Romániai Magyar Szó, 1990. augusztus (2. évfolyam, 185-211. szám)

1990-08-01 / 185. szám

Romániai Magyar Szó • 4 • BELFÖLDI HÍREK • KÖZLEMÉNYEK • BELFÖLDI HÍREK • KÖZLEMÉNYEK • „ Cédulás“honatyák Úgy dél felé, amikor rövid időre félbeszakad a Szenátus és a Képviselő­­ház munkája, megtelik Bukarest „cédulás“ emberekkel. Mennek, járnak az utcán, nyakukban a táblácska, amely mindenkivel tudatja, hogy ők honatyák. Ez ugyebár arra szolgál, hogy illetéktelen ne lépjen be a parlament üléstermé­be, csak az, akinek szenátorságát, képviselőségét bizonyító igazolványa van. Per­sze, hiú az emberfia, az egész országgal, világgal tudatni szeretné, hogy ő fon­tos ember, ő az általunk megválasztott. S hordják a honatyák a nyakukban lötyögő táblácskát az üzletekben, vendéglőkben, piacon és csak úgy, séta köz­ben is. S bár nagyon sokszor zavarja őket az ide-oda libbenő táblácska, az is­tennek le nem vennék, zsebre nem tennék. (Tisztelet a kivételnek!) Állok az Uniris téren, a parlament felől néhány „cédulás“ férfi közeledik. Ahogy meglátja őket a mellettem lévő falusi atyafi, hátratolja homlokán zsí­ros kalapját. „Na az antifát, éppen olyanok, mint a kolompos vezérkosok“ — szólja el magát akaratlanul. Ki is robban körülötte a nevetés. Már messze járnak a táblás férfiak, de még mindig kuncognak az emberek. De jó lenne — gondolom utánuk nézve —, ha demokráciánkat teremtő tetteikről, s nem holmi igazolványokról ismerhetnénk fel országnagyjainkat. Mert, ahogy láttam, nem az ismert, hanem az ismeretlen honatyák „akasztják ki a névtáblát“ séta köz­ben is. De meglehet, hogy legközelebb kis kolomp is jelzi majd: érkeznek a sze­nátorok, képviselők. Mert aki egyébbel nem, legalább ezzel vonja magára a figyelmet. ROMÁN GYŐZŐ Augusztus 1., szerda III. évnegyed Vili. hónap Az évből eltelt: 213 nap Hátra van még: 152 nap Ma Boglárka nevű olvasóinkat köszöntjük SZERDAI BÖLCSESSÉGÜNK Hátrafelé kúszik a rák, / visszakozik, szemünk így látja. / De hátha ő fordítva lát, / és sze­rinte mi megyünk hátra? (Horváth Imre) TOVÁBB tart a hőség Constantin Ticu, a Központi Meteoroló­giai Intézet szolgálatos meteorológusa je­lenti: Meleg időre számíthatunk, különös­képpen az ország déli térségében. Változó felhőzet, a domb- és hegyvidéken zápor és zivatar lehetséges. Gyenge, időnként mér­sékelt szél. Várható legmagasabb hőmér­sékleti értékek: nappal 26—36, éjszaka 13— 23 fok között. A fővárosban is többnyire meleg időre van kilátás, változó felhőzettel, gyenge, időnként mérsékelt széllel. A nappali csúcs­érték elérheti a 35 fokot, az éjszaka fo­lyamán 18 fok körül lesz a hőmérséklet A tengerparton egyelőre meleg idő vár­ható, a délután folyamán viszont zápor le­hetséges, gyenge, időnként mérsékelt szél. A levegő hőmérséklete 23-1-27, illetve 17— 20 fok, a tengervíz hőmérséklete pedig 19—22 fok körül alakul k­i .­­ Nem csak a cigányok! Olvasom a lapokban, hallom a rádióban és televízióban, hogy a cigány lakosság üzérkedése egyre elviselhetetlenebbé válik. Gyűlölöm magam is az ügyeskedőket, a munka nélkül szédelgő egyének tisztességte­len módszereit, általában a meggazdagodni vágyó naplopókat. Sötét bőrű honfitársaink valóban élen járnak e mesterségben, de vall­juk be őszintén, nem cigány­ monopólium Immár a csencselés. A minap Brassó és Bu­karest között a 24-es rapid folyosóján ácso­­rogva utaztam, az állomásokon bizony nem egy román és magyar testvérünk is felszállt és 100-akat lobogtatva áruért és valutáért molesztálta a külföldi utasokat. A „vásárlók" aztán leszálltak, én pedig szégyelhettem ma­gam helyettük is. (kiss) • SPORT­­ Jóakarat Játékok NICU VLAD HÁROM ÉREM BIRTOKOSA Az amerikai Seattle-ben folyó Jóakarat Játékok súlyemelő vetélkedőjén Nicu Vlad román sportoló egy arany- és két ezüst­érmet nyert. A Coliseum teremben lebo­nyolított verseny újdonsága az volt, hogy a nyerteseket az illető súlycsoport világre­kordjához viszonyítva elért teljesítmény alapján jelölték ki. Ennek megfelelően szakításban Nicu Vlad 192,5 kg teljesít­ménnyel (96,0 százalék) megnyerte az aranyérmet, míg a következő helyezettek ez alábbiak voltak: a bulgár Ivan Ivanov (az 52 kg súlycsoportban) 112,5 kg-mal (93,7 százalék) és honfitársa, Joto Jotov (a 67 kg súlycsoportban) 145,00 kg-mal (90,6 százalék). Lökésben a győzelmi do­bogó első helyére Ivanov lépett 145,00 kg­­mal (93,5 százalék), utána következett Nicu Vlad 220 kg-mal (90,7 százalék) és Jotov 177,5 kg-mal (88,5 százalék), össze­tettben Vlad ezüstérmet kapott 412,5 kg­­mal (93,75 százalék), az aranyérem nyerte­se a bolgár Ivanov 257,5 kg-mal (94,4 szá­zalék), a bronzérmet pedig Jotov szerezte meg 322,5 kg-mal (90,8 százalék). Női szertornában a 13 éves román Gina Gogean bronzérmet kapott ugrásban 9,874 ponttal, az első két helyet a szovjet Okszana Sosovilina és honfitársa, Natalja Kalinyina szerezte meg 9,982, illetve 9,918 ponttal. Felemáskorláton a kínai Zhang Xia lett az első 9,962 ponttal, talajtorná­ban Natalja Kalinyina és Szvetlana Bo­­ginszkaja (mindkettő Szovjetunió) 9,962 ponttal. Gerendán a szovjet Kalinyina győzött 9,962 pontos teljesítményével, s első helyre került egyéni összetettben is 39,836 ponttal. Gina Gogean 38,986 ponttal a 9. helyen végzett. A vízilabda torna döntőjében Jugoszlá­via együttese, hosszabbítások után, 10—8 arányban múlta felül a Szovjetunió válo­gatottját. A szabályos játékidő után 8—8 arányú döntetlenre állt a mérkőzés. KELLER EMESE Becsületes osztozkodás Piacon a 3. RMSZ-zsebkönyv­­ SZÍNLELNI BOLDOG SZERETŐT Ezt a címet viseli Miskolczi Miklós, a budapesti Képes 7 szerkesztőjének, nép­szerű magyar írónak a házasságtörés tár­sadalmi-lélektani mozgatórugóiról szóló regényes szociográfiája. A könyv több ki­adást ért már meg a magyar könyvpia­con, de mit sem veszített frissességéből , amíg léteznek fiatalok, örökké él az ér­deklődés, az őszinte kíváncsiság a téma iránt: hátha mégis van sírig tartó, ha szerelem? ★ A könyv testét mintegy kiegészíti Bodó Barnának a lap decemberi-januári szá­maiban megjelent riportsorozata, a te­mesvári szekuritáté kínzókamráiról, amely most Szenvedő Temesvár cím alatt, össze­függésében olvasható a kötet második fe­lében. A papírdrágulás következtében, a har­madik RMSZ-zsebkönyv ára, sajnálatosan, 19,50 lejre emelkedett. Kapható viszont helyenként a sorozat első két kötete, a Húsvéti ajándék és az Élő lánc, változatlanul 13 tejes áron. Az RMSZ-zsebkönyveket megrendelheti postán az alábbi címen: Könyvet postán — Cartea prin posta, Centrul de librarii al jud. Harghita, 4100 Miercurea Ciuc, Str. Petőfi nr. 10. Keresse áll RMSZ-zsebkönyveket! Kö­vetkező kötetünk, mely nyomás alatt van, Sütő András naplójegyzeteit tartalmazza, a márciusi vásárhelyi eseményekről szóló dokumentumokkal kiegészítve! ★ Szebenben is lesz 2-es TV-műsor ? A Szeben megyében és környékén élő tévé­nézők kitartó kérésének igyekszik e­­leget tenni a Távközlésügyi Minisztérium azzal, hogy több hete megkezdte a tár­gyalásokat a 2-es műsornak az említett ö­­vezetbe való bekapcsolására. Dr. L. Constantinescu vezérigazgató nemrégi nyi­latkozata szerint a szükséges felszerelé­sek és berendezéseik beszerzése folyamat­ban van, következésképpen nemsokára a szebeniek is két tévé­műsorból választhat­nak. FELFIGYELTÜNK MIT A••• ■ Szabadság (az RMDSZ székelyudvarhelyi szervezetének hetilapja) „1. Két esztendeje őrzök egy követ. Sú­lya 18 és fél deka. Egyik este a fejem mellett zúgott be a szobámba, a kettős ab­lakot betörve. Emlék, 18 és fél dekás em­lék a diktatúrából. Aki küldte, máig is­meretlen. • 2—3. A forradalom óta két­szer is betörték Kolumbán Gábor ideigle­nes tanácselnök ablakát. A tettesek u­­gyancsak ismeretlenek. Nyomozás ezekben az estekben sem indult. • 4. Március 19- én betörték Calugár Nicolae ortodox pópa ablakát. Nos, ez az ablakcsörömpölés messzire elhallatszott. Még a gyulafe­hérvári katolikus püspökségtől is számon­­kérték egyes bukaresti volt elvtársak. Pedig hátha éppen nem is római katoli­kus volt a tettes, és vajon akármelyik egyház felelős valamennyi híve valameny­­nyi cselekedete miatt?... (TENKEY MI­HÁLY: Kövek) „R: Mi volt a benyomásod, rendes em­berek voltak ezek a tüntetők és civilizál­tak-e? Hogyan viselkedtek? • Varga András: Nagyon rendesen viselkedtek, nem volt semmi rendbontás, semmi prob­léma. Vannak törvények a táboron belül. Például külső embertől ételt nem fogad­hatnak el, mert valakiket azelőtt­ megmér­geztek, s el kellett őket szállítani. Azután, ha hoztak kávét vagy ételt, először meg­­kóstoltatták az ajándékozókkal, s csak azután ehettek belőle. A lakosság hozta az ételt. Egyesek megengedték, hogy a tüntetők felmenjenek a lakásukba, és ott tisztálkodjanak. Mi csoportosan mentünk le az aluljáróba, és ott mosakodtunk... • R: Voltak ott családok is: férj, feleség, gyerekek? • V. Á.: Igen, fiatal házaspá­rok, de a tábori törvények tiltották, hogy az éjszakát együtt töltsék, meg azt is, hogy valaki italt vigyen be oda. A tá­boron belül pedig senki sem folytathatott semmilyen pártpropagandát. Vasárnap délután a parasztpártnak volt választási tüntetése, a barikádok mellett haladtak el, és bedobáltak hozzánk röpcédulákat, propagandaanyagokat, de ezeket azonnal kitakarították. Van még egy olyan törvény a táboron belül, hogy ha egy kommunista kezdi provokálni őket azzal, hogy: Miért dolgoztok, vagy Menjetek haza!, senki nem kiálthat rá. Ilyenkor elkezdenek tap­solni, így űzik ki a táborból. Amikor a sofőrök tüntettek, leültünk mi, golánok a földre, a táboron kívül. Ott ránk támadt egy idős magyar nő. Mert volt a nyakunk­ban egy karton, amire rá volt írva: 100 mp golan din Odorheiu Secuiesc. A nő el­olvasta, és kérdezte, magyarok vagyunk-e. Mondtuk, igen. Azzal folytatta, hogy ak­kor mit "keresünk" ott, miért ütjük bele az orrunkat a románok dolgába. A­ vitára so­kan körénk gyűltek, s mik«­ látták, hogy a nő nem hágy­ békén, elkezdtek tapsolni, el kellett mennie." (Híradás a golánokról — a Szabadság interjúja) „Együtt éltük át a sorozatos vesztesé­geket: ahogyan távoznak az országból kö­zös barátaink, ritkulnak a vidám együtt­­létek. Együtt voltunk a temetéseken is. Ezerkilencszáznyolcvanöt október elsején egyszerre volt nálunk házkutatás, egyide­jűleg folytak a kihallgatások, de az átél­tek után hamarosan újra nagyokat nevet­tünk az elvtársakon, és folytattuk ott, a­­hol abbahagytuk. Valójában nem tettünk sokat, csak egyszerűen hűek kívántunk lenni önmagunkhoz. • Marius Tabacunak köszönhetem, hogy már a decemberi ese­mények előtt olvashattam Gabriel Liicea­­nu és Andrei Pieru egy-egy könyvét, ő hívta fel rájuk a figyelmet. Marin Sores­­cu költészete és Augustin Buzura prózá­ja is a kedvenc olvasmányai közé tarto­zik. És közben a magyar irodalom fordí­tója lett Lászlóffy Aladár novelláit és Székely János A nyugati hadtest című könyvét tette a román olvasók asztalára. Nyomásra készen áll egy román nyelvű antológiája a fiatal magyarországi pró­zaíróktól... • A Pintea című román nyelvű RMDSZ-lap egyik szerkesztője. Ál­dozatos munkája nélkül nem jelenhet­tek volna meg a számok. Valójában alig van segítsége. Vajon neki fontosabb len­ne ez a híd?" (CS. GYIMESI ÉVA: Ro­mán barátaink — Marius Tabacu) „— Ugyancsak a lakosság nagy részét foglalkoztatja Udvarhely megye visszaál­lításának kérdése. Ez a követelés a forra­dalom első napjaitól fölmerült, ezért az RMDSZ helyi szervezetének első doku­mentumába is bekerült. Úgy tudom, hogy ezen a téren is van a polgármesternek tennivalója-és tett is már valamit — Va­ló igaz. Még május 7-én egy meghívást kaptunk a Cimpulung Muscel­i Polgár­­mesteri Hivataltól, ahol a megszüntetett megyék ún. Uniójának alakuló gyűlése volt. Sajnos, mi a késői értesítés követ­keztében nem tudtunk jelen lenni. Tele­fonon csatlakoztunk, és azután többszöri levélváltás után megkaptuk az alakuló üi­los jegyzőkönyvét, valamint azokat a szempontokat, melyek szerint az elkövet­kezendő ülésre fel kell készülni. Egy jól kidolgozott dokumentummal kellene meg­jelennünk Cimpulungon 15-én. Ennek az adatgyűjtésnek, hogy úgy mondjam, ki­vitelezésére felvettük a kapcsolatot váro­sunk NSZIT-ével, valamint az RMDSZ udvarhelyszéki, környéki vezetőségével is tárgyaltunk ebben az ügyben. A vélemé­nyek különbözők. Vannak, akik mellette vannak, néhányan pedig ellene. Végleges döntés nem született, nem is születhetett. A környező 21 község meg két város, Szentkeresztbánya és Székelykeresztúr tartozik Székelyudvarhely vonzáskörébe. Nyilván valamennyinek döntése és véle­­mény­e fogja meghatározni a mi álláspon­tunkat. (Tervünk nagyon sok van — a Szabadság e heti Interjúja Ferenczy Fe­­rencz székelyudvarhelyi polgármesterrel) „Az iskolai hitoktatás — természetesen — nem kényszeríthető senkire. Az egy­házainknak nagyon komolyan kell venniök a lelkiismeret-szabadság szent törvényét. Csak az a diák járjon hittanra, aki akar, de aki akar, az járhasson!" (DERZSY ANDRÁS: A katolikus hitoktatás öthóna­pi mérlege) Minden jó úton halad... és mégis olvasóink segítségét kérném! Az aradi gyermekotthonban, ahol mindjárt a forradalom után nagy vihart kavart a dolgozók megosztottsága, a hirtelen nyakukba szakadt bőség, amely­nek kosarából sokan nem a legtisztességesebb módon próbáltak meríteni, vég­re csend és nyugalom honol, kimondottan egészséges munkalégkört teremtett az új vezetőség. Hogyan? Erről faggatom LAIO­­LIA doktornőt, az Intézet igazgatónőjét: — A dolgozók fizetésének emelésével s a létszámnövelés lehetőségével nagyjából megszűnt az elégedetlenség. Az új mi­nisztériumi rendelkezések értelmében egy ápolóra ezentúl tíz gyermek fog jutni a duplája helyett, egy nevelőre húsz, egy orvosra pedig negyven. Természetesen mi még messze állunk ettől ez aránytól, így tárt karokkal várjuk azok jelentkezését, akik e kevésbé hálás, nem túlságosan jól fizetett és elsősorban emberségességet vá­ró munkára szívesen vállalkoznának. Per­sze a létszámhiány nem zárja ki az örök­ké elégedetlenkedő, a renddel és a fegye­lemmel hadilábon álló alkalmazottak el­bocsátását. Úgy érzem, meg kell enged­nünk magunknak azt a luxust, hogy min­denekelőtt a minőségre törekedjünk. — Láttam, az épület kívül-belül friss, üde színekben pompázik. — Nagytakarítást végeztünk, az alag­sortól a padlásig, ám az épület általános felújításra szorul, amit jövőre szeretnénk megejteni. Új gazdasági igazgatónk igen ötletes ember. Annak érdekében például, hogy a kicsik minél többet tartózkodhas­sanak a szabadban, az épületre egy kül­ső liftet próbálunk szereltetni, a pénz megvan rá, a liftház megépítése már ne­hezebb: tervező, kivitelező, sőt pénz is kell hozzá. Szőnyegeket, színes TV-ket, vi­­deokészülékeket álmodunk, ez utóbbiakat elsősorban óvodáink számába, mielőbb inox csészékkel cseréljük ki a régieket, hogy minél otthonosabb, barátságosabb környezetet teremtsünk gyermekeinknek. — Vannak-e még élelmezési gond­jaik? — Az utóbbi időben a külföldi segély­­szállítmányok megritkultak, szerencsére vannak még tartalékaink és szerződést kö­töttünk ez Avicolával, amely folyamato­san jó minőségű számm­alhússal lát el. Gyermekeink egészségesek, az idén, az élénk sürgés-forgás ellenére sem ütötte fel közöttük járvány a fejét. Régen, a rossz táplálkozás miatt, az elemi higiéniai feltételek hiányában egyetlen fertőzött so­rozatban betegítette meg a többieket is, most egy-két gyermek szenved egyszerre ragályos betegségben. — Sokat fogadtak örökbe közülük a külföldiek? — Eddig összesen huszonnyolcat. Az u­­tolsó kettőt a napokban viszik majd O­­laszországba, illetve az Amerikai Egyesült Államokba. De mi nem gyermekkereske­déssel foglalkozunk, nem kemény valutá­ért bocsátjuk áruba az árvákat. Azokat a gyermekeket adhatjuk csak örökbe, akik­ről felelősségük teljes tudatában mondtak le szüleik, tudván-tudva, hogy gyermekei­ket soha többé viszont nem láthatják. — Nemrég levelet kaptam attól a nyugat-németországi fiatalasszonytól, aki januárban önkéntes munkára je­lentkezett önökné. Még mindig az az álma, hogy visszatérhet Romániába, bár ott is van munkahelye, éppen egy SOS gyermekfaluban dolgozik. — Bizony ő volt az első és utolsó ön­kéntes, aki megfordult nálunk. Természe­tesen nagyon-nagyon szívesen látnánk új­ra közöttünk, hiszen nagy emberségről tett bizonyságot, de meg kell vallanom, fogalmam sincs, mi úton-módon tudnánk elintézni hivatalosan itt-tartózkodását és javadalmazását, hiszen akármennyire ön­kéntes munkát végez, valahol és valami­ből csak meg kell élnie. A törvényes le­hetőségek és formaságok megtudakolásá­­ban talán az önök újsága is besegíthetne. Ebben maradtunk. Továbbra is meg­próbálok utánajárni a dolgoknak, bár ezt teszem már jó féléve és még nem sikerült „emberemre találnom", saj­nos. Éppen ezért a törvényeket jól is­merő kedves olvasóink sürgős segítsé­gét kérném e tudtommal országunkban egyedülálló eset törvényes megoldásá­ra. Szerkesztőségünk címére várja öt­leteiket a riporter: ETERSZABÓ ILONA KÖZLEMÉNY 1990. júl. 28-án a Román Televízió, va­lamint más tájékoztató eszközök jelentet­ték a Romániai Nemzeti és Etnikai Ki­sebbségek Szervezetei Ligájának mega­lakulását, az aláíró szervezetek között fel volt tüntetve az RMDSZ is. Másnap, vagyis f. év július 29-én az RMDSZ vezetősége megcáfolta csatlako­zását a Ligához. Ezzel kapcsolatosan a közvélemény tu­domására hozzuk a következőket: 1. A­z. év július 28-i ülést az 1990. má­jus 11-i előzte meg, amelyen már hat szervezet, közöttük az RMDSZ elnöke, DR­KIRÁLY KÁROLY, ■ a Liga elnöke Bukarest, 1990. július 29. vietuirii, respectului reciproc §i intarirea increderii intre poporul roman §i celelalte comunita^i nationale din tara noastra. Uniunea Democrats MaghiarS din Romania Uniunea Ucrainienilor din Romania Uniunea Democrats a Slovacilor §i Cehilor din Romania Uniunea Democrats a Sarbilor din Romania Partidul Progresist al Romilor Spoitori din Romania Kokos Géza is (a függelékben I. az alá­írást) alá­irta az alakuló nyilatkozatot. 2. Az RMDSZ Elnökségének f. év május 29—30-i ülésén, amelyre Sepsiszentgyör­­gyön került sor az RMDSZ f. év május 20-án megválasztott képviselőinek és sze­nátorainak részvételével is, jóváhagyták a szervezet csatlakozását a Romániai Nem­zeti és Etnikai Kisebbségek Szervezetei­nek Ligájához. Uniunea Elena din Romania Partidul Independent Maghiar Asociatia CulturalS BulgarSv AZ ÚJSÁGÍRÓI szakma becsületéért A Rompres hírügynökség a De­mokrata Újságírók Szövetségének Kezdeményező Bizottsága részéről az alábbiakat kapta: A Romániai Demokrata Újságírók Szövetsége ezúton tiltakozik a Romá­nia maré című, lapban napvilágot látó cikkek rágalmazó kirohanásai, útszéli nyelvezete és vulgaritásai miatt. A kez­deményező csoport tagjai elhatárolják magukat a szólásszabadság elképzelésé­nek és gyakorlásának ilyen agresszív módozatától Ez ugyanis kompromittál­ja a szakma szerepét és becsületét, és súlyosan károsítja az újságírók 1989. december 22. után kivívott jogait. A Demokrata Újságírók Szövetségé­nek Kezdeményező Bizottsága részéről aláírták a­­fentieket a következő pub­licisták: Petre Mihai Bacanu — Romá­nia libera; Gabriela Adame­teanu — 22; Cornel Nistorescu — Expres; Geor­ge Arion — Flacara; Radu G. Teposu — Cuvintul és Amfiteatrul Ion Cris­­toiu — Zig­­ag; Laurentiu Ulici — Lu­­ceafarul; Nicolae Manolescu — Ro­mánia literara és Román Győző — Ro­mániai Magyar Szó. A VÁMFŐIGAZGATÓSÁG RENDELETE I. A belföldi piacon hiánycikknek számí­tó egyes javak önkényes kivitelének meg­előzése érdekében a pénzügyminiszter a Vámszabályzat 207. szakaszának 2. bekez­dése alapján kibocsátotta az alábbi Rendeletet 1. szakasz — 1990. 08. 01—1991. 04. 30 közötti időszakban fizikai személyek az útiholmin kívül nem vihetik ki az or­szágból a javak következő kategóriáit: a) feldolgozatlan anyagok (textília, bőr­áru, műanyagok, papír stb.); b) építőanyagok és felszerelések; c) ipari alapanyagok és munkadarabok; d) gyógyszerek, orvosi műszerek és mű­szaki cikkek; e) fabútor; f) szőnyegek, szőnyegpadló, faliszőnye­­gek és fal­védők; g) gépkocsi, motorkerékpár és kerékpár pótalkatrészek és tartozékok; h) háztartási és gazdálkodási gépek és készülékek. 2. szakasz — A törvényben engedélyezett felső határértékeken belül az útlhalmin kívül engedélyezett az azonos féle javak­ból legfeljebb 5 darab (készlet, pár stb.) kivitele, az 1000 lejig terjedő egyedáru cikkek esetében. Kivételt képeznek a fen­ti előírás alól mindennemű kiadványok és nyomtatványok. 3. szakasz — A külföldre települő sze­mélyek, valamint a külföldi illetőségű, ha szolgálati érdekben Romániában tartózko­dó személyek számára. Illetve azok szá­mára, akik valutáért szerezték be a java­kat, a tulajdonukat képező javak kivitelé­nél csupán az 1. szakasz a., b., és c. pont­jában feltüntetett megszorítások alkalma­zandók. 4. szakasz — A jelen rendeletet kifüg­gesztik az összes vámhatósági egységek­ben. II. Úgyszintén felhívjuk az utazóközön­ség figyelmét, hogy a Vámszabályzat 173. szakasza értelmében a személyi tulajdonú személygépkocsikkal történő kiutazás ese­tében csak a normál benzintartály kapaci­tásának megfelelő mennyiségű üzem­anyag-mennyiségek vihetők ki, póttartá­lyok vagy kaniszterek használata nem en­gedélyezett. A havonta egynél többször be- vagy ki­utazók, illetve a 24 óránál többet az or­szágban vagy külföldön tartózkodók szá­mára gépjárművenként 10 literre korlá­tozzuk a kivihető üzemanyag-mennyiséget. (Rompres) A PRIVATIZÁLÁS ÚTJÁN (Folytatás az 1. oldalról) állam tulajdonában marad, mely tulajdon­nal az állam vagy közvetlenül gazdálkodik majd, vagy bérbe, illetve koncesszióba ad­ja (kihasználásra átengedi). A gazdasági önkormányzatok és a keres­kedelmi társaságok a hozzájuk tartozó ja­vak tulajdonosai lesznek és teljes autonó­miával rendelkeznek majd, tehát maguk döntenek minden fontos kérdésben: a ter­melési struktúrát, a termékek forgalmazá­sát, a beruházásokat, a munkaerő beosztá­sát és anyagi ösztönzését stb. illetően. Az állam kizárólag gazdasági eszközökkel — mint például a hitel, a kamat, a szubven­ció, az adó stb. — avatkozhat be a fent említett gazdasági egységek tevékenységé­be. Mely egységek gondoskodni fognak — fontos feladatuk ez! — alkalmazottaik tá­mogatásáról és (gazdasági) védelméről, az eredményes és hatékony munka ösztönzé­séről. A gazdasági önkormányzatok a népgaz­daság stratégiai jellegű ágazatait — példá­ul az energiatermelő ipart, a bányakiter­melést, a fegyvergyártást, a szállítást stb. — ölelik fel. A kereskedelmi társasá­gok pedig a többi volt állami vállalatot, beleértve a mezőgazdasági egységeket is. A törvény értelmében ezek társadalmi tőkéje az állam tulajdonában lesz (rész­vény, illetve szociális rész formájában). S rövidesen — megalakulásuk után 30 nap­pal — az ún. Országos Privatizálási Ügy­nökségen keresztül névre szóló értékleve­leket bocsátnak ki Ingyen minden román állampolgárnak, aki betöltötte a 18. évét (kivételt csak azok alkotnak, akiket bizo­nyos vétségekért — például lopásért, sik­kasztásért stb. — a múltban elítéltek). Az 5000 lej értékű papírok rendeltetéséről szólva a törvény leszögezi, hogy kerek egy évig ezeket eladni-venni nem lehet, tehát a tulajdonosnál maradnak, aki részvényt vásárolhat rajtuk. Egy év múltán és kizá­rólag az említett privatizálási ügynökség keresztül sor kerülhet majd az értékpapí­rok eladására, de a vevő csakis itteni lak­helyel rendelkező román állampolgár le­het. Ez utóbbi rendelkezéseket a sokat vi­tatott 23. cikkely tartalmazta. A 44-es és a 45-ös cikkely is hosszas vi­ta tárgya volt; végső formájukban leszö­gezik, hogy a gazdasági önkormányzatok és a kereskedelmi társaságok nettó jöve­­delmük 30 százaléka fölött valutában ren­delkezhetnek, január 1-jétől pedig ez az arány eléri az 50 százalékot. Az állami monopólium megszüntetése, decentralizáció, a hatékonyság és az anya­gi érdekeltség növelése c­íme: néhány kö­vetkezmény, amelyre az új törvény nyo­mán várni lehet Azzal, hogy a Parlament megszavazta ezt a jogi normát megtette (megtettük) az első nagyon fontos lépést a privatizálás felé A ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ szerkesztő bizottsága: Bede Barna (Temesvár), Cseke Gábor, Deák Levente (Déva), Gyarmati­ János (főszerkesztő), Kiss Zsuzsa (szerkesztőségi főtitkár), Marosi Barna (Marosvásárhely), Román Győző, Sike Lajos (Szatmár), Székely László (főszerkesztő-helyettes). Nyomda: Combinatul Poligrafic București 40 342

Next