Előre, 1987. március (41. évfolyam, 12207-12232. szám)

1987-03-01 / 12207. szám

ELŐRE — 1987. március 1. NICOL­A­E CCAULESCU ELVTÁRS (Folytatás az 1. oldalról) egész megyénk 20 000 ki­lós kukoricahozammal hek­táronként. Persze, mind ter­mészetben, mind pedig pénz­ben igen különböznek az olyan egység szövetkezeti tagjainak jövedelmei, ahol 20 000 kilós volt a kukori­cahozam, azokétól, ahol 3000 kiló kukoricát takarítottak be hektáronként. De mindenki ugyanazokkal a jogokkal, u­­gyanazokkal a lehetőségekkel rendelkezik. Nincs semmine­mű megkülönböztetés javadal­mazási rendszerünk kiindulási alapja tekintetében. Vannak bányászaink is, a­­kik havonta két javadalmazást keresnek meg, de azért, mert megszervezték munkájukat és csapatuk kétszer annyi szenet termel ki. Minden területen fennáll ez. Megőrizzük a diffe­renciálódás rendszerét, az a­­nyagi érdekeltség rendszerét, a méltányosság és a társadal­mi igazságosság elveiből kiin­dulva, de ösztönözve azokat, akik munkájukkal nagyobb jövedelmet érnek el. Nem ösz­tönözzük és nem is fogjuk so­ha a munka nélkül, a mások munkájának kizsákmányolá­sából adódó jövedelmek eléré­sét. Az ilyen állapotok végér­vényesen megszűntek Romá­niában és meggyőződésem, hogy ilyen jelenségek nem fog­nak többé mutatkozni orszá­gunkban ! (Hatalmas, hosszas taps.) Vannak országok, ahol a nők politikai jogait is korlátozták. Társadalmi szempontból e te­kintetben is biztosítottuk a teljes jogegyenlőséget. Látják, milyen nagy számban vannak jelen a nők itt; tudják, hogy ott vannak a pártvezetőség­ben, a Nagy Nemzetgyűlésben, társadalmunk összes vezető fó­rumain. Ha tehát az emberi jogokról, a humanitárius jogokról kell szólnunk, jogos büszkeséggel mondhatjuk el, hogy a szoci­alizmus éveiben olyan intéz­kedéseket fogadtunk el, olyan szervezési formákat alkalmaz­tunk, hogy létrejöttek a felté­telek a teljes, egyenlő meg­nyilatkozáshoz az összes hon­polgárok számára, mindenne­mű megkülönböztetés nélkül, nemzetiségre, nemre, életkor­ra való tekintet nélkül! Egyéb­ként erre épül a tudományos szocializmus szemlélete az em­beri társadalom fejlődéséről. Határozottan munkálkodtunk és munkálkodunk ezeknek az elveknek a legjobb körülmé­nyek közötti érvényesítéséért! (Hatalmas, hosszas taps.) Erőteljesen fejlesztettük az egész társadalom demokrati­kus vezetési formáit — kezd­ve az összes gazdasági és tár­sadalmi egységek dolgozóinak tanácsaival, a dolgozóknak mint tulajdonosoknak, terme­lőknek és haszonélvezőknek a közgyűléseivel, ezek megyei szerveivel és végezve a dol­gozók országos kongresszusai­val, országos tanácsaival, amelyekben részt vesznek az összes nemzetiségekhez tar­tozó dolgozók, a munkások részaránya pedig 30—40 szá­zalékot tesz ki, sőt egyes he­lyeken még ennél többet is. Mindezek államunk demokra­tikus szervei — a népta­nácsok, a néptanácsi kong­resszusok, a Nagy Nemzet­­gyűlés és a többi szerv — mellett egységes egészet al­kotnak amely a maga nemében egyedülálló kereteket biztosít ahhoz, hogy az összes dolgo­zók, egész népünk részt ve­gyen valamennyi tevékenységi szektor vezetésében. Nemcsak megfogalmaztuk a szocializ­mus építése a néppel és a né­pért tételt, hanem cseleked­tünk is, mindent megtettünk, hogy reális tartalommal tölt­sük fel és biztosítsuk egész népünk tudatos részvételét a fejlesztési programok megva­lósításában, az összes határo­zatok elfogadásában, a bel- és külpolitika kidolgozásában és valóra váltásában. Abból in­dulunk ki, hogy csak ameny­­nyiben a nép maradéktalanul vállalja a felelősséget és a legnagyobb fokú öntudattal cselekszik, annyiban bizto­síthatjuk a sokoldalúan fej­lett szocialista társadalom, a kommunizmus felépítését. Népünkre aranyjövő várhat — ahogy a vers mondja —, és meg kell teremtenünk ezt az aranyjövőt nemzetünk szá­mára! (Hatalmas taps és él­jenzés; ütemesen visszhang­zik: „Ceausescu és a nép!“, „Éljen Ceausescu, virágozzék Románia!“, „Tiszteletünk, büszkeségünk: Ceausescu — Románia!", „Ceausescu — RKP!“) Egész tevékenységünkben, e történelmi időszak minden megvalósításában mindig a tudományos szocializmus alap­elveiből, a dialektikus és tör­ténelmi materializmus forra­dalmi világ- és életszemléle­téből indultunk ki. Mindig számoltunk és számolunk a gazdasági-társadalmi fejlődés objektív követelményeivel és törvényszerűségeivel. Amint legutóbb is említettem, szün­telenül tanulmányoztuk és tanulmányozzuk a szocialista építés tapasztalatát és gya­korlatát, de a világgazdaság fejlődését is. Ugyanakkor vi­szont mindig hazánk realitá­saiból indultunk és indulunk ki. Azon voltunk és vagyunk, hogy mindezt Románia adott­ságainak megfelelően alkal­mazzuk, ne másoljunk le semmit, de vegyük át azt, ami megfelel hazánk érde­keinek, olyan formákat ta­lálva, amelyek a legjobb kö­rülmények között biztosítják az egész nép részvételét a társadalom vezetésében, biz­tosítják, hogy a nép legyen az igazi ura mindannak, ami hazánkban megvalósul, legyen az igazi ura hazánknak! Úgy hiszem, nem lenne rossz megjegyezni most, hogy ebben az egész, több mint 20 esztendőt átfogó időszakban, amikor tökéletesítettük a ve­zetési formákat minden terü­leten, kezdve a párttal, egész életünk demokratizálásának formáit, nyíltan vagy kevésbé nyíltan nem egyszer kaptunk bírálatot az úgynevezett elté­résekért az általános gyakor­lattól és normáktól. Most nem kívánok részletesebben kitérni erre. De megelégedéssel álla­píthatjuk meg, hogy amit tettünk, helyesnek bizonyult és megfelelt népünk érdekei­nek, hogy ma a korszerűsítés, a reformok problémái és más fogalmak egy vagy más for­mában napirenden szerepel­nek majd minden szocialista országban. Önök ismerik mindezeket. Kétségtelenül igen jó dolog, hogy most már nyilvánvaló: a szocializmus nem építhető bizonyos minták szerint, nem szabad utánozni azt, amit egyik vagy másik szakaszban, egyik vagy másik országban megvalósítottak. Mi annál in­kább nagyrabecsüljük a sok szocialista országban tapasz­talható törekvést a szocialista demokrácia fejlesztésére, o­­lyan új formák kialakítására, amelyek biztosítják a töme­gek, a nép részvételét a tár­sadalom vezetésében. Saját tapasztalatunk alapján el­mondhatjuk, hogy valóban ez az egyetlen útja a szocialista fejlődésnek, hogy a szocializ­mus és a kommunizmus dia­dalát, tekintélyének érvénye­sülését szerte a világon csak­is a néppel, a néppel együtt, csakis minden egyes ország realitásainak megfelelő, de­mokratikus formákban, olyan formákban lehet biztosítani, amelyek lehetővé teszik a nép számára a részvételt és a fe­lelősség vállalását a társada­lom vezetésében! (Hatalmas taps; hosszasan visszhangzik: „Ceausescu és a nép!“, „Tiszteletünk, büszkeségünk: Ceausescu — Románia!“) Tisztelt elvtársak! A magyar és a német nem­zetiségű dolgozók tanácsainak plenáris ülései keretében meg­vitatták mind a fejlesztési programok valóra váltásának kérdéseit, mind pedig olyan problémákat, amelyek egyes negatív jelenségekhez, jobban mondva, egyes imperialista, legreakciósabb körök nemzet­közi síkon kifejtett bizonyos tevékenységeihez, olyan te­vékenységekhez kapcsolód­nak, amelyeknek céljuk rá­galmazni pártunk és álla­munk politikáját. Ki kell azonban jelentenem, hogy a nyugati országok jó néhány sajtószerve sokat közöl a szo­cialista Romániáról, hangsú­lyozza nagy megvalósításait. Nem aggaszt különösebb-­­ képpen, nem is aggasztott so­ha, hogy egyes reakciós impe­rialista körök tudatosan hamis­ színben tüntetik fel népünk­ eredményeit és tevékenységét.­ Osztályérdekeiknek megfele­­­lően cselekednek így. Érthetetlen azonban, ha ilyen dolgok egyik vagy má­sik szocialista országban je­lentkeznek. Nem igényeljük, hogy feltétlenül ismertessék Románia megvalósításait. Úgy hiszem azonban, mini­mális igény, hogy ne vázol­janak torz képet arról a mun­káról, amelyet népünk, a dol­gozók folytatnak a párt veze­tésével a gazdasági-társadal­mi fejlődésért, a szocialista és­­ kommunista rend építéséért. A történelmi kérdésekről persze sokat lehet vitatkozni. De vajon megváltoztathatja-e valaki a történelmet?! Változ­tathat-e­ valaki azon a tényen, hogy 2500 évvel ezelőtt Héro­dotosz az e tájakat, közöttük a mai Erdély, Moldva, Havas­alföld területét lakó dákokat „a trákok legigazabbjaiként és legbátrabbjaiként“ jelle­mezte? Természetesen akad­hatnak olyanok, akik 2500 év után nem értenek egyet Héro­dotosszal! De nehéz számukra megváltoztatni olyasmit, amit akkor élők láttak és megér­tettek! Megváltoztathatja-e va­laki a történelmet, azt a tényt, hogy Burebista központosí­tott államot teremtett meg, hogy Decebal azt továbbfej­lesztette, hogy a dákok évszá­zadokon át küzdöttek a ró­maiak ellen, amíg — igaz — legyőzték őket? De civilizáció hiányában, államszervezés hiá­nyában, amely civilizációt és államszervezést az akkori ki­válóságok méltányoltak, ezt nem tehették volna meg. Va­jon kinek használ e realitások tagadása? Vajon ez tulajdon­képpen nem olyan politika, amely ellentétben áll a ma­gyar nép és a román nép, két olyan nép mindennemű érde­keivel, amely hosszú ideje e­­gyütt él és együtt kell élnie? Természetesen senki sem változtathat az azzal kapcso­latos valóságon, hogy mikor érkeztek az első magyar tör­zsek az akkori általános nép­­vándorlás keretében és tele­pedtek meg a mai Magyar­­ország területén, azon, hogy a lakosság egy része Erdélyben is megtelepedett. De vajon mi­ért kell ezt az egyébként köz­ismert történelmi tényt úgy jelezni, hogy tagadják egy másik nép létét, noha az több mint 2500 éve élt e területe­ken, s amely a vándorló né­pek elől nem távozott más­hova, hanem harcolt, védel­mezte földjét és létét? Miért tagadnák meg még azt a XII. századbeli tudóst ,’~gy egye­sek szerint magyarországi ve­zetőt, aki megírta ismert munkáját arról, hogy jól szer­vezett lakosság élt ezeken a területeken? Miért kell oly könnyen mellőzni a tudo­mén­y által bebizonyított dol­gokat , a régészeti felfede­zéseket, amelyek szerte a vilá­gon adott történelmi perió­dus vagy események rekonsti­­túciójának alapját képezik, amennyiben hiányoznak az írásos munkák? Vajon az Oszmán Birodalom általi megszállás idején a román or­szágok nem harcoltak és nem őrizték meg autonómiájukat? Köztudomású, hogy az egye­­düliek voltak a Balkánon, amelyek megőrizték autonó­miájukat! Vajon Mircea kép­zeletbeli hadsereggel győzte le Bajazidot? Vagy Ștefan cel Mare? Vagy Mihai Viteazul, akinek seregeiben számos székely egység küzdött? Hát a románok és a magyarok kö­zös harca az Oszmán Biroda­lom ellen csak a képzelet já­téka volt? Hunyadi János, aki végül is a magyar állam ve­zetője lett, képzeletbeli figura volt? Véleményem szerint a tör­ténelemnek — amint már nemegyszer kifejtettem — nem a negatív állapotok hang­­súlyozását, hanem a népek közötti közel­edést és testvéri­séget kell szolgálnia. Számos történelmi esemény során — főként a közelebbi időszakra gondolok — szerepet kaptak egyik vagy másik ország ural­kodó osztályai. De negatív momentumok jelentkezését a különböző országok közötti kapcsolatokban egy bizonyos történelmi periódusban nem kidomborítani kell, hanem a volt kizsákmányoló, uralkodó osztályok politikájától el kell határolódni, abból kell kiin­dulni, hogy új történelmet, a barátság, az együttműködés történelmét fejlesztjük ki és valósítjuk meg. Ez általában érvényes Európára és az egész világra,­­ annál inkább Ro­mánia és Magyarország kap­csolataira! Nehéz megérteni horthysta, fasiszta, soviniszta, közöttük rasszista tételek feleleveníté­sét. Hogyan képzelhető el, hogy egy tudományos aka­démia hozzájáruljon más né­peket sértő írások és munkák megjelentetéséhez? Milyen tu­domány ez? Kinek szolgál egy ilyen úgynevezett tudomány, ha nem a legreakciósabb im­perialista köröknek? Az ilyen tételek nem szolgálják a ba­rátság és az együttműködés ügyét, a szocializmus ügyét! A tapasztalatcsere mellett vagyunk, de határozottan el­lenezzük a belügyekbe való mindennemű beavatkozást. Nem engedtük meg azt sem­milyen körülmények között, s nem engedjük meg ma sem, és sohasem! Románia kérdé­­seit, a szocialista fejlesztés kérdéseit a román nép oldja meg összességében, teljes egy­ségben, vezető ereje, a Román Kommunista Párt oldja meg! (Hatalmas taps és éljen­zés; hosszasan visszhangzik: „Ceausescu és a nép!“, „Ceausescu — RKP!“, „Tisz­teletünk, büszkeségünk: Ceausescu — Románia!“) A széles körű fejlesztés mel­lett vagyunk, mindig is hatá­rozottan munkálkodtunk és munkálkodni fogunk a kapcso­latok bővítéséért a szocialista országokkal, elsősorban szom­szédainkkal, s közöttük min­dig gondolunk a Magyar Nép­­köztársaságra is. Mi több, úgy véljük, hogy nagy lehetőségek kínálkoznak a kooperációs kapcsolatok széles körű kiépí­tésére a szocialista országokkal és ilyen értelemben a pártve­zetőségben ki is dolgoztunk számos javaslatot és intézke­dést, amelyeket röviden közzé­tettünk a Politikai Végrehajtó Bizottság üléséről szóló köz­leményben — és így akarunk eljárni magyar szomszédaink­kal is. Véleményem szerint ez megfelel a két nép érdekeinek, a két ország szocialista fejlő­dése érdekeinek. A problémák minden más felvetése, minden olyan próbálkozás, hogy a re­alitásokat torzítsák és e torzí­tással még egyes nemzetközi fórumok elé is lépjenek, ellen­tétben áll mind a magyar nép, mind pedig a román nép érde­keivel! Soha nem tettünk és nem teszünk egyenlőségi jelet egyik vagy másik ország bizonyos rossz szándékú emberei vagy csoportjai között és az illető országok népei között. Mindig is úgy véltük és úgy véljük, hogy a népeknek ismerniük kell a valóságot, de nevelni is kell őket, meg kell értetni ve­­lük, hogy érdekük együtt­munkálkodni, együttműködni más népekkel, elsősorban szomszédaikkal. Sok közös dolgunk van — még ha a Ma­gyar Akadémia története nem is említi őket —, ami az ilyen felvetés mellett, a két ország és nép ilyen kapcsolatai mel­lett szól. De hogy érthetnénk egyet a magyar sajtó és irodalom ro­mániai terjesztésének bővíté­sével, amikor ebben a sajtóban szidalmazzák országunk dolgo­zóit! Ennek elfogadásával rossz szolgálatot tennénk. A sajtó, a rádiótelevízió, eszközeink — az irodalom, a művészet — mind­ez egyetlen célt kell hogy szol­gáljanak: a közeledést, a ba­rátságot, a nevelést a szocializ­mus, a nemzetközi szolidaritás szellemében. Minden más ér­telmezés és megközelítés el­lentétben áll a népek mai, hol­napi és mindenkori érdekei­­­vel! A tudományos szocializmus első jelszava a következő volt „Világ proletárjai, egyesülje­tek!“ És ismerik mindazt, a­­mit Marx és Engels a továb­biakban mondott. Mi új meg­közelítést szorgalmazunk a tö­megek, a népek, nem csupán a proletariátus szolidaritása, összefogása ügyében, mert más korszakban élünk. Munkálkod­nunk kell, hogy a népek fog­janak össze a szocializmus, a leszerelés és a béke egyetemes ügyéért vívott harcban! Véleményem szerint saj­­tónknak, tájékoztatási eszkö­zeinknek így kell megközelíte­niük a kérdéseket. Remélem magyarországi szomszédaink is megértik, hogy itt az ideje vé­get vetni az ilyen állapotok­nak, az ilyen megnyilatkozá-­­soknak és egyaránt a barát-­­ság és az együttműködés út-­­ján cselekedni. A magunk ré-­­széről szeretném kijelenteni itt — de kijelentem ezt egész népünk számára —, szilárd el­határozásunk mindent meg­tenni mindannak a felhaszná­lásáért, ami értékes közös múltunkban — és megtesszük ezt az összes szocialista orszá­gok, a világ összes népei vi­szonylatában — az együttmű­ködés, a barátság fejlesztésé­ért, minden nép fejlődésének biztosításáért, valamennyi nemzet jólétének gyarapodásá­ért, a világbéke biztosításáért! (Hatalmas, hosszas taps.) Kedves elvtársak! Visszatérek pártunk és né­pünk tevékenységének egyes időszerű problémáira. Az 1986— 1990-es ötéves terv, a többi elfogadott program az egész tevékenység középpont­jába helyezi a termelőerők erőteljes fejlesztését, a ráté­­rést az újabb fejlődési sza­kaszra, az ipar, a mezőgazda­ság és a többi szektor inten­ ,­zív fejlesztésének valóra vál­tását, az egész tevékenység­nek a tudomány, általában a tudományos-technikai forra­dalom, az új agrárforradalom legújabb vívmányaira való a­­lapozását. Meg kell valósíta­nunk az új minőséget. Tavaly egész­­ sor programot fogad­tunk el minden tevékenységi szektor korszerűsítésére és jobb megszervezésére. Ebben az esztendőben és a következő években ezeket a programokat a legjobb körülmények között meg kell valósítani. Progra­mokat fogadtunk el az új gaz­dasági-pénzügyi mechanizmus alkalmazása, a gazdasági­pénzügyi normázás, a mun­kásönigazgatás és önálló gaz­dálkodás következetes megva­lósítása tekintetében, minden tevékenységi területen. Az összes dolgozók, a válla­latok és az összes tevékenysé­gi szektorok előtt a termelés minősége és a műszaki szín­vonal emelésének problémái állanak. Jól meg kell érte­nünk, hogy társadalmunk fej­lődésének olyan szakaszában vagyunk, amikor a minőség, a műszaki színvonal kérdése döntő fontosságú a további fejlődés biztosításában. Határozottan kell tevékeny­kednünk az anyagi fogyasztás csökkentéséért, az energia és egy sor alapanyag visszanye­réséért és újrahasznosításáért. Ebben az esztendőben problé­máink voltak az energiával. Beszéltem már e hiányossá­gok okairól, az egyes tavalyi késlekedésekről energetikai kapacitások üzembe helyezési programjának megvalósításá­ban, valamint arról, hogy ősz­szel és az év első két hónap­jában a Dunán és a belső fo­lyókon 1000 megawattórával nyertünk kevesebb villamos energiát az egész Európát sújtó szárazság miatt. Az 1000 megawattóra — energiaterme­lésünk 12 százalékának — hiánya nehézségeket okozott sz­munkra. Ehhez hozzá kell tennünk, hogy nem úgy jár­tak el, ahogyan leszögeztük, hogy december elsejétől tér­jenek rá a téli rendszerre a gazdasági tevékenység meg­szervezése tekintetében. So­kan tovább fogyasztottak a­­nélkül, hogy számoltak volna a valósággal, sőt, a terme­lés rovására nem takarékos­kodtak a nemtermelő szekto­rokban. Csupán a miniszté­riumokban, intézményekben és egyes úgynevezett különleges tevékenységekben 400 mega­wattórával csökkentettük az energiafogyasztást a törvény­­erejű ren­deletben hozott in­tézkedések révén, plusz a vál­lalati nemtermelő fogyasztás — és így növelhettük a ter­melés számára az energia mennyiségét. Persze az ener­giaigény kielégítésének módja kapcsolódik elsősorban az idei energetikai kapacitások üzembe állítása tekintetében meglévő programok valóra váltásához,az első nukleáris erőmű termelésének beindulá­sához. De függetlenül a ren­delkezésünkre álló energiától, a fogyasztás csökkentése, a tüzelőanyag-, az energia-, az anyagtakarékosság egész te­vékenységünkben központi probléma marad minden terü­leten, és ezt jól meg kell ér­tenünk! Nagyobb figyelmet kell for­dítanunk a munkatermelé­kenység növelésére, töretlenül megvalósítva a termelés és a munka korszerűsítésére, tudo­mányos szervezésére vonatko­zó programokat. Különleges figyelmet kell szentelnünk az idén a gaz­dasági hatékonyság, a jöve­delmezőség problémáinak, kö­vetkezetesen alkalmazva az új gazdasági mechanizmust, az önigazgatást és önfinanszí­rozást, a gazdasági-pénzügyi normázási programot. Tevékenységünk egyik fon­tos problémáját képezi és szüntelenül, fokozottan kell hogy képezze a nemzetközi cseretevékenység, a külkeres­kedelem, a termelési kooperá­­lás a szocialista országokkal, a fejlett tőkés államokkal, tár­sadalmi berendezkedésüktől függetlenül a világ összes ál­lamaival. Mint tudják, a kooperálás nagyon változatos és széles körű formáival rendelkezünk. Még 1975-től megvan a törvé­nyünk a vegyestársaságok te­kintetében. Igaz, nem sokat tettünk! Van néhány vegyes­társaságunk, ezek között egyik fontosabb, amelyik nem mű­ködött a legjobban; a többi valamivel jobban megy, de ezek részaránya olyan kicsi, hogy nem befolyásolhatják e­­gész tevékenységünket. Ter­­mészetesen, amikor kidolgoz­tuk ezt a törvényt, arra töre­kedtünk, hogy feltételeket te­remtsünk — és meg is terem­tettük a feltételeket — ilyen vegyestársaságok létrehozásá­hoz szocialista és tőkés orszá­gokkal, fejlődő országokkal is. Törvényünk előírásainak szel­lemében járunk el a jövő­ben is, nemzetgazdaságunk érdekeiből indulunk ki, abból, hogy függetlenül attól, kivel hozunk létre ilyen társaságo­kat, a tulajdonjog, vagyis a román vállalatok része a népé és csakis a népnek kell hasz­not hajtania. Azt akarjuk"— és ennek érdekében széleskö­rűen cselekszünk —, hogy megvalósítsuk az összes koo­­perálási programokat, a hosz­­szú távú egyezményeket, az együttműködési programokat a tudomány, a technika terén és más tevékenységi terüle­teken. A fejlődés és program­jaink valóra váltása elképzel­hetetlen — mint nem egyszer megjegyeztem — széles körű nemzetközi együttműködés nélkül, kezdve a szocialista országokkal, és — ismétlem — társadalmi berendezkedésük­től függetlenül a világ összes államaival. Figyelembe véve a fejlődés, a tudományos és a technikai haladás jelenlegi stádiumát, a szakmai és műszaki felkészí­tés és az újraképesítés prob­lémái állandó törődést képez­nek és kell hogy képezzenek az összes vállalatok, párt- és állami szervek számára vala­mennyi területen. Biztosíta­nunk kell az emberek szakmai felkészültségi, tudományos és technikai felkészültségi szín­vonalának erőteljes emelését! Tartsuk mindig szem előtt a technikában és a tudomány­ban bekövetkező szüntelen változásokat és ezzel egyide­jűleg a továbbképzés és isme­­reret-felfrissítés szükségessé­gét. Ezek a kérdések jelentik hazánk általános fejlődésének egyik alapvető problémáját. Ezek a kérdések közösek vala­mennyi dolgozó számára nem­zetiségi különbség nélkül. Minden dolgozónak saját te­vékenységi területén kell munkálkodnia azok megvaló­sításán! Jól meg kell értenünk, hogy a haza általános fejlesztési programjainak, a ’90-es évekig és távlatilag egészen a 2000. esztendőig szóló célkitűzések teljesítése csakis az egész nemzet egységes munkájával és tevékenységével valósítható meg. Kizárólag ilyen alapon teremthetünk egyre jobb fel­tételeket ahhoz, hogy az em­berek részt vegyenek és hozzá­juthassanak a tudomány és a technika nagyszerű vívmá­nyaihoz, s általában a kultú­rához, a nép általános anyagi és szellemi jólétének emelése érdekében, ami a pártpolitika legfőbb célja, s az általunk Romániában sikeresen épített sokoldalúan fejlett szocialista társadalom lényege. (Erőtel­jes, hosszas taps és éljenzés.) Nem egyszer utaltam már arra — de szükségesnek tar­tom most is megismételni —, hogy semmit sem valósítot­tunk meg munka nélkül. Mindaz, amit elértünk, erőfe­szítéseket, gyakorta nagy em­beri és anyagi erőfeszítéseket követelt! Semmit sem kap­tunk ingyen, minden az egy­séges nép munkájának és erő­feszítéseinek az eredménye! Népünk jövője, a szocializmus és kommunizmus nem való­sítható meg az egész nemzet együttes, kommunista pártunk vezette munkája nélkül! (Erő­teljes taps, hosszasan vissz­hangozzák „Dolgozunk és har­colunk, az országot magasabb­ra emeljük!“, „Tiszteletünk, büszkeségünk, Ceausescu — Románia!“, „Ceausescu — RKP!“, „Ceausescu és a nép!“). Tapasztalatainkból és gya­korlatunkból, az általános igazságokból kiindulva erőtel­jesen fejlesztenünk kell a forradalmi munka érzületét és szellemét minden területen. Nem lehet felépíteni egy új társadalmi rendet anélkül, hogy szüntelenül ne küzdj­ünk mindaz ellen, ami régi és ide­jétmúlt, s hogy állandóan me­részen ne szereznénk érvényt mindannak, ami új valameny­­nyi tevékenységi területen. Határozottan kell alkalmaz­nunk egész tevékenységünk­ben azokat a szocialista java­dalmazási elveket, amelyekről beszéltem, s szilárdan őrköd­nünk kell a szocialista etika és méltányosság elveinek tisz­teletben tartása fölött. Amint az imént már említettem, a különböző területek számára megállapított jövedelem-dif­ferenciálásnak kell képeznie a társadalmi viszonyok alap­ját, s ebből kiindulva kell biztosítani a javadalmazási el­vek, a globális és közvetlen akkord határozott alkalmazá­sát minden tevékenységi szek­torban. Egyik vagy másik szektorban nagyobb jövedel­meket csakis a munkában el­ért eredmények alapján lehet elérni! Senki sem élhet és nem szabad hogy éljen mun­ka nélkül, vagy mások mun­kájának a kizsákmányolásá­ból! Semmiképpen nem kí­vánjuk ösztönözni azokat az utakat-módozatokat, amelyek egyes tulajdonformák, bár kis­tulajdonosi, de kapitalista for­mák erősödését eredményez­hetik. Úgy véljük, hogy felelősek vagyunk az egész nép tulaj­donának szüntelen erősítésé­ért, és mindent el kell követ­nünk ennek fejlesztéséért, mi­vel csakis ez képezi a haza ál­talános fejlődése és az ál­talános jólét alapját. Kizáró­lag a szocialista tulajdon a­­lapján biztosítható a teljes jogegyenlőség és az igazi for­radalmi munkásdemokrácia. Nem lehet egyenlőség a ki­zsákmányolók és kizsákmá­nyoltak, a rabszolgák és a rabszolgatartók között, amint azt régebben mondogatták! Nem létezhet demokrácia a kizsákmányolók és elnyomot­tak között! Az igazi egyenlő­ség és az igazi szocialista de­mokrácia csakis olyan feltéte­lek között valósítható meg, amikor a dolgozók tulajdono­sai a termelőeszközöknek! Ez képezi társadalmi rendsze­rünk s a szocializmus győzel­mének alapját hazánkban! (Erőteljes, hosszas taps). Munkálkodni fogunk a nem­zetgazdaság vezetésének és tervezésének fejlesztésén és tökéletesítésén, de abból kiin­dulva, hogy tovább javítsuk a demokratikus szervek tevé­kenységét és a legjobb felté­teleket biztosítsuk az egész nép részvételéhez az összes te­vékenységi szektorok vezeté­sében. Az élet, a tapasztalat bebi­zonyította a párt döntő, vezető szerepét az összes tevékenysé­gi területeken. Éppen ezért szilárd elhatározásunk a leg­határozottabban munkálkod­ni pártunk tevékenységének további tökéletesítéséért, min­den pártszervezet és párt­szerv felelősségének fokozásá­ért az összes területeken, a tömegkapcsolatok erősítéséért és az egész nép erőfeszítései­nek egybefogásáért hazánk ál­talános fejlesztésére. Munkálkodni fogunk és szüntelenül tovább kell erősí­tenünk nemzetiségi különbség nélkül az összes dolgozók, az egész nép egységét a Szocia­lista Demokrácia és Egység Frontja keretében a Román Kommunista Párt vezetésével — ami szilárd biztosítéka gazdasági-társadalmi fejlesz­tési célkitűzéseink megvaló­sulásának, az egyenlőségnek, a szabadságnak és hazánk függetlenségének. (Hatalmas taps, hosszasan visszhangzik: „Tiszteletünk, büszkeségünk: Ceausescu — Románia!“, „Ceausescu és a nép!“, „Ceausescu — RKP!“) Egész tevékenységünkben, elsődlegesnek tekintve nagy­szerű fejlesztési programjaink töretlen valóra váltását, na­gyobb figyelmet kell fordíta­nunk a politikai-ideológiai tevékenységre, a forradalmi tudat ápolására és formálásá­ra, a szocializmust és a kom­munizmust tudatosan építő új ember nevelésére és formálá­sára. Határozottan és kérlelhetet­lenül fel kell lépnünk min­dennemű maradi szemlélet, a sovinizmus, a nacionalizmus ellen, bármilyen formában is jelentkezzék. Fejlesszük erő­teljesen és nevel­jük egész né­pünket, az ifjúságot a forra­dalmi humanizmus szellemé­ben, az összes dolgozók, a né­pek közötti testvériség szelle­mében, a nemzetközi szoli­daritás szellemében, az egye­temes haladásért és békéért folytatott küzdelem szellemé­ben! Alapozzuk egész munkánkat a tudományos szocializmus, a dialektikus és történelmi ma­terializmus forradalmi kon­cepcióira, a tudomány és a technika, s egyáltalán az em­beri megismerés legújabb eredményeire. Egy pillanatra se feledkezzünk meg arról és mindig tartsuk szem előtt, hogy a társadalom általános fejlődésében, a tudományos megismerésben, az ember is­meretkörének bővülésében be­következett és bekövetkező óriási változások szükségessé teszik számos probléma új­szerű felvetését. Ez nem cáfol­ja meg a tudományos szocia­lizmus alapvető fogalmait, ha­nem éppen a dialektikus ma­terialista világ- és életszemlé­let helyességét bizonyítja. De a megismerés köre megköve­teli az összes tételek kiegészí­tését, mi több, egyes régi té­telek módosítását és helyet­tesítésüket azzal, ami jelent­kezett, ami új. Mindez pedig, hangsúlyozni kívánom, csupán igazolja a dialektikus mate­rialista világ- és életszemlélet, ama életszemlélet helyességét, ami abból indult és indul ki, hogy semmi sem megismerhe­­tetlen, csak meg nem ismert dolgok vannak, hogy az embe­riség a megismerés újabb és újabb távlatait tárja fel — és ezen az alapon gazdagítani kell a filozófiai, ideológiai szemléletet, de a forradalmi harc gyakorlatát, a gazdasági­társadalmi gyakorlatot is. Csakis így cselekedve járunk el igazi forradalmárokként! Csakis így biztosíthatjuk a leg­jobb feltételeket a szocializmus hazai fejlesztéséhez, csakis így járulhatunk hozzá általá­nos jelleggel a tudomány, a nagyszerű forradalmi eszmék és koncepciók, a szocializmus egyetemes ügye fejlesztésé­hez! (Hatalmas, szűnni nem akaró taps; hosszasan vissz­hangzik: „Ceausescu — RKP“, „Ceausescu és a nép!“, „Tisz­teletünk, büszkeségünk: Ceausescu — Románia!“) Az országépítés széles pers­pektíváj­ú programjával ren­delkezünk a jelenlegi ötéves tervidőszakra és 2000-ig terje­dően. Minden eddigi megva­lósításunk szavatolja mind­ezeknek a célkitűzéseknek, a XIII. pártkongresszus törté­nelmi jelentőségű határozatai­nak, a sokoldalúan fejlett szo­cialista társadalom megte­remtéséről és a kommunizmus felé haladásról szóló program­nak valóra váltását. Gondolkozzunk, tanulmá­nyozzuk a dolgokat és kutas­suk fel a legjobb formákat a célkitűzések megvalósítására, társadalmunk szervezésére az összes területeken, biztosítva az egyenlő feltételeket az élet­hez, a munkához, az emberi egyéniség kibontakozásához, a társadalmi igazságosság és méltányosság elveinek érvé­nyesüléséhez, biztosítva Ro­mánia töretlen előrehaladását a kommunizmus felé! Csakis így teszünk eleget kötelessé­günknek a nép iránt, a szocia­lizmus iránt, a kommunizmus iránt! Csakis így érdemeljük meg a forradalmár, a kommu­nista címet! (Taps és él­jenzés; hosszasan visszhang­zik: „Ceausescu, hősiesség — Románia, kommunizmus!“) Kedves elvtársak! Egyes nemzetközi problé­mákról is szándékoztam szól­ni, de úgy hiszem, jól ismert Románia politikája a nemzet­közi kapcsolatok, a leszerelé­sért, a békéért, egy jobb és igazságosabb világért folyta­tott harc tekintetében. A nemzetközi események to­vábbra is elég súlyosak. Foly­tatódik a nukleáris fegyverke­zés, folytatódnak a nukleáris kísérletek, amelyek önmaguk­ban is nagyon veszélyesek a környezetre nézve. Mindannyian emlékezünk a súlyos csernobili baleset kö­vetkezményeire, egész Európá­ra, hazánkra is kiterjedő ha­tására. Ez a súlyos szerencsét­lenség bizonyította — ha még egyáltalán szükséges volt — milyen nagy veszélyt jelent az ellenőrzés alól elszabadult nukleáris­­ energia. Azt már senki sem irányíth­atja és uralhatja. Üdvözöltük a tényt, hogy a Szovjetunió vezetősége eljutott a nukleáris fegyverzetek prob­lémájának újszerű koncepció­jához és felvetéséhez, olyan értelemben, hogy a nukleáris fegyvert nem lehet felhasznál­ni, a nukleáris fegyver fel­­használása egyet jelentene nemcsak a civilizáció, hanem maguk a létfeltételek megsem­misítésével bolygónkon. Nem egy alkalommal kifej­tettem — mint tudják —, hogy végérvényesen fel kell számolni a nukleáris fegyve­reket, tegyünk meg mindent az emberek léthez, élethez való létfontosságú jogának biztosításáért. Ez az alapvető probléma napjainkban! Sem­milyen formában nem vethet­jük már fel azt a problémát, hogy egy nukleáris háborúban lesznek-e legyőzöttek vagy győztesek! Napjaink problé­­­­mája az, hogy meg kell aka­dályoznunk az élet megsem­misítését bolygónkon, biztosí­tanunk kell a népek, az embe­rek túlélését. Íme ezért kell hogy a nukleáris fegyverek el­leni harc problémája, bármi­lyen nukleáris kísérlet leállí­tása álljon a tevékenység kö­zéppontjában — és ez fog áll­ni pártunk és államunk tevé­kenységének középpontjában. Azért kell munkálkodnunk, hogy erősítsük a szolidaritást és az együttműködést a világ összes népeivel és államaival, hogy elérjük a nukleáris fegy­verkezés megfékezését, a nuk­leáris kísérletek leállítását, a közép-hatótávolságú nukleáris rakéták felszámolását Euró­pában és a rátérést a világ összes nukleáris fegyvereinek felszámolására. Ugyanakkor állást foglalunk a konvencionális leszerelés mellett — és ilyen irányban egyoldalúan már intézkedése­­­ket is tettünk. Általában síkraszállunk a világ összes nemzetei közötti kapcsolatok újszerű taglalásá­ért, hogy végérvényesen le­mondjanak az erőszak útjáról, az erőszakkal való fenyegetés­ről, a más államok ügyei­be való beavatkozásról. Úgy véljük, erőt nem kímélve kell küzdenünk, hogy hozzájárul­junk a napjainkban az egész emberiséget foglalkoztató ezen alapvető problémák megoldá­sához. Nem térek ki a nemzetközi élet más vonatkozásaira. Csu­pán a nukleáris fegyverek ve­szélyéről szóltam, mivel ma ez képezi az alapvető problémát az egész emberiség számára tehát népünk számára is, mindent meg kell tennünk, hogy biztosítsuk a világ, a né­pek, az emberek létét! Ez napjainkban az egész emberi­ség előtt álló alapvető problé­ma! Szilárd elhatározásunk, hogy tovább munkálkodunk és hozzájárulunk az összes prob­lémáknak az egyenlőség, a szuverenitás és a belügyekbe való be nem avatkozás tiszte­letben tartásának elvei alap­ján történő megoldásához. Szilárd meggyőződésünk, hogy a népek — jobb és erő­teljesebb egységben cseleked­ve — rendelkeznek a kellő erővel, hogy kieszközöljék a változást a nemzetközi hely­zetben: biztosítsák a béke, az ésszerűség diadalát, egy jobb és igazabb világ megteremtését bolygónkon! (Erőteljes éljenzés és tans; ismétlik: „Ceausescu — béke!“, „Leszerelés — bé­ke!“, „Ceausescu — Románia, béke és barátság!“) Végezetül szeretném kife­jezni meggyőződésemet, hogy a magyar és a német nemze­tiségű dolgozók tanácsainak plénumán elhangzott vita, el­sősorban a hazánk fejlesztésé­re, az idei és az egész ötéves tervre szóló programok meg­valósítására vonatkozó prob­lémák megvitatása és egyes általánosabb összefüggésű problémákkal kapcsolatban el­fogadott állásfoglalások hoz­zájárulnak egész tevékenysé­günk tökéletesítése és javítása szükségességének jobb megér­téséhez, oda hatnak, hogy nemzetiségi különbség nélkül az összes dolgozók, az egész nép, úgy fogna­k tevékeny­kedni, hogy az idei esztendőt minél jobb eredményekkel zárjuk. Kifejezem meggyőződése­met, hogy a jelenlévők közül mindannyian — munkaközös­ségükben és munkaterületü­kön — a gazdasági-társadal­mi fejlesztési programok és tervek, hazánk bel- és külpo­litikája, pártunk tudományos politikájának, ideológiájának általános szellemében fognak cselekedni. Ezzel a meggyőződéssel kí­vánok önöknek sikert egész tevékenységükben! Kívánok a munkaközösségeknek, ame­lyekben kifejtik tevékenysé­güket, hazánk összes dolgo­zóinak jó egészséget és h...i­dogságot! (Erőteljes, hosszas éljenzés és taps; ismétlik: „Ceausescu — SE­P!" „Ceausescu és a nép!“, „Ceausescu — Románia — tisz­teletünk, büszkeségünk!“) A nagy lelkesedés hangulatában, a párt körüli szilárd egység légkörében a jelenlévők he­lyükről felállva hosszasan, perceken át éljeneznek a Ro­mán Kommunista Pártnak, a párt főtitkárának, Románia Szocialista Köztársaság elnöké­nek, NI­COLAE CEAUSESCU elvtársnak. 3 BISliDI

Next