Romániai Magyar Szó, 1991. október (3. évfolyam, 543-568. szám)

1991-10-01 / 543. szám

Romániai Magyar 2 • A NAGYVILÁG HÍREI • A NAGYVILÁG HÍREI • A NAGYVILÁG HÍREI • 1991. október 1. Feloszlott „Erdély emigráns ; A Magyar Távirati Iroda jelentette: A magát „erdélyi emigráns kormány­nak“ nevező csoport, amely pár nappal­­ ezelőtt Budapesten jelentette be megalaku­lását, pénteken nemzetközi sajtótájékozta­­­­tót hívott össze, amelyen közölte a „kor­mány feloszlatását“. Zaharia Dan, romá­nul beszélő „elnök“ e lépést azzal indokol­­­­ta, hogy nem kívánják megterhelni a két­­ ország viszonyát. Szabó Kálmán, a volt­­ „miniszterelnök“ éles szavakkal ítélte el­­ a magyar sajtót, amely megítélése szerint­­ „pártérdekeknek próbálta kiszolgáltatni­­ Erdély kormányát“. Mint mondta: Erdély a modern Európa bölcsője, amelynek épp­­­­úgy joga van a függetlenséghez, mint mondjuk Szlovéniának vagy Horvátország­nak. Mivel azonban Európának nincs szük­sége még egy tűzfészekre, a kormányt fel­oszlatják, illetve kulturális és emberi jogi szervezetté alakítják át. Nagyon saj­nálják, hogy Magyarország nem tanúsí­tott elég megértést ez iránt a kezdeménye­zés iránt. Mint ismeretes, több magyar po­litikai személyiség provokációnak nevezte a csoportosulás működését, az RMDSZ pedig hivatalosan elhatárolta magát ettől a „kor­mánytól“. Még a román parlament is fog­lalkozott a csoport megalakulásával, ahol e „tény“ felhördülést és vitát váltott ki a törvényhozók között. A budapesti sajtó­­konferencián Szabó Kálmán és Zaharia Dan ez utóbbit is meghatározónak nevezte a kormány felbomlásában. Herman Já­nos, a Magyar Külügyminisztérium szóvi­vője az MTI kérdésére válaszolva közölte: sem a „megalakuláskor“, sem pedig a „feloszláskor“ a tárca — a sajtókonferen­cián elhangzottakkal ellentétben — nem kapott az érintettektől hivatalos tájékozta­tást. Az úgynevezett „erdélyi emigráns kormány“ létéről csak a sajtóból értesült. A Magyar Nemzet, amely annak idején az „emigráns kormány“ megalakulásáról beszámolt, s amelynek beszámolóját lapunk hasábjain szeptember 27-én idéztük, még a feloszlatás hírül vétele előtt megpróbált utánajárni annak, hogy kik alkották ezt a „kormányt“, s hogyan működött a „kor­mánycsapat“. A Soos Kálmán aláírással közölt jelentést az alábbiakban idézzük: Mint arról már hírt adtunk, két-három romániai menekült Budapesten „erdélyi emigráns kormánynak“ minősítette ma­gát. Megírtuk azt is, hogy a Romániai Ma­gyar Demokrata Szövetség szerint provo­kátorokról van szó. Tegnap a Kisgazdapárt pestlőrinci székházában felkerestük őket. Azzal fogadtak, hogy a Securitate megver­te Zaharia Dán urat, aki „elnöke“ lenne „az önálló Erdélynek“. Verés nyomait nem fedeztük fel rajta, ám egy célzásából meg­tudtuk, hogy katonatiszt volt Brassóban. (Ez ellentmondásban áll azzal a nem hiva­talos körökből származó, meg nem erősített értesülésünkkel, miszerint az „elnök úr“ büntetett előéletű.) Szabó Kálmán „mi­niszterelnökről“ még ennyit sem sikerült megtudnunk. Azt viszont megerősítették, hogy Vicsorka Mihály részt vesz sajtóérte­kezletük megszervezésében és ő tájékoz­tatta ezt a „kormányt“ arról is, miként működik a magyar sajtó. A két vezetőjelölt rendkívül éberen őr­ködik a biztonságon. Olyannyira, hogy a Kisgazdapárt kerületi székházában kézi­­detektorral megvizsgálta munkatársunkat Tószó Árpád, a „kormány“ titkára. Lapunk értesülése szerint a Kisgazda­­párt vezetősége úgy döntött, hogy a legrö­videbb időn belül —­ ha kell, erélyes esz­közökkel — eltávolítják a kerületi párt­­székházból az ún. erdélyi kormányt. Vizs­gálatot indítanak, ki a felelős azért, hogy ezek a személyek odakerülhettek. Önrendelkezési jogot a határokon kívüli magyarság számára (Folytatás az 1. oldalról) amelyet az Erdélyi Körök győri országos találkozójának zárónapján, vasárnap tet­tek közzé. A dokumentum a továbbiakban leszögezi: a határokon kívüli magyarság státusának rendezése érdekében minden törvényes, demokratikus és békés eszközt fel kell használni, beleértve a nemzetközi közvélemény, az Európa Parlament és az anyaország támogatását. A Szövetség szük­ségesnek ítéli, hogy a különböző országok­ban élő magyarság az eddigieknél szoro­sabb kapcsolatot építsen ki, és egymást támogatva, összehangoltan lépjen fel a kí­vánt célok elérése érdekében. Ugyanak­kor állást foglalt amellett, hogy elvárja a nemzet ügyének példamutató és konkrét tettekben is megnyilvánuló egységes szol­gálatát az anyaország minden politikai té­nyezőjétől. A kétnapos találkozón a részt­vevő 12 erdélyi kör képviselői megbízták az EKOSZ ezúttal megválasztott elnöksé­gét, tegye meg a szükséges lépéseket a Szövetség törvényes bejegyeztetésére. Az EKOSZ győri székhellyel fog működni. Feladatának tekinti az alulról épülő, to­vábbra is önálló körök munkájának segí­tését. Az Erdélyi Körök, mint ismeretes, sokat tesznek azért, hogy megkönnyítsék az egyes régiókban az Erdélyből áttelepül­tek, illetve menekültek beilleszkedését. egyoldalú leszerelési intézkedések (Folytatás az I. oldalról) Kiakat a START-egyezmény értelmében teljesen kivonják az amerikai fegyvertár­ból. Ezzel szemben a három nukleáris töl­tetű Minuteman III rakétákat és a Peace­keeper típusú, tíz töltettel ellátott 50 raké­tát csak akkor számolják fel, ha a szovjet fél hajlandó tárgyalásokat folytatni a több­szörös robbanótöltetű Miro rakéták meg­semmisítéséről. Úgyszintén változatlan ma­rad a többszörös robbanófejes rakétákkal felszerelt amerikai nukleáris tengeralatt­járók száma. A kérdéskörben George Bush amerikai és Mihail Gorbacsov szovjet államelnök telefonmegbeszélést folytatott. Amint Mi­hail Gorbacsov kijelentette a szovjet tele­víziónak, rendkívül pozitívan értékeli a javaslatokat, amelyek nyomán a nukleáris leszerelési folyamat „olyan méreteket ölt, hogy lehetővé válik a komoly előrehala­dás a nukleáris fegyvermentes világ megteremtése felé". Borisz Jelcin orosz elnök jelentős szovjet válaszintézkedést említett, s közölte, hogy Oroszország köz­reműködik ennek kidolgozásában. Bush elnök pozitívan értékelte a szovjet reagá­lást, Washington és Moszkva folytatni fogja a tanácskozásokat a témáról — han­goztatta Fitzwater, a Fehér Ház szóvivője. Legfrissebb értesüléseink szerint Cheney amerikai védelmi miniszter úgy nyilatko­zott az ABC televíziónak, országának minden oka megvan, hogy pozitív választ és kölcsönösséget várjon az amerikai nuk­leáris leszerelési programra, ellenkező esetben azonban az USA bizonyos intézke­déseit módosítja, illetve visszavonja. Ál­talános jellegű egyetértésnél egyebet nem is vártunk, hiszen a szovjet hatóságoknak bizonyos időre van szükségük az amerikai javaslatok átgondolásához és a válaszhoz — hangoztatta a Pentagon vezetője. A France Presse és a Reuter egybehang­zó jelentése értelmében Tom King brit védelmi miniszter az amerikai döntés nyomán országa részéről szintén leszere­lési lépéseket jelentett be. Ezek szerint a brit hadihajók nem fognak állandóan nukleáris fegyverrel cirkálni, a nukleáris tüzérségi lövedékeket és a földi indítású, rövid hatótávolságú rakétákat pedig fel­számolják. A NATO, mint szervezet és több tagállama külön-külön is üdvözölte és mindenben támogatja Washington le­szerelési tervét. „A NATO-tagállamok egyöntetűen támogatják az USA leszerelési kezdeményezéseit és határozottan remélik a Szovjetunió hasonló válaszintézkedé­seit“ — hangzik a France Presse szerint az Észak-atlanti Szövetség közleménye. Szintén a France Presse jelenti, hogy Francois Mitterrand elnök közölte: kezde­ményezésére rövidesen összeülnek az Eu­rópában nukleáris fegyverekkel rendelkező négy hatalom — Franciaország, Nagy-Bri­­tannia, az USA és a Szovjetunió — vezetői ebben a kérdésben. Mint hozzáfűzte, Bush és Gorbacsov hozzájárult a találkozó ös­­­szehívásához. Kína vezetősége köszönti George Bush amerikai elnök kezdeményezését a nuk­leáris fegyvertár jelentős csökkentése ügyében és megelégedését fejezi ki vele kapcsolatosan — nyilatkozta a kínai kül­ügyminisztérium szóvivője. A jelenkori történelem legfontosabb egyoldalú leszere­lési lépésének minősítette George Bush amerikai elnök döntését Bob Hawke, Ausztrália miniszterelnöke. Nastase - Baker találkozó Szombat este a New York-i Waldorf Astoria szállóban Adrian Nastase román külügyminiszter találkozott James Ba­kerrel, az Egyesült Államok külügymi­niszterével. Bakert a minisztérium magas rangú képviselői kísérték, román részről jelen volt Aurel Drago? Munteanu, Romá­nia állandó ENSZ-képviselője és Traian Chebeleu nagykövet. A Rompres különtudósítójának adott nyilatkozatában Adrian Nastase rendkí­vül fontosnak minősítette a találkozót, melyen, mint kijelentette, alkalma volt ismertetni az amerikai külügyminiszterrel a legutóbbi romániai eseményeket, és a történtek kapcsán hangsúlyozta előtte, most az a fontos, hogy,a demokratizálási folyamat, a gazdasági reformok végrehaj­tása ne torpanjon meg. „Mindezt megtár­gyaltam Baker úrral (...), annál is in­kább, mivel lehetőségeink e súlyos prob­lémák meghaladására szorosan kapcsolód­nak külföldi kötődéseinkhez, a nemzet­közi­­ pénzügyi szervezetek támogatásához. Az elszakadás ezektől az intézményektől, programjaiktól beláthatatlan szociális kö­vetkezményekkel járó gazdasági összeom­lást vonhat maga után.“ A nemzetközi közösség támogatásának fontosságát hang­súlyozva, Adrian Nastase az amerikai külügyminiszternek elmondta, hogy szá­mítunk az amerikai kormány megértésére és rokonszenvére. James Baker biztosí­totta őt afelől, hogy amennyiben a reform­­folyamat és a demokratizálódás folytató­dik Romániában, számítani lehet az E­­gyesült Államok támogatására. Ennek alapján folytatja megbeszéléseit a román külügyminiszter ezekben a napokban a washingtoni külügyminisztériumban és az Amerikai Kongresszusban. ■sír Az MTI jelentése szerint, ugyancsak szombaton James Baker közös megbeszé­lést tartott New Yorkban három közép­európai kollégájával: Jeszenszky Géza magyar, Jiri Dienstbier csehszlovák és Krisztof Skubiszewski lengyel külügymi­niszterrel. Az eszmecserén, mint Jeszensz­ky Géza nyilatkozta az MTI tudósító­jának, túlnyomórészt nemzetközi problé­mákról volt szó: tárgyaltak a jugoszláv válságról, a szovjet fejleményekről, az élelmiszersegély kérdéséről, a kelet-eu­rópai szovjet csapatkivonás állásáról, a Szovjetunió helyzetének távlatban várható alakulásáról. NEM FELFÜGGESZTÉS, HALASZTÁS Az EK befagyasztotta tárgyalásait Bukaresttel Az Európai Közösség Bizottsága úgy döntött, hogy a román hatalmi viszonyok tisztázódásáig elnapolja a Bukaresttel foly­tatott tárgyalásokat a társulás ügyében — jelenti az AFP. A Bizottság szóvivője hangsúlyozta: nem felfüggesztésről, csu­pán elhalasztásról van szó. Románia több mint 500 millió ECU értékben csaknem 2 millió tonna élelmiszersegélyért folya­modott a közösséghez. A segély legfonto­sabb tételei 1,5 millió tonna kenyérbúza, 300 ezer tonna burgonya, 10 ezer tonna sajt- és túróféleség, 10 ezer tonna vaj, 2000 tonna tejpor. A Bizottság küldöttsé­get indít Romániába a kérés megvizsgálá­sára, a szóvivő hangsúlyozva, hogy eset­leges teljesítése a két fél politikai kapcso­latától függetlenített humanitárius akció keretei közt jönne létre. Mint ismeretes, az EK többször is be­fagyasztotta Romániával folytatott keres­kedelmi tárgyalásait, először, hogy a Ceausescu-rendszert büntesse, aztán pe­dig az­usescu-rendszernek az ellenzékhez való negatív viszonyulására reagálva — írja az AFP.­­ * A Világbank képviselői, akiket a tünte­tők a bukaresti Intercontinental Szálló előcsarnokában bántalmaztak, elutaztak a fővárosból. Miért marad el Iliescu bulgáriai látogatása A bolgár államfő, Zseljo Zselev szóvi­vője bejelentette: tekintettel a bonyolult romániai helyzetre és elsősorban Rusze környékének légszenyeződésére, Ion Iliescu román elnök ötször újra beütemezett és végül október 5-ére kitűzött látogatására nem kerülhet sor. Így elmarad az új ro­mán-bolgár együttműködési szerződés aláírása. Az üggyel kapcsolatban a Román Kül­ügyminisztérium nyilatkozatában szögezte le, hogy pénteken, szeptember 27-én meg­állapodott a Bolgár Külügyminisztérium­mal a látogatás elhalasztásában. Az ok: az aláírandó barátsági, jószomszédsági és együttműködési szerződés szövege nem készülhetett el, minthogy a bolgár megbí­zottak nem tettek eleget a román fél is­mételt meghívásainak, hogy jöjjenek el Bukarestbe tárgyalni. Egyébként Romá­nia szófiai nagykövete eleve bejelentette a Bolgár Külügyminiszériumban, hogy a­­mennyiben a szerződés szövegét nem tár­gyalják le és nem véglegesítik, a román félnek elhatározott szándéka elhalasztani a látogatást. A bolgár közlemény arra vonatkozó ki­tételével kapcsolatban, hogy „amennyiben Románia nem intézkedik sürgősen, hogy véget vessen a nagy bolgár város ökoló­giai katasztrófájának, Bulgária komolyan fontolóra veszi bukaresti nagykövete vis­­­szahívását“, a Román Külügyminisztérium nyilatkozatában elmondja, hogy az elvég­zett mérések nem mutattak ki túl magas klórvegyületszintet a légkörben, de a giurgiui Vegyi Kombinát szóba jöhető részlegei amúgy sem bocsátanak a légkör­be mérgező klórvegyületeket, s a jelzett időszakban a szél dél-észak irányú volt. Mindezeket tekintetbe véve, a román fél nem vádolható a ruszei légszennyeződés miatt. E tényeket szófiai nagykövetünk szóbeli jegyzékben hozta a bolgár fél tu­domására, Dimitar Popov miniszterelnök­nél lezajlott audenciája alkalmával. A KM nyilakozata végül leszögezi: az a próbálkozás, hogy a közelgő parlamenti választások fényében, amelyek során nagy súlyt helyeznek a környezetvédelmi kérdésekre, a román félre hárítsák a fele­lősséget, ellentétben áll a szeptember 12- én miniszterelnöki szinten aláírt jószom­szédsági, barátsági és együttműködési nyi­latkozat szellemével. Palesztin „igen" a békekonferenciára A Palesztin Nemzeti Tanács algíri ös­­­szejövetelén határozatot hozott, amely­ben támogatja az Egyesült Államok és a Szovjetunió által kezdeményezett közel­­keleti békekonferencia megrendezését, egyszersmind megbízta a PFSZ Végrehaj­tó Bizottságát, jelölje ki a palesztin kül­döttséget az októberre tervezett konferen­ciára. Ugyanakkor, a PNT leváltotta Abu Abaszt, aki állítólag fő szervezője volt az Achille Mauro sétahajó elleni 1985-ben végrehajtott tragikus terrortámadásnak, ezáltal engedményeket tévt az USA-nak, amely az utóbbi években ismételten szor­galmazta Abasz eltávolítását a Végrehaj­tó Bizottságból. A PNT egyszersmind megválasztotta a PFSZ új végrehajtó bizottságát, s 14-ről 18-ra növelte tagjainak számát. A VB el­nöki tisztségében újraválasztották Jasszer Arafatot. Izrael, akárcsak az Egyesült Államok, üdvözölte a Palesztin Nemzeti Tanács ha­tározatát­ Ugyanakkor az izraeli szélső­­jobboldal azzal fenyegette meg Samir kor­mányát, hogy amennyiben Izrael leül tár­gyalni a palesztinokkal, vagyis részt vesz a békekonferencián, kilép a kormány­­koalícióból, ami a jelenlegi helyzetben automatikusan a kormány bukásához ve­zetne. Elvi megállapodás jött létre Német­ország és az Orosz Föderáció között a Volga menti német köztársaság vissza­állításáról. Az erről szóló közös közle­ményt november 21-én, Borisz Jelcin bonni látogatása alkalmával írják alá a felek — közölte Horst Waffenschmidt, Németország helyettes belügyminisztere. Bernhard Küppers alábbi riportja még a szóban forgó elvi megállapodás létrejötte előtt jelent meg a Süddeut­sche Zeitung című német lapban. Ameddig a szem ellát, körös-körül sík­ság. Az egykori erdős sztyeppe hatalmas földjein és legelőin imitt-amott kiirtatlan facsoportok maradtak, körülöttük tisztán kivehető szántásnyomok. A helikopterről nézve egy kolhoztelepülés elnyúló faházai némi jólétről árulkodnak, a háztájikon el­kerített sávokban sorakozó ágyások és fé­­szerek pedig arról, hogy a helybeliek szere­tik a rendet. Most valahogy minden más, mint a Szovjetunió többi részén. Errefelé nem rozsdásodnak használhatatlan mező­­gazdasági gépek, parlagon heverő földeken, a kolhozok gazdasági épületei körül. A helikopter zaja megriasztja és mene­külésre készteti a legelőre kihajtott mar­hacsordákat. Az Altáj-hegység Kulunda­­síkságán három hónapja nem esett az eső. A­ kiszáradt földön, amelyet fehér zászlócs­kákkal készítettek elő a landolásra, a falu fiataljaiból és kolhozparasztokból álló fo­gadóbizottság várakozik. A szibériai Su­­manovka német falu bonni vendéget fo­gad . A XVIII. században II. Katalin cárnő hívott német telepeseket Oroszországba. Leszármazottaik a XIX. század vége tá­ján vonultak tovább Nyugat-Szibéria felé. A Kulinda-sztyencén­ keletkezett 1890-ben, a cári család addig használatlan földjén az első német falu , Schönfeld. Aztán, egy évtizeddel az 1917-es orosz forradalom e­­lőtt Pjotr Sztolipin miniszterelnök agrár­­reformja egyebek között az önálló közép­ Németek Szibériában parasztok osztályának megteremtését tűzte ki célul. Ennek érdekében meg kellett mű­velni a földet az Urálon túl is. Időközben odáig vezetett már a szibériai vasútvonal. Más telepesekkel együtt oroszországi né­meteket is szállítottak az Altáj-hegységtől északra, az Ob folyó mentén elterülő vi­dékre. A terület délen Mongóliával, Kíná­val és Kazahsztánnal határos, a németek — főként mennoniták, de lutheránusok, katolikusok és baptisták is ■— hitvallásuk szerint saját iskolákat és templomokat nyi­tottak a falvakban. A szovjet korszakban aztán a legkíméletlenebb üldöztetések súj­tották őket. Templomaikat bezárták, föld­jeiket kollektivizálták, a sztálinista rend­szer rémuralmának minden kegyetlenségét megtapasztalták. A németeket a Szovjet­unió európai részéből az Urál mögé depor­­tálták, mert állítólag készek voltak együtt­­­­működni a nácikkal. Volgai köztársaságu­kat 1941-ben, a Wehrmacht előrenyomulá­sakor felszámolták, a lakosokat kényszer­­ű munkára hurcolták. A szétszóródott nép­csoportot az 1964-ben történt „rehabilitá­lás" után is hátrányos megkülönböztetés sújtotta, a németek anyanyelvüket is nagy­részt elvesztették. A „XX. kongresszus“ kolhoz székházá­nál, melynek homlokzatát Marx és Lenin színes portréi ékesítik, további falubeliek várnak a vendégekre — a férfiak a kerítés előtt, a nők mögötte. Innen a „dvprec kulturi“-be (kultúrpalota) vezet az út, ahol a vendégek és a helybeliek egy teremben gyülekeznek, melyet Németor­szágból származó, könyvadományok jóvol­tából rendeztek be az új „találkozóhelyek“ egyikeként. Horgi Waffenschmidt, a szövetségi bel­ügyminisztérium államtitkára és a szövet­ségi kormány kitelepülési ügyekben ille­tékes megbízottja áll a megszeppent hall­gatóság elé. A német kitelepülők előtt nyitva áll a kapu, mondja: „Ne essenek pánikba“. A szövetségi kormány azonban fontos célnak­ tartja, hogy „egy erős né­met kisebbség“ maradjon a Szovjetunió­ban, amely „hídként" segítheti elő az e­­gyüttműködést azzal az országgal, amely­ben él. „Mi segíteni akarunk rajtatok és más nemzetiségű szomszédaitokon“. Waffenschmidt vendéglátója és kísérője, az Altáj-hegység közigazgatási vezetője időnként maga is felszólal a CDZ-küldött fellépésein. „A végrehajtó bizottság elnöke vagyok, Jurij Sik­ovnak hívnak“ — mu­tatkozik be a vidék lakóinak, melynek te­rülete nagyobb, mint amekkora a szövet­ségi köztársaságé volt az egyesülés előtt. Nem is olyan régen még merőben idegen lett volna az efféle nyilvános szereplés egy ilyen magas rangú szovjet funkcioná­­rust(Sl­ fJik­ov egy évvel ezelőtt még a kom­munista párt területi szervezetének máso­dik titkára volt. Úgy látszik ő is alkalmaz­kodik az új, demokratikusabb időkhöz. Sumanovka lakóit azonban a Németor­szágból érkezett vendég érdekli, akit a he­lyi televízióban havonta kétszer fél órá­nyi műsort sugárzó Deutsche Welle adásai­ból ismernek- Fásultan néznek maguk elé, amikor Waffenschmidt azt mondja, láto­gatásának szerencsés körülményei közé so­rolja, hogy itt a Kulunda-síkságon az ös­­­szesen 21 ezer lelket számláló terület, ép­pen most emlékedett „német nemzeti ra­jon “ rangjára. „Ez végül is jó dolog, örül­tök?“ — kérdezi Waffenschmidt. — „Hát igen érkezik a tétova válasz. — „An­nak örülünk, hogy eljöttetek“ — kiált köz­be valaki. Aligha lehet véletlen, hogy az Altaj-te­­rület barnauli parlamentje éppen a kitele­pülési ügyekben illetékes bonni megbízott látogatása előtt szavazta meg „egyhangú­lag“ a nemzeti rajont, amit aztán a moszk­vai „Fehér Házban", Borisz Jelcin orosz elnök székhelyén nyomban megerősítettek. Döntés született arról, hogy a 11 német fa­luból álló rajon központja a jövőben újra a Hapstadt nevet viseli majd Nyekraszovo helyett. Ezen a területen már 1927-től az 1938-ban bekövetkezett felszámolásáig lé­tezett hasonló nevű képződmény. Egy bar­nauli szakértőcsoport tavaly közreadott jelentésében, mely „Egy német nemzetisé­gi autonómia kialakításáról az Altaj vidé­kén“ címet viseli, megállapítjuk, hogy a ra­jon annak idején csupán a sztálinista gleichschaltolást szolgálta. A sum­anovkai emberek azonban a jelek szerint nem biz­tosak benne, hogy a rajon megváltozott feltételek mellett történő újjáalakításával valóban egy jobb jövő kezdetét jelenti a beígért helyi önigazgatással, ahogy Sireov fogadkozik nekik. Kint azt mondják a falusiak: „Ha telje­sül az akaratunk és kiutazhatunk, a lakos­ság fele hamarosan eltűnik“. Ha életbe lép az új szovjet kiutazási törvény, jogi aka­dály nem állítható többé a kiutazás útjá­ba, hiszen a helyiek közül jóformán min­denkinek vannak hozzátartozói Németor­szágban. Az Altáj-terület 3 millió lakója közül a németek száma 137 ezer fő. 1980- ban és 1989-ben, amikor könnyebbé vál­tak a feltételek, három hullámban először 624-en, aztán 2164-en, végül 3800-an emig­ráltak „hazájukba". Az egész Szovjetunió­ból 1991 első fél évében további 77 ezren követték a példát Az Altáj-területről ki­vándoroltak lakásaiba és házaiba ma már egyre gyakrabban költöznek — ideiglene­sen —­ olyan németek akik a közép-ázsiai szovjet köztársaságokban, a növekvő etni­kai feszültségek miatt nem érzik bizton­ságban magukat. A szovjetunióbeli lega­lább 2 millió német több mint fele Ka­zahsztánban és Kirgiziában él. „Már az összes barátom távozott — mondja egy ápolónő a sumanovkai kőházban. — Mert nem hisszük, hogy itt valaha is javulna a helyzet". Egy fiú az utcán közli: „Min­denki elmegy“. Néhány társa, aki nyilván nem tudja, hogyan alakul majd a jövő, zavartan hallgat Azt senki sem mondja, hogy maradni szeretne. (Befejező része lapunk következő számában) FRANCE PRESSE: Növekvő gazdasági és politikai instabilitás Kelet-Európában Az új kelet-európai demokráciáknak növekvő politikai és gazdasági instabili­tással kell megküzdeniük, amit a Szov­jetunió és Jugoszlávia folyamatban levő széthullása, a nacionalizmus megélénkülé­se s a­ robbanásszerű munkanélküliséggel, az életszínvonal általános zuhanásával já­ró katasztrofális gazdasági helyzet váltott ki. A bérkövetelési sztrájkban álló több­ezer bányász és a rendfenntartó erők kö­zött a bukaresti kormánypalota előtt le­zajlott véres összetűzések a Kelet-Euró­­pában egyre terjedő és erősödő instabili­tás drámaiságára vallanak. (...) A szlovén és horvát példán, az egyes szovjet köztársaságok példáján felbáto­rodva mindenütt újjáéledtek a kommunis­ta rendszerek által 45 éven át elfojtott nacionalista tendenciák. Csehszlovákiában Václav Havel elnök, a kommunista rendszerrel szembeni ellen­állás szimbóluma lemondását helyezte ki­látásba arra az esetre, ha Szlovákia meg­valósítja a különválást, ahogyan azt egy­re kitartóbban követelik a nacionalista szlovák körök. (...) Antall József konzervatív kormányának nincsenek területi követelései, de nem né­zi jó szemmel a szélsőséges nacionalista mozgalmak térnyerését Szlovákiában és Romániában, ahol emiatt ismét terítékre kerül a diaszpórában élő magyarok kultu­rális és nyelvi autonómiája. Románia időnként elítéli az erdélyi ma­gyar kisebbséget szeparatista törekvései­ért, s azzal vádolja, hogy a budapesti kor­mány hallgatólagos beleegyezésével a Ma­gyarországgal való egyesülést akarja. A gazdasági hanyatlással küszködő Bul­gáriában Jugoszlávia széthullása újra fel­színre hozta Macedónia kérdését. Egy nem­rég tartott közvéleménykutatás során a megkérdezettek 65 százaléka azt válaszol­ta, hogy a mecedónok bolgárok, csaknem egyharmaduk pedig amellett van, hogy a jelenlegi jugoszláv Macedóniát csatolják Bulgáriához. A kelet-európaiak mélységesen kiábrán­dultak új kormányaikból, amelyek nem hozták meg a várt gazdasági fellendülést, ellenkezőleg, erősen zuhant az életszínvo­nal, sokan elveszítették munkahelyüket. Szakértői becslések szerint év végéig min­den hatodik kelet-európait érint a mun­kanélküliség, 1991-ben pedig a magyar­­országi 35 százalék és a lengyelországi 485 százalék között fog mozogni­ az inflá­ció. És a demokratikusan választott kelet­európai kormányok tisztában vannak a veszélyekkel, amelyek elsősorban a piac­­gazdaságra való áttérés okozta gazdasági és pénzügyi válságból fakadnak. A legnépszerűbb vezetők — Havel cseh­szlovák és Walesa, lengyel elnök — több­ször is kérték országaik számára a mas­­­szív segítséget Nyugattól. Figyelmeztették Nyugat-Európát, ne emeljen újabb „vas­függönyt“ a gazdag országok és szegény keleti rokonaik közé. Egy ilyen szűklátó­körű, önző politika szerintük azzal a koc­kázattal járna, hogy kudarcba fullaszt­ja Kelet-Európában a reformfolyamatot, s a kiéhezett és kiábrándult menekültek hul­lámát zúdítja Nyugat-Európára, JUGOSZLÁV VÁLSÁG Elharapódzik a fegyveres konfliktus? Petar Gracsanin jugoszláv szövetségi belügyminiszter rendkívül drámainak mi­nősítette a belbiztonsági helyzetet a Tan­­jug hírügynökségnek adott interjújában. Szerinte Jugoszlávia széttagolásának stratégiája az, hogy a fegyveres konflik­tusokat kiterjesztik Bosznia-Hercegoviná­ra, továbbá más potenciális válságöveze­tekre is, mint amilyen Sandjak, Kosovo és Metohic, hogy meghiúsítsák a hágai konferenciát, illetve bizonyos megoldá­sokat erőszakkal, külföldi katonai veszély eshetőségével kényszerítsenek ki. Hét végi híreink igazolni látszanak ezeket a megállapításokat. Az MTI szerint Hor­vátországban folytatódtak az összecsapá­sok Pakrac körül, amelyet egy hete kerí­tettek be a szerb szabadcsapatok. Amint a zágrábi rádió közölte, Csiek és Vukovár környékén szintén erős harcok voltak, Bje­­lovár alatt, Zágrábtól 70 kilométernyire pedig újabb front nyílt meg. A France Presse szerint több mint 200 katonai jár­műből, közöttük nehéz tankokból álló szö­vetségi gépesített menetoszlop indult út­nak Belgrádból a horvát főváros felé, hogy szükség esetén mentesítse az ostromlott szövetségi kaszárnyákat. Bosznia-Herce­govina egyik, zömében szerb lakosságú tartományában a helybeli hadtestpa­rancsnok általános mozgósítást rendelt el, amit a köztársaság elnöke törvényte­lennek minősített. Fegyveres összetűzé­sekről innen nem érkezett jelentés. A jugoszláv államfő, a horvát Stipe Me­­sic, aki magánlátogatáson az USA-ban tartózkodik, vegyi fegyver bevetésével vá­dolta meg a szövetségi hadsereget és nemzetközi felügyelő bizottság kirendelé­sét kérte. A jugoszláv szövetségi hadsereg képviselője, Vladimir Vojvodic tábornok viszont, aki toxikológusként évekig volt az ENSZ szakértője, határozottan cáfolta az értesülést. Szerinte a jugoszláv hadse­regnek nincsenek vegyi fegyverei, csak ilyen természetű elhárító eszközei. A legnagyobbrészt albánok lakta Kosovo tartományban a tavaly felfüggesztett tar­tományi gyűlés, az úgynevezett parlament kezdeményezésére illegalításban népsza­vazást bonyolítanak le a tartomány füg­getlensége ügyében. Bavcar szlovén külügyminiszter kijelen­tette a Tanjugnak, hogy október 7-től, vagyis a moratórium lejártától Szlovénia nem vesz többé részt semmilyen jugoszláv szövetségi struktúrában, a köztársaságba beutazni kívánó jugoszlávoktól pedig út­levelet fognak kérni, Hatalmas földművestüntetés Párizsban Ragadós a bukaresti példa Mintegy 300 ezer földműves vonult vé­gig vasárnap Párizs utcáin a kormány ag­rárpolitikája ellen tüntetve — jelentik a sajtóügynökségek. A tüntetést, amelyet már napokkal ezelőtt bejelentettek, kor­mánykörök, sőt a közvélemény részéről is nagy aggodalom előzte meg, ugyanis a francia földműves-gazdálkodók már más­kor is kot­­ay zavargásokat okoztak. A tüntetés t­öbb mint 10 ezer rendőrt és csendőrt , szenyeltek ki. S a szervezők is megígérték, hogy semmiféle zavargásokra nem kerül sor. A France International rádióriportere hétfői beszámolójában elé­gedetten állapította meg. A tüntetők tö­kéletes rendben, sőt vidám hangulatban vonultak végig Párizs utcáin. Pénteken tüntettek Párizsban az ápoló­nők is, mintegy 6 ezren tiltakozva az élet­minőség romlása és munkakörülményeik miatt. Ugyancsak pénteken mintegy 300 bányász több órára megszállta az Atom­energiaügyi Hivatal egyik fiókintézetét. Az akció folyamán több ablakot betörtek és molesztálták a hivatal személyzetét. Az AFP rámutat, hogy a Crouzille-i uránbá­nya, ahonnan a zavargók jöttek, hamaro­san bezár. Polgárháborús helyzet GRÚZIA A hét végén tovább bonyolódott a grú­­ziai helyzet, miután egy szombati hír sze­rint Zviad Gamszahurdia elnök egy inter­júban kijelentette, hogy nem kell drama­tizálni az eseményeket, hiszen Tbiliszi 1,3 millió lakosából mindössze 2—3 ezer em­ber helyezkedik szembe a törvényes ha­talommal. Ugyancsak szombaton a ható­ságok és a fegyveres ellenzék között tár­gyalások kezdődtek, amelyeket hétfőn szándékoztak folytatni. Ám az események olyan fordulatot vettek, hogy a tárgyalá­sokra már nem volt lehetőség. Szombat­ról vasárnapra virradó éjszaka tűzfegy­vert vetettek be az egymással szemben álló felek. A Gamszahurdia elnökhöz hű Nemzeti Gárda parancsnoka szerint em­berei a levegőbe lőttek, de a parancsot nem teljesítő egységek képviselője azt nyilatkozta, hogy géppisztollyal támadtak rájuk, és sebesültjeik vannak. Néhány parlamenti képviselő szerint ami Tbiliszi­ben zajlik, az már polgárháború. Egy 50 tagú képviselőcsoport felhívással fordult egyfelől az elnökhöz, másfelől az ellenzéki pártokhoz, járjanak úgy el, hogy helyre­álljon a belső béke. „Még van lehetőség a nemzeti katasztrófa elkerülésére“ han­goztatják felhívásukban. Persze, senki sem él ezzel a lehetőség­gel. Az ellenzék nem hajlandó letenni a fegyvert. Ez az oka annak, hogy a táma­dások kereszttüzébe került elnök szombat­ról vasárnapra virradó éjszakára kijárá­si tilalmat rendelt el — a zavargások kez­dete óta először. Vasárnap este erős rob­banás rázkódtatta meg a Televízió épüle­te előtti teret. Többen megsebesültek. E­­gyébként az ellenzék elfoglalta a Televí­zió épületét Az elnök a Parlament szék­házába vonult vissza. Szociáldemokrata kudarc Szociáldemokrata kudarccal végződtek a vasárnapi választások Bremen német szövetségi tartományban. A Szociálde­mokrata Párt ugyanis 20 év után elvesz­tette abszolút többségét a helyi parlament­ben. A végleges eredmények szerint meg­szerezte ugyan a leadott szavazatok 38,79 százalékát, s így ebből a szempontból az élre került, de a 100 tagú törvényhozó szervben mindössze 41 mandátum birto­kába jutott az eddigi 54 helyett. Fő ellen­fele, a Kereszténydemokrata Unió 32 mandátumot kapott az eddigi 25-el szem­ben. A szélsőjobboldali Német Népszö­vetség előretört, legutóbbi egy mandátu­mával szemben ezúttal 6-ot szerzett meg. Agresszív választási kampányát ez utób­bi a bevándorlás kérdéskörére alapozta, amire a német közvélemény köztudottan igen érzékeny. Az 520 ezer főnyi válasz­tói testület 75 százaléka járult az urnák elé. Brucan: Lassítani kell a reformot Silviu Brucan, a neves politológus va­sárnap nyilatkozott a múlt heti esemé­nyekről a Reuter hírügynökségnek. An­nak a véleményének adott hangot, hogy a múlt heti heves bukaresti lázadást kö­vetően a kormánynak kétségtelenül le kell lassítania gazdasági reformprogramja vég­rehajtását. Az általánosítás szintjére e­­melve a dolgokat, kifejtette, hogy az 1989- es demokratikus forradalmak után a ke­let-európai munkásság széles köreiben ki­­ábrándults­g alakult ki a piacgazdaságra való áttérés során megnövekedett árak és a munkanélküliség miatt.

Next