Romániai Magyar Szó, 1991. október (3. évfolyam, 543-568. szám)
1991-10-01 / 543. szám
Romániai Magyar 2 • A NAGYVILÁG HÍREI • A NAGYVILÁG HÍREI • A NAGYVILÁG HÍREI • 1991. október 1. Feloszlott „Erdély emigráns ; A Magyar Távirati Iroda jelentette: A magát „erdélyi emigráns kormánynak“ nevező csoport, amely pár nappal ezelőtt Budapesten jelentette be megalakulását, pénteken nemzetközi sajtótájékoztatót hívott össze, amelyen közölte a „kormány feloszlatását“. Zaharia Dan, románul beszélő „elnök“ e lépést azzal indokolta, hogy nem kívánják megterhelni a két ország viszonyát. Szabó Kálmán, a volt „miniszterelnök“ éles szavakkal ítélte el a magyar sajtót, amely megítélése szerint „pártérdekeknek próbálta kiszolgáltatni Erdély kormányát“. Mint mondta: Erdély a modern Európa bölcsője, amelynek éppúgy joga van a függetlenséghez, mint mondjuk Szlovéniának vagy Horvátországnak. Mivel azonban Európának nincs szüksége még egy tűzfészekre, a kormányt feloszlatják, illetve kulturális és emberi jogi szervezetté alakítják át. Nagyon sajnálják, hogy Magyarország nem tanúsított elég megértést ez iránt a kezdeményezés iránt. Mint ismeretes, több magyar politikai személyiség provokációnak nevezte a csoportosulás működését, az RMDSZ pedig hivatalosan elhatárolta magát ettől a „kormánytól“. Még a román parlament is foglalkozott a csoport megalakulásával, ahol e „tény“ felhördülést és vitát váltott ki a törvényhozók között. A budapesti sajtókonferencián Szabó Kálmán és Zaharia Dan ez utóbbit is meghatározónak nevezte a kormány felbomlásában. Herman János, a Magyar Külügyminisztérium szóvivője az MTI kérdésére válaszolva közölte: sem a „megalakuláskor“, sem pedig a „feloszláskor“ a tárca — a sajtókonferencián elhangzottakkal ellentétben — nem kapott az érintettektől hivatalos tájékoztatást. Az úgynevezett „erdélyi emigráns kormány“ létéről csak a sajtóból értesült. A Magyar Nemzet, amely annak idején az „emigráns kormány“ megalakulásáról beszámolt, s amelynek beszámolóját lapunk hasábjain szeptember 27-én idéztük, még a feloszlatás hírül vétele előtt megpróbált utánajárni annak, hogy kik alkották ezt a „kormányt“, s hogyan működött a „kormánycsapat“. A Soos Kálmán aláírással közölt jelentést az alábbiakban idézzük: Mint arról már hírt adtunk, két-három romániai menekült Budapesten „erdélyi emigráns kormánynak“ minősítette magát. Megírtuk azt is, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség szerint provokátorokról van szó. Tegnap a Kisgazdapárt pestlőrinci székházában felkerestük őket. Azzal fogadtak, hogy a Securitate megverte Zaharia Dán urat, aki „elnöke“ lenne „az önálló Erdélynek“. Verés nyomait nem fedeztük fel rajta, ám egy célzásából megtudtuk, hogy katonatiszt volt Brassóban. (Ez ellentmondásban áll azzal a nem hivatalos körökből származó, meg nem erősített értesülésünkkel, miszerint az „elnök úr“ büntetett előéletű.) Szabó Kálmán „miniszterelnökről“ még ennyit sem sikerült megtudnunk. Azt viszont megerősítették, hogy Vicsorka Mihály részt vesz sajtóértekezletük megszervezésében és ő tájékoztatta ezt a „kormányt“ arról is, miként működik a magyar sajtó. A két vezetőjelölt rendkívül éberen őrködik a biztonságon. Olyannyira, hogy a Kisgazdapárt kerületi székházában kézidetektorral megvizsgálta munkatársunkat Tószó Árpád, a „kormány“ titkára. Lapunk értesülése szerint a Kisgazdapárt vezetősége úgy döntött, hogy a legrövidebb időn belül — ha kell, erélyes eszközökkel — eltávolítják a kerületi pártszékházból az ún. erdélyi kormányt. Vizsgálatot indítanak, ki a felelős azért, hogy ezek a személyek odakerülhettek. Önrendelkezési jogot a határokon kívüli magyarság számára (Folytatás az 1. oldalról) amelyet az Erdélyi Körök győri országos találkozójának zárónapján, vasárnap tettek közzé. A dokumentum a továbbiakban leszögezi: a határokon kívüli magyarság státusának rendezése érdekében minden törvényes, demokratikus és békés eszközt fel kell használni, beleértve a nemzetközi közvélemény, az Európa Parlament és az anyaország támogatását. A Szövetség szükségesnek ítéli, hogy a különböző országokban élő magyarság az eddigieknél szorosabb kapcsolatot építsen ki, és egymást támogatva, összehangoltan lépjen fel a kívánt célok elérése érdekében. Ugyanakkor állást foglalt amellett, hogy elvárja a nemzet ügyének példamutató és konkrét tettekben is megnyilvánuló egységes szolgálatát az anyaország minden politikai tényezőjétől. A kétnapos találkozón a résztvevő 12 erdélyi kör képviselői megbízták az EKOSZ ezúttal megválasztott elnökségét, tegye meg a szükséges lépéseket a Szövetség törvényes bejegyeztetésére. Az EKOSZ győri székhellyel fog működni. Feladatának tekinti az alulról épülő, továbbra is önálló körök munkájának segítését. Az Erdélyi Körök, mint ismeretes, sokat tesznek azért, hogy megkönnyítsék az egyes régiókban az Erdélyből áttelepültek, illetve menekültek beilleszkedését. egyoldalú leszerelési intézkedések (Folytatás az I. oldalról) Kiakat a START-egyezmény értelmében teljesen kivonják az amerikai fegyvertárból. Ezzel szemben a három nukleáris töltetű Minuteman III rakétákat és a Peacekeeper típusú, tíz töltettel ellátott 50 rakétát csak akkor számolják fel, ha a szovjet fél hajlandó tárgyalásokat folytatni a többszörös robbanótöltetű Miro rakéták megsemmisítéséről. Úgyszintén változatlan marad a többszörös robbanófejes rakétákkal felszerelt amerikai nukleáris tengeralattjárók száma. A kérdéskörben George Bush amerikai és Mihail Gorbacsov szovjet államelnök telefonmegbeszélést folytatott. Amint Mihail Gorbacsov kijelentette a szovjet televíziónak, rendkívül pozitívan értékeli a javaslatokat, amelyek nyomán a nukleáris leszerelési folyamat „olyan méreteket ölt, hogy lehetővé válik a komoly előrehaladás a nukleáris fegyvermentes világ megteremtése felé". Borisz Jelcin orosz elnök jelentős szovjet válaszintézkedést említett, s közölte, hogy Oroszország közreműködik ennek kidolgozásában. Bush elnök pozitívan értékelte a szovjet reagálást, Washington és Moszkva folytatni fogja a tanácskozásokat a témáról — hangoztatta Fitzwater, a Fehér Ház szóvivője. Legfrissebb értesüléseink szerint Cheney amerikai védelmi miniszter úgy nyilatkozott az ABC televíziónak, országának minden oka megvan, hogy pozitív választ és kölcsönösséget várjon az amerikai nukleáris leszerelési programra, ellenkező esetben azonban az USA bizonyos intézkedéseit módosítja, illetve visszavonja. Általános jellegű egyetértésnél egyebet nem is vártunk, hiszen a szovjet hatóságoknak bizonyos időre van szükségük az amerikai javaslatok átgondolásához és a válaszhoz — hangoztatta a Pentagon vezetője. A France Presse és a Reuter egybehangzó jelentése értelmében Tom King brit védelmi miniszter az amerikai döntés nyomán országa részéről szintén leszerelési lépéseket jelentett be. Ezek szerint a brit hadihajók nem fognak állandóan nukleáris fegyverrel cirkálni, a nukleáris tüzérségi lövedékeket és a földi indítású, rövid hatótávolságú rakétákat pedig felszámolják. A NATO, mint szervezet és több tagállama külön-külön is üdvözölte és mindenben támogatja Washington leszerelési tervét. „A NATO-tagállamok egyöntetűen támogatják az USA leszerelési kezdeményezéseit és határozottan remélik a Szovjetunió hasonló válaszintézkedéseit“ — hangzik a France Presse szerint az Észak-atlanti Szövetség közleménye. Szintén a France Presse jelenti, hogy Francois Mitterrand elnök közölte: kezdeményezésére rövidesen összeülnek az Európában nukleáris fegyverekkel rendelkező négy hatalom — Franciaország, Nagy-Britannia, az USA és a Szovjetunió — vezetői ebben a kérdésben. Mint hozzáfűzte, Bush és Gorbacsov hozzájárult a találkozó összehívásához. Kína vezetősége köszönti George Bush amerikai elnök kezdeményezését a nukleáris fegyvertár jelentős csökkentése ügyében és megelégedését fejezi ki vele kapcsolatosan — nyilatkozta a kínai külügyminisztérium szóvivője. A jelenkori történelem legfontosabb egyoldalú leszerelési lépésének minősítette George Bush amerikai elnök döntését Bob Hawke, Ausztrália miniszterelnöke. Nastase - Baker találkozó Szombat este a New York-i Waldorf Astoria szállóban Adrian Nastase román külügyminiszter találkozott James Bakerrel, az Egyesült Államok külügyminiszterével. Bakert a minisztérium magas rangú képviselői kísérték, román részről jelen volt Aurel Drago? Munteanu, Románia állandó ENSZ-képviselője és Traian Chebeleu nagykövet. A Rompres különtudósítójának adott nyilatkozatában Adrian Nastase rendkívül fontosnak minősítette a találkozót, melyen, mint kijelentette, alkalma volt ismertetni az amerikai külügyminiszterrel a legutóbbi romániai eseményeket, és a történtek kapcsán hangsúlyozta előtte, most az a fontos, hogy,a demokratizálási folyamat, a gazdasági reformok végrehajtása ne torpanjon meg. „Mindezt megtárgyaltam Baker úrral (...), annál is inkább, mivel lehetőségeink e súlyos problémák meghaladására szorosan kapcsolódnak külföldi kötődéseinkhez, a nemzetközi pénzügyi szervezetek támogatásához. Az elszakadás ezektől az intézményektől, programjaiktól beláthatatlan szociális következményekkel járó gazdasági összeomlást vonhat maga után.“ A nemzetközi közösség támogatásának fontosságát hangsúlyozva, Adrian Nastase az amerikai külügyminiszternek elmondta, hogy számítunk az amerikai kormány megértésére és rokonszenvére. James Baker biztosította őt afelől, hogy amennyiben a reformfolyamat és a demokratizálódás folytatódik Romániában, számítani lehet az Egyesült Államok támogatására. Ennek alapján folytatja megbeszéléseit a román külügyminiszter ezekben a napokban a washingtoni külügyminisztériumban és az Amerikai Kongresszusban. ■sír Az MTI jelentése szerint, ugyancsak szombaton James Baker közös megbeszélést tartott New Yorkban három középeurópai kollégájával: Jeszenszky Géza magyar, Jiri Dienstbier csehszlovák és Krisztof Skubiszewski lengyel külügyminiszterrel. Az eszmecserén, mint Jeszenszky Géza nyilatkozta az MTI tudósítójának, túlnyomórészt nemzetközi problémákról volt szó: tárgyaltak a jugoszláv válságról, a szovjet fejleményekről, az élelmiszersegély kérdéséről, a kelet-európai szovjet csapatkivonás állásáról, a Szovjetunió helyzetének távlatban várható alakulásáról. NEM FELFÜGGESZTÉS, HALASZTÁS Az EK befagyasztotta tárgyalásait Bukaresttel Az Európai Közösség Bizottsága úgy döntött, hogy a román hatalmi viszonyok tisztázódásáig elnapolja a Bukaresttel folytatott tárgyalásokat a társulás ügyében — jelenti az AFP. A Bizottság szóvivője hangsúlyozta: nem felfüggesztésről, csupán elhalasztásról van szó. Románia több mint 500 millió ECU értékben csaknem 2 millió tonna élelmiszersegélyért folyamodott a közösséghez. A segély legfontosabb tételei 1,5 millió tonna kenyérbúza, 300 ezer tonna burgonya, 10 ezer tonna sajt- és túróféleség, 10 ezer tonna vaj, 2000 tonna tejpor. A Bizottság küldöttséget indít Romániába a kérés megvizsgálására, a szóvivő hangsúlyozva, hogy esetleges teljesítése a két fél politikai kapcsolatától függetlenített humanitárius akció keretei közt jönne létre. Mint ismeretes, az EK többször is befagyasztotta Romániával folytatott kereskedelmi tárgyalásait, először, hogy a Ceausescu-rendszert büntesse, aztán pedig azusescu-rendszernek az ellenzékhez való negatív viszonyulására reagálva — írja az AFP. * A Világbank képviselői, akiket a tüntetők a bukaresti Intercontinental Szálló előcsarnokában bántalmaztak, elutaztak a fővárosból. Miért marad el Iliescu bulgáriai látogatása A bolgár államfő, Zseljo Zselev szóvivője bejelentette: tekintettel a bonyolult romániai helyzetre és elsősorban Rusze környékének légszenyeződésére, Ion Iliescu román elnök ötször újra beütemezett és végül október 5-ére kitűzött látogatására nem kerülhet sor. Így elmarad az új román-bolgár együttműködési szerződés aláírása. Az üggyel kapcsolatban a Román Külügyminisztérium nyilatkozatában szögezte le, hogy pénteken, szeptember 27-én megállapodott a Bolgár Külügyminisztériummal a látogatás elhalasztásában. Az ok: az aláírandó barátsági, jószomszédsági és együttműködési szerződés szövege nem készülhetett el, minthogy a bolgár megbízottak nem tettek eleget a román fél ismételt meghívásainak, hogy jöjjenek el Bukarestbe tárgyalni. Egyébként Románia szófiai nagykövete eleve bejelentette a Bolgár Külügyminiszériumban, hogy amennyiben a szerződés szövegét nem tárgyalják le és nem véglegesítik, a román félnek elhatározott szándéka elhalasztani a látogatást. A bolgár közlemény arra vonatkozó kitételével kapcsolatban, hogy „amennyiben Románia nem intézkedik sürgősen, hogy véget vessen a nagy bolgár város ökológiai katasztrófájának, Bulgária komolyan fontolóra veszi bukaresti nagykövete visszahívását“, a Román Külügyminisztérium nyilatkozatában elmondja, hogy az elvégzett mérések nem mutattak ki túl magas klórvegyületszintet a légkörben, de a giurgiui Vegyi Kombinát szóba jöhető részlegei amúgy sem bocsátanak a légkörbe mérgező klórvegyületeket, s a jelzett időszakban a szél dél-észak irányú volt. Mindezeket tekintetbe véve, a román fél nem vádolható a ruszei légszennyeződés miatt. E tényeket szófiai nagykövetünk szóbeli jegyzékben hozta a bolgár fél tudomására, Dimitar Popov miniszterelnöknél lezajlott audenciája alkalmával. A KM nyilakozata végül leszögezi: az a próbálkozás, hogy a közelgő parlamenti választások fényében, amelyek során nagy súlyt helyeznek a környezetvédelmi kérdésekre, a román félre hárítsák a felelősséget, ellentétben áll a szeptember 12- én miniszterelnöki szinten aláírt jószomszédsági, barátsági és együttműködési nyilatkozat szellemével. Palesztin „igen" a békekonferenciára A Palesztin Nemzeti Tanács algíri összejövetelén határozatot hozott, amelyben támogatja az Egyesült Államok és a Szovjetunió által kezdeményezett közelkeleti békekonferencia megrendezését, egyszersmind megbízta a PFSZ Végrehajtó Bizottságát, jelölje ki a palesztin küldöttséget az októberre tervezett konferenciára. Ugyanakkor, a PNT leváltotta Abu Abaszt, aki állítólag fő szervezője volt az Achille Mauro sétahajó elleni 1985-ben végrehajtott tragikus terrortámadásnak, ezáltal engedményeket tévt az USA-nak, amely az utóbbi években ismételten szorgalmazta Abasz eltávolítását a Végrehajtó Bizottságból. A PNT egyszersmind megválasztotta a PFSZ új végrehajtó bizottságát, s 14-ről 18-ra növelte tagjainak számát. A VB elnöki tisztségében újraválasztották Jasszer Arafatot. Izrael, akárcsak az Egyesült Államok, üdvözölte a Palesztin Nemzeti Tanács határozatát Ugyanakkor az izraeli szélsőjobboldal azzal fenyegette meg Samir kormányát, hogy amennyiben Izrael leül tárgyalni a palesztinokkal, vagyis részt vesz a békekonferencián, kilép a kormánykoalícióból, ami a jelenlegi helyzetben automatikusan a kormány bukásához vezetne. Elvi megállapodás jött létre Németország és az Orosz Föderáció között a Volga menti német köztársaság visszaállításáról. Az erről szóló közös közleményt november 21-én, Borisz Jelcin bonni látogatása alkalmával írják alá a felek — közölte Horst Waffenschmidt, Németország helyettes belügyminisztere. Bernhard Küppers alábbi riportja még a szóban forgó elvi megállapodás létrejötte előtt jelent meg a Süddeutsche Zeitung című német lapban. Ameddig a szem ellát, körös-körül síkság. Az egykori erdős sztyeppe hatalmas földjein és legelőin imitt-amott kiirtatlan facsoportok maradtak, körülöttük tisztán kivehető szántásnyomok. A helikopterről nézve egy kolhoztelepülés elnyúló faházai némi jólétről árulkodnak, a háztájikon elkerített sávokban sorakozó ágyások és fészerek pedig arról, hogy a helybeliek szeretik a rendet. Most valahogy minden más, mint a Szovjetunió többi részén. Errefelé nem rozsdásodnak használhatatlan mezőgazdasági gépek, parlagon heverő földeken, a kolhozok gazdasági épületei körül. A helikopter zaja megriasztja és menekülésre készteti a legelőre kihajtott marhacsordákat. Az Altáj-hegység Kulundasíkságán három hónapja nem esett az eső. A kiszáradt földön, amelyet fehér zászlócskákkal készítettek elő a landolásra, a falu fiataljaiból és kolhozparasztokból álló fogadóbizottság várakozik. A szibériai Sumanovka német falu bonni vendéget fogad . A XVIII. században II. Katalin cárnő hívott német telepeseket Oroszországba. Leszármazottaik a XIX. század vége táján vonultak tovább Nyugat-Szibéria felé. A Kulinda-sztyencén keletkezett 1890-ben, a cári család addig használatlan földjén az első német falu , Schönfeld. Aztán, egy évtizeddel az 1917-es orosz forradalom előtt Pjotr Sztolipin miniszterelnök agrárreformja egyebek között az önálló közép Németek Szibériában parasztok osztályának megteremtését tűzte ki célul. Ennek érdekében meg kellett művelni a földet az Urálon túl is. Időközben odáig vezetett már a szibériai vasútvonal. Más telepesekkel együtt oroszországi németeket is szállítottak az Altáj-hegységtől északra, az Ob folyó mentén elterülő vidékre. A terület délen Mongóliával, Kínával és Kazahsztánnal határos, a németek — főként mennoniták, de lutheránusok, katolikusok és baptisták is ■— hitvallásuk szerint saját iskolákat és templomokat nyitottak a falvakban. A szovjet korszakban aztán a legkíméletlenebb üldöztetések sújtották őket. Templomaikat bezárták, földjeiket kollektivizálták, a sztálinista rendszer rémuralmának minden kegyetlenségét megtapasztalták. A németeket a Szovjetunió európai részéből az Urál mögé deportálták, mert állítólag készek voltak együttműködni a nácikkal. Volgai köztársaságukat 1941-ben, a Wehrmacht előrenyomulásakor felszámolták, a lakosokat kényszerű munkára hurcolták. A szétszóródott népcsoportot az 1964-ben történt „rehabilitálás" után is hátrányos megkülönböztetés sújtotta, a németek anyanyelvüket is nagyrészt elvesztették. A „XX. kongresszus“ kolhoz székházánál, melynek homlokzatát Marx és Lenin színes portréi ékesítik, további falubeliek várnak a vendégekre — a férfiak a kerítés előtt, a nők mögötte. Innen a „dvprec kulturi“-be (kultúrpalota) vezet az út, ahol a vendégek és a helybeliek egy teremben gyülekeznek, melyet Németországból származó, könyvadományok jóvoltából rendeztek be az új „találkozóhelyek“ egyikeként. Horgi Waffenschmidt, a szövetségi belügyminisztérium államtitkára és a szövetségi kormány kitelepülési ügyekben illetékes megbízottja áll a megszeppent hallgatóság elé. A német kitelepülők előtt nyitva áll a kapu, mondja: „Ne essenek pánikba“. A szövetségi kormány azonban fontos célnak tartja, hogy „egy erős német kisebbség“ maradjon a Szovjetunióban, amely „hídként" segítheti elő az együttműködést azzal az országgal, amelyben él. „Mi segíteni akarunk rajtatok és más nemzetiségű szomszédaitokon“. Waffenschmidt vendéglátója és kísérője, az Altáj-hegység közigazgatási vezetője időnként maga is felszólal a CDZ-küldött fellépésein. „A végrehajtó bizottság elnöke vagyok, Jurij Sikovnak hívnak“ — mutatkozik be a vidék lakóinak, melynek területe nagyobb, mint amekkora a szövetségi köztársaságé volt az egyesülés előtt. Nem is olyan régen még merőben idegen lett volna az efféle nyilvános szereplés egy ilyen magas rangú szovjet funkcionárust(Sl fJikov egy évvel ezelőtt még a kommunista párt területi szervezetének második titkára volt. Úgy látszik ő is alkalmazkodik az új, demokratikusabb időkhöz. Sumanovka lakóit azonban a Németországból érkezett vendég érdekli, akit a helyi televízióban havonta kétszer fél órányi műsort sugárzó Deutsche Welle adásaiból ismernek- Fásultan néznek maguk elé, amikor Waffenschmidt azt mondja, látogatásának szerencsés körülményei közé sorolja, hogy itt a Kulunda-síkságon az összesen 21 ezer lelket számláló terület, éppen most emlékedett „német nemzeti rajon “ rangjára. „Ez végül is jó dolog, örültök?“ — kérdezi Waffenschmidt. — „Hát igen érkezik a tétova válasz. — „Annak örülünk, hogy eljöttetek“ — kiált közbe valaki. Aligha lehet véletlen, hogy az Altaj-terület barnauli parlamentje éppen a kitelepülési ügyekben illetékes bonni megbízott látogatása előtt szavazta meg „egyhangúlag“ a nemzeti rajont, amit aztán a moszkvai „Fehér Házban", Borisz Jelcin orosz elnök székhelyén nyomban megerősítettek. Döntés született arról, hogy a 11 német faluból álló rajon központja a jövőben újra a Hapstadt nevet viseli majd Nyekraszovo helyett. Ezen a területen már 1927-től az 1938-ban bekövetkezett felszámolásáig létezett hasonló nevű képződmény. Egy barnauli szakértőcsoport tavaly közreadott jelentésében, mely „Egy német nemzetiségi autonómia kialakításáról az Altaj vidékén“ címet viseli, megállapítjuk, hogy a rajon annak idején csupán a sztálinista gleichschaltolást szolgálta. A sumanovkai emberek azonban a jelek szerint nem biztosak benne, hogy a rajon megváltozott feltételek mellett történő újjáalakításával valóban egy jobb jövő kezdetét jelenti a beígért helyi önigazgatással, ahogy Sireov fogadkozik nekik. Kint azt mondják a falusiak: „Ha teljesül az akaratunk és kiutazhatunk, a lakosság fele hamarosan eltűnik“. Ha életbe lép az új szovjet kiutazási törvény, jogi akadály nem állítható többé a kiutazás útjába, hiszen a helyiek közül jóformán mindenkinek vannak hozzátartozói Németországban. Az Altáj-terület 3 millió lakója közül a németek száma 137 ezer fő. 1980- ban és 1989-ben, amikor könnyebbé váltak a feltételek, három hullámban először 624-en, aztán 2164-en, végül 3800-an emigráltak „hazájukba". Az egész Szovjetunióból 1991 első fél évében további 77 ezren követték a példát Az Altáj-területről kivándoroltak lakásaiba és házaiba ma már egyre gyakrabban költöznek — ideiglenesen — olyan németek akik a közép-ázsiai szovjet köztársaságokban, a növekvő etnikai feszültségek miatt nem érzik biztonságban magukat. A szovjetunióbeli legalább 2 millió német több mint fele Kazahsztánban és Kirgiziában él. „Már az összes barátom távozott — mondja egy ápolónő a sumanovkai kőházban. — Mert nem hisszük, hogy itt valaha is javulna a helyzet". Egy fiú az utcán közli: „Mindenki elmegy“. Néhány társa, aki nyilván nem tudja, hogyan alakul majd a jövő, zavartan hallgat Azt senki sem mondja, hogy maradni szeretne. (Befejező része lapunk következő számában) FRANCE PRESSE: Növekvő gazdasági és politikai instabilitás Kelet-Európában Az új kelet-európai demokráciáknak növekvő politikai és gazdasági instabilitással kell megküzdeniük, amit a Szovjetunió és Jugoszlávia folyamatban levő széthullása, a nacionalizmus megélénkülése s a robbanásszerű munkanélküliséggel, az életszínvonal általános zuhanásával járó katasztrofális gazdasági helyzet váltott ki. A bérkövetelési sztrájkban álló többezer bányász és a rendfenntartó erők között a bukaresti kormánypalota előtt lezajlott véres összetűzések a Kelet-Európában egyre terjedő és erősödő instabilitás drámaiságára vallanak. (...) A szlovén és horvát példán, az egyes szovjet köztársaságok példáján felbátorodva mindenütt újjáéledtek a kommunista rendszerek által 45 éven át elfojtott nacionalista tendenciák. Csehszlovákiában Václav Havel elnök, a kommunista rendszerrel szembeni ellenállás szimbóluma lemondását helyezte kilátásba arra az esetre, ha Szlovákia megvalósítja a különválást, ahogyan azt egyre kitartóbban követelik a nacionalista szlovák körök. (...) Antall József konzervatív kormányának nincsenek területi követelései, de nem nézi jó szemmel a szélsőséges nacionalista mozgalmak térnyerését Szlovákiában és Romániában, ahol emiatt ismét terítékre kerül a diaszpórában élő magyarok kulturális és nyelvi autonómiája. Románia időnként elítéli az erdélyi magyar kisebbséget szeparatista törekvéseiért, s azzal vádolja, hogy a budapesti kormány hallgatólagos beleegyezésével a Magyarországgal való egyesülést akarja. A gazdasági hanyatlással küszködő Bulgáriában Jugoszlávia széthullása újra felszínre hozta Macedónia kérdését. Egy nemrég tartott közvéleménykutatás során a megkérdezettek 65 százaléka azt válaszolta, hogy a mecedónok bolgárok, csaknem egyharmaduk pedig amellett van, hogy a jelenlegi jugoszláv Macedóniát csatolják Bulgáriához. A kelet-európaiak mélységesen kiábrándultak új kormányaikból, amelyek nem hozták meg a várt gazdasági fellendülést, ellenkezőleg, erősen zuhant az életszínvonal, sokan elveszítették munkahelyüket. Szakértői becslések szerint év végéig minden hatodik kelet-európait érint a munkanélküliség, 1991-ben pedig a magyarországi 35 százalék és a lengyelországi 485 százalék között fog mozogni az infláció. És a demokratikusan választott keleteurópai kormányok tisztában vannak a veszélyekkel, amelyek elsősorban a piacgazdaságra való áttérés okozta gazdasági és pénzügyi válságból fakadnak. A legnépszerűbb vezetők — Havel csehszlovák és Walesa, lengyel elnök — többször is kérték országaik számára a masszív segítséget Nyugattól. Figyelmeztették Nyugat-Európát, ne emeljen újabb „vasfüggönyt“ a gazdag országok és szegény keleti rokonaik közé. Egy ilyen szűklátókörű, önző politika szerintük azzal a kockázattal járna, hogy kudarcba fullasztja Kelet-Európában a reformfolyamatot, s a kiéhezett és kiábrándult menekültek hullámát zúdítja Nyugat-Európára, JUGOSZLÁV VÁLSÁG Elharapódzik a fegyveres konfliktus? Petar Gracsanin jugoszláv szövetségi belügyminiszter rendkívül drámainak minősítette a belbiztonsági helyzetet a Tanjug hírügynökségnek adott interjújában. Szerinte Jugoszlávia széttagolásának stratégiája az, hogy a fegyveres konfliktusokat kiterjesztik Bosznia-Hercegovinára, továbbá más potenciális válságövezetekre is, mint amilyen Sandjak, Kosovo és Metohic, hogy meghiúsítsák a hágai konferenciát, illetve bizonyos megoldásokat erőszakkal, külföldi katonai veszély eshetőségével kényszerítsenek ki. Hét végi híreink igazolni látszanak ezeket a megállapításokat. Az MTI szerint Horvátországban folytatódtak az összecsapások Pakrac körül, amelyet egy hete kerítettek be a szerb szabadcsapatok. Amint a zágrábi rádió közölte, Csiek és Vukovár környékén szintén erős harcok voltak, Bjelovár alatt, Zágrábtól 70 kilométernyire pedig újabb front nyílt meg. A France Presse szerint több mint 200 katonai járműből, közöttük nehéz tankokból álló szövetségi gépesített menetoszlop indult útnak Belgrádból a horvát főváros felé, hogy szükség esetén mentesítse az ostromlott szövetségi kaszárnyákat. Bosznia-Hercegovina egyik, zömében szerb lakosságú tartományában a helybeli hadtestparancsnok általános mozgósítást rendelt el, amit a köztársaság elnöke törvénytelennek minősített. Fegyveres összetűzésekről innen nem érkezett jelentés. A jugoszláv államfő, a horvát Stipe Mesic, aki magánlátogatáson az USA-ban tartózkodik, vegyi fegyver bevetésével vádolta meg a szövetségi hadsereget és nemzetközi felügyelő bizottság kirendelését kérte. A jugoszláv szövetségi hadsereg képviselője, Vladimir Vojvodic tábornok viszont, aki toxikológusként évekig volt az ENSZ szakértője, határozottan cáfolta az értesülést. Szerinte a jugoszláv hadseregnek nincsenek vegyi fegyverei, csak ilyen természetű elhárító eszközei. A legnagyobbrészt albánok lakta Kosovo tartományban a tavaly felfüggesztett tartományi gyűlés, az úgynevezett parlament kezdeményezésére illegalításban népszavazást bonyolítanak le a tartomány függetlensége ügyében. Bavcar szlovén külügyminiszter kijelentette a Tanjugnak, hogy október 7-től, vagyis a moratórium lejártától Szlovénia nem vesz többé részt semmilyen jugoszláv szövetségi struktúrában, a köztársaságba beutazni kívánó jugoszlávoktól pedig útlevelet fognak kérni, Hatalmas földművestüntetés Párizsban Ragadós a bukaresti példa Mintegy 300 ezer földműves vonult végig vasárnap Párizs utcáin a kormány agrárpolitikája ellen tüntetve — jelentik a sajtóügynökségek. A tüntetést, amelyet már napokkal ezelőtt bejelentettek, kormánykörök, sőt a közvélemény részéről is nagy aggodalom előzte meg, ugyanis a francia földműves-gazdálkodók már máskor is kotay zavargásokat okoztak. A tüntetés több mint 10 ezer rendőrt és csendőrt , szenyeltek ki. S a szervezők is megígérték, hogy semmiféle zavargásokra nem kerül sor. A France International rádióriportere hétfői beszámolójában elégedetten állapította meg. A tüntetők tökéletes rendben, sőt vidám hangulatban vonultak végig Párizs utcáin. Pénteken tüntettek Párizsban az ápolónők is, mintegy 6 ezren tiltakozva az életminőség romlása és munkakörülményeik miatt. Ugyancsak pénteken mintegy 300 bányász több órára megszállta az Atomenergiaügyi Hivatal egyik fiókintézetét. Az akció folyamán több ablakot betörtek és molesztálták a hivatal személyzetét. Az AFP rámutat, hogy a Crouzille-i uránbánya, ahonnan a zavargók jöttek, hamarosan bezár. Polgárháborús helyzet GRÚZIA A hét végén tovább bonyolódott a grúziai helyzet, miután egy szombati hír szerint Zviad Gamszahurdia elnök egy interjúban kijelentette, hogy nem kell dramatizálni az eseményeket, hiszen Tbiliszi 1,3 millió lakosából mindössze 2—3 ezer ember helyezkedik szembe a törvényes hatalommal. Ugyancsak szombaton a hatóságok és a fegyveres ellenzék között tárgyalások kezdődtek, amelyeket hétfőn szándékoztak folytatni. Ám az események olyan fordulatot vettek, hogy a tárgyalásokra már nem volt lehetőség. Szombatról vasárnapra virradó éjszaka tűzfegyvert vetettek be az egymással szemben álló felek. A Gamszahurdia elnökhöz hű Nemzeti Gárda parancsnoka szerint emberei a levegőbe lőttek, de a parancsot nem teljesítő egységek képviselője azt nyilatkozta, hogy géppisztollyal támadtak rájuk, és sebesültjeik vannak. Néhány parlamenti képviselő szerint ami Tbilisziben zajlik, az már polgárháború. Egy 50 tagú képviselőcsoport felhívással fordult egyfelől az elnökhöz, másfelől az ellenzéki pártokhoz, járjanak úgy el, hogy helyreálljon a belső béke. „Még van lehetőség a nemzeti katasztrófa elkerülésére“ hangoztatják felhívásukban. Persze, senki sem él ezzel a lehetőséggel. Az ellenzék nem hajlandó letenni a fegyvert. Ez az oka annak, hogy a támadások kereszttüzébe került elnök szombatról vasárnapra virradó éjszakára kijárási tilalmat rendelt el — a zavargások kezdete óta először. Vasárnap este erős robbanás rázkódtatta meg a Televízió épülete előtti teret. Többen megsebesültek. Egyébként az ellenzék elfoglalta a Televízió épületét Az elnök a Parlament székházába vonult vissza. Szociáldemokrata kudarc Szociáldemokrata kudarccal végződtek a vasárnapi választások Bremen német szövetségi tartományban. A Szociáldemokrata Párt ugyanis 20 év után elvesztette abszolút többségét a helyi parlamentben. A végleges eredmények szerint megszerezte ugyan a leadott szavazatok 38,79 százalékát, s így ebből a szempontból az élre került, de a 100 tagú törvényhozó szervben mindössze 41 mandátum birtokába jutott az eddigi 54 helyett. Fő ellenfele, a Kereszténydemokrata Unió 32 mandátumot kapott az eddigi 25-el szemben. A szélsőjobboldali Német Népszövetség előretört, legutóbbi egy mandátumával szemben ezúttal 6-ot szerzett meg. Agresszív választási kampányát ez utóbbi a bevándorlás kérdéskörére alapozta, amire a német közvélemény köztudottan igen érzékeny. Az 520 ezer főnyi választói testület 75 százaléka járult az urnák elé. Brucan: Lassítani kell a reformot Silviu Brucan, a neves politológus vasárnap nyilatkozott a múlt heti eseményekről a Reuter hírügynökségnek. Annak a véleményének adott hangot, hogy a múlt heti heves bukaresti lázadást követően a kormánynak kétségtelenül le kell lassítania gazdasági reformprogramja végrehajtását. Az általánosítás szintjére emelve a dolgokat, kifejtette, hogy az 1989- es demokratikus forradalmak után a kelet-európai munkásság széles köreiben kiábrándultsg alakult ki a piacgazdaságra való áttérés során megnövekedett árak és a munkanélküliség miatt.