Romániai Magyar Szó, 1991. augusztus (3. évfolyam, 491-518. szám)
1991-08-01 / 491. szám
Romániai Magyar Szó 21991. augusztus 1. • A NAGYVILÁG HÍREI • A NAGYVILÁG HÍREI • A NAGYVILÁG HÍREI • KÖZEL-KELET Simon Perec volt izraeli miniszterelnök, a Munkapárt vezetője a párizsi Le Journal du Dimanche című lapnak adott interjújában érdekes választ adott az izraeli arab béke valószínűségét illetően. A riporternek arra a kérdésére, hogy hisz-e Asszad Szíriai elnök őszinteségében, Perec ezt nyilatkozta: ,,Nem őszinteségről van szó, hanem érdekről. Asszad nagyon is tudatában van annak, hogy a szovjet opció a Közel-Keleten nem létezik már, és amennyiben a konfrontációt választaná, az nagyon is bonyolult problémákat támasztana. A modern katonai technológiák használata ma rendkívül költséges. Számára és mindannyiunk számára a béke lényegi szükségszerűséggé vált. A stratégiai logika meggondolásai azok, amelyek a békét elkerülhetetlenné teszik. “ Ugyancsak a békefolyamattal kapcsolatosan nyilatkozott Husszein jordániai uralkodó a The New York Timesnek. A ha,semita király felkérte a PFSZ-t, hogy ne akadályozza a békekonferencia összehívását és járuljon hozzá a palesztin képviselet megoldásához — írja az AP és a Reuter. Husszein kijelentette: a megszállt területek palesztin lakosságának a joga, hogy eldöntse, óhajt-e megoldást Izraellel együtt? A jordániai uralkodó szerint a palesztinok inkább jordán—palesztin közös képviseletben lesznek jelen a békekonferencián, mintsem külön küldöttséggel, jóllehet, mondotta a király, senki sem javasolta nekik a „jordán esernyőt“. A békeóhaj érdekből fakad SZOVJET—AMERIKAI CSÚCS Bush: Új korszak kezdődik (Folytatás az 1. oldalról) Alekszandr Besszmertnih szovjet és James Baker amerikai külügyminiszter külön tárgyalt a kétoldalú kapcsolatokról, a nemzetközi helyzetről. Öt dokumentumot írtak alá, melyek közül az egyik legfontosabb az a gazdasági kooperációval kapcsolatos megállapodás, melynek megfogalmazása lehetővé teszi, hogy az USA ne csak a Szovjetuniót mint egészet, hanem a tagköztársaságokat is támogassa. Szintén keddi mozzanata Bush elnök moszkvai látogatásának a Jelcin-találkozó. Borisz Jelcin orosz elnök — akit Gorbacsov meghívott, hogy a szovjet küldöttség tagja legyen — külön találkozott az Egyesült Államok elnökével, akivel lényegében a Washingtonban elkezdett tárgyalásokat folytatta. A szovjet küldöttségben való részvétel elutasítását Jelcin azzal magyarázta, hogy ő — mostani minőségében — csak Oroszország érdekeit képviseli, így nem lehet tagja a szovjet delegációnak. Bush elnök úgyszintén találkozott Nurszultan Nazarbajevvel, Kazahsztán elnökével, aki a szovjet delegáció tagjaként vett részt a megbeszéléseken. A Fehér Ház szóvivője mindkét találkozót „termékenynek“ nevezte. A keddi nap ünnepélyes fogadással ért véget, melyen a két elnök pohárköszöntőt mondott. Bush rámutatott, hogy a hat évvel ezelőtti első Bush—Gorbacsov találkozó óta eltelt időben a Szovjetunió és az USA kapcsolatai lényeges változáson mentek át a szembenállástól a barátságig. Gorbacsov pohárköszöntőjében azt hangoztatta, hogy „egyre nyilvánvalóbbá válik a párbeszéd politikai téren elért színvonala — beleértve a leszerelést is — és a szovjet—amerikai gazdasági kapcsolatok jellege közötti különbség. “ Szerdára tervezték a novobogarjovói megbeszéléseket, ezúttal a sajtó és a médiák kizárásával. Szerda délutánra, a START-egyezmény aláírása utánra közös sajtóértekezletet ütemeztek be. Bush elnök szovjetunióbeli látogatásának utolsó napját Ukrajna fővárosában, Kijevben tölti. Irak visszaszolgáltatja a kuvaiti aranyat Augusztus 5-étől Irak megkezdi annak a 3216, egyenként 12,5 kilós aranyrúdnak a visszaszolgáltatását, amelyet annak idején a megszállt Kuvaitból szállított el — jelentette be kedden Fred Eckhard, az ENSZ szóvivője. Az átadásra az iraki—szaúd-arábiai határövezetben kerül sor egy ENSZ- bizottság felügyelete alatt. Az aranyrudakat átadás előtt lemérik, a napi adagot 300 körül állapították meg, vagyis az akció legalább tíz napig tart. Az amerikai Szenátus republikánus kisebbségének vezetője, Robert Doel javasolta a felsőháznak, hogy hozzon határozatot, miszerint az Egyesült Államok elnöke szükség esetén erőszakot alkalmazhat az iraki nukleáris kapacitások megsemmisítése érdekében — jelenti az AFP és az AP. Dole szerint egy ilyen döntés világosan jelezné az USA elhatározását, hogy egyszer és mindenkorra felszámolja Irak nukleáris létesítményeit. A republikánus szenátor elmondta, hogy az erőszakhoz való folyamodás esetleg polgári lakosok életébe kerülhet, mindazonáltal ez a veszély eltörpül annak lehetősége mellett, hogy Szaddam Husszeinnek atomfegyver jusson a kezébe. ENSZ-megbízottak Cipruson Mint a Reuter hírügynökség megállapítja, Bush amerikai elnök athéni és ankarai látogatásán megfogalmazott felhívásait követően a ciprusi kérdés megoldására irányuló ENSZ-erőfeszítések is fokozódni látszanak. Az ENSZ-főtitkár két különmegbízottja Londonban, Ankarában és Athénban tanácskozott a ciprusi probléma politikai úton történő megoldásáról, ezt követően pedig Nicosiába utaztak. Oscar Camillion azt nyilatkozta Ciprusba érkezésekor, hogy a török és a görög hivatalos személyekkel folytatott tárgyalások lényegre törőek voltak, nem csupán szokványos megbeszélésekről volt szó „Nem jöttem üres kézzel Nicosiába“ — mondta az ENSZ-küldött, aki külön találkozott Georgiosz Vassziliu ciprusi elnökkel, és Rauf Denktassal, a ciprusi törökök vezetőjével. A Denktassal folytatott megbeszéléseket követően Camillion elmondta, a ciprusi probléma lényegéről tárgyaltak, de nem esett szó a kérdés rendezését célzó esetleges összejövetelre vonatkozó javaslatokról. Az ENSZ-főtitkár két külön képviselője, Camillion és Gustave Feyssel augusztus második felében ismét Ciprusba utazik, a világszervezet főtitkára ezt követően jelentést fog terjeszteni a Biztonsági Tanács elé a ciprusi probléma legújabb fejleményeiről. ROMÁN—BOLGÁR MEGÁLLAPODÁS a félretájékoztatás elkerüléséért A Duna-mellékét érintő román—bolgár környezetvédelmi megállapodást írtak alá Szófiában abból az alkalomból, hogy bolgár kollégája meghívására a szomszédos ország fővárosában tartózkodott Valeriu Eugen Pop román környezetvédelmi miniszter. A bolgár fél tájékoztatta a vendéget a kozloduji atomerőmű helyzetéről, valamint a bolgár kormány erre vonatkozó intézkedéseiről is, továbbá ez alkalommal megegyezés született egy olyan programot illetően, amely szerint a két fél operatívan tájékoztatja egymást a Duna két partjának környezetvédelmi problémáiról. A két miniszter a Duna-mellék regionális programjával kapcsolatos, a Phareprogram igazgatójához, Thomas Garveyhez intézett levelet írt alá. Szófiai látogatásán a román minisztert fogadta Zseljo Zselev köztársasági elnök és Dimitar Popov kormányfő. A kozloduji atomerőmű helyzete külön témaként szerepelt Valeriu Eugen Popnak a bolgár miniszterelnökkel folytatott megbeszélésén, amelyen a felek megegyeztek abban, hogy a két környezetvédelmi minisztérium között pontos információcserét honosítanak meg, kizárva a félretájékoztatás lehetőségét környezetvédelmi kérdésekben. A BTA hírügynökség tájékoztatása értelmében a felek megegyeztek abban, hogy végleges formába öntik azt a megállapodást, amely alapjául szolgálhat a Phare keretében készülő környezetvédelmi terv kidolgozásának. Walesa aggódik Lech Walesa elnök egy sajtóértekezleten úgy értékelte, hogy Lengyelországban „meglehetősen felerősödtek a posztkommunista erők, azzal vádolva egyben a Szolidaritásból kinövő „elitet“, hogy gátolja a lengyel reformokat. A számomra oly drága értékeket jelentő demokrácia és pluralizmus, úgy tűnik, ma kiábrándít bennünket, mivel olyan elittel kell számolnunk, amely fékezi a reformok meggyorsítására tett erőfeszítéseket. „Cselekednem kell az erőegyensúly helyreállítása érdekében a választási kampányban“ — mondotta Walesa, hozzátéve, hogy bejelentette saját politikai erejének csökkentését az október 27-ére kiírt parlamenti választások után — jelenti a France Presse hírügynökség. KÖZÖS PIAC Elhalasztott döntés Az EGK Miniszteri Tanácsa őszre halasztotta a Lengyelországgal, Magyarországgal és Csehszlovákiával folytatandó tárgyalásokkal kapcsolatos döntését ezen országoknak a Közös Piachoz való társulásáról — írja a Reuter. A brüsszeli tanácskozás során Frans Andriessen, az EGK- tanács külügyi kapcsolatokkal megbízott tagja közölte a tanács többi tagjával, hogy a fent nevezett országok képviselőivel lezajlott megbeszéléseken haladást értek el a politikai kapcsolatok, a gazdasági együttműködés és a törvényhozások összehangolása tekintetében. Mint a Reuter megjegyzi, az EGK és ezen országok viszonyában a fő problémák a textil- és mezőgazdasági árukereskedelemmel, a pénzügyi kooperációval és a munkaerő szabad mozgásával kapcsolatosak. A Tanács elnöke, Jacques Delors Dimitar Popov bolgár kormányfőhöz intézett levelében meghívta Bulgáriát, vegyen részt az Európai Közösség, társult tagja státusának megszerzéséről folytatandó tárgyalásokon — közölte a BTA-ra hivatkozva a Reuter. A halála után is utazó király „Ember még sohasem utazott ennyit haló porában“ — írja a Berliner Morgenpost, beharangozva Nagy Frigyes augusztus 17-i újratemetését. A porosz király végakaratát utóda, II. Frigyes Vilmos nem tartotta tiszteletben, és nem engedte meg, hogy a király földi maradványait — kedvenc kutyáinak (például Riche, Amourette, Daiane, Superbe vagy Pax) közelében temessék el a Sanssouci -kastély parkjában. A postdami Garnisonkirche legyen nagybátyja végső nyughelye — így döntött II. Frigyes Vilmos. Másfél évszázad múltán, a második világháború vége felé, a hitleri hatalom egy thüringiai bányába vitette Nagy Frigyes és apja, a katonakirály I. Frigyes Vilmos koporsóit. Az amerikaiak aztán egy marburgi templomba szállították, 1952-ben pedig Lajos Ferdinánd herceg, a Hohenzoller dinasztia baden—württenbergi családi fészkében, Hechingenben helyezte „örök“ nyugalomra a nagy ősöket. Most, halála után kétszázöt esztendővel mégiscsak a postdami Sanssouci teraszán temetik el Nagy Frigyest. A helyi hatóságok egyfelől grandiózus temetést szeretnének, másfelől pedig attól is tartanak, hogy ez valamilyen „nagy porosz“ kultusz túlságosan is látványos megnyilvánulására ad alkalmat. JUGOSZLÁV VÁLSÁG Litvánia elismeri Szlovénia és Horvátország függetlenségét A tervek szerint a belgrádi államelnökség keddi ülésének az ohridi gyűlés napirendjét kellett volna folytatnia, s körvonalaznia a föderáció működését a szlovén és horvát függetlenségi nyilatkozat, háromhónapos moratóriuma idejére, továbbá az új Jugoszlávia államberendezését kellett volna vázolnia. Nem így történt. El kellett napolni a tervezett témákat, ugyanis Franjo Tudjman horvát elnök nem volt hajlandó részt venni a tanácskozáson. Távolmaradását levélben azzal indokolta, hogy terjed a csetnik terrorizmus, amit a szövetségi hadsereg és a szerb hatóságok is támogatnak. Követelte, hogy az államelnökség vonja felelősségre a múlt csütörtöki és pénteki erdődi és dániai bűntettek elkövetőit (a sok áldozatot követelő szóban forgó összetűzésekért Zágráb a felfegyverzett szerbeket és a jugoszláv néphadsereget okolja. A tanácskozás részvevői a horvátországi tűzszünetre vonatkozó döntés tiszteletben tartásának mikéntjéről tárgyalva, egyetértettek abban, hogy állami ellenőrző bizottságot hoznak létre. Amikor azonban ennek élére Branko Koszticsot, Montenegro képviselőjét, az államelnökség alelnökét javasolták, a horvát Stipe Mesic és a szlovén Janez Drnovsek ellenezte az indítványt. Mivel a szavazáskor 6:2 arányban kisebbségben maradtak, Mesic tüntetően elhagyta az üléstermet. Hosszas szünet után a csonka elnökség folytatta tanácskozását és többek között jóváhagyta a Közös Piac külügyminisztereinek hétfői javaslatát, hogy szombaton újabb jószolgálati bizottságot küldjenek Belgrádba. Branko Kosztica ülés utáni tájékoztatójából kiderült, hogy Mesic elsősorban azért ellenezte kinevezését az ellenőrző bizottság élére, mert hétfőn Borovo Szelóban meglátogatta a szerb ellenállókat. Mesic a szerb fegyvereseket terroristáknak, a montenegrói elnökségi tag látogatását pedig a horvátországi terrorizmus támogatásának minősítette. Kosztics a maga során azt állította, hogy nem a Borovo Szeló-iak a terroristák, hanem azok, akik rákényszerítik a horvátországi szerb lakosságot, hogy fegyverrel védelmezze ősi lakhelyét. Kelet-Szlavóniában közben folytatódtak, a nemzetiségi villongások. Hétfő éjszaka Eszéken egy alsóvárosi kávézó, a város egyik eddig aránylag csendes negyedében pedig egy lakóépület volt a támadás célpontja. Dzsakován egy katonai raktár közelében történt robbanás. A zavargások a keddi nap folyamán is folytatódtak. Szerb független képviselők felhívásban követelték, hogy zárják ki Németországot, Ausztriát és Magyarországot azokból a nemzetközi fórumokból, amelyek a jugoszláv válság megoldásában érdekeltek. A felhívást több jugoszláv napilap is közölte. A dokumentum szerzői azt állítják, hogy Bécs, Bonn és Budapest továbbra is területi igényeket támaszt Jugoszláviával szemben. Egy másik hír arról számol be, hogy Ausztria korszerű légvédelmi rakétákkal akarja felszerelni hadseregét. A bécsi Nemzetvédelmi Tanács döntését a jugoszláv válság tanulságaira hivatkozva hozta. Ugyancsak a jugoszláv eseményekkel van összefüggésben az a hír, miszerint Litvánia elismeri Szlovénia és Horvátország függetlenségét. A döntést a vilniusi parlament hozta, kiemelve, hogy a litván függetlenedési törekvések igen hasonlítanak a két jugoszláv köztársaságban történtekhez. Katonai támaszpontokat zárnak be az USA-ban Az Egyesült Államok Kongresszusának Képviselőháza többségi szavazattal jóváhagyta 34, az ország területén lévő katonai támaszpont bezárását. A döntésre a katonai költségvetés csökkentésének programja keretébenkerült sor. Az illető katonai objektumok bezárását előzőleg egy független bizottság javasolta, majd Bush elnök július 10-én jóváhagyta. A Kongresszus alsóháza egyszersmind felkérte a Pentagont, tanulmányozza más 712, ezúttal az ország határain kívül létező katonai objektum bezárásának lehetőségét. A szavazás előtt Richard Cheney védelmi miniszter tájékoztatta az alsóházi képviselőket, hogy az illető katonai támaszpontok bezárása 58 000 katonai állás megszüntetésével jár az USA területén, míg a külföldi támaszpontok megszüntetése 11 000 katona és 150 polgári alkalmazott munkahelyének megszűnését jelenti. " LEGENDA VAGY VALÓSÁG? Reggel korán robogtunk át az osztrák— svájci határon. A felhőkbe nyúló hegyekről üdítő levegő csap be a félig nyitott ablakon. A magasból lezuhanó patakok, a büszke sziklák kemény vonásai hazai tájakat idéznek,, és egy kis honvágyat is ébresztenek bennünk. Az égszínkék tavak, a virágpompával takarosan díszített ízléses házak zöld pázsitos belsőkön mosolyognak felénk.. Itt-ott fekete-fehér és. . .borzderes tehenek legelésznek. Pásztor sehol: gyenge feszültségű drótkerítés tartja visszaa csordát az elkóborlástól. A ragyogóan kivilágított állomások sorra maradnak el a száguldó Wiener Walzer ablakai mögött. Minden állomáson az elnevezés, a peronok útmutatása kék alapon fehér betűkkel tündököl. A helyjegyünk Bécsig szólt, onnan csak úgy kapunk helyet, ha olyan fülkét találunk, amelyikben nincsenek előre fenntartott ülések. Erről mindenütt az ajtó mellé kifüggesztett „Reserchert“ szó figyelmeztet. Beülünk egy fülkébe és zavartalanul megvagyunk Salzburgig. Ott három csoport fiatal turista tanakodik az ajtónk, ablakunk előtt. Felénk néznek, majd halkan tovább vitatkoznak. Végre az egyik leány leveszi óriási hátizsákját, benyit és udvariasan közli, hogy az ülőhelyek az ő számukra vannak fenntartva, de ne búsuljunk, ők segítenek üres helyeket találni. És valóban: miután elhelyezkedtek, megfogják bőröndjeinket és több vagonon átvándorolva mi is elhelyezkedünk. Nem is bolygat többet senki Zürichig. Éppen ideje volt, éjfél elmúlt, már tizennyolc órája ringatott a vonat, és még nyolc órai út állt előttünk. Vannak boldog emberek, akik akárhol el tudnak, aludni. Nem ezek közé tartozom, de ébrenlétemet, fáradtságomat kárpótolja a közelgő hajnali deregés varázslata. Mintha otthon, a Keleti-Kárpátok mentén utaznánk. Az ittott előtűnő karcsú templomtornyokat alulról sugárzó narancs- vagy rózsaszínű fények teszik sejtelmessé. Csúcsuk elvész valahol a magasban, mintha nem is lenne végük. A hatás csodálatra méltó. A vagonban szinte mindenki alszik. A folyósokon hálózsákokba bújt fiatalok húzzák a csendest. Minden ragyogóan tiszta, egy morzsányi papír sincs a földön. Különben egész Svájcot bejárhatja az utas: nem talál egy cigarettacsikkre való szemetet semdobva. A illemhelyek csillognak és gyakori az olyan, ahol kellemes virágillat terjeng a levegőben. Amikor Svájc földjére lépünk, eszembe jut, hogy számtalan utazó szép szavakkal méltatta ezt az országot. Svájc a kantonok és négy hivatalos nyelv hazája: Schweizerische Eidgenossenschaft (német), Confédération Suisse (francia), Confederazione Svizzera (olasz) és Svizzra (rétoromán nyelven). Latinul Confederatione Helvetica. Innen a gépkocsikon látható országjelzés: CH. Zürichből az ország leggyorsabb vonata röpít Luzernbe: száznegyven kilométeres sebességgel száguld a sárga-piros szerelvény. Vendéglátónk könyvtárából kezembe kerül egy Wilhelm Teliről szóló tanulmány. Az említett könyv szerzője Lilly Stunzi és címe Teil Werden und Wandern eines Mytos (Teli egy mítosz keletkezése és vándorlása), Hallwag berni és stuttgarti kiadásában. A művet a szerző J.R. von Salis történész, Ricco Labhardt műtörténész, Alfred Hoppe irodalomtörténész, filozófus és régész, Alfred Berchtold, a Genfi Egyetemnek a svájci értelmiség történetével foglalkozó professzora és Leo Schelbert, a Chicagói Illinois Egyetem történelemprofesszorának tanulmányai alapján állította össze., Wilhelm Teliben az ország felszabadítóját tiszteli Svájc népe. Régebben Brutusszal hasonlították össze. Nevét, személyét számtalan krónika, dal, drámai feldolgozás, festmény, kerámiai és szobrászati mű örökítette meg. Legmodernebb szobrát Peter Connerth festőművész és szobrász kertjében láttam. Az egyetlen vastag vasszalagból készült mű szilárdan áll egy félköríven, teste ívben meghajlik és hatalmas íjat feszít. A szobor egyszerűségében is nagyon kifejező, erőt, bátorságot és határozottságot sugárzó. De miben is állt Wilhelm Teli hőstette? Erről szól Schiller 1804-ben írt drámája. A tizenharmadik századtól kezdve a Habsburgok uralkodtak Svájc felett. Hatalmaskodó magatartásuk állandóan szembekerült az őskantonok parasztlakóival. Az uralom egyik katonai vezetője, Gessler, megkövetelte, hogy oszlopra tűzött kalapját minden svájci tiszteletteljesen megsüvegelje. Teli nem volt hajlandó erre. Ezért Gessler halálra ítéli, és csak úgy kegyelmez meg neki, ha saját fia fejéről lenyilaz egy almát. A lövés sikerült, de Telit megkötözve börtönbe akarják vetni, mert bevallja, hogy sikertelen lövés esetén, lelőtte volna Gesslert. Telinek sikerült elmenekülnie és egy alkalmas pillanatban lenyilazza Gesslert, megszabadítva így az országot a zsarnoktól. Wilhelm Teli személye évszázadok óta foglalkoztatja a történészeket, írókat és művészeket. Alakja körül az idők folyamán kultusz alakult ki. A francia forradalom is példaként említi hőstettét. Antoine Maria Lemierre Teli című drámáját a Théatre Française 1766-ban megjeleníti. Voltaire, aki hasonló művön dolgozott, lemaradt és nem tudta már színpadra vinni. Az akkori kritika Lemierre darabját elítélte, mert „a nép“ nyelvén íródott. Mindezek ellenére, vagy talán éppen ezért, számtalanszor adták elő sikerrel. A francia forradalom előtt körülbelül húsz évvel lényeges befolyása volt, és a Bastille lerombolása előtt állandóan műsoron volt a Comédie Française színpadán. Wilhelm Teli alakjával, létezésének valóságával sokan foglalkoztak. Georg von Wyss szerint a Teli-monda eredete egy északi népmondára vezethető vissza. Freundenberger, berni pap, az 1760-as években a Teli-történetet egy dániai mesének hívja. Heusler az almalövést az 1200-as években élt dániai Saxo Gramaticus Gesta Danorum című drámájára vezeti viszsza. De vajon valóság-e, vagy legenda Wilhelm Teli históriája? Erre így válaszol Hermann Kinder és Werner Hilgemann 1970-ben megjelent, Die Weltgeschichte in Karten, Daten, Bildern (Világ történelem térképekben, adatokban, képekben) című könyve: ...Gessler kalapja és Teli almalövése a mondák világába tartozik. Svájc nagyon régen nem keveredett háborúba. Mindkét világégést Európa kellős közepén semlegességgel vészelte át. Ennek főleg gazdasági okai vannak, és elemzése nem tartozik e cikk keretébe. Népe büszke is erre, féltve őrzi semlegességét és — többnyelvűsége ellenére — a belső egyetértést. Svájc hagyománytisztelő ország. Legszebb népünnepélye a pompás aaraui virágmajális. Eredete messze visszanyúlik a történelem homályába és az utóbbi négyszáz évben sokat, változott. Aarau az ország közepén fekvő város a csillogóan tiszta, bővizű Aare folyó partján. A majálisra az Oberturmban (felsőtorony, főtorony) felcsendülő harangjáték (Carillon) hívja a lakosságot. A rendkívül szép dallamot tizenegy harangocskán ketten játsszák. Hangja végighullámzik az egész városon. Nagy az előkészület erre a vidám nyári felvonulásra. Ha a városi templom tornyára és a magasabb házakra az állami lobogót tűzik ki, jó időre, ha zöld-fehér lobogót lenget a szél, rossz időre számíthat a lakosság. De aki ezt nem hiszi, az az ünnepély reggelén felhívhatja a 184- es telefonszámot. Onnan pontos időjárásjelentést kap. Az aaraui majális a virágok ünnepe. A házak erkélyei, ablakai, kapui tarka virágdíszben tündökölnek. Az egész város egyetlen mosoly. Az apró virágkoszorús óvodás lányoktól kezdve a bokrétás városatyákig mindenki felvonul. A mozgássérült, gyermekeket erre az alkalomra készült kocsikban húzzák barátaik. Az ország más városaiban is vannak hasonló ünnepélyek, de leghíresebb az aaraui. Ilyenkor, bárhol legyen is az aaraui ember, haza igyekszik, ebbe a nagyon rendezett, patinás városba. Valahogy így vagyunk mi is: bármilyen szépek Svájc tavai, fenségesek az Alpok ormai, honvágyunk hajt vissza. Tárt karokkal vár a Kárpátok koszorúja. KALMÁR ZOLTÁN RMSZ-FOLYTATÁSOS • RMSZ-FOLYTATÁSOS• RMSZ-FOLYTATÁSOS • • (Folytatás előző lapszámunkból) Werth Henriket a június 23-i minisztertanács határozata igen kellemetlenül érintette. Ő az azonnali hadüzenet mellett tört lándzsát, hiszen a keleti hadjáratot a „saját háborújának“ tartotta, amelyben a magyaroknak is kezdettől fogva ott a helyük. Íróasztalfiókjában már készen állt a mozgósítási terv, amelynek alapján a honvédség zömét a Kárpátokon túlra irányította volna. Miközben saját hatáskörében már június 23-ának délutánján egyes elitegységeket készenlétbe helyezett, Bartha Károly vezérezredes honvédelmi miniszterrel együtt leutazott Kenderesre, hogy ott a kormányzóval tárgyaljon. Erről egy, a Horthy-családhoz igen közel álló személy a későbbiekben így számolt be: „Horthy falusi otthonának teraszán fogadta a két katonát. »Remélem, itt maradtok vacsorára?« — kérdezte. A két katona szabadkozott. Ma este először lesz elsötétítés, és így csak akkor fogadhatják el a meghívást, ha a vacsora után mindjárt távozhatnak. így is történt. Közel két óráig tanácskozott a kormányzó a honvédelmi miniszterrel és a vezérkari főnökkel. A vacsorán a kormányzó és felesége, a honvédség e két vezetője és Gerlóczy Gábor huszárezredes, a kormányzó szárnysegédje vett részt. A vendégek távozása után a kormányzó igen nyomott hangulatban volt. »Te, Miklós — szólt hozzá a feleségem, nekem ez nem tetszik! Mit keresett nálad ilyen sokáig ez a két katona?! Csak nem akarnak téged háborúba kényszeríteni? Hiszen ez borzasztó volna!« »Nyakamra tették a kést. Azzal fenyegettek, ha most sem vesz részt a honvédség a háborúban, ez könnyen forradalmat válthat ki a honvéd tisztikarnál. A honvédség becsülete követeli meg, hogy végre cselekedjünk« — válaszolta feleségének a kormányzó«. Június 26 - a döntő nap Werth tábornok más vonalon is szorgalmazta a magyar hadbalépést. Megtudva, hogy Bárdossy hajlanék további lépések "megtételére, de ehhez Berlintől vár biztató szavakat, kapcsolatba lépett Kurt Himer vezérőrnaggyal, az 1941 februárja óta a honvédség mellé vezényelt német összekötő törzs parancsnokával, és segítségét kérte. Himer azonnal beszélt felettesével, Jodl vezérezredessel, aki kijelentette: „Minden magyar segítséget mindenkor elfogadunk. Semmit sem akarunk követelni, de minden önkéntes felajánlást hálásan veszünk. Szó sincs arról, hogy Magyarország esetleges részvételét ne akarnánk!“ Erdmannsdorff visszaemlékezései szerint Himer üzenetét László Dezső, a magyar vezérkar hadműveleti csoportjának főnöke adta tovább Wertnek. A magyar vezérkari főnök mindenképpen azon volt, hogy a kormányfőt egy szovjet elleni háborúra rávegye, így vagy úgy, de június 25-ig Bárdossy a háború kérdésében még tétovázott, továbbra is Berlintől várta ehhez a felszólítást. Június 25-én azonban több lényeges dolog történt, melyek a háború kérdésében döntő módon befolyásolták a miniszterelnököt. Azt, hogy Románia megüzente a hadat Moszkvának, és csapataival a Prutnál tűzharcot folytat a Vörös Hadsereggel, már 24 órával korábban is tudták Budapesten. De közben Bárdossy értesült a másik, Magyarországgal rivális Duna-medencei államnak, Szlovákiának a német oldalon való hadbalépéséről és arról is, hogy az önálló Horvát Állam ugyancsak elhatározta önkénteseknek a keleti frontra való küldését. Hímer tábornok aznap villásreggelin látta vendégül Werthet és vele együtt még több magyar tábornokot, közöttük László Dezsőt és Major Jenőt. A németek részéről Esp tartományi csoportvezető és Preyer professzor, a Budapesti Német Tudományos Intézet igazgatója is jelen volt. A Wehrmacht keleti hadjáratának első nagy sikereire utak. Amikor a magyarok eltávoztak, a német civilek javaslatára elhatározták, hogy megbeszélnék a magyarországi Volksbund vezetőségével: nem lehetne-e egy ún. Freikorps felállításával a népi németeket a keleti hadjáratba bevonni? A még felállítandó önkéntes katonai egység — a német ajkú magyar állampolgárokból álló alakulat — parancsnokságát fel is ajánlották Himer német vezérőrnagynak. A következő nap, június 26-a, döntő fordulatot hozott a háború kérdésében. Ekkor már a Magyar Királyi Honvédség részleges mozgósítása folyamatban volt: a repülőegységek és a gyorshadtest 5 dandára állt készenlétben, hogy a frontra vonuljon. Bárdossy azonban még mindig tétovázott, várta a Hitler felkérését, és csitította a katonákat. Kassa város légterében ezen a napon, déli egy óra körül 2, mások szerint 3, ismeretlen típusú, felségjel nélküli, de a tengelyhatalmak egyöntetű ismertetőjelzésével ellátott repülőgép jelent meg. Csak egyet fordultak, hogy bombaterhüket a kassai postapalotára, egy közeli laktanyára és a környékbeli lakóházakra ejtsék. A teljesen meglepett légvédelem alig ocsúdott felbénultságából, a gépek már elhagyták a város légterét, 30 volt a halottak és 285 a sebesültek száma. Ugyanezen a napon Rahó térségében egy kétségkívül szovjet felségjelű repülőgép magyar vonatszerelvényt vett tűz alá. Minderről Bartha és Werth tábornokok a legrövidebb időn belül értesítették Horthyt és Bárdossyt, kijelentvén, hogy a Kassát bombázó gépek „minden kétséget kizáróan“ szovjet eredetűek voltak. Bárdossy Horthy javaslatára még június 26- án kora délután rendkívüli minisztertanácsot hívott össze, hogy ott — meg sem várva a kassai eset kivizsgálását vagy legalább ellenőrzését — a Szovjetunió elleni hadiállapot kinyilvánítását keresztülvigye. (A miniszterelnök ezzel kapcsolatban Ullein—Reviczky Antal sajtófőnöknek kijelentette: mivel „vezérkarunk, mely szemmel láthatóan megegyezett a németekkel, azt állítja, hogy a gépek oroszok voltak, az nekem elég!“). Erről népbírósági tárgyalásán, 1946-ban Bárdossy így szólt: „A hadiállapot beállása tekintetében egyetlenegy vélemény volt ellentétes. A belügyminiszter (Keresztes—Fischer) azt mondotta, hogy most még ne. Várjunk addig, míg a németek kifejezetten kijönnek követelésükkel. A többség, az egyhangú többség amellett foglalt állást, hogy a retorziót alkalmazni kell. Ez indította Keresztesi Fischert arra, hogy ellenvéleményét visszavonja ...“ (Folytatjuk) DR. GOSZTONYI PÉTER A magyar hadbalépés történetéhez RÖVIDEN • RÖVIDEN • Augusztus 5-én Dél-Korea kérni fogja az ENSZ-be való felvételét - közölte a szöuli külügyminisztérium szóvivője. A két Korea mostanig megfigyelőként volt jelen a világszervezetben. • Az Armenpress örmény hírügynökség cáfolatot tett közzé Jerevánban azzal kapcsolatosan, ahogyan a médiák az örményországi Védelmi Bizottság felhívását értelmezték, miszerint a köztársaság ifjúságát mozgósítják „a haza védelmére“. Az örmény hírügynökség nyilatkozatában közült, „az örmény Köztársaságban semmiféle általános mozgósításról nincs szó“. • Az afganisztáni gerillák, Pakisztán és Irán képviselői közötti tárgyalások két menete után közös közleményt adtak ki, amelyben a felek elfogadják az ENSZ béketervét mint a 13 éve tartó afganisztáni polgárháborúval kapcsolatos problémák rendezésének kiindulópontját. A Port-au-Prince-ben kedden életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték Roger Lafontant-t, a Tonton Macoutes (Duvalier rendőrsége) volt főnökét, akit a Trouillet ideiglenes haiti elnök ellen elkövetett január 6-7-i, 76 emberéletet követelő és 17 millió dolláros anyagi kárt okozó merénylet vezetőjeként fogtak perbe. • Etiópia Nemzetgyűlése jóváhagyta Tamirat Layne, a gerillák volt vezetőjének a kinevezését az átmeneti kormány miniszterelnöki tisztségébe. A múlt héten hagyták jóvá Meles Zenawi kinevezését ideiglenes elnökké az 1993-as többpárti választásokig. • Elvben ma, greenwichi idő szerint 15.01-kor kellene indulnia az Atlantis űrhajónak, melynek fellövését az egyik motort irányító számítógép meghibásodása miatt halasztották el a múlt héten. • A Nemzetközi Valutaalap 1,04 milliárd dolláros hitelt folyósít Argentínának a gazdasági reformprogram támogatására — írja a Reuter a nemzetközi pénzintézet idevonatkozó közleményét idézve. A hitelt négy szakaszban folyósítják. • Shkoder albániai városban megkezdték az idén április 2-án történt események szervezői elleni pert. A három vádlott — a shkoderi belügyi iroda főnöke, a rendőrfőnök és annak helyettese — elleni vádirat többek között felhozza, hogy ők küldetésükkel ellentétben cselekedtek, s így négy személy haláláért, 57 ember megsebesüléséért, valamint az állami tulajdon több mint 3 millió leka értékű megkárosításáért felelősek. A vádlottak alaptalannak minősítették a hatalommal való visszaélést is magában foglaló vádiratot.