Előre, 1986. április (40. évfolyam, 11923-11948. szám)
1986-04-01 / 11923. szám
A ÚJRANŐTT ERDŐK szovátai fakitermelő üzemegység törzsterét északkeletről a Székelyudvarhelyről érkező és széles karolással Marosvásárhely felé forduló műút félköríve határolja. Az aszfaltpánt túloldalán családi házak. Soruk kétfelé nyílva enged utat a láthatárt fürkésző tekintetnek. Ám ha szemközt is téblábolna egy-kettő a faluemlékű földszintes épületek közül, akkor sem zavarna a Mező József életének helyszíneit keresgélő kutakodásban, hiszen jó magasra emeli a horizontot széles vállalóin a ragyogó márciusi égre a Mezőhavas. Magasra, egészen a csúcsok alá azt a három völgyfőt is — keletről északnak fordulva — a Juhod, a Sebesd és a Szováta patak forrásvidékét, melyektől erre meg arra és végig le a Szovátára nyíló három völgy mentén a Mező József erdőmestertől negyven év alatt megjárt, végigdolgozott vágterek húzódnak. Az elsők, melyek megnyitásánál 1947-től részt vett, már behegedt sebek a táj arcán, újra erdők borítják. Elevenek azonban az emlékek. Nekem, a kérdezőnek csupán tekintetközelben, de a nyugdíjba készülő erdőmesternek a megélt évek révén karnyújtásnyira mindegyik helyszín. Szóközelben itt a rönktéren és a hegyoldalakon megesett mindegyik történés, hiszen belülről villantják a tudat tükrei. Mielőtt azonban Mező József emlékező szavait idézném, igazítanom kell kezdő mondataimon. Már négy évtizede sem egyedül csak a rönktér foglalta le ezt a bükk-, tölgy- és fenyőrönkkel, hasábfával, deszkával gazdagon megrakott telepet. Tizennégy éves fiát ide a „deszkagyárba" szerezte be az ugyanitt dolgozó édesapja. Már akkor is gatterek álltak a rönktér folytatásában, igaz, csak három a jelenlegi négy helyén, azokon túl pedig — bár a mostani anyagtérnek mindössze felén-harmadán — már akkoriban is a frissen vágott, elszállításra váró deszkát tárolták. Ma persze fémfogas szállítószalaggal és hasítógéppel ellátott emeletes osztályozó, a nagy teljesítményű gatterek fölé boltíves tetőt tartó sportcsarnok forma hatalmas építmény, parkettagyár, széles nyomtávú sínpár és vasúti rakodó övezi a motorfűrészt durrogtató, villanyfűrészt zirregtető terebély rönkteret. Mező József első munkanapján és még sokáig a vágtereken meg idebent is a fejsze, a harcsafűrész, a fahúzó csákány járta. Kemény férfiak forgatták e szerszámokat. A Mezőhavas meredek oldalain többnyire önsúlyától gurult le, döndült a völgybe a rönk, ló vontatta a keskeny nyomtávú erdei vasút szerelvényei mellé. Idebent a kitermelt fából deszkát vágtak, a többi gépek és magasabb igények híján tűzifa lett. Ma az egész munkafolyamat gépesített. Gép az erdőben, gépek az előmunkáló szinteken, gép idebent a központi telep minden szögletében. És mindegyiket okos rendbe fogja, hatékonyan, nagy haszonnal működteti a nagyüzemi szervezettség. A fakitermelés több mint négy évtizeddel ezelőtti kézműiparosi világából kanyarog a mai megváltozottba a kommunista Mező József pályája. Illetőleg csupán egyetlen éles kanyart, nagy fordulatot ismer, akárcsak a rönktért széles ívben megkerülő műút, tovább egyenes vonalban és egyenletesen emelkedve jut a mába. A helyszínt illetően nem épp ide, a központi telepre, hanem a közeli elődolgozó munkaszintre, ahol a juhodi szektor székháza áll, Mező József részlegvezetői székhelye van. — Apám mérőnek szerzett be 1940-ben a deszkagyárba — emlékezik a termetes Mező József — öten voltunk testvérek, s a hét osztály elvégzése után nem volt más választás, munkába kellett állnom, pótolni a családi keresetbe. Kiskorú voltam, csak tizennégy esztendős, s hogy könnyebb legyen a dolgom, ezért hozott ide apám. Jól emlékszem, amikor jött a betegsegélyző, az ilyenek, amilyen én is voltam, elbújtunk. Gyerekfővel „hivatalosan" nem alkalmazhattak ... Az itteni telepről 1947-ben kerültem ki a Sebesd völgyébe az erdei vasúthoz rakodónak. Két esztendővel az államosítás után elküldték erdőmesteri iskolába Nagybányára. A Szováta völgyében folyó kitermelés erdőmestere lettem azután, s ott dolgoztam egészen 1953 január 1-ig, mígnem különvált a kitermelés és a feldolgozás, megalakult az IFET. Én a kitermelésnél maradtam. Tulajdonképpen akkor neveztek ki szektorvezetőnek. — Huszonhetedik évét még nem töltötte be, hogyhogy éppen magára esett a választás? — Ismertem az erdőt, a kitermelés minden fázisát. És megvolt az erdőmesteri iskolám. Azóta ezt csináltam mind a mai napig. Szerettem a munkám. Végig jó kedvvel csináltam. — Mit szeretett benne? — Azt, hogy minden parcella más és más. Két egyforma vágtér nincs. Mindig gondolkozni kell, megkeresni, hogy mehet a kitermelés, az elszállítás a legkönnyebben, a leggazdaságosabban. — Ebben változott nagyot az erdőlők munkája ... — Korábban a fejsze, a harcsafűrész járta, és igával, fogatokkal ment a kihordás. A hegyoldalakban vizes, az egészen meredekeken pedig száraz csatornákat csináltunk, azokon engedtük le a fát. A rönköt nem, azt nem lehetett. Azokat a lejtős oldalakon csak úgy begurítottuk, s szabadeséssel lejött. Persze útközben nekiment köveknek, kiálló szikláknak, s attól meghasadozott, de akkor már nem lehetett deszkát vágni belőle. — Melyik volt az első gép az erdőn? — A motorfűrész úgy 1958 táján, 1960 körül építettük meg az első sodronykötél-pályákat. Ezek aztán még a rönköt is behozták, úgyhogy semmi bajuk nem esett. Ami fa lábon is szép volt, az többé nem repedt meg, deszkát lehetett vágni mindből, ha ütötte a méretet. — Csak deszkát? — Meg vasúti talpfát faragni. A többi, a legnagyobb része tűzifának ment. A műfa-kihasználás — már ami nem tűzifa — nagyon alacsony volt akkoriban, csak úgy 30—40 százalékos, a negyvenet nem haladta meg. — És ma? — 80—90 százalék között mozog. De ezt nemcsak a korszerű döntés, közelítés, elszállítás teszi lehetővé, hanem a gondosabb válogatás, a gépesített osztályozás, no és az időközben létrejött feldolgozó egységek. — Tovább melyek voltak a gépesítés, a gépi szállítás lépcsőfokai? — A KD 35-ös hernyótalpasok voltak első traktoraink. Csak ezt az erdészek kifogásolták, mert könnyen összetaposták az elültetett csemetéket. Ezután jöttek a gumikerekű 650-esek és az első differenciállal is ellátott 651-esek. Később megjöttek az első TAF-ok, az egyenetlen, hegyoldalakhoz könnyen alkalmazkodó csuklós traktorok. Jól beváltak, ma is velük dolgoznak az erdőn. — A fejszéhez, fogatokhoz szokott erdőlők nem idegenkedtek az új s újabb géptől? — Ami új, azzal már így van, arra számítani kell. Nem megy egyik napról a másikra a bevezetésük, az biztos. De rávezettük őket. Tanfolyamokra mentek a kezelőik. Itthon szép szóval, anyagi érdekeltséggel szoktattuk rá őket Aztán mikor már teljesítették a normát, többet is kerestek egyik géppel is meg a másikkal, még könnyebben, fizikai megerőltetés nélkül végezték a dolgot. Mára odaalakultunk, ha elromlik egy gép, jönnek, hogy nem lehet dolgozni. Úgy megszokták, hogy ez a kezük, az a lábuk. Aztán meg az úgynevezett platformok, munkaszintek hoztak sok újat a termelés megszervezésében. Mikor alakították ki az elsőket? — 1974-ben a vágterek közelében, ahová mindenhonnan össze lehetett gyűjteni a fát. Itt a juhodi platform például teljesen gépesített, kezdve az ürítéstől, el egészen a rakodásig. Az IFRON, a villás rakodó egész rönkkötegeket, felmáglyázott deszkahalmokat tud ide-oda tenni. No és a platformra bejön már egyben az egész fa. Abból pedig, ami ág, leeső darab, de eléri a két centimétert, már értékesítünk. Valamikor a csapolás után a vágtéren maradt az ág, ott korhadt el. Ma a fa szájába jön be, az ág is vele, abból rőzseköteg lesz, jó tűzifának. — Miben összegezheti egy élet munkáját itt a szektorban meg odahaza? — Ha fölnézek erre a három patakvölgyre, hát rengeteg az a munka, amit elvégeztünk. Két és fél, hárommillió köbméter is megvan, csak amit a mi szektorunk, a juhodi, kitermelt, feldolgozott ezekben az évtizedekben. S az idő hogy elfutott!... Amit annak idején elsőben vágtunk, azt már gyéríteni kell. Az újranőtt erdőt!... Az idénre már kaptunk belőlük első gyérítésre. És mit hozott nekem ez a negyvenévi munka?... Van egy házam, és a gyermekeimet elrendeztem. Rozália itt dolgozik az üzemegység személyzeti osztályán. A fiam erdészmérnökit végzett Brassóban, ő Csíkszeredában dolgozik, ott él, odagyökerezett. Mellettem szerette meg ő is az erdőt, ezt a munkát, mert amikor akkorára nőtt, örökké lett velem. Csíkszeredában is a megyei fakitermelő vállalatnál dolgozik. — Mikor épített? — 1947-ben nősültem, s nem sokkal azután. Két szoba, konyha s kamra van benne. Később a lányomnak építettünk, neki már fürdőszobásat. — És kocsi? — Azt 1979-ben vettem a fiamnak, ró három évre magamnak is. A kocsira való nagy részét egyébként a bogaraim hordták össze.— Itt a szektor vezetésében ki lesz az utódja? — Azt még nem lehet tudni. Ezt nem lehet örökölni, csak úgy belecsöppenni, mint légy a tejbe. Akad itt sok ügyes fiatalember, azok közül választanak majd, akiknek az a dolguk. — Fog hiányozni az erdő, a juhodi szektor, a platform ... Reggelente szétosztani a munkát, és munkához látni... — Ezután már csak a magam kis munkások, a méheket küldöm szét a három völgybe, az irtott oldalak virágaira. Azokkal is van gond, munka elég, ha használni akar az ember. Szabó Barna ELŐRE — 1986. április 1. HATÉKONY BERUHÁZÁSOK A MÁRAMAROSI MEZŐGAZDASÁGI EGYSÉGEKBEN Pártunk főtitkára, Nicolae Ceaușescu elvtárs gazdaságpolitikai tézisként fogalmazta meg: „A felhalmozás folytatása és a termelőerők, az állami és szövetkezeti szocialista tulajdon további fejlesztése objektív szükségesség ahhoz, hogy hazánk a haladás és a civilizáció újabb csúcsait hódítsa meg, hogy sikeresen felépítsük a kommunizmust.“ A beruházás tehát nemcsak gazdasági, politikai jelentőségű tevékenység is, amelyet a leghozzáértőbben szükségszerű megszerveznünk és irányítanunk, a hatékonyság és a munkatermelékenység meghatározójává tennünk. A belterjes fejlesztés szakaszában a mennyiségi felhalmozásnak még fokozottabb szerepe van a bővített újratermelésben, a termelőeszközök korszerűsítésében, a jövedelmezőség növelésében, mert az új minőség létrejöttekor sokkal magasabb termelési szinten érvényesülnek a gazdasági törvényszerűségek és sokkal erőteljesebben hatnak a hozamfokozásra, a fajlagos költségek csökkentésére, a nyereség kialakulására. A mezőgazdaságban az elmúlt két évtizedben eszközölt beruházással szilárd anyagiműszaki bázist hoztunk létre és ezzel az intenzív fejlesztés lehetőségét is megteremtettük. Ám a belterjesség nemcsak a korszerű termelőeszközökkel, a hatékonyabb termelésszervezéssel, a magasabb termelékenységgel jellemezhető, hanem az új agrárforradalom céljainak megfelelően, a nagyarányú hozamfokozás feltételeit is magában hordozza. Ezek között a feltételek között pedig a további felhalmozás is szerepel, természetesen az eddiginél magasabb színvonalon és hatékonyabb gazdaságszerkezetben, de mindenképpen a termelékenység növelőjeként. Az agrárjellegű beruházásnak tehát új ötéves tervünkben az intenzív fejlesztést kell szolgálnia, mégpedig olyan minőségi szinten, hogy a XIII. kongresszuson meghatározott feladatokat maradéktalanul teljesíthessük. Külterjes gazdálkodásban a beruházás, tehát a mennyiségi felhalmozás sokkal alacsonyabb hatásfokú, mint a belterjesség adott színvonalán. Az anyagi alap szüntelen gyarapítása azonban lehetővé teszi egy olyan szilárd bázis létrehozását, amelyre ráépíthető a korszerű technológia, a teljes gépesítés, a mind szélesebb körű kemizálás, a fajtapotenciált teljes egészében kihasználó állattenyésztés, a tudományos vívmányok alkalmazása. Mezőgazdaságunk ebben a fejlődési szakaszban van, és számos termelőszövetkezet, állami mezőgazdasági vállalat már jóval túl is haladva az átlagos ütemét, rekordhozamokkal, magas termelékenységgel és egyre gyarapodó nyereséggel bizonyítja az intenzív fejlesztés eredményességét. Ily módon a beruházás agráriparunk megteremtésének időszakában a műszaki-anyagiszellemi potenciál növelője, s ugyanakkor a magas színvonalú korszerűsítés eszköze. Az anyagi felhalmozásnak megfelelő volumenűnek, célirányosnak, hatékonynak kell lennie. Ezek a követelmények azonban csak akkor érvényesíthetők, ha a bővített újratermelés révén megszerezzük a kellő pénzösszeget, ha az arányos gazdaságfejlesztést figyelembe véve tervezünk, ha az előirányzott létesítményeket (vagy korszerűsítéseket) megfelelő módszerek alkalmazásával ütemesen, határidőre megvalósítjuk. Úgy véljük, a Máramaros megyei mezőgazdasági beruházásokat illetően, mindhárom feltétel szavatolt. Idén a megyében a legfontosabb termelési ágazatok fejlesztését ésszerű eszközfelhasználással segítik. A termelőegységek saját alapjukból és állami hozzájárulásból fedezik a költségeket. Több száz hektáron gyümölcsöst létesítenek, olyan intenzív telepítéseket, amelyek a legmagasabb hatékonysággal értékesítik a dombvidéki talajokat. A beruházás szakmai irányítása a Gyümölcstermesztési Kutató Állomásra hárul, a kivitelezés pedig azokra a szövetkezetközi társulásokra és termelőszövetkezetekre, amelyeknek telepítési tervük van. A jó minőségű ültetőanyag biztosított, a területet talajegyengetéssel, mélyen forgatással készítik elő, ily módon az alma, a szelídgesztenye, a dió telepítésére szánt beruházás idejében megvalósul és a belterjes művelés hatására bizonyára majd idejében meg is térül. Kiemelt feladat a fejőstehén-szálláshelyek növelése. Három istálló építésének befejezése szerepel a tervben, de kétszer ennyit szeretnének átadni, hogy a tartási körülményeket megfelelőbbé tegyék. Kilenc tehenészeti farmon pedig véglegesítik a létesítményeket, arra törekszenek, hogy a beruházás lezárásakor a farmon minden szükséges épület, berendezés meglegyen. Nagyon jó gyakorlati megoldás, mert ily módon összpontosítják az erőket, megépítik a neveldét, a szénacsűrt, kialakítják az utakat, bekerítik a farmot, tehát jól felszerelt gazdasági egységet hoznak létre. Gazdaszellemre vall, hogy ezeket a farmokat szállítóeszközökkel is ellátják; utánfutók, erőgépek, tehergépkocsik a korszerűsítés tartozékai, az állattenyésztés számára oly fontos fuvarozás alapjai. A juhászatban a létszámgyarapítást több ezer egyed befogadására alkalmas hodályok létrehozásával szolgálják. A korszerű juhakol eléggé nagy összegbe kerül, de ha figyelembe vesszük, hogy a beruházás magába foglalja a kifutó, a villany- és vízvezeték létesítését is, akkor a költségek indokoltnak tűnnek. Különben a magas gyapjúhozamot elérő juhászatokban beigazolódott, hogy jövedelmező és magas színvonalú termelést elsősorban a korszerű szálláshelyekkel ellátott egységekben valósítanak meg. Sőt, olyan farmot is ismerünk, méghozzá rekordhozamot, ahol juhistállóban tenyésztik a magas biológiai értékű állományt, tehát nem hagyományos hodályban, amelyben alig van fény és a trágyakiszállítás nemigen gépesíthető. Persze a hozamot elsősorban a takarmányozás minősége és volumene határozza meg, de amikor a belterjes tenyésztés feltételeinek megteremtésére törekszünk, a korszerű tartási körülmények kialakítására is kell gondolnunk. Ezért olyan nagy jelentőségűek azok a beruházások, amelyek a juhászat fejlesztésére irányulnak. A megyében a kiemelt beruházások közé tartozik egy biogáz-állomás létesítése, amely megfelelő időszakban 325 tonna konvencionális üzemanyag megtakarítását teszi lehetővé. Ezt az energiatermelő berendezést a seini-i sertéstenyésztő gazdasági társulásban építik, azzal a céllal, hogy hasznosítsa a nagy mennyiségű biológiai mellékterméket. A tulajdonképpeni építkezést már a múlt évben befejezték, az igen korszerű létesítményt, a tervek szerint, idén májusban helyezik üzembe. Ez a kezdeményezés jó példa arra, hogy célszerű műszaki elgondolások valóra váltásával a mezőgazdasági egységekben is lehetőség van a hagyományos energiahordozók helyettesítésére. A hozamfokozás érdekében eszközölt költségek egy része a rétlegelők feljavításának biztosít kellő anyagi alapot. A szakosított vállalat, amely a természetes gyepek minél jobb kihasználására hivatott, saját tervezési részlegén készítteti a szakmai dokumentációt, s kellő eszközzel rendelkezik a hatékony meliorációhoz. Komplex legelőrendezési terv alapján javítják a domb- és a hegyvidéki gyepeket. Az 1000 méter feletti rétlegelő meliorációjának időtartama 6 év, az 1000 méternél alacsonyabb elhelyezkedésűé pedig 4 év. Kultúrtechnikai létesítmények, megfelelő agrotechnikai beavatkozások járulnak hozzá a gyepek termőképességének fokozásához, az átlagtermések növeléséhez. Az említett beruházások időszerűek, hasznosak, jól előkészítettek. Az a körültekintés, operativitás, amellyel az illetékesek Máramaros megyében irányítják és kivitelezik a mezőgazdasági befektetéseket, garancia arra, hogy a menynyiségi felhalmozás idejében és hatékonyan járul hozzá az intenzív fejlesztéshez. Dr. Csapó I. József FOKOZOTT IMIMET (Folytatás az 1. oldalról) ták a szaporítóanyagot. A szamosudvarhelyi tapasztalatokról más esztendőkben is beszámoltunk, példamutató tapasztalataikat e hasábokon a tavaly a vetés megelőző napokban népszerűsítettük. Nos, a kitűzött határidő előtt 4 nappal ebben a tanácsban a répatermesztő egységek az előirányzott terület fele részén el is végezték a répavetést, s az eltért ütem volt a fedezete annak, hogy optimális időben birkóznak meg a gépészek az előttük álló feladattal. Tegyük hozzá, ha más munkában nem jeleskedtek a hídalmási Agrit egységeiben, a cukorrépa vetésével kitűnő ütemben haladtak, s a határidő lejárta előtt 40 hektár maradt hátra, melyet azóta, nyilván, bevetettek. Szilágynagyfaluban is az előírt technológia pontos betartásával kezdték meg a munkát a répatermesztők: a magágykészítést a gyomirtás, majd a vetés művelete fejezte be. A megtrágyázott és morzsalékos talajba szórt répamagvak kedvező feltételek mellett csírázhatnak, s a szakember állandó jelenléte volt a fedezete annak, hogy a vetéssel sikerült megalapozni a törvényben előirányzott növénysűrűséget. A nagy hozamoknak nincs semmilyen titka, ellenben biztosítottak a feltételek a termesztési ciklus elején, hogy időben és jó minőségben végezve azt majd a szükséges növényápolással, joggal a tervezett hozamokra számítsanak, s jövedelmező legyen a kultúra. Szilágynagyfalu szomszédságában, miközben ott élénk munka zajlott, a marcai, lecsméri és zoványi termelőszövetkezetekben még halogatták a vetés megkezdését. Akad tanulsága tehát az idei tavaszelő munkájának is, főleg az, hogy nem mindenki kelt korán, s ahol ezt elmulasztották, ott lemaradás a következmény. Az első sürgősségi szakaszba tartozó növények termesztésére előirányzott területen néhány ezer hektár bevetése maradt hátra a hónap harmadik harmada elején. Fölösleges minden várakozás, ott, ahol a gépek a talajra hajtanak, késlekedés nélkül kell végezni a tennivalókkal. Ismételjük, a lemaradások elkerüléséért arra van szükség, hogy a munkaszervezés egy nappal a vetés előtt készítse elő a másnapi tevékenységet, hogy kora reggeltől késő estig dolgozhassanak a gépészek. (Folytatás az 1. oldalról) forgácsolók, géplakatosok, villanyszerelők , stb. vannak, tehát a szakmunkás-ellátás az alapszakmáknál a gyáron belül megoldottnak tekinthető. Ez azonban nem minden. Az 1986. februári vállalati közgyűlésen elhatározták például azt, hogy év végéig mindenkit szakképesítenek. Ezzel, úgy hisszük, csak kevés hasonló vagy rokon profilú vállalat dicsekedhetik! A második, harmadik stb. szakma elsajátításáért indított akció keretében megkezdték a gépészek, villanyszerelők felkészítését a fémforgácsoló szakma elsajátítására és megfordítva. Ezt mindenik részlegük maga végzi, saját hatáskörében, az ottani műszaki értelmiségiek bevonásával, kizárólag munkaidő után, különprogramok alapján. Abból a felismerésből indultak ki, hogy növeli a munka termelékenységét, és csökkenti az összköltségeket, ha a több szakmához is értő dolgozó a javítást maga végzi, és nem kell bármilyen jellegű gépleálláskor a meghibásodások elhárításáért a szervizszolgálat embereinek szakértelmét igénybe venni. A szakképzés, továbbképzés fenti formái a munkaerő elvándorlási folyamatát is megállították; a különféle munkacsoportok összetétele, személyi állománya jó ideje ugyanaz, összeszokottabbak lettek, jobban értik és segítik egymást, s mindezek a változások eredményeiben is lemérhetők. A vállalat szakszervezeti bizottságának kezdeményezésére szervezett, vállalaton belüli szocialista munkaversenynek itt is mozgósító ereje volt és van. A tavalyi verseny nyerteseinek névsorát nemrég közölték a részlegek, a műhelyek dolgozóival, így nem árulunk el titkot, ha nevüket most közzétesszük. Az egyéni versenyt. Immár negyedszer, Borbély Miclós esztergályos nyerte, második Tofan Petre, a gépjavító részleg lakatosa, harmadik pedig Rezan Stefan, a villamossági berendezések javítására szakosodott részleg villanyszerelője lett. A munkacsoportok versenyében Olaru Dan mérnök, Seraficeanu Aurel mérnök és Ionescu Aurel mester munkacsoportjai végeztek az első három helyen, ebben a sorrendben. Említettük a dolgozók közgyűlését, amely a szakképesítés ügyében fontos határozatot hozott. Ennek a közgyűlésnek a napirendjén egyéb, nem kevésbé fontos kérdések is szerepeltek. Todor Adrian közgazdász, a termelési részleg munkatársa legalább is ennek tartja a termelés korszerűsítése, a gépesítés, az automatizálás elterjesztése céljából kidolgozott és elfogadott programot is. Ennek legfontosabb, legnagyobb horderejű előírásait így foglalta össze: „ A hidraulikus tárnokat gyártó egységünkben a teleszkópok és a nyomóhengerek termelősorát kívánjuk az akció keretében teljes egészében gépesíteni, de ugyanez a célunk a bányamozdonyok dízelmotorjainak próbapadjainál is, amelyet nemrég szereltünk be. Ami pedig már valóság: a villanymotorok, a villanymeghajtású gépek kipróbálásánál ugyanolyan feltételeket teremtettünk meg, mint amilyenek között ezek a gépek a bányában dolgoznak. A szimulátorok megléte és felszereltsége a javítások, a gépek minőségét tovább növelte. BÁNYAGÉPGYÁRTÁS 3 A KÍNAI NK NÉPKÉPVISELETI NEMZETGYŰLÉSÉNEK ÜLÉSSZAKA ZHAO ZIYANG MINISZTERELNÖK JELENTÉSE AZ ORSZÁG GAZDASÁGI-TÁRSADALMI FEJLŐDÉSÉRŐL Zhao Ziyang miniszterelnöknek a Kínai NK Népképviseleti Nemzetgyűlése ülésszakán előterjesztett jelentése kiemeli, hogy az 1981—1985-ös ötéves terv folyamán gyors ütemben fejlődött a gazdaság, az ipari és a mezőgazdasági termelés összértéke átlagosan 11 százalékos ütemben, a bruttó nemzeti termék pedig 10 százalékos ütemben növekedett — jelenti az Új Kína hírügynökség. Kína mezőgazdasági termelése gyorsabban növekedett, mint 1949, a Kínai NK kikiáltása után bármely időszakban — hangsúlyozza a jelentés. Kína most saját erőforrásaiból kielégítheti a szükségleteket gabonából, és elérte, hogy több gyapotot termesszen, mint amennyire szüksége van. A hatodik ötéves tervben az ipar és a mezőgazdaság, a nagyberuházások és a szociális fejlesztés terén kitűzött feladatok és célkitűzések többségét teljesítették vagy túlszárnyalták. Az utóbbi öt év folyamán kifejtett erőfeszítéseknek köszönhetően — mutatott rá az előadó — jelentősen növekedett a nemzetgazdaság lényeges szektorainak és a közfogyasztási javak szektorának a termelése. Habár ezeknek a termékeknek az egy lakosra számított átlagos termelése továbbra is alacsony szinten áll, össztermelésük a nemzetközi normákhoz viszonyítva elég magas. A gabonatermelés évi átlaga az utóbbi öt évben 370,62 millió tonna volt, vagyis 65,32 millió tonnával több, mint az előző ötéves tervben. 1985-ben Kína 350 millió tonna szenet, 125 millió tonna nyersolajat, 407,3 milliárd kilowattóra villamos energiát és 46,66 millió tonna acélt termelt. Kína gazdasága jelentősen megszilárdult. Az utóbbi öt évben — folytatta az előadó — növekedni kezdett a nemzeti jövedelem, az utóbbi három év folyamán pedig állandóan és láthatóan gyarapodott, úgyhogy egyensúly alakult ki a bevételek és a kiadások között. A behozatal és a kivitel volumene az utóbbi ötéves tervben 230 milliárd dollárt tett ki, vagyis kétszer többet, mint az előző ötéves terv folyamán. Kína 10,3 milliárd dollár külföldi kölcsönt vett fel, a közvetlen külföldi beruházások értéke pedig ebben az országban 5,3 milliárd dollárt tett ki. Az utóbbi öt évben — mutat rá a jelentés — a lakosság életszínvonala láthatóbban emelkedett, mint a Kínai NK megalapítása óta bármely időszakban. Számításba véve az árak emelkedését, a falusi honpolgárok egy lakosra számított évi tiszta jövedelme 13,7 százalékkal, a városi munkásoké és más alkalmazottaké pedig, családjukkal együtt, 6,9 százalékkal növekedett. Az utóbbi öt évben a városokban több mint 35 millió személyt alkalmaztak. Az utóbbi ötéves tervben Kína képes volt megoldani bizonyos gazdasági problémáit, melyekkel hosszú időn át küzdött. A gazdasági és társadalmi megvalósítások megszilárdításával és egy nyitott gazdaság létrehozásával kapcsolatban — amely tényezők meghatározták az utóbbi öt évben a Kína gazdasági fejlődésében végbement történelmi jelentőségű stratégiai változásokat —■ és számba véve a VI., az 1981—1985-ös ötéves terv eredményeit. Zhao Ziyang rámutatott, hogy ezek a stratégiai változások adják meg a fő magyarázatot az illető időszak megvalósításaira. Kínában rátértek a mezőgazdaság, a könnyűipar és a nehézipar hangsúlyozottabb ki - egyensúlyozott fejlesztésére és a sokoldalú gazdasági, tudományos és technológiai fejlesztésre, az oktatás és a kultúra fejlesztésére, elsődlegesen a gazdasági teljesítmények javítására. Erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy a kínai megvalósításokhoz igazított új utakat találjanak, amelyek vezessenek el az egyenletes növekedési ütemhez, jobb gazdasági eredményekhez és a nép jólétének lényegesebb növekedéséhez. A nemzetgazdaság különböző szektorai közül Kína stratégiai fontosságot tulajdonított a mezőgazdaságnak, ösztönözte a közfogyasztási javakat termelő ipar fejlesztését és ésszerűen átszervezte a nehézipart. Úgyszintén szigorúan mérlegre tették egyes produktív és nem produktív tervek kivitelezését, és gyorsított ütemben bővítették a harmadlagos i part. A gazdasági átszervezés érdekében tett intézkedésekkel kapcsolatban a kínai kormányfő kijelentette, hogy először a falvakon értek el jelentős eredményt azzal, hogy nagymértékben felszabadították a termelőerőket és fejlesztették a falusi gazdaságot, súlyt helyezve a szakosításra, a korszerűsítésre és a kereskedelmi forgalmazásra. A városokban a tervszerűsítés, a pénzügyek, az adók, az árak, a banktevékenység, a kereskedelem, a munka és a fizetések terén hajtották végre a reformot. Következésképp úgy felvirágzott a városi gazdaság, mint még soha. Ami a más országokhoz fűződő gazdasági kapcsolatokat illeti, lemondtak a zárt és félig zárt gazdaságról, hogy helyet teremtsenek a nyitott gazdaságnak, amelyet a nemzetközi cserék jó kihasználása jellemez. Az Új Kína jelentése szerint az előadó kitért a gazdasági tevékenységben megmutatkozó fogyatékosságokra és hibákra is, például arra, hogy nem sikerült hatékony ellenőrzést gyakorolni a társadalmi kereslet összességének hirtelen megnövekedése fölött, nem tettek hatékony intézkedéseket és nem gyakoroltak megfelelő ellenőrzést a gazdasági eredmények, főként a termékek minőségének javításáért, olykor pedig nem szenteltek megfelelő figyelmet a művelődési és ideológiai téren való haladásnak." AZ Államtanács — folytatta az előadó — előterjesztette a VII., az 1986—1990-es ötéves terv tervezetét, melynek célja a strukturális módosítások rendszeres végrehajtásának előmozdítása, Kína gazdasági erejének további növelése és az ország több mint egymilliárd lakosa életszínvonalának emelése. A tervet olyan időpontban dolgozták ki, amikor Kína gazdasági fejlesztési stratégiája és gazdasági szerkezete a régiről egy új modellre tér át. Kína arra fog törekedni, hogy a következő öt évben és a továbbiakban nagyvonalakban lefektesse egy kínai sajátosságokkal rendelkező szocialista gazdaság új szerkezettípusának alapjait. A tervezet előirányozza, hogy a következő öt évben az ország ipari és mezőgazdasági termelésének összértéke 38 százalékkal növekedjék, évi 6,7 százalékos ütemben. A bruttó nemzeti termék 44 százalékkal növekszik, ami évi 7,5 százalékot növekedési ütemet jelent. Ebben az ötéves időszakban fokozatosan bevezetik a kilencosztályos kötelező oktatást — hangsúlyozta a kínai kormányfő. A felsőfokú oktatási intézetek 5 millió szakembert készítenek fel, vagyis kétszer többet, mint az előző ötéves tervben. A tervtervezet előirányozza évente az egész ország parasztsága tiszta jövedelmének 7 százalékos növekedését, a munkások és a káderek fizetésének 4 százalékos emelését. A hetedik ötéves terv döntő kérdése — hangsúlyozza a jelentés — megszabni a beruházások megfelelő volumenét, ésszerű alapra helyezni a beruházásokat és növelni gazdasági hatékonyságukat. Érezhetően növekedni fog a termelőkapacitás az energetikai iparban, a nyersanyagok és a félkész termékek terén, továbbá növekszik a szállítási és a távközlési kapacitás és ezzel egyidejűleg építenek, felújítanak és bővítenek fontos berendezéseket, technológiailag korszerűsítenek kulcsfontosságú vállalatokat. Növelik a beruházásokat a mezőgazdaságban, a tudomány és az oktatás terén. Zhao Ziyang rámutatott, hogy a következő öt évben Kína bővíti gazdasági és kereskedelmi cseréit más országokkal. Az import és az export összvolumene 1990-ben 40 százalékkal lesz nagyobb, mint 1985-ben. A kínai kormányfő kiemelte, hogy az új ötéves terv megvalósítása lehetővé teszi a kínai gazdaság számára, hogy új keretben működjék, melynek célja kiépíteni a kínai sajátosságokkal rendelkező szocialista gazdasági struktúrát, amely különbözik a régi modelltől, és alapvetően különbözik a kapitalista modellektől. Felkérte az összes kormánykádereket, hogy javítsák munkamódszereiket ésstílusukat, küszöböljék ki a bürokratizmust, tegyenek erőfeszítéseket arra, hogy hatékonyabbak legyenek, tartsák tiszteletben a fegyelmet és a törvényeket, védelmezzék az állam és egészében véve a társadalom érdekeit. A következő öt évben — folytatta a kínai kormányfő — a reform három dologra összpontosul : a vállalatok erősítésére, a szocialista árupiac fejlesztésére és egy új, globális szocialista vezetési rendszer megteremtésére. Az előadó úgy értékelte, hogy olyan körülmények között, amikor a gazdaság általános strukturális reformja rendkívül nehéz feladat, a folyamatot pedig korlátozzák Kína sajátos gazdasági és társadalmi feltételei, a következő öt évben lehetetlen lesz a reformot minden vonatkozásában megvalósítani. Ebben az időszakban — mondotta — reméljük, hogy létrehozzuk egy új gazdasági rend általános kereteit, s elérjük, hogy gazdaságunk ezek között a keretek között működjék. A más országokkal való gazdasági, kereskedelmi és technológiai cserék fokozása, amelyek keretében az ország exportképességének növelésére helyezik a hangsúlyt, egyike annak az öt elvnek, amely Kína gazdasági építését fogja vezérelni az elkövetkező öt évben. Egyszersmind — mondotta Zhao Ziyang — harcolnunk kell azon termékek termelésének bővítéséért, amelyek az importból származókat helyettesítik. A kínai kormányfő így folytatta: Országunk szocialista ország. Következésképpen nekünk állandó nagy figyelmet kell fordítanunk a nép anyagi és kulturális jólétének növelésére. Figyelembe kell vennünk ugyanakkor, hogy az életszínvonal emelésének országunk reális körülményeire és a termelés növelésére kell alapozódnia. Minthogy Kínának óriási a népessége, az államnak rá kell bírnia az embereket, hogy ésszerű fogyasztási stílust kövessenek. Kína külkapcsolatai és a nemzetközi élet egyes aspektusaival foglalkozva az előadó úgy ítélte meg, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti dialógus és leszerelési tárgyalások felújítása üdvözlendő, s most itt az alkalom a konkrét akciókra. Hangsúlyozta, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet zavaros, a fegyverkezési hajsza pedig erősen veszélyezteti a világbékét és valamennyi állam biztonságát. . . Kína továbbra is óhajtja a kínai—amerikai kapcsolatok állandó fejlesztését a Kína és az USA által elfogadott közös közleményben meghatározott elvekhez való szigorú ragaszkodás alapján, valamint a kínai—szovjet kapcsolatok igazi javulását. Hangsúlyozva, hogy továbbra is fennáll egy új világháború veszélye, az előadó kijelentette, hogy ezzel a veszéllyel szemben meg kell őrizni a szükséges éberséget. A világ népeinek forró óhajuk a béke. A harmadik világ országainak döntő többsége — köztük Kína — és a széles körű el nem kötelezettségi mozgalom óriási erő a béke mellett. Meggyőződésünk, hogy a népek és a háborúellenes erők közös erőfeszítésével meg lehet őrizni a világbékét. Bár az előttünk álló út rögös, az emberiség jövője reményteljes. Leszögezve, hogy a Kínai NK a világhelyzetben bekövetkezett változásokhoz adaptálta, azok fényében gazdagította és jobbította külpolitikáját, a kormányfő felsorolta Kína külpolitikájának alapelveit, s kiemelte, hogy annak fő céljai egyebek között: a világbéke fenntartása, a baráti együttműködés fejlesztése más országokkal s a közös gazdasági felvirágzás előmozdítása; valamennyi ország, nagy és kicsi, gazdag és szegény, erős és gyenge egyenlőként való kezelése. Kína önállóan fog cselekedni, kialakítja saját magatartását és saját politikáját a világkérdésekben; soha nem fog csatlakozni valamely nagyhatalomhoz és nem lép szövetségre vagy stratégiai kapcsolatra valamely országgal. Kína fenntartja ragaszkodását a szuverenitás és területi integritás, az agressziómentesség, a más államok belügyeibe való be nem avatkozás, az egyenlőség és a kölcsönös előny, a békés egymás mellett élés elveihez; a kínai külpolitika egyik alapelve a fejlődő országokkal való szolidaritás és együttműködés fejlesztése; Kína állást foglal a fegyverkezési hajsza és a világűrre való kiterjesztése ellen; Kína hosszú távú politikája a kifelé való nyitás; síkraszáll az ENSZ szerepének és tekintélyének növeléséért; Kína nagy fontosságot tulajdonít a különböző országok népes képviselői közötti találkozóknak minden szinten.