Előre, 1986. május (40. évfolyam, 11949-11974. szám)
1986-05-01 / 11949. szám
A A MINŐSÉG CSÍKSZEREDÁI ÚTJÁN 7 ország területi-közigazgatási átszervezését követően, 1968 kora tavaszától néhány évig Csíkszeredában éltem-dolgoztam. De nem vallomástevő soroknak szánom a fentieket, minthogy Csíkszeredáról, Hargita megyéről nem egy ízben és nem utoljára vallottam, vallok, szívdobogtató szavakkal, pedig — ó, hányszor elmondtam már! — nem szülővárosom, se nem szülőföldem a táj. De annak érzem . . . Az ipar- és városépítés kezdeti időszakait-éveit éltem át csupán, szemtanúként-jelenvalóként, amikor bizonyosan még nem tudhattam, legfönnebb csak sejthettem, merre, milyen irányban fejlődik a város ipara s maga a város. A tervekről, a IX. pártkongresszus történelmi határozataiban lefektetett fejlesztési előirányzatokról tudtam, hogyne tudtam volna, milyen gyár épül, hol épül, hová telepítik az új lakónegyedeket, infrastruktúra, miegymás , hanem a valóságot, az egészet, mondhatni a készt, az eljövő holnapot volt nehéz elképzelnem. Nem a létesítményeket, hangsúlyozom, hiszen az építkezéseknek néhány éven át szemtanúja voltam, hanem azok birtokba vételét volt nehéz elképzelnem. Hogyan csinál ipart, méghozzá korszerű ipart az egykor ipartalan város? Hogyan nő fel iparához a város? Szakemberek, mérnöki törzsgárda, öreg, tapasztalt szakik nélkül — bár folyt a toborzás, beiskolázás, szakmatanulás — hogyan gyártanak-készítenek traktort, fonalat, kötöttárut, műbútort, kőbányai gépeket, s mindezt egyszerre, egy időben a városépítkezéssel-közművesítéssel, mert lakás is kellett, iskolák kellettek, utak, kórház is kellett, sportlétesítmények ... a város — azóta municípiummmá terebélyesedve — egyetlen hatalmas építőtelep volt s mindent egyszerre akart s épített. . . S hogy ez mekkora nehézséggel járt? De hát nehézségek — idézem a kötöttárugyár mesterének, Boka Imrének a szavait — mindig is voltak, vannak és lesznek, azért az ember, hogy megküzdjön velük, lebírja a nehézségeket. Ha nem volnának nehézségek, nem volna szükség ránk . . . Lenyűgöző, mást nem mondhatok, Csíkszereda mai arculata. Amit a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején nehéz volt elképzelnem, itt van a szemünk előtt, elkészült — bár nem befejezett, ha a fejlődés dialektikájára gondolunk —, s ha sejthettem is, milyen lesz az a jövő, ami ma, a mai Csíkszereda, a valóság minden várakozásomat felülmúlja. És most látom — és nemcsak én látom, hanem elsősorban a városlakók látják s tudják, a mai nehézségeket, a fejlesztés gondját is vállalván-tudván —, hogy mindennek az alapja a IX. pártkongresszus határozataiban gyökerező iparfejlesztés volt. A Román Kommunista Párt megalakulásának 65. évfordulója megünneplésére készülve, május elsejét köszöntve hazafias büszkeséggel vallják Csíkszereda dolgozói-lakói, vallom magam is: maradéktalanul beigazolódott pártunk tudományos iparfejlesztési-telepítési politikája. Beigazolódott — mindennél ékesszólóbban, a tettek-tények nyelvén — kommunista pártunk embert szolgáló, embert építő politikájának igaza. Kiépült a város ipara, kiépült a város, de — és ezt nem győzték eléggé hangsúlyozni annak a hét-nyolc köztársasági érdekeltségű nagyvállalatnak dolgozói, akikkel nemrég elbeszélgettem — felnőtt az ember, beértek a munkaközösségek. Hány év telt is el? Tizennyolc év a megyésítés óta. De az új gyárak: a kötöttárugyár, a fésűsgyapjú-fonoda, a traktorgyár és a bútorgyár, a bányaipari vállalat, sörgyár, a helyiparból kivált vasútépítkezési anyagokat kitermelő ipari vállalat — szemben az 1965-beli 6-tal, ma 23 vállalat üzemel a municípiumban, hogy ne soroljam fel mindegyiket — alig 10—15 éve léteznek-működnek. Hány év alatt kovácsolódik össze egy munkaközösség? Hány esztendő szükséges ahhoz, hogy ember és közösség szakmaiságban és tudatilag, munkaerkölcsében felnövekedjék, beérjen? Nem tudom, nincs recept erre. De Csíkszeredában csakúgy, mint országszerte, ez a folyamat — a mennyiségi felhalmozástól a minőségi ugrásig — hamar végbement. Hogy éppen ezért, az idő rövidsége okán ez annál nagyobb emberi-anyagi, ugyanakkor szellemi, másrészt életviteli erőfeszítésbe került? Magának az új életformának a kialakulása került erőfeszítésbe: az iparrá váltás, a munkássá, szakmunkássá válás. Újra csak Baka Imrét, a kötöttárugyár mesterét idézem, is tart, gondolom azért, mert az ország egyik legjobb kötöttárugyára vagyunk, öröm itt dolgozni, ugyanakkor számomra nagy tisztesség is. És felelősség is, igen. Dóczi Jolán két éve dolgozik a kötöttárugyárban. Gyakornoki évei még nem teltek le, de máris vezető beosztásban — a B- váltás vezetőjeként — tevékenykedik: 300 ember munkájáért felel. indultunk. 1975-ben, tizenegy éve kezdett dolgozni az akkori gyár, és ott az első munkaközösségekben a szakemberek száma 5—10 százalék volt. Ács, kőműves, borbély, nincs olyan szakma, amit nem lehetett volna találni sorainkban. És ezekkel az emberekkel készítettük el az első egyszerű darabokat, s ma kacagunk, hogy milyen nehéz volt az is. Hogy most, tizenegy év múltán, a nagyság is érti: élete, munkája, sorsa összefonódott a traktorgyári közösséggel. Mert a traktor, az erőgép, mint minden más hasonló emberi alkotás, közösségi munka eredménye. A város nyugati ipartelepén, a fafeldolgozó vállalat felé mentemben, a traktorgyár itteni részlegének udvarána vállalatvezetőség ide költözött át, Benkő főmérnökkel a „felső" gyárban, a keleti telepen beA bútorgyár építőtelep látványát nyújtja még, új, hatalmas munkacsarnokot szerelnek az iparépítők, meglehet jövőre, ha erre járok, bár még a nyáron szeretnék visszatérni, már nem ismerek a környékre, a gyárnegyed teljesen kiépül. Gyárporta jóformán nincs is az építkezés miatt, fészerféleség tölti be ezt a szerepet, és sorompó zár-ja el az utat. Az építkezés az ideiglenesség látszatát kelti, pedig tudom, a bútorgyár teljes kapacitással üzemel. Építkezik, és közben bútort gyárt a exportra. A hetvenes évek elején alakult meg a fafeldolgozó vállalat, addig bútort Csíkszeredában a szövetkezet s a helyiipar gyártott, Zsögöd jeleskedett akkoriban. Hogyan történhetett meg, hogy alig néhány esztendő leforgása alatt, tíz év alatt a Csíkszeredái fafeldolgozó vállalat oda jutott, hogy bútortermelése teljes egészében exportra irányuljon? És ezt nem én mondom, Mincsor Bálint, a Vállalat igazgatója szögezi le már beszélgetésünk kezdetén: — Bővülünk, kérem, nagy beruházással rendelkezünk, melyjövőre véglegesített formát ad a platformnak. Vállalatunknak itt a székhelye, hozzánk tartozik a zsögödi gyár, a székelyudvarhelyi bútorgyár és a székelykeresztúri részleg, ezek alkotják a vállalatot. Két alaptermékünk van: a bútor és a forgácsolt lemez. Ami a bútortermelést illeti, termelésünk teljes egészében nyugati exportra irányul. Az előirányzatoknak megfelelően arra törekszünk, hogy exporttermelésünket állandóan növeljük. A múlt év azonos időszakához képest eddig kb. 10 százalékos növekedésünk van. Ez, ami a termelést illeti. készletből is küldtünk el, tehát az exportszállítást illetően a megvalósítás még nagyobb, 30 százalékkal több. Aránylag a minőség területén különösebb problémánk nincs, a kliensek elégedettek. Komoly cégekkel működünk együtt folyamatosan, hosszú távon. Minőség, szerződések betartása — ezek garantálják az exportsikereket. Átmegyünk a kiállító terembe, hogy „mutatóba" nézzek meg néhány bútordarabot. szélgettem, láthattam, elgyönyörködhettem a 100 lóerős új erőgépben, a traktorgyári közösségnek kommunista pártunk megalakulásának 65. esztendejében munkába-sorozatgyártásba vett alkotásában. Erős közösség, a hazai olajbányászok közössége várja s becsüli a Csíkszeredai traktorgyártók remekművét. Munkás becsüli így a munkást, közösség a közösséget. Az exportiroda fiatal vezetője, Balássy Zsolt mérnök — ter-*mészetesen németül, angolul és franciául is beszél — néhány megjegyzést fűz később a vállalat exportsikereihez. — Először is, évente 100 új terméket készítünk, ezt majdnem mind le is szerződik. Európa legnevezetesebb bútorkiállításain jelenünk meg. Kölnben például, ez a leghíresebb, s bútorprogramjaink rendre elkelnek. Még egy pozitívum : termékszerkezetünk évente 50 százalékkal felújul. Harmadsorban a mobilitásunkat emelném ki. Rendkívül rövid idő alatt készítjük el a prototípusokat, és ennek megfelelően a kliensek igényeit is — a piac igényeit — a legrövidebb idő alatt kielégítjük. Partnereink ezt kellően értékelik. Ők mondják: nem sok vállalatnál találják meg ezt a mobilitást, rugalmasságot. — Bútorprogramot említett.. . — Egy-egy bútorprogram 8-9 darabból áll rendszerint. Persze van olyan is, melyben húsz vagy még több darab van. Hogy aztán az ebédlő vagy nappali, esetleg hálószobaberendezés, ez már mindegy. A tavaly 8 bútorprogramot futtattunk, az idén már kettővel elkészültünk. .. A Csíkszeredai fésűsgyapjú- fonodában Hajdú Zoltán mérnök igazgató a délelőtt mutatott néhány saját tervezésű, szépszálú fonalat, világszínvonal, mondotta, ami fonalat exportra gyártanak, az mind világszínvonal, s ez náluk a termelésnek 82 százalékát teszi ki. — Mi a feltaláló, a tervező nevét adtuk a fonalainknak — mutatta a mintalapot —, ez itt például a Lilla-fonal, László Károly főmérnök tervezte, a kislányáról kapta a nevét. A Viorica-fonalat technikusunk, Pakucs Viorica találta fel, az ő nevét viseli, a Gabriella-fonal pedig, szintén Pakucs Viorica találmánya, nagyon kedvelt és keresett fonal, az egyik gyermeke nevét viseli. Vagy a Mária-fonal, László Mária mérnöknő kreációja. Ramona, Roza, Elena, mind-mind a tervező nevét őrzi valamiképpen. Na, mutat egy fonalra, ez a Mara-fonal, ezt én kreáltam, hát, ahol a legnehezebb. Cadar Josif csapatvezető például, 5-ös kategóriás szakmunkás, a bukaresti Pipera fafeldolgozó kombinátban tanulta ki a szakmát, az asztalosságot, s már kellő szakmai jártassággal-tudással jött Csíkszeredába. Szakmunkás a felesége is, a kötöttárugyárban. — Tulajdonképpen mi alapozzuk meg, mondhatni, tőlünk indul el a bútor további útjára: méretre vágjuk és kifúrjuk a félkész termékeket. Ezután már csak a fehér csiszolás van hátra a pácolás, lakkozás, állítás és összeszerelés. Tehát a csapat munkája szinte elsőként határozza meg a bútor minőségét. Jól összeszokott, bár fiatal közösséget vezetek, érezzük egymást, ennél jobban nem is jellemezhetném magunkat. Némi lemaradás gyűlt ugyan össze, nem a mi hibánkból, de ha mi lennénk a ludasok, azt is bevallanám, úgyhogy most azért hajtjuk magunkat, hogy egykettőre felszámoljuk az adósságot, tiszta lappal induljunk tovább. .. Gergely Ferenc 6-os kategóriás szakmunkás, a felesége is itt dolgozik, asztalos ő is. Gergely Ferenc Gyergyószentmiklóson végezte el a szakiskolát, Zsögödön anyazsált, onnan került át az új gyárhoz, ahol meghatározó szerepet tölt be a minőségi bútorgyártásban. Karbantartó asztalos — a részlegvezető almérnök. Lukács László Csaba mondja róla „minőségi munkás" — akinek az a feladata, hogy a legparányibb hibát is észrevegye a munkadarabokon, s kijavítsa, helyrehozza. Ezt a munkát a legjobban képzett asztalosok végzik. — Szerettem a mesterséget, ambícióm is volt, hogy foglalkozzam vele, apámnak is féligmódostá" ez a szakmája, kerékes. Hogy én személy szerint'' hogyan, mivel köszöntöm május elsejét? A szakma felől, tudom mert, ugye, mi szakemberek' vagyunk, és arra törekszünk, hogy minél jobb piacunk legyen... Ami feladattal megbíznak, azt komolyan, felelősen, pontosan és időre elvégzem. Úgy javítom ki a hibát, ha kerül, hogy azzal hiba nem lesz. De, ugye, nekem nem kenyerem a szó ... Pedig kimondta a munkához való viszonyulás szavait mondta ki Gergely Ferenc. Komolyan, felelősen, pontosan és időre... Hogy a minőségi munkát mennyire becsülik itthon, világszerte, de most konkrétan és helyhez kötve: aCsíkszeredái fafeldolgozó vállalat minőségi munkáját mennyire becsülik, arra ékes példa az is, hogy a vállalatot bízták meg a municípium új főtere épületegyüttesének — közigazgatási palota, művelődési ház, szálloda — bebútorozásával. Akikkel csak beszélhettem, mindannyian büszkén utaltak a bútorgyártóknak erre a fegyvertényére. Ennek a minőségi munkának, ennek a színes lélekkel végzett munkának következményeként a vállalat 30 millió lej értékű megrendelést kapott a fővárosban, az itt épülő új közigazgatási központ létesítményeinek bebútorozására. A vállalatiak szerényen szóltak erről, noha az egész városban beszélik. És ez még csak nem is egyedülálló eset: a vasúti építőanyagkitermelő vállalat dolgozói is — kiváló munkájuk elismeréseképpen — részt vállalnak fővárosunk különböző építkezési munkálataiból, gondolok itt a metróra, illetve a Dimbovita mederszabályozására... Egyfajta együttmunkálkodás, szolidarizálás ez is — a munka ünnepén illő ezt hangsúlyozni. Akárcsak azt, hogy arról a korszerűsítésfejlődés útját járó élenjáró vállalatról van szó, az önerőre, a közösség erejére-kohéziójára építő egységről, mely az eddig kiérdemelt öt Munkaérdemrend után is az élvonalban van. Helyiiparból kivált, kis műhelyekből összeállt gyárról van szó pedig. Hogy óriásit lépett előre a fejlődésben-korszerűsödésben? Hogy világszínvonalon álló kőbányai komplex berendezéseket gyártanak? Hogy a munkafolyamatokat ipari televízión követik immár nyomon, amiként például a nagyobbrészt exportra termelő készruhagyárban, szintén régi egysége a városnak, az informatika tölt be egyre nagyobb szerepet a minőségi termelésben? — Megadatott az a lehetőség — mondotta Rákosi Zoltán mérnök igazgató —, hogy világszínvonalú gépeket gyártsunk. A párt, az állam, a haza megteremtette számunkra is ezt a lehetőséget, s mi éltünk vele. Életünk, szenvedélyünk a gyár, az új technika. A IX. pártkongresszus, az ipartelepítés-fejlesztés emberi útja ez igen. És a holnap útja. Csíkszereda mai arculatát, említettem, nehéz volt elképzelnem 15 évvel ezelőtt. EXPORTSIKEREK FEDEZETE A Csíkszeredai Vasútépítkezési Anyagokat Kitermelő Ipari Vállalat világszínvonalú kőbányai gépcsoportjai — munka közben Romfeld Ákos felvétele. - 2 --------- MUNKASJELESMTÉS A MUNKA ÜNNEPÉN ,,Jól tudjuk, hogy épülő társadalmunk a nép munkájának az eredménye, jól tudjuk, hogy mindaz, amit elérünk, csakis és kizárólag az összes dolgozóknak, nemzetiségi különbség nélkül minden embernek a közös munkájával valósul meg, jól tudjuk, hogy minden eredményünk az egész nép jólétét és boldogulását szolgálja NICOLAE CEAUSESCU MINDIG A LEGJOBBAK KÖZÖTT — 1970-től vagyok itt, alapítótagnak számítok. Hát az első években nagyon sok nehézség volt, mert a szakmának hagyománya nem volt, új gyár, kezdő gyár, kétszázasával vették fel az embereket, s folyt a szakképesítés, egyik tanfolyam véget ért, kezdődött a másik. Én már mint csoportfelelős jöttem ide a konfekciótól. Hogy ez testvérszakma? Hát igen. 60-tól 70-ig dolgoztam a készruhagyárban,, a varrógéptől indultam, szakiskolát végeztem, szabóságot, itt négy évig váltásmester voltam, 7 évig diszpécser, a termelési folyamatot követtem a termék lanszálásától a befejezésig, a készáruraktárig. .. De nézze meg ma ezt a gyárat! Ez a 16. év a minőség útja volt, jóformán csak exportra dolgozunk már. Ez történt. Én igyekeztem, hogy mindig első legyek a csoporttal. Egyéni ambíció? Valahogy úgy szoktam meg, hogy ne legyek utolsó. Ha nem is a legjobb, de mindig a legjobbak között legyek. A feleségem is itt dolgozik, mester ő is, együtt jövünk, együtt megyünk, a gyermekek megnőttek. . Április hónapra 108 százalékos tervet csinálunk, ezzel köszöntjük május elsejét és a pártévfordulót, ez a legtisztesebb hozzáállás. Mert innen élünk, ebből a munkából élünk, becsületesen élünk, a csoportban békesség van. Baka Imre a mestere lungu Terezának, ennek a csupa mosoly, kedves szakmunkás leánykának, aki 1977-től dolgozik a gyárban. — Én már egy kiforrott közösségbe kerültem — mondja —, befogadtak, megtanítottak a szakmára. Igaz, a 10 osztályt elvégeztem volt, s bizonyára ezért is, könnyebben sajátítottam el a mesterséget. Közben az érettségit is letettem, estiben. De hát ez már így van. . . Lungu Tereza a gyár leányotthonában lakik, vele egykorú fiatalok veszik körül, a fiatalok életét éli a KISZ-szervezet titkáraként. Szereti társait, és őt is szeretik. Szereti a fiatalokat, és szereti a munkáját. Néhány évvel ezelőtt részt vett a Mesterkezek elnevezésű országos szakmai versenyen, a Focsaniban tartottdöntőn. Hogy nyerte? — Az országból negyvenen voltunk, nem állhattunk fel mind a negyvenen a dobogóra. . . Amiből én arra a következtetésre jutok, hogy nem csak szereti, de alaposan ismeri is a szakmát. Persze tegyem azt is hozzá, exportmunkát végez... Tény és való, hogy a fiatal szakmunkásnőhöz és társaihoz hasonlóan, az utóbbi években munkába álló fiatalok, mint például a iasi-i textilmérnökit 1984-ben végzett Csíkszeredai születésű Dóczi Jolán, más — minőségileg más — problémákkal találják szemközt magukat. Nem egyszerűen arról van szó, hogy ők már kész gyárba jöttek, kiforrott, erős munkaközösség fogadta be őket. Bár ne hagyjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, Dóczi Jolán esetében, hogy ő már eleve úgy indulhatott el lasiba, a textilmérnökire felvételizni, annak tudatában, hogy sikeres felvételi és egyetemi évek után hazatérhet szüleihez, itthon vállalhat munkát, szülővárosában. Mert ezt a tényt, a kötöttárugyár létét eleve belekalkulálhatta pályaválasztásába . . . — Még az államvizsgadolgozatomat is a gyár konkrét helyzetére alapozva írtam — említi most —, a termékválaszték bővítése volt a témám, vagyis hogyan hasznosítják a helyi lehetőségeket-adottságokat a cél érdekében. Különben az egyetemen tanáraim mind ismerték a gyárat, igazgatónk, Demeter Dénes, a főmérnök Lukács László és Torjai Teréz, a tervezőosztály vezetője is laziban végzett, s ez a kapcsolat most azért is mondtam: a mai munkásfiatalok, szakmunkások minőségileg más problémákkal találják szemközt magukat, mint a gyárat elindító, azóta persze „beérett", tapasztalt munkatársaik. Mert van kitől tanulnia, gyakorlottságra szert tennie a fiatal mérnöknek, aki őszintén megvallja, vegyes érzelmekkel fogadta, hogy alig fél éve váltásvezetővé, 300 munkás tevékenységének irányítójává nevezték ki. — Féltem, hogy nem tudok helytállni — mondja szerényen. — Egy ember egyedül nem tud sokat csinálni. De szerencsém is volt, nagyon jó, kiválóan képzett mesterekkel dolgozom: Baka Imrével és Ibolyával, Popescu Gheorghéval, Jánosi Annával, sokat tanultam, és úgy érzem, még kell tanuljak tőlük a gépen dolgozó szakmunkásoktól, a munkaközösségtől. Mert én nagyon jól tudom, hogy mire képes ez a közösség. Induláskor, a hetvenes évek elején egy munkás egyetlen gépet szolgált ki, ma egy szakmunkás egyszerre négy síkkötőgépen dolgozik. .. Az összekovácsolódott, kiforrott munkaközösség mindent le, bíró, szakmai, erkölcsi, tudati ereje. Erről szól Benkő Sándor is, a Csíkszeredai traktorgyár koncepciós főmérnöke, akit ugyan régtől fogva ismerik, ám eddig még nem állt módomban, hogy életéről-munkájáról elbeszélgessek vele. Most itt a lehetőség, s lehetne szebb s méltóbb alkalom, mint a munkásság nagy ünnepének előestéje? És a Román Kommunista Párt közelgő 65. évfordulója? — A mi legnagyobb megvalósításunk, és én azt másoknak is mindig elmondom, ez a munkaközösség. Ez az a tőke, szakmai, erkölcsi, ami mindennél többet ér, és éppen ezért nagyon kell vigyázni rá, akárcsak a nem tudom hány milliárdos eszköztőkére. . . Persze arra is kell vigyázni, és ez a közösség vigyáz is rá. Ugye tudja, honnan csoportban 25 típusú traktort gyártsunk, köztük a legújabbat, a csőrlővel felszerszámozott 100 lóerős S 1000 T jelzésű olajbányászati rendeltetésűt. . . Ezt kell tehát felmérni és értékelni, hogy a szakember- és mérnöki gárda olyan szakmai színvonalon, olyan magas érettségi fokon áll hozzáállásban, tudásban, komolyságban, hogy a hazai nagy hagyományú traktorgyártás vonalán mindenre, minden szakmai, műszaki-technikai feladat elvégzésére képes önár. De hadd tegyem hozzá Benkő Sándor szavaihoz, hogy a mi alatt, a közösség alatt önmagát A fonodában a szépszálú, világszínvonalú fonal, a bútorgyárban a nemes exportbútor a munkás-májusnak — munkás mindennapoknak — az eredménye. Az erős, kiforrott közösségek eredménye, az együttmunkáló alkotó munka eredménye. Nem kiragadott példaként említem meg néhány asztalos nevét, akikkel elbeszélgettem. Hanem azért, mert a közösségen belül, ők azok, akik sok-sok társukhoz hasonlóan mindig többre vállalkoznak, mint amit megcsinálna az ember, vagy másképpen, mindig oda teszik a válla-Kötelességemnek tartottam viszont, hogy tisztelegjek az építők előtt is. A megyei építkezési-szerelési vállalkozási vállalat igazgatóját, Szenner Istvánt illettem meg, de hadd szóljon gratulációm Nagy Csabának, az iparépítkezési brigád vezető mérnökének is, hiszen a közigazgatási palota és az új szálloda az ő munkájuk eredménye, azoké, akik a municípium gyárait építették fel... — Sajnálom, hogy nincsenek mind itt — mondja Szenner István. — Mert vitathatatlanul jólesik, ha az embernek elismerik a munkáját. A mi szakmánkban ugyanis lehetetlen, hogy egy ember érjen el sokat. Számtalan építőnek a munkája van benne. Két bukaresti műépítész tervezte: Gheorghe Dorin és Milita Sion, akikkel remekül együttdolgoztunk. Ami a munka kivitelezését illeti, Rigó László mérnököt, az esztétikumért Fülöp László főmérnököt említeném, a szakmunkások közül Kádár István ács csoportvezetőt és András Sándort, ő szintén ács csoportvezető, de most a Szovjetunióban dolgozik, a vasbetonszerelők csoportvezetőjét, Zabává Vasilét, Kovács Ágoston kőművest és csoportját, Ambrus Józsefet és csoportját, Haba Miklós almérnököt feltétlenül, a simériai Todor Adámot, és csapatát a márványmunkákért... Ne feledjem a város gyárait, a bútorgyárat mindenekelőtt, de magát a várost, a város lakosságát, akinek épült. És újra visszaérkezünk kiindulópontunkhoz, a közhöz, a közösséghez. — Felsorakoztunk, felzárkóztunk az országhoz — összegezte lényegretörően Fábián András elvtárs, az RKP Csíkszereda municípiumi bizottságának első titkára, polgármester. — 1966 augusztusában, alig egy évre a történelmi IX. pártkongresszustól, munkalátogatást tett városunkban pártunk és államunk szeretett vezetője, N icolae Ceau$escu elvtárs. Akkor elhangzott szavait idézem: „Szeretnénk, hogy Csíkszereda a hargitai tájak lakóinak büszke városává alakuljon." Nicolae Ceau$escu elvtársnak ezek a buzdító szavai beigazolódtak. Nagy-nagy megtiszteltetés számomra, hogy municípiumunk dolgozói, egész lakossága nevében kifejezhetem hálánkat és köszönetünket szeretett vezetőnknek mindazért, amit tett és tesz az ország, s így Csíkszereda épüléséért, népünk, városunk lakosságának boldogulásáért. Még szebbre, még jobbra, még többre köteleznek bennünket Nicolae Ceausescu elvtárs útmutatásai és felhívásai, s azon leszünk, hogy minőségi munkával, tervfeladataink példás elvégzésével váltsuk valóra pártunk XIII. kongresszusának határozatait. A Nicolae Ceausescu korszak 21. évének forradalmas májusa, ím, elérkezett. Munkás május, a párt igaz harcára, mindig forradalmi harcára emlékező május. De a holnap májusa Csíkszeredában is. Miklós László MINDIG TÖBBRE VÁLLALKOZNAK ÉPÍTŐK DICSÉRETE Építészeti remeklés: a Csíkszeredai közigazgatási palota ELŐRE - 1986. május 1.