Romániai Magyar Szó, 1991. július (3. évfolyam, 465-490. szám)

1991-07-02 / 465. szám

Romániai Magyar Szó 2 • A NAGYVILÁG HÍREI • A NAGYVILÁG HÍREI • A NAGYVILÁG HÍREI • 1991. július 2. Jugoszlávia péntektől hétfőig A péntek délutántól történtekkel va­gyunk adósai a rádió- és tévéhírekből már valószínűleg tájékozott olvasóinknak. JÚNIUS 28., PÉNTEK ■ A sz­lovén elnökség elutasította a kor­mány moratórium-javaslatát. A feszültség éleződött, ugyanis a délutáni órákban a jugoszláv védelmi miniszterhelyettes már egész Szlovénia megszállásával fenyegető­zött. Horvátország is kezdett belesodródni a katonai konfliktusba, miután a védőgyű­rűvel körülvett horvát főváros, Zágráb felé közeledtek a néphadsereg páncélosai. ■ A Ljubljanától 30 km-re lévő brinki repülőtéren tovább folytatódott a tűzpár­­baj, szemtanúk szerint a szövetségi hadse­reg ellenőrzi a légikikötő katonai részét, a szlovén egységek a polgári részt tartják el­lenőrzésük alatt. ■ Kucan szlovén elnök bejelentette, sür­gősségi intézkedéseket foganatosítanak a Szlovéniában rekedt külföldi turisták el­­­szállítására. A Krsko atomerőművet le­állították, miután felröppent a hír, hogy a jugoszláv hadsereg az atomerőmű bombázására készül. ■ Horvátország riadóztatta nemzeti rendőrségét és mozgósította a tartalékoso­kat — közölte a Legfelső Államtanács. Ma­nek­a horvát kormányfőhelyettes szolidari­tásának adott hangot, mondván, hogy „a­­mennyiben a Szlovénia elleni erőszakcse­­lekemények tovább tartanak“, Horvátor­szág visszahívja tisztjeit és katonáit a ju­goszláv hadseregből. ■ A szlovén rádió, a belgrádi rádió, a Tanjug hírügynökség szinte egyidejűleg je­lenti be, hogy a jugoszláv hadsereg „beszünteti minden tevékenységét", a köz­társaság valamennyi határának biztosítá­sát célzó feladatát teljesítette. ■ Ljubljanában Milan Kucan szlovén el­nök és Veliko Kadijevics tábornok, jugo­szláv védelmi miniszter között tűzszüneti megállapodás jön létre, mely este 21.00 órától lép érvénybe. ■ A jugoszláv néphadsereg 10 katonája vesztette életét a szlovéniai harcokban — közölte Belgrádban a hadsereg szóvivője. Két osztrák sajtófotós is áldozatul esett pénteken a szlovéniai harcoknak. Szemta­núk szerint egy eltévedt harckocsi-lövedék találta el autójukat. JÚNIUS 29., SZOMBAT ■I A kedvező hírek ellenére folytatódik a szövetségi hadsereg előrenyomulása Szlovéniában, némely aggodalmak szerint az eddigi csapatmozdulatok egy nagyobb szabású offenzíva előkészítését szolgálták. Fennáll a veszélye annak, hogy a fegyve­res eszkaláció — különösen a lakosság fel­fegyverzésével —­ kicsúszik a politikusok ellenőrzése alól. A kihirdetett tűzszünet ellenére váltakozó hevességű harcok vol­tak egészen a reggeli órákig. ■ Kucan szlovén elnök kérte az ENSZ Biztonsági Tanácsának összehívását, ám a világszervezet nem tett eleget a kérésnek. ■ A szlovén—olasz határ közelében négy halálos áldozata volt a harcoknak. A ljubljanai rádió jelentette, a­ helyi hatósá­­gak a tűzszüneti­­egyezmény, megszegéséért kizárólag a szövetségi hadsereg hibáztat­ható. ■ Milan Kucan bejelenti, Szlovénia el­fogadta az EGK-misszió által a tűzszünetre vonatkozó feltételeket, azok gyakorlati al­kalmazásával kapcsolatosan pedig mege­rősítette, Szlovénia függetlenségi döntése még érvényben van. ■ A szövetségi főparancsnokság közöl­te : amennyiben a szlovén vezetés nem ren­deli el fegyvereseinél az azonnali tűzszü­netet, a hadsereg döntő katonai akcióba kezd. ■ A szlovén területvédők ismét ellenőr­zésük alá vették Gorizia olasz—szlovén határállomást. Kb. 50 jugoszláv katona megadta magát a gépfegyverrel és akna­vetőkkel felfegyverzett szlovéneknek. Né­hány jugoszláv katona Olaszországba me­nekült JÚNIUS 30., VASÁRNAP ■ A hajnali órákban Ljubljana központ­jában több helyütt fegyverropogás volt A szlovén belügyi szóvivő szerint a terület­védelem és a rendőrség, illetve a szövet­ségi hadsereg terroristának minősített ala­kulatai csaptak össze. Délelőtt köztársa­­ságszerte megszólaltak a légvédelmi sziré­nák és a rádióban bejelentették, hogy lé­gitámadás várható. A riadó után Szlové­­nia-szerte kiürültek az utcák. Csaknem egy órával később azonban lefújták a légi­riadót, miután az állítólagos szövetségi tá­madórepülőgépek visszatértek bázisukra. ■ Rupel szlovén külügyminiszter közöl­te, Hans-Dietrich Genscher német külügy­miniszter beleegyezett, hogy megfigyelő­csoportot küldjenek Szlovéniába, mely az EGK-t tájékoztatná a szlovéniai helyzetről. ■ Az osztrák határőregységek állandó kapcsolatban vannak a szlovén területvé­delmi erőkkel, a Tanjug szerint osztrák katonák megafonokkal szólították fel a jugoszláv katonákat, hogy adják meg ma­gukat a szlovéneknek. ■ Az olasz határőrség „fokozott harci készültségben“ van, a katonai járőröket csendőrök kísérik. Az ANSA Triestből kö­zölte, Friuli—Velence—Giulia körzetben a polgári védelmi rendszert készítik elő, in­tézkedtek élelem- és gyógyszerküldemé­nyek eljuttatásáról Szlovéniába, megkez­dik az esetleges menekültek fogadására szolgáló táborok berendezését. ■ Ante Markovics szövetségi miniszter­elnök Ljubljanába utazott, ahol Milan Ku­can szlovén elnökkel tárgyalt. Az öt kér­dés közül négy esetben sikerült megálla­podásra jutni — mondotta Markovics, a­­nélkül, hogy megnevezné a problémákat. JÚLIUS 1., HÉTFŐ ■ Borovo Selo horvátországi faluban hétfőn hajnalban fegyverropogásra ébredt a lakosság. Több forrásból származó hí­rek szerint a horvát rendőrség és fegyve­res civilek megtámadták a falut és az ott állomásozó jugoszláv hadsereg egységeit. A Tanjug tudósítója szerint: „valóságos csata zajlik“, gépfegyverek, fülsiketítő robbaná­sok hallatszanak. ■ Reggeltől megkezdik a jugoszláv had­sereg visszavonulását a kaszárnyákba — ebben állapodott meg Markovics kormány­fő és Feterle szlovén miniszterelnök. NEMZETKÖZI VÉLEMÉNYEK • A jugoszláv válság rendezésére élénk nemzetközi diplomácia zajlik — jórészt a színfalak mögött. Cuellar ENSZ-főtitkár kijelentette: egyelőre „belügynek“ te­kinti a jugoszláviai eseményeket, ezért pillanatnyilag nem foglalhat állást. • A France Presse szerint az EBEÉ válságmeg­előző sürgősségi mechanizmusának Ju­goszlávia esete „tűzpróba“ lehet, hiszen több ízben is szóba került a beindítása. • A fejleményektől teszi függővé a Jugosz­láviának nyújtandó, leállított közösségi segélyt az EGK. Jacques Poos luxemburgi külügyminiszter rámutatott, a segélyt csak akkor folyósítják, ha Jugoszlávia betartja a 12-ekkel szemben tett vállalásait. • Az Európa Tanács 25 tagállam „európai köz­vetítő“ küldetés vállalását tervezi, és ja­vasolja az EBEÉ sürgősségi mechanizmu­sának beindítását a jugoszláv válság pár­beszéd útján történő megoldása érdekében. • A legfrissebb hírek arra engednek kö­vetkeztetni, hogy a Nyugat a szlovén és a horvát függetlenséggel szemben tanúsí­tott hűvös magatartása után némileg át­értékelte a történteket. Erre utal Eagle­­burgernek, az amerikai külügyminiszter első helyettesének nyilatkozata,­­ miszerint Washington, «sir­ia«« -nak utasítaná el, hogy elismerjen egy önálló horvát és szlo­vén államot. A módosult amerikai állás­ponttal szemben a Szovjetunió továbbra is abban érdekelt, hogy Jugoszlávia egy­séges állam maradjon. Ezt Besszmertnih szovjet külügyminiszter közölte vasárnap Prágába érkezve. • Ausztria vasárnap kér­te, de vissza is vonta a helsinki folyamat konfliktusmegelőzései eljárásának alkalma­zását, a 35 ország képviselőinek sürgős összehívását.­­ A Budapesten tartózkodó horvát külügyminisztert fogadta Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter, aki a hor­vát függetlenség elismerésére való felké­résre kitérő választ adott. A magyar rá­diónak nyilatkozva Jeszenszky elmondta, „Magyarország érdeklődése a jugoszláviai fejlemények iránt akkor is ugyanolyan mértékű lenne, ha Jugoszláviában nem él­ne másfél millió magyar“. • A magyaror­szági Horvát Szövetség elnöke, Frankovics György vasárnap levelet intézett Göncz Árpádhoz, Antall Józsefhez és Szabad Györgyhöz, melyben többek között így vélekedett a magyar vezetők hozzáállásá­ról: „hűvös mértéktartásról tesznek tanú­­bizonyságot, megfeledkezvén a baráti jobb nyújtásáról, a közvetlen szomszéd meg­segítéséről“. (Hírösszefoglalónkat a Rompres, az MTI, a Tanjug hírügynökségek, a bukaresti és budapesti rádió június 28—július 1 közötti jelentései alapján állítottuk össze — F. E.) Iliescu elnök találkozói Megszűnt a vsz Hétfőn, Prágában a Varsói Szerződés Politikai Konzultatív Bizottságának utolsó ülése alkalmával aláírták a szervezet meg­szűnésének jegyzőkönyvét. Az utolsó VSZ-összejövetelen részt vett: Zseljo Zselev bolgár, Václav Havel csehszlovák, Lech Walesa lengyel államfő, Antall Jó­zsef magyar miniszterelnök, Ion Iliescu ro­mán államfő és Gennagyij Janajev szov­jet helyettes államelnök. Ion Iliescu elnök külön-külön találko­zott Havel csehszlovák, Zselev bolgár el­nökkel és Janajev szovjet helyettes állam­fővel. A megbeszéléseken jelen voltak az illető országok miniszterelnökei is. A fe­lek széles körű eszmecserét folytattak a kétoldalú kapcsolatokról és a nemzetközi élet egyes válságkérdéseiről, elsősorban a jugoszláviai helyzetről. A bolgár féllel tárgyaltak a kozloduji atomerőmű hely­zetéről is. VOLT, NINCS TÖBBÉ... A KGST utolsó tizenöt perce A KGST több évtizedes történetének legrövidebb, alig negyedórás ülésszakán pénteken Budapesten pontot tettek az 1949-ben alakult gazdasági tömörülés lé­tének végére. A megszüntetésről szóló jegyzőkönyv értelmében 90 nap múlva ha­tályukat vesztik a KGST jogi okmányai.. A zárótanácskozás részvevői a megszű­néssel összefüggő jogi, pénzügyi, vagyoni kérdések rendezésére felszámolási bizott­ságot hoztak létre. Az ülést követő sajtótájékoztatón a ma­gyar házigazda, Kádár Béla külgazdasági miniszter bejelentette: a találkozón felve­tődött annak igénye, hogy egyfajta fóru­mot hozzanak létre, amely információcse­rével, konzultációval segítené az együtt­működés lehetőségeinek feltárását. A kér­dések nyomán kiderült azonban, hogy egy­előre kontúrok nélküli ötletről van szó. Annyi világossá vált: ebben a keretben csak az európai országok kapnának helyet. A KGST-küldöttségeket fogadta Antall József kormányfő, aki hangoztatta: a KGST feloszlatása után az egyenlőségen alapuló kétoldalú kapcsolatok kiépítésére kell törekedni. Irak :Rugdossa a nukleáris berendezéseit Az Egyesült Államok felszólította Irakot, szolgáltasson teljes felvilágosítással nuk­leáris berendezéseiről, ellenkező esetben a nemzetközi gazdasági nyomás tovább tart. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa írásos biz­tosítékot követel Iraktól, hogy nukleáris fegyverek gyártására hivatott valamennyi berendezését megnyitja az ENSZ-misszió tagjai előtt. Az történt, hogy június 23-án az iraki katonaság nem engedte meg az ENSZ szakértőinek, hogy­ meglátogassák a Bag­rániumdúsító berendezés működik. Négy­napos huzavona után, miközben a misszió tagjai gyanús lövés-menés tanúi lehettek a támaszponton, az illető épületet üresen találták. Másik súlyos incidens múlt pén­teken következett be, amikor is az ellen­őrző bizottságot egy bagdadi urániumfel­dolgozó üzem közelében lövésekkel fogad­ta az iraki katonaság. Senki sem sebesült meg. Bush amerikai elnök a történtek után súlyos szavakkal illette Szaddam Husz­­szeint, akinek nem szabad megengedni, hogy súlyosan megszegje ünnepélyes fo­gadalmát. Az amerikai elnök szerint az incidenst a diplomácia útján kell megol­dani, ugyanakkor homályos célzást tett arra, hogy ismét erőszakkal kényszeríthe­tik a bagdadi vezetőt saját fogadalma és az ENSZ-határozatok betartására. „Bízza­tok bennem“ — mondotta Bush az újság­íróknak. Az amerikai sajtó június közepén arról cikkezett, hogy egy Amerikába vándorolt iraki atomfizikus szerint Irak legalább 4 nukleáris berendezést épített titok­ban a kurdisztáni hegyvidékeken, és pillanatnyilag mintegy 40 kilogramm dúsított uránium van a birtokában. Az AFP megjegyzi, hogy az iraki tudós ame­rikai jelenlétét hivatalosan nem erősítet­ték meg az USA-ban, Bagdad pedig cá­­f­­olta. Modell értékű megállapodás a kisebbségi jogokról Mint annak idején beszámoltunk róla, május végén Leonyid Kravcsuk ukrán államfő látogatást tett Budapesten. Az akkor lezajlott megbeszélések eredményeként Leonyid Kravcsuk és vendéglátója, Göncz Árpád magyar köz­társasági elnök kézjegyével ellátta az Ukrajna és Magyarország közötti kap­csolatok elvi alapjait lefektető nyilatkozatot. A felek szándéka szerint ez a nyi­latkozat a közeljövőben kidolgozandó szerződés kiindulópontjául szolgál. A do­kumentum alapgondolata, hogy Magyarország és Ukrajna nemzeti érdekeivel összhangban és a helsinki folyamat szellemében fejleszti és erősíti a baráti, jószomszédi viszonyt és a kölcsönösen előnyös együttműködést politikai, gaz­dasági, kereskedelmi, ökológiai, kulturális, humanitárius és egyéb területeken. A látogatás alkalmával további nyolc dokumentum aláírására is sor ke­rült. Ezek sorában különös jelentőséggel bír az a nyilatkozat, amely a nem­zeti kisebbségek jogainak kérdéskörében rögzíti a közös alapelveket, s amely­re — magyar értékelés szerint — a jövőben akár egy kelet-közép-európai nemzetiségi charta is épülhet, amennyiben a térség államai csatlakoznak hoz­zá. Göncz Árpád külön kiemelte az okmány jelentőségét: rögzíti a kisebbségi jogok kölcsönös szavatolásának szükségességét, tiszteletben tartja az állam­polgárok ama jogát, hogy szabadon dönthessenek arról, melyik nemzetiséghez kívánnak tartozni; hozzájárul a kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásának megőrzéséhez; garantálja, hogy az ügyeikkel foglalkozó állami szervek az adott körzetben élő valamennyi nemzetiség részvételével és érdekeire való tekintettel működjenek, minden szinten biztosítja a nemzetisé­gi anyanyelvi oktatást. Minthogy a július elsején Genfben megnyílt, a kisebbségek kérdésével foglalkozó összejövetelen a román küldöttség javaslatot szándékszik előter­jeszteni egy olyan dokumentum elfogadására vonatkozólag, amely a kisebb­ségekkel kapcsolatos nemzetközi együttműködés terén „viselkedési, normá­kat“ foglalna magában, úgy véljük, nem érdektelen megismerkedni a magyar— ukrán nyilatkozattal, e több szempontból is modell értékű dokumentummal. SZÉKELY LÁSZLÓ NYILATKOZAT Magyar Köztársaság és az u­krán Szovjet Szocialista Köztársaság együttműködésének elveiről a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása területén „A Magyar Köztársaság és az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság, a továb­biakban a Felek — megerősítve elkötelezettségüket az Egyesült Nemzetek Alapokmányában, az ENSZ emberi jogi dokumentumaiban, a Helsinki Záróokmányban és az európai biztonsági és együttműködési értekezlet egyéb dokumentumaiban foglaltak végre­hajtására,­­ hangsúlyozva, hogy közös céljuk egy olyan demokratikus társadalmi rendszer megteremtése, amely a jogállamiság kere­tein belül valamennyi állampolgár számá­ra biztosítja az emberi jogok és alapvető szabadságjogok teljes gyakorlását, törvé­nyes érdekeik és törekvéseik szabad kife­jeződését, a politikai pluralizmust, a szo­ciális toleranciát és a törvény előtti e­­gyenlőséget, az egyének és a közösségek törvényes védelmét, — abból kiindulva, hogy a Felek terüle­tén nemzeti kisebbségek élnek, amelyek megfelelő jogokkal rendelkeznek, mind az egyén szintjén, mind pedig közösségként, a többi személlyel együttesen, csoportjuk keretein belül, — felismerve, hogy a történelmileg te­rületükön élő nemzeti­ kisebbségek hasz­mtig Miaatiti ÉMM Mis­lődéséhez, — elismerve, hogy a nemzeti kisebbsé­gek jogainak, mint az egyetemes emberi jogok részének tiszteletben tartása és ér­vényesülésének előmozdítása a béke, az igazságosság, a biztonság, a stabilitás és a demokrácia lényegi tényezője, s elenged­hetetlen a Felek közötti baráti kapcsolatok és együttműködés fejlesztése szempontjá­ból, s azon meggyőződésükből kiindulva, hogy a nemzeti kisebbségek jogainak kö­vetkezetes tiszteletben tartása és biztosí­tása, valamint az etnikai, kulturális, nyel­vi, vallási identitás kifejezése, megőrzése és fejlesztése szempontjából elengedhetet­len a Felek közötti konstruktív és haté­kony együttműködés fejlesztése, elhatározták, hogy elfogadják a jelen Nyilatkozatot a nemzeti kisebbségek jogai­nak biztosításával kapcsolatos együttmű­ködés elveiről, és hogy gyakorlati tevé­kenységükben annak rendelkezéseit érvé­nyesítik. 1. A Felek tiszteletben tartják a tár­sadalmuk és államuk szerves részét képe­ző nemzeti kisebbségek alapvető jogait és szabadságjogait mind egyénileg, mind a csoportjukhoz tartozó más személyekkel együtt, beleértve a törvény előtti egyenlő­séget, a diszkriminációmentességet,­ és kö­vetkezetesen biztosítják azok érvényesíté­sét. A nemzeti kisebbségekhez tartozó sze­mélyek kötelesek tiszteletben tartani an­nak az országnak a törvényeit, amelyek­ben élnek. 2. A Felek tiszteletben tartják állampol­gáraik azon jogát, hogy szabadon döntsenek arról, hogy melyik nemzetiséghez tartozó­nak vallják magukat, gyakorolják-e vagy sem az ebből fakadó jogaikat, és garantál­ják, hogy ez a döntés számukra semmiféle hátrányos következménnyel nem jár. 3. A Felek a demokrácia és a jogállami­ság megteremtésére törekedve politiká­jukban figyelembe veszik a nemzeti ki­sebbségek törvényes érdekeit és megteszik a szükséges politikai, jogi és államigazga­tási intézkedéseket az etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásuk megőrzéséhez és fejlesztéséhez szükséges kedvező felté­telek kialakításának elősegítése érdeké­ben. Ezek az intézkedések az egész társa­dalom érdekeit szolgálják és nem vezet­hetnek a Felek többi állampolgára jogai­nak megsértéséhez. 4. A Felek törvényi és más szükséges védelemben részesítik a nemzeti kisebbsé­geket bármilyen olyan tevékenységgel szemben — ideértve a propagandajellegűt is —, amely veszélyezteti létüket vagy idept­^sukat iis^ít­ja, elősegíti', vagy, igazol­­w*!* •Mte’fSvysV1'’Ytjfc a nemzetiségekhez tartozás alapján. 5. A Felek kifejezik készségüket, hogy a nemzeti kisebbségek számára olyan stá­tus megteremtését ösztönzik, amely bizto­sítja jogukat a hatékony részvételre a közügyekben, ideértve az identitásuk vé­delmével és fejlesztésével kapcsolatos kér­déseket, a lakóhelyüket érintő döntések meghozatalát és végrehajtását. 6. A Felek a demokratikus jogállam ter­mészetes elemének tartják a nemzeti ki­sebbségek azon jogát, hogy nemzeti iden­titásuk megőrzésére a törvényes keretek között saját szervezeteket és egyesületeket hozzanak létre és működtessenek a Felek területén. E szervezetek vagy egyesületek kapcsolatokat építhetnek ki és tarthatnak fenn más országok szervezeteivel és egye­sületeivel, amelyekkel közös az etnikai vagy nemzetiségi eredetük, kulturális örök­ségük vagy vallásuk. E szervezetek vagy egyesületek kérhetnek önkéntes pénzügyi és egyéb segítséget, valamint állami támo­gatást. E tevékenységnek meg kell felel­nie azon ország nemzeti joga normáinak, amelyben működnek. A Felek ilyen jellegű támogatásának konkrét kérdéseit a jelen Nyilatkozat 16. pontjával összhangban felállításra kerülő Vegyes Bizottság hivatott eldönteni. 7. A Felek érvényesíteni kívánják azon elvet, hogy a nemzetiségek és nemzeti kisebbségek ügyeivel foglalkozó állami szervek demokratikus úton, az adott terü­leten élő valamennyi nemzetiség, és min­denekelőtt az azok véleményét kifejező szervezetek, vagy egyesületek részvételé­vel és érdekeinek figyelembevételével ho­zandók létre. 8. A Felek nem tesznek a kisebbségek asszimilálására vagy a nemzetiségek lak­ta területek lakossági összetételének meg­változtatására irányuló adminisztratív, gazdasági vagy egyéb intézkedéseket. 9. A Felek meghozzák a szükséges tör-­ vényi, államigazgatási és egyéb intézke­déseket annak érdekében, hogy a nemzeti kisebbségek szabadon élhessenek anya­nyelvhasználati jogukkal a személyes és a társadalmi életben, az írott és a beszélt nyelvben egyaránt, ideértve nemzeti ke­resztneveik és családneveik használatát is. E jog gyakorlása nem zárja ki a Felek hivatalos nyelve vagy nyelvei tanulásának kötelezettségét. 10. A Felek egyetértenek abban, hogy biztosítják az ahhoz szükséges lehetősége­ket, hogy a nemzeti kisebbségek tanulják anyanyelvüket és anyanyelvükön tanulja­nak az oktatás minden szintjén. Az ezzel összefüggésben felmerülő gyakorlati kér­­­déseket a szükségleteknek megfelelően és a Felek lehetőségeivel és hatályos jogsza-­ bályaival összhangban a jelen Nyilatko- .­ zat 16. pontja alapján felállítandó Ve­gyes Bizottság keretében oldják meg. A Felek lehetőséget teremtenek a másik féli területén élő nemzeti kisebbséghez tartozó személyeknek arra, hogy saját felsőokta­tási intézményükben tanulhassanak, to­vábbképzésen vegyenek részt, s szakértők cseréjére kerüljön sor az oktatás és a kul­túra területén. A Felek az oktatás minden szintjén törekszenek az ekvivalencia elvé­nek betartására, és elismerik állampolgá­raik beiratkozásának, illetve tanulásának tényét a másik Fél területén elhelyezkedő oktatási intézményekben. Saját oktatási in­tézményeikben elősegítik a nemzeti kisebb­ségek történelmének és kultúrájának meg­ismertetését. 11. A Felek garantálják a nemzeti ki­sebbségek számára a kulturális identitá­suk megőrzéséhez és fejlesztéséhez való jogot, ideértve saját kulturális örökségük,­ megőrzését és kutatását, mind amatőr,­ mind pedig professzionális szinten, előse­gítik a Felek nemzeti kisebbségei kultú­ráinak kölcsönös megismerését, területü­kön szobrokat emelnek a kultúra kiemel­kedő személyiségeinek és­­ garantálják a történelmi és kulturális műemlékek meg­őrzését és védelmét. 12. A Felek kijelentik, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó hívőknek joguk van vallásuk gyakorlására, ezen belül hit­­buzgalmi anyagok beszerzésére, birtoklá­sára, előállítására és használatára és hit­életi tevékenység folytatására anyanyel­vükön, beleértve az anyanyelven valói képzést. 13. A Felek elismerik a nemzeti kisebb­ségeknek azt a jogát, hogy hátrányos megkülönböztetés nélkül terjeszthessék és cserélhessék információikat és­­ jussanak információhoz anyanyelvükön, és konkrét lépéseket tesznek az anyanyelvi tömegtá­jékoztatási eszközök támogatására. 14. A Felek segítik a nemzeti kisebbsé­gekhez tartozó személyeket abban, hogy bármiféle hátrányos megkülönböztetés nélkül létesítsenek és tartsanak fenn kap­csolatokat egymással országukon­­ belül, valamint más országok álampolgáraival, akikkel közös az etnikai vagy nemzeti eredetük kulturális örökségük vagy val­lásuk. 15. A Felek minden személynek, így a nemzeti kisebbségekhez tartozó szemé­lyeknek _is megtiltanak minden olyan te­vékenységet — beleértve a propaganda­­feljegyt is — amely erőszakot szít, vagy hí­mtlenségi gyűgv­elet, merve viszályt kb­­. 1­­6*. A Felek á, jelen Nyilatkozatban fog­lalt elvek gyakorlati megvalósítása, vala­mint a vállalt kötelezettségek végrehajtá­sának ellenőrzése céljából kifejezik kész­ségüket egy Vegyes Bizottság felállítására a két Fél állami intézményeinek és nemzeti kisebbségeinek képviselőiből. A Vegyesbi­­zottság mandátumát és összetételét külön kormányközi Jegyzőkönyvben határozzák meg. 17. A Felek megerősítik azon szándé­kukat, hogy kétoldalú, továbbá regionális és egyetemes szinten elősegítsék a nemzeti kisebbségek jogainak nemzetközi jogi ko­difikálását, kinyilvánítják készségüket az erre irányuló erőfeszítések támogatására az ENSZ-ben és az európai biztonsági és együttműködési értekezlet keretein belül. 18. A jelen Nyilatkozat egyetlen ren­delkezése sem értelmezhető úgy, mint a­­melyik bármilyen olyan tevékenység folytatására vagy cselekményre jogosítana fel, amely ellentétes az ENSZ Alapokmá­nyának céljaival és elveivel, egyéb nem­zetközi jogi kötelezettségvállalásokkal, vagy a Helsinki Zéróokmányban fog­laltakkal, ideértve az államok területi ép­ségének elvét is. 19. A Felek kinyilvánítják, hogy üdvö­zölnék további államok csatlakozását a jelen Nyilatkozathoz, és készek eszmecse­rét folytatni minden érdekelt állammal az abban rögzített elvekről. Készült Budapesten 1991. május 31. nap­ján, két Példányban, magyar és ukrán nyelven. Mindkét szöveg egyaránt hiteles.“ A dokumentumot a Magyar Köztársaság nevében dr. Jeszenszky Géza, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság nevében Anatolij Makszimovics Zlenko írta alá. I RMSZ-FOLYT­AT­ÁSOS • RMSZ-FOLYTATÁSOS • RMSZ-FOLYT­AT­ÁSOS • RMSZ-FOLYT­AT­ÁSOS (Folytatás előző lapszámunkból) XII. A jövő itt meghalt, vagy csak most kezdődik? A kígyó olyan mint a kis sárkány — tartják a kínaiak. És a kígyó sokkal töb­bet mutatott, mint a sárkány! De vajon ez azt jelenti-e, hogy egyelőre mindennek vége, és a következő nagyobb változásra még tíz-tizenkét évet kell várni, amikor majd újra a sárkány és a kígyó éve köve­ti egymást? A véres vasárnapot követően gyakran hallottam Pekingben: a jövő itt meghalt! Szomorú, de érthető mondás, hiszen húsz év körüli lányok és fiúk buktak el a­­drá­mai két hónap során. Jóformán megál­lás nélkül szerveztek, tüntettek, és végül sokan meg is haltak! Ez alatt a lázas két hónap alatt a diákok szinte nem is alud­tak, mert minden éjszaka menniük kellett valahová, hogy megpróbálják megállítani a hadsereget. Ennyi hősies erőfeszítés vé­res kudarca után megszületik a lemondás: mindennek vége! Egy darabig még pró­bálják magukat vigasztalni: nem lehet, hogy annyi szív hiába ont a vért! Ám ők is kénytelenek rádöbbenni arra, hogy az el­nyomás brutalitása egyenes arányban van a hatalom félelmével. Kína azonban sohasem lesz már ugyan­az az ország ezután a két hónap után mint amilyen azelőtt volt. Korábban a hatalom abszolút­­elsőbbsége és a nép szervilis al­kalmazkodása szinte természetesnek tűnt. A külföldiek közül is sokan úgy vélték, hogy az átlagos kínai élete eléggé ször­nyű lehet ugyan, de nekik biztosan jó így. Most ország-világ előtt kiderült, hogy nem így van. Ma már a nagyvárosokban mindenki ki­­kényszerítettnek tartja a hatalom brutális diktatúráját. Jóformán senkivel sem talál­koztam, aki elfogadná a hatalom önma­gáról alkotott képét. A véres emlékek ott vannak az emberek agyában és szívében, Pekingben mindenképpen. Persze a pesszimisták joggal mutathatnak rá, hogy az erőviszonyok jelenleg a hata­lomnak kedveznek, és Teng Hsziao ping magabiztosan jelenthette ki, hogy a mos­tani állapotokat még legalább hatvan-het­­ven évig fenn kell tartani, és csak azután lehet szó a civilizált életről és valamifé­le demokráciáról. Csakhogy Teng Hsziao-ping nemcsak ezt mondta! Az idős politikus okos és ravasz, s nem veszítette még el egészen a reali­tásérzékét. Június 9-én a katonák előtt még kemény és határozott volt, hogy megmutassa, ő a főparancsnok. Jól tud­ta, hogy a katonáknak ez kell. De június második felében, amikor a párt vezetői előtt beszélt, jóval realistább hangot ütött meg. Jellemző egyébként, hogy ezen az informális ülésen döntöttek az új vezetés összetételéről, melyet aztán a központi bizottság természetesen jóvá­hagyott. A hírek szerint az ülésen a politi­kai bizottság valamennyi tagja részt vett, tehát jelen kellett lennie Csao-Ce jang­­nak is! A főtitkár állítólag ott is volt, de már nem szólhatott. Az is a kínai szokás­rendhez tartozik, hogy az összejövetelen a a politikai bizottság tagjain kívül ott volt néhány nagy öreg. Elsősorban persze ma­ga Teng Hsziao-ping, de rajta kívül még másokat is emlegettek, mint például Li Hszien-nien egykori államfőt, vagy a ko­rábban már szerepelt két veterán mar­­sallt. Csen Jün, a kínai vezetés második számú nagy örege, betegsége miatt nem vett részt az ülésen, levélben fejtette ki a nézeteit. Állítólag Li Peng kormányfőt javasolta a pártfőtitkári posztra. Mégsem ő lett a főtitkár, és nem kapta meg ezt a posztot Csiao Si sem, akit Pe­kingben ezekben a napokban a fő-fő e­­sélyesnek tartottak. Júniusban, amikor mindenki már biztosra vette Csao Ce jang bukását, az emberek többsége azt tartot­ta a legvalószínűbbnek, hogy Csiao Si lesz — legalábbis átmenetileg — az utód. Tőle nem reméltek sok jót, hiszen ő a belbiz­tonság fő felelőse a pártvezetésben, és egyben ő a központi fegyelmi bizottság ve­zetője. Ilyen minőségben ő elnökölt a­­zon a május 19-i tanácskozáson, amelyen Li Peng a hadsereggel fenyegette meg a diákokat. Sokan a szemére vetik Csiao Sí­nek, hogy az általa vezetett bizottságnak lenne a feladata a korrupció elleni harc, ám a hálóban csak a kis halak maradnak benne, a nagyok valamilyen csoda folytán mindig kiúsznak! Kínában a kommunista párt főtitkára — az elmúlt évek szokása szerint — párt és az ország második számú vezetője. A hatalom csúcsán egyértelműen Teng Hsziao-ping áll, aki két bizottságon ke­resztül irányítja az országot. Az egyik a központi katonai bizottság, ennek formá­lisan is ő az elnöke. Ez a bizottság nem csak a szűken vett katonai kérdésekkel foglakozik, hanem nagy szerepe van Kína nemzetközi stratégiájának kidolgozásában és a belső irányvonal megállapításában. A másik fontos bizottság a politikai bizott­ság állandó bizottsága, melynek az 1987 őszén megtartott pártkongresszus óta öt tagja van: Csao Ce-jang főtitkár, Li Peng miniszterelnök, az imént említett Csao Si, Hu Csi-li központi titkár és Jao Ji-lin mi­­niszterelnök-helyettes. Ez a bizottság fo­galmazza meg a fontos döntéseket, ame­lyek csak akkor lépnek érvénybe, ha Teng Hsziao-ping elfogadja őket.­­ Ennek az állandó bizottságnak az első em­bere a pártfőtitkár. Pekingben mindenki meglepődve értesül, hogy a tippekkel ellentétben nem Csai Li, hanem a sang­­haji pártbizottság első titkára kapta meg a főtitkári széket, ő még tagja sem volt az állandó bizottságnak! Ez a finom takti­kai húzás azt mutatja, hogy Teng Hsziao­­ping egyáltalán n­em veszítette el az érzé­két a hatalmon belüli erőviszonyok iránt. A kemény frakció ugyanis, amely kiköve­telte a szükségállapotot, hoppon maradt! Li Peng jelöltségét Teng állítólag azzal u­­tasította vissza, hogy „neki fontosabb a frakció érdeke, mint az országé“. Más kérdés persze, ha továbbgondoljuk ezt a logikát, akkor a hatalomról kell azt mon­danunk, hogy neki fontosabb a saját érde­ke, mint az országé, de hát Teng Hsziao­­ping igyekszik úgy tenni, mintha nem lát­ná: egészen más a hatalom és az ország érdeke! (Vége következik) LENGYEL MIKLÓS Peking véres tavasza Amerikai szenátor a romániai magyarság hátrányos helyzetéről A genfi EBEÉ-találkozón elsőbbséget kell adni a romániai kisebbségi problémák­nak, mert abban az országban sértik meg Európában a legsúlyosabban a kisebbsé­gek jogait. Romániában napjainkban gyarapodnak az antiszemita, a magyarel­lenes fasiszta csoportok, kiadványok. Er­ről írt Cristopher Dodd demokratapárti szenátor az amerikai törvényhozás Hel­sinki-bizottsághoz intézett levelében, ame­lyet eljuttattak az MTI washingtoni tudó­sítójához. A nemzeti kisebbségeknek azon túl, hogy egyenlően kezelik őket, jogot és valós lehetőséget kell kapniuk arra, hogy megtarthassák saját kultúrájukat, közös­ségüket, hagyományaikat, életformájukat írja levelében egyebek közt Dodd szená­tor­ .Ebből semmit sem biztosítanak Ro­mániában, ahol a 2—2,5 milliós magyarság a legnagyobb európai kisebbség. Az alkot­mánytervezet, az oktatásról és az audio­­vizuális eszközökről szóló törvények ter­vezete olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek nyíltan megkülönböztetik a ki­sebbségeket és korlátozzák szabadságukat, hogy jogaik érdekében szervezkedjenek. Ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy ezek az alaptörvények kifejezzék a kisebbségi jo­gok mai nyugati normáit — írja Dodd. A demokratapárti szenátor síkraszáll azért is, hogy a romániai magyar református és katolikus egyház visszakapja kisajátított tulajdonát— jelenti az MTI. Ezen a héten folytatásokban közöljük a romániai nemzeti kisebbségek jogaival, helyzetével foglalkozó FEHÉR KÖNYVET, amelyet a román küldöttség a kisebbségek kérdésével foglalkozó genfi EBEÉ-összejövetelen ismertet

Next