Előre, 1986. december (40. évfolyam, 12132-12157. szám)

1986-12-02 / 12132. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek/ A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉS EGYSÉG FRONTJA ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK NAPILAPJA XL évfolyam 12 132. szám 1986. december 2., kedd 4 oldal ára 50 iráni NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS FELADATMEGHATÁROZÓ ÚTMUTATÁSAI SZELLEMESEN TARTANI A MEGSZERZETT ELŐNYT Általában a célnak legin­kább megfelelő és idejében fo­ganatosított intézkedések és a műszaki haladással lépést tar­tani akaró erőfeszítések gyü­mölcsének tekintik a gazda­sági sikereket. De adott még egy tényező, a legfontosabb.­­ ez a vállalati munkaközösség rátermettsége, alkalmazkodó készsége. Mert ahol nyitottak, újra fogékonyak az emberek és szüntelenül arra töreked­nek, hogy felülmúlják önma­gukat, meghaladják előző tel­jesítményeik szintjét, a sike­rek sohasem maradnak el. Ér­demes volna felmérni, hogy mennyiben befolyásolja egy a­­dott vállalat eredményességét munkaközösségének alkalmaz­kodási készsége a változó kül­ső feltételekhez. Mert kétség­telen az, hogy ahol gyorsan úrrá lesznek a változások okozta zökkenőkön, időszakos nehézségeken, az eredmények kedvezőbben alakulnak, mint ott, ahol a sablontól, a meg­szokottól eltérő választ kívánó kérdésre nem kapják meg az azonnali helyes feleletet. Marosvásárhelyen, az Elec­­tromures Vállalat egyike azok­nak az egységeknek, amelyek fejlett adaptációs készségük­nek köszönhetően lépéselőny­re tettek szert másokkal szem­ben és ez meglátszik idei e­­redményeiken. Győrbíró Sán­dornak, a vállalat főmérnöké­nek véleménye szerint a jelen­legi kedvező helyzet egy hosz­­szabb folyamat eredménye, mert mint mondja, a vállalat műszaki potenciáljának fej­lesztését már a múlt ötéves tervben úgy irányították, hogy az elkövetkező termékváltások eredményeként, az új termé­kek, valamint a régiek korsze­rűsített változatai magasabb fokon értékesítsék a felhasz­nált anyagokat. Ez a gyakor­latban azt jelentette, hogy ugyanannyi anyagból több, magasabb értékű terméket kí­vántak kihozni, a termelést nem több anyag feldolgozásá­val, hanem a megmunkálási fok növelésével akarták bőví­teni. Tulajdonképpen az derül ki a főmérnök által mondottak­ból, hogy az Electroművesben a dolgozók tanácsa, a műszaki szakemberek és a gyártmány­tervezők már évekkel ezelőtt, tehát még akkor, amikor nem vetődött fel ennyire hangsú­lyosan az intenzív fejlesztés kérdése, de számtalan jel már mutatta, hogy ennek napirend­re tűzése rövidesen bekövet­kezik, célirányos tevékenysé­gükkel megteremtették ennek talán leglényegesebb előfelté­telét: olyan termékek gyártá­sát készítették elő, amelyek műszaki paramétereikkel, a­­nyagigényességükkel az évti­zed második felének szigorúbb követelményeket támasztó kö­rülményei között is helytáll­nak. Győrbíró Sándor példák so­kaságával illusztrálja az előbb elmondottakat. Említsük meg a legszemléltetőbbeket. — El­jutottunk oda — magyarázza a főmérnök —, hogy a kábel­­gyártásban, amely tudvalevő­leg nagy rézfogyasztó, az új termékek bevezetésével egy kiló rézből az idén mintegy 8 százalékkal nagyobb értékű termelést valósítunk meg, mint a korábbi években. És ezt nem az eddig gyártott kábelek félretevésé­­vel, mert a nemzetgazdaság­nak azokra is szüksége van, hanem az értékesebb, az anya­got jobban hasznosító, maga­sabb fokon megmunkált ter­mékek részarányának növelé­sével. Ezáltal szinte napról napra több munkalehetőséget teremthettünk. Ha a kábel­­gyártás termelékenysége vál­lalati összehasonlításban nem is emelkedett nagyobb mér­tékben, a nemzetgazdasági hasznot figyelembe véve, a társadalmi érdeket tekintve kétségkívül helyes vállalkozás volt, megfelel a XIII. párt­­kongresszuson megállapított feladatoknak. Közhasználati cikkeik gyár- Keszthelyi Gyula (Folytatása a 3. oldalon) A VÉDJEGY BECSÜLETE RANGOS MUNKASIKEREK • Temes megyéből 38 gazdasági egység je­lentette az árutermelés ti­zenegy havi tervének ha­táridő előtti teljesítését. A munkatermelékenység nö­velésére hozott programok alkalmazásával több mint 400 millió lej ,többletterme­lést valósítottak meg, a megrendelőknek leszállí­tottak jelentős mennyiségű acélt, hengereltárut, kerá­miai építőanyagot, fémfel­dolgozó szerszámgépet, e­­lektrotechnikai, elektroni­kai és műszerészeti beren­dezést, ruhaipari terméket. A termelőkapacitá­­sok hatékony kihasz­nálásával, nagy teljesítmé­nyű, korszerű technológiák bevezetésével, a nyersa­nyag-, alapanyag-, tüzelőa­nyag- és energiafogyasztás csökkentése révén Fehér megye 31 gazdasági egysége jelentős ipari árutermelési többlettel kezdte az év utolsó hónapját. Terven fe­lül leszállítottak a nemzet­­gazdaságnak több mint 500 millió lej értékű terméket, ami bányaipari és fémipa­ri gépekben és felszerelé­sekben, villamos energiá­ban, fűrészáruban, porce­lántermékben, készruhában ölt testet. Gorj megye egyik legfiatalabb szénki­termelő egységében, az al­­beni-i bányában évi 100 000 tonna lignit kitermelését eredményező termelőkapa­citást helyeztek üzembe. További három külszíni fejtésben növelték a terme­lési kapacitásokat, és így évente több mint 600 000 tonna szénnel adnak töb­bet a nemzetgazdaságnak. A motrai medencében lévő Rosiuta fejtésben arra tö­rekednek, hogy legalább három hónappal határidő előtt üzembe helyezzék az új kapacitásokat. HH Máramarossziget ipa- TM­K­ egységei jelentet­ték a 11 havi terv határidő előtti teljesítését. A siker annak köszönhető, hogy magas fokon hasznosítják a nyersanyagokat és az a­­lapanyagokat, az energiát és a tüzelőanyagot, hatéko­nyan kihasználják a gépe­ket és felszereléseket, és így túlszárnyalták a mun­katermelékenységi elő­irányzatot, több mint 30 millió lej árutermelési többlettel kezdték az év utolsó hónapját. ||§ Az évi tervfeladato­­kat határidő előtt teljesítő Kolozs megyei iparvállalatok sorában ta­láljuk a Bányaipari Kom­binátot, amelyre ebben az ötéves tervben különleges feladatok hárulnak az or­szág északnyugati részén kibányászott nyersanyagok mennyiségének növelése te­rén. A sikeres tervteljesí­tés alapját képezi a terme­lés korszerűsítésére és szer­vezésének tökéletesítésére kidolgozott program valóra váltása, magas minőségi paraméterekkel rendelkező új termékek termelésének kifejlesztése, a munkater­melékenység dolgozónként 10 000 lejjel való növelése, az anyagi költségek csök­kentése 12 millió lejjel. A kolozsvár-napocai vállalat dolgozói megteremtették a feltételeket, hogy év végéig 90 millió lejre becsült áru­­termelési többletet valósít­sanak meg. VISSZAHÓDÍTOTT SZÁNTÓFÖLDEK Területileg látszólag nem túl nagy az Apáca övezetében új­ból feltört, művelésbe fogott gyepföld, de annak érdekében, hogy a korábban lemosódás­­nak kitett, másfél ezer hektá­ron többet adjon a föld, kom­plex munkálatok egész sorát hajtották végre. Domboldalak nagy lejtésszögű szántóin gye­pesítettek, az Olt övezetében elmocsarasodott parcellák le­­csapolásával és szántóvá ala­kításával eredményesebbé te­szik a búza- és kukoricater­mesztést, s cukorrépából is gazdagabb átlagokat takarít­hatnak be. A perieni-i kísérleti­ állo­más tapasztalatainak alkotó módon való hasznosításával létesített teraszos művelés, a fü­ves sávok kialakítása, pa­takszabályozás, bokorirtás és talajegyengetés, az erózió okozta termőföldkárosodást hivatott megszüntetni. De ez­úttal nem a beruházás-kivite­lezés konkrét helyzetére kívá­nunk utalni, hanem azt a tö­rekvést emeljük ki, amelynek eredményeként a korábban felhagyott táblák művelésbe fogását akarják elősegíteni. A Brassó megyei mezőgazdasági termelés az utóbbi két eszten­dőben örvendetesen növeke­dett, nem utolsósorban annak köszönhetően is, hogy az ál­lam által rendelkezésre bocsá­tott beruházási keretekkel a haszonélvezők egyre hatéko­nyabban gazdálkodnak, még­pedig a termelésfokozás lehe­tőségei kiaknázása végett. En­nek köszönhető az, hogy a szántóterület megyeszerte ezer hektárokkal bővült. Olyan be­ruházások (lecsapolás, vagy eróziómeggátolás) kivitelezésé­re is gondot fordítottak a szántóterület növelése során, amikor is a munkálatok el­sődleges célja nem a művelési mód megváltoztatása, hanem a termelést fékező okok felszá­molása volt. Ez tükröződik az apácai eróziógátló beruházá­sok megvalósításánál is, hiszen közel félszáz hektárral na­gyobb immár a szántóként használt terület. De ugyanez az igyekezet vezetett már az idén a hozamokban mérhető plusztermeléshez a Hermány— Prázsmár övezetében végzett lecsapolási munkálatok során. Csupán az a tény, hogy már a tavasz folyamán e vidéken megoldották ezer hektár terü­let fölös vízkészletének elveze­tését, lehetővé tette a költsé­gek egy részének visszatérülé­sét. Időközben új munkatelep nyílt az övezetben, a tapaszta­latok bebizonyították ugyanis, hogy a termelést korábban gátló vízkészletek várakozáson felüliek. Olyannyira, hogy ér­demlegesen „beszállhatnak“ Brassó ivóvízellátásába. Az idei ősztől kezdve tehát nem az Oltba vezetik a szivattyú­hálózattal kiemelt sok vizet, hanem csővezetéken át a me­­gyeszékhely ilyen irányú gondjait enyhítik. Úgy, hogy közben e tájon immár aka­dálytalan a mezőgazdasági termelés. Ugyancsak hozamfokozáshoz járul hozzá a Sebe?—Mindra övezetében zajló lecsapolás. A munkatelep különben egyike a megye legnagyobb lecsapolási színhelyének, hiszen négyezer hektár feljavítását érinti. A már kiépített csatornahálózat, illetve az alagcsövek lefekteté­se révén az ősszel akadályta­lanul dolgozhattak a barázda­­alá forgató traktorok Lehető­ség kínálkozik arra, hogy már a jövő évben rekordhozamokat érjenek el. A korábbi évek tapasztalata bebizonyította azonban, hogy a lecsapolás, önmagában még nem jelent garanciát a gazdag hozamokra. Nélkülözhetetlen a járulékos beruházások je­lenléte, a gyűjtő csatornaháló­zat kialakítása, de az is, hogy biztosítsák a tápanyag-után­pótlást. Az istállótrágyázások mellett e zónában a meszezés nyújtotta lehetőségeket értéke­sítve alapozzák meg a hozam­ban való előrelépés feltételeit. A példákat sorolhatnánk to­vább Fogaras vidékéről ép­pen úgy, mint a Rupea kör­nyékén megnyílt munkatelep­ről, hiszen az idén a megyé­ben közel 200 millió lejt fek­tettek, fektetnek be azért, hogy többet teremjen a föld. E be­ruházási keret háromszor na­gyobb annál, mint amennyit a tavaly e célra költöttek. A biztos és állandó hozamok el­érésére kidolgozott országos program keretében tehát Brassó megyében szintén ked­vező adottságok jönnek létre arra, hogy nagyobb legyen a termés. A visszahódított szán­tók, a fölös vízkészlettől men­tesített földek ezer hektárai a megyei szakvállalat eredmé­nyes fáradozásairól tanúskod­nak, ugyanakkor pedig tükrö­zik a szövetkezetek egyre je­lentősebb részvállalását avé­gett, hogy az idén már ta­pasztalható hozamgyarapodás a jövőben még érezhetőbb le­gyen, s a befektetések haté­konysági mutatója javuljon. Az ősszel feltört gyepek, visz­­szanyert szántók, a mélytalaj­­lazítás kiterjesztésében elért sikerek biztató alapot szolgál­tatnak az új agrárforradalom célkitűzésein­ek maradéktalan teljesítésére. Flóra Gábor BRASSÓ MEGYÉBEN TELEPÜLÉSEINK A SOKOLDALÚ FEJLŐDÉS ÚTJÁN S­zinte elhagyatott, vadon tájban, völgynek le, kap­tatónak fel, csupa szín­világban járunk. Ki sejtené, hogy az egyik hajlatban vonzó kis vá­roska „perdül" valósággal elénk. Intorsura Buzaului friss-csöndes világa, mondanám: patriárkális nyugalma. Mint a városba érünk, nyom­ban kiderül, a nyugalom csak a felszínes szemlélő számára je­lent lassan változó világot. A nem is olyan régen még hegyvi­déki nagyközség gyökeres meta­morfózison ment át, virágzó agráripari településsé fejlődött. Trifan Constantin, a város pol­gármestere belülről, szemtanú­ként ismeri az urbanizálódás va­lamennyi tényezőjét-fokozatát, és amikor a legjellemzőbb, legfon­tosabb jegyek felől faggatjuk, m­intha líra szőné át a hangját, pedig egyáltalán nem érzelem­dús tényekről beszél. Vagy talán mégis? — A legnagyobb különbség az egykori község és a mai vá­ros között az, hogy míg 1965- ben az árutermelés alig haladta meg a 47 milliót, ma már az 523 millió felé közelít. A két szám közti „távolság" hatalmas fej­lődési ív a mi városunk eseté­ben. Magában foglalja azt, hogy miként az ország számtalan más helységében, ide is erőteljes ipar „telepedett”. És nem is akármi­lyen, hanem a csúcságazatok egyik képviselőjét, a gépgyártó­ipart honosítottuk meg. A bras­sói Traktorgyártó Vállalat kihe­lyezett egységeként traktorkabi­nokat gyártunk és a munka mi­nőségét jól jelzi az, hogy né­hány esztendeje — közvetett — exportra is vállalkozhattunk. — Milyen előzményekre tá­maszkodhatott a helybeli gép­gyártás? — Alapvető pillére volt a helybeli magas szintű hagyomá­nyos kézügyesség. A völgykatlan mindig ritka szépségű és rend­kívüli akkurátussággal megmun­kált kézműves tárgyakat „ter­mett", amelyeken egybefonódott a szorgalom és tehetség, mes­terségbeli tudás és manuális adottság. Nos, ezek a tényezők más keretekben, munkakörben hasznosítva is, szép eredménye­ket hoztak. És közben átalakult az ember is... Az adottságokat egy bizonyos szakterületen kamatoz­tatva, mesterségek sorát sajátí­tották el megfelelő intézményi keretekben. Szaklíceumban, szak­iskolában képeztük a szükséges munkaerőt, az utánpótlást a helybeli igényeknek, mesterség­beli követelményeknek a rendjé­ben. Itt, a nagy hegyek lábánál, az erdők karéjában — mondha­tom — a megismerésnek és a munkának új minősége szüle­tett. .. — és ezzel együtt merőben új település is? — Nem is törekedtünk erre. Inkább azon igyekeztünk, hogy megőrizzük az előző település értékes elemeit, és továbbépítsük világunkat a mai igényeknek, korszerűsödő életvitelünknek, lé­tünk szocialista tartalmának vo­nulatain. Hasznos és értékes öko­lógiai feltételeinket őrizzük, véd­jük, az egészséges életforma ke­retéül szánjuk — ezután is, to­vábbra is. Nem szakadtunk el, sőt minél gazdaságosabban, hasz­nosabban mindannyiunk javára kívánjuk fejleszteni a gazdasági élet másik, hagyományos pillé­rét, a mezőgazdaságot. A hely­beliek többsége kétlaki a szó legnemesebb jelentésében. A magasan képzett ipari dolgozó, a hagyományos és korszerű me­zőgazdasági ismeretek birtoká­ban, a tapasztalat és a gyakor­lat biztos pilléreire támaszkodva folytatja a község egykori alap­foglalkozását, főként, az állatte­nyésztést, kisebb mértékben a növénytermesztést, és kikerül ily módon számára a mindennapi szükségletek jelentős hányada, így fonódik harmóniába múlt és jelen, és minden bizonnyal ha­sonlóképpen lesz a jövendőben is. Bizonyság erre az, hogy az állattartók száma egye­nletes, mindannyian becsülettel vállalták és vállalják az állami alappal kapcsolatos kötelezettségeiket És jóleső érzés, hogy a fiatalok sem hagytak fel vele, természe­tes módon hagyományozódik ez így a tapasztalati, gyakorlati tu­dás, amelyet kiegészít aztán a korszerű ismeretanyag a mező­­gazdasági szakoktatás, a műve­lődési házban sorra kerülő ren­dezvények keretében. Mi a fiatal állattenyésztőkre különösen büsz­kék vagyunk, mert amellett hogy az adottságok továbbélé­séről vallanak, tanúbizonyságai az ifjúság szorgalmának, kötődé­sének a helységhez, az idősebb nemzedékek életformájának ér­tékeihez. Mert a gondolat — a gyakorlati haszon értékelésén túl is — továbbfűzhető: az állatte­nyésztés rendszeres, gondos, szakszerű munkát igényel, és aki erre fiatal korában rászokik, aki­nek vérévé válik, egész életén át hasznát veszi... A polgármester végig ilyen szociológiai megközelítésben mu­tatja be, vázolja a helység vál­tozásait. Állandóan viszonyítja az anyagi és szellemi tényezők kölcsönhatását, párhuzamait. A gazdasági átalakulás megfelelő fejlődési vonulatait az életminő­ség terén is gazdag példatárral illusztrálja. A növekvő anyagi le­hetőségek ugyancsak felmér­hetők a városka városias és egy­re városiasabb arculatán. Az emeletes családi házak, a csinos patinás porták harmóniába ol­vadnak az új, urbánus jelleget hordozó tömbházak korszerű vo­nalaival. Intorjura Buzauluion a várossá válás óta hatszáz tömb­­házlakás épült, 2260 személy költözött komfortos, tágas lakás­ba. Természetesen, a szociológiai számbavétel kiterjeszti körét az életminőség többi vonulataira is. Béres Katalin (Folytatása a 2. oldalon) GÉPIPAR A HEGYEK ÖLÉN CSÍKSZEREDA , 1986 KÖVETKEZETES ÁLLAMPOLNIKÁIK­ A KrÍMIZETVÍDILIM (■•) ÖKOLÓGIAI EGYENSÚLY ÉS TUDOMÁNYOS­ ÉSZAKI FORRADALOM „Szigorú intézkedéseket kell tennünk az ipari ártalmak leküz­désére, a víz és a levegő szennyező­désének megelőzésére, az erdők, a tavak, a folyók, a hegyek, a termé­szeti ritkaságoknak minősülő he­lyek védelmére." NICOLAE CEAUSESCU A­z emberi környezet védel­me csaknem egyidős az emberi civilizációval. Már az ókorban léteztek törvényes rendelkezések a folyók védelmé­ről, de más vonatkozású környe­zetvédelmi intézkedésekről is van tudomásunk abból az idő­ből, így például tiltották a mér­téktelen erdővágásokat, védel­mezve az erdők állagát, a szén az ősi mesterség, a szénégetés nagy mennyiségű fát igényelt. A bányászat fellendülésével gon­dolni kellett arra, hogy bizonyos védőövezetekben a külszíni ta­­lajbontásokat korlátozzák vagy elrendeljék a bányavizek tisztí­tását. Az emberi települések fejlődé­sével kapcsolatban is jelentek meg rendelkezések, így a váro­sokban tiltották a szemét fel­halmozását a házfalak és az utak mentén, a szennyvizek le­vezetését az utcákon. A gyakori járványok különösen indokolttá tették az ilyen jellegű rendelke­­zéseket. Fokozott mértékben lépett előtérbe a környezet védelmé­nek problémája az iparosodás fellendülése nyomán. Rendelke­zések születtek a füst okozta szennyeződés megakadályozásá­ra, más ipari ártalmak, például a zaj kihatásának csökkentése és elkerülése végett az emberi települések védelmére, általá­ban a környezeti tényezők mi­nőségének javítására. Vitathatatlan azonban, hogy az emberi környezet védelme a jelenkor egyik leglényegesebb problémája, ugyanis a tudomá­nyos-technikai forradalom kor­szakában a környezeti károso­dások egyre inkább olyan mé­reteket öltenek, amelyek a ve­lük szembeni védekezés új és egyben egységes koncepcióját teszik szükségessé. Nyilvánvaló, hogy a föld, levegő, vizek stb. védelmének egymástól független szabályzása — amely a két világháború közötti időben jel­lemezte egyes állam­ok törvény­­hozását — már nem felel meg, mivel a termelési mód és a ter­melési technika egyre gyorsuló átalakulásának számos ártal­mas hatása van, s ez az emberi környezet még átfogóbb védel­mét teszi szükségessé. A környezetvédelmi jog a gazdasági-társadalmi fejlesztési program megvalósításának eszköze így került az emberi környezet védelmének komplex kérdése a hazai törvényhozás érdeklődésé­nek homlokterébe is, ami az 1973. évi 9. számú, a környezet­­védelemről szóló törvény elfoga­dásához vezetett. Ezt világosan kifejezi maga a törvény beveze­tő része: a Román Kommunista Párt alapvető politikai célkitűzé­sének — az egész nép anyagi és szellemi szükségletei egyre teljesebb kielégítésének — való­ra váltása megköveteli, hogy a termelőerők sokoldalú fejleszté­se, amely az ország anyagi és szellemi erőforrásainak magas­fokú hasznosításán és a jelen­kori tudományos-műszaki hala­dás vívmányainak maradéktalan­­alkalmazásán alapszik, a kör­nyezetvédelem feltételei között menjen végbe, ami létfontossá­gú tényező társadalmunk szá­mára. A környezetvédelem meg­valósítása szükségessé tette, hogy az ország gazdasági-tár­sadalmi fejlesztésére kijelölt nagyszabású program valóra váltásával egyidejűleg olyan át­fogó intézkedéseket fogadjanak el, amelyek biztosíthatják a kör­nyezet minőségének megőrzését és javítását. Egyszóval, Románia Szocialista Köztársaság Nagy Nemzetgyűlése „a környezetvé­delemhez szükséges intézkedé­seik állampolitikai keretek közötti egységes alkalmazása céljából" fogadta el a szóban forgó törvényt. A környezetszennyezés és -ká­rosodás, a környezetvédelem komplex kérdései természetesen elsősorban a technika egyre gyorsabb ütemű fejlődésével kapcsolatosak. Nem elegendő azonban, ha kizárólag, tehát egyoldalúan az ipari és mező­­gazdasági eredetű környezet­­szennyezés megelőzésének és le­küzdésének a problémáira uta­lunk. Ugyanis ténylegesen kom­­­oly környezetszennyezést okoz­­hat az autótulajdonos, aki a fo­lyóba vagy a patakba ereszti a használt olajat, azok a szemé­lyek, akik a szeméttartójukat üres üvegekkel telítik, azok, akik az erdőben és a réten eldobál­ják a konzervdobozokat, a te­herautó-sofőrök, akik a gyepre vagy az útra szórják az építke­zésekről származó törmeléket. És még folytatni lehetne a felsoro­lást. Kétségtelen, az ilyen egyedi- Szepessy Tibor (Folytatása a 2. oldalon) Székelyudvarhelyi kisipari szövetkezetek háza táján (3. oldal) meIT MINDENKI ÉRTI Minden napunkban, minden percünkben ott munkál a béke. Nincs olyan tevékenységünk, amelyben ne lüktetne, ne csillogna föl sugara, mert gondolata élve él lel­künkben, eszméletünkben, mert a béke otthonaink nyugalmában és csöndjében eleven valóság, a béke maga az építés és az építés értelme, lényege, célkitű­zései és természete szerint egy vele a mi szocialista létezésünk. "Minden kapcsolatunkban, minden keresésünkben je­len van és hatva hat. Ezer és százezer barátunk között, millió és millió hű társunk, a munka és a pihenés­ a terv és a meg­valósult álom, a születő szerelem és a nagyszülők bol­dogsága között teremt széttéphetetlen köteléket, össze­síti a jó akarások legjobbjait, a tiszta szándékok szelíd és határozott erejét. A béke szavát mindenki érti, mindenkinél is egyre jobban meg kell értenie a nagyvilágon és mi büszkék lehetünk arra, hogy hallatva hallattuk és hallatjuk ma és holnap érzékeny és szívmeleg igenjét a törekvő és újító nép cselekvésének igazára, bárminél ékesebb szépségére. Ezért oly emberi, oly emberséges, nemes, legbensőbb lényegünkből fakadó, olyannyira jövőt igénylő és í­gér­­ő küzdelmünk a fegyverekkel nem fenekedő, erőszak nélküli világért, ezért oly megingathatatlan kiállásunk a béke minden fejlődés és virágzás, az atomok halál­robbanásától mentes földi teljességünk mellett. A béke korparancs és legfőbb törvény, érvényes minden országra és földrészre, szabályos a szárazföl­dön és a tengeren, hatályát nem veszti a mélységekben és a csillagok föntjén. Tudva tudjuk ezt és hirdetve hirdetjük meggyőződéssel és győzelmekkel, hétköznap­jainkkal és ünnepeinkkel, a csírák, vetések és örömök érveivel, mindenkor és mindenhol a cselekvő évsza­kokban, növekedő hittel és hittetőn gyarapítva hatal­mát. Ezt tettük a nemrégi népszavazáson is, amikor tel­jes egyöntetűségben mondtunk igent­­ országunk egyol­dalú leszerelési tettére, példamutató békekezdeménye­zésére. Minden napunkban, minden percünkben ott munkál, méltóak vagyunk hozzá, védjük és számítunk rá, jo­gunk, a béke! Márki Zoltán

Next