Romániai Magyar Szó, 1991. július (3. évfolyam, 465-490. szám)
1991-07-06 / 469-470. szám
DOKUMENTUM A „BIZTONSÁGRÓL" BEVEZETŐ SOROK, AVAGY A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSE Az alább következő dokumentumot, több „társával“ egyetemben, 1989 viharos karácsonya előtt a Maros megyei pártbizottság, a régi Városháza elfogdálásakor seperte az utcára — úgy is mondhatnánk — maga a történelem. A közeli tegnap, a szocializmus felejthetetlen éveinek legkedveltebb politikai műfaja volt a „belügyi jegyzet“, hivatalosabban: NÓTA. Ez alkalommal magyar fordításban közöljük a szintetizáló följegyzést, amelyet a Maros megyei belügyi felügyelőség parancsnoka szerkesztett és tett a megyei első titkár asztalára. Ilyen kis irományokban tájékoztatta a szekuritaté naponta vagy hétről hétre, ahogy a szükség diktálta, a végrehajtó hatalmat. Kísérteties olvasni ma az egykori vezérőrnagy sorait: milyen ismerős ez az 1978-as szöveg! Lám, semmit nem változott azóta és közben a szókészlet, a szófordulat, a gordolkozásmód, az észjárás, a gyanakvás velünk magyarokkal, kisebbségekkel kapcsolatban! Bizonyára ma is íródnak szorgalmasan illetékes irodákban ugyanilyen vagy hasonló szövegek, jelentések, értékelések rólunk. A politikai mechanizmust nem állították le... BELÜGYMINISZTÉRIUM Maros Megyei Felügyelőség Iktatószám 0010296/1978. 04. 17 KIZÁRÓLAG AZ ELSŐ TITKÁR ELVTÁRS TÁJÉKOZTATÁSÁRA SZIGORÚAN TITKOS 1-ES SZÁMÚ PÉLDÁNY — JEGYZÉK — Marosvásárhely municipium fontosabb művészeti-kuturális és főiskolai intézményeiben tapasztalt némely biztonsági problémákról. Az 1976-os esztendőtől kezdve az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetet, a Színművészeti Intézetet, a Marosvásárhelyi Állami Színházat, valamint az Új Élet és az Igaz Szó szerkesztőségét egyre sűrűbben keresték fel külföldi állampolgárok (a látogatásokat protokollszerv szervezte). A megtárgyalt legfőbb problémák ezen intézményeknek a magyar nemzetiségű lakosság általi hozzáférhetőségére vonatkoznak (a diákok felvétele, az előadások megtartási módja, a színházak repertoárja és az együttélő nemzetiségek hozzáférhetősége a kultúrához). — A szervezett látogatásokon az idegenek kompetens személytől kaptak választ, a román valósággal összhangban. — De megfigyelhető volt a szándék magántalálkozások létrehozására, különösképpen az Új Élet és az Igaz Szó szerkesztőivel. — Egyes szerkesztők, mint: SÜTŐ ANDRÁS, NAGY PÁL és GÁLFALVI GYÖRGY, lakásukban az MNK-ból, az USÁ-ból és Kanadából érkezett idegeneket fogadnak (újságírókat, írókat, és személyeket a nyugati magyar emigrációból), de nem tájékoztatnak hitelesen a protokollszerven keresztül a beszélgetések tartalmáról. Erőteljesebb ellenszegülést tapasztaltunk ilyen értelemben SÜTŐ ANDRÁS, NAGY PÁL részéről — mindkettő az Új Élet folyóirattól, és GÁLFALVI GYÖRGY részéről — az Igaz Szó folyóirattól. Bár a jelzett személyek többsége tagja az RKP-nek, és plénumbeli vitákon, vagy amikor bizonyos konferenciákon, előadásokon fejtik ki álláspontjukat, helyesen, országunk realitásainak megfelelően beszélnek, szűk körben azonban célzatosan, néha éppenséggel ellenségesen kommentálják államunk politikájának egyes vonatkozásait. ... így SÜTŐ ANDRÁS, NAGY PÁL, ELEKES FERENC — mindannyian az Új Élettől, gyakran és meghitt körülmények között, diszkréten találkoznak, célzatosan kommentálják és értékelik a nemzeti kérdés országunkban megoldást nyert módját. Ezek elgondolásában létezik a vélemény, hogy Románia SZK-ban a magyar nemzetiségű népesség diszkriminációnak volna kitéve, mintha nem létezne jogegyenlőség, és összehasonlításokat tesznek más államok, különösképpen a Magyar NK helyzetével. Az említett személyek rendkívül diszkréten kommentálják, hogy Erdély jog szerint Magyarországhoz tartozna, és nem Romániához, és hogy a Magyar NK hivatalos körei nem tennének meg mindent e terület újbóli birtokba vételéért, vagy éppenséggel közbelépnének a román hatóságoknál egyes diszkriminációk elhárításáért, amelyek szerintük léteznek. 1977 szeptemberétől és különösképpen 1978 első negyedében az említett intézmények egyes magyar nemzetiségű értelmiségijei, úgymint: SÜTŐ ANDRÁS, NAGY PÁL — mindkettő az Új Élettől; KINCSES MÁRIA — az OGYI egyetemi asszisztense; GROSZ FRIEDERIC — az OGYI laborvezetője; FERENCZI CSONGOR és GYARMATI STEFÁN — az Állami Színház színészei; FERENCZI ISTVÁN és SZABÓ CSABA — a Színművészeti Intézet előadótanára, valamint ZSIGMOND FERENC — titkár ugyanannál az intézetnél különleges figyelmet tanúsítottak KIRÁLY KÁROLY ellenséges akcióinak alakulása iránt, és szűk körben, nagy diszkrécióval, pozitívan értékelték annak akcióit. A felfogás következményeként, hogy Románia SZK-ban nem volna érvényesülési lehetőségük, egyes értelmiségiek az ország végleges elhagyására készülnek, így BORBÁTH OTÍLIA és FERENCZI CSONGOR megegyezéses házasság útján akarnak az MNK-ba menni, ezek véleménye szerint nem értékesíthetik képességeiket Románia SZK-ban (annak ellenére, hogy minden feltételük adott és a közönség, valamint a kompetens szervek megbecsülésének örvendenek). Nevezettek: STEINMETZ IOSIF — az OGYI egyetemi tanára Izraelbe akar menni; JÉKELY WOLFGANG — az OGYI asszisztense, az USA-ba; FLÓRIÁN COLOMAN és SZECSEI ZOLTÁN OGYI- diákok az MNK-ba akarnak menni megegyezéses házassággal, mindannyian meg vannak győződve, hogy Románia OSZK- ban nincs kilátásuk és nem tudnak érvényesülni. Tapasztalható egyes orvosi és egyetemi káderek óhaja és törekvése, hogy nyugati ösztöndíjat szerezzenek, valamint , gyakoriak a turisztikai, rofcon- vagy baráti látogatási utazások. Egyes esetekben észlelhető a hajbókolási magatartás, ahogyan egyes személyek megpróbálják megszerezni a meghívókat, hogy nyugatra mehessenek ösztöndíjjal, vagy részt vegyenek különböző tudományos összejöveteleken. Az ilyen kiutazások jóváhagyásában a kompetens szervek által tanúsított igényességet úgy értékelik, mint jogfosztást, és hogy megkülönböztetés történne, így az OGYI tanügyi kádereinek egy része, miután bizonyos külföldi utazások visszautasításával felátkoztak, mint OLOSZ EGON, BUKARESTI VASILE, BÁLINT ERNEST, FESZT GHEORGHE és BALÁZS PETRU méltóságukban sértetteknek érzik magukat és negatívan kommentálják külföldre távozásuk visszautasítását. Az OGYI-ban román nemzetiségű káderek katedrára való kinevezését úgy értékelik, mint a magyar nemzetiségűek félreállítására irányuló tendenciát. Az oktatás átszervezésének bizonyos intézkedései elégedetlenséget szültek egyes tanügyi káderek részéről, akik abba a helyzetbe kerültek, hogy katedrát kell változtassanak, vagy éppen át kell képezzék magukat, így a következő tanárok: IZSÁK IOSIF, OLÁH TIBOR, TÓTH ISTVÁN, MÁTHÉ IOSIF, és PÁTER LADISLAU*) a Marosvásárhelyi Főiskolai Intézet román—magyar katedrájáral elégedetlenek, mert ez a tantárgy a felszámolódás sorsára jutott ebben az intézetben. Az említettek felfolyamodásra készülnek az RKP megyei bizottságához, vagy éppen a legfelsőbb párt- és állami vezetéshez ezen katedrák további megtartásáért. Elszigetelten elhangzanak alaptalan kijelentések, hogy ez az intézkedés szolgáltatta KIRÁLY KÁROLYnak az egyik támpontot az általa felvetett problémákhoz. Úgyszintén az említett intézményekben, mind a tanügyi káderek, mind a diákok körében elszigetelten felbukkannak nacionalista-irredenta kommentárok, idegen rádióállomások által közvetített hírek hallgatása és kommentálása. Ugyanakkor az OGYI-ban 9 diák tagja vallási szektáknak (baptisták, adventisták, bethanisták), amelyek e környezetben fertőzőek az alapjukat képező dogmák fanatizmusa miatt. Megjegyzendő, hogy ezek a diákok a nevelési tényezők megfigyelése alatt állnak, hogy ne befolyásolhassák a többi diákot. Az összes említett jelenség és eset, valamint negatív és ellenséges megnyilvánulást tanúsító valamennyi személy szerveink megfigyelése alatt áll, szakszerű és változatos biztonsági eljárásokkal intézkedünk a megelőzés, valamint annak irányában, hogy egyeseket elszigeteljünk köreiktől, őket a valóságra ébresszük. RISTEA GHEORGHE vezérőrnagy, a Felügyelőség vezetője • Páter Ladislau valójában Páter Zoltán Egy ember összeesett az utcán. Mindennapos eset. Többen egykedvűen elmentek mellette, mivel nálunk a közfelfogás azt diktálja, hogy ilyesmit többnyire az tesz, aki részeg. Végre jött valaki, aki úgy találta, hogy a járda közepén tehetetlenül heverő ember látványa rendellenes. Lehajolt hozzá, hogy megkérdezze, mi a baja, miben segíthet. Ekkor már többen megálltak, embergyűrűt font a kíváncsiság. Kiderült az illetőről, hogy nem részeg, „csak“ gyenge. „Harmadnapja nem evett, se sokat, se keveset“ — állapította meg a költői idézetekkel kibélelt rímfaragó. Az éledező beteg közben elmondta, hogy a nyugdíja elég volna a mindennapi kenyérre, de ki kellett váltania a téli tüzelőt, mert azt rebesgetik, hogy augusztustól megdrágul. Néhány napra szorutt helyzetbe kerültem — fűzte az elmondottakhoz bocsánatkérően. Valaki egy tízest lobogtatva betolakodott a tejsor élére. Nyújtotta az üveget a betegnek, biztatta, hogy kortyolgasson. A tejesasszony sivalkodni kezdett: mi lesz az üveg árával? A harcias típus ekkor kieresztette érces hangját: „Nem ÉLETKÉP látja, hogy egy, ember itt hal meg a szemünk láttára,"és maga azzal a vacak üveggel törődik!" Az elárusítónő restellte magát. Hozott egy darab kenyeret a tej mellé. Az egyik néma álldogáló feltűnően egy huszonötöst csúsztatott a közben felültetett ember zsebébe. Példáját többen követték, ami ellen a délelőtti korzó hőse a leghatározottabbat tiltakozott. Valami olyasmit mondott, hogy elsüllyed szégyenében. A filozófus pedig hozzálátott annak az eszmének kifejtéséhez, hogy az ilyen szívszorító esetek ezentúl egyre gyakrabban fognak megismétlődni. Mert a morzsák „igazságos“ elosztásának nehéz kora után ma mind többen képtelenek lesznek eljutni az igazságtalanság dúsan terített asztalához. Miután a tejet megiszogatta, a kenyeret elmajszolta, talpra lehetett segíteni a beteget. Legalább háromnapi túlélésre elegendő pénz cincogott zsebében. Ismét magára maradt. Mert az utca miniatűr társadalom. Gyorsan napirendre tér a történtek felett. Lásd még a hatalom és istencsapás címszó alatt szereplő közönyösség vagy alamizsnaosztás példáit. Amikből kiviláglik, hogy az elesetteket nem elég egyszer felemelni. Az elesetteket örökre kellene felemelni. JUHÁSZ ZOLTÁN Temesvár nevezetes Márványtermében július 2-án 19 óra 30 perctől 20 óra 45 percig a Bécsben és Budapesten megjelenő Danubius című folyóirat szerkesztőit látta vendégül a város értelmisége, aztán hirtelen szerepcserével a vendégek látták vendégül a temesváriakat a késő estig tartó fogadások. A találkozás, célja a Danubius című közép-európai folyóirat bemutatása, olvasók, sőt munkatársak toborzása a folyóirat és hívek toborzása a közép-európai eszme számára. A Danubius, melynek utolsó számait minden jelenlévő megkaphatta a bejáratnál, egyelőre magyarul és németül jelenik meg havonta, de minden számában tartalmi összefoglalás is található minden közép-európai nyelven. Elméleti, de nem annyira elméleti jelleggel tárgyalja a többnyire kulturális-közéleti témákat, hogy azok unalmassá váljanak. Peter Bochskanl, az osztrák változat felelős kiadója és Szentgyörgyi Tibor, a magyar kiadás főszerkesztője a budapesti, prágai és pozsonyi bemutatás után Temesvárra is elhozták a folyóiratot, mert úgy érzik, hogy Temesvár is Közép-Európa. „Annak a módját keressük, ahogy 50 év elidegenedés után segíthetünk“, mondotta Peter Bochskanl, és alapvető gondolata ez Szentgyörgyi Tibor beszédének is. Közép- Európa életét megszomorították a népek közötti ellentétek, és a sajtó többnyire ezekre a feszültségekre csap le, és legtöbbször megfeledkezik az összekötő szálakról. Olyannyira, hogy ha újságcikkek alapján ismerkednénk a térséggel, felvetődne a kérdés: „Lehet-e egyáltalán egy egységes Közép-Európáról beszélni?“. És talán ez az ami más, ami új a Danubius szemléletmódjában. Mert Közép-Európa olyan kultúrák bölcsője is, melyek az egész emberiség tudományát, művészetét, létét meghatározták, és mindezek az értékek talán nem születtek volna meg a különböző kultúrák egymásra hatása nélkül, talán éppen a sokszínűség hozta azokat létre. Ám ahhoz, hogy e sokszínűség igazán hajtóerővé váljék, szükség van arra, hogy a felek ismerjék egymást. Ennek a szolgálatára vállalkozott a Danubius, és öröm volt hallani Cornel Ungureanu és Livius Ciocirlie temesvári írók szájából, hogy zárt kapukat dönget. GAZDA ÁRPÁD KÖZÉP-EURÓPAI „LOKÁLPATRIOTIZMUS A DANUBIUS CÍMŰ FOLYÓIRAT BEMUTATKOZÁSA TEMESVÁRON Mikor valaki Bécsen keresztülutazik és van néhány órája városnézésre, egyenesen a Mariahisenstrasse felé veszi az irányt. Talán mert a nyugati pályaudvartól ez a „vásárutca“ pár perc járással elérhető és az osztrák főváros legváltozatosabb kereskedelmi központja. Mint bármely nyugati nagyvárosba, itt is tudni kell(ene) , hol „nem szabad“ vásárolni. Ezt értsük úgy, hogy egy- és ugyanaz az áru, két-háromféle árért kerül eladásra. Már az ötödik üzlet kirakatában olvasom, kis táblácskán, hogy BESZÉLÜNK MAGYARUL ... Egy jószaglású főszakács az utcán megmondja, hol miket főznek. De már itt is egy hirdetés: szegedi halászlé, kolozsvári káposzta, nálunk minden nap és minden órában! Nem tudom, igaz-e vagy csak valaki kitalálta, hogy egy óceániai szigetlakó megkérdezte egyszer (miután szó szerint lefordították neki a felírást) : „Aztán milyen halászokból főzik itt a halászlét? ...“ Este, pontosan kilenc órakor már moc cani sem lehet a Tirol felé robogó Wiener Waltzer vagonok folyosóin. Szombat este van és minden síző Innsbruckba igyekszik, Sisteregve robog a pompás gyorsvonat s egyszer csak egy rendkívül erősen kivilágított vasútállomáson fékez: Innsbruck! Hajnali 4 óra az idő. Csörömpölve tódulnak le a sízők, velem együtt. Június eleji reggel. Patyolattiszta város. Valahol, nem messze, hallik a gleccser víztől megduzzadt Inn folyó zúgása. A város mögött húzódó magashegység mély vájataiban ilyenkor még jókora hótömeg sejteti, hogy itt még augusztus elején is igencsak fogunk havat találni! A nagy, boltíves diadalkapu közelében ülök, egy söröző teraszán. Mikor mondom: „egy nagy sört kérek“ — ki gondolta, hogy itt egy nagy sör igazán nagy és nem félliteres korsó! Irdatlan literes, faragott, keményfából készült kupa, rászerelt „koccanós“ alpakka fedővel, de igencsak több mint két kiló, így tele. Innsbruck belvárosának minden pontjáról látni a hatalmas hegyvonulatot, akár a mi Bustensünk bármelyik pontjáról a Bucegi-t. Tirol fővárosának van egy utcája, ahol semmiféle más üzletet nem látni, csak vendéglőket. Az utca vége egy térre szélesedik ki, ahol a gyönyörű Szent Jakab nagytemplom épült. Vasárnap délután, ahogy a nagy plakátok hirdetik, a milánói Scala orgonaművészének hangversenye lesz. Belépti díj tíz dollárnak megfelelő schilling. Rengeteg pénz ez egy átutazó turistának. Valahogy be kellene jutni a hangversenyre. A szekrestye kis ajtaján öreg apácát látok vizet cserélni az oltári virágokon. Mondom, idegen vagyok, s nincs pénzem a belépőjegyre. Jóságosan karonfog és bevezet a kis ajtón a templomba. Ahogy belépek, rémülettel találom szemtől szembe magam az elegáns hallgatóság sokaságával. Ijedtemben mélyen meghajoltam kétszer is, és úgy eltűntem a kiskapun, hogy mai napig se tudja senki, ki járt ott két-három fényképezőgéppel a nyakában, mit köszönt meg és hová szívódott fel nyomtalanul... TÓTH FERENC nyug. filmoperatőr ISMERKEDÉS EURÓPÁVAL HÁROM NAP TIROL FŐVÁROSÁBAN Gellért Sándor kiadatlan kézirataiból ín és Yrjö Jilka A könyvnek három ára van. Egyik ára az, amennyiért megveszem a boltban, a másik ára, az amennyit a mosónőm adna érte, s a harmadik, amennyire én értékelem. Mondjuk, egy könyv 80 lej, a mosónőm nem adna énekét bánit, s én nem adnám kétezer lején. Ebből a kevés értékelésből is akárki észreveheti, hogy én bibliofil vagyok. Egy-egy nagyobb városba, ha elmegyek, első utam mindig a könyvesboltba, vagy az antikváriumba vezet, akkor is, ha az a város — Helsinki. A Mannerheimmintie-n sokféle üzlet van. Régiségbolt, szőnyeg áruház, órásüzlet stb. És van könyvesbolt is. Közben elmegyek a két nagy szálloda előtt s megmosolyogtat, hogy a finneknek is van humorérzékük. Azt hallottam ugyanis, hogy itt a Hotel Intercontinental mellett, a Hotelli Hesperiát úgy hívják, hogy: Hotel Hintercontinental. El-elgyönyörködöm a kirakatokban s azt forgatom magamban, mit kellene a hazaiaknak venni ajándékba. Olcsóis legyen, hasznos is legyen. Közben egy könyvesbolt. Úgy szoktam mondani, három nagy szenvedélyem volt az életben: a bor, a nő és a könyv. A sátán azonban mindig a könyvesboltok előtt kísért meg a legjobban. A pénz ilyenkor nem számít. Akkor se, ha másnap egy betevő falatom se lesz. Most is bemegyek a könyvesboltba, elidőzök, nézdegélőzök. Egész különleges borzongás, idegizgalom, kéjérzet rám nézve az először látott finn könyvesbolt. Ni, ott a Kalevala! Micsoda kötés. A sarka bőr. A táblája népi hímzés motívumos. Ara 40 márka. Egy kicsit borsos. Jó volna megvenni, de... Ott van Kivi válogatott művei (Valitut Teokset). Ez 29 márka. S ott van nagy örömömre — Yrjö — Jylhä Kiirastuli ( Tisztítótűz) című verseskötete. Ez csak 7 márka. Milyen szép háborús versek lehetnek benne ! Onnan gondolom, mert egy párat fordítottam belőlük. Kivit is, Yrjö Jylhät is megveszem. Yrjö Jylhät szóba hoztam már Olavi Metsistö komámnak is és Anna Maija Raittiának is. Taipele után érdeklődtem. Anna Maija azt is mondta, hogy Yrjö Jylhänek él a testvére Jyväskyläben. Újságíró. Keressem fel, ha odamegyek, Szente Imrét, az egyetem magyar rektorát s azzal menjek el hozzá. Úgy gondolom, hogy el is megyek Jyväskyläbe s Jylhä öccsével dedikáltattam ezt a kis könyvet. És még kérek tőle, aki a legautentikusabb Yrjö Jylhäről egyet s mást. Az lesz a nagy élmény. Yrjö Jylhä? Ott van Taipelenél. Én meg a Don-kanyarban. 6 százados. Én csapatcsendőr tizedes. Ő hivatásos katona, én egy tanulmányait félbeszakított angyalbőrbe öltöztetett tanárjelölt, de egyelőre bizonytalan egzisztenciájú fiatalember. Ö az 1939—40-es finn— orosz téli háború katonáinak a nyomorúságáról, szenvedéseiről ír. Én az 1942 nyarán és 1943 telén tönkrement második magyar hadsereg katonáinak a nyomorúságáról és szenvedéseiről írok. Köztük a magaméról. Ö is ír a magáéról. A katonák sorsában megmutatni magunkat , a magunk sorsában megmutatni a katonákat. Hol van itt már a műfaj ?! — az eposz és a líra. Kiirastuli. Tisztítótűz. Ez maga a háború. Abban az ember csakugyan megtisztul. Leég róla minden bűn. Kiirastuli. Az ártatlan, meztelen, igaz arcú ember. S az Attila sírja? Az meg bennünk van. A szépségek arany, ezüst és vaskoporsója. Vigyázni kell rá. Kár, hogy Yrjö Jylhävel könyvet nem cserélhettünk. No, majd az unokáink! Amit az idő elrontott, az idő ki is javítja! 1973. március 28 — Mikola — (Részlet a Vejnemöjnen lakóján című könyvből). • # # @ ~Q ISMERJÜK MEG A BIBLIÁT (4.) A PÁTRIÁRKÁK ÉS MÓZES TÖRTÉNETE Az ószövetség legszebb és legismertebb részletei Izrael ősatyáiról, a pátriárkákról, Ábrahámról, Izsákról, Jákobról és az Izraelt alapító eseményekről szólnak, amelyeknek Mózes a főszereplője. Ezek az elbeszélések vallási jelentőségükön túl, irodalmi értékűek is, a világirodalom gyöngyszemei. A pátriárkák történetét Mózes a L. másik nevén a Teremtés könyvében találjuk. Az elbeszélések a szájhagyományban keletkeztek ,a Kr.e. 2. évezredben és a három pátriárka személye körül kristályosodtak ki. Eredetükben önálló, kerek történetek voltak és egy-egy epizódot beszéltek el az ősatya életéből. Minden valószínűség szerint, még a szájhagyomány állapotában összefüggésbe, kerültek, majd az írásbeli,ség során folyamatos eseménysorrá dolgozták őket. A Mózes személyéhez kapcsolódó elbeszélések teszik ki a mózesi könyvek többségét, elsősorban Mózes 2. és 4., másik nevén a Kivonulás és a Számok könyvét. Ezek is szájhagyományban keletkeztek, ugyancsak a Kr.e. 2. évezredben. A pátriárkái történetekkel együtt az izraelita királyság idején, Dávid (1004—965), de inkább Salamon (965—926) idején összegyűjtötték, rendezték és foglalták írásba őket. Irodalomtörténetük ezzel még nem zárult le, évszázadokon át csiszolódtak, újabb részletekkel és hitélményekkel bővültek. Végső formájukat a Kr.e. 4. században nyerték el. KIK VOLTAK A PÁTRIÁRKÁK? A pátriárkák történetéből megismerjük, hogy Izrael ősei Mezopotámiából vándoroltak Palesztinába. Ábrahám nemzetsége isteni indításra jött Kánaán földjére. A pátriárka pásztor, aki nemzetségével és nyájaival bejárta Kánaánt, s közben többször isteni ígéretben részesült: utódai néppé sokasodnak és birtokolni fogják azt a földet, amelyen most vándorol. Ábrahámnak az emberiség üdvösségtörténetében jelentősége van: általa áldásban részesülnek a nemzetek (Tér 12, 1—3). A pátriárka a hit embere. Feltétlen bizalommal fogadja Isten szavát és hűséges marad hozzá a próbatételekben is. Isten megújította ígéretét Ábrahám fiának Izsáknak és Izsák fiának Jákobnak is. Jákob tizenkét fia lett Izrael tizenkét törzsének ősatyja. Tévedne, aki a pátriárkákat pusztán népi vagy irodalmi fantázia termékének tartaná. A pátriárkai történetek szájhagyományból eredő népies elbeszélések és históriai pontosságukat nem a modern történetírás léptékével kell mérni. A szájhagyomány a tényszerűség megőrzésében elsősorban a lényegre szorítkozik. A részleteket viszont gyakran szabadon egészíti ki, ami azonban nem jelenti, hogy meghamisítaná az elbeszélt történeti emléket. 1. MIKOR ÉLTEK AZ ŐSATYÁK? A pátriárkái történetek legősibb rétege a Kr.e. 2. évezredbe vezeti vissza az olvasót és az ősatyákról mondottak beleilleszthetők az ókori kelet általunk ismert világába. A pátriárkák a kor békés, legelőváltó, félnomád állattenyésztői, akik szabadon vonulnak nyájaikkal, a városlakókkal való kapcsolatukat szerződésekkel szabályozták. A családjukban használt nevek (Ábrahám, Jákob, Terach, Serug, Nádor) a Kr.e. 2. évezredből ismert nyugatszemita névtípusok. A felsorolt helységek ténylegesen létező települések voltak. A pátriárkák szokásaiból a házasságkötés, adopció és örökbefogadás esetében számos párhuzamot találunk a 2. évezred családjogi törvénykezésében. Az ősatyák korát a Kr.e. 1900—1200 között határozza meg a tudományos kutatás. A Mózes-történetek Izrael alapítását beszélik el. Alapgondolatuk: Izrael léte annak köszönhető, hogy Isten kinyilatkoztatta magát neki és népéül választotta. Az elbeszélések a rabszolgamunkára kényszerített Izrael Egyiptomból való szabadításával kezdődnek. A fáraó hatalmából való megmenekülés Jahve, az Izraelnek magát kinyilatkoztató Isten nagy tette, népének érdekében. A rendkívüli eseményben Jahve Izrael istenének bizonyul, s ez kezdettől fogva Izrael hitvallása lett: „Én vagyok Jahve, a te Istened Egyiptom óta“. (Cz 12.10). A kivonulás után a nép a Sinai hegyhez vonul, ahol Isten szövetséget köt Izraellel. A negyvenéves pusztai vándorlás ideje alatt is segíti népét a megígért haza felé vezető úton. Az egyiptomi szabadulástól egészen az Ígéret földje határán bekövetkezett haláláig Mózes a nép vezetője, s ő a közvetítő Isten és Izrael között. Személye kapcsolja össze a kivonulástól Kánaánig tartó eseménysor részeit. MENEKÜLÉS A FÁRAÓK FÖLDJÉRŐL Mózes történetének időpontját a történeti háttér ismeretében határozzák meg. Egyiptomi okmányok tanúsítják, hogy nomád csoportok rendszeresen engedélyt kaptak állataik legeltetésére a Nílus-deltában. II. Ramszesz (1290—1223) a delta vidékén nagyszabású építkezéseket folytatott, amelyekbe az ott tartózkodó nomád csoportokat is bevonhatta. A szabadságuk korlátozásának tekintett tehertől csakmeneküléssel szabadulhattak meg. Erre alkalmas körülmény nyílt Merneptah fáraó idején (1223—1213), amikor a tengeri népek megrendítették Egyiptom uralmát Szíria—Palesztinában, és a határterület ellenőrzését, a Sinai félszigeten. Ez a háttér érthetővé teszi a bibliai elbeszélést, a deltában élőizraeliták munkára kényszerítését, Pitom és Ramszesz raktárvárosok építésénél. A Mózes vezetésével történt menekülés időpontját Kr.e. 1200 körül állapítja meg a biblikus kutatás. A pátriárkák és Mózes mély nyomot hagyott Izrael hitének történetében Maga a Biblia tanúskodik arról, "hogy válságos időkben" gyakran nyúltak vissza hagyományukhoz útmutatást és erőt meríteni. RÓZSA HUBA a budapesti r.k. hittudományi egyetem professzora 1* ROMÁNIAI MAGYAR IRODALMI LEXIKON, II. kötet, ‘ G-Re ; Terjedelem 700 oldal, kötve. Ára kb. 16*1 lej. A Balogh Edgár és munkatársai szerkesztésében készülő lexikon második kötete az eredeti koncepció szellemében folytatja a romániai magyar írásbeliség lehető teljes bemutatását. 2 * LÁTVÁNY ÉS GONDOLAT. Terjedelem:188 oldal, főzve. Ára kb. 169 lej. * György gondozta kötet a kortárs román képzőművészet eredményeiről, kötődéseiről, útkeresése- iről szóló tanulmányok, esszék gyűjteménye. A kötet szerzői: Andrei Pleșu, Dan Haulica, Dan Grigorescu, Vida György, Marius Tataru, Theodor. Enescu, A. p. . maria Pavel és mások. 3 * Balla Zsófia: A PÁNCÉL NYOMAI. Terjedelem: 80 oldal, fűzve:^Ára 43 lej. A költőnő nyolcadik kötete egy új utazásra hív egyfajta XX. századvégi "modern városlakó" érzelmi és gondolatvilágába. MEGRENDELŐLAP Lakcím Utánvéttel megrendelem az alábbi t clmeket: 1 2 3 * * # .példányban .példányban .példányban a (aláírás).. A megrendelőlapot postai levelezőlapra ragasztva ,vagy borítékban küldje el a következő címre: Zenit S-A- 4100 Miercurea Ciuc, Str. Petőfi Sándor nr.6. jud. Harghita. *