Romániai Magyar Szó, 1990. július (2. évfolyam, 159-184. szám)

1990-07-01 / 159. szám

1990. július 1. • BELFÖLDI HÍREK • KÖZLEMÉNYEK • Romániai Magyar Szó • - --------­ A KORMÁNY PROGRAMNYILATKOZATA -Előterjesztette Petre Roman miniszterelnök úr- Elnök urak! .­­ -Hölgyeim és uraim, parlamenti tagok! A román társadalom átfogó és radikális át­­alakulásának e pillanatában­ -illő, hogy az önök által megerősítendő kormány a szóban forgó változások útját feltáró program for­májában tegye le a felelősségtudat vizsgá­ját (...) A kormány programnyilatkozatának magva az az orientáció, hogy már a­ piacgazdaságra való átmenet folyamán — ennek döntő sza­kasza a következő két esztendő, természete­sen a maga gazdasági-szociális költségeivel — egyidejűleg kell biztosítani a régi rendszer­től örökölt mélyreható gazdasági válság fel­szívódását és a legveszélyeztetettebb rétegek oltalmát. Ilyen feladat előtt állva nem lehetünk de­magógok, mint ahogyan­ nem­ voltunk eddig sem azok. Nagyméretű gazdasági nehézsé­gekkel kell tehát megküzdenünk, mélyreható strukturális válságon kell túljutnunk- e. Ebből a szempontból a­ legnehezebb átme­neti időszak nyilvánvalóan éppen­­.az­­első, a közvetlenül most következő, minthogy le kell bontani a diktatúra megannyi esztendeje so­rán felgyülemlett gazdasági, törvényhozási­­bürokratikus struktúrákat, mentalitásokat és készségeket. Derűlátóak vegyünk,­­ mert fej­lődnek az emberek, ha alapvetően változnak a struktúrák és a változás érzékelése demokrati­kus intézményesítés formájában jut kifejezés­re. Derűlátóak vagyunk azért is, mert az át­meneti kormányzást az­ ifjúság közreműkö­désével képzeljük el, ami nem csak azt je­lenti, hogy fiatalembereket hozunk be a­ kor­­már­yba, olyanokat, akiknek semmi kapcso­latuk sem volt a régi apparátussal, hanem­ azt is,­ hogy ifjúsági törekvéseket fogadunk be. A piacgazdasági elveket, különösképpen a kezdeti és döntő szakaszban a régi­ rendszer tehetetlenségi erejétől átitatott közegben kell bevezetnünk. A régi rendszer felszámolása éppen ezért igazi manegement-forradalmat igényel, az ahhoz szükséges , előfeltételek megteremtését, hogy autentikus szakmai hoz­záértéssel rendelkező káderek újabb­ gene­rációit válogassuk ki, léptessük elő és érvé­nyesítsük, akik felkészültek a piacgazdaság feltételei közötti hathatós működésre. A gazdaság átalakítása hangsúlyozottan kultu­rális dimenziójú folyamato­s éppen ezért el­sődleges fontosságot­­.tulajdonítunk a tudó­sok, a tudományos kutatók, a professzorok, s egyáltalán a szakemberek hozzáértése kiak­názásának, ami nélkül a tehetetlenségi­­ erő és a konzervativizmus, nem­­győzhető le (...) A kormány nem irányoz elő egyedi meg­oldásokat, nem szolgálhat ilyenekkel, de kö­telessége kijelölni az elegendő­ célkitűzést és a szükséges törvényes kereteket, tudva, hogy az időtartam és a siker az­ igazgatótanácsok hatékonyságától és felkészültségétől függ. A nem megfelelő, kompromisszumokra haj­ló vezető kádereket a következő időszakban kormánydöntés folyományaként le kell válta­ni, még több ízben is, egészen a kezdemé­nyezőkészséget, merészséget és szakavatott­­ságot szavatoló formulák felkutatásáig. Tekintettel az Igazgatótanácsok óriási fe­lelősségére, a kormány kész messzemenő ha­táskört ruházni rájuk, felszámolva a múlt érdemi hibáját, nevezetesérti a felelősség és a hatalom közötti egyensúly hiányát, de sem­milyen formában sem fogja szubvencionálni a hozzá nem értésből keletkező kárt. A román gazdaság­ működési módjához e­­zekben a hónapokban spontán módon és­ ter­mészetszerűleg hozzátartoztak olyan koordiná­ták is, amelyek egy egészséges gazdaságban nem vehetők figyelembe­, ilyen a dolgozók­nak a diktatúra utolsó éveiben felgyülemlett fáradsága és a munkaeszközök igen nagyfo­kú kopása. Ez a kegyelmi időszak túlságosan­ kinyúlt, h­­gy a forradalom időpontjában­ örökölt vál­ság hangsúlyozódni látszik azon a vonalon, amely nem­ foglalható bele egyetlen életképes gazdasági modellbe sept: a munkaetika tor­zulása vonalán. A gazdasági leromlás magyarázata egyfelől a vezetés gyengeségeiben rejlik, kezdve a kormányszinttel, és végezve különösképpen a vállalati szinttel, másfelől egyes dolgozóknak a munkájuk sorsával és eredményével kap­csolatos érdektelensége régi reflexének veszé­lyes állandósulásában. ' ; M V ::'5 : ’ ' Ami egyes, egyébként jól átgondolt kor­mányhatározatok hatástalanságát illeti, kor­rekt az észrevétel, hogy egy központosított típusú lemerevedett struktúrában­, a szabad­­kezdeményezés és a piaci mechanizmus egyes összetevőinek meghonosítására olyan kilátá­saink voltak, akár adnak, aki­­nagyrészt koc­kakövekből próbált volna­ gyöngyfűzért kia­lakítani. ■ • / . .'i, • ■ . .• A továbbiakban a miniszterelnök rámuta­tott: ■ -A mezőgazdaság, úgy hisszük, az ideiglenes kormány megnyert fogadása. "­­ A mezőgazdászok megkapták szükségleteik legnagyobb részét és nagyszerű gyorsaság­gal, reális szakavatottsággal válaszoltak a mezőgazdasági struktúrában eszközölt nagy nyitásokra. Talán váratlan dolog szakavatott­­ságról szólni a mezőgazdaságban és nem az iparban. De egyelőre így állnak a dolgok. Ezzel ellentétben a munkatermelékenység teljességgel indokolatlan és elviselhetetlen csökkenése egyes szektorokban (építkezés gépgyártás, bányászat, könnyűipar) előfeltéte­leket teremtett a gazdaság működési egyensú­lyának súlyos megbomlásaihoz és a behoza­­talra gyakorolt nyomás hangsúlyozódásához. Létszükséglet meggátolni egyfelől a terme­lés és a termelékenység­ egyik irányú, másfe­lől a bérek másik irányú r­olgárát; az ilyen mozgás csak a gazdasági mechanizmus ellen­őrizhetetlen lerobbanásához vezethet. Ilyen körülmények között minden megvalósításunk egyszerűen szertefoszolhat s a lemorzsolódás olyan pontjára juthatunk, hogy lehetetlenné válik az emberi erőforrások és a technikai po­tenciál hasznosítása. (Őz egyszerű használata la (...) A gazdasági tevékenység kizárólagos álla­mi ügykezelése csődöt mondott minden társa­dalomban, a földkerekség minden részén (...) A válság természetének vizsgálatából alap­vető következtetést szűrünk le: minden olyan megoldás, amely egy vagy más formában a szuperközpontosított tervezés mechanizmu­sának visszaállítására bazírozna, életképte­len és reakciós; a román gazdaságban kü­lönösképpen a diktatúra utolsó évei során bevezetett hiperközpontosítás — a modern korban e tényleg páratlan aberráció — meg­szüntetése és a piacgazdaság megvalósítása az egyetlen megoldás a válság leküzdésére, a modern civilizáció követelményeivel lépést tartó gazdasági, műszaki-tudományos, társa­dalmi stb. struktúrák kialakítására. Végül legyen világos számunkra, hogy nem a szuperközpontosított tervező és admi­nisztratív gazdaságvezető apparátus megszün­tetésében rejlik a válság elmélyülésének ve­szélye, hanem ellenkezőleg —• amint ha­zánknak és a totalitárius szocializmus más országainak a gyakorlata bebizonyította —■ a régi talapzat részleges módosítása és esztéti­kai operációi csak súlyosbítják a válságot. Konkrétan a kormány céljául tűzi ki, hogy rövid időn belül, legfeljebb 18—24 hónap a­­latt a szükséges támogatás birtokában előter­jessze a parlamentnek a törvényhozási in­tézkedések csomagját, amely ténylegesen megteremtené a cselekvés lehetőségeit a vál­lalatok számára a piacgazdaság közegében. Nem ringatjuk magunkat illúziókban a te­­hetetlenségi erőt illetően, de nem kerülhetünk meg néhány egyszerű igazságot sem, neveze­tesen: a mélyreható válság nem konjukturá­­lis, hanem strukturális természetű, mind a termelés és a fogyasztás, mind pedig az in­tézményes láncszemek és hatáskörök tekinte­tében; Románia történetében az eleddig ismert legradikálisabb átmenetről van szó; a hiper­­központosításról a piacgazdaságra való átme­netben a megrázkódtatások nem kerülhetők el; az átmenetnek társadalmi költségei van­nak és következésképpen a széles lakossági rétegek szociális ellátása a reformmal ma­gával egyenlő felelősséget ró a kormányra. Hozzálátva ehhez a kormány felhívja a parlamentet, a választói testületet, tegye ma­gáévá azt a szempontot, miszerint a reform és sikere a társadalmi nyugalomtól, a közre­működéstől függ. Ezzel kapcsolatosan vall­juk, hogy hathónapos időszakra moratóriu­mot fogadjanak el bérezéssel és munkakö­rülményekkel kapcsolatos szakszervezeti kö­vetelések ügyében, a kormány ama kötele­zettségvállalása fejében, hogy kompenzációs intézkedéseket vezet be a reform olyan ösz­­szetevői tekintetében, amelyek károsíthatnák a jövedelmeket és a munkát. A reform elvben vállalati szintre helyezi az ilyen típusú követelések teljesítését, a vál­lalatok ugyanis kereskedelmi megvalósításaik közvetlen arányában és az elnyert döntési ön­állósággal összhangban kielégíthetik e köve­teléseket. A kormány nem folyósíthat pénz­­beli járandóságokat, mert a szabad vállalati működés rendszerében ezt nincs miből meg­tennie. Egyébként az ilyen természetű igé­nyek megfogalmazása előtt mindenki egyfor­mán értse meg, hogy minden munkahely ki van téve ugyanannak az átmenetnek: vagy más munkahely, vagy pedig más technológiai szint irányában. (...) Kinek válik hasznára, hogy a vállalat mű­szaki és technológiai ellátmánya szintjén, de a szükségesnél számottevően több dolgozóval működik és termel? Elmondhatjuk, hogy a társadalomnak nem! Sőt, az érdekelteknek sem, mert helyzetük elégedetlenséget kelt a munkaviszonyokban. A pénzbeli megoldás pedig mindaddig lehe­­tetlen, amíg a profitot a gyengén kihasznált munkaerővel járó túlzott bérkiadások nyir­bálják. A kormány már a jelenlegi parlamenti ülésszakon be fogja terjeszteni a törvényter­vezetek első csomagját, hogy lerakja a gaz­dasági mechanizmus megváltoztatásának a­­lapjait, összhangban a politikai demokrácia reális támogatásának követelményével, a gazdasági demokráciával. Minthogy a piacgazdaság megvalósításának alapvető feltétele a gazdasági tényezők dön­téshozatali autonómiája megbonthatatlan kap­csolatban a tulajdonformával, a piacgazdasá­gi mechanizmusok bevezetése és működteté­se megköveteli a közszektor szférájának fo­kozatos leszűkítését. Ennek tárgyát a közér­dekű területekre fogjuk korlátozni, mint pél­­dául altalajkincsek, energetikai rendszer, a föld és a mezőgazdasági létesítmények egy része, a vizek, az erdeik, a szállítási alap­­rendszer, a honvédelmi termelés és infra­struktúra. A kisebb kereskedelmi, szolgáltatási, ipari stb. egységek esetében a privatizálás gyor­san és széleskörűen­ megvalósítható eladással (beleértve a megvásárlásokhoz nyújtott ,elő­nyös hitelek folyósítását is). Kiegészítő és al­­ternatív megoldásként igénybe vehető a kon­cesszió és a bérlet is. Indítványozott reformunk egyik lényeges gondolata, hogy az állam legnagyobb részt hagyjon fel jelenlegi tulajdonosi és mened­zseri pozícióival és legyen hitelező. (... -m­í­g közvetlenül ezután jövő időszakban a kor­mánynak foglalkoznia kell a gazdasági köz­szektor szervezésével is, átalakítva a túlnyo­mórészt adminisztratív, hivatali centralizmus elve alapján működő jelenlegi állami válla­latokat önálló társaságokká vagy egyedárúsá­­gokká, vagyis valódi gazdasági ügynökségek­ké. A privatizálással kapcsolatosan rendkívül fontos megérteni a folyamat pontos jelentő­ségét. Egyfelől hangsúlyozni kell a privatizá­lás előnyeit a vállalatok jövedelmezősége és életképessége, akárcsak az alkalmazotti jöve­delmek szempontjából, beleértve a vállalko­zók, a menedzserek és a dolgozók magasabb járandóságaiból adódókat is. Éppen ezért a kormány nem kényelmességből kíván visz­­szalépni a gazdasági egységek közvetlen irá­nyításától, hanem abból a meggyőződésből, hogy a magánkezdeményezés biztosítja a gazdasági ténykedés dinamizmusát, determi­nációját és hatékonyságát. Ilyen összefüggés­ben a kormány indítványozza, hogy a válla­lat alkalmazottainak kiemelt jelleggel legyen joguk megvásárolni az illető vállalat részvé­nyeit, illesse meg őket az úgynevezett első visszautasítás joga. Tanulmányozni fogjuk a jelenlegi állami tulajdon 30—50 százalékos privatizálásának lehetőségét is. Mindezek nemzetközi viszonylatban bevett formák és gyakorlatok. Másrészt az állami tulajdon egyszerű áta­dása magánentitásoknak és a gazdasági ma­gánszektor ex novo kialakítása nem lehet és nem is tekinthető varázslatos megoldásnak a román gazdaság problémáira. A privatizálás feltételezi a gazdasági ténye­zők önállóságát is. A vállalatnak a piacgazda­ság feltételei között profiljától függetlenül rendelkeznie kell az önálló és teljes pénzügyi felelősséggel járó cselekvéshez szükséges ha­táskörökkel. (...) A döntéshozatali hatáskörök radikális de­centralizációját meg kell valósítani a helyi államigazgatás keretében is. A polgármeste­ri hivatalok önállóságának növelése érdeké­ben elfogadandó szabályozásokban megkü­lönböztetett figyelmet fordítunk a helyi szer­vek szerepére a területi-közigazgatási egysé­gek gazdasági-társadalmi fejlesztése, a helyi költségvetések kezelése terén. A piacgazdaságra való átmenet folyamatá­ban a polgármesteri hivatalok funkciói szá­mottevően módosulnak, csökkennek a végre­hajtó jellegűek és kihangsúlyozódnak a te­lepülésrendezéssel, a gazdasági tevékenység törvényes keretei betartásának figyelemmel kísérésével, az illető állampolgárok érdekei­nek védelmével kapcsolatosak. E célkitűzések elérésének feltétele a szak­avatott vezetés és a felelősségteljes vállalati gazdálkodás. Kétségtelenül szó sem lehet reális önálló­ságról anélkül, hogy ne folytatnánk gyors ütemben az árak liberalizálását, fenntartva a­­zonban a lakosság jó élelmiszer-, villamos- és hőenergia-ellátásával kapcsolatosak szigorú ellenőrzését. A román gazdasági reform nem lehet kaotikus folyamat. Éppen ezért a régi de­mokratikus hagyományokkal és erős, meg­szilárdult piacgazdasággal rendelkező or­szágok példáját követve, a kormány vállal­ja a feladatot, hogy ezt a folyamatot irá­nyítja, kidolgozva, ezúttal megbízatásának időszakára, a gazdasági tényezők egyszerű­­orientálására szolgáló prognózis, hogy a ter­melők felmérhessék a társadalmi szükségle­teket Ez egy terv, de a francia vagy a ja­­pán terv szellemében, amelyet a kormány csak gazdasági, költségvetési, valamint pénz­ügyi természetű eszközökkel kíván támogatni. Ebben az úgynevezett tervben egyetlen „mutatóként“ az elsődleges szükségleteket kielégítő termékekkel és szolgáltatásokkal való lakossági ellátást kíséri figyelemmel (...) Tökéletesen tudatában lévén annak, hogy az átmeneti időszakban és valószínűleg utána sem kerülhetünk el olyan jelenségeket, mint az infláció és a munkanélküliség, a kormány felkészült arra, hogy a kereskedelmi társa­ságok, egyedáruságok és az adók ügyében a parlament elé terjesztendő törvénytervezetek­­kel együtt beterjessze a szociális ellátásra vonatkozókat is, hogy a társadalmi megráz­kódtatást minél inkább korlátozni lehessen. Bátran állíthatjuk, hogy az ilyen jelensége­ket komolyan korlátozhatnánk, ha tartalékbe­ruházások vagy vegyestársaságok formájá­ban külföldi tőke törne be az országba, pót­lólagos munkalehetőségeket és pénzforráso­kat képezve a belső erőforrások növeléséhez. A nemzetközi körülmények sajnos most nem kedvezők számunkra, de reméljük, hogy a külföldi kormányok reálisan fogják értékel­ni ragaszkodásunkat a politikai és gazdasági pluralizmushoz. Ami bennünket illet, a kor­mány tovább munkálkodik, hogy Románia megkapja az őt megillető helyet Európában, a világgazdaságban, hogy társuljon az euró­pai közösségekhez. Ilyen értelemben csak köszönthetjük az Európa Parlamenttel való kapcsolatfelvétel parlamenti kezdeményezé­sét. A fenti célkitűzések elérésének mértéke döntő jelentőségű lesz a lej konvertibilitásá­nak megvalósítása szempontjából. Természe­tesen, az a körülmény, hogy küladósság nél­kül, sőt bevételezésre váró járandóságokkal léptünk az 1990-es esztendőbe, amellett szól­na, hogy e célkitűzés a közeljövőben meg­valósítható. (...) Célszerűnek látom, hogy a megalakítandó kormányt hatalmazzák fel, az alapegységek­kel, a szakemberekkel együtt és a szakértők véleményének kikérésével mielőbb, körülbe­lül egy hónapon belül állítson össze konkrét akcióprogramot, hogy a kezdeményezett in­tézkedések összesség részeként jelentkezzenek összhangban a gazdaság működésének termé­szetével, az elfogadott intézkedések sorrend­je pedig a gazdasági folyamat logikájából fa­kadjon. Ezzel párhuzamosan minden egységnek és főosztálynak ki kell dolgoznia a maga kon­cepcióját a piacgazdaságra való átmenet ügyében. (...) Egyidejűleg minden törvényes eszközzel fel kell lépni a lakossági erőforrások helyze­tét súlyosbító jelenségekkel szemben; korrup­ció, termékek eltulajdonítása az ipari vagy kereskedelmi elosztó hálózatból, engedély nélküli kereskedelem, különösképpen ebben a közvetlen átmeneti időszakban. Támogatunk minden lakossági szolgáltatási tevékenységet új munkahelyek létesítése és a lakosság birtokában levő fölös pénzmeny­­nyiség felszívásából adódó jövedelemforrások biztosítása érdekében. A közepes európai életszínvonalat szakaszo­san fogjuk megvalósítani a javak különbö­ző csoportjai szerint. Az első sürgősségi sza­kaszba tartozik az élelmezés és az energia (hő- és villamos energia), amelyek tekintetében már 1990­-től megkülönböztetett intézkedéseket tet­tünk és ezeket a következő két év során bő­víteni fogjuk. Megjegyzendő, hogy a mun­kahét, valamint az évente járó szabadna­pok és pihenőszabadság-napok tekintetében az említett célkitűzést már az idén megvaló­sítjuk. Egyes szektoroknak, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a lakossági szükségletekhez (közétkeztetés, kereskedelem) vissza kell térniük a természetszerű szervezési módo­zatra, szem előtt tartva tevékenységük heti folytonosságának kötelező biztosítását. Természetesen reálisan kell megítélnünk a dolgokat a szociális programjaink megvalósí­tásába bekapcsolandó gazdasági erőforrások tekintetében. A hathatós szociálpolitikának nem szabad károsítania saját alapját — a gazdaságot" (...) Románia 1991—1992-es gazdasági-társadal­mi fejlesztési kilátásaival kapcsolatosan né­hány országos jellegű programot állítunk össze, különösképpen az oktatás és káderkép­zés, a tudományos kutatás, a regionális fej­lesztés, a demográfiai folyamatok alakulása, bizonyos ökológiai válságok megszüntetése, újabb munkahelyek létesítése stb. ügyében. A kormány oktatásügyi politikáját a főis­kola előtti és a főiskolai oktatás függvényé­ben árnyaljuk. Az előbbi, számolva általáno­san formatív jellegével, globális rendelkezé­sekre alapozott megközelítést igényel, az u­­tóbbi, tekintettel területeinek és módozatá­­nak sokféleségére, reális és érdemleges auto­nómiát. Országunkban a kutatóintézmények tekin­télyes hálózata működik értékes és szakosí­tott emberi erőkkel. A kutatási szektor anya­gi és dokumentációs ellátmánya sajnos jó­val alacsonyabb szintű, mint a fejlett orszá­gokban. Kutatóink évtizedeken át nem tájé­kozódhattak naprakészen, nem dolgozhattak modern kutatóeszközökkel, elszakították őket a nemzetközi tudományos és technikai közös­ségtől, a szakma perifériájára sodródtak. Ilyen körülmények között sürgősen radi­kális intézkedésekre van szükség. (...) A román nép mindig is töretlen civilizációs és művelődési törekvéseinek az alapja a kul­turális alkotás kell hogy legyen. A kultúra végérvényesen megszűnik valamely politi­kai vagy végrehajtó hatalom kedvére való díszítőelemnek lenni. A kultúra a nemzet képviseletének kimondottan független formá­ja. Szeretném hinni, hogy az értelmiség fel­hívását nemzeti összefogásra érdemes elfo­gadnia magának az értelmiségnek is. A kul­turális alkotási teljesítmény érdemben nem társítható semmilyen politizálásással vagy ideologizálással. (.. .) Az igazságszolgáltatás terén átszervezési in­tézkedéseket kell végrehajtani, hogy az visz­­szakapja természetszerű méltóságát és helyét a jogrend, az alapvető emberi jogok és sza­­­badságjogok érvényesítésében és védelmé­ben, összhangban a jogállam követelményei­vel. E célból a bíróságok függetlenséget fog­nak élvezni, ennek egyik biztosítéka pedig elmozdíthatatlanságuk lesz. A bírósági fóru­mok rendszerét át kell szervezni. (...) Mindezeknek az intézkedéseknek a célja, hogy Románia jogállammá váljon, ahol az erős és független igazságszolgáltatás nem a hatalom eszköze, mint a diktatúra idején, ha­nem az igazságtételé, a közrend és a társa­dalmi harmónia egyik bizosítéka. (...) A kormány azonosulva ezekkel a célkitűzé­sekkel és értékekkel, vállalja a felelősséget, hogy a törvényes kereteken belül határozott lépéseket tesz és akciókat folytat minden o­­lyan próbálkozás ellensúlyozására, amelynek célja a zavarkeltés, feszültség és konfliktus előidézése az átmeneti szakaszban óhatatla­nul jelentkező egyes társadalmi tendenciák kiélezése és manipulációja útján. (...) A külpolitika terén a kormány elsődleges feladatának tekinti nemzeti érdekeink védel­mét, oltalmát és előmozdítását a még inga­tagságtól és bizonytalanságtól jellemzett nem­zetközi összefüggésekben, továbbá az erre irányuló leghatékonyabb utak reális és fele­lősségteljes felkutatását. A kormány ugyanakkor folytatni fogja a széles nyitás politikáját a világ összes orszá­gai felé minden kontinensről, hogy bekap­csolja hazánkat a világviszonylatban jelent­kező nagy folyamatokba és tendenciákba. (...) (Rövidített szöveg) A ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ BEMUTATJA KIK KÉPVISELNEK MINKET? Kérnénk, röviden válaszoljon az alábbi kérdésekre, térjen ki 1. Név, legfontosabb életrajzi adatok, lakcím, telefonszám, fog­lalkozás, családi helyzet, kedvenc szabadidős foglalkozása. 2. Milyen elképzelései vannak a mindennapi politikai cselek­vésről, akár a parlamentben, akár azon kívül? 3. Mit tűzne az első parlamenti ülésszak napirendjére (említsen meg három problémát, az ön által vélt fontosság sorrendjében). 4. Hogyan véli megvalósíthatónak állandó és szervezett kon­taktusát választóival? 5. A választási eredmények tükrében elképzelhetőnek tart egy, a parlamenti erőviszonyokon alapuló, ideiglenes helyi képvisele­tet — a megyei eredményeknek megfelelően— a felvetett problémákra. 6. A kisebbségi egyéni és kollektív jogok tekintetében milyen alkotmányozó lépéseket tart már ebben a szakaszban nélkülöz­hetetlennek? 7. Milyen gyakorlati elképzelése van a más politikai erőkkel tör­ténő koalíciós cselekvésre? 8. Miben látja a jelen pillanatban a nemzetiségi sajtó felada­tát? 9. Milyen problémákkal állna elő bemutatkozó parlamenti fel­szólalásában? 10. Milyen gondolatokat intézne ez alkalommal választóihoz, a romániai magyarsághoz? BORBÉLY LÁSZLÓ képviselő: Havonta legalább egy nap a választóké­ ­. 1954. március 26-án születtem, Ma­rosvásárhelyen. 1977-ben végeztem a temesvári közgazdasági kar ipargazda­sági szakán. Közgazdász vagyok, az u­­tóbbi időben a városi Egységtanács al­elnökeként és a helyi RMDSZ titkára­ként dolgoztam. Nős vagyok, a felesé­gem orosz—angol szakos tanárnő, je­lenleg a marosvásárhelyi rádióstúdió munkatársa. Van egy nevelt fiam, aki most érettségizik, és egy 8 éves leá­nyom. Lakhelyem Viitorului utca 15 szám. 3. lakrész, tel. 42591. Hobbim: az amatőr színjátszás és a tenisz. 2. Legfontosabb a következetesség és a kapcsolatteremtés a különböző pár­tokkal, politikai irányzatokkal. A sze­mélyes ismeretségeknek jelentős szere­pe lehet a mindennapi politikai élet­ben. 3. a) a tanügyi törvény kidolgozása létfontosságú. Nem lehet rendeletek a­­lapján irányítani egy ország tanügyi hálózatát; b) a privatizáció kérdése — mert az 54/1990-es határozat csak kiindu­­lópont; meg kell teremteni a megfele­lő keretet egy egészséges és törvé­nyes alapokon működő piacgazdaság­nak,­ a helyi választásokat irányító törvény megszavazása és az időpont ki­tűzése. 4. A Házszabály jóváhagyásával re­mélem, figyelembe veszik azt, amit már javasoltam, hogy hetente legalább egy napot tudjunk erre szánni. Kötelessé­günk képviselni választóink érdekeit és észrevételeit, javaslataikat figye­lembe kell hogy vegyük. 5. A demokrácia szellemében az ide­iglenes helyi közigazgatási szerveket a megyei választási eredmények alapján kellene kinevezni. Ez a döntés a győz­tes párttól függ, mert szavazásnál a 67%-os arány bármikor elég a dön­téshozatalihoz. 6. Nagyon fontosnak tartom a ki­sebbségi bizottság megalakítását a kép­viselőházon belül A Nemzetiségi Statú­tum kidolgozása és elfogadása és en­nek függvényében a Nemzetiségi Mi­nisztérium megalakítása törvényes ga­ranciákat biztosítana az egyéni és kol­lektív kisebbségi jogaink betartására. 7. Meg kell találni,­és ilyen irányban már történtek lépések,, azoknak a ha­ladó politikai irányzatoknak a képvi­selőit (a Fronton belül is),­akik támo­gatni fognak törvényhozási javasla­tainkban. 8. Megvalósíthatónak tartom a nem­zetiségi sajtó európai szintre való eme­lését. Ki kell lépnünk a provincializ­mus és csak a kisebbség szemszögéből tárgyalt szemlélet béklyóiból El kell érni azt, hogy a reprezentatív sajtónk román nyelven is megjelenjen, ez kö­zeledést jelentene a román közvéle­mény felé. 9. Arra térnék ki, hogy a közös célt ami előttünk áll, egy demokratikus Románia megteremtése. És ez nem tör­ténhet meg a nemzeti kisebbségek e­­gyéni és kollektív jogainak elismerése nélkül. Rá kell jöjjön a román társa­dalom arra, hogy a kisebbségek nem jelentenek veszélyt számára és joga­ink elismerése jelenti a garanciát arra, hogy a demokrácia győzött. 10. Függetlenül a mostani politikai konjunktúrától, a magyarság célja csak az lehet, hogy itt, ezen a földön éljen, mert „az összetartás szenvedélyünk, e­­rősségünk itt.“ KEREKES KÁROLY képviselő: 1. 1947. december 14-én születtem Marosvásárhelyt. Foglalkozásom jogász. Tulajdonképpen két végzettségem van, előbb egy technikumot Marosvásár­helyt, majd ezt követően jogot végez­tem Kolozsvárt. Ennek megfelelően technikusként dolgoztam 8 évet, de 1976-tól vállalati jogtanácsos vagyok. Lakcímem: Paringului utca 56 szám, 12-es lakrész. Telefonszámom 954/ 36822. Nős vagyok, van egy fiam. Az eddigi szabadidőmet az olvasás és a sport töltötte ki. Bukaresti tartózkodá­som ideje alatt a szabadidőmet szín­ház és képzőművészeti kiállítások láto­gatásának szeretném szentelni. 2. Természetesen, a politikai cselekvést nem csak a parlamenti, hanem az azon kívüli tevékenység is kell hogy képez­ze. Figyelembe véve sajátos helyzetün­ket, számunkra csak a reálpolitikai cse­lekvés létezik, következésképpen bár­milyen felelőtlen és kalandor politikai megnyilvánulás a romániai magyarság számára káros lehet. Józan, mértéktar­tó politikánk semmiféleképpen nem je­lenti azt, hogy alku tárgyává tennénk nemzetiségi jogainkat, ugyanis nem ó­­hajtunk sem többet, sem kevesebbet, mint ami az Egyetemes Emberi Jogok szellemében minden ország nemzeti ki­sebbségét megilleti. De mindezt csak úgy érhetjük el, ha mind a parlament­ben, mind azon kívül elkövetünk min­dent egy igazán demokratikus Romá­nia megvalósításáért. 3. Egy olyan tömegtájékoztatási tör­vény (sajtó, tv, rádió) kidolgozása, mely véget vetne az e téren történő rá­galmazásnak, nemzeti uszításnak, fél­revezető tájékoztatásnak. A tanügyi probléma megoldása, mert ez a romá­niai magyarság számára létkérdés. Az igazságügyi apparátus átszervezése, az erkölcsileg és szakmailag hitelüket vesztett személyektől való megtisztítá­sa. Különben, ez utóbbi kellett volna legyen a forradalom első intézkedései­nek egyike. 4. Időszakosan szervezett találkozók, valamint az RMDSZ sajtókiadványai megoldhatják a választókkal való kon­taktus kérdését. 5. Erre a kérdésre nem lehet egyér­telműen válaszolni, mert a parlamenti erőviszonyokon alapuló helyi képvise­let nem elfogadható a zömében ma­gyarlakta vidékeken. Egyetlen megol­dást látok, minél sürgősebben megtar­tani a helyhatósági választásokat. Ad­dig is a megyei választási eredmények­nek megfelelő ideiglenes helyi képvise­letet tartom a legelfogadhatóbbnak. 6. Az új alkotmány, valamint a nem­zetiségi törvény kidolgozásáig feltétle­­lenül szükséges azon intézkedések meghozatala, melyek garantálnák a je­lenleg még érvényben lévő alkotmány azon előírásainak betartását, melyek a kisebbségi jogokra vonatkoznak. Eb­ben az átmeneti időszakban természe­tesen szükséges részünkről olyan tör­vényhozói kezdemény is, mely bizo­nyos területeken (tanügy, közigazgatás, kultúra) javítana az érvényben lévő szabályozásokon, biztosítván ezáltal az európai szellemű kisebbségi jogokat. 7. Ezt világosan megfogalmaztuk a május 29—30-án Sepsiszentgyörgyön megtartott vezetőségi gyűlésen, a kia­dott nyilatkozatot a sajtó közölte. Rö­viden: nyitottak vagyunk mindenki fe­lé, aki nem viselkedik ellenségesen ve­lünk szemben, és őszintén akar egy de­mokratikus Romániát. 8. Jelen pillanatban a nemzetiségi sajtó elsődleges feladatát abban látom, hogy sajátos eszközeivel tegyen meg mindent annak tudatosítására, hogy a tömeges kivándorlás számunkra nem­zeti katasztrófát jelent A kivándorlók minket hagynak cserben, akik itthon maradunk és minden szinten harco­lunk kultúránkért, iskoláinkért jövőn­kért. Sajnos, egy kiöregedő nemzet va­gyunk, erre is fel kellene hívni a fi­gyelmet, foglalkoznia kellene a sajtó­nak a családtervezés kérdésére. Ezen­kívül a nyílt és tárgyilagos tájékozta­tás állandó feladata kell hogy legyen, vágjon vissza határozottan minden so­viniszta megnyilvánulásnak, hirdesse a békés együttélés szükségességét. Fek­tessen hangsúlyt a romániai magyar­ság kulturális szintjének emelésére. 9. Szeretném meggyőzni minden ro­mán honfitársamat, hogy mi nem va­gyunk Románia ellenségei, hogy ezt a földet mi is hazánknak tekintjük. Sze­retném megértetni velük, mennyire fájdalmas számunkra, amikor egyesek idegennek neveznek minket, és úton­­útfélen figyelmeztetnek arra, hogy ro­mán kenyeret eszünk. Szeretném tuda­tosítani bennük, hogy a román kenye­ret nem csak esszük, hanem azért ke­ményen meg is dolgozunk, tehát mi nem vagyunk eltartottak ebben az or­szágban. Szeretném elérni, hogy elgon­dolkozzanak azon, vajon miért is van az a sok életképes erdélyi vállalat, ahol nagy számban dolgozunk, meg hogy felfigyeljenek több évszázados kultú­ránkra, amelynek kézzelfogható bizo­nyítékai vannak Erdélyben. S sajná­lom, hogy ezzel kell előállnom, de úgy tűnik, nekünk állandóan bizonyítanunk kell, mert vannak, akik nem tudnak vagy nem akarnak megérteni minket. 10. Bízzanak bennünk, ne legyenek türelmetlenek, mi a parlamentben min­dent megteszünk, ami emberileg lehet­séges azért, hogy egy demokratikus Románia alakuljon ki. Azzal tudnak minket a legjobban támogatni, ha ébe­rek, ha nem „ülnek“ fel a provokáci­óknak és határozottan, egységesen visz­­szautasítják azokat. Ne felejtsék el, hogy a tolerancia szükségessége ránk is vonatkozik. Jó lenne, ha mindenki megtenné a kellő lépéseket a gazdasá­gi függetlenség és a helyi autonómia kialakításáért, ugyanis ez lesz a ga­ranciája egyéni és kollektív jogaink gyakorlásának. Mi a parlamentben mindent megteszünk WWM msm ■J: i~i'í • ■ * * 4 ■ Jó hírek hallatán is görcsbe rándul néha a gyomrom. Megszoktam, hogy csak akkor higgyek valamiben, ha az már a gyakor­latban is megvalósult. Ülök a tévé előtt, nézem, hallgatom a magyar adást. Ősztől ismét beindul a magyar tanítókép­zés Nagyenyeden. 1979-ben történt. A X. osztályt végeztük a Székelyudvarhelyi Pedagógiai Líceum­ban. Reményekkel készültünk a tagozati felvételi vizsgára, 36 helyre , 36-on. Éj­szakákig tanultunk, ki a folyosón, ki a ta­nulóban, ki a vasalóasztalnál, mert tud­tuk, hogy a 6-os osztályzatot minden tan­tárgyból el kell érnünk. Két nappal a fel­vételi előtt bejött az osztályba az aligaz­gatóva s bejelentette, hogy estére megér­keznek az enyedi X-esek, akik velünk együtt fognak felvételizni a 36 helyre. Értetlenül, döbbenten álltunk a tények előtt, hisz a tegnap még szó sem volt er­ről! Nem tudtuk felfogni, hogy megszűnt az enyedi képző. Miért ?Kiért? Miféle okokból? Gyűlöltük a tanárokat, az iskolát, mindazt, ami nem volt hibás, de amiben a valóság testet öltött. Némán, mezítláb vonultunk végig a fő­téren, s leültünk a városi park füvére. Éreztük, hogy összeomlik velünk a világ. Nem tudtuk felfogni, hogy mi történhetett. Tüntettünk. És nem volt appellája. Estére megérkeztek az enyediek, mint a ma megvert kuruc seregek annak idején. (Vajon milyen tekintettel követte a Sors által eltékozolt fáklyavivőit Bethlen Gábor­­képmása a kollégium faláról?) Ádáz ellenségként álltunk szemtől-szem­­be, engedtek az udvarhelyiekkel, csak mé­regettük egymást egyazon nemzetiség gyer­mekei, az ország minden tájáról. A felvételi vizsga mint rémálom él még most is képzeletemben. Legjobb barátnőm, aki már kiskorától tanítónőnek készült és remekül tanított gyakorló órákon, kiesett a felvételin. Végigsírtuk az estét, sirattuk azokat, akiknek el kellett menniük. Hej, pedig most milyen nagy szükség lenne rá­juk! Akkor döbbentünk rá, hogy valami raj­tunkon kívül álló, ördögi szerkezet játék­szerei vagyunk csupán. 1981-ben 35-en végeztünk: 34 lány, 1 fiú. Utolsó órán az őszi odament a marga­rétákkal díszített tábla elé. Vártuk a hegyi­­beszédet. De ő csak ennyit mondott: — Leányam­­ és Csaba! Amit akartam, elmondtam nektek négy év alatt. Köszönjük drága Őszi, hogy négy év alatt össze tudtad tartani ezt a kis, meg­tizedelt csapatot! S tisztes útravalót vit­tünk vállunkon a varrottas batyuban. Hidd el, nagy szükségünk volt, van rá! Hogy felderülhessenek Betlen Gábor vo­násai, s új hitet, erőt öntsön az eljövők­­be, akik kollégiuma falai között akarnak egy értelmesebb, szebb világteremtésre fel­készülni. Kedves fiatal barátaim! Tanuljatok, higgyetek, felvételizzetek és sikerülni fog. Sokan drukkolunk majd nektek, hisz soha nem volt annyira szükség az okos, szép szóval oktató tanítókra, tanítónénikre, mint most, kik az eltékozolt szellemi kincseket visszaszerezzék és átadják utódainknak. DOBOS VIOLA Székelykeresztúr JÓ HÍREK HALLATÁN

Next