Romániai Magyar Szó, 1991. október (3. évfolyam, 543-568. szám)

1991-10-01 / 543. szám

r NEM HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL A „közlemény" Politikai krimibe illő fordulatokban bővelkedett a negyedik bányászlátoga­­­­tás­ is. Különösen izgatottan vártuk, mi történik azután, hogy a csütörtökön éj­szaka titokzatosan eltűnt Miron Cos­­máról kiderült: csupán őrséget álló bányászai oltalma mellett pihente ki az elmúlt napok fáradalmait, s újult erő­vel, néhány ezer bányásszal az élen a Cotroceni palota felé tart, úgymond „megköszönni az elnöknek...“ Hogy mit kell megköszönnie, arról mélyen hallgatott, a következő órák feszültsége pedig nőttön nőtt. Közben a Forradalom téren összegyűlt bukarestiek is odató­dultak, amikor meghallották, hogy Cos­­máék az elnökhöz készülődnek, s amint a szénbányászok vezetőjét, szűkkörű csoport élén, elnyelte az elnöki palota kapuja, a feszültség tetőpontjára hágott. Miről tárgyalhatnak­ odabent? Lesz-e Cosmának valami bántódása? A palota körülötti tömeg szájról szájra adta a leglehetetlenebb spekulációkat. És aztán megjelent Miron Cosma, re­kedt hangján felolvasván a közleményt, amit mind az államelnök, mind pedig ő a kézjegyével látott el. És mindezt ki­­elégedetten sóhajtott föl: minden jó, ha jó a vége! T'*» »z csak az első pillanatok máko­­nyos tévhite volt. A józan ész, ami e­­lőbb-utóbb a legkritikusabb helyzetek válságos pillanataiban is jelentkezik, azt sugallta: valami sehogy sincs rendjén a sebtében összeállított 6 pontos közle­mény körül. Hogy odabent olyan e­­gyezség született elnök és önjelölt nép­­tribun között, aminek egy jogállamban egyáltalán nem szabadott volna létre­jönnie! Elgondolkozom: tavaly májusban, a­­mikor az Egyetem tér politikai követe­lésekkel lépett fel, elnökünknek nem volt kellő türelme tárgyalásokat foly­tatni az éhségsztrájkolók képviselőivel, s a feszültséggóc a már ismert módon­­ elfekélyesedett. Mintha most törleszte­ni próbált volna akkori mulasztásából a kormány a bányászok konfliktus ide­jén, bár tudjuk, mennyire nehezére e­­sett ez, megpróbált mindenáron tole­ráns, tárgyalókészségű stílust ölteni. Csak­hogy a történelmi mulasztásokat semmilyen utólagos „vezekléssel“ nem lehet semmissé tenni. Az egyszer elkö­vetett tévedés, minél több idő telt el azóta, újabb szövevényes és visszafor­díthatatlan folyamatokat indít be a­ társadalom életében, amelyek lehetet­lenné teszik a kiváltást. Iliescu úr mostani igyekezete azért is hatott na­gyon mesterkéltnek, mert nem illik a természetéhez. Ráadásul, a kormány „hajlíthatatlanságával“ éles ellentétben kidomborítja az elnök „végtelen meg­értését, jóindulatát, bölcsességét, politi­kai taktikázókészségét.“ Nyilatkozata, amit a Cosmáékkal való tárgyalás után mondott a rádióriporter hangszalagjá­ra, legalábbis elfelé mutat: minden rendben, minden megoldódott, a bányá­szoknak is igazuk van ... így akart vajon szabadulni az ellene hangolódott indulatok hullámveréséből? Hiszen már a tárgyalások s a közle­mény aláírásának pillanataiban tudnia kellett: a közös megegyezéssel vállalt pontokat úgy sem fogja betartani. A bányászküldöttség akaratára elfogad­ta ugyan a szeptember 30-i kényszerű látogatást a petrozsényi szénmedencé­ben, de alig telt el egy nap, máris ha­lasztotta az utazást, a kormányalakítás­sal járó tárgyalássorozatra és az ese­ményre meg nem érett politikai pilla­natra hivatkozva. De hát mindezt már akkor, azon a péntek délelőttön tudni lehetett: a pártokkal való konzultációk sok időt igényelnek, s maga a bányá­szok összeszedése, majd útnak indítása hazafelé sem lesz valami könnyű fel­adat ... Nem csoda, ha a bányászok nem hit­tek vakon a közlemény pontjaiban (tisz­tára nevetséges, de adott összefüggés­ben érthető: a­­ hatalmi köntörfalazás miatt azt is közleménybe kellett foglal­ni, méghozzá vezető pont gyanánt, hogy igenis, a Román-kormány lemondott, az elnök pedig elfogadta ezt a lemon­dást...), s könnyen­ manipulálhatókká váltak. Nem­ hittek: a kerge madarak­ként röpködő, egymást túllicitáló köz­legényekben, nyilatkozatokban, ponto­sításokban, amik az összetűzések harci mérlegét vonták meg. Nem hittek ab­ban, hogy csak könnygázgránátok és petárdák robbantak a­­ tüntetők ellen, mint ahogy számos jel­­eset arra mu­tat, hogy akárcsak '89 decemberében, golyót okádó fegyverek is szép számmal lekerültek a szegről... A happy end­­ként ható közös közlemény a bányászlá­togatás végén így vált a romániai de­mokrácia jellegzetes röntgenképévé: ígéretté, amit mire kimondanak, máris gyorsan el kell felejteni. CSERE GÁBOR » RO­MANIA! ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP - BUKAREST A SZENÁTOROK ÉS AZ UTCA DIKTATÚRÁJA A Szenátus e sajátos politikai töltetű na­pokban valami egészen furcsa logika alap­ján működött, érdemben nem is gyakorol­hatta lényegét, demokratikus vitafórum szerepét. Mint Diodor Nicoara­­iemes me­gyei szenátor megfogalmazta, még az az elégtétel sem adatott meg nekik, hogy a Szenátus váltsa le a kormányt. Csütörtökön a Szenátus elnöke arra szólított: ezennel fejezzék be a munkahetet, pénteken pe­dig újra javasolta: ne folytassák a munkát legalábbis a plénumban. Mindezek csimborasszója a péntekre ja­vasolt napirend volt. Egy napja, hogy meg­bukott a kormány, a fővárosban a helyzet drámaian zűrzavaros, és akkor az Állandó Büró azt­ javasolja, tekintettel a sajátos „pszichoszociális helyzetre“, szakítsák­ fél­be a Román Hírszerző Szolgálat működé­sét megszabó törvény vitáját és kezdjenek hozzá az állami alapokból épített lakások eladásáról szóló tervezethez. Ez volt, az utolsó csöpp a pohárban. Az oktalan és a Szenátust stricc-politikára késztető javaslat felpattantotta a zsilipe­ket ... Az elmúlt napok, hónapok esemé­nyei, politikai jelenségek, a történések ku­lisszatitkai — valósággal áradtak. Főhe­lyen a történtek minősítése (államcsíny, kommunista puccskísérlet, szélsőséges pár­tok felvonulása bányászköntösben). Mihail Iurcu vádol: nem voltak a bányászok az ügyben oly ártatlanok. Ha csupán szociális követelésekért léptek volna föl, mire szol­gált a dorong, lánc .... Szintén a fegyver, „műfajban“ Marcian Bleahu­ különös tör­ténetet mesél. A tévében hallott a bányá­szoktól, kik azt állítják, hogy elindulásuk előtt fölkeresték őket bizonyos urak, há­romféle lőfegyvert ajánlván a bukaresti kiruccanásra. De a bányászok ezeket nem vették igénybe, mondván, van nekik sa­ját „fegyverük“. S ha már a történeteknél­­ tartunk, éppen csak futólag: a szünetben ifjú­­ forradalmár-szenátor arról mesél, hogy az Antipa múzeum mögötti kis park­ban civil lakosok pénzt kínáltak és ruhát cseréltek bányászokkal... Még keserűbbé válik a hang, amikor az ország helyzetéről beszélnek. Bleahu szenátor fogalmaz a leg­végletesebben: halál táncnak nevezi Ro­mánia mai állapotát. Ioan Rus, Fehér me­gyei szenátor elsőbben a gazdasági, csődről beszél, tovább pedig, jogászként minősít­vén a jelenséget, mindennemű autoritás teljes térvesztéséről. A kredibilitás hiánya súlyosan érinti a jogállamiságot, annak intézményeit, nemkülönben Románia nem­zetközi tekintélyét, melynek végső soron, főként gazdasági szinten újra a lakosság látja kárát. A kialakult csőd­helyzetért egyértelmű­en a kormányt teszik felelőssé. Király Ká­roly (aki — mint emlékezhetünk — már a kormányalakítás után néhány órával la­punknak tett nyilatkozatában határozottan megfogalmazta álláspontját a miniszterel­nök­ személyével kapcsolatban — kit a funkcióra mélyen alkalmatlannak talált) vádbeszédében részletes képét nyújtja az eltelt időszaknak, melynek során a parla­ment­ is hiába próbálta kérdésekkel, in­terpellációkkal kikényszeríteni a helyzet­­elemzést — a miniszterelnök ezeket válasz nélkül hagyta, vagy pedig írásban érkez­tek a valóságot elkenő sorok némely igaz­­gatócskáktól. De a miniszterelnök személy szerint is pellengérre kerül. Az egyik legkeményebb — egyébiránt mélységesen­ igaz — vádat éppen saját pártja, a Front mondja ki. És ott sem más, mint éppen Gheorghe Du­­mitra­șcu szenátor, aki elitizmussal vádol­ja. A teremben Verestóy Attila szenátor személyes véleménye — így jelenti be — bátor, meglepő, igaz: úgy érezte, újabb diktatúrát éltünk át... BÉRES KATALIN Kifizetnek hamis pénzzel Gyerekkori emlékeim közé tartozik, hogy kiszolgáltak fél veknivel, negyed kenyérrel, s mindig volt elegendő visz­­szajáró aprópénz, még 5 banis is. Besz­tercei lakónegyedünk élelmiszerüzleté­nek kenyér részlegén újra látható megvágott kenyér. Igen ám, de nem azért, mintha lenne, aki csak fél veknit vásárol, hanem ezt léptették elő „ap­rópénzzé“. Egy veknit először kettőbe vágnak, majd a felet hosszában szelik el, s végül a negyedek egészét három­ba darabolják. A­ negyed vekni megfe­lel három lejnek, a szeletek pedig 1—1 lejnek. Ha úgy vesszük, ez jobb, mint­ha az elárusítónők a vállukat vonogat­­nák, hogy nincs honnan aprópénzt visszaadjanak. Csak az a bökkenő, hogy ez a neme a pénznek a lakosság zsebé­ben értékét veszti. De úgy kell nekünk, ha elfogadjuk a nyilvánvalóan hamis pénzt. GUTHER M. ILONA ÉLES FÉNY, FÁJDALOMMAL Főszerkesztőnk kisebbik fia, aki az e­­gyetemi vakáció utolsó heteiben kifutó­ként segítette szerkesztőségünket, hétfőn, szeptember 30-án már nem tudott mun­kába állni: szombaton este 19 óra táján ugyanis egy barátjához igyekezett, aki az Intercontinental Szálloda környékén lakik. Amikor a metrófeljárón át az utcára lé­pett, hirtelen éles fényt látott felvillanni, dörrenést hallott és egyik combjában sajgó fájdalmat érzett. Mint megtudtuk, buka­resti tüntetők szombat délután ismét el­zárták az Egyetem teret, kifüstölésükre pe­dig többek között páncélos kétéltűeket is bevetettek, amelyek nagy sebességgel ro­bogtak át a téren, s közben katonák lőt­ték róla a környéken lézengőket. • A Se­besültet végül is az Elias kórházban szak­szerűen ellátták: a sebből eltávolították azt a 6—7 cm hosszúságú, kúp alakú műa­nyag golyót, mely­ mélyen bevette magát a húsba, s a végén sötét nagyságú gömb volt. Az orvos nem akarta odaadni a be­teg édesanyjának a látleletet. Mi tudjuk, hogy mindez ostoba véletlen, és ilyen véletlenek mindig adódnak az élet­ben, azzal viszont nem értünk egyet, hogy a rendteremtésnek olyan emberek esse­nek áldozatul, akik a legkevésbé felelősek az elmúlt héten történtekért, míg azok, akik könyökig benne vannak a dolgokban, háborítatlanul éljék világukat! • Az ifjú sebesült különben jól érzi magát, továbbra is a kórházban van,, lábára nem tud rááll­ni, ezért valószínűleg csak mankó segítsé­­gével teheti majd meg az első lépéseket. Gyógyulást, Ovi! (RMSZ) TANULTAK A BÁNYÁSZOKTÓL? (Üzenetrögzítőn) — A nagybányai Mara­­tex textilvállalat már említett sztrájkja immár több mint két hete tart. Minden rendezési, kiegyezési tárgyalás kudarcba fulladt. Ezért a szakszervezet vezetősége 133 tagú küldöttséget menesztett a főváros­ba, hogy személyesen Ion Iliescu elnökkel tudassák a valódi helyzetét. Reméljük, meghallgatásuk nem ütközik akadályokba és eredménnyel zárul. (Farkas E. Zoltán) SOK FURCSA DOLGOT­ HALLANI (üzenetrögzítőn) — Illés Róza , vagyok Csíkszeredából, Lenin utca 40 szám, na­gyon sok furcsa dolgot hallani a televízió­ban a bányászokról. Annak idején bányá­szok között éltem, és azt szeretném mon­dani, jó volna, ha olyan emberek írnának a bányászokról, vagy adnának­ életükről körképet, akik életük egy részét ott töltöt­ték mellettük. Nemcsak a bányászok éle­tét, hanem a munkakörülményeiket is is­merik. Ha szabad neveket sorolnom, a Magyar Szónál dolgozik Juhász Zoltán, aki valamikor Petrozsényban tanár volt. Ugyancsak a Románia liberánál dolgozik Tita Chiper, aki fiatal korát a Zsil völgyé­ben élte le, s egy író, aki nemcsak a bá­nyásztömegekkel állt kapcsolatban, hanem a bányászok „poklát“ is megjárta Adolf Sándor. Elnézésüket kérem a zavarásért. (1991. szeptember 28-án de.) SZÁLLJANAK LE A LÓRÓL (üzenetrögzítőn) — Dévai újságolvasó vagyok, aki nemcsak­­az újságot olvassa, hanem a bányászesemények óta a tévét is nézi, mert jó ideje már meg voltam csö­mörölve az azon át közvetített „jó“ hírek­kel, s a félreinformálásokkal... Szóval, láttam Mois szenátor úr hazajövetelét Strasbourgból. Lám csak, ő­­ csodálkozik, meg a Front, hogy nem úgy néznek ben­nünket a világban, mint ahogy mi szeret­nénk. Nem mi, a nép vagyunk ,a hibásak, hanem ők, s a frontosok­ mellett az egy­ségpártosok, képviselőik is. Gyújtó hangu­latú beszédeikkel az embereket félrevezetik. Le kellene hogy szánjanak erről a lóról, s nem kellene annyit lovagolniuk a magya­rokon és egyáltalán a kisebbségeken. Mert így, tényleg, tovább nem lehet menni. Miért nem volt például egy képviselőnk sem Strasbourgban, velük, együtt? (Károly János — 1991. szeptember 30. reggel). Az igazságnak tartozunk azzal: az RMDSZ-t Tokay György képviselte Stras­­bourgban, csak úgy látszik, ő hamarabb hazaérkezett Mol a szenátornál: ők tudják, miért. KÖZLEMÉNY Részt veszünk a kormánytárgyalásokon Az RMDSZ Elnöksége 1991. szeptem­ber 28-án rendkívüli értekezletet tar­tott Kolozsvárott. Elemezte a válsá­gos politikai helyzetet és a kormányala­kítással kapcsolatban a következő alap­elveket fogalmazta meg: Az új kormány programjában irá­nyozza elő: 1. a pártállam restaurációjának meg­akadályozását, a politikai és gazdasági életet megbénító totalitárius struktúrák felszámolását; 2. a helyhatóságok önkormányzatának garantálását, a rádió és televízió plura­lizmusának szavatolását és kormány­zati befolyástól való fü­ggetlenítését, o­­lyan törvényes rendelkezések alkalma­zását, amelyek megakadályozzák, hogy a sajtó a társadalmi és nemzeti uszítás, a hazugság, a rágalmazás és a zavar­kel­tés eszköze legyen; 3. a nemzetiségi jogok törvényes ke­reteinek megteremtését, az ezek gya­korlásához szükséges intézmények lét­rehozását, beleértve a Nemzetiségi Mi­nisztériumot; 4. a közegészségügy, az oktatás és a kultúra kérdéseinek kiemelt feladatként való kezelését; az újonnan megalakult kormány terjessze sürgősen a Parlament elé az egyházak által kidolgozott kul­tusztörvény- javaslatot; 5. a gazdasági reform reális alapokon való kiteljesítését, a privatizáció fel­­gyorsítását, a kereskedelmi­­társaságok privatizációjára vonatkozó törvény és a földreform módosítását; 6. a gazdasági reform társadalmi vé­dőintézkedésekkel való társítását, s en­nek megvalósításáért, külföldi hitelek felhasználását; 7. a pénzügyi zárlat részleges feloldá­sát és ennek kiegészítéseként a csődtör­vény előkészítését és következetes al­kalmazását ; 8. a munkanélküliség megfelelő esz­közökkel való kezelését; 9. az infláció fékezésére irányuló gaz­dasági intézkedések érvényesítését, a megkülönböztetett­­ állami támogatást, a több változatban elkészített társadal­mi, gazdasági előrejelzést a politikai döntések előkészítéséhez, a reformfo­lyamat szabályozásához. Az Elnökség megbízta Domokos Gé­zát, Szőcs Gézát, dr. Csapó Józsefet és Tokay Györgyöt, hogy az RMDSZ kép­viseletében — a fenti irányelvek figye­lembevételével— részt vegyenek az új kormány, megalakítását célzó tárgyalá­sokon. A ROMÁNIAI MAGYAR DEMOKRATA SZÖVETSÉG ORSZÁGOS ELNÖKSÉGE Új sorozat 543. szám 1991. október 1., kedd Postacím: Redactia ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ, 79776 Bucuresti, 33 Piata Presei Libere 1., sector 1. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ szerkesztősége 4 oldal ára 5 lej 79776 Bukarest 33, Szabad Sajtó tér 1., 1. kerület üzenetrögzítő szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02 Telefax: 18 15 62 |____________________________ KÉRDÉSEK A PARLAMENTBEN MIÉRTTŐL MIÉRTIG A bányászok után nemcsak betört ablakok, kormos falak, felszedett asz­falt maradt, hanem kérdések özöne is. Megtörténhet, hogy akaratuk ellenére újra valakinek vagy valakiknek a já­tékát játszották, s bizony akadt nem egy ellentmondás jelszavaik és , köve­teléseik között. S, miután elbeszélgetett velük az ember, tovább törhette a­ fe­jét, lényegében mit is akarnak: újabb proletárdiktatúrát vagy eredeti demok­ráciát, ahjol a bányászoknak elsődleges szavuk legyen. Mert ha nem, akkor­ ismét feljönnek Bukarestbe. „Mi tesz­­szük az élre a miniszterelnököt és mi is váltjuk le“ — mondotta egyikük. Nem állíthatom, hogy eddig ne lett vol­na igaza. Már jó két napja, hogy hazamentek és én még mindig gyűjtögetem a miér­teket, keresem rájuk a feleletet. A bányászlátogatáskor éppen a Parla­ment épületében voltam, s két sze­memmel láthattam: megjelenésükkor a rendőrség, azonnal elvonult, mégpe­dig nem az ajtók mögé, hanem utat engedve a tüntetőknek a nyílt terepre. A Honvédelmi Minisztériumhoz tarto­zó parancsnokuk a Képviselőház színe előtt elmondotta, nemcsak az volt a baj, hogy elvonultak, hanem a lőszert , — könnyfakasztó gránátokat, pukkasz­­tókat — eldobálták, ezt a bányászok­nak kellett összeszedniük, ők hordták egy halomba. A Parlamentbe való be­vonulásukkor mindegyikük zsebében ott lapult egy-két gránát. A rendőri alakulatok olyan angolosan leléptek, hogy egy pillanatban egyedül csak a parancsnok egymaga állt az ajtók mö­gött. Kérdőjeleket támaszt az is, hogy miért a Képviselőházba és miért nem a Szenátusba meneteltek a tüntetők. 7.K­alaki­.­.­.vagyis. ..valakik, megsúghatták, hogy a Parlament épületében volt Pet­re Roman és kormányának több tagja. Megtörténhet, hogy éppen őket keres­ték. De hiába, mert időközben egy hátsó kijáraton ők is elszeleltek. Azért írom, hogy ők is, mert velük együtt több­ képviselő mentette az irháját, többek között egyetlen egységpártit sem láttam a bányászok „megvendé­­gelésekor“. Hogy a miértek száma rengeteg, on­nan is látható, hogy szombaton a Kép­viselőházban megjelent Gheorghe A­­postolnak, a Belügyminisztérium ope­ratív osztálya helyettes parancsnoká­nak, valamint Dumitru Penciuc bel­ügyminisztériumi tábornoknak igen­csak sok kérdést tettek föl országnagy­­jaink. Petre Turlea: „Miért tudták megvédeni a tévé épületét,­­ a Parla­mentet azonban nem?“ Petricor Mo­rar: „Milyen politikai erők mozgatták az eseményeket? Léteztek-e ilyen erők?“ Cornel Nica: „Hol voltak a SRI emberei, s ki akarta felfegyverze­­ni a bányászokat még az indulásuk előtt?“ Dorina Mihailescu: Tábornok úr, egy katonai puccs esetén ön részt venne-e ebben és melyik oldalon?“ Dan Lazarescu: „Miért nem hoztak megelőző intézkedéseket és tudni sze­retnénk a halottak és sebesültek pontos számát!“ Dan Martian: „Hány tünte­tőt tartóztattak le?“ Gheorghe Voinea: „Hová tűntek a Parlamentet »védő« rendőrök?“ (Zárójelben megadhatom a választ, hiszen szemtanúja voltam: pajzsaikat átadták a bányászoknak és leléceltek.) Vasile Alexandroiu: „Meg­egyezik-e az önök véleménye az enyém­mel, hogy a rendőrség árulásának a végső eredménye­ a miniszterelnök le­váltása volt?“ Marcel Chirisescu. ..Miért nem engedték Suceava tábor­nokot, hogy Craiován tárgyaljon a bá­nyászokkal és megállítsa a vonatokat?“ Egyébként hogyan lehetséges az, hogy a semmiféle tisztséget nem viselő Gelu Voican Voiculescu szenátor a minisz­térium munkaü­lésein részt vegyen, és miért hallgattak el a telefonok, amikor a Parlamentből segítséget kértek?“ Domokos Géza: „Igaz-e, hogy Mihály király romániai látogatása elő volt ké­szítve? S, felfigyeltek-e arra, hogy a Románia Mare Párt katonai vezetést követelt?“ Victor Ploștinaru: „Ki akar­ta megdönteni a hatalmat? Miért sza­kadt meg a tévéadás épp az ügyész­ség mindmáig ismeretlen bejelentése előtt ? “ ... ROMÁN GYŐZŐ (Folytatása a 4. oldalon) EGYESÜLT ÁLLAMOK Egyoldalú leszerelési intézkedések Amint a" nemzetközi­­ hírügynökségek közül, George Bush elnök a múlt hét vé­gén az amerikai nemzethez intézett beszé­dében bejelentette, hogy az Egyesült Ál­lamok egyoldalúan felszámolja szárazföl­di és tengeri indítású, rövid hatótávolságú nukleáris rakétáit, és javasolta a Szovjet­uniónak a többszörös nukleáris robbanó­fejjel felszerelt összes ballisztikus raké­ták felszámolását. Az amerikai államfő egyben felhívta a Szovjetuniót, kövesse az Egyesült Államok példáját és számolja fel rövid hatótávolságú nukleáris fegyve­reit. A Fehér Ház szerint az Egyesült Államok azért határozta el ezeket az in­tézkedéseket, hogy „látványosan csökkent­se az amerikai haderők felfejlesztését szerte a világon, erősítse a stabilitást és válaszoljon a Szovjetunióban bekövetke­zett legutóbbi változásokra“. Amint Dick Cheney amerikai védelmi miniszter kö­zölte, a bejelentett leszerelési program keretében másnap megszüntették 40 stra­tégiai bombázó és a 450 Minuteman II tí­pusú, egyetlen nukleáris töltettel ellátott rakéta állandó riadókészültségét. Az utód­(Folytatása a 2. oldalon) EKOSZ-NYILATKOZAT .................... .................. • • Önrendelkezési jogot a határokon kívüli magyarság számára A nemzetközi jog és a kibontakozó de­­mokrácia adta lehetőségekkel élve, békés úton kell érvényt szerezni a trianoni, il­letve a párizsi békeszerződésben, valamint a Helsinki Záróokmányban rögzített ki­sebbségi, illetve emberi jogok biztosításá­nak. Abban a folyamatban, amelyben a nemzetek sorra kivívják szuverenitásukat, el kell érni azt is, hogy a határokon kívüli magyarság megkapja önrendelkezési jogát, valamint az azt hosszabb távon biztosító intézményrendszert, vagyis a területi au­tonómiát — hangsúlyozza az Erdélyi Kö­rök Országos Szövetségének nyilatkozata. (Folytatása a 2. oldalon) Jó dolog a meghitt beszélgetés, de azért ha kéznél van a Románi­ai Magyar Szó, mindjárt tájékozottabb ország-világ dolgaiban. Fizessen elő lapunkra, amely a postai katalógusban a 4-es szá­­a­mot viseli,­így biztosan hozzájuthat hétvégi mellékletünkhöz is, a Szabad szombat c. művelődési magazinhoz, valamint folytatásosainkhoz, amelyek hasznos, érdekfeszítő olvasmányt biztosít idősnek és fiatalnak egyaránt. Október elejétől SZÉKELY ISTVÁN új kisregényének rövidített változatát közöljük, mielőtt könyvalakban megjelenne.Hamarosan indul a SENKIFÖLDJE! SZÉKELY SÁNDOR felvétele

Next