Romániai Magyar Szó, 1990. július (2. évfolyam, 159-184. szám)
1990-07-01 / 159. szám
1990. július 1. • BELFÖLDI HÍREK • KÖZLEMÉNYEK • Romániai Magyar Szó • - -------- A KORMÁNY PROGRAMNYILATKOZATA -Előterjesztette Petre Roman miniszterelnök úr- Elnök urak! . -Hölgyeim és uraim, parlamenti tagok! A román társadalom átfogó és radikális átalakulásának e pillanatában -illő, hogy az önök által megerősítendő kormány a szóban forgó változások útját feltáró program formájában tegye le a felelősségtudat vizsgáját (...) A kormány programnyilatkozatának magva az az orientáció, hogy már a piacgazdaságra való átmenet folyamán — ennek döntő szakasza a következő két esztendő, természetesen a maga gazdasági-szociális költségeivel — egyidejűleg kell biztosítani a régi rendszertől örökölt mélyreható gazdasági válság felszívódását és a legveszélyeztetettebb rétegek oltalmát. Ilyen feladat előtt állva nem lehetünk demagógok, mint ahogyan nem voltunk eddig sem azok. Nagyméretű gazdasági nehézségekkel kell tehát megküzdenünk, mélyreható strukturális válságon kell túljutnunk- e. Ebből a szempontból a legnehezebb átmeneti időszak nyilvánvalóan éppen.azelső, a közvetlenül most következő, minthogy le kell bontani a diktatúra megannyi esztendeje során felgyülemlett gazdasági, törvényhozásibürokratikus struktúrákat, mentalitásokat és készségeket. Derűlátóak vegyünk, mert fejlődnek az emberek, ha alapvetően változnak a struktúrák és a változás érzékelése demokratikus intézményesítés formájában jut kifejezésre. Derűlátóak vagyunk azért is, mert az átmeneti kormányzást az ifjúság közreműködésével képzeljük el, ami nem csak azt jelenti, hogy fiatalembereket hozunk be a kormáryba, olyanokat, akiknek semmi kapcsolatuk sem volt a régi apparátussal, hanem azt is, hogy ifjúsági törekvéseket fogadunk be. A piacgazdasági elveket, különösképpen a kezdeti és döntő szakaszban a régi rendszer tehetetlenségi erejétől átitatott közegben kell bevezetnünk. A régi rendszer felszámolása éppen ezért igazi manegement-forradalmat igényel, az ahhoz szükséges , előfeltételek megteremtését, hogy autentikus szakmai hozzáértéssel rendelkező káderek újabb generációit válogassuk ki, léptessük elő és érvényesítsük, akik felkészültek a piacgazdaság feltételei közötti hathatós működésre. A gazdaság átalakítása hangsúlyozottan kulturális dimenziójú folyamatos éppen ezért elsődleges fontosságot.tulajdonítunk a tudósok, a tudományos kutatók, a professzorok, s egyáltalán a szakemberek hozzáértése kiaknázásának, ami nélkül a tehetetlenségi erő és a konzervativizmus, nemgyőzhető le (...) A kormány nem irányoz elő egyedi megoldásokat, nem szolgálhat ilyenekkel, de kötelessége kijelölni az elegendő célkitűzést és a szükséges törvényes kereteket, tudva, hogy az időtartam és a siker az igazgatótanácsok hatékonyságától és felkészültségétől függ. A nem megfelelő, kompromisszumokra hajló vezető kádereket a következő időszakban kormánydöntés folyományaként le kell váltani, még több ízben is, egészen a kezdeményezőkészséget, merészséget és szakavatottságot szavatoló formulák felkutatásáig. Tekintettel az Igazgatótanácsok óriási felelősségére, a kormány kész messzemenő hatáskört ruházni rájuk, felszámolva a múlt érdemi hibáját, nevezetesérti a felelősség és a hatalom közötti egyensúly hiányát, de semmilyen formában sem fogja szubvencionálni a hozzá nem értésből keletkező kárt. A román gazdaság működési módjához ezekben a hónapokban spontán módon és természetszerűleg hozzátartoztak olyan koordináták is, amelyek egy egészséges gazdaságban nem vehetők figyelembe, ilyen a dolgozóknak a diktatúra utolsó éveiben felgyülemlett fáradsága és a munkaeszközök igen nagyfokú kopása. Ez a kegyelmi időszak túlságosan kinyúlt, hgy a forradalom időpontjában örökölt válság hangsúlyozódni látszik azon a vonalon, amely nem foglalható bele egyetlen életképes gazdasági modellbe sept: a munkaetika torzulása vonalán. A gazdasági leromlás magyarázata egyfelől a vezetés gyengeségeiben rejlik, kezdve a kormányszinttel, és végezve különösképpen a vállalati szinttel, másfelől egyes dolgozóknak a munkájuk sorsával és eredményével kapcsolatos érdektelensége régi reflexének veszélyes állandósulásában. ' ; M V ::'5 : ’ ' Ami egyes, egyébként jól átgondolt kormányhatározatok hatástalanságát illeti, korrekt az észrevétel, hogy egy központosított típusú lemerevedett struktúrában, a szabadkezdeményezés és a piaci mechanizmus egyes összetevőinek meghonosítására olyan kilátásaink voltak, akár adnak, akinagyrészt kockakövekből próbált volna gyöngyfűzért kialakítani. ■ • / . .'i, • ■ . .• A továbbiakban a miniszterelnök rámutatott: ■ -A mezőgazdaság, úgy hisszük, az ideiglenes kormány megnyert fogadása. " A mezőgazdászok megkapták szükségleteik legnagyobb részét és nagyszerű gyorsasággal, reális szakavatottsággal válaszoltak a mezőgazdasági struktúrában eszközölt nagy nyitásokra. Talán váratlan dolog szakavatottságról szólni a mezőgazdaságban és nem az iparban. De egyelőre így állnak a dolgok. Ezzel ellentétben a munkatermelékenység teljességgel indokolatlan és elviselhetetlen csökkenése egyes szektorokban (építkezés gépgyártás, bányászat, könnyűipar) előfeltételeket teremtett a gazdaság működési egyensúlyának súlyos megbomlásaihoz és a behozatalra gyakorolt nyomás hangsúlyozódásához. Létszükséglet meggátolni egyfelől a termelés és a termelékenység egyik irányú, másfelől a bérek másik irányú rolgárát; az ilyen mozgás csak a gazdasági mechanizmus ellenőrizhetetlen lerobbanásához vezethet. Ilyen körülmények között minden megvalósításunk egyszerűen szertefoszolhat s a lemorzsolódás olyan pontjára juthatunk, hogy lehetetlenné válik az emberi erőforrások és a technikai potenciál hasznosítása. (Őz egyszerű használata la (...) A gazdasági tevékenység kizárólagos állami ügykezelése csődöt mondott minden társadalomban, a földkerekség minden részén (...) A válság természetének vizsgálatából alapvető következtetést szűrünk le: minden olyan megoldás, amely egy vagy más formában a szuperközpontosított tervezés mechanizmusának visszaállítására bazírozna, életképtelen és reakciós; a román gazdaságban különösképpen a diktatúra utolsó évei során bevezetett hiperközpontosítás — a modern korban e tényleg páratlan aberráció — megszüntetése és a piacgazdaság megvalósítása az egyetlen megoldás a válság leküzdésére, a modern civilizáció követelményeivel lépést tartó gazdasági, műszaki-tudományos, társadalmi stb. struktúrák kialakítására. Végül legyen világos számunkra, hogy nem a szuperközpontosított tervező és adminisztratív gazdaságvezető apparátus megszüntetésében rejlik a válság elmélyülésének veszélye, hanem ellenkezőleg —• amint hazánknak és a totalitárius szocializmus más országainak a gyakorlata bebizonyította —■ a régi talapzat részleges módosítása és esztétikai operációi csak súlyosbítják a válságot. Konkrétan a kormány céljául tűzi ki, hogy rövid időn belül, legfeljebb 18—24 hónap alatt a szükséges támogatás birtokában előterjessze a parlamentnek a törvényhozási intézkedések csomagját, amely ténylegesen megteremtené a cselekvés lehetőségeit a vállalatok számára a piacgazdaság közegében. Nem ringatjuk magunkat illúziókban a tehetetlenségi erőt illetően, de nem kerülhetünk meg néhány egyszerű igazságot sem, nevezetesen: a mélyreható válság nem konjukturális, hanem strukturális természetű, mind a termelés és a fogyasztás, mind pedig az intézményes láncszemek és hatáskörök tekintetében; Románia történetében az eleddig ismert legradikálisabb átmenetről van szó; a hiperközpontosításról a piacgazdaságra való átmenetben a megrázkódtatások nem kerülhetők el; az átmenetnek társadalmi költségei vannak és következésképpen a széles lakossági rétegek szociális ellátása a reformmal magával egyenlő felelősséget ró a kormányra. Hozzálátva ehhez a kormány felhívja a parlamentet, a választói testületet, tegye magáévá azt a szempontot, miszerint a reform és sikere a társadalmi nyugalomtól, a közreműködéstől függ. Ezzel kapcsolatosan valljuk, hogy hathónapos időszakra moratóriumot fogadjanak el bérezéssel és munkakörülményekkel kapcsolatos szakszervezeti követelések ügyében, a kormány ama kötelezettségvállalása fejében, hogy kompenzációs intézkedéseket vezet be a reform olyan öszszetevői tekintetében, amelyek károsíthatnák a jövedelmeket és a munkát. A reform elvben vállalati szintre helyezi az ilyen típusú követelések teljesítését, a vállalatok ugyanis kereskedelmi megvalósításaik közvetlen arányában és az elnyert döntési önállósággal összhangban kielégíthetik e követeléseket. A kormány nem folyósíthat pénzbeli járandóságokat, mert a szabad vállalati működés rendszerében ezt nincs miből megtennie. Egyébként az ilyen természetű igények megfogalmazása előtt mindenki egyformán értse meg, hogy minden munkahely ki van téve ugyanannak az átmenetnek: vagy más munkahely, vagy pedig más technológiai szint irányában. (...) Kinek válik hasznára, hogy a vállalat műszaki és technológiai ellátmánya szintjén, de a szükségesnél számottevően több dolgozóval működik és termel? Elmondhatjuk, hogy a társadalomnak nem! Sőt, az érdekelteknek sem, mert helyzetük elégedetlenséget kelt a munkaviszonyokban. A pénzbeli megoldás pedig mindaddig lehetetlen, amíg a profitot a gyengén kihasznált munkaerővel járó túlzott bérkiadások nyirbálják. A kormány már a jelenlegi parlamenti ülésszakon be fogja terjeszteni a törvénytervezetek első csomagját, hogy lerakja a gazdasági mechanizmus megváltoztatásának alapjait, összhangban a politikai demokrácia reális támogatásának követelményével, a gazdasági demokráciával. Minthogy a piacgazdaság megvalósításának alapvető feltétele a gazdasági tényezők döntéshozatali autonómiája megbonthatatlan kapcsolatban a tulajdonformával, a piacgazdasági mechanizmusok bevezetése és működtetése megköveteli a közszektor szférájának fokozatos leszűkítését. Ennek tárgyát a közérdekű területekre fogjuk korlátozni, mint például altalajkincsek, energetikai rendszer, a föld és a mezőgazdasági létesítmények egy része, a vizek, az erdeik, a szállítási alaprendszer, a honvédelmi termelés és infrastruktúra. A kisebb kereskedelmi, szolgáltatási, ipari stb. egységek esetében a privatizálás gyorsan és széleskörűen megvalósítható eladással (beleértve a megvásárlásokhoz nyújtott ,előnyös hitelek folyósítását is). Kiegészítő és alternatív megoldásként igénybe vehető a koncesszió és a bérlet is. Indítványozott reformunk egyik lényeges gondolata, hogy az állam legnagyobb részt hagyjon fel jelenlegi tulajdonosi és menedzseri pozícióival és legyen hitelező. (... -míg közvetlenül ezután jövő időszakban a kormánynak foglalkoznia kell a gazdasági közszektor szervezésével is, átalakítva a túlnyomórészt adminisztratív, hivatali centralizmus elve alapján működő jelenlegi állami vállalatokat önálló társaságokká vagy egyedárúságokká, vagyis valódi gazdasági ügynökségekké. A privatizálással kapcsolatosan rendkívül fontos megérteni a folyamat pontos jelentőségét. Egyfelől hangsúlyozni kell a privatizálás előnyeit a vállalatok jövedelmezősége és életképessége, akárcsak az alkalmazotti jövedelmek szempontjából, beleértve a vállalkozók, a menedzserek és a dolgozók magasabb járandóságaiból adódókat is. Éppen ezért a kormány nem kényelmességből kíván viszszalépni a gazdasági egységek közvetlen irányításától, hanem abból a meggyőződésből, hogy a magánkezdeményezés biztosítja a gazdasági ténykedés dinamizmusát, determinációját és hatékonyságát. Ilyen összefüggésben a kormány indítványozza, hogy a vállalat alkalmazottainak kiemelt jelleggel legyen joguk megvásárolni az illető vállalat részvényeit, illesse meg őket az úgynevezett első visszautasítás joga. Tanulmányozni fogjuk a jelenlegi állami tulajdon 30—50 százalékos privatizálásának lehetőségét is. Mindezek nemzetközi viszonylatban bevett formák és gyakorlatok. Másrészt az állami tulajdon egyszerű átadása magánentitásoknak és a gazdasági magánszektor ex novo kialakítása nem lehet és nem is tekinthető varázslatos megoldásnak a román gazdaság problémáira. A privatizálás feltételezi a gazdasági tényezők önállóságát is. A vállalatnak a piacgazdaság feltételei között profiljától függetlenül rendelkeznie kell az önálló és teljes pénzügyi felelősséggel járó cselekvéshez szükséges hatáskörökkel. (...) A döntéshozatali hatáskörök radikális decentralizációját meg kell valósítani a helyi államigazgatás keretében is. A polgármesteri hivatalok önállóságának növelése érdekében elfogadandó szabályozásokban megkülönböztetett figyelmet fordítunk a helyi szervek szerepére a területi-közigazgatási egységek gazdasági-társadalmi fejlesztése, a helyi költségvetések kezelése terén. A piacgazdaságra való átmenet folyamatában a polgármesteri hivatalok funkciói számottevően módosulnak, csökkennek a végrehajtó jellegűek és kihangsúlyozódnak a településrendezéssel, a gazdasági tevékenység törvényes keretei betartásának figyelemmel kísérésével, az illető állampolgárok érdekeinek védelmével kapcsolatosak. E célkitűzések elérésének feltétele a szakavatott vezetés és a felelősségteljes vállalati gazdálkodás. Kétségtelenül szó sem lehet reális önállóságról anélkül, hogy ne folytatnánk gyors ütemben az árak liberalizálását, fenntartva azonban a lakosság jó élelmiszer-, villamos- és hőenergia-ellátásával kapcsolatosak szigorú ellenőrzését. A román gazdasági reform nem lehet kaotikus folyamat. Éppen ezért a régi demokratikus hagyományokkal és erős, megszilárdult piacgazdasággal rendelkező országok példáját követve, a kormány vállalja a feladatot, hogy ezt a folyamatot irányítja, kidolgozva, ezúttal megbízatásának időszakára, a gazdasági tényezők egyszerűorientálására szolgáló prognózis, hogy a termelők felmérhessék a társadalmi szükségleteket Ez egy terv, de a francia vagy a japán terv szellemében, amelyet a kormány csak gazdasági, költségvetési, valamint pénzügyi természetű eszközökkel kíván támogatni. Ebben az úgynevezett tervben egyetlen „mutatóként“ az elsődleges szükségleteket kielégítő termékekkel és szolgáltatásokkal való lakossági ellátást kíséri figyelemmel (...) Tökéletesen tudatában lévén annak, hogy az átmeneti időszakban és valószínűleg utána sem kerülhetünk el olyan jelenségeket, mint az infláció és a munkanélküliség, a kormány felkészült arra, hogy a kereskedelmi társaságok, egyedáruságok és az adók ügyében a parlament elé terjesztendő törvénytervezetekkel együtt beterjessze a szociális ellátásra vonatkozókat is, hogy a társadalmi megrázkódtatást minél inkább korlátozni lehessen. Bátran állíthatjuk, hogy az ilyen jelenségeket komolyan korlátozhatnánk, ha tartalékberuházások vagy vegyestársaságok formájában külföldi tőke törne be az országba, pótlólagos munkalehetőségeket és pénzforrásokat képezve a belső erőforrások növeléséhez. A nemzetközi körülmények sajnos most nem kedvezők számunkra, de reméljük, hogy a külföldi kormányok reálisan fogják értékelni ragaszkodásunkat a politikai és gazdasági pluralizmushoz. Ami bennünket illet, a kormány tovább munkálkodik, hogy Románia megkapja az őt megillető helyet Európában, a világgazdaságban, hogy társuljon az európai közösségekhez. Ilyen értelemben csak köszönthetjük az Európa Parlamenttel való kapcsolatfelvétel parlamenti kezdeményezését. A fenti célkitűzések elérésének mértéke döntő jelentőségű lesz a lej konvertibilitásának megvalósítása szempontjából. Természetesen, az a körülmény, hogy küladósság nélkül, sőt bevételezésre váró járandóságokkal léptünk az 1990-es esztendőbe, amellett szólna, hogy e célkitűzés a közeljövőben megvalósítható. (...) Célszerűnek látom, hogy a megalakítandó kormányt hatalmazzák fel, az alapegységekkel, a szakemberekkel együtt és a szakértők véleményének kikérésével mielőbb, körülbelül egy hónapon belül állítson össze konkrét akcióprogramot, hogy a kezdeményezett intézkedések összesség részeként jelentkezzenek összhangban a gazdaság működésének természetével, az elfogadott intézkedések sorrendje pedig a gazdasági folyamat logikájából fakadjon. Ezzel párhuzamosan minden egységnek és főosztálynak ki kell dolgoznia a maga koncepcióját a piacgazdaságra való átmenet ügyében. (...) Egyidejűleg minden törvényes eszközzel fel kell lépni a lakossági erőforrások helyzetét súlyosbító jelenségekkel szemben; korrupció, termékek eltulajdonítása az ipari vagy kereskedelmi elosztó hálózatból, engedély nélküli kereskedelem, különösképpen ebben a közvetlen átmeneti időszakban. Támogatunk minden lakossági szolgáltatási tevékenységet új munkahelyek létesítése és a lakosság birtokában levő fölös pénzmenynyiség felszívásából adódó jövedelemforrások biztosítása érdekében. A közepes európai életszínvonalat szakaszosan fogjuk megvalósítani a javak különböző csoportjai szerint. Az első sürgősségi szakaszba tartozik az élelmezés és az energia (hő- és villamos energia), amelyek tekintetében már 1990-től megkülönböztetett intézkedéseket tettünk és ezeket a következő két év során bővíteni fogjuk. Megjegyzendő, hogy a munkahét, valamint az évente járó szabadnapok és pihenőszabadság-napok tekintetében az említett célkitűzést már az idén megvalósítjuk. Egyes szektoroknak, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a lakossági szükségletekhez (közétkeztetés, kereskedelem) vissza kell térniük a természetszerű szervezési módozatra, szem előtt tartva tevékenységük heti folytonosságának kötelező biztosítását. Természetesen reálisan kell megítélnünk a dolgokat a szociális programjaink megvalósításába bekapcsolandó gazdasági erőforrások tekintetében. A hathatós szociálpolitikának nem szabad károsítania saját alapját — a gazdaságot" (...) Románia 1991—1992-es gazdasági-társadalmi fejlesztési kilátásaival kapcsolatosan néhány országos jellegű programot állítunk össze, különösképpen az oktatás és káderképzés, a tudományos kutatás, a regionális fejlesztés, a demográfiai folyamatok alakulása, bizonyos ökológiai válságok megszüntetése, újabb munkahelyek létesítése stb. ügyében. A kormány oktatásügyi politikáját a főiskola előtti és a főiskolai oktatás függvényében árnyaljuk. Az előbbi, számolva általánosan formatív jellegével, globális rendelkezésekre alapozott megközelítést igényel, az utóbbi, tekintettel területeinek és módozatának sokféleségére, reális és érdemleges autonómiát. Országunkban a kutatóintézmények tekintélyes hálózata működik értékes és szakosított emberi erőkkel. A kutatási szektor anyagi és dokumentációs ellátmánya sajnos jóval alacsonyabb szintű, mint a fejlett országokban. Kutatóink évtizedeken át nem tájékozódhattak naprakészen, nem dolgozhattak modern kutatóeszközökkel, elszakították őket a nemzetközi tudományos és technikai közösségtől, a szakma perifériájára sodródtak. Ilyen körülmények között sürgősen radikális intézkedésekre van szükség. (...) A román nép mindig is töretlen civilizációs és művelődési törekvéseinek az alapja a kulturális alkotás kell hogy legyen. A kultúra végérvényesen megszűnik valamely politikai vagy végrehajtó hatalom kedvére való díszítőelemnek lenni. A kultúra a nemzet képviseletének kimondottan független formája. Szeretném hinni, hogy az értelmiség felhívását nemzeti összefogásra érdemes elfogadnia magának az értelmiségnek is. A kulturális alkotási teljesítmény érdemben nem társítható semmilyen politizálásással vagy ideologizálással. (.. .) Az igazságszolgáltatás terén átszervezési intézkedéseket kell végrehajtani, hogy az viszszakapja természetszerű méltóságát és helyét a jogrend, az alapvető emberi jogok és szabadságjogok érvényesítésében és védelmében, összhangban a jogállam követelményeivel. E célból a bíróságok függetlenséget fognak élvezni, ennek egyik biztosítéka pedig elmozdíthatatlanságuk lesz. A bírósági fórumok rendszerét át kell szervezni. (...) Mindezeknek az intézkedéseknek a célja, hogy Románia jogállammá váljon, ahol az erős és független igazságszolgáltatás nem a hatalom eszköze, mint a diktatúra idején, hanem az igazságtételé, a közrend és a társadalmi harmónia egyik bizosítéka. (...) A kormány azonosulva ezekkel a célkitűzésekkel és értékekkel, vállalja a felelősséget, hogy a törvényes kereteken belül határozott lépéseket tesz és akciókat folytat minden olyan próbálkozás ellensúlyozására, amelynek célja a zavarkeltés, feszültség és konfliktus előidézése az átmeneti szakaszban óhatatlanul jelentkező egyes társadalmi tendenciák kiélezése és manipulációja útján. (...) A külpolitika terén a kormány elsődleges feladatának tekinti nemzeti érdekeink védelmét, oltalmát és előmozdítását a még ingatagságtól és bizonytalanságtól jellemzett nemzetközi összefüggésekben, továbbá az erre irányuló leghatékonyabb utak reális és felelősségteljes felkutatását. A kormány ugyanakkor folytatni fogja a széles nyitás politikáját a világ összes országai felé minden kontinensről, hogy bekapcsolja hazánkat a világviszonylatban jelentkező nagy folyamatokba és tendenciákba. (...) (Rövidített szöveg) A ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ BEMUTATJA KIK KÉPVISELNEK MINKET? Kérnénk, röviden válaszoljon az alábbi kérdésekre, térjen ki 1. Név, legfontosabb életrajzi adatok, lakcím, telefonszám, foglalkozás, családi helyzet, kedvenc szabadidős foglalkozása. 2. Milyen elképzelései vannak a mindennapi politikai cselekvésről, akár a parlamentben, akár azon kívül? 3. Mit tűzne az első parlamenti ülésszak napirendjére (említsen meg három problémát, az ön által vélt fontosság sorrendjében). 4. Hogyan véli megvalósíthatónak állandó és szervezett kontaktusát választóival? 5. A választási eredmények tükrében elképzelhetőnek tart egy, a parlamenti erőviszonyokon alapuló, ideiglenes helyi képviseletet — a megyei eredményeknek megfelelően— a felvetett problémákra. 6. A kisebbségi egyéni és kollektív jogok tekintetében milyen alkotmányozó lépéseket tart már ebben a szakaszban nélkülözhetetlennek? 7. Milyen gyakorlati elképzelése van a más politikai erőkkel történő koalíciós cselekvésre? 8. Miben látja a jelen pillanatban a nemzetiségi sajtó feladatát? 9. Milyen problémákkal állna elő bemutatkozó parlamenti felszólalásában? 10. Milyen gondolatokat intézne ez alkalommal választóihoz, a romániai magyarsághoz? BORBÉLY LÁSZLÓ képviselő: Havonta legalább egy nap a választóké . 1954. március 26-án születtem, Marosvásárhelyen. 1977-ben végeztem a temesvári közgazdasági kar ipargazdasági szakán. Közgazdász vagyok, az utóbbi időben a városi Egységtanács alelnökeként és a helyi RMDSZ titkáraként dolgoztam. Nős vagyok, a feleségem orosz—angol szakos tanárnő, jelenleg a marosvásárhelyi rádióstúdió munkatársa. Van egy nevelt fiam, aki most érettségizik, és egy 8 éves leányom. Lakhelyem Viitorului utca 15 szám. 3. lakrész, tel. 42591. Hobbim: az amatőr színjátszás és a tenisz. 2. Legfontosabb a következetesség és a kapcsolatteremtés a különböző pártokkal, politikai irányzatokkal. A személyes ismeretségeknek jelentős szerepe lehet a mindennapi politikai életben. 3. a) a tanügyi törvény kidolgozása létfontosságú. Nem lehet rendeletek alapján irányítani egy ország tanügyi hálózatát; b) a privatizáció kérdése — mert az 54/1990-es határozat csak kiindulópont; meg kell teremteni a megfelelő keretet egy egészséges és törvényes alapokon működő piacgazdaságnak, a helyi választásokat irányító törvény megszavazása és az időpont kitűzése. 4. A Házszabály jóváhagyásával remélem, figyelembe veszik azt, amit már javasoltam, hogy hetente legalább egy napot tudjunk erre szánni. Kötelességünk képviselni választóink érdekeit és észrevételeit, javaslataikat figyelembe kell hogy vegyük. 5. A demokrácia szellemében az ideiglenes helyi közigazgatási szerveket a megyei választási eredmények alapján kellene kinevezni. Ez a döntés a győztes párttól függ, mert szavazásnál a 67%-os arány bármikor elég a döntéshozatalihoz. 6. Nagyon fontosnak tartom a kisebbségi bizottság megalakítását a képviselőházon belül A Nemzetiségi Statútum kidolgozása és elfogadása és ennek függvényében a Nemzetiségi Minisztérium megalakítása törvényes garanciákat biztosítana az egyéni és kollektív kisebbségi jogaink betartására. 7. Meg kell találni,és ilyen irányban már történtek lépések,, azoknak a haladó politikai irányzatoknak a képviselőit (a Fronton belül is),akik támogatni fognak törvényhozási javaslatainkban. 8. Megvalósíthatónak tartom a nemzetiségi sajtó európai szintre való emelését. Ki kell lépnünk a provincializmus és csak a kisebbség szemszögéből tárgyalt szemlélet béklyóiból El kell érni azt, hogy a reprezentatív sajtónk román nyelven is megjelenjen, ez közeledést jelentene a román közvélemény felé. 9. Arra térnék ki, hogy a közös célt ami előttünk áll, egy demokratikus Románia megteremtése. És ez nem történhet meg a nemzeti kisebbségek egyéni és kollektív jogainak elismerése nélkül. Rá kell jöjjön a román társadalom arra, hogy a kisebbségek nem jelentenek veszélyt számára és jogaink elismerése jelenti a garanciát arra, hogy a demokrácia győzött. 10. Függetlenül a mostani politikai konjunktúrától, a magyarság célja csak az lehet, hogy itt, ezen a földön éljen, mert „az összetartás szenvedélyünk, erősségünk itt.“ KEREKES KÁROLY képviselő: 1. 1947. december 14-én születtem Marosvásárhelyt. Foglalkozásom jogász. Tulajdonképpen két végzettségem van, előbb egy technikumot Marosvásárhelyt, majd ezt követően jogot végeztem Kolozsvárt. Ennek megfelelően technikusként dolgoztam 8 évet, de 1976-tól vállalati jogtanácsos vagyok. Lakcímem: Paringului utca 56 szám, 12-es lakrész. Telefonszámom 954/ 36822. Nős vagyok, van egy fiam. Az eddigi szabadidőmet az olvasás és a sport töltötte ki. Bukaresti tartózkodásom ideje alatt a szabadidőmet színház és képzőművészeti kiállítások látogatásának szeretném szentelni. 2. Természetesen, a politikai cselekvést nem csak a parlamenti, hanem az azon kívüli tevékenység is kell hogy képezze. Figyelembe véve sajátos helyzetünket, számunkra csak a reálpolitikai cselekvés létezik, következésképpen bármilyen felelőtlen és kalandor politikai megnyilvánulás a romániai magyarság számára káros lehet. Józan, mértéktartó politikánk semmiféleképpen nem jelenti azt, hogy alku tárgyává tennénk nemzetiségi jogainkat, ugyanis nem óhajtunk sem többet, sem kevesebbet, mint ami az Egyetemes Emberi Jogok szellemében minden ország nemzeti kisebbségét megilleti. De mindezt csak úgy érhetjük el, ha mind a parlamentben, mind azon kívül elkövetünk mindent egy igazán demokratikus Románia megvalósításáért. 3. Egy olyan tömegtájékoztatási törvény (sajtó, tv, rádió) kidolgozása, mely véget vetne az e téren történő rágalmazásnak, nemzeti uszításnak, félrevezető tájékoztatásnak. A tanügyi probléma megoldása, mert ez a romániai magyarság számára létkérdés. Az igazságügyi apparátus átszervezése, az erkölcsileg és szakmailag hitelüket vesztett személyektől való megtisztítása. Különben, ez utóbbi kellett volna legyen a forradalom első intézkedéseinek egyike. 4. Időszakosan szervezett találkozók, valamint az RMDSZ sajtókiadványai megoldhatják a választókkal való kontaktus kérdését. 5. Erre a kérdésre nem lehet egyértelműen válaszolni, mert a parlamenti erőviszonyokon alapuló helyi képviselet nem elfogadható a zömében magyarlakta vidékeken. Egyetlen megoldást látok, minél sürgősebben megtartani a helyhatósági választásokat. Addig is a megyei választási eredményeknek megfelelő ideiglenes helyi képviseletet tartom a legelfogadhatóbbnak. 6. Az új alkotmány, valamint a nemzetiségi törvény kidolgozásáig feltétlelenül szükséges azon intézkedések meghozatala, melyek garantálnák a jelenleg még érvényben lévő alkotmány azon előírásainak betartását, melyek a kisebbségi jogokra vonatkoznak. Ebben az átmeneti időszakban természetesen szükséges részünkről olyan törvényhozói kezdemény is, mely bizonyos területeken (tanügy, közigazgatás, kultúra) javítana az érvényben lévő szabályozásokon, biztosítván ezáltal az európai szellemű kisebbségi jogokat. 7. Ezt világosan megfogalmaztuk a május 29—30-án Sepsiszentgyörgyön megtartott vezetőségi gyűlésen, a kiadott nyilatkozatot a sajtó közölte. Röviden: nyitottak vagyunk mindenki felé, aki nem viselkedik ellenségesen velünk szemben, és őszintén akar egy demokratikus Romániát. 8. Jelen pillanatban a nemzetiségi sajtó elsődleges feladatát abban látom, hogy sajátos eszközeivel tegyen meg mindent annak tudatosítására, hogy a tömeges kivándorlás számunkra nemzeti katasztrófát jelent A kivándorlók minket hagynak cserben, akik itthon maradunk és minden szinten harcolunk kultúránkért, iskoláinkért jövőnkért. Sajnos, egy kiöregedő nemzet vagyunk, erre is fel kellene hívni a figyelmet, foglalkoznia kellene a sajtónak a családtervezés kérdésére. Ezenkívül a nyílt és tárgyilagos tájékoztatás állandó feladata kell hogy legyen, vágjon vissza határozottan minden soviniszta megnyilvánulásnak, hirdesse a békés együttélés szükségességét. Fektessen hangsúlyt a romániai magyarság kulturális szintjének emelésére. 9. Szeretném meggyőzni minden román honfitársamat, hogy mi nem vagyunk Románia ellenségei, hogy ezt a földet mi is hazánknak tekintjük. Szeretném megértetni velük, mennyire fájdalmas számunkra, amikor egyesek idegennek neveznek minket, és útonútfélen figyelmeztetnek arra, hogy román kenyeret eszünk. Szeretném tudatosítani bennük, hogy a román kenyeret nem csak esszük, hanem azért keményen meg is dolgozunk, tehát mi nem vagyunk eltartottak ebben az országban. Szeretném elérni, hogy elgondolkozzanak azon, vajon miért is van az a sok életképes erdélyi vállalat, ahol nagy számban dolgozunk, meg hogy felfigyeljenek több évszázados kultúránkra, amelynek kézzelfogható bizonyítékai vannak Erdélyben. S sajnálom, hogy ezzel kell előállnom, de úgy tűnik, nekünk állandóan bizonyítanunk kell, mert vannak, akik nem tudnak vagy nem akarnak megérteni minket. 10. Bízzanak bennünk, ne legyenek türelmetlenek, mi a parlamentben mindent megteszünk, ami emberileg lehetséges azért, hogy egy demokratikus Románia alakuljon ki. Azzal tudnak minket a legjobban támogatni, ha éberek, ha nem „ülnek“ fel a provokációknak és határozottan, egységesen viszszautasítják azokat. Ne felejtsék el, hogy a tolerancia szükségessége ránk is vonatkozik. Jó lenne, ha mindenki megtenné a kellő lépéseket a gazdasági függetlenség és a helyi autonómia kialakításáért, ugyanis ez lesz a garanciája egyéni és kollektív jogaink gyakorlásának. Mi a parlamentben mindent megteszünk WWM msm ■J: i~i'í • ■ * * 4 ■ Jó hírek hallatán is görcsbe rándul néha a gyomrom. Megszoktam, hogy csak akkor higgyek valamiben, ha az már a gyakorlatban is megvalósult. Ülök a tévé előtt, nézem, hallgatom a magyar adást. Ősztől ismét beindul a magyar tanítóképzés Nagyenyeden. 1979-ben történt. A X. osztályt végeztük a Székelyudvarhelyi Pedagógiai Líceumban. Reményekkel készültünk a tagozati felvételi vizsgára, 36 helyre , 36-on. Éjszakákig tanultunk, ki a folyosón, ki a tanulóban, ki a vasalóasztalnál, mert tudtuk, hogy a 6-os osztályzatot minden tantárgyból el kell érnünk. Két nappal a felvételi előtt bejött az osztályba az aligazgatóva s bejelentette, hogy estére megérkeznek az enyedi X-esek, akik velünk együtt fognak felvételizni a 36 helyre. Értetlenül, döbbenten álltunk a tények előtt, hisz a tegnap még szó sem volt erről! Nem tudtuk felfogni, hogy megszűnt az enyedi képző. Miért ?Kiért? Miféle okokból? Gyűlöltük a tanárokat, az iskolát, mindazt, ami nem volt hibás, de amiben a valóság testet öltött. Némán, mezítláb vonultunk végig a főtéren, s leültünk a városi park füvére. Éreztük, hogy összeomlik velünk a világ. Nem tudtuk felfogni, hogy mi történhetett. Tüntettünk. És nem volt appellája. Estére megérkeztek az enyediek, mint a ma megvert kuruc seregek annak idején. (Vajon milyen tekintettel követte a Sors által eltékozolt fáklyavivőit Bethlen Gáborképmása a kollégium faláról?) Ádáz ellenségként álltunk szemtől-szembe, engedtek az udvarhelyiekkel, csak méregettük egymást egyazon nemzetiség gyermekei, az ország minden tájáról. A felvételi vizsga mint rémálom él még most is képzeletemben. Legjobb barátnőm, aki már kiskorától tanítónőnek készült és remekül tanított gyakorló órákon, kiesett a felvételin. Végigsírtuk az estét, sirattuk azokat, akiknek el kellett menniük. Hej, pedig most milyen nagy szükség lenne rájuk! Akkor döbbentünk rá, hogy valami rajtunkon kívül álló, ördögi szerkezet játékszerei vagyunk csupán. 1981-ben 35-en végeztünk: 34 lány, 1 fiú. Utolsó órán az őszi odament a margarétákkal díszített tábla elé. Vártuk a hegyibeszédet. De ő csak ennyit mondott: — Leányam és Csaba! Amit akartam, elmondtam nektek négy év alatt. Köszönjük drága Őszi, hogy négy év alatt össze tudtad tartani ezt a kis, megtizedelt csapatot! S tisztes útravalót vittünk vállunkon a varrottas batyuban. Hidd el, nagy szükségünk volt, van rá! Hogy felderülhessenek Betlen Gábor vonásai, s új hitet, erőt öntsön az eljövőkbe, akik kollégiuma falai között akarnak egy értelmesebb, szebb világteremtésre felkészülni. Kedves fiatal barátaim! Tanuljatok, higgyetek, felvételizzetek és sikerülni fog. Sokan drukkolunk majd nektek, hisz soha nem volt annyira szükség az okos, szép szóval oktató tanítókra, tanítónénikre, mint most, kik az eltékozolt szellemi kincseket visszaszerezzék és átadják utódainknak. DOBOS VIOLA Székelykeresztúr JÓ HÍREK HALLATÁN