Romániai Magyar Szó, 1992. augusztus (4. évfolyam, 796-821. szám)
1992-08-12 / 805. szám
Romániai Magyar Szó 2 © a nagyvilág hírei • 1992. augusztus 12. ORSZÁGOS GYÁSZNAP ÉS TÜNTETÉS KISINYOVBAN Moldovai kormányküldöttség utazott az USA-ba Amint a Rompres tudósítója jelenti a moldovai fővárosból, elnöki törvényrendelet értelmében országos gyásznapot tartottak hétfőn a Moldovai Köztársaságban a függetlenség és területi épség védelmében elesettek és a fegyveres konfliktus áldozatai emlékére. A képtelen háború áldozataira nagyszabású vallásfelekeszeti összejövetelen emlékezett Snegur elnök, Sangheli miniszterelnök és más hivatalos személyek jelenlétében Kisinyov és Moldova pátriárkája, Vladimír. Az emlékezés váratlan tüntetéssel ért véget, elnökellenes jelszavakat hangoztató csoport bukkant fel ugyanis a gyászünnepség színhelyén, a katedrális előtt, mire a hivatalos személyek gyorsan távoztak. A parlament első alelnöke és a város polgármestere eredménytelenül próbált szót érteni a tüntetőkkel. Mircea Snegur elnök a gyásznap alkalmából üzenetben fejezte ki mély részvétét az áldozatok családtagjainak, kegyeletét a köztársaság területi épsége, méltósága és függetlensége védelmében elesett hősöknek, megbánásra, békességre és alázatra szólította az országot és annak minden polgárát. Esküdjünk meg — hangoztatta —, hogy az emberölés bűne soha nem ismétlődik meg Moldova ősi földjén! Andrei Sangheli miniszterelnök vezetésével kormányküldöttség utazott az USA- ba ,hogy aláírja a dokumentumokat, miszerint a Moldovai Köztársaság csatlakozik a Nemzetközi Valutaalaphoz és a Vilángbankhoz. Ezenkívül a moldovai küldöttség hiteleket kíván kapni amerikai cégektől gabona vásárlásához. Bár a hadműveleteket beszüntették és a konfliktus-övezetben FÁK-alakulatok, tulajdonképpen orosz szétválasztó csapatok fejlődtek fel. tyiraszpoli értesülések szerint a Moldovai Köztársaság keleti részein továbbra is emberek tűnnek el, változatlanul feszültség tapasztalható. Kisinyovi hivatalos körökben azt állítják, hogy a helybeli orosz rádióadó akadálytalanul folytatja a feszültség szítását, végső soron a destabilizációt szolgáló adásait. Délszláv válság Ma ül össze, holnap szavaz a BT (Folytatás az 1. oldalról) ezelőtt megkezdett béke- és jószomszédsági körútját, mint ismeretes, hazánkba is ellátogatott, hétfőn Athénban volt, tegnapra Tiranába várták.“A délszláv hadifogolytáborok problémája továbbra is a nemzetközi közösség érdeklődésének előterében áll. Vasárnap este brit és orosz parlamenti küldöttség kereste fel a Szarajevó melletti, a szerb erők ellenőrzése alatt álló hadifogolytábort, de a bánásmódot kielégítőnek minősítette, nőket, gyermekeket vagy öregeket nem táplált a táborban. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának két szakértő csoportja kezdett felmérést az összes volt jugoszláv köztársaságban a menekültek téli ellátási szükségleteinek felmérése céljából. Az értesülést továbbító francia hírügynökség ezzel kapcsolatosan emlékeztet, hogy a horvátországi és a bosznia-hercegovinai konfliktus miatt több mint kétmillió ember menekült el otthonából, illetve kényszerült áttelepülésre. A menekültek ügyében Új- Zéland bejelentette: hajlandó befogadni a volt Jugoszláviából érkezőket, s bár törvényei szerint évente csak 800 bevándorló érkezhet, ezt a létszámot a délszláv konfliktussal kapcsolatosan növelni lehetne. A Hajózási Főosztálytól nyert Rompres értesülések szerint a román kikötőkben továbbra is 26 hajó áll zárlat alatt Jugoszláviának szánt, illetve Jugoszláviából származó rakománnyal. Berakodásra vár továbbá 12 jugoszláv hajó. Az utóbbiak egyébként szabadon távozhatnak a román kikötőkből. Ki szavazhat Tajvanon? Amióta 1949-ben a nacionalisták Fortmoza szigetére szorultak, mindig létezett a kérdés: ki tekinthető tajvaninak? Az ország magát Kínai Köztársaságnak nevezi és ragaszkodik ahhozt Tut SY,az összes kínait állampolgárának tekinti. Most, hogy is Tajvan, is a demokrácia felé halad, új alkotmányt készítenek elő. A konzervatívok szerint a „tengerentúli“ kínaiaknak is meg kell adni a szavazati jogot, de ezek sokkal többen vannak, mint Tajvan mindössze húszmilliós lakossága. Mások korlátoznák a szavazati joggal rendelkezők körét azokra, akik a szigeten élnek. A diaszpóra ellenére a kínaiak ragaszkodnak hagyományaikhoz, kapcsolataikhoz és hazájukhoz, s erőteljes lojalitást éreznek „volt hazájuk“ iránt is. Azonban számos tajvani bennszülött számára a betelepült kínaiak is külföldiek. A törvényhozás ragaszkodik ahhoz, hogy tengerentúli kínai tagjai , mondjanak le másik állampolgárságukról, maradjanak kizárólag tajvani állampolgárok. Az egyoldalú intézkedések az állampolgársággal és szavazati jogokkal kapcsolatban azonban provokálhatják a pekingi kormányt is. Tajvanban még a Kuomintang-párti elithez tartozók is egyre inkább felismerik a tényt, hogy Tajvan nem Kína, így a párt vezetősége nemrégiben abbahagyta a terméketlen vitát az állampolgárságról. A reformerek azonban nem csüggednek, hiszen minél több tajvani foglalkozik azonossága kérdéseivel, annál inkább kifejezetten is elválaszthatóan tajvaniak lesznek. Ezen az alapon pedig az idő a reformereknek dolgozik a szigetországban. (Newsweek) Életveszélyben? Vasárnap Horn Gyula részt vett a Baloldali Ifjúsági Társulás balatonlellei rendezvényén. Az MSZP elnöke hangsúlyozta — mint a Népszabadság írja: — Úgy vélem, egy szociál liberális koalíció lenne a legjobb az ország számára, egyelőre azonban nem lehet tudni, van-e esély ennek megvalósítására. Horn szerint a jövőben szükség lesz az ellenzéki pártok együttműködésére, hiszen kétharmados többséget igénylő törvények tárgyalását kezdi meg a Parlament (média-, nemzetbiztonsági, honvédségi, rendőrségi stb. törvények), s ezek vitája előtt egyeztetni kell az álláspontokat. Külpolitikáról szólva Horn elmondta, a délszláv válság megoldásának érdekében valamely szervezetnek cselekednie kellene végre. Mivel az ENSZ ehhez nem rendelkezik elegendő anyagi bázissal, a NATO- nak kellene lépnie az ügyben. Horn szeptemberi meghívását a Szocialista Internacionalé berlini ülésére a megfigyelői státus várható visszaállításaként értékelte. Kérdésre válaszolva nem tagadta: életveszélyesen megfenyegették, s újabban családját is megfenyegette valaki. (MTI) RÖVIDEN • RÖVIDEN • Oliviu Gherman, a Szenátus alelnöke, a Demokrata Nemzeti Megmentési Front elnöke Quitóba utazott, hogy Ion Iliescu államelnök személyes képviselőjeként részt vegyen Sixto Duran Ballen új ecuadori elnök hivatalos beiktatásán. • A Vatikán megerősítette, hogy II. János Pál pápa október 9—14. között a Dominikai Köztársaságba látogat Kolumbusz Kristóf érkezésének és Amerika evangelizálásának 500. évfordulója alkalmából. A látogatás programja a vatikáni egyházfő múlt havi műtéte miatt azonban változást szenvedett, amennyiben nem keresi fel Jamaicát, Nicaraguát és Mexikót. A pápa Balás Béla bajóti plébánost veszprémi segédpüspökké nevezte ki. • Japán elhatározta, hogy nagykövetséget nyit meg négy volt szovjet köztársaságban, Belorussziában, Kazahsztánban, Üzbegisztánban és Ukrajnában. • A nagy szárazság miatt Lengyelország nyugati részén két helyen is erdőtűz keletkezett. Nem kevesebb mint 800 hektárt sújt a természeti csapás. • Leszállt a kazah sztyeppén, Jezkazgan várostól 130 kilométerre a Szojuz TM–14 űrhajó, amely vasárnap este vált le a Mir űrállomásról. Az űrhajóval visszaérkezett a Földre március 19-e óta tartó űrutazás után két orosz űrhajós, valamint Michel Tognini francia űrhajós. • Fegyveres terrorista csoport rejtekhelyét fedezte fel az algíri rendőrség a főváros Annassers nevű negyedének egyik mecsetjében. ........ • Heves vihar és jégeső sepert végig a délnyugat-franciaországi szőlővidéken. Tucatnyi hektáron tönkrementek a híres ültetvények. Torzsalkodó világmagyarság Kincses Előd cáfolja a vádakat A Magyarok III. Világkongresszusa előtt dúl a csata a Magyarok Világszövetségének vezetésében. Az elnökség állásfoglalásban ítélte el a főtitkár, Kincses Előd sajtónyilatkozatait. Rá egy nappal a főtitkár hozta nyilvánosságra válaszát, melyet az alábbiakban ismertetünk. „A csonka elnökség (a 16-ból 8-an voltunk jelen), ahelyett, hogy támogatta volna az MVSZ tagjainak teljes körű informálását, s az általam írásban hasztalanul követelt dokumentumoknak az MVSZHíradóban való közzétételét, további megrendszabályozásom mellett szavazott Elfogadhatatlannak tartom azt a véleményt, hogy saját nevemben nem nyilatkozhatok. Továbbra is fenntartom azt az álláspontomat, hogy az MVSZ igazi megújulását csak a vélemények szabad ütköztetésével lehet biztosítani. " Nyilatkozataim minden szavát vállalom, mert igazak. Az elnökség határozata — amelyet Csoóri Sándor elnök is megszavazott — annál is különösebb,,hisz az elnök tévényilatkozatban kötelezte el magát amellett, hogy az MVSZ-ben az egymástól eltérő vélemények természetesek és hasznosak. A magam részéről eddig is és ezután is mindent meg fogok tenni a Magyarok III. Világkongresszusa sikeres és korrekt lebonyolításáért“ — írja válaszában Kincses Előd. PARLAMENTI SZOMSZÉDOLÁS" KI LESZ A KULTÚRA MECÉNÁSA? Dr. Kulin Ferenc, a magyar Országgyűlés kulturális bizottságának elnöke © a médiákról , az oktatásról ®s a művelődéspártolásról A tevékenységi kör általános bemutatása: — 1990 májusában, amikor az új Parlament működni kezdett, a tíz állandó nagybizottság közül az egyik a kultúra ügyeivel foglalkozó bizottság lett. De munkája , nagyon tág határok között mozog, hiszen a szűkebb értelemben vett kultúra mellett a köz-, valamint a felsőoktatás, a tudomány, a sport, a sajtó, a rádió és a televízió is ehhez a bizottsághoz került. Tulajdonképpen mindazok a problémák, amelyek felhalmozódtak a pártállam időszakában ezeken a területeken, most várnak megoldásra és bizottságunk feladata, hogy előkészítsen, illetve megvitasson olyan törvényjavaslatokat, amelyek az egyes ágazatokat, területeket a jogállam követelményredszeréhez igazítják. Két év után már jól látható, hogy az első ciklus, vagyis az 1994-ig terjedő időszak kevés lesz ahhoz, hogy az alapvető törvényeket minden területen meghozzuk. Hiszen gyökeres változásokat kell elérni a közoktatásban, a Magyar Tudományos Akadémia működésében is, a sajtó privatizálása és ellenőrzése (ezen nem cenzúrát értek, hanem törvényességi felügyeletet), fordulatnak kell bekövetkeznie a rádió-televízió működésében, a sportvilágban is ... Mindenütt nagy törvényeket kellene hozni, de négy év erre nem elegendő. Két év után még ott tartunk csupán, hogy előkészítettük a rádió-televízió törvényét, igen előrehaladott állapotban van a közoktatási és felőoktatási törvény, a kormány már benyújtotta az akadémiai törvénytervezetet, de ennek vitája és a szavazása még hátra van. És tekintettel arra, hogy ezek a kulturális, oktatási és médiaproblémákat érintő törvénytervezetek bármilyen fontosak is, háttérbe szorultak a még szükségesebb gazdasági, közigazgatási, külpolitikai természetű törvénytervezetekkel, ennélfogva nem mondhatni, hogy a mi bizottságunk látványos eredményeket tudna felmutatni. A bizottsági munka közelebbi megvilágítása: — Nézzük például a rádióról és a televízióról szóló törvénytervezet vitáját. A parlamenti vitát 41 bizottsági, illetve sajtó-albizottsági ülés előzte meg. Ezt követően küldtük meg a kormánynak. A kormány három olvasat után adta be a parlamentnek. Azért ilyen hosszadalmas és bonyolult ennek a törvénynek az előkészítése, mert kivételes esetről van szó. Olyan törvényről, amelynek esetében az Alkotmány kötelezővé teszi, hogy kétharmados szavazattöbbséggel lehet csak életbe léptetni. Ezért indokolt volt, hogy a törvénytervezet kormány általi benyújtása előtt konszenzusra jusson az ellenzék és a kormánypárti oldal olyan kérdéseknél, amelyeknél konszenzus hiányában fölösleges egyáltalán a parlamenti vitát elkezdeni. Ilyen hosszú előkészítés után előttünk van egy törvénytervezet, amely megszünteti a kormánytól és a költségvetéstől való függőséget a rádió és televízió irányításában. Ezek az intézmények független, pártsemleges, önálló intézményekként működnek majd, oly módon, hogy a finanszírozási problémákat egy ún. közjogi alapítvány látja el, és egy külön nagy társadalmi felügyelőbizottság elemzi és értékeli ezeknek a médiumoknak a munkáját. E két testület között működik maga a rádió és televízió külön elnökkel, alelnökkel és vezető struktúrákkal. Így a vezetés immár megszabadul a gazdálkodás és az önminősítés, önellenőrzés lehetetlen funkcióitól és feladata arra korlátozódik, hogy — a parlament által megszabott keretek között és feladatok szellemében —■ a lehető legjobb minőségben lássa el az ország lakosságát Milyen forrásokból áll össze a közjogi alapítvány? Tulajdonképpen ugyanazokra a forrásokra támaszkodik, melyekből eddig is élt, vagyis bevételei zömét az állampolgári előfizetések alkotják. Emellett a közszolgálati televízió saját gazdálkodásából, illetve kereskedelméből származó összegek. Harmadsorban a törvény életbe lépése után beindult kereskedelmi televíziók államkasszába jutó haszna ugyancsak a televízió birtokába kerül legnagyobb részben. Negyedsorban az Alapítvány jogosult a költségvetésből céltámogatást kérni, bizonyos közszolgálati feladatok ellátására. A törvény megszületésének pillanatától a televízió összes ingó és ingatlan vagyona az Alapítvány vagyonává válik. Ezzel függetlenül gazdálkodik olyan törvényi megszorítással, hogy nem használhatja föl a közszolgálati funkciókat veszélyeztető módon. Például: véletlenül sem adhat el egy stúdiót arra hivatkozva, hogy majd egy külső céggel elvégezteti a munkát. Az alapvagyon részei nem idegeníthetők el. A felügyelő bizottság főleg társadalmi szervezetek, tudományos és művészeti társaságok képviselőiből áll; 27 tagú: 6—6 tagot adnak a kormányzópártok, illetve az ellenzék. Egy tagot delegál a kormány. Ez a 13 tag az ún. politikai képviselet. A többi 14 társadalmi képviselő; ez tehát ötven százaléknál nagyobb arányban van jelen a politikainál. Maga a szerkezet az európai mintákhoz igazodó, de azt liberalizmusában, demokratikus jellegében még felül is múlja ... A másik sarkalatos probléma a médiatörvénytervezeten belül az újonnan születő kereskedelmi rádiók és televíziók helyzetét szabályozza oly módon, hogy a törvénytervezet, felállít egy hivatalt és ez hirdeti meg a pályázatokat, a társadalmi testület, bizottság véleménye alapján dönti el, kiknek adja ki a frekvenciákat, a műsorsugárzási lehetőségeket, és egyben ellenőrzi, hogy az engedélyhez jutott vállalkozók betartják-e a törvényben megszabott előírásokat. A politikai feszültség e tervezet kapcsán amiatt éleződött ki, hogy tudniillik az ellenzék nem akarja elfogadni azt a megoldást, miszerint ennek a hivatalnak az élére a miniszterelnök nevezi ki az elnököt. Vagy pedig, ha ezt elfogadná, mert formailag hajlandó lenne erre, olyan módon szorítaná meg, korlátozná a miniszterelnök kinevezési jogát, hogy az gyakorlatilag egy szimbolikus kinevezési aktusra redukálódna, nem lenne igazán tartalmi természetű. Mivel érvel az ellenzék? Azzal, hogy a miniszterelnök ezzel a jogával élve, befolyást gyakorolhat a kereskedelmi televízióra. Ezzel szemben a kormányzópárt álláspontja az, hogy nem lehet feledni azt a — nyugati demokráciákban is általánosan elfogadott elvet —, hogy az ilyen feladatokat ellátó hivatal hatósági jogokkal rendelkezik, következésképpen államigazgatási szerv. Az ellenzéknek ama aggályát, hogy a kormány e hivatal, fölött felügyeletet gyakorolva, politikai befolyásra tenne szert, mi azzal látjuk cáfolhatónak ezt, hogy a törvény nagyon pontosan meghatározza azokat a kritériumokat, melyeknek alapján ilyen engedélyeket ’ ki lehet adni, amiként, azokat is...amelyek’szerint a kereskedelmi televíziók működnek ‘hívjd’ Az ellenzéknek pedig meg kell elégednie azzal a kontroll szereppel, hogy amennyiben ezt az elvet sérülni látná, akkor független bírósághoz fordulhatna a kormány alkalmazottját perelendő. A közoktatási törvénytervezet alapkritériumaival kapcsolatban? Nos, elöljáróban annyit, hogy ennek a törvénytervezetnek a bizottsági vitájára még nem került sor. Viszont ezt megelőzően az érdekeltek — a pedagógusok és a szülők — a minisztérium által készített törvényjavaslat több változatát vitatták meg. A törvénytervezetnek ebbe a társadalmi vitájába, természetesen, kormányzati meg parlamenti képviselők is bekapcsolódtak ... Tehát felelős bizottsági álláspontot a törvényjavaslattal kapcsolatban nem mondhatok, mert ilyen még nem alakult ki. Annyit látok, hogy sokat csiszolódott, tisztult, fejlődött az első változathoz képest. De lényegét tekintve megmarad azoknál az elveknél, amelyek a közoktatás pártállami, kézivezérléses, centralizált irányítását megszüntetik. Óriási lehetőséget biztosít a tanszabadságnak, a pedagógusok kísérletező és vállalkozó kedvének, a tankönyvek, oktatási módszerek végtelen változatosságának. A törvény további sarkalatos pontja biztosítja az oktatás privatizálásának lehetőségét . Más szóval: az oktatás nem marad meg állami monopóliumként. Bárki, bármilyen szervezet nyithat iskolát. Tegyem azt is, természetesen, hozzá: bármilyen szinten — ha ehhez a törvényben előírt, az Alkotmányhoz igazodó feltételeket meg tudja teremteni. Tehát az iskolaalapítás szabadsága korántsem jelenti a teljes kontroll-nélküliséget és a káosz lehetőségét De jelenti a kezdeményezés és vállalkozás nagy lehetőségét a korábbi állapotokhoz képest. A harmadik lényegi tulajdonsága: az oktatás folyamatának társadalmasítása, vagyis az iskolán kívüli érdekeltek bevonása az oktatás folyamatába, ami egyfelől a helyi önkormányzat megnövekedett szerepét jelenti a központi kormányzattal szemben, másfelől a szülők és a helyi társadalom érdekképviseletének a biztosítását, az iskolaszékek megalapíthatósága révén. Új helyzet, új viszony teremtődik az állam és az egyház között az oktatás területén, hiszen az iskolaalapítás jogával természetesen az egyház is rendelkezik. Továbbmennék: annál a történelmi örökségénél fogva vagy történelmi előzmények következtében, hogy tudniillik az egyház jelentős, nagy hírű és jól működő intézetekkel rendelkezett a pártállami időszak előtt, az oktatási törvénytől függetlenül lehetősége van ezeknek a tanintézeteknek a visszaszerzésére és az oktatási törvényben körvonalazott feltételek szerinti működtetésére. Az egyházi iskolákban tanuló diákok számára az állam ugyanúgy biztosítja a fejkvótát, vagyis az egy főre eső állami támogatást, mint bármelyik iskolatípusban működő számára. Tehát nem arról van szó, hogy az állam és egyház osztozkodik az oktatásügyön, hanem arról, hogy bizonyos, a parlament által elfogadott kritériumok és kontroll alapján egyedrangú versenytársként vehet részt az oktatásban állam, egyház és privát szféra.... Kisebb hatósugarú, apróbb problémák? Csak idézőjelesen nevezném aprónak, hiszen nagyon nagy horderejű az a kérdés, amelyre — legalább jelzésszerűen— ki szeretnék térni. Nevezetesen: hogyan tudjuk a kulturális műhelyek munkáját biztosítani. Más szóval miképpen tudjuk finanszírozni az új rendszerben a kultúrát. Erre vonatkozóan nagyszabású koncepciók készültek és készülnek. Tudniillik a piacgazdaságban a kultúrának az a fajta támogatása, ami a pártállami időszakban elfogadott volt, már lehetetlenné válik. Következésképpen ki kell dolgozni az ú alapítványokon, az állami mecenatúra új formáira támaszkodó finanszírozási rendszert. Ennek a rendszernek, várhatóan, a nemzeti kulturális alap, illetve több művészeti alapítvány fog megfelelő formát biztosítani. A nemzeti kulturális alaptárhely talán más nevet fog viselni, s most ezen az időleges néven ismert a koncepció — a szakemberek javaslata szerint bizonyos mértékben a társadalombitosításhoz hasonlóan működne. Hangsúlyozom, , csak bizonyos értelemben, ami azt jelenti, hogy olyan mértékben lenne független a kultúra finanszírozása a költségvetéstől, amilyen mértékben a társadalombiztosítás is ... Egy szót még a sajtótörvény tervezetéről? A kérdésnek volt egy előzménye. Már 1990-ben elkezdtünk beszélni a sajtótörvényről, ám akkor levettük napirendről, belátva, hogy fontosabb az országos elektronikus médiumok működését szabályozni, mint a nyomtatott sajtóét. Ezért a sajtótörvénytervezet alig pár héttel a nyári szünet előtt került a Ház elé. A bizottság még nem kezdte tárgyalni, így bizottsági álláspontról nem tudok nyilatkozni. Annyit biztosra veszek, hogy nem kisebb hevességű vita martaléka lesz a sajtótörvény is, mint a médiáé. Várható, hogy az ősz folyamán, legkésőbb tavasszal — ez lesz a csemege... Lejegyezte: BÉRES KATALIN RMSZ-FOLYTATÁSOS © RMSZ-FOLYTATÁSOS • RMSZ-FOLYTATÁSOS © RMSZ-FOLYTATÁSOS © RMSZ-FOLYTATÁSOS © RMSZ-FOLYTATÁSOS 1. A vezetők egészsége — Pompidou Sohase lettem volna köztársasági elnök, ha Pompidou elnök nem lesz beteg és nem hal meg. j Ő egyetlenegyszer hozta szóba előttem [s saját, újraválasztását. Egyik heti megbeszélésünk során történt az Elysée-ben, 1973 novemberében. Emlékezetből idézem: — Nincs szándékomban újrajelöltetni magam. Egyszer is éppen elég hosszú az elnökség. Különben is, a feleségem hallani sem akar róla. Eltökélte, hogy mindenképpen megakadályozza. De önnek tudnias kell, hogy egy esetben mindenképpen újrajelöltetem magam: ha úgy tűnik, egyedül én tudom legyőzni Francois Mitterrand-t. Mindent meg fogok tenni, hogy megakadályozzam a hatalomra jutását, és eltorlaszoljam előle az Elysée-be vezető utat. Ha kell, igen, akkor újrajelöltetem magam. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy minden bizonnyal újrajelölteti mangát. Valószínű volt, hogy a közvéleményű kutatások őt fogják feltüntetni az egyetlens olyan politikusnak, aki le tudja győzni Francois Mitterrand-t. Gondoltam, egész biztosan újraválasztják, és reménykedtem benne, hogy ez esetben tovább folytathatóm munkámat szeretett Gazdasági és Pénzügyminisztériumom élén, noha tudom rám, hogy nem lehet ilyen sok időt eltölteni egy csúcsminisztériumnak tartott intézményben anélkül, hogy előbb-utóbb [j problémák ne merülnének fel. De, gondoltam, ráérek majd akkor foglalkozni vel Iük. Ellentétben az emberek többségének a meggyőződésével, s annak megfelelően, ahogyan a politikai körök cinizmusáról és jl j lelkiismeretlenségéről. , vélekednek, nem volt tudomásunk róla, hogy Pompidou elnök ilyen súlyos beteg, és nem sejtettük, hogy betegsége ilyen gyors lefolyású lesz. j , Különböző szóbeszédek keringtek, melyekre az elnök sorozatos „influenzái“ és, az azokat követő hosszú lábadozások ad“Srithkot." Ami engem illet, én azon a repülőn ébredtem rá, hogy valóban beteg, amely Izland fővárosába, Reykjavikba vitt minket 1973. május 30-án, a Richard Nixonnal esedékes második csúcstalálkozóra. Pompidou elnöknek a repülőgép orrában külön fülkét rendeztek be, ahová jobbra is, balra is egy-egy asztalt s egymással szemben álló fotelokat állítottak. Fal választotta el az utastér többi részétől, ahol a „kíséret“ foglalt helyet. Észak-Skócia felett repültünk ,alattunk a tajtékos, szürke tengeren szétszórt szigetek koszorúi, amikor az elnök, szárnysegédje útján, hívatott. Leültetett maga mellé, és a pénzügyi helyzetről meg a dollár frankhoz viszonyított ingadozásairól kérdezgetett. Szükséges-e ígéretet kicsikarnunk az amerikaiaktól amiatt, hogy beavatkoznak a devizapiacon? Elég röviden válaszoltam neki: a pénzügyi tét ezúttal nem olyan jelentős, mint az előző, azori-szigeteki csúcstalálkozón. Egyedül voltunk. Az utaskísérő kávét szolgált fel. Pompidou elnök így szólt hozzám: — Bocsásson meg! Még mindig meg vagyok fázva. Az a sok cigaretta az oka. Alszom egyet, mielőtt megérkezünk. De maga csak maradjon! Itt jobban fog tudni dolgozni, mint hátul. Átültem a másik oldalra. Szinte rögtön elaludt, félrebillent fejjel, nyitott szájjal, akadozó lélegzettel. És egyszerre megláttam rajta, amit addig nem: fáradtságtól ólomszürke arcát. Az udvarias mosolyokhoz és válaszokhoz felöltött üde és sima bőr helyett az egyre vastagodó bőrpáncélt, mely alatt visszavonulóban volt az élet, összeszorult a szívem. Igyekeztem nem odanézni, de nem tudtam megállni, hogy időnként rá ne pillantsak, aztán az utaskísérő egyszer csak jelentette, hogy rövidesen megérkezünk. Pompidou elnök felébredt, és készülődni kezdett. Visszatértem a gép végébe, s magammal— vagy inkább magamban — vittem a betegségével való első találkozás szorongató és megindító emlékét. Mindez később Alphonse Daudet elbeszélését juttatta eszembe, Morny hercegről, akinek a titkára volt. Egy reggel, amint szokás szerint bevitte neki az újságokat és a napi postát, a szájánál egy vércsíkot vett észre, mely foltot ejtett a Párról útnak indult Kína felé. A de Gaulle tábornok által bevezetett gyakorlat szerint indulásnál a többi miniszterrel együtt , én is megjelentem, hogy elköszönjek tőle. Megkaptam a választ. Csak később, 1974 márciusában tűnt fel nekünk bajának súlyossága a minisztertanácsban. Mindenki tudta, hogy igen fá VALÉRY GISCARD P’ESTAING Hatalom és élet A Francia Köztársaság korábbi elnöke meghatározó személyisége volt az európai politikának. Memoárkötete az Európa Könyvkiadó gondozásában magyar nyelven is megjelenik. Ebből közlünk részleteket. van. Morny megmozdult, és hirtelen ő is felfedezte a vörös foltot. S akkor Daudet szeme előtt egy másodperc tört része alatt világosan és teljes szörnyűségében lepergett mindaz, ami Morny hercegre várt. Amikor 1973 nyarán megtudtam, hogy Pompidou elnök szeptemberben Kínába készül hivatalos látogatásra, arra gondoltam, hogy az útra vonatkozó végső döntés pontos jelzést ad majd egészségi állapotáról. Ha súlyos beteg, nyilvánvaló, hogy orvosai ellenezni fogják a kimerítő utazást. Az ellenkező értelmű döntés pedig azt bizonyítja majd, hogy betegségét ellenőrizhetőnek ítélik. Márpedig Pompidou elnök szeptember 11-én, az Orly repülőtériasztó kezelés alatt áll, kortizoninjekciókat kap, és, mint mindig, a legképtelenebb és legellentmondásosabb találgatások kaptak lábra betegségének természetét illetően. Jobb volt nem foglalkozni velük. Aznap reggel, szokásával ellentétben, Pompidou elnök nem járta körül az asztalt, melynél a tanács összegyűlt, sorra kezet szorítva a miniszterekkel, egyikkelmásikkal eltréfálkozva. Karosszékében ült, vagy inkább gubbasztott. Mélységes, fáradtság tükröződött rajta, amely —mintha csak nem volnának elég pontosak a mozdulatai — a hanyagság látszatát kölcsönözte neki. A kormánytagok megérezhettek valamit, s ez a sejtés észrevétlen átragadt egyikről a másikra, hisz a hozzászólások kurták voltak, s a napirenddel gyorsan végeztünk. Pompidou elnök így szólt: — Miniszter urak, kérem önöket, hogy ma ne várják meg, míg felállok ,menjenek csak nyugodtan előttem. Kifárasztott a kezelés, melyet az orvosok végeznek rajtam. Van, aki már halottnak lát! Csalódni fognak. De a kezelés nagyon fárasztó. Köszönöm a megértésüket. Csendben kimentünk. A távolból meghallottam azoknak a felcsattanó hangját, akik már a márványborítású visszhangos bejáratnál jártak, mely az udvarra nyílt, ahol már várták őket a fotográfusok. Pompidou elnök egymagában ült, szemben az elnéptelenedett asztallal, míg közülünk az utolsó is el nem hagyta a helyiséget. Előző nap a Pénzügyminisztériumból írtam neki néhány sort, és elküldettem a titkárságára. Lényegében azt közöltem vele, hogy ha nagyon megviselné az orvosi kezelés, amelyről beszélt nekünk, biztos lehet benne, hogy miniszterei, többek között én is, őrködni fogunk azon, hogy a közügyeket az általa meghatározott irányvonal szerint vezessék. Kora délután felhívtam az elnökség általános titkárságát, hogy megtudjam, megtartjuk-e szerdán 17 órakor rendes heti találkozónkat, melyen a gazdasági és pénzügyekről szoktam beszámolni a köztársasági elnöknek. Igenlő választ kaptam. Szokás szerint a miniszteri fekete Citroennel indultam útnak, végig a Rivoli úton, lehetőség szerint az úttest jobb oldalán haladva, hogy egy-két kocsinyi helyet nyerjek a Concorde téri piros lámpánál, oldalamon Gabriel Lavaiierel, a sofőrömmel. Amikor a szárnysegéd bevezetett az irodába, Pompidou elnök nem állt fel. — Bocsásson meg, hogy ülve fogadom. Még mindig nagyon fáradt vagyok, a miatt az átkozott kezelés miatt. Megkaptam a levelét. Szokatlan szívesség, már-már gyöngédség csendült ki szavaiból. Mintha először tűnt volna el a gyanakvás, jellemének ez az alapvető vonása, mely gyakran sértett és ingerelt, , már csak azért is, mert haszontalannak találtam, hisz könnyen ellenőrizhette miniszterei ténykedését. > ■■ ■ ' — Köszönöm, hogy írt nekem. Meghatott a levele. A megindultság titkos, meleg érzése suhant át a szobán. Így folytatta: . — Mivel az egészségi állapotomról írt, és egyébként is sok ostobaságot fecsegnek össze róla, most pontosan elmondom, mi is a helyzet. Több hónapja kezelnek egy olyan betegséggel, amelyet jól ismernek az orvosok. Nem a betegség merít ki, hanem a kezelés. A hivatalomra való tekintettel kénytelenek alaposan neki gyürkőzni. Elkaptam egy ronda influenzát, ami különféle szövődményekkel jár. Pillanatnyilag szüneteltetni kell a kezelésemet. Szombaton elutazom, Orvilliers-ben töltöm a hétvégét, a jövő héten pedig Cajaréba megyek. Ott maradok a húsvéti ünnepekre, egészen április közepéig, és akkor, ha minden jól megy, újrakezdhetem a munkát. Végig tájékoztatni fognak mindenről, ami történik úgy intézem majd, hogy mindennap értesüljek a friss hírekről. Ha valami fontos kérdés merül fel, bármikor megtalál. A legegyszerűbb út Balladuron át vezet. Egy életre bevésődött emlékezetembe a képe, ahogyan akkor magam előtt láttam. Arca fel van fúvódva. A gyérülő fény kiemeli a karikákat a szeme körül. Nézem őt az íróasztal két, oldalán álló két hatágú, aranyozott ezüst lámpa között, melyeket Brennais készített. Napóleon számára rendelték őket. A resturáció idején a fém lámpaernyők méhecske-mintáit liliomokkal cserélték fel. Felállok, hogy búcsút vegyek. Ülve ma*, rád. Nem kísér ki. Következik! (A vezetők egészsége — Brezsnyev)