Romániai Magyar Szó, 1992. augusztus (4. évfolyam, 796-821. szám)

1992-08-29 / 820-821. szám

ROMÁNIAI ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP - BUKAREST • w ■ Űj sorozat • ■ «S 820—821., szám fc i 1992. i ■ augusztus 29—30. ■r 1 * r szombat-vasárnap (4 + 4) 8 oldal ára 15 lej • Postacím: Redacfia ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ, 79776 Bucuresti, 33 Piat a Presei Libere 1., sector 1. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ szerkesztősége 79776 Bukarest 33, Szabad Sajtó tér 1.. Üzenetrögzítő szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02 Telefax: 18 15 62 1. kerület NEM HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL A harag napja örök!? ts •• r­G* jJ,v If I»&"• fS, te Is i­­smét csak csalódnunk kellett: a magyar kongresszusok körül fel­kavart vizek bizony nem üleped­nek egykönnyen, vagy talán nem is fognak soha. Mert ez a mesterségesen „kitalált és megcsinált“ örök nagy ro­mán nemzeti aggodalom és beteges bi­zalmatlanság egyfajta életformává vált. Aki tehát nem féli a magyarokat, az nem jó hazafi. Hajdanában, a szocialis­­ta testvériség aranykorában is illett legalább sanda szemmel tekinteni­­ a „gőgös“ nyugati szomszédra, függetle­nül atttól, hogy koncepciós pereket taj­­koltak össze, „ellenforradalomban“ hal­tak meg, vagy csákányt kölcsönöztek a berlini fal­ lebontásához. Most pedig nem az a fő baj, hogy összegyűltek és szóba álltak „az im­perializmus irredenta bérenceivel“, ha­nem az, hogy maguk a vendéglátók sem viselkednek, viselkedtek úgy, ahogyan azt itt, a Dimbovita partján elvárták volna tőlük. Mert, az bizony nem elég, ha a magyar kormány kijelenti: nincs szándékában Erdély erőszakos lecsato­­lása, nem akar határmódosításokat. An­tall József kormányfőnek és termé­szetesen népének ne legyenek a határo­kon átívelő érzelmei! Ne érezze magáé­nak a Magyarországon kívül, de fő­ként Romániában élő magyarokat, s egyáltalán ne jusson eszébe semmi, h­a a Trianon szót hallja. És természete­sen mindezzel kapcsolatban — így a román külügyminisztérium hivatalos igénye — az RMDSZ ismételten nyíl­tan és őszintén mondja meg a magáét Nyilván arra gondolnak, hogy az itt­honi Gézák felháborodott levélben kö­zöljék a Duna-par­ti Gézákkal, hogy kis közösségünkhöz semmi közük, ne törődjenek, ne foglalkozzanak velünk — se könyv, se kultúra nem kell tő­lük, felejtsék el, hogy létezünk. Emlé­kezzenek a Kádár-k korszakra és igazod­janak annak „szent“ elveihez, melyek értelmében ezen az ősi földön egy szomszédos baráti nép él Ennyi és semmi több! Megbocsásson nekem s­ külügy és maga az RMDSZ is, ha úgy érzik, hogy belekontárkodom a nagyok dolgába. De azt nem hagyhatom szó nélkül, hogy én igenis örvendek annak, ha Antall úr végre — ha szimbolikusan is — befo­gad minket is kicsiny seregébe. És ez egy olyan kötelék,­­ amit politikai nyi­latkozatokkal nem lehet és nem is sza­bad elszakítani. Ha pedig ez az érzel­mi szál a lojalitás próbaköve, akkor még fejvesztés terhe alatt is megvallom illojalitásomat. És hogy nekem a Tria­nonról mi jut eszembe, az éppúgy magánügy, mint ahogyan a magyarság­nak is magánügye: fájdalmat vagy örömet érez országa megcsonkítására emlékezve. Ettől nem dőlnek le falak, nem semmisülnek meg határok, és leg­kevésbé az valószínű, hogy csorbát szenved az amúgy tökéletesen fungáló román belpolitika. És azt sem bírom elképzelni, hogy az Európa Tanács fő­titkára, vagy az EBEÉ soros megbízott­ja, netán maga az ENSZ-főtitkár ös­­­szehúzott szemöldökkel Budapestre ro­han azon melegiben megdorgálni a ma­gyarok „érzelgős atyját“, amiért 15 millióban gondolkozik. Meg, hogy a szomszédok bosszantására és destabili­­zálására összetoborozta a történelem által szétszórt seregét. Nos, a XX. szá­zad végi Európában nem így verik a ci­gányt ! Erről jut eszembe, hogy szintén ezek­ben a napokban és szintén Budapesten háromnapos Európa-konferenciát tar­tanak a cigányok. S e hírből most ki­vételesen nem arra kell összpontosíta­ni, hogy megint csak a magyar fővá­rosban rosszalkodnak, hanem arra, hogy a román külügy ez ideig még nem til­takozott, sem nem aggódott ez újabb egyensúlybillentő seregszemle ellen. Pedig a hírek szerint a földrész tízmil­liós cigányságának kép­viselői európai parlamentjük létrehozásán ügyködnek, amit — európai ország lévén —­ még­sem lehet ölbetett kézzel nézni. Kis ha­zánkban ugyanis legalább másfél mil­lió roma nemzetiségű román állampol­gár él, s ha véletlenül ők is bevágód­nak ebbe a határokon túli parlament­be, akkor az, ugye, a román belpolitiká­ba való újabb durva beavatkozásnak számít. Vagy mégsem? A dolog tisztá­zása végett — az RMDSZ-hez hason­lóan —, nem kellene sarokba szorítani és nyilatkozatra bírni a roma­ pártokat is, vagy esetleg a cigányság itt nálunk élő koronázatlan nemzetközi királyát? Ugye, milyen nevetséges ez az egész? A mi ügyünk ezzel szemben halálo­san komoly, mert mi az irányunkban tanúsított határtalan bizalommal és parttalan türelemmel mindegyre vis­­­szaélünk! Nos, ilyenformán, mi sohasem jutunk a csillagokig. De bár itt lenn a földön, mikor hagynák már békénket? KISS ZSUZSA RMDSZ Országos Elnökségi Ülés Széken a Bertalan-napi rendezvénysorozattal egybekötve Az RMDSZ Országos Elnöksége augusz­tus 24-én a Kolozs megyei Szék községben megtartotta soros ülését, együtt a parla­menti választások alkalmából létesített Jelölési Egyeztető Bizottsággal. SZŐCS GÉZA, az RMDSZ alelnöke nyilat­kozta: “ Az RMDSZ Országos Vezetősé­gével egyetértésben, a gyűléseinket, minél több és szétszórtabb helyen célszerű meg­tartani, ezzel is jelezve a vezetőség és tagság közötti kapcsolat igényét, és bizo­nyítva az igény szükségességét. Volt már vezetőségi gyűlésünk Csíkmonaságban, Hargitafürdőn, Arad mellett stb. Az idén, felhasználva a széki megemlékezéseket, a 275 éve történt tatárdúlás évfordulójának megemlékezési ünnepsége és a megyei választási listák leadása időpontjának egybeesését, kézenfekvő volt a tárgyalá­sok színhelyéül Széket választani. Ily mó­don az országos RMDSZ-vezetőségnek is alkalma nyílt részt venni a kegyeletes meg­emlékezésen. A szeptember 27-i választások közeled­nek, a megyei választási listák leadásá­nak határideje is sürget. Természetes, hogy most az ideje összehívni az Országos Egyeztető Bizottságot, amely áttekintve a kialakult helyzetet, még alkalmas időben intézkedni, dönteni, határozatot hozni ké­pes a legjobb, a legérdemlegesebb megol­dások érdekében. Figyelembe véve, hogy az RMDSZ meglehetősen sok érdekcsoport szövetsége, várható volt, hogy nagyszá­mú és sokoldalú konfliktust kell majd feloldani ezen az ülésen. A késő esti órák­ba nyúló megbeszélés során csak egyetlen problematikus eset tette szükségessé az or­­­­szágos szintű állásfoglalást. A gyűlés ilyen értelemben teljes mértékben eredményes­­nek bizonyult, ami többek között annak köszönhető, hogy a­ területi és tagszerveze­tek felelősségérzettel látták el a jelöltvá­lasztás feladatait. Továbbra is úgy ítéljük meg, hogy a vá­lasztótábor részéről a kulcskérdés a mi­nél nagyobb létszámban való részvétel a választóurnák előtt. A választási rendsze­rünk olyan, hogy lehetővé teszi minden egyes szavazat érvényesülését (szemben, pl. az angliai választási rendszerrel, ahol sok szavazat elveszhet). Ha nem élünk minden egyes szavazópolgár szavazati le­hetőségével, oda jutunk, mint a helyható­sági választásokkor a kolozsvári polgár­­mester esetében, amikor egy pár ezer. Száz szavazat hiányában elesett a Demokratikus Konvenció jelöltje. TOKAY GYÖRGY parlamenti képviselő az Amerikai­ Egyesült Államokból érkezett a széki ünnepi rendezvényekre. Az újság­írók kérdéseire válaszolva elmondta, hogy a hazánkban megrendezett műfelháboro­dás, ami a magyarok világtalálkozóját illeti, egyáltalán nem hallatszott át az At­lanti-óceánon túlra, Románia és benne Er­dély túl kicsi ahhoz, hogy problémáik ily hamar oda jussanak. Ott most mindenkit az amerikai elnökválasztás érdekel, ez áll az érdeklődés középpontjában. A Demok­ratikus Konvenció küldöttségének Lawren­ce Eagleburger amerikai külügyminisz­ter-helyettessel folytatott beszélgetése so­rán körvonalazódott a helyzet, miszerint, Románia a térségben helyzeténél fogva le­hetséges politikai moderátor, de csak ab­ban­ az esetben, ha rendezi saját nemze­tiségeinek ügyét. Nem véletlenül ismételte meg háromszor is: Az USA nagyon figyeli a romániai magyarságpolitikát. Tokay úr még elmondta, hogy látogatá­suk győzelemnek számít, mind a Konven­ció, mind az RMDSZ részéről. A látogatás ismételten aláhúzta a DK és az RMDSZ kölcsönösen közös érdekeit, melyek nem futó szimpátiára épülnek. Harcolni kell, hogy nagyobb részt képviseljünk a tör­vényhozásban, a kormányban, hogy ezáltal sikeresen működhessünk az ország feleme­lésében. A falu legnagyobb ünnepének nyilvání­tott Bertalan-napi ünnepséget, megem­lékezést nagyszámú, magas rangú vendég tisztelte meg jelenlétével. Tőkés László református püspök, az RMDSZ országos elnökségének, a megyei, városi és helyi RMDSZ-szervezeteknek a képviselői, Oc­­tavian C. Bttracu független parlamenti képviselőjelölt, a helyi rádió, tévé, a sajtó­­képviselői stb. Az ünnepi rendezvénysorozat a reformá­tus templomban tartott istentisztelettel kezdődött, melyen Nagy Mihály, helyi lel­kipásztor több nyelven (magyarul, romá­nul, németül, franciául) elhangzott kö­szöntő szavai után Tőkés László református püspök tartott istentiszteletet. Igehirde­tésében az 1717-es tatárdúlásra emlékez­tetett, amikor Szék akkori városát az el­lenség földig lerombolta, lakosságát kard­élre hányta, alig száz ember menekült­­meg. Igéjében a püspök úr reményét fejez­te ki, hogy ez a rettenetes nap soha többé nem fog megismétlődni sem itt, sem Eu­rópában, sem a világon. Ezt még két istentisztelet követte, me­lyek között ünnepi műsor zajlott le. A he­lyi református kórus egyházi dalokat, sza­valatokat adott elő a templom udvarán összegyűlteknek, majd délután az iskola­udvaron felállított pódiumon a környező falvak meghívott táncegyüttesei mutat­koztak be a jelenlévőknek. A műsor szü­neteiben Octavian C. Buracu független par­lamenti képviselőjelölt, Csáp Sándor, a televízió kolozsvári magyar nyelvű adá­sának vezetője szólt a résztvevőkhöz. A megemlékezés szerves része volt az iskola termeiben megrendezett, képkiállítás is, melyen Starmüller Katalin és Makkai Já­nos kolozsvári művészek munkáit tekint­hették meg az érdeklődők. ROMÁN JÁNOS A londoni konferencia után Remény a gyökeres fordulatra Jó esély van arra, hogy a londoni kon­ferencia fordulópontot jelent, az elfoga­dott dokumentumok ugyanis nemcsak a délszláv válság megoldásának konkrét lépéseit tartalmazzák, hanem garanciá­kat is a megvalósításra. Ezt Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter nyilatkozta Londonból való hazaérkezése után, a Ferihegyi repülőtéren — jelenti az MTI. A miniszter kiemelte annak jelentőségét, hogy ezúttal nem néhány tanú részvéte­lével, hanem a világ vezető politikusai­nak jelenlétében fogadták el a béke le­hetőségét magukban hordozó dokumentu­mokat. Szenzációsnak nevezte a Bosz­niáról készült nyilatkozatot és „A londoni konferencia néhány különleges döntése és akcióprogramja“ című dokumentumot. Az előbbivel kapcsolatban a célt röviden így foglalta össze: meg nem történtté kí­vánja tenni a megtörténteket, vagyis elő­írja az elfoglalt területek­ kiürítését, Bosz­nia-Hercegovina függetlenségének elis­merését a többi délszláv állam által is, a jelenlegi határok elfogadását, az úgy­nevezett etnikai tisztogatás beszüntetését, az elűzöttek visszaengedését, jóvátétel fi­zetését, minden külföldi­ befolyás,­ beavat­kozás megszüntetését. Bosznia-Hercego­vina három fő közösségének képviselői az elfogadott dokumentum szerint tárgya­lásokat kezdenek egy demokratikus, multikulturális, multinacionális állam lét­rehozásáról. Mindezt nemzetközi béke­­fenntartó erők garantálnák, a menekültek számára pedig azonnal segélyközpontokat hoznak létre. A garanciákat a másik, említett doku­mentum kívánja megteremteni. Magyar megítélés szerint ennek legfontosabb ele­mei: az erőszakcselekmények beszüntetése (a városok ostromának, blokádjának be­fejezése), a nehézfegyverek beszolgálta­tása, valamennyi fegyveres erő központi ellenőrzés alá helyezése, a térségben levő fegyverzet folyamatos és fokozatos csök­kentése nemzetközi ellenőrzés alatt. Rend­kívül lényeges, hogy a világszervezetet még a központi ellenőrzés alá helyezés előtt, 96 órán belül értesíteni kell a tér­(Folytatása a 2. oldalon) Baj van azzal a demokráciával, amelyet a kimondott Szávaktól kell félteni Az Új Magyarország egyik nemrégi számában jelent meg az alábbi beszél­getés, amelyet Erdélyi András, a lap munkatársa folytatott Jeszenszky Gé­za magyar külügyminiszterrel. Az elmúlt napokban megélénkültek a hivatalos és az információs üzenetváltá­sok Magyarország és Románia között. Az ürügyet alapvetően a múlt heti budapes­ti kongresszusok szolgáltatták, elsősorban is a Magyarok Világtalálkozója, amelyet román hivatalos körök már a találkozó megnyitása előtt szükségesnek tartottak minősíteni. Sőt, Iliescu elnök szóvivője az államelnök tettlegességig fajult nézet­­eltérését a román sajtóval, egy nyilatko­zatában sajátos módon összefüggésbe hoz­ta a magyarság budapesti találkozójával. A kongresszusok véget értek, így­­ most már nem a feltételezések, hanem a tények alapján nyilatkozott az Új Magyarország­nak Jeszenszky Géza külügyminiszter az említett bukaresti aggodalmakról, s ezek néhány időszerű összefüggéséről. — Csoóri Sándor, a Magyarok Világ­­szövetségének elnöke vasárnap este A Hétben­­ egyebek között arról beszélt, hogy a szomszéd ország némely politikusa oly­annyira lázba jött a világtalálkozó híré­től, mintha legalábbis SAS-behívókat küldtek volna szét Magyarországon. A Vi­lágszövetség elnöke­ megnyugtatta az ag­gódó politikusokat: a több millió mondat közül, ami a budapesti rendezvényen el­hangzott, egyetlen egy sem volt, amely valamiféle feltételezett pokolgépet rejtett volna magában. Miniszter úr, ennek alap­ján hogyan értékeli az ismert román hi­vatalos reagálásokat?­ • A Magyarok Világkongresszusa sem szándékaiban, sem tényleges lefolyásában, sem pedig kihatásában nem igazolja az említett aggodalmakat. Annak ellenére, hogy a magyar köztudottan szenvedélyes nép, annak ellenére, hogy szörnyű trau­mák érték az elmúlt háromnegyed év­században,­­ annak dacára, hogy a hatá­rainkon kívül sok nehéz sorsú magyar em­ber él — mindennek alapján tehát bizo­nyos keserűség, harag is érthető lenne —, ez a kongresszus annyira felemelő volt és annyira a szomszéd népek felé fordu­lást jelképezte, hogy akik kihegyezett tollal és füllel figyelték — nyilván sokan voltak ilyenek — semmi sértőt, bántót nem jegyezhettek fel. Éppen ellenkező­leg, a tárgyilagos szemlélőnek látnia kel­lett, hogy ez a találkozó a megbékélést kereste, olyan keretek között, amelyek valóban európaiak. Egyébként úgy gon­dolom, baj van azzal a demokráciával, a­­melyet a kimondott szavaktól kell félte­ni. Ahol szabadság van, ott a vélemények szabadsága is adott, ami egyúttal azt is jelenti, hogy adott esetben butaságok is elhangozhatnak. Ettől nem kell megijed­ni, legfeljebb mérlegelni kell: ki mond­ta, s milyen arányban talál követőkre.­­Ám ismétlem, a múlt heti kongresszus még csak okot sem adott az ilyenfajta méricskélésre.­­ Ennek ellenére román hivatalos kö­rökben igen kemény nyilatkozatok han­goztak el. Mironov elnöki szóvivő például kijelentette: attól tart, hogy Romániában egy hónapon belül polgárháború robban ki, majd hozzátette, ezt azok provokálják. (Folytatása a 2. oldalon) Napról lapra ÁRPOLITIKA Mindenki a­z ég világon jutányos áron ajánlja portékáját, legyen az óceánjáró vagy téliszalámi. Honnan akkor ez a szédítő drágaság? SZÁSZ JÁNOS • Világkongresszust tartottak a lengyelek­­ is] • Irak kutyaszorítóban • Meghívó a pécsi vá­sárra • 300 dollár úttalan útjai © Abortuszvita — máshol · Van egy bomba, nem akar robbanni © KÉRDÉS GÉPKOCSIÜGYBEN (Üzenetrögzítőn­k Zágoni Eszter Ko­lozsvárról, telefon: 114023. Az érdekelne, hogy azok számára akik befizettek '90 előtt Dacia gépkocsira van még valami remény, hogy megkapják, vagy vegyük ki a pén­zünket? (1992. augusztus 27.) Utánanézünk és igyekszünk minél ha­marabb érdemleges választ közölni. DÖNTÖTT AZ ELNÖK! (Üzenetrögzítőn) — A Hargita megyei lehetséges jelöltlisták kavargásában az RMDSZ országos elnöke vállalta magára a döntést. Így, 27-én 16.20-kor a Domokos Gézától kapott megbízás alapján Székedi Ferenc, a csíki RMDSZ elnöke bejegyez­tette a megyei hivatalos választási listát, amelyen, sorrendben, szenátor jelöltként: Verestóy Attila, Hajdú Gábor, Székedi Ferenc, Lászlóffy Pál, és képviselőjelölt­ként: Borbély Imre, Nagy Benedek, András Imre, Asztalos Ferenc, Antal István, Bor­sos Géza és Ördög Imre neve szerepel. (Birtok József) t MEGGYILKOLTAK EGY KISKATONÁT (Postán) — Bartha Klára sepsiszent­györgyi olvasónk leveléből: A kaszárnya udvarán faihenet adtak a nagy hőségben. Kispál Árpád kiskatona miután felfrissí­tette magát a csapnál, leheveredett a fű­be. Ezalatt az őrségben álló bráilai kato­na, akit büntetésből helyeztek Vidombák­­ra, elhagyta őrhelyét és gépfegyverét rá­fogta több bajtársára. Végül­­ odament K.Á.-hoz,­aki a hátán feküdt. — „Most megöllek— mondta, majd töltött és lőtt. A golyó, az áldozat nyakát lőtte át, majd szétroncsolta a­ vállát. Kórházba szállítás közben meghalt. (Brassói lapok, augusztus 21.) •­­Ennyi történt. A „páratlan“ igaz­ságszolgáltatás valószínű ebben az eset­ben is elmebetegnek fogja minősíteni a tettest, akárcsak a Csíkszeredai ikerpár gyilkosát. Példaértékű jogállamban élünk — mint állítja államfőnk —, ahol büntet­lenül lehet gyilkolni az ártatlan­­ embere­ket, ha... magyarok! (1992. augusztus 28.) MEGHÍVÓ (Telefaxon) — A Királyhágómelléki Re­formátus Egyházkerület, illetve Tőkés László püspök úr rendszeres havi sajtóér­tekezletét ezennel rendhagyó módon Te­­mesvárott, a T. Cipariu út 1. szám alatti Belvárosi református gyülekezet tanács­termében tartjuk 1992. szeptember 2-án, szerda délelőtt 11 órakor, melyre szeretet­tel meghívjuk a hazai sajtó képviselőit (Nagyvárad, 1992. augusztus 28., a Király­­hágómelléki Református Egyházkerület Tá­jékoztatási Szolgálata) ÉRDEKLŐDŐK FIGYELMÉBE (üzenetrögzítőn) — A megyei vöröske­reszt szervezésében posztírceálisri nővér­képzés indul az 1992/93-as tanévben: Szat­márnémetiben 2 osztály 70 hellyel, Nagy­károlyban 1 osztály 40 hellyel, Negrédb­-en 1 osztály 30 hellyel. Sajnos, magyar tago­zatról szó sincs, pedig, ahogy a lakosság, úgy a kórházi betegek 40%-a is magyar e tájakon, s az öregeknek, súlyos betegek­nek bizony nemcsak jólesne, ha anya­nyelvükön panaszkodhatnának, de a beteg­ség bizonyos stádiumában valószínűleg nem tudnak másként A nővérképzőbe feliratkozni szeptember 1 és 10 között le­het Szatmárnémetiben a Vlad Tepe$ utca 3. szám alatt, Nagykárolyban szeptem­ber 1—10. között a polgármesteri hivatal­­­ban. A felvételi vizsgák szeptember 12­— 14. között lesznek. • A művelődési főfel­ügyelőség támogatásával tanévet kezd a Népművészeti Iskola is: zene, különböző hangszerek, koreográfia, képzőművészet és színház szakkal. A felvételi vizsgákat szeptember 7—12. között tartják. Felirat­kozni Szatmárnémetiben a Szenzesl utca 6. szám alatt lehet, telefon 71 54 52. (Gál Éva Emese) Sajtóértekezlet az RMDSZ-nél kezdődik a második félidő Csütörtökön sajtóértekezletet tartott az RMDSZ országos vezetősége. A kérdések a budapesti kongresszusok és a választá­sok körül forogtak, de szó esett az ame­rikai parlamenterek Iliescuhoz intézett leveléről és az állami támogatások községő megvonásáról is. Szemelvények Domokos Géza elnök, Czédly József gazdasági igaz­­gató, Mózes Pál kampányfőnök, Tokay György képviselő és Niculescu Tóni MADISZ-elnök egymást kiegészítő, pótló, pontosító válaszaiból. Annak ellenére, hogy jó néhány lap nagyon eltúlozta a világtalálkozók román vonatkozásait, a kiküldött tudósítók mérsékletet tanúsítot­tak, akárcsak a nemzetközi sajtó. Úgy gondoljuk, hogy az RMDSZ tagjainak e­­gyéni részvétele az erdélyi kongresszuson jótékonyan hatott ennek hangnemére és mérsékelte jelentőségét is. Ami a magya­rok III. Világtalálkozóját illeti, a közel­jövőben nyilvánosságra hozzuk az állás­pontunkat tükröző szöveget, de jelennek meg hivatalos — magyarországi és nem­zetközi — dokumentumok is. Őszintén szólva meglepett a hazai­ hatóságok szin­te hisztérikus hozzáállása, amelynek nyil­vánvaló célja a közvélemény manipulálá­sa volt. Már nemcsak unalmas, hanem idegesítő is kezdett lenni, hogy mindig sarokba legyünk állítva és ujjal mutogas­sanak, mint a román nép első számú köz­ellenségét. Szinte fenyegetően kényszerít­­nek arra, hogy lépten-nyomon hűségnyi­latkozatokat tegyünk, mint régen... Jó lenne, ha a­ külügyminisztérium, a kor­mány, sőt, az elnökség is tisztességeseb­ben viszonyulna az ügyhöz... A román —magyar kapcsolatok jelenleg irracioná­lis pályán mozognak, főleg azokon a tá­jakon, ahová nehezebben jut el az ob­jektív információ... ® Választási listá­ink minden megyében lesznek, és remél­jük, hogy ehhez mért időt és helyet ka­punk a tévében és rádióban is. A kam­pányt kizárólag tagsági díjból pénzeljük, de nyitottunk egy folyószámlát a Kolozs­vári Mezőgazdasági Banknál — száma 459685 — az esetleges adományok szá­mára. A plakátokra pályázatot hirdet­­tünk — Orth István szebeni festő nyerte meg — és a kolozsvári Glória nyomda­ DEMETER J. ILDIKÓ (Folytatása a 8. oldalon) Királynyilatkozat a nemzeti kérdésben Románok! Románia történelmi határainak épsége ügyében mindig is határozott álláspontra helyezkedtem. A rosszhiszeműek, akik hivatásuknak tekintik, hogy csak a dolgok természetével ellentétes kijelentéseket tulajdonítsanak nekem, a Románia szovjetesítésével egy­idejűleg felavatott románellenes politika nevében a román nép félretájékoztatását gyámolítják. Nem hozzájuk szólok, hanem azokhoz, akik még nem szabadultak e módszeres akció béklyóiból, melynek célja megfosz­tani őket saját történelmük igazától, hogy így továbbra is a kommunista mentalitás foglyai maradjanak. Szólok mindazokhoz akik hozzám ha­sonlóan vallják, hogy a román közélet csakis a nemzeti kérdés optimális megol­dásával terelhető a maga természetes medrébe. Annál inkább ma, amikor a Mo­lotov—Ribbentrop paktum következmé­nyei kiütköznek a Pruton túli románok tragédiájában. A fentiekkel nem cáfolok, hanem csak határozottan megerősítem megbonthatat­lan kapcsolatomat a román néppel. Szük­ségesnek tartom azonban ismét kijelente­ni, hogy Románia, ahol születtem, s amely­nek hitet esküdtem, 1923-as demokratikus Alkotmányunk szent elvei szerint csakis egységes és oszthatatlan terület lehet. Számtalanszor rámutattam: a román büszkeséget legragyogóbban a kisebbsé­gek iránti nemeslelkűséggel lehet a leg­ragyogóbban bizonyítani. Felhívtam a figyelmet, hogy a kisebb­ségek minden szükségét és kívánalmát illik meghallgatni, hogy ugyanannak az alkotmánynak a szellemében minden ro­mán állampolgárnak egyenlő jogokat és kötelezettségeket kell élveznie, tekintet nélkül etnikai származására, vallására, anyanyelvére vagy társadalmi osztályára, s hogy ilyen egyenlőségi feltételek között az előjogok kizártak. Egyáltalán nem va­gyunk hajlandók azonban a határok kér­déséről tárgyalni. Erdély román föld. Jelenleg nincs egyet­len olyan fórum sem, amely kétségbe von­hatná az 1918-as Egyesülés magasztos tör­vényességét. Senkinek sem engedtetik meg, hogy kihasználva a románok érzé­seit Erdély iránt, nosztalgiát ébresszen bennük a diktatúrára emlékeztető politi­kai alakulatok után, legyen az jobbolda­li, avagy baloldali diktatúra. Valahányszor alkalmam nyílt, hangsúlyoztam, akár Eu­rópa, vagy más kontinensek hatóságainak képviselői előtt, akár hazai vagy külföl­di románok előtt, hogy semminemű úgy­nevezett „autonomizálási“ vagy „föderali­­zálási“ kísérlet sem javasolható az ural­kodónak, hiszen ő a románok egységének és kontinuitásának magát a garanciáját testesütl meg történelmi területeiken. Úgyszintén teljesen egyértelműen le­szögeztem, az összes románok királya­ként jogom van határozottan követelni minden olyan szerződés és egyezmény fel­mondását, amely károsította a Haza te­rületi épségét. Ugyanígy tétovázás nélkül rámutattam, hogy a magyarországi, a volt jugoszláviai, a bulgáriai, az ukrajnai vagy a görögországi román lakosságot az el­­nemzetlenítés folyamatának tették ki, ez pedig a jelenlegi román hatóságok érdek­telensége miatt tovább tart. Minél na­gyobb gondoskodással viseltetünk a ro­mániai kisebbségek iránt, mégpedig állan­dóan és nem csak válságos pillanatokban, annál őszintébben óhajtjuk, hogy a hatá­rokon kívüli románok a jóérzéssel és az emberi jogokkal megegyező bánásmódban részesüljenek. Románok! Mindig is úgy vélekedtem, hogy a nem­zeti kérdés mindennemű politikai meg­gondolás és számítás fölött áll. Tehát ma, inkább mint bármikor, joggal hívom fel a figyelmet, hogy vannak sötét erők, ame­lyek provokációkkal, széthúzás és gyűlölet szításával szeretnék a románságot a de­mokrácia elhivatottságát nélkülöző nép­ként, olyan népként állítani az egész világ elé, amely képtelen jó együttélést folytat­ni a más etnikai származású román ál­lampolgárokkal. Felhívlak benneteket, ne hagyjátok ma­gatokat provokáli! Isten vezéreljen benneteket! MIHÁLY

Next