Előre, 1986. október (40. évfolyam, 12079-12105. szám)
1986-10-01 / 12079. szám
ELŐRE — 1986. október 1. A TÉLI MUNKAFRONT KIALAKÍTÁSÁRA TÖREKEDNEK a kolozsvár-napocai Nehézgépgyártó Kombinat beruházásain Legutóbb a nyár derekán jártuk végig a kolozsvár-napocai Nehézgépgyártó Kombinát épülőfélben levő új , részlegeit. Az akkor tapasztaltakból arra lehetett következtetni, hogy az év első felében szerzett időelőny esetleg csökkenni fog a nehézgépgyár szerelőcsarnokához szükséges fémszerkezetek késedelmes szállítása, valamint a gépek és berendezések szerelését megelőző alapozásnál mutatkozó lemaradások miatt. Tudva azonban, hogy a helyi Iparépítkezési Fővállalkozó Tröszt dolgozói mennyire megbízható, tapasztalt munkaközösséget alkotnak, bíztunk benne, hogy az építők ez alkalommal is úrrá lesznek a nehézségeken és, hagyományaikhoz híven, a tervezettnél hamarabb adják át a szerelőknek a terepet. Most újra felkerestük az építőtelepet. Elsősorban a legfontosabb objektum, a nehézgépgyár hatalmas, több hektárt elfoglaló szerelőcsarnokára voltunk kíváncsiak, hiszen ennek építési-szerelési költségei, az ide kerülő gépek és berendezések értéke eléri az egész kombinát beruházási alapjának egynegyedét. Az idei tervben is 70 százalékos részaránnyal van jelen a szerelőcsarnok. Igazi fontosságát az adja meg, hogy az üzembe helyezés után itt fognak készülni azok a nagy teljesítményű turbinák, amelyek gyártásának gondolata a legutóbbi pártfőtitkári munkalátogatás alkalmával született meg. S energetikai programunk megvalósítása szempontjából cseppet sem mindegy, mikor adják át ezt a csarnokot, mikor kerül ki innen az első kolozsvár-napocai turbina. Már messziről észrevehetőek, laikus szemmel is jól láthatók a változások. Mindenekelőtt a vasbeton szerkezetes ,rész lezártsága tűnik fel, de rögtön utána a másik, a fémszerkezetes oldalon végbement változások is felhívják magukra a figyelmet. A csarnoknak ezt a részét is kezdik lezárni, szinte bizonyosra vehető, hogy a hideg téli időszak beálltáig ezzel is végeznek. De ez csak a külső kép. Hasonló a helyzet belül is, mind több gép és berendezés áll a helyén. Olyan szakaszba jutott ez a hatalmas építkezés, amikor szinte minden helyre rakott falelem, csővezeték vagy gép azonnal szembeötlik. Odabent, az építőbrigád irodájában azután más is kiderül. Megtudjuk, hogy a beruházást irányító szakemberek múltkori aggodalma nem volt alaptalan, valóban gondot okoztak a fémszerkezetek szállítói és a belső munkálatok elvégzéséhez szükséges műszaki dokumentációk készítői. A fémszerkezetek ügyét végül is úgy oldották meg, hogy saját maguk készítették el őket és így nekiláthattak a tetőszerkezet szerelésének. Ami a dokumentációt illeti, ez sem akadályozza már a munkát, a tervezőintézet behozta a lemaradását. Ha valahol van mit szerelni, itt igazán van. Az építők elsőként a híddaruk felszereléséről gondoskodtak. Azt akarták, hogy a csarnok minden hajójában legyen legalább egy működőképes daru, hogy a továbbiakban könynyebben menjen a szerelés. Ezt meg is valósították. A kombinát saját szerelőbrigádjai sem tétlenkednek. Az építők biztosították számukra a munkafrontot, miután megkapták a végleges tervdokumentációt, az alapozási munkálatokat meggyorsíthatták. A szerelőbrigádok igyekezetéről tanúskodik az a tény, hogy a július végi helyzettel szemben, a harmadik évnegyed végére jelentős mértékben csökkent a szerelésre váró berendezések értéke. Mihai Folea mérnök, az építőbrigád helyettes vezetője mégsem elégedett a helyzettel. Mint mondja, a munkálat komplexitása folytán rengeteg kisebb-nagyobb probléma jelentkezik minduntalan. De szorosan együttműködnek a kombinát beruházási osztályával, állandóan elemzik a munkálatok menetét, mindkét fél mindent elkövet a tervben megszabott szintek teljesítéséért. És ez eddig sikerült is. A nehézgépgyár szerelőcsarnokának építői most azon fáradoznak, hogy a lehető legjobban használják ki a kedvező időjárást, teremtsék meg a téli munkafrontot idejében, hogy zavartalanul dolgozhassanak a leghidegebb hónapokban is. Ha a felszerelésgyártók is betartják a szállítási határidőket, sem az é-építkezésben, sem a szerelési munkálatoknál nem fordulhat elő fennakadás. Keszthelyi Gyula (Folytatás az 1. oldalról) súgóiknak, soron levő feladataiknak megfelelően — miként alkalmazzák az új gazdasági-pénzügyi mechanizmus, a munkásönigazgatás és az önálló gazdálkodás elveit. Az utóbbi időben életbe léptetett intézkedések erősítik a vezető tanácsok, a közgyűlések, valamennyi dolgozó felelősségét. A szabályozó rendelkezések abból indulnak ki, hogy pontosan normázni kell az anyagi költségeket, a munkaráfordítást, a forgóalapokat és -eszközöket, mert így minden egységben bármikor meg lehet állapítani, hogy mit termelnek, milyen műszaki színvonalon és milyen költségekkel. Tulajdonosi, termelői és haszonélvezői minőségükben a dolgozók törvény szabta kötelezettsége cselekvően fellépni a termékek minőségi szintjének növeléséért, a célszerű, takarékos anyagi- és energiagazdálkodásért. A javadalmazás, a nyereségrészesedés és a többi járandóság alapvető kritériumát az egységre háruló feladatokhoz való tényleges hozzájárulás alkotja. A rendnek, a fegyelemnek, a tervfeladatok ütemes teljesítésének kell jellemeznie minden munkahelyet, s ez különösen érvényes az exporttermelés esetében. A dolgozó személyzet globális és közvetlen akkord szerinti javadalmazására vonatkozó és az idén elfogadott törvény előírja, hogy a fizikai terv csakis akkor tekinthető teljesítettnek, ha hiánytalanul megvalósult az exporttermelés. E jogszabály alapján az export túlszárnyalásáért a vállalatok, iparközpontok, minisztériumok vezető személyzete és a feladat megoldásában érdekelt valamennyi dolgozó megszabott mennyiségű havi prémiumban részesülhet, a feladat nem teljesítésének pedig meghatározott bírság a következménye. A törvény arról is intézkedik, hogy amennyiben az előző időszakokban történt lemaradást részben vagy egészében behozzák, ennek arányában minden negyedév végén, illetve az esztendő végén visszafizetik a levont összegeket. A forradalmi munkásdemokrácia legutóbbi fóruma felhívta az összes vállalatokat, hogy maradéktalanul alkalmazzák azokat az intézkedéseket, amelyek elősegítik a lemaradások minél rövidebb idő alatti pótlását, az előirányzatok ütemes és meghatározott színvonalon való teljesítését. Fontos elvárás, hogy a vállalatokban a nyersanyagokat, alapanyagokat, a műszaki eszközöket és a legjobban képzett munkaerőt elsősorban az exporttermelésre összpontosítsák. A kivitelre szánt termékekhez szükséges nyersanyagoknak és alapanyagoknak senki, semmilyen formában nem adhat más rendeltetést, nem használhatja fel más célra. Fázisonként is erősíteni kell a minőségellenőrzést, hogy csakis kifogástalan, minden szempontból versenyképes termékek hagyják el a termelőegységeket. A hatékonyság növelése érdekében egyes vállalatokat exportmunkákra szakosítottak, illetve szakosítanak. Ezek szervesen beilleszkednek a különbözző alágazatok és ágazatok tevékenységébe, szorosan együttműködnek a többi egységgel, serkentő hatást gyakorolnak a műszaki haladás, a tökéletesített szervezési, vezetési és forgalmazási módszerek elterjesztésére. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani az exporttermékek előállítására földrajzi övezetenként, országonként; a különböző áruk rendeltetése megköveteli a piackutatás kiterjesztését a természeti és éghajlati viszonyokra, a forgalmazási és a műszaki segédlet sajátosságaira. Ahogy a pártfőtitkár több alkalommal aláhúzta: a hatékony külkereskedelemhez jól kell ismerni a nemzetközi gazdasági helyzetet, a világpiacot, ennek tendenciáit és távlatait. A termelésnek minden esetben gyorsan kell alkalmazkodnia a külpiaci kereslethez, a partnerek igényeihez. Az országos fórumokon elfogadott határozatok, Nicolae Ceausescu elvtárs útmutatásai alapján bővítik a piackutatási és a szerződéskötési akciókat, fellépnek azért, hogy diverzifikálják a kereskedelmi formákat és a termelést gyorsabban alakítsák a megrendelők elvárásai szerint. Az utolsó évnegyedhez érkeztünk, az idei feladatok teljesítésével párhuzamosan egyre inkább előtérben kerül a jövő évi exporttermelés előkészítése. A szerződések terén kivételesen fontosak a hosszú lejáratú megállapodások, amelyek nagyobb stabilitást kölcsönöznek a kereskedelmi kapcsolatoknak. Piacelemzésekből, gazdasági tanulmányokból világosan kitűnik, hogy az árukivitel és a behozatal ilyen szerű tervezése számos előnyt biztosít mind a hazai vállalatok, mind a külföldi ügyfelek számára. Lehetővé teszi a termékstruktúra hosszabb távra való megszabását, a műszaki és a gyártmányfejlesztés körültekintőbb összehangolását, a termékek tökéletesebb hozzáigazítását a már említett megrendelői igényekhez, előmozdítja a termelékenység növelését és az önköltség csökkentését. A nagyobb időszakra szóló szerződések ugyanakkor fontos szerepet töltenek be a szükséges beruházások ágazatonkénti és termékenkénti elosztásában is. A gazdasági és műszaki-tudományos kooperáció központi helyet foglal el országunk külgazdasági kapcsolataiban. Nagy súlyt helyezünk a termelési együttműködésre és szakosításra, különösen a gépipar terén kiegyensúlyozott cserék keretében. A kooperációs viszonyok, természetüknél fogva, szintén hoszszú lejáratú szerződéseken alapulnak. A szigorú szükségletek alapján így kell biztosítani a nyersanyagokból, alapanyagokból és más termékekből igényelt behozatalt is. Az első időszak pozitív tapasztalatait hasznosítva, vállalataink sorra rátérnek a termelésszervezés tökéletesítését, a termékek, a gyártási folyamatok korszerűsítését célzó és rendkívül hasznosnak mutatkozó országos akció második szakaszára. Ebben fő helyen szerepel a korszerű technológiák gyorsított ütemű bevezetése, az adott kapacitások és anyagforrásaink jobb kihasználása, világszínvonalú — esetenként ezt meghaladó — termékek előállítása. Nyilvánvaló, a korszerűsítés pontosan meghatározott célt követ: olyan gépekre és berendezésekre, olyan újratervezett vagy új termékekre van szükség, amelyekre gazdaságunk igényt tart, amelyek keresettek, versenyképesek a külpiacokon és gyártásuk jövedelmező, megfelelő haszonnal jár. Nicolae Ceausescu elvtárs a különböző gazdasági egységekben tett legutóbbi munkalátogatásai alkalmával ismételten kidomborította, hogy a vállalatokban adott a korszerű műszaki-anyagi alap, előirányozták az újabb bővítéseket, szükség van tehát a nagyobb fegyelemre, a nagyobb következetességre, hogy mindenütt a leghatékonyabban használják ki a rendelkezésre álló gépeket és berendezéseket, mivel azok az állam, a nép részéről nagy erőfeszítéseket igényeltek. „tegyünk meg mindet — mondotta a Tirgoviste municípiumi nagy népgyűlésen — a jövedelmezőség és a gazdasági hatékonyság erőteljesebb növeléséért. Mindazt, amit megtermelünk, állítsuk elő minél alacsonyabb költségekkel, biztosítsunk minél nagyobb nyereséget, járuljunk hozzá a nemzeti jövedelem, hazánk általános vagyona gyarapításához, mert csakis ilyen alapon teremthetjük meg a feltételeket a fejlesztésre, s ugyanakkor a nép anyagi és szellemi életszínvonalának emelésére vonatkozó programok valóra váltásához!" E programok gyakorlatba ültetése szempontjából döntő fontosságú valamennyi idei exportelőirányzat ütemes teljesítése és a következő esztendő, az egész ötéves tervidőszak további tennivalóinak gondos megalapozása. ummm expo Deme János - 3 — A NAGYOBB BÚZAHOZAMOK ELERfiSfiBRT KIFOGÁSTALAN MINŐSÉGBEN KELL ELVÉGEZNI A VETÉST — ARAD ÉS TEMES MEGYÉBEN IS — Legfontosabb kultúrnövényünk a búza. Alapvető élelmiszertermékünket, mindennapi kenyerünket jelenti, nem véletlenül vált az élet szimbólumává Éppen ezért nagyon fontos feladatként vetődik fel a búzának, és általában az egész gabonatermelés növelésének kérdése, mely továbbra is az egész mezőgazdasági tevékenység alapvető célkitűzése lesz. Ugyanis ebben az ötéves tervben már 30—33 millió tonna gabonát kell termeszteni hazánkban egy-egy esztendő átlagában. Ehhez pedig adottak a feltételek, különben is az utóbbi években nem egy állami mezőgazdasági vállalatban és termelőszövetkezetben értek el búzából jó 8000, árpából 9000 kiló körüli, csöves kukoricából meg húsztonnás hozamokat. Nos, éppen ezeknek a gazdaságoknak, és főleg az Olt megyeieknek a pozitív tapasztalatait, nagy terméseket szavatoló technológiáit kell ezután minél több helyen kiterjeszteni, általánosítani, úgy, ahogyan arra Nicolae Ceaușescu elvtárs oly nyomatékosan felhívta a figyelmet a mezőgazdaságban tevékenykedő párt- és állami aktíva tanácskozásán. Mert az igényes, kitűnő munkának köszönhetik az Olt me JOSU IOAN, a szocialista munka hőse, a nagytopolováci mtsz elnöke, gyerek azt, hogy az idén búzából több mint 6000, árpából meg 7000 kilót takarítottak be átlagosan hektáronként. A pártfőtitkár egyben rámutatott arra is, hogy noha az idei árpa- és búzatermés jobb a tavalyinál, még sincs az előirányzat és a lehetőségek szintjén. Vagy 3 millió tonnával több kalászos gabonánk lehetett volna, ha egyes megyékben és gazdaságokban különböző hibák, betakarítási veszteségek és más mulasztások nem vámolják meg annyira a termést. Arad és Temes megyében például átlagosan 500—1000 kiló búza úszott el a betakarítási veszteségekkel. Nem utolsósorban emiatt egyik megyében sem teljesítették a búzatervet. Hanem azért Temes és Arad megyében is akadnak olyan gazdaságok — még ha nem is túl nagy számban —, melyek az időjárás alakulásától függetlenül, állandósították a nyolcezer kilós búzahozamot. Temesben például a nagytopolováci és a nyerői, Arad megyében egyebek között a pécskai Timpuri női az az nétsz, ahol az idén is 8000 kilónál több búzát arattak hektáronként. Nos, ennek megvalósítási módjáról számolnak be alább az, illető gazdaságok elnökei. prímán előkészített magágyba vetettünk, a kemény talajt jó néhányszor megtárcsázták traktorosaink, hogy tisztességes vetőágyba kerülhessen a mag. Nem kis szerencsénk van azzal, hogy Petcu Dimitrie, Danes György, Ardelean Nicolae, Zabos János és más mezőgépészek jottányit sem tágítanak a minőségi elvárásoktól. Mert a kitűnő, úgymond, eltalált vegyszerezés eredményekéntolyan tiszta volt a búzánk, hogy aljban szálnyi gyomot sem láthatott az ember. A gondag tápdúsítás is megtette a magáét, elősegítette a telt szemű kalászfejlődést. Egyébként az őszi vetéskor hektáronként 500— 600 kiló komplex műtrágyát, a kiegészítő tápdúsításkor meg 300 kiló hatóanyagot adagoltunk. Ugyanakkor levéltrágyázást is végeztek traktorosaink. Ezekben a napokban különben javában vetjük az őszi kalászosokat, gondos talajelőkészítéssel és maghintéssel igyekszünk a jövő nyári még gazdagabb aratást megalapozni. Említsem meg azt is, hogy a nyár végétől mostanig csaknem 4000 tonna istállótrágyát is kihordtunk és a talajba forgattunk a jövő évi dús termés biztosítása Estekében. Nagy erőpróba elé állítja az őszi kampány gazdaságnnk traktorosait, akiknek összesen 1030 hektár területet kell bevetniük. A zöldtakarmányok magja, vetőágyba került régecske, s az árpa is az utolsó hektárokon hull földbe. És a búza vetése is napirendre kerül. • Szóval, Nagytopolovácon, Nyerőn és J’ócskán nincs rossz vagy jó esztendő, mostoha időjárásra való hivatkozás, csak évről évre megismétlődő rekordhozam. Mert ezek a termelőszövetkezetek — csakúgy mint seregnyi Olt megyei egység — az új agrárforradalom élvonalában haladva, roppant igényes munkával, újszerű hozzáállással, forradalmi gondolkodással állandósították a nyolcezer kilós, illetve annál nagyobb gabonahozamokat. Példájukat megannyi Arad és Temes megyei gazdaságnak követnie kell, hogy az ország nyugati részében több árpát és búzát arathassanak a jövő nyáron. Többet, mert a lehetőségek többre jogosítják a Maros, Temes, és a Bega menti tájak termelőegységeit. — Meg kell dolgozni ám a rekordtermésekért. Viszont a tudomány segítségével, a minőségi követelmények tiszte,letben tartásával döntően befolyásolhatjuk a termés alakulását, melyet Nicolae Ceaușescu elvtárs a mezőgazdasági tanácskozáson is pregnánsan kidomborított. Egyébként 1984 szeptemberében azt kérte a nagytopolováci népgyűlésen tőlünk, s egyben az egész parasztságtól, hogy a belterjes, nagy hozamú, termelés érdekében új munkaszellemet, gondolkodást alakítsunk ki, vagyis forradalmi módon dolgozzunk. Igyekszünk is ennek szellemében biztos léptekkel haladni az új agrárforradalom útján, hisz már az is sokra kötelez, hogy gazdaságunkat ötször tüntették, ki a Szocialista Munka Hőse címmel. Persze az időjárás alakulhat így is, úgy is, lehet a termés növelését segítő vagy azt csökkentő, de mi ettől függetlenül évek óta állandósítottuk a rekordhozamokat. Az idén például búzát nyolcszáz, árpát meg háromszáz hektáron termesztettünk, s az előbbiből 8474, az utóbbiból pedig 9610 kilót arattunk hektáronként! De az elmúlt évek aratásai miatt sem kell szégyenkeznünk: tavaly’’ ugyanis búzából 8740, árpából meg 9300 kilós termésátlagot értünk el, míg tavalyelőtt a kenyérgabonánk 8253, az árpánk pedig 8819 kilóval fizetett hektáronként. Pedig gazdaságunk határának nem kis része gyenge ,talajú, podzolos föld, melyet nagyon jól fel kell javítani ahhoz, hogy onthassa a gabonát, viszont kísérleti telepünk összehasonlítási parcelláin sokéves megfigyelések alapján a legmegfelelőbb technológiai eljárásokat tapasztaljuk ki. Ott van például a keresztes vetés, melyet tavaly óta alkalmazunk a kalászosoknál, mióta négyévi kísérletezés, megfigyelés után meggyőződtünk arról, hogy ezáltal jelentősen növelni lehet a termést. Arról van szó, hogy két járattal vetjük a búzát és árpát,előbb a tábla egyik irányában, másodszor meg azzal merőlegesen juttatjuk földbe a magot, így sokkal jobb, egyenletesebb és jóval nagyobb, négyzetméterenként akár ezer szálas növénysűrűséget biztosíthatunk, ami komoly terméstöbbletet eredményez. Ugyanis a keresztben történő vetés révén a műtrágyázás is hatékonyabb, egyenletesebb, kedvezőbb a növények tápanyagellátása. A búza- és árpatermés növelésében a nagyon jó talajmunkák, az optimális időben és kitűnő szaporító anyaggal történő vetés, szakszerű trágyázás stb., mellett sokat jelent a megfelelő növényelhelyezés, a gondosan kialakított vetésforgó. Nekünk sikerült elérni azt, hogy ugyanazon a földtáblán négy évben csak egyszer termeljünk búzát vagy árpát. Csupán ezáltal — semmi többletbefektetés, költség nélkül — csaknem egy tonnával növelhetjük hektáronként a gabonatermelést. Nem is beszélve egy másik „műhelytitkunkról“, arról, hogy mi az egész árpát kizárólag lóhere, a búzát meg szója után vetjük, termesztjük. Hogy miként tehetjük ezt meg? Hát úgy, hogy szóját ezer, lóherét meg hatszáz hektáron termesztünk minden esztendőben, mely növények igencsak tápdúsítják, javítják a talaj, szerkezetét. Sokat lehetne még mondani a gabonatermelés növelését szavatoló „fogásokról“, legjobb eljárásokról. Például az sem harmadrendű dolog, hogy mi csakis a magunk termelte elit vetőmagot juttatjuk földbe. S persze olyan búzafajtákat termesztünk, melyeket előzőleg minden tekintetben alaposan kikísérleteztünk. Talán mondanomm kell azt, hogy ezen az őszön is — akárcsak az előzőeken — idejében és kifogástalan minőségben vetjük el az árpát meg a búzát. * — Tapasztalatból mondhatom, hogy csak úgy ontja a gabonát a föld, ha az ember dédelgeti, s mindent megad neki, amire szüksége van. Különleges mesterfogásokról nemigen számolhatok be, pláne, hogy a kalászosok agrotechnikája nem sokat változik egyik övezettől a másikig, a legfőbb munkák ugyanis nagyjából mindenütt azonosak. Hanem bizonyos különbségek mégis csak adódnak aszerint, hogy milyen a talaj minősége, milyen az éghajlat stb. És bizony az egyes gazdaságok között is kisebb-nagyobb különbségek vannak az egyes munkák minőségét illetően, ami — mint az országos tanácskozáson is kitűnt — eltérő terméseredményekben ölt testet. Amikor mi tavaly 8170 kiló búzát gyűjtöttünk be hektáronként, egyesek hajlamosak voltak ezt egy ritka jó esztendő kegyének tulajdonítani. De meglátjuk, mit csinálnak a nyerősek, hogyan ismételnek Demeterék majd a következő esztendőben — aggályoskodtak. Az ilyen hitetlenkedőket aztán végleg „elhallgattattuk“ t az idén. Mert 420 hektáros búzaföldünk a tervezett, 5950 helyett 8205 kilós terméshozammal fizetett a nyáron, s ennek eredményeként csak ráadásként ötszáz tonna kenyérgabonát szállíthatunk az állami alapnak. Legtöbbet, hektáronként 8400 kilót, a Fundulea 29 búzafajta adott - nálunk -is, ezért vetünk, ebből a legnagyobb területen, mintegy 250 hektáron ezen az őszön. De Vázoljam fel, miként sikerült a nyolcezer kilósnál nagyobb búzahozamot állandósítani gazdaságunkban. Először is vigyázunk az optimális vetésforgó kialakítására, a növények olyan váltogatására, hogy kalászosok után ne kerüljön újból búza vagy árpa. Ez különben az egyes betegségek és kártevők leküzdése, a talajban való tápanyag jobb megőrzése, hasznosítása és más szempontból is fontos. Vigyázunk arra is, hogy többnyire korán lekerülő előveteményei legyenek a búzának, az árpának, hisz ezáltal a magágyat is idejében és kifogástalanul előkészíthetjük a vetéshez. Csakis talajlazítókkal felszerelt ekékkel szántunk, utána többször is tárcsázunk (múlt ősszel például háromszor-négyszer került erre sor a nagyon száraz föld miatt), talajegyengetést is végzünk, egyszóval morzsalákossá, kifogástalan minőségűre munkáljuk a magágyat. S ez nagyon fontos követelmény. Nemkülönben az is, hogy optimális időben vessük el az egész gabonát, mely munkát nálunk a legjobb traktorosok végzik el. Ráadásul úgy, hogy a szakemberek állandóan a nyomukban járnak, ellenőrzik a vetés minőségét. Egyébként magas biológiai értékű, csupa elit és első szaporítású vetőmagot használunk a Fundulea 29, Lovrin 32 és a Libelula búzafajtákból, melyek legjobban teremnek nálunk. Fontos láncszeme a hozamnövelésnek a megfelelő műtrágyázás is. Az alap, és a kiegészítő tápdúsításkor mi hektáronként átlagosan 400 kiló komplex hatóanyagot és ugyanannyi ammóniumnitrátot adagolunk, persze differenciáltan, a talaj termőképességének állapota szerint, nagyobb vagy kisebb dózisokban. A műtrágyakiszórást meg CORNEL BORNEMISA mérnök, a pécskai Timpuri Női mtsz elnöke: — Községünkben az utóbbi három esztendőben több gazdaság ért el 8000 kilós, illetve ennél nagyobb búzatermést. Igaz, négy mtsz , van Pécskán és a nagy termésekről neves szinte mindegyik. De nem lehetek én a szomszédok prókátora, nem beszélhetek az Ogorul, Avintul vagy a Steagul rosu gazdaság hozamairól, a sajátunkról viszont annál inkább. Tavaly mi 8064 kilós búzahozammal bizonyítottunk, ezen a nyáron meg 8050 kilót arattunk hektáronként. Egyébként 630 hektáron termeltünk búzát, mégpedig MV 18, Fundulea 29 és Libelula fajtát. Legjobban a két első búzafajta fizetett, ezért az ősszel ezekkel vetjük be az előirányzott területnyolcvan százalékát. Az árpánál is kijött a lépés, melyből a jó hozam folytán száz tonnát értékesíthettünk terven felül. Viszont búzából —, melynél 5700 kilós volt a terméselőirányzatunk — nagyon sokat, a 2100 helyett több mint 3000 tonnát adhattunk be az államnak. Figyelemre méltó az is, hogy búzavetőmagból a tervezett hatszázötvennel szemben ezer tonnát termesztettünk és adtunk át az idén. Kérdezték már tőlünk,hogyan sikerült a jó nyolcezer kilós búzahozamot elérnünk?Mi érte azt , válaszolhatjuk.,, nem csináltunk semmi különöset, csak azt tettük, amit kellett. Azaz példásan megműveltük a földet, igényes technológiát honosítottunk meg. Jó elővetemények után a gyomok elleni vegyszerezést is , kifogástalan minőségben végezzük el, a szakemberek szigorú ellenőrzésével. Mi tagadás, a jó búzatermést, segítette elő az is gazdaságunkban, hogy gyorsan, ,rövid idő alatt learattuk a gabonát, s így elkerülhettük, a betakarítási veszteségeket,amely ezen a nyáron Bánság-szerte nagyvolt, ugyanis , legtöbbhelyen igen sokáig tartott az aratás, a csapadékos júliusi időjárás miatt. Egyébként hetek óta példásan dolgozunk ezen az őszön is, hogy a pártfőtitkári útmutatások szellemében mielőbb végezhessünk mindenféle mezei munkával. A kukoricaszedésen például már túlvagyunk, s ezekben a napokban a vetést szorgalmazzuk minden erővel. Megtehetjük ezt annál inkább, mert a vetőszántással végeztek traktorosaink. Ugyanakkor csaknem 3000 tonna istállótrágyát is talajba forgattak. Persze kifogástalanul előkészített és kiváló minőségű vetőmagot juttatunk most is a földbe, hogy jövőben még dúsabban arathassunk. NICOLAE CEAUȘESCU ELVTÁRS FELADATMEGHATÁROZÓ ÚTMUTATÁSAI SZELLEMÉBEN DEMETER JÓZSEF, a nyerős mtsz elnöke. JÓ MUNKASZERVEZÉST KÖVETEL A GYORS BETAKARÍTÁS (Folytatás az 1. oldalról) 23-án befejezték a kukoricatörést, tehát jónal hamarabb a kitűzött határidőnél. Látogatásunk napján mintegy száz személy dolgozott, hogy az utolsó mennyiséget is a szállítóeszközökre rakodják és elszállítsák a mezőről a terménybegyűjtő központba. A helybeli mezőgazdasági termelőszövetkezet három teherautóján kívül a városi gazdasági egységek és intézmények 15 teherautóval vagy traktor vontatású utánfutóval segítettek a szállításban, s a néptanács alelnöke, Vasile Ardelean számolt be arról, hogy nap mint nap több mint háromszáz személy törte a csöveket, amíg tartott a betakarítás. Különösen dicséretesnek mondták az Armatura vállalat helybeli részlege dolgozóinak segítségét, valamint a termelési, felvásárlási és áruforgalmazási szövetkezet dolgozóinak a részvételét, akik 36 hektár nagyságú parcelláról nem keveset, 10 000 kilogrammos átlagot meghaladó termést takarítottak be gyorsan. Az a tény, hogy ilyen hamar és gyorsan befejezték a kukoricatörést, annak tulajdonítható, hogy a városi néptanács jól szervezte meg a munkát és elegendő munkaerőt mozgósított. Ám nem mindenik helységben áll ilyen nagyszámú segítség a mezőgazdasági dolgozók rendelkezésére. Szilágyperecsenyben például a munkaképes lakosság legnagyobb része Szilágysomlyón vagy Zilahon dolgozik iparvállalatokban, de ennek ellenére a szép termés betakarítása kielégítő ütemmel halad. — Csak kézi munkaerővel és csak szövetkezetünk tagjaival takarítjuk be a kukoricát. — mondotta Vasile Mitrasca, az mtsz elnöke. — Esztendők óta megszokták, hogy a tanulók is segítsenek, még más helységekből is érkezett támogatás, az idén viszont naponta 300—400 személy töri a kukoricát, s csak azért ennyien, mert eddig volt még szüretelni való paradicsom is, a kertészetben, a gyümölcstermesztő farmon több mint ezer tonna almát kell leszednünk, s megkezdődött a szőlő szüretelése is, tehát többfelé kell elosztanunk a rendelkezésünkre álló erőt. Nincs gondunk a betakarítással, s hogy a szövetkezeti tagok eddig,nem tapasztalt méretben vesznek részt a munkában, arra utal, hogy sikerült elérnünk a munkafegyelem szilárdabbá tételét. Igaz, minden mtsz-tag év elején már tudta, hogy mit és hol kell elvégzenie, menynyit kell termelnie és milyen javadalmazást kap érte, s azt is időben tisztáztuk, idényenként mikor és hogyan kell elvégeznie a soron levő munkát. Az idén először történt meg, hogy előbbi kézzel, s csak azután géppel kapáltunk a kukoricaföldeken. Meg is látszik az eredmény. Búzából a tavalyi termés kétszeresét termeltük, s ha ez a gépészek érdeme, az mindenképpen a növénytermesztő farmok dolgozóinak szorgalmára vall, hogy zöldségből a tavalyi termés ugyancsak kétszeresét, kukoricából a háromszorosát terímeljük. Van olyan parcellánk, ahol a becsült és begyűjtött csöves termény átlaga meghaladta a 14 000 kilogrammot. Ez mindenképpen jó eredmény a korábbi évek terméseihez képest. A vezetőség értékeli is az mtsz-tagok szorgalmát, s láthatóan gyorsabban megy az őszi munka Perecsenyben. Már csak a búza vetésének befejezése maradt hátra a vetési tennivalók közül, de remélhetően ez is gyorsan véget ér, hiszen sikerült az erőket összpontosítani. A szilágysomlyói mtsz példája után a perecsenyi gazdaságban tapasztaltak is azt bizonyították, hogy az idén, bár kedvezőtlenebb gazdálkodási feltételek között dolgoztak, sikeresebben tevékenykedtek a növénytermesztő farmokon. BŐSÉGES ALMATERMÉS (Folytatás az 1. oldalról) vénytermesztő farmokon. Ennek ellenére a farmvezetők még nem látják a munka befejezésének időpontját, s a szüreti munkában a védnökséget vállaló megyei KISZ-bizottság egyre több líceumi tanuló mozgósítását tartja szükségesnek. Az előreláthatóan 15 000— 16 000 tonna gyümölcs szüretelése valóban nem csekély feladat, a napi ütem fokozásával viszont siettetni lehet a munka befejezését. Persze a teljesítmények csak az időalap jobb hasznosításával növelhetők; ezt azért jegyezzük meg, mert megfigyelésünk szerint líceumonként más és más módon használják ki a munkanapot. Az agráripari líceum esetében például reggel hét órakor indulnak, hét után néhány perccel a szolgálatos diákokon kívül lélek sem található az iskolában, korán kezdik a tulajdonképpeni munkát. Ezzel szemben más Somlyói líceumokból később kezdenek, s ez egyrészt annak tulajdonítható, hogy a szervezéssel, azautóbuszos szállítással is értékes időt veszítenek, de már ők is dolgoznak, mire a zilahi diákokkal megérkeznek a járművek. A munkaidő jobb kihasználásával kell tehát növelni a szüreti megvalósításokat a gyümölcstermesztő farmokon, s ez különösen fontos szempont akktor, amikor a bőséges almatermés sok szüretelőt kíván.