Előre, 1989. október (43. évfolyam, 13010-13035. szám)
1989-10-01 / 13010. szám
ELŐRE FENYVESEK A KÁRPÁTOKBAN Nem tudom, mi a különbség a riport vagy a napló között, talán az égvilágon semmi, hiszen minden műfaji szabály — ha még egyáltalán létezik ilyesmi — összeomlik a szöveg kényszere, szerkezeti terhe alatt. Persze, szövege válogatja... Jól tudom, teljesen felesleges lenne most fölfedezni ilyen és ehhez hasonló régi és még régebbi igazságokat, de a napok óta tartó havasjárás alatt — terepjáró autóról át a lovasszekérre, tovább gyalog — úgy érzem, hogy végeredményben szétszaggatott, feldarabolt riportnaplót írok... Inkább hangulatok dominálnak, impresszionisztikus képek, képsorok váltják egymást, hegyhátak, szabad tetők, gerincek, erdős oldalak, erdészházak, hallom egy-egy csobánkutya vad ugatását, ahogy „fog" a kutya, fülembe fütyül a Piliske-tetőn fújó kora őszi szél, újra ízlelem a fenyvesek balzsamos, gyantás, éles levegőjét, a fenyőerdők között smaragd-tiszta, mélyzöld színű a levegő, furcsa optikai tünemény ez ... Megmaradnak emlékezetemben a napbarnítottá, szürkére, sötét színűre cserzed férfiarcok, nem felejtek el egy-egy mondatot, kifejezést, amelynek nyelvi ereje és töltete messzehordó, leleménye telitalálat... Ennyi a riport és ugyanennyi a napló, vallomás, semmi több. Sokszor azt hittem, hogy minden patakvölgy, rejtőző forrás, málnavész, gerendaház egyforma, azt hittem, azonosíthatatlan a havas... Ez így nem igaz! Amikor most elindultam fölfelé a Bányász-patakon, a patakparton, a szélzúgott a fenyvesben, magamban kicsit megrendülten úgy éreztem, mintha először léptem volna életemben fenyőerdőbe: annyira soha nem látottnak tűnt körülöttem minden. Gyalogtúra, erőltetett menet ez a javából, az Olt-völgyéből indulunk a Bányász-patak mentén, hamar elhagyjuk a Málnavész-árkát, jobbkézt elmaradnak a Toronykövek, azok már ezer méter magasan vannak, balra a Sólyomkő, ez csak 950 méter, jó darabig fenyvesben haladunk, aztán bükkerdőben, úgy látszik, megfordult a „rend”, elmarad a hideg forrás, a feketeskútja és háromórás gyalogmenet után, komisz szakaszokon, meredek hágón kapaszkodunk, de csak fölérünk a Piliskére. Neve is megmondja, sótlan, kopasz, tar, tehát pilis tető. 1373 méter magas, ez a Nagy-Piliske, nem valami „egetverő” magasság ez, de a tetőről nagyszabású a kilátás. Messze lehet látni, nyugaton a Fogarasi-havas bordázata mintha csak itt lenne közel, karnyújtásnyira. Érdekes, az Olt-völgyéből, a Csukás-tóból, a nevezetes fürdőből semmit nem lehet látni, a völgyet betakarják a hegyvállak s az erdők ... Ellenben szemközt prímán rálátok a Nagy-Csomádra és a Kis-Csomádra, a gyönyörű zöld, kettős kráterre, erre az ősi vulkáni építményre ... Valahol a nagyobbik kráterben rejtőzik a Mohos, a tőzegláp rezerváció, a természetvédelmi terület, a testvérkráterben a Szent Anna-tó tükre csillan meg, ahol a legénygyilkos tündérek laknak... Eltelt az idő, nem szemlélődni jöttünk a Piliskére, a társaim sietnek, a főerdész, a mérnök és az őrjárati erdész készülődik már, megyek én is persze, pedig kedvem szerint itt maradnék estig, számukra ez a tető és a panoráma megszokott terep, közönséges szolgálati úton járnak... Hát az újságíró mit keres itt a Piliske-tetőn? Hát én nem szolgálati úton vagyok? De még mennyire szolgálati úton: aki erdészeket kísér, annak végig kell gyalogolnia az őrjárati utat... Nem is részletezem tovább mindazt, amit egy C'Vil turista, aki felment a Nagy-Piliskére, amúgy is láthatott. Mentünk tehát tovább, a piliskei vadászháztól már szekéren utaztunk lefele a Tiszta-patakhoz, ahol a szarvasles épült, onnan vissza az Olt-völgyébe. Kora reggel indultunk, késő délután, szürkületben már a Csukás-tó fölött az erdőkerület irodájában ültünk. A tusnádi erdőkerület havasát vizitáltuk. Hogy mit láttam és mit hallottam útközben, azt ezután mondom el... — Én már váltig mondom, hogy az erdész legfőbb kötelessége megvédeni az erdőt! Mert az erdőt ma is prébálják, dézsmálják, bele-belekapnak! Már csak azért is szívesen hallgatom naphosszat a Sárkány József szavát, mert olyan ízes szép tájszólással beszéli anyanyelvét, utánozhatatlan mély, elnyújtott, kitartott magánhangzókkal, másutt réges-rég elfelejtett igék, igealakok, félmúltak bukkannak fel, élnek elevenen, mint a néhai Károli Gáspár szövegeiben! Sárkány József a 10-es őrjárat erdésze a Bányász-patak völgyében. — Ezt a rengeteg erdőséget nem tegnaptól, nem ükapáinktól és szépapáinktól örököltük, hanem még az az anti idő testálta ránk, amikor temérdek volt az erdő, mindig több, mint amenynyi kellett belőle az egykor itt való életnek... Abban az időben senki sem hallott környezetvédelemről meg ökológiai egyensúlyról és mégis megfért a nép a természettel, mértékkel fogyasztotta, oltalmazta, ápolta a fenyveseket. Valahol a Piliske alatt lehettünk az erdészekkel, amikor a fiatal, ültetett fenyvesben legelő marhákat vettünk észre. Hát ennek fele se tréfa, ez tettenérésnek számított! A kellően hangos és erélyes hívó szóra hamarosan előkerült a pásztor, jött futva, dehogy ellenkezett, terelte sebesen kifelé az elbitangolt állatokat, hajtotta vissza a csordához, de az erdészek rögtön felírták a pásztor nevét. Az őrjárati erdész nem békélt meg, hozzám fordult, hogy a panasz bekerüljön az újságba: — Mindenki tudja, a pásztor is, a falu is, hogy minden erdőnek akármilyen korú legyen az, ártalmára van a legeltetés! Kisebb-nagyobb mértékben kárt tesz az állat a 20—25 esztendős parcellában is. De egy ilyen növendék fenyvesnek kész pusztulás, ha belekap a marha, töri, rongálja a vékony törzseket, letapossa az alacsony fát, hiábavaló volt a törődés, a gondviselés, tíz év munkáját zúzza szét egykettőre. Nem azért tesszük szóvá, sze mi is megértjük, valahol legeltetni kell a kinti csordát, de az ültetvényben ne. Egyszer csak határt kell szabni az elterjedt kártevésnek, fiatal erdőben nem lehet megtűrni a legeltetést! — Lelkiismeretlen ember van mifelénk is, nemrég azon kaptam három fiatalt, gubancos hajút, véletlenül arra lettem figyelmes, hogy a piliskei vadászház zsendelyét tépték fel kegyetlenül, dobálták le, hogy abból rakjanak tüzet. Ilyen istentelenséget, ha nem viseltem volna az uniformist, hát hozzájuk ütöttem volna, így csak felírtam őket, nagy nehezen, de csak kiadták, kicsodák és feljelentést tettem ellenük ... Erre vetemülni, szántszándékkal elrontani a zsendelytetőt. — Erdésznek születni kell, így igaz, sok mindent meg lehet tanulni, az szükséges is, de mindent nem lehet megtanulni az iskolapadban. Van, amit ösztönösen megérez az ember, nem tanították rá, mégis tudja valahonnan. Strapabírás nélkül nincs őrjárat, hányszor bejárjuk a havast. Kisvártatva halkan hozáteszi: — Hanem szív is kell ehhez az élethez. Mintha csak önmagának mondta volna. 47 éves Sárkány József. A szolgálatbeli erdészek között ő már idősebbnek számít. 1942- ben, az Ojtozi-szoros előtti faluban, Poiana Saratán született, a havasalján nőtt fel, közvetlenül a nagy hegyfalak alatt, erdők karéjában. Egyik testvére is erdész, erdésztechnikus a felettes erdőgondnokságon, Sinmartin Ciucban. Odahaza és a községben végezte az iskolát, a szakiskolát Gurghiuban. Ahogy kézhez vette a diplomát, Harghita megyében lépett szolgálatba, egy darabig a Szent Anna-tói őrjáratban, de jó ideje már itt van a Bányász-pataki völgyben. A felesége a tusnádi fürdőtelepen gondnoknő a napköziben, két kislányuk iskolás. Egy élet soha nem férhet bele pár adatba, de minden, ami a puszta adatok, dátumok mögött van, az mind összefügg ez alkalommal az erdészettel, a havassal. A csemeteápolással, az ültetés mozgalmas heteivel, az ápolóvágásokkal, az erdőtakarítással, az erdei utak ellenőrzésével ... Az erdőgazdasági utakat az UNITCF, a szakosított kitermelési vállalat alegységei építik és tartják karban... Hosszadalmas munka a fabélyegzés, a havasi gyümölcsszezon alatt a begyűjtés megszervezése, a terv előírja, hány tonna málnát, feketeáfonyát, csipkebogyót, gombát, vadalmát, vadkörtét kell leszállítani, 10 tonna szénát gyűjtenek az etetők ellátására, 2 tonna kősót tárolnak, lombtakarmányt készítenek a szarvasoknak télire, az idén ősszel legalább 5000 kilót. Aki kedvvel végzi, annak a munka nem kényszer. Ha erdésznek születni kell, akkor inkább ez a kedv, a természet iránt érzett vonzalom diktálja a tempót... Sehol nem él annyi madár, mint a kiterjedt erdőkben, a nagyhavason. Egy városi ember be kell érje a rigókkal, cinkékkel, a pirók halk fuvolaszavával, az ökörszem csevegésével, a pacsirta dallamával, a kerti fákat járó tarkaharkály staccatóival. Hanem Itt... Marosi Barna (Folytatása a 4. oldalon) 3. m Mmm zöld GYÓGYULÓ SEBEK Jánosi Csaba felvételei Már jó ideje nézegetem a falra kifüggesztett mintegy negyven díszoklevelet a cluj-napocai Ásványbányászati Kutató- és Tervezőintézet egyik előcsarnokában. Valamennyit a Megéneklünk, Románia fesztivál tudományos és műszaki alkotási vetélkedőinek különböző megyei vagy országos szakaszain szerezték az intézet ötletdús, újító szellemű szakemberei. Ugyan miként válik egy új gondolat kézzel tapintható anyagi valósággá? Konkrét probléma sugallja-e az ötletet, vagy a csavarosabb észjárás sejti meg előre valamiben a „másképp is lehetné-t"? Vagy egyszerűen a véletlennek köszönhető minden? Hány ilyen falrengető felfedezésről hallottam, olvastam már! Egyáltalán kiből és milyen úton-módon lehet újító, feltaláló? Mindig is csodáltam azokat, akik számomra mindmáig érthetetlen mértani alakzatokban, ábrákban, mértékegységekben gondolkodnak, s papírra vetett álmaikból mozogni tudó, életet utánzó, működőképes valamik születnek. Műszaki beállítottságúaknak szokás nevezni őket, de hogy én például sohasem tartozhatnék közéjük, azt már régóta sejtem, éppen ezért mindig is enyhe irigységgel és csodálattal tekintek rájuk, számomra ők egyszerűen „csodabogarak", annak ellenére, hogy tudom, igen szép számban vannak, mint itt a kutatóintézetben például... A legtöbb oklevelet, úgy látom, Mircea Puia mérnök kutatócsoportja szerezte ... A faliújságon öles betűk hirdetik, hogy idén, a kommunisták országos fóruma, a XIV. pártkongresszus tiszteletére a munkaközösség minimum tizenöt új találmánnyal szeretne hozzájárulni a kitermelési és dúsítási-nemesítési technológiák korszerűbbé, ésszerűbbé és hatékonyabbá tételéhez, a nemfémes ásványok mind magasabb fokú értékesítéséhez...nnyi izgalmasnak tűnő információ után, érthető,miért fordulunk, éppen Vasile Tudor technikushoz, aki igen bőséges felvilágosítással lát • bennünket az intézetben született újítások helyzetéről, sorsuk , alakulásáról, az itt dolgozó kommunisták, az újítók, feltalálók népes táborának munkásságáról, akik a nemrég megtartott választási pártalapszervezeti gyűlésen hazafias elkötelezettséggel adtak számot munkájukról, vázolták további terveiket. A történelmi jelentőségű IX. kongresszust követő időszakban, a méltán Nicolae Ceaușescu elvtárs neve által fémjelzett korszakban született és nőtte ki magát intézetünk, abban a periódusban, amikor a tudományos és technológiai kutatásra jelentős feladatok hárulnak az ország kincseinek magasrendű hasznosítása terén. Munkaközösségünk mindig is igyekezett messzemenően eleget tenni ezen elvárásoknak, s most, ha lehet, még nagyobb lendülettel és elszántsággal dolgozunk, hogy az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén megfogalmazott pártfőtitkári konklúziók és felhívás szellemében a XIV. pártkongresszust is méltó eredményekkel köszönthessük, amelynek irányelvprogramtervezete különben továbbra is fő célkitűzésként jelölte meg olyan kitermelési és előállítási technológiák kidolgozását, amelyek csökkentett üzemanyag- és energiafogyasztás mellett is biztosítani tudják a telepek hasznos anyagainak magas értékesítési fokát — mondja beszélgetőpartnerem. — E nemes küzdelemben, persze, nem mindennapi, kivételes teljesítmények is születhetnek, ennek ékesszóló bizonyítéka, többek között, a bejegyzet újítások és találmányok szép száma is. A továbbiakban kiderül, hogy a dolgozók mintegy tizenöt százaléka töri a fejét újszerű megoldásokon, foglalkozik újítással, szám szerint 144 feltalálóval büszkélkedhet az intézet. Találmányaik száma pillanatnyilag meghaladja a háromszázötvenet, ezekből 138 már szabadalmazott. A közelmúlt legnagyobb megvalósításai közül fel is sorol néhányat Tudor technikus. A bányamunkálatok korszerűsítésére irányuló erőfeszítések egyik kivételesen szép eredményének tartják például azt a komplex berendezést, amellyel gyorsabb és biztonságosabb, de egyben anyag- és energiatakarékosabb is, a nagy átmérőjű aknák mélyítése. A nagy teljesítményű, hatékony berendezés elsősorban a Makkai János mérnök által vezetett tervezőcsoport sikeres munkáját dicséri. Az elektromos indukciós kemencék bélésanyagát nemrég még importálni kellett, ma viszont, Nicolae Incan mérnök kutatócsoportja találékonyságának, lelkiismeretességének és fáradhatatlan munkájának köszönhetően hazai tűzálló ásványainkból, saját technológia alapján készül a savas döngölőanyag. Az intézet legnagyobb megvalósításaként könyvelik el az ipari nyersanyagként hasznosított kén előállítási technológiájának, legújabb, legkorszerűbb változatát, amely éppen a már említett Mircea Puia mérnök vezetése alatt dolgozó kutatócsoport áldozatos munkájának gyümölcse. Ezek után bátran felfedhettük, hogy tulajdonképpen már az oklevelek alapján szándékunkban állt közelebbről megismerkedni a lelkiismeretes vegyészmérnökkel, a sikeres feltalálóval, akinek tarsolyában nem kevesebb mint hat szabadalom és három újítási javaslat van pillanatnyilag, valamennyi a hazai nemfémes ásványok magasfokú hasznosítását és importanyaghelyettesítő termékek előállítását célozza. Előzményként szükségesnek vélem megemlíteni, hogy országunkban üledékes és vulkanikus eredetű kénlelőhelyek is léteznek, valamennyi közül a legnagyobb és legjelentősebb a Kelemen-havasok andezitjeiben található Negoiul Românesc-i kénterep. Az elemi kén, Intimen összenőve különböző ásványokkal, pirittel, alunittal, szilícium-dioxiddal például, tulajdonképpen fészkecskék, kéregszerű lerakódások és impregnációk formájában válik ki, változatos tartalmú, méretű és formájú telepeket alkotva. Mindezek ismeretében és figyelembevételével a hagyományos előállítási eljárás a következő: az öntözés után, zárt rendszerű golyós őrlés és hidraulikus osztályozás során maximum 74 mikronos átmérőjű porrá zúzzák. Flotálás, két-három újraflotálás, majd egy úgynevezett tisztító-flotálás következik. Ezzel az eljárással 56—60 százalékos kéntartalmú koncentrátumot nyerhetnek, eredetileg 19— 20 százalék ként tartalmazó andezitekből. A kéntartalom további növelése céljából a fiatálás útján nyert koncentrátumot nagy nyomású és hőmérsékletű autoklávokban különböző vegyi eljárások segítségével dúsítják. Puia mérnök kutatócsoportjáé tehát az utolsó szó... ám mielőtt ez irányban érdeklődnénk, szeretnénk megismerkedni az emberrel... A negyvenkét éves szakember a szomszéd megyében, Luduson született. Már etemista korában a matematika, a fizika és a kémia, egyszóval a reál tantárgyak voltak a kedvencei, de mindenekelőtt a laboratóriumi gyakorlatokat, a kísérletezéseket élvezte. A tantárgyoampiászok rendszeres résztvevőjeként megszokta az izgalmakat, megtanulta legyűrni lámpalázát, úgy is mondhatnánk, egészséges versenyszellemhez szoktatta önmagát. Szerves kémia szakon végzett Iasi-ban, az egyetem padjaiból egyenesen a tordai vegyiüzemekbe, tehát voltaképpen haza került. Négy évig a nátrium- és klór-vegyületet előállító részleg vezetője, majd titkon dédelgetett álma valósul meg, amikor 1977-ben, sikeres versenyvizsga után, jelenlegi munkahelyére kerül. Első két találmánya az adszorbens aktív agyagok előállítása terén születik, hazai nemfémes ásványaink sajátosságaihoz igazítva a dúsítási-nemesítési technológiát. Az adszorbenseket egyébként folyadékok színtelenítésére, értékes oldószerek visszanyerésére, olajok derítésére, gazolin nyerésére, víztisztításra, gázok szárítására és tisztítására, valamint egyebekre használják. Mircea Puia kutató vegyészmérnök immár közel egy évtizede elsősorban a vegyipar számára nélkülözhetetlen citromsárga elem hazai kéntelepekből történő kivonásával foglalkozik, fő célja a dúsítási-nemesítési technológia tökéletesítése és hatékonyabbá tétele. Büszkén újságolta ottjártunkkor, hogy a kísérletezéseknek vége, pillanatnyilag éppen a félipari termelés előkészítő fázisában, vannak. Természetesen nem célunk a technológiai folyamat részletes leírása, elegendő annyit megemlítenünk, hogy a vizes koncentrátumban a ként olvasztott állapotban próbálják elkülöníteni a meddő kőzettől, a kinyerési tényező jelentős növelésével, valamint egy energiatakarékos, többnyire gépesített és automatizált, könnyen kezelhető és irányítható technológiai vonal segítségével. M mindezek tudatában mégi inkább érdekessé válnak azok az emberi erőfeszítések, melyek a siker mögött rejlenek. A kísérletezési fázisban egy álló éven keresztül kuktaszerű edényekben „főzték-pótolták" a vizes szuszpenziót, az optimális hőmérsékleti és nyomási paraméterek megállapítása céljából. Ki tudná már megmondani, hány százszor, ezerszer kellett megismételni ugyanazt a műveletet, de riportalanyom szerint munkatársait is — Vasile Dajbukát vegyészt, Doina Bucur és Voichita Crisan laboránsokat — kellő alapossággal, türelemmel és kíváncsisággal ruházta fel a természet ahhoz, hogy ki tudják várni a végét, megtalálják azt, amit keresnek. Ám a pozitív laboratóriumi eredmények csupán az első kitaposott lépések a siker kusza, göröngyös ösvényén. A következő nehéz lépésnek a félipari termeléshez szükséges gépek, berendezések beszerzése bizonyult, különösen azért, mert a már meglévő műszaki alapból akartak boldogulni elsősorban. Puia mérnökkel együtt őrködött a „főzőüst“ mellett, a szó szoros értelmében éjt nappallá téve maga az intézet igazgatója, Fodor József bányamérnök is, s a Cornel Chifor technikus által vezetett prototípus részleg munkaközösségének újabb alkotása a legmagasabb hőfokon is állta a próbát. Riportalanyom megkér, föltétlenül jegyezzek föl néhányat azok közül, akiknek leleményessége, szakavatott, lelkiismeretes muri-'skája, de főleg aranykeze nélkül bizony nehezen boldogultak volna. Így kerül terepfüzetembe Vasile Zdrenghea technikus, Tussai István géplakatos, Koncz Gábor esztergályos, Viorel Serdean szerelő, Aurel Coltea lakatos, Viorel Singeorzan és Szőcs Róbert műszerkezelők neve ... egy olyan fontos találmány ismeretlen társszerzői ők, amelyet rendkívüli nemzetgazdasági érdek sürgetett: hazai kéntelepünk mielőbbi és magasfokú hasznosítása. — Ezt az új technológiát aránylag rövid idő alatt sikerült kidolgozni, s a félipari termelési próbákon nyert technikaiként már ki is pórkálhatták fogyasztóink — szögezi le Puia mérnök olyan arckifejezéssel és hangsúllyal, amelyből csak egyre következtethetek: nem az ő stílusa kitartosott ösvényeken járni. Péterszabó Ilona A GONDOLAT EGYÜTT JÁR A TETTEL 1989. OKTÓBER 1. •VASÁRNAP • VASÁRNAP • VASÁRNAP • PÁRTOK, EGÉSZ KÍPÜS MEGVITATJA A XIV. KORDRSSZUS IRÁNYPROGRAM-TERVEZETÉT ÉS TÉZISEIT KOMMUNISTA PÁRTUNK — A TÁRSADALOMFEJLESZTÉS TUDOMÁNYOS IRÁNYÍTÁSÁRA HIVATOTT EGYEDÜLI POLITIKAI ERŐ (Folytatás az 1. oldalról) Kerek révén, akik akarattal, érzelmekkel és érdekekkel rendelkező tudatos lényekként,érdekeiknek megfelelően cselekednek. A szocializmust megelőző társadalmakban a társadalmi törvények általában az emberek spontán cselekvése révén működtek. A társadalmi-politikai forradalmak időszakában viszont csökkent e spontaneitás mértéke. A társadalmi élet spontán fejlődésének legfőbb oka a szocializmust megelőző rendszerekben a termelőeszközök fölötti magántulajdonban rejlik. Ez elszigeteli egymástól az embereket, saját érdekeiket helyezi előtérbe, s az általános érdek olyan formákban és viszonyokban valósul meg, amelyek kiszabadulnak az egyén, a társadalom ellenőrzése alól. Ott, ahol a magántulajdon, az egyéni érdek uralkodik, a társadalmi tevékenység csakis spontán lehet. A társadalom tudatos fejlesztésének sajátossága pontotekintetbe véve mindezt, kommunista pártunk, főként történelmi jelentőségű IX. kongresszusát követően, rendkívüli figyelmet fordított arra, hogy valamennyi fontos intézkedését az élet, a társadalomfejlődés objektív követelményeinek elemzése előzze meg. Ilyen elemzésre támaszkodnak a XIV. pártkongresszusra előkészített dokumentumok, az irányelvprogram-tervezet és a kongresszusi tézisek, melyeket ezekben a napokban forradalmi elkötelezettséggel és kommunista felelősséggel vitatnak meg az országszerte zajló pártalapszervezeti beszámoló és választási közgyűléseken a kommunisták. A feltételek létrehozása a tudatos történelmi fejlődés számára mindenekelőtt új, szocialista termelési viszonyok megteremtését jelenti, egyidejűleg a haladás megfékezésében érdekelt erők felszámolásával, így a néptömegek, a kommunista párt, a szocialista állam — más szavakkal a szubjektív tényező —, az új, szocialista termelési mód megteremtése révén létrehozza saját objektív feltételeit, a szocializmus sajátos törvényei működésének és egyes általános vagy közös törvények működése korlátozásának feltételeit. Elméleti és gyakorlati tevékenységében pártunk a társasan az emberek által kitűzött célok és a társadalmi tevékenységük azonnali és távlati eredményei közötti egybeesés. A tudatos társadalomfejlesztés megköveteli az objektív törvények követelményeinek alapos ismeretét és azoknak a feltételeknek a létrehozását, amelyek valóban lehetővé teszik a tudatos fejlesztést. Az objektív társadalmi törvények követelményei megismerésének folyamatában döntő szerep hárul a kommunista pártra, mely magáévá tette a tudományos szocializmust, az egyetlen elméletet, amely képes maradéktalanul feltárni a történelmi fejlődés objektív követelményeit. Innen fakad a kommunista pártnak a történelmi fejlődés folyamatában betöltött vezető szerepe, elméleti tevékenységének rendkívüli jelentősége. A párt politikai irányvonalának kidolgozása nem támaszkodhat elvont sémákra vagy szubjektív normákra, hanem kizárólag a realitás követelményeinek mélyreható ismeretére. halmi fejlődés törvényei objektív követelményei ismeretének és tiszteletben tartásának szükségességéből indul ki. Éppen ezért mindig is szilárdan síkraszállt és síkraszáll a voluntarizmus, a szubjektivizmus megnyilvánulásai ellen. A szocializmus megteremti a feltételeket a tudatos, szabad fejlődés számára. E lehetőség valóra váltása a szubjektív tényezőre és mindenekelőtt a kommunista pártra hárul, az egyetlen politikai erődje, amely képes biztosítani a társadalomfejlődés tudományos irányítását. Pártunk főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs leszögezve, hogy mindaz, amit a szocialista Románia eddig megvalósított, szorosan kapcsolódik valamennyi tevékenységi szektor párt általi politikai vezetéséhez, rámutatott: „A szocializmus vezetésének tökéletesítése, a gazdasági-társadalmi tevékenység demokratizálása feltételezi, hogy ne gyengüljön, hanem erősödjék a párt politikai vezető szerepe, a párt és a nép közötti szoros egység, mivel ez objektív szükségszerűség, Románia szocializmus és kommunizmus felé való határozott haladásának legfőbb garanciája". A párt vezető szerepe erősödésének, az egész nemzet éltető központjaként betöltött szerepe megszilárdulásának legbiztosabb zálogát abban látják országunk kommunistái, összes dolgozói, hogy a XIV. pártkongresszus Nicolae Ceaușescu elvtárs újraválasztásával ismét népünk legszeretettebb fiát állítsa a legmagasabb pártvezetői tisztségbe, a pártfőtitkári funkcióba. Pártunk visszautasít minden fatalista szemléletet, amely szerint az ember tehetetlen az objektív törvényekkel szemben, nem avatkozhat be a sorsszerűen zajló történelmi A szocializmusban tehát a társadalmi törvények tudatos felhasználása nem csupán lehetséges, hanem a társadalomfejlődés folyamatának lényeges követelménye is. Ilyen körülmények között érthető, hogy a tudományos társadalomvezetés döntő fontosságot nyer, hiszen rá hárul a szüntelenül átalakuló realitás minél alaposabb elemzésének, a fejlődés objektív tendenciái felismerésének, a megfelelő megoldások kidolgozásának feladata. A társadalomvezetés érdekelt — és az új társadalom építése során egyre érdekeltebbé válik — a társadalom tudományos tervezésében és az emberiség kommunizmus felé való haladása folyamatának tudatos szabályozásában. Így a társadalomfejlődés folyamatának tudatosodásával fokozódik a szubjektív tényező szerepe, a néptömegeknek a történelmi haladás megvalósításában betöltött tudatos és szervezett szerepe. A szocializmusban az objektívfeltételek és a szubj'éjek*tív , tényező közötti kölcsönös összefüggés sajátos jegyekkel gazdagodik. Nyilvánvaló mindenekelőtt a szubjektív tényező szüntelenül növekvő szerepe. Ez elsősorban annak tulajdonítható, hogy az új objektív feltételek lehetővé teszik az egész társadalom valóban tudatos fejlesztését. Másodsorban a szubjektív tényező szerepének növekedése a szocializmusban a szocialista politikai szervezet sajátosságának következménye. A tőkés rendszerben az államhatalom a munkásosztállyal szemben álló osztályok kezében van, tevékenysége az elnyomottak ellen irányul. Miután a munkásosztály megszerzi a politikai hatalmat, a szocialista állam a szocialista építés egyik legfőbb szubjektív tényezőjévé válik, a kommunista párt pedig — kormánypártként — az egész társadalom vezető politikai erejévé. Következésképpen a párt és folyamatokba. Az ilyen szemléletek a társadalmi tevékenységben passzivitáshoz, a történelemtudományban misztikus magyarázatokhoz vezetnek. Igaz ugyan, hogy az emberek nem hozhatják létre és nem alakíthatják át a törvényeket, azonban megismerhetik azokat és befolyásolhatják működésük feltételeit, elősegítve egyes törvények működését és korlátozva mások működési terét. az állam az előző időszakoktól eltérő, előzmény nélküli funkciót kap, felvállalja a társadalomfejlődés tudatos irányítását, összhangban a létező objektív feltételekkel, amelyek a szocializmusban objektív törvényekként működnek. Harmadsorban a szubjektív tényező szerepe azért is fokozódik, mert az elnyomó társadalmi rendszerektől eltérően, a szocializmusban már nincs antagonisztikus jellege, hanem egységessé válik. Az új tulajdonforma új típusú — együttműködésre és kölcsönös segítségnyújtásra támaszkodó — viszonyokat hozott létre. A szocialista tulajdon olyan törvényeket szül, amelyek nem korlátozódnak az elszigetelt egyén cselekvésére, hanem feltélezik az emberek kollektív tevékenységét, a társadalmi haladás pedig már nem a szembenálló osztályok összecsapásának eredménye, hanem valamennyi társadalmi osztály és réteg együttmunkálkodásának és közös erőfeszítéseinek g dümölcse. Ugyanakkor a szubjektív tényező szerepének növekedéseösszefügg a szocializmus előtt álló történelmi feladatok rendkívüli jelentőségével is. A szocializmus olyan mélyreható és , messzemenő átalakításokat feltételez, amelyek megvalósítása csupán a tömegek cselekvő részvételével lehetséges. Következésképpen a szocializmusban nem változik meg a dialektikus viszony a végső soron meghatározó szerepet betöltő objektív feltételek és a szubjektív tényező között, átalakul azonban a spontán és a tudatos közötti összefüggés — a társadalom egyre inkább tudatosan irányított egésszé válik. Társadalmunk fejlődése messzemenően bizonyítja ezt. Népünk, kommunista pártunk bölcs irányításával, tudományos vezetésével tudatosan és lelkesen építi a sokoldalúan fejlett szocialista társadalmat. Varga József A VALÓSÁGISMERET IGÉNYE TUDATOS FEJLESZTÉS