Romániai Magyar Szó, 1991. október (3. évfolyam, 543-568. szám)
1991-10-01 / 543. szám
r NEM HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL A „közlemény" Politikai krimibe illő fordulatokban bővelkedett a negyedik bányászlátogatás is. Különösen izgatottan vártuk, mi történik azután, hogy a csütörtökön éjszaka titokzatosan eltűnt Miron Cosmáról kiderült: csupán őrséget álló bányászai oltalma mellett pihente ki az elmúlt napok fáradalmait, s újult erővel, néhány ezer bányásszal az élen a Cotroceni palota felé tart, úgymond „megköszönni az elnöknek...“ Hogy mit kell megköszönnie, arról mélyen hallgatott, a következő órák feszültsége pedig nőttön nőtt. Közben a Forradalom téren összegyűlt bukarestiek is odatódultak, amikor meghallották, hogy Cosmáék az elnökhöz készülődnek, s amint a szénbányászok vezetőjét, szűkkörű csoport élén, elnyelte az elnöki palota kapuja, a feszültség tetőpontjára hágott. Miről tárgyalhatnak odabent? Lesz-e Cosmának valami bántódása? A palota körülötti tömeg szájról szájra adta a leglehetetlenebb spekulációkat. És aztán megjelent Miron Cosma, rekedt hangján felolvasván a közleményt, amit mind az államelnök, mind pedig ő a kézjegyével látott el. És mindezt kielégedetten sóhajtott föl: minden jó, ha jó a vége! T'*» »z csak az első pillanatok mákonyos tévhite volt. A józan ész, ami előbb-utóbb a legkritikusabb helyzetek válságos pillanataiban is jelentkezik, azt sugallta: valami sehogy sincs rendjén a sebtében összeállított 6 pontos közlemény körül. Hogy odabent olyan egyezség született elnök és önjelölt néptribun között, aminek egy jogállamban egyáltalán nem szabadott volna létrejönnie! Elgondolkozom: tavaly májusban, amikor az Egyetem tér politikai követelésekkel lépett fel, elnökünknek nem volt kellő türelme tárgyalásokat folytatni az éhségsztrájkolók képviselőivel, s a feszültséggóc a már ismert módon elfekélyesedett. Mintha most törleszteni próbált volna akkori mulasztásából a kormány a bányászok konfliktus idején, bár tudjuk, mennyire nehezére esett ez, megpróbált mindenáron toleráns, tárgyalókészségű stílust ölteni. Csakhogy a történelmi mulasztásokat semmilyen utólagos „vezekléssel“ nem lehet semmissé tenni. Az egyszer elkövetett tévedés, minél több idő telt el azóta, újabb szövevényes és visszafordíthatatlan folyamatokat indít be a társadalom életében, amelyek lehetetlenné teszik a kiváltást. Iliescu úr mostani igyekezete azért is hatott nagyon mesterkéltnek, mert nem illik a természetéhez. Ráadásul, a kormány „hajlíthatatlanságával“ éles ellentétben kidomborítja az elnök „végtelen megértését, jóindulatát, bölcsességét, politikai taktikázókészségét.“ Nyilatkozata, amit a Cosmáékkal való tárgyalás után mondott a rádióriporter hangszalagjára, legalábbis elfelé mutat: minden rendben, minden megoldódott, a bányászoknak is igazuk van ... így akart vajon szabadulni az ellene hangolódott indulatok hullámveréséből? Hiszen már a tárgyalások s a közlemény aláírásának pillanataiban tudnia kellett: a közös megegyezéssel vállalt pontokat úgy sem fogja betartani. A bányászküldöttség akaratára elfogadta ugyan a szeptember 30-i kényszerű látogatást a petrozsényi szénmedencében, de alig telt el egy nap, máris halasztotta az utazást, a kormányalakítással járó tárgyalássorozatra és az eseményre meg nem érett politikai pillanatra hivatkozva. De hát mindezt már akkor, azon a péntek délelőttön tudni lehetett: a pártokkal való konzultációk sok időt igényelnek, s maga a bányászok összeszedése, majd útnak indítása hazafelé sem lesz valami könnyű feladat ... Nem csoda, ha a bányászok nem hittek vakon a közlemény pontjaiban (tisztára nevetséges, de adott összefüggésben érthető: a hatalmi köntörfalazás miatt azt is közleménybe kellett foglalni, méghozzá vezető pont gyanánt, hogy igenis, a Román-kormány lemondott, az elnök pedig elfogadta ezt a lemondást...), s könnyen manipulálhatókká váltak. Nem hittek: a kerge madarakként röpködő, egymást túllicitáló közlegényekben, nyilatkozatokban, pontosításokban, amik az összetűzések harci mérlegét vonták meg. Nem hittek abban, hogy csak könnygázgránátok és petárdák robbantak a tüntetők ellen, mint ahogy számos jeleset arra mutat, hogy akárcsak '89 decemberében, golyót okádó fegyverek is szép számmal lekerültek a szegről... A happy endként ható közös közlemény a bányászlátogatás végén így vált a romániai demokrácia jellegzetes röntgenképévé: ígéretté, amit mire kimondanak, máris gyorsan el kell felejteni. CSERE GÁBOR » ROMANIA! ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP - BUKAREST A SZENÁTOROK ÉS AZ UTCA DIKTATÚRÁJA A Szenátus e sajátos politikai töltetű napokban valami egészen furcsa logika alapján működött, érdemben nem is gyakorolhatta lényegét, demokratikus vitafórum szerepét. Mint Diodor Nicoaraiemes megyei szenátor megfogalmazta, még az az elégtétel sem adatott meg nekik, hogy a Szenátus váltsa le a kormányt. Csütörtökön a Szenátus elnöke arra szólított: ezennel fejezzék be a munkahetet, pénteken pedig újra javasolta: ne folytassák a munkát legalábbis a plénumban. Mindezek csimborasszója a péntekre javasolt napirend volt. Egy napja, hogy megbukott a kormány, a fővárosban a helyzet drámaian zűrzavaros, és akkor az Állandó Büró azt javasolja, tekintettel a sajátos „pszichoszociális helyzetre“, szakítsák félbe a Román Hírszerző Szolgálat működését megszabó törvény vitáját és kezdjenek hozzá az állami alapokból épített lakások eladásáról szóló tervezethez. Ez volt, az utolsó csöpp a pohárban. Az oktalan és a Szenátust stricc-politikára késztető javaslat felpattantotta a zsilipeket ... Az elmúlt napok, hónapok eseményei, politikai jelenségek, a történések kulisszatitkai — valósággal áradtak. Főhelyen a történtek minősítése (államcsíny, kommunista puccskísérlet, szélsőséges pártok felvonulása bányászköntösben). Mihail Iurcu vádol: nem voltak a bányászok az ügyben oly ártatlanok. Ha csupán szociális követelésekért léptek volna föl, mire szolgált a dorong, lánc .... Szintén a fegyver, „műfajban“ Marcian Bleahu különös történetet mesél. A tévében hallott a bányászoktól, kik azt állítják, hogy elindulásuk előtt fölkeresték őket bizonyos urak, háromféle lőfegyvert ajánlván a bukaresti kiruccanásra. De a bányászok ezeket nem vették igénybe, mondván, van nekik saját „fegyverük“. S ha már a történeteknél tartunk, éppen csak futólag: a szünetben ifjú forradalmár-szenátor arról mesél, hogy az Antipa múzeum mögötti kis parkban civil lakosok pénzt kínáltak és ruhát cseréltek bányászokkal... Még keserűbbé válik a hang, amikor az ország helyzetéről beszélnek. Bleahu szenátor fogalmaz a legvégletesebben: halál táncnak nevezi Románia mai állapotát. Ioan Rus, Fehér megyei szenátor elsőbben a gazdasági, csődről beszél, tovább pedig, jogászként minősítvén a jelenséget, mindennemű autoritás teljes térvesztéséről. A kredibilitás hiánya súlyosan érinti a jogállamiságot, annak intézményeit, nemkülönben Románia nemzetközi tekintélyét, melynek végső soron, főként gazdasági szinten újra a lakosság látja kárát. A kialakult csődhelyzetért egyértelműen a kormányt teszik felelőssé. Király Károly (aki — mint emlékezhetünk — már a kormányalakítás után néhány órával lapunknak tett nyilatkozatában határozottan megfogalmazta álláspontját a miniszterelnök személyével kapcsolatban — kit a funkcióra mélyen alkalmatlannak talált) vádbeszédében részletes képét nyújtja az eltelt időszaknak, melynek során a parlament is hiába próbálta kérdésekkel, interpellációkkal kikényszeríteni a helyzetelemzést — a miniszterelnök ezeket válasz nélkül hagyta, vagy pedig írásban érkeztek a valóságot elkenő sorok némely igazgatócskáktól. De a miniszterelnök személy szerint is pellengérre kerül. Az egyik legkeményebb — egyébiránt mélységesen igaz — vádat éppen saját pártja, a Front mondja ki. És ott sem más, mint éppen Gheorghe Dumitrașcu szenátor, aki elitizmussal vádolja. A teremben Verestóy Attila szenátor személyes véleménye — így jelenti be — bátor, meglepő, igaz: úgy érezte, újabb diktatúrát éltünk át... BÉRES KATALIN Kifizetnek hamis pénzzel Gyerekkori emlékeim közé tartozik, hogy kiszolgáltak fél veknivel, negyed kenyérrel, s mindig volt elegendő viszszajáró aprópénz, még 5 banis is. Besztercei lakónegyedünk élelmiszerüzletének kenyér részlegén újra látható megvágott kenyér. Igen ám, de nem azért, mintha lenne, aki csak fél veknit vásárol, hanem ezt léptették elő „aprópénzzé“. Egy veknit először kettőbe vágnak, majd a felet hosszában szelik el, s végül a negyedek egészét háromba darabolják. A negyed vekni megfelel három lejnek, a szeletek pedig 1—1 lejnek. Ha úgy vesszük, ez jobb, mintha az elárusítónők a vállukat vonogatnák, hogy nincs honnan aprópénzt visszaadjanak. Csak az a bökkenő, hogy ez a neme a pénznek a lakosság zsebében értékét veszti. De úgy kell nekünk, ha elfogadjuk a nyilvánvalóan hamis pénzt. GUTHER M. ILONA ÉLES FÉNY, FÁJDALOMMAL Főszerkesztőnk kisebbik fia, aki az egyetemi vakáció utolsó heteiben kifutóként segítette szerkesztőségünket, hétfőn, szeptember 30-án már nem tudott munkába állni: szombaton este 19 óra táján ugyanis egy barátjához igyekezett, aki az Intercontinental Szálloda környékén lakik. Amikor a metrófeljárón át az utcára lépett, hirtelen éles fényt látott felvillanni, dörrenést hallott és egyik combjában sajgó fájdalmat érzett. Mint megtudtuk, bukaresti tüntetők szombat délután ismét elzárták az Egyetem teret, kifüstölésükre pedig többek között páncélos kétéltűeket is bevetettek, amelyek nagy sebességgel robogtak át a téren, s közben katonák lőtték róla a környéken lézengőket. • A Sebesültet végül is az Elias kórházban szakszerűen ellátták: a sebből eltávolították azt a 6—7 cm hosszúságú, kúp alakú műanyag golyót, mely mélyen bevette magát a húsba, s a végén sötét nagyságú gömb volt. Az orvos nem akarta odaadni a beteg édesanyjának a látleletet. Mi tudjuk, hogy mindez ostoba véletlen, és ilyen véletlenek mindig adódnak az életben, azzal viszont nem értünk egyet, hogy a rendteremtésnek olyan emberek essenek áldozatul, akik a legkevésbé felelősek az elmúlt héten történtekért, míg azok, akik könyökig benne vannak a dolgokban, háborítatlanul éljék világukat! • Az ifjú sebesült különben jól érzi magát, továbbra is a kórházban van,, lábára nem tud ráállni, ezért valószínűleg csak mankó segítségével teheti majd meg az első lépéseket. Gyógyulást, Ovi! (RMSZ) TANULTAK A BÁNYÁSZOKTÓL? (Üzenetrögzítőn) — A nagybányai Maratex textilvállalat már említett sztrájkja immár több mint két hete tart. Minden rendezési, kiegyezési tárgyalás kudarcba fulladt. Ezért a szakszervezet vezetősége 133 tagú küldöttséget menesztett a fővárosba, hogy személyesen Ion Iliescu elnökkel tudassák a valódi helyzetét. Reméljük, meghallgatásuk nem ütközik akadályokba és eredménnyel zárul. (Farkas E. Zoltán) SOK FURCSA DOLGOT HALLANI (üzenetrögzítőn) — Illés Róza , vagyok Csíkszeredából, Lenin utca 40 szám, nagyon sok furcsa dolgot hallani a televízióban a bányászokról. Annak idején bányászok között éltem, és azt szeretném mondani, jó volna, ha olyan emberek írnának a bányászokról, vagy adnának életükről körképet, akik életük egy részét ott töltötték mellettük. Nemcsak a bányászok életét, hanem a munkakörülményeiket is ismerik. Ha szabad neveket sorolnom, a Magyar Szónál dolgozik Juhász Zoltán, aki valamikor Petrozsényban tanár volt. Ugyancsak a Románia liberánál dolgozik Tita Chiper, aki fiatal korát a Zsil völgyében élte le, s egy író, aki nemcsak a bányásztömegekkel állt kapcsolatban, hanem a bányászok „poklát“ is megjárta Adolf Sándor. Elnézésüket kérem a zavarásért. (1991. szeptember 28-án de.) SZÁLLJANAK LE A LÓRÓL (üzenetrögzítőn) — Dévai újságolvasó vagyok, aki nemcsakaz újságot olvassa, hanem a bányászesemények óta a tévét is nézi, mert jó ideje már meg voltam csömörölve az azon át közvetített „jó“ hírekkel, s a félreinformálásokkal... Szóval, láttam Mois szenátor úr hazajövetelét Strasbourgból. Lám csak, ő csodálkozik, meg a Front, hogy nem úgy néznek bennünket a világban, mint ahogy mi szeretnénk. Nem mi, a nép vagyunk ,a hibásak, hanem ők, s a frontosok mellett az egységpártosok, képviselőik is. Gyújtó hangulatú beszédeikkel az embereket félrevezetik. Le kellene hogy szánjanak erről a lóról, s nem kellene annyit lovagolniuk a magyarokon és egyáltalán a kisebbségeken. Mert így, tényleg, tovább nem lehet menni. Miért nem volt például egy képviselőnk sem Strasbourgban, velük, együtt? (Károly János — 1991. szeptember 30. reggel). Az igazságnak tartozunk azzal: az RMDSZ-t Tokay György képviselte Strasbourgban, csak úgy látszik, ő hamarabb hazaérkezett Mol a szenátornál: ők tudják, miért. KÖZLEMÉNY Részt veszünk a kormánytárgyalásokon Az RMDSZ Elnöksége 1991. szeptember 28-án rendkívüli értekezletet tartott Kolozsvárott. Elemezte a válságos politikai helyzetet és a kormányalakítással kapcsolatban a következő alapelveket fogalmazta meg: Az új kormány programjában irányozza elő: 1. a pártállam restaurációjának megakadályozását, a politikai és gazdasági életet megbénító totalitárius struktúrák felszámolását; 2. a helyhatóságok önkormányzatának garantálását, a rádió és televízió pluralizmusának szavatolását és kormányzati befolyástól való függetlenítését, olyan törvényes rendelkezések alkalmazását, amelyek megakadályozzák, hogy a sajtó a társadalmi és nemzeti uszítás, a hazugság, a rágalmazás és a zavarkeltés eszköze legyen; 3. a nemzetiségi jogok törvényes kereteinek megteremtését, az ezek gyakorlásához szükséges intézmények létrehozását, beleértve a Nemzetiségi Minisztériumot; 4. a közegészségügy, az oktatás és a kultúra kérdéseinek kiemelt feladatként való kezelését; az újonnan megalakult kormány terjessze sürgősen a Parlament elé az egyházak által kidolgozott kultusztörvény- javaslatot; 5. a gazdasági reform reális alapokon való kiteljesítését, a privatizáció felgyorsítását, a kereskedelmitársaságok privatizációjára vonatkozó törvény és a földreform módosítását; 6. a gazdasági reform társadalmi védőintézkedésekkel való társítását, s ennek megvalósításáért, külföldi hitelek felhasználását; 7. a pénzügyi zárlat részleges feloldását és ennek kiegészítéseként a csődtörvény előkészítését és következetes alkalmazását ; 8. a munkanélküliség megfelelő eszközökkel való kezelését; 9. az infláció fékezésére irányuló gazdasági intézkedések érvényesítését, a megkülönböztetett állami támogatást, a több változatban elkészített társadalmi, gazdasági előrejelzést a politikai döntések előkészítéséhez, a reformfolyamat szabályozásához. Az Elnökség megbízta Domokos Gézát, Szőcs Gézát, dr. Csapó Józsefet és Tokay Györgyöt, hogy az RMDSZ képviseletében — a fenti irányelvek figyelembevételével— részt vegyenek az új kormány, megalakítását célzó tárgyalásokon. A ROMÁNIAI MAGYAR DEMOKRATA SZÖVETSÉG ORSZÁGOS ELNÖKSÉGE Új sorozat 543. szám 1991. október 1., kedd Postacím: Redactia ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ, 79776 Bucuresti, 33 Piata Presei Libere 1., sector 1. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ szerkesztősége 4 oldal ára 5 lej 79776 Bukarest 33, Szabad Sajtó tér 1., 1. kerület üzenetrögzítő szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02 Telefax: 18 15 62 |____________________________ KÉRDÉSEK A PARLAMENTBEN MIÉRTTŐL MIÉRTIG A bányászok után nemcsak betört ablakok, kormos falak, felszedett aszfalt maradt, hanem kérdések özöne is. Megtörténhet, hogy akaratuk ellenére újra valakinek vagy valakiknek a játékát játszották, s bizony akadt nem egy ellentmondás jelszavaik és , követeléseik között. S, miután elbeszélgetett velük az ember, tovább törhette a fejét, lényegében mit is akarnak: újabb proletárdiktatúrát vagy eredeti demokráciát, ahjol a bányászoknak elsődleges szavuk legyen. Mert ha nem, akkor ismét feljönnek Bukarestbe. „Mi teszszük az élre a miniszterelnököt és mi is váltjuk le“ — mondotta egyikük. Nem állíthatom, hogy eddig ne lett volna igaza. Már jó két napja, hogy hazamentek és én még mindig gyűjtögetem a miérteket, keresem rájuk a feleletet. A bányászlátogatáskor éppen a Parlament épületében voltam, s két szememmel láthattam: megjelenésükkor a rendőrség, azonnal elvonult, mégpedig nem az ajtók mögé, hanem utat engedve a tüntetőknek a nyílt terepre. A Honvédelmi Minisztériumhoz tartozó parancsnokuk a Képviselőház színe előtt elmondotta, nemcsak az volt a baj, hogy elvonultak, hanem a lőszert , — könnyfakasztó gránátokat, pukkasztókat — eldobálták, ezt a bányászoknak kellett összeszedniük, ők hordták egy halomba. A Parlamentbe való bevonulásukkor mindegyikük zsebében ott lapult egy-két gránát. A rendőri alakulatok olyan angolosan leléptek, hogy egy pillanatban egyedül csak a parancsnok egymaga állt az ajtók mögött. Kérdőjeleket támaszt az is, hogy miért a Képviselőházba és miért nem a Szenátusba meneteltek a tüntetők. 7.Kalaki...vagyis. ..valakik, megsúghatták, hogy a Parlament épületében volt Petre Roman és kormányának több tagja. Megtörténhet, hogy éppen őket keresték. De hiába, mert időközben egy hátsó kijáraton ők is elszeleltek. Azért írom, hogy ők is, mert velük együtt több képviselő mentette az irháját, többek között egyetlen egységpártit sem láttam a bányászok „megvendégelésekor“. Hogy a miértek száma rengeteg, onnan is látható, hogy szombaton a Képviselőházban megjelent Gheorghe Apostolnak, a Belügyminisztérium operatív osztálya helyettes parancsnokának, valamint Dumitru Penciuc belügyminisztériumi tábornoknak igencsak sok kérdést tettek föl országnagyjaink. Petre Turlea: „Miért tudták megvédeni a tévé épületét, a Parlamentet azonban nem?“ Petricor Morar: „Milyen politikai erők mozgatták az eseményeket? Léteztek-e ilyen erők?“ Cornel Nica: „Hol voltak a SRI emberei, s ki akarta felfegyverzeni a bányászokat még az indulásuk előtt?“ Dorina Mihailescu: Tábornok úr, egy katonai puccs esetén ön részt venne-e ebben és melyik oldalon?“ Dan Lazarescu: „Miért nem hoztak megelőző intézkedéseket és tudni szeretnénk a halottak és sebesültek pontos számát!“ Dan Martian: „Hány tüntetőt tartóztattak le?“ Gheorghe Voinea: „Hová tűntek a Parlamentet »védő« rendőrök?“ (Zárójelben megadhatom a választ, hiszen szemtanúja voltam: pajzsaikat átadták a bányászoknak és leléceltek.) Vasile Alexandroiu: „Megegyezik-e az önök véleménye az enyémmel, hogy a rendőrség árulásának a végső eredménye a miniszterelnök leváltása volt?“ Marcel Chirisescu. ..Miért nem engedték Suceava tábornokot, hogy Craiován tárgyaljon a bányászokkal és megállítsa a vonatokat?“ Egyébként hogyan lehetséges az, hogy a semmiféle tisztséget nem viselő Gelu Voican Voiculescu szenátor a minisztérium munkaülésein részt vegyen, és miért hallgattak el a telefonok, amikor a Parlamentből segítséget kértek?“ Domokos Géza: „Igaz-e, hogy Mihály király romániai látogatása elő volt készítve? S, felfigyeltek-e arra, hogy a Románia Mare Párt katonai vezetést követelt?“ Victor Ploștinaru: „Ki akarta megdönteni a hatalmat? Miért szakadt meg a tévéadás épp az ügyészség mindmáig ismeretlen bejelentése előtt ? “ ... ROMÁN GYŐZŐ (Folytatása a 4. oldalon) EGYESÜLT ÁLLAMOK Egyoldalú leszerelési intézkedések Amint a" nemzetközi hírügynökségek közül, George Bush elnök a múlt hét végén az amerikai nemzethez intézett beszédében bejelentette, hogy az Egyesült Államok egyoldalúan felszámolja szárazföldi és tengeri indítású, rövid hatótávolságú nukleáris rakétáit, és javasolta a Szovjetuniónak a többszörös nukleáris robbanófejjel felszerelt összes ballisztikus rakéták felszámolását. Az amerikai államfő egyben felhívta a Szovjetuniót, kövesse az Egyesült Államok példáját és számolja fel rövid hatótávolságú nukleáris fegyvereit. A Fehér Ház szerint az Egyesült Államok azért határozta el ezeket az intézkedéseket, hogy „látványosan csökkentse az amerikai haderők felfejlesztését szerte a világon, erősítse a stabilitást és válaszoljon a Szovjetunióban bekövetkezett legutóbbi változásokra“. Amint Dick Cheney amerikai védelmi miniszter közölte, a bejelentett leszerelési program keretében másnap megszüntették 40 stratégiai bombázó és a 450 Minuteman II típusú, egyetlen nukleáris töltettel ellátott rakéta állandó riadókészültségét. Az utód(Folytatása a 2. oldalon) EKOSZ-NYILATKOZAT .................... .................. • • Önrendelkezési jogot a határokon kívüli magyarság számára A nemzetközi jog és a kibontakozó demokrácia adta lehetőségekkel élve, békés úton kell érvényt szerezni a trianoni, illetve a párizsi békeszerződésben, valamint a Helsinki Záróokmányban rögzített kisebbségi, illetve emberi jogok biztosításának. Abban a folyamatban, amelyben a nemzetek sorra kivívják szuverenitásukat, el kell érni azt is, hogy a határokon kívüli magyarság megkapja önrendelkezési jogát, valamint az azt hosszabb távon biztosító intézményrendszert, vagyis a területi autonómiát — hangsúlyozza az Erdélyi Körök Országos Szövetségének nyilatkozata. (Folytatása a 2. oldalon) Jó dolog a meghitt beszélgetés, de azért ha kéznél van a Romániai Magyar Szó, mindjárt tájékozottabb ország-világ dolgaiban. Fizessen elő lapunkra, amely a postai katalógusban a 4-es száamot viseli,így biztosan hozzájuthat hétvégi mellékletünkhöz is, a Szabad szombat c. művelődési magazinhoz, valamint folytatásosainkhoz, amelyek hasznos, érdekfeszítő olvasmányt biztosít idősnek és fiatalnak egyaránt. Október elejétől SZÉKELY ISTVÁN új kisregényének rövidített változatát közöljük, mielőtt könyvalakban megjelenne.Hamarosan indul a SENKIFÖLDJE! SZÉKELY SÁNDOR felvétele