Előre, 1987. március (41. évfolyam, 12207-12232. szám)
1987-03-01 / 12207. szám
ELŐRE — 1987. március 1. NICOLAE CCAULESCU ELVTÁRS (Folytatás az 1. oldalról) egész megyénk 20 000 kilós kukoricahozammal hektáronként. Persze, mind természetben, mind pedig pénzben igen különböznek az olyan egység szövetkezeti tagjainak jövedelmei, ahol 20 000 kilós volt a kukoricahozam, azokétól, ahol 3000 kiló kukoricát takarítottak be hektáronként. De mindenki ugyanazokkal a jogokkal, ugyanazokkal a lehetőségekkel rendelkezik. Nincs semminemű megkülönböztetés javadalmazási rendszerünk kiindulási alapja tekintetében. Vannak bányászaink is, akik havonta két javadalmazást keresnek meg, de azért, mert megszervezték munkájukat és csapatuk kétszer annyi szenet termel ki. Minden területen fennáll ez. Megőrizzük a differenciálódás rendszerét, az anyagi érdekeltség rendszerét, a méltányosság és a társadalmi igazságosság elveiből kiindulva, de ösztönözve azokat, akik munkájukkal nagyobb jövedelmet érnek el. Nem ösztönözzük és nem is fogjuk soha a munka nélkül, a mások munkájának kizsákmányolásából adódó jövedelmek elérését. Az ilyen állapotok végérvényesen megszűntek Romániában és meggyőződésem, hogy ilyen jelenségek nem fognak többé mutatkozni országunkban ! (Hatalmas, hosszas taps.) Vannak országok, ahol a nők politikai jogait is korlátozták. Társadalmi szempontból e tekintetben is biztosítottuk a teljes jogegyenlőséget. Látják, milyen nagy számban vannak jelen a nők itt; tudják, hogy ott vannak a pártvezetőségben, a Nagy Nemzetgyűlésben, társadalmunk összes vezető fórumain. Ha tehát az emberi jogokról, a humanitárius jogokról kell szólnunk, jogos büszkeséggel mondhatjuk el, hogy a szocializmus éveiben olyan intézkedéseket fogadtunk el, olyan szervezési formákat alkalmaztunk, hogy létrejöttek a feltételek a teljes, egyenlő megnyilatkozáshoz az összes honpolgárok számára, mindennemű megkülönböztetés nélkül, nemzetiségre, nemre, életkorra való tekintet nélkül! Egyébként erre épül a tudományos szocializmus szemlélete az emberi társadalom fejlődéséről. Határozottan munkálkodtunk és munkálkodunk ezeknek az elveknek a legjobb körülmények közötti érvényesítéséért! (Hatalmas, hosszas taps.) Erőteljesen fejlesztettük az egész társadalom demokratikus vezetési formáit — kezdve az összes gazdasági és társadalmi egységek dolgozóinak tanácsaival, a dolgozóknak mint tulajdonosoknak, termelőknek és haszonélvezőknek a közgyűléseivel, ezek megyei szerveivel és végezve a dolgozók országos kongresszusaival, országos tanácsaival, amelyekben részt vesznek az összes nemzetiségekhez tartozó dolgozók, a munkások részaránya pedig 30—40 százalékot tesz ki, sőt egyes helyeken még ennél többet is. Mindezek államunk demokratikus szervei — a néptanácsok, a néptanácsi kongresszusok, a Nagy Nemzetgyűlés és a többi szerv — mellett egységes egészet alkotnak amely a maga nemében egyedülálló kereteket biztosít ahhoz, hogy az összes dolgozók, egész népünk részt vegyen valamennyi tevékenységi szektor vezetésében. Nemcsak megfogalmaztuk a szocializmus építése a néppel és a népért tételt, hanem cselekedtünk is, mindent megtettünk, hogy reális tartalommal töltsük fel és biztosítsuk egész népünk tudatos részvételét a fejlesztési programok megvalósításában, az összes határozatok elfogadásában, a bel- és külpolitika kidolgozásában és valóra váltásában. Abból indulunk ki, hogy csak amenynyiben a nép maradéktalanul vállalja a felelősséget és a legnagyobb fokú öntudattal cselekszik, annyiban biztosíthatjuk a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom, a kommunizmus felépítését. Népünkre aranyjövő várhat — ahogy a vers mondja —, és meg kell teremtenünk ezt az aranyjövőt nemzetünk számára! (Hatalmas taps és éljenzés; ütemesen visszhangzik: „Ceausescu és a nép!“, „Éljen Ceausescu, virágozzék Románia!“, „Tiszteletünk, büszkeségünk: Ceausescu — Románia!", „Ceausescu — RKP!“) Egész tevékenységünkben, e történelmi időszak minden megvalósításában mindig a tudományos szocializmus alapelveiből, a dialektikus és történelmi materializmus forradalmi világ- és életszemléletéből indultunk ki. Mindig számoltunk és számolunk a gazdasági-társadalmi fejlődés objektív követelményeivel és törvényszerűségeivel. Amint legutóbb is említettem, szüntelenül tanulmányoztuk és tanulmányozzuk a szocialista építés tapasztalatát és gyakorlatát, de a világgazdaság fejlődését is. Ugyanakkor viszont mindig hazánk realitásaiból indultunk és indulunk ki. Azon voltunk és vagyunk, hogy mindezt Románia adottságainak megfelelően alkalmazzuk, ne másoljunk le semmit, de vegyük át azt, ami megfelel hazánk érdekeinek, olyan formákat találva, amelyek a legjobb körülmények között biztosítják az egész nép részvételét a társadalom vezetésében, biztosítják, hogy a nép legyen az igazi ura mindannak, ami hazánkban megvalósul, legyen az igazi ura hazánknak! Úgy hiszem, nem lenne rossz megjegyezni most, hogy ebben az egész, több mint 20 esztendőt átfogó időszakban, amikor tökéletesítettük a vezetési formákat minden területen, kezdve a párttal, egész életünk demokratizálásának formáit, nyíltan vagy kevésbé nyíltan nem egyszer kaptunk bírálatot az úgynevezett eltérésekért az általános gyakorlattól és normáktól. Most nem kívánok részletesebben kitérni erre. De megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy amit tettünk, helyesnek bizonyult és megfelelt népünk érdekeinek, hogy ma a korszerűsítés, a reformok problémái és más fogalmak egy vagy más formában napirenden szerepelnek majd minden szocialista országban. Önök ismerik mindezeket. Kétségtelenül igen jó dolog, hogy most már nyilvánvaló: a szocializmus nem építhető bizonyos minták szerint, nem szabad utánozni azt, amit egyik vagy másik szakaszban, egyik vagy másik országban megvalósítottak. Mi annál inkább nagyrabecsüljük a sok szocialista országban tapasztalható törekvést a szocialista demokrácia fejlesztésére, olyan új formák kialakítására, amelyek biztosítják a tömegek, a nép részvételét a társadalom vezetésében. Saját tapasztalatunk alapján elmondhatjuk, hogy valóban ez az egyetlen útja a szocialista fejlődésnek, hogy a szocializmus és a kommunizmus diadalát, tekintélyének érvényesülését szerte a világon csakis a néppel, a néppel együtt, csakis minden egyes ország realitásainak megfelelő, demokratikus formákban, olyan formákban lehet biztosítani, amelyek lehetővé teszik a nép számára a részvételt és a felelősség vállalását a társadalom vezetésében! (Hatalmas taps; hosszasan visszhangzik: „Ceausescu és a nép!“, „Tiszteletünk, büszkeségünk: Ceausescu — Románia!“) Tisztelt elvtársak! A magyar és a német nemzetiségű dolgozók tanácsainak plenáris ülései keretében megvitatták mind a fejlesztési programok valóra váltásának kérdéseit, mind pedig olyan problémákat, amelyek egyes negatív jelenségekhez, jobban mondva, egyes imperialista, legreakciósabb körök nemzetközi síkon kifejtett bizonyos tevékenységeihez, olyan tevékenységekhez kapcsolódnak, amelyeknek céljuk rágalmazni pártunk és államunk politikáját. Ki kell azonban jelentenem, hogy a nyugati országok jó néhány sajtószerve sokat közöl a szocialista Romániáról, hangsúlyozza nagy megvalósításait. Nem aggaszt különösebb- képpen, nem is aggasztott soha, hogy egyes reakciós imperialista körök tudatosan hamis színben tüntetik fel népünk eredményeit és tevékenységét. Osztályérdekeiknek megfelelően cselekednek így. Érthetetlen azonban, ha ilyen dolgok egyik vagy másik szocialista országban jelentkeznek. Nem igényeljük, hogy feltétlenül ismertessék Románia megvalósításait. Úgy hiszem azonban, minimális igény, hogy ne vázoljanak torz képet arról a munkáról, amelyet népünk, a dolgozók folytatnak a párt vezetésével a gazdasági-társadalmi fejlődésért, a szocialista és kommunista rend építéséért. A történelmi kérdésekről persze sokat lehet vitatkozni. De vajon megváltoztathatja-e valaki a történelmet?! Változtathat-e valaki azon a tényen, hogy 2500 évvel ezelőtt Hérodotosz az e tájakat, közöttük a mai Erdély, Moldva, Havasalföld területét lakó dákokat „a trákok legigazabbjaiként és legbátrabbjaiként“ jellemezte? Természetesen akadhatnak olyanok, akik 2500 év után nem értenek egyet Hérodotosszal! De nehéz számukra megváltoztatni olyasmit, amit akkor élők láttak és megértettek! Megváltoztathatja-e valaki a történelmet, azt a tényt, hogy Burebista központosított államot teremtett meg, hogy Decebal azt továbbfejlesztette, hogy a dákok évszázadokon át küzdöttek a rómaiak ellen, amíg — igaz — legyőzték őket? De civilizáció hiányában, államszervezés hiányában, amely civilizációt és államszervezést az akkori kiválóságok méltányoltak, ezt nem tehették volna meg. Vajon kinek használ e realitások tagadása? Vajon ez tulajdonképpen nem olyan politika, amely ellentétben áll a magyar nép és a román nép, két olyan nép mindennemű érdekeivel, amely hosszú ideje együtt él és együtt kell élnie? Természetesen senki sem változtathat az azzal kapcsolatos valóságon, hogy mikor érkeztek az első magyar törzsek az akkori általános népvándorlás keretében és telepedtek meg a mai Magyarország területén, azon, hogy a lakosság egy része Erdélyben is megtelepedett. De vajon miért kell ezt az egyébként közismert történelmi tényt úgy jelezni, hogy tagadják egy másik nép létét, noha az több mint 2500 éve élt e területeken, s amely a vándorló népek elől nem távozott máshova, hanem harcolt, védelmezte földjét és létét? Miért tagadnák meg még azt a XII. századbeli tudóst ,’~gy egyesek szerint magyarországi vezetőt, aki megírta ismert munkáját arról, hogy jól szervezett lakosság élt ezeken a területeken? Miért kell oly könnyen mellőzni a tudomény által bebizonyított dolgokat , a régészeti felfedezéseket, amelyek szerte a világon adott történelmi periódus vagy események rekonstitúciójának alapját képezik, amennyiben hiányoznak az írásos munkák? Vajon az Oszmán Birodalom általi megszállás idején a román országok nem harcoltak és nem őrizték meg autonómiájukat? Köztudomású, hogy az egyedüliek voltak a Balkánon, amelyek megőrizték autonómiájukat! Vajon Mircea képzeletbeli hadsereggel győzte le Bajazidot? Vagy Ștefan cel Mare? Vagy Mihai Viteazul, akinek seregeiben számos székely egység küzdött? Hát a románok és a magyarok közös harca az Oszmán Birodalom ellen csak a képzelet játéka volt? Hunyadi János, aki végül is a magyar állam vezetője lett, képzeletbeli figura volt? Véleményem szerint a történelemnek — amint már nemegyszer kifejtettem — nem a negatív állapotok hangsúlyozását, hanem a népek közötti közeledést és testvériséget kell szolgálnia. Számos történelmi esemény során — főként a közelebbi időszakra gondolok — szerepet kaptak egyik vagy másik ország uralkodó osztályai. De negatív momentumok jelentkezését a különböző országok közötti kapcsolatokban egy bizonyos történelmi periódusban nem kidomborítani kell, hanem a volt kizsákmányoló, uralkodó osztályok politikájától el kell határolódni, abból kell kiindulni, hogy új történelmet, a barátság, az együttműködés történelmét fejlesztjük ki és valósítjuk meg. Ez általában érvényes Európára és az egész világra, annál inkább Románia és Magyarország kapcsolataira! Nehéz megérteni horthysta, fasiszta, soviniszta, közöttük rasszista tételek felelevenítését. Hogyan képzelhető el, hogy egy tudományos akadémia hozzájáruljon más népeket sértő írások és munkák megjelentetéséhez? Milyen tudomány ez? Kinek szolgál egy ilyen úgynevezett tudomány, ha nem a legreakciósabb imperialista köröknek? Az ilyen tételek nem szolgálják a barátság és az együttműködés ügyét, a szocializmus ügyét! A tapasztalatcsere mellett vagyunk, de határozottan ellenezzük a belügyekbe való mindennemű beavatkozást. Nem engedtük meg azt semmilyen körülmények között, s nem engedjük meg ma sem, és sohasem! Románia kérdéseit, a szocialista fejlesztés kérdéseit a román nép oldja meg összességében, teljes egységben, vezető ereje, a Román Kommunista Párt oldja meg! (Hatalmas taps és éljenzés; hosszasan visszhangzik: „Ceausescu és a nép!“, „Ceausescu — RKP!“, „Tiszteletünk, büszkeségünk: Ceausescu — Románia!“) A széles körű fejlesztés mellett vagyunk, mindig is határozottan munkálkodtunk és munkálkodni fogunk a kapcsolatok bővítéséért a szocialista országokkal, elsősorban szomszédainkkal, s közöttük mindig gondolunk a Magyar Népköztársaságra is. Mi több, úgy véljük, hogy nagy lehetőségek kínálkoznak a kooperációs kapcsolatok széles körű kiépítésére a szocialista országokkal és ilyen értelemben a pártvezetőségben ki is dolgoztunk számos javaslatot és intézkedést, amelyeket röviden közzétettünk a Politikai Végrehajtó Bizottság üléséről szóló közleményben — és így akarunk eljárni magyar szomszédainkkal is. Véleményem szerint ez megfelel a két nép érdekeinek, a két ország szocialista fejlődése érdekeinek. A problémák minden más felvetése, minden olyan próbálkozás, hogy a realitásokat torzítsák és e torzítással még egyes nemzetközi fórumok elé is lépjenek, ellentétben áll mind a magyar nép, mind pedig a román nép érdekeivel! Soha nem tettünk és nem teszünk egyenlőségi jelet egyik vagy másik ország bizonyos rossz szándékú emberei vagy csoportjai között és az illető országok népei között. Mindig is úgy véltük és úgy véljük, hogy a népeknek ismerniük kell a valóságot, de nevelni is kell őket, meg kell értetni velük, hogy érdekük együttmunkálkodni, együttműködni más népekkel, elsősorban szomszédaikkal. Sok közös dolgunk van — még ha a Magyar Akadémia története nem is említi őket —, ami az ilyen felvetés mellett, a két ország és nép ilyen kapcsolatai mellett szól. De hogy érthetnénk egyet a magyar sajtó és irodalom romániai terjesztésének bővítésével, amikor ebben a sajtóban szidalmazzák országunk dolgozóit! Ennek elfogadásával rossz szolgálatot tennénk. A sajtó, a rádiótelevízió, eszközeink — az irodalom, a művészet — mindez egyetlen célt kell hogy szolgáljanak: a közeledést, a barátságot, a nevelést a szocializmus, a nemzetközi szolidaritás szellemében. Minden más értelmezés és megközelítés ellentétben áll a népek mai, holnapi és mindenkori érdekeivel! A tudományos szocializmus első jelszava a következő volt „Világ proletárjai, egyesüljetek!“ És ismerik mindazt, amit Marx és Engels a továbbiakban mondott. Mi új megközelítést szorgalmazunk a tömegek, a népek, nem csupán a proletariátus szolidaritása, összefogása ügyében, mert más korszakban élünk. Munkálkodnunk kell, hogy a népek fogjanak össze a szocializmus, a leszerelés és a béke egyetemes ügyéért vívott harcban! Véleményem szerint sajtónknak, tájékoztatási eszközeinknek így kell megközelíteniük a kérdéseket. Remélem magyarországi szomszédaink is megértik, hogy itt az ideje véget vetni az ilyen állapotoknak, az ilyen megnyilatkozá-soknak és egyaránt a barát-ság és az együttműködés út-ján cselekedni. A magunk ré-széről szeretném kijelenteni itt — de kijelentem ezt egész népünk számára —, szilárd elhatározásunk mindent megtenni mindannak a felhasználásáért, ami értékes közös múltunkban — és megtesszük ezt az összes szocialista országok, a világ összes népei viszonylatában — az együttműködés, a barátság fejlesztéséért, minden nép fejlődésének biztosításáért, valamennyi nemzet jólétének gyarapodásáért, a világbéke biztosításáért! (Hatalmas, hosszas taps.) Kedves elvtársak! Visszatérek pártunk és népünk tevékenységének egyes időszerű problémáira. Az 1986— 1990-es ötéves terv, a többi elfogadott program az egész tevékenység középpontjába helyezi a termelőerők erőteljes fejlesztését, a rátérést az újabb fejlődési szakaszra, az ipar, a mezőgazdaság és a többi szektor inten ,zív fejlesztésének valóra váltását, az egész tevékenységnek a tudomány, általában a tudományos-technikai forradalom, az új agrárforradalom legújabb vívmányaira való alapozását. Meg kell valósítanunk az új minőséget. Tavaly egész sor programot fogadtunk el minden tevékenységi szektor korszerűsítésére és jobb megszervezésére. Ebben az esztendőben és a következő években ezeket a programokat a legjobb körülmények között meg kell valósítani. Programokat fogadtunk el az új gazdasági-pénzügyi mechanizmus alkalmazása, a gazdaságipénzügyi normázás, a munkásönigazgatás és önálló gazdálkodás következetes megvalósítása tekintetében, minden tevékenységi területen. Az összes dolgozók, a vállalatok és az összes tevékenységi szektorok előtt a termelés minősége és a műszaki színvonal emelésének problémái állanak. Jól meg kell értenünk, hogy társadalmunk fejlődésének olyan szakaszában vagyunk, amikor a minőség, a műszaki színvonal kérdése döntő fontosságú a további fejlődés biztosításában. Határozottan kell tevékenykednünk az anyagi fogyasztás csökkentéséért, az energia és egy sor alapanyag visszanyeréséért és újrahasznosításáért. Ebben az esztendőben problémáink voltak az energiával. Beszéltem már e hiányosságok okairól, az egyes tavalyi késlekedésekről energetikai kapacitások üzembe helyezési programjának megvalósításában, valamint arról, hogy őszszel és az év első két hónapjában a Dunán és a belső folyókon 1000 megawattórával nyertünk kevesebb villamos energiát az egész Európát sújtó szárazság miatt. Az 1000 megawattóra — energiatermelésünk 12 százalékának — hiánya nehézségeket okozott szmunkra. Ehhez hozzá kell tennünk, hogy nem úgy jártak el, ahogyan leszögeztük, hogy december elsejétől térjenek rá a téli rendszerre a gazdasági tevékenység megszervezése tekintetében. Sokan tovább fogyasztottak anélkül, hogy számoltak volna a valósággal, sőt, a termelés rovására nem takarékoskodtak a nemtermelő szektorokban. Csupán a minisztériumokban, intézményekben és egyes úgynevezett különleges tevékenységekben 400 megawattórával csökkentettük az energiafogyasztást a törvényerejű rendeletben hozott intézkedések révén, plusz a vállalati nemtermelő fogyasztás — és így növelhettük a termelés számára az energia mennyiségét. Persze az energiaigény kielégítésének módja kapcsolódik elsősorban az idei energetikai kapacitások üzembe állítása tekintetében meglévő programok valóra váltásához,az első nukleáris erőmű termelésének beindulásához. De függetlenül a rendelkezésünkre álló energiától, a fogyasztás csökkentése, a tüzelőanyag-, az energia-, az anyagtakarékosság egész tevékenységünkben központi probléma marad minden területen, és ezt jól meg kell értenünk! Nagyobb figyelmet kell fordítanunk a munkatermelékenység növelésére, töretlenül megvalósítva a termelés és a munka korszerűsítésére, tudományos szervezésére vonatkozó programokat. Különleges figyelmet kell szentelnünk az idén a gazdasági hatékonyság, a jövedelmezőség problémáinak, következetesen alkalmazva az új gazdasági mechanizmust, az önigazgatást és önfinanszírozást, a gazdasági-pénzügyi normázási programot. Tevékenységünk egyik fontos problémáját képezi és szüntelenül, fokozottan kell hogy képezze a nemzetközi cseretevékenység, a külkereskedelem, a termelési kooperálás a szocialista országokkal, a fejlett tőkés államokkal, társadalmi berendezkedésüktől függetlenül a világ összes államaival. Mint tudják, a kooperálás nagyon változatos és széles körű formáival rendelkezünk. Még 1975-től megvan a törvényünk a vegyestársaságok tekintetében. Igaz, nem sokat tettünk! Van néhány vegyestársaságunk, ezek között egyik fontosabb, amelyik nem működött a legjobban; a többi valamivel jobban megy, de ezek részaránya olyan kicsi, hogy nem befolyásolhatják egész tevékenységünket. Természetesen, amikor kidolgoztuk ezt a törvényt, arra törekedtünk, hogy feltételeket teremtsünk — és meg is teremtettük a feltételeket — ilyen vegyestársaságok létrehozásához szocialista és tőkés országokkal, fejlődő országokkal is. Törvényünk előírásainak szellemében járunk el a jövőben is, nemzetgazdaságunk érdekeiből indulunk ki, abból, hogy függetlenül attól, kivel hozunk létre ilyen társaságokat, a tulajdonjog, vagyis a román vállalatok része a népé és csakis a népnek kell hasznot hajtania. Azt akarjuk"— és ennek érdekében széleskörűen cselekszünk —, hogy megvalósítsuk az összes kooperálási programokat, a hoszszú távú egyezményeket, az együttműködési programokat a tudomány, a technika terén és más tevékenységi területeken. A fejlődés és programjaink valóra váltása elképzelhetetlen — mint nem egyszer megjegyeztem — széles körű nemzetközi együttműködés nélkül, kezdve a szocialista országokkal, és — ismétlem — társadalmi berendezkedésüktől függetlenül a világ összes államaival. Figyelembe véve a fejlődés, a tudományos és a technikai haladás jelenlegi stádiumát, a szakmai és műszaki felkészítés és az újraképesítés problémái állandó törődést képeznek és kell hogy képezzenek az összes vállalatok, párt- és állami szervek számára valamennyi területen. Biztosítanunk kell az emberek szakmai felkészültségi, tudományos és technikai felkészültségi színvonalának erőteljes emelését! Tartsuk mindig szem előtt a technikában és a tudományban bekövetkező szüntelen változásokat és ezzel egyidejűleg a továbbképzés és ismereret-felfrissítés szükségességét. Ezek a kérdések jelentik hazánk általános fejlődésének egyik alapvető problémáját. Ezek a kérdések közösek valamennyi dolgozó számára nemzetiségi különbség nélkül. Minden dolgozónak saját tevékenységi területén kell munkálkodnia azok megvalósításán! Jól meg kell értenünk, hogy a haza általános fejlesztési programjainak, a ’90-es évekig és távlatilag egészen a 2000. esztendőig szóló célkitűzések teljesítése csakis az egész nemzet egységes munkájával és tevékenységével valósítható meg. Kizárólag ilyen alapon teremthetünk egyre jobb feltételeket ahhoz, hogy az emberek részt vegyenek és hozzájuthassanak a tudomány és a technika nagyszerű vívmányaihoz, s általában a kultúrához, a nép általános anyagi és szellemi jólétének emelése érdekében, ami a pártpolitika legfőbb célja, s az általunk Romániában sikeresen épített sokoldalúan fejlett szocialista társadalom lényege. (Erőteljes, hosszas taps és éljenzés.) Nem egyszer utaltam már arra — de szükségesnek tartom most is megismételni —, hogy semmit sem valósítottunk meg munka nélkül. Mindaz, amit elértünk, erőfeszítéseket, gyakorta nagy emberi és anyagi erőfeszítéseket követelt! Semmit sem kaptunk ingyen, minden az egységes nép munkájának és erőfeszítéseinek az eredménye! Népünk jövője, a szocializmus és kommunizmus nem valósítható meg az egész nemzet együttes, kommunista pártunk vezette munkája nélkül! (Erőteljes taps, hosszasan visszhangozzák „Dolgozunk és harcolunk, az országot magasabbra emeljük!“, „Tiszteletünk, büszkeségünk, Ceausescu — Románia!“, „Ceausescu — RKP!“, „Ceausescu és a nép!“). Tapasztalatainkból és gyakorlatunkból, az általános igazságokból kiindulva erőteljesen fejlesztenünk kell a forradalmi munka érzületét és szellemét minden területen. Nem lehet felépíteni egy új társadalmi rendet anélkül, hogy szüntelenül ne küzdjünk mindaz ellen, ami régi és idejétmúlt, s hogy állandóan merészen ne szereznénk érvényt mindannak, ami új valamenynyi tevékenységi területen. Határozottan kell alkalmaznunk egész tevékenységünkben azokat a szocialista javadalmazási elveket, amelyekről beszéltem, s szilárdan őrködnünk kell a szocialista etika és méltányosság elveinek tiszteletben tartása fölött. Amint az imént már említettem, a különböző területek számára megállapított jövedelem-differenciálásnak kell képeznie a társadalmi viszonyok alapját, s ebből kiindulva kell biztosítani a javadalmazási elvek, a globális és közvetlen akkord határozott alkalmazását minden tevékenységi szektorban. Egyik vagy másik szektorban nagyobb jövedelmeket csakis a munkában elért eredmények alapján lehet elérni! Senki sem élhet és nem szabad hogy éljen munka nélkül, vagy mások munkájának a kizsákmányolásából! Semmiképpen nem kívánjuk ösztönözni azokat az utakat-módozatokat, amelyek egyes tulajdonformák, bár kistulajdonosi, de kapitalista formák erősödését eredményezhetik. Úgy véljük, hogy felelősek vagyunk az egész nép tulajdonának szüntelen erősítéséért, és mindent el kell követnünk ennek fejlesztéséért, mivel csakis ez képezi a haza általános fejlődése és az általános jólét alapját. Kizárólag a szocialista tulajdon alapján biztosítható a teljes jogegyenlőség és az igazi forradalmi munkásdemokrácia. Nem lehet egyenlőség a kizsákmányolók és kizsákmányoltak, a rabszolgák és a rabszolgatartók között, amint azt régebben mondogatták! Nem létezhet demokrácia a kizsákmányolók és elnyomottak között! Az igazi egyenlőség és az igazi szocialista demokrácia csakis olyan feltételek között valósítható meg, amikor a dolgozók tulajdonosai a termelőeszközöknek! Ez képezi társadalmi rendszerünk s a szocializmus győzelmének alapját hazánkban! (Erőteljes, hosszas taps). Munkálkodni fogunk a nemzetgazdaság vezetésének és tervezésének fejlesztésén és tökéletesítésén, de abból kiindulva, hogy tovább javítsuk a demokratikus szervek tevékenységét és a legjobb feltételeket biztosítsuk az egész nép részvételéhez az összes tevékenységi szektorok vezetésében. Az élet, a tapasztalat bebizonyította a párt döntő, vezető szerepét az összes tevékenységi területeken. Éppen ezért szilárd elhatározásunk a leghatározottabban munkálkodni pártunk tevékenységének további tökéletesítéséért, minden pártszervezet és pártszerv felelősségének fokozásáért az összes területeken, a tömegkapcsolatok erősítéséért és az egész nép erőfeszítéseinek egybefogásáért hazánk általános fejlesztésére. Munkálkodni fogunk és szüntelenül tovább kell erősítenünk nemzetiségi különbség nélkül az összes dolgozók, az egész nép egységét a Szocialista Demokrácia és Egység Frontja keretében a Román Kommunista Párt vezetésével — ami szilárd biztosítéka gazdasági-társadalmi fejlesztési célkitűzéseink megvalósulásának, az egyenlőségnek, a szabadságnak és hazánk függetlenségének. (Hatalmas taps, hosszasan visszhangzik: „Tiszteletünk, büszkeségünk: Ceausescu — Románia!“, „Ceausescu és a nép!“, „Ceausescu — RKP!“) Egész tevékenységünkben, elsődlegesnek tekintve nagyszerű fejlesztési programjaink töretlen valóra váltását, nagyobb figyelmet kell fordítanunk a politikai-ideológiai tevékenységre, a forradalmi tudat ápolására és formálására, a szocializmust és a kommunizmust tudatosan építő új ember nevelésére és formálására. Határozottan és kérlelhetetlenül fel kell lépnünk mindennemű maradi szemlélet, a sovinizmus, a nacionalizmus ellen, bármilyen formában is jelentkezzék. Fejlesszük erőteljesen és neveljük egész népünket, az ifjúságot a forradalmi humanizmus szellemében, az összes dolgozók, a népek közötti testvériség szellemében, a nemzetközi szolidaritás szellemében, az egyetemes haladásért és békéért folytatott küzdelem szellemében! Alapozzuk egész munkánkat a tudományos szocializmus, a dialektikus és történelmi materializmus forradalmi koncepcióira, a tudomány és a technika, s egyáltalán az emberi megismerés legújabb eredményeire. Egy pillanatra se feledkezzünk meg arról és mindig tartsuk szem előtt, hogy a társadalom általános fejlődésében, a tudományos megismerésben, az ember ismeretkörének bővülésében bekövetkezett és bekövetkező óriási változások szükségessé teszik számos probléma újszerű felvetését. Ez nem cáfolja meg a tudományos szocializmus alapvető fogalmait, hanem éppen a dialektikus materialista világ- és életszemlélet helyességét bizonyítja. De a megismerés köre megköveteli az összes tételek kiegészítését, mi több, egyes régi tételek módosítását és helyettesítésüket azzal, ami jelentkezett, ami új. Mindez pedig, hangsúlyozni kívánom, csupán igazolja a dialektikus materialista világ- és életszemlélet, ama életszemlélet helyességét, ami abból indult és indul ki, hogy semmi sem megismerhetetlen, csak meg nem ismert dolgok vannak, hogy az emberiség a megismerés újabb és újabb távlatait tárja fel — és ezen az alapon gazdagítani kell a filozófiai, ideológiai szemléletet, de a forradalmi harc gyakorlatát, a gazdaságitársadalmi gyakorlatot is. Csakis így cselekedve járunk el igazi forradalmárokként! Csakis így biztosíthatjuk a legjobb feltételeket a szocializmus hazai fejlesztéséhez, csakis így járulhatunk hozzá általános jelleggel a tudomány, a nagyszerű forradalmi eszmék és koncepciók, a szocializmus egyetemes ügye fejlesztéséhez! (Hatalmas, szűnni nem akaró taps; hosszasan visszhangzik: „Ceausescu — RKP“, „Ceausescu és a nép!“, „Tiszteletünk, büszkeségünk: Ceausescu — Románia!“) Az országépítés széles perspektívájú programjával rendelkezünk a jelenlegi ötéves tervidőszakra és 2000-ig terjedően. Minden eddigi megvalósításunk szavatolja mindezeknek a célkitűzéseknek, a XIII. pártkongresszus történelmi jelentőségű határozatainak, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtéséről és a kommunizmus felé haladásról szóló programnak valóra váltását. Gondolkozzunk, tanulmányozzuk a dolgokat és kutassuk fel a legjobb formákat a célkitűzések megvalósítására, társadalmunk szervezésére az összes területeken, biztosítva az egyenlő feltételeket az élethez, a munkához, az emberi egyéniség kibontakozásához, a társadalmi igazságosság és méltányosság elveinek érvényesüléséhez, biztosítva Románia töretlen előrehaladását a kommunizmus felé! Csakis így teszünk eleget kötelességünknek a nép iránt, a szocializmus iránt, a kommunizmus iránt! Csakis így érdemeljük meg a forradalmár, a kommunista címet! (Taps és éljenzés; hosszasan visszhangzik: „Ceausescu, hősiesség — Románia, kommunizmus!“) Kedves elvtársak! Egyes nemzetközi problémákról is szándékoztam szólni, de úgy hiszem, jól ismert Románia politikája a nemzetközi kapcsolatok, a leszerelésért, a békéért, egy jobb és igazságosabb világért folytatott harc tekintetében. A nemzetközi események továbbra is elég súlyosak. Folytatódik a nukleáris fegyverkezés, folytatódnak a nukleáris kísérletek, amelyek önmagukban is nagyon veszélyesek a környezetre nézve. Mindannyian emlékezünk a súlyos csernobili baleset következményeire, egész Európára, hazánkra is kiterjedő hatására. Ez a súlyos szerencsétlenség bizonyította — ha még egyáltalán szükséges volt — milyen nagy veszélyt jelent az ellenőrzés alól elszabadult nukleáris energia. Azt már senki sem irányíthatja és uralhatja. Üdvözöltük a tényt, hogy a Szovjetunió vezetősége eljutott a nukleáris fegyverzetek problémájának újszerű koncepciójához és felvetéséhez, olyan értelemben, hogy a nukleáris fegyvert nem lehet felhasználni, a nukleáris fegyver felhasználása egyet jelentene nemcsak a civilizáció, hanem maguk a létfeltételek megsemmisítésével bolygónkon. Nem egy alkalommal kifejtettem — mint tudják —, hogy végérvényesen fel kell számolni a nukleáris fegyvereket, tegyünk meg mindent az emberek léthez, élethez való létfontosságú jogának biztosításáért. Ez az alapvető probléma napjainkban! Semmilyen formában nem vethetjük már fel azt a problémát, hogy egy nukleáris háborúban lesznek-e legyőzöttek vagy győztesek! Napjaink problémája az, hogy meg kell akadályoznunk az élet megsemmisítését bolygónkon, biztosítanunk kell a népek, az emberek túlélését. Íme ezért kell hogy a nukleáris fegyverek elleni harc problémája, bármilyen nukleáris kísérlet leállítása álljon a tevékenység középpontjában — és ez fog állni pártunk és államunk tevékenységének középpontjában. Azért kell munkálkodnunk, hogy erősítsük a szolidaritást és az együttműködést a világ összes népeivel és államaival, hogy elérjük a nukleáris fegyverkezés megfékezését, a nukleáris kísérletek leállítását, a közép-hatótávolságú nukleáris rakéták felszámolását Európában és a rátérést a világ összes nukleáris fegyvereinek felszámolására. Ugyanakkor állást foglalunk a konvencionális leszerelés mellett — és ilyen irányban egyoldalúan már intézkedéseket is tettünk. Általában síkraszállunk a világ összes nemzetei közötti kapcsolatok újszerű taglalásáért, hogy végérvényesen lemondjanak az erőszak útjáról, az erőszakkal való fenyegetésről, a más államok ügyeibe való beavatkozásról. Úgy véljük, erőt nem kímélve kell küzdenünk, hogy hozzájáruljunk a napjainkban az egész emberiséget foglalkoztató ezen alapvető problémák megoldásához. Nem térek ki a nemzetközi élet más vonatkozásaira. Csupán a nukleáris fegyverek veszélyéről szóltam, mivel ma ez képezi az alapvető problémát az egész emberiség számára tehát népünk számára is, mindent meg kell tennünk, hogy biztosítsuk a világ, a népek, az emberek létét! Ez napjainkban az egész emberiség előtt álló alapvető probléma! Szilárd elhatározásunk, hogy tovább munkálkodunk és hozzájárulunk az összes problémáknak az egyenlőség, a szuverenitás és a belügyekbe való be nem avatkozás tiszteletben tartásának elvei alapján történő megoldásához. Szilárd meggyőződésünk, hogy a népek — jobb és erőteljesebb egységben cselekedve — rendelkeznek a kellő erővel, hogy kieszközöljék a változást a nemzetközi helyzetben: biztosítsák a béke, az ésszerűség diadalát, egy jobb és igazabb világ megteremtését bolygónkon! (Erőteljes éljenzés és tans; ismétlik: „Ceausescu — béke!“, „Leszerelés — béke!“, „Ceausescu — Románia, béke és barátság!“) Végezetül szeretném kifejezni meggyőződésemet, hogy a magyar és a német nemzetiségű dolgozók tanácsainak plénumán elhangzott vita, elsősorban a hazánk fejlesztésére, az idei és az egész ötéves tervre szóló programok megvalósítására vonatkozó problémák megvitatása és egyes általánosabb összefüggésű problémákkal kapcsolatban elfogadott állásfoglalások hozzájárulnak egész tevékenységünk tökéletesítése és javítása szükségességének jobb megértéséhez, oda hatnak, hogy nemzetiségi különbség nélkül az összes dolgozók, az egész nép, úgy fognak tevékenykedni, hogy az idei esztendőt minél jobb eredményekkel zárjuk. Kifejezem meggyőződésemet, hogy a jelenlévők közül mindannyian — munkaközösségükben és munkaterületükön — a gazdasági-társadalmi fejlesztési programok és tervek, hazánk bel- és külpolitikája, pártunk tudományos politikájának, ideológiájának általános szellemében fognak cselekedni. Ezzel a meggyőződéssel kívánok önöknek sikert egész tevékenységükben! Kívánok a munkaközösségeknek, amelyekben kifejtik tevékenységüket, hazánk összes dolgozóinak jó egészséget és h...idogságot! (Erőteljes, hosszas éljenzés és taps; ismétlik: „Ceausescu — SEP!" „Ceausescu és a nép!“, „Ceausescu — Románia — tiszteletünk, büszkeségünk!“) A nagy lelkesedés hangulatában, a párt körüli szilárd egység légkörében a jelenlévők helyükről felállva hosszasan, perceken át éljeneznek a Román Kommunista Pártnak, a párt főtitkárának, Románia Szocialista Köztársaság elnökének, NICOLAE CEAUSESCU elvtársnak. 3 BISliDI