Romániai Magyar Szó, 1992. szeptember (4. évfolyam, 822-847. szám)

1992-09-01 / 822. szám

£ «!- , - K-I &y. I" k NEM HAGYHATJUK * 1 2 3 4 SZÓ NÉLKÜL Hat, ami kettő N­emcsak a forgalomba kerülő pénz és szavak mennyisége növekszik feltartóztathatatlanul (miközben értékük csökken), hanem az elnökje­lölteké is. Ha két évvel ezelőtt három volt belőlük, most... hat van. Ponto­sabban ennyi maradt a mintegy másfél tucatból. Ennyinek sikerült ugyanis, így-úgy, összeszednie a minimum száz­ezer támogató aláírását. Hatan indulnak tehát harcba a Cotroceni palota bár­sonyszékéért, nyilván különböző esé­lyekkel. Ami első látására és avatatlan szemnek úgy tűnik, hogy jó. Elvégre van kiben és van miben választani. Azért kiben és miben, mert feltételez­hető (és ez lenne a természetes), hogy 3 hat jelölt személy mögött hat politikai formáció, továbbmenve: hat politikai platform áll. Csakhogy ez nem egészen így igaz, s azért nem, mert többen közülük „ro­kon lelkek“, kis eltéréssel, de ugyan­azokkal a politikai elképzelésekkel és célokkal, indultak harcba. Kérdem én ugyanis: mi a különbség a néhai Profit két szárnyának, tehát, két jelöltjének a platformja között? A mi szempon­tunkból néz­ve, lényegében semmi, leg­feljebb fogalmazásbeli árnyalatok. És mivel, mennyiben akar mást Funar, mint az előbbi kettő? Legfeljebb any­­nyival és annyiban, hogy durvábban, „határozottabban“ akarja végrehajtani mindazt, amit például egykor a Front, majd most, a Frontok. És a republiká­nusok jelöltje, a Vat­ra egykori, nagy csodálója és szövetségese. Ion intánzatu vajon merre irányítja politikai lélek­­vesztőjét,? Másfelé, mint az eddig fel­soroltak? Szó sincs­­róla. Szavaiból, megnyilatkozásaiból ugyanaz á v- s szett nemzeti kommunista, sövérzsna­cionalista, a másságot nemcsak tagadó, de tiltó magatartás olvasható ki, mint az említett­­ „versenytársaiéból“. Talán­­ Mircea Druc, a Pruton túli „testvér“, az egyetlen független jelölt lenne alterna­tíva? Aligha. Bár Ada Blaridiana (aki különben Emil Constantinescu őszinte szurkolója) bejegyeztetését személyesen üdvözölte, az igazi szándékairól, az egy Moldávia­ visszatérését, az anya- t. országgal való egyesítését leszámítva,­­ még nem nyilatkozott, de egyetlen moz­­­dulatával a választók körében kétsé­geket ébresztett, mégpedig azzal, hogy egy fölröpített hír kapcsán elzárkózott az RDK-tól. Így aztán, ha nem is so­rolhatjuk maradéktalanul egy táborba a „bal“ képviselőivel, a másik serpenyő­be sem helyezhető. De ez igazán nem is érdekes, hiszen annak, aki csak a célegyenesben, a 24. órában tudja ki­állítani a százezres listát, lényegében reális esélyei nincsenek, meg kell elé­gednie a figuráns szerepkörével. Ha logikánk helyes, és az (az élet saj­nos, igazolja!), akkor kiderül: igazából nincs hat, csak két választási lehetőség. Ennyit kínálnak fel­ a jelöltek. Egyik oldalon ötön nagyjából ugyanazt a má­sik oldalon egy. Ez az egy pedig Emil Constantinescu, az KDK jelöltje, aki a gyors és határozott demokratikus át­alakítás, a múlttal (és tegyük hozzá: a jelennel!) való teljes mérvű szakítás híve és bajnoka. Az egyetlen politikus, aki reális alternatívát és nem átkoz­metikázott variánst kínál föl,, aki új, európai szellemet és gyakorlatot szán­dékszik meghonosítani. Mindennek ismeretében joggal tehet­jük fel a kérdést: mi változott, válto­zott-e egyáltalán valami az 1990 májusi választási képlethez képest? Ha mate­matikailag vesszük, akkor azt kell mon­danunk, hogy igen, változott. Akkor ketten voltak, méghozzá a hatalomban levő egy ellen, ma viszont öten szin­tén egy ellen. Csakhogy akkor az ural­kodó párt bástyáit ketten támadták, ma viszont... öten próbál­ják megaka­dályozni, még ha egymás rovására is közben, az egy győzelmét És erre fi­gyeljünk nagyon! Figyeljünk, mert egy esetleges második fordulóban Emil Constatinescu nem az öt közül legjob­ban helyezettel mérettetik meg, hanem mind az ötnek a táborával. Hiszen bár­mennyire marja az egyik Front a má­sik Frontot, bármennyire elhatárolja magát Funar vagy Manzatu Iliescutól és többi versenytársától, egyik sem szó­lítja majd híveit, hogy adja voksát az RDK-ra! Akárcsak a helyhatósági vá­lasztások idején, a második fordulóban az öt közül a legjobban helyezett mellé állnak, híveiket pedig megfelelően elő­készített diverziót követően, majd arra ösztönzik szavazzanak „románul“. Semmi esetre sem a magyarbérenc, az országot kiárusító, a hazaáruló stb. RDK-ra, hanem az országmen­tő akárkire. Ez persze — s nagy a valószínűsége ennek — lehet, hogy nem lesz más, mint Ion Iliescu. Íme, miért merem állítani azt, hogy nem hat, csak két alternatíva van. Mint ahogy nem­ volt több 1990 májusá­ban sem. Tehát ne a szépen csengő Szá­vakra, ne a civakodásra figyeljünk, ha­nem a lényegre. Aki változást, aki de-' moráciát akar, az tudja, hol­ húzódik a két tábor között a demarkációs vonal. És úgy is szavaz. Már az első menet­ben, szeptember 27-én. GYARMATH JÁNOS ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP - BUKAREST ­ VÉGET ÉRT A KAUKÁZUSI­­ KALAND (Loco) —. Szombat este, elöl zsák, há­tul zsák, középen egy ... hegymászó, az­az Klárik László, megérkezett a kaukázu­si „edzőtáborból“, ahogy ő nevezte utólag a háromhetes túrát. Hogy a beígért be­számoló levelek miért nem érkeztek meg az RMSZ-hez? Nem rajta múlott — mondta, az ogyesszai postán nem vol­tak hajlandók Romániába címzett levelet átvenni, a hegyen pedig — nem volt pos­ta. De a sepsiszentgyörgyi Vinalcool Rt. és az RMSZ szponzorizáltja/támogatottja szavát állva máris átadta úti- és túra­­naplóját a szerkesztőnek. Nemsokára te­hát, egyik szeptemberi Szabad szombat mellékletünkből, hegymászó szemmel lát­tatva,­ olvasóink is ízelítőt kapnak a kau­kázusi hegyek­­varázsából. (Éltes Enikő) ALKALMI MUNKAERŐPIAC SEPSISZENTGYÖRGYÖN (Telefaxon) — A számtalan riportban „megdicsőült“ budai Moszkva térihez ha­sonló, bár nem a feketézést elősegítő mun­kaerőpiac létesül Háromszék központjá­ban, ahol­ az alkalmi munkát keresők ta­(folytatás* a 1. oldalon) Lista-vita RMDSZ-eknél Eddig, híradásainkból már kiderült, hogy,, eltérően más vidékektől.­ Har­gita megyében csak hosszas viták után és., csak az utolsó, pillanatban született meg az RMDSZ szenátor- és képviselőjelöltjeinek név- és rangsora. A­ tusa­kodás során, amelyektől nem voltak idegenek az egyéni és csoportérdekek sem, több­­ben súlyos vádak is­ elhangzottak, mi több nyomtatásban, lapunk hasábjain is megjelentek. Ezek közül kiemelkedik, széles körű visszhangot keltett az, amelyet az­ RMDSZ Országos Elnöksége augusztus 27-i közlemé­nyében fogalmazott meg, s amelyben nem mást, min Domokos Gézát, az RMDSZ elnökét marasztalja el a következő szavakkal. ..Különösen nehezí­tette a helyzetet az RMDSZ országos elnökének magatartása, aki nem­­ kívánt személyesen részt ven­ni a gyűlésen, ugyanakkor­ az Elnökség döntését olyan­­eszközökkel kívánta befolyásolni, amelyeket e testület elfogadhatatlannak­­­űin­t, és az Etikai Bizottság elé kíván tárni.“, iá teljes szöveg megjelent­ az RMSZ 819., augusztus 21­-i számában). .. Lapunk Bufeyan nem­­kíván beleszólni­­ a Hargita megyei listavitába,, de kö­­­­ ,tal,és olvasott­ annak minden részletéről,­ pártatlanul , tájékoztatni. Az alábbiak o­lyán éppen, ezért közreadjuk az Elnökség és az elnök közötti — 1982. augusztus 26—27-i — levélváltás teljes anyagát. Talán így a már megjelent közlemények­­■ kel és sajtótudósításokkal együtt kikerekedik a teljes és varós kép. Az­ RMDSZ Elnökségének, Kolumbán Gábor alelnök kezéhez CSÍKSZEREDA Tisztelt Elnökség: A következőkben írásba foglalom az 1992. augusztus 24-én, a Kolozs megyei Szék községben tartott Országos Egyeztető­­tanácsi ülésén elmondottakat az RMDSZ Hargita megyei jelöltlistája körül kialakult helyzettel kapcsolatban. . Sajnálatos és — lám, kiderült — ve­szélyeket rejt magában a Hargita megye területén működő csíki, udvarhelyi, illet­ve Gyergyó­széki választmányok éles el­különülése, amihez még hozzájön az utób­bi két széki választmány és a székelyud­­­varhelyi, székelykeresztúri és gyergyó­­szentmiklósi városi választmányok közötti hosszú idő óta tapasztalható nézeteltérés. Ennek az áldatlan helyzetnek az az ered­ménye,­ hogy az idei parlamenti választá­sokra összeállított széki jelölőlistákat nem sikerült egyeztetni. Ebből kiindulva, az RMDSZ szervezeti szabályzata’ 9. pontjának értelmében — „minden tag­ jogosult­ küldötteivel részt­­venni« döntéshozatalban “ — és, gondolom, népünknek attól a közmondásától is báto­rítva, hogy a „szükség törvényt bont“, a Csík­széki, a Székelyudvarhely, Székely­­keresztúr és Gyergyószentmiklós városi választmány kezdeményezésére augusztus 21-én Csíkszeredában­ jelöltegyeztető elek­torgyűlésre , került sor, amely körültekin­tően kidolgozott képviseleti elvek, szigo­rúan megszabott választási rend alapján, a­ széki választmányok jelölőlistáiból kiin­dulva, közös megyei listát állított össze a szavazatok összesítéséből következő ponto­zás alapján. A gyűlés lefolyásáról és ered­ményéről a sajtóban megjelent közlemény számolt, be. (Romániai Magyar Szó — 816. sít., 1992. augusztus 25.) Ezt a listát, a jelöltek sorrendjét az Ud­varhely és a Gyergyó­széki választmány nem fogadta el. Hosszas vita után a Szék községben tar­tott Országos Egyeztető Tanács szavazat­többséggel újabb egyeztető tárgyalásra szó­lította fel a Hargita megyei három­széki választmányt, azzal a figyelmeztetéssel, hogy amennyiben a tárgyalások 1992. au­gusztus 26-án déli 12.00 óráig nem járnak eredménnyel, vagyis a konszenzus alapján elfogadott közös lista nem születik meg, az Elnökség vállalja magára a szenátorok és képviselők jelölését és a sorrend meg­állapítását. Széken sem tartottam és most sem tar­tom célravezetőnek ezt a megoldást. Sem­misnek tekinteni 142 megyei elektor közös határozatát, az RMDSZ szervezeti szabály­zatában rögzített helyi autonómia elvének felrúgásával, felülről jövő elnökségi dön­téssel Hargita megyére kényszeríteni a vá­lasztási listát súlyos következményekkel .. járó, szabályellenes lépésnek tartom. Mivel mindössze egy nap választ el a listaletétel dátumától (augusztus 27., csü­törtök, 24.00 óra), kérem az Országos El­nökség Csíkszeredába összehívott tagjait, hogy különösen a m­ár augusztus 26-án, a megyeszékhelyen megtartott szék­közi e­­gyeztető gyűlés sikertelensége után, mér­legeljék nyugodtan, felelősen­ a rendkívül súlyos helyzetet, próbáljanak felülemel­kedni az egyéni és csoportérdekeken. Gondoljanak arra, hogy ami Hargita me­gyében történik, az kihat nem csak a há­rom történelmi szék magyar lakosságának hangulatára és választói magatartására, de befolyással lesz­­az erdélyi-romániai magyarságra is, most, amikor­ oly nagy szükségünk vann az aktív politikai visel­kedésre, az összetartásra. Kérem az El­nökséget, tegyen tanúbizonyságot bölcses­ségéről és fogadja el az augusztus 21-én tartott megyei elektor­gyűlés­ döntését, ért­sen egyet azzal, h­ogy törvény­ előírta meg­bízatás birtokában Székedi Ferenc, a Csík­szeredai választmány elnöke nyújtsa be a 21. körzeti választási irodának (Hargita megye) az RMDSZ szenátor- és képvise­lőjelöltjeinek hivatalos listáját. Amennyiben az Elnökség másképpen határoz, ragaszkodik ahhoz, hogy a megyei elektorok által összeállított­­listát vagy annak jelöltsorrendjét megváltoztassa — tekintettel arra, hogy a választási törvény rám ruházza a lista benyújtásához szük­séges meghata-*mazás" aláírását vaj­on"­­sürgős értesítésüket döntésükről, hogy ennek birtokában alakíthassam ki — a szervezeti szabályzat 39. pontja értelmében — végső álláspontomat és hozhassam meg, úgyszólván az utolsó órában,­az általam helyesnek ítélt, politikai helyzetfelméré­semmel és erkölcsi meggyőződésemmel összhangban lévő döntést. Bukarest, 1992. augusztus 30-án, 15 órakor DOMOKOS GÉZA DOMOKOS GÉZÁnak, az RMDSZ Országos Elnökének BUKAREST Figyelembe véve a tizenkét órás meg­hallgatásokkal tűzdelt 1992. augusztus 26-i elnökségi ülés javaslatait, valamint az augusztus 21-én megtartott jelöltegyeztető elektori ülés jelöltrangsorolását, a kö­vetkező jelöltlista jóváhagyását javasol­juk az elnök úrnak: 1. Szenátorlista: 1. Verestóy Attila 2. Hajdú Gábor 3. Székedi Ferenc 4. Lászlófy Pál Ez a szenátorlista megegyezik ,az elek­torok által elfogadott eredeti rangsorral. Megjegyezzük, hogy az elnökség a követ­kező lista elfogadását javasolta: 1. Hajdú Gábor 2­ . Verestóy Attila ■3. Lászlófy Pál Az elnökség nem tett javaslatot máso­­dik tartalékra. Fodor Gábor: A polgároknak ki kell végre II. Képviselőlista: 1. Borbély Imre 2. Nagy Benedek 3. András Imre •­ 4. Asztalos Ferenc 3. Antal István 6. Borsos Géza 71 Ördögh Imre Ez a lista annyiban tér el az eredeti elektorlistától, hogy első számú képvise­­lőjelöltk­ént elfogadtuk, az elnökség javas­latára, Borbély Imrét, az ő ilyen irányú beleegyezésével (eredetileg szenátorként kívánta jelöltetni magát). Az elektorok által elfogadott listából még kimaradt Papp Kincses Emese, aki visszalépett. Az elnökség a maga részéről a követke­ző sorrendet javasolta: 1. Borbély Imre 2. András Imre 3. Nagy Benedek 4. Borsos Géza 3. Asztalos Ferenc 1. 6. Ördögh Imre 7. Antal István Kérjük az elnök urat, hogy mielőbb kö­zölje végleges döntését javaslatainkkal kapcsolatosan, hogy az ön megbízottja annak megfelelően tudja letenni a jelö­léseket. Csíkszereda, 1992. augusztus 27., 11 óra, 53 perc A csíki választmány,­­ a székelyudvar­­helyi választmány, a gyergyószentmiklósi választmány egyeztető bizottságban részt­vevők:­ Cségh Samu, a Csíki RMDSZ egyeztető bizottságának a vezetője, területi alelnök; Sófalvi László, az egyeztető bizottság székelyudvarhelyi­­ képviselője, városi el­nök; Szakáll­ Ferenc, az egyeztető bizottság gyergyószentmiklósi képviselője, városi alelnök. Megjegyzendő, hogy ezen döntésben konzultáltunk választmányaink elérhető tagjaival és elektoraival, természetesen az­ idő megszabta keretek között (8.30—11.30 óra között). 0 Hargita megyében jelöltlistában nincs hiány egyenesíteniük a gerincüket 0 Teller Ede csak egy veszélyt ismer 0 Halat vegyenek! MEGHATALMAZÁS Figyelembe véve az RMDSZ Orszá­gos Elnökségének augusztus 26—27-én Csíkszeredában tartott ülésén elfoga­dott javaslatot a Hargita megyei par­lamenti jelöltlisták véglegesítésével kapcsolatban (telefax 1992. augusztus 27-én, déli 12 órakor). Tekintettel a Csegh Samu, a Csíki RMDSZ egyeztető bizottságának veze­tője, területi alelnök; Sófalvi László, az egyeztető bizottság székely­udvar­helyi képviselője, városi elnök; Sza­kál Ferenc, az egyeztető bizottság gyergyószentmiklósi képviselője, városi alelnök által aláírt közlésre a fent em-Szenátor jelöltek: 1. Verestóy Attila 2. Hajdú Gábor 3. Székedi Ferenc 4. Lászlófy Pál Bukarest, 1992. augusztus 27-én, déli 2 órakor letett javaslattal kapcsolatban (telefax 1992. augusztus 27-én, déli 12.30 óra­kor). Tiszteletben tartva az RMDSZ szer­vezeti szabályzatának 21. pontjában rögzített helyi autonómia elvét — s ezáltal az augusztus 21-én Csíkszeredá­ban megtartott jelöltegyeztető elektor­gyűlés döntését — kényszerhelyzetben felhatalmazom Székedi Ferencet, a Csík­széki RMDSZ-szervezet elnökét, hogy a Választási Törvény előírásainak meg­felelően nyújtsa be a megyeszékhelyen működő 21. számú Választási Körzeti Irodának az RMDSZ következő hiva­talos választási listáját: 1. Borbély Imre 2. Nagy Benedek 3. András Imre 4. Asztalos Ferenc 5. Antal István 6. Borsos Géza 7. Ördögh Imre DOMOKOS GÉZA, az RMDSZ elnöke Képviselőjelöltek: 0 Új sorozat Postacím: Redactia ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ: 79776 Bucuresti, 33 822., szám Piata Presei Libere 1., 1992. sector 1. szeptember 1.,­ szerkesztősége kedd 79776 Bukarest 33, Szabad Sajtó tér 1., 4 oldal 1. kerület Üzenetrögzítő szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02 Telefax: 18 15 62 ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ ára 10 lej 0 Szeptemberi ima Áldott Atyánk, magam vagyok egyedül és csendben, mikor Hozzád jövök imádságom szavával. Ezt az áhitatos időt semmi sem helyettesíti. Segíts meg mindenkit ezt a csodálatos elcsendesedést megismerni. Milyen sokan keresnek jó megoldást az életükben, de­ tanácsot Tőled nem kérnek. Milyen messze vannak még sokan et­től a szép „közelség“-től. Pedig tudom Istenem, hogy igazi szép dolgok, belső változások, megbocsájtások, örömszerzések, megtisz­tulások, el nem vehető hűségek, kijelölt helyen való megmaradá­sok életbölcsességek, tiszta írások, őszinte imádságok csak ebből a „közelségből“ születnek. Óh, bár tudnánk alázatosan fejet hajtani a Közeledben és tapasztalnánk meg mindnyájan az erőt, az eliga­zítást, amit szeretetből nyújtasz a Téged keresőknek. Szeretnénk így jönni most mi is Hozzád az ősz első napján, hozva az új kenyér úrasztalától a Mennyei Kenyeret, Téged Jézusunk, az Élet kenye­rét, hogy Belőled táplálkozzunk és tápláljunk másokat, éhes csalá­dunkat, kicsi népünket, éhező fiataljainkat, s hitben megszegénye­­­­dtett világunkat. Köszönjük Atyánk a nyár áldásait, a pihenést, a több együtt­­­­létet családunkkal, a szép hegyeket, völgyeket. Akiknek a nyár nehéz próbákat adott: betegséget, gyászt, szegénységet, megaláz­tatást, bántásokat, azokat segítsd, hogy az imádság fegyverével tudják legyőzni a megkeseredésüket és Rád bízzák az elkövetkező hónapot gyermeki bizalommal. Tudjuk, hogy nem könnyű hónap előtt állunk, hiszen sok gyermekünk még vizsga előtt van. Imád­kozunk érettük, hogy ne­ találkozzanak ilyen fiatalon­ az emberi igaztalansággal. Igazgatóknak, tanároknak adj Atyánk sokakat megszégyenítő reménységet, jó felkészülést az új tanévre, adj gyermekeket kedvesen fogadó ajtónyitást, és szereteted szívükben „jövendöseink“­ felé. Kezedbe fogódzunk jó Istenünk s úgy indulunk ez ősz felé s egyszer mikor rendeled az utolsó nagy Ősz felé is. Addig itt kell felmutassuk, hogy a Tieid vagyunk, ott majd Te fogod megmon­dani, hogy a Tieid voltunk-e? Szép szeptemberért könyörgünk jó Atyánk, gondviselésedre bízva ezt a hónapunkat is. Ámen CSIHA EMESE A „szántóföld“, melyen halat „termesztettek“ Mondhatni „ipari mennyiségű“ hal ke­rült augusztus közepén Temesvár piacaira mindannyiunk örömére. E szokatlan bő kínálat titka csak napokkal később derült ki, amikor az egyik helyi lap közölte: le­eresztették a vizet a lieblingi víztárolóból. Hogy ki nyitotta meg a zsilipet és miért, kinek az utasítására, az a mai napig rej­tély, tény, hogy a 74 hektáros tófelület he­lyén már csupán egy iszaptenger van, melyben becslések szerint 2—3 tonna el­pusztult hal büdösödik, az 1985-ben gáttal elrekesztett patak vékony medrében pe­dig további 5—6 tonna hal rekrjeg, s a még élők a „megváltó“ hálóra várnak. A kár felbecsülhetetlen, mert nemcsak az elpusz­tult halak, a leeresztett víz értékét kell felmérni, hanem a környezetszennyezés, az ökológiai egyensúly felbomlásának egy­előre nehezen felbecsülhető következmé­nyeit is. A megmagyarázhatatlan katasztró­fa után emberek százai mentek a véko­nyan csordogáló vízhez, vederrel merték ki a vergődő halakat, a nagyobbakat (az apraját visszaöntötték) teherautókkal, sze­kerekkel, autókkal szállították a piacok felé, ahol pénzzé lehetett tenni a zsák­mányt. Az igazi meglepetés mégiscsak ezután következett, amikor az egyik károsult (aki — nem kizárt — nemsokára vádlott is lesz), Nicolae Râmnean­u, a tó egyik fe­lét birtokló Select kereskedelmi társaság igazgatója kijelentette, hogy hivatalosan nem is volt ott tó. Szó, ami szó, avagy tó, ami tó, ha a telekkönyvben próbálnánk utá­nanézni a dolgoknak, az igazgató úrnak kellene igazat adnunk, hivatalosan ugyanis a terület szántóföld, és soha nem is volt egyéb. 1985-ben mégis a patak medrét gáttal zárták el, mely papír szerint eset­leges áradások kivédésére szolgált, és e gát mögött — bár a vidékre inkább a szá­razság jellemző — időközben körülbelül egymillió köbméter víz gyűlt össze. Az el­árasztott területen a lieblingi állami gaz­daság gazdálkodott, és 1986 óta (amikor a volt halászati vállalat a tavat hallal né­pesítette be), halat „termesztett“. A tó „nemléte" nem akadályozta meg az álla­mi gazdaságot abban, hogy a 90-es évben bérbe adja azt a megyei sporthorgász egyesületnek, mely 53 tonna hal kifogá­sára kötött szerződést a halászati vállalat­tal. Nem sokkal később azonban az álla­mi gazdaság két kereskedelmi társasággá alakult; az egyik a tó egyik partján, a másik a másikon gazdálkodik ma is. A sporthorgászok egyesülete továbbra is bér­be vette volna a tavat, ha ki tudta volna fizetni azt a kétmillió lejt, amit a két ke­reskedelmi társaság kért. Ám nem tudta. A tavon a halászás azonban mégsem állt le. A gátőrnél váltott jegyekkel bárki be­vethette a horgot. E jegyeket a két keres­kedelmi társaság igazgatója bocsátotta ki, és írta alá. A sporthorgászok nem értékel­ték pozitívan a gesztust, ugyanis a le­szerződött 53 tonna halnak java része még a tóban volt, és úgy érezték, hogy az min­denképpen őket illeti meg, ezért be is pe­relték a két kereskedelmi társaságot, kér­vén a horgászáshoz való jog meghosszab­bítását, vagy a ki nem halászott hal ér­tékének a megtérítését. A temesvári bí­róság nem találta jogosnak a követelést, de az egyesület fellebbezett a megyei tör­vényszéken. Annak ellenére, hogy jogerős ítélet azóta sem született, ez év áprilisában Romnean­u igazgató hivatásos halászokat fogadott, akikkel úgymond „kiürítette" a tavat. E művelet során — az igazgató val­lomása szerint — mindössze 300 kiló hal akadt a hálóba. E mennyiség, abból kiin­dulva, hogy most több tonna büdösödik a parton, igencsak megkérdőjelezhető. Vagy a halászok nem voltak annyira „profik", vagy az igazgató nem akar, nem tud el­számolni a kifogott halmennyiség árával. Ezt a zavaros ügyet tetézte tehát a gor­diuszi megoldás: ismét szántót csináltak a víztükör helyére. Hogy mi fog teremni rajta, azt egyelőre nehéz elgondolni. Je­lenleg a Környezetvédő Ügynökség köhögi kétségbeesett követeléseit, hogy a vidék elkerülje a halrengetegből származó in­­toxikációt. Bár a rendőrség is akcióba lé­pett, a sok ködös foltból még semmi sem tisztázódott. GAZDA ÁRPÁD LONDON UTÁN • Újabb harcok Szarajevóban A londoni Jugoszláv­ia-konferencia után is véres hétvége következett Bosz­nia-Hercegovinában: szombat éjjel és va­sárnap harcok folytak a bosnyák főváros­ban, tőle északra Vogosca térségében, va­lamint Gorazde város és két más telepü­lés, Tuzla és Jajce övezetében — jelentik a nemzetközi hírügynökségek. A Reuter és a France Presse szerint Szarajevóban utcai harcok voltak, a bosnyák erők is­mét megpróbálták áttörni a négy hónapja tartó szerb ostromgyűrűt, hogy a muzul­mán részek felé nyomuljanak előre. U­­gyanakkor nagykaliberű tüzérségi löve­dék robbant Szarajevó egyik negyedében, egy zsúfolt köztéren, ahol 15 személyt ölt meg, legnagyobbrészt nőket és gyerekeket. Ugyanitt tucatnyi sebesülés történt. Tehát az események alakulása egyelőre nem igazolja Jeszenszky Géza magyar külügy­miniszter előbbi lapszámunkban részlete­sen ismertetett derűlátó megállapításait a londoni konferencia eredményeiről. (Folytatása a 2. oldalon) Magyar javaslat a bősi vízlépcső ügyében Magyarország a Cseh és Szlovák Köztár­saság kormányával együttesen kérje a Há­gai Nemzetközi Bíróság döntését a bősi vízlépcső megépítéséből fakadó vitában. Ezt javasolja Antall József magyar mi­niszterelnök Jan Starsky csehszlovák szö­vetségi, valamint Vladimir Meciar szlovák kormányfőnek írt levelében. A vízlépcső C-változat szerinti megvalósítása esetén október 15-e után cseh és szlovák terület­re terelik a Dunát, egyoldalúan megvál­toztatva ezzel az országhatár jellegét — fogalmaz a levél. Egyben leszögezi: a ma­gyar kormány továbbra is a nemzetközi joggal összhangban kívánja rendezni a két ország közötti konfliktust, ezért javasolja a vita pártatlan fórum elé bocsátását. A magyar kormány e kezdeményezéséről tá­jékoztatni kívánja az európai országok együttműködésének fórumait, mindenek­előtt az Európai Közösségek Bizottságát, az Európa Tanácsot és az EBEÉ-t. Egyéb­ként Budapesten hivatalosan közölték: szeptember 9-én hivatalos látogatásra vár­ják a magyar fővárosba Vladimír Meciar szlovák kormányfőt. Ide kapcsolódik a hír, miszerint a Duna­­bizottság magyarországi képviselője tilta­kozását fejezte ki a Magyar Köztársaság nevében a Duna-bi­zottságnál a bejelentett cseh-szlovák szándék miatt. (MTI)

Next