Romániai Magyar Szó, 1991. augusztus (3. évfolyam, 491-518. szám)

1991-08-01 / 491. szám

Romániai Magyar Szó 21991. augusztus 1. • A NAGYVILÁG HÍREI • A NAGYVILÁG HÍREI • A NAGYVILÁG HÍREI • KÖZEL-KELET Simon Perec volt izraeli miniszterelnök, a Munkapárt vezetője a párizsi Le Jour­nal du Dimanche című lapnak adott inter­jújában érdekes választ adott az izraeli­ arab béke valószínűségét illetően. A ripor­ternek arra a kérdésére, hogy hisz-e Asszad Szíriai elnök őszinteségében, Perec ezt nyilatkozta: ,,Nem őszinteségről van szó, hanem érdekről. Asszad nagyon is tuda­tában van annak, hogy a szovjet opció a Közel-Keleten nem létezik már, és amennyiben a konfrontációt választaná, az nagyon is bonyolult problémákat támasz­tana. A modern katonai technológiák hasz­nálata ma rendkívül költséges. Számára és mindannyiunk számára a béke lényegi szükségszerűséggé vált. A stratégiai logi­ka meggondolásai azok, amelyek a békét elkerülhetetlenné teszik. “ Ugyancsak a békefolyamattal kapcsola­tosan nyilatkozott Husszein jordániai ural­kodó a The New York Timesnek. A ha­,­semita király felkérte a PFSZ-t, hogy ne akadályozza a békekonferencia összehívá­sát és járuljon hozzá a palesztin képvi­selet megoldásához — írja az AP és a Reuter. Husszein kijelentette: a megszállt területek palesztin lakosságának a joga, hogy eldöntse, óhajt-e megoldást Izraellel együtt? A jordániai uralkodó szerint a pa­lesztinok inkább jordán—palesztin közös képviseletben lesznek jelen a békekonfe­rencián, mintsem külön küldöttséggel, jóllehet, mondotta a király, senki sem ja­vasolta nekik a „jordán esernyőt“. A békeóhaj érdekből fakad SZOVJET—AMERIKAI CSÚCS Bush: Új korszak kezdődik (Folytatás az 1. oldalról) Alekszandr Besszmertnih szovjet és Ja­mes Baker amerikai külügyminiszter külön tárgyalt a kétoldalú kapcsolatokról, a nemzetközi helyzetről. Öt dokumentumot írtak alá, melyek közül az egyik legfonto­sabb az a gazdasági kooperációval kapcso­latos megállapodás, melynek­ megfogalma­zása lehetővé teszi, hogy az USA ne csak a Szovjetuniót mint egészet, hanem a tag­­köztársaságokat is támogassa. Szintén keddi mozzanata Bush elnök moszkvai látogatásának a Jelcin-találko­zó. Borisz Jelcin orosz elnök — akit Gor­bacsov meghívott, hogy a szovjet küldött­ség tagja legyen — külön találkozott az Egyesült Államok elnökével, akivel lénye­gében a Washingtonban elkezdett tárgya­lásokat folytatta. A szovjet küldöttségben való részvétel elutasítását Jelcin azzal ma­gyarázta, hogy ő — mostani minőségében — csak Oroszország érdekeit képviseli, így nem lehet tagja a szovjet delegációnak. Bush elnök úgyszintén találkozott Nur­­szultan Nazarbajevvel, Kazahsztán elnöké­vel, aki a szovjet delegáció tagjaként vett részt a megbeszéléseken. A Fehér Ház szóvivője mindkét találkozót „termékeny­nek“ nevezte. A keddi nap ünnepélyes fogadással ért véget, melyen a két elnök pohárköszöntőt mondott. Bush rámutatott, hogy a hat évvel ezelőtti első Bush—Gorbacsov talál­kozó óta eltelt időben a Szovjetunió és az USA kapcsolatai lényeges változáson men­tek át a szembenállástól a barátságig. Gor­bacsov pohárköszöntőjében azt hangoztat­ta, hogy „egyre nyilvánvalóbbá válik a párbeszéd politikai téren elért színvonala — beleértve a leszerelést is — és a szov­jet—amerikai gazdasági kapcsolatok jelle­ge közötti különbség. “ Szerdára tervezték a novobogarjovói megbeszéléseket, ezúttal a sajtó és a mé­diák kizárásával. Szerda délutánra, a START-egyezmény aláírása utánra közös sajtóértekezletet ütemeztek be. Bush elnök szovjetunióbeli látogatásának utolsó nap­ját Ukrajna fővárosában, Kijevben tölti. Irak visszaszolgáltatja a kuvaiti aranyat Augusztus 5-étől Irak megkezdi annak a 3216, egyenként 12,5 kilós aranyrúdnak a visszaszolgáltatását, amelyet annak idején a megszállt Kuvaitból szállított el — je­lentette be kedden Fred Eckhard, az ENSZ szóvivője. Az átadásra az iraki—szaúd-ará­­biai határövezetben kerül sor egy ENSZ- bizottság felügyelete alatt. Az aranyruda­­kat átadás előtt lemérik, a napi adagot 300 körül állapították meg, vagyis az akció leg­alább tíz napig tart. Az amerikai Szenátus republikánus ki­sebbségének vezetője, Robert Doel javasol­ta a felsőháznak, hogy hozzon határozatot, miszerint az Egyesült Államok elnöke szük­ség esetén erőszakot alkalmazhat az iraki nukleáris kapacitások megsemmisítése ér­dekében — jelenti az AFP és az AP. Dole szerint­ egy ilyen döntés világosan jelezné az USA elhatározását, hogy egyszer és min­denkorra felszámolja Irak nukleáris léte­sítményeit. A republikánus szenátor el­mondta, hogy az erőszakhoz való folyamo­dás esetleg polgári lakosok életébe kerül­het, mindazonáltal ez a veszély eltörpül an­nak lehetősége mellett, hogy Szaddam Husszeinnek atomfegyver jusson a kezébe. ENSZ-megbízottak Cipruson Mint a Reuter hírügynökség megállapít­ja, Bush amerikai elnök athéni és ankarai látogatásán megfogalmazott felhívásait kö­vetően a ciprusi kérdés megoldására irá­nyuló ENSZ-erőfeszítések is fokozódni látszanak. Az ENSZ-főtitkár két külön­­megbízottja Londonban, Ankarában és Athénban tanácskozott a ciprusi probléma politikai úton történő megoldásáról, ezt követően pedig Nicosiába utaztak. Oscar Camillion azt nyilatkozta Ciprusba érkezésekor, hogy a török és a görög hiva­talos személyekkel folytatott tárgyalások lényegre törőek voltak, nem csupán szok­ványos megbeszélésekről volt szó „Nem jöttem üres kézzel Nicosiába“ — mondta az ENSZ-küldött, aki külön találkozott Georgiosz Vassziliu ciprusi elnökkel, és Rauf Denktassal, a ciprusi törökök vezető­jével. A Denktassal folytatott megbeszéléseket követően Camillion elmondta, a ciprusi probléma lényegéről tárgyaltak, de nem esett szó a kérdés rendezését célzó esetle­ges összejövetelre vonatkozó javaslatokról. Az ENSZ-főtitkár két külön képviselője, Camillion és Gustave Feyssel augusztus második felében ismét Ciprusba utazik, a világszervezet főtitkára ezt követően jelen­tést fog terjeszteni a Biztonsági Tanács elé a ciprusi probléma legújabb fejlemé­nyeiről. ROMÁN—BOLGÁR MEGÁLLAPODÁS a félretájékoztatás elkerüléséért A Duna-mellékét érintő román—bolgár környezetvédelmi megállapodást írtak alá Szófiában abból az alkalomból, hogy bol­gár kollégája meghívására a szomszédos ország fővárosában tartózkodott Valeriu Eugen Pop román környezetvédelmi mi­niszter. A bolgár fél tájékoztatta a vendé­get a kozloduji atomerőmű helyzetéről, valamint a bolgár kormány erre vonatko­zó intézkedéseiről is, továbbá ez alkalom­mal megegyezés született egy olyan prog­ramot illetően, amely szerint a két fél operatívan tájékoztatja egymást a Duna két partjának környezetvédelmi problé­máiról. A két miniszter a Duna-mellék regioná­lis programjával kapcsolatos, a Phare­program igazgatójához, Thomas Garvey­­hez intézett levelet írt alá. Szófiai látogatásán a román minisztert fogadta Zseljo Zselev köztársasági elnök és Dimitar Popov kormányfő. A kozloduji atomerőmű helyzete külön témaként szerepelt Valeriu Eugen Popnak a bolgár miniszterelnökkel folytatott megbeszélésén, amelyen a felek megegyez­tek abban, hogy a két környezetvédelmi minisztérium között pontos információ­­cserét honosítanak meg, kizárva a félretá­jékoztatás lehetőségét környezetvédelmi kérdésekben. A BTA hírügynökség tájé­koztatása értelmében a felek megegyez­tek abban, hogy végleges formába öntik azt a megállapodást, amely alapjául szol­gálhat a Phare keretében készülő környe­zetvédelmi terv kidolgozásának. Walesa aggódik Lech Walesa elnök egy sajtóértekezleten úgy értékelte, hogy Lengyelországban „meglehetősen felerősödtek a posztkommu­nista erők, azzal vádolva egyben a Szoli­daritásból kinövő „elitet“, hogy gátolja a lengyel reformokat. A számomra oly drá­ga értékeket jelentő demokrácia és plura­lizmus, úgy tűnik, ma kiábrándít bennün­ket, mivel olyan elittel kell számolnunk, amely fékezi a reformok meggyorsítására tett erőfeszítéseket. „Cselekednem kell az erőegyensúly helyreállítása érdekében a választási kampányban“ — mondotta Wa­lesa, hozzátéve, hogy bejelentette saját po­litikai erejének csökkentését az október 27-ére kiírt parlamenti választások után — jelenti a France Presse hírügynökség. KÖZÖS PIAC Elhalasztott döntés Az EGK Miniszteri Tanácsa őszre ha­lasztotta a Lengyelországgal, Magyaror­szággal és Csehszlovákiával folytatandó tárgyalásokkal kapcsolatos döntését ezen országoknak a Közös Piachoz való társulá­sáról — írja a Reuter. A brüsszeli tanács­kozás során Frans Andriessen, az EGK- tanács külügyi kapcsolatokkal megbízott tagja közölte a tanács többi tagjával, hogy a fent nevezett országok képviselőivel le­zajlott megbeszéléseken haladást értek el a politikai kapcsolatok, a gazdasági együtt­működés és a törvényhozások összehango­lása tekintetében. Mint a Reuter megjegyzi, az EGK és ezen országok viszonyában a fő problémák a textil- és mezőgazdasági árukereskedelemmel, a pénzügyi kooperá­cióval és a munkaerő szabad mozgásával kapcsolatosak. A Tanács elnöke, Jacques Delors Dimi­tar Popov bolgár kormányfőhöz intézett levelében meghívta Bulgáriát, vegyen részt az Európai Közösség, társult tagja státusá­nak megszerzéséről folytatandó tárgyaláso­kon — közölte a BTA-ra hivatkozva a Reuter. A halála után is utazó király „Ember még sohasem utazott ennyit ha­ló porában“ — írja a Berliner Morgenpost, beharangozva Nagy Frigyes augusztus 17-i újratemetését. A porosz király végakara­tát utóda, II. Frigyes Vilmos nem tartotta tiszteletben, és nem engedte meg, hogy a király földi maradványait — kedvenc ku­tyáinak (például Riche, Amourette, Daia­­ne, Superbe vagy Pax) közelében temessék el a Sanssouci -kastély parkjában. A post­­dami Garnisonkirche legyen nagybátyja végső nyughelye — így döntött II. Frigyes Vilmos. Másfél évszázad múltán, a máso­dik világháború vége felé, a hitleri hata­lom egy thüringiai bányába vitette Nagy Frigyes és apja, a katonakirály I. Frigyes Vilmos koporsóit. Az amerikaiak aztán egy marburgi templomba szállították, 1952-ben pedig Lajos Ferdinánd herceg, a Hohenzoller dinasztia baden—württenber­­gi családi fészkében, Hechingenben helyez­te „örök“ nyugalomra a nagy ősöket. Most, halála után kétszázöt esztendővel mégis­csak a postdam­i Sanssouci teraszán teme­tik el Nagy Frigyest. A helyi hatóságok egyfelől grandiózus temetést szeretnének, másfelől pedig attól is tartanak, hogy ez valamilyen „nagy­ porosz“ kultusz túlsá­gosan is látványos megnyilvánulására ad alkalmat. JUGOSZLÁV VÁLSÁG Litvánia elismeri Szlovénia és Horvátország függetlenségét A tervek szerint a belgrádi államelnök­ség keddi ülésének az ohridi gyűlés napi­rendjét kellett volna folytatnia, s körvo­nalaznia a föderáció működését a szlovén és horvát függetlenségi nyilatkozat, három­hónapos moratóriuma idejére, továbbá az új Jugoszlávia államberendezését kellett volna vázolnia. Nem így történt. El kellett napolni a tervezett témákat, ugyanis Fran­­jo Tudjman horvát elnök nem volt haj­landó részt venni a tanácskozáson. Távol­­maradását levélben azzal indokolta, hogy terjed a csetnik terrorizmus, amit a szö­vetségi hadsereg és a szerb hatóságok is támogatnak. Követelte, hogy az államel­nökség vonja felelősségre a múlt csütörtöki és pénteki erdődi és dániai bűntettek el­követőit (a sok áldozatot követelő szóban forgó összetűzésekért Zágráb a felfegy­verzett szerbeket és a jugoszláv néphad­sereget okolja­. A tanácskozás részvevői a horvátországi tűzszünetre vonatkozó döntés tiszteletben tartásának mikéntjéről tárgyalva, egyet­értettek abban, hogy állami ellenőrző bi­zottságot hoznak létre. Amikor azonban ennek élére Branko Koszticsot, Monte­negro képviselőjét, az államelnökség al­­elnökét javasolták, a horvát Stipe Mesic és a szlovén Janez Drnovsek ellenezte az indítványt. Mivel a szavazáskor 6:2 arány­ban kisebbségben maradtak, Mesic tünte­tően elhagyta az üléstermet. Hosszas szü­net után a csonka elnökség folytatta ta­nácskozását és többek között jóváhagyta a Közös Piac külügyminisztereinek hétfői javaslatát, hogy szombaton újabb jószol­gálati bizottságot küldjenek Belgrád­ba. Branko Kosztica ülés utáni tájékoztató­jából kiderült, hogy Mesic elsősorban azért ellenezte kinevezését az ellenőrző bizottság élére, mert hétfőn Borovo Szelóban meg­látogatta a szerb ellenállókat. Mesic a szerb fegyvereseket terroristáknak, a mon­tenegrói elnökségi tag látogatását pedig a horvátországi terrorizmus támogatásá­nak minősítette. Kosztics a maga során azt állította, hogy nem a Borovo Szeló-iak a terroristák, hanem azok, akik rákénysze­rítik a horvátországi szerb lakosságot, hogy fegyverrel védelmezze ősi lakhelyét. Kelet-Szlavóniában közben folytatódtak, a nemzetiségi villongások. Hétfő éjszaka Eszéken egy alsóvárosi kávézó, a város egyik eddig aránylag csendes negyedében pedig egy lakóépület volt a támadás cél­pontja. Dzsakován egy katonai raktár kö­zelében történt robbanás. A zavargások a keddi nap folyamán is folytatódtak. Szerb független képviselők felhívásban követelték, hogy zárják ki Németországot, Ausztriát és Magyarországot azokból a nemzetközi fórumokból, amelyek a jugo­szláv válság megoldásában érdekeltek. A felhívást több jugoszláv napilap is közöl­te. A dokumentum szerzői azt állítják, hogy Bécs, Bonn és Budapest továbbra is területi igényeket támaszt Jugoszláviával szemben. Egy másik hír arról számol be, hogy Ausztria korszerű légvédelmi rakétákkal akarja felszerelni hadseregét. A bécsi Nemzetvédelmi Tanács döntését a jugo­szláv válság tanulságaira hivatkozva hoz­ta. Ugyancsak a jugoszláv eseményekkel van összefüggésben az a hír, miszerint Litvánia elismeri Szlovénia és Horvátor­szág függetlenségét. A döntést a vilniusi parlament hozta, kiemelve, hogy a litván függetlenedési törekvések igen hasonlíta­nak a két jugoszláv köztársaságban történ­tekhez. Katonai támaszpontokat zárnak be az USA-ban Az Egyesült Államok Kongresszusának Képviselőháza többségi szavazattal jóvá­hagyta 34, az ország területén lévő katonai támaszpont bezárását. A döntésre a kato­nai költségvetés csökkentésének program­ja keretében­­került sor. Az illető katonai objektumok bezárását előzőleg egy függet­len bizottság javasolta, majd Bush elnök július 10-én jóváhagyta. A Kongresszus alsóháza egyszersmind felkérte a Penta­gont, tanulmányozza más 712, ezúttal az or­szág határain kívül létező katonai objektum bezárásának lehetőségét. A szavazás előtt Richard Cheney védelmi miniszter tájékoz­tatta az alsóházi képviselőket, hogy az il­lető katonai támaszpontok bezárása 58 000 katonai állás megszüntetésével jár az USA területén, míg a külföldi támaszpontok megszüntetése 11 000 katona és 150 polgá­ri alkalmazott munkahelyének megszűné­sét jelenti. " LEGENDA VAGY VALÓSÁG? Reggel korán robogtunk át az osztrák— svájci határon. A felhőkbe nyúló hegyek­ről üdítő levegő csap be a félig nyitott ablakon. A magasból lezuhanó patakok, a büszke sziklák kemény vonásai hazai tája­kat idéznek,, és egy kis honvágyat is éb­resztenek bennünk. Az égszínkék tavak, a virágpompával takarosan díszített ízléses házak zöld pázsitos belsőkön mosolyognak felénk.. Itt-ott fekete-fehér és. . .borzderes tehenek legelésznek. Pásztor sehol: gyen­ge feszültségű drótkerítés tartja vissza­­a csordát az elkóborlástól. A ragyogóan ki­világított állomások sorra maradnak el a száguldó Wiener Walzer ablakai mögött. Minden állomáson az elnevezés, a pero­nok útmutatása kék alapon fehér betűk­kel tündököl. A helyjegyünk Bécsig szólt, onnan csak úgy kapunk helyet, ha olyan fülkét találunk, amelyikben nincsenek e­­lőre fenntartott ülések. Erről mindenütt az ajtó mellé kifüggesztett „Reserchert“ szó figyelmeztet. Beülünk egy fülkébe és zavartalanul megvagyunk Salzburgig. Ott három csoport fiatal turista tanakodik az ajtónk, ablakunk előtt. Felénk néznek, majd halkan tovább vitatkoznak. Végre az egyik leány leveszi óriási hátizsákját, be­nyit és udvariasan közli, hogy az ülőhe­lyek az ő számukra vannak fenntartva, de ne búsuljunk, ők segítenek üres helyeket találni. És valóban: miután elhelyezked­tek, megfogják bőröndjeinket és több va­gonon átvándorolva mi is elhelyezkedünk. Nem is bolygat többet senki Zürichig. Ép­pen ideje volt, éjfél elmúlt, már tizen­nyolc órája ringatott a vonat, és még nyolc órai út állt előttünk. Vannak boldog emberek, akik akárhol el tudnak, aludni. Nem ezek közé tartozom, de ébrenlétemet, fáradtságomat kárpótolja a közelgő haj­nali deregés varázslata. Mintha otthon, a Keleti-Kárpátok mentén utaznánk. Az itt­­ott előtűnő karcsú templomtornyokat a­­lulról sugárzó narancs- vagy rózsaszínű fények teszik sejtelmessé. Csúcsuk elvész valahol a magasban, mintha nem is len­ne végük. A hatás csodálatra méltó. A vagonban szinte mindenki alszik. A folyó­sokon hálózsákokba bújt fiatalok húzzák a csendest. Minden ragyogóan tiszta, egy morzsányi papír sincs a földön. Különben egész Svájcot bejárhatja az utas: nem ta­lál egy cigarettacsikkre való szemetet sem­­dobva. A illemhelyek csillognak és gya­kori az olyan, ahol kellemes virágillat ter­jeng a levegőben. Amikor Svájc földjére lépünk, eszembe jut, hogy számtalan utazó szép szavakkal méltatta ezt az országot. Svájc a kanto­nok­ és négy hivatalos nyelv hazája: Schweizerische Eidgenossenschaft (né­met), Confédération Suisse (francia), Con­­federazione Svizzera (olasz) és Svizzra (rétoromán nyelven). Latinul Confedera­­tione Helvetica. Innen a gépkocsikon lát­ható országjelzés: CH. Zürichből az ország leggyorsabb vonata röpít Luzernbe: száznegyven kilométeres sebességgel szá­guld a sárga-piros szerelvény. Vendéglátónk könyvtárából kezembe kerül egy Wilhelm Teliről szóló tanul­mány. Az említett könyv szerzője Lilly Stunzi és címe Teil Werden und Wan­dern eines Mytos (Teli egy mítosz kelet­kezése és vándorlása), Hallwag berni és stuttgarti kiadásában. A művet a szerző J.R. von Salis történész, Ricco Labhardt műtörténész, Alfred Hoppe irodalom­tör­ténész, filozófus és régész, Alfred Berch­­told, a Genfi Egyetemnek a svájci értel­miség történetével foglalkozó professzora és Leo Schelbert, a Chicagói Illinois E­­gyetem történelemprofesszorának tanul­mányai alapján állította­­ össze., Wilhelm Teliben az ország felszabadítóját tiszteli Svájc népe. Régebben Brutusszal hason­lították össze. Nevét, személyét számtalan krónika, dal, drámai feldolgozás, fest­mény, kerámiai és szobrászati mű örökí­tette meg. Legmodernebb szobrát Peter Connerth festőművész és szobrász kertjé­ben láttam. Az egyetlen vastag vasszalag­ból készült mű szilárdan áll egy félkör­íven, teste ívben meghajlik és hatalmas íjat feszít. A szobor egyszerűségében is nagyon kifejező, erőt, bátorságot és hatá­rozottságot sugárzó. De miben is állt Wilhelm Teli hőstette? Erről szól Schiller 1804-ben írt drámája. A tizenharmadik századtól kezdve a Habsburgok uralkodtak Svájc felett. Ha­talmaskodó magatartásuk állandóan szem­bekerült az őskantonok parasztlakóival. Az uralom egyik katonai vezetője, Gess­­ler, megkövetelte, hogy oszlopra tűzött ka­lapját minden svájci tiszteletteljesen megsüvegelje. Teli nem volt hajlandó er­re. Ezért Gessler halálra ítéli, és csak úgy kegyelmez meg neki, ha saját fia fejéről lenyilaz egy almát. A lövés sikerült, de Telit megkötözve börtönbe akarják vet­ni, mert bevallja, hogy sikertelen lövés esetén, lelőtte volna Gesslert. Telinek si­került elmenekülnie és egy alkalmas pil­lanatban lenyilazza Gesslert, megszabadít­va így az országot a zsarnoktól. Wilhelm Teli személye évszázadok óta foglalkoztatja a történészeket, írókat és művészeket. Alakja körül az idők folya­mán kultusz alakult ki. A francia forra­dalom is példaként említi hőstettét. Antoi­ne Maria Lemierre Teli című drámáját a Théatre Française 1766-ban megjeleníti. Voltaire, aki hasonló művön dolgozott, le­maradt és nem tudta már színpadra vin­ni. Az akkori kritika Lemierre darabját elítélte, mert „a nép“ nyelvén íródott. Mindezek ellenére, vagy talán éppen ezért, számtalanszor adták elő sikerrel. A fran­cia forradalom előtt körülbelül húsz évvel lényeges befolyása volt, és a Bastille le­rombolása előtt állandóan műsoron volt a Comédie Française színpadán. Wilhelm Teli alakjával, létezésének va­lóságával sokan foglalkoztak. Georg von Wyss szerint a Teli-monda eredete egy é­­szaki népmondára vezethető vissza. Fre­­undenberger, berni pap, az 1760-as évek­ben a Teli-történetet egy dániai mesének hívja. Heusler az almalövést az 1200-as években élt dániai Saxo Gramaticus Ges­ta Danorum című drámájára vezeti visz­­sza. De vajon valóság-e, vagy legenda Wilhelm Teli históriája? Erre így válaszol Hermann Kinder és Werner Hilgemann 1970-ben megjelent, Die Weltgeschichte in Karten, Daten, Bildern (Világ történe­lem térképekben, adatokban, képekben) című könyve: ...Gessler kalapja és Teli almalövése a mondák világába tartozik. Svájc nagyon régen nem keveredett há­borúba. Mindkét világégést Európa kellős közepén semlegességgel vészelte át. En­nek főleg gazdasági okai vannak, és elem­zése nem tartozik e cikk keretébe. Népe büszke is erre, féltve őrzi semlegességét és — többnyelvűsége ellenére — a belső egyetértést. Svájc hagyománytisztelő ország. Leg­szebb népünnepélye a pompás aaraui vi­rágmajális. Eredete messze visszanyúlik a történelem homályába és az utóbbi négy­száz évben sokat, változott. Aarau az or­szág közepén fekvő város a csillogóan tiszta, bővizű Aare folyó partján. A ma­jálisra az Oberturmban (felsőtorony, főto­rony) felcsendülő harangjáték (Carillon) hívja a lakosságot. A rendkívül szép dal­lamot tizenegy harangocskán ketten játsszák. Hangja végighullámzik az egész városon. Nagy az előkészület erre a vidám nyári felvonulásra. Ha a városi templom tornyára és a magasabb házakra az álla­mi lobogót tűzik ki, jó időre, ha zöld-fe­hér lobogót lenget a szél, rossz időre szá­míthat a lakosság. De aki ezt nem hiszi, az az ünnepély reggelén felhívhatja a 184- es telefonszámot. Onnan pontos időjárás­jelentést kap. Az aaraui majális a virágok ünnepe. A házak erkélyei, ablakai, kapui tarka virágdíszben tündökölnek. Az egész város egyetlen mosoly. Az apró virágko­szorús óvodás lányoktól kezdve a bokré­­tás városatyákig mindenki felvonul. A mozgássérült, gyermekeket erre az alka­lomra készült kocsikban húzzák barátaik. Az ország más városaiban is vannak ha­sonló ünnepélyek, de leghíresebb az aara­ui. Ilyenkor, bárhol legyen is az aaraui ember, haza igyekszik,­ ebbe a nagyon rendezett, patinás városba. Valahogy így vagyunk mi is: bármilyen szépek Svájc tavai, fenségesek az Alpok ormai, honvá­gyunk hajt vissza. Tárt karokkal vár a Kárpátok koszorú­ja. KALMÁR ZOLTÁN RMSZ-FOLYTATÁSOS • RMSZ-FOLYT­ATÁSOS• RMSZ-FOLYT­AT­ÁSOS • • (Folytatás előző lapszámunkból) Werth Henriket a június 23-i miniszter­­tanács határozata igen kellemetlenül é­­rintette. Ő az azonnali hadüzenet mellett tört lándzsát, hiszen a keleti hadjáratot a „saját háborújának“ tartotta, amelyben a magyaroknak is kezdettől fogva ott a helyük. Íróasztalfiókjában már készen állt a mozgósítási terv, amelynek alapján a honvédség zömét a Kárpátokon túlra irányította volna. Miközben saját hatáskö­rében már június 23-ának délutánján egyes elitegységeket készenlétbe helyezett, Bartha Károly vezérezredes honvédelmi minisz­terrel együtt leutazott Kenderesre, hogy ott a kormányzóval tárgyaljon. Erről­ egy, a Horthy-családhoz igen közel álló személy a későbbiekben így számolt be: „Horthy falusi otthonának teraszán fogadta a két katonát. »Remélem, itt maradtok vacsorá­ra?« — kérdezte. A két katona szabadko­zott. Ma este először lesz elsötétítés, és így csak akkor fogadhatják el a meghívást, ha a vacsora után mindjárt távozhatnak. így is történt. Közel két óráig tanácskozott a kormányzó a honvédelmi miniszterrel és a vezérkari főnökkel. A vacsorán a kormány­zó és felesége, a honvédség e két vezető­je és Gerlóczy Gábor huszárezredes, a kormányzó szárnysegédje vett részt. A vendégek távozása után a kormányzó igen nyomott hangulatban volt. »Te, Miklós — szólt hozzá a felesége­m, nekem ez nem tetszik! Mit keresett nálad ilyen sokáig ez a két katona?! Csak nem akarnak téged háborúba kényszeríteni? Hiszen ez bor­zasztó volna!« »Nyakamra tették a kést. Azzal fenyegettek, ha most sem vesz részt a honvédség a háborúban, ez könnyen forradalmat válthat ki a honvéd tisztikar­nál. A honvédség becsülete követeli meg, hogy végre cselekedjünk« — válaszolta fe­leségének a kormányzó«. Június 26 - a döntő nap Werth tábornok más vonalon is szorgal­mazta a magyar hadbalépést. Megtudva, hogy Bárdossy hajlanék további lépések "megtételére, de ehhez Berlintől vár bizta­tó szavakat, kapcsolatba lépett Kurt Hi­mer vezérőrnaggyal, az 1941 februárja óta a honvédség mellé vezényelt német össze­kötő törzs parancsnokával, és segítségét kérte. Himer azonnal beszélt felettesével, Jodl vezérezredessel, aki kijelentette: „Minden magyar segítséget mindenkor el­fogadunk. Semmit sem akarunk követel­ni, de minden önkéntes felajánlást hálá­san veszünk. Szó sincs arról, hogy Magyar­­ország esetleges részvételét ne akarnánk!“ Erdmannsdorff visszaemlékezései szerint Himer üzenetét László Dezső, a magyar vezérkar hadműveleti csoportjának főnöke adta tovább Wertnek. A magyar vezérkari főnök mindenképpen azon volt, hogy a kormányfőt egy szovjet elleni háborúra rávegye, így vagy úgy, de június 25-ig Bárdossy a háború kérdésében még této­vázott, továbbra is Berlintől várta ehhez a felszólítást. Június 25-én azonban több lényeges do­log történt, melyek a háború kérdésében döntő módon befolyásolták a miniszterel­nököt. Azt, hogy Románia megüzente a hadat Moszkvának, és csapataival a Prut­­nál tűzharcot folytat a Vörös Hadsereggel, már 24 órával korábban is tudták Buda­pesten. De közben Bárdossy értesült a má­sik, Magyarországgal rivális Duna-me­­dencei államnak, Szlovákiának a német ol­dalon való hadbalépéséről és arról is, hogy az önálló Horvát Állam ugyancsak elha­tározta önkénteseknek a keleti frontra való küldését. Hímer tábornok aznap villásreggelin látta vendégül Werthet és vele együtt még több magyar tábornokot, közöttük László Dezsőt és Major Jenőt. A németek részéről Esp tartományi csoportvezető és Preyer professzor, a Budapesti Német Tudomá­nyos Intézet igazgatója is jelen volt. A Wehrmacht keleti hadjáratának első nagy sikereire u­tak. Amikor a magyarok eltá­voztak, a német civilek javaslatára elha­tározták, hogy megbeszélnék a magyaror­szági Volksbund vezetőségével: nem lehet­ne-e egy ún. Freikorps felállításával a népi németeket a keleti hadjáratba bevonni? A még felállítandó önkéntes katonai egység — a német ajkú magyar állampolgárokból álló alakulat — parancsnokságát fel is ajánlották Himer német vezérőrnagynak. A következő nap, június 26-a, döntő for­dulatot hozott a háború kérdésében. Ekkor már a Magyar Királyi Honvédség részle­ges mozgósítása folyamatban volt: a repü­lőegységek és a gyorshadtest 5 dandára állt készenlétben, hogy a frontra vonul­jon. Bárdossy azonban még mindig tétová­zott, várta a Hitler felkérését, és csitította a katonákat. Kassa város légterében ezen a napon, déli egy óra körül 2, mások sze­rint 3, ismeretlen típusú, felségjel nélküli, de a tengelyhatalmak egyöntetű ismerte­tőjelzésével ellátott repülőgép jelent meg. Csak egyet fordultak, hogy bombaterhü­­ket a kassai postapalotára, egy közeli lak­tanyára és a környékbeli lakóházakra ejtsék. A teljesen meglepett légvédelem alig ocsúdott fel­bénultságából, a gépek már elhagyták a város légterét, 30 volt a halottak és 285 a sebesültek száma. Ugyan­ezen a napon Rahó térségében egy két­ségkívül szovjet felségjelű repülőgép ma­gyar vonatszerelvényt vett tűz alá. Minderről Bartha és Werth tábornokok a legrövidebb időn belül értesítették Horthyt és Bárdossyt, kijelentvén, hogy a Kassát bombázó gépek „minden kétséget kizáróan“ szovjet eredetűek voltak. Bár­dossy Horthy javaslatára még június 26- án kora délután rendkívüli minisztertaná­csot hívott össze, hogy ott —­ meg sem várva a kassai eset kivizsgálását vagy legalább ellenőrzését — a Szovjetunió el­leni hadiállapot kinyilvánítását keresztül­vigye. (A miniszterelnök ezzel kapcsolat­ban Ullein—Reviczky Antal sajtófőnöknek kijelentette: mivel „vezérkarunk, mely szemmel láthatóan megegyezett a néme­tekkel, azt állítja, hogy a gépek oroszok voltak, az nekem elég!“). Erről népbírósá­gi tárgyalásán, 1946-ban Bárdossy így szólt: „A hadiállapot beállása tekinteté­ben egyetlenegy vélemény volt ellentétes. A belügyminiszter­ (Keresztes—Fischer) azt mondotta, hogy most még ne. Várjunk addig, míg a németek kifejezetten kijön­nek követelésükkel. A többség, az egyhan­gú többség amellett foglalt állást, hogy a retorziót alkalmazni kell. Ez indította Ke­resztesi Fischert arra, hogy ellenvélemé­nyét visszavonja ...“ (Folytatjuk) DR. GOSZTONYI PÉTER A magyar hadbalépés történetéhez RÖVIDEN • RÖVIDEN • Augusztus 5-én Dél-Korea kérni fog­ja az ENSZ-be való felvételét -­ közölte a szöuli külügyminisztérium szóvivője. A két Korea mostanig megfigyelőként volt jelen a világszervezetben. • Az Armenpress örmény hírügynökség cáfolatot tett közzé Jerevánban azzal kap­csolatosan, ahogyan a médiák az örmény­országi Védelmi Bizottság felhívását értel­mezték, miszerint a köztársaság ifjúságát mozgósítják „a haza védelmére“. Az ör­mény hírügynökség nyilatkozatában köz­ült, „az örmény Köztársaságban semmiféle általános mozgósításról nincs szó“. • Az afganisztáni gerillák, Pakisztán és Irán képviselői közötti tárgyalások két menete után közös közleményt adtak ki, amelyben a felek elfogadják az ENSZ bé­ketervét mint a 13 éve tartó afganisztáni polgárháborúval kapcsolatos problémák rendezésének kiindulópontját. A Port-au-Prince-ben kedden életfogy­­tiglani börtönbüntetésre ítélték Roger La­­fontant-t, a Tonton Macoutes (Duvalier rendőrsége) volt főnökét, akit a Trouillet ideiglenes haiti elnök ellen elkövetett ja­nuár 6-7-i, 76 emberéletet követelő és 17 millió dolláros anyagi kárt okozó merény­let vezetőjeként fogtak perbe. • Etiópia Nemzetgyűlése jóváhagyta Tamirat Layne, a gerillák volt vezetőjének a kinevezését az átmeneti kormány minisz­terelnöki tisztségébe. A múlt héten hagyták jóvá Meles Zenawi kinevezését ideiglenes elnökké az 1993-as többpárti választásokig. • Elvben ma, greenwichi idő szerint 15.01-kor kellene indulnia az Atlantis űr­hajónak, melynek fellövését az egyik mo­tort irányító számítógép meghibásodása miatt halasztották el a múlt héten. • A Nemzetközi Valutaalap 1,04 milliárd dolláros hitelt folyósít Argentínának a gaz­dasági reformprogram támogatására — írja a Reuter a nemzetközi pénzintézet ide­vonatkozó közleményét idézve. A hitelt négy szakaszban folyósítják. • Shkoder albániai városban megkezd­ték az idén április 2-án történt események szervezői elleni pert. A három vádlott — a shkoderi belügyi iroda főnöke, a rendőr­főnök és annak helyettese — elleni vádirat többek között felhozza, hogy ők küldeté­sükkel ellentétben cselekedtek, s így négy személy haláláért, 57 ember megsebesülé­séért, valamint az állami tulajdon több mint 3 millió leka értékű megkárosításáért felelősek. A vádlottak alaptalannak minősí­tették a hatalommal való visszaélést is ma­gában foglaló vádiratot.

Next