Romániai Magyar Szó, 1990. október (2. évfolyam, 238-263. szám)
1990-10-02 / 238. szám
IA ROMANI ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP - BUKAREST BESZÉLGETÉS PATAKI IMRÉVEL, HARGITA MEGYEFŐNÖKÉVEL A KÖZÖSSÉGEK HÁZAIRÓL Hargita és Kovászna megyében jártunkban betekintést próbáltunk nyerni az immár jól beindult megyefőnöki hivatalok életébe. A tisztség mibenlétéről, a munka főbb gondjairól beszélgettünk a két megye elöljáróival. Egyetlen kérdést nem érintettünk: az etnikumközi kérdéseket — elvégre mindkét megyében a lakosság körében nyugalom van, munka és igyekvés a rendre, a haladásra. S ha adódik néhány szélsőséges villanás, visszhang hiányában — minden ellenkező híreszteléstől eltérően — elenyészik. Pataki Imre megyefőnök tulajdonképpen folytatja azt a munkát, amit az NSZIT Hargita megyei elnökeként elkezdett. Vagy mégsem? — Az államigazgatás átszervezése az 1990/5. sz. törvény alapján minőségileg újat is jelent azzal, hogy a megelőző időszakban a törvényhozási jogkört a NSZIT gyakorolta, most e jogkör jelentős részét a megyefőnökségek, illetve a polgármesteri hivatalok hatáskörébe utalja az új törvény. Miénk például a területfejlesztési programok elfogadása, évi és távlati ütemtervek jóváhagyása, a költségvetés elfogadása, az évi zárszámadásé szintén... Az átszervezés tágabb feladatkört, de nagyobb felelősséget is ró ránk. Ezért aztán megalakítottuk a megyei, municípiumi, ■városi és községi, szélesebb körű tanácskozó testületeket a pártok, ifjúsági szervezetek, a szabad szakszervezetek, vallási felekezetek és más társadalmi (nem politikai) formációk képviselőiből. E fórumokon vitatják meg az elvi jellegű tervezeteket, a fent jelzett, nagy fontosságú határozatok terveit. Az NSZIT megszűnte után még augusztus végéig a megye minden városában és községében kineveztük a polgármesteri hivatalok vezetőit az 1990/5. sz. törvény alapján. A kinevezésekhez a javaslatokat az illető municípiumi, városi és községi politikai pártok képviselői, a vallási felekezetek, egyes szabad szakszervezetek és a volt NSZIT képviselői állították össze, figyelembe véve a jelöltek rátermettségét, megbízhatóságát, képzési követelményeit. E javaslatokat a megyefőnökség jóváhagyta. A 4—5 esetben előfordult vitás eseteket közvetlen dialógus útján tisztáztuk. Végül a polgármesterekkel megbeszélést tartottunk ,tisztázva az államigazgatással és az ügyvitellel kapcsolatos kérdéseket. Célunk a törvényesség betartása és az ügyvitel megfelelő biztosítása a lakosság érdekében. — Vázolja, kérjük, röviden a megye gazdasági helyzetképét... — A megye gazdasági életével kapcsolatosan a helyzet valamivel jobb, mint az országos átlag, de nem megnyugtató. Az állami vállalatok helyzetképe az utóbbi hónapokban kevés javulást mutat. A minimális árutermelési ütemtervnél az előző időszak megvalósításaival szemben körülbelül 17 százalékkal alacsonyabb az ez évi eredmény. A legfontosabb ok: a műszakianyagi ellátási nehézségek, a régi kiutalásos rendszerről a szerződéses rendszerre való áttérés nehézségei, az érdekegyeztetés hiánya és a szerződéses fegyelem lazulása. Júliusban viszont a munkatermelékenység javult, az előirányzatot 100,5 százalékban valósította meg iparunk. Augusztusban a helyzet megközelítő, pár vállalat kivételével, mert a bajáni bánya és a Csíkszeredai traktorgyár nehézségekkel küzd. Távlatilag a megoldás, hogy minden vállalatnak vagy önálló gazdasági szervezetnek szilárd szerződéses kapcsolatot kell kiépítenie a műszki-anyagi bázis biztosítására. A szabad szakszervezetekkel közösen dolgozzák ki a minimális létszámkeretet, hogy az átlagkereset — megfelelő munkaütem betartásával — tegye érdekeltté az alkalmazottakat abban, hogy ütemesen, jó minőséget termeljenek. — Beszéljünk a gazdasági élet új hajtásairól is... — Az állami ipari, a szövetkezeti kisipar mellé fokozatosan felzárkózik a saját kezdeményezésen alapuló magánvállalkozás. A megyében már több mint 4000 személy érdekelt ebben ... A megye szeptember elejéig közel 1000 engedélyt bocsátott ki, ebből 172 kisipari vállalat, 36 közös munkavégzésre szervezett társulat, 221 családi jellegű társulat, a többi egyéni ipari szolgáltatási és kereskedelmi engedély birtokában fejt ki ipari termelő,szolgáltató, építkezési szolgáltató és áruforgalmazási tevékenységet. Minden héten 65—85 engedély kibocsátását hagyja jóvá a megyefőnökség. Szeretnénk, ha azok is, akik még munkahelyet keresnek — számuk 850—900- ra tehető — kedvet kapnánk a vállalkozáshoz. — Hogyan vélekedik a 155. törvényről? — Az új privatizációs törvény, ahogyan nevezik, alkalmazási lehetőségeiről a véleményem a következő: a megfogalmazott és elfogadott törvényszöveg kétségtelenül újat jelent, nem rossz. Hasznos lett volna, ha a tervezetet előzőleg közvitára bocsátják, hiszen „az egész nép vagyonáról van itt szó". A közvita elmaradása a törvény gyakorlati alkalmazását nehezíti, ezért megtörténhetik, hogy menet közben foltozgatásra, improvizációkra lesz szükség. Kérdezett: BÉRES KATALIN (Folytatása a 3. oldalon) VÁLASZ HELYETT (A SEPSISZENTGYÖRGYI TAMÁSI ÁRON SZÍNHÁZ 1990/91-ES ÉVADTERVÉRŐL) Gyanútlan-naiv kérdésföltevésemre nem először kaptam „az életben“ (mint mondani szokás) válasz helyett oktató intést. S bár hasonló reakciót váltott ki Veress Dánielből is a sepsiszentgyörgyi színház 1990/ 91-es évadtervére vonatkozó kérdésem, mégsem állíthatom, hogy valóban válasz nélkül maradtam volna. Csupán: a válasz nem várt volt. Az elutasítás, amellyel Veress Dániel a szokványos kérdést fogadta, már maga is felelet; ennél beszédesebb azonban mindaz, ami vallomásából és okosan fűzött érveléséből kiderült. Válaszolni, azaz egyszerűen fölsorolni a tervbe vett előadások és szerzők sorát azért nem hajlandó, mert szerinte ez nem becsületes. A szentgyörgyi színház 1948-tól 1990-ig tartó periódusa, a 385 nagyszínpadi és 35 kisszínpadi bemutatót számoló 42 évad, pontosabban az előadások változó és változtatott (!) rendje, valamint ezzel párhuzamba állítva: a kitűzött program, a tett ígéret tehát és az adott szó becsülete mind-mind a bújkálás, hazudozás, a kisebb-nagyobb „disznóságok“ által beárnyékolt. S szinte mindegy, hogy a nyolcvanas években már-már divattá váló, s végül már oly megszokott műsorterv-módosulások miatt a Hatalom, a Hivatal vagy a Színház intézményét okoljuk-e, keserű tapasztalatokon edzett tanulság és figyelmeztetés, hogy a tervezés és a gyakorlat közti összhang hiánya megengedhetetlenné teszi egy egész évre szóló műsorterv megbízható kialakítását. S míg valamiben nem vagyunk bizonyosak, addig hamis bármiféle propaganda. Egy kiábrándult ember immár jogos óvatosságáról van szó? Válasz helyett inkább Veress Dánielnek a nyolcvanas évek színházáról írt tanulmány-részletét idézném, melyet a szerző maga is álláspontja kellő megvilágítására szánt: „A naptári időben előrehaladó, ellentmondásokat termelő és erjesztő mozgásban volt egy súlyosan meghatározó, profilt befolyásoló, lényegében torzító tényező. Éspedig az, hogy a kultúrára is kiterjesztett parancsuralom körülményei közt a színház, ez az autonómiát igénylő, sajátos jelleggel bíró művészeti intézmény nem saját belső törvényei szerint, nem saját növéstervének logikáját követve alakult, illetve fejlődött. Szüntelenül ráparancsolt ideológiai szempontok — »valóságtükrözés«, «politikai nevelés«, a »termelés, a termelő munka tükrözése és ösztönzése« stb., — időszaki taktikai elvárások pórázra vett függvénye, sőt függeléke — és szükségképpen áldozata — lett. (...) A merev, ostoba, hatástalan, lényegében egyértelműen művészetidegen, sőt művészetellenes ideológiai alapállás, szinte teljesen lehetetlenné tette, hogy az intézmény egyedi módon, önmagára érvényesen kialakíthassa a maga művészeti egyéniségét, jellegzetes arculatát, végső soron, hogy kivívja önmaga megvalósításának létfeltételét jelentő belső szabadságát. A hivatalos gyakorlatot jelentő „kívülről“ és „felülről“ történő központosított irányítottság, az egységesítésre való KISGYÖRGY RÉKA (Folytatása a 3. oldalon) Autószerviz a város szélén, viszonylag új, talán hét éve működik. Ez volna Temesvár és a környék OLTCIT-szervize, ezen típusú kocsik szavatosság alatti javításait itt végeznék — ha volna alkatrész. De nincs. És nincs a Dacákhoz, nincs a gyártásból minap kivit kiskocsikhoz, a Dacia 500-hoz. Nincs semmihez — a Nyugatról ez évben behozott töbl± ezernyi járgányhoz még kevésbé. Ez a „nincs mese“ azért meglepő, mert Dan Cocirla mérnökről, illetve az általa vezetett szervizről az volt köztudott korábban,hogy itt mindig minden megtalálható... — Valóban üres a raktárunk, mint még soha. És ha rajtam múlik, nem is lesz egyhamar tele. Miért lenne, kérdem én?! Hogy a régi, átkos rendszerben miért volt minden, miért vállaltam a havi letolásokat a hatalmas raktárkészletekért, s még a pénzügyi megtorlásokat is olykor világos. Nem volt más megoldás, abbana rendszerben nem volt kiút, a helyzet ismeretében vállaltam a vállalandókat, és nálunk volt mindig alkatrész, tőlünk nem ment el dühös vendég. Ma talán még könynyebben feltölthetném a raktárat — persze a korábbi „módszerekkel“, tehát hátsó, kerülő utakon járva —, mert a korosztályom tagjai, a harmincon túliak közül sokan előre léptek, döntéshozók lettek. Kérhetnék tőlük, nem utasítanának vissza... Vendég kopogtat és lép be, Jó ismerőse a főnöknek, kérdés, kiábrándultan távozik — itt sincs az a bizonyos tömintés ... — Azt mindenki tudja, hogy a régi rendszer, gazdaságról beszélnek, a politikai hátteret, amennyiben lehetséges, most tegyük félre, szóval az a monolitikus nagyipar, aelyet a szocializmus összerakott, az kártyavárként omlasztandó össze. Életképtelen, hibás gazdasági, emberi szempontból egyaránt. Nincs benne jövő, nem emberre szabott. Valami politikus agyban elképzelt embertípus számára talán ez a jó, de az élethez aztán semmi köze. Keressük úgymond a választ, miként vessünk véget a korábbi vészterhes gazdasági gyakorlatnak és miként építgessük az újat. Az én munkámban, az autószervizelésben oly nagy dilemmát nem látok , itt van sok ezer külföldről behozott kocsi, javítani kell ezeket, főleg, hogy jórészt régi típusok, lefutott járművek. Sok jó haverom ment el az idők során innen, nem szakítottam meg velük a kapcsolatot akkor sem, amikor ez némi veszéllyel járt, jöttek most szépen sorban, szó szót követett, s nem kellett sokat tárgyalnunk ahhoz, hogy megszülessen az elképzelés: autóalkatrész-üzletet nyitnék. Újabb vendég, elpanaszolja, hogy máshol már olajszűrő nincs, meg fékmunkahenger — itt ezekből még található... — Ha saját üzletem volna, akkor miért ne nyitnék egy kis szervizt is mindjárt, ezt csinálom jó ideje, szereztem némi tapasztalatot, s a továbblépést úgy képzelem el, hogy mindenki azon a területen „privatizál“ majd, amelyet ismer. Nem kellene elpocsékolni a társadalmilag felgyűlt szakmai tapasztalatot. Tehát szeriiz is kéne, találtam helyet, elkezdtük az engedélyeztetést. Olyan szépen indult, hogy már köszönő levelet kívántam írni a hatóságoknak, hogy lám, így is lehet. Még szerencse, hogy nem siettem el, hogy az első lépések nem vittek kísértésbe. Mert aztán a városrendezők el is akasztották a tervemet. A szervizről, egyelőre, le kell mondanom, szerintem elfogadhatatlan szempontok miatt, most nem tartom fontosnak ezek taglalását, csak megemlítem, maradt az üzlet, az alkatrészek forgalmazása. Mit mondjak? Ezzel sem jártam jobban, pedig itt senki tételesen nem akadályozta, hogy véghezvigyem eredeti elképzelésemet. Csak olyanok a gazdasági szabályozók, hogy senki ne tehessen semmit, rettenjen vissza, ne privatizáljon. Vendégek persze jönnek, sorban, alighanem a régi rendszer továbbélése, hogy minden raktári tételt a főnök láttamoz, mintegy „eldönti“, mikor van s mikor nincs abból a tételből. Mert korábban nem lehetett volna jól ellátott a szerviz, ha egy vezérigazgató számára nem lett volna abból a bizonyos nagyon nagy hiánycikkből... — Próbáljunk meg közgazdászként gondolkodni, amúgy a magunk módján. Ma mindenkit zavar, hogy mekkora az üzérkedés, menyire elszabadult a feketekereskedelem. Végül is minden van, csak nem ott, ahol lennie kellene, s a hivatalos ár többszöröséért. Hivatalosan nincs infláció — a gyakorlatban hihetetlen mértékű. És ki vagyunk szolgáltatva a véletlennek, az utcai kereskedelemnek — árak, minőség szempontjából, hogy az időről, a beszerzésre fordított, elpocsékolt időről ne is szóljak. Pedig kimit tapasztalunk, az nem egyszerű üzérkedés, azért nem azokat kell első fokon elítélni, akik űzik, akik ebből szereznek busás hasznot, ők csak kihasználják a BODÓ BARNA (Folytatása a 3. oldalon) EL KÉNE INDULNI... NINCS MESE Kik csorbítják a román nép tekintélyét ? — A Romániai Magyar Szó olvasói nagyvonalakban végigkövethették a szaproncai események fejleményeit, s mondhatni együtt izgultak a választott polgármester Toader Steca sorsáért. Így tehát nem kell bemutatnom őt olvasótáborunknak. Ellenben, ha üzenne valamit nekik, azt szívesen vennénk. — Először is köszönöm az együttérzést. Többet magamról nem mondok, mivel lapjuk tudósított az itteni helyzetről. Csak annyit szeretnék elmondani, hogy nem vagyok bűnös, s úgynevezett koncepciós per szenvedő alanya lettem. A Romániai Magyar Szó olvasóinak azt üzenem, hogy mi, szaploncaiak azt óhajtjuk, hogy a románok és a magyarok közt harmónia, csend és béke legyen, amit mi tettekkel is bizonyítunk, például ami a szomszédos tiszahoszszúmezőiekkel való viszonyainkat illeti. Mi, a román nép mindig is »egyetértésben és békességben éltünk egymás mellett, mind a magyarokkal, mind a többi nemzeti kisebbségekkel. Sajnos, a múlt rendszer kommunista beállítottságú nómenklaturistái — akiknek kezei még a mába is elérnek — szítani próbálják a nemzetiségi feszültségeket, s így akarják bemocskolni Románia becsületét Európa előtt, ők csorbítják hazánk tekintélyét, nem Comea asszony vagy Tőkés László. Mi, szaploncaiak imádkozni fogunk az Istenhez, hogy az igazság győzedelmeskedjék. Holnapi számunkban helyszíni riportot közlünk, amit szeptember 30-án, vasárnap készítenünk Szaploncán, egy nagyszabású antitotalitárius népgyűlés alkalmából. FARKAS ZOLTÁN Új sorozat 238. szám 1990. október 2., szerkesztősége 4 oldal ára 2 lejz * • / - Postacím: Redactia ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ. 79776 Bucure$ti, 33 Piața Presei Libere 1., * sector 1. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ 79776 Bukarest 33, kedd Szabad Sajtó tér 1., 1. kerület Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02 o UNICEF-világtalálkozó Vasárnap több mint 70 állam- és kormányfő részvételével az ENSZ-székházban magas szintű világkonferenciát szenteltek a gyermek léthelyzetének. A közgyűlés üléstermében jelen levő küldöttségvezetők aláírták a gyermekjogi szerződést. Az ezt követő megnyitó ülésen Javier Perez de Cuellar, a világszervezet főtitkára bevezető szavaiban hangsúlyozta, hogy a találkozó a legmagasabb szintű elkötelezettség egy olyan világrend kiépítése mellett, amely védelmezni fogja az emberi neme■legbecsesebb erőforrását , a gyermeket. A főtitkár után Brian Mulroney kanadai miniszterelnök, Charles Salinas de Gortari mexikói államfő, Suzanne Mubarak aszszony az egyiptomi elnök nevében, George Bush, az USA elnöke, James D. Grant, az UNICEF ügyvezető igazgatója mondott rövid beszédet. Az ezt követő vitán számos állam- és kormányfő szólalt fel, közöttük Ion Iliescu, Románia elnöke. A világtalálkozó ünnepélyes nyilatkozat elfogadásával és a hozzákapcsolódó, a jelenlegi évtizedre szóló akcióterv elfogadásával zárult. Akik érzéketlenek maradnak a gyermekek problémái iránt, azok elvesztették bizalmukat az emberiség jövőjében. Ebből a szempontból találkozónk, amely történelmi viszonylatban az első ilyen összejövetel, élénk bizonysága annak, hogy még bizakodunk a jövőben — hangsúlyozta felszólalásában a román államfő, majd röviden ismertette a romániai gyermekek helyzetét, a krisil rendszerektől maradt súlyos örökséget. Az állapotok lényeges javítását célzó további erőfeszítések, az átgondolt és következetesen megvalósítandó gyermekvédelmi stratégia főbb összetevőit a következőkben vázolta: Románia új Alkot(Folytatása a 1. oldalon) Helységnévváltozás Szlovákiában AMatica Slovenska nevű szlovák szer- ■ vezet türelmetlenül sürgeti a szlovák nyelvtörvény elfogadását és annak mielőbbi kimondását, hogy Szlovákiában az egyetlen állami és hivatalos nyelv a szlovák. A Matica vezetősége nyilatkozatban fordult a pozsonyi parlamenthez, hogy tűzze végre napirendre a kérdést. A szlovák belügyminisztérium illetékesei közölték: október 1-jétől több szlovák település neve megváltozik, mégpedig oly módon, hogy a helység visszakapja azt a nevet, amelyet az első cseh-szlovák köztársaság idején, tehát 1920-tól viselt. Jórészt olyan helységekről van szó, amelyeknek lakossága — zömmel vagy részben — magyar. Az eredeti magyar helységnév a masaryla köztársaságban úgy változott meg, hogy azt az eredeti hangzáshoz hasonló hangzású szlovák fonetikái ú szóvá alakították át, bizonyos előtagokat pedig lefordították szlovákra. Román-moldvai megállapodás Kisinyovban moldvai-román együttműködési megállapodást írt alá Mircea Druc, a Moldvai Szovjet Köztársaság kormányfője és Anton Vatalescu román államminiszter. A megállapodás széles körű együttműködést irányoz elő a gazdaság, a tudományos, szociális és kulturális kérdések terén, a piacgazdálkodás feltételeinek megteremtésében. Moldva több országgal és szovjet köztársasággal már kötött hasonló szerződést — s Törökországgal és az Egyesült Államokkal is közvetlen kapcsolatokról tárgyal —, de a jelen megállapodás különösen fontos, hiszen a két államot a közös határon kívül jelentős nyelvi, kulturális és rokoni szálak is fűzik egymáshoz. A Bihari Naplóban olvastuk MEGLEPŐ HANGÚ NYILATKOZAT Dr. Petre Olariu egyetemi tanár, a Vatra Románeascá egyik vezető beosztású funkcionáriusa, ausztriai látogatása alkalmával adott sajtónyilatkozatában a Vatra Româneascá szervezet céljaként a „vallási és kulturális értékek újrafelfedezését“ jelölte meg „etnikai és vallási sokszínűség figyelembe vételével“. A mozgalmat „egy közös humanitárius összefogásnak“ nevezte, amely nem igényel politikai képviseletet. A mozgalom rövid távú célkitűzései között az alábbiakat említette: I. Azonnali intézkedések, amelyek megkönnyítik Románia német ajkú lakosai számára az itthonmaradást. 2. A kisebbségekkel kötött megállapodás alapján egy olyan kisebbségi törvény kidolgozása, amely méltányosan szabályozza az oktatás, a nyelvhasználat és a nemzetiségi kultúra kérdéseit; 3. Az összes etnikai csoportok együtműködése, azonosságuk megőrzésével. Az alábbiakban közöljük a sajtónyilatkozat teljes szövegét A „Vatra Româneasca“ nem a „románok bölcsőjét“ jelenti, hanem a „román bölcsőt“, nemcsak egy nemzet, hanem a Romániát alkotó összes nemzetiség számára. A Vatra pártoktól függetlenül működik és küzd Románia keresztény európai szellemben való megújulásért szellemi, gazdasági és társadalmi téren. Ez a megújhodás minden nemzetiség, felekezet és társadalmi réteg együttműködése nyomán kell bekövetkezzen. A hozzá vezető utat nem lehet egy utasítás alapján kijelölni, mint a diktatúra idején, hanem a párbeszéd és tárgyalások során kell megkeresnünk. Ehhez a Vatra is döntően hozzá szeretne járulni. Már folytattunk megbeszéléseket az önök ó-ausztriai honfitársaival, a német népcsoport képviselőivel, és első ízben voltak megbeszéléseink a magyarok képviselőivel is. Arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a kisebbségi jogok olyan fontos, ám ugyanakkor érzékeny problémáit közösen kell megoldanunk, ezért folytatni fogjuk a párbeszéd és tárgyalások útját. A közös munka eredményeit bizonyosan figyelembe veszik majd állami szinten. Tudatában vagyunk, hogy Románia viszszatérésének útja a közös európai otthonba Budapesten és a magyarokkal való (Folytatása a 3. oldalon)