Előre, 1987. március (41. évfolyam, 12207-12232. szám)

1987-03-01 / 12207. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉS EGYSÉG FRONTJA ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK NAPILAPJA XLI. évfolyam 12 207. szám 1987. március 1., vasárnap 6 oldal ára 50 báni Nicolae Ceausescu elvtárs teljes egysége jegyében A hatalmas lelkesedés légkörében, nemzetiségi különbség a haza minden fiának a párt és főtitkára körüli EGYÜTTES ÜLÉST TARTOTTAK A MAGYAR ÉS A NÉMET NEMZETISÉGŰ DOLGOZÓK TANÁCSAI Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommu­nista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztár­saság elnöke jelenlétében február 27-én, pénte­ken együttes ülést tartott a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa és a Német Nemzetiségű Dol­gozók Tanácsa. A terembe lépő Nicolae Ceausescu elvtársat hatalmas taps, hosszas éljenzés és ováció fogad­ta. Az ülés részvevői ezzel is kifejezésre juttatták, hogy a magyar és a német nemzetiségű dolgozók az egész nemzettel egyetemben határtalan szere­tettel, megkülönböztetett tisztelettel és nagyra­becsüléssel viseltetnek a párt főtitkára, a köztár­saság elnöke, Nicolae Ceausescu elvtárs iránt lankadatlan munkásságáért, amelyet páratlan hazafias odaadással és forradalmi önfeláldozás­sal szentel az ország sokoldalú felvirágoztatásá­nak, a nép jóléte szüntelen gyarapításának és civilizációs foka emelésének, a szocializmus és a béke ügyének. Egyben megerősítették forró hálá­jukat Nicolae Ceausescu elvtárs iránt meghatá­rozó hozzájárulásáért a nemzeti kérdés mélysé­gesen demokratikus és humanista megoldásáért Romániában, nemzetiségi különbség nélkül az összes honpolgárok számára biztosított egyenlő jogokért és méltóságért. Nicolae Ceausescu elvtárssal együtt az elnökségben helyet foglalt az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának több tagja és póttagja, valamint a magyar és a német nemzetiségű dolgozók tanácsainak több ve­zetőségi tagja. A teremben a két tanács tag­jain kívül meghívottként jelen volt az RKP KB és a kormány számos tagja, központi intézmé­nyek, tömeg- és társadalmi szervezetek vezető káderei. Az együttes ülés munkálatait Gere Mihály elvtárs, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizott­ságának póttagja, a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsá­nak elnöke nyitotta meg,s a kö­vetkezőket mondotta: „Hőn szeretett és tisztelt Nicolae Ceausescu elvtárs! Mindenekelőtt engedje meg, hogy kifejezzem mélységes örö­münket és megelégedésünket a megkülönböztetett megtisztelte­tésért, hogy részt vesz a magyar és a német nemzetiségű dolgo­zók tanácsainak együttes ülésén, forradalmi munkásdemokráci­ánk e messzemenő­ reprezenta­tív fórumán, amely ékesszólóan tanúsítja társadalmi rendszerünk széles demokratizmusát, ez pe­dig szavatolja és biztosítja nem­zetiségi különbség nélkül az összes dolgozó számára a jogot, hogy részt vegyen a pártunk és államunk bel- és külpolitikájá­ra vonatkozó alapvető döntések kidolgozásában, elfogadásában és végrehajtásában. A­­ teljes egység légkörében, ez pedig sajátja népünknek, a­­mely a párt, az ön bölcs vezeté­sével, mélyen tisztelt és szere­tett főtitkár és köztársasági el­nök elvtárs, sikeresen építi a szocializmust és a kommuniz­must, a csütörtökön lezajlott és 43 felszólalót meghallgató plenáris ülések részvevői a leg­nagyobb felelősséggel és igé­nyességgel, forradalmi és haza­fias szellemben vitatták meg azokat a lényeges kérdéseket, amelyek a nemzetgazdaság, az egész társadalom minőségi-in­tenzív fejlesztése, életünk és munkánk társadalmi kereteinek tökéletesítése, az vet fel, hogy mozgósítsák munkaközösségük összes dolgozóit az idei és az öt­éves terv, a XIII. pártkongresz­­szuson megjelölt nagyszerű cél­kitűzések példás teljesítésére. Amint az összes felszólalók hangsúlyozták, a jelenlegi sza­kasz összetett kérdéseinek a fel­vetésében az országunk által a IX. pártkongresszus óta eltelt é­­vekben elért történelmi vívmá­nyokból indulunk ki, amely évek létünk leggyümölcsözőbb és leg­­eredménydúsabb esztendőiként aranykorszakot vázolnak fel a ha­za felemelkedésében, biztos ala­pot képezve a tervezett sokolda­lú fellendüléshez, ami mindany­­nyiunk munkája nyomán kö­vetkezik be a mi javunkra, mindannyiunk javára. Tájékoztatjuk, tisztelt Nicolae Ceausescu elvtárs, a két plená­ris ülés keretében az igazság mély tiszteletének a szellemé­ben és a pártunk politikájának humanizmusáért érzett forró hála jeléül a felszólalók kiemel­ték, hogy ennek az aranykor­­szaknak az egyik nagy és ma­radandó megvalósítása a nemzeti kérdésnek az elvszerű, helyes, a dialektikus és történelmi ma­terializmus, a tudományos szo­cializmus alapján történt meg­oldása, következetesen bizto­sítva a jogok és kötelezettségek teljes egyenlőségét nemzetiségi különbség nélkül az ország min­den fia számára, a román, ma­gyar, német és más nemzetiségű dolgozók egységének és testvé­riségének megvalósítását és szüntelen erősödését. A mindannyiunk által átélt realitások fényében, a hazafias, forradalmi felelősség tudatában, a magunk nevében, a magyar és német nemzetiségű dolgozók tanácsai nevében újból kinyilat­­kozzuk, ahogyan a felszólalók hangsúlyozták, hogy felháboro­dással utasítjuk vissza az impe­rialista, reakciós, antikommu­­nista körök régebbi vagy újabb próbálkozásait, amelyek arra irányulnak, hogy az emberi jo­gok, a demokratikus szabadság­­jogok védelmezőinek szerepé­ben tetszelegve, becsméreljék hazánk, a szocialista Románia nagyszerű megvalósításait. Az együttélő nemzetiségek jogai támogatásának ürügyén az il­lető körök valójában nacionalis­ta, soviniszta, irredenta és re­­vansista megnyilvánulásokra uszítanak azzal a céllal, hogy ártsanak a szocialista­­ országok együttműködésének és egysé­gének, beavatkozzanak ezek belügyeibe. A felszólalók kifejezték értet­lenségüket és felháborodásukat, hogy a Magyar Népköztársa­ságban, a szomszédos szocialista országban hivatalos személyek, közírók és történészek is rágal­makat koholnak a román reali­tásokról, pártunk és államunk nemzetiségi politikájáról, elfer­dítik a történelmi igazságot, valójában megpróbálják vitatni a békeszerződéseket, az állam­határokat. A részvevők hevesen megbélyegezték ezeket a meg­nyilvánulásokat és kifejezték szilárd meggyőződésüket, hogy semmilyen támadás, becsmérlés és félrevezetés nem vethet ár­nyékot új életünkre. a szocialis­(Folytatása az 5. oldalon) NICOLAE CEAUSESCU Cs VT­ARS B­ESZ­EDE Kedves elvtársak! A dolgozók, az egész nép tevékenységének középpont­jában állnak az 1986—1990-es ötéves tervidőszakra szóló gaz­dasági-társadalmi fejlesztési tervek és programok, a XIII. kongresszusi határozatok, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtéséről és Románia kommunizmus felé való haladásáról szóló pártprogram töretlen valóra váltása. (Hatalmas, hosszas taps.) Íme, miért logikus az, hogy a magyar és a német nemzeti­ségű dolgozók tanácsainak plenáris ülése is elemezze, hogyan tevékenykedtek a tanácsok, hogy előmozdítsák mindezeknek a célkitűzések­nek a valóra váltását, amin egész népünk, teljes egység­ben és a Román Kommunista Párt vezetésével minden erő­vel munkálkodik. (Hatalmas, hosszas taps.) A pártszervekben és -szer­vezetekben, valamint társa­dalmunk összes demokratikus szerveiben — ezekben pedig részt vesznek különböző nem­zetiségű aktivisták, dolgozók is — részletesen megvitatták az 1986-os eredményeket és megszabták a szükséges in­tézkedéseket az 1987-re és az egész ötéves tervidőszakra szóló terv legjobb körülmé­nyek közötti teljesítéséhez. Mint köztudomású, a szo­cialista építés éveiben Romá­nia több történelmi szakaszt hagyott maga mögött — a tőkés-földesúri rendszertől, a kizsákmányoló osztályokra és elnyomottakra tagolódó ál­lamtól a szocialista társadal­mi rendszerig és a sokoldalú­an fejlett szocialista társada­lom építéséig. Románia gyen­gén fejlett országból, ipari­­agrárországgá vált, erős, kor­szerű iparral és lendületesen fejlődő mezőgazdasággal. A termelőerők növekedése alapján erőteljesen fejlődött a tudomány, az oktatás, a kul­túra, az egész alkotó munka. A munkás-paraszt hatalom megteremtése és a szocialista építés megkezdése országunk­ban végérvényesen és mind­örökre felszámolta a tőkés­­földesúri rendszert, a társa­dalmi és nemzeti egyenlőtlen­séget, biztosítva nemzetisé­gi különbség nélkül az összes honpolgárok teljes jogegyenlőségét. De az összes jogok gya­korlati biztosítása érdekében objektív szükségességként je­lentkezett az örökölt elmara­dottsági állapot felszámolása és a termelőerők, egy szilárd műszaki-anyagi alap határo­zott fejlesztése, ami nélkül el sem lehet képzelni sem az or­szág sokoldalú haladásához, az általános életszínvonal emeléséhez szükséges feltéte­lek biztosítását, sem pedig az összes honpolgárok igazi jog­­egyenlőségét. (Hatalmas taps.) Milyen ma Románia gaz­dasági-társadalmi fejlettségi stádiuma? Hazánk fejlesztésének meg­valósításai közismertek, még­is szükségesnek tartok meg­említeni közülük néhányat. Hazánk nemzeti vagyona az 1950. évi 330 milliárd lejről 1986-ban 4715 milliárd lejre gyarapodott, tehát több mint 14-szeresen. Az állóalapok ér­téke az 1944. évi 160 milliárd lejről 1986-ban csaknem 3000 milliárd lejre nőtt, egy lakos­ra számítva több mint 130 000 lej jut. Az állóalapok körül­belül 90 százalékát az utóbbi 20 évben valósítottuk meg. Érdemes megemlíteni, hogy az állóalapok több mint 90 százaléka az egész nép tulaj­dona — állami tulajdon for­májában az összes dolgozóké tulajdonosi, termelői és ha­szonélvezői minőségükben, il­letve szövetkezeti tulajdon — amely a legmagasabb tulaj­donformát képezi, biztosítva ezen belül a termelőerők fej­lődését, népünk civilizációjá­nak általános gyarapodását, egyenlő munka- és életkörül­ményeket az ország összes honpolgára számára. Az ipari termelés 1986-ban 115-ször volt nagyobb, mint 1944-ben, az ipar értékterme­lése az 1944. évi 11,4 milliárd lejről 1986-ban több mint 1300 milliárd lejre emelkedett. Erőteljesen fejlődtek a kor­szerű gazdaság alapágazatai. A román ipar ma gyakorla­tilag előállíthatja a legkor­szerűbb gépeket és berendezé­seket minden területen. A nukleáris fegyvereken kívül nincs olyan terület, ahol a ro­mán ipar ne tevékenykedne és ne valósíthatna meg kiváló minőségű termékeket, bele­értve a repülőgépgyártást, sőt a honvédelmükhöz szükséges egyes rakéták előállítását is. Hangsúlyozom ezt, mert köztudomású, hogy a román ipar 1944-ben milyen elmara­dottsági színvonalról indult és ez mutatja, milyen nagy erőfeszítéseket kellett tennie a román népnek, milyen nagy erőfeszítéseket tettek a­ dol­gozók, a munkásosztály — társadalmunk vezető osztálya — ezeknek az állapotoknak­ a felszámolásáért Mindez meg­cáfolja azt az egykori állí­tást, hogy a munkások soha­sem bizonyulhatnak jó veze­tőknek. Országunk realitásai, de más szocialista országok realitásai is erőteljesen bizonyítják, hogy csakis miután a mun­kásosztály vezető osztállyá válik, csakis miután a dol­gozók, az egész nép ura lesz saját sorsának, egész hazája kincseinek, gazdálkodhat job­­ban ezekkel az eszközökkel és használhatja fel őket az álta­lános haladás biztosítására, a haza felemelkedésére, a hala­dás és a civilizáció újabb és újabb csúcsainak meghódítá­sára! (Hatalmas taps, üteme­sen visszhangzik: „Dolgo­zunk és harcolunk az ország f­elmelkedéséért! “) Az ország kohóipara a múlt év folyamán több mint 14 millió tonna acélt termelt az 1944. évi 245 000 tonnához ké­pes­t Románia ma az egy la­kosra jutó acéltermelés t­e­kintetében az élenjáró orszá­gok csoportjába tartozik. Fejlődött és sokrétűen ki­épült a gépipar, s ma előállít­ja a legerősebb és legmoder­nebb gépek és berendezések összes típusát. A gépipar ér­téktermelése az 1944. évi 800 millió lejről 1986-ban 389 mil­liárd lejre emelkedett. A vegyipar és a petrolké­mia ma csaknem ezerszer ter­mel többet, mint amennyit 1944-ben állított elő. A könnyűipar termelése ugyanebben az időszakban több mint 210-szeresen növe­kedett. Megfelelőképpen fejlődött a szállítás és más nemzetgazda­sági ágak. A szocialista alapokon át­szervezett mezőgazdaság erő­teljes fejlődésen ment át, a múlt évben több mint 5-ször annyit termelt, mint 1944-ben. Ezen az alapon fejlődött az élelmiszeripar, termelése 1986- ban 36-szor volt nagyobb u­­gyanehhez az időszakhoz ké­pest. Íme, a senki által sem vi­tatható tények, realitások a­­lapján ezek azok a nagy for­radalmi átalakulások, amelyek alapvetően megváltoztatták Románia arculatát, emelték egész népünk civilizációs fo­kát. * A szocializmusnak, pártunk politikájának egyik nagy meg­valósítása hazánkban a ter­melőerők kiegyensúlyozott fej­lesztése és ésszerű telepítése az ország egész területére, minden megyéjébe. Különösképpen az új köz­­igazgatási átszervezés és a megyék megalakulása után le­raktuk országunk összes öve­zetei erőteljes fejlesztésének alapjait. Nincs olyan megye, ahol az utóbbi 20 év során ne épült volna néhány ipartelep vagy ipari központ, ami bizto­sította a feltételeket a lakos­ság stabilitásához, az általá­nos szakképzettségi és kultu­rális színvonal emeléséhez, e­­gyenlő munka- és életkörül­mények biztosításához az ösz­­szes honpolgárok számára. Ugyanakkor törekedtünk ar­ra, hogy az ország minden megyéjében megvalósuljon az egy lakosra számított minimá­lis ipari, mezőgazdasági terme­lés és szolgáltatások. 1985-ben az egy lakosra kalkulált gaz­dasági tevékenység minimáli­san 70 ezer lejt tett ki. A je­lenlegi ötéves terv szerint 1990-ben egy lakosra számítva legalább 80 ezer lejnyi ter­melést kell elérni. Mindez határozottan vall arról, hogy helyes, mélysége­sen tudományos, realista és humánus politikát folytat pár­tunk, amely népünk azzal kapcsolatos érdekeiből indul ki, hogy biztosítani kell az anyagi feltételeket a nép ci­vilizációs és életszínvonala emeléséhez, nemzetiségi kü­lönbség nélkül az összes dol­gozók igazi jogegyenlőségének megvalósításához. Ezeket a megvalósításokat mindannyian ismerjük, egész népünk ismeri. Mindezek nyo­mán az ország erőteljes álta­lános fejlődést ért el, de egy­ben határozottan megerősödött a munkásosztály, ennek egy­sége, az egész nép egysége a Román Kommunista Párt kö­rül, megszilárdult az az elha­tározás, hogy a legnagyobb el­tökéltséggel munkálkodunk hazánk összes általános fej­lesztési programjainak töret­len végrehajtásán. (Hatalmas taps; hosszasan visszhangzik: „Tiszteletünk, büszkeségünk: „Ceausescu — Románia!“, „Ceausescu — RKP!“, „Ceausescu és a nép!") Köztudomásúak a múltbeli állapotok, a súlyos örökség a tudomány, az oktatás és a kultúra terén. Természetesen már régen felszámoltuk az írástudatlanságot, az elma­­­­radottságot mindezekben a tevékenységi szektorokban. Megkülönböztetett figyelmet fordítottunk és elértük a tu­domány, az oktatás, a kultúra erőteljes fejlődését — márpe­dig ezek alapvető, meghatá­rozó tényezői a haza általános fejlődésének, az új társadal­mi rend építésének és a kom­munizmus felé haladásnak. Határozottan abból indul­tunk és indulunk ki, hogy el sem lehet képzelni egy fejlett társadalom építését, gondolni sem lehet a kommunizmus é­­pítésére anélkül, hogy egész munkánkat ne alapoznánk a tudomány és a technika, az oktatás és a kultúra, s egyál­talán, az emberi megismerés legújabb vívmányaira. Ezen az alapon jogos büszkeséggel állíthatjuk, hogy a tudomány, az oktatás és a kultúra kü­lönlegesen fontos szerepet töl­tött és tölt be hazánk egész fejlődésében, a teljes jog­­egyenlőség igazi biztosításában e tevékenységi szektorokban is. (Hatalmas, hosszas taps.) Senki számára sem titok — bár meg kell mondanom, hogy sajtónk és rádióteleví­ziónk nem mindig tájékoztat arról, ami más országokban történik —hogy még a fej­lett tőkés országokban is a vezető intézmények és körök hivatalos adatai értelmében még mindig több százezer, egyes országokban több millió írástudatlan van, hogy egyes emberek csupán azért, mert más a bőrük színe, nem ta­nulhatnak, nem élvezik és nem élvezhetik a tudomány, a kultúra és az oktatás min­den jótéteményét. Mi biztosítottuk az ingyenes oktatást hazánk egész ifjú­sága számára. Erőteljesen fej­lesztettük a felsőoktatást, amely biztosítja a káderek felkészítését az összes tevé­kenységi területek számára. Nincs a modern megismerés­nek olyan területe, amellyel a hazai tudomány vagy okta­tás ne foglalkozna, ahol ne készítenénk fel a szükséges kádereket — és amihez min­den megkülönböztetés nélkül ne juthatnának hozzá az ösz­­szes honpolgárok, függetlenül attól, hogy szüleik vagy tá­voli eredetük román, magyar, német, szerb avagy más. Az oktatásba a bejutás egyetlen feltétele a tanulás képessége, az, hogy mindenki igyekezzék minél jobban, minél alapo­sabban elsajátítani a kul­túra legújabb vívmányait valamennyi területen, s ter­mészetesen az egzakt tu­dományok, ahogy mondani szokták, vagyis a techni­kai, a fizika-kémiai és mate­matikai tudományok alapvető problémáit. Mint jól tud­ják, ma el sem lehet kép­zelni erőteljes fejlődést erős matematika, erős fizika, erős kémia, erős biológia nélkül, ennek minden ágazatával, és a megfelelő műszaki tudomá­nyok nélkül. Szó esett itt is a kulturális tevékenység, az arra szolgáló formák fejlesztéséről, hogy a tömegek, a nép aktívan részt vegyen a kulturális-művészeti alkotómunkában, szó esett továbbá az irodalmi, képző­­művészeti, zenei és más al­kotók tevékenységéről. De ami igen fontos — és bizo­nyos értelemben az egyik nagy megvalósítása hazánk­nak, a szocializmusnak Romá­niában —, az arra szolgáló feltételek, hogy a széles tö­megek cselekvően részt vál­laljanak az új kultúra, egy forradalmi-humanista kultúra megteremtéséből, amelyben az ember, ennek szabadsága, függetlensége és jóléte a tö­rekvések középpontjában áll. Mindezekkel párhuzamosan kellő figyelmet szenteltünk hazánk edilitáris-szociális fej­lesztésének. Megvalósítottuk az ország városainak csaknem általános átépítését. Nincs ma olyan város, ahol a lakások legnagyobb része ne épült volna az utóbbi 20—25 évben és ne biztosítana jó lakásvi­szonyokat az összes dolgozók­nak. Mi több, néhány me­gyénk az idén kérte, csök­kentsük az építendő lakások számát, mert már nincs szük­sége lakásra. Munkálkodtunk és munkál­kodunk a falvak fejlesztéséért, kiépítéséért és átszervezéséért. Való igaz, hogy még csak a kezdet kezdetén járunk, de már ebben az ötéves tervben számolunk azzal, hogy az 558 egységes agráripari tanács székhelye agráripari városként körvonalazódjon, sőt egyesek azzá is váljanak, maguk köré tömörítve az illető tanács körzetébe tartozó összes köz­ségek tevékenységét. Hallottak itt egy Temes megyei község­ről, de nem az egyedüli, mert minden megye elmondhatja, hogy van egy vagy több közsé­ge ilyen megvalósításokkal. Mindez valóban tükrözi a tö­rekvést, hogy a termelőerők, a műszaki-anyagi gazdasági alap általános fejlesztésével egy­idejűleg biztosítsuk hazánk városainak és falvainak az át­szervezését, korszerűsítését is, hogy egyre jobb lakás- és élet­­körülményei legyenek a szoci­alizmus építőinek. Erőteljesen fejlesztettük az iskolákat, amelyek maradék­talanul biztosítják az oktatási területet. Egyes településeken még több is az oktatási terü­let, vannak olyan épületek, a­­melyeknek más rendeltetést kell adnunk. Ezt nem tartom éppen jó dolognak; azt mutat­ja ugyan, hogy sokat építkez­tünk, de bizonyos negatív je­lenségre is fényt vet, ami részben túl nagy összpontosu­­lásra vall egyes ipari közpon­tokban. Ezeknek az egész te­rületre és a kialakított új ipa­ri központokba történő telepí­tésével leállítottuk a folyama­tot, amely általános jellegű, nemcsak minálunk. A születési arányszám bizonyos csökkené­sének is a következménye, márpedig a születési arány­számnak, mint tudják, nagy figyelmet szentelünk, intéz­kedve, hogy minél jobb le­gyen,­ 1000 lakosra számítva körülbelül 18—20, mert csak így biztosíthatjuk a nép szün­telen fejlődését. Sok kórházat építettünk. Gyakorlatilag nincs olyan me­gye, ahol ne épültek volna modern kórházak. Románia ma a világ olyan országai kö­zé tartozik, ahol a legtöbb a kórházi ágy 1000 lakosra szá­mítva. Felépítettünk, és vélemé­nyem szerint igen helyesen, sok művelődési központot — művelődési házat, művelődési otthont, klubot, színházat és más intézményt —, ami szilárd anyagi alapot biztosít az átfo­gó kulturális-művészeti és ne­velő tevékenységhez, ezen be­lül a Megéneklünk, Románia országos fesztivál lebonyolítá­sához. Bárki látogat el orszá­gunkba, tapasztalhatja nemze­tiségi különbség nélkül az ösz­­szes dolgozók nagy vívmányait, egész népünkét, amely kom­munista pártunk vezetésével tudatosan alakítja szabad, független, szocialista és kom­munista jövőjét. (Hatalmas, hosszas taps.) Mert nemzetközi téren, sőt a szomszédságunkban elterült egyes országokban is, sok szó esik az emberi jogokról, el akarom mondani — egyéb­ként nem egyszer elmondtam nemzetközi összejöveteleken is —, hogy minden államnak és kormánynak az első törek­vései közé kellene hogy tar­tozzék a gazdasági-társadal­mi, tudományos, oktatásügyi és kulturális fejlesztés, egyen­lő munka-, oktatási-nevelési, művelődési feltételek biztosí­tása. Szó sem lehet emberi jogok­ról, amikor 30 millió munka­­nélküli van néhány fejlett tő­kés országban. Valóban nehéz, hogy tanácsokat adj, az embe­ri jogokról szólj, az emberi jo­gok védelmezőjének szerepé­ben lépj fel, ha nem védelme­zed az ember alapvető jogát — a munkához és a tanulás­hoz való jogát! Elmondhatjuk, ilyen szem­pontból vannak megvalósítá­saink, amelyek bizonyítják po­litikánk helyességét, Románia, akárcsak más országok, szoci-­ alista fejlődési útjának he­lyességét. Megvalósítottuk az egyenlő munkáért járó egyenlő java­dalmazás szocialista elveit. Mint tudják, számos országban különbségek vannak a java­dalmazás tekintetében nemze­tiségtől, nemtől, életkortól függően. Számos fejlett tőkés országban is — szintén az il­lető országok szerveinek hiva­talos adatai szerint — a nége­rek például, de más nemzeti­ségek is, kisebb javadalmazást kapnak. Nem is szólva az E­­gyesült Államokba kerülő mexikóiakról, sőt az egyes európai országokból származó munkásokról, akik fejlett tő­kés országokba mentek dol­gozni és — szintén hivatalos adatok szerint — kisebb java­dalmazást kaptak és kapnak ma is, és a legnehezebb mun­kákat kell végezniük. Úgy­szintén számos országban, kö­zöttük fejlett tőkés országban, úgy vélik, hogy a nőknek ki­sebb javadalmazást kell kap­niuk — és a fiataloknak úgy­szintén. Mi biztosítottuk és biztosít­juk a teljes egyenlőséget a ja­vadalmazás tekintetében, nemzetiségtől, nemtől vagy életkortól függetlenül, kinek­­kinek munkaterülete és fel­­készültségi foka arányában. Ismerik javadalmazási rend­szerünket, amelyet összeha­sonlíthatunk a világ bármely javadalmazási rendszerével, beleértve sok szocialista orszá­gét is. Biztosítottuk az „egyen­lő munkáért egyenlő bért“ elv határozott alkalmazását, a „sem munkát kenyér nélkül, sem kenyeret munka nélkül“ szocialista elv határozott ér­vényesítését. Igaz az, hogy országunkban senki sem élhet munka nél­kül, mások munkájából. De ezt nem társadalmunk hiá­nyosságának, hanem egyik nagy megvalósításának tekin­tem. Kialakítottuk a nagy és a kis jövedelmek 5:1 arányát, bár 20 esztendővel ezelőtt több mint 20:1-hez, körülbelül 23— 24:1-hez aránytól indultunk. Véleményünk szerint hatá­rozottan érvényesítenünk kell a szocialista etika és méltá­nyosság elveit, megőrizve a differenciálódást. Az egyenlős­­di ellen voltunk és vagyunk. De ellenezzük a túlzott diffe­renciálódást is a javadalma­zási alap tekintetében. Gya­korlatilag ki-ki munkája sze­rint nagyobb vagy kisebb jö­vedelemhez juthat. Hallották itt szólni a szalon­­tai szövetkezet elnökét. Hektá­ronként 22 000 kiló kukoricát takarított be és egy szövetke­zeti tagra számítva több mint 36 000 lej átlagjövedelmet ért el. Sok olyan egységünk van — szóltam róluk legutóbb is az egységes agráripari taná­csok elnökeivel történt talál­­kozón —, amelyek még na­gyobb hozamokat értek el, hektáronként 25 000—28 000 kilót kukoricából. Van egy (Folytatása a 3. oldalon)

Next