Romániai Magyar Szó, 1990. szeptember (2. évfolyam, 212-237. szám)

1990-09-29 / 236. szám

ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP - BUKAREST KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK A SZENÁTUSBAN GYÓGYSZERKÍNYTŐL SZÓBÓN­DÖNTÉSIG A kérdésföltevés lehetősége, gyakorlata a parlamentben sajátos szín és értékes társadalmi funkció hordozója. A szenátor a kormány felé személyes meglátásain kívül az esetek jó részében országos fó­rum elé hozza a választók, bizonyos kö­zösségek kérdéseit, gondjait, némelykor kéréseit. És megfordítva, a kérdés té­mája, konkrétsága, föltevési módja figyel­mesebb rápillantással arról is tanúskodik, hogy az illető szenátor mennyire érzékeli a valóság égető gondjait, mennyire szer­ves, emberközeli a kapcsolata válaszai­val, milyen felelősséggel képviseli őket. Érdemes elidőznünk a kérdések és vá­laszok kapcsán a Szenátus e heti munká­jának mindenképpen fontos aspektusá­nál, mely éles fénnyel világít be a gazda­sági-társadalmi élet egy-egy részterületé­re és hasznos információkat tartogat mindannyiunk számára. Szerdán a kérdésföltevéseknek szentelt félórában egymás után sorjáztak a prob­lémák: azok az m­sz-ek, melyek nem ter­meltek, hogyan tudják a dolgozók fizeté­sét fedezni (Jerbas Paul) • a Temesvári Solventus kombinát súlyos gépalkatrész gondja (Glavan Stefan) • a római Ro­mán Akadémia sorsa (Marcian Bleahu) • most mely fórum szentesít állampolgársá­got és hogyan lehet lemondani róla; mikor Indul meg a rádiótelevízió kezdeményezte Audiovizuális Művészetek Akadémiája (Romulus Vulpescu) • mikor válaszol az Egészségügyi Minisztérium a két hónappal ezelőtt föltett többren­dbéli kérdéseire (dr. Voicu Mircea)... Még két kérdéskör kiemelését tartjuk érdemesnek, melyek kisebbségi vonatkozásúak. Király Károly többek között szóvá tette azt a sajnálatos körülményt (melynek alkalmazása min­denütt akadályba ütközik, a tiltakozás — úgy tetszik — pusztába kiáltott szó), hogy amikor a prefektúrák alakultak, a szená­tusbeliek felhívták a kormány figyelmét: a kinevezéseknél tartsák szem előtt a la­kosság nemzetiségi összetételét, valamint a választásokon győztes politikai erők arányát. A kormány miért tekintett ettől el Szatmár, Máramaros, Bihar és Kolozs megyékben, ahol a magyarságnak egyet­len képviselője sincs?... A másik epizód, mert nem telhet el nap, hogy a magyar­ságról a parlamentben valamilyen formá­ban feddőleg szó ne essék, Radu Ceon­ea szenátor elmondta: folyó év szeptember 21-én 19 óra körül a Madaras—Csíkszent­­domokos vonalon, egy utascsoport vagon­ról vagonra járt a következő jelszóval: Cít e ceasul? — Hány óra? Ha az illető nem tudott gyorsan és magyarul erre válaszol­ni, jól helybenhagyták. Két marosvásárhe­lyi asszony és három férfi is így járt. Ígé­ri, hogy a következő héten fényképekkel is szolgál a történteket illetően... A kérdések jó részére, a rég­ebbiekkel együtt, már másnap választ kaptak. A fél kormány ott ült a parlamentben, a mi­niszterek és a minisztériumi megbízottak jól dokumentált válaszokkal jelentkeztek, bár előfordultak elterelő hadmozdulatok is és volt olyan eset is, hogy a sok adat­tól nem láttuk az erdőt. Victor Stanculescu hadügyminiszter: „Engedjék meg, hogy jelentést tegyek" jelszóval a Bulgária területén épülő atom­reaktorral kapcsolatos hazánkbeli védőin­tézkedésekről beszélt, esetleges baleset esetén. Dijmarescu államminiszter a 15. törvény alkalmazása körüli bonyodalmak­ról számolt be. A vállalatok eléggé bátor­talanok, nem merik az alkalmazást el- BÉRES KATALIN (Folytatása a 3. oldalon) Ami szeptember 21-én és 22-én zajlott Szárhegyen, az alighanem történelem. Zöld Lajos „birodalmában" szervezte meg az Erdélyi Múzeum Egyesület jogi és társadalomtudományi szakosztálya azt a tudományos tanácskozást, amelynek cél­ja a nemzetiségünk demográfiai helyzeté­vel kapcsolatos alapvető szempontok megfogalmazása, kulcsfontosságú jelen­ségek vizsgálata.­­ Hét hosszú évtizedes szünet után került erre sor. Mintegy húsz szakember — szociológu­sok, jogászok, történészek, illetve írók és újságírók — tanácskozása megelőzte az EME alakuló kongresszusát, amelyet még ebben az évben megtartanak. Szükség volt ilyen előrehozott találkozó­ra? Meggyőződésem, hogy igen. A parla­ment minden bizonnyal nem várhat sokáig a nemzetiségek jogvédelmével kapcso­latos alapvető törvények kidolgozásával, aminek elébe kell mennünk. Honatyáinkat a szakemberek előzetes vizsgálódásai, a téma nemzetközi irodalmának a szemlé­zése és néhány azonnal adódó következ­tetés megfogalmazása felkészítheti az ál­talános vitára. De ennél nyilván többre van szükség — aktív magatartásra, kez­deményezésre, idevágó saját javaslatok­ra, törvény­tervezetre. A Szárhegyen je­lenlévők érzékelhették, a kérdések milyen tömkelegével kell szembe nézni. Szükség volt erre a tanácskozásra az Egyesület szempontjából is. Próbatételként értelmezhetjük a szárhegyi rendezvényt, ahol némi benyomást szerezhettünk arról, hogy milyen erőket tud megmozgatni az EME, mire vállalkozhat. Jakó Zsigmond professzor, ideiglenes elnök bevezető ér­tekezésében kitért ezekre a kérdésekre. Felidézte, hogy 1859-es alapításakor az Egyesület célja kettős volt: össze kellett gyűjteni múzeumba kívánkozó értékein­ket ,ugyanakkor az EME tudóstársaságként szervező erőként jelentkezett. 1918 után nem hogy szervező erőként EME-tanácskozás NYITÁS SZÁRHEGYEN nem nyilvánulhatott meg, de a múzeu­mi gyűjtőmunkára is alig nyílt tér és le­hetőség. Századunk eleje óta hatalmasat változott a tudomány világa, társadalmi helyzete — újra kell gondolni az EME je­lenkori szerep­lehetőségeit. A ma termé­szettudományai többnyire olyan költséges kísérleti hátteret feltételeznek, amelyre — helyzetünk ismeretében legalábbis — az EME-nek nem lesznek anyagi eszkö­zei. Tudós társaságként szintén csak ak­kor nyilvánulhat meg, ha akadémiák ilyenként elismerik. Azt láthattuk, hogy a Magyar Tudományos Akadémia tudomá­nyosságunkat nemcsak figyelemmel köve­ti — immár hosszú évtizedek teljes elzár­kózása után hanem az igazán kie­melkedő teljesítményeket külső tagság­gal honorálja. Bíznunk kell abban, hogy a Román Tudományos Akadémia viszonya is változik a nemzetiségek tudományos teljesítményeit illetően, nem csak egy vagy két helyünk lehet csupán a tagok sorában, hanem amennyit kutatóink kiér­demelnek. A szárhegyi tanácskozáson megfogal­mazódott, hogy új hidakat, csapásokat kell találni az EME számára, de addig is, amíg kialakul a keresett keret, világosak lesznek a formák, van teendő. Ugyanis a tudományosság ügye elválaszthatatlan a felsőoktatástól, az anyanyelvű felsőokta­­­­tástól. Erre nem csak azért kell odafi­gyelni, mert nyilvánvalóan, értelmiségelle­nes időszaktól örökölt bajokkal kell meg­küzdeni, hanem mert a nemzetiségi értel­miségiek sorait az országosnál jobban apasztja az elvándorlás. Ösztöndíj-rend­szert kell kidogozni, ami egyben biztosít­ja azt is, hogy a külföldön tanulók, illet­ve a máshol post­graduális képzésben részt vevők hazatérjenek. Számunkra alapvetően fontos kérdések ezek. E század- és ezredvégen a tudomány művelése elengedhetetlen feltétele a kor­szerűségnek. Választ kell találni erre az imperatívuszra nemzetiségi körülményeink között — ezért tartom történelmi fontos­ságúnak a szárhegyi tanácskozást. Meg­fogalmazódtak az említett kérdések, amelyekre közös érdekünk mielőbb meg­felelő válaszokat találni. BODÓ BARNA Itt a csodahűtőszekrény! A guegtt-i hűtőszekrénygyár­­ jelenti : teljesen eredeti, új típusú, kétajtós frizsi­der gyártása indult meg, mind a belföldi, mind a külhoni igénylőkre gondolva. Igaz, hogy mi egyelőre a téli hideg követ­kezményeire és hűtőhatására vagyunk érzékenyek, de szeretnénk boltjainkban viszontlátni ama „kétajtósat“. Hogy tud­junk nyugodtan tovább „halmozni... “ Új egyetemi központ nyitja meg kapuit hétfőn, s ezzel Arad is főiskolás várossá lépett elő. Az állami egyetem mellett a bukaresti ökológiai ma­gánegyetem aradi fiókja is működni kezd. Eggyel több város tehát, amely az egyre akutabbá váló diákgondokkal kell hogy szembenézzen. Kizárták az írószövetségből Eugen Barbut, az egykori Saptamina, majd a jelenlegi Románia Mare szellemi vezérét. Döntésében a román írók testü­lete arra hivatkozott, hogy a befutott író­nak elkönyvelt E. B. az elmúlt években lapját elkötelezte a szekuritáténak. 1979- ben nyilvánosan is elítélt plágium-ügyét Ceausescu közbelépésére sikerült eltus­solni. Írótársai szerint E. B. mai tényke­dése súlyos kárt okoz mind az ország de­mokratikus légköre megszilárdulásának, mind az írótársadalom tekintélyének. Et­től függetlenül, legjobb, időtálló művei a román irodalom szerves részét alkotják. TELEFONON, CSÍKSZEREDÁBÓL A Liberté Roumanie Társaság tiltakozása A Velizy-i Culture Frac színház egyik tagját a Csíkszeredai vendégszereplés alkalmával sajnálatos módon inzultálták. Arról, hogy mi is történt tulajdonképpen, Gilles Coulon így számolt be: — Lent voltam és filmeztem a színház­ba érkező közönséget. És filmeztem a rendőröket, a szekuritátét — gondolom, hogy az volt —, akin kék egyenruha és dzseki volt URH adó-vevő a kezében, és látható módon revolver a zsebében. De első pillanatban ezt nem vettem észre. Tehát filmeztem, ő pedig figyelt engem. Odamentem hozzá és megkérdeztem, hogy van valami probléma? Azt felelte, hogy semmi probléma, filmezhettek. Erre újból rákérdeztem, mert úgy tűnt, zavarja, hogy filmezek. Megismételte, hogy filmez­hetek, így hát folytattam, majd hátramen­tem a színpadhoz. Ez az ember állandóan mögöttem volt. Aztán a kulisszák mögé ment és megkérdezte Xaviert, a társulat felelősét, hogy kik vagyunk és hogy hívják azt az operatőrt. Xavier felelt neki, hogy Gillesnek hívják. Valaki a színháztól fi­gyelmeztette Xaviert, hogy nem kell töb­bet mondani, nem kell beszélni. Az elő­adás megkezdődött, én­ még egy kicsit filmeztem a színpadon, majd szünet után megittam egy kávét a bárban. Mikor visszajöttem, az az ember követett engem, megfogott, a falhoz állított és azt mondta, hogy tegyem a kezemet a falra, hogy megmotozzon és a dzsekijébe nyúlt, hogy elővegye a revolvert. Nagyon fel­mérgelődtem, mondtam, hogy nem tehe­ti ezt, meg kell keresni az igazgatót, hogy tisztázzuk a dolgokat. Aztán a bár­ban úgy egy negyedórát beszélgettünk az igazgatóval, majd bevitt egy irodába be­szélgetni. Én bizalonatlan voltam, mert egy kicsit ittas volt és zsebében revolver volt. Megérttette velem, hogy a kazettát szeretné, ugyanis augusztusban valakik filmeztek és kompromittálták a román kormányt. Követelte, hogy megnézhesse a kazettát, hogy filmeztem-e a katonákat. Tagadtam, hogy egyáltalán filmeztem vol­na a katonákat, felmentünk az irodába, bekapcsolta a tévét. Nem akarta elhinni, hogy a kamerámban nincs lejátszó, de a kazetta mérete nem talált a videókészü­lékhez. Akkor egy szomszédos irodába vitt, kérdéseket tett fel, nevemet, címemet kérte. Fales nevet és címet adtam neki és mikor láttam, hogy ezzel hatást akar el­érni ,én is megkérdeztem a címét. Kezdte is írni a címét. Angolul beszéltünk, mond­ta, hogy mindketten leírjuk, mert most már barátok vagyunk. Leírta tehát a cí­mét és akkor egy fiatalember lépett be. Nem tudom, ki volt, úgy tűnt, hogy a fő­nöke lehet. Tíz másodpercig beszélgettek, s amikor a fiatal kiment, a szekuritátés,­­aki engem kérdezett, csúnyát mutatott, kifejezve, hogy nem törődik a másikkal. Ezek után a színház egyik felelőse jött, kérte a hivatalos papírjait. Megmutatta a rendőrségi igazolványét, felolvasták, valóban rendőr volt. Beszélgetni kezdtek, keményen veszekedtek, majd kimentek, ezzel befejeződött. A Liberté Roumanie Társaság döbbene­tét és tiltakozását fejezi ki Dumitrescu főhadnagy viselkedése miatt. Csodálkoznak, hogy egy szabad ország­ban a francia társulat egyik tagját aka­dályozták munkájában, nevezetesen ab­ban, hogy­ azt filmezzen, amit jónak lát. BIRTÓK JÓZSEF Lingua hungarica in minoritate az MTA kétnapos tanácskozása A Kárpát-medencében élő magyarság nyelvhasználatáról tanácskoztak a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének konferenciáján. Hosszú idő óta első ízben találkoztak Magyarország és mindegyik szomszédos ország, valamint az Egyesült Államok magyar nyelvészei, hogy beszámoljanak a magyar nyelv álla­potát feltáró kutatásaik eredményeiről. A kétnapos tanácskozáson ismertették, hogy a társadalmi változások miként hatottak a nyelvre, miben különbözik a más-más foglalkozású és iskolai végzettségű embe­rek kifejezésmódja, nyelvhasználata. A pozsonyi, az ungvári, a kolozsvári, az új­vidéki, a maribori és a többi vendégelőadó az országaikban kisebbségben élő magya­rok nyelvhasználatáról tájékoztatta a­­ résztvevőket. Több előadás hangzott el ka romániai magyarság nyelvhasználatában tapasztalható változásokról. A többi között képet adtak arról: a Románia nyugati részén élő magyarok nyelvjárására kevés­bé hatott a román nyelv, mivel itt állan­dóan érvényesül — a magyar rádió és te­levízió adásai révén is — a magyar iro­dalmi nyelv hatása, és ez megóvja a ma­gyar kisebbség nyelvét az asszimilációtól. Kolozsvártól keletre, a Mezőségen a ro­mán nyelvi környezetben azonban keve­redik a magyar és a román nyelv, a nyelv­cserét megelőző folyamat játszódik le. Nagyon erőteljes a román nyelvhatás a máramarosi, a hunyadi, a szebeni, a foga­­rasi térségekben, a magyar nyelvjárási szigeteken. A Székelyföldön Udvarhely, Homoród, Keresztúr vidékén — Csík és Háromszék szomszédságában — viszonylag védett a magyar nyelv. Háromszékben vi­szont megkezdődött a magyar nyelv eró­ziója. Ennek oka egyebek között: románo­kat telepítettek a magyar településekre. A Kárpáton túl élő csángóknak hosszú időn át megtiltották, hogy anyanyelvükön beszéljenek, ezért legfiatalabb nemzedé­kük alig-alig ismeri nyelvjárását. A meg­nyitó ülésen bejelentették: a Nyelvtudo­mányi Intézet és a Magyarok Világszövet­sége meghirdette a Lingua hungarica in minoritate című pályázatot, amelynek célja, hogy nyelvhasználatuk tudományos leírására ösztönözze a szomszédos orszá­­gokbeli magyar egyetemi hallgatókat. • A VÁGY TITOKZATOS TÁRGYAI­­ az október elsejétől for­galomba kerülő új német bankje­lkről • KATONAI ÁLLAMCSÍNY VESZI­­ A SZOVJETUNIÓBAN? címmel a Moszkva környéki „cs­őmozgásokról" (a 2. oldalon) • Új sorozat 236. szám 1990. szeptember 29. • 4 oldal ára 2 lej . Postacím: Redactia ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ: 79776 Bucu­resti, 33 . Piața Presei Libere 1., sector 1. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ szerkesztősége 79776 Bukarest 33. szombat Szabad Sajtó tér 1., 1. kerület Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02 _ NYÍLT LEVÉL BUDAPESTRE Tisztelt Andrásfalvy Bertalan úrnak, művelődés- és oktatásügyi miniszternek A decemberi változások után a romániai magyarság kitartóan követelte kisebbségi jogait, és síkraszállt a magyar nyelvű ok­tatás és iskolahálózat visszaállításáért. Saj­nos, a március 19—20-i marosvásárhelyi események és ezek manipulált, eltorzított, belföldi értékelése megakadályozta a bein­dult folyamatok kiteljesedését és felfüg­­gesztette a Bolyai Egyetemért folytatott küzdelmet Fiataljaink nagy számban éltek azzal a lehetőséggel, hogy magyarországi egyete­meken felvételizhettek. Pedig nem lett vol­na helye a meghátrálásnak, nekik csakis itthon kellett volna bizonyítaniuk felké­szültségüket hogy a romániai egyetemeken elért felvételi eredményeikkel alátámasszák egy kisebbség, egy nemzet jogos követelé­seit. A Romániai Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ) mindvégig aggoda­lommal követte az idei egyetemi felvételit. Az egyetemes emberi jogok értelmében mi nem akadályoztunk meg senkit sem abban, hogy szabadon megválaszthassa, hol foly­tatja tanulmányait. Nem ítélkeztünk a megadott lehetőségek mindenképpen jó­szándékú felkínálása ellen sem. A romá­niai magyar ifjúság országos érdekvédelmi szervezetének elnökségi tagjaként viszont kötelességemnek érzem felhívni a figyelmet egyes káros következményekre: 1. ) Az idén több romániai magyar ifjú felvételizett magyarországi egyetemekre, mint Romániában, de kevesebben jutottak be. Ez csökkenő hatékonyságot mutat. 2. ) A romániai egyetemekre bejutó nem­zetiségiek százalékos aránya a vártnál ala­csonyabb­ volt, és a Kolozsvári Egyetemre összpontosult. Ez az arány nem tükrözheti a valóságot, amennyiben a tanügyminisz­­térium ezekből a mutatókból vonja le a kö­vetkeztetéseit és dolgozza ki terveit. 3. ) Semmilyen biztosíték sincs arra, hogy az életük érzékeny időszakában élő ifjak az évek során családi, érdekeltségi hatás­ra ne Magyarországon rendezzék be az életüket. Ebben az esetben csak illúzió a visszatérésük. 4. ) A tananyagok különbözősége és a kihelyezési rendszer kötöttsége miatt még akadályt jelent és tisztázatlan kérdés a ma­gyarországi diplomával rendelkező román állampolgárok szakmai elhelyezése Romá­niában. 5. ) Az erdélyi magyar ifjak tömeges fel­vétele miatt helyenként­ még jobban ki­éleződtek a valós ellentétek magyarországi és erdélyi, erdélyi magyar és a kitelepült vagy hosszabb ideig Magyarországon élő erdélyi magyar között A MISZSZ Országos Tanácsának számos tagjával együtt úgy gondoljuk, hog­y a romániai magyar fiatalságnak, értelmiség­nek nem teljes egyetemi képzésre — a ná­lunk hiányzó szakok kivételével —, hanem minél több, rövidebb időtartamú ösztön­­díjra, tanulmányútra, posztgraduális kép­zésre, szabadegyetemre és elméleti-gyakor­lati találkozókon, megbeszéléseken, konfe­renciákon való részvételre van szüksége. Amenyiben az egyes egyetemek között megállapodás születne, lehetővé válna ven­dégprofesszorok kölcsönös meghívása is. A tudásanyag, az információk állandó cse­réjét rendkívül fontosnak tartjuk. E rendkívülinek mondott tanév tanul­óságait leszűrve reméljük, hogy a jövőben a romániai magyar fiatalok, egyetemi hall­­gatók és értemiségiek valóban be fogják bizonyítani képességeiket, és jelesre vizs­­gáznak helytállásból, szaktudásból, ered­ményességből. Ehhez kérjük segítségüket, megköszönve a tevékeny jóakaratot! Tisztelettel: ABRAM ZOLTÁN a MISZSZ Országos Elnökségének tagja RÉGIEK ÉLETÉVEL ISMERKEDVE A sátortábor tán a legutolsó volt a nagyvakációban. Augusztus utolsó har­madára időzítették, szeptember első fe­lében zárult, és három stációs volt. Csíkszereda, a Kászonok völgye és Sepsiszentgyörgy a beállóhely, ha tart­juk magunkat régi fuvarosok szóhasz­nálatához. Zayzon Sámuel, a Hargita Megyei Tanfelügyelőség szakfelügyelő­je mondta a kászoni út előtt: — Mintegy két napig vendégeskedünk a jakabfalvi családoknál, népismereti gyűjtőmunkára vállalkoztunk, helyne­veket gyűjtünk. Nagyhírű borvíz, a Sa­­lutaris forrásánál vertünk tanyát. Az­tán megnézzük Kézdivásárhely, Cserná­­ton, Sepsiszentgyörgy nevezetességeit. Az idei tábor lajstroma szerint temes­vári, aradi, nagyváradi, szatmári, ko­lozsvári, székelyudvarhelyi, sepsiszent­györgyi és Csíkszeredai liceumisták, szám szerint hetvenegy gyerek vállalko­zott erre a földrajzi-történelmi, hely-és néprajzi útra. A Kászonokban példá­ul a helyi és a meghívott szakértők ré­vén megismerkednek a vidék vasmíves­­ségével, a kapuk és kutak építésének kötött szabályaival, a perefóriumleve­­lek titkaival, a táncrenddel, a borvizek birtoklásának hajdani formáival. A szellemi néprajz szférájából a népi kö­szöntési formulákkal, az állatűző-állat­­hivogató szavakkal foglalkoznak, s ki tudja , gyűjtőé a szerencse ... A tábornak vége. Az élmények meg­maradnak. Kép és szöveg: OLÁH ISTVÁN

Next