Romániai Magyar Szó, 1992. január (4. évfolyam, 619-642. szám)
1992-01-04 / 619-620. szám
ROMÁNIAI MAGY ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP - BUKAREST NEM HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL Mezítláb a palotába! Először történt meg családomban (sokakkal együtt!), hogy már karácsony előtt pár héttel elhatároztuk: tekintettel a magas — sok százlejes — árakra, nem veszünk karácsonyfát, hanem annak a biharfüredi fenyőnek az aljából vágunk le egy ágat, amelyet huszonegy esztendővel ezelőtt akkor ültettem, amikor Panni lányom született. Már a talpat készítettem elő az ágnak, amikor Tomi fiam a karácsonyesti szürkület előtt diadalmasan beállított egy formás kis lucfenyővel! Száz lejért vette egy olyan árustól, aki megkésve jutott szállítmányával a piacig. Aki azt gondolná, hogy családom amolyan kisebb tragédiaként élte meg a „csak ágra jut“ történetet, az nagyon tevest. Az adott helyzetben egyszerűen megpróbáltuk a racionalitás, a gyakorlatiasság alapján helyükre tenni a dolgokat. Inkább egy kiló sertéshúst vagy két kiló sajtot veszünk a karácsonyfa árán, jelképként, hangulatként megteszi az ág is! — döntöttünk egyöntetűen. Hogy végül másképpen alakult, ez már a mi szerencsénk. Falusi nagycsaládunkból hoztuk magunkkal azt a sok nehézségen átsegítő szemléletet, mely szerint az ember inkább annak próbáljon örülni amije van, mint azon keseregjen, amije hmeil Hát al ág volt, megpróbáltunk örülni neki. Annál is inkább, mert így fekszünk felkészülni a láthatáron máris jól körvonalazódó még nagyobb szegénységre ezért, szinte naponta meghányjuik-vetjük a családban, mit lehetne még megtakarítani. Egy telefonhívás elspórlásáért máris lelkiismeret-furdalásom van! Ugyanis karácsony előtt két nappal találkoztam Elekes Emma színésznővel, aki elmondta: valószínű, nekik is csak egy ágra futja, de még az az ág sincsen meg! Bizony, fel kellett volna tárcsáznom: íme, itt egy ág, szívesen átnyújtom a művésznőnek, akár vegye úgy, mint szerény karácsonyi köszöntőt vagy éppen elismerést feledhetetlen alakításaiért. Mentségemre csak azt hozhatom fel: fenemód takarékoskodunk! Máris kész receptünk van arra, hogyan ehetünk a kevesebb húsból is rendszeresen húslevest, ugyanarra a csontra kétszer, de ha szüksége, háromszor is főzünk! Az nem igaz, hogy az ilyen csont már a kutyának se kell, mert a hazai kutyák is lépést tartanak ám a hazai inflációval. Meg útlevelük sincs ám, mint nekünk, hogy alkalomadtán, egy-egy külföldi barát jóvoltjából velős csonthoz is jussanak. A kávéadagot se kell ám csökkentenünk! • Háromszor-négyszer főzzük ki ugyanazt a kávét, ahogy azt a szocialista kereskedelemtől tanultuk! S ha van bennünk egy csöpp üzleti szellem, ezen még kereshetünk is! Most a legügyesebb bájos lányok azt mondják, a négyszer-ötször jól kifőzött zacc már olyan szép fehér lesz, mint a gyapot, így paplantöltetként lehet értékesíteni... A reánk mért bosszúságból (vigyázat, 1992-ben felemelt adagot kapunk — csakis ebből emelik a fejadagot!) és gyalázkodásból úgy próbálunk megtakarítani, hogy ezután se járatjuk és olvassuk C. Vadim Tudor, Adrian Paunescu, de még Hajdu Victor lapját sem, és kikapcsoljuk a tévét, amikor ismét azt állítják, az itt a legnagyobb baj, hogy a magyarok Erdélyt akarják. (Mellesleg akarjuk, akik benne élünk, mindenképpen .. .) Mivel a kormánynak és az államelnöknek sok a dolga, nincs ideje takarékossággal foglalkozni, helyettük és nekik is kitaláltam egy-két dolgot a hosszú ünnep alatt. Iliescu úrnak például javasolnám, hogy gyalog járjon be hivatalába, és ahová mennie kell, ne vegye igénybe az elegáns elnökkocsit! Igaz ugyan, hogy Olof Palma a 1.városi autóbuszjáratot használta e célra is, de ő a gazdag Svédország kormányfője volt. Ha az ő szerénységét vennénk mintául, akkor a mi már szeretett vezetőink nem is csak gyalog, de s arfentizlábként hogy járjanak. Ceoptea Turlea, Gavra és az ő csapatukba tartozó uraknak meg már hazafas érzésből is így kéne közlekedniük, hogy szolidaritásukat fejezzék ki az ország lerongyolódott népével. Esetleg cipőiket átadják az ország reménységeinek. Végül, bátorkodom indítványozni: a tévéadást csökkentsék napi két órára (ugye, milyen jól megvoltunk ezzel a múltkor is?!), s e két órában se legyen hang, csak kép: mindenki bólogat! A másirányú mozgást megtakarítjuk. SIKE LAJOS Alig lábaltunk ki a szilveszterezésből, máris nyakunkon a népszámlálás. Hetedikén kezdődik. Szerkesztőségi postánkból sajnos arra a következtetésre jutottunk, hogy a népszámlálással kapcsolatos kételyek sokunkat még a karácsonyi ünnepeken sem hagytak nyugton. Hogyan szüremkedtek a népszámlálási dokumentumokba a gyanakvást kiváltó nemzetiség- és anyanyelv-megnevezések — e kérdéssel állítottunk be 1991 utolsó napján az Országos Statisztikai Bizottsághoz, Alexandru Radocea alelnökhöz. — A nemzetiség és az anyanyelv olyan adat, mely a személyi okmányban nem, csak érzelmekben szerepel. Szerintem a nemzetiséget nagyon találóan határozta meg az 1930-as népszámlálás kérdőíve: a személy tudatában, családi és történelmi hagyományokban gyökerezik, amelyekhez az illető ragaszkodik. Tehát szigorúan tiszteletben kell tartani a személy választását Azt, hogy a népszámlálás nem képviselőválasztás, mindenki tudja. A most készülő népszámlálással kapcsolatban mégis beszélni kell kisebbségi létünk e két eseményének fontossági sorrendjéről, mert az említett két fogalom mind jelentőségében, mind pedig következményében alapvetően különbözik egymástól. A mindennapok feladataival elfoglalt ember a választások látványos küzdelmét tartja fontosabbnak, pedig nem az; hoszszú távon a népszámlálás, a statisztikai felmérés a lényeges. Egy képviselőválasztás ilyen-olyan eredménye legfeljebb a következő választásokig lehet döntő. Két népszámlálás között egy évtizednyi idő is eltelhet; ennek eredményére a két népszámlálás közötti periódusban — sőt, történelmi vonatkozásban, időtlen időkig — fognak hivatkozni, mint megmásíthatatlan tényre. Ezért döntő a népszámlálás ered-Magyarországi szakembercsoporttal is konzultáltunk, ők 1990-ben bonyolították le a népszámlálást. Az ENSZ javaslata szerint nálunk is akkor kellett volna, de az az év zsúfolt volt. A magyar szakcsoport is kedvezően véleményezte népszámlálási metodológiánkat, dokumentumainkat... — Elnézést, nem tették szóvá, hogy székely, szász, sváb nyelv nincsen? — Nem, ez a probléma csak mostanában merült fel. Szerintem éppen akkor követnénk el hibát, ha a különféle nyilatkozatokat egybemosnánk, az adatok összesítése után csak a magyar, illetve a német anyanyelvet deklarálók száma tűnne ki, és a nyelvészek nem jutnának olyan adatokhoz, hogy hányan beszélnek különböző dialektust. Ami a székelyeket illeti: az 1977- es népszámláláskor néhányan székelynek vallották magukat, másrészt az ország bizonyos térségeiben a helységnevek tartalmazzák a székely jelzőt. A népszámlálási kézikönyv feltételezi annak lehetőségét, hogy valaki moldvai nemzetiségűnek tartja magát, ha pedig történetesen Cimpulung Moldovenesc-i illetőségű, ugyanabban a hajóban evezne, mint a székelykeresztúri székely. Mégis — nagyon helyesen — a kódolás után a moldvai román nemzetisége és anyanyelve egyaránt román lesz. — Cimpulung helységnév más tájegységen is előfordul, a moldvai csak helyhatározó. De eltöprenghetnénk olyan helységnéven is, hogy Piatra Neamt... Térjünk vissza a kiindulópontra. Nem értem, miért ez a különleges érzékenység a székely nemzetiség és nyelv miatt. — Nemrégiben a parlamentben kevésbé tudományos, annál inkább politikai megfontolásokból valakik igyekeztek különválasztani a magyarokat a székelyektől. Még fájóbb, ha a megosztás kísérletét szakem- NITS ARP AD (Folytatása a 2. oldalon) külön elemzés nélkül — a „maghiar“, az magyar, a „secui“ és a „ceangau“, valami egyéb. Ilyen módon csökken népesedéspolitikai és kulturális súlyunk, saját tájékozatlanságunk következtében. Nem más a hibás — mi magunk! Éppen ezért fontos, hogy a népszámlálási kérdőívek kitöltésekor nevezzük magunkat így: MAGHIAR. Semmiképpen ne egyezzünk bele, hogy esetleg secui, vagy ceangán jelöléssel írjanak be. Egyszóval akár Nagyváradon, vagy Kolozsvárt, Marosvásárhelyt, Csíkszeredában, Nagybaconban, vagy bárhol az országban kérdeznek nemzetiségünkről és anyanyelvünkről, azt kell válaszolnunk, hogy magyarok vagyunk, anyanyelvűnk a magyar. HOLSZKY GÁBOR MHT TÁRSADALOMHOZ KORREKT NÉPSZÁMLÁLÁSI ADATOKAT Tényleg rend lesz? „Hamarosan rendet fogunk csinálni" -* ígéri Mihai Gó!ia tanügymintiszter a Hargita megyei román lapnak adott interjújában. Hogy miben? Idézzük a kérdést és a választ: A forradalom után Hargita megyében is mintha önkényesen tevékenykedtek volna. Más tevékenységek mellett, amelyek nem tudják, milyen mértékben ,viselik a minisztérium kézjegyét, ide tartoznak: az összes iskola „elkeresztelése“ és egyes moldvai megyékből gyermekek idehozatala, hogy általános és középiskolai tanulmányaikat magyarul végezzék, miután ezek több évig románul tanultak. Mi az ön álláspontja? — Az ország új Alkotmányának értelmében a nemzeti kisebbségeknek joguk van tanulni és képezni magukat ezen a nyelven. Következik, hogy ez a jog részletezve legyen a Tanügyi Törvényben. Ez addig fog menni, hogy engedélyezi egyes, a kisebbségeik nyelvén oktató iskolaegységek létét. Ami az elnevezések "adományozását illeti, világos rendelkezés van: a középiskolák számára a névadás csak a minisztérium jóváhagyásával történik, az általános iskoláknak pedig semmiféle nevet nem hagynak jóvá. Egyébként hamarosan ebből a szempontból is rendet fogunk csinálni, az iskolák, amelyek önkényesen tettek cégtáblát maguknak, le fogják szedni. Csak a törvény betartásáról van szó. Ami az ön által említett gyerekek Hargita megyei jelenlétét illeti, csupán a szándékok szintjén volt róla tudomásunk. Kivizsgáljuk az eseteket s megtesszük a szükséges intézkedéseket.“ Nos, úgy tűnik, a szomszéd kecskéje fölött megint ítéletet mondtak. Hogy mi lesz belőle , várjuk bizalommal (jobb híján). BIRTÓK JÓZSEF TUCATNYI BÚÉK (Üzenetrögzítőn) — Károly János vagyok Déváról, s az 1992-es év alkalmával kívánok önöknek, a lap minden munkatársának boldog új évet. (1991. december 31.) Ilyen és ehhez hasonló üzenetek tucatjait mondták be olvasóink Csíkból, Marosvásárhelyről, Székelyudvarhelyről, Kolozsvárról, Sepsiszentgyörgyről... Mindenkinek szívből köszönjük. VOLT ÉLESZTŐM ... (üzenetrögzítőn) ■— Kolozsvár kenyérellátásáról szeretnék szólni. Tegnap 3 órát álltam kenyérért... Nem kaptam ... Máma 5-öt... Nem kaptam ... Volt élesztőm ... Megvettem a 63 lejes lisztet... És nem sül meg, mert nincs a gáznak nyomása ... Gyertek, boldog új esztendők ... (Az Ismeretlen asszony hangja elcsuklik, sírás fojtogatja:) ... Nem is tudom már... szóval... csak, hogy a Jóisten már venne meg... Magukat az Isten áldja meg! (1991. december 31.) NEM VOLT IHAJ-CSUHAJ (üzenetrögzítőn) — A hírek szerint a szatmári RMDSZ által rendezett mulatságból senkit nem kellett a kijózanítóba szállítani, jóllehet emelkedett volt a hangulat ... A mulatságra a Poiana Codrului nevű vendéglőben került sor, amit a szervezet is így hirdetett. Mellesleg, Petőfi Zelestyehuzának írta, amiből az következik, hogy nem árt néha ma is olvasni a költőt. • Részletesebb beszámolót azért nem adhat a krónikás, mert nem volt 1300 (azaz feleségestől 2600) leje az egyéb kiadások, amivel úgy 3—4000-be került volna a buli. • A nagykárolyi RMDSZ- ben nem véletlenül van egy kis sváb beütés, mert ott mindössze 1000 lej volt személyenként a belépő a szőlőskerti óévbúcsúztatóra. Kádár Ferenc pszichológusköltő-elnök telefonon elmondta, hogy igen jól szórakoztak, s a tombola ezúttal is — akárcsak az őszi RMSZ-fórumon — nagy sikert aratott. Egy két pohár jó borral is megpecsételték azt az együttműködést, amelyet a közelgő helyhatósági választások előtt a helybeli svábokkal kialakítottak. • Különben fölötte csöndes volt tájainkon a Szilveszter, a harangzúgáson és néhány rekedtes kántáláson kívül alig volt zaj. Durranásokat is inkább csak a határ túloldaláról hallottunk, ami vagy azt jelenti, hogy ott több pezsgőt ittak, vagy azt is külön megünnepelték, hogy a szovjet katonák végleg kivonultak. • Inkább a kisvendéglőkben rendeztek mulatságot, mint a lapunkból is ismert Babosbárban, a lakosság zömmel családi körben köszöntötte az új esztendőt. Nem volt pénze zajos murira, ihaj-csuhajra. A vendéglők zöme így zárva tartott, felajánlva szegényes készletüket a betörőknek. Szerencsére, az „éjszaka munkásai“ nem kaptak az alkalmon, mert a rendőrség tájékoztatása szerint lapzártáig mindössze 1 vendéglőt (szatmári Modem) tiszteltek meg. Egyetlen verekedést jelentettek, ami kölcsön történt. (Sike Lajos) MEGHÍVÓ a madéfalvi EMLÉKMŰHÖZ (üzenetrögzítőn) — Salamon János vagyok, madéfalvi polgármester. A madéfalvi veszedelem 228. emlékünnepségéről számolnék be előzetesen, amit január 7-én 11 órai kezdettel tartunk. A koszorúzást ünnepi mise, majd a madéfalvi iskolások rövid irodalmi összeállítása követi. Ezután Császár Vilmos iskolaigazgató szól a történelmi eseményről, 5—6 felszólalást is meghallgatunk, egészen röviden, mert mínusz 15—20 fokon nehéz sokáig kint ácsorogni, s polgármesterként két perc alatt befejezném az ünnepséget. Még csak annyit, hogy nemrég alakult műemlékvédő bizottságunk, amelynek célja a történelmi emlékmű fenntartása, illetve az évi megemlékezések rendezése, szívesen fogadi el e célra szánt adományokat a 6339 CEC—M. Ciuc folyószámlán. ■ (1994 december 31.) NEMZEDÉKEK SZEMTŐL SZEMBEN AZ ÚJ ÉVVEL OLÁH ISTVÁN felvételei TERROR A PIATRA Nyugdíjas, szívbeteg asszony telefonál a nagyváradi Piatra Craiului utcából: „Uram, az éjjel megint be akarták törni az ablakaimat! Éjfél előtt pár perccel ébresztettek az ablaküvegen csattanó hógolyók. Aztán elkezdődött a «céllövészet». Hosszú perceken át csak az én ablakom volt az egyetlen célpont. Mikor aztán alábbhagyott a nagy jókedv, odamentem az ablakhoz, és láttam, hogy a szomszédok gyermekei, a T. család fia és cimborát röhécselnek házam előtt, és vígan gyúrják a muníciót a következő támadáshoz. De ezt már nem vártam meg, hanem úgy, ahogy voltam, egy szál hálóingben átbotorkáltam B-ékhez, segítsenek, mert én szívrohamot kapok..." Hallgatom az idős asszonyt. Aztán hangja elcsuklik, és sír. Sír és remeg. Már csak sír és fél. Hiszen a „céllövészet“ már ki tudja hányadjára ismétlődik. Tavaly még átment a „támadó gyermek" apjához, és kérte, szedje ráncba a fiát, hiszen ő semmit sem vétett ellene. De a helyzet mit sem változott. Másnap éjjel megint jöttek... És azóta már többször is. ..Uram, higgye el. Váradon már ablaküveget sem kapni! Mi lesz velem, ha betörik az ablakaimat...? Megint elcsuklik a hang, és váratlanul megszakad a telefonvonal. Rövid tépelődés után felhívtam a szóban forgó családot. Mondom, ki vagyok és mi CRAIUSUS UTCÁBAN! Igen ügyben bátorkodom zavarni őket. A férj persze semmiről sem tud. Nem is emlékszik ilyesmire, majd váratlanul átadja a kagylót a feleségének, aki egyenest a „torkomnak ugrik", majd kioktat és állítja, hogy nevezett napon és órában az ő gyereke a tévét nézte. Erre a „milicista" rokon a tanú, aki éppenséggel náluk tartózkodott. És slussz. Neki nincs több ideje. Fejezzük be a csevegést, mert neki dolga van... És egyáltalán: ne legyek impertinens, mert a terror, amiről én beszélek, nem is létezik. És ami nincs, arról kár fecsegni. Aztán lecsapta a kagylót, hogy még a fülem is csengett bele. És azóta is azon morfordírozok, hogyha nincs terror, csak impertinencia van, akkor mire kell a „milicista rokon", aki hajlandó tanúskodni az ügyben...? BARABÁS ZOLTÁN Utóirat: ,amennyiben a Nagyvárad municipiumi rendőrség is érdeklődne az ügy részletei iránt, készségesen állok az illetékes hatóság rendelkezésére. Bár nem vagyok „milicista", ennek ellenére szavahihető, becsületes embernek tartom magam. MAGYAROK ménye, népesedési, politikai, kulturális és gazdasági vonatkozásban egyaránt. Lényeges tehát, hogy a romániai magyarság minden tagja — iskolai végzettségétől, foglalkozásától, sőt politikai meggyőződésétől függetlenül — a népszámlálási nyomtatvány nemzetiségi jellegű kérdései között tudjon eligazodni. Ha a népszámlálási kérdőívekre feljegyzett válaszaink alapján mi, romániai magyarok háromfelé csoportosítva szerepelünk: ,,ungur“ vagy „maghiar“, „secui“ és „ceangau“ akkor fontos szem előtt tartani azt, hogy a székely (románul: secui) történelmi, hagyományos és tájegységtől függő elnevezés, ha népében, nyelvében, tör VAGYUNK! ténelmében egységesen magyar, tehát a ,,maghiar" megjelölésű csoporthoz tartozik statisztikai szempontból is. A magyar kisebbség statisztikai háromfelé tagolása által számszerű súlya is háromfelé oszlik, ami nyilvánvaló hátrány. Más a súlya egy nagyszámú, azonos kisebbségi tömbnek, mintha ugyanazt a népességet különböző megnevezés alatt, vegyesnek tűnő kisebbségi csoportnak tekintik. A nemzetközi politikai tényezők nem elemzik a kisebbségi csoportok esetleges népi azonosságát; ők a statisztikai elnevezések alapján alkotnak véleményt, tehát a három különböző nemzetiségi megjelölés nem tartozik össze. Szerintük . Napról lapra Lesz egyszer Mircea Snegur, Moldova Köztársaság elnöke, és a megejtett elnökválasztások egyetlen induló jelöltje és győztese kijelentette, hogy programjának keretében autonómiát szándékozik biztosítani a gagauz nemzeti kisebbségnek. Lám, ami az egyik román köztársaságban lehetséges, az a másikban szigorúan tilos. A politika ugyan sokszor ravasz játék, de az önrendelkezési jog elodázhatatlan része minden demokratikus rendszernek. Lesz Romániának egyszer olyan kormányzata, amely betartja a demokrácia egyszeregyének és ábécéjének szabályait. SZÁSZ JÁNOS 1992. sector 1. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ január 4—5., szerkesztősége szombat-vasárnap 79776 Bukarest 33. 0 Postacím: Redactia „ Új sorozat ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ, 619—620. szám 79776 Bucure?ti, 33 Piața Presei Libere 1., ■ Szabad Sajtó tér 1., (4 + 4) 8 oldal 1. kerület üzenetrögzítő szolgálatunk ára 15 lej v .'ff Ba. telefonszáma: 18 03 02 • ■ X . •' Y ■ Telefax: 18 15 62 Jugoszlávia Ha valós lesz a tűzszünet... Tegnap, helyi idő szerint 18.00 órára volt várható a feltétel nélküli tűzszünet életbe lépése Horvátországban. Az erre vonatkozó megállapodás Szarajevóban jött létre csütörtökön, négy órai tanácskozás után, melyet az ENSZ-megbízott, Cyrus Vance irányítása alatt folytattak a horvát nemzeti gárda és a jugoszláv szövetségi hadsereg parancsnokai. Cyrus Vance, köztudottan ötödik közvetítői küldetését hajtja végre Jugoszláviában, melynek során Slobodan Milosevic szerb elnökkel, Franjo Tudjman horvát elnökkel és Veliko Kadijevic tábornokkal, szövetségi honvédelmi miniszterrel tárgyalt az ENSZ-béketervről, s találkozott Alia Izetbegoviccsal, Bosznia-Hercegovina elnökével, akivel a jugoszláv köztársaságok helyzetéről tárgyalt. Missziója eddigi eredményeit összegezve, Cyrus Vance kijelentette, hogy mind Szerbia, mind Horvátország elfogadta a világszervezet béketervét. A Szarajevóban létrejött abszolút tűzszüneti megállapodást az ENSZ-főtitkár különküldötte a béketerv gyakorlatba ültetése előjátékának tekinti, ámbár hírügynökségi jelentések szerint csütörtökön — éppen a megállapodás megkötése után — a harcok újabb lendületet vettek, tűzerejük megkétszereződött. A horvát erők bombázták a Dél-Horvátországban létrehozott Krajina Köztársaság fővárosát, Knint, a szövetségi erők részéről gyalogsági támadás érte az Adria-parti Zadar kikötővé. (Folytatása a 2. oldalon)