Romániai Magyar Szó, 1992. augusztus (4. évfolyam, 797-821. szám)
1992-08-28 / 819. szám
1992. augusztus 28. • BELFÖLDI HÍREK • KÖZLEMÉNYEK • RIPORTOK •Románia/ Magyar Szó • Hoci-nesze melegvíz-ügyben Több mint egy hete Marosvásárhely számos körzetében, elsősorban a lakótelepeken, nincs meleg víz. Ha a család fürödni, a háziasszony mosogatni, mosni akar, vizet meleget. És még tiszta szerencse, hogy a század legforróbb nyarát és nem leghidegebb telét éljük, mert rossz rágondolni is, mi lenne, ha a 40 fokos hőguta helyett ugyanennyi fokos fagy volna, ha meleg víz nincs, fűtés sem lenne. Nem, mert a hőközpontoknak nincs mivel a kazánokat befűteni. Egészen pontosan az történt, hogy a földgázszállító vállalat lezárta egyes hőközpontok gázcsapjait. Az ok, pontosabban indok? A Közmű és Lakásgazdálkodási önálló Vállalkozás a leszállított tüzelőanyagért nem fizetett. Ez utóbbi ujjal mutogat a lakóbizottságokra, hogy azok neki tartoznak, nagyok az elmaradások a közös költségek törlesztése terén. A lakóbizottság pedig ... Hát kérem, az egy sóhivatal. Arra jó, hogy ha baj van, legyen akin a port elverni. Vásárhelyen most ezt teszik. De miből is áll ez a sóhivatal? Van ennek egy elnöke, alelnöke, adminisztrátora meg néhány bizottsági tagja. És jó öreg szocialista szokás szerint társadalmi munkában fejti ki tevékenységét. Azaz, bocsánat. A kivétel erősíti a szabályt, van egy fizetett alkalmazott, az adminisztrátor, aki begyűjti a lakóktól a közös költségeket A többi úgymond, választott személy, olyan, aki ingyen végzi (ha végzi) ezt a nincsbenne-semmi-köszönet munkát. Ám ez lenne a kisebbik baj. A lényeg az, hogy a lakóbizottságok, a megváltozott gazdasági, társadalmi viszonyok közepette, jelenlegi szervezési formájukban életképtelenek, hatékonyságuk nem több, mint a szénásszekér elé befogott bolháé. E hasonlat egyben az arányokat is érzékeltetni kívánja, mármint úgy, hogy mit kéne tegyen és ténylegesen mire képes ez a sóhivatal, melyet már rég át kellett volna szervezni, vagy nálunknál okosabbaktól valami jobbat helyette eltanulni. És nemcsak azért, mert a miénk működési kátéja még ma is ama sokoldalúan fejlett őrültség egyik vadhajtása. Ez a sóhivatal tulajdonképpen nem más, mint a lakók és a ténylegespartner, a Közmű és lakásgazdálkodási Önálló Vállalkozás közötti — hadd ne, minősítsem, milyen — közvetítő. A lakásalap (ha nem magántulajdonú) a fent megnevezett vállalaté. A hőközpontok, az elosztó hálózat úgyszintén. És ez a cég szolgáltatja a hideg vizet, ez állítja elő a meleg vizet, egyszóval minden az övé, s mégis szolgáltatásaira nem közvetlenül a lakóval, szolgáltatásainak haszonélvezőjével köt szerződést, ahogy ezt a legelemibb logika is megkívánná, hanem a lakóbizottsággal. Hogy miért? Lehet itt törvénnyel takarózni (nem egyetlen jogszabály, melyről ordít az időszerűtlenség), de mondjuk ki nyíltan: a vállalatnak így könnyebb. A sóhivatal ugyanis ingyen leosztja családokra az en-grosban kiszámlázott költségeket (hogy ezek mennyire valósak, azt nem kötik a sóhivatalnokok orrára), és a vállalat részéről a legkisebb anyagi ráfordítás nélkül ugyanez a sóhivatal begyűjti a pénzt. A bajok ott kezdődnek, amikor ez a pénz nem akar begyűlni. Mert a lakók egy része nem fizet. Nincs mit kertelni. Vagy azért, mert nem tud, vagy azért,mert nem akar. A helyzetet ez azonban csak árnyalja, a tényeken nem változtat.És itt álljunk meg egy pillanatra, hogy tévedés ne essék. Bármilyen szolgáltatásért — így a meleg vízért, fűtésért stb. — fizetni kell. Aki nem tud, viselje a következményeit. Csakhogy mivel a fogyasztás személyre szóló, úgyszintén az elszámolás is, ez utóbbi kötelezettség elmulasztásáért (függetlenül okaitól) csak az vonható felelősségre, aki vétkes. Nincs nagyobb igazságtalanság a világon, minthogy ártatlanok szenvedjenek mások bűneiért. Márpedig ez történik. Mert a meelegvíz-szolgáltatás beszüntetése nemcsak azokat érinti, akik nem fizetnek,hanem azokat is, akik — és ezek vannak többségben — akár utolsó bramjukat összekapargatva rendszeresen törlesztenek fizetési kötelezettségükből. Joggal zúgolódnak azok a becsületes emberek. A Közmű és Lakásgazdálkodási Önálló Vállalkozás sajtóban, rádióban hangosan mossa kezeit. És sűrűn sajnálkozik. Meg hoszszan magyarázkodik. Ö nem, ő nem hibás. Tetszik tudni, az a fránya lakóbizottság. Az igen. Meg a nem fizető szomszéd ... ■. Végre, fején találta a szöget! Nos, de ezzel a szöggel a szegény lakó (aki rendszeresen fizet) mit csináljon? Verje agyon nem fizető szomszédját? Csakhogy ettől meleg vize még nem lesz a családnak. A lakóbizottság elvileg kezdeményezheti a nem fizetők kilakoltatását, de ebben sincs sok köszönet, mert a per hónapokig elhúzódhat, a vagyonlefoglalás — költségtörlesztés végett —, az pedig egy külön kálvária, a lefoglalt javak raktározása (mikor a sóhivatalnak legtöbbször egy tenyémi irodahelyisége is alig van) és árverezés útján való értékesítése, szakemberek nélkül. - mind. ..mind nehezen járható,időigényes utak.' ' Bűnbakot találni ellenben a legkönynyebb. Csak akkor válik újból drámaibbá a helyzet, mikor szóba kerül: tessék mindenkinek egyéni fogyasztást mérő órát beszerelni! Így nem kell a szomszédot főbe ütni, perbe fogni, aki vétkezett, egyedül lássa a kárát. Ám ilyesmire — egyre mondják, mondogatják — nincs pénz, nincs technikai lehetőség, nincs, nincs, nincs, szóval semmi nincs. Ezen a ponton túl pedig a patthelyzet megoldására irányuló minden törekvés — süketek párbeszéde. A földgázelosztó most követeli a pénzt, a lakásgazdálkodás most nem tud fizetni, az egyéni fogyasztást mérő óra a jövő zenéje. Egy dolog biztos: több ezer lakó ott áll megfürödve — meleg víz nélkül. Ki a hibás? . Most már tudják. A sóhivatal. Azt tessék szétverni. De ha ettől mégsem lesz meleg vizük, tegyenek egy lavórral a napra. Nézzék meg, felforr... Mint becsületes ember ereiben a vér. Mikor ezt a sok fejetlenséget látja. BÖGÖZI ATTILA Jelentés képben és szövegben Még a derülátók bajnokai is azt mondják, Iliescu elnök országlása végéhez közeledik. Aki nem hiszi, nézzen összeállításunk fotójára: megbokrosodtak a lovak, a szekérrúd is eltörött! Szegény párák félnek az előttük lévő mocsártól, s ugyanannyi zabért, s különösen a szubvenciófosztottért, nem hajlandók a szekeret húzni. Ha nincs kaja, táncoljon, énekeljen a népség, miként a bogdándi táncosok, csak fogja be a száját, hogy nincs amit a tejbe aprítani... Fagylalt még volna, sőt, választék is. De a pénz hibádzik ... Szegény ország elszegényedett fia mitévő legyen: reklámfagyit nyalat csemetéjével! Jó nagyot, hogy az illúzió tökéletes legyen. Nem vitás, ha szeptember 27 után Funar úr talpát csiklandozzák a Cotroceni palota perzsaszőnyegei, akkor ez az alvó csemete olyan nemzetállamban fog felnőni, amilyet nem látott még a világ! Szöveg: SIKE LAJOS Fotó: ANTAL ISTVÁN IANCU GHEORGHE X Hfl 1 if* ■ ^ /ifi / fifií/fifr 1 '' „Föl kellene térképeznünk egymást“ Természetes, hogy minden magyar nyelven íródott irodalmi szintű alkotás az egyetemes magyar irodalom része, akkor is, ha megismerésével és elismerésével évtizedekig zsonglőrködnek országhatárok, de jó lenne, ha rendre az olvasó számára is tisztázódna: mi is tartozik ebbe az egyetemes irodalomba? Keszthelyen, a Magyar Írók Első Világtalálkozóján MÖZSI FERENC: Chicagóban élő magyar költőt, aSZIVÁRVÁNY c. irodalmi, művészeti és kritikai szemle főszerkesztőjét faggattam a mai nyugati magyar irodalom állásáról, amelyről — valjuk be őszintén — egy-egy Vándorének-antológián, esetlegesen hozzánk kerülő könyvön, folyóiraton túl keveset tudunk. — 1970-ben kerültem kalandos módon, Jugoszlávián keresztül nyugatra, s 1978- ban telepedtem le Chicagóban, ahol egy amerikai—magyar utazási iroda tulajdonosa vagyok, azaz, igyekeztem megteremteni egy reális egzisztenciát, mert irodalomból nyugaton sem lehet megélni. 1980- ban egy 200-as, akkor még javarészt Magyarország határain kívül élő írógárdával vettem föl a kapcsolatot, meginvitálva őket a Szivárványban való közlésre, az első három szám a beérkező anyagokból közölt válogatást, ezért kicsit archív jellegű volt, almanachnak is nevezhetném. A 4—5. lapszámtól kezdett kialakulni a folyóirat sajátos jellege, amelyben például már Victor Vasarely a kinetikus társadalomról tájékoztat bennünket. Minden lapszámnak kialakítottunk hát egy szellemi magvat, vázat, amelyre a szerzők küldött írásaikkal tették fel a húst. Fontosaknak érzem évfordulós számainkat is, mint amilyen az 1956-os forradalomnak szentelt lapszám. A 80-as évek derekán létrejött Magyarországon a Független Sajtóbarátok köre, itt elsősorban a kéziratos irodalomra, a Szamizdat kiadványokra gondolok, melyek közül nem hiányzott az Ellenpontok sem —,s melyek szintén helyet kaptak a Szivárványban. Az elmúlt 40 év nyugati magyar irodalmának bemutatására azért sem vállalkozhatott, mert csak 1970-től élek kint, s akkor magam is a még létező kinti lapokból próbáltam tetten érni. A legjelentősebb lapok között feltétlenül megemlítem a müncheni Új Látóhatárt, amely, sajnos, megszűnt. Főszerkesztője, Borbándi Gyula állított össze egy kézikönyvként is ajánlott, remek lexikont a nyugati magyar írókról, a közelmúltban jelent meg a Hitel Kft. gondozásában. A Párizsi Irodalmi Újság, mint tudjuk, több mint 30 évig működött, sajnos, ideiglenesen ők is felfüggesztették tevékenységüket. Még létezik, és Magyarországon is megjelenik a Római Katolikus Szemle, no, és föltétlenül meg kell említenünk a Bécsi Naplót Deák Ernő, és a müncheni Nemzetőrt Tollas Tibor szerkesztésében. Nem irodalmi igényű lap is több Van, észak-amerikai kiadványba Kék Újságként ismert Kanadai Magyarság, melybe részben a Chicago és környéke c. lap is beolvadt, még létezik a Katolikus Magyarok Vasárnapja, láttam a találkozón a Los Angeles-i Kaliforniai Magyarság főszerkesztőnőjét, Fényes Máriát is. Nem a konkurencia fontosságáról vagy hiányáról beszélnék, hanem arról, hogy egyáltalán létezzenek elmét csiszoló kiadványok, de a lehetőségek egyre inkább beszűkülnek. Dél-Amerikában ha van még egy-két élő és dolgozó magyar író, inkább Ausztráliáról tennék említést, a Magyar Élet hetilapról, és a kitűnő íróról, Domahidi Andrásról, aki sorra jelenteti meg Magyarországon igényesen megírt könyveit. A jelenlegi helyzetnek ez a találkozó keresztmetszetét kellene hogy adja, itt van Györgyei Klára, a Szivárvány munkatársa, aki kitűnő színikritikus, Cigány Loránd, aki szintén szerepelt írásaival lapunkban, itt van a Párizsi Magyar Műhely szerkesztősége, Nagy Pál, Papp Tibor és Bécsből Bujdosó Alpár. Kiemelném a Hamvas Béla-i „öt Géniusz" kapcsolat fontosságát, s természetes, hogy ebbe a szellemi áramkörbe Erdély is bekapcsolódik a kolozsvári Helikon, a marosvásárhelyi Látó, illetve munkatársai révén. Most a struktúraváltás után föl kellene végre térképezzük egymást. Nekem egy felvidéki magyar történésztől kellett megtanulnom, hogy egyetemes magyar kultúrában gondolkodjam. Ragyogó kézikönyve van erről a debreceni Görömbei Andrásnak, s azt hiszem, ennek a gondolatával mindannyian egyetértünk, hiszen maga Pomogáts Béla is ilyen szellemben, akadémiai szinten magyarázza kapcsolatainkat, és írja kritikáit . Sajnos, a kapcsolat még mindig esetleges: a magyarországi folyóiratok is rendszertelenül, inkább magánszemélyek révén jutnak be Erdélybe. Jó lenne kiépíteni a terjesztést az egész magyar nyelvterületen. — A terjesztés, sajnos, nem rajtunk múlik, de ha átforgatod legutóbbi lapszámainkat, láthatod, hogy szándékunk Erdélynek is szót adni. Most már nem azt mondom, hogy intézmények árnyékában cinkosan összekacsintunk, de úgy vagyok vele, hogy az egyéni kapcsolatokban bízom, nagyon sokat tehetünk, és kell tennünk egymásért, hogy az egyetemes magyar kultúra ügyét valamiképpen továbbvigyük, s egymásnak ne öncélúan „füstjeleket" adjunk a már talán nem is olyan nagyon „nagy magyar éjszakában". Lejegyezte: GÁL ÉVA EMESE A választási törvényben tallózva A különleges választói névjegyzékek A különleges választói névjegyzékekkel a 68/1992. számú parlamenti választási törvény nem foglalkozik annyira részletesen, mint az állandó választói névjegyzékekkel, abból a megfontolásból, hogy előbbi a kivétel, míg ez az utóbbi az általános (szabály). A törvény 11., 19—20. és 53. paragrafusában foglaltak szerint a különleges választói névjegyzékekre veszik fel, tartózkodási helyüknek megfelelően: — a katonai egységek tagjait, a kórházi beutaltakat (kórházi szülészet, szanatórium, rokkantak és öregek otthona), aztán: — az úton levőket (a vasútállomásokon, buszállomásokon, repülőtereken szavazókörzeteket nyitnak), akik, bár lakhelyük szerint az állandó választói névjegyzéken szerepelnek, ha a választások napján máshol tartózkodnak (tartózkodási hely), ott szavazhatnak. (Mint már láttuk, a választói igazolványok kibocsátására év vége előtt nem számíthatunk, így, e mostani választásokon a nem lakhelyükön tartózkodók is személyazonossági igazolványuk felmutatásával bizonyíthatják azt, hogy állandó lakhelyükön nem szavaztak.) A külföldön lakó román állampolgárok, azok is, akik születésük, azok is, akik utolsó lakhelyük helyi tanácsánál felkerültek az állandó választói névjegyzékre, Romániában, útlevelük felmutatásával, tartózkodási helyükön is szavazhatnak. (53. paragrafus 3. bekezdés.) Különben a külföldön lakó román állampolgárok, akárcsak külképviseletünk tagjai, Románia külképviseleti hatósága (román nagykövetségek, konzulátusok) mellett létesített szavazókörzetben is leadhatják szavazatukat, melyet a Bukarest választókerület választási eredményeihez adnak hozzá. A külföldön lakó román állampolgárok a választói névjegyzékre való felkerüléssel összefüggő óvásukat a román külképviseleti szerv vezetőjének nyújták be, és ha ennek döntésével nem értenek egyet, ez ellen panasszal élhetnek, melyet már az országban, Bukarest 1. kerületének bírósága old meg. Ha ez az ítélet is sértené a külföldön lakó román állampolgár érdekeit, a fellebbviteli és jogerősen eljáró igazságszolgáltatási szerv Bukarest Municípiumának Törvényszéke. Összefoglalva az állandó és a különleges választói névjegyzékekről elmondottakat: a lakhelyünk szerinti helyi tanácsnál rajta kell lennünk az állandó választói névjegyzéken (ezt kell minél hamarabb ellenőrizni), és elsősorban ott, a lakhelyünk közelében berendezett szavazókörzetben szavazzunk. De ha a választás napján netán nem tartózkodunk otthon, szavazatunkat Románia területén bárhol leadhatjuk, most személyazonossági igazolványunk, később, a jövő évtől kezdve, választói igazolványunk felmutatásával, melybe (melyekbe) bepecsételik a szavazás tényét A külföldön lakó román állampolgár alternatívái a következők: Románia külképviseleti szervénél szavaz, ott, abban az országban, ahol él. Ha a választások napján Romániában, lesz, és ha felvették az állandó választói névjegyzékre (ez lehet a születési hely, illetve az utolsó itthoni lakhely), ott szavaz, de ugyanezt teheti bárhol, tartózkodási helyén, útlevele felmutatásával. DEÁK LEVENTE KURÍR Egyetem előtt... Folyó hó augusztus 24-én képességvizsgáló gyakorlati próbákkal (kiküszöbölő jellegűek!) — s a már korábban meghirdetett időpontnak megfelelően — megkezdődtek a líceumi felvételi vizsgák a nyáron betöltetlenül maradt helyekre. Megerősítés végett, közöljük a (további) vizsgák időrendjét: augusztus 31-én írásbeli román nyelv és irodalomból; szeptember elsején írásbeli magyar nyelv és irodalomból (a magyar tannyelvű iskolák-ban, illetve tagozatokon); szeptember 2-án matematika írásbeli. A felvételi vizsga eredményeit szeptember 6-án függesztik ki az iskolák titkárságain. A szakmai iskolák betöltetlen helyeire a felvételi vizsgák augusztus 11-én kezdődnek román nyelv és irodalomból (írásbeli), s szeptember 1-jén fejeződnek be matematika dolgozatírással. Az eredményeket itt is Szeptember 6-án teszik közzé. Az inasiskolákba a beziratkozás szeptember 1—10 között történik, de itt felvételi vizsga nem lesz. Tanévnyitás: szeptember 15. ..... ...és a főiskolán A kormány 17/1992. VIII. 8-as számú rendeletével szabályozta a nyári felvételi vizsgákon sikerrel részt vett, de hely nélkül maradt fiatalok helyzetét, s tandíjkötelezettséget állapított meg azok számára, akik — az illető, egyetem és főiskola beiskolázási kapacitásának arányában — folytatni akarják tanulmányaikat. Az említett rendeletet a tanügyminisztérium eljuttatta az egyetemekhez, de néhány fontosabb előírását magunk is a felvételizők figyelmébe ajánljuk. 1. A tandíjkötelezett beiskolázási helyek betöltését, amennyiben az illetékes egyetem ezt vállalja és jóváhagyja— a szeptember folyamán esedékes felvételi vizsgán elért átlagjegyek sorrendjében eszközük, de a minimális bejutási átlag nem lehet alacsonyabb 5-nél. • a) a szeptemberi felvételi vizsga módját és körülményeit az illető egyetem határozza meg és hozza nyilvánosságra, s ugyanő készíti el a tandíjkötelezettség alól felmentett, az egyetemre bejutottak listáját; b) a kormányrendelettel jóváhagyott helyeket sikeresen megpályázók beiskolázása — az egész tanulmányi időszakra érvényesen — az illető időszakra vonatkozó törvényes rendelkezéseknek megfelelően történik; c) az egyetemeknek 5—7 nap áll rendelkezésükre az eredmények kifüggesztéséhez, s ezalatt az 5-nél nagyobb átlagot elért tandíjkötelezettek írásbeli vállalást tesznek, melyben egyetértenek tandíjkötelezettségükkel, illetve a tandíj összegével; d) ezt követően készül el az egyetemre bejutott tandíjkötelezettek eredménylistája — a jóváhagyott helyek és az elért vizsgajegyek arányában; e) a fenti körülmények között sikerrel felvételizettek tandíját a felsőfokú tanintézetek szenátusai állapítják meg, s az egész évre kifizetendő, a tandíj összegét szeptember előtt nyilvánosságra hozzák; . f) az egyetemi tanulmányokat abbahagyó diák arra a hónapra is köteles tandíját kifizetni, mely hónapban visszalép; g) a tandíjkötelezettek nem kapnak ösztöndíjat s csak abban az esetben igényelhetik a diákbentlakást, amennyiben ott fölös hely lesz. M. L. Az eVENIMENTUL II olvastuk Tőkés László — az RMDSZ titkos fegyvere Bár az elmúlt héten már lezárult a magyarság két nemzetközi összejövetele —■ a Magyarok Világszövetségének, illetve az Erdélyi Magyarok kongresszusa a román sajtóban továbbra is fő helyen szerepel. Majd mindegyik megjelenő kommentár igyekszik felkutatni a budapesti megbeszélések közös jegyét. Ami rendkívül nehéz feladat, ha meggondoljuk, hogy a részvevők sokfélesége és különösen az érdekek különbözősége révén a két kongresszust inkább jellemezhetné az eszmék és érzelmek maximális káosza, mint a szemléletek világos konfrontációja. Mindezek ellenére a politikai megfigyelő megtalálhatja azt a közös vonást, amely paradoxális egységbe fogja a magyar fővárosban elhangzott nyilatkozatokat és a gesztusokat. Bármennyire is furának tűnik, ezt a közös vonást a romániai választási kampány jelentette. E bizarr helyzet magyarázatát abban a tényben kell keresnünk, hogy az RMDSZ végre ráébredt, arra a valóságra, amelyre demokratikus konvencióbeli partnerei, a romániai demokratikus erők figyelmeztették. Jelesen, hogy a magyar szélsőségesség végső soron visszaüt és az országunkban élő magyar kisebbség ellen fordul. Hogy a nacionalista kommunisták által széles körben megmanipulálva, ezek az események kiindulópontjaivá válhatnak az antidemokratikus erők választási győzelmének. És hogy a szélsőséges nacionalisták uralta Románia életveszélyes lehet a magyar kisebbség számára. Következésképpen az RMDSZ felhagyott eddigi kétértelmű álláspontjával, beleértve a magyar fővárosbeli összejöveteleket megelőző álláspontját is, és élethalálharcot vívott, hogy a budapesti rendezvények nehogy politikai tőkét kovácsoljanak a romániai nacionalista-kommunista köröknek. Ebből a szempontból a Domokos Géza úr vezette szervezet komoly támogatást kapott a magyar kormány részéről, amely nyilvános nyilatkozatai, egyes gesztusai (mint például az a tény, hogy az MVSZ élére a mérsékelt szárnyat támogatta, vagy hogy az Erdélyi Magyarok kongresszusát némiképp mellőzte) révén elérte azt, hogy a diaszpórai egyes irredenta megnyilatkozásait az elkerülhetetlen egyéni szélsőséges**ség számlájára írja. Az RMDSZ bárjai egyértelmű és nyilvános elhatárolódás jelentett a világ más tájairól ,érkezett némely magyar felelőtlen gesztusaitól. Ilyan. .vonatkozásban a szervezet titkos fejfivérét Vitathatatlanul Tőkés László lelki pásztor jelentette. Mindenkit megdöbbentve (beleértve a két kongresszusom jelé lévő magyarokat is), az RMDSZ tiszteletbeli elnöke mind a péntek esti sajtóértekezleten, mind pedig az MVSZ kongressszusa folyamán a felelőtlen- irredentoizmus elleni kérlelhetetlen harcosként nyilatkozott meg. Tőkés László tiszteletesre. Romániában a magyar kisebbségit ügyeidben képviselt helytelen álláspont és magatartás szimbólumaként tartják számun. Budapesti látványos megmozdulása nevére csak azt a szerepet töltötte be, hogy nacionalista kommunistáinktól elorozta azt a lehetőséget, hogy a Magyarország fő%j£rosában zajló összejövetelekből politikai tőkét kovácsolhassanak, hanem azt is, hogy az eddigi szélsőséges (néhány) megnyilattkozásával és nyilatkozatával ellentétben az RMDSZ-t úgy mutassa be, mint egy realista, kiegyensúlyozott erőt, amely nalja, életbevágóan fontos megőrizni az erdéyi magyar kisebbség és román többség közti harmonikus kapcsolatokat. A budapesti találkozókat megelőző idSSIS szakban sokan, köztük magam is, úgy látták, hogy az RMDSZ budapesti jelenléte csapást mér a Demokratikus Konvenció ra, a romániai tiszta, bölcs erőkre a neniszeti kommunistákkal vívott harcukban. Egy váratlan mozdulattal az RMDSZ hangos győzelemmé nemesítette azt, ami kisp harcnak tűnt. Minden román párt számára meggyőző bizonyítékul szolgálhat: a poli- tikai küzdelemben milyen szerepe letgy az intelligenciának. ION CRISTOIU