Romániai Magyar Szó, 1990. szeptember (2. évfolyam, 212-237. szám)
1990-09-29 / 236. szám
ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP - BUKAREST KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK A SZENÁTUSBAN GYÓGYSZERKÍNYTŐL SZÓBÓNDÖNTÉSIG A kérdésföltevés lehetősége, gyakorlata a parlamentben sajátos szín és értékes társadalmi funkció hordozója. A szenátor a kormány felé személyes meglátásain kívül az esetek jó részében országos fórum elé hozza a választók, bizonyos közösségek kérdéseit, gondjait, némelykor kéréseit. És megfordítva, a kérdés témája, konkrétsága, föltevési módja figyelmesebb rápillantással arról is tanúskodik, hogy az illető szenátor mennyire érzékeli a valóság égető gondjait, mennyire szerves, emberközeli a kapcsolata válaszaival, milyen felelősséggel képviseli őket. Érdemes elidőznünk a kérdések és válaszok kapcsán a Szenátus e heti munkájának mindenképpen fontos aspektusánál, mely éles fénnyel világít be a gazdasági-társadalmi élet egy-egy részterületére és hasznos információkat tartogat mindannyiunk számára. Szerdán a kérdésföltevéseknek szentelt félórában egymás után sorjáztak a problémák: azok az msz-ek, melyek nem termeltek, hogyan tudják a dolgozók fizetését fedezni (Jerbas Paul) • a Temesvári Solventus kombinát súlyos gépalkatrész gondja (Glavan Stefan) • a római Román Akadémia sorsa (Marcian Bleahu) • most mely fórum szentesít állampolgárságot és hogyan lehet lemondani róla; mikor Indul meg a rádiótelevízió kezdeményezte Audiovizuális Művészetek Akadémiája (Romulus Vulpescu) • mikor válaszol az Egészségügyi Minisztérium a két hónappal ezelőtt föltett többrendbéli kérdéseire (dr. Voicu Mircea)... Még két kérdéskör kiemelését tartjuk érdemesnek, melyek kisebbségi vonatkozásúak. Király Károly többek között szóvá tette azt a sajnálatos körülményt (melynek alkalmazása mindenütt akadályba ütközik, a tiltakozás — úgy tetszik — pusztába kiáltott szó), hogy amikor a prefektúrák alakultak, a szenátusbeliek felhívták a kormány figyelmét: a kinevezéseknél tartsák szem előtt a lakosság nemzetiségi összetételét, valamint a választásokon győztes politikai erők arányát. A kormány miért tekintett ettől el Szatmár, Máramaros, Bihar és Kolozs megyékben, ahol a magyarságnak egyetlen képviselője sincs?... A másik epizód, mert nem telhet el nap, hogy a magyarságról a parlamentben valamilyen formában feddőleg szó ne essék, Radu Ceonea szenátor elmondta: folyó év szeptember 21-én 19 óra körül a Madaras—Csíkszentdomokos vonalon, egy utascsoport vagonról vagonra járt a következő jelszóval: Cít e ceasul? — Hány óra? Ha az illető nem tudott gyorsan és magyarul erre válaszolni, jól helybenhagyták. Két marosvásárhelyi asszony és három férfi is így járt. Ígéri, hogy a következő héten fényképekkel is szolgál a történteket illetően... A kérdések jó részére, a régebbiekkel együtt, már másnap választ kaptak. A fél kormány ott ült a parlamentben, a miniszterek és a minisztériumi megbízottak jól dokumentált válaszokkal jelentkeztek, bár előfordultak elterelő hadmozdulatok is és volt olyan eset is, hogy a sok adattól nem láttuk az erdőt. Victor Stanculescu hadügyminiszter: „Engedjék meg, hogy jelentést tegyek" jelszóval a Bulgária területén épülő atomreaktorral kapcsolatos hazánkbeli védőintézkedésekről beszélt, esetleges baleset esetén. Dijmarescu államminiszter a 15. törvény alkalmazása körüli bonyodalmakról számolt be. A vállalatok eléggé bátortalanok, nem merik az alkalmazást el- BÉRES KATALIN (Folytatása a 3. oldalon) Ami szeptember 21-én és 22-én zajlott Szárhegyen, az alighanem történelem. Zöld Lajos „birodalmában" szervezte meg az Erdélyi Múzeum Egyesület jogi és társadalomtudományi szakosztálya azt a tudományos tanácskozást, amelynek célja a nemzetiségünk demográfiai helyzetével kapcsolatos alapvető szempontok megfogalmazása, kulcsfontosságú jelenségek vizsgálata. Hét hosszú évtizedes szünet után került erre sor. Mintegy húsz szakember — szociológusok, jogászok, történészek, illetve írók és újságírók — tanácskozása megelőzte az EME alakuló kongresszusát, amelyet még ebben az évben megtartanak. Szükség volt ilyen előrehozott találkozóra? Meggyőződésem, hogy igen. A parlament minden bizonnyal nem várhat sokáig a nemzetiségek jogvédelmével kapcsolatos alapvető törvények kidolgozásával, aminek elébe kell mennünk. Honatyáinkat a szakemberek előzetes vizsgálódásai, a téma nemzetközi irodalmának a szemlézése és néhány azonnal adódó következtetés megfogalmazása felkészítheti az általános vitára. De ennél nyilván többre van szükség — aktív magatartásra, kezdeményezésre, idevágó saját javaslatokra, törvénytervezetre. A Szárhegyen jelenlévők érzékelhették, a kérdések milyen tömkelegével kell szembe nézni. Szükség volt erre a tanácskozásra az Egyesület szempontjából is. Próbatételként értelmezhetjük a szárhegyi rendezvényt, ahol némi benyomást szerezhettünk arról, hogy milyen erőket tud megmozgatni az EME, mire vállalkozhat. Jakó Zsigmond professzor, ideiglenes elnök bevezető értekezésében kitért ezekre a kérdésekre. Felidézte, hogy 1859-es alapításakor az Egyesület célja kettős volt: össze kellett gyűjteni múzeumba kívánkozó értékeinket ,ugyanakkor az EME tudóstársaságként szervező erőként jelentkezett. 1918 után nem hogy szervező erőként EME-tanácskozás NYITÁS SZÁRHEGYEN nem nyilvánulhatott meg, de a múzeumi gyűjtőmunkára is alig nyílt tér és lehetőség. Századunk eleje óta hatalmasat változott a tudomány világa, társadalmi helyzete — újra kell gondolni az EME jelenkori szereplehetőségeit. A ma természettudományai többnyire olyan költséges kísérleti hátteret feltételeznek, amelyre — helyzetünk ismeretében legalábbis — az EME-nek nem lesznek anyagi eszközei. Tudós társaságként szintén csak akkor nyilvánulhat meg, ha akadémiák ilyenként elismerik. Azt láthattuk, hogy a Magyar Tudományos Akadémia tudományosságunkat nemcsak figyelemmel követi — immár hosszú évtizedek teljes elzárkózása után hanem az igazán kiemelkedő teljesítményeket külső tagsággal honorálja. Bíznunk kell abban, hogy a Román Tudományos Akadémia viszonya is változik a nemzetiségek tudományos teljesítményeit illetően, nem csak egy vagy két helyünk lehet csupán a tagok sorában, hanem amennyit kutatóink kiérdemelnek. A szárhegyi tanácskozáson megfogalmazódott, hogy új hidakat, csapásokat kell találni az EME számára, de addig is, amíg kialakul a keresett keret, világosak lesznek a formák, van teendő. Ugyanis a tudományosság ügye elválaszthatatlan a felsőoktatástól, az anyanyelvű felsőoktatástól. Erre nem csak azért kell odafigyelni, mert nyilvánvalóan, értelmiségellenes időszaktól örökölt bajokkal kell megküzdeni, hanem mert a nemzetiségi értelmiségiek sorait az országosnál jobban apasztja az elvándorlás. Ösztöndíj-rendszert kell kidogozni, ami egyben biztosítja azt is, hogy a külföldön tanulók, illetve a máshol postgraduális képzésben részt vevők hazatérjenek. Számunkra alapvetően fontos kérdések ezek. E század- és ezredvégen a tudomány művelése elengedhetetlen feltétele a korszerűségnek. Választ kell találni erre az imperatívuszra nemzetiségi körülményeink között — ezért tartom történelmi fontosságúnak a szárhegyi tanácskozást. Megfogalmazódtak az említett kérdések, amelyekre közös érdekünk mielőbb megfelelő válaszokat találni. BODÓ BARNA Itt a csodahűtőszekrény! A guegtt-i hűtőszekrénygyár jelenti : teljesen eredeti, új típusú, kétajtós frizsider gyártása indult meg, mind a belföldi, mind a külhoni igénylőkre gondolva. Igaz, hogy mi egyelőre a téli hideg következményeire és hűtőhatására vagyunk érzékenyek, de szeretnénk boltjainkban viszontlátni ama „kétajtósat“. Hogy tudjunk nyugodtan tovább „halmozni... “ Új egyetemi központ nyitja meg kapuit hétfőn, s ezzel Arad is főiskolás várossá lépett elő. Az állami egyetem mellett a bukaresti ökológiai magánegyetem aradi fiókja is működni kezd. Eggyel több város tehát, amely az egyre akutabbá váló diákgondokkal kell hogy szembenézzen. Kizárták az írószövetségből Eugen Barbut, az egykori Saptamina, majd a jelenlegi Románia Mare szellemi vezérét. Döntésében a román írók testülete arra hivatkozott, hogy a befutott írónak elkönyvelt E. B. az elmúlt években lapját elkötelezte a szekuritáténak. 1979- ben nyilvánosan is elítélt plágium-ügyét Ceausescu közbelépésére sikerült eltussolni. Írótársai szerint E. B. mai ténykedése súlyos kárt okoz mind az ország demokratikus légköre megszilárdulásának, mind az írótársadalom tekintélyének. Ettől függetlenül, legjobb, időtálló művei a román irodalom szerves részét alkotják. TELEFONON, CSÍKSZEREDÁBÓL A Liberté Roumanie Társaság tiltakozása A Velizy-i Culture Frac színház egyik tagját a Csíkszeredai vendégszereplés alkalmával sajnálatos módon inzultálták. Arról, hogy mi is történt tulajdonképpen, Gilles Coulon így számolt be: — Lent voltam és filmeztem a színházba érkező közönséget. És filmeztem a rendőröket, a szekuritátét — gondolom, hogy az volt —, akin kék egyenruha és dzseki volt URH adó-vevő a kezében, és látható módon revolver a zsebében. De első pillanatban ezt nem vettem észre. Tehát filmeztem, ő pedig figyelt engem. Odamentem hozzá és megkérdeztem, hogy van valami probléma? Azt felelte, hogy semmi probléma, filmezhettek. Erre újból rákérdeztem, mert úgy tűnt, zavarja, hogy filmezek. Megismételte, hogy filmezhetek, így hát folytattam, majd hátramentem a színpadhoz. Ez az ember állandóan mögöttem volt. Aztán a kulisszák mögé ment és megkérdezte Xaviert, a társulat felelősét, hogy kik vagyunk és hogy hívják azt az operatőrt. Xavier felelt neki, hogy Gillesnek hívják. Valaki a színháztól figyelmeztette Xaviert, hogy nem kell többet mondani, nem kell beszélni. Az előadás megkezdődött, én még egy kicsit filmeztem a színpadon, majd szünet után megittam egy kávét a bárban. Mikor visszajöttem, az az ember követett engem, megfogott, a falhoz állított és azt mondta, hogy tegyem a kezemet a falra, hogy megmotozzon és a dzsekijébe nyúlt, hogy elővegye a revolvert. Nagyon felmérgelődtem, mondtam, hogy nem teheti ezt, meg kell keresni az igazgatót, hogy tisztázzuk a dolgokat. Aztán a bárban úgy egy negyedórát beszélgettünk az igazgatóval, majd bevitt egy irodába beszélgetni. Én bizalonatlan voltam, mert egy kicsit ittas volt és zsebében revolver volt. Megérttette velem, hogy a kazettát szeretné, ugyanis augusztusban valakik filmeztek és kompromittálták a román kormányt. Követelte, hogy megnézhesse a kazettát, hogy filmeztem-e a katonákat. Tagadtam, hogy egyáltalán filmeztem volna a katonákat, felmentünk az irodába, bekapcsolta a tévét. Nem akarta elhinni, hogy a kamerámban nincs lejátszó, de a kazetta mérete nem talált a videókészülékhez. Akkor egy szomszédos irodába vitt, kérdéseket tett fel, nevemet, címemet kérte. Fales nevet és címet adtam neki és mikor láttam, hogy ezzel hatást akar elérni ,én is megkérdeztem a címét. Kezdte is írni a címét. Angolul beszéltünk, mondta, hogy mindketten leírjuk, mert most már barátok vagyunk. Leírta tehát a címét és akkor egy fiatalember lépett be. Nem tudom, ki volt, úgy tűnt, hogy a főnöke lehet. Tíz másodpercig beszélgettek, s amikor a fiatal kiment, a szekuritátés,aki engem kérdezett, csúnyát mutatott, kifejezve, hogy nem törődik a másikkal. Ezek után a színház egyik felelőse jött, kérte a hivatalos papírjait. Megmutatta a rendőrségi igazolványét, felolvasták, valóban rendőr volt. Beszélgetni kezdtek, keményen veszekedtek, majd kimentek, ezzel befejeződött. A Liberté Roumanie Társaság döbbenetét és tiltakozását fejezi ki Dumitrescu főhadnagy viselkedése miatt. Csodálkoznak, hogy egy szabad országban a francia társulat egyik tagját akadályozták munkájában, nevezetesen abban, hogy azt filmezzen, amit jónak lát. BIRTÓK JÓZSEF Lingua hungarica in minoritate az MTA kétnapos tanácskozása A Kárpát-medencében élő magyarság nyelvhasználatáról tanácskoztak a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének konferenciáján. Hosszú idő óta első ízben találkoztak Magyarország és mindegyik szomszédos ország, valamint az Egyesült Államok magyar nyelvészei, hogy beszámoljanak a magyar nyelv állapotát feltáró kutatásaik eredményeiről. A kétnapos tanácskozáson ismertették, hogy a társadalmi változások miként hatottak a nyelvre, miben különbözik a más-más foglalkozású és iskolai végzettségű emberek kifejezésmódja, nyelvhasználata. A pozsonyi, az ungvári, a kolozsvári, az újvidéki, a maribori és a többi vendégelőadó az országaikban kisebbségben élő magyarok nyelvhasználatáról tájékoztatta a résztvevőket. Több előadás hangzott el ka romániai magyarság nyelvhasználatában tapasztalható változásokról. A többi között képet adtak arról: a Románia nyugati részén élő magyarok nyelvjárására kevésbé hatott a román nyelv, mivel itt állandóan érvényesül — a magyar rádió és televízió adásai révén is — a magyar irodalmi nyelv hatása, és ez megóvja a magyar kisebbség nyelvét az asszimilációtól. Kolozsvártól keletre, a Mezőségen a román nyelvi környezetben azonban keveredik a magyar és a román nyelv, a nyelvcserét megelőző folyamat játszódik le. Nagyon erőteljes a román nyelvhatás a máramarosi, a hunyadi, a szebeni, a fogarasi térségekben, a magyar nyelvjárási szigeteken. A Székelyföldön Udvarhely, Homoród, Keresztúr vidékén — Csík és Háromszék szomszédságában — viszonylag védett a magyar nyelv. Háromszékben viszont megkezdődött a magyar nyelv eróziója. Ennek oka egyebek között: románokat telepítettek a magyar településekre. A Kárpáton túl élő csángóknak hosszú időn át megtiltották, hogy anyanyelvükön beszéljenek, ezért legfiatalabb nemzedékük alig-alig ismeri nyelvjárását. A megnyitó ülésen bejelentették: a Nyelvtudományi Intézet és a Magyarok Világszövetsége meghirdette a Lingua hungarica in minoritate című pályázatot, amelynek célja, hogy nyelvhasználatuk tudományos leírására ösztönözze a szomszédos országokbeli magyar egyetemi hallgatókat. • A VÁGY TITOKZATOS TÁRGYAI az október elsejétől forgalomba kerülő új német bankjelkről • KATONAI ÁLLAMCSÍNY VESZI A SZOVJETUNIÓBAN? címmel a Moszkva környéki „csőmozgásokról" (a 2. oldalon) • Új sorozat 236. szám 1990. szeptember 29. • 4 oldal ára 2 lej . Postacím: Redactia ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ: 79776 Bucuresti, 33 . Piața Presei Libere 1., sector 1. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ szerkesztősége 79776 Bukarest 33. szombat Szabad Sajtó tér 1., 1. kerület Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02 _ NYÍLT LEVÉL BUDAPESTRE Tisztelt Andrásfalvy Bertalan úrnak, művelődés- és oktatásügyi miniszternek A decemberi változások után a romániai magyarság kitartóan követelte kisebbségi jogait, és síkraszállt a magyar nyelvű oktatás és iskolahálózat visszaállításáért. Sajnos, a március 19—20-i marosvásárhelyi események és ezek manipulált, eltorzított, belföldi értékelése megakadályozta a beindult folyamatok kiteljesedését és felfüggesztette a Bolyai Egyetemért folytatott küzdelmet Fiataljaink nagy számban éltek azzal a lehetőséggel, hogy magyarországi egyetemeken felvételizhettek. Pedig nem lett volna helye a meghátrálásnak, nekik csakis itthon kellett volna bizonyítaniuk felkészültségüket hogy a romániai egyetemeken elért felvételi eredményeikkel alátámasszák egy kisebbség, egy nemzet jogos követeléseit. A Romániai Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ) mindvégig aggodalommal követte az idei egyetemi felvételit. Az egyetemes emberi jogok értelmében mi nem akadályoztunk meg senkit sem abban, hogy szabadon megválaszthassa, hol folytatja tanulmányait. Nem ítélkeztünk a megadott lehetőségek mindenképpen jószándékú felkínálása ellen sem. A romániai magyar ifjúság országos érdekvédelmi szervezetének elnökségi tagjaként viszont kötelességemnek érzem felhívni a figyelmet egyes káros következményekre: 1. ) Az idén több romániai magyar ifjú felvételizett magyarországi egyetemekre, mint Romániában, de kevesebben jutottak be. Ez csökkenő hatékonyságot mutat. 2. ) A romániai egyetemekre bejutó nemzetiségiek százalékos aránya a vártnál alacsonyabb volt, és a Kolozsvári Egyetemre összpontosult. Ez az arány nem tükrözheti a valóságot, amennyiben a tanügyminisztérium ezekből a mutatókból vonja le a következtetéseit és dolgozza ki terveit. 3. ) Semmilyen biztosíték sincs arra, hogy az életük érzékeny időszakában élő ifjak az évek során családi, érdekeltségi hatásra ne Magyarországon rendezzék be az életüket. Ebben az esetben csak illúzió a visszatérésük. 4. ) A tananyagok különbözősége és a kihelyezési rendszer kötöttsége miatt még akadályt jelent és tisztázatlan kérdés a magyarországi diplomával rendelkező román állampolgárok szakmai elhelyezése Romániában. 5. ) Az erdélyi magyar ifjak tömeges felvétele miatt helyenként még jobban kiéleződtek a valós ellentétek magyarországi és erdélyi, erdélyi magyar és a kitelepült vagy hosszabb ideig Magyarországon élő erdélyi magyar között A MISZSZ Országos Tanácsának számos tagjával együtt úgy gondoljuk, hogy a romániai magyar fiatalságnak, értelmiségnek nem teljes egyetemi képzésre — a nálunk hiányzó szakok kivételével —, hanem minél több, rövidebb időtartamú ösztöndíjra, tanulmányútra, posztgraduális képzésre, szabadegyetemre és elméleti-gyakorlati találkozókon, megbeszéléseken, konferenciákon való részvételre van szüksége. Amenyiben az egyes egyetemek között megállapodás születne, lehetővé válna vendégprofesszorok kölcsönös meghívása is. A tudásanyag, az információk állandó cseréjét rendkívül fontosnak tartjuk. E rendkívülinek mondott tanév tanulóságait leszűrve reméljük, hogy a jövőben a romániai magyar fiatalok, egyetemi hallgatók és értemiségiek valóban be fogják bizonyítani képességeiket, és jelesre vizsgáznak helytállásból, szaktudásból, eredményességből. Ehhez kérjük segítségüket, megköszönve a tevékeny jóakaratot! Tisztelettel: ABRAM ZOLTÁN a MISZSZ Országos Elnökségének tagja RÉGIEK ÉLETÉVEL ISMERKEDVE A sátortábor tán a legutolsó volt a nagyvakációban. Augusztus utolsó harmadára időzítették, szeptember első felében zárult, és három stációs volt. Csíkszereda, a Kászonok völgye és Sepsiszentgyörgy a beállóhely, ha tartjuk magunkat régi fuvarosok szóhasználatához. Zayzon Sámuel, a Hargita Megyei Tanfelügyelőség szakfelügyelője mondta a kászoni út előtt: — Mintegy két napig vendégeskedünk a jakabfalvi családoknál, népismereti gyűjtőmunkára vállalkoztunk, helyneveket gyűjtünk. Nagyhírű borvíz, a Salutaris forrásánál vertünk tanyát. Aztán megnézzük Kézdivásárhely, Csernáton, Sepsiszentgyörgy nevezetességeit. Az idei tábor lajstroma szerint temesvári, aradi, nagyváradi, szatmári, kolozsvári, székelyudvarhelyi, sepsiszentgyörgyi és Csíkszeredai liceumisták, szám szerint hetvenegy gyerek vállalkozott erre a földrajzi-történelmi, hely-és néprajzi útra. A Kászonokban például a helyi és a meghívott szakértők révén megismerkednek a vidék vasmívességével, a kapuk és kutak építésének kötött szabályaival, a perefóriumlevelek titkaival, a táncrenddel, a borvizek birtoklásának hajdani formáival. A szellemi néprajz szférájából a népi köszöntési formulákkal, az állatűző-állathivogató szavakkal foglalkoznak, s ki tudja , gyűjtőé a szerencse ... A tábornak vége. Az élmények megmaradnak. Kép és szöveg: OLÁH ISTVÁN