Előre, 1986. október (40. évfolyam, 12079-12105. szám)

1986-10-01 / 12079. szám

ELŐRE — 1986. október 1. A TÉLI MUNKAFRONT KIALAKÍTÁSÁRA TÖREKEDNEK a kolozsvár-napocai Nehézgépgyártó Kombinat beruházásain Legutóbb a nyár derekán jártuk végig a kolozsvár-na­­pocai Nehézgépgyár­tó Kom­binát épülőfélben levő új , részlegeit. Az akkor tapasz­taltakból arra lehetett követ­keztetni, hogy az év első fe­lében szerzett időelőny eset­leg csökkenni fog a nehéz­gépgyár szerelőcsarnokához szükséges fémszerkezetek ké­sedelmes szállítása, valamint a gépek és berendezések sze­relését megelőző alapozásnál mutatkozó lemaradások miatt. Tudva azonban, hogy a helyi Iparépítkezési Fővállalkozó Tröszt dolgozói mennyire megbízható, tapasztalt mun­kaközösséget alkotnak, bíz­tunk benne, hogy az építők ez alkalommal is úrrá lesz­nek a nehézségeken és, ha­gyományaikhoz híven, a ter­vezettnél hamarabb adják át a szerelőknek a terepet. Most újra felkerestük az é­­pítőtelepet. Elsősorban a leg­fontosabb objektum, a ne­hézgépgyár hatalmas, több hektárt elfoglaló szerelőcsar­nokára voltunk­­ kíváncsiak, hiszen ennek építési-szerelé­si költségei, az ide kerülő gé­pek és berendezések értéke eléri az egész kombinát beru­házási alapjának egynegyedét. Az idei tervben is 70 száza­lékos részaránnyal van jelen a szerelőcsarnok. Igazi fontos­ságát az adja meg, hogy az ü­­zembe helyezés után itt fog­nak készülni azok a nagy tel­jesítményű turbinák, amelyek gyártásának gondolata a leg­utóbbi pártfőtitkári munka­látogatás alkalmával született meg. S energetikai progra­munk megvalósítása szem­pontjából cseppet sem mind­egy, mikor adják át ezt a csarnokot, mikor kerül ki in­nen az első kolozsvár-napocai turbina. Már messziről észrevehető­­ek, laikus szemmel is jól lát­hatók a változások. Minde­nekelőtt a vasbeton szerkeze­tes ,rész lezártsága tűnik fel, de rögtön utána a másik, a fémszerkezetes oldalon vég­bement változások is felhív­ják magukra a figyelmet. A csarnoknak ezt a részét is kezdik lezárni, szinte bizonyos­ra vehető, hogy a hideg téli idő­szak beálltáig ezzel is vé­geznek. De ez csak a külső kép. Hasonló a helyzet belül is, mind több gép és berende­zés áll a helyén. Olyan sza­kaszba jutott ez a hatalmas építkezés, amikor szinte min­den helyre rakott falelem, cső­vezeték vagy gép azonnal szembeötlik. Odabent, az építőbrigád iro­dájában azután más is kide­rül. Megtudjuk, hogy a beru­házást irányító szakemberek múltkori aggodalma nem volt alaptalan, valóban gondot o­­koztak a fémszerkezetek szál­lítói és a belső munkálatok elvégzéséhez szükséges mű­szaki dokumentációk készítői. A fémszerkezetek ügyét végül is úgy oldották meg, hogy sa­ját maguk készítették el őket és így nekiláthattak a tető­­szerkezet szerelésének. Ami a dokumentációt illeti, ez sem akadályozza már a munkát, a tervezőintézet behozta a le­maradását. Ha valahol van mit szerel­ni, itt igazán van. Az építők elsőként a híddaruk felszere­léséről gondoskodtak. Azt a­karták, hogy a csarnok min­den hajójában legyen lega­lább egy működőképes daru, hogy a továbbiakban köny­­nyebben menjen a szerelés. Ezt meg is valósították. A kombinát saját szerelőbri­gádjai sem tétlenkednek. Az építők biztosították számukra a munkafrontot, miután meg­kapták a végleges tervdoku­mentációt, az alapozási mun­kálatokat meggyorsíthatták. A szerelőbrigádok igyekeze­téről tanúskodik az a tény, hogy a július végi helyzettel szemben, a harmadik évne­gyed végére jelentős mérték­ben csökkent a szerelésre váró berendezések értéke. Mihai Folea mérnök, az é­­pítőbrigád helyettes vezetője mégsem elégedett a helyzet­tel. Mint mondja, a munkálat komplexitása folytán renge­­teg kisebb-nagyobb probléma jelentkezik minduntalan. De szorosan együttműködnek a kombinát beruházási osztá­lyával, állandóan elemzik a munkálatok menetét, mindkét fél mindent elkövet a tervben megszabott szintek teljesíté­séért. És ez eddig sikerült is. A nehézgépgyár szerelő­­csarnokának építői most a­­zon fáradoznak, hogy a lehe­tő legjobban használják ki a kedvező időjárást, teremtsék meg a téli munkafrontot ide­jében, hogy zavartalanul dol­gozhassanak a leghidegebb hónapokban is. Ha­ a felszere­lésgyártók is betartják a szál­lítási határidőket, sem az é-é­pítkezésben, sem a szerelési munkálatoknál nem fordulhat elő fennakadás. Keszthelyi Gyula (Folytatás az 1. oldalról) súgóiknak, soron levő feladata­iknak megfelelően — miként al­kalmazzák az új gazdasági-pénz­­­ügyi mechanizmus, a munkásön­igazgatás és az önálló gazdál­kodás elveit. Az utóbbi időben életbe léptetett intézkedések erősítik a vezető tanácsok, a közgyűlések, valamennyi dolgo­zó felelősségét. A szabályozó rendelkezések abból indulnak ki, hogy pontosan normázni kell az anyagi költségeket, a munkará­fordítást, a forgóalapokat és -eszközöket, mert így minden egységben bármikor meg lehet állapítani, hogy mit termelnek, milyen műszaki színvonalon és milyen költségekkel. Tulajdonosi, termelői és haszonélvezői minő­ségükben a dolgozók törvény szabta kötelezettsége cselekvő­en fellépni a termékek minőségi szintjének növeléséért, a célsze­rű, takarékos anyagi- és ener­giagazdálkodásért. A javadal­mazás, a nyereségrészesedés és a többi járandóság alapvető kritériumát az egységre háruló feladatokhoz való tényleges hoz­zájárulás alkotja. A rendnek, a fegyelemnek, a tervfeladatok ütemes teljesítésének kell jelle­meznie minden munkahelyet, s ez különösen érvényes az ex­porttermelés esetében. A dol­gozó személyzet globális és közvetlen akkord szerinti java­dalmazására vonatkozó és az idén elfogadott törvény előírja, hogy a fizikai terv csakis akkor tekinthető teljesítettnek, ha hi­ánytalanul megvalósult az ex­porttermelés. E jogszabály alapján az export túlszár­nyalásáért a vállalatok, ipar­központok, minisztériumok ve­zető személyzete és a fel­adat megoldásában érdekelt valamennyi dolgozó megszabott mennyiségű havi prémiumban részesülhet, a feladat nem tel­jesítésének pedig meghatározott bírság a következménye. A tör­vény arról is intézkedik, hogy amennyiben az előző időszakok­ban­ történt lemaradást rész­ben vagy egészében behoz­zák, ennek arányában min­den negyedév végén, illetve az esztendő végén visszafizetik a lev­ont összegeket. A forradalmi munkásdemok­rácia legutóbbi fóruma felhívta az összes vállalatokat, hogy ma­radéktalanul alkalmazzák azo­kat az intézkedéseket, amelyek elősegítik a lemaradások minél rövidebb idő alatti pótlását, az előirányzatok ütemes és megha­tározott színvonalon való telje­sítését. Fontos elvárás, hogy a vállalatokban a nyersanyagokat, alapanyagokat, a műszaki esz­közöket és a legjobban képzett munkaerőt elsősorban az ex­porttermelésre összpontosítsák. A kivitelre szánt termékekhez szükséges nyersanyagoknak és alapanyagoknak senki, semmi­lyen formában nem adhat más rendeltetést, nem használhatja fel más célra. Fázisonként is erősíteni kell a minőségellen­őrzést, hogy csakis kifogásta­lan, minden szempontból ver­senyképes termékek hagyják el a termelőegységeket. A hatékonyság növelése ér­dekében egyes vállalatokat ex­portmunkákra szakosítottak, il­letve szakosítanak. Ezek szerve­sen beilleszkednek a különböz­­ző alágazatok és ágazatok te­vékenységébe, szorosan együtt­működnek a többi egységgel, serkentő hatást gyakorolnak a műszaki haladás, a tökéletesí­tett szervezési, vezetési és for­galmazási módszerek elterjesz­tésére. Megkülönböztetett figyel­met kell fordítani az exportter­mékek előállítására földrajzi övezetenként, országonként; a különböző áruk rendeltetése megköveteli a piackutatás kiter­jesztését a természeti és éghajla­ti viszonyokra, a forgalmazási és a műszaki segédlet sajátos­ságaira. Ahogy a pártfőtitkár több alkalommal aláhúzta: a hatékony külkereskedelemhez jól kell ismerni a nemzetközi gazdasági helyzetet, a világpi­acot, ennek tendenciáit és táv­latait. A termelésnek minden esetben gyorsan kell alkalmaz­kodnia a külpiaci kereslethez, a partnerek igényeihez. Az or­szágos fórumokon elfogadott határozatok, Nicolae Ceausescu elvtárs útmutatásai alapján bő­vítik a piackutatási és a szerző­déskötési akciókat, fellépnek azért, hogy diverzifikálják a ke­reskedelmi formákat és a ter­melést gyorsabban alakítsák a megrendelők elvárásai szerint. Az utolsó évnegyedhez érkez­tünk, az idei feladatok teljesí­tésével párhuzamosan egyre in­kább előtérben kerül a jövő évi exporttermelés előkészítése. A szerződések terén kivételesen fontosak a hosszú lejáratú meg­állapodások, amelyek nagyobb stabilitást kölcsönöznek a keres­kedelmi kapcsolatoknak. Piac­elemzésekből, gazdasági tanul­mányokból világosan kitűnik, hogy az árukivitel és a behoza­tal ilyen szerű tervezése számos előnyt biztosít mind a hazai­ vállalatok, mind a külföldi ügy­felek számára. Lehetővé teszi a termékstruktúra hosszabb távra való megszabását, a műszaki és a gyártmányfejlesztés körül­tekintőbb összehangolását, a termékek tökéletesebb hozzá­igazítását a már­ említett meg­rendelői igényekhez, előmozdít­ja a termelékenység növelését és az önköltség csökkentését. A nagyobb időszakra szóló szerző­dések ugyanakkor fontos szere­pet töltenek be a szükséges be­ruházások ágazatonkénti és ter­mékenkénti elosztásában is. A gazdasági és műszaki-tudomá­nyos kooperáció központi helyet foglal el országunk külgazdasá­gi kapcsolataiban. Nagy súlyt helyezünk a termelési együtt­működésre és szakosításra, kü­lönösen a gépipar terén­­ ki­egyensúlyozott cserék keretében. A kooperációs viszonyok, ter­mészetüknél fogva, szintén hosz­­szú lejáratú szerződéseken ala­pulnak. A szigorú szükségletek alapján így kell biztosítani a nyersanyagokból, alapanyagok­ból és más termékekből igé­nyelt behozatalt is. Az első időszak pozitív ta­pasztalatait hasznosítva, válla­lataink sorra rátérnek a terme­lésszervezés tökéletesítését, a termékek, a gyártási folyamatok korszerűsítését célzó és rendkí­vül hasznosnak mutatkozó or­szágos akció második szakaszá­ra. Ebben fő helyen szerepel a korszerű technológiák gyorsított ütemű bevezetése, az adott ka­pacitások és anyagforrásaink jobb kihasználása, világszínvo­nalú — esetenként ezt meghala­dó — termékek előállítása. Nyil­vánvaló, a korszerűsítés ponto­san meghatározott célt követ: olyan gépekre és berendezések­re, olyan újratervezett vagy új termékekre van szükség, ame­lyekre gazdaságunk igényt tart, amelyek keresettek, versenyké­pesek a külpiacokon és gyártá­suk jövedelmező, megfelelő ha­szonnal jár. Nicolae Ceausescu elvtárs a különböző gazdasági egységekben tett legutóbbi mun­kalátogatásai alkalmával ismé­telten kidomborította, hogy a vállalatokban adott a kor­szerű műszaki-anyagi alap, előirányozták az újabb bő­vítéseket, szükség­­ van tehát a nagyobb fegyelemre, a na­gyobb következetességre, hogy mindenütt a leghatékonyabban használják ki a rendelkezésre álló gépeket és berendezéseket, mivel azok az állam, a nép ré­széről nagy erőfeszítéseket igé­nyeltek. „tegyünk meg mindet — mondotta a Tirgoviste municípi­­umi nagy népgyűlésen — a jö­vedelmezőség és a gazdasági hatékonyság erőteljesebb növe­léséért. Mindazt, amit megter­melünk, állítsuk elő minél ala­­csonyabb költségekkel, biztosít­sunk minél nagyobb nyereséget, járuljunk hozzá a nemzeti jöve­delem, hazánk általános vagyo­na gyarapításához, mert csakis ilyen alapon teremthetjük meg a feltételeket a fejlesztésre, s ugyanakkor a nép anyagi és szellemi életszínvonalának eme­lésére vonatkozó programok va­lóra váltásához!" E programok gyakorlatba ül­tetése szempontjából döntő fon­tosságú valamennyi idei export­előirányzat ütemes teljesítése és a következő esztendő, az egész ötéves tervidőszak további ten­nivalóinak gondos megalapozá­sa. ummm expo Deme János - 3 — A NAGYOBB BÚZ­AHOZ­AMOK ELERfiSfiBRT KIFOGÁSTALAN MINŐSÉGBEN KELL ELVÉGEZNI A VETÉST — ARAD ÉS TEMES MEGYÉBEN IS — Legfontosabb kultúrnövényünk a búza. Alapvető élelmi­szertermékünket, mindennapi kenyerünket jelenti, nem vé­letlenül vált az élet szimbólumává Éppen ezért nagyon fontos feladatként vetődik fel a búzának, és általában az egész gabonatermelés növelésének kérdése, mely továbbra is az egész mezőgazdasági tevékenység alapvető célkitűzése lesz. Ugyanis ebben az ötéves tervben már 30—33 millió tonna gabonát kell termeszteni hazánkban egy-egy esztendő átlagában. Ehhez pedig adottak a feltételek, különben is az utóbbi években nem egy állami mezőgazdasági vállalatban és termelőszövetkezetben értek el búzából jó 8000, árpából 9000 kiló körüli, csöves kukoricából meg húsztonnás hoza­mokat. Nos, éppen ezeknek a gazdaságoknak, és főleg az Olt megyeieknek a pozitív tapasztalatait, nagy terméseket sza­vatoló technológiáit kell ezután minél több helyen kiter­jeszteni, általánosítani, úgy, ahogyan arra Nicolae Ceaușescu elvtárs oly nyomatékosan felhívta a figyelmet a mezőgazda­­­ságban tevékenykedő párt- és állami aktíva tanácskozásán. Mert az igényes, kitűnő munkának köszönhetik az Olt me­ JOSU IOAN, a szocialista munka hőse, a nagytopolováci mtsz elnöke, gyerek azt, hogy az idén búzából több mint 6000, árpából meg 7000 kilót takarítottak be átlagosan hektáronként. A pártfőtitkár egyben rámutatott arra is, hogy noha az idei árpa- és búzatermés jobb a tavalyinál, még sincs az elő­irányzat és a lehetőségek szintjén. Vagy 3 millió tonnával több kalászos gabonánk lehetett volna, ha egyes megyékben és gazdaságokban különböző hibák, betakarítási veszteségek és­ más mulasztások nem vámolják meg annyira a termést. Arad és Temes megyében például átlagosan 500—1000 kiló búza úszott el a betakarítási veszteségekkel. Nem utolsósor­ban emiatt egyik megyében sem teljesítették a búzatervet. Hanem azért Temes és Arad megyében is akadnak olyan gazdaságok —­ még ha nem is túl nagy számban —, melyek az időjárás alakulásától függetlenül, állandósították a nyolc­ezer kilós búzahozamot. Temesben például a nagytopolováci és a nyerői, Arad megyében egyebek között a pécskai Tim­­puri női az az nétsz, ahol az idén is 8000 kilónál több búzát arattak hektáronként. Nos, ennek megvalósítási módjáról szá­molnak be alább az, illető gazdaságok elnökei. prímán előkészített magágyba vetettünk, a kemény talajt jó­­ néhányszor megtárcsázták traktorosaink, hogy tisztessé­ges vetőágyba kerülhessen a mag. Nem kis szerencsénk van azzal, hogy Petcu Dimit­­rie, Danes György, Ardelean Nicolae, Zabos János és más mezőgépészek jottányit sem tágítanak a minőségi elvárá­soktól. Mert a kitűnő, úgy­mond, eltalált vegyszerezés e­­redményeként­­olyan tiszta volt a búzánk, hogy aljban szálnyi gyomot sem láthatott az ember. A gondag tápdúsí­tás is megtette a magáét, elő­segítette a telt szemű kalász­fejlődést. Egyébként az őszi vetéskor hektáronként 500— 600 kiló komplex műtrágyát, a kiegészítő tápdúsításkor meg 300 kiló hatóanyagot a­­dagoltunk. Ugyanakkor levél­­trágyázást is végeztek trakto­rosaink. Ezekben a napokban külön­ben javában vetjük az őszi kalászosokat, gondos talajelő­készítéssel és maghintéssel igyekszünk a jövő nyári még gazdagabb aratást megalapoz­ni. Említsem meg azt is, hogy a nyár végétől mostani­g csak­nem 4000 tonna istállótrágyát is kihordtunk és a talajba for­gattunk a jövő évi dús termés biztosítása Estekében. Nagy e­­rőpróba elé állítja az­ őszi kampány gazdaságnnk trakto­rosait, akiknek összesen 1030 hektár területet kell bevetni­­ük. A zöldtakarmányok magja, vetőágyba került régecske, s az árpa is az­ utolsó hektáro­kon hull földbe. És a búza ve­tése is napirendre kerül. • Szóval, Nagytopolovácon, Nyerőn és J’ócskán nincs rossz vagy jó esztendő, mostoha időjárásra való hivatkozás, csak évről évre megismétlődő rekordhozam. Mert ezek a terme­lőszövetkezetek — csakúgy mint seregnyi Olt megyei egység — az új agrárforradalom élvonalában haladva, roppant igényes munkával, újszerű hozzáállással, forradalmi gon­dolkodással állandósították a nyolcezer kilós, illetve annál­ nagyobb gabonahozamokat. Példájukat megannyi­ Arad és Temes megyei gazdaságnak követnie kell, hogy az­ ország nyugati részében több árpát és­­ búzát arathassanak a jövő nyáron. Többet, mert a lehetőségek többre jogosítják a Maros, Temes, és a Bega menti tájak termelőegységeit. — Meg kell dolgozni ám a rekordtermésekért. Viszont a tudomány segítségével, a mi­nőségi követelmények tiszte­,­letben tartásával döntően be­folyásolhatjuk a termés ala­kulását, melyet Nicolae Ceaușescu elvtárs a mezőgaz­dasági tanácskozáson is preg­nánsan kidomborított. Egyéb­ként 1984 szeptemberében azt kérte a nagytopolováci nép­­gyűlésen tőlünk, s egyben az egész parasztságtól, hogy a belterjes, nagy hozamú, ter­melés érdekében új munka­szellemet, gondolkodást ala­kítsunk ki, vagyis forradalmi módon dolgozzunk. Igyek­szünk is ennek szellemében biztos léptekkel haladni az új agrárforradalom útján, hisz már az is sokra kötelez, hogy gazdaságunkat ötször tüntet­ték, ki a Szocialista Munka Hőse címmel. Persze az idő­járás alakulhat így is, úgy­­ is, lehet a termés növelését segí­tő vagy azt csökkentő, de mi ettől függetlenül évek óta ál­landósítottuk a rekordhoza­mokat. Az idén például búzát nyolcszáz, árpát meg három­száz hektáron termesztettünk, s az előbbiből 8474, az utóbbi­ból pedig 9610 kilót arattunk hektáronként! De az elmúlt évek aratásai miatt sem kell szégyenkeznünk: tavaly’’ u­­gyanis búzából 8740, árpából meg 9300 kilós termésátlagot értünk el, míg tavalyelőtt a kenyérgabonánk 8253, az ár­pánk pedig 8819 kilóval fize­tett hektáronként. Pedig gaz­daságunk határának nem kis része gyenge ,talajú, podzolos föld, melyet nagyon jól fel kell javítani ahhoz, hogy ont­hassa a gabonát, viszont kí­sérleti telepünk összehasonlí­tási parcelláin sokéves megfi­gyelések alapján a legmegfe­lelőbb technológiai eljárásokat tapasztaljuk ki. Ott van például a keresztes vetés, melyet tavaly óta alkal­mazunk a kalászosoknál, mió­ta négyévi kísérletezés, megfi­gyelés után meggyőződtünk arról, hogy ezáltal jelentősen növelni lehet a termést. Arról van szó, hogy két járattal vet­jük a búzát és árpát,­­előbb a tábla egyik irányában, másod­szor meg azzal merőlegesen juttatjuk földbe a magot, így sokkal jobb, egyenletesebb és jóval nagyobb, négyzetméte­renként akár ezer szálas nö­vénysűrűséget biztosíthatunk, ami komoly terméstöbblet­et eredményez. Ugyanis a ke­resztben történő vetés révén a műtrágyázás is hatékonyabb, egyenletesebb, kedvezőbb a növények tápanyagellátása. A búza- és árpatermés nö­velésében a nagyon jó talaj­munkák, az optimális időben és kitűnő szaporító anyaggal történő vetés, szakszerű trá­gyázás stb., mellett sokat je­lent a megfelelő növényelhe­lyezés, a gondosan kialakított vetésforgó. Nekünk sikerült elérni azt, hogy ugyanazon a földtáblán négy évben csak egyszer termeljünk búzát vagy árpát. Csupán ezáltal — sem­­­­mi többletbefektetés, költség­­ nélkül — csaknem egy ton­nával növelhetjük hektáron­ként a gabonatermelést. Nem is beszélve egy másik „mű­helytitkunkról“, arról, hogy mi az egész árpát kizárólag lóhere, a búzát meg szója u­­tán vetjük, termesztjük. Hogy miként tehetjük ezt meg? Hát úgy, hogy szóját ezer, lóherét meg hatszáz hektáron ter­mesztünk minden esztendő­ben, mely növények igencsak tápdúsítják, javítják a talaj, szerkezetét. Sokat lehetne még mondani a gabonatermelés nö­velését szavatoló „fogásokról“, legjobb eljárásokról. Például az sem harmadrendű dolog, hogy mi csakis a magunk ter­melte elit vetőmagot juttat­juk földbe. S persze olyan bú­zafajtákat termesztünk, me­lyeket előzőleg minden tekin­tetben alaposan kikísérletez­tünk. Talán mondanom­­m kell azt, hogy ezen az őszön is — akárcsak az előzőeken — idejében és kifogástalan minő­ségben vetjük el az árpát meg a búzát. * — Tapasztalatból mondha­tom, hogy csak úgy ontja a gabonát a föld, ha az ember dédelgeti, s mindent megad neki, amire szüksége van. Kü­lönleges­­ mesterfogásokról nemigen számolhatok be, plá­ne, hogy a kalászosok agro­technikája nem sokat változik egyik övezettől a másikig, a legfőbb munkák ugyanis nagyjából mindenütt azono­sak. Hanem bizonyos különb­ségek mégis csak adódnak a­­szerint, hogy milyen a talaj minősége, milyen az éghajlat stb. És bizony az egyes gazda­ságok között is kisebb-na­­gyobb különbségek vannak az egyes munkák minőségét ille­tően, ami — mint az országos tanácskozáson is kitűnt — el­térő terméseredményekben ölt testet. Amikor mi tavaly 8170 kiló búzát gyűjtöttünk be hektá­ronként, egyesek hajlamosak voltak ezt egy ritka jó eszten­dő kegyének tulajdonítani. De meglátjuk, mit csinálnak a nyerősek, hogyan ismételnek Demeterék majd a következő esztendőben — aggályoskod­tak. Az ilyen hitetlenkedőket aztán végleg „elhallgattattuk“ t az idén. Mert 420 hektáros búzaföldünk a tervezett, 5950 helyett 8205 kilós termésho­zammal fizetett a nyáron, s ennek eredményeként csak ráadásként ötszáz tonna ke­nyérgabonát szállíthatunk az állami alapnak. Legtöbbet, hektáronként 8400 kilót, a Fundulea 29 búzafajta adott­ - nálunk­ -is, ezért­ vetünk, ebből a legnagyobb területen, mintegy 250 hektáron ezen az őszön. De Vázoljam fel, miként si­került a nyolcezer kilósnál nagyobb búzahozamot állan­dósítani gazdaságunkban. Elő­ször is vigyázunk az optimális vetésforgó kialakítására, a nö­­­vények olyan váltogatására, hogy kalászosok után ne ke­rüljön újból búza vagy árpa. Ez különben az egyes beteg­ségek és kártevők leküzdése, a talajban való tápanyag jobb megőrzése, hasznosítása és más szempontból is fontos. Vigyázunk arra is, hogy több­nyire korán lekerülő elővete­­ményei legyenek a búzának, az árpának, hisz ezáltal a magágyat is idejében és kifo­gástalanul előkészíthetjük a vetéshez. Csakis talajlazítók­­kal felszerelt ekékkel szán­tunk, utána többször is tár­csázunk (múlt­ ősszel például háromszor-négyszer került er­re sor a nagyon száraz föld miatt), talajegyengetést is végzünk, egyszóval morzsalá­­kossá, kifogástalan minőségű­re munkáljuk a magágyat. S ez nagyon fontos követel­mény. Nemkülönben az is, hogy optimális időben vessük el az egész gabonát, mely munkát nálunk a legjobb traktorosok végzik el. Ráadá­sul úgy, hogy a szakemberek állandóan a nyomukban jár­nak, ellenőrzik a vetés minő­ségét. Egyébként magas bioló­giai értékű, csupa elit és első szaporítású vetőmagot haszná­lunk a Fundulea 29, Lovrin 32 és a Libelula búzafajtákból, melyek legjobban teremnek nálunk. Fontos láncszeme a hozam­­növelésnek a megfelelő mű­trágyázás is. Az alap, és a ki­egészítő tápdúsításkor mi hek­táronként átlagosan 400 kiló komplex hatóanyagot és u­­gyanannyi ammóniumnitrátot adagolunk, persze differen­ciáltan, a talaj termőképessé­gének állapota szerint, na­gyobb vagy kisebb dózisok­ban. A műtrágyakiszórást meg CORNEL BORNEMISA mérnök, a pécskai Timpuri Női mtsz elnöke: — Községünkben az utóbbi három esztendőben több gaz­daság­ ért el 8000 kilós, illet­ve ennél nagyobb búzater­mést. Igaz, négy mtsz , van Pécskán és a nagy termésekről neves szinte mindegyik. De nem lehetek én a szomszédok prókátora, nem beszélhetek az Ogorul, Avintul vagy a Stea­­g­ul rosu gazdaság hozamairól, a sajátunkról viszont annál inkább. Tavaly mi 8064 kilós búzahozammal bizonyítottunk, ezen a nyáron meg 8050 kilót arattunk hektáronként. Egyéb­ként 630 hektáron termeltünk búzát, mégpedig MV 18, Fu­n­­dulea 29 és Libelula fajtát. Legjobban a két első búzafaj­ta fizetett, ezért az ősszel e­­zekkel vetjük be az előirány­zott terület­­nyolcvan százalé­kát. Az árpánál is kijött a lépés, melyből a jó hozam folytán száz tonnát értékesíthettünk terven felül. Viszont búzából —, melynél 5700 kilós volt a terméselőirányzatunk — na­gyon sokat, a 2100 helyett több mint­ 3000 tonnát adhat­tunk be az államnak. Figye­lemre méltó az is, hogy búza­vetőmagból a tervezett hat­­százötvennel szemben ezer tonnát termesztettünk és ad­tunk át az idén. Kérdezték már tőlünk,­­ho­gyan sikerült a jó nyolcezer kilós búzahozamot elérnünk?­­Mi érte azt , válaszolhatjuk.,, nem csináltunk semmi külö­nöset, csak azt tettük, amit kellett. Azaz példásan meg­műveltük a földet, igényes technológiát­­ honosítottunk meg. Jó elővetemények után a gyomok elleni vegyszerezést is ,­ kifogástalan minőségben végezzük el, a szakemberek szigorú ellenőrzésével. Mi ta­gadás, a jó búzatermést, segí­tette elő az is gazdaságunk­ban, hogy gyorsan, ,rövid idő­ alatt learattuk a gabonát, s így elkerülhettük, a betakarí­tási veszteségeket,a­mely ezen a nyáron Bánság-szerte nagy­­volt, ugyanis , legtöbb­­helyen igen sokáig tartott az aratás, a csapadékos júliusi időjárás miatt. Egyébként hetek óta példá­san dolgozunk ezen az őszön is, hogy a pártfőtitkári útmu­tatások szellemében mielőbb végezhessünk mindenféle me­zei munkával. A kukoricasze­désen például már túlva­gyunk, s ezekben a napokban a vetést szorgalmazzuk min­den erővel. Megtehetjük ezt annál inkább, mert a vető­­szántással végeztek traktoro­saink. Ugyanakkor csaknem 3000 tonna istállótrágyát is ta­lajba forgattak. Persze kifo­gástalanul előkészített és ki­váló minőségű vetőmagot jut­tatunk most is a földbe, hogy jövőben még dúsabban arat­hassunk. NICOLAE CEAUȘESCU ELVTÁRS FELADATMEGHATÁROZÓ ÚTMUTATÁSAI SZELLEMÉBEN DEMETER JÓZSEF, a nyerős mtsz elnöke. JÓ MUNKASZERVEZÉST KÖVETEL A GYORS BETAKARÍTÁS (Folytatás az 1. oldalról) 23-án befejezték a kukorica­törést, tehát jónal hamarabb a kitűzött határidőnél. Láto­gatásunk napján mintegy száz személy dolgozott,­ hogy az utolsó mennyiséget is a szállí­tóeszközökre rakodják és el­szállítsák a mezőről a ter­ménybegyűjtő központba. A helybeli mezőgazdasági ter­melőszövetkezet három teher­autóján kívül a városi gazda­sági egységek és intézmények 15 teherautóval vagy traktor vontatású utánfutóval segí­tettek a szállításban, s a nép­tanács alelnöke, Vasile Arde­­lean számolt be arról, hogy nap mint nap több mint há­romszáz személy törte a csö­veket, amíg tartott a betaka­rítás. Különösen dicséretes­nek mondták az Armatura vállalat helybeli részlege dol­gozóinak segítségét, valamint a termelési, felvásárlási és áruforgalmazási szövetkezet dolgozóinak a részvételét, akik 36 hektár nagyságú par­celláról nem keveset, 10 000 kilogrammos átlagot megha­ladó termést takarítottak be gyorsan. Az a tény, hogy ilyen hamar és gyorsan befejezték a kukoricatörést, annak tulaj­­­donítható, hogy a városi nép­tanács jól szervezte meg a munkát és elegendő munka­erőt mozgósított. Ám nem mindenik helység­ben áll ilyen nagyszámú se­gítség a mezőgazdasági dolgo­zók rendelkezésére. Szilágy­­perecsenyben például a mun­kaképes lakosság legnagyobb része Szilágysomlyón vagy Zilahon dolgozik iparvállala­tokban, de ennek ellenére a szép termés betakarítása ki­elégítő ütemmel halad. — Csak kézi­ munkaerővel és csak szövetkezetünk tagjai­val takarítjuk be a kukoricát. — mondotta Vasile Mitrasca, az mtsz elnöke. — Esztendők óta megszokták, hogy a ta­nulók is segítsenek, még más helységekből is érkezett támo­gatás,­ az idén viszont napon­ta 300—400 személy töri a ku­koricát, s csak azért ennyien, mert eddig volt még szüretel­ni való paradicsom is, a ker­tészetben, a gyümölcstermesz­tő farmon több mint ezer ton­na almát kell leszednünk, s megkezdődött a szőlő szürete­lése is, tehát többfelé kell el­osztanunk a rendelkezésünkre álló erőt. Nincs gondunk a betakarítással, s hogy a szö­vetkezeti tagok eddig,nem ta­pasztalt méretben vesznek részt a munkában, arra utal, hogy sikerült elérnünk a munkafegyelem szilárdabbá tételét. Igaz, minden mtsz-tag év elején már tudta, hogy mit és hol kell elvégzenie, meny­nyit kell termelnie és milyen javadalmazást kap érte, s azt is időben tisztáztuk, idényen­ként mikor és hogyan kell el­végeznie a soron levő munkát. Az idén először történt meg, hogy előbb­i kézzel, s csak azután géppel kapáltunk a kukoricaföldeken. Meg is lát­szik az eredmény. Búzából a tavalyi termés kétszeresét ter­meltük, s ha ez a gépészek ér­deme, az mindenképpen a nö­vénytermesztő farmok dolgo­zóinak szorgalmára vall, hogy zöldségből a tavalyi termés ugyancsak kétszeresét, kuko­ricából a háromszorosát terí­meljük. Van olyan parcellánk, ahol a becsült és begyűjtött csöves termény átlaga megha­ladta a 14 000 kilogrammot. Ez mindenképpen jó ered­mény a korábbi évek termé­seihez képest. A vezetőség ér­tékeli is az mtsz-tagok szor­galmát, s láthatóan gyorsab­ban megy az őszi munka Pe­­recsenyben. Már csak a búza vetésének befejezése maradt hátra a vetési tennivalók kö­zül, de remélhetően ez is gyorsan véget ér, hiszen sike­rült az erőket összpontosítani. A szilágysomlyói mtsz pél­dája után a perecsenyi gazda­ságban tapasztaltak is azt bi­zonyították, hogy az idén, bár kedvezőtlenebb gazdálkodási feltételek kö­zött dolgoztak, sikeresebben tevékenykedtek a növénytermesztő farmokon. BŐSÉGES ALMATERMÉS (Folytatás az 1. oldalról) vénytermesztő farmokon. En­nek ellenére a farmvezetők még nem látják a munka be­fejezésének időpontját, s a szüreti munkában a védnök­séget vállaló megyei KISZ-bi­­zottság egyre több líceumi ta­nuló mozgósítását tartja szük­ségesnek. Az előreláthatóan 15 000— 16 000 tonna gyümölcs szüre­telése valóban nem csekély feladat, a napi ütem fokozásá­val viszont siettetni lehet a munka befejezését. Persze a teljesítmények csak az időalap jobb hasznosításával növelhe­tők; ezt azért jegyezzük meg, mert megfigyelésünk szerint líceumonként más és más mó­don használják ki a munkana­pot. Az agráripari líceum ese­tében például reggel hét óra­kor indulnak, hét után né­hány perccel a szolgálatos di­ákokon kívül lélek sem ta­lálható az iskolában, korán kezdik a tulajdonképpeni munkát. Ezzel szemben más Somlyói líceumokból később kezdenek, s ez egyrészt annak tulajdonítható, hogy a szerve­zéssel, az­­autóbuszos szállítás­sal is értékes időt veszítenek, de már ők is dolgoznak, mire a zilahi diákokkal megérkez­nek­ a járművek. A munkaidő jobb kihasználásával kell te­hát növelni a szüreti megva­lósításokat­­ a gyümölcster­mesztő farmokon, s ez külö­nösen fontos szempont akk­tor, amikor a bőséges almatermés sok szüretelőt kíván.

Next