Romániai Magyar Szó, 1992. szeptember (4. évfolyam, 822-847. szám)
1992-09-01 / 822. szám
£ «!- , - K-I &y. I" k NEM HAGYHATJUK * 1 2 3 4 SZÓ NÉLKÜL Hat, ami kettő Nemcsak a forgalomba kerülő pénz és szavak mennyisége növekszik feltartóztathatatlanul (miközben értékük csökken), hanem az elnökjelölteké is. Ha két évvel ezelőtt három volt belőlük, most... hat van. Pontosabban ennyi maradt a mintegy másfél tucatból. Ennyinek sikerült ugyanis, így-úgy, összeszednie a minimum százezer támogató aláírását. Hatan indulnak tehát harcba a Cotroceni palota bársonyszékéért, nyilván különböző esélyekkel. Ami első látására és avatatlan szemnek úgy tűnik, hogy jó. Elvégre van kiben és van miben választani. Azért kiben és miben, mert feltételezhető (és ez lenne a természetes), hogy 3 hat jelölt személy mögött hat politikai formáció, továbbmenve: hat politikai platform áll. Csakhogy ez nem egészen így igaz, s azért nem, mert többen közülük „rokon lelkek“, kis eltéréssel, de ugyanazokkal a politikai elképzelésekkel és célokkal, indultak harcba. Kérdem én ugyanis: mi a különbség a néhai Profit két szárnyának, tehát, két jelöltjének a platformja között? A mi szempontunkból nézve, lényegében semmi, legfeljebb fogalmazásbeli árnyalatok. És mivel, mennyiben akar mást Funar, mint az előbbi kettő? Legfeljebb anynyival és annyiban, hogy durvábban, „határozottabban“ akarja végrehajtani mindazt, amit például egykor a Front, majd most, a Frontok. És a republikánusok jelöltje, a Vatra egykori, nagy csodálója és szövetségese. Ion intánzatu vajon merre irányítja politikai lélekvesztőjét,? Másfelé, mint az eddig felsoroltak? Szó sincsróla. Szavaiból, megnyilatkozásaiból ugyanaz á v- s szett nemzeti kommunista, sövérzsnacionalista, a másságot nemcsak tagadó, de tiltó magatartás olvasható ki, mint az említett „versenytársaiéból“. Talán Mircea Druc, a Pruton túli „testvér“, az egyetlen független jelölt lenne alternatíva? Aligha. Bár Ada Blaridiana (aki különben Emil Constantinescu őszinte szurkolója) bejegyeztetését személyesen üdvözölte, az igazi szándékairól, az egy Moldávia visszatérését, az anya- t. országgal való egyesítését leszámítva, még nem nyilatkozott, de egyetlen mozdulatával a választók körében kétségeket ébresztett, mégpedig azzal, hogy egy fölröpített hír kapcsán elzárkózott az RDK-tól. Így aztán, ha nem is sorolhatjuk maradéktalanul egy táborba a „bal“ képviselőivel, a másik serpenyőbe sem helyezhető. De ez igazán nem is érdekes, hiszen annak, aki csak a célegyenesben, a 24. órában tudja kiállítani a százezres listát, lényegében reális esélyei nincsenek, meg kell elégednie a figuráns szerepkörével. Ha logikánk helyes, és az (az élet sajnos, igazolja!), akkor kiderül: igazából nincs hat, csak két választási lehetőség. Ennyit kínálnak fel a jelöltek. Egyik oldalon ötön nagyjából ugyanazt a másik oldalon egy. Ez az egy pedig Emil Constantinescu, az KDK jelöltje, aki a gyors és határozott demokratikus átalakítás, a múlttal (és tegyük hozzá: a jelennel!) való teljes mérvű szakítás híve és bajnoka. Az egyetlen politikus, aki reális alternatívát és nem átkozmetikázott variánst kínál föl,, aki új, európai szellemet és gyakorlatot szándékszik meghonosítani. Mindennek ismeretében joggal tehetjük fel a kérdést: mi változott, változott-e egyáltalán valami az 1990 májusi választási képlethez képest? Ha matematikailag vesszük, akkor azt kell mondanunk, hogy igen, változott. Akkor ketten voltak, méghozzá a hatalomban levő egy ellen, ma viszont öten szintén egy ellen. Csakhogy akkor az uralkodó párt bástyáit ketten támadták, ma viszont... öten próbálják megakadályozni, még ha egymás rovására is közben, az egy győzelmét És erre figyeljünk nagyon! Figyeljünk, mert egy esetleges második fordulóban Emil Constatinescu nem az öt közül legjobban helyezettel mérettetik meg, hanem mind az ötnek a táborával. Hiszen bármennyire marja az egyik Front a másik Frontot, bármennyire elhatárolja magát Funar vagy Manzatu Iliescutól és többi versenytársától, egyik sem szólítja majd híveit, hogy adja voksát az RDK-ra! Akárcsak a helyhatósági választások idején, a második fordulóban az öt közül a legjobban helyezett mellé állnak, híveiket pedig megfelelően előkészített diverziót követően, majd arra ösztönzik szavazzanak „románul“. Semmi esetre sem a magyarbérenc, az országot kiárusító, a hazaáruló stb. RDK-ra, hanem az országmentő akárkire. Ez persze — s nagy a valószínűsége ennek — lehet, hogy nem lesz más, mint Ion Iliescu. Íme, miért merem állítani azt, hogy nem hat, csak két alternatíva van. Mint ahogy nem volt több 1990 májusában sem. Tehát ne a szépen csengő Szávakra, ne a civakodásra figyeljünk, hanem a lényegre. Aki változást, aki de-' moráciát akar, az tudja, hol húzódik a két tábor között a demarkációs vonal. És úgy is szavaz. Már az első menetben, szeptember 27-én. GYARMATH JÁNOS ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP - BUKAREST VÉGET ÉRT A KAUKÁZUSI KALAND (Loco) —. Szombat este, elöl zsák, hátul zsák, középen egy ... hegymászó, azaz Klárik László, megérkezett a kaukázusi „edzőtáborból“, ahogy ő nevezte utólag a háromhetes túrát. Hogy a beígért beszámoló levelek miért nem érkeztek meg az RMSZ-hez? Nem rajta múlott — mondta, az ogyesszai postán nem voltak hajlandók Romániába címzett levelet átvenni, a hegyen pedig — nem volt posta. De a sepsiszentgyörgyi Vinalcool Rt. és az RMSZ szponzorizáltja/támogatottja szavát állva máris átadta úti- és túranaplóját a szerkesztőnek. Nemsokára tehát, egyik szeptemberi Szabad szombat mellékletünkből, hegymászó szemmel láttatva, olvasóink is ízelítőt kapnak a kaukázusi hegyekvarázsából. (Éltes Enikő) ALKALMI MUNKAERŐPIAC SEPSISZENTGYÖRGYÖN (Telefaxon) — A számtalan riportban „megdicsőült“ budai Moszkva térihez hasonló, bár nem a feketézést elősegítő munkaerőpiac létesül Háromszék központjában, ahol az alkalmi munkát keresők ta(folytatás* a 1. oldalon) Lista-vita RMDSZ-eknél Eddig, híradásainkból már kiderült, hogy,, eltérően más vidékektől. Hargita megyében csak hosszas viták után és., csak az utolsó, pillanatban született meg az RMDSZ szenátor- és képviselőjelöltjeinek név- és rangsora. A tusakodás során, amelyektől nem voltak idegenek az egyéni és csoportérdekek sem, többben súlyos vádak is elhangzottak, mi több nyomtatásban, lapunk hasábjain is megjelentek. Ezek közül kiemelkedik, széles körű visszhangot keltett az, amelyet az RMDSZ Országos Elnöksége augusztus 27-i közleményében fogalmazott meg, s amelyben nem mást, min Domokos Gézát, az RMDSZ elnökét marasztalja el a következő szavakkal. ..Különösen nehezítette a helyzetet az RMDSZ országos elnökének magatartása, aki nem kívánt személyesen részt venni a gyűlésen, ugyanakkor az Elnökség döntését olyaneszközökkel kívánta befolyásolni, amelyeket e testület elfogadhatatlannakűint, és az Etikai Bizottság elé kíván tárni.“, iá teljes szöveg megjelent az RMSZ 819., augusztus 21-i számában). .. Lapunk Bufeyan nemkíván beleszólni a Hargita megyei listavitába,, de kö ,tal,és olvasott annak minden részletéről, pártatlanul , tájékoztatni. Az alábbiak olyán éppen, ezért közreadjuk az Elnökség és az elnök közötti — 1982. augusztus 26—27-i — levélváltás teljes anyagát. Talán így a már megjelent közlemények■ kel és sajtótudósításokkal együtt kikerekedik a teljes és varós kép. Az RMDSZ Elnökségének, Kolumbán Gábor alelnök kezéhez CSÍKSZEREDA Tisztelt Elnökség: A következőkben írásba foglalom az 1992. augusztus 24-én, a Kolozs megyei Szék községben tartott Országos Egyeztetőtanácsi ülésén elmondottakat az RMDSZ Hargita megyei jelöltlistája körül kialakult helyzettel kapcsolatban. . Sajnálatos és — lám, kiderült — veszélyeket rejt magában a Hargita megye területén működő csíki, udvarhelyi, illetve Gyergyószéki választmányok éles elkülönülése, amihez még hozzájön az utóbbi két széki választmány és a székelyudvarhelyi, székelykeresztúri és gyergyószentmiklósi városi választmányok közötti hosszú idő óta tapasztalható nézeteltérés. Ennek az áldatlan helyzetnek az az eredménye, hogy az idei parlamenti választásokra összeállított széki jelölőlistákat nem sikerült egyeztetni. Ebből kiindulva, az RMDSZ szervezeti szabályzata’ 9. pontjának értelmében — „minden tag jogosult küldötteivel résztvenni« döntéshozatalban “ — és, gondolom, népünknek attól a közmondásától is bátorítva, hogy a „szükség törvényt bont“, a Csíkszéki, a Székelyudvarhely, Székelykeresztúr és Gyergyószentmiklós városi választmány kezdeményezésére augusztus 21-én Csíkszeredában jelöltegyeztető elektorgyűlésre , került sor, amely körültekintően kidolgozott képviseleti elvek, szigorúan megszabott választási rend alapján, a széki választmányok jelölőlistáiból kiindulva, közös megyei listát állított össze a szavazatok összesítéséből következő pontozás alapján. A gyűlés lefolyásáról és eredményéről a sajtóban megjelent közlemény számolt, be. (Romániai Magyar Szó — 816. sít., 1992. augusztus 25.) Ezt a listát, a jelöltek sorrendjét az Udvarhely és a Gyergyószéki választmány nem fogadta el. Hosszas vita után a Szék községben tartott Országos Egyeztető Tanács szavazattöbbséggel újabb egyeztető tárgyalásra szólította fel a Hargita megyei háromszéki választmányt, azzal a figyelmeztetéssel, hogy amennyiben a tárgyalások 1992. augusztus 26-án déli 12.00 óráig nem járnak eredménnyel, vagyis a konszenzus alapján elfogadott közös lista nem születik meg, az Elnökség vállalja magára a szenátorok és képviselők jelölését és a sorrend megállapítását. Széken sem tartottam és most sem tartom célravezetőnek ezt a megoldást. Semmisnek tekinteni 142 megyei elektor közös határozatát, az RMDSZ szervezeti szabályzatában rögzített helyi autonómia elvének felrúgásával, felülről jövő elnökségi döntéssel Hargita megyére kényszeríteni a választási listát súlyos következményekkel .. járó, szabályellenes lépésnek tartom. Mivel mindössze egy nap választ el a listaletétel dátumától (augusztus 27., csütörtök, 24.00 óra), kérem az Országos Elnökség Csíkszeredába összehívott tagjait, hogy különösen a már augusztus 26-án, a megyeszékhelyen megtartott székközi egyeztető gyűlés sikertelensége után, mérlegeljék nyugodtan, felelősen a rendkívül súlyos helyzetet, próbáljanak felülemelkedni az egyéni és csoportérdekeken. Gondoljanak arra, hogy ami Hargita megyében történik, az kihat nem csak a három történelmi szék magyar lakosságának hangulatára és választói magatartására, de befolyással leszaz erdélyi-romániai magyarságra is, most, amikor oly nagy szükségünk vann az aktív politikai viselkedésre, az összetartásra. Kérem az Elnökséget, tegyen tanúbizonyságot bölcsességéről és fogadja el az augusztus 21-én tartott megyei elektorgyűlés döntését, értsen egyet azzal, hogy törvény előírta megbízatás birtokában Székedi Ferenc, a Csíkszeredai választmány elnöke nyújtsa be a 21. körzeti választási irodának (Hargita megye) az RMDSZ szenátor- és képviselőjelöltjeinek hivatalos listáját. Amennyiben az Elnökség másképpen határoz, ragaszkodik ahhoz, hogy a megyei elektorok által összeállítottlistát vagy annak jelöltsorrendjét megváltoztassa — tekintettel arra, hogy a választási törvény rám ruházza a lista benyújtásához szükséges meghata-*mazás" aláírását vajon"sürgős értesítésüket döntésükről, hogy ennek birtokában alakíthassam ki — a szervezeti szabályzat 39. pontja értelmében — végső álláspontomat és hozhassam meg, úgyszólván az utolsó órában,az általam helyesnek ítélt, politikai helyzetfelmérésemmel és erkölcsi meggyőződésemmel összhangban lévő döntést. Bukarest, 1992. augusztus 30-án, 15 órakor DOMOKOS GÉZA DOMOKOS GÉZÁnak, az RMDSZ Országos Elnökének BUKAREST Figyelembe véve a tizenkét órás meghallgatásokkal tűzdelt 1992. augusztus 26-i elnökségi ülés javaslatait, valamint az augusztus 21-én megtartott jelöltegyeztető elektori ülés jelöltrangsorolását, a következő jelöltlista jóváhagyását javasoljuk az elnök úrnak: 1. Szenátorlista: 1. Verestóy Attila 2. Hajdú Gábor 3. Székedi Ferenc 4. Lászlófy Pál Ez a szenátorlista megegyezik ,az elektorok által elfogadott eredeti rangsorral. Megjegyezzük, hogy az elnökség a következő lista elfogadását javasolta: 1. Hajdú Gábor 2 . Verestóy Attila ■3. Lászlófy Pál Az elnökség nem tett javaslatot második tartalékra. Fodor Gábor: A polgároknak ki kell végre II. Képviselőlista: 1. Borbély Imre 2. Nagy Benedek 3. András Imre • 4. Asztalos Ferenc 3. Antal István 6. Borsos Géza 71 Ördögh Imre Ez a lista annyiban tér el az eredeti elektorlistától, hogy első számú képviselőjelöltként elfogadtuk, az elnökség javaslatára, Borbély Imrét, az ő ilyen irányú beleegyezésével (eredetileg szenátorként kívánta jelöltetni magát). Az elektorok által elfogadott listából még kimaradt Papp Kincses Emese, aki visszalépett. Az elnökség a maga részéről a következő sorrendet javasolta: 1. Borbély Imre 2. András Imre 3. Nagy Benedek 4. Borsos Géza 3. Asztalos Ferenc 1. 6. Ördögh Imre 7. Antal István Kérjük az elnök urat, hogy mielőbb közölje végleges döntését javaslatainkkal kapcsolatosan, hogy az ön megbízottja annak megfelelően tudja letenni a jelöléseket. Csíkszereda, 1992. augusztus 27., 11 óra, 53 perc A csíki választmány, a székelyudvarhelyi választmány, a gyergyószentmiklósi választmány egyeztető bizottságban résztvevők: Cségh Samu, a Csíki RMDSZ egyeztető bizottságának a vezetője, területi alelnök; Sófalvi László, az egyeztető bizottság székelyudvarhelyi képviselője, városi elnök; Szakáll Ferenc, az egyeztető bizottság gyergyószentmiklósi képviselője, városi alelnök. Megjegyzendő, hogy ezen döntésben konzultáltunk választmányaink elérhető tagjaival és elektoraival, természetesen az idő megszabta keretek között (8.30—11.30 óra között). 0 Hargita megyében jelöltlistában nincs hiány egyenesíteniük a gerincüket 0 Teller Ede csak egy veszélyt ismer 0 Halat vegyenek! MEGHATALMAZÁS Figyelembe véve az RMDSZ Országos Elnökségének augusztus 26—27-én Csíkszeredában tartott ülésén elfogadott javaslatot a Hargita megyei parlamenti jelöltlisták véglegesítésével kapcsolatban (telefax 1992. augusztus 27-én, déli 12 órakor). Tekintettel a Csegh Samu, a Csíki RMDSZ egyeztető bizottságának vezetője, területi alelnök; Sófalvi László, az egyeztető bizottság székelyudvarhelyi képviselője, városi elnök; Szakál Ferenc, az egyeztető bizottság gyergyószentmiklósi képviselője, városi alelnök által aláírt közlésre a fent em-Szenátor jelöltek: 1. Verestóy Attila 2. Hajdú Gábor 3. Székedi Ferenc 4. Lászlófy Pál Bukarest, 1992. augusztus 27-én, déli 2 órakor letett javaslattal kapcsolatban (telefax 1992. augusztus 27-én, déli 12.30 órakor). Tiszteletben tartva az RMDSZ szervezeti szabályzatának 21. pontjában rögzített helyi autonómia elvét — s ezáltal az augusztus 21-én Csíkszeredában megtartott jelöltegyeztető elektorgyűlés döntését — kényszerhelyzetben felhatalmazom Székedi Ferencet, a Csíkszéki RMDSZ-szervezet elnökét, hogy a Választási Törvény előírásainak megfelelően nyújtsa be a megyeszékhelyen működő 21. számú Választási Körzeti Irodának az RMDSZ következő hivatalos választási listáját: 1. Borbély Imre 2. Nagy Benedek 3. András Imre 4. Asztalos Ferenc 5. Antal István 6. Borsos Géza 7. Ördögh Imre DOMOKOS GÉZA, az RMDSZ elnöke Képviselőjelöltek: 0 Új sorozat Postacím: Redactia ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ: 79776 Bucuresti, 33 822., szám Piata Presei Libere 1., 1992. sector 1. szeptember 1., szerkesztősége kedd 79776 Bukarest 33, Szabad Sajtó tér 1., 4 oldal 1. kerület Üzenetrögzítő szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02 Telefax: 18 15 62 ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ ára 10 lej 0 Szeptemberi ima Áldott Atyánk, magam vagyok egyedül és csendben, mikor Hozzád jövök imádságom szavával. Ezt az áhitatos időt semmi sem helyettesíti. Segíts meg mindenkit ezt a csodálatos elcsendesedést megismerni. Milyen sokan keresnek jó megoldást az életükben, de tanácsot Tőled nem kérnek. Milyen messze vannak még sokan ettől a szép „közelség“-től. Pedig tudom Istenem, hogy igazi szép dolgok, belső változások, megbocsájtások, örömszerzések, megtisztulások, el nem vehető hűségek, kijelölt helyen való megmaradások életbölcsességek, tiszta írások, őszinte imádságok csak ebből a „közelségből“ születnek. Óh, bár tudnánk alázatosan fejet hajtani a Közeledben és tapasztalnánk meg mindnyájan az erőt, az eligazítást, amit szeretetből nyújtasz a Téged keresőknek. Szeretnénk így jönni most mi is Hozzád az ősz első napján, hozva az új kenyér úrasztalától a Mennyei Kenyeret, Téged Jézusunk, az Élet kenyerét, hogy Belőled táplálkozzunk és tápláljunk másokat, éhes családunkat, kicsi népünket, éhező fiataljainkat, s hitben megszegényedtett világunkat. Köszönjük Atyánk a nyár áldásait, a pihenést, a több együttlétet családunkkal, a szép hegyeket, völgyeket. Akiknek a nyár nehéz próbákat adott: betegséget, gyászt, szegénységet, megaláztatást, bántásokat, azokat segítsd, hogy az imádság fegyverével tudják legyőzni a megkeseredésüket és Rád bízzák az elkövetkező hónapot gyermeki bizalommal. Tudjuk, hogy nem könnyű hónap előtt állunk, hiszen sok gyermekünk még vizsga előtt van. Imádkozunk érettük, hogy ne találkozzanak ilyen fiatalon az emberi igaztalansággal. Igazgatóknak, tanároknak adj Atyánk sokakat megszégyenítő reménységet, jó felkészülést az új tanévre, adj gyermekeket kedvesen fogadó ajtónyitást, és szereteted szívükben „jövendöseink“ felé. Kezedbe fogódzunk jó Istenünk s úgy indulunk ez ősz felé s egyszer mikor rendeled az utolsó nagy Ősz felé is. Addig itt kell felmutassuk, hogy a Tieid vagyunk, ott majd Te fogod megmondani, hogy a Tieid voltunk-e? Szép szeptemberért könyörgünk jó Atyánk, gondviselésedre bízva ezt a hónapunkat is. Ámen CSIHA EMESE A „szántóföld“, melyen halat „termesztettek“ Mondhatni „ipari mennyiségű“ hal került augusztus közepén Temesvár piacaira mindannyiunk örömére. E szokatlan bő kínálat titka csak napokkal később derült ki, amikor az egyik helyi lap közölte: leeresztették a vizet a lieblingi víztárolóból. Hogy ki nyitotta meg a zsilipet és miért, kinek az utasítására, az a mai napig rejtély, tény, hogy a 74 hektáros tófelület helyén már csupán egy iszaptenger van, melyben becslések szerint 2—3 tonna elpusztult hal büdösödik, az 1985-ben gáttal elrekesztett patak vékony medrében pedig további 5—6 tonna hal rekrjeg, s a még élők a „megváltó“ hálóra várnak. A kár felbecsülhetetlen, mert nemcsak az elpusztult halak, a leeresztett víz értékét kell felmérni, hanem a környezetszennyezés, az ökológiai egyensúly felbomlásának egyelőre nehezen felbecsülhető következményeit is. A megmagyarázhatatlan katasztrófa után emberek százai mentek a vékonyan csordogáló vízhez, vederrel merték ki a vergődő halakat, a nagyobbakat (az apraját visszaöntötték) teherautókkal, szekerekkel, autókkal szállították a piacok felé, ahol pénzzé lehetett tenni a zsákmányt. Az igazi meglepetés mégiscsak ezután következett, amikor az egyik károsult (aki — nem kizárt — nemsokára vádlott is lesz), Nicolae Râmneanu, a tó egyik felét birtokló Select kereskedelmi társaság igazgatója kijelentette, hogy hivatalosan nem is volt ott tó. Szó, ami szó, avagy tó, ami tó, ha a telekkönyvben próbálnánk utánanézni a dolgoknak, az igazgató úrnak kellene igazat adnunk, hivatalosan ugyanis a terület szántóföld, és soha nem is volt egyéb. 1985-ben mégis a patak medrét gáttal zárták el, mely papír szerint esetleges áradások kivédésére szolgált, és e gát mögött — bár a vidékre inkább a szárazság jellemző — időközben körülbelül egymillió köbméter víz gyűlt össze. Az elárasztott területen a lieblingi állami gazdaság gazdálkodott, és 1986 óta (amikor a volt halászati vállalat a tavat hallal népesítette be), halat „termesztett“. A tó „nemléte" nem akadályozta meg az állami gazdaságot abban, hogy a 90-es évben bérbe adja azt a megyei sporthorgász egyesületnek, mely 53 tonna hal kifogására kötött szerződést a halászati vállalattal. Nem sokkal később azonban az állami gazdaság két kereskedelmi társasággá alakult; az egyik a tó egyik partján, a másik a másikon gazdálkodik ma is. A sporthorgászok egyesülete továbbra is bérbe vette volna a tavat, ha ki tudta volna fizetni azt a kétmillió lejt, amit a két kereskedelmi társaság kért. Ám nem tudta. A tavon a halászás azonban mégsem állt le. A gátőrnél váltott jegyekkel bárki bevethette a horgot. E jegyeket a két kereskedelmi társaság igazgatója bocsátotta ki, és írta alá. A sporthorgászok nem értékelték pozitívan a gesztust, ugyanis a leszerződött 53 tonna halnak java része még a tóban volt, és úgy érezték, hogy az mindenképpen őket illeti meg, ezért be is perelték a két kereskedelmi társaságot, kérvén a horgászáshoz való jog meghosszabbítását, vagy a ki nem halászott hal értékének a megtérítését. A temesvári bíróság nem találta jogosnak a követelést, de az egyesület fellebbezett a megyei törvényszéken. Annak ellenére, hogy jogerős ítélet azóta sem született, ez év áprilisában Romneanu igazgató hivatásos halászokat fogadott, akikkel úgymond „kiürítette" a tavat. E művelet során — az igazgató vallomása szerint — mindössze 300 kiló hal akadt a hálóba. E mennyiség, abból kiindulva, hogy most több tonna büdösödik a parton, igencsak megkérdőjelezhető. Vagy a halászok nem voltak annyira „profik", vagy az igazgató nem akar, nem tud elszámolni a kifogott halmennyiség árával. Ezt a zavaros ügyet tetézte tehát a gordiuszi megoldás: ismét szántót csináltak a víztükör helyére. Hogy mi fog teremni rajta, azt egyelőre nehéz elgondolni. Jelenleg a Környezetvédő Ügynökség köhögi kétségbeesett követeléseit, hogy a vidék elkerülje a halrengetegből származó intoxikációt. Bár a rendőrség is akcióba lépett, a sok ködös foltból még semmi sem tisztázódott. GAZDA ÁRPÁD LONDON UTÁN • Újabb harcok Szarajevóban A londoni Jugoszlávia-konferencia után is véres hétvége következett Bosznia-Hercegovinában: szombat éjjel és vasárnap harcok folytak a bosnyák fővárosban, tőle északra Vogosca térségében, valamint Gorazde város és két más település, Tuzla és Jajce övezetében — jelentik a nemzetközi hírügynökségek. A Reuter és a France Presse szerint Szarajevóban utcai harcok voltak, a bosnyák erők ismét megpróbálták áttörni a négy hónapja tartó szerb ostromgyűrűt, hogy a muzulmán részek felé nyomuljanak előre. Ugyanakkor nagykaliberű tüzérségi lövedék robbant Szarajevó egyik negyedében, egy zsúfolt köztéren, ahol 15 személyt ölt meg, legnagyobbrészt nőket és gyerekeket. Ugyanitt tucatnyi sebesülés történt. Tehát az események alakulása egyelőre nem igazolja Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter előbbi lapszámunkban részletesen ismertetett derűlátó megállapításait a londoni konferencia eredményeiről. (Folytatása a 2. oldalon) Magyar javaslat a bősi vízlépcső ügyében Magyarország a Cseh és Szlovák Köztársaság kormányával együttesen kérje a Hágai Nemzetközi Bíróság döntését a bősi vízlépcső megépítéséből fakadó vitában. Ezt javasolja Antall József magyar miniszterelnök Jan Starsky csehszlovák szövetségi, valamint Vladimir Meciar szlovák kormányfőnek írt levelében. A vízlépcső C-változat szerinti megvalósítása esetén október 15-e után cseh és szlovák területre terelik a Dunát, egyoldalúan megváltoztatva ezzel az országhatár jellegét — fogalmaz a levél. Egyben leszögezi: a magyar kormány továbbra is a nemzetközi joggal összhangban kívánja rendezni a két ország közötti konfliktust, ezért javasolja a vita pártatlan fórum elé bocsátását. A magyar kormány e kezdeményezéséről tájékoztatni kívánja az európai országok együttműködésének fórumait, mindenekelőtt az Európai Közösségek Bizottságát, az Európa Tanácsot és az EBEÉ-t. Egyébként Budapesten hivatalosan közölték: szeptember 9-én hivatalos látogatásra várják a magyar fővárosba Vladimír Meciar szlovák kormányfőt. Ide kapcsolódik a hír, miszerint a Dunabizottság magyarországi képviselője tiltakozását fejezte ki a Magyar Köztársaság nevében a Duna-bizottságnál a bejelentett cseh-szlovák szándék miatt. (MTI)