejlesztették más test­vérvállalatok — mindenek­előtt a nagybányai — folya­matosan közkinccsé tett eddi­gi tapasztalatait. A szibium já­rulékos, úgynevezett kísérő­­elem itt, a vállalat egyik alapterméke, az ólom elektro­­litikus finomítása után az üledékben marad vissza. Re­dukált állapotban nyomda­ipari és akkumulátor-ötvöze­tek keresett komponense E­­gyik szódás vegyülete a tele­vízió képernyőjének javítja a minőségét, kénvegyülete pe­dig a gyufagyártás keresett a­­lapanyaga, különben erre a látszólag jelentéktelen felhasz­nálási területre igencsak büszkék a vállalatban. Ami­óta a berendezést nemrégiben üzembe állították, és az első tételeket a gerlai gyufagyár­nak leszállították, utóbbi­­ é­­rezhetően megjavította gyárt­mányainak eleddig többször reklamált minőségét. Most Gerla a hazai gyufaiparban elsőként zárkózhatott fel az egyébként általánosan elvárt nemzetközi szinthez. A szí­­bium­ visszanyerő évi kapaci­tása mintegy 200 tonna, a to­vábbiakban a műszaki para­méterek további javítása fog­lalkoztatja az itteni munka­­közösség tagjait. Az ólomgyártó részlegen Schuster Kurt Konrad mér­nök különösen örül a sajtó nyilvánosságának. „A legjobb­kor jöttek, operatívan «köz­hírré tehetik» a két váltás előtti emlékezetes premierün­ket. Legyártottuk az első té­tel különlegesen tiszta ólmot a cernavodái épülő atomerő­mű részére, s a továbbiakban most már folyamatosan kie­légíthetjük e kulcsfontosságú energetikai beruházásunk ez­után esedékes további meg­rendeléseit“. Az atomerőművekben ke­letkezett sugárzásokat elnyelni hivatott ólom tisztasági foka 99,995 százalék, a most elért finomságtöbblet „mindössze“ 0,015 %! „Mindössze ennyi, de a csekély különbözet el­érése sok szakembernek oka- Krajnik-Nagy Károly (Folytatása a 3. oldalon) KIEMELKEDŐ MUNKASIKEREK HI A rovinari-i bányaipari kombinát kotrógépkezelői tel­­­jesítették szeptember havi feltárási munkálataikat. A három nap előny lehetőséget teremt arra, hogy megfele­lő módon előkészítsék a munkafrontokat a következő hóna­pokra. A sikerhez jelentősen hozzájárultak a Pe$teana-Sud, Tismana—2, Poiana és a Peijteana-Nord kitermelések, ahol 150 000—320 000 köbméter közötti túlteljesítést jegyeztek. A Pe$teana-Sud kitermelésnél például a kotrógépkezelők szep­tember folyamán az előirányzottnál 2,5-szer több meddőt szállítottak el, a Poiana kitermelés pedig 60 000 tonna lig­nit fölött takarította el a munkafrontot. Í3g Maros megyében 71 ipari, építkezési, szállítási és me-­Te­zőgazdasági egység jelentette a kilenc hónapi terv határidő előtti teljesítését. Az ütemes munka révén ezeknek az egységeknek a dolgozói ebben az időszakban 320 millió lej értékű termelést valósítanak meg terven felül. Különösen kiemelkedő eredményeket értek el a Maros megyei villamos­­erőmű vállalat, a marosvásárhelyi földgázkitermelő-telep, a régeni Republica gépgyártó vállalat, a Maros megyei fővál­lalkozó tröszt, a ludasi gumiabroncsgyár dolgozói. A kie­melkedő sikert úgy érték el, hogy a dolgozónkénti termelé­kenységet 7000 lejjel növelték, a fajlagos anyag- és ener­giafogyasztást pedig 30 százalékkal csökkentették. Ha Hargita megye 30 iparvállalata és gazdasági egysége jelenti a kilenchavi árutermelési terv határidő­ előtti teljesítését. Fenntartva a termelőtevékenység magas ütemét, közel 200 millió lej terven felüli árutermelést valósítanak meg. Az élenjárók sorában szerepelnek a balánbányai bá­nyászok, a vlahicai kohászok, a Csíkszeredai vasútépítő vál­lalat gépgyártói, a székelykeresztúri Avicola vállalat dol­gozói.

Next