Előre, 1988. június (42. évfolyam, 12596-12621. szám)

1988-06-01 / 12596. szám

------ - 2 Buda északi peremétől a víz mentén lefele, el egészen Olténiáig, lendületes természetétalakító, építő munka folyik az Argeș völgyében. Csaknem egy esztendeje különböző szakmájú építők, szocialista hadseregünk katonái mellett, kotrógépekkel, földnyesőkkel, billenő tehergépkocsikkal, fúrógépekkel, más technikai eszközökkel felszerelve harcba lendültek, hogy a vízmosásos avagy lankás partok között kanyargó folyó vizét végleges mederbe tereljék. Az Arge? szabályozása hajózási, öntözési és más rendeltetéssel a Nicolae Ceau?escukorszak újabb ragyogó nagy alkotásai sorába tartozik. A Baragan legnagyobb folyója egyben az egyik legcélszerűbb közlekedési útvonal lesz Bucuresti és a Duna között, s tovább, a Fekete-tenger felé. A fővárost tehát hajóút fogja összekötni a világ számos országával és városával. A katonaság munkacsoportjai több helyen, Oltenitán, 30 Decembrie község közelében és Cornetu—Mihonesti térségében fejtik ki tervékenységüket. Az építőtelepen dolgozó tapasztalt káderek közé tartozik , s egyéniségének jegyeit rányomja a nagyszabású építőmunka szervezésének és kibontakoztatásának számos aspektusára — Nicolae Vinő mérnök ezredes is, aki a transzfogarasi országút, a Duna—Fekete-tenger-csatorna építése során már bebizonyította kiváló szervező és vezető erényeit. Vinő ezredes, ez a szerény, de a műszaki csapatok teendőit tökéletesen uraló szakember érvek és tények felsorakoztatásával érzékelteti az Oltenitától északra tevékenykedő katonák eredményes erőfeszítéseit. Elmondta: már akkor munkához láttak, amikor a topográfusok az utolsó mérési eredményeket vetették rajzpapírra. A Marian Adam katonatiszt parancsnoksága alá tartozó műszaki osztagok egyszerre több ponton lendültek támadásba: töltésépítéshez, vasútvonal építéséhez, alapozáshoz, technológiai utak kialakításához, láttak hozzá. A katonák munkacsoportjai módszeresen, kitartóan haladnak előre, munkájuk, eredményeik példásak. Az egyik legmozgalmasabb munkatelep az épülő București kikötő 30 Decembrie község közelében. Valóban ráillik a jelző. Rakpartokat építenek az uszálykonvojok számára, speciális kikötőhelyeket alakítanak ki építőanyagok, gabona, szén, hengereltáru, nehéz munkadarabok, konténerek, egyebek behajózására, lelkes munkaversenyt folytatnak egymással a Constantin Dumitru és Narcis Giodeanu hadnagyok parancsnoksága alá tartozó alegységek. Versengenek az idővel, versengenek a munkanormák túlszárnyalásáért, és az eredmény sem marad el: az első helyen állnak a szocialista versenyben. Kiváló minőségű munkát végeznek a rézfűzésnél, a tartóoszlopok öntésénél. A legnehezebb munkák közé tartozik a 24 méter hosszú tartóoszlopok öntése és előkészítése szerelésre. Május 15-én a katonák kezéből kikerült az 1000. tartóoszlop. Kiemelkedő, említésre méltó siker volt ez, Vasile Sabaru mester meg is van elégedve a katonákkal, „s egy munkacsoport napi normája egy vagy másfél tartóoszlop. De mindegyik legalább kettőt készít el. A művelet nagy fizikai erőfeszítést igényel. Nem a tulajdonképpeni öntés, előállítás, hanem az előkészítés, ami légkalapáccsal történik. Miért? Amíg a fémszerkezetek előállításánál csak vasmunkát, hegesztést kell végezni, a betonöntésnél zsaluzatot szerelni és kiönteni a betont, az említett műveletet végző katonák órákon át dolgoznak a több mint 5 kilós légkalapáccsal. Ennek ellenére mindenütt ugyanaz a munkaüzem: katonás, férfias. A mozgalmas építőtelepen, a légkalapács-kezelők eltökéltsége, önfeláldozása azonnal felhívja magára a figyelmet. Állandó rezgés, por, szél, eső — röviden ilyen körülmények között folyik a munka. Eddig körülbelül 600 tartóoszlopot készítettek elő a tartógerendák felszerelésére. Áprilisban a légkalapácskezelők rekordja két tartóoszlop volt... Májusban Dan Corcinschi sorkatona, az „élenjárók élenjárója" két és felet akar elérni. A fiatal katonák példás kötelességteljesítése is közelebb hozza a napot, amikor az Arges vizén útnak indulnak, a tenger felé a fővárosi iparvállalatokban gyártott nagy teljesítményű berendezésekkel megrakott uszályok. Szorgos munkát, kemény erőfeszítéseket, sok intelligenciát igényelt . Progresul—30 Decembrie vasútvonal építése is, ahol Ioan Micu hadnagy katonái dolgoztak. A három kilométer hosszú vasútvonal kivitelezési határideje május 30-a volt, de 15 nappal hamarabb elkészültek vele. A szerelvények tehát már teljes biztonságban közlekedhetnek. A vasútépítés a kiváló teljesítmények közé tartozik, ha számításba vesszük, hogy nem működtek közre hivatásos vasútépítők. Az itt tevékenykedő katonák foglalkozásukra nézve ácsok vagy betonszerelők, kőművesek stb. voltak. De kellő irányítással és segítséggel hamar megtanulták a töltésépítés, a kőaláverés, a sínszerelés műveleteit. A továbbiakban jónéhány katona, közöttük Dorin Tenase szakaszvezető, Viorel lacatu s őrvezető, Marcel Pai sorkatona bátran részt vehet a legigényesebb vasútépítkezési munkálatokban is. A Progresul—30 Decembrie vasútvonal szintén a katonák szorgos munkáját, szakavatott, jógát dicséri. SOFÖRISKOLA A TELEPEN A tehergépkocsik szinte uralják az építőtelep mozgalmas összképét. A sofőrök úgyszólván éjjel-nappal nyeregben vannak. Néhány kocsi vezetőfülkéjén a következő felirat áll: $coale. A leendő sofőrök menet közben sajátítják el a mesterség titkait. George Stan kapitány, az alakulat parancsnoka szerint ez igen célszerű, mert a termelési terv megvalósításával egyidejűleg a gépkocsivezetők is hozzászoknak a konkrét adottságokhoz. Mert bármennyire is felkészült legyen a fiatal sofőr, bármilyen készségeket is szerezzen a tanpályán, a telepi valóság mégis más. Még a sofőriskola legjobbjai is ügyetlenkedtek eleinte, de pár nap alatt hozzászoktak a terepadottságokhoz, s főként az építőtelepi munka szigorához. A katonasofőrök legnagyobb része a telepen marad. Mután naponta 150—200 kilométert jár be megrakott tehergépkocsival, elmondhatja, hogy átesett a sofőrség tűzkeresztségén. Közvetlenül a munka folyamatában kapcsolva egybe a gyakorlati és az elméleti felkészülést, a gépkocsivezetés és a technikai problémák alapos elsajátítását, ami Mitica Fuior II. osztályú katonai mester figyelmes irányításával történik, az iskolából eddig több mint 250 hivatásos gépkocsivezető került ki. A Gheorghe Popa őrnagy parancsnoksága alá tartozó gépkocsioszlop naponta több mint 1300 utat tesz meg a mederből kikotort földdel és 120-at különböző anyagokkal , kővel, kaviccsal, betonlapokkal a leendő oltenijai kikötő számára. A nonstop versenyben élen jár Dan Berbulescu főhadnagy szakasza: 600 úttal teljesített többet az alegysége, mint a többiek. Gépek és emberek eleven sokadalma az Arges mentén éjjelnappal, mindig ugyanaz az összkép, mégis mindig változik valami: akörnyék arculata. Az Arges lassan, de biztosan új köntöst kap a szorgos építők, közöttük a katonasofőrök keze munkája nyomán. ÉPÜL LEGNAGYOBB GYŰJTŐTÓ Cornetu térségében épül az ország legnagyobb gyűjtőtava. Kiterjedése 1000 hektár lesz, befogadóképessége 100 millió köbméter. Itt tevékenykedik Gheorghe Hoju hadnagy is, katonáival. Egyesek az átfolyóműveket építik, mások betont öntenek, a gyűjtőtó partját szilárdítják. Május folyamán véglegesítették az átfolyóműveket, ezeken továbbítják a vizet a Cornetu— Mihonesti gyűjtőtóból a Vecerești-tóba, amely a fővárosi fogyasztók ellátására szolgál. Az építőmunkásokkal együtt ugyanebben az időben alakították ki a gyűjtőtó partján kígyózó București—Alexandria országút 4 kilométeres szakaszának nyomvonalát. Az alegységek közötti verseny krónikája kiemelkedő eredményeket örökít meg. Megvalósítóik közé tartoznak Nicu Deleanu, Anton Smir, Ion Scrib sorkatonák, foglalkozásukra nézve ácsok, Nicu Deleanu és Iosif Sotan sorkatonák, vasbetonszerelők, Toma Culcea, Vass Béla sorkatonák és sokan mások. A kiváló minőség odaadó munkájukat dicséri. Mozgalmas építőtelep, de katonás rend, fegyelem mindenütt. Az ember küzd az idővel, a természet viszontagságaival, de békés harc ez, amely új ragyogást kölcsönöz a történelmi tájaknak. Constantin Zamfir Fontos vasúti csomópont Berzovia, ahonnan három irányba: Timisoara, Resita és Oravita felé haladnak, tartanak a vonatok. De másról is nevezetes ez a település, arról, hogy a krassói tájak egyik leglendületesebben fejlődő, igencsak iparosodó községe, melyben a szocialista mezőgazdálkodásnak is erős hadállásai vannak. Táptakarmány-gyár, sertéshizlaló komplexum, borjú- és bárányhizlaló társulás, gépállomás, állami mezőgazdasági vállalat, termelőszövetkezet... Bizony még felsorolni is sok, mi minden működik, funkcionál e Berzava menti községben. Mellesleg, az itteni árv igencsak rendhagyó, amolyan mindenes gazdaság, amely a legnagyobb és legszerteágazóbb tevékenységet folytató nagyüzem az egész megyében. — Egyedül sertések meg prémes állatok nevelésével nem foglalkozunk — élcelődik mosolyogva Masay József, az áru főmérnöke. — Ugyanis a növénytermesztés mellett szinte valamennyi mezőgazdasági ág meghonosodott nálunk, azaz húsz farmból és szektorból álló, mamutgazdaságunkban. Mert van nekünk három szőlőtermesztési és egy borászati farmunk, háromszáz hektáros gyümölcsösünk, egy 6,5 hektáros üvegházi és egy szántóföldi zöldségtermesztési farmunk, a sokféle állat tartásáról nem is beszélve. De hát két szarvasmarha-komplexummal rendelkezünk, 14 ezer főnyi juhnyájjal, meg külön bárányhizlaldával is. Mi több, méhtenyésztési farmunk is van. Ugyanakkor nyáron, mikor a Lemencen legel a nyáj, a megürült szarvánokban felnevelünk 50 ezer csirkét és, bár kisebb mértékben, de megpróbálkozunk a gombatermesztéssel meg a selyemhernyótenyésztéssel is. Szóval, mivel nem foglalkozunk mi, hiszen a szerződéses kötelezettségeknek eleget téve így járulhatunk hozzá az állami alap növeléséhez, valamint a jó ellátáshoz — összegezi a főmérnök. Úgy tudom, igen jó eredménnyel méhészkednek évek óta — vetem közbe, mintegy fitogtatva kicsit jól informáltságomat . Az utóbbi három esztendőben nem véletlenül lettünk egymás után három ízben országos elsők a méztermelésben. Tavaly meg különösen bizonyított a Perva Petru által oly talpraesetten vezetett, Doclinon tanyázó méhészfarmunk. Mellesleg az itteni akác- és hársfaerdőben, a virágokban gazdag réteken jó legelőt, mézgyűjtő teret, helyet találnak a méhek. Mindenesetre, ezen a négyezer kaptárból, családból álló méhészfarmunkon a tervezett negyvenhat helyett hetven tonna mézet pergettek a múlt esztendőben, vagyis nagymértékben túlszárnyalták az „édességtermelési“ előirányzatot. Ennek eredményeként vállalatunk az export mézszállítási feladatának is kétszáz százalékban tehetett eleget. Hetvenezer kiló méz! Ipari mennyiség, mely aránylag olcsón jött a házhoz. Csupán huszonhárom méhésze, egy vezetője és egy közgazdásza van ennek a farmnak, mely különben kétszázezer lej nyereséggel zárta a tavalyi esztendőt. Hát igen, kevés ember dolgozik a bogarak milliói között, de azok értik a dolgukat, egytől egyig képzett méhészek. Igaz az is, hogy Perva Petru farmvezető az évek során jó méhészgárdát toborzott össze, nevelt ki. Különösen a három Mária szolgál rá az elismerésre, akik szakszerű, odaadó munkájukkal nem akárhogy növelik a méztermelést. Mert Hingu Mária, Bondor Mária és Micul Maria a három legjobb, legképzettebb méhész a doclini farmon, akik mellesleg a múlt évben átlagosan kétszáz százalékban teljesítették méztermelési tervüket! Amiért nyilvánvalóan kétszeres javadalmazásban részesültek. A BERZOVIAI ÁMV TAPASZTALATÁBÓL Hetvenezer kiló méz! Nagy kincs, olyan élelmiszercikk ez, mely biztosan alapozza meg a berzoviai állami mezőgazdasági vállalat hírnevét. Persze, most már a négyezer családnál megállapodnak, nem növelik tovább a méhállományt. Egyre azonban továbbra is igen vigyáznak, arra, hogy még eredményesebb, még nagyobb hozamú értékészkedést folytassanak. De hát ahol olyan nagy arányban „bogarásznak“, ott a hozzáértés, a szaktudás mind jobban előtérbe kerülő követelmény. Különben a három Mária munkája, jártassága is azt igazolja, milyen fontos szerepe van a mesterségét igazán szerető és azt színes lélekkel űző emberi tetteknek, helytállásnak. Mert ahhoz, hogy pergetéskor vastagabban csuroghasson a lépekből a méz, a szakszerű tenyésztés, tartás minden csínját-bínját alaposan el kell sajátítani, úgymond mesterfokon kell méhészkedni. Mint már említettük, két szarvasmarha-tenyésztési komplexummal rendelkezik a berzoviai állami mezőgazdasági vállalat. Az egyik, a kes számú Bocsán, a másik, a 9-es számú tehenészfarm meg a vállalat székhelyén van. Hanem a kettő közül a bocsai, a Pánti? Ionel vezette farm dolgozik jobban, ér el nagyobb hozamokat. Igaz, ez a kilencszáz főnyi komplexum kisebb a berzoviainál. És a törzsállománya is jobb a mazénél. Mellesleg néhány esztendeje azzal a céllal, rendeltetéssel létesült a bocsai farm, hogy az elit egységként dolgozzék. Meg is maradt mindmáig a megye egyik legjobb tehenészetének, ahol az utóbbi három esztendőben átlagosan négyezer liter tejet fejtek egyedenként. — Hát itt, az ezernégyszál szarvasmarhával rendelkező berzoviai komplexumnál, miként buzog a tej, hogy telik a sajtár? — kérdezem elég régi ismerősömtől, Enábel Petru állatorvostól, a farm vezetőjétől. — Telhetne jobban is, ha több és értékesebb takarmányhoz jutnának teheneink — hiangzik a nyílt, kertelés nélküli válasz. — Szó se róla, nekünk is vannak eredményeink, így például az, hogy maradéktalanul megvalósítjuk a létszámgyarapítási tervet. Lám csak, a múlt évben az előirányzott 85 helyett 88 százalékos borjúzási arányt értünk el. Ám ez mégsem nyugtathat meg minket, mivel tavaly előirányzat alatt maradtunk a tejnél, kevesebbet fejtünk tehenenként, mint például 1986-ban, mikor 3200 literes hozamot értünk el. És azt sem mondhatom, hogy mindez a laza rend, elégtelen fegyelem miatt fordult elő, hiszen telepünkön állandósítottuk a tehenészeket és gondozókat, a zömük már 10—15 éve dolgozik itt, munkakönyvvel rendelkezik és a vállalatunk által épített blokkokban lakik. Mint ahogyan azt sem érdektelen megemlítenem, hogy 1983-tól mostanig a tizenhárom közül tizenkét istállót modernizáltunk, gépesítettük a fejést és a trágyakihordást, tehát megkönnyítettük a gondozók munkáját. Csakhát... Lemaradtunk a takarmánygazdálkodással, legalábbis tavaly, mikor nem sikerült sem mennyiségileg elegendő, sem minőségileg megfelelő kószot betakarítanunk. Enélkül pedig az állattenyésztés sem lehet vajmi eredményes. De állítom, az idén előszedjük magunkat a takarmánytermesztésben. És a farmfelelős ezúttal nem ok nélkül derűlátó, mert igencsak tettek egyet-mást a takarmányalap biztosításáért. A közel százhektáros repce-, triticate- és rozstáblákról vastag rendeket vághattak ,, mivel a télután tisztességesen tápdúsították a zöldtakarmányok földjét. A kilencven hektáros lucernamezőt és a 110 hektár mesterséges pázsitot, fűkeveréket is jól feljavították. És mióta a zöld futószalag beindult, a tehenek tejhozama is biztatóan növekszik. Néhány elejtett szóból is észrevehettem, a berzoviai farm tagjait fűti a többet akarás, az az elhatározás, hogy az idén ,,feljöjjenek“ a tejtermeléssel, felzárkózzanak, amennyire csak lehet, végső fokon pedig megközelítsék a szomszédos borsai tehenészet eredményeit. És miért ne tehetnék ezt meg? Annál inkább, mert a berzoviai állami mezőgazdasági vállalatban a tejtermeléssel általában eddig is bizonyították. És a hírnevet tovább alapozhatják vele, mégha nem is olyan szinten, fokon, mint például a méztermeléssel, amellyel országos viszonylatban is egyedülálló teljesítményeket érnek el. Deme János FÉRFIAS PÉLDÁS MCOUE mmmmm expozém mmmmm párt is m ecész mmm MUNKAKÖZÖSSÉGEINK KEZDEMÉNYEZŐ SZELLEMÉT, ALKOTÓ ENERGIÁIT ÉS SZAKMAI HOZZÁÉRTÉSÉT ÖSZTÖNZŐ GAZDASÁGI FELADATOK MUNKAÜTEM, EREDMÉNYEK ÉPÍTŐTELEPI KRÓNIKA AZ ARGES MENTÉN NÖVEKVŐ HOZAMOK - GYARAPODÓ KÉSZLETEK A szerződéses kötelezettségek teljesítésével járulnak hozzá az állami alap növeléséhez, a jó ellátáshoz TERMELÉS ÉS SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉS (Folytatás az I. oldalról) felezésénél alkalmazható legújabb műszaki ellenőrzési módszereket foglalta össze, közvetlen gyakorlati alkalmazás céljából. Szakács János és Szatmári Ferenc mérnökök az általuk kigondolt, kidolgozott és már sikerrel alkalmazott, a magasépítmények (kémények) irányított dőlését, bontását, mint műszaki eljárást foglalták írásba. Szőcs István mester a magas hőmérsékleten távozó kokszgázok csővezetékének új szigetelési eljárását írta le szakdolgozatában, míg a Veres Edmund, Florin Marcu és Dumitru Crisan mérnökökből álló kis csoport az ipari építkezéseknél használt előre gyártott betonelemeknek a földön történő öszszeszereléséről dolgozott ki azonnal alkalmazható műszaki eljárást. Nem kevésbé érdekes és hasznos a Kacsó Zoltán esztergályos, Dobondi János géplakatos és Ciubotaru Dán mérnök — valamennyien a gépkocsibázis dolgozói — által a Roman Diesel-ek nyomásszabályozóinak felújítását továbbfejlesztő eljárása, amiről éppen a továbbképző kurzust lezáró dolgozatukban fejtették ki véleményüket. S ezen a továbbképzési formán kívül még számtalant szerveztünk, szervezünk, külön az előadóknak, a magasan képzett szakmunkásoknál?, a több szakmát elsajátítani akaróknak (275-en végeznek el az idén ilyen tanfolyamokat), majd külön is a különféle szakma művelőinek, a vállalat központjában dolgozó szakembereket és vezetőket is beleértve. Nem véletlenül esett tehát választásunk éppen erre a vállalatra — tesszük mi hozzá —, ugyanis tudomásunk volt arról, hogy itt viszonylag sok felsőfokú végzettségű szakember dolgozik magasan képzett szakmunkásként, csoportvezetőként vagy termelésirányító mesterként, s valamennyiük szándéka az, hogy nagyobb tudásukat, szakértelmüket jelenlegi beosztásukban kamatoztassák. Emlékezetes különben, hogy ennek fontosságát az áprilisi pártfőtitkári expozé külön is kihangsúlyozza, mintegy irányt jelölve a követendő jelenlegi és távlati szakképzési és továbbképzési politikának. „A munkásosztály a tulajdonosok és a termelők új osztályává vált — hangzik a pártfőtitkári értékelés. — Emelkedett a munkásosztály szakmai és technikai ismereteinek színvonala, valamint általános műveltségi színvonala. Az új munkások a 10 osztályos oktatás végzettjei és egyre nagyobb számba vannak a líceum, tehát a 12 osztályos oktatás végzettjei. Ugyanakkor számos szakmában felső fokú végzettségű szakemberek dolgoznak (...) Ugyanakkor gondolnunk kell arra, hogy a termelésben és más területeken egyre több szakmát felső fokú végzettségű munkásoknak kell majd betölteniük.“ Mi tehát a helyzet a fenti vonatkozásban az ebben a tudósításunkban szereplő vállalkozásnál? A hunedoarai 3. Számú Ipari Líceum, amely éppen építő-szerelő profilú, 1977 óta folyamatosan nagyon sok fiatal érettségizett és 10 osztályt végzett fiatalt adott a vállalkozásnak, akiknek jó része megállta, megállja a helyét. Később egyesek a hunedoarai Almérnöki Intézet elvégzése után sem kívántak almérnökként elhelyezkedni, hanem — képzettebben, magasabb képesítéssel — régi szakmájukat, munkájukat folytatták, ott hasznosítva a tanultakat. loan Chioreanu, loan Surdu almérnökök, loan Peleghin mérnök jelenleg is mesteri beosztásban termelésirányítók, Dumitru Ariciuc, loan Tecar, Ioan Nichita, Radu Turceac, Petre Dinescu és még sokan mások mesterképzőt végeztek ugyan, de ma is magasan képzett munkásokként besorolva, csoportvezetőkként dolgoznak, s így is megtalálják számításaikat. A vállalkozás vezetősége, a pártbizottság, a szakszervezeti bizottság, a KISZ-szervezet megkülönböztetett figyelmet fordít a káderek szakképzésére és továbbképzésére. Ezt különben termelési eredményeik is tükrözik, nemkülönben az a tény, hogy a vállalatvezetés különböző kollektív vezetési fórumain az egyik leggyakrabban visszatérő napirendi pont éppen a továbbképzés, ennek megannyi vetülete, mint ahogy ez legutóbb a dolgozói tanács ez év februári ülésén is történt. Összegezve a tapasztaltakat, szükségesnek tartjuk még egyszer kihangsúlyozni: ennél a kohászati építő-szerelő és javító vállalkozásnál a továbbképzést és a szakképzést a termelőtevékenység részének tekintik és így is foglalkoznak vele! A melinesti-i Fúrótelep (Délj megye) dolgozói három új szondát adtak át a megrendelőnek, s így másfél hónappal határidő előtt teljesítették első félévi tervfeladataikat a befejezett szondák mutató tekintetében. A szép sikert annak köszönhetik, hogy az ellátmány hatékonyabb kihasználása, a leszerelés-szállítás-felszerelés művelet meggyorsítása, az optimizált hidraulikus fúrás szélesebb körű alkalmazása, a gyémántot és nagyobb üzembiztonságú fúrófejek gyakoribb használata révén előirányzaton felül csaknem 20 százalékkal növelték az átlagos munkasebességet. Az év eleje óta egyébként 2255 folyómétert teljesítettek terven felül, ennek csaknem 80 százaléka pedig kitermelő fúrás volt. ELŐRE - 1988. június 1. TÖBBSZÖR IS KASZÁLHATNAK (Folytatás az 1. oldalról) szárítás lehetőségeivel. Van viszont olyan termelőszövetkezet, ahol nincs annyi munkaerő, hogy kecskéken, vagy akár a villán szárítsuk meg a pillangós virágú takarmányokat. Ezért mutattuk be Grebeniben a mai szemléletben modernnek tekintett ureaoldat adagolásával dúsított préselési módszert, így ugyanis gyorsan, fehérjékben gazdagodva tárolható a takarmány és ami hasonlóan fontos: zavartalanul fejlődhet a második termés. A májusi szénaboglyák, bálák látványa közepette újdonságnak számít a silózó kombájnok üzemeltetése. Az előző esztendőkben sok gazdaságban a pillangósok első termésének besilózásával kívánták megelőzni az eső okozta esetleges károsodást. A nedvdús takarmányra valóban szükség is van, de a jó minőségű vitamindús széna még nagyobb érték. Ezért törekedünk arra, hogy a betakarításnál ne a könnyebb megoldásokat keressük, hanem azokat az eljárásokat, amelyekkel megteremtjük a rekordtejhozam elérésének a feltételeit. A mitresti-i termelőszövetkezet is többek között éppen annak köszönthetően valósított meg 4800 literes egyedenkénti tejtermelést, mert nagy figyelmet szenteltek a takarmányalap minőségének és már májusban végeztek az első kaszálással. Mindezek dacára esetenként mégis üzemeltetik a silókombájnokat, de nem azokon a táblákon, ahol vastagok a rendek. A tél folyamán, ha kisebb parcellákon is, de kifagyott a lóhere, néhol meggyérült a lucerna, felméréseink során beigazolódott, hogy e táblákon kár lenne újrasarjadásra várakozni. Ezért úgy határoztunk, hogy újravetik, silókukorica termesztésére hasznosítják e területeket. De még a szántásokat megelőzően betakarították — siló formájában tárolták is — a létező készleteket. — A silókukorica vetése szorgalmat kívánt azokon a parcellákon is, ahol kora tavaszi legeltetésre még az ősszel takarmánykeverékeket vetettek. — Megyénkben immár 3300 hektárra bővült a takarmánykeverékek termesztésére hasznosított terület, ahol elsősorban rozsot, repcét vetettek a gazdaságok. A módszer igen hasznosnak bizonyult, sokat segített a kora tavaszi takarmányszükséglet biztosításában, de abban is, hogy a legeltetéseket megelőzően hozzászoktassák az állatokat a zöldtakarmány fogyasztásához. Időközben a pázsitokra kerültek az állatok, de mert lelegeletlenül számottevő zöldtömeg maradt, széles körű silózási kampányba kezdtünk. A felméréseink során minimálisan 26 ezer tonna zöldtömeget tárolhatunk így el, esetenként szalma adagolásával értékesítjük a melléktermékeket is. Tudva viszont azt, hogy e táblákon kivétel nélkül silókukoricát vetünk, a betakarítással majd a szántással, vetéssel igyekezni kell. Ahol legkorábban betakarították a zöldtakarmányokat, már csírázásnak indulhat a kukoricamag is, ám számunkra a vetési kampány mindaddig nem érhet véget, amíg az utolsó talpalatnyi földre nem hintjük el a szaporítóanyagot. Csakis így, alétező takarmányok felelősségteljes betakarításával, minden talpalatnyi földterület jó hasznosításával biztosítható a kószmérlegek *»CfVia»nTA£»F*.