Romániai Magyar Szó, 1990. október (2. évfolyam, 238-263. szám)

1990-10-02 / 238. szám

­IA R­OMANI ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP - BUKAREST BESZÉLGETÉS PATAKI IMRÉVEL, HARGITA MEGYEFŐNÖKÉVEL A KÖZÖSSÉGEK HÁZAIRÓL Hargita és Kovászna megyében jártunk­ban betekintést próbáltunk nyerni az im­már jól beindult megyefőnöki hivatalok é­­letébe. A tisztség mibenlétéről, a munka főbb gondjairól beszélgettünk a két megye elöljáróival. Egyetlen kérdést nem érin­tettünk: az etnikumközi kérdéseket — elvégre mindkét megyében a lakosság köré­ben nyugalom van, munka és igyekvés a rendre, a haladásra. S ha adódik néhány szélsőséges villanás, visszhang­ hiányában — minden ellenkező híreszteléstől eltérően — elenyészik. Pataki Imre megyefőnök tulajdonképpen folytatja­ azt a munkát, amit az NSZIT Hargita megyei elnökeként elkezdett. Vagy mégsem? — Az államigazgatás átszervezése az 1990/5. sz. törvény alapján minőségileg újat is jelent azzal, hogy a megelőző idő­szakban a törvényhozási jogkört a NSZIT gyakorolta, most e jogkör jelentős részét a megyefőnökségek, illetve a polgármesteri hivatalok hatáskörébe utalja az új tör­vény. Miénk például a területfejlesztési programok elfogadása, évi és távlati ütemtervek jóváhagyása, a költségvetés elfogadása, az évi zárszámadásé szintén... Az átszervezés tágabb feladatkört, de na­gyobb felelősséget is ró ránk. Ezért aztán megalakítottuk a megyei, municípiumi, ■városi és községi, szélesebb körű tanácsko­zó testületeket a pártok, ifjúsági szerve­zetek, a szabad szakszervezetek, vallási fe­lekezetek és más társadalmi (nem politikai) formációk képviselőiből. E fórumokon vi­tatják meg az elvi jellegű tervezeteket, a fent jelzett, nagy fontosságú határozatok terveit. Az NSZIT megszűnte után még au­gusztus végéig a megye minden városá­ban és községében kineveztük a polgár­­mesteri hivatalok vezetőit az 1990/5. sz. törvény alapján. A kinevezésekhez a ja­vaslatokat az illető municípiumi, városi és községi politikai pártok képviselői, a vallási felekezetek, egyes szabad szakszer­vezetek és a volt NSZIT képviselői állí­tották össze, figyelembe véve a jelöltek rátermettségét, megbízhatóságát, képzési követelményeit. E javaslatokat a megye­főnökség jóváhagyta. A 4—5 esetben elő­fordult vitás eseteket közvetlen dialógus útján tisztáztuk. Végül a polgármesterek­kel megbeszélést tartottunk ,tisztázva az államigazgatással és az ügyvitellel kapcso­latos kérdéseket. Célunk a törvényesség betartása és az ügyvitel megfelelő biztosí­tása a lakosság­ érdekében. — Vázolja, kérjük, röviden a megye gazdasági helyzetképét... — A megye gazdasági életével kapcsola­tosan a helyzet valamivel jobb, mint az or­szágos átlag, de nem megnyugtató. Az ál­lami vállalatok helyzetképe az utóbbi hó­napokban kevés javulást mutat. A mini­mális árutermelési ütemtervnél az előző időszak megvalósításaival szemben körül­belül 17 százalékkal alacsonyabb az ez évi eredmény. A legfontosabb ok: a műszaki­anyagi ellátási nehézségek, a régi kiuta­­­lásos rendszerről a szerződéses rendszerre való áttérés nehézségei, az érdekegyeztetés hiánya és a szerződéses fegyelem lazulása. Júliusban viszont a munkatermelékenység javult, az előirányzatot 100,5 százalékban valósította meg iparunk. Augusztusban­ a helyzet megközelítő, pár vállalat kivételé­vel, mert a bajáni bánya és a Csíkszeredai traktorgyár nehézségekkel küzd. Távlatilag a megoldás, hogy minden vállalatnak vagy önálló gazdasági szervezetnek szilárd szer­ződéses kapcsolatot kell kiépítenie a mű­­sz­­ki-anyagi bázis biztosítására. A szabad szakszervezetekkel közösen dolgozzák ki a minimális létszám­keretet, hogy az át­lagkereset — megfelelő munkaütem betar­tásával — tegye érdekeltté az alkalmazot­takat abban, hogy ütemesen, jó minőséget termeljenek. — Beszéljünk a gazdasági élet új hajtá­sairól is... — Az állami ipari, a szövetkezeti kisipar mellé fokozatosan felzárkózik a saját kez­deményezésen alapuló magánvállalkozás. A megyében már több mint 4000 személy érdekelt ebben ... A megye szeptember elejéig közel 1000 engedélyt bocsátott ki, ebből 172 kisipari vállalat, 36 közös mun­kavégzésre szervezett társulat, 221 családi jellegű társulat, a többi egyéni ipari szol­gáltatási és kereskedelmi engedély birto­kában fejt ki ipari termelő,­szolgáltató, é­­pítkezési szolgáltató és áruforgalmazási te­vékenységet. Minden héten 65—85 enge­dély kibocsátását hagyja jóvá a megyefő­nökség. Szeretnénk, ha azok is, akik még munkahelyet keresnek — számuk 850—900- ra tehető — kedvet kapnánk a vállalkozás­hoz. — Hogyan vélekedik a 15­5. törvény­ről? — Az új privatizációs törvény, ahogyan nevezik, alkalmazási lehetőségeiről a véle­ményem a következő: a megfogalmazott és elfogadott törvényszöveg kétségtelenül újat jelent, nem rossz. Hasznos lett volna, ha a tervezetet előzőleg közvitára bocsát­ják, hiszen „az egész nép vagyonáról van itt szó". A közvita elmaradása a törvény gyakorlati alkalmazását nehezíti, ezért megtörténhetik, hogy menet közben fol­­tozgatásra, improvizációkra lesz szükség. Kérdezett: BÉRES KATALIN (Folytatása a 3. oldalon) VÁLASZ HELYETT (A SEPSISZENTGYÖRGYI TAMÁSI ÁRON SZÍNHÁZ 1990/91-ES ÉVADTERVÉRŐL) Gyanútlan-naiv kérdésföltevésemre nem először kaptam „az életben“ (mint mondani szokás) válasz helyett oktató intést. S bár hasonló reakciót váltott ki Veress Dániel­ből is a sepsiszentgyörgyi színház 1990/ 91-es évadtervére vonatkozó kérdésem, mégsem állíthatom, hogy valóban válasz nélkül maradtam volna. Csupán: a válasz nem várt volt. Az elutasítás, amellyel Ve­ress Dániel a szokványos kérdést fogadta, már maga is felelet; ennél beszédesebb azonban mindaz, ami vallomásából és okosan fűzött érveléséből kiderült. Válaszolni, azaz egyszerűen fölsorolni a tervbe vett előadások és szerzők sorát azért nem hajlandó, mert szerinte ez nem becsületes. A szentgyörgyi színház 1948-tól­ 1990-ig tartó periódusa, a 385 nagyszínpa­di és 35 kisszínpadi bemutatót számoló 42 évad, pontosabban az előadások válto­zó és változtatott (!) rendje, valamint ezzel párhuzamba állítva: a kitűzött program, a tett ígéret tehát­ és az adott szó becsüle­te mind-mind a bújkálás, hazudozás, a ki­­sebb-nagyobb „disznóságok“ által beár­nyékolt. S szinte mindegy, hogy a nyolc­vanas években már-m­ár divattá váló, s végül már oly megszokott műsorterv-mó­dosulások miatt a Hatalom, a Hivatal vagy a Színház intézményét okoljuk-e, keserű tapasztalatokon edzett tanulság és figyel­meztetés, hogy a tervezés és a gyakorlat­­ közti összhang hiánya megengedhetetlen­­né teszi egy egész évre szóló műsorterv megbízható­ ki­alakítását. S míg valamiben nem vagyunk bizonyosak, addig hamis bármiféle propaganda. Egy kiábrándult ember immár jogos óvatosságáról van szó? Válasz helyett in­kább Veress Dánielnek a nyolcvanas évek színházáról írt tanulmány-részletét idéz­ném, melyet a szerző maga is álláspontja kellő megvilágítására szánt: „A naptári időben előrehaladó, ellentmondásokat ter­melő és erjesztő mozgásban volt egy sú­lyosan meghatározó, profilt befolyásoló, lényegében torzít­ó tényező. Éspedig az, hogy a kultúrára is kiterjesztett parancs­­uralom körülményei közt a színház, ez az autonómiát igénylő, sajátos jelleggel bíró művészeti intézmény nem saját belső tör­vényei szerint, nem saját növéstervének logikáját követve alakult, illetve fejlő­dött. Szüntelenül ráparancsolt ideológiai szempontok — »valóságtükrözés«, «po­litikai nevelés«, a »termelés, a termelő munka tükrözése és ösztönzése« stb., — időszaki taktikai elvárások pórázra vett függvénye, sőt függeléke — és szükség­képpen áldozata — lett. (...) A merev, ostoba, hatástalan, lényegé­ben egyértelműen művészetidegen, sőt művészetellenes ideológiai alapállás, szin­te teljesen lehetetlenné tette, hogy az in­tézmény egyedi módon, önmagára­ érvé­nyesen kialakíthassa a maga művészeti egyéniségét, jellegzetes arculatát, végső soron, hogy kivívja­ önmaga megvalósítá­sának létfeltételét jelentő belső szabadsá­gát. A hivatalos gyakorlatot jelentő „kí­vülről“ és „felülről“ történő központosí­tott irányítottság, az egységesítésre való KISGYÖRGY RÉKA (Folytatása a 3. oldalon) Autószerviz a város szélén,­­ viszony­lag új, talán hét éve működik. Ez volna Temesvár és a környék OLTCIT-szer­­vize, ezen típusú kocsik szavatosság a­­latti javításait itt végeznék — ha vol­na alkatrész. De nincs. És nincs a Da­cákhoz, nincs a gyártásból minap ki­­vit kiskocsikhoz, a Dacia 500-hoz. Nincs semmihez — a Nyugatról ez évben beho­zott töbl± ezernyi járgányhoz még ke­vésbé. Ez a „nincs­ me­se“ azért meglepő, mert Dan Cocirla mérnökről, illetve az általa vezetett szervizről az volt köztu­dott korábban,hogy itt mindig minden megtalálható... — Valóban üres a raktárunk, mint még soha. És ha rajtam múlik, nem is lesz egyhamar tele. Miért lenne, kér­dem én?! Hogy a régi, átkos rendszer­ben miért volt minden, miért vállaltam a havi letolásokat a hatalmas raktár­­készletekért, s még a pénzügyi megtor­lásokat is olykor­­ világos. Nem volt más megoldás, abban­­a rendszerben nem volt kiút, a helyzet ismeretében vállaltam a vállalandókat, és nálunk volt mindig alkatrész, tőlünk nem ment el dühös vendég. Ma talán még köny­­nyebben feltölthetném a raktárat — persze a korábbi „módszerekkel“, te­hát hátsó, kerülő utakon járva —, mert a korosztályom tagjai, a harmincon tú­liak közül sokan előre léptek, döntés­hozók lettek. Kérhetnék tőlük, nem uta­sítanának vissza... Vendég kopogtat és lép be, Jó isme­rőse a főnöknek, kérdés, kiábrándultan távozik — itt sincs az a bizonyos tömin­­tés ... — Azt mindenki tudja, hogy a régi rendszer, gazdaságról beszélnek, a poli­tikai hátteret, amennyiben lehetséges, most tegyük félre, szóval az a monoli­tikus nagyipar, a­­elyet a szocializmus összerakott, az kártyavárként omlasz­­tandó össze. Életképtelen, hibás gazda­sági, emberi szempontból egyaránt. Nincs benne jövő, nem emberre szabott. Valami politikus agyban elképzelt em­bertípus számára talán ez a jó, de az élethez aztán semmi köze. Keressük úgymond a választ, miként vessünk vé­get a korábbi vészterhes gazdasági gya­korlatnak és miként építgessük az újat. Az én munkámban, az autószervize­­lésben oly nagy dilemmát nem látok , itt van sok ezer külföldről behozott ko­csi, javítani kell ezeket, főleg, hogy jó­részt régi típusok, lefutott járművek. Sok jó haverom ment el az idők során in­nen, nem szakítottam meg velük a kap­csolatot akkor sem, amikor ez némi ve­széllyel járt, jöttek most szépen sorban, szó szót követett, s nem kellett sokat tárgyalnunk ahhoz, hogy megszülessen az elképzelés: autóalkatrész-üzletet nyit­nék. Újabb vendég, elpanaszolja, hogy más­hol már olajszűrő nincs, meg fékmunka­­henger — itt ezekből még található... — Ha saját üzletem volna, akkor miért ne nyitnék egy kis szervizt is mindjárt, ezt csinálom jó ideje, szerez­tem némi tapasztalatot, s a továbblé­pést úgy képzelem el, hogy mindenki azon a területen „privatizál“ majd, a­­melyet ismer. Nem kellene elpocsékolni a társadalmilag felgyűlt szakmai tapasz­talatot. Tehát szeriiz is kéne, találtam helyet, elkezdtük az engedélyeztetést. Olyan szépen indult, hogy már köszönő levelet kívántam írni a hatóságoknak, hogy lám, így is lehet. Még szerencse, hogy nem siettem el, hogy az első lépé­sek nem vittek kísértésbe. Mert aztán a városrendezők el is akasztották a ter­vemet. A szervizről, egyelőre, le kell mondanom, szerintem elfogadhatatlan szempontok miatt, most nem tartom­ fontosnak ezek taglalását, csak megem­lítem, maradt az üzlet, az alkatrészek forgalmazása. Mit mondjak? Ezzel sem jártam jobban, pedig itt senki tételesen nem akadályozta, hogy véghezvigyem eredeti elképzelésemet. Csak olyanok a gazdasági szabályozók, hogy senki ne te­hessen semmit, rettenjen­ vissza, ne pri­vatizáljon. Vendégek persze jönnek, sorban, alig­hanem a régi rendszer továbbélése, hogy minden raktári tételt a főnök láttamoz, mintegy „eldönti“, mikor van s mikor nincs abból a tételből. Mert korábban nem lehetett volna jól ellátott a szer­viz, ha egy vezérigazgató számára nem lett volna abból a bizonyos nagyon nagy hiánycikkből... — Próbáljunk meg közgazdászként gondolkodni, amúgy a magunk módján. Ma mindenkit zavar, hogy mekkora az üzérkedés, menyire elszabadult a fekete­kereskedelem. Végül is minden van, csak nem ott, ahol lennie kellene, s a hivata­los ár többszöröséért. Hivatalosan nincs infláció — a gyakorlatban hihetetlen mértékű. És ki vagyunk szolgáltatva a véletlennek, az utcai kereskedelemnek — árak, minőség szempontjából, hogy az időről, a beszerzésre fordított, el­pocsékolt időről ne is szóljak. Pedig ki­mit tapasztalunk, az nem egyszerű üzér­kedés, azért nem azokat kell első fokon elítélni, akik űzik, akik ebből szereznek busás hasznot, ők csak kihasználják a BODÓ BARNA (Folytatása a 3. oldalon) EL KÉNE INDULNI... NINCS­ MESE Kik csorbítják a román nép tekintélyét ? — A Romániai Magyar Szó olvasói nagyvonalakban végigkövethették a szap­­roncai események fejleményeit, s mondhat­ni együtt izgultak a választott polgármes­ter Toader Ste­ca sorsáért. Így tehát nem kell bemutatnom őt olvasótáborunknak. Ellenben, ha üzenne valamit nekik, azt szí­vesen vennénk. — Először is köszönöm az együttérzést. Többet magamról nem mondok, mivel lap­juk tudósított az itteni helyzetről. Csak annyit szeretnék elmondani, hogy nem va­gyok bűnös, s úgynevezett koncepciós per szenvedő alanya lettem. A Romániai Ma­gyar Szó olvasóinak azt üzenem, hogy mi, szaploncaiak azt óhajtjuk, hogy a románok és a magyarok közt harmónia, csend és béke legyen, amit mi tettekkel is bizonyí­tunk, például ami a szomszédos tiszahosz­­szúmezőiekkel való viszonyainkat illeti. Mi, a román nép mindig is »egyetértésben és békességben éltünk egymás mellett, mind a magyarokkal, mind a többi nemzeti ki­sebbségekkel. Sajnos, a múlt rendszer kommunista beállítottságú nómenklaturis­­tái — akiknek kezei még a mába is elérnek — szítani próbálják a nemzetiségi feszült­ségeket, s így akarják bemocskolni Romá­nia becsületét Európa előtt, ők csorbítják hazánk tekintélyét, nem Comea asszony vagy Tőkés László. Mi, szaploncaiak imád­kozni fogunk az Istenhez, hogy az igazság győzedelmeskedjék.­­ Holnapi számunkban helyszíni riportot közlünk, amit szeptember 30-án, vasárnap készítenünk Szaploncán, egy nagyszabású antitotalitárius népgyűlés alkalmából. FARKAS ZOLTÁN Új sorozat 238. szám 1990.­ ­ október 2., szerkesztősége 4 oldal ára 2 lej­z­­ * • / - Postacím: Redactia ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ. 79776 Bucure$ti, 33 Piața Presei Libere 1., * sector 1. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ 79776 Bukarest 33, kedd Szabad Sajtó tér 1., 1. kerület Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02 o UNICEF-világtalálkozó Vasárnap több mint 70 állam- és kor­mányfő részvételével az ENSZ-székházban magas szintű világkonferenciát szenteltek a gyermek léthelyzetének. A közgyűlés ü­­léstermében jelen levő küldöttségvezetők aláírták a gyermekjogi szerződést. Az ezt követő megnyitó ülésen Javier Perez de Cuellar, a világszervezet főtitkára beve­zető szavaiban hangsúlyozta, hogy a ta­lálkozó a legmagasabb szintű elkötelezett­ség egy olyan világrend kiépítése mellett, amely védelmezni fogja az emberi nem­e■legbecsesebb erőforrását , a gyermeket. A főtitkár után Brian Mulroney kanadai mi­niszterelnök, Charles Salinas de Gortari mexikói államfő, Suzanne Mubarak asz­­szony az egyiptomi elnök nevében, Geor­ge Bush, az USA elnöke, James D. Grant, az UNICEF ügyvezető igazgatója mondott rövid beszédet. Az­ ezt követő vitán szá­mos állam- és kormányfő szólalt fel, kö­zöttük Ion Iliescu, Románia elnöke. A vi­lágtalálkozó ünnepélyes nyilatkozat elfo­gadásával és a hozzákapcsolódó, a jelen­legi évtizedre szóló akcióterv elfogadásá­val zárult. Akik érzéketlenek maradnak a gyerme­kek problémái iránt, azok elvesztették bi­zalmukat az emberiség jövőjében. Ebből a szempontból találkozónk, amely történelmi viszonylatban az első ilyen összejövetel, élénk bizonysága annak, hogy még biza­kodunk a jövőben — hangsúlyozta felszó­lalásában a román államfő, majd röviden ismertette a romániai gyermekek helyzetét, a krisil­ rendszerektől maradt súlyos örök­séget. Az állapotok lényeges javítását cél­zó további erőfeszítések, az átgondolt és következetesen megvalósítandó gyermek­­védelmi stratégia főbb összetevőit a­­ kö­vetkezőkben vázolta: Románia új Alkot­(Folytatása a 1. oldalon) Helységnévváltozás Szlovákiában A­­Matica Slovenska nevű szlovák szer- ■ vezet türelmetlenül sürgeti a szlovák nyelvtörvény elfogadását és annak mie­lőbbi kimondását, hogy Szlovákiában az egyetlen állami és hivatalos nyelv a szlo­vák. A Matica vezetősége nyilatkozatban fordult a pozsonyi parlamenthez, hogy tűzze végre napirendre a kérdést. A szlovák belügyminisztérium illetékesei közölték: október 1-jétől több szlovák te­lepülés neve megváltozik, mégpedig oly módon, hogy a helység visszakapja azt a nevet, amelyet az első cseh-szlovák köz­társaság idején, tehát 1920-tól viselt. Jó­részt olyan helységekről van szó, amelyek­nek lakossága — zömmel vagy részben — magyar. Az eredeti magyar helységnév a masaryla köztársaságban úgy változott meg, hogy azt az eredeti hangzáshoz ha­sonló hangzású szlovák fonetikái ú szóvá alakították át, bizonyos előtagokat pedig lefordították szlovákra. Román-moldvai megállapodás Kisinyovban moldvai-román együtt­működési m­egállapodást írt alá Mircea Druc, a Moldvai Szovjet Köztársaság kor­mányfője és Anton Vatalescu román ál­lamminiszter. A megállapodás széles körű együttműködést irányoz elő a gazdaság, a tudományos, szociális és kulturális kérdé­sek terén, a piacgazdálkodás feltételeinek megteremtésében. Moldva több országgal és szovjet köztársasággal már kötött ha­sonló szerződést — s Törökországgal és az Egyesült Államokkal is köz­vetlen kapcso­latokról tárgyal —, de a jelen megállapo­dás különösen fontos, hiszen a két államot a közös határon kívül jelentős nyelvi, kul­turális és rokoni szálak is fűzik egymás­hoz. A Bihari Naplóban olvastuk MEGLEPŐ HANGÚ NYILATKOZAT Dr. Petre Olariu egyetemi tanár, a Vatra Románeascá egyik vezető beosztású funkcionáriusa, ausztriai látogatása alkalmával adott sajtónyilatkozatában a Vat­ra Româneascá szervezet céljaként a „vallási és kulturális értékek újrafelfede­zését“ jelölte meg „etnikai és vallási sokszínűség figyelembe vételével“. A mozgal­mat „egy közös humanitárius összefogásnak“ nevezte, amely nem igényel politikai képviseletet. A mozgalom rövid távú célkitűzései között az alábbiakat említette: I. Azonnali intézkedések, amelyek megkönnyítik Románia német ajkú lakosai szá­mára az itthonmaradást­. 2. A kisebbségekkel kötött megállapodás alapján egy olyan kisebbségi törvény kidolgozása, amely méltányosan szabályozza az oktatás, a nyelvhasználat és a nemzetiségi kultúra kérdéseit; 3. Az összes etnikai csoportok együt­működése, azo­nosságuk megőrzésével. Az alábbiakban közöljük a sajtónyilatkozat teljes szövegét A „Vatra Româneasca“ nem a „románok bölcsőjét“ jelenti, hanem a „román böl­csőt“, nemcsak egy nemzet, hanem a Ro­mániát alkotó összes nemzetiség számára. A Vatra pártoktól függetlenül működik és küzd Románia keresztény európai szel­lemben való megújulásért szellemi, gazda­sági és társadalmi téren. Ez a megújhodás minden nemzetiség, felekezet és társadalmi réteg együttműkö­dése nyomán kell bekövetkezzen. A hozzá vezető utat nem lehet egy uta­sítás alapján kijelölni, mint a diktatúra idején, hanem a párbeszéd és tárgyalások során kell megkeresnünk. Ehhez a Vatra is döntően hozzá szeretne járulni. Már folytattunk megbeszéléseket az önök ó-ausztriai honfitársaival, a német népcsoport képviselőivel, és első ízben vol­tak megbeszéléseink a magyarok képvise­lőivel is. Arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a kisebbségi jogok olyan fontos, ám ugyan­akkor érzékeny problémáit közösen kell megoldanunk, ezért folytatni fogjuk a pár­­beszéd és tárgyalások útját. A közös munka eredményeit bizonyosan figyelembe veszik majd állami szinten­­. Tudatában vagyunk, hogy Románia visz­­szatérésének útja a közös európai otthon­ba Budapesten és a magyarokkal való (Folytatása a 3. oldalon)

Next