Előre, 1987. szeptember (41. évfolyam, 12363-12388. szám)

1987-09-01 / 12363. szám

A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉS EGYSÉG FRONTJA ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK NAPILAPJA XLI. évfolyam 12 363. szám 1987. szeptember 1., kedd 4 oldal­ára 50 iráni ­ Több mint 50 százalék­kal szárnyalták túl fi­zikai termelési előirányza­taikat és 100 000 tonnára kerekítették az év eleje óta terven felül kitermelt lignit­mennyiséget az augusztusi rekordhónap során a Gorj megyei Poiana külszíni fej­tésben. A rangos sikert an­nak köszönhetik, hogy to­vább növelték a munkater­melékenységet, a kotrógé­pek, a vz­eddőhányók és a szállítószalagok teljesítmé­nyét, javították a meddőle­­takarítási munkálatokat, ha­táridő előtt felfuttatták az új kapacitásokat, végrehajtot­ták a termelés és a techno­lógiák szervezésére és kor­szerűsítésére vonatkozó programokat. ■ Az elsődleges törekvé­sek közé tartozik a Munka Érdemrend I. fokoza­tával­­ kitüntetett fieni-i Steaua Electrica Vállalatban a külpiaci kereslet szerinti gyártmányfelújítás és -fej­lesztés. Az új, illetve kor­szerűsített termékek résza­ránya az év eleje óta elérte a 75 százalékot, ami 15 szá­zalékkal több a tervelőirány­zatnál. A vállalat 35 külföl­di céggel tart fenn kereske­delmi kapcsolatokat. ■ Következetes alkat­rész- és részegység­felújítás és -újrafelhaszná­lás folyik az országos vi­szonylatban is a legnagyob­bak közé tartozó marosvásár­helyi Autójavító Vállalatban. Az idén több új berendezést állítottak elő a kiváló minő­ségű felújításhoz. A maros­vásárhelyi egységben csupán ebben­­az évben felújított pótalkatrészek és részegysé­gek volumene értékben meghaladja a 250 millió lejt. A galaci kokszolótelepek dolgozói augusztusban több mint ötven tonna kiváló minőségű kohókokszot állítottak elő terven felül; ezzel a mennyiséggel kétezer tonná­ra gyarapították az év eleje óta elért termelési többletet. A re­­sicai Gépgyártó Vállalatban o­­lyan újabb típusú­ 19 ezer ló­erős belső égésű motor készült el, amelynek fogyasztása — teljesítményegységre számítva — alacsonyabb az elődeinél. A nagybányai Színesfémbányá­szati iparközpont vállalatai az év eleje óta 670 tonna ólmot, 1100 tonna rezet, több mint 2200 tonna piritet szállítottak le terven felül. A Ialomita megyei építők — ugyancsak előirány­zataikon felül — a múlt hó­nap végéig 45 millió lej érté­kű munkavolument valósítottak meg. A Kovászna megyei Kö­­pec-Barót Bányavállalat kiter­melésein mintegy negyvenezer tonnára növekedett az idei széntöbblet. Mehedinti megyé­ben harminc, Giurgiu megyé­ben huszonkét vállalat jelentet­te nyolc hónapra szóló tervé­nek határidő előtti teljesítését... Ezekben a napokban a fen­tebbiekhez hasonló más jelen­tések is érkeztek és érkeznek az ország minden részéből. Való­ban, az esztendő kilencedik hó­napjába léptünk és ez újabb alkalom arra, hogy gazdasági egységeink számba vegyék az idei előirányzatok megvalósítá­sában elért eredményeiket és egyben kijelöljék a további gyakorlati feladataikat. A sür­gető tennivalók pontosítására annál is inkább szükség van, mert — a kétségtelen eredmé-­ nyek ellenére — számos válla­lat adóssággal zárja, illetve zárja nyolchavi mérlegét és le­maradásának mielőbbi behozá­sára kell mozgósítsa erőit. Mint ismeretes, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságá­nak legutóbbi ülése fontos intéz­kedéseket határozott el annak érdekében, hogy hiánytalanul valósággá érjenek az erre az esztendőre és a további idő­szakra megszabott célkitűzé­seink. Elsődleges teendő az összes tervmutatók legjobb kö­rülmények közötti elérése, min­denekelőtt az exportfeladatok megvalósítása. A pártfőtitkári útmutatások szellemében meg­különböztetett figyelmet kell for­dítani a fizikai termelésre, mert csakis ezen az alapon biztosít­ható valamennyi előirányzat valóra váltása, beleértve az á­­rutermelési értéket is. „Az összes minisztériumnak, de különös­képpen a gépipari minisztériu­moknak — hangsúlyozta Nicolae Ceausescu elvtárs — teljesíteniük kell a fizikai ter­melést a megállapított válasz­ték szerint. Itt a teljes válasz­tékra gondolok de külön felhí­vom a figyelmet a horizontális iparra vonatkozókra, hiszen jól tudják, hogy egy apró al­katrész hiányában nem lehet befejezni egy bizonyos beren­dezést, gépet és így tovább. Tehát nem elégedhetünk meg sem az összértékkel, sem az összmennyiséggel. Értsük meg, ha nem valósítottuk meg a tel­jes választékot a tervelőirány­zatnak és a szerződéseknek megfelelően, nem tekinthetjük teljesítettnek a tervet". Szigo­rúan a tervtörvény előírásaihoz kell igazodnia minden vállalat­nak. Az említett dokumentum kimondja: gazdasági egysé­geink teljesítsék, illetve szár­nyalják túl termelési feladatai­kat, ütemesen valósítsák meg a fizikai termelést és javítsák a választékszerkezetet, törekedve magas műszaki-üzemi és gaz­dasági jellemzőkkel rendelkező versenyképes termékek előállí­­tására a nyersanyag-, alap­anyag-, tüzelőanyag és ener­giaforrások magasabb fokú hasznosítására. Erősíteni kell a termelés ellenőrzését, kezdve a szerződéskötéssel, a technoló­giai előkészítéssel és a gyártás­ba vétellel, az ellátás és a­­munkaerő biztosításával és vé­gezve a késztermékek határidő­re történő leszállításával ex­portra és hazai szükségletekre egyaránt. Nemzetgazdaságunk jelenleg mintegy 3000 milliárd lej értékű állóalappal rendelkezik. A tár­sadalom nagy erőfeszítést tett és tesz az elkövetkezők során is gazdasági egységeink kor­szerű gépekkel és berendezé­sekkel való felszerelése érde­kében. Alapvető követelmény: biztosítani a szocialista tulaj­don fejlődését és erősítését, a szükségletek szerinti többlet el­érését a termelőkapacitások maradéktalan kihasználása út­ján! A Politikai Végrehajtó Bi­zottság bírálta olyan miniszté­riumok, iparközpontok és válla­latok tevékenységét, amelyek nem léptek fel kellő határo­zottsággal azért, hogy az ösz­­szes kapacitások elérjék a főbb műszaki-gazdasági mutatók te­kintetében megszabott szinteket. Ezekben a napokban a minisz­tériumoknak konkrét programo­kat kell előterjeszteniük abból a célból, hogy jobban, hatéko­nyabban kihasználják a válla­latok rendelkezésére álló mű­szaki eszközöket. Ezeket a prog­ramokat alaposan meg kell vitatni a dolgozók közgyűlésein, valamint az iparközpontok és a minisztériumok vezető taná­csaiban. Hétről hétre­ és nap»*­ ról napra figyelemmel kell kí­sérni az intézkedések életbe ül­tetésének módját, hogy az orszá­gos pártkonferenciáig az összes objektumok elérjék az előirány­zott mutatókat. A termelési fel­adatok megvalósítása szem­pontjából ugyanakkor fontos feladat az összes berendezések jó karbantartása, idejében és minőségi szinten­­elvégzett Toija- Oltása, a rend és fegyelem erő­sítése.­­Társadalmunk újabb fejlődé­si szakasza objektív szükséges­ségként követeli meg, hogy az egész termelést a legújabb tu­dományos és műszaki vívmá­nyokra alapozzuk. Következés­képpen minden vállalatban nagy gondot kell fordítani a tv- Lakatos András (Folytatása a 3. oldalon) AZ ORSZÁGOS PÁRTKONFERENCIA MÉLTÓ KÖSZÖNTÉSÉRE ----- SIKERES ÉVZÁRÁST -----­MINDEN GAZDASÁGI EGYSÉGBEN! „Úgy kell dolgoznunk, hogy valamennyi egység, minden szektor a tervek teljesítésé­vel, sőt számos tevékenységi területen azok túlszárnyalásával jelentkezzék az országos pártkonferencián, a köztársaság 40. évfor­dulóján". NICOLAE CEAUSESCU MAI LAPSZÁMUNK 3. OLDALÁN: HATÁRJÁRÁS FEHÉR MEGYÉBEN • • — Napirenden a vetések gondos előkészítése — Ahol öntötték a legelőt FELHASZNÁLNI MINDENT, AMI ÉRTÉK! Jobb együttműködés, eredményesebb anyaggazdálkodás (Brassó megyei beszélgetés) TELEPÜLÉSEINK A SOKOLDALÚ FEJLŐDÉS ÚTJÁN H­a azt mondom, hogy egy közel hét és fél évszá­zadot megért település a Temes folyó partján, amely az 1848-as forradalmi mozgalom bánáti központja volt, akkor ez már könnyű feladat a történész számára. Persze azzal is kezd­hetném, hogy Valeriu Braniste, Victor Vlad Delamarina, Ion Popovici Baneteanu, Tiberiu Brediceanu, Caius Brediceanu lakott és alkotott ebben a vá­rosban. És akkor a profi irodal­már emlékezetében a Drapelul című folyóirat megalapítójának neve, továbbá költészetünk né­hány ismert alakja ötlik fel. Vi­szont ha úgy próbálok sejtel­­meskedni, hogy itt született Tra­­ian Grozavescu operaénekes, és hosszú esztendőkön át Ion Vidu állt a helybeli kórus élén, akkor már csak a zeneirodalomban jártasoknak kedvezek, hiszen a titok nyitja csakis egy jól csen­gő városnév lehet: Lugos. Igen, Lugos ... Az a város, amely minden időkben a román kultúra fel­legvára volt. Aztán a textil és a selyem városa. És egy jól ismert téglagyáré. Erről jut eszembe, hogy az egykor itt készült Mon­dial-cserepek még ma is épek nagyszüleim több emberöltőt megért házának tetején. Lugos municipium, 1987 forró nyarán. És a szemtanú, aki tér­ben és időben is hűséges ka­lauzom: Nicsa Florin, aki az u­­tóbbi másfél évtizedben a mu­nicipiumi pártbizottság osztály­vezetőjeként élte át a metamor­fózis minden lényeges mozza­natát ... • • • — Lassan már tizenhat esz­tendeje lesz, hogy idekerültem. Lúgosra, a „nők városába". Hi­szen a kezdet kezdetén magam is elcsodálkoztam a szokatlan arányon. Ami a nemeket ille­tően legalább kettő az egyhez állt. Persze a nők javára. Em­lékszem, hogy akkoriban csak úgy lehetett megrendezni egy textiles bált, ha férfiakat hoz­tunk Resicáról! Küldtük a buszt, és ők jöttek örömest. De nem maradtak. Mert a hatvanas é­­vek legelején még nem volt, mi idekösse a férfiakat. Nem volt igazán fejlett ipari tevékenység. És nem volt megfelelő számú munkahely. Csak a zömében nő­ket foglalkoztató könnyűipar tűnt életrevalónak, így hát a férfiak inkább az ingázást vál­lalták, inkább a kétlaki életfor­mát, mintsem a tétlenséget. Min­t a k­éső­bbi statisztikákból is kitűnik, huszonkét esztendő­vel ezelőtt, tehát 1965-ben, mindössze négy százalékban ré­szesedett a gépgyártás a város egész évi ipari termeléséből. Ami a mostani 38 százalékhoz képest, valljuk be, szinte jelen­téktelen részaránynak tűnik. S h­t már szóba hoztam, hadd utaljak arra, hogy napjainkban a municípiun­ ipari termelésé­nek további 39 százalékát a könnyűipar, 12 százalékát az építőanyagipar, 10 százalékát az élelmiszeripar állítja elő, és a fennmaradó egy százalékot a további ipari ágazatok termelik meg. Tehát az utóbbi huszon­két esztendő során kialakult egy bizonyos egyensúly, ami már a felfutás éveiben is ter­­mékenyítően hatott a település gazdasági-társadalmi életének minden területén, és ami nap­jaink valóságában is az egyik legfontosabb mozgatóerőnek bi­zonyul. Hogy mire gondolok?.. . Nos, a szemtanú számára feledhetet­len pillanatokat jelentett az új iparegységek beindítása. Az új lugosi üzemek születése! Hiszen az Alkatrészgyártó Vállalat, de lényegében az Emelő- és Szál­lítógépgyártó Vállalat is már az új gazdasági igények, az új el­­várások jegyében kezdte meg munkáját, és nem mindennapi büszkeséggel tölt el bennünket a tudat, hogy ezt a vállalatot hőn szeretett pártvezetőnk, Nicolae Ceausescu elvtárs is meglátogatta 1983 nyarán. Ám az újtal kapcsolatos felsorolást még hosszan folytathatjuk. Hi­szen köztudott dolog, hogy az ipartelepítés, a hagyományte­remtés mindig is új szakmák bevezetésével, új technológiák elsajátításával, új munkaszer­vezési kérdések megoldásával, és persze merőben új gazda­sági, szakmai távlatok kiteljesí­tésével jár. Tehát munkával. Munkával és örömökkel. Ez u­­tóbbiakra vall a lugosi meta­morfózis megannyi további té­nye is. Annál is inkább, mint­hogy a helyi gazdasági, ipari hagyományok felerősítése, min­dez­ eddiginél magasabb szín­vonalon való továbbfejlesztése is jellemző példákkkal illusztrál­ható. Itt van mindjárt a Textil­ipari Vállalat korszerűsítése vagy a Lugojana Kisipari Szö­vetkezet termelőbázisának meg­újítása. És föltétlenül szólni kell a régi kaptafagyár még meg­maradt részlegeit ért átváltozás­ról is, ami a helyi viszonyokat tekintve is az egyik­ leglátvá­nyosabb fejlődésnek számít. Arról van szó ugyanis, hogy a megmaradt „vázon" egy új ü­­zemrészleg született, amely ma már luxus kivitelű női lábbeliket készít. Való igaz, hogy nem csak a hazai, piac, hanem a külföldi megrendelők számára is! De még a leghagyományo­sabbnak hitt iparágban, a tég­la- és cserépgyártásban is, gyö­keres termékszerkezet-változás­nak lehettünk szemtanúi. Szó­val, ma már kiváló minőségű fajanszóróra, csempékre, több fajta egészségügyi berendezésre kerül fel az itteni gyártók véd­jegye. Ugyanakkor a vállalat termékeinek keresettségére vall, hogy az éves termelés több mint 80 százalékát külpiacon értékesítik. Csakhogy a helyi „házgyár" is, ahogyan mi ne­vezzük a betonelemgyárat, é­­vente legalább 500 kész tömb­­házlakást szállít. És ebből é­­pül, csinosodik, gyarapszik Lu­gos municipium. De az itteniek szorgalmát, hozzáértését lakóhá­zak, új lenyedek sora dicséri Nadrágon, Fügeten, Búziásfür­­dőn, de még Tomesti­en is. Csakhogy a legtöbb lakóház mégiscsak itt épült. Szám sze­rint több mint 8000 új tömbház­­lakást adtunk át 1966. január elseje óta. És ezt még megte­tézzük az idén további 300 új lakással. Mint kitetszik, ennek köszönhetően körvonalazódtak, alakulnak ki Lugos új lakókör- Barabás Zoltán (Folytatása a 2. oldalon) FÉNYEK A TEMES TÜKRÉBEN Világ proletárjai, egyesüljetek/ Lugos municipiumi ipartelep A NICOLAE CEAUSE ELNÖK VEZETTE ROMÁNIA - A MUNKA,­A HALADÁS ÉS A BÉKE ORSZÁGA Méltató cikkek és kommentárok a külföldi sajtóban augusztus 23-a alkalmából­­. phf A PÁRT. NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS ÚJÍTÓ TÁRSADALOMPOLITIKAI ESZMÉI FÉNYÉBEN SZOCIALISTA POLITIKAI RENDSZERÜNK TOVÁBBI TÖKÉLETESÍTÉSE P­ártunk országos konferen­ciájára készülve, meg­vonjuk politikai-társadal­­mi fejlődésünk mérlegét is, hangsúlyozzuk, a szocialista társadalom építésének folyama­tában országunkban olyan új realitások eresztettek gyökeret, melyeknek egyik legfőbb meg­határozó jegye a munkás­­osztály, az egész nép politikai és gazdasági hatalma; lefektet­tük egy egységes szocialista po­litikai rendszer, a szocialista demokrácia rendszerének alap­jait, megteremtettük és meg­szilárdítottuk az egész nép tár­sadalmi-politikai egységét. Or­szágunk politikai rendszeré­nek a struktúráját jelenleg az alábbi erők alkotják: a Román Kommunista Párt, a forradalmi munkásdemokrácia állama, a társadalmi és tömegszervezetek, a Szocialista Demokrácia és Egység Frontja, a munkásön­igazgatás­ szervei, együtt a tö­megek döntéshozatalban való részvételének összes többi for­máival. A politikai rendszert al­kotó organizmusok mindengyiké­­nek megvannak a maga sajátos funkciói, melyeknek gyakorlásá­hoz ugyancsak sajátos formákat és módszereket alkalmaznak. Szocialista demokráciánk rendszerében a Román Kom­munista Párt tölti be a közpon­ti helyet a társadalom politi­kai vezető erejeként, az egész gazdasági és társadalmi tevé­kenység irányítójaként és szer­vezőjeként, a nemzet éltető köz­pontjaként. Kommunista pár­tunk, amely maga is demokra­tikus szervezeti és tevékenységi elvekre-normákra épül, gondos­kodik a szocialista demokrácia állandó mélyítéséről s őrködik afölött, hogy a­­ politikai rend­szer minden alkotórésze be­töltse sajátos funkcióit, hogy a szocialista demokrácia rend­szere egészében a nép érdekeit szolgálja s biztosítsa a töme­gek rendszeres, állandó, aktív és hatékony részvételét a társa­­dalomvezetésben. A párt vezető szerepe kapcsán Nicolae Ceausescu elvtárs ezeket mon­dotta: „A pártnak kell kibocsá­­tania azt a tényt, amely vezes­se az egész nemzetet a kom­munizmus ragyogó útján. Az szükséges tehát, hogy a párt mindig fiatal maradjon, hassa át mindig újító, forradalmi szel­lem, hogy vonja le állandóan a­­ következtetéseket a társadalmi­­ valóságból, a tudomány és az emberi megismerés új vívmá­nyaiból". A szocialista román állam, a forradalmi munkásdemokrácia állama — miként a pártfőtitkár és államelnök, Nicolae Ceausescu elvtárs meghatá­rozta — a dolgozók, azaz a ter­melők, tulajdonosok és haszonél­­vezők legfelsőbb képviselője, az egész nép közös életének meg­szervezője, a sokoldalúan fej­lett szocialista társadalom fel­építése alapeszközének szere­pét tölti be. A szocialista állam dolgozza ki a törvényeket és más, a haza összes honpolgá­rai számára kötelező jogsza­bályokat, amelyek révén egysé­gesen szabályozza a gazdasági­­társadalmi élet megszervezését a párt által kijelölt programok megvalósítása irányában. Mint a nép legfelsőbb képviselőjé­nek a forradalmi munkásde­mokrácia államának elidegenít­hetetlen joga kidolgozni azokat a formákat és módozatokat, melyek révén megvalósulnak a párt által kijelölt politikai in­tézkedések. Az egész gazdasá­gi-társadalmi tevékenység egy­séges vezetésében, az ország szocialista fejlesztésében betöl­tött funkciói meghatározzák szerepének növekedését, ami a szocialista demokrácia mélyülé­sének folyamatában valósul meg. Az állam őrködik a nem­zeti vagyon megfelelő kezelése fölött, ellenőrzést gyakorol a­­fölött, hogy miként gazdálkod­nak az egész nép tulajdonával, biztosítja — az egységes orszá­gos terv alapján — a társada­lom arányos, kiegyensúlyozott fejlődését, a nép forradalmi vívmányainak, a haza függet­lenségének és szuverenitásának védelmét, Románia nemzetközi kapcsolatainak állandó fejlesz­tését. A kommunista párt és a szo­cialista állam a társadalmi ve­zetési rendszer két politikai alaporganizmusa, s ebben a rendszerben, ismételjük, a Ro­mán Kommunista Párté a vezető szerep. A párt jelöli ki a szo­cialista és kommunista társa­dalom építésének stratégiáját, a társadalom forradalmi átala­kítására irányuló politikai tevé­kenység irányait, melyeket a szocialista állam szerveinek, a szocialista román társadalom összes többi politikai erőinek követniük kell, oly módon, hogy a dolgozók alapvető érdekei teljes mértékben érvényre jus­sanak a társadalmi élet min­den területén. A társadalom és az állam párt általi vezetéki egyfelől, a gazdasági-társadal­mi tevékenységnek az állam általi irányítása és a párt által kijelölt célkitűzések gyakorlati megvalósítása másfelől a szo­cialista társadalom politikai ve­zetése ugyanazon egységes fo­lyamatának egymással szoros dialektikus összefüggésben lé­vő két oldala. Dr. Gheorghe Surpat (Folytatása a 3. oldalon) KÉPÍRÁS GYERGYÓBÓL EGY EPITOCSOPORT - KÉT FOTÓ M­ilyen is az ember! Ha számára kedves helyre érkezik, mindjárt néze­lődni kezd, ismerős arcokat ke­res, akitjét meghitten üdvözölhet, közben szemügyre veszi, mi vál­tozott, amióta nem járt erre. Így voltam ezzel én is Gyergyóreme­­te főterén, egy szombati napon, több száz kilométeres gépkocsi­zás után. Tehát főtér. Minden a helyén. Itt, a gépkocsiparkolóval szem­ben az orvosi rendelő, amott a néptanács, mögötte a hatalmas iskola, tőle balkéz felől a műve­lődési ház, a mellett pedig a műszaki cikkek üzletsora. Na és ez?! Ez az épülő­félben levő va­jon mi lehet? Faggatom a me­móriát, tavaly ilyentájt Szabó Ferenc polgármesterrel a köz­­ségfejlesztésről társalogtunk, mondott volna valamit egy na­gyobb építkezésről? Hát persze­ — jut most már eszembe — „Jövőre hozzálátunk egy három­­szintes, 16 lakást és egyéb köz­­intézeteket magába foglaló tömbhöz építéséhez, amellyel nagy vonalakban véglegesítjük a községközpont arculatát." Biz­tosan ez lesz az! De vajon kik építhetik, hiszen a polgármester akkoriban éppen azt panaszol­ta, hogy nehezen tud összehozni egy építőbrigádot, a helyi szak­emberek szétszóródtak a nagyvi­lágban. Én akkor ezt úgy értet­tem, hogy Gyergyószentmiklósra, esetleg Szeredába szegődtek... Népes csapat szorgoskodik a telepen, még iskolás,forma gyer­mekeket, sőt lányokat is látok. Maltert hordanak, téglát adnak kéz alá. Meg kellene néznem közelebbről is — ösztökél vala­mi. Szabadságon vagy, most csak a pihenés érdekeljen — súgja egy másik hang —, fü­­rödj, sétálj nagyokat a környé­ken. Jó, hagyom rá. De titokban arra gondolok, ezeket az építő­­­ket csak megkeresem egy nap ... Vasárnap. Az én programom­ban Martonka szerepel. Egy cso­dálatos völgy, legalábbis így a­­jánlották itteni barátaim, amely­hez az Eszenyőből ágazik Jobbra az Új Félreeső, csendes hely, ahol csak a madár köszönt rád. És esetleg Rekkencs, a vén med­ve, de azzal nem kell törődni... Előttünk porzik az erdei út, kóberrel igyekszik felfelé egy traktor. Arrább hatalmas bog­ráccsal, sörös ládákkal terhelt gumikerekű kocog. Lopva Szabó Ferencre pillantok, ő észreveszi, de nem mond semmit, ám egy apró szemvillanásából már rá­jövök, hogy ez a mai nap nem is lesz olyan csendes­ egyhangú. A híd előtt megállunk! — mondja. Azt hiszem, ez a tisztás megfe­lel, mindenki elfér. Jobbról pa­tak, balról fenyves. A konyha a bokrok között, a patak partján lesz! —Könyörgöm, miféle konyha? — Ha a riporter nem tudná, ma van az építők napja. És a remetei építők itt ünnepelnek! Az első alkalom arra, hogy va­lamennyien családostól össze­gyűljenek, hiszen a csoport meg­alakulása óta még csak hóna­pok teltek el. A néptanács meg­tisztelő kötelességének érezte, hogy eddigi munkájukat elisme­rendő, illőképpen megszervezze a napjukat. Láttad már, hogy mit és mennyit építettek a köz­pontban? Nos, ahhoz május 4-én láttak hozzá, és vállalták, hogy október 30-án kulcsra készen át­adják. Ilyen emberekkel lehet községet emelni, a feladatokat valóra váltani. Tessék, itt is van­nak. .. Ismerős arcot látok. Szász Péter kőművest és feleségét, Magdikét, aki a borvízfürdő gondnoka. Péterről mondta a polgármester, hogy sok-sok éven át a néptanács egyszemélyes „é­­pítőcsoportját" képviselte — ha kellett kőműves volt, ha kellett ács, ha úgy jött, hát festő és mázoló. Maradt ma is alapem­­ber. Bencze Cs. Attila (Folytatása .a S. oldalon)

Next